A szesz megadóztatására vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről szóló 1921. évi VIII. tc. alapjául szolgált törvényjavaslat indokolásában részletesen kifejtetett, hogy az Ausztriával kötött kiegyezési szerződés időközben történt megszünésére is tekintettel, a szesztermelésnek újbóli szabályozása szükségessé vált. Az említett törvényjavaslat, illetve az ennek alapján létrejött 1921. évi VIII. tc., figyelemmel az akkor még kellően meg, nem állapodott viszonyokra, a szesztermelésnek újbóli szabályozására nézve csak ideiglenes rendelkezéseket tartalmaz. Időközben azonban a szeszipar helyzete több tekintetben lényegesen megváltozván, szükségessé lett, hogy a szesztermelés az idézett 1921. évi VIII. törvénycikkben foglalt ideiglenes rendelkezéseken túlmenően újból szabályoztassák.
A változást egyrészt az általános közgazdasági helyzetnek, illetve pénzünk értékének javulása folytán bekövetkezett általános árhanyatlással kapcsolatban a szesz piaci áránál is bekövetkezett nagymérvű csökkenés, másrészt a szesztermelés olymérvű emelkedése okozta, amellyel a fogyasztás nem tudott lépést tartani és így túltermelés következett be.
A háborút megelőző időkben évenkint megadózásra került szeszmennyiség (a fogyasztási és termelési adó alá eső szeszfőzdékben termelt szesz együttesen), kereken mintegy 1,000.000 hektoliter volt. Az ország lakosságát 20,000.000-val véve, az évenkint megadózásra került szeszmennyiségből egy-egy lakosra tehát átlag 5 hektoliterfok szesz esett. Az ország ez idő szerint nem magyar közigazgatás alatt álló területén azonban a szeszfogyasztás az átlagos 5 hektoliterfoknál jelentékenyen nagyobb volt, míg ellenben az országnak ez idő szerint is magyar közigazgatás alatt álló területén, ahol inkább a bor és sörfogyasztás volt nagyobb, a szeszfogyasztás fejenkint nem igen volt nagyobb 2 1/2 foknál. Ehhez képest az ország ez idő szerint magyar közigazgatás alatt álló területének évi fogyasztását - s lakosságot kereken 8,000.000-val véve - a termelési adó alá eső szeszfőzdékben termelt szesszel együtt a rendes viszonyok helyreálltával is legfeljebb 200.000 hektoliterrel lehet számításba venni. Az évenkint adómentes felhasználásra kerülő szeszmennyiség pedig legfeljebb 40-80.000 hektoliterre tehető.
Ezzel szemben az ország ez idő szerint magyar közigazgatás alatt álló területén levő mezőgazdasági és ipari szeszfőzdéknek össztermelése a háborút megelőző időkben mintegy 500.000 hektoliter volt. Ezen szeszfőzdék termelése a háború alatt, illetve a háború után még mindig tartó rendkívüli viszonyok mellett a háborút megelőző időkben elért évi 500.000 hektoliteren lényegesen elmaradt, mert a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék üzemét a rendkívüli viszonyok tartama alatt közélelmezési és takarmányozási szempontokból erősen korlátozni kellett. Ezenkívül a tüzelőanyag beszerzésének nehézségei, valamint a munkabérek és általában a termelési költségek nagyon magas volta is gátlóan hatott a szesztermelésre.
Minthogy pedig a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék termelésének jelentékeny részét közszükségleti célokra igénybe kellett venni, a szóban levő különben is mérsékelt termelésből csak egy csekély rész állt rendelkezésre a fogyasztás céljaira. A fogyasztás azonban még az így rendelkezésre álló csekély mennyiséget sem vette teljesen igénybe, mert a fogyasztási szesz magas előállítási költségei, valamint egyéb körülmények folytán a szesz piaci ára oly magas, hogy azt csak a megfelelő fizetőképességű fogyasztás tudja elviselni.
Mindezekhez képest az évi szeszfogyasztás ez idő szerint mintegy 120.000 hektoliterre tehető és így a fejenkinti szeszfogyasztás csak 1.5 hektoliterfokot tesz.
