1. § Az ellátás nemei a következők:
a) nyugdíj,
b) lakbérnyugdíj,
c) sérülési pótdíj,
d) rokkantházi ellátás,
2. § A nemzeti hadsereghez tartozó, havidíjat vagy havizsoldot élvező hivatásos személyeknek állandó nyugdíjra van igényük, ha őket nyugállományba helyezik, miután
a) életük hatvanadik évét betöltötték, vagy
b) a szolgálatban a felemelten számítandó idő betudásával negyven évet eltöltöttek, vagy
c) hivatásos (önként továbbszolgáló) altiszteknek valósággal eltöltött 18 szolgálati év után, vagy
valósággal eltöltött 15 szolgálati év után abban az esetben, ha legalább 10 szolgálati évet arcvonalszolgálatban töltöttek el, vagy
d) a szolgálatban öt évet valósággal eltöltöttek és tartósan szolgálatképtelenekké, azaz hivatásos katonai szolgálatra tartósan alkalmatlanokká válltak.
3. § Öt szolgálati év valóságos betöltése előtt is állandó nyugdíjat kell megállapitani, ha az igényjogosult annak folytán vált tartósan szolgálatképtelenné, hogy:
a) hadiszolgálatteljesítés következtében saját hibáján kívül megsérült vagy egészségét tartósan megrontotta;
b) másként, de saját hibáján kívül, a szolgálat teljesítése alatt, a szolgálattal szoros kapcsolatban, a katonai szolgálat sajátosságai következtében vagy pedig a szolgálati tartózkodásra kijelölt vagy valamely szolgálat teljesítése közben érintett helyen uralkodó fertőző betegség következtében sérült meg vagy rontotta meg tartósan egészségét;
c) elmebeteg lett, eskórba esett, mindkét szemére megvakult, mindkét szemének látóképessége annyira csökkent, hogy csak igen nagy tárgyakat ismer fel közvetlen közelből, illetőleg csak a sötétséget tudja megkülönböztetni a világosságtól; továbbá, hogy hallását vagy beszélőképességét egészen elvesztette vagy hűdés következtében tehetetlenné vált.
4. § Annak, aki szolgálatképtelenné vált, mielőtt a szolgálatban öt évet valósággal eltöltött volna, a 3. §-ban felsorolt eseteken kívül, a nyugdíj csak időlegesen jár, még pedig annyi évre, amennyit az illető a szolgálatban egészen vagy csak részben is eltöltött.
Ha időleges nyugdíjjal ellátott valamely személyt a hadsereg-igazgatás valamely ágazatában alkalmaznak, akkor az illető az alkalmazás tartama alatt - az eredeti élvezeti időtartamon túl is - nyugilletményeinek élvezetében marad s a nyugállományba való visszahelyezés alkalmával állandó nyugdíjra nyer igényt, ha összes szolgálati ideje az öt évet eléri vagy meghaladja (2. §).
5. § Szolgálati időnek kell számítani:
a) a szolgálatbalépés, a besorozás vagy a kinevezés napjától kezdve a nemzeti hadseregben, továbbá a m. kir. csendőrségnél, a volt m. kir. honvédségnél, a m. kir. népfölkelésnél, közös hadseregben, vagy a haditengerészetnél eltöltött minden tényleges szolgálati időt (a 6. §-ban felsorolt időtartamok kivételével);
b) a tényleges katonai szolgálatba való belépés vagy újra belépés előtt polgári állami szolgálatban eltöltött beszámítható szolgálati időt, feltéve, hogy az átlépés a polgári szolgálatból a tényleges katonai szolgálatba harminc napnál nem hosszabb megszakítás után vagy pedig az állandó vagy időleges nyugállományból történt;
c) az 1912. évi LXV. tc. 16., 17. és 18. §-okban felsorolt szolgálati időket és pedig ugyanoly feltételek és módozatok mellett, amint azokat az idézett szakaszok szerint a polgári államszolgálathoz hozzászámítani kell.
Azt, hogy mennyiben lehet az ebben a pontban (5. § c) fel nem sorolt egyéb polgári szolgálatokat beszámítani, külön rendelet fogja megállapítani;
d) a hadiévek nélkül legalább öt évi katonai szolgálatnak valósággal való eltöltése után, a katonai lelkészeknek a nemzeti hadsereg tényleges állományába való átlépés előtt polgári lelkészi pályán eltöltött időt három évig terjedőleg, katonaorvosoknak és katonai állatorvosoknak pedig legfeljebb két évet abból az időből, amelyet a nemzeti hadsereg tényleges állományába való átlépés előtt az orvosok a doktori fokozat elérése, az állatorvosok pedig főiskolai tanulmányaik befejezése után kórházi vagy klinika szolgálatban töltöttek el;
e) azt az időtartamot, amely alatt a nem tényleges vagy a várakozást illetékkel szabadságolt katonai személyt vagy a nyugállományba helyezeti személyt a hadseregigazgatás valamely ágazatában alkalmaztak;
f) valamely rendszeresített álláson való végleges alkalmazást vagy újra alkalmazást közvetlenül megelőző próba- (ideiglenes) szolgálatban vagy szerződéses szakszolgálatban eltöltött időtartamot.
6. § Be nem számítható:
a) a várakozási illetékkel vagy illeték nélkül töltött szabadság tartama (az 5. § c) pontjában és a 73. §-ban említett eset kivételével);
b) az az idő, amely alatt valaki, mint szökevény távol volt;
c) a bíróság által kiszabott szabadságvesztésbüntetés tartama, ha az hat hónapot meghalad;
d) a katonai jellegről való leköszönést, vagy a bírósági, becsületügyi, fegyelmi vagy közigazgatási úton történt elbocsátást megelőző szolgálati idő, kivéve, ha a 9. § alapján ellátást engedélyeztek.
7. § Valamely háborúért a nyugdíj megállapításánál hadiéveket kell a szolgálati időhöz hozzászámítani. Egy és ugyanabban a naptári évben csak egy időszakot lehet egy és ugyanarra a személyre nézve hadiév gyanánt számítani. Hogy ekként mely időszakokért kell egy-egy hadiévet hozzászámítani, továbbá, hogy ebben a kedvezményben mely személyeket, milyen mértékben és milyen feltételek mellett kell részesíteni, azt esetenként az Államfő határozza meg.
A hadifogságban töltött időt hadiévek hozzászámítására való igény tekintetéből csak akkor lehet figyelembe venni, ha az illetőnek a hadifogságba jutásnál és a hadifogság tartama alatt tanusított magatartását igazoltnak ismerték el.
A hadiéveket a nyugdíjra való igény és a nyugdíj megállapítása szempontjából a valósággal eltöltött szolgálati évekkel egyenlőknek kell tekinteni.
A 2. § d) pontja alapján járó állandó ellátásra való igény elbirálásánál a hadiévek nem vehetők figyelembe.
8. § Olyan katonai személyek, akiknek a tényleges szolgálatban való további meghagyása az erre vonatkozó szabályzatok szerint meg nem engedhető, a szolgálati idejüknek megfelelő időleges vagy állandó ellátási illetményekkel - a netalán fennálló tényleges szolgálati kötelezettség feloldása mellett - előzetes felülvizsgálat nélkül helyezhetők nyugállományba.
9. § Olyan hivatásos katonai személyek részére, akiket az arra vonatkozó szolgálati szabályzatok értelmében rendfokozatukból elbocsátanak, vagy akik arról önként leköszönnek, a honvédelmi miniszter beigazolt rászorultság esetén a törvényes mérték teljes összegéig terjedhető ellátási illetményeket ítélhet oda.
A katonai rendfokozatnak büntetőbírósági úton való elvesztésénél a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg méltánylást érdemlő esetekben és beigazolt rászorultság esetén ellátási illetményeket ítélhet oda a törvényes mérték feléig, egészen kivételes esetekben annak teljes összegéig is.
Ha az előbbi bekezdésekben említett személyek tartós tényleges szolgálatban maradnak, e szolgálat tartamára nyugdíjat engedélyezni nem szabad; úgyszintén nem szabad a havidíjas minőségben eltöltött szolgálati időnek megfelelő időleges nyugdíjnak lejárati idejét, a legénységi állományban töltött tényleges szolgálat által meghosszabbítani.
A honvédelmi miniszter az engedélyezett ellátást átmenetileg vagy végérvényesen is ismét beszüntetheti, ha azok a feltételek, amelyek annak idején a nyugdíj engedélyezésére alapul szolgáltak, később megszünnek.
10. § A kijáró évi nyugdíjat (2-4. §-ok) a beszámítható szolgálati idő szerint akként kell megállapítani, hogy az tíz beszámítható szolgálati évig az utoljára élvezett havidíjnak s a netalán élvezett korpótdíjnak, szolgálati korpótdíjnak és ötödéves pótléknak, továbbá a havizsoldnak 40%-át és minden további beszámítható szolgálati évért 2%-át tegye ki. Egyéb pótdíjakat a nyugdíj megállapításánál akkor kell beszámítani, ha azokat valamely külön törvény vagy a költségvetés beszámítandóknak jelöli meg.
Az olyan személyek nyugdíját, akiket azzal a nappal helyeznek nyugállományba, amelyen magasabb havidíjfokozatba (havizsoldilletékbe) jutnának, a magasabb havidíjfokozat (havizsoldilleték) után kell megállapítani.
A nyugdíj megállapításánál:
a) katonaállományú hivatásos tiszteknek és arcvonalbeli altiszteknek a csapatállományban és a katonaorvosoknak a csapatállományban vagy katonakórházi szolgálatban valósággal eltöltött szolgálati ideje minden teljes négy hónapját öt hónappal kell számítani;
b) a tiszteknek, továbbá a főiskolai képzettséghez kötött egyéb havidíjas csoportokba, valamint az olyan havidíjas csoportokba tartozó személyeknek, akiknél a magasabb rendfokozatokba való előlépéshez különös képesítés beigazolása van előírva és végül a katonai tanítóknak valósággal eltöltött minden egyéb szolgálati ideje minden teljes hét hónapját nyolc hónappal kell számítani, valamely itt fel nem sorolt havidíjas csoportokba való netaláni átlépésig.
E számítással a valósággal eltöltött szolgálati időhöz öt évnél többet hozzászámítani nem szabad.
A szolgálati idő megállapításánál a valósággal eltöltött ötödik szolgálati év után a hat hónapot meghaladó évtöredéket teljes évnek kell számítani, a hat hónapig terjedő évtöredéket ellenben számításon kívül kell hagyni.
