A betétek, a folyószámlakövetelések és a természetben elkülönítve őrzött készpénzletétek, továbbá a belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek, a külföldi pénznemek és a külföldi értékpapirok vagyonváltság alá vonását az 1921:XV. törvénycikk már elrendelvén, evvel kapcsolatban a törvényhozás az ingatlanok, felszerelési tárgyak, az árúraktárak, az ipari üzemek és egyéb jószágok vagyonváltsága tárgyában, mint „a vagyonváltságról szóló II. törvényt”-t, a következő törvénycikket alkotta.
1. § Magyarországnak minden olyan földterülete, amely a földadónak tárgya, vagyonváltság alá esik.
A földterület vagyonváltságát, a szőlő- és erdőbirtokot kivéve, - amelyek tekintetében a törvény második fejezete rendelkezik - ennek a fejezetnek határozatai szerint kell megállapítani.
A községek (városok) belterületén fekvő beépítetlen ingatlanok (háztelkek) is e fejezet rendelkezései alá esnek.
2. § Nem esnek vagyonváltság alá:
1. az államnak, a törvényhatóságnak, a községeknek (r. t. városoknak) tulajdonában levő földterületek művelési ágra való tekintet nélkül. Abban az esetben azonban, amelyben a földbirtokpolitikai célokra szükséges területet valamely törvényhatóság vagy község (r. t. város) földbirtokából a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920:XXXVI. törvénycikk alapján megszerezni nem lehetne, az Országos Földbirtokrendező Bíróság a törvényhatóságot vagy községet arra kötelezheti, hogy földbirtokából a bíróság által megállapított feltételek alatt és módozatok mellett az említett célokra átengedjen legalább akkora területet, mint amekkorát a 4. §-ban foglalt kulcs alkalmazásával vagyonváltság címén kellett volna leadnia;
2. intézeteknek, egyleteknek, alapoknak, alapítványoknak és szerzetesrendeknek tulajdonában levő földterületek annyiban, amennyiben nyerészkedés célzata nélkül kizárólag a közjótékonyság, a közoktatás, a közművelődés, a nemzetvédelem vagy a nyugellátás céljait szolgálják, és amennyiben ezeknek vagyonváltság-mentességét közérdekből az Országos Pénzügyi Tanács általános intézkedéssel vagy esetről-esetre megállapítja, a vagyonváltságmentes terület azonban nem lehet nagyobb, mint amekkora ezen intézmények fentartásához elegendő; továbbá az 1911:XV. törvénycikk alapján alakult Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének tulajdonában levő földterületek;
3. egyházközségek és politikai községek rendes tisztviselői és alkalmazottai javadalmi földjeinek 1.000 K kat. tiszta jövedelem aluli része, továbbá egyházi kegyes alapítványok tulajdonában lévő földterületek;
4. az egy kataszteri holdat meg nem haladó oly földterület, amely nem községi (városi) beltelek, valamint mindazon földterület három holdig, amely az 1920:XXIX. és az 1920:XXXVI. törvénycikk alapján jutott a jogosult tulajdonába;
5. a vitézi telkek;
6. az 1920:XXIX., vagy az 1920:XXXVI. törvénycikk alapján házhelyek (háztelkek) céljára juttatott ingatlanok;
7. a volt úrbéresek közönségének osztatlan közös legelői, s a tagosítás alkalmával osztatlan közös használatra kihasított legelők (1913:X. tc. 1. §).
3. § A vagyonváltság alapja egy-egy természetes vagy jogi személynek a jelen törvény hatályosságának területén habár nem is egy község határában fekvő összes saját földterületeinek (jószágtesteinek) együttes összege.
4. § A vagyonváltság tétele a következő:
1. A mezőgazdasági ingatlannál (szántóföldnél, kertnél, rétnél, kaszálónál, legelőnél, nádasnál) a vagyonváltságkötelezett (a birtokos) a 3. §-ban érintett összes földterületeinek (jószágtesteinek) minden kataszteri holdja után a következő táblázat szerint megállapított, a vagyonváltságköteles földterület nagyságához és átlag kataszteri tiszta jövedelméhez arányosított búzamennyiség.
Az egy kataszteri hold után fizetendő vagyonváltság tétele a következő:
| A birtok nagysága | Ha a kataszteri tisztajövedelem átlaga 1 holdra | Ha föld-ben | ||||||||||||||||||||||
| kataszteri | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | adó- | |||
| holdban | korona, akkor | zik | ||||||||||||||||||||||
| egy-egy kataszteri hold után fizetendő búzamennyiség kg.-okban | ||||||||||||||||||||||||
| 0- | 1 | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | ||
| 1- | 5 | 26 | 29 | 31 | 34 | 36 | 38 | 41 | 43 | 46 | 48 | 50 | 53 | 55 | 58 | 60 | 62 | 65 | 67 | 70 | 72 | 6% | ||
| 5- | 10 | 40 | 43 | 47 | 50 | 54 | 58 | 61 | 65 | 68 | 72 | 76 | 79 | 83 | 86 | 91 | 94 | 97 | 101 | 104 | 108 | 9% | ||
| 10- | 20 | 44 | 48 | 52 | 56 | 60 | 64 | 68 | 72 | 76 | 80 | 84 | 88 | 92 | 96 | 100 | 104 | 108 | 112 | 116 | 120 | 10% | ||
| 20- | 50 | 48 | 53 | 57 | 62 | 66 | 70 | 75 | 79 | 84 | 88 | 92 | 97 | 101 | 106 | 110 | 114 | 119 | 123 | 128 | 132 | 11% | ||
| 50- | 100 | 53 | 58 | 62 | 67 | 72 | 77 | 82 | 86 | 91 | 96 | 101 | 106 | 110 | 115 | 120 | 125 | 130 | 134 | 139 | 144 | 12% | ||
| 100- | 500 | 57 | 62 | 68 | 73 | 78 | 83 | 88 | 94 | 99 | 104 | 109 | 114 | 120 | 125 | 130 | 135 | 140 | 146 | 151 | 156 | 13% | ||
| 500- | 1,000 | 62 | 67 | 73 | 78 | 84 | 90 | 95 | 101 | 106 | 112 | 118 | 123 | 129 | 134 | 140 | 146 | 151 | 157 | 162 | 168 | 14% | ||
| 1,000- | 2,000 | 66 | 72 | 78 | 84 | 90 | 96 | 102 | 108 | 114 | 120 | 126 | 132 | 138 | 144 | 150 | 156 | 162 | 168 | 174 | 180 | 15% | ||
| 2,000- | 10,000 | 75 | 82 | 88 | 95 | 102 | 109 | 116 | 122 | 129 | 136 | 143 | 150 | 156 | 163 | 170 | 177 | 184 | 190 | 197 | 204 | 17% | ||
| 10,000- | 50,000 | 84 | 61 | 99 | 106 | 114 | 122 | 129 | 137 | 144 | 152 | 160 | 167 | 175 | 182 | 190 | 198 | 205 | 213 | 220 | 228 | 19% | ||
| 50,000 felül | 88 | 96 | 104 | 112 | 120 | 128 | 136 | 144 | 152 | 160 | 168 | 176 | 184 | 192 | 200 | 208 | 216 | 224 | 232 | 240 | 20% | |||
Töredék holdak 100 négyszögölig váltságmentesek, 400-1.200 négyszögölig fél holdra eső, 1.200 négyszögölön felüli területre pedig egész holdra eső váltságösszeg rovandó ki.
Vagyonváltság alá esik az a terület is, amely a földadónak nem tárgya ugyan, vagyis kataszteri tiszta jövedelme nincs kitüntetve, de bebizonyítható az, hogy hozadéka van. Ilyen ingatlannak a kataszteri tiszta jövedelmét szabályszerű besorozás útján kell megállapítani.
E fokozatok alkalmazásánál - az átlagos kataszteri tiszta jövedelem megállapíthatása végett - le kell vonni;
I. az egy-egy kataszteri birtokívben felvett jószágtest kataszteri tiszta jövedelmének együttes összegéből e törvény második fejezete rendelkezése alá eső szőlőnek és erdőnek kataszteri tiszta jövedelmét,
II. az egy-egy kataszteri birtokívben felvett jószágtest területének összegéből pedig
a) e törvény második fejezete rendelkezése alá eső szőlő- és erdőterületet,
b) a földadó alá nem eső területet.
Azt az átlagos kataszteri tisztajövedelmű holdegységet, amelyre a fokozatokban megállapított vagyonváltság-tételt alkalmazni kell, a levonások után mutatkozó kataszteri tiszta jövedelmek együttes összegének a váltságköteles földterület (3. §) holdjainak számával történt osztása után mutatkozó hányados adja. Ha az osztásnál nyert hányadosnál törtszámok mutatkoznak, a közvetlen magasabb átlagos kataszteri tisztajövedelmű osztályra megállapított tételt kell alkalmazni akkor, ha a törtszám öttizednél több.
A vagyonváltság kivetése alkalmával csak a váltságösszeget alkotó, egyszersmind a fizetés alapjául szolgáló búzamennyiséget kell megállapítani és a kivetésről szóló határozatban a földben való leadás esetére megállapított %-ot is ki kell tüntetni.
Búza alatt tőzsdei szállításra alkalmas minőségű (szokvány) búzát kell érteni, amelynek árát - e törvény rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából - a mindenkori budapesti árnak megfelelően, minden hónap utolsóelőtti napján a következő hónapra szóló érvénnyel, a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg állapítja meg és a Budapesti Közlönyben közzéteszi. A búzának ezt az árát azonban 1.000 K-nál nagyobb összegben nem lehet megállapítani az olyan váltságkötelezettel szemben, aki fizetési kötelezettségének e törvény életbelépésének napjától számított 3 hónapon belül eleget tesz.
A kataszteri tiszta jövedelem együttes összegénél mutatkozó 1 K-nál kevesebb összeget, ha az 51 fillér vagy ennél több, 1 K-ra kell kikerekíteni, ha az 50 fillér vagy ennél kevesebb, akkor el kell hagyni.
A vagyonváltság fejében leadandó földterület mennyiségét rendszerint úgy kell megállapítani, hogy a leadandó földterület kataszteri tiszta jövedelme a vagyonváltságnál figyelembe vett összes ingatlan kataszteri tiszta jövedelmének a megfelelő földváltság-kulcs %-ával legyen egyenértékű.
Az 58. § 3. bekezdése értelmében házhelyekre átengedett földrészlet becsárát az Országos Földbirtokrendező Bíróság állapítja meg.
2. Városi és községi üres belteleknél, ha a vagyonváltságkötelezett (a birtokos) 3. §-ban érintett összes beltelkeinek 1921. évi március hó 1-én mutatkozott forgalmi értéke:
| 40.000 K-t meg nem halad, ennek | 6%-a, | ||
| 80.000 K-t meg nem halad, ennek | 9%-a, | ||
| 160.000 K-t meg nem halad, ennek | 10%-a, | ||
| 400.000 K-t meg nem halad, ennek | 11%-a, | ||
| 800.000 K-t meg nem halad, ennek | 12%-a, | ||
| 4.000.000 K-t meg nem halad, ennek | 13%-a, | ||
| 8,000.000 K-t meg nem halad, ennek | 14%-a, | ||
| 16,000.000 K-t meg nem halad, ennek | 15%-a, | ||
| 80,000.000 K-t meg nem halad, ennek | 17%-a, | ||
| 200,000.000 K-t meg nem halad, ennek | 19%-a, | ||
| 200,000.000 K-án felül, ennek | 20%-a. |
Mellőzni kell a vagyonváltságkivetést akkor, ha a vagyonváltságkötelezett (a birtokos) 3. §-ban érintett összes beltelkeinek 1921. évi március hó 1-én mutatkozott együttes értéke a 8.000 K-át nem haladja meg.
Ezt a forgalmi értéket elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) állapítja meg.
5. § A vagyonváltságnak a 4. § szerint kiszámított összegéből le kell vonni:
1. A váltságköteles ingatlant terhelő, 1920. évi december hó 31. napja előtt jelzálogilag biztosított és még fennálló tőketartozásnak annyi %-át, ahány % a váltságköteles ingatlan tekintetében a 4. §-ban megállapított földváltságkulcs.
2. A vízitársulatok kötelékébe tartozó azoknál a területeknél, amelyeket az 1884:XIV., illetőleg a 1885:XXIII. törvénycikk alapján vízszabályozási járulékok terhelnek, a váltságköteles ingatlanra az 1921. évre kivetett ártéri járulékok ötszörös összegét.
A vagyonváltság búzamennyiségben megállapított összegének ezt a csökkentését akként kell foganatosítani, hogy ebből le kell vonni annyi búzamennyiséget, amennyi
a) a bekebelezett és még fennálló tőketartozásból az 1. pont szerint megállapított %-kal levonható összegnek,
b) a 2. pont szerint levonandó ártéri járulékok összegének a vagyonváltság kivetése idejében megállapított búzaárral számítva búzában megfelel.
6. § Azt a vagyonváltságkötelezettet, aki az 1914-1918. évi háború során beigazoltan legalább egy évig az arcvonalban szolgált és akinek váltságköteles ingatlana (3. §) 50 kat. holdnál nem több, az a kedvezmény illeti meg, hogy az 1918. évi december hó 31. napja előtt is már tulajdonában volt mezőgazdasági ingatlana után megállapított vagyonváltságot csak 2/3-ad összegében köteles fizetni. Megilleti ez a kedvezmény az egynél több gyermekes hadiözvegyeket és azon volt katonákat, kik nem voltak ugyan egy évig frontszolgálatban, de sebesülés vagy hadifáradalmak folytán legalább 50%-ig rokkanttá váltak.
Teljesen mentesek a vagyonváltság alól azon egynél több gyermekes hadiözvegyek és 50% vagy ennél súlyosabb hadirokkantak, akiknek földbirtoka 5 kat. holdnál nem nagyobb.
7. § A mezőgazdasági ingatlan vagyonváltságát a váltságkötelezett bevallása, (8. §) a kataszteri birtokívek (kataszteri telekkönyv, részletes osztálykivonat) adatai és a pénzügyigazgatóság rendelkezésére álló egyéb adatok alapján kell megállapítani.
8. § Bevallást csak az köteles adni, akinek több kataszteri birtokívben vannak ingatlanai.
Ezt a bevallást a pénzügyminiszter által kiadandó rendelettel kitűzött, de legalább 30 napos határidőben, a rendeletben meghatározott részletezéssel és helyen kell beadni.
9. § Ha a bevallásadásra a 8. § értelmében kötelezett bevallását a pénzügyminiszter által kitűzött határidőben a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) vagy községi előljáróság felszólítása után be nem adja, a kivetés során megállapított vagyonváltságnak 10%-át, ha pedig a bevallás beadása végett akár a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő), akár a községi előljáróság (városi adóhivatal) hozzáintézett másodszori felhívásának meg nem felel, az elsőfokúlag megállapított vagyonváltságnak további 15%-át fizeti pótlék fejében, melyet a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő), a vagyonváltság kivetésével egyidejűleg állapít meg és a kivetési lajstromba is bevezet.
Mellőzni kell azonban a pótlék kivetését, ha a fél igazolja, hogy bevallását véletlen mulasztásból nem adhatta be vagy a hozzá intézett felhívásnak ebből az okból nem felelhetett meg.
Ha a kivetett vagyonváltság a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, ennek megfelelőleg a pótlékot is helyesbíteni kell. Törülni kell a pótlékot akkor is, ha a jogorvoslati eljárás során igazolják, hogy a mulasztás vétlen volt.
10. § A bevallásadásra kötelezett az ebben a törvényben előírt kötelességének meghatalmazott által is eleget tehet, ennek eljárásáért azonban a meghatalmazó felelős. A meghatalmazást kívánatra fel kell mutatni. Az ingatlan kezelésével vagy gondozásával megbizottat - külön meghatalmazás nélkül is meghatalmazottnak kell tekinteni.
A bevallást nem önjogú, valamint jogi személyek nevében a törvényes képviselő adja.
A bevallások gyűjtését a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
11. § A vagyonváltságot első fokon az a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki, amelynek területén a váltságköteles ingatlan van.
Ha a vagyonváltságkötelezettnek több kat. birtokívben vannak ingatlanai, a vagyonváltságot, ha a vagyonváltságkötelezett
a) természetes személy, az a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki, amelynek területén a váltságköteles ingatlanok tulajdonosa lakik,
b) ha jogi személy, az a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő), veti ki, amelynek területén a jogi személy igazgatósága vagy törvényes képviselete van. Ilyen esetekben azonban akkor, ha a vagyonváltságkötelezett külföldön lakik, vagy ha a jogi személy igazgatósága vagy törvényes képviselete külföldön van, a vagyonváltságot az a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki, amelynek területén a váltságköteles ingatlanok főrésze van. A pénzügyminiszter ettől eltérően is rendelkezhet.
Vitás esetben a kivetésre illetékes pénzügyigazgatóságot (adófelügyelőt) a pénzügyminiszter jelöli ki. A kivetési eljárás részleteit a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
12. § A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a vagyonváltság kivetéséről szóló határozata ellen, ennek kézbesítését követő naptól számított 30 nap alatt a m. kir. közigazgatási bíróságnál érvényesíthető panasznak van helye, még pedig a vagyonváltság esedékes összegének fele részére birtokon kívül.
A közigazgatási bíróság, ha a panaszt elutasítja és azt találja, hogy az nyilván alaptalan volt, a panaszszal élőt 5% pótlék megfizetésére kötelezheti.
A kivetett vagyonváltságnak földrészletben való lerovása csak jogerőre emelkedése után hajtható végre.
13. § Abban a kérdésben, hogy a 2. § 2. pontjában megállapított váltságmentességnek esete forog-e fenn, az Országos Pénzügyi Tanács dönt.
14. § A vagyonváltság a földbirtokra nehezedő olyan dologi teher, amely külön telekkönyvi bejegyzés nélkül is elsőbbséggel bír az ingatlanra bejegyzett összes terhekkel szemben.
A fél a vagyonváltság kivetésének jogerőre emelkedésétől fogva a váltság lerovásáig bármikor kérheti, hogy az ingatlant terhelő vagyonváltság összegét a telekkönyvbe bejegyezzék.
