1. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a magyar állam területén az adókra és állami jövedékekre vonatkozó összes - jelenleg fennálló vagy ezután hozandó - törvényeket, azok időközben bekövetkezhető módosításainak figyelembevételével az 1922/23. költségvetési év első hat hónapjában érvényben tarthassa és az ezek alapján befolyó adatokból és egyéb bevételekből az állami kiadásokat a következő szakaszban meghatározott módon fedezhesse.
Minden ezen törvény alapján teljesítendő kiadás és befolyt bevétel az 1922/23. évre megalkotandó költségvetés keretébe lesz beillesztendő; egyelőre pedig ezek a kiadások és bevételek az 1921/22. évi költségvetési előirányzatnak a rovatrendszere szerint ama fejezet, cím és rovat terhére vagy javára utalványozandók és számolandók el, amely természetüknek megfelel.
2. § A kiadásokra nézve az 1921/22. költségvetési évre egybeállított s a törvényhozás elé terjesztett előirányzat keretei az irányadók; felhatalmaztatik azonban a kormány, hogy olyan kiadásokat is fedezhessen a jelen törvény hatályának tartama alatt, melyek a vonatkozó külön törvények vagy törvényes intézkedések alapján fedezendők.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a jelzett keretekben, illetve az említett törvények és törvényes intézkedések folytán felmerülő kiadásokból, valamint ezeknek a drágulás következtében előálló többletéből és a békeszerződés egyes határozmányainak a végrehajtásával jelentkező szükségletekből az államnak a folyó bevételei által nem fedezhető összegek megszerzése iránt hitelművelet útján intézkedhessen és pedig olyképen is, hogy az 1921:XIV. tc. 19. §-ában foglalt tilalom ideiglenes felfüggesztése mellett az Országos Pénzügyi Tanács által esetről-esetre feltétlenül szükségesnek talált összeg erejéig az állami jegyintézettől államjegyekben - megfelelő értékű, kamatozó, közforgalomra alkalmas állami kötvények ellenében - hitelt vehessen igénybe.
3. § Az 1921/22. évi zárszámadás az 1921/22. évi költségvetési előirányzat rovat rendszere alapján szerkesztendő olyképen, hogy az egyes költségvetési fejezetek, címek és rovatok között átruházásnak helye nincs, és hogy az 1921/22. költségvetési évben igénybevehető hitelek közül a „Rendes” és az „Átmeneti” kiadásoknál nincs két évi felhasználásnak helye.
4. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy az 1920/21. számadási évre és az ezt megelőző időszakokra vonatkozó s eddig szabályszerű elintézést nem nyert pénz-, anyag- és leltári számadások szigorlata tekintetében a legfőbb állami számvevőszék elnökével egyetértőleg az 1897:XX. tc. 104. §-ában foglalt rendelkezésektől eltérő egyszerűsítéseket engedélyezhessen.
Az 1897:XX. tc. 141. §-a - a számadók által benyújtott azokra a számadásokra nézve, amelyek az 1920/21. számadási év végéig terjedő időszakokra vonatkoznak, olykép módosíttatik, hogy ha a rendes időben beadott ily számadásaikra öt év lefolyta alatt észrevétel velök nem közöltetett, sem felvilágosítással, sem kártérítéssel többé nem tartoznak, kivéve oly esetet, midőn a számadó a büntető törvénybe ütköző cselekménnyel vádoltatik, mert ezen esetben a részére netalán már kiadott számadási felmentvény sem oldja fel a felvilágosítási és kártérítési kötelezettség alól.
A fentjelzett számadások későbbi megvizsgálásából eredhető hiányokért és károkért a felelősség és kártérítési kötelezettség a számvevőségi igazgatót, illetve főnököt terheli.
Az 1920/21. költségvetési évre vonatkozólag az 1870:XVIII., az 1880:LXVI. és az 1897:XX. tc. értelmében szerkesztendő zárszámadás helyett a történt utalványozásokat és az előírt bevételeket feltüntető oly kimutatásokat kell a m. kir. legfőbb állami számvevőszék elnökének a miniszterelnök útján a törvényhozás elé terjeszteni, amelyekből a fenti számadási évre nézve az államháztartás vitele elbírálható legyen.
5. § Az 1922/23. évre egybeállítandó állami költségvetési előirányzat az 1921/22. évre előterjesztett költségvetéssel hasonlítandó össze.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a m. kir. honvédség első felszerelésének kiegészítésére az 1921/22. évi állami költségvetési előirányzatban felvett 505.898,797 K hitelösszegen felül előállott 805 millió K túlkiadást a vagyonváltság bevételeiből fedezhesse és a pénzügyminiszteri tárca terhére „Vagyonváltság” címen külön tétel alatt kiadásban számolhassa el.
A vagyonváltság kezelésével kapcsolatosan felmerülő kiadások a pénzügyi tárcánál átmeneti kiadások „Vagyonváltság” cím elnevezéssel nyitandó külön rovaton számolandók el.
6. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a kivételes hatalom alapján kibocsátott azon rendelkezéseket, amelyek még hatályon kívül nem helyeztettek, a közszabadságoknak, valamint a gazdasági élet teljes szabadságának visszaállítására irányuló átmenet időtartama alatt ideiglenesen hatályban tarthassa és a szükséghez képet módosíthassa vagy keigészíthesse. Köteles azonban a kormány azokat a rendelkezéseket, amelyek fenntartásának szükségessége időközben megszűnik, azonnal hatályon kívül helyezni. Köteles továbbá a kormány a kivételes hatalom alapján kibocsátott mindazokra a rendelkezésekre vonatkozólag, amelyeket ideiglenesen hatályban tartott, amennyiben fenntartásuk a jelen §-ban megszabott hat hónapi határidőn túl is szükséges, a jelen törvény életbelépésétől számított négy hónapon belül az azokban szabályozott viszonyok törvényes rendezése végett törvényjavaslatokat terjeszteni a nemzetgyűlés elé.
Azok a rendelkezések, amelyeknek tárgyában a kormány a jelen törvény életbelépésétől számított négy hónap alatt törvényjavaslatot nem terjeszt a nemzetgyűlés elé, a jelen törvény életbelépésétől számított négy hónap alatt törvényjavaslatot nem terjeszt a nemzetgyűlés elé, a jelen törvény életbelépésétől számított hat hónap elteltével hatályukat vesztik.
Felhatalmaztatik továbbá a kormány, hogy a békeszerződés végrehajtása vagy a békeszerződés rendelkezései következtében előállott helyzet rendezése céljából szükséges rendelkezéseket a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényekben foglalt felhatalmazások körében rendelettel állapíthassa meg.