A felülvizsgáló bizottság véleménye alapján és az összes idevágó körülmények mérlegelése mellett, a netalán járó sérülési pótdíjat is figyelembe véve, a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg felemelheti azoknak a katonai személyeknek nyugdíját, akiknek szolgálatképtelenségét bebizonyítottan a szolgálat teljesítése alatt szerzett súlyos betegség, vagy őket a szolgálatban ért baleset, vagy mindkét szemükre terjedő megvakulás, vagy pedig az a körülmény idézte elő, hogy mindkét szemük látóképessége olyan fokban csökkent, hogy csak igen nagy tárgyakat tudnak közvetlen közelből felismerni, illetőleg csak a világosságot tudják a sötétségtől megkülönböztetni, vagy akiknek szolgálatképtelensége elmezavar folytán állott be. A felemelés mérve általában a nyugdij összegének megállapításánál beszámítható ténylegességi illetmények 20%-áig terjedhet, egészen kivételesen azonban magasabb is lehet.
A honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg a felülvizsgáló bizottság véleménye alapján és az összes idevágó körülmények figyelembe vétele mellett más esetekben is felemelheti - a nyugdíj összegének megállapításánál beszámítható ténylegességi illetmények 20%-áig terjedhető összeggel - olyan személyek nyugdíját, akik valamely súlyos betegség vagy őket ért baleset folytán váltak szolgálatképtelenekké és eddigi állásuknak megfelelő minden polgári keresetre tartósan alkalmatlanokká.
A nyugdíjnak az előbbi bekezdés szerint odaítélt felemelését a honvédelmi miniszter beszüntetheti, ha megszüntek azok az előfeltételek, amelyeknek alapján az odaítélés annak idején történt.
A nyugdíj egy esetben sem haladhatja meg azoknak a ténylegességi illetményeknek az összegét, amelyek a nyugdíj megállapításánál e § első bekezdése szerint beszámíthatók.
A nyugdíj legkisebb összege a rangosztályba sorolt havidíjasoknál a XII. rangosztálytól felfelé évi 2.000 K, a rangosztályba nem sorolt havidíjasoknál évi 1.600 K és az altiszteknél évi 1.200 K.
11. § Ha a hadseregigazgatás valamely ágazatában alkalmazott nyugállományú személyeket a nem tényleges viszonyba visszahelyezik, nyugdíjukat újra kell megállapítani.
12. § Ha valamely katonai személy a harctéren az arra hivatottak részéről neki ideiglenesen vagy véglegesen adományozott olyan parancsnokságot vezet (működési kört tölt be), amely szervezetszerűen az övénél magasabb rendfokozatot illet meg, akkor részére a nyugdíjat a legközelebbi magasabb rendfokozat legalacsonyabb fokú havidíjának (havidíjilletékének) alapulvételével kell megállapítani abban az esetben, ha beigazolhatólag ez alkalmazás alatt a katonai szolgálat sajátlagossága folytán bekövetkezett valamely fogyatkozás folytán vált szolgálatképtelenné.
Az ilyen parancsnokság (működési kör) adományozásának azonban szolgálatilag kihirdetve kellett lennie.
13. § Az olyan alhadnagyok és hasonló állásúak nyugdíját, akik az ellenség előtt történt sebesülés vagy egyébként hadiszolgálatteljesítés következtében váltak szolgálatképtelenekké, olyan összeggel kell megállapítani, mint a legalacsonyabb fokú havidíjat élvező XI. rangosztálybeli havidíjasokét (10. §).
14. § A nyugdíj egyenlő havi részletekben előre fizetendő, tovább nem osztható illetmény, amelynek élvezete a ténylegességi illetmények beszüntetését, és a 9. § első és második bekezdésének eseteiben, az odaítélést követő hónap elsejével kezdődik.
15. § A nyugdíj élvezetét meg kell szüntetni:
a) ha az igényjogosult meghal;
b) ha az igényjogosultat a hadseregben ténylegességi illetmények élvezete mellett újra alkalmazzák;
c) ha az igényjogosult egy évnél hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon kívül, hacsak a nyugdíj élvezetét erre az időre részére külön nem engedélyezték;
d) ha az igényjogosult a magyar állampolgárságot elveszti, vagy a magyar állampolgárság mellett idegen állampolgárságot is szerez;
e) ha az igényjogosult a honvédelmi miniszter engedélye nélkül valamely idegen hatalom szolgálatába lép;
f) ha az igényjogosult ellen a büntetőbíróság olyan ítéletet hoz, amely a nyugdíj elvesztését vonja maga után; méltánylást érdemlő esetekben azonban - kivéve az állam iránt tartozó hűség kötelmeibe ütköző bűncselekményekért történt elítélés eseteit - a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg az elítélt részére a törvényes mérték teljes összegéig terjedhető ellátási illetményeket engedélyezhet;
g) ha az igényjogosult részére rokkantházi ellátást adományoztak;
h) ha az igényjogosult polgári állami vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatba lépett át (16. és 17. §-ok);
i) ha eltelt az az idő, amelyre a nyugdíjat időlegesen adományozták, hacsak az igényjogosult a nyugdíjat a 4. § második bekezdése alapján tovább nem élvezi;
k) minden más esetben, amelyben az igényjogosult az érvényben álló katonai szabályzatok szerint a nyugállományból fogyatékba jut, kivéve, ha az igényjogosult a katonai rendfokozatról a nyugdíj további élvezetének meghagyása mellett leköszönt és leköszönését elfogadták, vagy ha az igényjogosult katonai jellegét becsületügyi, fegyelmi vagy közigazgatási úton veszti el;
l) ha az igényjogosult a nyugdíj élvezetéről lemond, a lemondás tartamára;
m) ha az igényjogosultat a büntetőbíróság hat hónapnál hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítéli és az ítélet nem vonja maga után a nyugdíj elvesztését, e büntetés végrehajtásának tartamára; méltánylást érdemlő esetekben a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg megengedheti, hogy a nyugdíjat egészen vagy részben erre az időre is kiszolgáltassák.
A nyugdíj élvezetének időleges beszüntetése az időleges nyugdíjnak lejárati idejét nem hosszabbítja meg.
16. § Nyugállományú katonai személynek ideiglenes vagy végleges polgári állami szolgálatba vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatba való átlépése esetén, - kivéve a napidíj, vagy napi- vagy hetibér mellett való alkalmazást,- a katonai ellátási illetmények élvezetét ama hónap elsejétől kezdve kell beszüntetni, amelyben az új alkalmazással egybekötött fizetés élvezete kezdődik.
A sérülési pótdíjat azonban ilyen alkalomból nem szabad beszüntetni.
17. § Ha a polgári állami vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatban alkalmazott nyugállományú katonai személy ténylegességi járandóságainak összege kisebb, mint a katonaságnál a nyugállománybahelyezés időpontjában élvezett ténylegességi illetmények összege, akkor részére az utóbbiak és a polgári járandóságok között mutatkozó mindenkori különbözetet katonai pótlék címén a honvédelmi tárca terhére mindaddig ki kell szolgáltatni, amíg az új állással egybekötött járandóságok elérik azt az összeget, amelyet az igényjogosult a katonaságnál a nyugállománybahelyezés időpontjában ténylegességi illetmények fejében élvezett.
A katonai pótlék sohasem lehet több, mint az utoljára élvezett katonai nyugdíj a lakbérnyugdíjjal együtt és azt, magasabb polgári járandóságokba való jutáskor, esetenkint újból kell megállapítani.
Azoknál a katonai személyeknél, akik csak időleges nyugdíjat kaptak, a katonai pótlékot magasabb polgári járandóságok elérése előtt is feltétlenül be kell szüntetni, mihelyt az az idő letelt, amelyre az illető részére a katonai nyugdíjat megállapították.
18. § Ha az állandó nyugdíj élvezetéből polgári állami vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatba átlépett katonai személy ebből az állásból állandó polgári ellátásra való igény nélkül távozik, akkor az előbb élvezett katonai ellátási illetményekre újra igénye van.
Nyugdíjjal csak időlegesen ellátott katonai személynek ilyen esetben csak annyiban van igénye a katonai ellátási illetmények újból való kiszolgáltatására, amennyiben az az idő, amelyre az időleges nyugdíjat részére megállapították, még nem telt le.
Ha azonban polgári állami vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatban állott katonai személy polgári állását büntetőbírósági ítélet folytán vesztette el, akkor a katonai ellátási illetmények újra való élvezetére nincsen igénye.
Ha a hadsereg nyugállományából polgári állami vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatba átlépett katonai személyt ebből a szolgálatból a nyugállományba helyezik és a betöltött polgári állására érvényes elvek szerint az előbb élvezett katonai ellátási illetményeknél kisebb polgári ellátásra van igénye, akkor - az e § második bekezdésében foglalt korlátozás figyelembevételével - a honvédelmi tárca terhére ki kell szolgáltatni részére azt a különbözetet, amely a netaláni sérülési pótdíj levonás után, az előbb élvezett katonai ellátási illetmények és a megállapított polgári ellátások között mutatkozik.
19. § Ténylegességi havidíjat vagy havizsoldot élvező személyek, valamint a hadseregigazgatás valamely ágazatában alkalmazott egyéb hivatásos személyek nyugdíjjárulékot kötelesek fizetni. E járulék a rangosztályba sorolt személyeknél a nyugdíj megállapításánál beszámítható illetményeknek (10. §) 1 1/2%-a, a többi személyeknél 1%-a.
A nyugdíjjárulékot havi előzetes részletekben kell fizetni.
Mozgósítottsági viszonyban, valamint várakozási illetékkel vagy illeték nélkül vagy szabadságdíj fizetése mellett való szabadság tartama alatt nyugdíjjárulékot fizetni nem kell.
Az illetékszerűen beszedett nyugdíjjárulékok visszatérítésének semmi körülmények között sincsen helye.
20. § A jelen törvény alapján nyugdíjat élvező (lakhely szabad választásával rokkantházi ellátási hellyel ellátott) személyeknek lakbérnyugdíjra is van igényük.
A lakbérnyugdíj összege a következő:
| Ha a nyugdíj (rokkanthavidíj, zsold) évi összege | akkor a lakbérnyugdíj | Ha a nyugdíj (rokkanthavidíj, zsold) évi összege | akkor a lakbérnyugdíj | |||||
| több mint | de nem több mint | évi összege | több mint | de nem több mint | évi összege | |||
| korona | korona | |||||||
| 600 | 160 | 5,000 | 5,400 | 880 | ||||
| 600 | 800 | 200 | 5,400 | 5,800 | 920 | |||
| 800 | 1,000 | 240 | 5,800 | 6,200 | 960 | |||
| 1,000 | 1,200 | 280 | 6,200 | 6,600 | 1,000 | |||
| 1,200 | 1,400 | 320 | 6,600 | 7,000 | 1,040 | |||
| 1,400 | 1,600 | 360 | 7,000 | 8,000 | 1,120 | |||
| 1,600 | 1,800 | 400 | 8,000 | 9,000 | 1,200 | |||
| 1,800 | 2,000 | 440 | 9,000 | 10,000 | 1,280 | |||
| 2,000 | 2,200 | 480 | 10,000 | 11,000 | 1,360 | |||
| 2,200 | 2,400 | 520 | 11,000 | 12,000 | 1,440 | |||
| 2,400 | 2,600 | 560 | 12,000 | 13,000 | 1,520 | |||
| 2,600 | 2,800 | 600 | 13,000 | 14,000 | 1,600 | |||
| 2,800 | 3,000 | 640 | 14,000 | 15,000 | 1,680 | |||
| 3,000 | 3,400 | 680 | 15,000 | 16,000 | 1,760 | |||
| 3,400 | 3,800 | 720 | 16,000 | 17,000 | 1,840 | |||
| 3,800 | 4,200 | 760 | 17,000 | 18,000 | 1,920 | |||
| 4,200 | 4,600 | 800 | 18,000 | 2,000 | ||||
| 4,600 | 5,000 | 840 | ||||||
21. § A lakbérnyugdíjat havi előzetes, tovább nem osztható részletekben kell kiszolgáltatni; annak élvezete a nyugdíj (rokkanthavidíj, zsold) élvezetével egy időben kezdődik és végződik.
