Az állami kislakások építését tovább kell folytatni, egyrészt a még mindig nagy mértékben fennálló lakásinség enyhítése és ezzel kapcsolatban a szociális jólét és a közhygiene érdekében, másrészt a hosszú háborús évek alatt s az összeomlást követő időkben súlyos válságba jutott és az összes többi iparágat megtermékenyítő építőipar fellendítése érdekében.
A menekültek által elfoglalt vagyonok száma 3.519-re rug. A jelenlegi körülmények között nem remélhető, hogy ez a szám csökkenni fog, sőt ellenkezőleg előreláthatólag az ország megmaradt területére özönlő menekültek számának emelkedése várható.
További súlyosbító körülmény, hogy az utolsó 10 év alatt igen sok üzleti vállalkozás alakult, amelyek nagy része nem egy esetben lakásokat, illetőleg lakásrészeket foglalt el, miután üzlethelyiségek az építőiparnak már régóta fennálló válsága miatt nem állottak rendelkezésre. Ezektől a lakások, illetőleg lakásrészek el nem rekvirálhatók, mert állami érdeket sértene: adóalanyokat tennének vele tönkre.
A lakásinség problémájának megoldása érdekében az utolsó két évben történtek ugyan intézkedések szükséglakások építésével, melyek legnagyobb része a szükséglet gyors kielégítésére való tekintettel volt katonai barakkoknak átépítésével termeltetett, egy másik részénél állandó jellegű, de könynyebb építésmodorban létesített lakásokkal történt a megoldás, egy további egész kis résznél pedig állandó jellegű és teljesen szolíd kivitelű állami kislakásos bérházak emelésével állíttattak elő lakások.
Ezen építkezések és a lakásügy terén az eddig foganatba vett rendelkezések révén a lakásinség alig enyhült, sőt a menekülteknek a megszállott területekről újból nagyobb számban történő beözönlése és újabb családalapítások folytán még inkább fokozódik.
Hogy közhygiene és szociálpolitika szempontjából mit jelent a lakásinség enyhítése, az ma már bizonyításra nem szorul. A lakások túlzsúfoltsága nem csak a családi és erkölcsi érzést ingatja meg alapjában, hanem rendkívüli veszedelmet rejt közegészségi tekintetekből is, ha figyelembe vesszük, hogy ilyen túlzsúfolt, levegő nélküli, piszokkal telt lakásban a csecsemő, a kis ellenálló képességű gyermek mindenféle fertőző betegségben sinylődőkkel együtt lakik.
Ezen állapotok a háborús évek során fokozódtak és súlyosbodtak, úgy, hogy a jövő generáció megmentése érdekében szükségesnek tartom a lakásépítésnek, mint nagy szociális és nemzetmentő feladatnak a lehetőség szerinti előmozdítását.
Eltekintve azonban a humanizmus és szociálpolitika szempontjából szükségesnek mutatkozó kényszerűségtől, melyek a lakások építését igen sürgősen megoldandó problémává teszik, az ország legnagyobb iparának, az építőiparnak érdeke is megkívánja, hogy az építkezés újból megindíttassék, illetőleg folytattassék.
Az építőiparnak ez az érdeke fedi különben az egész hazai iparnak érdekét, amennyiben az előbbinek némi fellendülése valaminő életet vihet az azzal összefüggő számos más iparágba is, míg építkezés nélkül az építőiparon kívül a vele kapcsolatos iparágak is oly agonizáló stádiumba juthatnak, mely az országra nézve - a teljes munkanélküliség súlyos problémájává elfajulva - katasztrófális hatású lehet.
Ebben a helyzetben az állami építkezéseknek megindítását különösen sürgőssé az a körülmény teszi, hogy valamennyi mérvadó tényezőnek egybehangzó véleménye szerint a magántőke érvényesülése a lakásépítkezésben a jelenlegi viszonyok között majdnem kizártnak tekinthető. Viszont máról holnapra nem valósíthatók meg azok a törvényi és gazdasági előfeltételek, amelyek a magántőkét az építkezés megindítására ösztönözhetnék. Valamennyi mérvadó tényezőnek véleménye megegyezik tehát abban, hogy a lakásépítkezés további halogatást nem tűrő problémája csak úgy oldható meg, ha legerőteljesebben maga az állam lát hozzá kislakásoknak építéséhez, eleget tevén ezzel a legégetőbb szociális szükségletnek, életet öntvén ezzel alélt közgazdaságunkba és megvalósítván így a munkanélküliségnek legegészségesebb ellenszerét produktív munkaalkalom megteremtésével.
Ezek a szempontok késztetnek a jelen törvényjavaslat előterjesztésére, magától értetődvén, hogy a szóban levő érdekekre való tekintettel az állami építkezések nem szorítkozhatnak a székesfővárosra, hanem ki kell azoknak terjedni a vidéki városokra is.
