A trianoni békeszerződés 111. §-a értelmében mindazon katonai iskolákat, melyek az engedélyezett tisztképzéshez nem szükségesek, mint ilyeneket fel kell oszlatni. Ilyen iskolák a vált honvéd és közös hadseregbeli hadapródiskolák, fő- és alreáliskolák, valamint a tiszti-leánynevelőintézet. A békeszerződésnek megfelelően csak a Ludovika-Akadémia marad fenn, mint tisztképzőintézet, amelyről a honvédelmi miniszter úr terjesztett elő törvényjavaslatot.
A honvédelmi miniszter úr által előterjesztett s a „tisztképzésről” szóló törvényjavaslat 9-ik §-ában foglaltatik ama rendelkezés, mely szerint az ezen iskolákra eddig vonatkozott 1897:XXIII. tc. hatályát veszti.
Ezeknek, a magyar állam birtokában megmaradó, volt katonai nevelőintézeti épületeknek és felszereléseknek, valamint az ezen intézetekben, felhasználható alapoknak és alapítványoknak a hazai tanügy és nevelésügy szolgálatába való beállítását célozza jelen törvényjavaslatom.
Ez a cél vezette hivatali elődeimet is, midőn készségesen csatlakoztak a honvédelmi kormánynak már az 1918. évi decembere óta tervszerűen folytatott ama intézkedéseihez, hogy a békeszerződés folytán feleslegessé váló katonai tanintézeteket, a m. kir. kormány hozzájárulása mellett - bár jelentékenyen apasztott növendéklétszámmal - teljesen polgári tantervű tanintézetekké átszervezzék, de azokat mint polgári tanintézeteket, továbbra is fentartsák.
A kormánynak erre az elhatározására azonban súlyos erkölcsi szempontok is döntő befolyásúak voltak, nevezetesen:
A volt katonai reáliskolák és hadapródiskolák növendék-anyagát csaknem egészben tisztek, állami és más köztisztviselők - tehát a háborúban és az ezt követő időben anyagilag legjobban sújtott középosztály - gyermekei, sőt árvái szolgáltatták. Egyenesen társadalomellenes lett volna olynemű intézkedés, hogy azokat az ifjakat, akik érdemesek voltak hazájuknak reájuk fordított áldozatára, a háború befejeztével egyszerűen kitaszítsuk az ellátást, nevelést és tanítást nyujtó intézetekből. Ma, a valószínűleg még sokáig tartó súlyos viszonyok között, ezen nevelőintézetek megszüntetése ugyanezt a társadalmi osztályt fosztaná meg annak a lehetőségétől, hogy gyermekének neveltetése megkönnyíttessék számára.
Miként már említettem, a volt hadapródiskolák és katonai reáliskolák tanterve 1918. december óta azonos a polgári reáliskolák tantervével. Az ezen intézeteket végzett növendékek a középiskolákról szóló 1883:XXX. törvénycikknek megfelelő szabályszerű érettségi vizsgálatra bocsáttatnak. Meggyőződésem, hogy ezen iskolák a keresztény nemzeti Magyarország fejlődésének egy nagyhorderejű pillérét fogják képezni, amidőn növendékeik a reáliskolai nevelőintézetet elvégezve, bármilyen életpályára lépnek. Kívánatos volna tehát, hogy ily nevelésben minél több magyar ifjú részesüljön. Ámbár építő munkánknak ezen a téren is úgyszólván még csak a kezdetén vagyunk, a tankerületi kir. főigazgatók többszöri iskolalátogatásai révén már is meggyőződhettem arról, hogy ezek az intézetek - amellett, hogy tanulmányi téren lépést tartanak a többi hazai reáliskolával, - a keresztény, magyar férfias és hazafias szellem, valamint jellem nevelésének már is elsőrangú intézményei.
Ezt az eredményt a törvényjavaslatban tárgyalt nevelőintézetek könnyebben érhetik el, mert az internátusi, központilag szigorúan irányított nevelés-tanítás már magában fél eredményt jelent s mert a hazának ily nagy előnyöket nyújtó áldozathozatalával szemben jogosan gyakorolható a kíméletlen szelekció úgy a növendékek felvételénél, mint időközben; úgy, hogy ezen intézetek növendékei csak ifjúságunk legjobbjai lehetnek.
Sok derék, hazájáért hősi halált halt vagy keresetképtelenné vált hivatásos vagy nem tényleges magyar tisztnek és köztisztviselőnek a gyermeke lehet ezen nevelőintézetekben nevelést és tanítást, feltéve, hogy az ifjú ezt egyéniségénél fogva is kiérdemli. Sok megszállott területen lévő magyar családnak értékes fia volt már eddig is és lesz még megmenthető ily módon és válik majd lelkes harcosává a magyar eszmének, a magyar érzésnek!
A törvényjavaslatban tárgyalt nevelőintézeteknek ezek szerint hazánk kulturális és társadalmi fejlődésében is nagy és fontos szerep jut osztályrészül. Testben és lélekben erős, megingathatatlan, munkaszerető és önmegtagadó, de egyúttal a legszaporább értelmi műveltséggel rendelkező, keresztény magyarokat lesznek hivatva nevelni az életre! Létjogosultságukat magam is csak akkor ismerem el, ha e célnak teljes mértékben megfelelnek.
Az előadottak az előterjesztett törvényjavaslatom 1. §-ának megokolását is képezik. Ehhez még csupán azt kell megjegyeznem, hogy az 1. §-ban említett „alapítványok” alatt a honvédelmi miniszter úr által a „tisztképzésről” előterjesztett törvényjavaslat 4. §-a értelmében létesülő alapítványok egy részét kell érteni. Ezekről tehát már egy törvény rendelkezvén, a jelen törvényjavaslatban ezen alapítványokat ismételten említeni felesleges.