22. § A sérülési pótdíj a nyugdíjtól teljesen független és azt tekintet nélkül a szolgálati időre és rendfokozatra, csak a szenvedett sebesülés (sérülés, egészségrontás) foka szerint kell megállapítani. A sérülési pótdíj állandó vagy időleges.
23. § Rangosztályba sorolt tartósan szolgálatképtelen havidíjasoknak, a sebesülésnek (sérülésnek, egészségrontásnak) felülvizsgálat által megállapított fokához képest állandó sérülési pótdíjra van igényük a következő évi összegekben:
| a) | ha a tartós szolgálatképtelenség a szolgálat teljesítése alatt vagy mégis azzal szoros kapcsolatban az illetőnek saját hibáján kívül sebesülés vagy súlyos sérülés (egészségrontás) folytán állott be és a b)-g) pontok szerint magasabb összeg nem jár | 600 K; |
ha az illető az a) pontban megjelölt módon
| b) | egyik kezét vagy egyik lábát, vagy mindkét kezét vagy mindkét lábát vesztette el, de könyök-, illetőleg térdizület használható állapotban maradt, e testrészek mindegyikéért | 900 K; | ||
| c) | egyik szemére megvakult | 900 K; | ||
| d) | egyik karját vagy egyik lábszárát, vagy mindkét karját vagy mindkét lábszárát vesztette el, e testrészek mindegyikéért | 1.200 K; | ||
| e) | mindkét fülére teljesen megsiketült vagy beszélőképességét teljesen elvesztette, továbbá a fejnek, mellkasi és hasiszerveknek oly mérvű megsérülése vagy megbetegedése, mi életműködésüknek oly lényeges csorbításával vagy akadályozásával jár, mely orvosi megítélés szerint a polgári életben legalább 2/3 (66 4/6) kereset- vagy munkaképességcsökkenést okoz | 1.200 K; | ||
| f) | mindkét szemére megvakult, vagy látóképessége annyira csökkent, hogy csak igen nagy tárgyakat tud közvetlen közelből felismerni, illetőleg csak a világosságot tudja a sötétségtől megkülönböztetni | 2.400 K; | ||
| g) | bénulás folytán teljesen tehetetlenné vált | 3.000 K; |
A testrészek tartós hasznavehetetlenségét azok elvesztésével egyenlőnek kell tartani.
A rangosztályba nem sorolt havidíjasoknak és (önként továbbszolgáló) altiszteknek a fentebb felsorolt feltételek mellett évi 400 K (a) pont), 600 K (b) és c) pontok), 800 K (d) és e) pontok), 1.600 K (f) pont) és 2.000 K (g) pont) összegű sérülési pótdíjra van igényük.
Ha ugyanannál a személynél a b)-f) pontokban felsorolt több eset fordul elő, akkor a kijáró sérülési pótdíjakat összegezni kell, de ez az összeg rangosztályba sorolt havidíjasoknál évi 3.000 koronát, rangosztályba nem sorolt havidíjasoknál és altiszteknél évi 2.000 koronát meg nem haladhat.
A sérülési pótdíjra való igény csak a sebesülés (sérülés, egészségrontás) időpontjától számított 10 éven belül érvényesíthető.
A sérülési pótdíjaknak sérülések és egészségrontások eseteiben a fentebb felsorolt mértékek szerint való odaítélésére vonatkozó közelebbi határozványokat rendelet fogja megállapítani.
A sérülési pótdíjak a mesterséges testrészek fenntartásából és pótlásából felmerülő kiadások fedezésére is szolgálnak.
24. § Az olyan hivatásos havidíjasok és hivatásos (önként továbbszolgáló) altisztek részére, akik sebesülésüket (sérülésüket, egészségrontásukat) ellenség előtt vagy bebizonyítottan hadiszolgálatteljesítés közben szerezték, a 23. § szerint kijáró sérülési pótdíjat 50%-kal felemelt összegben kell folyósítani.
25. § Ha későbben újolagos felülvizsgálat a fogyatkozásnak olyan fokát állapítja meg, amely magasabb sérülési pótdíj odaítélését teszi indokolttá és az bebizonyítottan az annak idején szenvedett sebesülésnek (sérülésnek, egészségrontásnak) következménye, akkor a megállapított sérülési pótdíjat a megfelelő összegre fel kell emelni.
A sérülési pótdíjat az olyan rangosztályba sorolt havidíjasok részére is, a rangosztályba sorolt havidíjasok számára megállapított kiméretben kell megállapítani, akiknek szolgálatképtelenségét annak idején a legénységi állományban elszenvedett sebesülés (sérülés, egészségrontás) idézte elő.
Hasonlóképen kell megállapítani olyan személyek részére is a sérülési pótdíjat, akik rendfokozatukról leköszöntek, vagy azt elvesztették, vagy pedig szolgálati kötelezettségük teljesítése után elbocsáttattak vagy kiléptek.
Legénységi állományú személyek részére a sérülési pótdíjat a rangosztályba nem sorolt havidíjasok és altisztek számára meghatározott méretekben kell megállapítani olyan esetekben is, amikor a szolgálatképtelenséget annak idején rangosztályba sorolt havidíjasok minőségben elszenvedett sebesülés (sérülés, egészségrontás) idézte elő.
26. § Azoknak a személyeknek, akiket felülvizsgálat alapján mint ezidőszerint szolgálatképteleneket várakozási illetékkel szabadságolnak, a 23. §-ban megállapított összegű időleges sérülési pótdíjra van igényük, amennyiben a 23. §-ban felsorolt egyéb feltételek rájuk nézve fennforognak. Az időleges sérülési pótdíj a várakozási illetékkel való szabadságolás tartamára szól, azonban két évet nem haladhat meg.
A sérülési pótdíjat továbbra az újolagos felülvizsgálat eredményéhez képest vagy állandóan, vagy az első bekezdés szerint megengedett összidőtartamon belül időlegesen kell megállapítani, adott esetben felemelni, leszállítani, vagy egészen beszüntetni.
27. § A sérülési pótdíj egyenlő havi részletekben előre fizetendő, tovább nem osztható illetmény.
A sérülési pótdíj élvezete annak a hónapnak elsejével kezdődik, amelytől kezdve azt odaítélték, legkorábban azonban annak a hónapnak elsejével, amely a felülvizsgálatra közvetlenül következik.
28. § A sérülési pótdíj élvezetét meg kell szüntetni:
a) ha az igényjogosult meghal;
b) ha az igényjogosultat a hadseregben ténylegességi illetmények élvezete mellett, vagy a ténylegességi illetményekre való kiegészítéssel, vagy olyan jutalomdíj mellett újra alkalmazzák, amely legalább e kiegészítéssel felér, e viszony tartamára;
c) ha az igényjogosult egy évnél hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon kívül, hacsak a sérülési pótdíj élvezetét erre az időre részére külön nem engedélyezték;
d) ha az igényjogosult a magyar állampolgárságot elveszti, vagy a magyar állampolgárság mellett idegen állampolgárságot is szerez;
e) ha az igényjogosult a honvédelmi miniszter engedélye nélkül valamely idegen hatalom szolgálatába lép;
f) ha az igényjogosultat büntetőbíróság az állam iránt tartozó hűség kötelmeibe ütköző bűncselekményekért elítéli;
g) ha az igényjogosult a sérülési pótdíj élvezetéről lemond, a lemondás tartamára.
29. § A sérülési pótdíjak adómentesek.
30. § Olyan hivatásos katonai személyeknek, rendfokozatra való tekintet nélkül, - akik állandó nyugállományban vannak és akiknek ellátási illetményei, a lakbérnyugdíj és a sérülési pótdíj nélkül, nem haladják meg a százados mindenkori legmagasabb havidíjának és korpótdíjának összegét, rokkantházi ellátásra van igényük, ha a 3. §-ban felsorolt okok valamelyikéből olyan fokban váltak rokkantakká, hogy semmiféle keresetet nem folytathatnak, különös ápolásra és gondozásra szorulnak és ha emellett vagyontalanok.
A rokkantság fentebb leírt fokát a felülvizsgáló bizottságnak kell megállapítani, a vagyontalanságot pedig hatósági bizonyítvánnyal kell igazolni.
A felvétel tekintetében a honvédelmi miniszter dönt.
A rokkantházi ellátásban való megmaradásra nem lehet igényt tartani, ha az erre nézve megkövetelt előfeltételek már nem állanak fenn.
31. § A rokkantházi ellátásra igénnyel bíró katonai személyeket vagy
a) katonai rokkantházban helyezik el (rokkantházi helyi ellátás), vagy
b) részükre rokkantházi ellátási helyet adományoznak a lakhely szabad választásával.
32. § A rokkantházi helyi ellátás olyan rokkantházi ellátásra igényjogosult katonai személyeknek jár, akik hozzátartozóiknál a szükséges ápolásban és gondozásban bebizonyítottan nem részesülhetnek. Olyan katonai személyek azonban, akik a 30. § első bekezdésében minősített rokkantságot az ellenség előtt szerezték, rokkantházi helyi ellátásban való felvétel tekintetében, egyébként egyenlő jogosultság mellett, mások előtt előnyben részesülnek.
33. § Katonai rokkantházban elhelyezett személyeknek az illető rokkantház térviszonyainak megfelelő szállás jár.
Lakásberendezésre igényük nincsen.
Lakbérnyugdíj (20. §) nem jár.
34. § Katonai rokkantházban rendszeresített ellátási helyeken elhelyezett, valamint azok a hivatásos katonai havidíjasok, akiknek rokkantházi ellátási helyet a lakhely szabad választása mellett adományoztak, nyugdíj helyett rokkanthavidíjat élveznek, amelynek összege a nyugállományba helyezés idején viselt valóságos rendfokozatnak és az abban valósággal eltöltött szolgálati időnek, illetőleg rangnak megfelelő, mindenkor rendszeresített ténylegességi havidíj 90%-a. A korpótdíjat, szolgálati korpótdíjat és ötödéves pótlékokat, valamint a külön szabályzatok szerint a nyugdíjba beszámítható egyéb pótdíjakat a rokkanthavidíj megállapításánál (újabb megállapításánál) akkor kell figyelembe venni, ha azokat az igényjogosult a nyugállománybahelyezés idején tényleg élvezte és ha azok a rokkanthavidíj megállapításának (újabb megállapításának) időpontjában még rendszeresítve vannak.
