Az általános kereseti adóra vonatkozó törvényjavaslat elkészítésekor számolnom kellett a városok és községek ama kívánalmával, amely szerint a hozadéki adók egészben vagy legalább részben nekik engedtessenek át és az állam az egyenes adóztatás terén kizárólag vagy főképen a jövedelem és a vagyon teljes megadóztatására törekedjék.
Ennek a kívánalomnak a mérlegelése mellett és egyúttal figyelembe véve még más - alább említendő - mellékkörülményeket is, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a kérdés leghelyesebben úgy oldható meg, ha a formájában amúgy is teljesen elavult III. osztályú kereseti adó helyett az 1909:IX. törvénycikkel megalkotott általános kereseti adót hívom életre, továbbá beleolvasztom az I. oszt. ker. adót, a bányaadót, a IV. oszt. ker. adót, a tőkekamat- és járadékadónak egy részét, viszont teljesen megszüntetem a II. oszt. ker. adót, egyidejűleg pedig az így létesített új általános kereseti adót átengedem a községeknek és városoknak.
Az államkincstár érdekei az államháztartás mai helyzetében különösen szükségessé teszik, hogy a pénzügyek reformja során az államháztartás nagy érdekei pénzügyi kísérletezéseknek ne tétessenek ki, tehát lehetőleg megtartassanak azok a hozadéki adók, amelyek az államháztartás épületének eddig is legmegbízhatóbb oszlopai voltak. Ez okból a föld- és házadót az államkincstár számára meg kell tartanom s így a városoknak és községeknek csak a hozadéki adók fentemlített tagozatait engedhetem át.
Megtartom továbbá állami adónak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adóját is mint társulati adót, amely alá azonban nemcsak, az ú. n. nyilvános számadásra kötelezett vállalatok fognak tartozni, hanem minden kereskedelmi társaság és az alkalmi egyesülés is. Ez az adónem bár valóságos kereseti adó, nem is lenne helyesen beleolvasztható az új általános kereseti adóba, mert a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat illetőleg teljesen más eljárást igényel, adóalapját nem kell összeírás során kimunkálni, esetleg megbecsülni, hanem az a vállalatnak hiteles mérlege alapján számítandó ki.
E javaslat megszerkesztésekor teljesítem a városok és községek részéről szintén régóta hangoztatott azt a kívánságot is, amely az állami alkalmazottaknak községi pótadómentességét akarja megszüntetni. A pénzügyi kormányzat mindig hangoztatta, különösen az 1909. évi egyenesadó-reform parlamenti tárgyalása során, hogy elvileg nem ellenzi, sőt igazságosnak tartja azt, hogy az állami alkalmazottak is községi pótadó fizetésére köteleztessenek. Az említett parlamenti tárgyalás során az akkori pénzügyminiszter kijelentette, hogy e jogos kivánalom úgy, mint általában a községi háztartások rendezése, akkor lesz gyökeresen elbirálandó, amikor az adóreformnak kiegészítő részét képező helyhatósági és egyéb közszolgáltatások rendezésére fogunk áttérni.
A városok, községek gazdasági beléletének és helyzetének tanulmányozása után elérkezettnek látom az időt arra, hogy háztartások rendeztessék. Az autonom adók összegének abszolut nagysága, a megterheltetésnek egymástól szertelenül elütő foka ugyanis előtérbe állítja gazdasági helyzetük és viszonyaik sürgős szabályozását. Éppen ezért egyik legközelebb benyujtandó törvényjavaslatomban a vármegyék, városok és községek közszolgáltatási jogának szabályozását kívánom rendeztetni. A jelen törvényjavaslat szerint a községeknek és városoknak átengedendő általános kereseti adó alól az állami alkalmazottak sem lesznek mentesek, amivel szemben azonban természetesen gondoskodni kell arról, hogy ezeknek az alkalmazottaknak az adóterhe a jelenlegi helyzettel szemben ne növekedjék.
A jelen törvényjavaslatomban még egy célt kívánok elérni, nevezetesen a mai egyenesadók nagy számának lényeges csökkentését.
Kétségtelen, hogy az adózó közönség tájékozatlanságának, sőt mondhatjuk ellenszenvének egyik oka az volt, hogy az egyenes adó száma tul nagy, s azoknak egymásra hatása olyan bonyolult, hogy még a hozzáértőknek is sokszor nehézséget okoz azok között eligazodni.