A jelen § alapján hatályában fenntartott, valamint az annak alapján kibocsátott minden rendeletről azonnal jelentést kell tenni a nemzetgyűlésnek.
Ahol a büntetőjogszabályokban a háború idejéről van szó, ez alatt azt az időt is érteni kell, amíg a jelen § alapján ideiglenesen fenntartott rendelkezések hatályban maradnak. Ahol pedig a hadviselés érdekéről van szó, ezzel az ország belső rendjének és közbiztonságának, valamint külső politikájának érdekei is egy tekintet alá esnek.
A háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kibocsátott rendelkezéseket - amennyiben a kormány a rendelkezések hatályon kívül helyezésekor máskép nem rendelkezik, - a hatályosságuk tartama alatt keletkezett viszonyok rendezésére, hatályon kívül helyezésük után is alkalmazni kell.
Az 1912:LXIII. tc. 11. §-ának 1., 2. és 3. bekezdésében foglalt felhatalmazás értelmében elrendelhető kivételes sajtórendészeti ellenőrzést (előzetes cenzura), amelyet a 10,501/1921. M. E számú rendelet különben már megszüntetett, a jelen § felhatalmazása alapján a kormány nem léptetheti újból életbe.
7. § Az 1920:XI. tc. 7. §-ának második bekezdésében foglalt az a felhatalmazás, amely a hivatkozott szakasz első bekezdésében említett tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak (nyugdíjasoknak, özvegyeknek és árváknak) kedvezményes ellátására vonatkozik, az 1923. évi június hó végéig terjedő időtartamra meghosszabbíttatik.
Felhatalmaztatik a kormány, hogy a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és árvák), valamint a hivatásos állományból származó katonai nyugdíjas havidíjasok, nyugdíjas továbbszolgáló altisztek, özvegyek és árvák részére az 1921:XLVI. tc. 1. §-ának első bekezdése alapján engedélyezett és az 1922:VI. tc. 1. §-ának első bekezdése alapján felemelt rendkívüli segélyeket, az 1922. évi július hó 1-jétől kezdve további rendelkezésig folytatólagosan engedélyezhesse és kifizettethesse, továbbá, hogy ezeket a rendkívüli segélyeket, az 1922. évi május hó 1-étől kezdődő hatállyal, a kormány által ideiglenesen három hónap tartamára engedélyezett átmeneti segélyek havi összegével felemelhesse. A rendkívüli segély felemelt összegébe a kormány által ideiglenesen engedélyezett átmeneti segélyek beszámítandók.
Felhatalmaztatik a kormány, hogy az 1921:XLVI. tc. 1. §-ának utolsó bekezdése alapján a kir. bírák és kir. ügyészek és a kir. bírósági fogalmazó segédszemélyzet tagjai részére engedélyezett rendkívüli működési pótlékokat az 1922. évi július hó 1-jétől kezdve további rendelkezésig az eddigi összegekben folytatólagosan engedélyezhesse és kifizettethesse.
Felhatalmaztatik a kormány, hogy az állami, államvasuti és vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak részére az 1921:XXIII. tc. 9. §-a alapján engedélyezett, illetőleg részben már felemelt lakáspénzpótlékokat, továbbá az állami nyugdíjasok és nyugbéresek, valamint az állami tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak ellátás élvezetében álló özvegyei részére ugyancsak az 1921:XXIII. tc. 9. §-a alapján engedélyezett, illetőleg részben már felemelt lakbérnyugdíjpótlékát, a lakásbéreknek általános felemelése esetén, a felemelés időpontjától kezdve megfelelően felemelhesse.
Felhatalmaztatik a kormány, hogy az 1921:XLVI. tc. 1. §-ának negyedik és ötödik bekezdései alapján megállapított családi pótlékokat az 1922. évi július hó 1-től kezdve további rendelkezésig az eddigi összegekben folytatólagosan engedélyezhesse és kifizettethesse.
Felhatalmaztatik a kormány, hogy a m. kir. honvédség, a m. kir. folyamőrség, a m. kir. csendőrség, a m. kir. vámőrség és a m. kir. államrendőrség tényleges szolgálatban álló tagjai részére az 1921:XLVI. tc. 1. §-ának második bekezdése alapján engedélyezett és az 1922:VI. tc. 1. §-ának második bekezdése alapján felemelt átszervezési, karhatalmi és készenléti együttes pótdíjakat az 1922. évi július hó 1-jétől kezdve további rendelkezésig folytatólagosan engedélyezhesse és kifizettethesse, továbbá, hogy ezeket az együttes pótdíjakat az 1922. évi május hó 1-jétől kezdődő hatállyal a kormány által ideiglenesen öt hónap tartamára engedélyezett feljavítások havi összegével felemelhesse. Az átszervezési, karhatalmi és készenléti együttes pótdíjak felemelt összegébe a kormány által ideiglenesen engedélyezett feljavítások beszámítandók.
Felhatalmaztatik a kormány, hogy a m. kir. honvédségnek az 1921:XXXV. tc. alapján átmeneti viszonyba helyezett tagjai részére az 1921:XLVI. tc. 1. §-ának második bekezdése alapján engedélyezett átszervezési, karhatalmi és készenléti együttes pótdíjakat az 1922. évi július hó 1-jétől kezdve további rendelkezésig az eddigi összegekben folytatólagosan engedélyezhesse és kifizettethesse, továbbá, hogy az említett átmeneti viszonyba helyezettek részére az 1922. évi május hó 1-jétől kezdődő hatálylyal ugyanolyan összegű rendkívüli segélyeket engedélyezhessen, mint amilyen összeggel a hivatásos állományból származó katonai nyugdíjas havidíjasoknak és nyugdíjas továbbszolgáló altiszteknek rendkívüli segélye az 1922. évi május hó 1-jétől kezdve a fentiek szerint felemeltetett. Ebbe a rendkívüli segélybe a kormány által az átmeneti viszonyba helyezettek részére ideiglenesen három hónap tartamára engedélyezett átmeneti segélyek beszámítandók.
Jóváhagyatik a kormánynak az az intézkedése, amellyel a m. kir. honvédség, a m. kir. folyamőrség, a m. kir. csendőrség, a m. kir. vámőrség és a m. kir. államrendőrség tényleges szolgálatban álló altisztjei és legénységi állományba tartozó tagjai részére, az 1922. évi május hó 1-jétől kezdődő hatállyal, ideiglenes drágasági pótdíjat engedélyezett.
Megállapíttatik, hogy a m. kir. honvédség rangosztály nélküli közigazgatási alkalmazottai részére rendszeresített havi fizetés havidíj jellegével bír és nyugdíjba beszámítható illetéket képez.
