1. § Az 1920/21. évi állami költségvetésről szóló 1921:XXIII. tc. 1-7. §-aiban foglalt határozatoknak hatálya az 1921. évi december hó végéig kiterjesztetik azzal, hogy minden a jelen törvénnyel adott felhatalmazás alapján teendő kiadás az 1921/22. évi állami költségvetés keretébe lesz beillesztendő.
2. § Felhatalmaztatik a kormány arra, hogy a közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és szülőtlen árvák) részére az 1921:II. tc. 2. §-ának második bekezdése alapján az 1921. évi április, május és június hónapjaira engedélyezett rendkívüli segélyeket még három hónapra, vagyis az 1921. év július, augusztus és szeptember hónapjaira is engedélyezhesse. Erre a célra összesen 240 millió korona hitel bocsáttatik a kormány rendelkezésére.
Az említett rendkívüli segélyek a m. kir. nemzeti hadsereg tagjai részére engedélyezett átszervezési, karhatalmi és készenléti együttes pótdíjakkal együtt 1921. évi szeptember hó végével teljesen megszüntetendők.
3. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy addig is, amíg az 1920:XI. tc. 2. §-ának első bekezdésében említett külön törvény megalkotható lesz, az idézett törvénycikk 2. §-ának második bekezdésében foglalt ama tilalom alól, hogy a már alkalmazásban álló állami, államvasúti és vármegyei tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat nem lehet más állásra kinevezni, mint amilyen álláson ezidőszerint vannak alkalmazva és nem lehet részükre semmiféle más állásnak címét és jellegét adományozni, egy alkalommal - az elkerülhetetlen szükséghez képest - több egyénre nézve kivételt tehessen. Ettől az egyszeri kivételtől eltekintve az idézett törvényszakaszban foglalt korlátozások továbbra is hatályban maradnak.
Felhatalmaztatik egyuttal a kereskedelemügyi m. kir. miniszter, hogy kizárólag a fenti rendelkezés alapján ezuttal foganatosítandó előléptetések alkalmával - anélkül, hogy a jövőre ez a kivételes eljárás és kedvezmény újból alkalmazható volna - az 1907:L. tc. 4. és 8. §-aiban az A. táblázatba tartozó államvasúti tisztviselők soronkivüli előléptetésére nézve megállapított azokat a korlátozásokat, melyek szerint az előléptetések csak a legközelebbi magasabb fizetési fokozatba és az ugyanabban az évben a várakozási idők letelte alapján időszaki előléptetésben részesülő tisztviselők 25%-át meg nem haladó mérvben a megállapított várakozási idők felének letelte után történhetnek - mellőzhesse, most is azzal a korlátozással, hogy a rendkívüli előléptetés legfeljebb a legközelebbi magasabb fizetési osztály ugyanazon fizetési fokozatába történhetik.
Felhatalmaztatik továbbá a kereskedelemügyi miniszter, hogy ugyanez alkalommal az 1907:L. tc. 1. §-ában említett B. táblázatba tartozó államvasúti alkalmazottak soronkívüli előléptetésénél - eltérőleg az 1907:L. tc. 4. és 8. §-aiban foglalt rendelkezésektől - az érdemes alkalmazottaknál a várakozási időket az egyes csoportokon belül is megrövidíthesse. Ez a megrövidítés azonban a megállapított várakozási idők felén túl nem terjedhet és a soronkívül előléptethetők száma az egyes fizetési csoportokban nem haladhatja meg azon összes alkalmazottak számának 20%-át, illetőleg a B. táblázat 1-14. és 16. fizetési csoportjaiban 25%-át, akiknek fél várakozási ideje az illető fizetési csoportnak abban a fizetési fokozatában, amelybe legutóbb kerültek, már letelt. A jövőre ez a kivételes eljárás és kedvezmény sem alkalmazható újból.
A jelen szakasznak második és harmadik bekezdéseiben megszabott elveket megfelelően alkalmazni lehet az államvasúti illetményrendszerbe tartozó többi tisztviselőnek és egyéb alkalmazottnak a fentiek szerint ezen egy alkalommal foganatosítandó kinevezésénél (előléptetésénél) is.
A jelen szakasz 1-4. bekezdései alapján eszközlendő összes kinevezéseknek (előléptetéseknek) keretét, mértékét és módozatait a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával a m. kir. minisztérium állapítja meg.