Ha a fél az ingatlant terhelő vagyonváltságot lerótta, a pénzügyi hatóság hivatalból köteles intézkedni az iránt, hogy a telekkönyvbe a vagyonváltság megtörtént lerovását illetékmentesen bejegyezzék.
A jelen § végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a pénzügyminiszterrel egyetértve az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
15. § A kivetett vagyonváltság a kivetésről szóló határozat kézbesítését követő 30. napon esedékes és ezt az ingatlan tényleges birtokosának kell fizetni. Tényleges birtokos alatt kétség esetében a telekkönyvi tulajdonost kell érteni. Hitbizományi ingatlannál a vagyonváltság a hitbizományi vagyont terheli, de a hitbizományi birtokos fizeti.
Közös birtoklás esetében a földbirtok vagyonváltsága minden birtokost birtoklása arányában terhel. Ha ez az arány határozottan meg nem állapítható, azt egyenlőnek kell venni.
Abban az esetben, ha a hitbizományi ingatlan után kivetett vagyonváltság fizetése földrészlettel történik, ezt a földrészletet a hitbizományi bíróságnak a hitbizományi leltárból törölni kell.
16. § E fejezetnek, nemkülönben a szőlő- és erdőbirtok vagyonváltságáról szóló második, valamint a földbirtok gazdasági felszerelésének vagyonváltságáról szóló negyedik fejezet határozatainak a „vagyonváltságról szóló I. törvény” második fejezetének rendelkezése szerint is váltságköteles társaságokkal és szövetkezetekkel szemben való alkalmazásánál a következő rendelkezések szerint kell eljárni:
1. Ha a belföldi részvénytársaságnak vagy szövetkezetnek vagyona csak földbirtok (mezőgazdasági ingatlan, városi és községi beltelek, szőlő- vagy erdőbirtok), akkor az ez után, valamint a földbirtokon folytatott gazdasági üzemhez használt váltságköteles vagyontárgyak (felszerelések) után megállapított vagyonváltság összegébe be kell tudni azt az összeget, melyet a részvénytársaság vagy szövetkezet mint ilyen, vagyonváltság címén az 1921:XV. törvénycikk rendelkezése folytán fizet.
2. Ha a belföldi részvénytársaságnak vagy szövetkezetnek vagyona nem kizárólag csak földbirtok (mezőgazdasági ingatlan, városi és községi beltelek, szőlő- vagy erdőbirtok), akkor az Országos Pénzügyi Tanács állapítja meg azt, hogy a részvénytársaság vagy szövetkezet földbirtoka (mezőgazdasági ingatlana, városi és községi beltelke, szőlő- vagy erdőbirtoka), valamint a földbirtokon folytatott gazdasági üzemhez használt váltságköteles vagyontárgyak (felszerelések) után - ezek értékének a részvénytársasággal vagy szövetkezettel szemben a „vagyonváltságról szóló I. törvény” rendelkezése szerint megállapított vagyonváltságalaphoz való arányát tekintve - a „vagyonváltságról szóló I. törvény” rendelkezése szerint megállapított vagyonváltság-összegben helyesen van-e vagyonváltság alá vonva. Abban a tekintetben, hogy e felsorolt vagyontárgyak a „vagyonváltságról szóló I. törvény” alapján helyes arányban vonattak-e váltság alá, kizárólag csak abból az arányból lehet és kell kiindulni, amely arányban áll a felsorolt vagyontárgyaknak az illető részvénytársaság mérlegében feltüntetett értéke a részvénytársaság egyéb vagyonának mérlegszerű értékéhez. Ha az Országos Pénzügyi Tanács úgy találja, hogy a részvénytársaságnak vagy szövetkezetnek a „vagyonváltságról szóló I. törvény” rendelkezése szerint történt váltság alá vonása e törvény első, második és negyedik fejezeteinek határozatai szempontjából nem lenne arányos, megállapítja ezt a vagyonváltságösszeget, melyet a részvénytársaságnak vagy szövetkezetnek földbirtoka (mezőgazdasági ingatlana, városi és községi beltelke, szőlő- vagy erdőbirtoka), valamint a földbirtokon folytatott gazdasági üzemhez használt váltságköteles vagyontárgyak (felszerelések) után - a „vagyonváltságról szóló I. törvény” rendelkezése szerint megállapított vagyonváltság összegén kívül még fizetni kell.
17. § Magyarországnak szőlőtőkékkel beültetett minden területe vagyonváltság alá e fejezet rendelkezései szerint esik.
18. § Nem esnek vagyonváltság alá:
1. az állam, a törvényhatóságok, a községek (r. t. városok) tulajdonában lévő szőlőterületek,
2. egyházi kegyes alapítványok szőlőterületei,
3. intézeteknek, egyleteknek, alapoknak és alapítványoknak tulajdonában levő szőlőterületek, annyiban, amennyiben nyerészkedés célzata nélkül kizárólag a közjótékonyság, a közoktatás, a közművelődés, a nemzetvédelem vagy a nyugellátás céljait szolgálják és amennyiben ezeknek vagyonváltság-mentességét közérdekből az Országos Pénzügyi Tanács általános intézkedéssel vagy esetről-estre megállapítja; az 1911:XV. törvénycikk alapján alakult Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének tulajdonában levő szőlőterületek,
4. az 1/4 kat. holdnál (400 négyszögölnél) kisebb szőlőterület, ha a tulajdonosnak váltságköteles más mezőgazdasági ingatlana nincs.
19. § A vagyonváltság alapja egy-egy természetes vagy jogi személynek a jelen törvény hatályosságának területén, habár nem is egy község határában fekvő összes saját szőlőterületeinek együttes összege.
20. § A szőlőbirtok vagyonváltságát a szőlőbirtok nagyságának alapul vétele mellett, az alábbi 21-23. §-okban megállapított tételekkel kell kivetni.
Az egy kat. holdnál kisebb szőlőterület után, valamint az egy kat. holdnál nagyobb szőlőterületnek töredékhold részei után a vagyonváltságot a vagyonváltság-tételeknek a töredékhold nagyságához (négyszögölekhez) arányosított tört részeiben kell megállapítani.
21. § A termő szőlőbirtok vagyonváltsága, amennyiben legalább 1917. évben ültettetett be, tekintet nélkül a mívelési módra és a szőlőfajtára,
1500 K, ha a szőlőterület 1 kat. holdat meg nem halad,
kat. holdanként 2000 K, ha a szőlőterület 1 kat. holdnál nagyobb, de 2 kat. holdat meg nem halad,
kat. holdanként 2500 K, ha a szőlőterület 2 kat. holdnál nagyobb, de 3 kat. holdat meg nem halad,
kat. holdanként 3000 K, ha a szőlőterület 3 kat. holdnál nagyobb, de 10 kat. holdat meg nem halad,
kat. holdanként 3500 K, ha a szőlőterület 10 kat. holdnál nagyobb, de 20 kat. holdat meg nem halad,
kat. holdanként 4000 K, ha a szőlőterület 20 kat. holdnál nagyobb, de 50 kat. holdat meg nem halad,
kat. holdanként 4500 K, ha a szőlőterület 50 kat. holdnál nagyobb, de 100 kat. holdat meg nem halad,
kat. holdanként 5000 K, ha a szőlőterület 100 kat. holdat meghalad.
Az olyan szőlőterület vagyonváltságát, amely 3 évnél fiatalabb ültetés, e törvénynek a mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltságáról szóló első fejezete szerint kell megállapítani.
22. § Amerikai anyatelepek után a vagyonváltság azok megbecsült és tényleges értékének 15%-a.
23. § Oltvány- és vesszőgyökereztető iskolák után a vagyonváltság azok megbecsült és tényleges értékének 15%-a.
24. § Beigazoltan pusztulóban lévő vagy évekre kiható elemi csapással sújtott szőlőterületnél, ha a vagyonváltságnak a 21-23. §-okban megállapított tételekkel történt kivetése a szőlőbirtokos anyagi romlását vonná maga után, az Országos Pénzügyi Tanács méltányosságból a 21-23. §-okban megállapított tételeket mérsékelheti.
25. § A szőlőbirtokhoz tartozó gazdasági felszerelések vagyonváltságáról e törvény negyedik fejezete rendelkezik.
26. § A szőlőbirtok vagyonváltságát a váltságköteles szőlőbirtok tulajdonosának bevallása alapján, a kataszteri birtokív adatai és a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) rendelkezésére álló egyéb adatok segélyével kell megállapítani.
27. § Bevallásában a váltságkötelezett a szőlőterület nagyságát a valóságnak megfelelően községenkint külön-külön, a pénzügyminiszter által kitűzött, de legalább 30 napos határidőben, a rendeletben meghatározott részletezéssel és helyen köteles bevallani.
28. § Aki bevallását a pénzügyminiszter által kitűzött határidőben a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) vagy községi előljáróság felszólítása után be nem adja, a kivetés során megállapított vagyonváltságnak 10%-át, ha pedig a bevallás beadása végett akár a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő), akár a községi előljáróság (városi hivatal) hozzá intézett másodszori felhívásának meg nem felel, az elsőfokúlag megállapított vagyonváltságnak további 15%-át fizeti pótlék fejében, melyet a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vagyonváltság kivetésével egyidejűleg állapít meg és vezet be a kivetési lajstromba.
Mellőzni kell azonban a pótlék kivetését, ha a fél igazolja, hogy bevallását véletlen mulasztásból nem adhatta be, vagy a hozzá intézett felhívásra ebből az okból nem felelhetett meg.
Ha a kivetett vagyonváltság a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, ennek megfelelőleg a pótlékot is helyesbíteni kell. Törölni kell a pótlékot akkor is, ha jogorvoslati eljárás során igazolják, hogy a mulasztás vétlen volt.
29. § A vagyonváltságnak a 21-23. §-a szerint kiszámított összegéből váltságköteles szőlőbirtokot terhelő jelzálogilag biztosított és 1920. december 31-ike előtt keletkezett törlesztéses kölcsönnek öt évi tőketörlesztési részlete, kérelemre levonható, ha ezt a hitelező nevének és lakóhelyének feltüntetésével bevallják.
30. § Azt a vagyonváltságkötelezettet, aki az 1914-1918. évi háború során beigazoltan legalább egy évig az arcvonalban szolgált és akinek váltságköteles szőlőterülete egy kat. holdnál nem több és akinek váltságköteles más ingatlana nincs, az a kedvezmény illeti meg, hogy az 1918. évi december hó 31-ike előtt is már tulajdonában volt szőlőterület után megállapított vagyonváltságot csak 2/3-ad összegében köteles fizetni.
Megilleti ez a kedvezmény az egynél több gyermekes hadiözvegyeket és azon volt katonákat, kik nem voltak ugyan egy évig frontszolgálatban, de sebesülés vagy hadifáradalmak folytán legalább 50%-ig rokkanttá váltak.
Teljesen mentesek a vagyonváltság alól azon egynél több gyermekes hadiözvegyek és 50% vagy ennél súlyosabb hadirokkantak, akiknek szőlőbirtoka egy kat. holdnál nem nagyobb.
31. § A bevallásadásra kötelezett az ebben a törvényben előírt kötelességének meghatalmazott által is eleget tehet, ennek eljárásáért azonban a meghatalmazó felelős. A meghatalmazást kívánatra fel kell mutatni. Az ingatlan kezelésével vagy gondozásával megbizottat, külön meghatalmazás nélkül is meghatalmazottnak kell tekinteni.
A bevallást nem önjogú, valamint jogi személyek nevében a törvényes képviselő adja.
A bevallások gyűjtését a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
32. § A vagyonváltságot elsőfokon az a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki, amelynek területén a váltságköteles ingatlan van.
Ha a váltságkötelezettnek több kataszteri birtokívben vannak a szőlőterületei, a vagyonváltságot, ha a vagyonváltságkötelezett
a) természetes személy, az a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki, amelynek területén a váltságköteles ingatlanok tulajdonosa lakik,
b) ha jogi személy, az a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki, amelynek területén a jogi személy igazgatósága vagy törvényes képviselete van. Ilyen esetekben azonban akkor, ha a vagyonváltságkötelezett külföldön lakik, vagy ha a jogi személy igazgatósága vagy törvényes képviselete külföldön van, a vagyonváltságot az a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki, amelynek területén a váltságköteles ingatlanok főrésze van. A pénzügyminiszter ettől eltérően is rendelkezhet.
Vitás esetben a kivetésre illetékes pénzügyigazgatóságot (adófelügyelőt) a pénzügyminiszter jelöli ki.
A kivetési eljárás részleteit a pénzügyminiszter rendelettel szaabályozza.
33. § A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a vagyonváltság kivetéséről szóló határozata ellen, ennek kézbesítését követő naptól számított 30 nap alatt a m. kir. közigazgatási bíróságnál érvényesíthető panasznak van helye, még pedig a vagyonváltság esedékes összegének felerészére birtokon kívül.
A közigazgatási bíróság, ha a panaszt elutasítja és azt találja, hogy az nyilván alaptalan volt, a panasszal élőt 5% pótlék megfizetésére kötelezheti.
34. § Abban a kérdésben, hogy a 18. § 3. pontjában megállapított váltságmentességnek esete fennforog-e, az Országos Pénzügyi Tanács dönt.
35. § A vagyonváltság a szőlőbirtokra kivetett oly dologi teher, amely külön telekkönyvi bejegyzés nélkül is elsőbbséggel bír az ingatlanra bejegyzett összes terhekkel szemben.
A fél a vagyonváltság kivetésének jogerőre emelkedésétől fogva a váltság lerovásáig bármikor kérheti, hogy az ingatlant terhelő vagyonváltság összegét a telekkönyvbe bejegyezzék.
Ha a fél az ingatlant terhelő vagyonváltságot lerótta, a pénzügyi hatóság hivatalból intézkedik az iránt, hogy a telekkönyvbe a vagyonváltság megtörtént lerovását illetékmentesen bejegyezzék.
A jelen § végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a pénzügyminiszterrel egyetértve az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
36. § A kivetett vagyonváltság a kivetésről szóló határozat kézbesítését követő 30. napon esedékes és ezt az ingatlan tényleges birtokosának kell fizetni.
Tényleges birtokos alatt kétség esetében a telekkönyvi tulajdonost kell érteni. Hitbizományi ingatlannál a vagyonváltság a hitbizományi vagyont terheli, de a hitbizományi birtokos fizeti.
Közös birtoklás esetében a szőlőbirtok vagyonváltsága minden birtokost birtoklása arányában terhel. Ha ez az arány határozottan meg nem állapítható, azt egyenlőnek kell venni.
37. § Magyarország erdőterületei vagyonváltság alá e fejezet rendelkezései szerint esnek.
E szakasz rendelkezése szempontjából nem tekintetnek erdőterületnek (erdőbirtoknak) az olyan gazdasági fásítások (akácosok, füzesek stb.), melyeknek területe együtt 50 kat. holdat meg nem halad; ezek után a vagyonváltságot az első fejezet rendelkezése szerint kell fizetni.
38. § Nem esnek vagyonváltság alá:
1. az állam, a törvényhatóságok, a községek (r. t. városok) tulajdonában levő erdőterületek;
2. az egyházi kegyes alapítványok erdőterületei;
3. intézeteknek, egyleteknek, alapoknak és alapítványoknak tulajdonában lévő erdőterületek annyiban, amennyiben nyerészkedés célzata nélkül kizárólag a közjótékonyság, a közoktatás, a közművelődés, a nemzetvédelem vagy nyugellátás céljait szolgálják, és amennyiben ezeknek vagyonváltságmentességét közérdekből az Országos Pénzügyi Tanács általános intézkedéssel vagy esetről-esetre megállapítja; az 1911:XV. törvénycikk alapján alakult Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének tulajdonában levő erdőterületek.
39. § A vagyonváltság alapja egy-egy természetes vagy jogi személynek a jelen törvény hatályosságának területén habár nem is egy község határában fekvő összes saját erdőterületeinek együttes összege.
Amennyiben a kataszteri birtokívben feltüntetett mívelési ág a ténylegessel nem egyezik, (mert pld. az erdőterületet írtás folytán már felszántották), az ily terület vagyonváltságát a tényleges mívelési ágnak megfelelően kell megállapítani.
40. § Az erdőbirtok vagyonváltságának kivetésénél az erdőbirtok értékét a vagyonadó (1916:XXXII. és 1920:XXIII. törvénycikkek) 1919. évi kivetéséhez megállapított értéknek az alábbiakban elrendelt helyesbítésével kell megállapítani.
Az erdőbirtok vagyonváltságának arányossá tétele végett a pénzügyminiszter e vagyonváltság kivetése előtt elrendeli a vagyonadó-értékelés adatainak a vagyonváltság kivetése céljaira való felülvizsgálatát és ott, ahol az egyes erdőbirtokoknak vagy egész határoknak értékelésénél akár eredetileg tévesen történt értékelés, akár pedig időközi változás folytán aránytalanságok mutatkoznak, ezeknek az aránytalanságoknak új becslés útján leendő megszüntetése iránt intézkedik.
A vagyonváltság kivetésénél nem lehet az erdőbirtokot kisebb értékkel felvenni, mint amennyit a fa az 1911-1918. évben fennállott legnagyobb forgalmi ára átlagának számításba vétele mellett, - leütve az 1911-1918. évekből azt az évet, amelyben a fa értéke legnagyobb és azt, amelyben legkisebb volt - az illető birtokra nézve meg lehet állapítani.
Felhatalmaztatik a földmívelésügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértőleg számítás alapjául veendő faárakat, az erdőnek e legközelebbi közforgalmú vasuti vagy hajóállomástól, illetőleg fogyasztási helytől való távolságát figyelembe vevő övezetek szerint rendelettel állapíthassa meg.
41. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a 40. § szerint elrendelendő értékkiigazítási munkálat végrehajtására, az erdőbirtok vagyonváltsága kivetésének tartamára, a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg a földmívelésügyi miniszter szakközegeiből, a maga kiküldötteiből s az erdőgazdasági érdekképviselet tagjai sorából egy erdőbecslő-szakbizottságot (bizottságokat) alakíthasson és hogy ennek eljárását, tagjainak díjazását rendelettel megállapíthassa. Ez az erdőbecslő-szakbizottság eljárása során az érdekelt felet a tárgyaláshoz megidézni köteles. A fél meg nem jelenése azonban nem akaszthatja meg a becslési eljárást.