Felhatalmaztatik a kormány, hogy a jelen szakasznak második bekezdésében említett rendkivüli segélyeket, a harmadik bekezdésében említett rendkívüli működési pótlékokat és a hatodik bekezdésében említett átszervezési, karhatalmi és készenléti együttes pótdíjakat (feljavításokat) az államháztartás helyzete által megengedett keretekben és az elkerülhetetlenül szükséges mérvben felemelhesse.
8. § Az államsegélyt élvező községi, hitfelekezeti, társulati és egyesületi tanári (tanárnői), tanítói (tanítónői) és óvónői rendszeresített állások után adott államsegélyek felülvizsgálására, illetve beszüntetésére az 1922:VI. tc. 4. §-ában megállapított határidő - azokra az esetekre nézve, amelyekben az eljárás 1922. évi június hó 30-ig lebonyolítható nem volt, - az 1922. évi december hó 31-éig meghosszabbíttatik. Felhatalmaztatik egyúttal a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy a szóbanforgó állások felülvizsgálata alkalmával az iskolafenntartónak anyagi helyzetét is figyelembe vegye.
A nem állami tanítók államsegélyének (fizetéskiegészítő államsegély, háborús, havi drágasági, rendkívüli, átmeneti segély, stb.) összege a törvényhozás további intézkedéseig az 1907:XXVII. tc. alapján már megtörtént javadalmi összeírások figyelembevételével akként állapítandó meg, hogy a javadalmi összeírásokba felvett ingatlanhaszonélvezet és terményjáradóságok értéke minden év november hó 1-étől kezdődő 1-1 évre a megelőző állami költségvetési év (július 1-június 30.) átlagárai alapján állapítandó meg.
Ugyanilyen módon évről-évre újból kell megállapítani a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyők javadalmazásának állami kiegészítésénél (ideértve a kiegészítő pótlékok, a háborús, a havi drágasági, a rendkívüli, az átmeneti stb. segélyek engedélyezését is) a községi vagyont képező ingatlanok haszonélvezetének, valamint a községek által nyújtott terményjárandóságoknak pénzbeli értékét. (1913:LX. tc. 5. és 6. §-ai.)
9. § Az 1922:I. tc. 24. §-ában és az 1922:VI. tc. 3. §-ában foglalt rendelkezések az alábbiakkal egészíttetnek ki:
Azoknak a tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak az idézett szakaszok alapján való szabályszerű elbánás alá vonásánál, akik olyan nyugdíj- (nyugbér-) intézet, alap vagy pénztár kötelékébe tartoznak, amelynek székhelye Magyarországtól elkapcsolt területen van, azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek az illető nyugdíj (nyugbér-) intézetre, alapra vagy pénztárra nézve az 1918. évi október hó 31-én hatályban állottak; amennyiben ezek a jogszabályok ismeretlenek, a szabályszerű elbánás alá vonásnál egyelőre az 1912:LXV. törvénycikknek a rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Az ilyen nyugdíj- (nyugbér-) intézetek, alapok és pénztárak kötelékébe tartozó tisztviselők és egyéb alkalmazottak részére az állandó ellátást, illetőleg végkielégítést az a miniszter állapítja meg, akinek hatáskörébe az illető nyugdíj- (nyugbér) intézet, alap vagy pénztár felett való felügyelet tartozik és előlegképen annak a költségvetési fejezetnek és címnek a terhére utalványozza, mely költségvetési fejezetre és címre az az illető nyugdíj- (nyugbér-) intézet, alap vagy pénztár részére az állam által adott egyéb ellátmányok is elszámolást nyernek.
Az 1922:I. tc. 24. §-a alapján eszközölt szabályszerű elbánás alá vonás során nyugalomba helyezett olyan tisztviselőknél és egyéb alkalmazottaknál, akik a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó szolgálati idejüket, vagy 60. életévüket a szabályszerű elbánás alá vonás napján betöltötték, a nyugalomba helyezés végleges, minden más esetben ideiglenes. Az ekként ideiglenesen nyugdíjazott tisztviselőkre és egyéb alkalmazottakra az 1912:LXV. tc. 33. és 34. §-aiban foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást és így az illetőket a közszolgálat bármely ágazatában teljesítendő szolgálattételre be lehet rendelni. Amennyiben az ilyen ideiglenes nyugdíjazott tisztviselő vagy egyéb alkalmazott valamely nyugdíj- (nyugbér-) intézet kötelékébe tartozik és tényleges szolgálattételre ideiglenesen berendeltetik, az őt megillető állandó ellátási díjakat továbbra is az illető nyugdíj- (nyugbér-) intézet, alap vagy pénztár viseli, az idézett tc. 34. §-ának második bekezdése értelmében megállapítandó átalány ellenben azt a tárcát terheli, amelynek fenhatósága alá az a hatóság (hivatal) tartozik, amelynek az illető a berendelés tartama alatt szolgálatot teljesít.
Az országos tanítói nyugdíj- és gyámalap kötelékébe tartozó és az 1922:I. tc. 24. §-a alapján szabályszerű elbánás alá vont tanügyi alkalmazottak végellátásának megállapításánál, amennyiben az érdekelt az 1922:VI. tc. 3. §-a alapján kifejezetten nem végkielégítését kéri, a nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idő megállapítása tekintetében az 1891:XLIII. tc. 2. §-ának második bekezdése helyett - azonban az 1875:XXXII. tc. 8. §-ában foglalt korhatár érintetlenül hagyásával - az 1912:LXV. tc. 31. §-ának első és második bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
A tényleges szolgálattételre való ideiglenes berendelésre és az ideiglenes berendelés megszüntetésére az a miniszter illetékese, aki a berendelendőnek szabályszerű elbánás alá vonása iránt intézkedett. A berendeléshez a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása is szükséges és az csak addig tarthat, amíg a berendelésre fontos szolgálati érdekből szükség van.
Ha az ideiglenesen berendelt tisztviselő vagy egyéb alkalmazott, ellátási díjait valamely nyugdíj- (nyugbér-) intézet, alap vagy pénztár terhére élvezi és a berendelés megszűnése után a berendelés időtartamának számításba vétele mellett igénye van arra, hogy ellátási díjai felemeltessenek, a többiletet az illető nyugdíj- (nyugbér-) intézetnek, alapnak vagy pénztárnak az a tárca, amelynek fennhatósága alá tartozó hatóságoknál vagy hivatalnál az illető ideiglenes berendelése alatt szolgálatot teljesített, évenkint megtéríteni köteles.
A közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak egyes csoportjai részére létesített olyan külön nyugdíj- (nyugbér-) intézetek, alapok pénztárak, amelyeknek tagjai között az 1922:I. tc. 24. §-a alapján szabályszerű elbánás alá vonható tisztviselők és egyéb alkalmazottak vannak, kötelesek szabályzatukat (alapszabályzatukat stb.) a jelen törvény életbelépésének napjától számított hatvan napon belül a jelen szakaszban foglaltaknak megfelelően módosítani.
10. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak által a hivatalos kiküldetéseknél felszámítható napidíjaknak, bérkocsidíjaknak és fuvarpénzeknek az 1922. évi július hó 1-jétől kezdve történt felemelése folytán előálló többkiadások fedezésére az 1922/23. költségvetési évben 500 millió koronát felhasználhasson, amely összeg egyelőre hiteltúllépésként utalványozható olyképen, hogy abból 150 millió korona az egyenes és forgalmi adók és illetékek kezelésének költségeivel felmerülő kiadásokra, 350 millió korona pedig a többi költségvetési fejezeten, címen és rovaton a vonatkozó egyéb utazási költségekkel együtt számolandó el.
11. § Jóváhagyatik a kormánynak az az intézkedése, amellyel az 1920:XI. tc. 2. §-ának második bekezdésében foglalt ama tilalom alól, hogy a már alkalmazásban álló állami, államvasuti és vármegyei tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat nem lehet más állásra kinevezni, mint amilyen álláson ezidőszerint vannak alkalmazva és hogy nem lehet részükre semmiféle más állásnak a címét vagy címét és jellegét adományozni, az 1921:XXXIV. tc. 3. §-ában foglalt rendelkezések szem előtt tartásával, az 1922. év tavaszán több egyénre nézve egyszeri kivételt tett.
A kir. ítélőbírák és a kir. ügyészek statusáról szóló 1920:XX. tc. 4. §-a a következőképen egészíttetik ki: „A kir. törvényszékek élén álló kir. törvényszéki elnököket az 1920:XX. tc. 4. §-ában meghatározott aránytól eltérően a III. fizetési csoportba lehet kinevezni.”
Felhatalmaztatik a belügyminiszter, hogy a vármegyei törvényhatóságoknak új állások szervezésére vonatkozó határozatait jóváhagyhassa, ha az új állások rendszeresítése a közigazgatás zavartalan menetének biztosítására elkerülhetetlenül szükséges.
Ezen új állásokra az 1922:I. tc. 24. §-a alapján végelbánás alá került pályázók lehetőleg figyelembe veendők.
Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy azokat a jogakadémiai tanárokat, kiknek rendes és rendkívüli tanári minőségben eltöltött összszolgálata 20 évet meghalad, az V. fizetési osztályba sorozhassa, illetve állami fizetés kiegészítésüket ezen fizetési osztály mérvéig felemelhesse.
12. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a szivarkahüvely és szivarkapapir után az 1921:XIX. tc. 1. §-ában meghatározott adón felül, az államkincstár részére, a törvényhozásnak való utólagos bejelentés kötelezettsége mellett részesedést biztosíthasson.
A fentiek értelmében a szivarkahüvely és szivarkapapir után fizetendő kincstári árrészesedés tekintetében a szivarkahüvely- és szivarkapapiradóra nézve fennálló törvényes rendelkezések nyernek alkalmazást, amihez képest minden esetben, amikor a szivarkahüvely és szivarkapapir után járó adót megrövidítették, vagy a megrövidítés veszélyének kitették, az elkövetett cselekményt, illetőleg mulasztást úgy kell tekinteni, hogy ezáltal a kincstári részesedést is megrövidítették, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitették. Ilyen esetben tehát a pénzbüntetés kiszabásának alapjául mindig a szivarkahüvely- és szivarkapapiradó és a mindenkori kincstári részesedés együttes összegét kell venni.
13. § Az őrlési és forgalmi adóról szóló 1921:XXXIX. tc. I. fejezetének rendelkezései 1922. évi július hó 1-től kezdve a következő módosításokkal maradnak érvényben:
1. Az őrlési adó kulcsa, az őrlés vagy hántolás végett a malomba hozott gabonaneműek után 15%-ról 10%-ra, a darálás vagy egyéb feldolgozás végett a malomba kerülő gabonaneműek után pedig 8%-ról 6%-ra szállíttatik le.
2. Az idézett törvény I. fejezetében foglalt rendelkezéseket - a cukorrépaadóra vonatkozó szakasz kivételével - a pénzügyminiszterrel egyetértve a közélelmezésügyi miniszter hajtja végre.
3. A közélelmezésügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy az 1921:XXXIX. tc. I. fejezetének és a jelen szakasznak végrehajtása tárgyában a pénzügyminiszterrel egyetértve kiadandó egységes végrehajtási utásításában az eljárást illetőleg a törvényben foglalt szabályoktól eltérő rendelkezéseket is tehessen.
4. Az idézett törvény I. fejezetének 9. § 1. bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
cukorgyárba, szeszgyárba vagy bármely más iparvállalatba feldolgozás céljából beszállított répa után készpénzben 3% forgalmi adót kell fizetni.
14. § Az 1920:IV. tc. 23. §-a kiegészíttetik azzal, hogy felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, mely szerint a vámvonalon át behozott só után fizetendő engedélyilleték mértékét, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges intézkedéseket időközönkint rendelettel szabályozhassa.
15. § I. A bányailletékek (mértékilleték, felügyeleti illeték, szénjogi térilleték) fennálló törvényes (1920:XII. tc. és 1921:XVII. tc.) díjtételei következőleg módosíttatnak:
A mértékilleték és a felügyeleti illeték évenként fizetendő összege minden rendes bányamérték és külmérték, illetve minden zártkutatmány után az 1920:XII. tc. 1., illetve 2. §-ában megállapított hatvannégy (64) koronáról kettőszáz (200) koronára emeltetik fel.
A rendesnél kisebb terjedelmű külmértékek, valamint a határközök után ezen felemelt mértékilletéknek a kisebb terjedelmű külmérték, illetve az adományozott határköz területéhez mért arányszerű része fizetendő.
A szénjogi térilletéknek az 1921:XVII. tc. 1. §-ában a lefoglalt terület nagyságához mérten kataszteri holdanként egy (1), kettő (2), három (3), négy (4) és öt (5) koronában megállapított évi díjtételei három (3), hat (6), kilenc (9), tizenkettő (12) és tizenöt (15) koronára emeltetnek fel.
