1. § Házadó alá tartoznak a lakóházak és más állandó jellegű épületek, ha falazatuk a földben, vagy a földön nyugszik.
2. § (1) Nem esnek házadó alá:
1. A törvényesen bevett, vagy elismert vallásfelekezeteknek a nyilvános isteni tiszteletre szánt épületei, illetőleg épületeiknek kizárólag és állandóan e célra szolgáló részei (templomok, imaházak), továbbá a vallásos áhitatoskodás céljaira szolgáló, de a templomok vagy imaházak fogalma alá nem tartozó külön álló kápolnák és egyéb hasonló épületek, végül a lelkészeknek bérfizetés nélkül átengedett természetbeni lakások.
2. Az állami épületek, a közigazgatás céljaira szolgáló törvényhatósági, községi (városi) épületek, valamint a törvényhatósági, községi (városi) épületekben a tulajdonos közület alkalmazottainak természetbeni lakásul átengedett épületrészek.
3. Viszonosság esetén a külföldi államok tulajdonában lévő és a diplomáciai képviselet céljaira, nemkülönben a diplomáciai személyzet elhelyezésére szolgáló épületek.
4. Az egyházi hatóságok, az ügyvédi, közjegyzői, kereskedelmi és ipar-, továbbá mezőgazdasági kamarák és egyéb, törvénnyel szervezett közérdekű tevékenységet teljesítő testületek épületeiben kizárólag hivatalos célokra használt helyiségek.
5. A tudományos akadémiák, múzeumok, közművelődési épületek, sportházak, állami, törvényhatósági és községi (városi) színházak, egyetemek, a nyilvános tanintézetek, ha nem vállalatszerűek, az iskolák, a nyilvános kisdedóvodák és a gyermekmenedékházak, végül a munkásság és a falusi népesség művelésére alakult egyesületek (gazdakörök, iparoskörök, olvasókörök, munkásotthonok, népházak) tulajdonában lévő épületeknek kizárólag az egyesület céljait szolgáló részei, de csak akkor, ha az egyesület kizárólag tagdíjakból tartja fenn magát.
6. A gazdasági épületek (ideértve a cselédházakat is), a bányák, kohóművek, közraktárak, gyárak és a gyárakhoz hasonló ipartelepek területén az üzem céljaira szolgáló épületek és épületrészek.
7. A vasutak és egyéb közlekedési vállalatok összes üzleti épületei. Ellenben a magánvasutaknál és egyéb magánközlekedési vállalatoknál a lakott, valamint boltnak vagy nyilvános étteremnek használt épületek (épületrészek) adókötelesek.
8. Azok az épületek, vagy épületrészek, amelyeket a fürdővállalatok a fürdőüzem céljaira használnak (a fürdőházak, kabinok, gépházak, műhelyek, raktárak).
9. A nyilvános (köz-) kórházak és gyógyintézetek (1876:XIV. tc. 56. §-a), a nyilvános elmegyógyintézetek, a vállalatok által fenntartott munkáskórházak és munkásfürdők, a munkásbetegsegélyező és balesetbiztosító pénztárak épületeinek hivatalos célokra szolgáló helyiségei, a mentőegyesületek hivatalos helyiségei, valamint a szegény betegek ingyenes gyógykezelése céljából ambulatoriumokat és dispensaireket fenntartó egyesületek épületeiben kizárólag ezekre a célokra használt helyiségek.
10. A szegénysorsú tanulók, az árvák, a szegények, valamint nyilvános tanintézeteknél a növedékek elhelyezésére szolgáló épületek, ideértve a tanoncotthonokat is.
11. A halottasházak, mauzóleumok, kripták.
12. A vízen úszó, de állandóan a parthoz kötött építmények, továbbá a sátorok, valamint a köztereken vagy üres telkeken álló lakatlan, vagy lakásra nem alkalmas, csak ideiglenes menedékhelyül vagy ideiglenes üzlethelyiségül szolgáló bódék, kunyhók s ezekhez hasonló építmények.
(2) Az adómentesség minden épületre nézve esetről-esetre a kivetési eljárás során állapítandó meg.