Az új formájában életre hivandó általános kereseti adóval megszűnik, mint már előbb említettem, az I. osztályú, a II. osztályú és a IV. osztályú kereseti adó, a bányaadó, a tőkekamat- és járadékadónak éppen a legtöbb munkát okozó s a legcsekélyebb jövedelmet hajtó része, a lajstromos kivetés alapján szedett járadékadó, nemkülönben az ezek után kivetendő általános jövedelmi pótadó és országos betegápolási pótadó, végül a bányaadó, valamint a tőkekamat- és járadékadó után kivetendő hadipótlék. A III. osztályú kereseti adó helyébe pedig az általános kereseti adó lép. A tőkekamat- és járadékadónak egyik részét beleolvasztom az általános kereseti adóba, a másik részét pedig s nevezetesen az úgynevezett betéti tőkekamatadót beleolvasztom az okirati illetékbe.
A benyujtott törvényjavaslat szerint a községeknek és városoknak átengedendő általános kereseti adónak tárgya lesz: 1. mindaz a jövedelem, amely eddig a III. osztályú és részben az I. osztályú kereseti adónak volt tárgya, nevezetesen az a jövedelem, amely az ipari, kereskedelmi üzletből, a szellemi és bármi más haszonhajtó foglalkozásból származik, feltéve, hogy a foglalkozást csak egyes egyén, vagy egyéni cég folytatja, 2. az egyes egyén, vagy egyéni cég által folytatott bányászatból eredő jövedelem, amely jelenleg a bányaadó alá tartozik, 3. a szolgálati és munkabérviszonyból származó jövedelem, amely jelenleg a IV. osztályú és részben az I. osztályú kereseti adó alá esik, végül 4. a jelenleg a lajstromosan kivetett tőkekamat- és járadékadó alá eső az a jövedelem amely járadékokból, bérekből és haszonbérekből, dologi jogosítványokból folyik s a melyek jelenleg az 1909:VII. törvénycikk 1. §-ának 4. és 6. pontjában vannak felsorolva.
Az általános kereseti adó életbeléptetésével egyúttal tekintettel akarok lenni arra a körülményre is, hogy a jelenlegi adminisztráció a maga túlterheltsége mellett lehetőleg kímélendő az új adónemek behozásától. Már pedig az általános kereseti adó lényegében nem lesz más, mint a jelenleg érvényben levő III. osztályú kereseti adó, illetőleg a beléje olvasztott bányaadó, IV. osztályú kereseti adó, meg a tőkekamat és járadékadó. Sőt még azokat az eljárási szabályokat is, amelyek ma fennállanak s amelyeket az 1909:IX. törvénycikk is át akart venni, igyekszem egyszerűsíteni úgy, hogy az adminisztrációnak minél kevesebb munkája legyen. Így az adóalapok kinyomozását és megállapitását egybekapcsolom a jövedelemadó alapjának kinyomozásával és megállapításával. Mind a kettő egyszerre fog megtörténni. A beszerzett adatok kölcsönösen fel lesznek használandók mind a két adónem megállapításánál. Éppen ezért teljesen elvetem az úgynevezett minimális tételeket, amelyekre nézve már az 1909:IX. törvénycikkre vonatkozó törvényjavaslatnak indokolása hangoztatja, „hogy a jövedelemadónak a magyar adórendszerbe való beállítása egyenesen arra utal bennünket, hogy az általános kereseti adót az adózók bevallása alapján kipuhatolt tényleges kereset és valódi üzleti eredmény adójává tegyük s ne elégedjünk meg csupán tárgyi ismérvekkel, átlagokkal és valószinűségekkel ott, ahol a jövedelemadó céljaira úgy is ki kell nyomoznunk a valódi keresetet és a tényleges üzleti eredményt. A jövedelemadó és az általános kereseti adó ugyanis egymást kölcsönösen támogatják és kiegészítik”. Ha mindez igaz, akkor semmi értelme sincs a kereseti adó alapjának kimunkálásakor olyan minimális tételeket venni segítségül, amelyeket az ugyanakkor kinyomozott tényleges üzleti eredmény, valódi kereset teljesen fölöslegessé tesz.
Akkor pedig, amikor az általános kereseti adónak és a jövedelemadónak alapját egyszerre munkáltatom ki, egyúttal elérem azt is, hogy ebben a közös munkában most már a községi (városi) közegek éppen olyan mértékben lesznek érdekelve, mint az államkincstár, mert hiszen az egyik adónem teljesen az ő bevételük lesz. A községi és városi közegeknek tehát saját érdekük lesz minden adóalanyt kikutatni és minden adóalapot kimunkálni.
Az adóalapot magát - úgy az általános kereseti adóra, mint a jövedelemadóra nézve - a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) fogja megállapítani s míg a jövedelemadóra nézve elkészíti az adótervezeteket tartalmazó lajstromot, az általános kereseti adóra vonatkozó adóalapokat egyidejűleg külön lajstromba foglalja és azzal adja ki a községnek (városnak), hogy a tulajdonképeni adókiszámítást és adókivetést már ő maga foganatosítja.