Első bekezdésében, a fiúk számára létesített nevelőintézetekkel kapcsolatos reáliskolákra nézve, a középiskolákról szóló törvényre való hivatkozás mellett, szükséges volt kimondani, hogy ezek a nevelőintézetek a reáliskola négy alsóbb, vagy négy felsőbb évfolyamával kapcsolatosak, mert a középiskolai törvény (mely nem annyira nevelőintézetekről, mint inkább csak iskolákról intézkedik) a 2. §-ban kimondja, hogy „..... a reáliskola nyolc osztályú, ugyanannyi évfolyammal”, továbbá, hogy „A négy alsó osztály nélkül felsőbb osztályok, felállítása és fentartása meg nem engedhető.” Már pedig ezen rendelkezés az internátusi, tehát nevelőintézeti életben - figyelemmel a növendékek közötti igen nagy korkülönbségre - úgy erkölcsi, fegyelmi és egészségi, tehát nevelési, mint közigazgatási és gazdasági, tehát anyagi tekintetből célszerűtlen. Indokolt tehát, hogy az ezen nevelőintézetekkel kapcsolatos reáliskolák alsóbb és felsőbb évfolyamai különválasztassanak.
Ezen § második bekezdéséhez megjegyezni kívánom, hogy a leányok számára szolgáló nevelőintézetben a fősúlyt a leányoknak produktív, kenyérkereső pályákra való tanítására fogják fektetni. E célból a leánynövendékek zöme, az intézet állomáshelyén lévő nyilvános polgári leányiskolák elvégeztetése után, az intézeten belül házi- és kézműipari oktatásban fog részesülni.
Elrendeli, hogy a törvényben tárgyalt nevelőintézetek a magyar nemzet egy- egy történelmi nagyságának nevét viseljék. Bármennyire is óhajtottam volna az egyes nevelőintézetek teljes elnevezését törvénybe iktatni, ettől el kellett tekintenem, mert a tervbe vett intézetek számát, sem azok elhelyezését egyelőre véglegesen meg nem állapíthatjuk. Épp ezért ezúttal sorolom fel a nemzet ama történelmi nagyságait, akiknek nevét egy-egy nevelőintézet örökösen viselni fogja. A fiú-nevelőintézetek a „Hunyadi”, s „Zrinyi”, a „Rákóczi”, a „Bethlen” és a „Bocskai” neveket, a leánynevelőintézet pedig a „Zrinyi Ilona” nevet fogják kapni.
Annak, hogy éppen az előbb említett nemzeti nagyjainkra esett választásom, az a kívánság volt az oka, hogy amidőn az ezen intézetekben nevelődő ifjúság a felsorolt nemzeti hősök emlékének intenzív kultuszában részesíttetik, ne csak a nemzeti érzésben gazdagíttassék és erősíttessék meg, hanem egyszersmint az igazi magyar férfiúi, illetőleg honleányi erények megismeréséhez, értékeléséhez és tiszteletéhez vezettessék és ez erények elsajátítására buzdíttassék.
Megállapított 1.200 főnyi megengedhető növendéki létszám, a rendelkezésre álló alapítványi jövedelmek figyelembevétele mellett, egyrészt az állam maximális megterhelésére, másrészt, a támogatásra szoruló és jogosult hadiárvák nagy számára való tekintettel, a legkisebb létszámot jelenti, amennyiben az 1.200 fő nyolc évre elosztva, évenkint csak 150 főnyi fölvételt enged meg.
A törvényben tárgyalt nevelőintézetek elhelyezése és a férőhelyeknek megfelelő intézeti létszámok jelen viszonyaink között egyáltalában nem dönthetők el véglegesen. Ezért kell felhatalmazást kérnem arra, hogy a törvényben tárgyalt nevelőintézetek állomáshelyeit, azoknak intézetenkinti és évfolyamonkinti növendéklétszámát, a törvényben megengedett összlétszámokon belül, a magyar királyi minisztérium határozhassa meg.
Megállapított felvételi feltételek a középiskolai feltételekhez képest kissé szigorúbbak, mert a legalább jó iskolai bizonyítvány felmutatását kívánják meg. Kétségtelenül megokolt ez ezeknél a nevelőintézeteknél, melyek a hazának áldozat hozatalával oly nagy anyagi előnyt is nyújtanak, hogy az előnyökre csak ifjúságunk legjobbjai lehetnek érdemesek.
Az államköltséges helyek elnyerésének feltételeit iktatja törvénybe. Miután a törvényben tárgyalt nevelőintézetek fentartására elsősorban az ezen intézetekre jelen átszervezésük előtt jutott alapok és alapítványok szolgálnak, utóbbiak megmentése érdekében is általában meg kellett tartani ama elveket, amelyek az ezen nevelőintézetekbe való felvétel, illetőleg államköltséges helyek elnyerése tekintetében érvényben voltak eddig.
Megjegyzem, hogy a jelen törvényjavaslatban tárgyalt nevelőintézetek a forradalmak, az ellenséges megszállás, helyzetünk bizonytalansága folytán oly helyzetbe kerültek, hogy a honvédelmi kormány előrelátó intézkedései folytán ezek a nevelőintézetek már is teljesen megfelelnek a jelen törvényjavaslat rendelkezéseinek. Ezen intézkedések jóváhagyását tartalmazza ez a §.
A szokásos életbeléptetési és végrehajtási rendelkezéseket tartalmazza.
Felelősségem tudatában bizalommal kérem törvényjavaslatom elfogadását.
