1. § Az 1921:XXVI. tc. 1. §-ában foglalt rendelkezés azzal egészíttetik ki, hogy a kereskedelemügyi miniszter az állami kislakások építésére engedélyezett 300 millió korona hitelt a felmerülő szükséghez képest a városok (községek) által építendő kislakások építési költségéhez való állami hozzájárulásra is felhaszálhatja.
2. § Állami hozzájárulás (1. §) csakis oly városi (községi) kislakások céljára engedhető, amelyek építéséhez szükséges területet és közműveket ellenszolgáltatás nélkül a város (község) adja s építési területüket az Országos Lakásépítési Miniszteri Biztosság jóváhagyja.
Az állami hozzájárulás összege után köteles a város (község) az államkincstárnak 25 éven át évenként 2 1/2% térítést fizetni, amely összeg szintén az 1. §-ban megjelölt célokra fordítandó.
3. § A kislakások építéséhez a város (község) megállapítandó térítés ellenében egyéb közmunkába betudás nélkül közmunkát rendelhet ki.
4. § Amennyiben a városnak (községnek) kislakások építésére alkalmas terület nincs tulajdonában, ily terület megszerzésére az 1881:XLI. tc. (1. § 13. pont) értelmében kisajátításnak van helye.
A kisajátítási eljárás során helye van az 1881:XLI. tc. 45. §-ában foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásának.
5. § A város (község) részéről a jelen törvény alapján létesített lakások felett a tulajdonos korlátlanul rendelkezik és ennélfogva azok kivétetnek a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján mindenkor fennálló lakásrendeleteknek a tulajdonos szabad rendelkezését korlátozó szabályai alól. Az épületek tulajdonjogának átruházásához azonban a pénzügyminiszter engedelme szükséges.
6. § Harminc évi adómentesség illeti meg:
1. az új házakat, még pedig nemcsak azokat, amelyeket olyan helyen emelnek, ahol előbb épület nem volt, hanem azokat is, amelyeket az előbb fennállott, de földszínéig lebontott épület helyébe ófalak, vagy falrészek felhasználása nélkül emeltek;
2. az olyan toldaléképítkezéseket, amelyekkel fennálló épület - előbb még beépítve nem volt területén foganatosított építkezéssel, vagy toldással, vagy pótlással - oly gyarapodást nyert, hogy ezáltal új adótárgy keletkezik; ez az adómentesség azonban csak az új adótárgyra szorítkozik.
7. § Húsz évi adómentesség illeti meg az olyan toldaléképítkezéseket, amelyeket előbb fennállott, de földszínéig lebontott és nem lakóhelyiségül szolgált épületrész helyébe ófalak vagy falrészek felhasználása nélkül emeltek, továbbá amelyekkel előbb nem létezett emelet ráépítésével, esetleg olyan módon keletkezik új adótárgy, hogy a ráépítés a meglevő tetőzet emelése nélkül az eddigi padlásürnek részbeni beépítésével (mansardszerűen) történik, ez az adómentesség azonban csak az így keletkezett új adótárgyra szorítkozik.
8. § 1. Tizenötévi adómentesség illeti meg az olyan átalakítást, amelynek következtében a közvetlenül az átalakítás előtti időben nem lakás céljára szolgáló épület vagy épületrész lakássá alakíttatik át, de csak akkor, ha az átalakított épület, épületrész 1 köbméterére eső átalakítási költség legalább hatszorosát teszi annak az összegnek, amelybe a háborút közvetlenül megelőző időben ugyanolyan épület vagy épületrész 1 köbméterének építése került. Ebbe a hatszoros összegbe azonban csak a rendes átlagárban lehet beszámítani az olyan létesítményeket és felszereléseket, amelyek fényűzési célokat szolgálnak.
Hogy a befektetett átalakítási költség tekintetében a mentesség megadásának feltételei valóban megvannak-e, Budapesten a fővárosi közmunkák tanácsa, más helyen az államépítészeti hivatal javaslatára az Országos Lakásépítési Miniszteri Biztosság állapítja meg.
2. Ha valamely emelet ráépítése következtében az épület régebbi legfelső szintjének födémét teljesen újból kell elkészíteni, az előbbi legfelső szinten levő helyiségek 15 évi adómentességben részesülnek.
9. § Az előbbi §-okban biztosított adómentesség a házadón felül a községi pótadóra is kiterjed, de nem terjed ki az általános jövedelmi pótadóra, továbbá a közüzemi díjakra és a díjak pótlékaira, végül a házbérekben való kincstári részesedésre sem.