Ezzel az eljárással igen egyszerűvé fogom tenni az adminisztráció munkáját.
A szolgálati és munkabérviszonyból származó jövedelmek után pedig, amelyek eddig a IV. osztályú s részben az I. osztályú kereseti adó alá tartoztak, az általános kereseti adót a munkaadó lesz köteles a kifizetett illetményből levonni és a községnek vagy városnak beszolgáltatni. Itt nem is lesz lajstromos adókivetés. Ennek az új eljárásnak előnyei szembeszökők; főelőnyei közül az egyik az, hogy az adminisztráció munkáját megkönnyítem, a másik pedig az, hogy az illetmények után járó adó nem lesz behajthatatlan, mint amilyen jelenleg a legnagyobb részében.
Ezek után áttérek a törvényjavaslat egyes szakaszainak részletes indokolására.
Ez a szakasz az általános kereseti adó alá eső forrásoknak megjelölését foglalja magában.
Miként már az általános indokolásban is említettem, az általános kereseti adó alá fognak esni elsősorban azok a haszonhajtó foglalkozások, amelyek az elmélet szerint az iparadó és a munkabéradó alá tartoznak, kivéve a társas vállalatokat, az alkalmi egyesüléseket és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat, amelyek külön törvény alapján társulati adó alá fognak esni. Másodsorban idetartoznak a jelenleg tőkekamat- és járadékadó alá eső azok a jövedelmek, amelyek járadékokból, s járadékszerű szolgáltatásokból, föld- vagy házadó alá nem eső tárgyak vagy jogok bérbeadásából, örökbérből, jogokért járó díjakból származnak.
Az ipari és kereskedelmi üzletből, a bányászatból, továbbá az egyéb haszonhajtó foglalkozásból eredő jövedelem adó alá fog esni, ha az illető foglalkozás, kereseti tevékenység az országban akár belföldi, akár külföldi egyén által folytattatik. A szolgálati és munkabérviszonyból származó jövedelem adó alá fog esni, ha az az országból származik és akár belföldi, akár külföldi élvezi, vagy ha az illető itt lakik és az illetménye akár bel-, akár külföldről származik.
A járadék stb. jövedelem itt adó alá esik, ha az az országból származik, vagy ha az külföldről származik ugyan, de annak élvezője itt lakik.
Ez a szakasz meghatározza, hogy mely jövedelem nem tartozik általános kereseti adó alá.
A mező- és erdőgazdaságot illetőleg teljesen elfogadom az 1909:IX. törvénycikknek azt az álláspontját, hogy ott kezdődjék a kereseti adó határa, ahol a földadóé végződik, mert amily igazságtalan azoknak a jövedelmeknek kereseti adó alá vonása, amelyek földadóval már meg vannak róva, éppen olyan helytelen volna azoknak az őstermeléssel kapcsolatos jövedelmeknek a kereseti adó alól való kihagyása, amelyeket a földadó nem érint.
Az őstermelés a mellékiparágaival együtt csak két esetben vonható kereseti adó alá. Először akkor, ha az őstermelő nem szorítkozik csupán saját nyers termékeinek feldolgozására és eladására, hanem ezenkívül nem öntermesztette termékekkel iparszerűleg kereskedik. Másodszor akkor, ha az őstermelő az őstermelés nyers termékeiből az illető gazdasági ág körébe természetszerűleg nem tartozó átdolgozás (specifikáció) mellett állít elő árucikkeket és ezeket üzletszerűleg hozza forgalomba.
E szerint az adókötelezettségnek egyik ismérve a termékekkel való üzletszerű kereskedés; másik pedig: a termékek iparszerű átalakítása, átváltoztatása és azoknak üzletszerűleg gyakorolt forgalombahozatala. Ha tehát az őstermelő a saját mező- vagy erdőgazdaságának termékeit adja el, legyenek ezek a termékek akár állati, akár növényi termékek, nem vonható kereseti adó alá akkor, ha e termékeket nyers állapotban vagy oly átdolgozásban értékesiti, mely átalakítás természetszerűleg tartozik az illető gazdasági ág körébe. Ellenben, ha saját nyers termékeit iparcikkekké dolgoztatja át (pld. az erdő fájának deszkává, dongává, egyszóval iparcikké való kikészítése, a szesztermelés stb.) s ezeknek az iparcikkeknek forgalombahozatala üzleti vállalkozás jellegét ölti fel, oly jövedelmi többlettel állunk szemben, mely egészen jogosan utalható az általános kereseti adó tárgyai közé.