Azok a személyek, akiknek rokkanthavidíja kisebb volna, mint a nyugdíjuk, a rokkanthavidíjat a nyugdíj összegében kapják; a rokkanthavidíj azonban sohasem haladhatja meg a százados mindenkori legmagasabb havidíját a korpótdíjakkal együtt.
Katonai rokkantházban elhelyezett altisztek nyugdíj helyett a hasonló csoportbeli és rendfokozatú tényleges altisztek részére mindenkor kijáró havizsold összegének feléből álló rokkantzsoldot élveznek. Egyéb illetményeiket az illetményszabályzat állapítja meg.
A rokkantházi ellátásban a lakhely szabad választásával részesülő altisztek a mindenkor kijáró havizsold 90%-ából álló rokkantzsoldot és annak megfelelő lakbérnyugdíjat kapnak.
35. § A rokkanthavidíj és rokkantzsold élvezete ama hónap elsejével kezdődik, amelytől kezdve a rokkantházi ellátást adományozták.
A rokkanthavidíj (rokkantzsold) élvezetének megszünése tekintetében a 30. § utolsó bekezdésének és értelemszerüen a 15. §-nak határozványai érvényesek.
36. § A rokkantház valamely lakásában való elhelyezésre az igény a rokkantházi helyi ellátás adományozásának napjával kezdődik és 14 nappal a rokkantházi helyi ellátásból való fogyatékbajutás után végződik.
A rokkantházi helyi ellátásban részesülő személyek elhalálozása esetében, a rokkantházban elhelyezett hozzátartozóknak jogukban áll a kiutalt szállást az elhalálozás hónapját követő három hónapon át használni.
Azok a havidíjasok, akik rendfokozatukról leköszönnek vagy azt elvesztik, ezáltal a rokkantházi helyi ellátásban való további meghagyásra is elvesztik igényüket és ha a rokkanthavidíj élvezetét a 15. és 34. §-ok szerint nem kell beszüntetni, rokkantházi ellátás élvezetébe lépnek, a lakhely szabad választásával.
Olyan altisztek, akik iszákosak, összeférhetetlenek, vagy a házi szabályokhoz nem alkalmazkodnak, figyelmeztetések és büntetések ellenére nem javulnak, a rokkantház parancsnokságának javaslatára a rokkantházból eltávolíttatnak és részükre a rokkantházon kívüli rokkantzsold és lakbérnyugdíj folyósíttatik.
37. § Nyugállományú katonai személy, valamint a katonai jellegről leköszönt vagy azt elveszített, de ellátási illetményeket élvezett személy elhalálozásakor - a hátramaradottak minden egyéb törvényes ellátási igényének érintetlenül hagyása mellett - halálozási évnegyeddíj jár.
A halálozási évnegyed-díj elsősorban az özvegyet illeti. Az özvegynek azonban nincsen igénye a halálozási évnegyed-díjra, ha a házastársak a házassági életközösséget megszüntették, kivéve ha gyermeknevelés érdekében, egészségi szempontból, gazdasági vagy hasonló, nem az ő személyi viszonyaikban rejlő okokból éltek külön egymástól.
Ha az elhalt után nem maradt igényjogosult özvegy, akkor a halálozási évnegyed-díjat osztatlanul első sorban az elhalt gondozásában állott törvényes (törvényesített) utódoknak és ilyenek hiányában azoknak a törvényes (törvényesített) utódoknak kell kiadni, akik az elhaltnak állásszerű eltemetéséből felmerült költségeket saját vagyonukból fedezték, vagy pedig - ha a temetésről másként történt gondoskodás - az elhaltat a halálát megelőző utolsó betegségében ápolták.
A harmadik bekezdésben foglalt rendelkezést nőtlen vagy gyermektelen özvegy (elvált) személy törvényes örökösei javára értelemszerűen kell alkalmazni.
Minden más esetben a halálozási évnegyed-díjat egészen vagy részben ama személyeknek lehet engedélyezni, akik igazolják, hogy a temetési költséget saját vagyonukból fedezték, vagy pedig - ha a temetésről másként történt gondoskodás - az elhaltat a halálát megelőző utolsó betegségében ápolták.
38. § A halálozási évnegyed-díj összege az elhalt által élvezett évi nyugdíjnak (rokkanthavidíjnak, rokkantzsoldnak) 1/4 része, legalább azonban 600 korona.
39. § Katonai illetményeket (havidíjat, várakozási illetéket, nyugdíjat, rokkanthavidíjat, rokkantzsoldot) élvező elmebeteg hivatásos katonai személyeket - kivéve azokat, akik a katonai jellegről leköszöntek vagy azt elvesztették - a hadseregigazgatás katonai vagy polgári elmegyógyintézetben helyezi el, ha ennek szükségét katonai vagy hatósági orvos megállapította és az illetők hozzátartozói másként nem rendelkeznek.
A rangosztályba sorolt havidíjasokat a gyógyintézet első osztályában vagy valamely szanatóriumnak (magángyógyintézetnek) ezzel az osztállyal egyenlőnek tekintendő osztályában kell elhelyezni.
A rangosztályba nem sorolt havidíjasokat és altiszteket a gyógyintézet második, vagy valamely szanatóriumnak (magángyógyintézetnek) ezzel az osztállyal egyenlőnek tekintendő osztályában kell elhelyezni.
A ruházat és a fehérneműek beszerzésére, továbbá egyéb kisebb szükségletek fedezésére az illető osztálynak megfelelően, megegyezés szerint megállapított átalányösszeget kell fizetni.
Az elmegyógyintézetekben elhelyezett személyek részére ez alatt az idő alatt is a részükre mindenkori állományviszonyaik szerint kijáró illetményeket kell kiszolgáltatni.
Az elmegyógyintézetbe való beszállítás, valamint az ott tartózkodás költségeit a részükre az intézetben való tartózkodás alatt esedékes pénzjárandóságokból (katonai illetményekből, a vagyonnak esedékes kamataiból, esedékes egyéb magánjövedelmükből) kell fedezni. Ezeket a kiadásokat és költségeket a katonai illetményeken netalán már előjegyzett más követelések előtt elsőbbség illeti meg. A sérülési pótdíjat csak felerészben, a vitézségi érempótdíjakat pedig egyáltalában nem szabad erre a célra igénybe venni.
Ha a kiadások fedezésére az ekként felhasználható összegek nem elegendők, akkor a többletet az az ágazat viseli, amelyet az elmebeteg illetményei terhelnek. Az elmebeteg elhalálozása után a kiadások fedezésére az elhaltnak vagyona igénybevehető, amennyiben ezzel családjának létfenntartása veszélyeztetve nincsen. A kincstár kártérítési követeléseinek biztosítása már az elmebeteg elhalálozása előtt foganatosítható.
Az elmegyógyintézetből valamely hónap közben elbocsátott személy illetményeinek csak azt a részét szabad a kiadások fedezésére igénybe venni, amely az elbocsátás előtti napig bezárólag terjedő időre esik. A fennmaradó részt, amely a hónap napjainak száma szerint számítandó ki, az illetményekre jogosultnak (gondnokának) kell kiadni.
Ha az elmebetegnek gyógyintézetben való elhelyezését vagy további meghagyását a házi kezelésbe való átadással el lehet kerülni és ez utóbbit valamely segély nyújtásával lehetővé lehet tenni, akkor a honvédelmi miniszternek jogában áll rászorultság esetén az illetőnek illetményeihez pótlékot engedélyezni, amely azonban nem lehet magasabb, mint az elmebeteg illetményei és a gyógyintézet költségei közötti különbözet.
Az előbbiek szerint gyógyintézetekben elhelyezett elmebeteg katonai személyek családjainak illetményeit külön szabályzatok határozzák meg.
40. § 1. A tényleges állományban (várakozási illetékkel vagy illeték nélkül való szabadságolás tartama alatt) elhalt hivatásos katonai személyek özvegyeinek folytatólagos özvegyi nyugdíjra van igényük, ha a férj az elhalálozás időpontjában az állandó nyugdíj élvezetére a 2. § d) pontja szerint való igényhez megkívánt legrövidebb szolgálati időt már betöltötte.
2. Az 1. pontban említett özvegyeknek a férj szolgálati idejére való tekintet nélkül akkor van igényük folytatólagos özvegyi nyugdíjra, ha a férj az ellenség előtt esett el vagy ha halála bebizonyítottan a 3. §-ban felsorolt valamelyikéből állott be.
3. A nyugállományban elhalt, állandó nyugdíj (rokkanthavidíj, rokkantzsold) élvezetében állott katonai személyek özvegyeinek igényük van folytatólagos özvegyi nyugdíjra, ha a házasságot a férjnek tényleges katonai szolgálat teljesítése alatt, várakozási illetékkel vagy illetékek nélkül való szabadságolásának tartama alatt vagy a tényleges katonai szolgálatba való belépése vagy újra belépése előtt kötötték.
4. Az olyan katonai személyek özvegyeinek, akik a nyugállományban nősültek és a házasságkötés után semmiféle katonai szolgálatot nem teljesítettek, folytatólagos özvegyi nyugdíjra akkor van igényük, ha a házasságot a katonai hatóság engedélyével kötötték és
a) ha a házasság által a tényleges szolgálat alatt született gyermek törvényesíttetett, vagy
b) ha a férj a hadiévek beszámításával legalább 15 szolgálati évet valósággal betöltött és a házasságot élete 62. évének betöltése előtt kötötte, vagy
c) ha a férj a házasságkötés idejében legalább évi 1200 K, illetőleg, ha rangosztályba nem sorolt havidíjas vagy altiszt volt, legalább évi 800 K állandó sérülési pótdíjat élvezett.
5. Az olyan özvegynek, akinek férje állandó katonai nyugdíjat élvezett és a hadsereg nyugállományából polgári állami vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatba lépett át, katonai özvegyi nyugdíjra éppen úgy igénye van, mint ha férje a hadsereg nyugállományában halt volna meg (3. és 4. pontok), de csak abban az esetben, ha férjének polgári alkalmazása után az özvegyet semmiféle vagy kisebb ellátás illeti meg, mint amely e törvény alapján jár; ez utóbbi esetben a katonai özvegyi nyugdíjból le kell vonni az esetleges polgári ellátás összegét.
6. Az egészségnek olyan megrontása, amelyet a férj békében saját hibáján kívül, a szolgálat teljesítése alatt, a szolgálattal szoros kapcsolatban, vagy a katonai szolgálat sajátosságai következtében szenvedett el, amely azonban külső sérülésekkel nem járt, csak akkor szolgálhat az e § 2. pontjának vonatkozó határozványai értelmében folytatólagos özvegyi nyugdíjra való igényre alapul, ha a férj halála az utolsó tényleges katonai szolgálatteljesítésből való kiválástól számítva legkésőbben öt év után következett be.
