1. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és árvák), valamint a hivatásos állományból származó katonai nyugdíjas havidíjasok, nyugdíjas továbbszolgáló altisztek, özvegyek és árvák részére az 1921. évi XLVI. törvénycikk 1. §-ának első bekezdése alapján engedélyezett rendkívüli segélyeknek mérvét 1922. évi február hó 1-jétől kezdve a jelenlegi összegeknek 100%-ával felemelhesse. Erre a célra az 1921/22. költségvetési évben összesen 850 millió korona hitel bocsáttatik a kormány rendelkezésére.
Felhatalmaztatik továbbá a kormány, hogy a m. kir. honvédség, a m. kir. folyamőrség, a m. kir. csendőrség, a m. kir. vámőrség és a m. kir. államrendőrség tényleges szolgálatban álló tagjai részére az 1921. évi XLVI. tövénycikk 1. §-ának második bekezdése alapján engedélyezett átszervezési, karhatalmi és készenléti együttes pótdíjaknak az összegeit, kizárólag az olyan egyénekre nézve, akik nem részesülnek a m. kir. honvédség toborzott tagjait megillető zsoldos illetményekben vagy a jelen szakasz harmadik bekezdése alapján megállapított illetményekben, 1922. évi február hó 1-jétől kezdve felemelhesse. Az 1921. évi XXXV. törvénycikk alapján átmeneti viszonyba helyezett egyének ilyen pótdíját nem lehet felemelni. Az átszervezési, karhatalmi és készenléti együttes pótdíjaknak felemelésére az 1921/22. költségvetési évben összesen 33 millió korona hitel bocsáttatik a kormány rendelkezésére.
Felhatalmaztatik végül a kormány, hogy a m. kir. folyamőrség, a m. kir. csendőrség, a m. kir. vámőrség és a m. kir. államrendőrség altisztjeinek és legénységi állományú egyéneinek illetményeit 1922. évi február hó 1-jétől kezdve a m. kir. honvédség toborzott tagjait megillető zsoldos illetményeknek alapul vétele mellett újból megállapíthassa. Erre a célra az 1921/22. költségvetési évben 117 millió korona hitel bocsáttatik a kormány rendelkezésére.
2. § A m. kir. kereskedelemügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy az államvasúti alkalmazottaknak az 1907. évi L. törvénycikk kiegészítő részét képező B) táblázatban megállapított csoportosítását a pénzügyminiszterrel egyetértőleg módosíthassa, illetőleg hogy az ebbe a táblázatba tartozó alkalmazottakat 1922. évi február hó 1-jétől kezdve segédtiszti B) és altiszti C) csoportokba sorozhassa. Az idézett törvényben a B) táblázatba tartozó csoportokra vonatkozó minden hivatkozás, 1922. évi február hó 1-jétől kezdve, a C) táblázatba tartozó csoportokra is vonatkozik.
3. § Az 1922. évi I. törvénycikk 24. §-ában említett esetekben, az idézett szakasz második bekezdése szerint eszközlendő szabályszerű elbánás alá vonás alatt a nyugalomba helyezést vagy végkielégítést kell érteni.
Hivatalból, vagyis az illetőknek kérelme nélkül, a rájuk nézve érvényben álló jogszabályok szerint járó szabályszerű ellátási díjakkal nyugalomba kell helyezni a szóbanforgó esetekben azokat a tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, akik a szabályszerű esetekben azokat a tisztivselőket és egyéb alkalmazottakat, akik a szabályszerű elbánás alá vonás napjáig számítva már betöltötték azt a legkisebb szolgálati időt, amely a rájuk nézve érvényben álló jogszabályok szerint az állandó ellátásnak (nyugdíjnak) folyósításához szükséges.
Azokat a tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, akik a szabályszerű elbánás alá vonás napjáig számítva még nem töltötték be ezt a legkisebb szolgálati időt, hivatalból vagyis az illetőknek kérelme nélkül végkielégíteni kell.
Végkielégítést kérhetnek továbbá - a nyugalomba helyezés helyett - az olyan tisztviselők és egyéb alkalmazottak is, akiket a jelen szakasznak második bekezdése szerint nyugalomba kellene helyezni.