Nem vonható az általános kereseti adó alá - hasonlóan az éppen most elmondottakhoz - természetesen az a jövedelem sem, amely a házadónak és a fényűzési lakásadónak tárgya.
Nem esnek az általános kereseti adó alá a társulati adó alá tartozó vállalatok, vagyis a kereskedelmi társaságok, az alkalmi egyesülések s a biztosítási vállalatok. Nem esnek végül általános kereseti adó alá a részvénytársaságok és szövetkezetek igazgatóságának és felügyelő bizottságának tagjai, úgyszintén a választmányi tagok és a napibiztosok által e minőségükben élvezett javadalmazásai, amelyek szintén a társulati adóról szóló törvény rendelkezései szerint fognak külön adóval megrovatni.
Ez a szakasz a kereseti adó alól adandó állandó adómentességek eseteit taxative sorolja fel.
Az 1-7. pont alattiak adómentességét azért kell kimondani, mert az általános kereseti adónak alapját a jövedelemadónak alapjával együttesen és azzal egyszerre kell kimunkálni, a két adónem alapja között tehát nem lehet eltérés, mert az a munka egyszerűségének rovására menne. Eltérés csupán a köz- és magánalkalmazottakat illetőleg lesz, akiknek a jövedelemadó alól mentesitett jövedelme az általános kereseti adó alól nem lesz mentesítve. Önként értetődik azonban, hogy a hozadéki adók reformja után megalkotandó új jövedelemadó törvényben a mentességek körét újonnan fog kelleni megállapítani.
A 8-12. pont alatt felsorolt állandó adómentességek jelenleg is fennállanak, illetőleg a gyakorlatban ma is érvényesülnek.
A 9. pontban mentesíttetik az állam, amely az általános kereseti adó és a tőkekamatadó alá eső jövedelme után eddig sem volt megadóztatva. A községek és városok ez alól a kereseti adó alól ezután adómentesek lesznek, mert hiszen most az általános kereseti adó a községnek és városnak bevétele lesz, önmagának tehát nem fizethet adót.
A 4. §-ban az ideiglenes adómentességekre vonatkozó rendelkezések foglaltatnak, amelyek nem igényelnek megokolást.
Ennek a szakasznak tartalma egyébként megfelel az 1909:IX. törvénycikk 5. és 12. §-ában foglaltaknak.
Ennek a szakasznak rendelkezéseiben kifejezésre jut az, hogy az itteni vállalkozásnak külföldi fiókja stb. szintén itt adóztatandó meg, továbbá megerősíti az 1. §-ban már kifejezésre juttatott azt az elvet, hogy a külföldi is adóköteles, ha itt haszonhajtó foglalkozása van.
Ezek a szakaszok az adófizetés kezdetét és megszűnését szabályozzák, még pedig célszerűségi okokból egész hónapos meghatározásokkal.
Az 1909:IX. törvénycikkből átvett és a jelenlegi gyakorlattal szemben új rendelkezés lesz az elemi csapás esetében adandó adótörlés, amely a földadónál ma is meglevő eljárással egyező. A hivatkozott 1909:IX. törvénycikkben foglalt rendelkezéssel szemben csak azt a csekély változtatást teszem, hogy nem 15, hanem 30 napos szünetelés esetében adok helyet adótörlésnek és új adóztatásnak.
A csőd esetében követendő eljárást úgy szabályozom, amint azt a társulati adóra vonatkozó törvényjavaslatban teszem.
Ez a szakasz a kivetési jog elévülését szabályozza. Az elévülés határideje ennél az adónemnél is 6 év, úgy, mint az állami egyenes adóknál.
Ez a szakasz az adóköteles jövedelem meghatározását tartalmazza.
Az általános kereseti adónak kivetése évenkint fog megtörténni s mindig az előző évben elért jövedelem lesz az adóalap, éppen úgy mint a jövedelemadónál. Csakis ilyen módon lehet egyszerre és egyforma eljárás mellett ennek a két adónemnek amúgy is azonos adóalapját helyesen kimunkálni.
Ha valamely ujonnan keletkezett keresetforrásnak még nincs egész évi jövedelme, az adóztatás - úgy, mint a társulati adónál is - az első év végéig szünetelni fog s annak letelte után történik meg az adóztatás, amikor is, ha az első év csonka, az első csonka évre a tényleg befolyt jövedelem, míg a második üzleti évre a csonka év eredményének arányosan átszámított összege lesz az adó alapja.
E szakasz rendelkezései egyebekben az 1909:IX. törvénycikk 24. §-ából és az 1912:LIII. törvénycikknek ezt kiegészítő 11. §-ából vétettek át.
