Meghatalmazottaink a Trianonban 1920. évi junius hó 4. napján aláírták a békeszerződést.
Ismeretes az a kényszerhelyzet, amelyben a m. kir. kormány a békeszerződés aláírására határozta el magát.
A magyar békeküldöttség, amint erről munkálatainak a nemzetgyűlés elé terjesztett kötetei tanubizonyságot tesznek, megdönthetetlen történelmi, földrajzi, gazdasági, jogi és egyéb tudományos érvekkel mutatott rá a békefeltételek tarthatatlanságára s a békeküldöttség nagynevű elnöke lángoló hazaszeretetének, mélységes tudásának és páratlan szónoki képességének hármas fegyverével igyekezett ellenfeleinket s egyben bíráinkat meggyőzni arról, hogy a békefeltételek méltatlanul súlyos és elviselhetetlen terheket rónak ránk. A szövetséges és társult hatalmak mégis alig változtattak eredeti feltételeiken.
Az a kísérő levél azonban, amellyel a szövetséges és társult hatalmak a magyar békeküldöttség jegyzékeire vonatkozó válaszukat és a végleges békefeltételeket 1920. évi május hó 6. napján átnyujtották, a békeszerződés magyarázatára és végrehajtására vonatkozólag ránk nézve kedvező elveket jelent ki irányadókul és így remélhető, hogy a békeszerződés végrehajtása során egyes rendelkezések nem fognak merev alkalmazást nyerni. A kísérő levélben kifejezésre jutó ezek az elvek, amelyek egyébként a m. kir. kormánynak a békeszerződés aláírására vonatkozó elhatározását a fennálló kényszer mellett szintén befolyásolták, a békeszerződés hiteles magyarázatául tekintendők.
A többször említett kísérő levél eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása egyébként a következő:
Hivatalos magyar fordítás
Békekonferencia:
A Szövetséges és Társult Hatalmak válaszának kísérőlevele a magyar Békedelegáció Elnökéhez
Páris 1920. május hó 6-án.
Elnök Úr!
A Szövetséges és Társult Hatalmak a legnagyobb figyelemmel áttanulmányozták azokat a jegyzékeket, amelyekben a magyar Békedelegáció megtette megjegyzéseit a neki átnyújtott békefeltételekre. A jegyzékek vizsgálatában a Hatalmakat egyedül az a szándék vezérelte, hogy az igazságnak és a védelmükre bízott magas érdekeknek megfelelő határozatokat hozzanak. Ha ennek a vizsgálatnak eredménye lényeges vonásaiban nem egyezik a magyar Békedelegáció ellenjavaslataival, ennek oka az, hogy a Hatalmak nem tudtak ennek a delegációnak álláspontjára helyezkedni.
A Szövetséges és Társult Hatalmak ugyanis, bár kifejezik azt a reményüket, hogy a jövendő Magyarország Európa biztonságának és békéjének egyik oszlopa lesz, - a maguk részéről nem felejthetik el, mekkora felelősség áramlik Magyarországra a világháború kitöréséért, és általában a kettős monarchia imperialista politikájáért.
A magyar Békedelegáció részletes kritika tárgyává tette a neki átnyújtott Békefeltételek határozmányait. Ide csatoljuk azt a választ, amelyet megadni a Szövetséges és Társult Főhatalmak szükségesnek láttak. Ha ez a válasz nem tárgyalja pontról pontra a Békekonferenciához intézett, jegyzékeiknek érveit, hogy valamennyit megcáfolja, ez nem annyit jelent, mintha azoknak alaposságát elismerné; a Szövetséges és Társult Hatalmak hallgatását semmiképpen sem szabad helyeslésnek magyarázni; világosan ki kell jelenteni, hogy a válasz hiánya sehol sem jelenti az Önök által védett álláspont elfogadását.
Az Önnek átnyujtott megjegyzések nem tartalmaznak semmi külön választ arra a nagyszámú emlékiratra, amelyet a magyar Békedelegáció Magyarország határainak kérdésében nyújtott be. Nem adnak választ arra a javaslatukra sem, amelyben népszavazás elrendelését kérik olyan területekre nézve, amelyeket a Hatalmak elhatározása más államoknak juttat. A Szövetséges és Társult Hatalmak érett megfontolás után helyezkedtek arra az alapra, hogy semmi tekintetben nem módosítják a Békefeltételek területi határozmányait. Azért határoztak így, mert meggyőződtek arról, hogy az általuk megállapított határok minden megbolygatása súlyosabb következményekkel járna, mint amelyeket a magyar Békedelegáció felemlít. Egyébiránt a magyar ellenjavaslatok tanulmányozása csak megerősítette azt a meggyőződést, amelyre a Szövetséges és Társult Hatalmak már azelőtt, a magyar álláspont igazsága mellett felhozható mindennemű bizonyíték vizsgálata után jutottak; az önök elé terjesztett Békefeltételekben megjelölt határokat e meggyőződés alapján szabták meg.