Ennek az erdőbecslő-szakbizottságnak határozata ellen, kézbesítését követő naptól számított 15 nap alatt a Budapesten alakítandó vegyes felülvizsgáló-szakbizottsághoz lehet felszólalni.
Ezt a vegyes felülvizsgáló-szakbizottságot szintén a pénzügyminiszter - a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg - a földmívelésügyi miniszter 2 szakközegéből, a maga 2 kiküldöttéből és az Országos Erdészeti Egyesület által ebbe kijelölendő 2 tagból alakítja meg.
E vegyes felülvizsgáló-szakbizottság eljárásának részleteit szintén a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg rendelettel szabályozza.
42. § Az erdőbirtok vagyonváltsága a vagyonadó 1919. évi kivetéséhez felvett, és a 40-41. §-ok rendelkezéseinek megfelelően helyesbített érték alapul vétele mellett a következő:
| 0.5 millió korona vagyonértékig, ennek | 5%-a | ||
| 1.0 millió korona vagyonértékig, ennek | 6%-a | ||
| 2.0 millió korona vagyonértékig, ennek | 7%-a | ||
| 3.0 millió korona vagyonértékig, ennek | 8%-a | ||
| 4.0 millió korona vagyonértékig, ennek | 9%-a | ||
| 5.0 millió korona vagyonértékig, ennek | 10%-a | ||
| 6.0 millió korona vagyonértékig, ennek | 12%-a | ||
| 8.0 millió korona vagyonértékig, ennek | 14%-a | ||
| 10.0 millió korona vagyonértékig, ennek | 16%-a | ||
| 15.0 millió korona vagyonértékig, ennek | 18%-a | ||
| 15 millió korona vagyonértéken felül | 20%-a |
43. § Az erdőbirtok vagyonváltságának kivetéséhez, annak tulajdonosa a pénzügyminiszter által kitűzött határidőben és a pénzügyminiszter által kiadandó rendeletben megállapított részletezett bevallást köteles adni.
Aki bevallását a pénzügyminiszter által kitűzött, de legalább 30 napos határidőben be nem adja, a kivetés során megállapított vagyonváltságnak 10%-át, ha pedig a bevallás beadása végett akár a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő), akár a községi előljáróság (városi adóhivatal) hozzáintézett felhívásának meg nem felel, az elsőfokúlag megállapított vagyonváltságnak további 15%-át fizeti pótlék fejében, amelyet a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vagyonváltság kivetésével egyidejűleg állapít meg és vezet be a kivetési lajstromba.
Mellőzni kell azonban a pótlék kivetését, ha a fél igazolja, hogy bevallását vétlen mulasztásból nem adhatta be vagy a hozzáintézett felhívásnak ebből az okból nem felelhetett meg.
Ha a kivetett vagyonváltság jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, ennek megfelelőleg a pótlékot is helyesbíteni kell. Törölni kell a pótlékot akkor is, ha a jogorvoslati eljárás során igazolják, hogy a mulasztás vétlen volt.
44. § A vagyonváltságnak a 42. § szerint megállapított összegéből az 1920. december 31-ike előtt keletkezett a váltságköteles erdőbirtokot terhelő jelzálogilag biztosított törlesztéses kölcsönnek öt évi tőketörlesztési részlete kérelemre levonható, ha ezt az erdőtulajdonos a hitelező nevének és lakóhelyének feltüntetésével bevallja.
45. § A bevallásadásra kötelezett az ebben a törvényben előírt kötelességének meghatalmazott által is eleget tehet, ennek eljárásáért azonban a meghatalmazó felelős. A meghatalmazást kívánatra fel kell mutatni.
Az ingatlan kezelésével vagy gondozásával megbízottat külön meghatalmazás nélkül is meghatalmazottnak kell tekinteni.
A bevallást nem önjogú, valamint jogi személyek nevében a törvényes képviselő adja.
46. § A vagyonváltságot elsőfokon az a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki, amelynek területén a váltságköteles ingatlan van.
Ha váltságkötelezettnek több kataszteri birtokívben vannak erdőterületei, a vagyonváltságot, ha vagyonváltságkötelezett
a) természetes személy, az a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki, amelynek területén a váltságköteles ingatlanok tulajdonosa lakik,
b) ha jogi személy, az a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki, amelynek területén a jogi személy igazgatósága vagy törvényes képviselete van. Ily esetekben azonban akkor, ha vagyonváltságkötelezett külföldön lakik, vagy ha a jogi személy igazgatósága vagy törvényes képviselete külföldön van, a vagyonváltságot az a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki, amelynek területén a váltságköteles ingatlanok főrésze van. A pénzügyminiszter ettől eltérően is rendelkezhet.
Vitás esetben a kivetésre illetékes pénzügyigazgatóságot (adófelügyelőt) a pénzügyminiszter jelöli ki.
A kivetési eljárás részletét a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
47. § A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a vagyonváltság kivetéséről szóló határozata ellen, ennek kézbesítését követő naptól számított 30 nap alatt a m. kir. közigazgatási bíróságnál érvényesíthető panasznak van helye, még pedig a vagyonváltság esedékes összegének felerészére birtokon kívül.
A közigazgatási bíróság, ha a panaszt elutasítja és azt találja, hogy az nyilván alaptalan volt, a panasszal élőt 5% pótlék megfizetésére kötelezheti.
48. § Abban a kérdésben, hogy a 38. § 3. pontjában megállapított váltságmentességnek esete fennforog-e, az Országos Pénzügyi Tanács dönt.
49. § A vagyonváltság az erdőbirtokra nehezedő oly dologi teher, amely külön telekkönyvi bejegyzés nélkül is elsőbbséggel bír az ingatlanra bejegyzett összes terhekkel szemben.
A fél a vagyonváltság kivetésének jogerőre emelkedésétől fogva a váltság lerovásáig bármikor kérheti, hogy az ingatlant terhelő vagyonváltság összegét a telekkönyvbe bejegyezzék.
Ha a fél az ingatlant terhelő vagyonváltságot lerótta, a pénzügyi hatóság hivatalból intézkedik az iránt, hogy a telekkönyvbe a vagyonváltság megtörtént lerovását illetékmentesen bejegyezzék.
A jelen § végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a pénzügyminiszterrel egyetértve az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
50. § A kivetett vagyonváltság a kivetésről szóló határozat kézbesítését követő 30. napon esedékes és ezt az ingatlan tényleges birtokosának kell fizetni.
Tényleges birtokos alatt kétség esetében a telekkönyvi tulajdonost kell érteni. Hitbizományi ingatlannál a vagyonváltság a hitbizományi vagyont terheli, de a hitbizományi birtokos fizeti.
Közös birtoklás esetében az erdőbirtok vagyonváltsága minden birtokost birtoklása arányában terhel. Ha ez az arány határozottan meg nem állapítható, azt egyenlőnek kell venni.
51. § A mezőgazdasági ingatlannak a 4. § rendelkezésének megfelelően búzamennyiségben megállapított váltsága egészben vagy részben a következő módon fizethető:
1. készpénzzel (búzaárban),
2. záloglevelekkel,
3. földrészlettel,
4. az ingatlanra történő telekkönyvi biztosítással.
52. § A földbirtok tulajdonosa a vagyonváltság fizetésének módját az 58. és 59. §-okból folyó korlátozással maga választja meg és a vagyonváltság kivetéséről szóló elsőfokú határozatnak kézbesítését követő naptól számított 30 nap alatt a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) bejelenteni köteles.
53. § A vagyonváltságnak készpénzzel kívánt fizetése esetében, a vagyonváltság összegét 3 egyenlő évi részletben kell megfizetni az esedékesség napjától (15. §) járó 5% késedelmi kamat kötelezettségével.
Az első évi részletet az esedékességtől számított 3 hónap leteltével,
a többi két évi részletet pedig mindenkor az illető év végéig kell az illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárnál) befizetni.
Az esedékes részlet felét készpénz helyett saját jegyzésből származó, nosztrifikált háborús államdóssági címletekkel (hadikölcsönkötvényekkel és pénztárjegyekkel) is lehet fizetni. Ezeket a címleteket a fizetésnél a m. kir. állampénztárak az 1921:XXVI. törvénycikk rendelkezésének megfelelően csökkentett értékben számolják el.
A határidő letelte után a lejárt részletet, kamatával együtt a közadók módjára kell behajtani.
Az a vagyonváltságkötelezett birtokos, aki az ingatlan után megállapított vagyonváltságot a kivetésről szóló határozat kézbesítését követő naptól számított 30 nap alatt egész összegében készpénzben kifizeti, a megállapított vagyonváltság 5%-a elengedésének kedvezményében részesül.
A váltságkötelezett jogosítva van a vagyonváltságra még kivetése előtt is fizetéseket teljesíteni.
54. § Az a váltságkötelezett, akinek terhére kirótt váltságtőke összege 20.000 K-át meg nem halad, váltságtartozása esedékes részletének felét - az előző 53. §-ban említett hadikölcsönkötvényeken és pénztárjegyeken kívül - az 1920:III. törvénycikk által jóváhagyott 1700/1920. M. E. sz. rendelet 1. §-ának rendelkezései értelmében saját nevére kiállított Pénztári Elismervényekkel is fizetheti.
55. § A vagyonváltságnak záloglevelekkel (1876:XXXVI. törvénycikk) kívánt fizetése esetében ennek, a fizetési mód választására előírt határidőt (52. §) követő naptól számított 30 nap alatt kell megtörténni.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) megokolt esetben a záloglevelek beszolgáltatására kitűzött határidőt meghosszabbíthatja.
A pénzügyminiszter időről-időre rendelettel állapítja meg, hogy a m. kir. állampénztárak vagyonváltság fizetése fejében mily kamatozású zálogleveleket és milyen árfolyamon fogadhatnak el. Ez az árfolyam a záloglevél névértékénél magasabb nem lehet.
56. § Ha a vagyonváltság kötelezett a bejelentést (52. §) elmulasztja, vagy a vagyonváltságot az 53. §-ban megszabott határidőben készpénzzel meg nem fizeti, vagy a zálogleveleket az 55. §-ban megszabott határidőben nem szolgáltatja be, köteles tűrni, hogy a vagyonváltság telekkönyvileg biztosíttassék.
A telekkönyvi biztosítás úgy történik, hogy a telekkönyvi hatóság a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) vagy annak a kérelmére, akire a pénzügyminiszter ezt a követelést a törvényhozás előzetes hozzájárulásával engedményezte, a jelzálogjogot a vagyonváltság le nem rótt összegével felérő, búzamennyiségben megállapított törlesztéses (annuitásos) kölcsön erejéig a váltságköteles ingatlanra - utalással a jelen törvényre - illetékmentesen bejegyzi és azt is feljegyzi, hogy ez a jelzálogjog az ingatlan minden más terhét megelőzi.
A kölcsönt 5% tiszta kamat és 5‰ kezelési jutalék alapulvételével 15 év alatt félévenkint kell törleszteni. Az első részletet a vagyonváltság esedékességének napjától számított fél év elteltével kell megfizetni. A törlesztő részlet elmulasztása esetében 5% késedelmi készpénz kamat jár.
A félévi törlesztési részlet összegét a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) búzamennyiségben állapítja meg; a megállapítás ellen az erről szóló határozat kézbesítését követő naptól számított 15 nap alatt a m. kir. közigazgatási bírósághoz - birtokon kívül - panasznak van helye.
A vagyonváltságkötelezett legalább félévi előzetes bejelentéssel bármelyik részlet esedékessége napján tetszés szerinti összegű rendkívüli törlesztést teljesíthet és ha ilyen teljesítéssel nem szűnik az egész kölcsön meg, a maradványra nézve a félévi részletek összegét az előbbi bekezdésnek megfelelően újra meg kell állapítani.
Ha a vagyonváltságkötelezett a jelen § szerint őt terhelő törlesztéses kölcsön egész összegét e célra bárkitől felvett akár törlesztéses, akár rendes kölcsönnel szerzett készpénzzel egyszerre kifizeti, a kölcsön erejéig a jelzálogjogot a váltságköteles ingatlanra illetékmentesen, a második bekezdésben említett kölcsönt megillető elsőbbséggel kérelemre be kell jegyezni.
57. § Az ingatlan tulajdonjogának élők közötti jogügylettel történő átruházása esetében a hátralékos váltságtőke azonnal esedékes, ezt a vevő köteles a vételárból levonni és az illetékes m. kir. állampénztárba (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárba) a hátralékos kamatokkal együtt befizetni.
58. § A váltságköteles ingatlan tulajdonosa a vagyonváltságot földrészlet átengedésével is leróhatja.
Az 1000 kat. holdnál nagyobb földbirtok tulajdonosa köteles azonban a vagyonváltságot földben leróni akkor, ha a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg erre kötelezi.
Házhelyekre szükséges földterület megszerzése végett az Országos Földbirtokrendező Bíróság - a pénzügyminiszter hozzájárulásával - bármely földbirtokost arra kötelezhet, hogy vagyonváltságát földdel rójja le még abban az esetben is, ha a földbirtokból az 1920:XXXVI. törvénycikk értelmében az állam részére megváltásnak nem is volna helye.
59. § Az átengedendő földrészleteknek (váltságföldeknek) „a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről” szóló 1920:XXXVI. törvénycikkben lefektetett földbirtokpolitikai célokra alkalmasnak kell lenni.
Azt, hogy a földrészlet földbirtokpolitikai célra alkalmas-e, az Országos Földbirtokrendező Bíróság állapítja meg és ez a bíróság határozza meg azt is, hogy a földtulajdonos vagyonváltság címen földbirtokának melyik részét köteles átengedni.
60. § A pénzügyminiszter az Országos Földbirtokrendező Bíróság hozzájárulásával megengedheti, az Országos Földbirtokrendező Bíróság pedig elrendelheti, hogy az a földtulajdonos, akinek akár egy községben, akár különböző községekben több váltságköteles földbirtoka van, minden birtokrészből köteles természetben földet leadni ott, ahol szükség van.
61. § Amennyiben a váltságkötelezett vagyonváltságát földrészlet átengedésével rójja le, kérésére az Országos Földbirtokrendező Bíróság köteles az érdekeltek, továbbá a község és a szomszédos községek meghallgatásával 90 nap alatt nyilatkozni abban a tekintetben, hogy a földbirtok további részére nézve az állam a megváltás jogát az 1920:XXXVI. törvénycikk alapján gyakorolni fogja-e vagy nem. A határidőt az Országos Földbirtokrendező Bíróság nagy birtokokra nézve további 90 nappal meghosszabbítja.
62. § A vagyonváltságköteles földbirtok tulajdonosa az államtól nem követelhet kárpótlást azon a címen, hogy a birtoktesthez tartozó építmény a földbirtok egy részének vagyonváltság címén való átengedése következtében a gazdasági kihasználás szempontjából veszít értékéből.
63. § Ha a vagyonváltság címén az államnak átengedett ingatlan haszonbérbe vagy alhaszonbérbe van adva, a haszonbér- (alhaszonbér) összeg a vagyonváltság esedékességének napjától kezdve az államot illeti meg.
Az állam a vagyonváltság címén átengedett ingatlan tekintetében fennálló haszonbérleti (alhaszonbérleti) szerződést a folyó év október 1-ig, minden kárpótlás nélkül, bármikor megszüntetheti, de a haszonbérlő e nap után is elszállíthatja az őt illető azt a termést, amelyet a gazdaság rendes vitele mellett nem takaríthatott be.
A vagyonváltságköteles ingatlan haszonbérlője abból az okból, hogy a haszonbérleti földrészletnek vagyonváltság címén történt átengedése miatt idő előtt megszűnik, vagy hogy ennek folytán a haszonbérlet állaga változott, kártérítést a haszonbérbeadótól sem követelhet még akkor sem, ha erre nézve más megállapodást kötöttek.
64. § Vagyonváltság címén történő átengedése alapján a tulajdonjog az államra minden terhető mentesen száll át.
A vagyonváltság címén átengedett ingatlanra az állam tulajdonjogát - a vagyonváltság kivetéséről szóló jogerős határozat alapján - a telekkönyve azonnal be kell kebelezni.
65. § Vagyonváltság címén az állam tulajdonába jutott földek állami földek; ezeket a pénzügyminiszter földbirtokpolitikai célokra az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak átengedheti és ezekre állami kötvényeket is bocsáthat ki.
A tekintetben, hogy ezek az állami földek átmenetileg miképen kezeltessenek, a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg intézkedik.
A pénzügyminiszter - a földmívelésügyi miniszter meghallgatása után - az állam tulajdonába jutott földek volt tulajdonosát vagy haszonbérlőjét arra kötelezheti, hogy mindaddig, amíg ezeket a földterületeket az állam tényleg át nem veszi vagy másnak haszonbérbe nem adja - az államnak fizetendő, a pénzügyminiszter által a környéken szokásos haszonbéreknek megfelelően megállapítandó haszonbér mellett - művelje. Ez a kötelezettség azonban 5 gazdasági évnél többre nem terjedhet.
Ezeket az állami földeket, amennyiben azokat az Országos Földbirtokrendező Bíróság földbirtokpolitikai célokra nem igényli, az állam köteles a váltságkötelezettnek - az arról szóló értesítés vételétől 30 nap alatt kifejezett kívánságára - a váltságösszegnek készpénzben megfizetése ellenében visszaadni.
Ezeknek az állami földeknek hasznosításából vagy értékesítéséből eredő összes bevételeket a pénzügyi tárca keretében kell elszámolni.
A vagyonváltság címén az állam tulajdonába jutott földbirtokpolitikai célokra átengedett földeket a vagyonváltság-alap javára meg kell téríteni.
Az Országos Földbirtokrendező Bíróság vagyonváltság-földeknek földbirtokpolitikai célokra felhasználását csak oly ülésében határozhatja el, amelyre a pénzügyminiszter kiküldöttét meghívta.