Lényeges újítás azonban az utóbb említett törvényszakaszból átvett rendelkezéseknél az a kiegészítő felhatalmazás, amelyet a pénzügyminiszternek meg kell adni a végből, hogy egyes kereskedelmi vagy ipari vállalatoknál egyezmény hiányában, viszonosság nélkül is e szakasz szellemében rendelkezhessék mindaddig, amíg az illető állammal megegyezés nem történik. Ez a felhatalmazás különösen szükséges arra a helyzetre való tekintettel, amelybe a trianoni békekötés következtében, különösen a közvetlenül szomszédos államokkal jutottunk.
Ez a két szakasz a nyers jövedelemből levonható tételeket sorolja fel, illetőleg az adóköteles jövedelem meghatározását tárgyalja.
A levonható tételek nagyjában ugyanazok, mint amelyeket a jövedelemadó alapjából is le lehet vonni, ide nem értve azokat a személyes terheket, amelyek csakis a személyi jellegű jövedelemadónál vonhatók le. Az a körülmény, hogy a levonható tételek ugyanazok lesznek az általános kereseti adónál, mint a jövedelemadónál, lényegesen megkönnyíti e két adónem alapjának együttes kimunkálását.
A bányavállalatokra nézve több újítás van, amelyeket a bányaadóra vonatkozó 1921:XVIII. törvénycikkből kellett átvennem, miután a külön bányaadó megszűnik és beleolvad az általános kereseti adóba, illetőleg társulati adóba, aszerint, hogy egyéni-e az vagy társas cég, nyilvános számadásra kötelezett vállalat.
A 12. §-ban foglaltak megfelelnek az eddigi rendelkezéseknek.
E szakaszban bár a 11. §-ban foglaltak után talán feleslegesnek látszik felsorolom azokat a tételeket, amelyek semmiképpen sem vonhatók le a nyers jövedelemből. E felsorolás azonban esetleges félreértések elkerülése végett mégsem egészen felesleges.
A le nem vonható tételek azok, amelyek vagy az életfentartási szükségletek fedezésére szolgálnak, vagy a vállalatban fekvő tőkék kamatozását, tehát éppen magát az adóköteles jövedelmet jelentik, végül amelyek szorosan véve nem tartoznak az üzlet folytatásához szükséges kiadások közé, ennélfogva az adókivetés alapját képező üzleti jövedelemből le sem vonhatók.
A szolgálati illetményeknek kereseti adó alá vonása folytán meg kell állapítani azokat az illetményeket is, amelyek adó alá vonandók. A jövedelmek felsorolása - a jövedelemadóval való szoros kapcsolatnak megfelelően - megegyezik az 1909:X. tc. 21. és 22. §-ában foglalt szabályokkal. Az alapelv az, hogy minden állandó illetmény, amelyet az adózó munkaadójától követelhet, amelynek kiszolgáltatása tehát nem függ a munkaadó bőkezűségétől, adó alá esik.
Ez a szakasz megfelel az 1909:IX. törvénycikk 18. §-ának, kiegészítve a bányavállalatokra vonatkozólag az 1921:XVIII. törvénycikk 14. §-ában foglaltakkal.
Általános elv, hogy az adókötelesnek minden jövedelme ott kerüljön általános kereseti adó alá, ahol az keletkezik. Ez az elv különösen érvényesítendő most, amikor az általános kereseti adó községi szolgáltatás lett.
Természetesen az ugyanabban a községben vagy városban levő többféle foglalkozás, jövedelemforrás adóalapját külön-külön kell megállapítani, hogy az egyiknek vagy a másiknak megszűnése esetében az adótörlést el lehessen rendelni.
A fő- és a fiókvállalatok külön-külön és ott fognak adó alá kerülni, ahol vannak, így tehát az 1875:XXIX. törvénycikkben szabályozott adóátutalás feleslegessé fog válni, amely adóátutalási eljárás amúgy is sok helytelenségre adott alkalmat.
Ez a három szakasz az általános kereseti adónak kulcsait, illetőleg tételeit állapítja meg.
Az általános kereseti adó háromféleképen fog szedetni, még pedig vagy lajstromosan veti ki a község, város a 16. §-ban meghatározott százalék szerint, vagy pedig kivetés nélkül a munkaadó vonja le az illetményből a 17. §-ban meghatározott tételek szerint, végül egészen külön eljárás szerint állapítandó meg s szedendő a házalóknak és a külföldi utazóknak kereseti adója. Ezt a 18. § szabályozza.