(3) A mentesség nemcsak a házadóra, hanem az egyenesadókon nyugvó összes adópótlékokra is kiterjed.
3. § A külön törvényekkel adott állandó házadómentességek érintetlenül maradnak.
4. § (1) Megszünik a jelen törvény 2. és 3. §-ában említett épületek adómentessége, ha rendeltetésüktől elvonatnak, ha más célokra használtatnak, illetve ha a 2. §-ban említett épületek (épületrészek) a kérdéses célokra kibéreltettek vagy másoknak bérbeadattak.
(2) Az állami épületeknek, valamint a földbirtokkal együtt bérbeadott gazdasági épületeknek állandó adómentessége azonban ilyen esetben is érintetlenül marad.
5. § (1) A házadó alól ideiglenes mentességnek van helye azoknál az épületeknél (épületrészeknél), melyeknek ideiglenes adómentességét külön törvény állapítja meg.
(2) A külön törvények alapján már megadott, valamint a jelen törvény életbeléptéig az 1909:VI. tc. alapján járó ideiglenes házadómentességek a meghatározott időtartamig érintetlenül maradnak.
6. § A házadó kivetéséhez való jog elévül, ha a házadót nem vetik ki öt év alatt annak a naptári évnek utolsó napjától számítva, amelyben az adótárgy keletkezett, az adókötelezettség beállott, illetve, amennyiben az adózó bevallást volt köteles adni, azt beadta, vagy végül az adótárgy vagy adóalap eltitkolása esetén az eltitkolás felderíttetett.
7. § (1) A házadó-fizetési kötelezettség a háznak mindenkori tényleges birtokosát terheli.
(2) Tényleges birtokosnak a tulajdonost, illetve a haszonélvezőt kell tekinteni.
(3) A házadó a házbirtokot törvényes zálogjoggal terheli és három évig a telekkönyvi bejegyzés által biztosított, magánjogcímből eredő követeléseket telekkönyvi bejegyzés nélkül is megelőzi.
8. § (1) A házadó alapja bérbeadott épületeknél (épületrészeknél) az épület (épületrész) s az esetleg hozzátartozó házi kert után az adóévet megelőző utolsó évnegyedben (házbérnegyedben) járó nyers bérjövedelemnek egy teljes évre átszámított, vagyis négy évnegyedre eső összege. Ha a bér nem évnegyedenként fizetendő, adóalapul az adóévet megelőző november hónapra eső nyers házbérjövedelemnek tizenkét hónapra átszámított összegét kell venni.
(2) Időszaki (saison) lakásoknál a használat alatt tényleg elért bevétel tekintendő évi nyers jövedelemnek.
(3) A nyers házbérjövedelmet mindannak az ellenszolgáltatásnak együttes értékösszege alkotja, amelyet a bérlő a bérlettárgy használata fejében bér címén készpénzben vagy természetben, esetleg munkateljesítményben leróni tartozik.
(4) Nem számítandó a nyers házbér-jövedelembe:
a) a bérlőt terhelő kincstári házhaszonrészesedés, a közüzemi pótlék, házbérfillér (lakásadó) és minden olyan közszolgáltatás, amelyet a város (község) a bérlőtől a bérbeadó útján szed be,
b) a lakás fűtéseért és világításáért megállapított összeg.
c) butorozott lakásoknál a butorhasználatért eső bérösszeg, mely címen a nyers házbér összegének 30%-a számítandó le.
(5) Az épület falainak hirdetés céljaira történt bérbeadásából, továbbá a kapualjak és udvarterek bérbeadásából származó jövedelem a házadó alapjához számít.
9. § (1) A bérbe nem adott épületek, illetőleg épületrészek adóalapja a tényleg bérbeadottakkal történt összehasonlítás útján megbecsült haszonérték.
(2) Az összehasonlításon nyugvó becslésnél mérvadó: a fekvés, az építés módja és minden oly körülmény, amelyből a haszonérték megítélhető.