II. A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a belföldön készített, valamint a külföldről behozott arany-, ezüstárúszerek, huzalok és rudacsok finomsági tartamának megvizsgálásáért és fémjelzéséért a következő fémjelzési illetékeket szedhesse:
a) aranyrudacsok után kg.-ként 1000 (Egyezer) koronát;
b) ezüstrudacsok után kg.-ként 100 (Egyszáz) koronát;
c) aranyárúszerek és huzalok után kg.-ként 5000 (Ötezer) koronát;
d) ezüstárúszerek és huzalok után kg.-ként 500 (Ötszáz) koronát;
e) aranyozott valódi (ezüst) huzalok után kg.-ként 550 (Ötszázötven) koronát.
16. § Az 1921:XXIII. tc. 17. §-ának első és negyedik bekezdése úgy módosíttatik, hogy az 1922. évi III. lakbérnegyedtől kezdve az 1918. évi állami házadó alapjául vett haszonérték 60%-a fizetendő kincstári haszonrészesedés fejében, ha a lakbér a lakásrendelet értelmében az 1917. évi bérnek csak négyszeresére emelhető.
Ehhez az összeghez az 1918. évi állami házadó alapjául vett haszonérték további 20-20%-ának megfelelő összeg járul hozzá minden olyan házbértöbblet után, amely többlet az előző bekezdésben említett béremelés összegén felül az 1918. évi házadó alapjául vett haszonértéknek legalább 50 és legfeljebb 100%-át teszi ki.
A házhaszonrészesedésből 20%-nak megfelelő, de legalább évi 60 millió koronát kitevő összeg az alábbi 18. § rendelkezéseinek megfelelően a lakásépítési akció céljaira kibocsátandó kölcsön tőke és kamat törlesztésére szolgál.
17. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az építkezések előmozdítása érdekében a Magyar Pénzügyi Szindikátus által a jelen törvény értelmében alapítandó szövetkezetet jelzálogkötvények kibocsátásával bízza meg.
A jelzálogkötvények teljesen tehermentes, vagy az építkezés idejében mutatkozó forgalmi értéküknek legfeljebb 10% erejéig megterhelt ingatlanokon épülő épületek építési költségét, továbbá a kölcsön kibocsátási költségeit és árfolyamveszteségét meg nem haladó előre meghatározott számú évek alatt törlesztendő oly kölcsönök bocsáthatók ki, amelyeknek biztosítására szolgálnak:
a) a kölcsönből létesítendő építkezésekre szolgáló ingatlanok, továbbá ezeknek tartozékai, mindennemű haszonvétele, haszonélvezete és bérjövedelme;
b) az állam, állami intézetek, közterhek kivetésére jogosult testületek, vagy ilyen társulatok, végre más hitelt érdemlő jogi vagy természetes személyek részéről minden feltételtől mentesen vállalt az a kötelezettség, hogy esedékességükkor pontosan kiegyenlítik a kölcsön tőketörlesztési, kamat- és kezelési-költség szükségletének fedezésére szükséges összegeknek azt a részét, amely az a) pont értelmében lekötött jövedelmekből bármely okból tényleg nem fedeztetnék. A kötelezettséget vállalónak nem kell szükségképen a lekötendő ingatlan tulajdonosának lennie. Nem az állam részéről vállalt ilyen kötelezettség ellenében engedélyezett kölcsönök alapján jelzálogkötvények csak akkor és annyiban bocsáthatók ki, ha és amennyiben a m. kir. pénzügyminiszter ehhez hozzájárult.
A kibocsátandó jelzálogkötvények biztosítására külön alap alakítandó, amely alap a jelzálogkötvények összegének biztosítékául szolgál, s amely alapra, illetőleg annak vagyonára végrehajtás nem intézhető. Ezen alap elhelyezésére és jövedelmezővé tételére nézve, amennyiben a jelen törvény másként nem intézkedik, ugyanazok a szabályok irányadók, amelyek a záloglevelek külön biztosítására rendelt alapok elhelyezése és jövedelmezővé tétele tekintetében érvényben állanak.
Mindenkor csak annyi jelzálogkötvény bocsátható ki, hogy azok névértéke ne haladja meg a kétszeresét annak az összegnek, amelyet a külön biztosítási alap tulajdonát képező vagyon forgalmi értéke a kibocsátás időpontjában képvisel. Ha a külön biztosítási alap tulajdonát képező vagyon forgalmi értéke utóbb ez alá az érték alá csökkenne, újabb jelzálogkötvények kibocsátásának mindaddig nincs helye, amíg a fenti arány újból helyre nem áll.
A záloglevelek biztosításáról szóló 1876:XXXVI. tc. 7., 8., 9., 10., 14., 17., 18., 20., 21., 22., 23., 24., 25., 26. és 27. §-ainak rendelkezései a jelen törvény értelmében kibocsátott jelzálogkötvények s az ezek alapjául szolgáló kölcsönkövetelések, a jelzálogkötvények külön biztosítására rendelt alap, továbbá a jelzálogkötvényeket kibocsátó intézet tekintetében értelemszerűen megfelelően alkalmazandók.
A pénzügyminiszter az általa kinevezendő kormánybiztos útján ellenőrzi, hogy a jelzálogkötvények kibocsátása, az ezek alapjául szolgáló kölcsönök engedélyezése és a jelzálogkötvények külön biztosítására rendelt alap megalakítása és kezelése a törvénynek megfelelően történik. Ennek igazolásául a jelzálogkötvények, valamint a jelzálogkötvények kibocsátására és a külön biztosítási alapra vonatkozó kimutatások a kormánybiztos aláírásával látandók el.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a jelzálogkötvények birtokosaival és az ezeket kibocsátó intézettel szemben az államkincstár nevében kötelezettséget vállaljon arra, hogy az állam jövedelmeiből egyenlíti ki a jelzálogkötvények esedékessé vált szelvényeinek és a visszafizetésre esedékessé vált jelzálogkötvényeknek beváltására szükséges összegek ama részét, amely a jelzálogkötvény alapjául szolgáló kölcsönkövetelések biztosítására a fenti a) és b) pontok értelmében szolgáló forrásokból, illetve a különbiztosítási alap jövedelemeiből bármely okból tényleg nem fedeztetnék. Ezzel szemben a jelzálogkötvények külön biztosítására szolgáló alap vagyonának az a része, amellyel e vagyon forgalmi értéke meghaladja a mindenkor kibocsátott jelzálogkötvények névértékének felét, az államkincstár tulajdonába megy át.