7. Az olyan özvegyeknek, akiknek férje rendfokozatáról leköszönt vagy azt nem büntetőbírósági úton, hanem más módon vesztette el, az előző pontokban felsorolt feltételek fennforgása esetében csak akkor van igényük folytatólagos özvegyi nyugdíjra, ha a rendfokozatról való leköszönés vagy annak elvesztése a házasság megkötése után történt és a férj az elhalálozás időpontjában állandó nyugdíj élvezetében állott.
Olyan özvegynek, akinek férje büntetőbírósági úton vesztette el rendfokozatát, a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg méltánylást érdemlő esetekben és beigazolt rászorultság esetén ellátást engedélyezhet az özvegyi nyugdíj törvényes mértékének teljes összegéig.
41. § Az özvegynek folytatólagos özvegyi nyugdíjra nincsen igénye:
a) ha a házasságot olyan esetekben, amelyekben a házasságkötéshez katonai hatóság engedélye volt szükséges, ez engedély nélkül kötötték, kivéve, ha a férj a 3. § a) pontjában felsorolt körülmények valamelyike folytán halt meg;
b) ha az özvegy a férj elhalálozása idejében férjével nem élt életközösségben és vagy bebizonyítottan egyedül ő maga hibás ebben, vagy közmegbotránkozást okozó erkölcstelen életmódot folytat;
c) ha az özvegy nem magyar állampolgár vagy más állampolgársága is van;
d) ha a férj nyugdíjának élvezetét a 15. § e) vagy f) pontja alapján megszüntették;
e) ha a feleség ellen férje elhalálozása előtt olyan büntetőbírósági ítéletet hoztak, amely nyugállományú havidíjasnál a nyugdíj elvesztését vonná maga után; méltánylást érdemlő esetekben azonban - kivéve az állam iránt tartozó hűség kötelmeibe ütköző bűncselekményekért történt elítélés eseteit - a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg az özvegy részére az özvegyi nyugdíj törvényes mértékének teljes összegéig terjedhető ellátást engedélyezhet.
42. § 1. Az özvegyi nyugdíjat a férj nyugdíjának megállapításánál a 10. és 11. §-ok szerint beszámítható illetmények 50%-ában kell megállapítani.
Az özvegyi nyugdíj azonban a 45. § eseteinek kivételével, évi 8000 koronát meg nem haladhat mindaddig, ameddig az 1912:LXV. tc. 53. § második bekezdésében megállapított azonos összeg érvényben marad. Utóbbinak felemelése egyben a fent meghatározott évi 8000 koronának ugyanolyan mérvben való felemelését vonja maga után. A rangosztályba sorolt havidíjasok özvegyeinek nyugdíja évi 2000 koronánál, a rangosztályba nem sorolt havidíjasok özvegyeinek nyugdíja évi 1600 K és az (önként továbbszolgáló) altisztek özvegyeinek nyugdíja pedig évi 1200 koronánál kevesebb nem lehet.
2. Ha a férjet elhalálozása után a legközelebbi magasabb rendfokozatba előléptették, akkor az özvegyi nyugdíjat a legközelebbi magasabb rendfokozatnak a nyugdíj megállapításánál beszámítható legalacsonyabb fokú havidíj (havizsold) alapján kell megállapítani.
3. Azoknak az özvegyeknek, akiknek férje békében bebizonyítottan valamely életveszélyes üzemben vagy szolgálatban bekövetkezett baleset folytán, a baleset időpontjától számítva legkésőbben egy éven belül halt meg, valamint azoknak az özvegyeknek, akiknek férje már betöltötte az állandó nyugdíj elérésére megkívánt legrövidebb szolgálati időt és a tényleges szolgálatban vagy az utolsó tényleges katonai szolgálatból való kiválása után legkésőbb egy éven belül bebizonyítottan, a 3. § b) és c) pontjaiban felsorolt egyéb okból halt meg, a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg beigazolt rászorultság esetében az előbbi határozványok szerint kijáró özvegyi nyugdíjat a nyugdíj 50%-áig terjedhető összeggel felemelheti. A felemelés azonban évi 1200 koronát meg nem haladhat.
43. § Annak a rangosztályba sorolt havidíjasnak özvegye és árvái, aki a harctéren az arra hivatottak részéről neki ideiglenesen vagy véglegesen adományozott olyan parancsnokságot vezetett (működési kört töltött be), amely szervezetszerűen az övénél magasabb rendfokozatot illet meg, ha ez az adományozás szolgálatilag ki volt hirdetve és a férj (atya) ez alkalmazás alatt elesett, vagy bebizonyítottan ez alkalmazás alatt szenvedett sebesülés (sérülés) következtében halt meg, az ellátási illetményeket olyan összegben kapják, mint amelyek a 42., 47., 54. vagy 55. §-ok szerint járnának abban az esetben, ha a férj (atya) a legközelebbi magasabb rendfokozat legalacsonyabb fokú havidíjának élvezetében állott volna.
44. § Az ellenség előtt elesett vagy az ellenség előtt szenvedett sebesülés (sérülés) vagy bebizonyítottan a hadiszolgálatteljesítés által okozott egyéb egészségrontás következtében elhalt olyan hivatásos havidíjasok özvegyei és árvái, akik az ellenség előtt, illetőleg sebesülésük (sérülésük, megbetegedésük) következtében történt elhalálozásuk napjától számítva legkésőbben hat hónap alatt a legközelebbi magasabb rendfokozatot rangsorban elérték volna, ellátási illetményeiket ugyancsak olyan összegekben kapják, mint amelyek a 42., 47., 54. vagy 55. §-ok szerint járnának abban az esetben, ha a férj (atya) a legközelebbi magasabb rendfokozat legalacsonyabb fokú havidíjának élvezetében állott volna.
45. § A 42., 43., 44., 47., 54., 55. vagy 66. §-ok szerint járó ellátást fel kell emelni olyan katonai személyek özvegyeinél és árváinál, akik az ellenség előtt estek el, vagy az ellenség előtt szenvedett sebesülés (sérülés) folytán, vagy pedig legkésőbben a békekötéstől számított három éven belül valamely egyéb, bebizonyítottan a hadiszolgálatteljesítés által okozott egészségrontás következtében haltak meg. Ezt a felemelést az (önként továbbszolgáló) altisztek, rangosztályba nem sorolt havidíjasok és a XII-IX. rangosztályba tartozó havidíjasok hátramaradottainál 50%-ban, a VIII-VI. rangosztályba tartozóknál 30%-ban, az V. rangosztályba tartozóknál 25%-ban és a IV. vagy ennél magasabb rangosztályba tartozóknál 20%-ban kell megállapítani.
46. § Az olyan özvegyek, akiknek saját állami vagy egyéb polgári szolgálatuk után esetleg nyugdíj jár, emellett a férjük szolgálata után őket megillető katonai özvegyi nyugdíjat is megkapják.
47. § Az a nő, akinek katonaszeméllyel kötött házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, igényt tarthat az egyébként megkívánt feltételek mellett özvegyi nyugdíjra akkor, ha nem ment újból férjhez, ha a házasság felbontását kimondó ítéletből kétségtelenül kitűnik, hogy a házasság kizárólag a férj hibájából bontatott fel és ha a férj tartásdíj fizetésére volt kötelezve.
Az ilyen nő részére - feltéve, hogy más igényjogosult özvegy nem maradt hátra és a tartásdíj fizetése a volt férj halálával megszünt - a nyugdíjat a volt férjnek a házasság felbontását kimondó jogerős ítélet hozatalának idejében viselt rendfokozatához és javadalmazásához képest kell megállapítani.
Ha a volt férj halálakor igényjogosult özvegyet is hagyott hátra, ez az özvegy és az elvált nő (esetleg nők) a férj halála után járó törvényes özvegyi nyugdíjban osztoznak.
Az elvált nő nyugdíja azonban, tekintet nélkül arra, hogy maradt-e hátra igényjogosult özvegy vagy sem, nem haladhatja meg az e szakasz második bekezdésében megállapított kiméretet és semmi körülmények között annak a tartásdíjnak az összegét, amelynek fizetésére a volt férj kötelezve volt.
Az esetben pedig, ha a tartásdíj élvezete az elvált nő részére a volt férj halála utánra is bármely alakban biztosítva van, akkor az elvált nő özvegyi ellátásra igényt nem tarthat.
Az a nő, aki olyan katonaszemélyhez ment nőül, akinek korábbi házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, a teljes összegű nyugdíjra csak akkor tarthat igényt, ha férjének korábbi neje részére nem állapíttatott meg özvegyi nyugdíj, vagy ha az e nő vagy nők részére megállapított özvegyi nyugdíj bármely okból beszüntettetett.
48. § Az özvegyi nyugdíj egyenlő havi részletekben előre fizetendő, tovább nem osztható illetmény, amelynek élvezete a férj halálát követő hónap elsejével kezdődik.
A 42. § 3. pontjának eseteiben a honvédelmi miniszter határozza meg a felemelt özvegyi nyugdíj élvezetének kezdetét.
49. § Az özvegyi nyugdíj élvezetét meg kell szüntetni:
a) ha az özvegy meghal;
b) ha az özvegy újra férjhez megy;
c) ha az özvegy egy évnél hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon kívül, hacsak az özvegyi nyugdíj élvezetét erre az időre részére külön nem engedélyezték;
d) ha az özvegy a magyar állampolgárságot elveszti, vagy a magyar állampolgárság mellett idegen állampolgárságot is szerez;
e) ha az özvegy közmegbotránkozást okozó erkölcstelen életmódot folytat;
f) ha az özvegy ellen a büntetőbíróság olyan ítéletet hoz, amely nyugállományú katonai személyeknél a nyugdíj elvesztését vonná maga után; méltánylást érdemlő esetekben azonban - kivéve az állam iránt tartozó hűség kötelmeibe ütköző bűncselekményekért történt elítélés eseteit - a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg az özvegy részére az özvegyi nyugdíj törvényes mértékének teljes összegéig terjedhető ellátást engedélyezhet;
g) ha az özvegyet a büntetőbíróság hat hónapnál hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetésre ítéli és az ítélet nem vonja maga után a nyugdíj elvesztését, e büntetés végrehajtásának tartamára; méltánylást érdemlő esetekben a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg megengedheti, hogy az özvegyi nyugdíjat egészben vagy részben erre az időre is kiszolgáltassák.
Az özvegyi nyugdíj élvezetét mindig annak a hónapnak a végével kell beszüntetni, amelyben az erre alapul szolgáló körülmény bekövetkezett.
