1. § Mindazok a hivatásos rangosztályba sorolt katonai havidíjasok (tisztek és tisztjelöltek), akik a fegyveres erő kötelékéből a trianoni békeszerződés folytán végrehajtandó létszámcsökkentés következtében bocsáttatnak el, átmeneti viszonyba helyeztetnek és átmeneti illetményekben részesíttetnek.
2. § Az átmeneti viszony az elbocsátást követö hó első napján kezdődik és időtartama a nős vagy családos egyéneknél 3, nőtlen egyéneknél 2 év.
Ezen időtartamon túl az átmeneti viszonyt csak egészen kivételes, méltánylást érdemlő esetekben kegyelmi úton legfeljebb egy év tartamára lehet meghosszabbítani.
Az átmeneti viszony tartamának megállapításánál azok a havidíjasok is családosoknak tekintendők, akik velük egy háztartásban lakó vagyontalan és keresetképtelen szülőiket, nagyszülőiket vagy szülőtlen testvérüket tartják el.
Azoknál a havidíjasoknál, akik a létszámcsökkentés folytán válnak ugyan ki a fegyveres erő kötelékéből, de a nyugdíjba beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó szolgálati idejük megvan, az átmeneti viszony tartama egy év.
3. § Átmeneti viszonyba helyezett havidíjasoknak a külön pótdíj kivételével az összes ténylegességi katonai illetmények ezek mindenkori illetékességéhez és esedékességéhez képest az utolsó állandó helyőrségi állomáshely figyelembevételével járnak.
Az előző § szerint esetleg meghosszabbított átmeneti viszony tartamára járó illetményeket a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg annak idején rendeleti úton fogja szabályozni.
A törvényszerű sérülési (sebesülési, személyi) pótdíj az igényjogosultaknak az átmeneti illetményeken felül folyósítandó.
4. § Nem helyezhető átmeneti viszonyba az a havidíjas, aki
1. nem a létszámcsökkentés folytán válik ki a fegyveres erő kötelékéből,
2. a kényszerelbocsátás helyett részére felajánlott és tiszti rangjának megfelelő, más állami alkalmazást nem fogad el. (12. §)
5. § I. Megszünik az átmeneti viszony:
1. mindazokban az esetekben, amelyekben a katonai ellátási törvény szerint a katonai nyugdíjra való igény megszünik;
2. a 2. §-ban megszabott, esetleg meghosszabbított időtartam lejártával;
3. a 2. §-ban meghatározott idő letelte előtt, ha az átmeneti viszonyba helyezett havidíjas az átmeneti viszonyban töltött idő betudásával a nyugdíjba beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt nyer. Ha ez az időpont az átmeneti viszonyba való helyezés napjától számított egy évnél hamarább következnék be, az átmeneti viszonyba való helyezés napjától számított egy év elteltével szünik meg;
4. ha az átmeneti viszonyba helyezett egyén tényleges katonai szolgálatba, vagy más állami vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatba lép;
5. ha az átmeneti viszonyba helyezett egyén a részére felajánlott és tiszti rangjának megfelelő más állami alkalmazását visszautasítja.
II. A 4. pont alatt említett esetben azonban, ha a tényleges katonai szolgálatba visszavett vagy más állami, vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatba végleg még át nem lépett egyén, ugyancsak a békeszerződés következtében netán végrehajtandó létszámcsökkentés folytán, ujabb tényleges katonai szolgálatából vagy más állami, vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatából is megválni kénytelen, ismét az átmeneti viszonyba helyeztetik. Az ily egyének átmeneti viszonya azonban nem lehet hosszabb össztartamú, mint a jelen törvény a 2. §-ában említett, esetleg meghosszabbított idő.
III. Az átmeneti viszony mindig annak a hónapnak a végével szüntetendő meg, amelyben a megszünést maga után vonó ok bekövetkezett.
6. § Az átmeneti viszonyban töltött idő a nyugdíj megállapításánál a szolgálati időbe teljes egészében beszámíttatik.
Az átmeneti viszonyban levő egyén rendfokozatszerűleg elő nem léptethető.
A 2. § utolsó bekezdésében említett havidíjasok az átmeneti viszony tartama alatt, az 5. § 3. pontjában említett havidíjasok pedig attól az időponttól kezdve, amikor a nyugdíjba beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt nyernek, havidíjban nem léphetnek elő az átmeneti viszony tartama alatt.
7. § Az átmeneti viszony tartamára járó átmeneti illetményekről végkielégítéssel való lemondásnak helye nincs.
8. § Ha az átmeneti viszonyban levő egyén elhal, elhalálozása az ellátásra jogosult hozzátartozók ellátása szempontjából úgy bírálandó el, mintha az a tényleges szolgálatban következett volna be.
9. § Az átmeneti illetmény hatósági végrehajtás és biztosítási intézkedések szempontjából a tényleges illetményekkel egy tekintet alá esik.
10. § Azok a havidíjasok, akik az átmeneti viszonyba helyezésük időpontjában legalább 15 évi valóságos (effektiv) szolgálati idővel birtak, az átmeneti viszonynak az 5. § 2., 3. és 5. pontjaiban meghatározott okokból történt megszüntével a katonai ellátási törvény rendelkezéseinek megfelelő katonai ellátásban részesülnek anélkül, hogy szolgálatképtelenségüket felülvizsgálat útján meg kellene állapítani.