A községnek és városnak a 16. § szerint megengedtetik, hogy az általuk lajstromosan kivetendő általános kereseti adó kulcsát a költségvetésének megállapításakor a mindenkori szükségletéhez képest évenkint állapítsa meg, és pedig 5%-ig a saját hatáskörében, ha pedig az 6% sem lenne elégséges a költségeinek fedezésére, akkor a pénzügyminiszter engedélye mellett 10%-ig emelhető fel a kivetési kulcs.
Ezek a kulcsok oly mérsékeltek, hogy lehetővé teszik a valóságos kereset kinyomozását is anélkül, hogy az adózót jelentékeny teherrel rónák meg. Ugyanis az új általános kereseti adó kulcsa minden esetben lényegesen kevesebb lesz, mint a mennyi a mai III. osztályú adó a pótlékaival együtt. A III. osztályú kereseti adó ugyanis 10%, ez után jár 35% általános jövedelmi pótadó és 20% országos betegápolási pótadó, együtt tehát 15.5%.
A szolgálati és bérjárandóságok után, valamint a járadékok s a járadékszerűen visszatérő szolgáltatások után a javaslat igen enyhe tételeket állapít meg, amely tételek 0.125%-tól felfelé proglessive fokozódnak és heti 20.000 K, illetőleg havi 80.000 K illetményen vagy járadékon, járadékszerű szolgáltatáson felül 6%-ot tesznek ki.
A szolgálati és bérjárandóságok után a 17. § szerint járó általános kereseti adónak terhe tehát kisebb lesz annál, amely a mai adótörvények szerint IV. osztályú kereseti adó, s ennek állami járulékai (általános jövedelmi pótadó és országos betegápolási pótadó) címén a magánszolgálatban állóknál ez idő szerint jár és a kisebb illetményeknél nem haladja meg azt az összeget, amelyet a köztisztviselők ma fizetnek adóköteles törzsfizetésük után.
A járadékok és járadékszerű szolgáltatások (1. § 4. és 5. pontja) után pedig azért fizetendő a 17. §-ban megállapított enyhe tételek szerint, s nem a 16. §-ban meghatározott százalék szerint az általános kereseti adó, mert ezek a jövedelmek jelenleg 2%-os tőkekamat- és járadékadó alá esnek, a 16. § szerint megállapított százalékos általános kereseti adó tehát esetleg az eddiginél nagyobb adóterhet jelentene.
A 17. § azonkívül részletesen szabályozza az eljárást azokra az esetekre, amelyekben az illetmények a rendesnél hosszabb vagy rövidebb időre fizettetnek ki.
A 17. §-nak utolsó bekezdése az 1875:XXIX. törvénycikk 29. §-ában szabályozott eljárást tartja fenn az ügyvédek, orvosok és mérnökök szolgálati illetményeinek megadóztatása tekintetében.
A 18. § felemeli az állandó üzlettelep nélkül működő házalóknak terhére legutóbb az 1920:XXIII. t-cikk 75. §-ában megállapított adótételeket.
Ez a két szakasz a bevallási kötelezettséget állapítja meg s a bevallásnak kötelezővé tételét mondja ki.
A bevallás adásának kötelezettsége alól csak azok az alkalmazottak mentesülnek, akiknek általános kereseti adóját a 30. § szerint a kifizető pénztár, illetőleg a munkaadó fogja levonni és beszolgáltatni. Felhatalmazást kell adni egyúttal a pénzügyminiszternek, hogy a többi adózót is esetleg általában, esetleg azoknak csak egyes csoportját felmenthesse a vallomásadás kötelezettsége alól. Azt tervezem ugyanis, hogy esetleg nem kell az általános kereseti adó céljából külön bevallást adni, hanem a jövedelemadó-vallomások használtatnának fel egyes kiegészítésekkel.
Egyébként az említett két szakaszban felvett rendelkezések általában megfelelnek az 1909:IX. törvénycikk 20-22. és 56. §-ában foglaltatnak.
Az adózó a vallomásában a megelőző évi jövedelmét tartozik bevallani.
Ha valamely haszonhajtó foglalkozásnak olyan jövedelméről van szó, amelyet csak becsléssel lehet megállapítani, az adózó - épen úgy, mint a jövedelemadónál - köteles arra is rámutatni a bevallásában, hogy milyen adatok alapján becsülte ezt a jövedelmet a bevallott összegre és különösen tartozik évi forgalmát feltüntetni.
A szolgálati és munkabérilletményeknél, amennyiben az egyáltalán bevallandó, be kell vallani mindazt, ami a 14. § értelmében adóalap.
Azonkívül a bevallásban egyes olyan támpontokat is be kell vallani, amelyek az adóköteles jövedelem megállapítását megkönnyítik, így péld. az üzletben levő tőke nagyságát, a lakás és üzlethelyiség bérét stb. Mindezek olyan adatok, amelyek bevallását az 1909:IX. törvénycikk 23. §-a, a bányavállalatokra pedig az 1921:XVIII. törvénycikk 18. §-a is kötelezővé teszi.