Az általános közgazdasági helyzet javulásával nevezetesen, ha a szeszfőzési nyersanyagok, valamint a tüzelőanyagok az eddiginél nagyobb mérvben rendelkezésre fognak állani, illetve könnyebben beszerezhetők lesznek, a szesztermelés előreláthatóan mindinkább növekedni fog. A rendes viszonyok teljes helyreálltával pedig az ország ez idő szerint is magyar közigazgatás alatt álló területén lévő mezőgazdásági és ipari szeszfőzdék újból képesek volnának a háborút megelőző időkben termelt 500.000 hektoliternyi szeszmennyiséget előállítani, holott a fentiek szerint az ország ez idő szerint is magyar közigazgatás alatt álló területén a rendes viszonyok helyreálltával is legfeljebb évi 240-280.000 hektoliter szeszre lesz szükség.
Ehhezképest és figyelemmel arra, hogy a fentiek szerint a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék termelése a folyó 1920/1921. termelési időszak második részében már is úgy alakult, hogy a termeléssel a fogyasztás nem tudott lépést tartani és így túltermelés következett be, a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék részéről az a kívánság merült fel, hogy a szesztermelés korlátok közé szorítassék, illetve a szesztermelés a fogyasztással és a szeszszükségletekkel arányba hozassék és e célból az egész szesziparra kiterjedő termelési keret állapíttassék meg. Mert ámbár remélhető, hogy jövőben a szeszfogyasztás és a szesznek ipari célokra való felhasználása a jelenlegi fogyasztáshoz képest emelkedni fog és a szeszkivitel szempontjából is a viszonyok kedvezőbben fognak alakulni, a rendes viszonyok helyreálltával oly nyersanyag mennyiségek fognak szesztermelésre rendelkezésre állani, hogy azok korlátozás nélkül való felhasználása veszélyes túltermelést idézne elő.
Az érdekeltség további kívánsága szerint az így megállapítandó termelési keret, mely a fentiekhez képest mintegy évi 240.000 hektoliter szeszmennyiséggel volna meghatározandó, a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék között a két érdekeltség megállapodásához képest volna szétosztandó akképen, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék a részükre jutó termelési törzskeretben eddigi törzskontingenseik arányában részesülnének, a kontingenssel nem bíró mezőgazdasági szeszfőzdék pedig 600 hektoliter termelési keretben részesülnének. Az ipari szeszfőzdék részére jutó termelési keretben az egyes ipari szeszfőzdék a köztük e tekintetben létrejött megállapodáshoz képest, illetve eddigi termeléseik arányában volnának részesítendők.
A termelési keretet, ha a fogyasztási viszonyok indokolják, az előző évek tényleges fogyasztásának figyelembe vételével a szeszérdekeltség javaslatainak meghallgatása után a pénzügyminiszter megfelelően felemelheti. A felemelt termelési keretből a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék megfelelő arányban volnának részeltetendők és az ily módon a mezőgazdasági szeszfőzdéknek jutó keret részben a már meglevő mezőgazdasági szeszfőzdék kereteinek kiegészítésére, részben pedig ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére volna fordítandó.
A kitermeletlenül maradt termelési keret pótkeret alakjában kiosztható oly módon, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék részéről kitermeletlenül maradt keretben a mezőgazdasági szeszfőzdék, az ipari, szeszfőzdék részéről kitermeletlenül maradt termelési keretben pedig az ipari szeszfőzdék részesülnek.
Szükségesnek tartotta továbbá az érdekeltség, hogy a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdékben termelt szesz értékesítése az érdekeltség bevonásával állami ellenőrzés alatt álló szervezetre bízassék, mert csak ily módon válnék lehetővé a szesszel való üzérkedés és az ezzel járó visszaélések kiküszöbölése, valamint a szeszkiviteli alkalmak kihasználása. A szesz ugyanis a termelési időszak folyamán nem termeltetik egyenletesen, és így egyes hónapokban nagyobb tömegek kerülnek, illetve kerülhetnek piacra amelyek az árakat erősen nyomják, máskor viszont a termelés marad a fogyasztás mögött, ami nagy áremelkedést okoz.
Szükségesnek tartotta az érdekeltség azt is, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék az ipari szeszfőzdékkel szemben, továbbá a kisebb mezőgazdasági szeszfőzdék a nagyobb mezőgazdasági szeszfőzdékkel szemben, a, kisebb ipari szeszfőzdék a nagyobb ipari szeszfőzdékkel szemben védelemben részesüljenek.