Felhatalmaztatik az igazságügyminiszter, hogy a kir. itélőbírák és a kir. ügyészek státusáról szóló 1920:XX. tc. teljes végrehajtásához az 1921/22. évi költségvetési előirányzatban megállapított létszámok keretén belül szükséges kinevezések és előlépések foganatbavétele végett a megfelelő intézkedéseket megtehesse.
A minisztertanács felhatalmazást nyer arra, hogy a törvényhatósági és a rendezett tanácsú városokban megüresedett és időközben megüresedő, szabályrendeletileg szervezett állások betöltését engedélyezhesse azzal a megszorítással, hogy az így megválasztott tisztviselők megbízatása az általános tisztujításig tart.
4. § Az 1920:XI. törvénycikknek 4. §-a, amely szerint a tényleges szolgálat kötelékéből eltávolíthatók azok az állami, államvasúti és vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak, akik az 1918. évi október hó 31-étől az idézett törvény hatálybalépéséig terjedő időben beigazoltan hazafiatlan, társadalomellenes vagy a közerkölcsbe ütköző magatartást tanusítottak, ez a magatartásuk azonban nem esett olyan súlyos megítélés alá, amely az illetőnek a szolgálatból való elbocsáttatását vonta volna maga után, a városi, községi tisztviselőkre és egyéb alkalmazottakra, valamint a hitfelekezeti iskolák tanügyi alkalmazottaira is kiterjesztetik akként, hogy az eltávolítás hitfelekezeti tanügyi alkalmazottaknál az illetékes egyházi főhatóságnak meghallgatásával történhetik.
5. § Amennyiben a jelen § utolsó bekezdéséből más nem következik, az 1920:XXVIII. törvénycikknek 1-5. §-ai hatályon kívül helyeztetnek és az egyes miniszterek számvevőségi teendőit ellátó számvevőségek, valamint az állami vagyon és jövedelmek kezelésének igazgatásával megbízott, úgyszintén az utalványozási joggal felruházott hatóságok mellé rendelt számvevőségek az egyes miniszterek alá visszarendeltetnek és szervezetük, valamint szolgálati viszonyuk tekintetében az állami számvitelről szóló 1897:XX. törvénycikknek 87-93. §-ai irányadók.
Ezen rendelkezés értelmében az 1920. évi XXVIII. tc. 9., 12., 14. és 15. §-ai akként módosíttatnak, hogy a pénzügyminiszter helyett mindenütt a minisztérium értendő.
A kormányzóság és az Országos Földbirtokrendező Bíróság számvevősége tekintetében azonban az 1920. évi XXVIII. tc. 1-5. §-ai továbbra is hatályban maradnak.
6. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a volt cs. és kir. hadügyi vezetőség által létesített magyaróvári kincstári lőporgyárat a polgári ipar céljára értékesítse és pótlásként egy kisebb méretű lőporgyárat építhessen.
A magyaróvári gyártelep értékesítéséből befolyó összegek a pénzügyminiszteri tárca „Rendkivüli bevételek” vagyonváltság címen külön tétel alatt, az új lőporgyár felépítési költségei pedig ugyancsak a pénzügyi tárca „Átmeneti kiadások” vagyonváltság cím külön tétele alatt fognak elszámoltatni.
A nemzetgyülésnek külön jelentés teendő.