Középeurópa néprajzi viszonyai valóban olyanok, hogy lehetetlen, hogy a politikai határok az egész vonalon egybeessenek az ethnikai határokkal. Ebből következik, - a Szövetséges és Társult Hatalmak sajnálattal hajoltak meg a szükségesség előtt, - hogy a magyar népesség egyes gócainak egy más állam szuverénitása alá kell kerülnie. Azonban erre a helyzetre nem lehet hivatkozni azzal az állítással, hogy jobb lett volna nem bolygatni a régi területi állapotot. A dolgok meglevő rendje, még ha ezer éves is, nem jogosult a jövőre nézve, ha igazságtalannak találtatott.
Igaz, hogy a magyar Békedelegáció azzal érvel, hogy a Békefeltételek sehol sem rendeltek el népszavazást. Ha a Szövetséges és Társult Hatalmak fölöslegesnek tartották, hogy a népesség ilyen irányú megkérdezéséhez folyamodjanak, ez azért történt, mert meggyőződtek róla, hogy, ha ez a megkérdezés az őszinte véleménynyilvánítás teljes biztosításával történnék, nem vezetne számbavehetően más eredményre, mint amilyenre Középeurópa néprajzi viszonyainak és nemzeti aspirációinak tüzetes vizsgálata vezette a Hatalmakat. A népek akarata megnyilatkozott 1918. október és november havában, a kettős monarchia összeomlásakor, amikor a soká elnyomott nemzetiségek egyesültek olasz, román, jugoszláv vagy cseh-szlovák testvéreikkel. Az azóta történt események megannyi új bizonyítékát szolgáltatják az azelőtt Szent István koronája alatt élő nemzetiségek érzelmeinek. A magyar Kormány elkésett intézkedései, amelyekkel ki akarja elégíteni a nemzetiségek autonómiára való törekvését, senkit sem fognak tévedésbe ejteni; nem változtatnak semmit azon a fontos történeti igazságon, hogy hosszú éveken keresztül a magyar politika minden erejével azon volt, hogy a nemzeti kisebbségek hangját elfojtsa.
A Szövetséges és Társult Hatalmak azonban nem feledkeztek meg arról a gondolatról, amely őket a határok kiszabásakor vezette és foglalkoztak azzal az eshetőséggel is, hogy az így megállapított határ esetleg nem felel meg mindenütt teljesen a néprajzi vagy gazdasági kívánalmaknak. A helyszínén megejtett vizsgálat esetleg szükségessé fogja tenni, hogy egyes helyeken a szerződésben megállapított határt áthelyezzék. Ilyen vizsgálatot azonban nem lehet ma lefolytatni, mert ez bizonytalan időre kitolná a béke megkötését, pedig ezt egész Európa sóvárogja. De, majd ha a Határbizottságok megkezdték munkájukat, ha úgy vélik, hogy a Szerződés intézkedései, mint fentebb mondottuk, valahol igazságtalanok, s hogy ennek az igazságtalanságnak orvoslása közérdek, módjukban lesz erről jelentést tenni a Nemzetek Szövetsége Tanácsának. Ebben az esetben a Szövetséges és Társult Hatalmak hozzájárulnak, hogy, ha az egyik érdekelt fél kéri, a Szövetség Tanácsa felajánlhassa jó szolgálatait abból a célból, hogy az eredeti határt ugyanazon feltételek mellett, békés úton megváltoztassa ott, ahol annak megváltoztatását valamelyik Határbizottság kívánatosnak mondja. A Szövetséges és Társult Hatalmak bíznak benne, hogy ez az eljárás megfelelő módot nyujt minden igazságtalan határvonal kiigazítására, ha azok ellen alapos ellenvetést lehet tenni.