(3) Olyan helyeken, ahol bérletek vagy egyáltalában nem, vagy csak szórványosan fordulnak elő, a pénzügyminiszter a bérbe nem adott épületekre vonatkozólag időközönként összegszerűen megállapíthatja azokat a legalacsonyabb haszonértékeket, amelyeknél alacsonyabban az adóalapokat megállapítani nem lehet, hacsak az adófizetésre köteles fél a kivetési vagy a jogorvoslati eljárás során nem igazolja, hogy a megállapított haszonérték a többi épületekkel történt összehasonlítás szerint alacsonyabban lett volna felveendő. A haszonértékösszegek megállapításánál a tényleges szolgálatban álló állami, államvasuti és vármegyei tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak az illető helyre vonatkozólag megállapított lakáspénze és lakáspénzpótléka is figyelembe vehető.
(4) Budapest székesfőváros kivételével a többi községekben (városokban) kizárólag mezőgazdasággal foglalkozó adókötelesek által lakott házak haszonértékének megbecsülésénél az a körülmény is figyelembe veendő, hogy az adóköteles a házat egész éven át, avagy az évnek csak bizonyos részében, illetőleg napjain használja-e. Utóbbi esetben a haszonérték csak a használati időnek megfelelő arányban, de legalább is az egész évi haszonérték feleösszegében állapítandó meg.
10. § Az adóalap megállapítása során az épületnek jelzálogos és más magánjogi terhe figyelmen kívül hagyandó.
11. § (1) A házadóalapul szolgáló nyers bérjövedelem, illetve a bérbe nem adott épületeknél és épületrészeknél az összehasonlítás útján megbecsült haszonérték után házadó fejében fizetendő:
a) Budapesten 24%,
b) törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban és engedélyezett gyógyfürdőhelyeken 20%,
c) egyéb helyeken 15%.
(2) Az (1) bekezdésben megállapított adókulcsokat a község (város) egész területén alkalmazni kell, kivéve az olyan községeket, amelyeknek egy része engedélyezett gyógyfürdőhely, amelyeknél csak a fürdőtelep esik az (1) bekezdés b) pontjában megállapított adókulcs alá, míg a többi része az (1) bekezdés c) pontjában megállapított adókulcs alá esik.
12. § (1) A házadót minden házadó alá eső és az adózás szempontjából egy háznak tekintendő épület után évenként a községi (városi) közegek vetik ki.
(2) Azt, hogy adózás szempontjából mely épület (épületek, épületrészek) tekintendő egy háznak, a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
13. § A kivetés a bevallások, továbbá a rendelettel megállapított haszonértékek, illetve a helyszíni becslés eredménye, tanuk vagy szakértők meghallgatása útján beszerzett, valamint egyéb rendelkezésre álló adatok alapján történik.
14. § (1) A ház tényleges birtokosa köteles minden év november havában a ház nyersbérjövedelméről, illetőleg bérbeadás hiányában a ház haszonértékéről bevallást adni.
(2) Időszaki (saison) lakásoknál a bevallást a pénzügyminiszter által rendelettel szabályozandó módon és időben kell benyujtani.
(3) A nem önjogú természetes személyek, valamint a jogi személyek nevében a törvényes képviselő ad bevallást, aki ezeknek érdekeit a továbbiak során is felelősség mellett képviseli.
(4) A bevallás adására kötelezettek bevallásukat meghatalmazott útján is beadhatják, a meghatalmazott eljárásáért azonban a meghatalmazó anyagilag felelős. A meghatalmazottak e minőségüket hivatalos felszólításra igazolni tartoznak. A meghatalmazás illetékköteles. A vagyon kezelésével vagy gondozásával megbizottat külön meghatalmazás nélkül is meghatalmazottnak kell tekinteni.
(5) Ha a bevallásra kötelezett a bevallási ívet nem tudná kiállítani, a kivető közegek kötelesek a bevallási ív kiállításánál hivatalból, díjtalanul segédkezni.
(6) A bevallást annak a községnek (városnak) előljáróságánál (városi adóhivatalnál, kerületi adószámviteli osztálynál) kell beadni, amelynek területén a ház fekszik.
(7) A bevallásoknak mikénti kiállítása, gyűjtése, az adatok kiegészítése és ellenőrzése tárgyában a pénzügyminiszter rendelettel intézkedik.