7. § A pénzügyminiszter a magyar államadósgokról és az azokat terhelő vagyonváltságról alkotott törvény 3. §-a értelmében az ingatlanok vagyonváltságának folyóvá tétele céljából legfeljebb 3500 millió korona névérték erejéig évi 5%-kal kamatozó törlesztéses állami kölcsönkötvényeket bocsáthat ki, amelyeket a vagyonváltsággal terhelt ingatlanokon az azokra kivetendő vagyonváltság erejéig jelzáloggal kell biztosítani; ez a jelzálog az ingatlanokból való kielégítés szempontjából a sorrendben minden más, akár bejegyzett, akár törvényen alapuló dologi terhet feltétlenül megelőz és az ezen szakasz alapján kibocsátandó állami kölcsönkötvények összegének biztosítékául szolgál, arra végrehajtás nem intézhető és harmadik személyek jogokat egyáltalában nem szerezhetnek. A kibocsátás egyéb feltételeit a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
A pénzügyminiszter az előző bekezdésben körülírt törlesztéses állami kölcsönkötvények kibocsátása helyett a vagyonváltság folyóvátétele céljából jelenleg fennálló magyar jelzálogintézetekkel vagy evégből alapítandó ily pénzintézettel megállapodást létesíthet az előző bekezdésben említett jelzálogok alapján legfeljebb 3500 millió korona névérték erejéig évi 5%-kal kamatozó vagyonváltság-záloglevelek kibocsátása iránt, amelyek egy része esetleg külföldi pénznemekre szólhat és a záloglevelekért az államkincstár nevében szavatosságot vállalhat; ha a pénzügyminiszter ilyen megállapodást létesít, az ingatlanokat terhelő vagyonváltság biztosítására szolgáló jelzálogokra vonatkozólag az előző bekezdésben foglaltak a vagyonváltság-záloglevelek tekintetében megfelelően alkalmazandók. A vagyonváltság-záloglevelek kibocsátásának részletes feltételeit és a záloglevelek elhelyezésének módját a pénzügyminiszter állapítja meg.
A jelen § első bekezdése alapján kibocsátható törlesztéses állami kölcsönkötvényeket vagy második bekezdése alapján kibocsátható vagyonváltság-zálogleveleket abban a mértékben, amelyben a biztosításukra szolgáló jelzálogos követelések összege a vagyonváltság befizetése következtében a kibocsátott állami kölcsönkötvények, illetőleg vagyonváltság-záloglevelek összes névértéke alá szállana, sorsolás útján törleszteni kell.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az állami kölcsönkötvények, illetőleg vagyonváltság-záloglevelek kibocsátásáig azok ellenértékére nyujtandó előleg iránt szükség esetén átmeneti hitelművelet útján is gondoskodhassék.
8. § Az 1902:V. tc. 7. §-a alapján kiadott magyarországi városok és községek nevére szóló 4 1/2%-kal kamatozó államadóssági kötvények nem esnek a magyar államadósságokról és az azokat terhelő vagyonváltságról szóló törvény 1. §-a szerinti vagyonváltság alá.
9. § Az 1920. évi XXIII. tc. 90. §-ának harmadik bekezdésében foglalt korlátozás 1921. évi július hó 1-től kezdődő érvényességgel hatályát veszti.
Az 1921. évi XXIII. tc. 18. §-a hatályon kívül helyeztetik.
10. § Az 1892:XXVII. tc. 4. §-a, amely szerint az igazságügyminiszter kezelése alá tartozó pénzbüntetéseket „Büntetéspénzek országos alapja” elnevezés alatt kell kezelni s az alapot a zárószámadásokban ki kell mutatni, az 1921. évi június hó végével hatályát veszti s a szóban forgó pénzbüntetések az 1921. évi július hó 1. napjától kezdve az állami költségvetési előirányzatban és zárószámadásban az igazságügyi tárca rendes bevételei között nyernek elszámolást.
11. § Az 1913:XIII. tc. 3. §-a következőképen módosul:
Az üzletszerű vagy nyilvános versenyfogadásokat közvetítő egyesek vagy vállalatok (bookmaker fogadási iroda) külön illetéket tartoznak fizetni, melynek mértékét a földmívelésügyi miniszter rendeleti úton állapítja meg.
Ezen illeték a következő arányokban osztandó fel:
a) 6% a versenyt rendező pénztára javára,
b) 4 1/2% a totalisateur-alap javára,
c) 2% a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárca költségvetésében a „Testi nevelés” cím egy külön rovatára,
d) 1 1/2% felerészben Budapest fő- és székváros szegényügyi és népjóléti kiadásainak fedezésére, felerészben az állami jótékony sorsjáték jövedelmének gyarapítására.
A törvény jelen szakasza 1921. évi január 1-ére visszamenő hatállyal bír.
12. § A kereskedelemügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy a vasúti árúfuvarozásra vonatkozólag 1890. évi október hó 14-én létrejött, az 1892:XXV. törvénycikkkel beiktatott nemzetközi egyezmény számára Bernben felállított Központi hivatal szabályzatában megállapított 110,000 franknyi évi összegnek az egyezményben részes államok kormányai által elhatározandó az 1918. évtől kezdődő felemeléséhez a magyar kormány nevében hozzájárulhasson.