A végkielégítésnek az összegét úgy a harmadik, mint a negyedik bekezdésben említett tisztviselők és egyéb alkalmazottak részére az általuk a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazásnak (fizetésnek, személyi pótléknak, stb.), valamint a háborús segélynek, a havi drágasági segélynek, továbbá a lakáspénznek és a lakáspénzpótléknak félévi összegével kell megállapítani, ha a tényleg eltöltött szolgálati idő három évnél kevesebb; egy évi összegével, ha a tényleg eltöltött szolgálati idő három év vagy ennél több, de hat évnél kevesebb; két évi összegével, ha a tényleg eltöltött szolgálati idő hat év vagy ennél több, de tíz évnél kevesebb; három évi összegével, ha a tényleg eltöltött szolgálati idő tíz év vagy ennél több, de tizenöt évnél kevesebb; négy évi összegével, ha a tényleg eltöltött szolgálati idő tizenöt évnél több, de 20 évnél kevesebb és öt évi összegével, ha a tényleg eltöltöt szolgálati idő 20 évnél több.
A szabályszerű elbánás alá vonás napja alatt azt a napot kell érteni, amely nappal a tényleges szolgálat megszűnik.
A szabályszerű elbánás alá vonást nem befolyásolja az a körülmény, hogy a tisztviselő vagy egyéb alkalmazott fegyelmi eljárás alatt áll, a végkielégítésnek az összegét azonban a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig, de legfeljebb 1922. évi december hó 31-éig nem szabad kifizetni. Amennyiben a fegyelmi eljárás 1922. évi december hó végéig jogerősen be nem fejeztetik, a végkielégítésnek az összegét a fegyelmi eljárás alatt álló tisztviselő vagy egyéb alkalmazott részére is ki kell fizetni. A fegyelmi eljárást a szabályszerű elbánás alá vonás után is le kell folytatni s amennyiben az illető annak eredményeként jogerős határozattal hivatalvesztésre ítéltetik, a részére megállapított nyugdíjat annak a hónapnak a végével, a lakbérnyugdíjat és lakbérnyugdíjpótlékot pedig annak a naptári évnegyednek a végével, amelyben a jogerős határozat kelt, be kell szüntetni, a fentiek szerint kifizetett végkielégítést azonban nem lehet visszakövetelni.
Ha a jelen szakasz szerint végkielégített tisztviselő vagy egyéb alkalmazott az állami, az 1912. évi LXV. törvénycikknek 2. és 3. §-ai szerint az államival egyenlőnek tekintendő, továbbá az államvasuti vagy a vármegyei tényleges szolgálat kötelékébe ismét visszavétetik, a végkielégítést megelőzőleg eltöltött szolgálati idejét a nyugellátás szempontjából be kell számítani. Abban az esetben azonban, ha a végkielégítéssel történt elbocsátás és az újabb alkalmazás között öt év még nem telt el, ennek a beszámításnak csak akkor lehet helye, ha a felvett végkielégítésből az illető annyi havi részletet térít vissza, ahány teljes hónapi újabb alkalmazásban töltött tényleges szolgálat a jelen szakasznak negyedik és ötödik bekezdéseiben említett fél, egy, kettő, három, négy, illetőleg öt évre esik. Amennyiben ez az időtartam az újabb szolgálatba lépés időpontjában már letelt, visszatérítésnek helye nincs.
A közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak egyes csoportjai részére létesített olyan külön nyugdíj- (nyugbér-) intézetek (alapok, pénztárak stb.), amelyeknek tagjai között az 1922. évi I. törvénycikknek 24. §-a alapján szabályszerű elbánás alá vonható tisztviselők és egyéb alkalmazottak vannak, kötelesek szabályzatukat (alapszabályukat stb.) a jelen törvény életbelépésének napjától számított hatvan napon belül a jelen szakaszban foglaltaknak megfelelően módosítani.
A jelen törvény életbelépésének napjától kezdve az állami és az államvasuti szolgálat körében megüresedő állásokat mindaddig, amíg a jelen szakaszban foglaltak szerint szabályszerű elbánás alá vont tisztviselők és egyéb alkalmazottak között van olyan tisztviselő vagy egyéb alkalmazott, aki az illető állás betöltésére előképzettsége és korábi szolgálata alapján alkalmas és érdemes és aki a tényleges szolgálat kötelékébe való visszavételét kéri, az illető állást elsősorban a szabályszerű elbánás alá vonás folytán nyugalomba helyezett, másodsorban pedig a szabályszerű elbánás alá vonás folytán végkielégített megfelelő tisztviselővel, illetőleg egyéb alkalmazottal kell betölteni.
A jelen szakasznak, valamint az 1922. évi I. törvénycikk 24. §-ának rendelkezései nem nyernek alkalmazást azokra az ítélőbírákra és kir. ügyészekre, akik az 1920:XX. tc. hatálya alá tartoznak.