Végül szükségesnek tartotta az érdekeltség a szesz ipari felhasználásának és a szesz kivitelének lehető előmozdítását.
Amint az idézett 1921 évi VIII. törvénycikkre vonatkozó törvényjavaslat indokolásában már részletesen kifejtetett, a szesztermelésnek bizonyos határig való állami szabályozása okvetlenül szükséges, különösen a mai viszonyok mellett, amidőn a szeszipar főleg mint mezőgazdasági ipar egyike lesz ama iparoknak, amelyekre az ország gazdasági újjáépítése alapítandó.
A szesztermelés közgazdasági nagy jelentőségénél még sokkal nagyobb a szesztermelés fontossága állampénzügyi szempontból. E tekintetben elegendő arra utalnom, hogy az 1921/22. évi költségvetési előirányzatban a szeszadóbevétel több, mint egy milliárd koronával irányoztatott elő és így ez az államháztartás, egyensúlyának, helyreállítása és fenntartása szempontjából kétségkívül igen nagy jelentőségű.
Ehhez képest a szesztermelés szabályozásánál az állampénzügyi szempont a legfontosabb és elsősorban irányadó.
Ezt a körülményt egyébként az érdekeltekkel folytatott tárgyalások során az érdekeltségek képviselői is elismerték.
Az érdekeltség által a fentiek szerint a szesztermelés szabályozására nézve, előterjesztett kívánságok állampénzügyi szempontból nem kifogásolhatók, illetve azok az állampénzügyi szemponttal összhangban vannak és így a szesztermelés szabályozásánál figyelembe vehetők. De összhangban vannak azok tulajdonképen a szesztermelés szabályozásánál eddig alapul szolgált, alapelvekkel is, amint hogy az érdekeltség is ismételten hangsúlyozta és kérte, hogy a szesztermelés újabb szabályozásánál a multban helyesnek bizonyult alapelvek a megváltozott viszonyokhoz képest megfelelően módosítva továbbra is fenntartassanak. Ezek az alapelvek: a termelésnek a fogyasztással összhangba hozatala, a mezőgazdasági szesztermelésnek a belterjes gazdálkodás érdekében való lehető kiterjesztése, a kisebb üzemeknek a nagyobb üzemekkel szemben való védelme, a szesz ipari felhasználásának és a szesz kivitelének előmozdítása.
Ezen okok és alapelvek szem előtt tartásával készült a jelen javaslat.
A javaslat egyes szakaszaihoz a fentieken kívül még a következőket bátorkodom megjegyezni:
E szakasz szerint a szeszfogyasztási adó az 1921. szeptember 1-től fogva termelendő szeszre nézve minden hektoliterfok alkohol után 1 K 60 f, és a fogyasztási adónak a kisebbik és nagyobbik, adótétel szerint való megkülönböztetése az 1921. szeptember 1-től fogva termelendő szeszre nézve megszünik.
A jelenleg érvényben levő törvényes határozmányok szerint a szesztermelés a szeszkontingens rendszer útján van szabályozva. Ennek a rendszernek a lényege a következő: a fogyasztási adónak két tétele van, egy kisebbik és egy nagyobbik. (A kisebbik ez idő szerint 1 K 60 f, a nagyobbik 1 K 80 f.) Az egy-egy termelési időszakban a fogyasztási adónak kisebbik tétele mellett termelhető alkoholmennyiség megállapíttatik és a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék között szétosztatik. Az egyes szeszfőzdék által a részükre kiosztott kontingensen felül termelt szeszmennyiség pedig a fogyasztási adó nagyobbik tétele alá esik.
Ennél a rendszernél tehát bizonyos határokon belül (így pl. a kontingenssel bíró mezőgazdasági szeszfőzdéknél évenkint 1680 hektoliter termelésig) az illető szeszfőzdétől függ, hogy a részére kiosztott kontingenst túllépi-e. Az esetleges egyéb korlátozásoktól eltekintve, ebből a szempontból csak az a korlátozás, hogy a kontingensen felül termelt szesz a fogyasztási adó nagyobbik tétele alá esik és így megadóztatás esetén jobban van megterhelve, mint a kontingens szesz.