Azok, akik szabályszerű üzleti könyveket vezetnek, a nyereség- és veszteségszámlát is bemutathatják; ennek kötelező bemutatását azonban nem kívánom, amint az 1909:IX. törvénycikk sem akarta kívánni.
Ez a rendelkezés részben a mai gyakorlatot tartja fenn és megfelel az 1909:IX. törvénycikk 26. §-ában foglaltaknak, kiegészítve mégis oly értelemben, hogy esetleg mindenféle ügynöki jutalékra nézve lehet adatot szerezni a munkaadótól, nemcsak a cégjegyzett biztosító-társaságok ügynökeire nézve.
Ez a két szakasz azt szabályozza, hogy a bevallást mikor és hol kell beadni.
Célszerűnek tartom, hogy a bevallás határidejét maga a törvény jelölje meg, így az adózók lassanként hozzászoknak kötelességüknek pontos időben való teljesítéséhez. Egyúttal azonban felhatalmazást kell adni a pénzügyminiszternek, hogy a törvényben meghatározott határidőt és a bevallás beadásának részletkérdéseit szükség esetében megváltoztathassa.
Általános elv, hogy a bevallás abban a községben vagy városban adandó be, ahol azután az általános kereseti adót ki fogják vetni.
Ha valaki nem tudja kiállítani a bevallási ívet, a községi vagy városi közegek kötelesek az adózónak segédkezni, illetőleg a tollbamondott adatok alapján a bevallási ívét a fél nevében kitölteni. Ennek a segédkezésnek a kötelezettsége a többi egyenesadó-törvényben is ki van mondva.
A segédkezésnek megtagadása a 40. § szerint pénzbírsággal büntetendő.
Ennek a szakasznak a rendelkezéseiben megnyilvánul az az elv, hogy az általános kereseti adónak és a jövedelemadónak alapja egyszerre, ugyanazon összeírás alkalmával fog kimunkáltatni.
A 16. § szerint megállapítandó általános kereseti adót a község vagy város fogja kivetni, még pedig az a község vagy város, amelynél az adóbevallás a 23. § szerint történik, vagyis ahonnét a jövedelem származik.
Az adóalapot azonban a jövedelemadóösszeírás alkalmával az összeíró közegek becsülik fel s a pénzügyigazgatóság állapítja meg a bevallások és az összeírás adatai alapján, illetőleg az általa beszerzett egyéb adatok alapján. Mindez a jövedelemadó alapjának megállapításával egyidejűleg fog megtörténni. Éppen ezért a pénzügyigazgatóság eljárásában az általános kereseti adó alapjának meghatározása céljából is mindazokat a jogokat gyakorolja, amelyeket a jövedelemadóra vonatkozólag a törvény szerint gyakorolhat. Így tehát joga van az adózót beidézni és kihallgatni, tanukat vagy szakértőket igénybe venni, a hiteles nyereség- és veszteség-számlát bekívánni, könyvvizsgálatot elrendelni, különösen megokolt esetben az üzleti könyveket a könyvvizsgálatig lefoglalni.
Az adóalapot a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) külön lajstromba foglalja és kiadja a községi vagy városi közegeknek azzal, hogy a lajstromban az általános kereseti adót a meghatározott százalék szerint vesse ki.
A 17. § szerint levonásos eljárás alá eső kereseti adó természetesen nem jön a község, város által kivetett adónak lajstromába. Hasonlóképen nem jön ebbe a lajstromba a 18. § szerint kivetendő kereseti adó sem.
A község (a város) a kivetés megtörténte után az adózókat az adó kirovásáról fizetési meghagyással értesíti, hogy a kirovásról tudomást szerezhessenek s a határozat kézbesítése után 15 nap alatt fellebbezhessenek.
Az új általános kereseti adó általában az együttesen kezelt közadók módjára lesz esedékes és fizetendő.
Ettől az általános szabálytól két esetben van eltérésnek helye.
Előszőr külön eljárást kell alkalmazni a házalókkal és a külföldi utazókkal szemben. Az eljárást a 41. § szabályozza.
Másodszor a szolgálati és munkabérviszonyból származó jövedelem után az adót nem kell lajstromosan, egyénenkint kivetni, hanem azt a munkaadó fogja az alkalmazottnak illetményéből a kifizetéskor levonni és beszolgáltatni az illetékes községnek vagy városnak, tudniillik annak, amelynek területén az illetményt kifizető munkaadó az üzletét folytatja.