13. § A postajövedéki kihágások miatt a fennálló jogszabályok értelmében kiszabható pénzbüntetés a megrövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett díj huszszorosában állapíttatik meg.
14. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi m. kir. miniszter, hogy a szatmármegyei Matolcs község mellett a Szamos-átmetszésen a földmívelésügyi m. kir. miniszter által fentartott komp helyett egy végleges jellegű közúti és helyiérdekű vasúti közös híd államköltségen való megépítését engedélyezhesse és a munkálatokra első részletül a „Közutak” cím alatt elszámolandó 5.000,000 K, azaz ötmillió koronát igénybe vehessen.
15. § Az 1920:IV. tc. 18. §-ának ötödik bekezdése a következőképen módosul: „A főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás mellett szeszfőzés vagy a község (város) vagy szőlő- és gyümölcstermelőkből álló szabályszerűen megalakult és ilyen módon működő alakulatok (hegyközség, közbirtokosság, vagy a termelők más hasonló szervezete, vagy alkalmi egyesülése) által üzemben tartott szeszfőzdékben felállított vagy erre vonatkozó külön engedély alapján az említett szeszfőzdéken kívül használható főzőkészülékeken gyakorolható.”
Az idézett 1920:IV. tc. 18. §-ának hetedik bekezdése pedig a következőképen módosul: „A községi (városi), valamint az egyesületi szeszfőzdék felállításának feltételeit, az ezen szeszfőzdékben gyakorlandó szeszfőzés módját, illetve azokat a feltételeket, amelyek mellett a községek (városok), valamint egyesületek a szeszfőzdéikben felállított főzőkészülékek használatát az egyeseknek megengedni kötelesek, a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.”
16. § Az 1897:XX. tc. 100. §-ának megváltoztatásával az az összeg, amelynek erejéig a változó illetményekre nézve a pénztári számfejtést az azzal megbízott számvevőségi tisztviselő egyedüli személyes felelősségére és kártérítési kötelezettsége mellett teljesítheti, 100 forintról 2000 koronáig felemeltetik.
17. § Azok a hadmentességi díjkötelesek, akik a világháború alatt katonai szolgálatot teljesítettek, a terhükön nyilvántartott hadmentességi díjtartozások megfizetésének kötelezettsége alól felmentetnek és a terhükön nyilvántartott hadmentességi díjhátralékok törlendők.
18. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a magyar nemzeti hadsereg első felszerelésének szükségleteire az 1920/21. évi állami költségvetésben felvett hitelösszegnek azt a részét - amely anyaghiány és a magyar korona vásárlóértékének leszállása miatt a most elmult számadási időszak végéig fel nem használtatott - az elkerülhetetlen szükséghez képest a vagyonváltság bevételeiből fedezhesse és a pénzügyminiszteri tárca terhére „Vagyonváltság” címen külön tétel alatt kiadásban számolhassa el.
19. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a háborús gazdasági szervek (központok, bizottságok, elosztó irodák stb. és az 1920:XXXVII. tc. 17. §-ának utolsó bekezdésében említett részvénytársaságok) ellenőrzése, ügyeiknek lebonyolítása, illetőleg felszámolásának elrendelése és foganatosítása, vagy a már folyamatba tett felszámolás folytatása, továbbá felszámolók kirendelése és felmentése tárgyában az igazságügyminiszterrel egyetértve rendelettel általánosságban vagy egyes esetekben a fennálló jogszabályoktól eltérő anyagi és eljárási jogszabályokat állapíthasson meg és a Pénzintézeti Központról szóló 1920:XXXVII. tc. 17. §-ának első bekezdése szerint a Pénzintézeti Központ feladatává tehető ellenőrzési, lebonyolítási és felszámolási tennivalók teljesítésével a Pénzintézeti Központon felül más szerveket vagy egyéneket is megbízhasson.
20. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a közbiztonsági szolgálatnak, nevezetesen pedig a csendőrségi, államrendőrségi és folyamőrségi intézmények egységes irányítására és vezetésére a belügyminisztériumban „magyar királyi Országos Főkapitány” elnevezéssel a III. fizetési osztályba sorozott állást rendszeresítsen.
21. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe. Az 1. §-ban foglalt rendelkezés hatálya az 1921/22. évi állami költségvetésről megalkotandó törvény életbeléptével megszünik. E törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bízatik meg.