Ezzel szemben a jelen javaslat szerint, a szesztermelés szabályozása oly módon történik, hogy megállapíttatik a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdékben az egyes termelési időszakokban termelhető alkoholmennyiség, és ez az egyes szeszfőzdék között felosztatik. Az így megállapított termelési keretet az egyes szeszfőzdék túl nem léphetik. Minthogy pedig a szeszfőzdék a termelési kereteket túl nem léphetik, a szóban levő rendszer alkalmazásától kezdve, vagyis az 1921. szeptember 1-től fogva termelendő szeszre nézve nincs szükség a fogyasztási adónak a kisebbik és nagyobbik adótétel szerint való megkülönböztetésére, illetve a termelésnek oly módon való szabályozására, hogy egy magasabb tételű fogyasztási adó alkalmazása által a termelés korlátoztatik.
E szakasz első bekezdése szerint a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdékben az 1921/1922. termelési időszakban termelhető alkoholmennyiség az indokolás, általános részében e tekintetben foglaltakhoz képest 240.000 hektoliterben állapíttatik meg.
A szóban levő szakasz második bekezdése a termelési keretnek a következő termelési időszakokra való megállapítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.
A kérdéses szakasz harmadik bekezdése szerint pedig a pénzügyminiszter felhatalmaztatik arra, hogy az egyes termelési időszakokra megállapított termelési keretet az illető termelési időszak folyamán felemelhesse az esetben, ha időközben olyan szeszkivitelre van kilátás, amely a termelési keret megállapításánál még előre látható nem volt.
A szóbanlevő szakasz ötödik bekezdése szerint pedig a pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a sajtolt élesztőt készítő szeszfőzdék termelési keretét egy-egy termelési időszakra terjedő hatállyal megfelelően felemelhesse az esetben, ha a sajtolt élesztő fogyasztásának emelkedése a felemelést indokolja.
E szakasz szerint az 1921/1922. termelési időszakra megállapított 240.000 hektoliter termelési keretből 160.000 hektoliter a mezőgazdasági szeszfőzdéknek, 80.000 hektoliter az ipari szeszfőzdéknek jut.
E felosztás a mezőgazdasági és ipari érdekeltség között e tekintetben létrejött megállapodás alapján történt.
A 4-8. §-okhoz
E szakaszok a termelési keretnek a fogyasztási adó alá eső egyes szeszfőzdék között való felosztására vonatkozó határozmányokat tartalmazzák.
E határozmányok szerint a termelési keretnek egyénenkénti felosztásánál mindazon ez idő szerint magyar közigazgatás alatt álló területén lévő, valamint a trianoni békeszerződés végrehajtása folytán tényleg magyar közigazgatás alá jutó területen lévő mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék részesülni fognak, amelyek üzemükkel végleg fel nem hagytak.
Az egyes szeszfőzdéknek az 1921/1922. termelési időszakra termelési keretben részesítése oly módon történik, hogy a kontingessel bíró mezőgazdasági szeszfőzdéknél az 1920/1921. termelési időszakra kiosztott törzskontingens a részesedési alap és az olyan szeszfőzdék, amelyeknek részesedési alapja 660 hektolitert meg nem halad, a részesedési alapjuknak megfelelő teljes mennyiséget kapják törzstermelési keret gyanánt, a többi szeszfőzdénél pedig 660 hektoliter lesz a törzstermelési keret. Ez utóbbi szeszfőzdéknél a részesedési alapnak az a része, amely 660 hektolitert meghalad, de 840 hektoliternél nem nagyobb ideiglenesen, a részesedési alapnak 840 hektolitert meghaladó része pedig véglegesen mellőztetik. A kontingenssel nem biró mezőgazdasági szeszfőzdéknél a törzstermelési keret a szeszfőzdével kapcsolatos mezőgazdaság beszámítható földterületének minden hektárja után 240 literrel állapíttatik még, úgy azonban hogy a törzstermelési keret 600 hektolitert meg nem haladhat.
