1. § A külkereskedelmi statisztika céljaira be kell jelenteni minden árút, melyet az ország területére behoznak, az ország területéről kivisznek, vagy az ország területén átvisznek.
A kereskedelemügyi miniszter rendelettel kivételeket állapíthat meg.
2. § A bejelentésre az árúszállítás és vámkezelés különböző viszonylataiban a szállítási okmányokon megnevezett címzett illetőleg feladó, a tulajdonképeni átvevő illetőleg küldő, az árúszállítási vagy vámkezelési közvetítő (szállítmányozó, hivatalos vámközvetítő, stb.) és az árúszállító kötelezhető. Azt, hogy az egyes viszonylatokban ki a bejelentésre kötelezett, a kereskedelemügyi miniszter rendelettel fogja szabályozni.
A bejelentés - a kereskedelemügyi miniszter által rendeletben megállapítandó kivételektől eltekintve - írásban történik. A bejelentésre árúnyilatkozatokat és azokat kiegészítő vagy helyettesítő egyéb ürlapokat kell használni. E kiegészítő vagy helyettesítő ürlapok ugyanoly megítélés alá esnek, mint maguk az árúnyilatkozatok.
3. § Az árúnyilatkozatokat kölcsönös közreműködéssel a vámhivatalok, a nyilvános szállítási intézetek vagy vállalatok és a nyilvános árúraktárvállalatok közegei vonják be.
4. § Az árúnyilatkozatot általában a vámkezelés alapjául szolgáló minden egyes okmány (vámárúbevallás, hivatalos lelet, stb.) után kell kiállítani. Abban az esetben, ha több szállítási okmánnyal szállított árú egy vámkezelési okmánnyal vámkezeltetnék, minden egyes szállítási okmány után külön árúnyilatkozatot kell beszolgáltatni.
Az árúszállítási közvetítőnek, ha a behozatalban a vámkezelési okmányon az árú átvevőjeként van megjelölve, minden egyes tulajdonképeni átvevő árújáról külön árúnyilatkozatot kell kiállítani. A kivitelben pedig, ha a szállítási vagy vámkezelési okmány szerint az árú feladója, illetőleg küldője árúszállítási közvetítő, a közvetítőnek csak általános összefoglaló árúnyilatkozatot kell beszolgáltatnia és ahhoz azokat az eredeti árúbejelentéseket mellékelnie, melyeket a tulajdonképeni küldők tartoznak kiállítani és a szállítási rendelkezéssel együtt a közvetítőnek átadni.
Egyes különleges viszonylatokban a kereskedelemügyi miniszter az árúnyilatkozatoknak a jelen szakasz rendelkezéseitől eltérő alapon való kiállítása iránt rendeleti úton intézkedik.
5. § Az árúnyilatkozatokon általában a következő adatokat kell bevallani: a helyet (állomást), a honnan az árú elszállíttatott; a rendeltetés helyét (állomását); a származási és a rendeltetési országot; a tulajdonképeni küldőt és átvevőt; a feladót és a címzettet; az árúdarabok jelzését, darabszámát és csomagolásának nemét; az árú megnevezését, közelebbi meghatározását, mennyiségét és értékét; az indítványozott vámeljárást és a vámeljárásra vonatkozó vagy a forgalmat jellemző egyéb körülményeket.
Azt, hogy a forgalom és a vámkezelés különböző viszonylataiban mely adatokat, milyen módon és mily ürlapokon kell bevallani, továbbá a bejelentés és a beszolgáltatás részleteit a kereskedelemügyi miniszter rendelettel fogja szabályozni.
6. § Ha a külföldről érkezett árút oly bevallás kíséri, mely a jelen törvény rendelkezéseinek megfelel, a bejelentésre kötelezett a kereskedelemügyi miniszter által rendelettel megállapítandó esetekben a statisztikai bejelentéshez ezt a bevallást használhatja fel, de azt e célból felülvizsgálni, a szükséghez képest helyesbíteni és aláírni tartozik.