(8) A bérlő bírói úton sem kötelezhető nagyobb bérösszeg megfizetésére annál az összegnél, amennyit a bérbeadó a házadó kivetése céljából bevallott.
15. § A pénzügyminiszternek joga van arra, hogy olyan helyeken, ahol bérletek csak szórványosan fordulnak elő, a bérbe nem adott épületek (épületrészek) becslésszerű haszonértékének bevallásától eltekinthessen.
16. § (1) Az adóalapot becslés útján kell megállapítani:
a) a bérbe nem adott épületek, illetve épületrészek után;
b) ha a valóságtól eltérő bevallás esetén gyanuja forog fenn;
c) ha az adózó a bevallást a kellő időben be nem adta, avagy a beadott bevallásnak megjelölt hiányait megfelelően nem pótolta.
(2) A becslést, a szükséghez képest pénzügyi tisztviselő közreműködésével, a kivető közegek foganatosítják. Ha a pénzügyi hatóság vagy a kivető közegek szükségesnek találják, a becslési eljáráshoz szakértők is meghívhatók, akik az adóalap megállapításának kérdésében véleményt adnak. Az adózónak mindenkor joga van a saját költségén ellenőrző szakértőt alkalmazni. Ezenkívül a becslési eljárással kapcsolatban az adóköteles, valamint bárki más is köteles a pénzügyi hatóság képviseletében eljáró pénzügyi tisztviselő, avagy az adókivető közegek felszólítására mindazokat a felvilágosításokat megadni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az az adóalap megállapítása tekintetében irányadó valamely körülmény tisztáztassék.
(3) A szakértő eljárási díját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
(4) A szakértő eljárási díjának megfizetése az adókötelest terheli, ha kellő időben bevallást nem adott, továbbá ha a beadott bevallás hiányait felhívás ellenére nem pótolta, végül ha a becslés eredménye a bevallott adóalapot legalább 25%-kal meghaladta.
17. § (1) A házadó kivetését az adóév február hónapjának 15-ik napjáig be kell fejezni. Indokolt esetekben a pénzügyminiszter halasztást adhat.
(2) A házadókivetési lajstromokat, valamint a kivető közegeknek a kivetés körébe eső összes eljárását a pénzügyigazgatóság vizsgálja felül. Budapest székesfőváros területén a pénzügyigazgatóságoknak a teendőit a székesfővárosi m. kir. adófelügyelő végzi. Minden olyan esetben tehát, amikor a jelen törvény a pénzügyigazgatóságot említi, a székesfőváros területén a m. kir. adófelügyelőt kell érteni.
(3) Ha a pénzügyigazgatóság a kivető közegeknek becslését, illetve az adó kivetését helytelennek találja, a rendelkezésre álló adatok (pld. összehasonlítás) alapján az adóalapot és a kivetést helyesbíti, illetve szükség esetén helyszíni szemlét rendel el, azt kiküldöttje által esetleg szakértőnek közbejöttével megtartja és annak eredményéhez képest határoz.
(4) Adat vagy helyszíni szemle nélkül a kivetést csak nyilvánvaló számítási hibák esetén lehet helyesbíteni.
18. § A kivető közegek a pénzügyigazgatóság által felülvizsgált és számszerűleg érvényesített lajstromokban megállapított adóösszegekről az adóköteleseket a lajstrom vételétől számított 15 nap alatt fizetési meghagyással értesíteni kötelesek.
19. § (1) Ha valamely épületre vagy épületrészre vonatkozólag külön törvény alapján ideiglenes adómentességre megállapításának van helye, ennek megállapítása iránt az adómentességre igényt tartó köteles az épület fekvése szerint illetékes pénzügyigazgatósághoz írásban folyamodni és folyamodásához az épület és épületrész tervrajzát és a hatósági lakhatási engedélyt mellékelni. A kérést az épületnek (épületrésznek) egészbeni vagy részbeni használatbavételtől számított harminc nap alatt kell benyujtani. Ha az adózó az adómentesség engedélyezését az itt megállapított határidő letelte után, de legkésőbb a használatbevételtől számított egy éven belül kéri, az adómentesség engedélyezhető, ha az adózó mulasztását igazolja és ha az építkezések minőségének és terjedelmének megállapítása még nehézségek nélkül is teljes szabatossággal lehetséges. Ilyen esetben azonban a használatbavételtől a kérvény beadását követő évnegyed első napjáig a házadót meg kell fizetni.