66. § A tulajdonjognak az állam javára bejegyzésekor a telekkönyvnek esetleg szükséges kiigazítását a telekkönyvi hatóság hivatalból rendeli el.
67. § Az állam a vagyonváltság-földrészletek birtokába rendszerint a vagyonváltság-kivetési eljárás jogerős befejezésekor folyó gazdasági év végével lép; azonban az esedékesség napjától a birtokbalépésig a váltságkötelezett haszonbért fizet (65. § 3. bek.). A felek között azonban más megállapodás is jöhet létre vagy ennek hiányában az Országos Földbirtokrendező Bíróság másként is rendelkezhetik. Az állam nevében eljáró ez a bíróság, vagy az általa megbízott szerv azonban a vagyonváltságföldrészlet birtokba vétele előtt is jogosult az ingatlanon olyan szokásos gazdasági munkákat és méréseket végeztetni, amelyek a birtokbavételt károkozás nélkül előkészítik.
68. § A községi (városi) beépítetlen beltelek (háztelek) vagyonváltságának fizetése tekintetében a megelőző §-ok rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a fizetés készpénzben vagy záloglevelekkel történhetik.
Készpénzfizetés esetében az esedékes részlet felét saját jegyzésből származó nosztrifikált magyar háborús államadóssági címletekkel (hadikölcsönkötvényekkel és pénztárjegyekkel) is lehet fizetni. Ezeket a címleteket a fizetésnél a m. kir. állampénztárnak az 1921:XXVI. törvénycikk rendelkezésének megfelelően csökkentett értékben számolják el.
69. § A szőlő-, valamint az erdőbirtok vagyonváltsága egészen vagy részben fizethető:
1. készpénzzel,
2. záloglevelekkel,
3. az ingatlanra történő telekkönyvi biztosítással.
70. § Azt, hogy a szőlő- vagy az erdőbirtok tulajdonosa a fizetésnek a 69. §-ban megengedett módjai közül melyiket vagy melyeket választja, a vagyonváltság kivetéséről szóló elsőfokú határozat kézbesítését követő naptól számított 30 nap alatt a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) bejelenteni köteles.
71. § Ha a szőlőbirtok tulajdonosa a vagyonváltságnak készpénzben való fizetési módját választja, a vagyonváltság összegét az esedékességtől (36. §) számított félév alatt két egyenlő részletben és pedig az évnegyed első napján kell lefizetni. A fizetést az illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. kerületi állampénztárnál) kell teljesíteni.
Az első negyedévi részlet kamatmentes, a második után pedig a második évnegyed első napjától számítandó 5% késedelmi kamat jár.
Az esedékes részlet felét készpénz helyett saját jegyzésből származó, nosztrifikált háborús államadóssági címletekkel (hadikölcsönkötvényekkel és pénztárjegyekkel) is lehet fizetni. Ezeket a címleteket a fizetésnél a m. kir. állampénztárak az 1921:XXVI. törvénycikk rendelkezésének megfelelően csökkentett értékben számolják el.
72. § Ha az erdőbirtok tulajdonosa a vagyonváltságnak készpénzben való fizetési módját választja, a vagyonváltság összegét az esedékességtől (50. §) számított két év alatt nyolc egyenlő részletben és pedig minden évnegyed első napján készpénzben kell lefizetni.
A fizetést az illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárnál) kell teljesíteni.
Az első két negyedévi részlet kamatmentes, a többi után pedig a harmadik évnegyed első napjától számítandó 5% késedelmi kamat jár.
Az esedékes részlet felét készpénz helyett saját jegyzésből származó, nosztrifikált háborús államadóssági címletekkel (hadikölcsönkötvényekkel és pénztárjegyekkel) is lehet fizetni. Ezeket a címleteket a fizetésnél a m. kir. állampénztárak az 1921:XXVI. törvénycikk rendelkezésének megfelelően csökkentett értékben számolják el.
73. § Úgy a szőlő-, mint az erdőbirtok vagyonváltságának záloglevelekkel (1876:XXXVI. törvénycikk) kívánt fizetése esetében ennek a fizetési mód választására a 70. §-ban előírt határidőt követő naptól számított 30 nap alatt kell megtörténni.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) megokolt esetben a záloglevelek beszolgáltatására kitűzött határidőt meghosszabbíthatja.
A pénzügyminiszter időről-időre rendelettel állapítja meg, hogy a m. kir. állampénztárak vagyonváltság fizetése fejében mily kamatozású zálogleveleket és milyen árfolyamon fogadhatnak el. Ez az árfolyam a záloglevél névértékénél magasabb nem lehet.
74. § Ha a vagyonváltságkötelezett szőlő- vagy erdőbirtokos a bejelentést (70. §) elmulasztja vagy a vagyonváltságot a 71. vagy a 72. §-ban megszabott határidőben készpénzzel meg nem fizeti, vagy a zálogleveleket a 73. §-ban megszabott határidőben nem szolgáltatja be, köteles tűrni, hogy a vagyonváltság telekkönyvileg biztosíttassék.
A telekkönyvi biztosítás úgy történik, hogy a telekkönyvi hatóság a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) vagy annak kérelmére, akire a pénzügyminiszter ezt a követelést a törvényhozás előzetes hozzájárulásával engedményezte, a jelzálogjogot a vagyonváltság le nem rótt összegével felérő törlesztéses (annuitásos) készpénzkölcsön erejéig a váltságköteles ingatlanra - utalással a jelen törvényre - illetékmentesen bejegyzi és azt is feljegyzi, hogy ez a jelzálogjog az ingatlan minden más terhét megelőzi.
A kölcsönt 5% tiszta kamat és 5%o kezelési járulék alapulvételével 15 év alatt félévenként kell törleszteni. Az első részletet a vagyonváltság esedékességének napjától számított félév elteltével kell megfizetni. A törlesztő részlet elmulasztása esetében 5% késedelmi kamat jár.
A félévi törlesztési részlet összegét a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) állapítja meg; a megállapítás ellen az erről szóló határozat kézbesítését követő naptól számított 15 nap alatt a m. kir. közigazgatási bírósághoz - birtokon kívül - panasznak van helye.
A vagyonváltság-kötelezett legalább félévi előzetes bejelentéssel bármelyik részlet esedékessége napján tetszésszerinti összegű rendkívüli törlesztést teljesíthet és ha ilyen teljesítéssel nem szűnik az egész kölcsön meg, a maradványra nézve a félévi részletek összegét az előbbi bekezdésnek megfelelően újra meg kell állapítani.
Ha a vagyonváltság-kötelezett a jelen § szerint őt terhelő törlesztéses kölcsön egész összegét e célra bárkitől felvett akár törlesztéses, akár rendes kölcsönnel szerzett készpénzzel egyszerre kifizeti, a kölcsön erejéig a jelzálogjogot a váltságköteles ingatlanra költségmentesen, a második bekezdésben említett kölcsönt megillető elsőbbséggel kérelemre be kell jegyezni.
75. § A földbirtokon folytatott gazdasági üzemhez használt vagyontárgyak közül vagyonváltság alá esik a 78. §-ban foglalt korlátozással a földbirtok üzemi álló tőkéje (holt és eleven leltár).
Az üzemi álló tőke holt leltára alatt a 78. §-ban felsorolt munka- és erőgépeket, szerszámokat és eszközöket, - az üzemi álló tőke eleven leltára alatt pedig a 78. §-ban felsorolt igás- és haszonállatokat kell érteni.
Nem tárgya a vagyonváltságnak e fejezet rendelkezése szempontjából sem a gazdaság üzemi forgó tőkéjét alkotó termény- és anyagkészlet.
A mezőgazdasággal kapcsolatosan űzött gazdasági mellékipari vállalatok vagyonváltságáról a törvény hatodik fejezete rendelkezik.
76. § Nem esnek vagyonváltság alá
1. az állam házilag kezelt saját gazdaságainak felszerelései;
2. mindazon intézetek, egyletek, alapok és alapítványok házilag kezelt saját gazdaságainak felszerelései, amelyeknek vagyonváltságmentességét a 2., 18. vagy 38. § alapján az Országos Pénzügyi Tanács megállapította;
3. a 3 kat. holdnál nem nagyobb mezőgazdasági ingatlan felszerelése;
4. az 1 kat. holdnál nem nagyobb szőlőbirtok gazdasági felszerelése, ha tulajdonosának váltságköteles más ingatlana nincs.
77. § A vagyonváltság alapja a földbirtok gazdasági felszerelésének 1921. évi április hó 1-én mutatkozott állaga. A vagyonváltság kivetése idejében a még egy éven alóli állatot az állatállomány számbavételénél figyelmen kívül kell hagyni.
78. § A földbirtok gazdasági felszereléséhez tartozó vagyontárgyak után a vagyonváltságot a következő rendelkezések szerint kell fizetni:
I. Mezőgazdaság
A)
A 3. §-ban érintett olyan váltságköteles mezőgazdasági ingatlan gazdasági felszerelésének eleven leltári tárgyai után fizetendő vagyonváltságot, amely ingatlan
1. együttesen 500 kat. holdnál nem több és amelyet tulajdonosa maga kezel, vagy
2. 100 kat. holdat meg nem haladó haszonbérlet,
a mezőgazdasági ingatlan, szántóföld, kert, rét és kaszáló területére alkalmazott átalánytételekkel kiszámított összegben kell fizetni.
Ez az átalánytétel, ha a szántóföld, a kert, a rét és a kaszáló területének összege együttvéve
| 20 kat. holdnál nem több, kat. holdanként | 125 K, | ||
| 50 kat. holdnál nem több, kat. holdanként | 150 K, | ||
| 100 kat. holdnál nem több, kat. holdanként | 175 K, | ||
| 100 kat. holdnál több, kat. holdanként | 200 K. |
Ezeknek az átalánytételeknek alkalmazásánál a 1/2 kat. holdnál kisebb (szántó, kert, rét, kaszáló) területet figyelmen kívül kell hagyni, a 1/2 kat. hold vagy ennél nagyobb területet pedig 1 kat. holdnak kell számítani.
Az ebben a pontban megállapított átalánytételek közepes (normális) állatállományra - 4 kat. holdra egy számos állattal - számított átlagtételek. Számos állat e törvény rendelkezése szempontjából - egy felnőtt szarvasmarha (bika, tehén, ökör, vagy felnőtt [ivarérett ló]), amellyel egyenértékű 4 növendékmarha, vagy 4 csikó, 16 juh, 8 sertés.
A törvény éleetbelépéséig elhullott vagy hatósági intézkedés folytán kiirtott állatok az összeírt váltságköteles állatállományból levonandók.
Ha a váltságkötelezettnek a közepesnél kevesebb állatállománya van, a vagyonváltságnak az ebben a pontban megállapított átalánytételekkel kiszámított összegéből a megállapított hiány fejében a közepesnél kevesebb számos állat minden darabja egy evvel egyenértékű állatcsoport után annyit kell levonni, amennyi közepes állatállomány esetében egy számos állatra esik.
Ha a váltságkötelezettnek a közepesnél nagyobb állatállománya van, akkor a vagyonváltságnak az ebben a pontban megállapított tételekkel kiszámított összegén felül a közepesnél több számos állat minden darabja vagy ezzel egyenértékű állatcsoportja után még annyit kell fizetni, amennyi közepes állatállomány esetében egy számos állatra esnék.
Ha a váltságkötelezett magára nézve méltánytalannak tartaná a vagyonváltságnak ezekkel az átalánytételekkel való megállapítását, a pénzügyigazgatóságtól (adófelügyelőségtől) kérhetői, hogy vagyonváltságát a B) pont alatt szabályozott felértékelés alapján állapítsák meg.
B)
A 3. §-ban érintett olyan váltságköteles mezőgazdasági ingatlannál, amely
1. együttesen 500 kat. holdnál több, vagy
2. 100 kat. holdon felüli haszonbérlet,
a vagyonváltságot a gazdaság felszereléséhez tartozó összes eleven leltári tárgyak után az alábbi határozatok szerint kell megállapítani.
A vagyonváltságkötelezettnek a 3. §-ban említett összes saját földterületeinek (jószágtesteinek), haszonbérlet esetében pedig a haszonbérlő összes haszonbérelt ingatlanának eleven leltári vagyontárgyait össze kell számítani és ha a váltságkötelezett kéri, ezeket forgalmi értékük szerint meg kell becsülni.
Az ezen az alapon nyert összérték után fizetendő vagyonváltság pedig, ha ez az összérték
| 500,000 K-nál nem több, ennek | 6%-a, | ||
| 1.000,000 K-nál nem több, ennek | 7%-a, | ||
| 2.000,000 K-nál nem több, ennek | 8%-a, | ||
| 3.000,000 K-nál nem több, ennek | 9%-a, | ||
| 6.000,000 K-nál nem több, ennek | 10%-a, | ||
| 15.000,000 K-nál nem több, ennek | 12%-a, | ||
| 30.000,000 K-nál nem több, ennek | 14%-a, | ||
| 50.000,000 K-nál nem több, ennek | 16%-a, | ||
| 50.000,000 K-nál több, ennek | 18%-a. |
Ha a váltságkötelezett nem kért becslést, az eleven leltári vagyontárgyak egy számos állatának közepes (normális) becsértékét 10,000 K-val kell venni.
A kiváló tenyészetek értékelése tekintetében a pénzügyminiszter is elrendelheti a forgalmi érték megállapítása végett a becslési eljárást, mégis azzal a korlátozással, hogy ennek során a finom tenyészállatot sem lehet a számos állat vagy evvel egyenértékű állatcsoport közepes (normális) értékének háromszorosánál többre értékelni.
C)
A holt leltári tárgyak közül a gőzeke, motoros szántógép, cséplőkészlet (garnitura), motor-, traktorkészlet (garnitura) után vagyonváltság fejében fizetni kell:
| a) egy gőzeke után | 25,000 K-t, | |||
| b) egy motoros szántógép után | 5,000 K-t, | |||
| c) egy cséplőkészlet (garnitura) után: | ||||
| ha az 3 lóerőnél nem erősebb | 1,000 K-t, | |||
| ha az 4 lőerőnél nem erősebb | 1,500 K-t, | |||
| ha az 6 lóerőnél nem erősebb | 2,000 K-t, | |||
| ha az 8 lóerőnél nem erősebb | 3,000 K-t, | |||
| ha az 10 lóerőnél nem erősebb | 4,000 K-t, | |||
| ha az 10 lóerőnél erősebb | 5,000 K-t, | |||
| a cséplőkészletek olyan erőseknek számítanak, ahány lóerős a cséplőszekrény; | ||||
| d) motor-, traktorkészlet (garnitura) után: | ||||
| ha az 6 lóerőnél nem erősebb | 1,000 K-t, | |||
| ha az 8 lóerőnél nem erősebb | 1,500 K-t, | |||
| ha az 12 lóerőnél nem erősebb | 2,000 K-t, | |||
| ha az 16 lóerőnél nem erősebb | 3,000 K-t, | |||
| ha az 20 lóerőnél nem erősebb | 4,000 K-t, | |||
| ha az 20 lóerőnél erősebb | 5,000 K-t. | |||
| e) csak hajtómotorok után a d) pont alatt megállapított tételek felét. | ||||
Ha az itt felsorolt váltságköteles munka- vagy erőgép olyan karban van, hogy ezek a váltságtételek a gép valódi forgalmi értékével nem állanának arányban, a váltságkötelezett saját költségére a pénzügyigazgatóságtól (adófelügyelőségtől) becslési eljárást kérhet, amelynek során megállapított becsértéket a B) pont rendelkezése szerint kimunkált vagyonváltságalaphoz hozzá kell számítani, abban az esetben pedig, ha az eleven leltári tárgyak után a vagyonváltság átalánytételekkel fizettetik (A) pont), a vagyonváltságot e becsérték alapján a B) pontban megállapított %-kal kell kivetni.
II. Szőlőgazdaság
A szőlőgazdaság felszereléséhez tartozó vagyontárgyak váltsága:
| 1. | a szőlőbirtokhoz tartozó és a szőlő feldolgozására, szőlő, must, illetőleg bor raktározására szolgáló berendezések, gépek, edények után együttesen 1 kat. holdig | 100 K | ||
| 1 kat. holdon felül kat. holdanként | 200 K | |||
| 2. | minden beépített és használható állapotban levő cementtartály (cementhordó) után - ürtartalmának megfelelően hektoliterenként | 3 K | ||
| 3. | minden nem emberi erővel hajtott - motorikus vagy hydraulikus - szőlősajtó után: | |||
| kosaranként, egyenként 10 hektoliter ürtartalomig | 500 K | |||
| minden további megkezdett 10 hektoliter ürtartalom után | 300 K | |||
| 4. | folyton működő szőlősajtó után egyenként | 1,000 K | ||
| 5. | motorikus erővel hajtott szőlőzúzó, illetve bogyozó gép után | 500 K | ||
| 6. | motorikus erővel hajtott borszivattyú, borszűrő, pasteuröző, palackmosógép és hordógőzölő kazán után | 500 K |
Ha valamely szőlőgazdaság olyan rendszeresített pinceüzemmel kapcsolatos, amely a bort nem nagy tételekben vagy egyszerre, hanem kisebb tételekben számos félnek egész éven vagy az év nagyobb részén árusítja, az ilyen szőlőgazdaság birtokosának vagyonváltság fejében a cement-tartály után hektoliterenként 6 K-t, ezenkívül az 50 litert meghaladó ürtartalmú fahordó után is hektoliterenként 3 K-t kell fizetni; e rendelkezés alá nem vonhatók a kismértékben zárt palackokban való árúsítás engedélyesei.
III. Erdőgazdaság
Az erdőbirtok gazdasági felszereléséhez tartozó eleven és a holt leltári tárgyak (fűrésztelepek és faaprító berendezések, erdei vasutak felépítménye és üzemi eszközei, mozdonyok, kocsik, vízi vagy egyéb hajtóerő, gazdasági eszközök, szerszámok, kocsik stb.) után a vagyonváltságot ezek 1921 április 1-én mutatkozó értékének 10%-ával kell megállapítani.
79. § Gazdasági felszerelés vagyonváltságát a gazdaság birtokosának (tulajdonos vagy bérlő) bevallása, a kataszteri birtokív adatai, az 1921 április hó 1-től 30-ig terjedő időben foganatosított vagyonváltság-összeírás adatai és a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) rendelkezésére álló egyéb adatok segélyével kell megállapítani.
Bevallást csak az köteles adni,
1. akinek több kataszteri birtokívben van összesen 500 kat. holdnál nem több maga kezelt mezőgazdasági ingatlana,
2. akinek maga kezelt mezőgazdasági ingatlana 500 kat. holdnál több,
3. akinek a 78. § C) pontja szerint váltságköteles munka- és erőgépei vannak,
4. aki haszonbérlő,
5. minden szőlőbirtokos,
6. minden erdőbirtokos.
A bevallást a pénzügyminiszter által kiadandó rendelettel kitűzött, de legalább 30 napos határidőben, a rendeletben meghatározott részletezéssel és helyen kell beadni.
80. § Aki a bevallást a pénzügyminiszter által kitűzött határidőben be nem adja, valamint az is, aki a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a kiállított vagyonváltság-összeírási ív vagy a bevallás hiányainak pótlására irányuló felhívásának, a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által kitűzött határidőben eleget nem tesz, az első fokúlag megállapított vagyonváltságnak 25%-át fizeti pótlék fejében, melyet a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vagyonváltság kivetésével egyidejűleg állapít meg és a kivetési lajstromba is bevezet. Mellőzni kell azonban a pótlék kivetését, ha a birtokos (bérlő) igazolja, hogy bevallását véletlen mulasztásból nem adhatta be.
Ha a kivetett vagyonváltság a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, ennek megfelelően a pótlékot is helyesbíteni kell. Törölni kell a pótlékot akkor is, ha a jogorvoslati eljárás során igazolják, hogy a mulasztás vétlen volt.
81. § A bevallásadásra kötelezett az ebben a törvényben előírt kötelességének meghatalmazott által is eleget tehet, ennek eljárásáért azonban a meghatalmazó anyagilag felelős. A meghatalmazást kívánatra fel kell mutatni.
82. § Ha a vagyonváltságköteles gazdasági felszerelésről sem összeírási ívet nem állítottak ki, sem pedig felhívásra bevallást nem adtak, a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a gazdasági felszerelés összeírását rendeli el és a fizetendő vagyonváltságot ennek az összeírásnak és a hivatalból beszerzett egyéb adatok alapján állapítja meg.
83. § A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vagyonváltság helyes megállapíthatása végett kiküldöttje útján a gazdaságokban megjelenhet és a gazdasági ügyvitelt megvizsgálhatja.
84. § A gazdasági felszerelések után fizetendő és a 78. § rendelkezései szerint kiszámított vagyonváltság-összegből - kérelemre - le lehet vonni a megszálló román csapatok által a birtok gazdasági felszereléséhez tartozó dolgokban okozott kárt abban az esetben, ha a birtokos (bérlő) beigazolja, hogy a román kártétel által megcsonkított gazdasági felszerelését előbbi állagára egészen vagy aránylagos részben már kiegészítette.
Ha valaki földbirtokát 1920. évi december hó 31. és 1921. évi április hó 1-e között vette át gazdálkodásra és gazdasági felszerelésének beszerzése vagy átvétele végett ingatlanát az említett időben megterhelni volt kénytelen, annak az Országos Pénzügyi Tanács méltányos esetben megengedheti, hogy az említett terhet a gazdasági felszerelés vagyonváltságából levonja.
85. § A gazdasági felszerelések után fizetendő vagyonváltságot a mezőgazdasági ingatlan, a szőlő- vagy erdőbirtok vagyonváltságával együtt kell kivetni.
Bérgazdálkodásnál a gazdasági felszerelés vagyonváltságának kivetését a haszonbérlővel szemben kell foganatosítani.
Társas kezelésnél a kivetésnek minden társsal szemben kell egyetemleg megtörténni.
A vagyonváltságot első fokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki.
A kivetési eljárás részleteit a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
86. § A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a vagyonváltság kivetéséről szóló határozata ellen, ennek kézbesítését követő naptól számított 30 nap alatt, a vagyonadó másodfokú kivetésére illetékes jövedelemadó felszólamlási bizottsághoz fellebbezésnek, ennek határozata ellen, kézbesítését követő naptól számított 15 nap alatt, a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak helye van.
A fellebbezést és a panaszt a vagyonváltság esedékes összegének fele összegére nézve csak birtokon kívül lehet használni.
A közigazgatási bíróság, ha a panaszt elutasítja és azt találja, hogy az nyilván alaptalan volt, a panasszal élőt 5% pótlék megfizetésére kötelezheti.
87. § A kivetett vagyonváltság összege a kivetésről szóló határozat kézbesítését követő 30. napon esedékes és azt legkésőbb egy év alatt 4 egyenlő részletben és pedig minden évnegyed első napján készpénzben kell lefizetni.
A fizetést az illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárnál) kell teljesíteni. Az első negyedévi részlet kamatmentes, a többi után pedig a második évnegyed első napjától számítandó 5% késedelmi kamat jár.
Az esedékes részlet felét készpénz helyett saját jegyzésből származó, nosztrifikált magyar háborús államadóssági címletekkel (hadikölcsönkötvényekkel és pénztárjegyekkel) is lehet fizetni.
Ezeket a címleteket a fizetésnél a m. kir. állampénztárak az 1921. évi XXVI. törvénycikk rendelkezésének megfelelően csökkentett értékben számolják el.
88. § A gazdasági felszerelés után kivetett vagyonváltságért, amelynek erejéig az államkincstárt a gazdaság felszerelésen minden más törvényes zálogjogot megelőzően a zálogjog is megilleti, a gazdaság birtokosa (tulajdonos vagy bérlő) személyesen is felelős.
Amennyiben a gazdaság felszerelésének több tulajdonosa van (társas kezelés), a kivetett vagyonváltságért a tulajdonostársak egyetemlegesen és személyesen felelnek.
Örökrésze erejéig az örökös, amennyiben több örökös van - örökrészük erejéig - az örökösök felelnek a gazdasági felszerelést terhelő hátralékos vagyonváltságért.
Egyetemleges kötelezettség esetében a váltságtartozás az érdekeltek bármelyikétől egészen, az örökösöktől örökrészük erejéig hajtható be.
89. § Aki valamely gazdaságot felszerelésével együtt vesz át, felelős a gazdasági felszerelés után kivetett hátralékos vagyonváltságért. Az átruházó személyes felelőssége érintetlen marad.
Ha valaki valamely gazdálkodóval ennek fennálló gazdaságára nézve társas viszonyba lép, az ekként újonnan keletkezett társaság a gazdasági felszerelése után kivetett vagyonváltságért felelős. A gazdaság volt tulajdonosának személyes felelőssége érintetlen marad.
90. § Csőd esetében a csődbíróságnak a csődvagyont - minden más külön kielégítésre jogosított hitelező követelését, a különös tömegtartozásokat és tömegköltségeket is megelőzőleg - elsősorban a kivetett, az államkincstárt megillető vagyonváltság kielégítésére kell fordítani, még akkor is, ha ennek biztosítása külön zálogjoggal nem történt meg, vagy ha azt a csődhirdetményben a követelések kielégítésére kitűzött határidőn belül a csődbíróságnak be sem jelentették.
91. § Gazdasági felszereléssel együtt haszonbérbe vett gazdaságnál, valamint oly esetekben is, midőn a gazdasági felszerelés tulajdonjoga egészen vagy részben mást illet meg, mint akire a vagyonváltságot kivetették (85. §), a fizetőt a gazdasági felszerelés tulajdonosa helyett az államkincstárnak már megfizetett váltságösszeg erejéig törvényes zálogjog illeti meg.
92. § A 76. §-ban foglalt váltságmentesség kiterjed a törvényhatóságok és a községek (r. t. városok) házilag kezelt saját gazdaságának, erdő- és szőlőbirtokának felszereléseire is.
93. § Minden kereskedőnek (kereskedelmi vállalatnak) Magyarország területén lévő árúraktára (árúkészlete) - a vállalat berendezési és ingó felszerelési tárgyaival együtt - vagyonváltság alá esik.
A törvény rendelkezése szempontjából árúraktár alatt olyan ingó dolgok összességét kell érteni, amelyek a kereskedelmi forgalomban rendes adás-vevés tárgyai. Nem esik tehát e § rendelkezése alá az olyan ingó dolog, amelynek a hozzáfűződő jogosultság ad értéket (pl. értékpapir, pénz, váltó stb.).
94. § Vagyonváltságköteles az az árúraktár (árúkészlet) is, amely bizományi üzletnek - eladási vagy vételi bizománynak - a tárgya.
Vagyonváltságköteles az az árúraktár (árúkészlet) is, amely a forduló napon (97. §) közraktárban, közönséges raktárvállalatnál, raktáregyletnél, állami vagy magánvasutaknál, vagy szállítmányozó vagy fuvarozó vállalatnál volt tárolva.
95. § A vagyonváltságkötelezettség a kereskedőnek (kereskedelmi vállalatnak) úgy a kereskedelmi cég bejegyzésétől, mint a kereskedelmi vállalat cégének minőségétől független.
A vagyonváltságkötelezettséget nem érinti az a körülmény sem, hogy a kereskedelmi vállalat belföldi vagy külföldi vállalat-e, hogy egyéni cég (egyes kereskedő, természeti vagy jogi személy) vagy társas cég, hogy kereskedelmi társaság vagy alkalmi egyesülés-e.
96. § Nem esnek vagyonváltság alá:
1. az állam, a törvényhatóságok, a községek (r. t. városok) által kitűzött azoknak a saját kereskedelmi vállalatoknak (községi üzemeknek) árúraktárai, amely vállalatot az állam, a törvényhatóság vagy a község (r. t. város) kizárólag maga folytat;
2. a kereskedelmi cégjegyzékbe 1921. évi március hó 1-éig bezárólag már bevezetett, a „vagyonváltságról szóló I. törvény” második fejezetének rendelkezése szerint váltságköteles belföldi kereskedelmi részvénytársaságnak vagy szövetkezetnek árúraktára (árúkészlete);
3. a „vagyonváltságról szóló I. törvény” 23. §-a alapján a vagyonváltság alól mentes szövetkezeteknek árúraktára (árúkészlete);
4. azok az árúraktárak (árúkészletek), melyeknek 1921. évi április hó 1-én mutatkozó értéke 12,000 K-nál kisebb volt;
5. azok az árúkészletek, amelyeket külföldi cégek kikészítés vagy feldolgozás céljából belföldi vállalatoknál tárolnak.
Belföldi részvénytársaságnak és szövetkezetnek bizományi ügyletből eredő árúraktára (árúkészlete), valamint a náluk vagy vállalataiknál beraktározott, tárolt árúk vagyonváltságkötelesek.
97. § A vagyonváltság alapja a kereskedő (kereskedelmi vállalat) árúraktárának 1921. évi április hó 1-én mutatkozó állaga és értéke.
Ezt az állagot és értéket a következő rendelkezések szerint kell megállapítani:
1. Ha az árúraktár 1920. december 31-én tűzkár ellen, a berendezések és ingó felszerelésekkel együtt teljes egészében biztosítva volt, az árúraktár nagyságának ezt a biztosított állagot, értékének pedig ezt a biztosított összeget kell venni.
2. Ha az árúraktár 1920. december 31-én tűzkár ellen biztosítva egyáltalán nem, vagy csak részben volt, árúleltár ellenben az 1920. üzleti évről van, az árúraktár nagyságának és értékének az ebben a legutolsó 1920. évi rendes mérlegkészítés alkalmával felvett leltárban szereplő árúknak állagát és összértékét kell venni.
A leltár adatai alapján kell az árúraktár és értékét megállapítani akkor is, midőn valamely üzletágban (pl. vas-, tégla-, bor-szakmában) az árú sajátos természeténél fogva a teljes értékre való biztosítás nem szokásos.
3. Ha az árúraktár 1920. december 31-én tűzkár ellen biztosítva nem volt és az 1920. évről árúleltár sincs, az árúraktár állagát és értékét az 1921. április 1-én mutatkozott állapot szerint kell megállapítani, evégből az árúraktár összeírását kell elrendelni.
Elrendelheti a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az árúraktár 1921. április 1-i állagának és értékének megállapítását az 1. és 2. pontban szabályozott esetekben is akkor, ha akár a biztosítási kötvényeknek, akár az árúleltárnak adatait a kincstár vagy a vagyonváltság terhe arányos viseléséhez füződő közérdek szempontjából aggályosnak tartja.
98. § Az árúraktár után fizetendő vagyonváltság összege az árúraktárnak a 97. § szerint megállapított összértéke 2/3-ának
| 5%-a, ha ez | 150,000 K-nál nem több | |||
| 6%-a, ha ez | 300,000 K-nál nem több | |||
| 7%-a, ha ez | 500,000 K-nál nem több | |||
| 8%-a, ha ez | 700,000 K-nál nem több | |||
| 9%-a, ha ez | 900,000 K-nál nem több | |||
| 10%-a, ha ez | 1.000,000 K-nál nem több | |||
| 11%-a, ha ez | 2.000,000 K-nál nem több | |||
| 12%-a, ha ez | 5.000,000 K-nál nem több | |||
| 13%-a, ha ez | 8.000,000 K-nál nem több | |||
| 15%-a, ha ez | 10.000,000 K vagy ennél több. | |||
99. § A vagyonváltságköteles árúraktár értékének a 97. § szerint megállapított összegéből semmiféle levonásnak helye nincs.
Ha azonban a vagyonváltságköteles árúraktár tulajdonosa (a kereskedő), azért, mert árúraktárát súlyos tartozások terhelik, magára nézve méltánytalannak tartaná a vagyonváltságnak a biztosítás, illetőleg a leltár állag alapján való megállapítását, az 1920. évi vagyonmérlegnek és az üzleti könyveinek bemutatása mellett kérheti azt, hogy árúraktára értékének és a kinnlevő követeléseinek együttes összegéből az igazolt üzleti adósságokat (tőketartozásokat) vonják le és a vagyonváltságot csak a maradék összeg után állapítsák meg.
Ebben az esetben a kinnlevő követeléseket is vagyonváltságalapjához hozzá kell számítani.
Ha azonban beigazolja, hogy ezek után vagy ezek egy része után az 1921:XV. törvénycikk I. és III. fejezete alapján már fizetett vagyonváltságot, illetve a vonatkozó követelést váltságolás céljából zárolták, vagy a váltságkötelezett váltságolás céljából kellő időben ezeket bevallotta, az ilyen követelések után a jelen fejezet szerinti további váltság kivetése elmarad.
100. § Az árúraktárak vagyonváltságát a kereskedő (kereskedelmi vállalat) tulajdonosának bevallása, a vagyonváltság-összeírás adatai és a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) rendelkezésére álló egyéb adatok segélyével kell megállapítani.
Bevallást csak az köteles adni, akit erre a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felhív.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) azt köteles bevallásadásra felhívni, aki:
1. az 1921. április 1-től 30-ig terjedő időben vagyonváltság-összeírási ívet nem állított ki;
2. vagy ezt hiányosan hézagosan, vagy aggályos módon állította ki.
Ezt a felhívást a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a községi előljáróságok útján is kibocsáthatja.
101. § A bevallást a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) vagy a pénzügyigazgatóság utasítására eljáró községi előljáróságnak erre irányuló felhivásának kézbesítésétől számított 30 nap alatt a pénzügyminiszter által kiadandó rendelettel megállapítandó részletezéssel kell beadni.
Aki a bevallás beadására irányuló ennek a felhívásnak a kitűzött határidőben meg nem felel, valamint az is, aki a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a kiállított vagyonváltság-összeirási ív vagy a vallomás hiányainak pótlására irányuló felhívásnak a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által kitűzött határidőben eleget nem tesz, az elsőfokúlag megállapított vagyonváltságnak 25%-át fizeti pótlék fejében, melyet a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vagyonváltság kivetésével egyidejűleg állapít meg. Mellőzni kell azonban a pótlék kivetését, ha a kereskedő igazolja, hogy bevallását vétlen mulasztásból nem adhatta be.
Ha a kivetett vagyonváltság a jogorvoslati eljárás során emelkedik, vagy apad, ennek megfelelően a pótlékot is helyesbíteni kell. Törölni kell a pótlékot akkor is, ha a jogorvoslati eljárás során igazolják, hogy a mulasztás vétlen volt.
102. § A bevallásadásra kötelezett az ebben a törvényben előírt kötelességének meghatalmazott által is eleget tehet, ennek eljárásáért azonban a meghatalmazó felelős. A meghatalmazást kívánatra fel kell mutatni.
103. § Ha a vagyonváltságköteles árúraktárról sem összeírási ívet nem állítottak ki, sem pedig felhívásra bevallást nem adtak, a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az árúraktár összeírását rendeli el és a fizetendő vagyonváltságot ennek az összeírásnak és a hivatalból beszerzett egyéb adatoknak alapján állapítja meg.
104. § A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) kiküldöttje a vagyonváltság helyes megállapíthatása végett a vállalatoknál (ezek üzlethelyiségeiben) megjelenhet, az üzleti könyveket, levelezéseket megtekintheti és az egész ügyvitelt megvizsgálhatja.