A d) pont esetében - feltéve, hogy az egyéb előfeltételek fennforognak - az özvegy ismét a nyugdíj élvezetébe lép, ha a magyar állampolgárságot megszerzi és más állampolgársága nincsen, még pedig a megszerzést követő elsejétől kezdve.
Az e) pont esetében a honvédelmi miniszter az özvegyi nyugdíjat ismét folyósíthatja, ha a nyugdíj élvezetének megszüntetésére annak idején alapul szolgált ok már nem áll fenn.
50. § Hivatásos havidíjasok olyan özvegyei, akiknek az özvegyi nyugdíj élvezetét újra férjhezmenésük folytán a 49. § b) pontja alapján beszüntették, második férjük elhalálozása után, vagy ha a második férjjel kötött házasságot jogerősen felbontották vagy érvénytelennek nyilvánították, ismét előbbi özvegyi nyugdíj élvezetébe lépnek, még pedig annak a hónapnak elsejétől kezdve, amely a férj halálát, illetőleg a bírói határozat jogerőre emelkedését követi, feltéve, hogy időközben nem álltak be olyan körülmények, amelyek őket az özvegyi nyugdíj élvezetéből kizárják.
Ha az özvegy a későbbi házasságából is igényt nyer állami özvegyi nyugdíjra, vagy az állami özvegyi nyugdíjjal egyenlőnek tartott ellátásra, akkor csak az utóbbi illeti őt meg; ha azonban ez kisebb, mint az előbb élvezett katonai özvegyi nyugdíj, akkor részére a különbözetet a honvédelmi tárca terhére ki kell szolgáltatni.
Ha hivatásos (önként továbbszolgáló) altiszt ellátást élvező özvegye újra férjhez megy, újabb házasságkötése napjától számított egy éven belül nyugdíjigényének az özvegyi nyugdíj és lakbérnyugdíj kétévi összegével való megváltását kérheti. Ha ezzel a jogával nem él, akkor rá nézve, ha újból özveggyé lesz, vagy ha házasságát jogerősen felbontják (érvénytelennek nyilvánítják), az első és második bekezdés határozmányai érvényesek.
51. § Ha tényleges szolgálat teljesítése közben elhalt valamely katonai személy özvegyének csak abból az okból nincsen igénye folytatólagos özvegyi nyugdíjra, mert férje még nem töltötte be az ehhez megkívánt legrövidebb szolgálati időt (40. § 1. pontja), úgy részére, amennyiben valamely kizáró ok (41. §) nem forog fenn, akkor egyszeri végkielégítést kell folyósítani.
A végkielégítés összegét az esetben, ha a férj elhalálozása szolgálati idejének 1-3. évében következett be, a férj által utoljára élvezett, a nyugdíj megállapításánál beszámítható ténylegességi illetménye egyévi összegének felében, egyébként pedig ez illetmények egyévi összegében kell megállapítani.
52. § A hivatásos katonai személyek ellátatlan árváinak nevelési járulékra van igényük, ha törvényes származásúak, vagy ha őket a szülők utólagos házasságával vagy legfelsőbb kegyelemből törvényesítették.
Az a körülmény, hogy a szülők házasságát jogerősen felbontották vagy érvénytelennek nyilvánították, a nevelési járulékra való igényt nem zárja ki.
53. § Az árvának nevelési járulékra nincsen igénye:
a) ha az árva nem magyar állampolgár vagy más állampolgársága is van; a magyar állampolgárság megszerzése esetén a nevelési járulékra való igény, ha az egyéb előfeltételek fennforognak, a megszerzést követő hónap elsejével megnyilik;
b) ha az árva ellen atyjának elhalálozása előtt olyan büntetőbírósági ítéletet hoztak, amely nyugállományú személynél a nyugdíj elvesztését vonná maga után; méltánylást érdemlő esetekben azonban - kivéve az állam iránt tartozó hűség kötelmeibe ütköző bűncselekményekért történt elítélés eseteit - a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg az árva részére a nevelési járulék törvényes mértékének teljes összegéig terjedhető ellátást engedélyezhet.
54. § A nevelési járulékot minden anyátlan árva részére a 42. § 1. pontjának első bekezdése szerint kijáró özvegyi nyugdíj egyötödével kell megállapítani.
A nevelési járulék megállapításánál az egész özvegyi nyugdíjat kell alapul venni akkor is, ha a 47. § értelmében az elhaltnak több házasságából származó árvái jönnek tekintetbe.
55. § A szülőtlen árvák részére a nevelési járulékot, ha egy vagy két ilyen árva van, az 54. §-ban meghatározott mérték kétszeres; ha pedig több ilyen árva van, akkor az említett mérték másfélszeres összegével kell megállapítani.
A szülőtlen árvákkal egyenlőknek kell tartani azokat az atyátlan árvákat, akiknek anyja (mostoha anyja) özvegyi nyugdíjra bármely okból igényt nem tarthat, vagy az özvegyi nyugdíj élvezetéből tartósan vagy átmenetileg kilépett, még pedig ez állapot tartamára.
A 42. § 3. pontjában említett valamely okból elhalt katonai személy szülőtlen vagy ezekkel egyenlőknek tartandó árvái részére a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg, az idézett pontban felsorolt feltételek fennforgása esetén, a nevelési járulék felemelését engedélyezheti az első bekezdés szerint járó összeg 50%-áig. A felemelés azonban évi 240 koronát meg nem haladhat.
Mihelyt az eredetileg több, mint két igényjogosult szülőtlen (azokkal egyenlőknek tartandó) árvából már csak egy vagy kettő van, a másfélszeres nevelési járulékot a legközelebbi hónap elsejétől kezdve a kétszeresre fel kell emelni.
56. § A nevelési járulékot az anyának vagy a mostoha anyának; ha azonban az anya vagy mostoha anya nem él vagy pedig nincsenek megbízva a gyermekek tartásával és nevelésével, a gyámnak kell kiszolgáltatni.
57. § A nevelési járulék egyenlő havi részletekben előre fizetendő, tovább nem osztható illetmény, amelynek élvezete az atya halálát követő hónap elsejével, utószülött gyermekeknél azonban a születés hónapjának elsejével kezdődik.
58. § A nevelési járulék élvezetét meg kell szüntetni:
a) ha az árva meghal;
b) ha az árva házasságra lép;
c) ha az árva egy évnél hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon kívül, hacsak a nevelési járulék élvezetét erre az időre részére külön nem engedélyezték;
d) ha az árva a magyar állampolgárságot elveszti, vagy a magyar állampolgárság mellett idegen állampolgárságot is szerez;
e) ha az árva közmegbotránkozást okozó erkölcstelen életmódot folytat;
f) ha az árva ellen a büntetőbíróság olyan ítéletet hoz, amely nyugállományú személynél a nyugdíj elvesztését vonná maga után; méltánylást érdemlő esetekben azonban - kivéve az állam iránt tartozó hűség kötelmeibe ütköző bűncselekményekért történt elítélés eseteit - a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg az árva részére a nevelési járulék törvényes mértékének teljes összegéig terjedhető ellátást engedélyezhet;
g) ha a havidíjas árvája életének 24. évét, (önként továbbszolgáló) altiszt árvája 17. évét betölti; olyan altiszti árvák tanulmányainak folytatása céljából, akik belföldi tanintézeteket látogatnak és jó előmenetelt tanusítanak, továbbá valamely mesterségnek vagy iparnak megtanulása vagy valamely más hivatásszerű keresetre való előkészülés céljából a honvédelmi miniszter a nevelési járulékot e tanulmányok befejezéséig (a szükséges tanulási vagy előkészülési időre), de semmiesetre sem a 24. életéven túl meghagyhatja, illetőleg folyósíthatja akkor, ha az árva az atya elhalálozása idejében a 17. életévet már betöltötte;
h) ha az árva már előbb nyert ellátást (59. §);
i) ha az árvát a büntetőbíróság hat hónapnál hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetésre ítéli és az ítélet nem vonja maga után a nevelési járulék elvesztését, e büntetés végrehajtásának tartamára; méltánylást érdemlő esetekben a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg megengedheti, hogy a nevelési járulékot egészben vagy részben erre az időre is kiszolgáltassák.
A nevelési járulék élvezetét mindig annak a hónapnak a végével kell beszüntetni, amelyben az erre alapul szolgáló körülmény bekövetkezett.
A beszüntetett nevelési járulékot, ha az egyéb előfeltételek fennforognak, ismét folyósítani kell:
a d) pont alapján történt beszüntetés esetében, ha az árva a magyar állampolgárságot megszerzi és más állampolgársága nincsen, még pedig a megszerzést követő hónap elsejétől kezdve;
a h) pont alapján történt beszüntetés esetében, ha az ellátás megszűnik, vagy ha annak értéke az 59. §-ban említett összeg alá száll, még pedig annak a hónapnak az elsejétől kezdve, amelyben ez bekövetkezik.
Az e) pont esetében a honvédelmi miniszter a nevelési járulékot ismét folyósíthatja, ha a nevelési járulék élvezetének megszüntetésére annak idején alapul szolgált ok már nem áll fenn.
59. § Ugy az anyátlan, mint a szülőtlen árvát ellátottnak kell tekinteni a következő esetekben, ha az árva
1. a közszolgálat bármely ágában, vagy a magánszolgálatban pénzbeli vagy természetbeni javadalmazással egybekötött alkalmazást nyer, de csak abban az esetben, ha ennek a pénzbeli javadalmazásnak az összegei vagy a természetbeni javadalmazásnak az értéke rangosztályba sorolt havidíjasok árváinál az évi 1600 koronát, a rangosztályba nem sorolt havidíjasok és (önként továbbszolgáló) altisztek árváinál az évi 1000 koronát eléri vagy meghaladja, ha azonban az említett összegeknél magasabb összegű nevelési járulékot állapítottak meg, azt a fentebb említett jövedelem összegével csökkenteni kell;
2. kolostorba vagy zárdába lép, kivéve az olyan apácazárdába való belépést, mely neveléssel vagy betegápolással foglalkozik; ha valamely papnevelőintézetbe felvétetik, vagy valamely állami vagy az állam által javadalmazott, illetőleg állami fönnhatóság alatt álló nyilvános nevelő-, képző- vagy ellátási intézetbe díjmentes (alapítványi) helyen elhelyeztetik; ha az árva valamely katonai nevelő- vagy képzőintézetben van díjmentes (alapítványi) helyen elhelyezve, akkor a nevelési járuléknak az elhelyezés idejére eső részleteit az elhelyezés költségeinek részbeni fedezésére igénybe kell venni;
3. valamely másféle oly alapítványt (járadékot) nyer el, melynek értéke az 1. pontban említett összeget eléri vagy meghaladja;
4. valamely ipar, vagy önálló vállalkozást kezd, de csak akkor, ha a tiszta jövedelem az 1. pontban említett összeget eléri vagy meghaladja:
5. a hadseregben havidíj vagy a valóságos őrmesteri vagy hasonló állású vagy annál magasabb altiszti rendfokozatnak megfelelő zsold élvezetébe lép.