4. § A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy az államsegélyt élvező községi, hitfelekezeti, társulati és egyesületi tanári (tanárnői), tanítói (tanárnői) és óvónői rendszeresített állásokat felülvizsgálat alá vegye abból a szempontból, hogy a közgazdaság és az államháztartás változott viszonyai között állami segélyezésük, számbavéve egyrészt az állással egybekötött helyi javadalmazást, másrészt az állás fenntartásának kultúrpolitikai szükségességét, továbbra is indokolt-e és hogy a felülvizsgálat eredményéhez képest állami támogatásban nem részesíthető állások után adott államsegélyt 1922. évi június hó végével beszüntesse. Az ilyen állások abban az esetben, ha utánuk a fenntartó újból államsegélyt kér, újonnan szervezett állásokként bírálandók el.
Az iskolafenntartó az államsegély megvonása következtében a tanítói állást csak a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájárulásával szüntetheti meg.
A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter felhatalmaztatik továbbá arra, hogy a kezelése alatt álló közalapítványoknál rendszeresített állásokat felülvizsgálat alá vegye abból a szempontból, hogy az alapítványi birtokok csökkenése következtében feleslegessé váló állásokat 1922. évi július hó 1-étől kezdve megszüntethesse.
A jelen szakaszban foglaltak alapján megszüntethető állásokon alkalmazottakra nézve az 1922. évi I. törvénycikk 24. §-ában, valamint a jelen törvény 3. §-ában foglalt rendelkezések megfelelően alkalmazandók.
5. § Ha az állam valamely községi, hitfelekezeti, társulati vagy egyesületi iskolánál vagy óvodánál rendszeresített tanári (tanárnői), tanítói (tanítónői) vagy óvónői állás fenntartásához bármily címen évi 2000 koronánál nagyobb összeggel járul hozzá, az illető álláson való alkalmazáshoz 1922. évi február hó 1-étől kezdve a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyása is szükséges.
6. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a világháborúban résztvett olyan állami, államvasúti és vármegyei tisztviselőknek, akik beigazolják, hogy legalább 12 hónapot töltöttek el arcvonalbeli szolgálatban vagy hadifogságban, illetőleg legalább 12 hónapot töltöttek el arcvonalbeli szolgálatban és hadifogságban együtt, valamint az olyanoknak, akik csak azért nem tölthettek el teljes 12 hónapot arcvonalbeli szolgálatban, mert olyan sebesülést szenvedtek, amely miatt arcvonali szolgálatra alkalmatlanná váltak, továbbá az olyan állami, államvasúti és vármegyei tisztviselőknek, akik a világháborúban rokkantakká váltak, végül az 1881. évi január hó 1-je előtt született olyan állami, államvasúti és vármegyei tisztviselőknek, akik a világháborúban a hadrakelt seregnél legalább 3 éven át szolgáltak, nyugdíjba is beszámítható átmeneti személyi pótlékot engedélyezzen.
Ennek az átmeneti személyi pótléknak az összege az állami rendszerű XI. és X. fizetési osztályokba tartozó tisztviselők részére évi 600 koronával, a IX. fizetési osztályba tartozó tisztviselők részére évi 1000 koronával, a VIII. fizetési osztályba tartozó tisztviselők részére évi 1200 koronával, a VII. fizetési osztályba tartozó tisztviselők részére évi 1600 koronával és a VI., valamint az ennél magasabb fizetési osztályokba tartozó tisztviselők részére évi 3600 koronával állapíttatik meg. Ugyanilyen összegekkel állapíttatik meg a nem állami rendszerű fizetési osztályokba (csoportokba) tartozó és az első bekezdésben említett feltételeknek megfelelő tisztviselők személyi pótléka is, akikre nézve azonban azt, hogy az egyes fizetési osztályok (csoportok) az állami rendszerű fizetési osztályok közül melyiknek felelnek meg, az érdekelt miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg állapítja meg.
Az átmeneti személyi pótlékot a jelen szakasz első bekezdésében említett tisztviselők visszamenőleg 1919. évi január hó 1-jétől kezdve annyi éven át kapják teljes összegben, ahány hadiév beszámítására a rájuk nézve érvényben álló jogszabályok szerint igényük van. Ezeknek az éveknek eltelte után az átmeneti személyi pótlék a nyugdíjba beszámítható illetményeknek emelkedése esetén megfelelően csökkentendő, abban az esetben pedig, ha a nyugdíjba beszámítható illetmények összegének az emelkedése az átmeneti személyi pótléknak az összegét eléri, teljesen beszüntetendő.