A bejelentésre kötelezett az így felhasznált s általa benyujtott bevallásért a 15. § értelmében úgy felel, mintha eredetileg maga állította volna ki.
7. § A bejelentésre kötelezett tartozik az általa beszolgáltatott árúnyilatkozaton foglalt bevallásokra nézve a 3. §-ban megjelölt adatgyűjtő közegeknek és a m. kir. központi statisztikai hivatalnak a kívánt felvilágosításokat pontosan és késedelem nélkül megadni és a bevallásokat szükség esetén kiegészíteni vagy helyesbíteni.
Ez a kötelezettség azoknál az árúnyilatkozatoknál, melyeket árúszállítási és vámkezelési közvetítők szolgáltattak be, kiterjed a tulajdonképeni átvevőkre, illetőleg küldőkre is.
8. § Amíg a bejelentésre kötelezett fél az előírt és szabályszerű árúnyilatkozatot be nem szolgáltatja, az árút nem szabad vámkezelni, kiadni, elszállítás vagy tározás végett átvenni.
9. § Ha az árúnyilatkozaton foglalt valamely bevallás helyességére nézve alapos gyanu merül fel, az adatgyűjtő közegek kötelesek a helyes bevallással szemben mutatkozó eltéréseket a bejelentésre kötelezett vagy annak meghatalmazottja, szükség esetén két tanu jelenlétében hitelesen megállapítani.
Hitelesen lehet megállapítani a jelen törvény értelmében teljesítendő valamely bevallás megtagadását is.
10. § A m. kir. központi statisztikai hivatal időnkinti kiküldetések és állandó kirendeltségek útján meggyőződést szerezhet arról, hogy az adatgyűjtésben közreműködő hivatalok, vállalatok és szállítási intézetek, illetőleg azok közegei, úgyszintén a vámhivatali ellenőrzés vagy felügyelet alatt álló azok közegei, úgyszintén a vámhivatali ellenőrzés vagy felügyelet alatt álló magánraktárak engedélyesei, a jelen törvény és az ennek alapján kiadott rendeletek és utasítások értelmében járnak-e el.
Az adatgyűjtő szervek és az előbbi bekezdésben megjelölt engedélyesek kötelesek a m. kir. központi statisztikai hivatal kiküldöttjeinek és kirendeltségeinek a kellő felvilágosításokat megadni és nekik az ellenőrzés gyakorlásához szükséges könyveiket és okmányaikat előmutatni.
A m. kir. központi statisztikai hivatal kiküldöttjei és kirendeltségei az adatgyűjtésben közreműködő hivatalok, vállalatok és szállítási intézetek közegeit a jelen törvényben és az ennek alapján kibocsátandó rendeletekben előírt feladataik teljesítésében helyettesíthetik.
11. § Az adatgyűjtésben közreműködő hivatalok, vállalatok és szállítási intézetek az árúnyilatkozatokat mind szigorúan bizalmas természetűeket kötelesek kezelni és azokat a kereskedelemügyi miniszter által rendelettel megállapítandó időközökben a m. kir. központi statisztikai hivatalhoz beküldeni.
12. § Az adatgyűjtésben közreműködő hivatalok, vállalatok és szállítási intézetek, azok felettes hatóságai, illetőleg vezetőségei tartoznak személyzetüket a jelen törvény és az ennek alapján kibocsátandó rendeletek és utasítások pontos végrehajtására szigorúan utasítani, őket ebben ellenőrizni s szükség esetén felelősségre vonni.
Az előbbi bekezdésben megjelölt kötelességek elmulasztása az állami szerveknél, valamint a hazai közforgalmú géperejű vasutaknál fegyelmi elbírálás alá esik, egyéb vállalatokkal szemben pedig a kereskedelemügyi miniszter 20,000 koronáig terjedhető rendbírságot alkalmazhat.
13. § Az árúnyilatkozatokon foglalt adatok, nemkülönben az adatgyűjtés vagy ellenőrzés alkalmával a m. kir. központi statisztikai hivatal tudomására jutott egyéb adatok, az adók kivetésénél alapul nem vehetők.