A 660 hektoliternél nagyobb részesedési alappal biró szeszfőzdéknél a részesedési alapnak 660 hektolitert meghaladó része azon okból mellőztetett és pedig a 840 hektoliternél nem nagyobb rész ideiglenesen, a 840 hektolitert meghaladó rész pedig véglegesen, mert a 3. § szerint az 1921/1922. termelési időszakra a mezőgazdasági szeszfőzdéket illető 160.000 hektoliter termelési keretből, figyelemmel arra is, hogy a 660 hektolitert meg nem haladó és így már önmagában csekély részesedési alappal biró szeszfőzdék részesedési alapja az érdekeltség kivánságához, képest nem volt csökkenthető, az egyes mezőgazdasági szeszfőzdéknek nagyobb termelési keret nem jutott. Ugyanezen okból állapíttatott meg a kontingenssel nem biró mezőgazdasági szeszfőzdék törzstermelési kerete 600 hektoliterrel.
Az ipari szeszfőzdéknél a részesedési alapot az a mennyiség képezi, amely az illető szeszfőzdére nézve a szeszadóra vonatkozó némely törvényes határozmánynak módosítása tárgyában 1914. évben benyújtott törvényjavaslathoz csatolt kimutatás szerint kiszállítási keret gyanánt esett. A kiszállítási keret ugyanis az illető szeszfőzdék tényleges termeléséből indult ki, tehát tényeken és nem feltevéseken nyugszik. Ez okból a kiszállítási keret az ipari szeszfőzdéknek jutó termelési keret felosztásánál helyes alapot képez.
Ezen részesedési alapon az egyénenkénti törzstermelési keret az 1921/1922. termelési időszakra úgy állapíttatik meg, hogy a sajtolt élesztőt készítő szeszfőzdéknek törzstermelési keret gyanánt a részesedési alap 55%-ának megfelelő mennyiség, a 3.000 hektolitert meg nem haladó részesedési alappal biró szeszfőzdéknek pedig a részesedési alap 45%-ának megfelelő mennyiség jut, úgy azonban, hogy az utóbbiaknál a törzstermelési keret 1.000 hektoliternél kisebb nem lehet, egyéb ipari szeszfőzdéknél pedig a törzstermelési keretet az a mennyiség képezi, amely az ipari szeszfőzdéknek fenntartott 80.000 hektoliter termelési keretből az élesztő-gyáraknak, továbbá a 3.000 hektolitert meg nem haladó részesedési alappal bíró szeszfőzdéknek jutó mennyiség levonása után az illető szeszfőzdék részesedési alapjára aránylagosan esik.
A 6. § utolsó bekezdése szerint azok a szeszfőzdék, amelyek az 1920/1921. termelési időszakban sajtolt élesztőt nem készítettek, az 1921/1922. termelési időszakban sajtolt élesztő készítésével nem foglalkozhatnak. Ezen rendelkezés ugyanabból az okból szükséges, amiért a fentiek szerint a sajtolt élesztőt készítő szeszfőzdéknek törzstermelési keret gyanánt a részesedési alap 55%-ának megfelelő mennyiség osztatik ki, nevezetesen a sajtolt élesztőt készítő szeszfőzdék üzemképességének biztosítása, illetve a közélelmezés szempontjából szükséges megfelelő mennyiségű élesztő biztosítása céljából.
A trianoni békeszerződés végrehajtása folytán tényleg magyar közigazgatás alá jutó területen levő mezőgazdasági és ipari szeszfőzdéknek termelési keretben részeltetése szintén a fentiek értelmében történik.
A fentiek szerint megállapítandó egyénenkénti törzstermelési keretek a későbbi termelési időszakokban az esetben esnek változás alá, ha valamely, termelési időszakban az össztermelési keretnek leszállítatik, vagy felemeltetik. Erre vonatkozólag a javaslat 7. §-a akként intézkedik, hogy az össztermelési keretnek leszállítása esetén valamennyi mezőgazdasági, illetve ipari szeszfőzde egyénenkénti termelési kerete ugyanazon arányban szállíttatik le, mint amilyen arányban a mezőgazdasági, illetve ipari szeszfőzdék együttes termelési kerete apasztatott; az össztermelési keret felemelése esetében pedig a többletből mindenekelőtt az össztermelési keret leszállítása folytán elvont mennyiség adandó vissza a mezőgazdasági, illetve ipari szeszfőzdéknek és pedig oly arányban, amint az elvonatott; az össztermelési keret többletéből fennmaradó rész 2/3-a a mezőgazdasági, 1/3-a az ipari szeszfőzdék együttes termelési kereteinek emelésére fordítandó. A mezőgazdasági szeszfődék termelési keretének jutó mennyiség 50%-ából azoknak a mezőgazdasági szeszfőzdéknek törzstermelési kerete, amely szeszfőzdék termelési keretének megállapításánál, a részesedési alapnak 660 hektolitert meghaladó része ideiglenesen mellőztetett, az ideiglenesen elvont mennyiség erejéig, tehát legfeljebb 840 hektoliterig kiegészíttetik. A mezőgazdasági szeszfőzdék termelési keretének jutó mennyiség másik fele része új mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére fordítandó. Ugyanezen célra fordítandó a kérdéses mennyiség első felének az a része is, amely a 660 hektolitert meghaladó részesedési alappal bíró mezőgazdasági szeszfőzdék ideiglenesen mellőzött részesedési alapjainak kiegészítése után fennmarad.