A jelen törvény alapján kibocsátandó jelzálogkötvények, amennyiben azok a budapesti tőzsdén állandóan jegyeztetnek, óvadékképeseknek és arra alkalmasaknak nyilváníttatnak, hogy azokba a községek, testületek, alapítványok, nyilvános felügyelet alatt álló intézetek, továbbá gyámoltak és gondnokoltak (1885:VI. tc. 13. §-a) pénzei, úgyszintén a hitbizományi és letéti pénzek gyümölcsözőleg elhelyeztessenek és végre, hogy szolgálati és üzleti biztosítékokra fordíttassanak akkor, amikor a bitosítékok az azok tekintetében fennálló szabályok szerint nem készpénzben teendők le.
Alkalmasaknak nyilváníttatnak továbbá ezek a jelzálogkötvények arra, hogy
1. azok alapján az 1897:XXXII. tc. 2. § 1. pontja alatt felsorolt alapokon az idézett törvény alá eső címleteket kibocsátó intézetek az általuk tulajdonjogilag megszerzett és az intézet birtokában meglévő ily jelzálogkötvény címletek névértéke erejéig az 1897:XXXII. tc. hatálya alá eső kötvényeket bocsáthassanak ki, anélkül, hogy ezt alapszabályaikban külön megjelölnék,
2. hogy ezekbe a m. kir. postatakarékpénztárnak a folyó szükségleteket meghaladó takarékbetétei (1885:IX. tc. 5. §) és a csekk- és clearingforgalomban befolyó betétösszegek (1889:XXXIV. tc. 4. §-a), a postatakarékpénztár tartalékalapja és a betét maximumot meghaladó betét részösszegei és kamatai gyümölcsözőleg elhelyeztessenek, végre
3. arra, hogy záloglevelek (1876:XXXVI. tc. 6. §) és az 1897. évi XXXII. tc. hatálya alá eső kötvények (1897:XXXII. tc. 9. §-a) külön biztosítására rendelt alapok elhelyezésére és jövedelmezővétételére szolgáljanak.
A 3. alatti célokra az 1911:LI. tc. alapján kibocsátott kötvények is alkalmasaknak nyilváníttatnak.
Azok a beadványok és az okiratok, amelyeket kizárólag a jelen törvény alapján adott kölcsönök felvétele, engedményezése és visszafizetése, valamint az ezekkel kapcsolatos telekkönyvi bejegyzések és kitörlések kieszközlése céljából adnak be és állítanak ki, úgyszintén a kölcsönökre vonatkozólag vezetett üzletkönyvek illetékmentesek. Illetékmentes a kölcsönök telekkönyvi bejegyzése is. A jelen törvény értelmében kibocsátott jelzálogkötvények és az ezekhez kiadott kamatszelvények szintén illetékmentesek.
A jelen törvény alapján nyujtott kölcsönök és a kibocsátott kötvények kamatai mentesek a tőkekamat- és járadékadó alól.
A Magyar Pénzügyi Szindikátus, mint az 1875:XXXVII. tc. 62. §-a alá eső alkalmi egyesülés, a jelen §-ban körülírt jelzálogkötvények kibocsátása, továbbá a Magyar Pénzügyi Szindikátus üzletének átvétele és más, közérdekű pénzügyi vállalkozások végrehajtása céljából „Magyar Pénzügyi Szindikátus” cégszöveggel szövetkezetet alapíthat, melyre az 1875:XXXVII. tc. 14. §-a nem nyer alkalmazást. Ha a szövetkezet a Magyar Pénzügyi Szindikátusnak, mint alkalmi egyesülésnek üzletét átveszi, az alkalmi egyesülés összes jogai, ideértve az utóbbinak a m. kir. pénzügyminiszter részéről az 1921:XI. tc. alapján adott megbízást, továbbá az alkalmi egyesülés telekkönyvi jogait is, külön átruházó nyilatkozatok nélkül, már annak a közgyűlési határozatnak erejénél fogva, amelyben a szövetkezet az alkalmi egyesülés üzletének átvételét elhatározza, a szövetkezetre átszállnak.
Az előző bekezdés értelmében alapítandó szövetkezet megalakulása és az azzal kapcsolatos jogátruházások és tartozásátvállalások illetékmentesek. A szövetkezet, ha a pénzügyminiszter jelzálogkötvények kibocsátásával megbízza, ugyanazokban az adó- és illetékkedvezményekben részesül, amelyeket az Országos Központi Hitelszövetkezet részére az 1918:XXIII. és az 1920:XXX. tc. állapítanak meg. A szövetkezet könyvei és az azokból készített alapszabályszerű cégjegyzéssel ellátott kivonatok a köziratok bizonyító erejével bírnak.
Felhatalmaztatik a kormány, hogy a lakásépítésügy egységes vezetésével és irányításával megbízott kormánybiztos részére - a kormánybiztossal kötött szerződés tartamára és a lakásépítésügyi fedezet terhére - egy III. fizetési osztályba sorozott állást rendszeresítsen. Ezzel szemben a MÁV-nál rendszeresített egyik a MÁV illetményrendszer első osztályába sorozott igazgató állás töröltetik.
18. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az előző § értelmében de egyébként a pénzügyminiszter utasításainak megfelelően nyujtandó 15 év alatt törlesztendő kölcsönök alapján kibocsátandó legfeljebb összesen 1000 millió K n. é. jelzálogkötvények külön biztosítási alapja gyanánt átengedje az egyes részvénytársaságok vagyonváltsága fejében általuk az 1921:XV. tc. értelmében az államkincstárnak átengedett váltságrészvényeket folyó szelvényeikkel, az államkincstárt ezek alapján megillető összes jogokkal és kötelezettségekkel együtt, illetve az ezekért és ezekkel kapcsolatban már befolyt és befolyandó összegeket. E kölcsönök tőketörlesztési kamat és kezelési költség szükségletének fedezésére szolgál a kölcsönök teljes törlesztéséig a kincstári házhaszonrészesedésnek a jelen törvény 17. §-a értelmében a lakásépítési akció céljaira lekötött legalább évi 60 millió K-t kitevő része.
A kincstári házhaszonrészesedésnek ez a része a fent említett kölcsönök teljes törlesztéséig nem mint állami bevétel, hanem mint a szóbanforgó kölcsönök tőketörlesztési, kamat és kezelési költség szükségletének a fedezésére az előző § b) pontja értelmében lekötött bevétel lesz kezelendő és elszámolandó.
19. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy mindenkor, amikor magyar háborús államadóssági címleteknek az 1921:XXVI. tc. 1. §-a szerinti vagyonváltság alól való mentessége esetében az idézett tc. 3. és 4. §-ai értelmében évi 5%-kal kamatozó törlesztéses állami kölcsönkötvények lennének adandók, illetve adhatók, az ily kötvények kiadásának mellőzésével annyi névértékű nosztrifikált magyar háborús államdóssági címletet bocsáthasson a jogosultak tulajdonába, hogy az illetők részére vagyonváltság alól mentes magyar háborús államadóssági címleteik eredeti névértéke után évi 5%-os kamatozás biztosíttassék.