A rutén területre vonatkozó elhatározásukban a Szövetséges és Társult Hatalmak teljes tudatában voltak a felmerült nehézségeknek. Elfogadták a rutén föld és a Cseh-Szlovák állam egyesülését az utóbbi állammal kötött szerződésben. Ez az állam különös módon biztosítja a rutének autonómiáját. Megegyeztek a Cseh-Szlovák állammal abban, hogy a szerződés intézkedéseit, amennyiben azok a néprajzi, vallási és nyelvi kisebbségekre vonatkoznak, a Nemzetek Szövetsége védelme alá helyezik. A Szövetséges és Társult Hatalmak úgy vélik, hogy a köztük és a Cseh-Szlovák állam közt létrejött szerződés a rutén autonómikus tartomány népességének megadja a lehetőséget arra, hogy kívánságait nyilvánosan kifejezhesse. A Hatalmak a legkomolyabb figyelemmel lesznek ennek a népességnek a jövőben nyilvánított kívánságaira. Egyébiránt a Nemzetek Szövetségének Szerződése a Szövetség Tanácsa minden tagjának jogot ad arra, hogy St. Germain-en-Laye-ben, 1919. szeptember 10-én a Szövetséges és Társult Főhatalmak és a Cseh-Szlovák állam közt kötött szerződést aláíró hatalmainak figyelmét bármely, a ruthén területre vonatkozó, figyelmet érdemlő kérdésre felhívja.
Ily körülmények közt a Hatalmak úgy vélik, hogy a határszéli lakosság érdekei teljes mértékben biztosítva vannak. Ami az ilyen szuverénitás alá kerülő magyar népszigeteket illeti, a Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén állam részéről már aláírt és a Cseh-Szlovák állam részéről már ratifikált, a kisebbségek védelmére vonatkozó szerződések ezeknek érdekeit teljesen biztosítják.
A Szövetséges és Társult Hatalmak megelégedéssel veszik tudomásul, hogy a Magyar Békedelegáció hozzájárul azokhoz az elvekhez, amelyek a Nemzetek Szövetsége szerződéseinek alapjai. A Szövetség nemcsak a szerződés aláíróinak a jogait védi; olyan szervezetet is létesít, amelynek segítségével békésen és törvényes úton el lehet intézni azokat a változásokat, amelyeket új helyzetek tesznek szükségessé a Béke intézkedéseiben. Magyarország jóakarata a szerződésből reá háruló kötelezettségek teljesítésében közelebb fogja hozni azt az időt, amikor ő is helyet foglalhat a Szövetségben.
A Szövetséges és Társult Kormányok nem mehettek messzebb. A Határbizottságokra ruházott hatalom a területi határozmányok ügyében, a Szerződés különböző cikkeiben végrehajtott módosítások, amelyekről a csatolt megjegyzések nyujtanak részletes felvilágosítást, jelzik a Hatalmak engedményeinek végső határát. A ma átnyujtott Békefeltételek tehát véglegesek.
Ennélfogva a Szövetséges és Társult Hatalmak a jelen közlés dátumától számított 10 nap alatt elvárják a Magyar Békedelegáció nyilatkozatát, hogy jogosítva van a Békének ebben a formában való aláírására. Ezután azonnal intézkedések fognak történni a béke aláírására.
Fogadja Elnök Úr, legmélyebb tiszteletem kifejezését.
A. Millerand, s. k.
Habár a kísérőlevélben kifejezésre juttatott egyes elvek a békeszerződés rendelkezéseinek a szövetséges és társult hatalmak részéről történő magyarázata és végrehajtása tekintetében némi reménységet is nyújtanak, a szomorú valóság az, hogy a békeszerződés keserű megpróbáltatásnak teszi ki nemzetünket: hazánk ezeréves területét szétdarabolja; millió és millió testvérünket megkérdezésük nélkül elszakítja tőlünk; gazdasági egységünket megcsonkítja; iparunkat a kereskedésünket, megbénítja; kulturánk fejlődése elé súlyos akadályokat gördít.
Mindamellett az érdemetlenül halálra szánt Magyarország feltámadásába vetett törhetetlen hit, a szebb jövő reménye s az a biztos tudat, hogy maguk a szövetséges és társult hatalmak is rövid időn belül belátják, hogy erős Magyarország Európa békéje érdekében feltétlen szükségesség s így a jelenlegi helyzet nem lehet állandó, az adott viszonyok között mégis amellett szólanak, hogy most, amidőn a szövetséges és társult főhatalmak a békeszerződés megerősítése iránt felszólítást intéztek hozzánk, ennek a felszólításnak a kényszer hatása alatt eleget tegyünk annál is inkább, mert jelenlegi, magunkra hagyatott helyzetünkben ez az egyedül lehetséges első lépés a nemzetközi forgalom felvétele, a normális élet helyreállítása s hazánk újjáépítése felé.