Az ipari szeszfőzdék termelési keretének jutó mennyiségből mindenekelőtt azoknak az ipari szeszfőzdéknek törzstermelési kerete egészíttetik ki, amely szeszfőzdék törzstermelési keretének megállapításánál az élesztő-gyárak és a 3.000 hektoliternél kisebb részesedési alappal bíró szeszfőzdék javára levonás történt. Az ezen kiegészítések megtörténte után fennmaradó mennyiség az ipari szeszfőzdék egyénenkénti törzstermelési kerete egyenlő százalékos felemelésre fordíttatik.
Azokat a határozmányokat, melyek szerint az össztermelési keret leszállítása esetén az össztermelési keretből a mezőgazdasági, illetve ipari szeszfőzdéket megillető együttes termelési keretek apasztandók, a javaslat 7. §-ának II-III. pontjai tartalmazzák. E rendelkezések szerint, ha az össztermelési keret az 1921/1922. termelési időszakban leszállíttatik, először is az ipari szeszfőzdék együttes termelési keretét kell 10.000 hektoliterrel csökkenteni és ha további leszállításra van szükség, úgy annak a mennyiségnek, mellyel az össztermelési keret tovább csökkentendő, 70%-ával a mezőgazdasági szeszfőzdék törzstermelési kerete, 30%-ával az ipari szeszfőzdék már kisebbített termelési kerete szállítandó le. Ha pedig az össztermelési keret az 1922. évi augusztus 31-ikét követő valamelyik termelési időszakban leszállíttatik, úgy annak a mennyiségnek, mellyel az össztermelési keret csökkentendő, 2/3-ad részével a mezőgazdasági szeszfőzdék törzstermelési kerete, 1/3-ad részével pedig az ipari szeszfőzdék törzstermelési kerete szállítandó le.
Az új mezőgazdasági szeszfőzdéknek törzstermelési keretben részeltetése iránt a javaslat 8. §-a intézkedik és pedig lényegileg ugyanolyan módon, mint a hogyan a most hatályban levő törvényes határozmányok szerint az új mezőgazdasági szeszfőzdéknek törzskontingensben részeltetése eddig történt. E tekintetben a javaslat szerint az eltérés az, hogy új mezőgazdasági szeszfőzdéknek törzstermelési keret gyanánt a szeszfőzdéhez tartozó szántó, rét és legelő területek minden hektárja után 240 liter engedélyezhető úgy azonban, hogy a törzstermelési keret 600 hektolitert meg nem haladhat. Továbbá, az az eltérés, hogy amennyiben valamely termelési időszakban új mezőgazdasági szeszfőzdék részére kiosztható termelési keret nem elegendő a részeltetést igénylő minden egyes új mezőgazdasági szeszfőzde igényeinek kielégítésére, a földmívelésügyi miniszter határozza meg, hogy a folyamodók közül kinek engedélyeztessék a szeszfőzde felállítása, illetve, hogy a rendelkezésre álló termelési keret a folyamodók között miként osztassék fel.
Egyébként a 8. § első bekezdése szerint új mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére minden egyes termelési időszakban legalább 2400 hektoliter termelési keret fordítandó. Ugyanezen § második bekezdése szerint pedig, ha valamelyik termelési időszakban az új mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére az össztermelési keret felemeléséből a javaslat 7. § V. pont negyedik bekezdése értelmében 2400 hektoliter keretmennyiség rendelkezésre nem áll, az e célra még szükséges mennyiség a mezőgazdasági szeszfőzdék termelési keretéből egyenlő százalékos levonás útján, de legfeljebb 1 1/2%-nak megfelelő mennyiségben veendő el.