A jelen szakasz első bekezdésében említett tisztviselőknek havi drágasági segélyét és rendkívüli segélyét azon az időtartamon belül, amelyen át a jelen szakasznak harmadik bekezdése értelmében átmeneti személyi pótlékot kapnak, úgy kell megállapítani, mintha abba a fizetési osztályba tartoznának, amely fizetési osztállyal annyi a nyugdíjba beszámítható illetmény (fizetés és személyi pótlék) jár, mint amennyi nyugdíjba beszámítható illetményt az illető tisztviselő fizetés, személyi pótlék és átmeneti személyi pótlék címén együttvéve kap.
A világháborúban résztvett tisztviselőknek a jelen szakasz alapján nyujtandó illetménytöbbletek céljaira évi 20 millió korona hitel bocsáttatik a kormány rendelkezésére.
7. § Az 1921. évi XXXIX. törvénycikk 35. §-ának első bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az általános forgalmi adó kulcsa az adóalapnak 3%-a.”
A fent idézett 35. § a következő rendelkezésekkel egészíttetik ki:
„(3) Az olyan szállítások vagy munkateljesítmények után, amelyeket még 1922. évi február hó 1-je előtt teljesítettek, azonban a szállítást vagy munkateljesítmény ellenértékét már e törvény életbelépte után fizették meg, csak 1.5% forgalmi adó fizetendő, ha a fizetés legkésőbb 1922. évi március hó 30-áig történt. Az 1922. évi április hó 1-jétől kezdve történt fizetések feltétlenül 3%-os adó alá esnek, bármikor történt a szállítás vagy a munkateljesítmény.
(4) Az 1921. évi szeptember hó 1-je előtt teljesített szállítások és munkateljesítmények forgalmi adó alá esnek, ha azok ellenértékét 1921. évi október hó 31-e után fizették ki. Az adó kulcsa 1.5%, ha a fizetés 1922. évi február hó 28-áig történt és 3%, ha a fizetés 1922. évi február hó 28-ika után történt.”
Az 1921. évi XXXIX. törvénycikk 36. §-ának első bekezdése a következőképen módosul:
„(1) A törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városok területén az ő közreműködésük mellett befolyt általános forgalmi adónak legfeljebb egyhatodrészét a pénzügyminiszter az illető városnak engedheti át.”
A vámköteles árúk behozatala alkalmával az 1921. évi XXXIX. törvénycikk 38. §-a szerint fizetendő általános forgalmi adó kulcsa szintén 3%-ra emeltetik fel mindazon árúk után, amelyek 1922. évi március hó 1-én vagy ez után kerülnek vámkezelés alá.
8. § Az 1920. évi XVI. törvénycikk 6. §-ának első bekezdése a következő rendelkezéssel egészíttek ki:
„Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve az 5. §-ban felsorolt fényűzési tárgyak közül egyesekre nézve a fényűzési forgalmi adó kulcsát legfeljebb 20%-ra felemelhesse.”
Ugyanekkor felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az 1920. évi XVI., 1921. évi XXXIX. és a jelen törvény végrehajtása gyanánt a törvényhozás újabb rendelkezéséig egységes végrehajtási utasítást adhasson ki az eljárásra vonatkozóan még az idézett törvények rendelkezéseitől eltérőleg is.
9. § Az 1920. évi XXIV. törvénycikk 25. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A közigazgatási hatóságokhoz, hivatalokhoz vagy ezeket képviselő hivatalos személyekhez intézett beadványokra, amennyiben az 1920. évi október hó 1-jéig érvényben volt jogszabályok szerint 50 fillérnél nem nagyobb összegű illetéket kellett leróni, 1922. évi március hó 1-től kezdve 5 koronát, ha az illeték 50 fillérnél több, de 1 koronánál kevesebb volt, 10 koronát, amennyiben pedig az illeték 1 K vagy annál több volt, az addigi illetéknek 20-szorosát kell leróni.
(2) A beadványokkal egyenlő elbánás alá esnek a beadványokat helyettesítő jegyzőkönyvek.
(3) A beadványok második és további példányaira, valamint az első példány második és további íveire 2 K illetéket kell leróni, ha az első példány első ívének illetéke 5 K és 5 koronát, ha az első példány első ívének illetéke az 5 koronát meghaladja.