Ily körülmények között a m. kir. kormány érett megfontolás után - fájó szívvel bár - a békeszerződés becikkelyezése iránt tesz előterjesztést, de egyúttal felmentve érzi magát annak a lehetetlen feladatnak teljesítésétől, hogy a ránk kényszerített békeszerződés rendelkezéseit megkísérelje indokolni s így az alábbiakban csupán a becikkelyező törvényjavaslat szakaszaival foglalkozik.
A törvényjavaslat 1. §-a - kifejezetten utalva a kényszerhelyzetre, amely Magyarországra nézve a világháború szerencsétlen kimenetele folytán előállott s amely annak idején a m. kir. kormánynak a békeszerződés aláírására vonatkozó elhatározásánál is dönt súllyal bírt - a békeszerződést a hozzátartozó térképpel és a békeszerződés egyes rendelkezéseinek függelékeivel, valamint a békeszerződést kiegészítő jegyzőkönyvvel és nyilatkozattal együtt a nemzetközi egyezmények törvénybe iktatásánál szokásos módon a magyar állam törvényei közé iktatja.
A törvényjavaslat 2. §-a a békeokmányokban foglalt kikötéseknek végrehajtására a minisztériumot hatalmazza fel, de természetesen azzal az alkotmányszerű korlátozással, hogy amennyiben a végrehajtás során a törvényhozás tárgyaira vonatkozó rendelkezések válnak szükségesekké, rendelkezéseket előzetesen törvénybe kell iktatni.
A 3-6. §-ok a békeszerződésnek és függelékeinek, valamint a békeszerződést kiegészítő jegyzőkönyvnek és nyilatkozatnak francia eredeti szövegét és hivatalos magyar fordítását, ezenfelül a békeszerződés I. és XIII. részének s e részek függelékeinek angol eredeti szövegét tartalmazzák.
A békeszerződés és függelékei, valamint a kiegészítő jegyzőkönyv és nyilatkozat ugyanis francia, angol és olasz nyelven állíttattak ki, azonban eltérés esetében - a békeszerződés záró rendelkezéseinek első bekezdése, valamint a jegyzőkönyv és nyilatkozat utolsó bekezdése értelmében - a francia szöveg az irányadó, kivéve mégis a békeszerződés I. részét (A Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya) és XIII. részét (Munka), amelyekre nézve a francia és az angol szövegek ereje azonos. Ennélfogva a békeszerződést és függelékeit, valamint a jegyzőkönyvet és nyilatkozatot a hivatalos magyar fordításon kívül francia eredeti szövegben, a békeszerződés I. és XIII. részét és e részek függelékeit pedig ezenkívül angol eredeti szövegben is törvénybe kell iktatni.
A 7. § a békeszerződéshez csatolt térképről állapítja meg, hogy az a törvénynek szerves kiegészítő része.
Végül a 8. § a törvény életbelépésére vonatkozó rendelkezést tartalmazza; e szerint a törvény kihirdetése napján lép ugyan életbe, de a békeszerződés életbelépésének napjától kezdődő hatállyal. A békeszerződés zárórendelkezéseinek negyedik és ötödik bekezdése értelmében ugyanis a megerősítő okiratok letétetéről az első jegyzőkönyvet akkor kell felvenni, ha a szerződést egyrészről Magyarország, másrészről a szövetséges és társult főhatalmak közül három megerősítette s az első jegyzőkönyv keltének időpontjában a szerződés életbelép azok között a szerződő felek között, amelyek ezt ekként megerősítették. Kívánatos, sőt elengedhetetlenül szükséges, hogy a törvény, amely a békeszerződést becikkelyezi, a békeszerződés nemzetközi jogi értelemben vett életbelépésével egyidejűleg lépjen életbe; minthogy pedig a törvény csak a megerősítő okiratok letételéről felvett jegyzőkönyv felvétele s így a békeszerződés életbelépése után lesz kihirdethető, célszerűnek mutatkozott a törvényjavaslatban kifejezetten kimondani, hogy a törvény kihirdetése napján lép ugyan életbe, de a békeszerződés életbelépésének napjától kezdődő hatállyal.
Az életbelépés napját a minisztérium rendelettel fogja közzétenni. A minisztérium által kibocsátandó rendelet természetesen tartalmazni fogja annak nyilvánosságra hozatalát is, hogy a békeszerződést a fentebb említett első jegyzőkönyv felvételéig mely hatalmak erősítették meg. A békeszerződésnek az egyes szerződő hatalmak részéről később történő megerősítésére vonatkozó adatoknak közzétételéről a minisztérium a békeszerződés végrehajtására a 2. §-ban nyert felhatalmazás keretében fog gondoskodni.