Ez utóbbi rendelkezéseknek az indokolás általános részében e tekintetben foglaltakhoz képest azt a célja, hogy lehetőleg minél több gazdaság létesíthessen szeszfőzdét és ily módon módjában legyen intenzívebb gazdálkodást folytatni.
E szakasz szerint termelési kerettel nem biró szeszfőzdékben fogyasztási adó alá eső szeszfőzés nem gyakorolható, másrészt a szeszfőzdék a részükre megállapított termelési keretet túl nem léphetik és a termelési keretnek túllépése esetén a pénzbüntetéstől függetlenül a termelési keret az illetőleg szeszfőzdétől megvonható.
E rendelkezéseknek az 1. §-hoz tartozó indokolásban e tekintetben foglaltakhoz képest az a célja, hogy csakis oly mennyiségű szesz termeltessék a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdékben, mint amennyi össztermelési keret gyanánt az illető termelési időszakra megállapíttatott.
E szakasz első és második bekezdése arra vonatkozólag tartalmaz rendelkezést, hogy az 1908. évi XXVIII. törvénycikknek, illetve az 1899. évi XX. törvénycikknek a kontingensre vonatkozó rendelkezései kiseb-eltérésekkel értelemszerűen alkalmazandik az egyes szeszfőzdék részére megállapított termelési keretekre.
Ezen eltérések arra vonatkoznak, hogy a póttermelési keretként kiosztandó mennyiségekből az igényjogosult mezőgazdasági szeszfőzdék, amíg a 720 hektoliter termelési keretet elérik, egyenlő arányban részesülnek. Úgyszintén egyenlő arányban részesülnek az igényjogosult ipari szeszfőzdék is a póttermelési keretként kiosztandó mennyiségekből.
A szóban levő 10. § harmadik bekezdése szerint, ha valamely mezőgazdasági, vagy ipari szeszfőzde elháríthatatlan és előre nem látott esemény következtében termelését időlegesen beszüntetni kénytelen, termelési keretét időlegesen a pénzügyminiszter engedélyével egy másik szeszfőzdének átengedheti. Ezen rendelkezésnek, mely az eddigi gyakorlattal összhangban van, az a célja, hogy az olyan szeszfőzde, amely valamely elháríthatatlan esemény pl. tűzvész következtében termelését időlegesen beszüntetni kénytelen a termelési keretnek időlegesen egy másik szeszfőzde részére átengedése révén a termelés ilyen kényszerű beszüntetése folytán bekövetkezett károsodást némileg kiegyenlíthesse.
Az idézett 10. § negyedik bekezdése szerint attól a szeszfőzdétől, amely a termelési keretet jogosulatlanul veszi igénybe, a pénzbüntetéstől függetlenül a jogosulatlanul igénybe vett termelési keret megvonandó. Megjegyzem, hogy ilyen rendelkezést a jogosulatlanul igénybevett kontingensre vonatkozólag az 1908. évi XXVIII. tc. 116. §-ának utolsó bekezdése is tartalmazott, azonban a kérdéses 116. § az idézett 1908. évi XXVIII. tc. 123. §-ban foglaltakhoz képest nem lépett életbe.
E szakasz szerint a pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdékben termelt szesz értékesítését a törvény tartamára a mezőgazdasági és ipari érdekeltségből alakult és állami ellenőrzés alatt álló szervezetre bízza és az e célból szükséges további intézkedéseket a törvényhozásnak való utólagos bejelentés kötelezettsége mellett rendeleti úton megtegye. E rendelkezés szüksége az indokolás általános részében már kellően megokoltatott.
E szakasz első bekezdése szerint új szeszfinomító vállalat létesítése ezentúl csakis mezőgazdasági szeszfőzdék vállalkozóiból álló szövetkezeteknek engedélyezhető. E rendelkezésnek az a célja, hogy ezentúl csakis nagyobb szeszfinomító vállalatok létesülhessenek; hogy így a külföldre való kivitel esetében lehetőleg a világpiacon elismert és elfogadott típusú finom szesz legyen szállítható, mert a mezőgazdasági szesztermelési érdekeltség által is elismert és megerősített tapasztalatok szerint a mezőgazdasági szeszfőzdékkel kapcsolatos finomítók által előállított finom szesz gyakran nem kifogástalan minőségű és így az ilyen szesz értékesítésénél különösen külföldre kiszállítás esetén rendszerint nehézségek merülnek fel.