(2) Az ideiglenes adómentességet az épület, illetőleg épületrész egészbeni vagy részbeni használatbavételének napjától számítva kell megadni arra az időre, amelyre az ideiglenes adómentességi kedvezmény az illető külön törvény alapján megadható.
(3) Az ideiglenes adómentességre való igény elenyészik, ha a fél, illetve a törvényes képviselő az ennek megállapítására irányuló kérést a jelen törvényszakasz első bekezdésében meghatározott idő után nyujtotta be, illetve ha az esetleges elkésés igazolására irányuló kérését elutasították.
(4) Az ideiglenes adómentesség kérdésében elsőfokon a pénzügyigazgatóság határoz.
20. § (1) A határidő elmulasztása miatt a fél, illetve a törvényes képviselő (meghatalmazott) igazolással élhet, ha kérését el nem háríthatott akadály miatt nem adhatta be a megszabott határidőben.
(2) A hitelt érdemlő módon indokolandó igazolási kérelmet az érdemleges kéréssel együtt 15 nap alatt kell beadni attól a naptól számítva, amelyen a kérés legkésőbben benyujtható lett volna, vagy ha az akadály csak később szünt volna meg, amelyen az megszünt.
(3) Az igazolási kérelmet a pénzügyigazgatóság az ügy érdemének tárgyalása előtt bírálja el, s amennyiben az igazolást elfogadja, egyben az ügy érdemében is határoz. Ha a pénzügyigazgatóság az igazolást nem fogadja el, a kérést visszautasítja.
21. § Az elsőfokon megállapított házadót az adóalapnak, illetve a bérjövedelemnek évközi emelkedése vagy apadása nem érinti.
22. § (1) Évközben kivetésnek van helye:
a) ha az épület (épületrész) üresen állott és az adóévben használatba vétetik:
b) ha az adómentes épület (épületrész) évközben adókötelessé válik. Ezekben az esetekben a megfelelő házadót a használatbavétel, illetve az adókötelezettség napjától kezdve az adóév végéig azon nyers bérjövedelem, illetve haszonérték alapján kell kivetni, amely az adókötelezettség beállásának időpontjától kezdve az adóév hátralévő idejére esik.
(2) A tényleges birtokos köteles a mentesség megszünését és az adókötelezettség beállását a megszünéstől számított 15 nap alatt a községi előljáróságnak (városi adóhivatalnak) bejelenteni, mely a jelen törvény 12. §-ának (1), illetve 14. §-ának (2) bekezdése értelmében intézkedik.
23. § (1) Adótörlésnek van helye:
a) az adóév folyamán adómentessé vált épületek (épületrészek) után attól a naptól kezdve, amelyen a mentességet megállapító körülmény beállott;
b) a lebontás vagy elemi csapás folytán megszünt adótárgyak után attól a naptól kezdve, amely napon az épület használatlanul maradt:
c) tűz, árvíz, háború, vagy földrengés által megrongált épületek után a kár mérvéhez képest;
d) a rendszerint bérbeadás útján hasznosított és üresen álló vagy évközben megüresedett épületek (épületrészek) után arra az időre, ameddig üresen állottak;
e) ha a bérjövedelem egészben vagy részben igazoltan behajthatatlan, a behajthatatlanná vált bérösszeg erejéig.
(2) Az adóköteles az adótörlésre irányuló kérést attól a naptól számított 15 nap alatt tartozik a pénzügyigazgatósághoz címezve a községi előljáróságnál (városi adóhivatalnál) beadni, amely napon az adótörléshez való igénye keletkezett.
(3) Az adótörlés iránt a 15 napi határidő eltelte után beadott kérések csakis a benyujtás napjától kezdve vehetők figyelembe. E napot megelőző időre tehát adótörlésnek nincs helye.