20. § Jóváhagyatik a pénzügyminiszternek az az eljárása, hogy nem intézkedett a bűnvádi eljárás megindítása végett a benyujtóval szemben azokban az esetekben, amidőn semmiféle terhelő adat nem merült fel arra, hogy az Osztrák-Magyar bank magyar felülbélyegzésű jegyeinek az 1921:XIV. tc. alapján foganatosított kicserélése alkalmával benyujott hamis magyar felülbélyegzésű bankjegy benyujtója az 1920:III. törvénycikkben meghatározott valamely bűncselekményt elkövette.
21. § Részvénytársaságok és szövetkezetek olyan közgyűlési határozatai, melyek a társaság vagy vállalat székhelyének külföldre való áthelyezésére vonatkoznak, csak a pénzügyminiszter jóváhagyása után érvényesek. E jóváhagyás megadásánál vagy megtagadásánál a pénzügyminiszter a pénzintézetekre és biztosító intézeteke nézve saját hatáskörében, más társaságok tekintetében a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően jár el.
A kereskedelemügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy a részvénytársaságok és szövetkezetek közgyűlésének megtartására, ha a közgyűlésnek az alapszabályokban előírt határidőben való megtartását elháríthatatlan akadály gátolja, a szükséghez képest esetleg ismételten is megfelelő határozatlan időtartamra halasztást engedélyezhet.
22. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a Magyarország területén aranyban teljesítendő fizetések kérdését rendeleti úton szabályozza.
Felhatalmaztatik a kormány, hogy a magyar honosoknak a trianoni békeszerződés életbeléptéig keletkezett külföldi tartozásaira és követeléseire vonatkozó adatok kötelező bejelentése iránt rendeleti úton intézkedhessék és ily rendeletének megszegését vagy kijátszását kihágássá nyilváníthassa.
23. § Felhatalmaztatik az igazságügyminiszter, hogy a törvényhozás további intézkedéséig a bemutatóra szóló vagy forgatmány útján átruházható részkötvények és a záloglevelek közös birtokosainak képviseletét, valamint a részvénykötvények birtokosait illető követelések telekkönyvi bejegyzését a pénzügyminiszterrel egyetértve rendeleti úton szabályozza és az e tárgyban kibocsátandó rendeletben az 1876:XXXVI. tc., valamint az 1897:XXXII. tc. rendelkezéseit kiegészítse.
24. § Abban a kérdésben, hogy valakinek községi illetősége a trianoni békeszerződés életbelépésének napján Magyarországnak a trianoni békeszerződés következtében elszakított területén volt és mely idő óta és hogy ez alapon a békeszerződés 61. és 62. Cikke értelmében magyar állampolgárságát elveszítette-e vagy nem, első és egyúttal utolsó fokon a belügyminiszter határoz.
Annak a személynek belföldi községi illetőségét, aki a békeszerződés 63. Cikke alapján eddigi magyar állampolgárságának fenntartására, illetőleg visszaszerzésére, vagy pedig a békeszerződés 64. Cikke alapján a magyar állampolgárság megszerzésére nyilatkozatot tett (optált) és a magyar állampolgárságnak az optálási nyilatkozat alapján történt megállapításától a jelen törvény életbelépésének napjáig az 1886:XXII. tc. alapján valamely belföldi községben illetőséget még nem szerzett, - első és egyúttal utolsó fokon a belügyminiszter állapítja meg.
A belügyminiszter a községi illetőségnek az előző bekezdés alapján való megállapításánál lehetőleg az 1886:XXII. törvénycikkben foglalt illetőségszerzési jogcímeken alkalmazza, ha pedig erre támpont nincs, a közszempontokat és az illetőnek személyi viszonyait veszi figyelembe.
Aki magyar állampolgárságát a háború kitörése (1914. évi július hó 26. napja) óta elbocsátás vagy hatósági határozat (1879:L. tc. 30. §) nélkül vesztette el és Magyarország területén lakik vagy kíván letelepedni, azt kérelmére a belügyminiszter kivételesen az 1879:L. tc. 38. §-a értelmében megkívánt kellékek hiányában is visszahonosíthatja, ha a visszahonosítást kérő tizennyolcadik életévét betöltötte, nem cselekvőképtelen és visszahonosítását különös méltánylást érdemlő körülmények indokolják.
A kérelmet a belügyminiszternél kell előterjeszteni.
A belügyminiszter a visszahonosítottnak állampolgári esküre bocsátását annak kimutatásától teheti függővé, hogy Magyarország területén letelepedett.
A visszahonosított községi illetőségét a belügyminiszter állapítja meg.
A visszahonosítás kiterjed a visszahonosítottnak vele együtt élő feleségére és atyai hatalma alatt álló tizennyolc évnél nem idősebb gyermekeire.
A minisztérium az ekként visszahonosítottaknak a magyar állampolgárság elvesztése következtében őket ért joghátrányok tekintetében rendelettel könnyítéseket engedhet.
Egyebekben az ily visszahonosításra is az 1879:L. tc. rendelkezései irányadók.
25. § A földbirtokrendezés gyorsítása érdekében felmerülő azok a kiadások, amelyek nem esnek az 1920:XXXVI. tc. 80. §-ának második bekezdése alá, a földmívelésügyi tárcát terhelik s az ennek folytán az 1922/23. költségvetési év első felében felmerülő kiadások fedezésére az 1922:I. tc. 30. §-ában engedélyezett 5 millió koronán felül további 5 millió korona engedélyeztetik, melyet a földmívelésügyi tárca illető címénél átmeneti kiadásként kell elszámolni.
A megmaradt telepes községek birtokviszonyai rendezésének és a telepesekkel való leszámolási munkálatoknak költségeire legfeljebb 500.000 K, a telepes községekkel szemben a kincstárt illető kegyuri, valamint közterhekből felmerülő kiadásokra pedig legfeljebb 1.220,000 K fordítható. Ezeket a kiadásokat a földmívelésügyi tárca illető címénél átmeneti kiadásokként kell elszámolni.
26. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi miniszter, hogy az állami és államosítás alatt álló közutak kiépítetlen részeinek folytatólagos kiépítésére az 1922/23. költségvetési év folyamán szükséges 60 millió K-ból a költségvetési év első felében 30 millió K-t igénybe vehessen.
Felhatalmaztatik továbbá a kereskedelemügyi miniszter, hogy a törvényhatóságnak útépítési célokra az 1922/23. költségvetési év első felében visszatérítendő előleg gyanánt 300 millió K-t bocsásson rendelkezésre.