10. § A jelen fejezetben biztosított adómentességben csak azok az épületek vagy épületrészek részesülnek, amelyek a jelen törvény életbelépése után, de legkésőbb 1924. évi január hó 1. napja előtt teljesen lakható állapotba helyeztettek.
Bárki által létesített azon épületek és épületrészek felett, amelyek a jelen fejezetben biztosított adómentességben részesülnek, a tulajdonosuk korlátlanul rendelkezik, mihez képest ezen építtetőkre a kivételes hatalom alapján mindenkor fennálló lakásrendeleteknek a tulajdonos szabad rendelkezését korlátozó szabályai nem nyernek alkalmazást. (5. §)
11. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a jelen törvény 1. és 2. §-a értelmében adandó állami hozzájárulással épülő városi (községi) kislakások építéséből kifolyólag felmerülő és a város (község) által viselendő költségek fedezésére kötvényeket bocsásson ki, vagy ily kötvények kibocsátásával e törvény 14. §-ában szabályozott hatáskörrel egy elsőrendű belföldi intézetek által alakított, az 1875:XXXVII. tc. 62. §-a alá eső szindikátust bízzon meg, mindkét esetben az alatt a feltétel alatt, ha az illető városok (községek) a kibocsátandó kötvények alapjául szolgáló követelés biztosítására lekötik azt az ingatlant, amelyen a jelen törvény értelmében építendő kislakások állanak, valamint a szóban forgó kislakások bérjövedelmét és a városnak (községnek) az általános forgalmi adóból befolyó összes bevételeit. Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy ez esetben az államkincstár nevében a kötvénybirtokosokkal szemben kötelezettséget vállaljon arra, hogy az állam egyéb jövedelmeiből egyenlítse ki a kötvények alapjául szolgáló tartozás kamatainak és tőke törlesztésének fedezésére szükséges összegnek azt a részét, amely a város (község) által a fentiek szerint a követelés biztosítására lekötendő jövedelmekből bármely okból tényleg nem fedeztetnék.
12. § A kibocsátandó kötvények a forgalomból abban az arányban kivonandók, amely arányban az alapjukat képező követelések összege visszafizetés folytán, vagy más okból csökken.
Azok a követelések, amelyeknek alapján a 11. §-ban említett kötvények bocsáttatnak ki, épségben maradnak akkor is, ha a jelzálogul szolgáló ingatlant maga a kölcsönt nyujtó veszi meg s csakis ennek kérelmére törölhetők, addig pedig a kibocsátott kötvények fedezetéül szolgálnak.
A 11. § értelmében jelzálogilag biztosított azok a kölcsönkövetelések, amelyeknek alapján a jelen törvény alá eső kötvények bocsáttatnak ki, a kötvények összességének biztosítékául szolgálnak, azokra végrehajtás nem intézhető és azokra vonatkozólag harmadik személyek jogokat egyáltalán nem szerezhetnek. A jelzálogilag biztosított ily kölcsönköveteléseknek ez a jogi természete a biztosításukra szolgáló zálogjog bekebelezésével egyidejűleg telekkönyvileg feljegyzendő. A zálogjog törlésének telekkönyvi bekebelezésével egyidejűleg az előbb említett feljegyzés törlése hivatalból történik.
A telekkönyvezés tárgyát képező oly vagyonra vezetett végrehajtás, mely a jelen törvény alapján kibocsátott kötvények biztosítékául szolgál, semmis.
A kölcsönt felvevő városnak (községnek) az általános forgalmi adóból befolyó és a kibocsátandó kötvények alapjául szolgáló követelések biztosítására lekötött összes jövedelme mindaddig, amíg a kölcsön járulékaival együtt vissza nem fizettetett, más célra le nem köthető és ezzel ellenkező esetleges lekötések érvénytelenek.
13. § A jelen törvény alapján kibocsátandó kötvények, amennyiben azok a budapesti tőzsdén állandóan jegyeztetnek, óvadékképeseknek és arra alkalmasoknak nyilváníttatnak, hogy azokba a községek, testületek, nyilvános felügyelet alatt álló intézetek, továbbá gyámoltak és gondnokoltak (1885. évi VI. tc. 13. §-a) pénzei, úgyszintén a hitbizományi és letéti pénzek gyümölcsözőleg elhelyeztessenek és végre, hogy szolgálati és üzleti biztosítékokra fordíttassanak akkor, amikor a biztosítékok az azok tekintetében fennálló szabályok szerint nem készpénzben teendők le.