(4) Az adótörlés kérdésében elsőfokon a pénzügyigazgatóság határoz.
(5) Az igazolásra nézve a 20. §-ban foglalt szabályok az irányadók.
24. § (1) A kivetett házadó jogosságának és mérvének kérdésében a pénzügyigazgatósághoz van fellebbezésnek helye.
(2) A fellebbezést a kivetett adóról szóló értesítés kézbesítését követő 30 nap alatt kell a pénzügyigazgatóságnál benyujtani.
(3) A 30 napi határidőn belül beadott fellebbezésnek annyiban halasztó hatálya van, hogy ilyen esetben csak a házadóval megrótt épület után a megelőző évre kivetett adónak megfelelő, vagy a bevallásnak változatlan elfogadása esetében kivethető összeget lehet behajtani és pedig az utóbbi összeget akkor, ha az a megelőző évre kivetett adóösszeget meghaladja.
(4) Az igazolásra a 20. §-ban foglalt szabályok az irányadók.
(5) Ha az adóalapnak helyszíni becslés útján való megállapítása szükséges és a fél azt kéri, a pénzügyigazgatóság a fellebbezést a becslési eljárás lefolytatása végett a becslő bizottságnak adja ki.
(6) A becslő bizottságnak elnöke a pénzügyigazgatóságnak kiküldöttje, tagjai pedig városokban az államépítészeti hivatal és a városi adóhivatal egy-egy kiküldöttje, községekben a községi (kör-) jegyző és egy községi előljárósági tag.
(7) A becsléshez a fél által megnevezett szakértőt is meg kell hívni, ha a fél ennek közreműködését kéri.
(8) A becslési eljárás költségeit a fél viseli, ha a becslési eljárás során az eredetileg kivetett adóalap legalább 25%-al le nem szállíttatik.
(9) A becslési eljárást a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
25. § (1) A pénzügyigazgatóságnak a házadó jogosága és mérve, továbbá a mentesség [2. § (2) bek., 19. §], valamint az adótörlés (23. §) kérdésében hozott határozatai ellen a m. kir. közigazgatósági bírósághoz panasznak van helye.
(2) A fellebbezést elkésés miatt visszautasító, valamint az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen szintén a m. kir. közigazgatási bírósághoz lehet panasszal élni.
(3) A panaszokra az 1896:XXVI. törvénycikk rendelkezései az irányadók.
(5) A panasznak halasztó hatálya nincsen.
26. § (1) A pénzügyigazgatóságnak olyan határozatai ellen, amelyek ellen a közigazgatási bírósághoz nincs helye panasznak, a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
(2) A fellebbezés beadásának a megtámadott határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül van helye.
(3) Az igazolásra a 20. §-ban foglalt szabályok az irányadók.
27. § (1) Adócsalást követ el az, aki abból a célból, hogy valaki a jelen törvény alapján járó házadó alól egészen van részben mentesüljön:
1. adóbevallásába tudva valótlan adatokat vezet be vagy abból adóköteles jövedelmet szándékosan kihagy;
2. beadványában - ideértve a jogorvoslatot is - vagy a hatóság részéről hozzá intézett kérdésekre adott válaszában tudatosan valótlan nyilatkozatot tesz vagy az adó helyes megállapítására alkalmas ismert ténykörülményt szándékosan elhallgat;
3. a hatóságnak megtévesztésével őt nem illető adómentességet vesz igénybe.
4. A házbérjövedelmet az adóívet megelőző utolsó évnegyedre (házbérnegyedre), illetve november hónapra átmenetileg leszállítja, de a következő időszakra újból felemeli, hogy ily módon a 8. § szerint megállapítandó adóalap az egész évre tényleg beszedett bérnél kevesebb legyen.
(2) Adócsalás miatt az 1920:XXXII. törvénycikk alapján kiszabható szabadságvesztés-büntetésen felül minden esetben mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett adó háromszorosától tízszereséig terjedhet.