Az idézett 12. § második bekezdése szerint a pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy az egyes szeszfinomító vállalatokban egy-egy termelési időszakban a szeszfinomítóval kapcsolatos szeszfőzdében termelt szeszen felül finomítható alkoholmennyiséget a törvény tartamára megállapíthassa. E rendelkezés azért szükséges, mert a fentiek értelmében a szesztermelés olyan módon szabályoztatik, hogy a fogyasztási adó alá eső, szeszfőzdékben termelhető szeszmennyiség előre meghatároztatik és a szesz értékesítése állami ellenőrzés alatt álló szervezetre bizatik. Ehhezképest kívánatos, hogy a szeszfinomítás is megfelelően szabályoztassék.
A szóban lévő 12. § 3-7. bekezdései pedig arra vonatkozólag tartalmaznak rendelkezéseket, hogy égetett szeszes italok, gyógyszerek, gyógyászati készítmények és kozmetikus cikkek készítéséhez csakis finom szesz használható fel.
Tisztelettel felemlítem, hogy a finom szesz kötelező használatára vonatkozólag a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján a szesz eladási módja és a kincstárnak a szesz eladási árában való részesedése tárgyában kiadott 1917. évi 112.500 rendelet 1. §-a a jelen javaslat 12. § 3-7. bekezdéseiben foglalt rendelkezésekkel azonos rendelkezéseket tartalmaz és ezen rendelkezések ez idő szerint is hatályban vannak.
Ehhezképest a javaslat azt célozza, hogy a szóbanlevő rendelkezések a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezésektől függetlenül továbbra is érvényben maradjanak.
E szakasz szerint a pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdékben az átlagos alkoholtartalmat az 1908:XXVIII. tc. 52. §-ában foglaltaktól eltérően kellően indokolt üzemi nehézségek miatt 70, 75, illetve 80 fokon alul is megállapíthassa.
Az 1908. évi XXVIII. tc. 52. §-ában foglaltak szerint az átlagos alkoholtartalom a szeszfőzdék átlagos napi termeléséhez képest ez idő szerint 70, 75, illetve 80 fokon alul nem állapítható meg. A jelenlegi szénhiány és széndrágaság mellett különösen oly szeszfőzdékben, melyekben a nyers szesz finomíttatik, illetve amelyekből nyers szesz nem kerül elszállításra, szénpazarlást jelent a nyers szesznek 80 fokon felüli kötelező termelése, mert az ilyen nyers szeszt finomítás céljából vízzel újra fel kell higítani. Ezenkívül a felhigításra szolgáló vízben levő kazánkőképző anyagok a finomítással járó lepárlás közben a fűtőtesteken hőszigetelő lerakodásokat idéznek elő, ami egyrészt ugyancsak nagyobb gőzfogyasztást és így szénpazarlást jelent, másrészt üzemzavarokat okoz.
Ha megengedtetik, hogy a nyers szesz alacsony (mintegy 30-35) fokkal gyártassék, úgy a fenti nehézségek megszűnnek. Minthogy pedig a szesznek alacsonyabb fokkal gyártása kellő ellenőrzés mellett az államkincstár érdekeit nem veszélyezteti, az említett okokból az átlagos alkoholtartalomnak az 1908. évi XXVIII. tc. 52. §-ában foglaltaktól eltérően 70, 75 és 80 fokon aluli megállapítása megengedhető.
Az 1899. évi XX. tc. 5. § 2. pontjában foglaltak szerint a mezőgazdasági szeszfőzdének a szesztermeléshez szükséges anyagokat kizárólag, vagy legnagyobb részben a szeszfőzdével összekötött mezőgazdaságból kell nyernie. Minthogy pedig a földbirtok helyesebb megosztását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920. évi XXXVI. törvénycikkből kifolyóan egyes mezőgazdasági szeszfőzdék esetleg a szóban levő követelménynek nem tudnak eleget tenni, a javaslat 14. §-a szerint felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg az említett rendelkezéstől kivételt engedélyezhessen.
A 15-16. §-okhoz
A törvény életbelépésére és végrehajtására vonatkozó határozmányokat tartalmazzák.