A m. kir. központi statisztikai hivatal a beszolgáltatott árúnyilatkozatok alapján egyénenkint részletezett statisztikai összeállításokat nem hozhat nyilvánosságra. Az árúnyilatkozatokat, vagy azoknak egyéni adatat a m. kir. központi statisztikai hivatal az adatszolgáltató felén kívül más magánfélnek egyáltalában nem, hatóságoknak pedig csak az adatszolgáltató fél beleegyezésével, vagy akkor szolgáltathatja ki, ha azt a kereskedelemügyi miniszter nyomatékos közérdekből, vagy a bíróság, vagy más közhatóság előtt folyamatban lévő eljárás céljára megengedi, vagy ha az adatok kiszolgáltatása a jelen törvény 14., 15. illetőleg a 18. §-a alapján indított eljárás céljára szükséges.
14. § A m. kir. központi statisztikai hivatal alkalmazottja, vagy a jelen törvény értelmében szolgáltatandó adatok gyűjtésével, az adatok ellenőrzésével vagy feldolgozásával megbízott, avagy a külkereskedelmi értékadatok megállapításában résztvevő más egyén, ki ily minőségében tudomására jutott egyéni természetű statisztikai vagy egyéb adatokat, akár alkalmaztatásának vagy megbizatásának idejében, akár annak megszünte után magánosoknak vagy oly hatóságoknak, melyek azok átvételére jogosítva nincsenek, elbeszél, kiszolgáltat, felmutat, megtekinteni enged, vagy a jelen törvény ellenére köztudomásra juttat, - amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, - kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással, valamint 6000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Fennmarad azonkívül a fegyelmi felelősség és az okozott kár megtérítésének kötelezettsége.
Az eljárás a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik.
15. § A bejelentésre kötelezett, ha a jelen törvényben megszabott bevallásokat megtagadja, vagy valótlan adatokat vall be, vagy pedig a m. kir. központi statisztikai hivatal által kívánt felvilágosításokat megtagadja, vagy ismételt felszólítás ellenére sem adja meg, kihágást követ el s 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a kereskedelemügyi miniszter jár el.
A rendőri büntető eljárásban a m. kir. központi statisztikai hivatal a szakképviselő jogait gyakorolja s azt az eljárás megindításáról értesíteni, a tárgyalásokra meghívni és a határozatokat azzal közölni kell.
16. § A bejelentésre kötelezettek postabélyegek felragasztásával statisztikai célokra szolgáló illetéket tartoznak leróni.
A statisztikai illeték lerovásának alapjául az egy-egy árúnyilatkozaton bejelentett árúk összmennyisége szolgál. A lerovandó illeték fokozatainak és nagyságának megállapításával, illetőleg módosításával a kereskedelemügyi miniszter bízatik meg.
A két vagy több példányban kiállított árúnyilatkozatoknak csak egy példánya esik statisztikai illeték alá.
Egyes viszonylatokban a kereskedelemügyi miniszter illetékmentességet állapíthat meg, vagy a statisztikai illeték lerovását a jelen szakasz határozmányaitól eltérő módon és alapon is szabályozhatja.
17. § A külkereskedelmi statisztikai adatgyűjtésre az 1897. évi XXXV. tc. hatálya nem terjed ki.
18. § Az 1897. évi XXXVII. tc. 1. §-a a következőképen egészíttetik ki:
Bélyeghamisítás vétségét követi el és az 1897. évi XXXVII. tc. 1. §-ának második bekezdése szerint büntetendő az is, aki postabélyegen a korábbi értéktelenítés nyomait újabbi értéktelenítés jelével leplezi.
19. § Ennek a törvénynek végrehajtásával a kereskedelemügyi miniszter bizatik meg, aki a vámhivatalok közreműködése tekintetében a pénzügyminiszterrel egyetértően jár el.
A törvény életbelépésének idejét - a szükséghez képest egyes részeire nézve is más-más időpontban - a kereskedelemügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
A törvény életbeléptetésével az 1906. évi XXIII. tc. hatályát veszti.