Alkalmasaknak nyilváníttatnak továbbá ezek a kötvények arra, hogy azok alapján az 1897. évi XXXII. tc. 2. § 1. pontja alatt felsorolt alapokon az idézett törvény alá eső címleteket kibocsátó intézetek az általuk tulajdonjogilag megszerzett és az intézet birtokában meglévő ily kötvénycímletek névértéke erejéig az 1897. évi XXXII. tc. hatálya alá eső kötvényeket bocsáthassanak ki anélkül, hogy ezt alapszabályaikban külön megjelölnék.
14. § Amennyiben a pénzügyminiszter a 11. § értelmében a kötvények kibocsátását szindikátusra bízza, a szindikátus feladata lesz:
1. az érdekelt városoknak (községeknek) a kötvények kibocsátása alapján képező kölcsönöket a pénzügyminiszter által jóváhagyandó feltételek mellett nyujtani, ezeknek a kölcsönöknek a 11. §-ban említett ingatlanokra való bekebelezését saját nevére jelen törvényre való hivatkozással eszközöltetni és ellenőrizni, hogy ezek a kölcsönök kizárólag az 1. és 2. § értelmében állami hozzájárulással épülő kislakások építésével kapcsolatos kiadások fedezésére fordíttassanak;
2. beszedni a városoktól (községektől) a kölcsönök után fizetendő kamatokat, ezek járulékait és a tőketörlesztéseket, az államkincstártól pedig az általa a 11. § értelmében a kölcsönszolgálat zavartalan lebonyolítása érdekében teljesítendő hozzájárulást;
3. kibocsátani és elhelyezni a 11. § értelmében kibocsátandó kötvényeket, a városok (községek) által befizetendő szolgáltatásokból, illetőleg az államkincstár részéről teljesítendő hozzájárulásokból beváltani azok esedékes szelvényeit és tőkevisszafizetés esetén sorsolás útján, vagy szabad kézből való visszavásárlás révén a forgalomból kivonni annyi kötvényt, hogy a forgalomban lévő kötvények névértéke meg ne haladja az engedélyezett és még fennálló kölcsönök névértékét.
A szindikátus anyagi felelőssége a fenti 1-3 pontok alatt felsorolt teendők gondos végrehajtása tekintetében áll fenn.
Ha a szindikátus azért, mert előbb oszlanék fel, semmint az általa a jelen törvény alapján kibocsátott kötvények a forgalomból teljesen ki volnának vonva, vagy bármely más okból a fentiekben felsorolt feladatait nem teljesíthetné, a budapesti kir. törvényszék a pénzügyminiszter megkeresésére, vagy a szindikátus illetve bármely tagjának kérésére gondnokot rendel ki, akinek a szindikátus a kibocsátott és a forgalomban levő kötvények kibocsátása alapját képező követeléseket és az ez ügyletből kifolyólag a kezei között levő esetleges egyéb értéket átadni tartozik s a kölcsönszolgálat további zavartalan ellátása a pénzügyminiszter irányítása és ellenőrzése mellett a gondnok feladatává válik. A kibocsátott kötvények alapját képező követelések ez esetben külön tömegnek tekintendők, amely a gondnok által kezelendő. A kezelés ellenőrzésére a kötvények birtokosai választmányt küldhetnek ki.
15. § Azok a beadványok és azok az okiratok, amelyeket kizárólag a jelen törvény alapján adott kölcsönök felvétele, engedményezése és visszafizetése, valamint az ezekkel kapcsolatos telekkönyvi bejegyzések és kitörlések kieszközlése céljából adnak be és állítanak ki, úgyszintén a kölcsönökre vonatkozólag vezetett üzletkönyvek illetékmentesek.
Illetékmentes a kölcsönök telekkönyvi bejegyzése is.
A jelen törvény értelmében felvett kölcsönök alapján kibocsátott kötvények (11. §) és az azokhoz kiadott kamatszelvények szintén illetékmentesek.
16. § A jelen törvény 11. §-a alapján nyujtott kölcsönök és a kibocsátott kötvények kamatai mentesek a tőkekamat és járadékadó alól.
17. § E törvény kihirdetése napján lép életbe.
E törvényt a kereskedelemügyi miniszter, a pénzügyminiszter és az igazságügyminiszter hajtják végre.