(4) A beadványok felzetének illetéke 1 K, ha a beadvány 5 K és 2 K, ha a beadvány 5 koronánál nagyobb illeték alá esik.
(5) A mellékleti illeték minden egyes melléklet után ívenkint 1 K vagy 2 K, aszerint, amint a beadvány 5 K vagy ennél nagyobb illeték alá esik.”
10. § A 9. §-ban foglalt azok a szabályok, amelyek az 1920. évi XXIV. törvénycikk 25. §-ának első bekezdése helyébe lépnek, nem alkalmazhatók, hanem az alább megállapított illetékeket kell leróni a következő beadványok után:
1. Az árúk be-, ki- és átviteli engedélyeiért beadott folyamodványok (ill. díjj. 8. tét.):
a) 100 K illeték alá esnek, ha azoknak az árúknak értéke, amelyekre az engedély kiadását kérik, 100,000 koronánál nem több;
b) az érték minden további megkezdett vagy egyéb 100,000 koronája után az illeték 50-50 koronával több.
Az árú értékét a folyamodó köteles bejelenteni. Bejelentés hiányában az engedélyező hatóság az értéket becslés útján állapíthatja meg, joga van azonban az engedély kiadását a fél érték-bejelentéséig megtagadni. Az értéknek tudatosan helytelen bejelentése jövedéki kihágás.
2. A táncvigalmak, hangversenyek stb. rendezése esetén az 1875. évi XXV. törvénycikk 7. §-ában megállapított tételek helyébe a következő tételek lépnek:
| 10 K-t | meg nem halad | 50 K | ||||
| 10 K-t | meghalad, de | 20 K-nál nem több | 100 K | |||
| 20 K-t | meghalad, de | 30 K-nál nem több | 200 K | |||
| ha a legmagasabb beléptidíj | 30 K-t | meghalad, de | 40 K-nál nem több | 300 K | ||
| 40 K-t | meghalad, de | 60 K-nál nem több | 400 K | |||
| 60 K-t | meghalad, de | 100 K-nál nem több | 500 K | |||
| 100 K-t | meghalad | 600 K. |
A művelődés előmozdítására szolgáló vállalatok ez alól az illeték alól mentesek. A mentesség kérdésében végső fokon a pénzügyminiszter határoz.
3. A névváltoztatást kérő beadványok illetéke 500 K.
4. A honosítás, községi kötelékbe való felvétel, vagy a községbe való letelepedés megengedését kérő beadványok illetéke 200 K.
Ha a községi kötelékbe való felvételt vagy a községben való letelepedés megengedését olyan egyén kéri, aki 1914. évi augusztus hó 1-je előtt már magyar állampolgár volt és az ország elszakadt részeiről kíván a békeszerződés szerint magyar uralom alatt maradt területen letelepedni, a beadvány csak 20 K illeték alá esik.
5. A hitbizomány felállítására, kiterjesztésére, felcserélésére, megváltoztatására és megterhelésére szükséges engedély elnyerése céljából beadott kérvények 5000 K illeték alá esnek.
6. Házassági akadály alól, továbbá az 1894. évi XXXI. törvénycikk 113. §-ában meghatározott bizonyítvány felmutatása alól felmentést kérő beadványok 100 K illeték alá esnek. Ha egy kérvényben több akadály alól kérnek felmentést, az illetéket annyiszor kell leróni, ahány akadály alól felmentést kérnek.
7. Örökbefogadási szerződés kormányhatósági megerősítését kérő beadványok, ha az örökbefogadott nagykorú, 500 K illeték alá esnek.
8. A királyi kegyelemmel törvényesítést kérő beadványok illetéke 200 K.
9. Az 1912. évi LIV. törvénycikk 101. §-ában meghatározott bizonyítványt kérő beadványok 500 K illeték alá esnek. Ha egy kérvényben több különálló jogszabályról kérnek bizonyítványt, az illetéket annyiszor kell leróni, ahány különálló jogszabályról a bizonyítványt kérik.
10. A közszolgálati tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak (nyugdíjasoknak, özvegyeknek és árváknak) szolgálati viszonyból folyólag a felettes hatóságokhoz intézett beadványai - a közigazgatási bírósághoz intézett panaszok kivételével - illetékmentesek.
11. § Házassági akadály alól adott felmentés, továbbá az 1894. évi XXXI. törvénycikk 113. §-ában meghatározott felmentés 200 K illeték alá esik.
12. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és azt a pénzügyminiszter hajtja végre.