28. § (1) Ha az adóköteles bevallását kellő időben be nem adja, úgy a kivetés során megállapított házadó 5%-ának megfelelő bírság fizetésére kötelezendő. Ha az adóköteles a bevallás beadására vagy a bevallás pótlására az adókivető közegek vagy a pénzügyigazgatóság részéről hozzá intézett felhívásnak az abban kitűzött határidő alatt eleget nem tesz, úgy a kivetés során megállapított házadó 10%-ának megfelelő bírságban marasztalandó.
(2) Ha a fél az adókivetésig, de legkésőbb a jogorvoslati eljárás során igazolja, hogy a mulasztás vétlen volt, vagy azt elháríthatatlan akadály okozta, a bírság kivetését mellőzni, illetve a kivetett bírságot törölni kell.
(3) A bíróság mindenben követi a házadó sorsát úgy, hogy ha a házadó jogorvoslati eljárás során apad vagy emelkedik, a vele egybekötött bírság is megfelelően csökken, illetve emelkedik.
29. § (1) Amennyiben a cselekmény vagy mulasztás súlyosabb büntető rendelkezés alá - különösen a 27. § rendelkezése alá - nem esik és a cselekmény vagy mulasztás nem olyan, hogy a 28. § alapján bírsággal volna sujtható, szabálytalanság miatt 50,000 K-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az, aki a jelen törvény egyes rendelkezéseiben vagy az azok alapján kiadott miniszteri rendeletben a házadó biztosítása végett megszabott kötelességét oly módon szegi meg, amely a házadó megrövidítésére alkalmas.
(2) E pénzbírságot - amely szabadságvesztésre át nem változtatható - elsőfokon a pénzügyigazgatóság szabja ki; határozata ellen annak közlésétől számított 30 nap alatt birtokon kívül a pénzügyminiszterhez van fellebbezésnek helye.
30. § (1) Azok a hatósági közegek, akik az ebben a törvényben vagy az ebben a törvényben foglalt felhatalmazások alapján kiadandó rendeletekben az adó kivetése és biztosítása céljából rájuk rótt kötelességeiket mulasztás vagy cselekmény által megsértik - amennyiben a 29. § alapján súlyosabb büntetés alá nem esnek, - 20,000 K-ig terjedhető rendbírsággal büntetendők.
(2) A rendbírságot első fokon a pénzügyigazgatóság állapítja meg. Határozata ellen annak közlésétől számított 30 nap alatt birtokon belül a pénzügyminiszterhez van felfolyamodásnak helye, aki végérvényesen határoz.
31. § (1) A törvényhatóságok felhatalmazást nyernek arra, hogy saját háztartásuk céljaira az alábbi szabályok szerint, az e végből alkotandó külön szabályrendelet alapján, fényűzési lakásadót vethessenek ki és szedhessenek be.
(2) Az erre vonatkozó szabályrendeletek megalkotásánál az alább következő 32-37. §-okban foglalt szabályokat kell irányadókul venni.
32. § (1) Fényűzési lakásadó alá vonhatók a természetes személyeknek olyan lakásai, amelyek a lakást használó családi körülményeihez képest a rendes szükségletet meghaladó számú helyiségekből állanak vagy - a helyiségek számára való tekintet nélkül - nagy kényelemmel, fényűzéssel vannak kiállítva. A közelebbi szabályokat a szabályrendeletek állapítják meg.
(2) Az a körülmény, hogy a lakásul használt helyiségek egészben vagy részben mentesek a házadó alól, a fényűzési lakásadókötelezettséget nem érinti.
(3) Fényűzési lakásadó kivetésének nincs helye olyan lakások után, amelyeket idegen államok diplomáciai képviselői, továbbá a diplomáciai képviseletek személyzetének területenkívüliséget élvező tagjai használnak.
33. § (1) A fényűzési lakásadó viselésére a lakó, illetve az a természetes személy köteles, aki a lakást használja, vagy használni jogosult. Ha a lakást többen használják, a fényűzési lakásadót valamennyire közösen kell kivetni s azért mindannyian egyetemlegesen felelősek.
(2) A fényűzési lakásadót az egyes lakásoknál a házadó alapjául vett évi nyers bérösszeg (haszonérték) alapján, külön lajstromban kell megállapítani.