11. § Azok a havidíjasok, akik az átmeneti viszonyba való helyezésük időpontjában legalább 15 évi valóságos (effektiv) szolgálati idővel nem rendelkeztek, az átmeneti viszonynak az 5. § 2. és 5. pontjaiban meghatározott okokból történt megszüntével végkielégítésben részesülnek. A végkielégítés összegét az átmeneti viszonyban utoljára élvezett nyugdíjba beszámítható javadalmazásnak alapulvétele mellett és pedig háromnál kevesebb valósággal eltöltött szolgálati évig az említett javadalmazásnak egyévi, legalább három, de hatnál kevesebb szolgálati évig kétévi, legalább hat, de kilencnél kevesebb szolgálati évig háromévi, legalább kilenc, de tizenkettőnél kevesebb szolgálati évig négyévi és legalább tizenkettő, de tizenötnél kevesebb szolgálati évig ötévi összegével kell megállapítani.
Az ilyen havidíjasok a katonai ellátási törvény alapján csak az esetben helyezhetők a nyugállományba, ha a szolgálati idő és szolgálatképtelenség beigazolása tekintetében a törvényes feltételek fennforognak és ha a végkielégítést igénybe venni nem óhajtják.
A végkielégítés a sérülési (sebesülési, személyi) pótdíjra való esetleges igényjogosultságot és annak élvezetét nem befolyásolja.
12. § A 4. § 2. pontjában említett esetekben a 10., illetőleg a 11. §, a 2. § utolsó bekezdésében és az 5. § 3. pontjában említett esetekben pedig a 10. § rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók.
13. § Ha a fegyveres erő kötelékéből a létszámcsökkentés folytán végkielégítés mellett kivált havidíjas polgári, állami vagy ezzel egyenlőnek tartott, avagy újabb katonai szolgálatba lép, a végkielégítést megelőzőleg eltöltött szolgálati idejét a nyugellátás szempontjából be kell számítani.
Abban az esetben azonban, ha a végkielégítéssel történt elbocsátás és az ujabbi alkalmazás között öt esztendő még nem telt el, ennek a beszámításnak csak akkor lehet helye, ha a felvett végkielégítésből annyi havi részletet térít vissza, ahány teljes hónapi ujabb alkalmazásban töltött tényleges szolgálat a 11. §-ban említett egy, két, három, négy, illetőleg öt évre esik.
Amennyiben ez az időtartam az ujabb szolgálatbalépés időpontjában már lejárt volna, visszatérítésnek helye nincsen.
14. § Mindazok a rangosztályba nem sorolt katonai havidíjasok és hivatásos altisztek, akik a fegyveres erő kötelékéből a trianoni békeszerződés folytán végrehajtandó létszámcsökkentés következtében bocsáttatnak el, átmeneti viszonyba helyeztetnek és átmeneti illetményekben részesíttetnek vagy végkielégítéssel láttatnak el.
15. § Az átmeneti viszony az elbocsátást követő hó első napján kezdődik és időtartama: nős vagy családos egyéneknél két, nőtlen egyéneknél egy év.
Azok a hivatásos altisztek, akik 1918. évi október hó 31-ike után vétettek fel a hivatásos altisztek csoportjába, átmeneti viszonyba nem helyezhetők.
Amennyiben az ilyen hivatásos altiszt a 14. §-ban említett létszámcsökkentés következtében a fegyveres erő kötelékéből elbocsáttatik, abban az esetben, ha nős vagy családos, a tényleges szolgálatban utoljára élvezett, nyugdíjba beszámítható javadalmazása egy évi összegének, - abban az esetben pedig, ha nőtlen, félévi összegének megfelelő végkielégítésben részesül.
Az átmeneti viszony tartamának megállapításánál azok a rangosztályba nem sorolt hivatásos havidíjasok és hivatásos altisztek, illetőleg az előző bekezdésben említett végkielégítés összegének a megállapításánál azok a hivatásos altisztek is családosoknak tekintendők, akik velük egy háztartásban lakó vagyontalan és keresetképtelen szülőiket, nagyszülőiket vagy szülőtlen testvérüket tartják el.
Az átmeneti viszony tartamát a rangosztályba nem sorolt hivatásos havidíjasoknál és hivatásos altiszteknél meghosszabbítani nem lehet.
16. § A 2. § utolsó bekezdésének, továbbá a 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12. és 13. §-ok rendelkezései a rangosztályba nem sorolt hivatásos havidíjasokra és hivatásos altisztekre értelemszerűen alkalmazandók.
Hivatásos altiszteknél az e törvény alapján megállapítandó végkielégítések szempontjából a nyugdíjba beszámítható javadalmazás alatt az 1875. évi LI. tc. érvényességének tartamára a havizsold értendő.
A 2. § utolsó bekezdésének és az 5. § 3. pontjának rendelkezéseit az 1875. évi LI. tc. érvényességének tartama alatt értelemszerűen azokra a hivatásos altisztekre kell alkalmazni, akik 30 évi valóságos (effektiv) szolgálati évvel rendelkeznek, illetve ezt a szolgálati időt az átmeneti viszonyban elérik.
A 11. §, illetve 15. § értelmében végkielégített hivatásos altisztek azonban az altiszti szolgálati jutalomdíj végkielégítésre igényt nem tarthatnak.
17. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe. Végrehajtásával a honvédelmi miniszter bizatik meg, aki az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg jár el.