105. § Abból a célból, hogy a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a felek által a vagyonváltság kivetéséhez kiállított vagyonváltság-összeírási ív vagy a bevallás adatainak valódiságát és helyességét ellenőrizhesse, a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felhívására köteles kimutatni:
1. minden tűzkárbiztosítással foglalkozó intézet és ezek szervezetei a vagyonváltság köteles árúraktár (árúkészlet) tűzkár elleni biztosítására vonatkozó összes adatokat;
2. minden vasútvállalat (állami és magánvasút), közraktár, szabadraktár, közönséges raktárvállalat, szállítmányozó és fuvarozó vállalat pedig - a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által kívánt részletezéssel azt, hogy
a) a m. kir. pénzügyminiszternek a minisztérium felhatalmazása alapján kiadott 1921. évi 33.766. számú rendeletében az árúraktárak (árúkészletek) összeírására kitűzött, 1921. április 1-től 30-ig terjedő időben
b) e vagyonváltság kivetésének idejében náluk kiknek milyen és mennyi árúja volt vagy van tárolva vagy beraktározva;
3. a „vagyonváltságról szóló I. törvény” rendelkezése szerint váltságköteles belföldi részvénytársaságok és szövetkezetek pedig azokat a harmadik személy tulajdonát tevő ingó dolgokat (árúkat), amelyek
a) a m. kir. pénzügyminiszternek a minisztérium felhatalmazása alapján kiadott 1921. évi 33.766. számú rendeletében az árúraktárak (árúkészletek) összeírására kitűzött, 1921. évi április hó 1-től 30-ig terjedő időben,
b) e vagyonváltság kivetésének idejében bármily címen (pl. kézizálog, bizomány, szállítmányozás, raktározás, stb.) birtokukban voltak, illetőleg vannak.
Ezenfelül mindezek az intézetek és vállalatok a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felhívására kötelesek rendelkezésre bocsátani azokat az adatokat, melyekről hivatalos vagy üzleti tudomásuk van, továbbá minden üzleti könyveiket, szerződéseiket, levelezéseiket és olyan irataikat, amelyekre a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) e vagyonváltságnak a törvény rendelkezéseinek megfelelő helyes kivetése végett szüksége van.
106. § Az árúraktárak vagyonváltságának kivetésével kapcsolatban az elsőfokú kivetésre illetékes pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) véleményező szerveként minden pénzügyigazgatóság székhelyén, a székesfővárosi adófelügyelő működési területén pedig ennek kerületi helyettesei mellett - az illető szakmabeli érdekképviselet kiküldötteinek bevonásával - egy becslőbizottságot kell alakítani.
E bizottság a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) megkeresésére megvizsgálja a bevallások és a kiállított vagyonváltság-összeírási ívek adatainak helyességét és véleményt mond oly kérdésekben, amelyekre a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) megkeresi. A pénzügyigazgatóságot (adófelügyelő) e bizottság véleménye nem köti.
E bizottság az árúraktárak vagyonváltsága kivetésének tartamára egy elnökből és hét tagból alakul.
Elnöke a pénzügyigazgatós (adófelügyelő) vagy az általa helyettesként kirendelt pénzügyi tisztviselő. Tagjait pedig a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felhívására az illetékes kereskedelmi és iparkamara, kereskedelmi osztályának tagjai közül - a szakmák lehető képviseltetésére figyelemmel - választja.
A pénzügyminiszter több ilyen szakma (becslő) bizottság alakítását rendelheti el.
E bizottság tagjai működésük előtt a jövedelemadó felszólamlási bizottságok tagjai számára az 1920:XXIII. tc. 24. §-ában előírt fogadalmat teszik le.
E bizottság elnökének a bizottság működése tartamára a végrehajtási rendelet szerinti pótdíj jár, tagjainak pedig - kérelmükre - a jövedelemadó felszólamlási bizottságok tagjai számára megállapított illetmények folyósíthatók.
A bizottság határozatképességéhez az elnökön kívül legalább 3 tag jelenléte szükséges. Az elnök utoljára szavaz. Ha az elnök szavazatával a szavazatok egyenlően oszlanak meg, az a vélemény emelkedik határozattá, amelyhez szavazatával az elnök járul.
107. § A vagyonváltságot annak a községnek lajstromában kell kivetni, ahol a váltságköteles áruraktár, árúkészlet, üzlet van.
Ha valamely kereskedőnek (kereskedelmi vállalatnak) akár különböző helyeken, akár egy és ugyanazon helyen több telepe, üzlete, raktára van, a vagyonváltságot mindegyik telep, üzlet vagy raktár után külön-külön kell kivetni.
Ha azonban valamely kereskedő (kereskedelmi vállalat) akár egy helyen, akár különböző helyeken levő telepeinek, üzleteinek, raktárainak árúkészletei együtt, egy összegben a főtelep helyén (a kereskedelmi társaság székhelyén) volt 1920. december 31-én tűzkár ellen biztosítva, vagy ha a különböző telepek, üzletek, raktárak árúkészleteit az 1920. évi mérlegkészítés alkalmával a főtelep helyén (a kereskedelmi társaság székhelyén) együtt egy leltárban vették fel, a kereskedő kérheti, hogy vagyonváltságát főtelepének, fióktelepeinek, fióküzleteinek, raktárainak árúkészletei után a főtelep helyén (a kereskedelmi társaság székhelyén) együtt vessék ki.
Az ily irányú kérelmet a kereskedőnek a főtelep helyére (a kereskedelmi társaság székhelyére) illetékes pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőhelyettesnél) kell beadni és ennek másolatát pedig a főteleppel összefüggő összes fióktelep, fióküzlet, raktár helyére illetékes pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelő-helyettesnek) a fióktelepek, fióküzletek, raktárak vagyonváltsága kivetése megtörténtének ellenőrizhetése végett egyidejűleg meg kell küldenie.
108. § A vagyonváltságot elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki.
A kivetési eljárás részleteit a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
109. § A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a vagyonváltság kivetéséről szóló határozata ellen, ennek kézbesítését követő naptól számított 30 nap alatt, a vagyonadó másodfokú kivetésére illetékes jövedelemadó-felszólamlási bizottsághoz fellebbezésnek, ennek határozata ellen ennek kézbesítését követő naptól számított 15 nap alatt a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. A fellebbezést és a panaszt a vagyonváltság esedékes összegének fele összegére nézve csak birtokon kívül lehet használni.
A közigazgatási bíróság, ha a panaszt elutasítja és azt találja, hogy az nyilván alaptalan volt, a panasszal élőt 5% pótlék megfizetésére kötelezheti.
110. § A kivetett vagyonváltság összege a kivetésről szóló határozat kézbesítését követő 30. napon esedékes és azt legkésőbb két év alatt 8 egyenlő részletben, és pedig minden évnegyed első napján készpénzben kell lefizetni.
A fizetést az illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárnál) kell teljesíteni. Az első negyedévi részlet kamatmentes, a többi után pedig a második évnegyed első napjától számítandó 5% késedelmi kamat jár.
Az esedékes részlet felét saját jegyzésből származó, nosztrifikált magyar háborús államadóssági címletekkel (hadikölcsönkötvényekkel és pénztárjegyekkel) is lehet fizetni. Ezeket a címleteket a fizetésnél a m. kir. állampénztárak az 1921:XXVI. törvénycikk rendelkezésének megfelelően csökkentett értékben számolják el.
111. § Az árúraktár után kivetett vagyonváltságért, amelynek erejéig az államkincstárt az árúraktárra minden más törvényes zálogjogot megelőzően törvényes zálogjog illeti meg, a kereskedő, a bizományi üzlet, a raktárvállalat tulajdonosa személyesen is felelős.
Amennyiben a vagyonváltságköteles árúraktárnak több a tulajdonosa, a tulajdonostársak a kivetett vagyonváltságért egyetemlegesen és személyesen felelnek.
Örökösödés esetében örökrésze erejéig az örökös, amennyiben több örökös van - örökrészük erejéig - az örökösök felelősek az árúraktárt terhelő hátralékos vagyonváltságért.
Egyetemleges kötelezettség esetében a váltságtartozás az érdekeltek bármelyikétől egészben, illetve az örökösöktől örökrészük erejéig hajthatók be.
112. § Aki kereskedelmi üzletet szerződés útján átvesz, felelős az árúraktár után kivetett hátralékos vagyonváltságért. Az átruházó személyes felelőssége érintetlen marad.
Ha valaki egyes kereskedővel ennek fennálló üzletére nézve közkereseti vagy betéti társaságba lép, az újonnan keletkezett társaság az addigi üzlet árúraktára után kivetett vagyonváltságért felelős. A volt üzlettulajdonos személyes felelőssége azonban itt is érintetlen marad.
113. § Csőd esetében a csődbíróságnak a csődvagyont - minden más külön kielégítésre jogosított hitelező követelését, a különös tömegtartozásokat és tömegköltségeket is megelőzőleg - elsősorban a kivetett, az államkincstárt megillető vagyonváltság kielégítésére kell fordítani, még akkor is, ha ennek biztosítása külön zálogjoggal nem történt meg vagy ha azt a csődhirdetményben a követelések kielégítésére kitűzött határidőn belül a csődbíróságnak be nem jelentették.
114. § A bizományost, a raktárvállalkozót és általában az idegen árúkészlet birlalóját a megbízója, az árújegy birtokosa és általában az idegen árúkészlet birlalatba adója ellen visszkereseti jog és törvényes zálogjog illeti meg a kivetett váltságösszegnek ezek tulajdonát tevő árúkészletre eső része erejéig.
Ennek a zálogjognak alapján, ha a megbízó, az árújegy birtokosa és általában az idegen árúkészlet birlalója a kivetett váltságösszeget a jelen fejezetben megállapított fizetési napokon felhívásra meg nem téríti, a bizományos, a raktárvállalkozó és általában az idegen árúkészlet birlalója a váltságösszegnek az erre az árúkészletre eső része erejéig jogosítva van magát a zálogtárgyból az 1875:XXXVII. tc. 380. §-ában szabályozott módon kielégíteni.
Amennyiben a raktárvállalat tulajdonosa igazolja, hogy a fordulónapon nála tárolt árút az árújegy birtokosának jelen törvény életbelépéséig kiszolgáltatta, az eddig a napig kiszolgáltatott árúkészlet után a vagyonváltságot az árújegy birtokosának terhére kell kivetni és a raktárvállalat tulajdonosát személyes felelősség nem terheli.
Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a bizományosra, ha a bizomány tárgya vételi bizomány volt, továbbá általában az idegen árúkészlet birlalójára, ha az árúkészlet tulajdonosa külföldi és az árúkészletnek ezt a jellegét a bizományos vagy a birlaló a vagyonváltságösszeírási ívben bejelentette.
115. § E fejezet rendelkezései szerint kell megállapítani:
a) a gyógyszertárak után;
b) a kereskedelmi cégjegyzékbe 1921. évi március hó 1-ét követő időben bejegyzett, kereskedelmi ügyletekkel foglalkozó részvénytársaságok és szövetkezetek árúraktára után fizetendő vagyonváltságot.
116. § Magyarország területén 1921. évi március hó 1. napján folytatott minden ipari vállalat a 120. §-ban érintett vállalati vagyona után vagyonváltság alá esik.
A vagyonváltságkötelezettség fennáll akkor is, ha az ipari vállalat egészben vagy részben üzemen kívül van vagy bérbe vagy haszonbérbe, vagy egyéb címen más rendelkezésére van adva.
E törvény rendelkezése szempontjából ipari vállalat az, amely árúkat - ideértve a mezőgazdasági termékeket is - fel- vagy átdolgoz, nyers anyagot, félkész- vagy készárút állít elő vagy villamos energiát termel, az iparról szóló 1884:XVII. törvénycikk rendelkezése alá eső vagy nem eső bármilyen iparággal keresetképen foglalkozik.
117. § A vagyonváltságkötelezettség független attól, hogy az ipari vállalat tulajdonosa a kereskedelmi cégjegyzékbe be van-e vezetve, hogy az egyéni vagy társas cég-e, hogy részére iparengedélyt vagy iparigazolványt kiállítottak-e, hogy az képesítéshez vagy engedélyhez kötött vagy szabad ipar-e, hogy az belföldi vagy külföldi vállalat-e.
Vagyonváltságköteles ennélfogva:
1. a mezőgazdasággal kapcsolatosan űzött minden gazdasági mellékipari vállalat (pl. mezőgazdasági szeszgyár, sörgyár, cukorgyár, olajgyár, len- és kenderkikészítőgyár, gyümölcs-, főzelék- és húskonzervgyár, olajütő, malom stb.);
2. a halászat folyóvizekben, tavakban, csatornákban és mesterséges halastavakban;
3. a nem mezőgazdasági célra használt területen űzött kavicsbánya, kőbánya;
4. a bányászat és kohászat, bányatörvény szabályai szerint alakult bányatársulatok által űzött bányaművelés (1875:XXXVII. tc. 560. §) is.
Kender- és tejtermékeknek kézierővel való feldolgozása vagy más hasonló kikészítése nem váltságköteles ipari vállalat.
118. § E fejezet határozata szerint esik vagyonváltság alá.
a) a külföldi székhelyű (külföldről igazgatott) vállalatnak (pénzintézetnek, külföldi biztosítóintézetnek vagy ipari vállalatnak) belföldi üzlettelepe vagy fiókja;
b) a cégjegyzék tartalma szerint bank- vagy más kereskedelmi üzletekkel foglalkozó bankbizományi, bank- és tőzsdebizományi vagy tőzsdebizományi vállalkozás is.
119. § Nem esnek vagyonváltság alá:
1. az állam, a törvényhatóságok, a községek (r. t. városok) által űzött azok az ipari vállalatok, melyeket ezek kizárólag maguk folytatnak;
2. a kereskedelmi cégjegyzékben 1921. évi március hó 1-ig bezárólag már bevezetett, a „vagyonváltságról szóló I. törvény” második fejezetének rendelkezése szerint váltságköteles belföldi részvénytársaság vagy szövetkezet formájában működő ipari vállalatok;
3. az olyan ipari vállalat, amelybe a befektetett vagyon 30,000 K-nál nem több;
4. a „Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák Nemzeti Szövetsége”, a „Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége” és a „Vakokat Gyámolító Országos Egyesület”, vagy ezek egyes csoportjai által fenntartott ipari vállalatok, amennyiben saját kezelésben vannak.
120. § A vagyonváltság alapjául szolgál az ipari vállalat vagyonának az 1921. évi március hó 1-én mutatkozott állaga.
Az ipari vállalat vagyona alatt érteni kell mindazokat a vagyontárgyakat (gyári telket, gyári, üzemi épületeket, ezek felszerelését, gépberendezését, a munkaeszközöket, szerszámokat, kocsikat, az iparűzésnél használt élő állatokat, az anyagkészletet, nyersanyagot és félgyártmányt, a készárút, az ipari és más jogosítványokat, mint pld. a gyártási engedélyeket, szabadalmakat, védjegyeket, szolgalmi jogokat) amelyek az ipari vállalat összességet alkotják.
121. § Az ipari vállalat után fizetendő vagyonváltság összege a váltságköteles vagyonnak 10%-a.
122. § Az ipari vállalat váltságköteles vagyonát ahhoz képest, hogy az ipari vállalatban alkalmazott állandó gépi berendezésnek a hajtóereje a 20 lóerőt meghaladja- vagy nem, a 123. vagy a 124. § rendelkezései szerint kell megállapítani.
123. § Annak az ipari vállalatnak váltságköteles vagyonát, amely gépi berendezésének hajtóereje a 20 lóerőt nem haladja meg, a törvénynek a kereskedelmi árúraktárak vagyonváltságáról szóló ötödik fejezetének rendelkezései szerint kell értelemszerűleg megállapítani.
124. § Az olyan ipari vállalat váltságköteles vagyonát, amely gépi berendezésének hajtóereje a 20 lóerőt meghaladja, következőképen kell megállapítani:
1. Az ipari vállalat 1913-1919. évi hozadékából le kell ütni a legrosszabb és a legjobb év hozadékát és a megmaradó évek átlagos hozadékösszegének kétharmadát 3%-kal, amennyiben pedig ez az átlag az 500,000 K-át nem haladná meg, de 150,000 K-át meghaladna, 4%-kal, 150,000 K-án alul pedig 5%-kal kell tőkésíteni.
Az ipari vállalat hozadéka alatt azokat az összegeket kell érteni, amelyeket az ipari vállalat tulajdonosára vagy tulajdonosaira az 1915-1919. évi jövedelemadó és az 1915-1919. évi hadinyereségadó kivetése során az 1913-1919. évekre az ipari vállalatból eredt jövedelem gyanánt megállapítottak. Ha az átlag évek valamelyikére ipari vállalatból eredő jövedelmet nem állapítottak meg, ennek az évnek ipari jövedelmenként a megmaradt évek átlagos jövedelmét kell venni.
Ha valamely ipari vállalatnak az 1921:XV. törvénycikk értelmében vagyonváltság lerovására kötelezett részvénytársaság részvényeinek legalább 50%-a volt 1921. március 1-én bebizonyítottan a tulajdonában, akkor az ipari vállalat vagyonváltságának kiszámításánál az átlagjövedelemből le kell ütni a részvény-állomány után a „vagyonváltságról szóló I. törvény” rendelkezéseinek figyelembevételével kiszámítandó jövedelmet, azzal a korlátozással azonban, hogy az ipari vállalat vagyonváltsága e levonás után is a vállalatnak e levonás nélkül megállapítható vagyonváltságának legfeljebb fele összegéig csökkenhet.
2. Nem lehet a hozadék tőkésítése útján megállapítani a váltságköteles vagyont oly ipari vállalattal szemben, amely tulajdonosának vagy tulajdonosainak terhére az 1913-1919. években legalább 3 évi ipari jövedelem megállapítva nincs. Az ilyen ipari vállalat váltságköteles vagyonát arányosítás és becslés útján kell megállapítani.
3. Ha az ipari vállalat bérbe vagy haszonbérbe vagy egyéb címen ellenérték mellett másnak rendelkezésére van adva, az ipari vállalat hozadékául a bért vagy a haszonbért vagy az ellenértéket kell számításba venni.
4. Ha valamely belföldi ipari vállalatnak a külföldön is volt vagy van telepe, a váltságköteles vagyon alapjául szolgáló ipari jövedelemként csupán a belföldi üzlettelepre eső jövedelmet kell számításba venni.
Külföldi telep fogalma alá esik a Trianonban kötött békeszerződéssel elszakított területen székhellyel bíró oly részvénytársaság is, amely részvénytársaság részvényeinek legalább 45%-a volt 1921. évi március hó 1-én az ipari vállalat tulajdonában.