A 2. és 3. pontok eseteiben a nevelési járulékot nem kell beszüntetni, illetőleg az említett költségek fedezésére nem kell igénybe venni, ha az alapítvány családi természetű.
Az iskolai és tanulmányi ösztöndíjakat - összegükre való tekintet nélkül - nem lehet ellátásnak tekinteni.
60. § Minden özvegy köteles nyugdíjából és az árvák részére netalán megállapított nevelési járulékokból mindazokat az ellátatlan gyermekeket, akik az után a férj után maradtak vissza, akinek szolgálatteljesítésén alapszik az ő ellátási igénye, az 58. §-ban említett időpontokig eltartani és neveltetni, akár saját, akár pedig férjének halál folytán megszünt valamely házasságából származó mostoha gyermekei azok.
Ha valamely özvegy ezt a kötelességét nem teljesíti, vagy ha az özvegy és a gyermekek közös háztartása más okokból megszünik és a gyermekek ellátása tekintetében a gyámmal békés megegyezést elérni nem lehet, akkor a gyámhatóság elrendelheti, hogy a gyermekek nevelési járulékát, esetleg az özvegyi nyugdíj egy részét is - azonban legfeljebb egyharmadát - a gyámhatóság által kirendelt gyámnak szolgáltassák ki.
61. § Atyátlan, továbbá szülőtlen és az utóbbiakkal egyenlőknek tartandó olyan árvák részére, akik életük 24., illetőleg 17. évét már betöltötték, de sinylődők vagy nyomorékok, vagy valamely tartósan költséges kezelést igénylő betegségben szenvednek és minden esetben teljesen munka- és keresetképtelenek és ezenfelül vagyontalanok, a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg e körülmények tartamára árvajáradékot engedélyezhet.
Az árvajáradék kezdetét és összegét esetről-esetre kell megállapítani; az összeg azonban nem lehet nagyobb, mint az e törvény alapján a 24., illetőleg 17. életév betöltése előtt járó nevelési járulék összege.
Az árvajáradék megszünése tekintetében az 58. § határozmányait kell értelemszerűen alkalmazni.
62. § A jelen törvény alapján nyugdíjat élvező özvegyeknek lakbérnyugdíjra is van igényük.
A lakbérnyugdíj összegét az élvezett özvegyi nyugdíj összegéhez mérten a 20. §-ban foglalt táblázat szerint kell megállapítani.
63. § A lakbérnyugdíjat havi előzetes, tovább nem osztható részletekben kell kiszolgáltatni; annak élvezete a férj elhalálozásának napját követő hónap elsejével kezdődik és az özvegyi nyugdíj élvezetével egy időben végződik.
64. § A 47. § eseteiben a lakbérnyugdíjat mindig a férj utolsó házasságából visszamaradt özvegyi ellátásra igényjogosult özvegynek kell teljes összegében kiszolgáltatni. A lakbérnyugdíj esetleges több igényjogosult nő közötti felosztásának helye nincsen.
Az özvegyi nyugdíjra vagy annak egy részére igényjogosult volt feleségek a lakbérnyugdíjra igényt akkor sem tarthatnak, ha a férj második (harmadik stb.) házasságából igényjogosult özvegy nem is maradt volna vissza.
65. § Törvényes özvegyi ellátást élvezett minden elhalt özvegy után temetési járulék jár azoknak, akik az elhaltnak gyógykezeltetéséről és eltemettetéséről gondoskodtak.
A temetési járulék az özvegy által élvezett törvényes özvegyi nyugdíj kéthavi összegében állapíttatik meg, a temetési járulék azonban egyezer koronánál több, vagy háromszáz koronánál kevesebb nem lehet.
66. § A 3. §-ban felsorolt okok valamelyikéből elhalt hivatásos katonai személyek házasságon született ellátatlan gyermekeinek nevelési járulékra van igényük, ha:
a) az apaságot a bíróság megállapította vagy azt az atya bíróságon kívül elismerte;
b) az atya a gyermek létfenntartásához hozzájárult;
c) a gyermek létfenntartása nevelési járulék nélkül veszélyeztetve volna és
d) az 53. §-ban említett okok egyike sem forog fenn.
Ha az atya a gyermek létfenntartásához nem járult hozzá, a nevelési járulékot méltánylást érdemlő esetekben a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg engedélyezheti.
A nevelési járulékot - törvényes és törvényesített gyermekek ellátási igényeire való tekintet nélkül - a házasságon kívül született atyátlan gyermekek részére ugyanolyan mértékben kell kiszolgáltatni, mint az atyátlan törvényes gyermekek (54. §) részére, a házasságon kívül született szülőtlen gyermekek részére pedig, mint a szülőtlen törvényes gyermekek (55. §) részére.
A nevelési járulék élvezetének kezdetét esetről-esetre kell megállapítani, a beszüntetés tekintetében az 58. § határozványait kell értelemszerűen alkalmazni.
67. § Ha valamely hivatásos katonai személy a 3. §-ban felsorolt okok valamelyikéből halt meg és utána ellátásra jogosult özvegy (volt feleség) vagy ilyen árvák nem maradtak, akkor a felmenő ágbeli rokonok részére, amennyiben létfenntartásuk az elhalttól kapott állandó segítség nélkül bebizonyítottan veszélyeztetve lenne és rászorultságuk és keresetképtelenségük igazolva van, a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg járadékot ítélhet oda.
68. § A 67. §-ban említett előfeltételek mellett a szülőtlen testvérek részére is odaítélhet a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg járadékokat akkor, ha életük 24., illetőleg 17. évét még nem töltötték be. E korhatárok átlépése után a szülőtlen testvérek a járadékok odaítélésénél csak ama további feltétel mellett jönnek tekintetbe, ha sinylődők és nyomorékok, vagy valamely tartósan költséges kezelést igénylő betegségben szenvednek és minden esetben teljesen munka- és keresetképtelenek. A jelen törvényben az ellátási illetmények élvezetéből való kizárására nézve megállapított feltételeket a felmenő ágbeli rokonoknál és a szülőtlen testvéreknél értelemszerűen alkalmazni kell.
Az odaítélésnél az említett személyeket a következő sorrendben kell tekintetbe venni: szülők, szülőtlen testvérek, nagyszülők, dédszülők.
69. § A járadék összegét esetről-esetre kell megállapítani, ez azonban nem haladhatja meg a következő legmagasabb méreteket:
| A járadékok | |||
| hivatásos katonai személyek | |||
| És pedig: | rokonai részére | ||
| egyenként | összesen | ||
| nem állapíthatók meg magasabb összegben, mint | |||
| Felmenő ágbeli rokonok részére | az özvegyi nyugdíj | ||
| egyharmadában | felében | ||
| Szülőtlen testvérek részére | az özvegyi nyugdíj | ||
| egyötödében | felében | ||
A felmenő ágbeli rokonok vagy a szülőtlen testvérek részére a járadékok csak olyan legmagasabb összegekig terjedőleg állapíthatók meg, hogy azok a házasságon kívül született gyermekek netaláni nevelési járulékaival együtt az özvegyi nyugdíj másfélszeresét ne haladják meg.
Az olyan felmenő ágbeli rokonok és szülőtlen testvérek járadékai, akik az elhalttal nem éltek közös háztartásban, ezenfelül nem haladhatják meg azt az összeget, amellyel őket az elhalt állandóan segítette.
70. § A járadékot a felmenő ágbeli rokonok és olyan szülőtlen testvérek részére, akik a 67. §-ban említett korhatárt átlépték, rászorultságuk és keresetképtelenségük tartamára, egyéb szülőtlen testvérek részére pedig rászorultságuk tartamára kell kiszolgáltatni, de legkésőbb 21., illetőleg 17. életévük betöltéséig vagy korábbi ellátásukig (59. §).
A járadék élvezetének kezdetét esetről-esetre kell megállapítani; a beszüntetés tekintetében a 49. és 58. §-ok határozványait kell értelemszerűen alkalmazni.
71. § A jelen törvény első fejezet I-IV. pontjaiban és a második fejezet 39. §-ában foglalt összes határozványok a m. kir. csendőrség rangosztályba sorolt havidíjasaira is kiterjednek. Nyugellátásuk megállapításánál azonban a jelen törvény 10. §-ában felsorolt beszámítható javadalmazáshoz a csendőrségi szolgálati pótdíjat is számításba kell venni.
A rangosztályba sorozott m. kir. csendőrségi havidíjasok özvegyeinek és árváinak, valamint a rangosztályba nem sorozott csendőrségi havidíjasoknak és csendőrlegénységnek, nemkülönben azok özvegyeinek és árváinak ellátásai tekintetében továbbra is az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátására érvényes határozványokat (1912:LXV. tc.) kell alkalmazni.
72. § A nyugdíjjárulékokból (19. §) a honvédelmi miniszter kezelése és elszámolása alá helyezendő alapot kell létesíteni, amely a tényleges és nyugállományú havidíjasok és altisztek és ezek családjai jóléti intézményeinek létesítésére, előmozdítására és támogatására szolgálnak.
Ebbe az alapba kell beutalni az 1909. évi szeptember hó 3-án kelt legfelsőbb elhatározás alapján létesített lakbérbiztosítási alapnak a jelen törvény életbelépésének napján rendelkezésre álló összegét is.
73. § A hadsereg leszerelésének tartama alatt a polgári pályán való elhelyezkedés céljából illetéknélküli szabadságon vagy a rendelkezési állományban töltött időnek legfeljebb egy évig terjedő részét be kell számítani (6. §).
74. § A család ellátása tekintetében az ellenség előtt eltűnt személyeket az ellenség előtt elesett katonai személyekkel, az egyébként eltűnt és fel nem található személyeket pedig az elhalt katonai személyekkel kell egyenlőknek tartani. Az egyéb törvényes előfeltételek fennforgása esetén tehát a hozzátartozók részére azokat az ellátási illetményeket kell folyósítani, amelyek az eltűntnek tényleg bekövetkezett elhalálozása esetében e törvény szerint járnának, még pedig az eltűnést követő hónap elsejétől kezdve mindaddig, amíg az eltűnt ismét előkerül, hacsak az ellátási illetményeket e törvény határozványai szerint nem kell már előbb beszüntetni.
A kiszolgáltatott ellátási illetményeket egészben vagy részben csak akkor és annyiban kell visszafizetni, ha és amennyiben az eltünt vagy hozzátartozói ugyanarra az időre másféle illetményeket kaptak.
75. § Nyugállományú katonai személyek részére gazdasági önállóságuk előmozdítása céljából, rendeleti úton megállapítandó bizonyos feltételek mellett, a megállapított ellátási illetményeik (nyugdíj, rokkanthavidíj, rokkantzsold, sérülési pótdíj, lakbérnyugdíj) tízévi összegéig terjedhető előleget lehet engedélyezni abban az esetben, ha az illető személyek a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó 1920. évi XXXVI. tc. 80. §-a alapján kiadott rendeletben megállapított feltételű kölcsönt még nem vették fel, vagy azt felvenni nem óhajtják. A jelen törvényben és az előbb idézett törvényben és rendeletben biztosított mindkét kedvezményt egyidőben igénybe venni nem lehet.