Az eljárás, amely szerint a munkaadó le fogja vonni az adót, körülbelül olyan lesz, mint amilyen jelenleg az 1907:XIX. tc. rendelkezései alapján a kerületi betegsegélyző és balesetbiztositó pénztári járulékok beszedésénél gyakoroltatik.
Az egész eljárást a pénzügyminiszter rendeletileg fogja szabályozni.
Mindazonáltal szükségesnek tartom, hogy a munkaadók és az alkalmazottak egyes fontosabb kötelezettségei már magában a törvényben legyenek kimondva.
A fizetési meghagyások ellen beadható fellebbezéseket az a felszólamlási bizottság fogja elbirálni, amely a jövedelemadó elleni fellebbezések elbírálására illetékes. Ez természetes következménye annak, hogy az általános kereseti adó alapja a jövedelemadóval egyszerre munkáltatott ki s a hét adóalap lényegében azonos.
Egyúttal igazolási lehetőséget adok az elkésetten beadott fellebbezésekre nézve, ha elfogadhatóan megokolható a késedelem.
A felszólamlási bizottság érdemleges határozata ellen minden esetben panaszszal lehet élni.
Ebben a szakaszban az adóbevallás elmulasztását bírságpótlékkal sujtom, hogy ez által az adózót a bevallási kötelezettségének teljesítésére szorítsam.
A régi adótörvényeknek hiánya volt az, hogy az adóbevallási kötelezettséget nem látta el büntető rendelkezéssel, aminek következtében a bevallási kötetezettség nem érvényesült, s a beadott vallomások értéktelenek voltak.
Az újabb adótörvények ezt a hiányt már pótolják és a bevallásoknak be nem adását az adó megfelelő felemelésével büntetik.
A bírságpótlék mérvét olyan mérvben állapítom meg, mint a társulati adónál.
Miután pedig a kivető község vagy város nem tudhatja, hogy melyik adózó nem adott kellő időben adóbevallást, a pénzügyi igazgatóság (adófelügyelő) köteles a lajstromban megjelölni ezt a körülményt, hogy a község, város a megfelelő bírságot kivethesse.
Ha a munkaadó az alkalmazottnak illetményéből levont adót a kitűzött határidőn túl szolgáltatja be a községnek vagy városnak, a késedelmet oly módon kivánom büntetni, ahogyan az 1920:XXIV. törvénycikk 24. §-ában a részvénytársaságok, biztosító intézetek büntetendők, ha az illetéket későn fizetik be.
Ebben a szakaszban bírságbüntetést állapítók meg továbbá arra a két esetre amikor a munkaadó a 21. §-ban említett illetményjegyzéket nem terjeszti be, vagy ha az illetményjegyzékkel kevesebb adót von le és szállít be, mint amennyi a törvény szerint jár.
Az engedély nélkül házalók bírságolására vonatkozó eljárást ugyancsak arra a községre bízom, amelyet az illető az adó le nem rovása által megkárosított.
Az adó hozadékának biztosítása céljából ebben a szakaszban adócsalásnak minősítem azokat az eseteket, amikor a megrövidítés szándékát lehet megállapítani.
A kisebb mulasztásokat, mint szabálytalanságokat pénzbirsággal kell büntetni.
Ez a szakasz a községi és városi közegek bírságolását szabályozza az olyan esetekre, amikor azok a reájuk rótt kötelességeiket megsértik.
Mint már említettem, az általános kereseti adó a többi egyenesadónak módjára fog kezeltetni, kivéve azt az esetet, amikor az általános kereseti adót a 30. § szerint a kifizető pénztár, illetőleg a munkaadó vállalat vonja be és fizeti be. Az illetményből levont adót a munkaadó köteles havonkint átszállitani az illetékes községnek, vagy városnak, ahol az alkalmazott állandóan lakik. Szükség esetében, vagy a tapasztalatoknak megfelelően e pénzügyminiszter rendeleti úton más határidőt szabhat ki az adók beszállítására. A házalók és a külföldi utazók adójának lerovása az 1909:IX. törvénycikk 52. § szerint fog történni.
Ez a rendelkezés megfelel az 1909:IX. törvénycikk 10. §-ában foglaltaknak.
Amint a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) joga van veszély esetében a jövedelemadót és a vagyonadót a rendes kivetés bevárása nélkül soron kívül kivetni, éppen úgy a községnek és városnak is meg kell adni ezt a jogot.
Ezek a rendelkezések az 1909:IX. törvénycikk 12. §-ában foglaltaknak felelnek meg.
Ez a törvényszakasz kimondja azt, hogy az általános kereseti adót az állam teljesen átengedi a községeknek és városoknak.
Ezek a szakaszok nem igényelnek külön megokolást.
