1. § Amennyiben az 1915:XVIII. törvénycikk értelmében vagyoni felelősséggel tartozó személy vagyonához harmadik személy jogával vagy egyébként korlátolt tulajdonjog, hitbizomány birtoklása vagy várományosi joga, haszonélvezet vagy egyéb korlátolt jog tartozik, ez a jog ugyanazon korlátok közt száll át az államra, amint a felelős személyt illette.
A felelős személynek a felelősségét megállapító bűncselekmény elkövetése után az átszállás tárgyára nézve tett lemondó vagy elegendő nyilatkozata vagy más rendelkezése az állammal szemben hatálytalan.
2. § Ha hitbizomány birtoklása vagy várományosi joga az átszállás tárgya, ez a jog az államot a felelős személy és az ő ágán hitbizományi utódlásra jogosult akár már élő, akár ezután születendő leszármazói életének tartamára illeti meg. Az államnak azonban az ő szabad választása szerint joga van a reászállott birtoklási és várományosi jog helyett egyszersmindenkorra szóló váltságképen a felelős személy birtokában volt hitbizomány állagának egy részét a hitbizományi köteléktől teljesen mentesen természetben tulajdonul bármikor átvenni. Ezt a jogát az állam már folyamatban lévő perben (1915:XVIII. tc. 2. § 2. bek.) is érvényesítheti.
A tulajdonul átveendő állag mérvét az államot illető birtoklási és várományosi jog valószínű tartamának, vagyoni jelentőségének és az összes egyéb körülményeknek figyelembevételével a bíróság (1915:XVIII. tc. 2. §) határozza meg; az államnak jutó rész azonban nem lehet kisebb a hitbizományhoz tartozó összes ingó és ingatlan vagyon tiszta értékének a felénél.
Egyebekben a megosztás módozatait - ideértve a vagyon tiszta értékének a megállapítását is - az Országos Földbirtokrendező Bíróság állapítja meg annak szem előtt tartásával, hogy az államnak jutó részt az állam kívánságához képest ingatlanokból, lehetőleg mező- és erdőgazdasági ingatlanokból és tartozékaikból kell a gazdasági összetartozóság figyelembevételével kihasítani, az ingóságot ellenben lehetőleg a hitbizományban maradó részhez kell számítani.
A felelős személyt és leszármazóit (1. bek.) az államra szállt birtoklási és várományosi jog szempontjából a bűncselekmény elkövetésétől kezdve mint érdemetleneket nemlétezőnek kell tekinteni akkor is, ha az állam a reá szállt jogok váltságaképen az állag egy részét természetben átveszi. A hitbizomány megmaradó részére nézve a birtoklás és az utódlás joga, úgyszintén az állam joga alól a megváltás következtében felszabadult várományosi jog a felelős személynek és leszármazóinak kizárásával az utódlásra hivatott többi várományost illeti az utódlásnak az alapító levélben megszabott rendje szerint.
A hitbizományi várományosokat az államnak jutó része meghatározásának (2. és 3. bek.) kérdésében meg kell hallgatni. Értesítésükre és meghallgatásukra a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920:XXXVI. tc. 90. §-a irányadó azzal az eltéréssel, hogy az ismeretlen, a távollévő vagy az eljárásban egyébként akadályozott várományos nevében nyilatkozattételre jogosult gondnokot az a bíróság nevezi ki, amely előtt az ügy folyamatban van.
Hitbizományra az 1915:XVIII. tc. 1. §-a alapján elrendelt zárlat esetében a zárgondnokot a földmívelésügyi és a pénzügyi miniszter meghallgatása után az igazságügyminiszter jelöli ki. A zárgondnok hatáskörének részletes szabályait az igazságügyminiszter rendelettel állapíthatja meg.
3. § A bíróság (1915:XVIII. tc. 2. §) a vagyon átszállásának büntetőjogi előfeltételeit is önállóan vizsgálja és a vagyoni felelősség kérdésében a bűnvádi eljárás eredményének bevárása nélkül attól függetlenül jár el és határoz.
A hitbizományhoz tartozó és az államnak jutó ingatlan egy éven belül földbirtokpolitikai célokra felhasználandó és elsősorban a rokkantak jöhetnek figyelembe a birtok felosztásánál.
4. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe és alkalmazást nyer azokban az ügyekben is, amelyek a jelen törvény életbelépése előtt elkövetett bűncselekmények alapján merültek fel, tekintet nélkül arra, hogy az eljárást e törvény életbelépése előtt vagy után indították meg.
Ahol korábbi jogszabály az 1915:XVIII. törvénycikkre hivatkozik, ott e törvénycikken felül a jelen törvényt is kell érteni.
E törvényt a minisztérium hajtja végre.