Az előlegeket telekkönyvi biztosítás ellenében földvásárlásra, kertgazdasági célokra és lakóház építésére alkalmas telkek vételárának törlesztésére, ilyen telkek tehermentesítésére vagy ilyen telkekre fordítandó beruházásokra, valamint más kereskedelmi és ipari foglalkozást elősegítő beruházásokra kell fordítani.
Ezeket az előlegeket a megállapított ellátási illetmények havi összegének felét kitevő egyenlő havi részletekben kell visszafizetni; a 76. § korlátozó határozványait az előlegek behajtása tekintetében nem lehet alkalmazni.
76. § 1. Az e törvény alapján járó ellátási illetményekre vezethető bírói végrehajtási és biztosítási intézkedések tekintetében az érvényben levő végrehajtási jogszabályok irányadók, amennyiben ez a törvény különös rendelkezéseket nem tartalmaz.
2. A halálozási évnegyeddíjat és temetési járulékot (37. és 65. §-ok) csak temetési költségek fejében és csak az összeg egyharmadának erejéig lehet végrehajtás alá venni vagy biztosítási intézkedések tárgyává tenni.
3. A végrehajtási és biztosító intézkedések szempontjából egy tekintet alá esik:
a) a lakbérnyugdíj (20. és 62. §-ok) a lakbérrel;
b) az árvajáradékok (61. §) a házasságon kívül született gyermekek nevelési járulékai (66. §) és a szülőtlen testvérek járadékai (68. §) a törvényes gyermekek nevelési járulékaival;
c) a felmenő ágbeli rokonok járadékai (67. §) az özvegyi nyugdíjakkal.
4. A végrehajtás alól való mentesség tekintetében a rokkantak ellátási és élelmezési illetményei alatt csak a rokkantházi ellátásban részesülő személyek illetményeit (rokkanthavidíjat, rokkantzsoldot, lakbérnyugdíjat, sérülési pótdíjat) kell érteni.
5. A végrehajtás alól teljesen kivett összeget az illetmények végrehajtás alá eső részének kiszámításánál is figyelmen kívül kell hagyni.
6. Az előző rendelkezések alkalmazását a kötelezett és a hitelezők között létrejött valamely megegyezés sem ki nem zárhatja, sem nem korlátozhatja. Engedményezés, utalványozás, elzálogosítás vagy más jogügylet útján tett minden olyan intézkedés, amely e rendelkezésekkel ellenkezik, jogilag érvénytelen és ennélfogva ilyen alapon levonások sem eszközölhetők.
77. § 1. Követeléseknek közigazgatási úton való behajtása tekintetében az erre nézve érvényben levő szabályok irányadók, amennyiben ez a törvény különös rendelkezéseket nem tartalmaz. Engedményezésen, utalványozáson, elzálogosításon vagy más jogügyleteken alapuló levonások nem tekinthetők közigazgatási úton való behajtásnak.
2. A lakbérnyugdíjat, a sérülési pótdíjakat, a halálozási évnegyeddíjat és temetési járulékot nem lehet követeléseknek közigazgatási úton való behajtására igénybe venni.
3. A 76. § 3. b) és c) pontjainak rendelkezései a közigazgatási úton való behajtásnál is alkalmazást nyernek.
4. A hátramaradottak ellátási illetményeiből közigazgatási úton is behajthatók az ezeknél az ellátási illetményeknél, valamint családi illetményeknél előállott túlélvezmények: a családi illetményeknél előállott túlélvezményeket azonban csak az illető személyek részére utólag odaítélt ellátási illetményeknek az e túlélvezmények idejére eső részleteiből lehet behajtani.
78. § A szolgálatképtelenséget és a keresetképtelenség fokát felülvizsgálat útján állapítják meg.
79. § Az 1918. évi november 1-től a jelen törvény életbelépése napjáig a hadsereg létszámának apasztása érdekében az 1875. évi LI. tc. rendelkezéseinek mellőzésével elrendelt nyugállományba helyezések érvényesek.
80. § A nyugállományú katonai egyének azokért a katonai bűncselekményekért, valamint általában a katonai fölé- és alárendeltségi viszonyba ütköző azokért a büntetendő magatartásokért, nemkülönben mindazokért a fegyelmi kihágásokért, amelyeket katonai egyenruhában követnek el, a katonai büntetőbíráskodás, illetőleg fegyelmi fenyítőhatalom alatt állanak. Fegyelmi fenyítőhatalom alatt állanak továbbá a katonai szolgálati szabályoknak a katonai parancsnokságokkal és hatóságokkal való írásbeli szolgálati érintkezés alkalmával történt áthágása, valamint a jelentkezési szabályok meg nem tartása, végül a katonai egyenruhának az idevonatkozó szabályok által meg nem engedett viselése miatt.
81. § Az e törvény szerint kijáró katonai ellátást a honvédelmi miniszter ítéli oda és intézkedik az ellátási illetmények beszüntetése iránt is.
82. § A 1875:LI. törvénycikk 12., 13., 63., 64., 65. és 66. §-aiban felsorolt alkalmazásokban az e törvény életbelépéséig eltöltött időt a nyugdíj megállapításánál úgy kell beszámítani, mint eddig. Az ilyen szolgálati időknek a jelen törvény 10. § alapján való felemelt beszámításának azonban helye nincsen.
83. § A sebesülési pótdíjak helyett a jelen törvény életbelépéséig odaítélt személyi pótdíjakat e törvény határozványai tekintetében egyenlőknek kell tartani a sérülési pótdíjakkal.
Az ilyen személyi pótdíjakat azonban be kell szüntetni, ha ugyanazokért a fogyatkozásokért e törvény szerint sérülési pótdíjakat ítélnek oda.
84. § E törvény a kihirdetése napját követő hónap elsején lép életbe és határozványait a legfelső udvartartásnál és az állami közigazgatás más ágazatainál alkalmazott hivatásos katonaszemélyekre és azok hátramaradottaira is alkalmazni kell.
Hatálya az életbelépés napján már nyugállományban levő összes hivatásos havidíjasokra és hivatásos (önként továbbszolgáló) altisztekre, valamint az ilyen személyek özvegyeire, árváira és hozzátartozóira is kiterjed olyképen, hogy a már megállapított ellátási illetményeket az e törvény életbelépésének napján érvényben levő beszámítható ténylegességi illetmények alapulvétele mellett és a jelen törvény rendelkezései szerint kell az alább meghatározott módon újból megállapítani:
1. Az 1908. évi október hó 1-je előtt nyugállományba helyezett rangosztályba sorolt havidíjasokat a XII-IX. rangosztályig az utolsó valóságos rendfokozatban tényleges szolgálatban eltöltött 3-3 év után, a VIII. rangosztálytól fölfelé pedig 2-2 után kell az e törvény életbelépésének napján rangosztályuk szerint érvényben levő havidíjfokozatokba besorolni és ellátási illetékeiket a netán élvezett korpótdíj (ötödéves pótlék) figyelembevételével megállapítani.
Az 1908. évi október 1-je után az e törvény életbelépésének napjáig nyugállományba helyezett rangosztályba sorolt havidíjasok abba a havidíj fokozatba sorolandók, amelyben a nyugállományba helyezés alkalmával tényleg voltak.
2. Az 1918. évi november hó 1-e előtt nyugállományba helyezett rangosztályba nem sorolt havidíjasoknál és tiszthelyetteseknél egységesen évi 2880 korona havidíj és a netalán élvezett szolgálati pótdíj, törzsaltiszteknél évi 2600 korona, őrmestereknél és hasonrangúaknál évi 2400 korona, szakaszvezetőknél és hasonrangúaknál évi 2200 korona és tizedeseknél és hasonrangúaknál évi 2000 korona havizsold alapulvétele mellett kell az ellátási illetékeket újból megállapítani.
3. Az 1918. évi október 1-je előtt elhalt katonai személyek özvegyeinek, árváinak és hozzátartozóinak az e törvény szerint kijáró ellátási illetékeit az elhalt férj valóságos rendfokozatának és az abban töltött szolgálati idejének megfelelően az 1-ső pont szerint megállapítandó havidíj (korpótdíj, ötödéves pótlék), illetőleg a rangosztályba nem sorolt havidíjasok és tiszthelyettesek, valamint az altisztek hátramaradottainak ellátási illetékeit a 2-ik pontban meghatározott egységes tételek alapulvétele mellett kell újból megállapítani.
4. Az 1918. évi november 1-én vagy később nyugállományba helyezett hivatásos havidíjasok és altisztek, valamint az 1918. évi október 1-je után elhalt személyek özvegyeinek, árváinak és hozzátartozóinak ellátási illetékeit az e törvény életbelépésének napján érvényben levő beszámítható ténylegességi illetmények alapulvétele mellett e törvény rendelkezései szerint kell újból megállapítani.
5. A jelen törvény életbelépésének napján sebesülési pótdíjat vagy a sebesülési pótdíj helyett odaítélt személyi pótdíjat élvező katonai személyeknek a jelen törvény 23. §-a szerint járó sérülési pótdíj összegét a korábbi felülvizsgálati iratok alapján vagy a szükséghez képest újólagos felülvizsgálat által kell megállapítani.
6. Amennyiben az eddig élvezett ellátási illetékek (nyugdíjak, rokkanthavidíjak, a hadmentességi díjalapból való feljavítások és különös alkalmakból, valamint általános felhatalmazások alapján engedélyezett kegyelmi ellátási illetékek) összege magasabb volna, mint az e szakasz 1-4. pontja értelmében újonnan megállapított nyugdíj, akkor új nyugdíj gyanánt a magasabb összeget kell folyósítani.
7. Az újból megállapított ellátási illetékeket e törvény életbelépésének napjától kezdve kell az eddig élvezett ellátási illetékek és a lakbérsegélyek egyidejű megszüntetése mellett hivatalból folyósítani.
8. E törvény életbelépésének napján a hivatásos katonai személyek és azok hátramaradottainak ellátása tekintetében hatályukat vesztik a volt m. kir. honvédség, a m. kir. népfelkelés és a volt közös haderő személyeinek, valamint az említett személyek hátramaradottainak katonai ellátására vonatkozó eddig érvényben volt törvények rendelkezései, továbbá azok az általános felhatalmazások, amelyek alapján meghatározott előfeltételek mellett kegyelmi ellátási illetékek voltak engedélyezhetők, kivéve az akadémiai évek beszámítására vonatkozó 1907. évi szeptember hó 3-án kelt legfelső elhatározást.
85. § E törvényt a honvédelmi miniszter hajtja végre, aki az érdekelt miniszterekkel egyetértően jár el.