(3) Fényűzési lakásadó fejében legfeljebb a bérösszegnek (haszonértéknek) 20-60%-a vethető ki. Ezeken a határokon belül a kulcsok fokozatait az illető törvényhatóság szabályrendelettel állapítja meg.
(4) Ha a lakáshoz a lakó vagy más által rendeltetésszerűen használt irodahelyiség, rendelő, munka- és műterem, üzlethelyiség, műhely is tartozik, akkor az erre eső bérösszeget, illetve haszonértéket nem szabad a fényűzési lakásadó alapjához számítani, hanem a lakásadó alapját az erre eső bérösszeg, illetve haszonérték figyelmen kívül hagyásával kell megállapítani. Ha az ilyen helyiségek bérösszege nincs külön megállapítva, vagy pedig a szerződő felek által kikötött bérösszeg aránytalanul magasnak vagy aggályosnak látszik, akkor azok bérértékét a törvényhatósági közegek hivatalos becsléssel állapítják meg.
(5) A fényűzési lakásadót a házadó-bevallási ívek és a házadók-kivetési lajstromokba foglalt adatok figyelembevételével a községi (városi) közegek vetik ki.
(6) A kivetési lajstrom szerint kivetett fényűzési lakásadóról az adóköteleseket fizetési meghagyással kell értesíteni.
34. § A kivetett fényűzési lakásadó ellen a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 30 nap alatt a törvényhatóság első tisztviselőjénél benyujtandó, de a közigazgatósági bizottság adóügyi bizottsága által elbírálandó fellebbezésnek, ennek határozata ellen pedig 15 nap alatt a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.
35. § (1) Ha a fényűzési lakásadó alapjául vett bérösszeg (haszonérték) a házadónál bármely címen felemeltetik vagy leszállíttatik, ebben az esetben a fényűzési lakásadót is hivatalból megfelelően helyesbíteni kell.
(2) Egyébként a fényűzési lakásadót az adóalapban, az átlagban vagy a lakrészek használatában évközben beállott változások nem érintik.
36. § A fényűzési lakásadó után sem állami, sem helyhatósági pótadó ki nem vethető.
37. § A fényűzési lakásadó könyvelésére, nyilvántartására, befizetésére és behajtására nézve az állami egyenes adókra vonatkozó rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
38. § (1) A házadó után az 1890:I. tc. 23. §-a, illetve az 1920. évi XXVII. tc. 3. §-a alapján kivetendő útadón kívül egyéb állami pótadót kivetni nem szabad.
(2) A házadó alá tartozó épületek után az 1923. évi január hónap első napjától kezdve kivetendő helyhatósági adók alapját a községek (városok) és vármegyék háztartásának szabályozásáról alkotandó törvény fogja megállapítani.
39. § A kivetett házadó könyvelését, esedékességét, beszedését, behajtását, biztosítását és behajtásának elévülését a közadók kezeléséről szóló törvény szabályozza.
40. § (1) A jelen törvény hatálybaléptével a házadóra vonatkozó s vele ellenkező törvények és törvényes rendelkezések hatályukat vesztik.
(2) A jelen törvény életbeléptét megelőző időre szóló visszahatólagos adóztatások és törlések eseteiben ezen hatályon kívül helyezett törvények irányadók.
41. § (1) A jelen törvénynek a házadóra vonatkozó szabályai 1923. évi január hó 1-ével lépnek életbe. Az 1923. évi házadókivetéshez szükséges előmunkálatok azonban már 1922. évben foganatosítandók.
(2) A jelenlegi árhullámzásnak kitett pénzértékre való tekintettel, az 1923. évre szóló házadó kivetésénél a bérbe nem adott épületek haszonértékének megállapításánál az eddig fennállott aránytalanságok kiküszöbölése szempontjából irányadó szabály az, hogy a házadó az illető épület után eddig az 1920:XXIII. tc. 92. §-a értelmében fizetett adótételek tízszeresét egy esetben sem haladhatja meg.
(3) A jelen törvénynek a házadóra vonatkozó rendelkezéseit a pénzügyminiszter; a fényűzési lakásadóra vonatkozó rendelkezéseit pedig a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértve hajtja végre.