125. § Külföldi részvénytársaságnak vagy szövetkezetnek belföldön levő bejegyzett üzlettelepe vagy fiókja után a vagyonváltságot a 121. és 124. §-ok rendelkezéseinek megfelelően, de azzal az eltéréssel kell megállapítani, hogy a váltságköteles vagyon megállapítása céljából az 1914-1920. évi kereseti és bányaadó szempontjából megállapított nyereségeket kell venni, ezekből kell leütni a legjobb és legrosszabb év nyereségét és a megmaradó évek átlagos nyereségét kell 2%-kal, amennyiben pedig ez az 500,000 K-át nem haladná meg, de a 150,000 K-át meghaladná, 3%-kal, 150,000 K-án alul pedig 4%-kal tőkésíteni.
126. § Az ipari vállalat vagyonváltságát az ipari vállalat tulajdonosának bevallása a vagyonváltság összeírás adatai és a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) rendelkezésére álló egyéb adatok segélyével kell megállapítani.
A bevallás módozatait és beadásának határidejét a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
Aki a bevallást a kitűzött határidőben be nem adja, valamint az is, aki a bevallás hiányainak pótlására irányuló felhívásnak a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által kitűzött határidőben eleget nem tesz, az elsőfokúlag megállapított vagyonváltságnak 25%-át fizeti pótlék fejében, melyet a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vagyonváltság kivetésével egyidejűleg állapít meg és vezet be a kivetési lajstromba. Mellőzni kell azonban a pótlék kivetését, ha a fél mulasztásának vétlen voltát igazolja.
Ha a kivetett vagyonváltság jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, ennek megfelelően a pótlékot is helyesbíteni kell. Törölni kell a pótlékot akkor is, ha a jogorvoslati eljárás során igazolják, hogy a mulasztás vétlen volt.
127. § A bevallás adásra kötelezett az ebben a törvényben megszabott kötelességének meghatalmazott által is eleget tehet, ennek eljárásáért azonban a meghatalmazó felelős. A meghatalmazást kívánatra fel kell mutatni.
128. § A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) kiküldöttje a vagyonváltság megállapíthatása végett az ipari vállalatnál megjelenhet, az üzleti könyveket, levelezéseket megtekintheti és az egész ügyvitelt megvizsgálhatja.
129. § A vagyonváltságot annak a községnek a lajstromában kell kivetni, ahol a vállalat van.
Ha valamely ipari vállalatnak akár különböző helyeken, akár egy és ugyanazon helyen több telepe van, a vagyonváltságot ott kell kivetni, ahol a vállalat főtelepe van.
130. § A vagyonváltságot elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki.
A kivetési eljárás részleteit a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
131. § A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a vagyonváltság kivetéséről szóló határozata ellen, kézbesítését követő naptól számított 30 nap alatt, a vagyonadó másodfokú kivetésére illetékes jövedelemadófelszólamlási bizottsághoz fellebbezésnek, ennek határozata ellen, kézbesítését követő naptól számított 15 nap alatt, a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. A fellebbezést és a panaszt a vagyonváltság esedékes összegének fele összegére nézve csak birtokon kívül lehet használni.
A közigazgatási bíróság, ha a panaszt elutasítja és azt találja, hogy az nyilván alaptalan volt, a panasszal élőt 5% pótlék megfizetésére kötelezheti.
132. § A kivetett vagyonváltság összege a kivetésről szóló határozat kézbesítését követő 30. napon esedékes és azt legkésőbb két év alatt 8 egyenlő részletben és pedig minden évnegyed első napján készpénzben kell lefizetni.
A fizetést az illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárnál) kell teljesíteni. Az első negyedévi részlet kamatmentes, a többi után pedig a második évnegyed 1-ső napjától számítandó 5% késedelmi kamat jár. Az esedékes részlet felét saját jegyzésből származó, nosztrifikált magyar háborús államadóssági címletekkel (hadikölcsönkötvényekkel és pénztárjegyekkel) is lehet fizetni.
Ezeket a címleteket a fizetésnél a m. kir. állampénztárak az 1921. évi XXVI. törvénycikk rendelkezésének megfelelően csökkentett értékben számolják el.
133. § Az ipari vállalat után kivetett vagyonváltságért, amelynek erejéig az államkincstárt az ipari vállalatra minden más törvényes zálogjogot megelőzően törvényes zálogjog illeti meg, a vállalat 1921. évi március hó 1-én volt tulajdonosa személyesen is felelős. Ha a vállalatnak több tulajdonosa volt, a tulajdonostársak a kivetett vagyonváltságért egyetemlegesen és személyesen felelősek.
Örökösödés esetében örökrésze erejéig az örökös, amennyiben több az örökös, örökrészük erejéig az örökösök felelősek a vállalatot terhelő hátralékos vagyonváltságért.
Egyetemleges kötelezettség esetében a váltságtartozás az érdekeltek bármelyikétől egészen, illetve az örökösöktől örökrészek erejéig hajtható be.
134. § Aki e fejezet rendelkezése alá eső ipari vállalatot szerződés útján 1921. évi március 1-e óta átvett vagy ezután átvesz, felelős a kivetett hátralékos vagyonváltságért. Az átruházó személyes felelőssége érintetlen marad.
Ha valaki iparossal ennek fennálló üzletére nézve 1921. évi március 1-e óta közkereseti vagy betéti társaságba lépett vagy lép, az újonnan keletkezett társaság az addigi vállalat után kivetett vagyonváltságért felelős. A volt üzlettulajdonos személyes felelőssége azonban itt is érintetlen marad.
135. § Csőd esetében a csődbíróságnak a csődvagyont - minden más külön kielégítésre jogosított hitelező követelését, a különös tömegtartozásokat, tömegköltségeket is megelőzőleg - elsősorban a kivetett vagyonváltság kielégítésére kell fordítani még akkor is, ha ennek biztosítása külön zálogjoggal nem történt meg, vagy ha azt a csődhirdetményben a követelések kielégítésére kitűzött határidőn belül a csődbíróságnál be sem jelentették.
136. § A cégjegyzés tartama szerint bankügyletekkel, bank- és árúügyletekkel vagy más kereskedelmi ügyletekkel akár saját számlára, akár bizományból ügyletek közvetítésével foglalkozó vállalat tulajdonosának váltságköteles vagyonát a 124. § rendelkezései szerint kell megállapítani. A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) azonban jogában áll e cégek váltságköteles vagyonát becslés útján is megállapítani.
137. § 1. Magyar állampolgárok belföldön vagy külföldön,
2. vagyonadó fizetésére kötelezett külföldi állampolgárok pedig az ország területén levő, a 139. §-ban felsorolt ingó vagyontárgyak után vagyonváltságot kötelesek fizetni.
A törvény e fejezete rendelkezésének szempontjából magyar állampolgár alatt akár az ország területén, akár külföldön lakó vagy tartózkodó magyar állampolgárt, vagyonadó fizetésére kötelezett külföldi állampolgár alatt pedig azt a külföldit kell érteni, aki az ország területén lakik vagy legalább egy éve egyfolytában vagy jövedelemszerzés céljából huzamos idő óta tartózkodik itt.
138. § Mentesek e vagyonváltság alól:
1. az államfő;
2. az idegen államok diplomáciai képviselői és exequáturt nyert hivatásszerű konzulai, valamint e diplomáciai képviseletek és konzulátusok alkalmazottai, ha nem magyar alattvalók;
3. mindazok, akiknek a vagyonadóról szóló 1916:XXXII. és 1920. évi XXIII. törvénycikkek rendelkezései szempontjából sincs 20,000 K-át meghaladó értékű adóköteles tiszta vagyonuk.
139. § Vagyonváltságköteles ingó vagyontárgyak ezek:
1. Arany- és ezüstneműek (az evőszerek 12 személyes készleten felül; evőedények, író- és dohányzóeszközök stb - az órák kivételével).
2. Ékszerek, ideértve az igazgyöngyöket és a valódi drágaköveket is, valamint a nemesfémek.
3. Személyszállításra szolgáló, mótorerővel hajtott szárazföldi és vízi járművek.
Mótorerővel hajtott járművek alatt azokat kell érteni, melyekbe az azokat mozgató mótor (benzin, spiritusz, gőz- vagy elektromos mótor) magába a járműbe van beépítve.
4. Versenylovak.
140. § Vagyonváltság alapja a váltságköteles birtokában 1920. évi december 31-én megvolt váltságköteles összes ingó vagyontárgy értéke.
A vagyonváltság kivetése szempontjából a háztartás fejének vagyonához számít a vele közös háztartásban élő feleségnek és gyermeknek váltságköteles ingó vagyontárgya is, amely után a vagyonváltságot a háztartás feje köteles fizetni.
141. § E fejezet határozata szerint váltságköteles ingó vagyontárgyak után fizetendő vagyonváltság:
I.
1. Arany- és ezüstneműek (evőszerek 12 személyes készleten felül; evőedények, író- és dohányzóeszközök stb.),
2. ékszerek, igazgyöngyök, valódi drágakövek, nemesfémek után, ha összértékük:
| 75,000 K-nál nem több, az összérték | 5%-a, | ||||
| 150,000 K-nál nem több, az összérték | 6%-a, | ||||
| 250,000 K-nál nem több, az összérték | 7%-a, | ||||
| 350,000 K-nál nem több, az összérték | 8%-a, | ||||
| 450,000 K-nál nem több, az összérték | 9%-a, | ||||
| 500,000 K-nál nem több, az összérték | 10%-a, | ||||
| 1.000,000 K-nál nem több, az összérték | 11%-a, | ||||
| 2.500,000 K-nál nem több, az összérték | 12%-a, | ||||
| 4.000,000 K-nál nem több, az összérték | 13%-a, | ||||
| 5.000,000 K-nál nem több, az összérték | 15%-a, | ||||
| 10.000,000 K-nál nem több, az összérték | 18%-a, | ||||
| ha 10.000,000 K-nál nem több, az összérték | 20%-a | ||||
12,000 K összértékig az ebben a pontban felsorolt ingó vagyontárgyak váltságmentesek.
Azt a váltságkötelezettet, aki az ebben az I. pontban felsorolt ingó vagyontárgyakat bebizonyítottan egyenesági felmenőjétől örökölte, az a kedvezmény illeti meg, hogy ezek után az ingó vagyontárgyak után megállapított vagyonváltságot csak 2/3 összegében köteles fizetni.
II.
1. Személyszállításra szolgáló, mótorerővel hajtott szárazföldi jármű (automobil) és vízijármű,
2. versenylovak után, ha azok becsértékének együttes összege
| 100,000 K-nál nem több, az összérték | 10%-a, | ||
| 1.000,000 K-nál nem több, az összérték | 15%-a, | ||
| 1.000,000 K-nál több, az összérték | 20%-a. |
142. § E fejezet határozata szerint váltságköteles ingó vagyontárgyakat a váltságkötelesek bevallásai és a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) rendelkezésére álló egyéb adatok segélyével kell a bevallás idejében mutatkozó forgalmi értékük alapul vétele mellett megállapítani.
Forgalmi érték alatt az ingó vagyontárgy belértékét vagyis azt az értéket kell venni, melyet az mindenkinek tényleg megér.
143. § Bevallást kivétel nélkül minden váltságkötelezettnek kell adni.
A váltságköteles vagyontárgyakat az 1920. december 31-én, a versenylovakat pedig 1921. évi július 1-én megvolt állaguk szerint és a 142. §-ban említett értékkel kell bevallani.
Bevallásban a váltságkötelezett a saját és a közös háztartáshoz tartozók (feleség, gyermek) váltságköteles jószágait és azok értékét együttesen, de a 139. §-ban felsorolt vagyonelemek szerint elkülönítve köteles bevallani.
Ha a váltságköteles a pénzügyminiszter által kiadandó rendeletben megállapítandó részletezéssel a váltságkötelezett jószágok állagát és az egyes vagyonelemek értékét is bevallja, e törvény 160. §-a értelmében való eljárásra alapul nem szolgálhat az, ha vallomásában az értéket esetleg e törvény szerint megállapítható forgalmi értéknél kisebb összegben mutatja is ki.
Bevallást nem önjogú, valamint jogi személyek nevében a törvényes képviselő adja.
144. § A bevallások beadásának határidejét, kiállítását és gyűjtését a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
Aki a bevallást ennek beadására a pénzügyminiszter által előírt határidőben be nem adja, valamint az is, aki a bevallás beadása vagy a beadott bevallás hiányainak pótlása végett a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) vagy a pénzügyigazgatóság utasítására eljáró községi előljáróság részéről hozzá intézett felhívásnak a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által kitűzött határidőben eleget nem tesz, az elsőfokúlag megállapított vagyonváltságnak 25%-át fizet pótlék fejében, melyet a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vagyonváltság kivetésével egyidejűleg állapít meg és a kivetési lajstromba is bevezet. Mellőzni kell azonban a pótlék kivetését akkor, ha a váltságkötelezett igazolja, hogy bevallását vétlen mulasztásból nem adhatta be.
Ha a kivetett vagyonváltság a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, ennek megfelelően a pótlékot is helyesbíteni kell. Törölni kell a pótlékot akkor is, ha jogorvoslati eljárás során igazolják, hogy a mulasztás vétlen volt.
145. § A váltságkötelezett az ebben a törvényben előírt kötelességének meghatalmazott által is eleget tehet, ennek eljárásáért azonban a meghatalmazó felelős. A meghatalmazást kívánatra fel kell mutatni.
146. § Ha a váltságkötelezett bevallást felhívásra sem adott, a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a váltságköteles ingó vagyontárgyak összeírását rendeli el és a fizetendő vagyonváltságot ennek az összeírásnak és a hivatalból beszerzett egyéb adatok alapján állapítja meg.
147. § Abból a célból, hogy a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a felek által az ingó vagyon váltságának kivetéséhez kiállított bevallások adatainak hiányait pótolhassa, a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felhívására köteles kimutatni:
1. az ingó vagyontárgyak őrzésével foglalkozó bármilyen vállalat a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által kívánt részletezéssel azt, hogy a vagyonváltság kivetésének idejében van-e náluk és kiknek milyen és mennyi e fejezet rendelkezése szerint váltságköteles ingó vagyontárgya megőrzés végett átadva; a betörés elleni biztosítással foglalkozó intézetek és ezek szervezetei pedig a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által kívánt részletezéssel e fejezet rendelkezése értelmében váltságkötelezetteknek 12,000 K-nál nagyobb betörés elleni biztosítására vonatkozó adatokat,
2. minden önálló lóidomító (tréner) azt, hogy a vagyonváltság kivetésének idejében kiknek és hány lovát (versenylovát) gondozza vagy idomítja.
Ezen felül mindezek az intézetek (vállalatok és vállalkozók) a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felhívására e fejezet határozata alá eső ingó vagyontárgyak váltságának kivetésével kapcsolatban is kötelesek rendelkezésre bocsátani azokat az adatokat, melyekről hivatalos vagy üzleti tudomásuk van, továbbá minden üzleti könyveiket, szerződéseiket, levelezéseiket és olyan irataikat, amelyekről a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) e vagyonváltságnak a törvény rendelkezésének megfelelő helyes kivetése végett szüksége van.
148. § A vagyonváltságok annak a községnek lajstromában kell kivetni, ahol a váltságkötelezett 1920-1921. évi vagyonadóját is kivetik.
149. § A vagyonváltságot elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki.
A kivetési eljárás részleteit a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
150. § A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) vagyonváltság kivetéséről szóló határozata ellen, ennek kézbesítését követő naptól számított 30 nap alatt, a vagyonadó másodfokú kivetésére illetékes jövedelemadófelszólamlási bizottsághoz fellebbezésnek, ennek határozata ellen, ennek kézbesítését követő naptól számított 15 nap alatt a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. A fellebbezést és a panaszt a vagyonváltság esedékes összegének feleösszegére nézve csak birtokon kívül lehet használni.
A közigazgatási bíróság, ha a panaszt elutasítja és azt találja, hogy az nyilván alaptalan volt, a panasszal élőt 5% pótlék megfizetésére kötelezheti.
151. § A kivetett vagyonváltság összege a kivetésről szóló határozat kézbesítését követő 30. napon esedékes és azt legkésőbb három hónap alatt egyenlő havi előleges részletekben készpénzben kell lefizetni.
A fizetést az illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárnál) kell teljesíteni.
Az esedékes összeg felét saját jegyzésből származó, nosztrifikált magyar háborús államadóssági címletekkel (hadikölcsönkötvényekkel és pénztárjegyekkel) is lehet fizetni. Ezeket a címleteket a fizetésnél a m. kir. állampénztárak az 1921:XXVI. törvénycikk rendelkezésének megfelelően csökkentett értékben számolják el.
152. § Ha e törvény alapján bevallás adásra kötelezett vagy erre felhívott a bevallási ívet kiállítani nem tudná, azt - tollba mondott bevallás alapján - a községi előljáróság (városi adóhivatal) díjtalanul köteles kitölteni és ennek megtörténtét hivatalból igazolni.
Azt a községi előljárót (városi adóhivatali közeget), aki ennek a közreműködésnek a teljesítését megtagadja, esetenként 50 K-tól 1,000 K-ig terjedhető rendbírsággal kell büntetni.
Ezt a rendbírságot a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) szabja ki, melynek határozata ellen, annak kézbesítését követő naptól számított 15 nap alatt, a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
153. § A vagyonváltság elsőfokú kivetése során eljáró pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vagyonváltság megállapításánál a váltságkötelezett bevallásában, az összeírásban foglalt, valamint az általa esetleg beszerzett adatokat lelkiismeretesen mérlegeli. Amennyiben a bevallás helyessége vagy a váltságköteles vagyon vagy ennek értéke tekintetében kételyei lennének, eljárásában arra törekszik, hogy mindazokat a körülményeket felderítse, amelyeknek ismerete a vagyonváltság helyes és a valóságnak megfelelő megállapításához szükséges.
E célból joga van a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek):
1. a váltságkötelezettet megidézni és a vagyona megállapítására vonatkozó adatokat és körülmények felől kikérdezni;
2. a váltságkötelezettől egyes meghatározott kérdésekre írásban is felvilágosítást kívánni;
3. a vagyon megbecslése céljából tanukat és szakértőket megidézni és meghallgatni; a fegyveres erő vagy a csendőrség tényleges szolgálatot teljesítő tagjának, valamint a rendőrség, vagy a pénzügyőrség személyzetéhez tartozó egyéneknek az 1., illetőleg 3. pont alá, valamint a jelen § utolsóelőtti bekezdése alá eső megidézésénél a polgári perrendtartás (1911:I. törvénycikk) 164. §-ának megfelelően kell eljárni;
4. az olyan váltságkötelezettől, aki a kereskedelmi törvény rendelkezései szerint könyveket köteles vezetni, vagy aki saját beismerése szerint kereskedelmi vagy rendszeres gazdasági könyveket vezet, a hiteles mérleg és vagyon- (árú-) leltár bemutatását követelni;
5. a könyvvizsgálatot végzésileg elrendelni, ha azt szükségesnek tartja és elrendelni köteles, ha a fél azt kéri.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a váltságkötelezettet a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) székhelyére csak egyszer idézheti meg.
A könyvvizsgálatot elrendelő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. A könyvvizsgálatot a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által megállapított és a váltságkötelezettet közölt napon rendszerint a váltságkötelezett üzletében, ipartelepén, lakásán vagy gazdaságában kell foganatosítani. Az átvizsgálást titoktartás kötelezettsége mellett a váltságkötelezett vagy megbizottja jelenlétében pénzügyi tisztviselő teljesíti.
A könyvvizsgálat eredményéről jegyzőkönyvet kell felvenni.
A könyvvizsgálat eredményét a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) szabadon mérlegeli. Amennyiben a könyvvizsgálat után sem találja váltságkötelezett állításait bebizonyítottnak, a rendelkezésére álló egyéb adatok alapján határoz. Ugyanígy jár el, vagyis csak a rendelkezésére álló egyéb adatok alapján határoz a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) akkor is, ha a fél a kitűzött határidő alatt a hozzá intézett felhívásnak nem felel meg.
Ha a fél meghallgattatását kéri, akkor a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) meg kell őt idéznie és előterjesztését meg kell hallgatnia.
A tanunak, a szakértőnek, a könyvvizsgálattal megbízott tisztviselő megállapított költsége viselésének kérdésében a közadók kezelésére nézve érvényben levő törvényes rendelkezések az irányadók.
154. § A földbirtok gazdasági felszerelése vagyonváltságának helyes kivethetése végett a legutoljára foganatosított állatösszeírás adatait a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) rendelkezésére kell bocsátani.
155. § Abban az esetben, ha a váltságköteles vagyon összeírását azért kellett elrendelni, mert annak birtokosa erről felhívás ellenére sem adott bevallást, az összeírást a fél költségére kell foganatosítani.
A felmerült költségekben a marasztalást elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) mondja ki, amelynek határozata, kézbesítését követő naptól számított 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez fellebbezhető.
156. § A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a beérkezett bevallások, az összeírás adatai és az egyéb módon beszerzett adatok alapján minden egyes váltságköteles ingatlanra és váltságkötelezettre részletes és teljes kiszámítási munkálatot magában foglaló tervezetet készít. A tervezetek elkészültével az azok értelmében kivetendő vagyonváltságösszegeket, a megfelelő váltságpótlékok összegeivel együtt, községenkint külön-külön lajstromba foglalja és a lajstromot 15 napon át közszemlére téteti ki. Erről a község lakosait a községben szokásos módon előzetesen azzal értesíti, hogy a lajstromot mindenki megtekintheti és az abban foglalt vagyonváltságösszegre vonatkozólag - és pedig úgy a saját, mint mások vagyonváltságát illetőleg - írásban észrevételeit a lajstrom közszemlére tételének utolsó napját követő 15 napon belül a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) benyujthatja.
A közszemlére kitétel után a beérkezett észrevételek alapján felülvizsgált és esetleg időközben a pénzügyi hatósághoz még pótlólag beérkezett adatok alapján esetleg megváltoztatott tervezeteket, valamint a meg nem észrevételezett tervezeteket is, mint határozatokat a váltságkötelezettekkel, megokolás kíséretében, a további jogorvoslatra kioktató záradékkal is ellátva, közli.
A vagyonváltságkötelezett a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozata ellen érvényesített fellebbezésében, a m. kir. közigazgatási bírósághoz intézett panaszában foglalt állításait köteles bizonyítani, illetőleg az állításainak igazolására szolgáló bizonyítékokat már a fellebbezésben, a panasziratban köteles megjelölni.
157. § Ha a vagyonváltság beszedése a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) megítélése szerint veszélyben forog, úgy a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) - a vagyonváltság kivetése előtt is - köteles a vagyonváltság biztosítása iránt soron kívül intézkedni.
A biztosítást elrendelő végzés 15 napon belül, birtokon kívül a pénzügyminiszterhez fellebbezhető.
158. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy új kivetést rendelhessen el azokban az esetekben, midőn megállapíttatik, hogy a vagyonváltságkötelezettnek váltságköteles vagyona e törvény rendelkezése ellenére csak részben lett váltság alá vonva és a vagyonváltságkötelezett ellen ezért büntető eljárás megindításának nincs helye.
A pénzügyminiszter a vagyonváltság kivetésének ilyen helyesbítését a téves kivetéstől számított három éven belül rendelheti el.
159. § A mezőgazdasági ingatlan, a szőlő- és erdőbirtok, valamint a beltelek (háztelek) vagyonváltságát kivető határozatot a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az ingatlan fekvése szerint illetékes telekkönyvi hatósággal hivatalból közölni köteles.
A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) ezt a határozatát a telekkönyvi hatóság az ingatlanra vonatkozó telekkönyvi betét (telekjegyzőkönyv) A) lapján széljegyzi.
Köteles továbbá a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a telekkönyvi hatóságot a vagyonváltságot kivető ennek a határozatának jogerőre emelkedéséről a jogerőre emelkedés napjának megjelölésével értesíteni, ha pedig a közigazgatási bíróság e határozatot megváltoztatta, e bíróság határozatát is közölni.
A széljegyzést csak a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) megkeresésére lehet törölni.
A telekkönyvi hatóság - a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) megkeresésére - 1922-ik év július hó 1. napja után köteles a pénzügyigazgatósággal (adófelügyelővel) közölni azoknak az ingatlanoknak megjelölését, amelyek után a vagyonváltságnak kivetéséről eddig a napig a pénzügyigazgatóságtól (adófelügyelőségtől) értesítést nem kapott.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a telekkönyvi hatóságnak kimutatását azonnal tárgyalás alá veszi és az elmaradt vagyonváltság kivetése vagy a már megtörtént kivetésnek helyesbítése iránt azonnal intézkedik.
A jelen törvény folytán netán még szükséges telekkönyvi szabályokat az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
160. § Adócsalást követ el, aki tudva abból a célból, hogy a jelen törvény értelmében járó vagyonváltság a törvényesnél kisebb összegben állapíttassék meg, vagy hogy valaki ily vagyonváltság alól mentesüljön:
1. a vagyonváltság kivetéséhez adott bevallásában bármilyen váltságköteles vagyont elhallgat,
2. a jelen törvény alapján folyamatba tett eljárás során a hatóságnál oly valótlan adatot terjeszt elő vagy oly valótlan tényt állít, amely a vagyonváltság megrövidítésére alkalmas,
3. a jelen törvény alapján engedélyezhető bármilyen kedvezményt valótlan adatok alapján jogosulatlanul vesz igénybe.
161. § Adócsalás miatt a jelen törvény értelmében mellékbüntetésként minden esetben kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett vagyonváltság-összegnek egyszeresétől ötszöröséig terjedhet. Ha a veszélyeztetett vagyonváltság-összeget nem lehet megállapítani, a pénzbüntetés 1000 K-tól 1.000,000 K-ig terjedhet.
Ha az adócsalást az elítélt, mint valamely vállalatnak (részvénytársaságnak, szövetkezetnek, stb.) alkalmazottja - ideértve a részvénytársaságok és szövetkezetek igazgatási és felügyelő-bizottsági tagjait is - követte el és az adócsalás miatt mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetést tőle behajtani nem lehet, a megállapított összeget az illető vállalattól kell behajtani.
Ha a pénzbüntetést egészben vagy részben behajtani egyáltalában nem lehet, azt az elítélt ellen szabadságvesztésbüntetésre kell átváltoztatni. Az ily szabadságvesztésbüntetés időtartamát az 1920:XXXII. tc. 7. §-ának megfelelően az ítéletben kell megállapítani.
162. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá - különösen a 160. § rendelkezése alá - nem esik, 1000 K-tól 100,000 K-ig terjedhető pénzbírsággal (164. §) kell büntetni azt, aki
1. e törvényben előírt felvilágosítási és adatnyújtási kötelezettségének eleget nem tesz,
2. megakadályozza, vagy meghiúsítani törekszik azt, hogy a hatóság e törvény alapján elrendelhető vizsgálatot - ideértve a könyvvizsgálatot is - sikerrel végezze,
3. megakadályozza, vagy meghiúsítani törekszik azt, hogy az állam tulajdonába jutott váltságföldeken a 67. §-ban említett előzetes gazdasági munkák és mérések zavartalanul végeztessenek.
163. § Függetlenül attól, hogy a cselekmény más büntető rendelkezés alá esik-e vagy nem, 1000 K-tól 500,000 K-ig terjedhető pénzbírsággal büntetni azt a vállalatot (részvénytársaságot, szövetkezetet, stb.),
1. amelynek alkalmazottja - ideértve a részvénytársaságok és szövetkezetek igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagjait is - működési körében e törvényben meghatározott felvilágosítási és adatnyújtási kötelezettségének a hatóság által megszabott határidőben eleget nem tett,
2. amelynek az 1. pontban említett alkalmazottja működési körében a hatósággal oly valótlan adatot közöl, amely a vagyonváltság megrövidítésére alkalmas,
3. amelynek az 1. pontban említett alkalmazottja megakadályozza vagy meghiúsítani törekszik azt, hogy a hatóság e törvény alapján elrendelhető vizsgálatot - ideértve a könyvvizsgálatot is - sikerrel végezze vagy ellenőrző jogát sikerrel gyakorolja.
164. § A pénzbírságot, - amely szabadságvesztésbüntetésre át nem változtatható, elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) szabja ki; határozata ellen, közlésétől számított 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez van fellebbezésnek helye.
165. § Magyarország vagy „belföld” alatt a jelen törvény szempontjából a tényleg magyar közigazgatás alatt álló területet kell érteni.
A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy amennyiben ez idő szerint nem magyar közigazgatás alatt álló valamely terület magyar közigazgatás alá kerül, az Országos Pénzügyi Tanács meghallgatásával, rendelettel megtehesse mindazokat az intézkedéseket, amelyek a jelen törvénynek ezen a területen való életbeléptetésére és végrehajtására szükségesek.
166. § Ha valaki bevallásában vagy a jogorvoslat során oly vagyont jelent be, amelyet eddig az adóztatás alól elvont, úgy e vagyonrész tekintetében a jelen törvény életbelépése előtt elkövetett adóeltitkolás büntetőjogi következményei alól mentesül.
167. § A kincstár joga:
a) az ingatlanok és az ipari üzemek vagyonváltságának kivetésére a törvény végrehajtására vonatkozó utasításnak a Budapesti Közlöny-ben való közzétételétől számított 10 év alatt,
b) a földbirtok gazdasági felszerelése vagyonváltsága,
c) a kereskedelmi árúraktárak,
d) az egyéb jószágok vagyonváltságának kivetésére pedig a törvény végrehajtására vonatkozó utasításnak a Budapesti Közlöny-ben való közzétételétől számított 5 év alatt
évül el.
Egyebekben a vagyonváltságok beszedése, biztosítása és behajtása tekintetében, valamint a mindezekkel kapcsolatos egyéb kérdésekben - amennyiben ez a törvény máskép nem rendelkezik, a közadók kezelésére nézve érvényben levő törvényes rendelkezések az irányadók.
E törvény alapján kirótt vagyonváltságok után állami és helyhatósági adót vagy pótadót kivetni nem lehet.
168. § A vagyonváltságból eredő bevételeket az állami zárszámadásban „Pénzügyi tárca, Rendkívüli bevételek”-nél e célra nyitandó külön cím alatt kell elszámolni. Ezek a bevételek az állam rendes kiadásaira fel nem használhatók. E bevételekből csupán a magyar államnak tőke- és kamattartozásai, valamint oly terhei törleszthetők és oly rendkívüli kiadásai fedezhetők, melyeket a költségvetési vagy külön törvény kifejezetten a vagyonváltságból eredő bevételekre utal.
A pénzügyminiszter az 1922. és 1923. évek folyamán köteles a vagyonváltságról minden negyedévben a nemzetgyűlésnek írásban, a nemzetgyűlés együttléte esetében pedig ezenkívül havonként a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának szóval jelentést tenni.
169. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy - e törvény határozatai alá tartozó ügyek tekintetében is - a kettős megadóztatások elkerülése végett és a viszonosság elveinek megfelelő eljárás céljából más államokkal egyezményt köthessen.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy ily irányú megegyezés hiányában is e törvény hetedik fejezete rendelkezéseinek a külföldi államok polgáraival szemben való alkalmazása tekintetében, a viszonosság feltételezése mellett, a törvénytől eltérő rendelkezést tehessen.
170. § A kivetett vagyonváltságok fele összegeinek magyar háborús államadóssági címletekkel (hadikölcsönkötvényekkel, pénztárjegyekkel) kívánt fizetésére a vagyonváltságkötelezett férj a vele közös háztartásban együtt élő feleségének vagy a férj felmenőjének és közös háztartásban élő törvényes gyermekei nevére saját jegyzésből származó, nosztrifikált magyar háborús államadóssági címleteit (hadikölcsönkötvényeit, pénztárjegyeit) is felhasználhatja.
171. § Ha az ingatlant haszonélvezet (használat) szolgalmi joga (özvegyi haszonélvezet, lelkészi, tanítói javadalom stb.) vagy kikötmény terheli, a vagyonváltságot a tulajdonos köteles megfizetni, a haszonélvező vagy a fentemlített más jogosult azonban köteles készpénzfizetés esetében a váltságösszeg törvényes kamatát, részletfizetés esetében 5% késedelmi kamatát a tulajdonosnak, telekkönyvi biztosítás esetében pedig a váltságtőke 5% kamatát az illetékes m. kir. állampénztárnak megfizetni.
Ha a tulajdonos a vagyonváltságot záloglevelekkel fizeti, az említett jogosult köteles a záloglevél-kölcsön tőkéjének kikötött kamatát a tulajdonosnak a kölcsön egész összege után megfizetni, tekintet nélkül arra, hogy a visszatérő időszakokban lerovandó szolgáltatásban mennyi a kamat és mennyi a tőketörlesztési részlet.
Az említett jogosultnak e §-ban megállapított kötelezettsége jogosultságának idejére terjed és jogosultságának értékét túl nem haladhatja.
Az előbbi bekezdések rendelkezései csak a felek eltérő megállapodásának hiányában irányadók.
Ha a váltságkötelezettnek az első bekezdésben megjelölt ingatlanán felül más váltságköteles ingatlana is van, a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőségnek) meg kell állapítania, hogy a váltságkötelezett ingatlanaira (3. §) kivetett vagyonváltságból mennyi esik az első bekezdésben megjelölt egyes ingatlanaira, melyek a (3. § értelmében) váltságkulcs tekintetében nem számítandók össze.
172. § A házbirtoknak, valamint e törvény hetedik fejezetében váltság alá nem vont egyéb jószágoknak vagyonváltságáról külön törvény fog rendelkezni, amelyre vonatkozó javaslatot 1921. évi december hó 1-éig a törvényhozás elé kell terjeszteni.
173. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a 172-ik §-ban említett későbbi törvénnyel megállapítandó vagyonváltság biztosítása céljából egyéb jószágok összeírását elrendelhesse.
E törvény 160-164. §-ainak rendelkezéseit alkalmazni kell azzal szemben is, aki az ott megjelölt cselekményeket a jelen § 1. bekezdése alapján elrendelt összeírás tekintetében követi el.
174. § Az 1921:XXVI. t. c. 11. §-a hatályát veszti.
175. § Az 1921:XV. tc. 9. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy a pénzintézetek a betétek, a folyószámlakövetelések és letétek után terhükre akár magyar koronaértékben, akár külföldi pénznemben megállapított vagyonváltságot a pénzügyminiszter által megállapítandó, de legkésőbb 1921. évi december 31-ig terjedhető időben kötelesek a pénzügyminiszter által kijelölt helyen befizetni.
176. § Az 1921:XV. tc. 17. §-a 3. bekezdésének a) pontja azzal egészíttetik ki, hogy ha 1920. december 20-át megelőző 3 hónapon belül tőzsdei kötés nem jött létre, úgy a kiszámítás alapja a részvény 1920. december 20-án meglevő forgalmi értékének kétharmada, amelyet a pénzügyminiszter állapít meg.
Az 1921:XV. tc. 17. §-a harmadik bekezdésének b) pontja azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy pénzintézeteknél átlagos osztaléknak a részvény névértéke 5%-ánál kisebb összeget venni nem lehet.
177. § Az 1921:XV. tc. 24. §-ának harmadik bekezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy a vasútrészvénytársaságok váltságköteles vagyonának kiszámításánál átlagos osztaléknak az elsőbbségi részvény névértéke 3 1/2%-ánál, egynemű részvények esetében pedig a részvény névértéke 3 1/2%-ánál kisebb összeget alapul venni nem lehet.
Méltánylást érdemlő rendkívüli esetekben az Országos Pénzügyi Tanács ennél kedvezőbben is rendelkezhet.
178. § Az 1921:XV. tc. 31. §-a következőképen egészíttetik ki:
A II. és IV. pontokban szabályozott esetekben a külföldi követségek által igazolt méltányos okokból a pénzügyminiszter kivételt engedhet.
179. § Az 1921:XV. tc. 34. §-ának 3. bekezdése következőképen egészíttetik ki:
Az 1920. évi december 19-ike után szerzett külföldi értékpapírok tekintetében az 1921. évi január 19-ig keletkezett kölcsönöket is megfelelően figyelembe kell venni.
180. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe és azt a pénzügyminiszter a földmívelésügyi és az igazságügyi miniszterrel egyetértve hajtja végre.