Felhatalmaztatik végül a kereskedelemügyi miniszter, hogy az állami fahidak végleges jelleggel való átépítésére, továbbá a törvényhatósági és egyéb nem állami közutakon nagyobb hidaknak végleges jelleggel való megépítéséhez adandó visszatérítendő előlegekre az 1922/23. költségvetési évben legfeljebb 100 millió K-t felhasználhasson.
27. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a m. kir. államvasutak mozdonybeszerzési szükségletének fedezésére az 1920/21. évi költségvetési törvényben megállapított 300 millió K-ból eddig igénybe nem vett 268.500,000 K, továbbá az ugyanezen szükségletre az 1921/22. évi költségvetési előirányzatban felvett 500 millió K, összesen tehát 768.500,000 K keretén belül az államvasutaknak szállított mozdonyok vételárát kifizethesse és ezt az összeget az 1922/23. évi kezelés terhére elszámolhassa. Felhatalmaztatik továbbá a kormány, hogy az 1921/22. évi költségvetési előirányzatban a m. kir. államvasutaknál kocsibeszerzésekre előirányzott 400 millió K-ból az 1921/22. számadási évben fel nem használt 32 millió, továbbá erre a szükségletre az 1922/23. évi költségvetésben előirányzandó további 518 millió K-t a leszállított kocsik vételára fejében kifizethesse és az így felmerülő 550 millió K-t az 1922/23. költségvetési évben kocsik beszerzésére előirányzandó hitel terhére elszámolhassa.
Felhatalmaztatik a m. kir. kereskedelemügyi miniszter, hogy a m. kir. államvasutak vontatási segédtisztjeinek és altisztjeinek státusát a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértőleg újból rendezze, illetőleg ezek törzsfizetését az 1922:VI. tc. 2. §-a alapján kiadott B) és C) táblázattól eltérően újból szabályozza olyképen, hogy az 1907:L. törvénycikkben megállapított törzsfizetések is megváltoztassanak.
28. § A közös hadsereg (hadi tengerészet) és a m. kir. honvédség egyéneinek katonai ellátásáról szóló 1875:LI. törvénycikknek a nem hivatásos katonai állományból származó hadirokkantakra vonatkozó rendelkezései hatályon kívül helyeztetnek.
A nem hivatásos katonai állományból származó hadirokkantak-, hadiözvegyek- és hadiárvák ellátási díjainak szabályozása tárgyában az 1922. évi 2700/M. E. számú kormányrendelet a törvényhozás újabb intézkedéséig jóváhagyatik és az ezen kormányrendelettel megállapított ellátási díjak adó- és illetékmentesek.
29. § I. A pénzügyminiszter felhatalmazást nyer arra, hogy a lóversenyeknél a kölcsönös fogadásokra (totalisateurre) feltett összegekből az 1913:XIII. tc. 2. § c), illetve az 1921:II. tc. 7. § c) pontja értelmében az állampénztárba beszállítandó összegből a magyar lovaregylet részére az általa versenypályaépítés céljaira felveendő kölcsön szolgálatához való hozzájárulás fejében ideiglenesen megfelelő, de legfeljebb a bevétel 4%-át kitevő összeget átengedhessen.
Abban az esetben, ha a pénzügyminiszter él ezen felhatalmazással, köteleztetik az igénybe vett összeggel egyenlő összeget a testnevelésről szóló 1921:LIII. tc. végrehajtásának biztosítása céljából a vallás- és közoktatásügyi tárca rendelkezésére bocsátani.
II. Az 1921:XXXIX. tc. 37. § a következő rendelkezéssel egészíttetik ki:
16. a lóversenyeken a kölcsönös fogadásokra (totalisateurre) feltett összegek, valamint az ezekből az összegekből a versenypályát fenntartó egyesület részére fizetett járulékok.
30. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a légi közlekedésre vonatkozó s ezzel kapcsolatos jogszabályokat a törvényhozás rendelkezéséig ideiglenesen rendeleti úton megalkothassa.
31. § Az Országos Levéltár a m. kir. belügyminisztérium hatásköréből a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe utaltatik át.
32. § A gazdatisztek jogviszonyairól szóló 1900:XXVII. tc. 25. §-ában az okleveles gazdatiszt alkalmazásának kötelezettsége tekintetében megállapított 3000 K állami földadó helyett 15,000 K kataszteri tiszta jövedelmet kell érteni.
33. § A Duna folyamnak a főváros mellett szabályozásáról s a forgalom és közlekedés érdekében Budapesten létesítendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről és e közmunkák végrehajtási közegeiről szóló 1870:X. tc. 10. §-ával felállított Fővárosi közmunkák tanácsának kérdésében az 1922. évi december végéig törvényjavaslatot kell a nemzetgyűlés elé terjeszteni.
34. § Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről szóló 1908:XL. tc. 3. §-ának 2. bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
Az évi járulék 1200 K-nál nagyobb nem lehet.
35. § A kormány felhatalmaztatik, hogy a főispánok illetményeit, addig is, amíg erről az állami költségvetés utján gondoskodás történik, a főispáni állás tekintélyének és az igazgatási ágak felett gyakorolt felügyeleti és ellenőrzési jogkörnek figyelembe vételével az 1886:XXI. tc. 58. §-ának rendelkezéseitől eltérően újból szabályozza.
36. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek az inség enyhítését célzó intézkedései költségeinek fedezésére a m. kir. kereskedelmi múzeum külforgalmi irodája által szedett és a m. kir. minisztériumnak 1921. évi július hó 29-én kelt 6082/M. E. számú rendeletében megállapított díjakat felemelhesse.
Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy ugyancsak az előző bekezdésben említett költségek fedezésére a vámkülföldi rendeltetéssel feladott, valamint a vámkülföldről behozatalra kerülő árúk vámhivatali kezelése alkalmával fizetendő mérsékelt vámkezelési illetéket állapíthasson meg.
A vámkezelési illeték lerovásának módozatait a pénzügyminiszter rendeletileg szabályozza.
37. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy 1, 2, 5, 10, 20 és 50 K n. é. államjegyek helyett a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról szóló 1921:XIV. tc. 2. §-ában meghatározott kibocsátási alapokon belül ugyanilyen névértékű fémérméket verethessen és a jegyintézet útján forgalomba bocsáthasson.
E fémérmék anyagára és kivitelére, továbbá fizetéskép való elfogadásának módozataira vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter rendeleti úton állapítja meg.
38. § Jelen törvény kihirdetése napján lép életbe és pedig az 1. és 2. §-ban foglalt rendelkezések az 1922. évi július 1-től kezdődő hatállyal. A törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg.