1. § (1) Társulati adót kötelesek fizetni:
1. a Magyarország területén székelő kereskedelmi társaságok, ú. m.
a) a közkereseti társaságok,
b) a betéti társaságok,
c) a részvénytársaságok,
d) a szövetkezetek,
e) a részvényekre alakult betéti társaságok,
f) a korlátolt felelősségű társaságok;
2. az alkalmi egyesülések (kereskedelmi ügyletek kötésére közös kockázattal vagy nyereségrészesedéssel létesült csoportok, átmeneti társulások stb.);
3. a biztosítási vállalatok, a közúti és helyiérdekű vasutak, a takarékpénztárak, illetőleg az alapszabályaik szerint pénzbetétek átvételére jogosított intézetek, akkor is, ha az 1. pontban felsorolt társaságok közé nem tartoznak;
4. az állam, törvényhatóságok és községek (városok) vállalatai.
(2) A külföldi társaságok, ha üzletüket a magyar állam területén gyakorolják, itteni üzleteik után társulati adót fizetnek.
2. § (1) Az a vállalat, amelynek székhelye Magyarország területén van, rendszerint csak a magyar állam területéről származó jövedelme után adózik.
(2) A külföldi telepe útján folytatott üzleteiből, külföldi ingatlanaiból, külföldi vállalatoknak az ő tárcájában lévő részvényeiből származó jövedelme azonban szintén adóköteles akkor, ha az adókötelezettség tekintetében az illető állammal viszonosság nem áll fenn. A pénzügyminiszternek joga van a vállalatok itt említett jövedelme tekintetében, viszonosság hiányában is, az általános szabályoktól eltérő és a vállalatokra nézve kedvezőbb rendelkezéseket tenni.
3. § Állandóan mentesek a társulati adó alól:
1. azok a vállalatok, amelyeknek adómentességét valamely fennálló törvény megállapítja;
2. azok a külföldi vállalatok, amelyeknek adómentességét államszerződések biztosítják;
3. az államvasutak;
4. a törvényhatósági és községi (városi) közkórházak, vásárcsarnokok, közvágóhidak, vízvezetéki, csatornázási, szemétfuvarozási és közvilágítási vállalatok;
5. azok az alkalmi egyesülések, melyek állami hitelműveletek lebonyolítására alakultak s azok az alkalmi egyesülések, amelyeknek adómentességét a jelen törvény végrehajtása tárgyában kiadandó utasitás megállapítja.
4. § (1) Az ideiglenes adómentességek eseteit, mérvét és tartamát a vonatkozó külön törvények szabályozzák.
(2) Ha a vállalat részben adómentes és az adómentes rész nyereségét eredményezett, a társulati adót csakis az adóköteles üzem után kell kivetni.
5. § Az adómentesség a társulati adón nyugvó pótlékokra is kiterjed.
6. § A kincstárnak a társulati adó követeléséhez való joga megnyílik:
a) újonnan keletkezett vállalatnál, ha működését nem a hó első napján kezdi, az üzletműködés megkezdését -,
b) ideiglenesen adómentes vállalatoknál pedig az adómentesség megszűnését követő hónap első napján.
7. § Az adókötelezettség annak a hónapnak utolsó napjával szűnik meg, amelyben a vállalat üzletműködését végleg beszüntette.
8. § (1) Ha a vállalat felszámol, vagy csődbe kerül, a terhére előírt társulati adót a felszámolás megkezdését vagy a csőd megnyitását követő hónap első napjától kezdve törölni kell.
(2) A felszámolás vagy csőd tartama alatt az adókivetés szünetel és csak a felszámolás befejezése vagy a csőd megszüntetése után kell a társulati adót a felszámolás vagy a csőd tartamára kivetni.
(3) A felszámolt vállalat vagyonát addig feloszlatni nem szabad, amíg társulati adója kivetve és adótartozása teljesen törlesztve nincsen. Ezen tilalom megszegéséből eredhető károkért a felszámolókat és a felügyelőbizottság tagjait egyetemleges kártérítési kötelezettség terheli.
9. § A társulati adó kivetéséhez való jog elévül, ha az adót az adóbevallás beadását vagy pedig az adócsalás, illetve a jövedéki kihágás felderítésének napját követő ötödik naptári év végéig nem vetették ki.
10. § (1) Ugyanaz a vállalat, tekintet nélkül a telepek számára, egy adóalany.
(2) Évközben felállított vagy megszűnt telepek után pótkivetésnek vagy adótörlésnek helye nincs.
(3) Telep alatt kell érteni minden olyan helyet, ahol a vállalat helyhez kötötten és tartósan üzletműködést folytat.
11. § (1) A társulati adót évenként kell kivetni.
(2) Alkalmi egyesülés, továbbá felszámolás és csőd esetén a társulati adót az egyesülés, a felszámolás vagy csődeljárás egész tartamára egyszerre kell kivetni.
12. § (1) Az adókivetés alapja az adóévet megelőző üzleti (gazdasági) és adóköteles nyeresége.
(2) Ha a mérleg csak egy csonka év eredményét, vagy egy évnél hosszabb időtartam eredményét foglalja magában, akkor évi eredménynek azt a nyereséget kell tekinteni, amely a mérleg időtartamának az egy évi időtartamhoz való arányában tizenkét hónapra esik.
(3) Uj vállalatoknál az adókivetés az első mérleg elkészültéig szünetel és az első üzletév mérlege alapján megállapított adóköteles nyereség fogja az első és második évre a kivetés alapját képezni.
(4) Felszámolás vagy csőd esetén (8. §) a felszámolási zárszámla vagy a felosztási terv alapján mutatkozó és a jelen törvény alapján adóköteles felesleg az adókivetés alapja, amelyet mint egy évre szóló adóalapot kell társulati adó alá vonni.
(5) Alkalmi egyesüléseknél a közös üzleti befejezése után készítendő számadás eredménye az adókivetés alapja és az ennek alapján mutatkozó adóköteles nyereséget mint egy évre szóló adóalapot kell társulati adó alá vonni.
13. § (1) Az adóköteles nyereség megállapításánál a mérleg egyenlegéből kell kiindulni. A nyereség-veszteség számla bevételi és kiadási tételei az adóalap kiszámításánál is irányadók, hacsak a következő 14-19. §-ok ellenkező rendelkezéseket nem tartalmaznak. A nyereség-veszteség számlán ki nem tüntetett bevételek, kiadások és leírások csak abban az esetben módositják az egyenleg összegét, ha ebben az irányban az említett 14-19. §-ok kifejezetten rendelkeznek.
(2) Ha a vállalat részben adómentes és ez a rész nyereséget mutat ki, részben pedig adóköteles, az adóalap kiszámításánál az adóköteles üzemről készített külön nyereség-veszteség számla az irányadó azzal az eltéréssel, hogy az adómentes és adóköteles üzemek közös tételeit a nyersbevételek arányában kell megosztani és a külön számla eredményéhez hozzászámítani.
(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a vállalatnak külföldön is van telepe, amely után az adófizetés alól fel van mentve.
14. § Az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani, illetőleg a veszteségből le kell vonni a kiadások és leírások közül, amennyiben ezek a vállalat jövedelmének csökkentésére vezettek:
1. az előző évekről áthozott veszteséget a megelőző egy évi veszteség kivételével:
2. a vagyonváltságról szóló törvények alapján a vállalat vagyonváltsága fejében kiadott összegeket;
3. az üzemet nem terhelő illetékeket;
4. az ajándékokat és egyéb kötelezettség nélkül teljesített ingyenes szolgáltatásokat, a közművelődési, közoktatási és közjótékonysági célokra juttatott adományok, továbbá a szokásos újévi ajándékok és egyéb hasonló, az üzlet érdekében adott ajándékok kivételével;
5. az első szervezés és az alapítás költségeinek fedezésére fordított leírást. A részvénytársaságok által a társaság fennállásának első öt évében, egyéb vállalatoknál pedig a fennállás első évében az első szervezés és az alapítás igazolt költségeinek (a felszerelés költsége nem tartozik ide) fedezésére fordított kiadások és leírások azonban levonandók;
6. a vállalat által fizetett vagyonváltság mértékéig adómentesen eszközölt felértékelésnek a korábbi értékre való leszállítása céljából eszközölt leírásokat;
7. a földadó alá tartozó ingatlanok értéktörlesztésére fordított összegeket;
8. a leltári vagyon karbantartásának és pótlásának nem minősíthető új beszerzéseket;
9. a törzsvagyon gyarapítására és a vállalat nagyobbítására fordított összegeket;
10. a törzsvagyon visszafizetésére vagy kölcsönök törlesztésére fordított összegeket, kivéve ha a vállalat az engedélyokmányban megállapított határidő leteltével ingyen megy át az állam, törvényhatóság, község (város), illetőleg az engedélyokmányban megnevezett személy tulajdonába;
11. a vállalat külföldi telepétől felvett előlegek (ellátmányok) törlesztésére és kamataira fordított összegeket és a külföldi telep üzleti költségeiből a belföldi telepre áthárított részt;
12. az alapítók részére nyújtott előnyöket, valamint az alapítói igazolványok megváltására fordított összegeket;
13. a részvények vagy üzletrészek vagy társasági betétek után felszámított kamatokat;
14. a közkereseti és betéti társaságok tagjainak vagyonilletősége után elszámolt jutalékot vagy nyereséget, akár kifizette a tagoknak a vállalat, akár a vagyonilletőséghez hozzáírta;
15. a közkereseti társaságok és a betéti társaságok tagjainak, valamint a jövedelemadóról szóló törvény szerint velük együtt adózó családtagoknak munkája fejében felszámított összegeket, továbbá a társaság tagjaitól és a fentiek szerint velük együtt adózó családtagoktól kölcsön vett tőkék kamatait és a háztartási költségek fedezésére kiadásba helyezett összegeket;
16. az alábbi 15. §-ban felsorolt tartalékalapokon kívül bárminő más célra és bármely elnevezés alatt tartalékolt összegeket;
17. a vállalat tárcájában levő értékek (értékpapirok) értékéből a beszerzési áron vagy a tőzsdei árfolyamértéken alul eszközölt leírást a következő szabályok szerint;
a) a megelőző üzleti évi mérleg szerint már a vállalat tulajdonában volt s a budapesti árú- és értéktőzsdén jegyzett papíroknál hozzászámítandó az az összeg, amely oly módon keletkezett, hogy a vállalat ezeket a papírokat a megelőző üzleti év mérlegében kitüntetett értékkel szemben még azoknak az üzleti év utolsó tőzsdei árfolyamánál is alacsonyabban értékelte;
b) a megelőző üzleti évi mérleg szerint már a vállalat tulajdonában volt s a budapesti árú- és értéktőzsdén nem jegyzett papíroknál hozzászámítandó az az összeg, amely oly módon keletkezett, hogy a vállalat ezeket a papírokat a megelőző üzleti év mérlegében kitüntetett értékkel szemben még azoknak igazolt forgalmi értékénél is alacsonyabban értékelte;
c) az évközben szerzett papíroknál hozzászámítandó az az összeg, amely oly módon keletkezett, hogy a vállalat ezeket a papírokat a beszerzési árral szemben még azoknak az üzleti év utolsó tőzsdei árfolyamánál, illetve igazolt forgalmi értékénél is alacsonyabban értékelte;
18. az anyagkészletnek és az árúleltárnak a beszerzési vagy előállítási áron alul történt értékelése folytán előállott különbözeteket a következő szabályok szerint:
a) a megelőző üzleti év mérlegében kitüntetett anyagkészlet és árúleltár mennyiségének erejéig azt az összeget kell hozzászámítani, amely oly módon keletkezett, hogy a vállalat ezeket a tárgyakat a megelőző üzleti év mérlegében kitüntetett értéken alól még az igazolt forgalmi értéknél (piaci árnál) is alacsonyabban értékelte;
b) az év folyamán megszerzett vagy előállított anyagkészletnél és árúleltárnál az előző évi anyagkészlet és árúleltár mennyiségének kiegészítése után fennmaradó mennyiségnél azt az összeget kell hozzá számítani, amely oly módon állott elő, hogy a vállalat ezeket a tárgyakat a beszerzési vagy előállítási áron alul az igazolt forgalmi értéknél (piaci árnál) több mint 20%-kal alacsonyabban értékelte;
19. általában mindazt a jövedelmet, amely a vállalat üzleti könyveiben számszerűleg kifejezésre jut anélkül, hogy azt a vállalat jövedelem gyanánt nyilvánosan elszámolta volna.
15. § (1) Nem szabad az adóalaphoz hozzászámítani azokat az összegeket, amelyeket:
1. a vállalat a nyugdíjalapba helyezett vagy alkalmazottainak külön kezelt nyugdíj- vagy segélyalapjához akár köteles, akár önkéntes hozzájárulás fejében adott, vagy munkásjóléti intézményeknek (alapoknak) juttatott vagy tartalékolt;
2. a biztosítási vállalat a díjtartalékba helyezett, a bejelentett, de az üzletév végéig még ki nem egyenlített károk erejéig tartalékolt, a szerzési költségekből elemi biztosításoknál a biztosítási idő alatt, életbiztosításoknál tizenöt év alatt leírt, vagy az életbiztosítási ügyletekből a biztosított felek részére nyereségrészesedés fejében kifizetett;
3. a vállalat az épületek, gépek, gyári eszközök, üzleti felszerelések és berendezések elhasználása által előállott értékcsökkenés leírására fordított, vagy hasonló célból tartalékalapba helyezett, továbbá az elhasznált gépek, gyári eszközök, üzleti felszerelések és berendezések felújítására külön tartalékolt. Az értékcsökkenés címén leírt vagy tartalékolt összeg nagyságának, valamint a felújítási alap javadalmazásának megfelelő voltát az adókivetésre illetékes hatóság felülvizsgálja és jogában áll azt - esetleg szakértők meghallgatásával - adókivetési szempontból kiigazítani. A vállalatnak mindenkor joga van saját költségén ellenőrző szakértőt alkalmazni. Ezen eljárás során figyelemmel kell lenni a használati idő tartamára, valamint arra a körülményre is, hogy az elhasznált gépek, gyári eszközök, üzleti felszerelések és berendezések pótlása a vállalat üzemének kiterjesztése nélkül előreláthatólag minő kiadásokat fog okozni;
4. a vállalat ingyenes háramlás esetén a háramlás alá eső vagyon értékéből a háramlási idő tartama alatt leírt, vagy tartalékolt;
5. a vállalat a szabadalmi jog értékéből a szabadalmi idő tartama alatt aránylagosan leírt vagy tartalékolt;
6. a vállalat a mérlegben behajthatatlan vagy kétes követelések címén veszteségként leírt vagy tartalékolt. Ezeknek a leírásoknak vagy tartalékolásoknak indokolt voltát a vállalat a pénzügyi hatóság kívánságára igazolni köteles, s amennyiben ezeket kielégítő módon igazolni nem tudná, a pénzügyi hatóságnak joga van azt az adókivetés szempontjából megfelelően kiigazítani.
(2) A (1) bekezdésben felsorolt tartalékalapok csak abban az évben és abban a mértékben válnak adókötelesekké, amely üzletévben és aminő mértékben azokat a vállalat rendeltetésüktől elvonja és adóköteles célokra használja fel. Ilyen célnak kell tekinteni különösen, ha a vállalat azokat a törzsvagyon felemelésére fordítja, vagy ha a felosztáskor azokból a tagok között az általuk befizetett tőkén feleslegeket oszt szét.
(3) A jelen szakaszban említett leírásokon kívül minden egyéb leírás adóköteles. A pénzügyminiszternek azonban joga van fontos közhiteli érdekekből rendeleti úton megengedni, hogy a vállalatok az itt felsorolt eseteken kívül is adómentesen tartalékolhassanak meghatározott célokra azzal a feltétellel, hogy ezek a tartalékok mindenkor pontosan kimutattassanak.
16. § A következő tételek nem számíthatók az adóalaphoz, illetőleg, ha azokat a vállalat a mérlegszerű egyenleg megállapításánál tehertételként számításba nem vette, a mérleg szerinti nyereségből levonandók, a veszteséghez pedig hozzászámítandók:
1. az előző évekből áthozott nyereségek;
2. bányavállalatoknál a föld tulajdonosának a szénjogok végleges átengedéseért fizetett vételárnak évenkint 2%-a mindaddig, amíg a levonás összege a vételárat kimeríti, de csak akkor, ha a föld tulajdonosával kötött szerződést a vállalat, annak keltétől számított 30 napon belül a földbirtok területén illetékes pénzügyigazgatóságnak bemutatja. Ha a szerződésből a szénjogok vételára nem tűnik ki, vagy a megállapodás aggályosnak mutatkozik, a pénzügyigazgatóság a vételár nagyságát a m. kir. bányakapitányság meghallgatásával állapítja meg;
3. fogyasztási szövetkezeteknél az üzleti feleslegből a tagoknak vásárlásaik arányában kifizetett nyereségvisszatérítés;
4. a megadóztatott tartalékokból felhasznált összegek;
5. a tiszta nyereségből az igazgatóság és a felügyelő bizottság javadalmazására fordított összeg és a vállalat alkalmazottainak kifizetett jutalék;
6. a részvénytársaságok új részvényeinek kibocsátásánál a névértéken felül befolyt összegek;
7. az alkalmi egyesülések megadóztatásánál a nyereségnek az a része, amely valami más - társulati adó alá eső - vállalatnál társulati adó alá került.
8. A vállalatnak külföldön lévő üzlettelepei értékesítésénél az előző évi mérlegben kitüntetett értéken felül befolyt összegek, amennyiben azok egészben vagy részben a társulat tagjai között fel nem osztattak. Ugyanezen elbírálás alá esnek a vállalat külföldi részvényeinek értékesítése folytán az előző évi mérlegben kitüntetett értéken felül befolyt összegek, amennyiben az értékesítés idejében az illető külföldi részvénytársaság részvényeinek legalább 25%-a a vállalat birtokában volt, vagy pedig a kérdéses részvények a vállalat külföldi telepének értékesítése folytán folytak be. A mérlegben el nem számolt ezeket az összegeket a társulat a vallomással egyidejűleg a pénzügyminiszternek bejelenteni köteles.
17. § Az adó kivetésére illetékes hatóságnak jogában áll a nyereségveszteség számlát abból a szempontból vizsgálat tárgyává tenni, hogy a vállalat igazgatóságának és személyzetének járandóságai, valamint a reprezentációs költségek fejében kiadott összegek a vállalat természetével és terjedelmével arányban állanak-e. Az aránytalanul nagy különbözeteket az adóalaphoz hozzá kell számítani.
18. § Ha a családi részvénytársaság részvényesei által a vállalat részére átengedett anyagok számlázása tekintetében aggály merül fel, az adókivetésre illetékes hatóságnak jogában áll a felszámított árakat - esetleg szakértők meghallgatásával - adókivetési szempontból kiigazítani. A vállalatnak mindenkor joga van saját költségén ellenőrző szakértőt alkalmazni.
19. § Külföldi vállalat belföldi telepének megadóztatásánál figyelemmel kell lenni arra a körülményre is, hogy a külföldi telep a belföldi telepnek átengedett anyagot vagy árút hogyan számlázza. Ha a számlázás az igazolt beszerzési, illetve előállítási, illetve a forgalmi értéknél magasabban történik, az adó kivetésére illetékes hatóság azt - esetleg szakértők meghallgatásával - adókivetési szempontból kiigazíthatja. A vállalatnak mindenkor joga van saját költségén ellenőrző szakértőt alkalmazni.
20. § A társulati adó kulcsa:
1. a jelen törvény 1. § (1) bekezdésének 1. c), d), e) és f) pontjaiban felsorolt társaságoknál, - a jelen szakasz 2. pontjában említett szövetkezetek kivételével - továbbá a jelen törvény 1. § (1) bekezdésének 3. pontjában felsorolt vállalatoknál:
16%, ha az adóköteles évi nyereség a vállalat saját tőkéjének tíz százalékát nem haladja meg;
18% az adóköteles nyereség azon része után, amely a vállalat saját tőkéjének tíz százalékánál nagyobb, de tizenöt százalékát nem haladja meg;
20% az adóköteles nyereség azon része után, amely a vállalat saját tőkéjének tizenöt százalékánál nagyobb, de húsz százalékát nem haladja meg;
22% az adóköteles nyereség azon része után, amely a vállalat saját tőkéjének húsz százalékánál nagyobb, de huszonöt százalékát nem haladja meg;
24% az adóköteles nyereség azon része után, amely a vállalat saját tőkéjének huszonöt százalékánál nagyobb, de harminc százalékát nem haladja meg;
26% az adóköteles nyereség azon része után, amely a vállalat saját tőkéjének harminc százalékánál nagyobb, de harmincöt százalékát nem haladja meg;
28% az adóköteles nyereség azon része után, amely a vállalat saját tőkéjének harmincöt százalékánál nagyobb, de negyven százalékát nem haladja meg és
30% az adóköteles nyereség azon része után, amely a vállalat saját tőkéjének negyven százalékát meghaladja;
2. a jelen törvény 1. § (1) bekezdésének 1. d) pontjában említett szövetkezetek közül azoknál az önsegélyző szövetkezeteknél, továbbá termelési, beszerzési, értékesítési és fogyasztási szövetkezeteknél, amelyek üzletrészeik után hat százaléknál nagyobb osztalékot alapszabályaik szerint nem fizetnek: 10%;
3. a jelen törvény 1. § (1) bekezdésének 1. a) és b) pontjaiban és 2. pontjában említett társaságoknál, valamint a 4. pontjában felsorolt vállalatoknál, ha az adóköteles nyereség
| 200,000 K-t nem halad meg | 6% | |||
| 200,000 K-nál több, de | 400,000 K-t nem halad meg | 8% | ||
| 400,000 K-nál több, de | 600,000 K-t nem halad meg | 10% | ||
| 600,000 K-nál több, de | 800,000 K-t nem halad meg | 12% | ||
| 800,000 K-nál több, de | 1.000,000 K-t nem halad meg | 14% | ||
| 1.000,000 K-nál több, de | 1.500,000 K-t nem halad meg | 16% | ||
| 1.500,000 K-nál több, de | 2.000,000 K-t nem halad meg | 18% | ||
| 2.000,000 K-nál több | 20%. |
21. § (1) A 20. § 1. pontjában említett saját tőke alatt a befizetett alaptőkét és a 15. § (1) bekezdésének 1-6. pontjaiban és a (3) bekezdésében említett tartalékok kivételével azokat a mérlegben megállapított valódi tartalékalapokat kell érteni, amelyek a vállalat kizárólagos tulajdonában vannak és vagy a már megadóztatott üzleti jövedelemből, vagy felpénzből származnak. A biztosítási vállalatnál a kárbiztosítási tartalék a saját tőkéhez számít, az életbiztosítási díjtartalék azonban nem.
(2) Külföldi vállalatoknál, valamint a részben adómentes és részben adóköteles vállalatoknál a saját tőkét a nyersbevételek arányában kell megosztani.
22. § (1) A jelen törvény 20. §-ában megállapított kulcs szerint kivetendő társulati adó nem lehet kevesebb
a) biztosítási vállalatoknál a díjbevételek 1‰-jénél,
b) alkalmi egyesüléseknél a bruttó nyereség 10%-ánál.
(2) A jelen szakasz alapján fizetendő legkisebb adót akkor is ki kell vetni, ha a jelen törvény 14-19. §-aiban foglalt rendelkezések figyelembevételével megállapított üzleteredmény szerint adóköteles nyereség nem mutatkozik.
23. § (1) Ha a II. fejezet szerint kiszámított adóköteles nyereség a közvetlenül megelőző két üzleti év adóköteles nyeresége közül a magasabb nyereséget meghaladja, ez után a nyereségtöbblet után még külön társulati adópótlékot kell fizetni akkor, ha a 24. § rendelkezései szerint kiszámított nyereségtöbblet 100,000 K-t meghalad.
(2) Ha a közvetlenül megelőző üzleti évben elért és a 24. § értelmében megállapított nyereség a vállalat saját tőkéjének 15%-át nem érte el, akkor a saját tőke 15%-át kell a nyereségtöbblet kiszámításánál alapul venni.
(3) Az olyan vállalatot, amelyet a 12. § 4. és 5. bekezdése értelmében egyszersmindenkorra kell megadóztatni, valamint a jelen törvény 1. § (1) bekezdésének 1. a) és b) pontjaiban említett társaságkat, végül a 4. pontjában felsorolt vállalatokat nyereségtöbblet adópótlékkal nem lehet megróni.
24. § (1) A nyereségtöbblet kiszámításánál ugyanazok az összegek veendők alapul, amely összegeket a társulati adó kivetésénél is alapul kellett venni.
(2) Ha a nyereségtöbblet kiszámításának alapjául szolgáló évek alatt a vállalat saját tőkéje emelkedett vagy csökkent, a tőkeemelkedés vagy csökkenés 15 százalékát a tőkeemelkedést vagy csökkenést megelőző idő nyereségéhez hozzá kell adni, illetőleg abból le kell vonni.
25. § A társulati adópótlék
5% a nyereségtöbblet azon része után, amely a vállalat saját tőkéjének tíz százalékát nem haladja meg;
10% a nyereségtöbblet azon része után, amely a vállalat saját tőkéjének tíz százalékánál nagyobb, de tizenöt százalékát nem haladja meg;
15% a nyereségtöbblet azon része után, amely a vállalat saját tőkéjének tizenöt százalékánál nagyobb, de húsz százalékát nem haladja meg;
20% a nyereségtöbblet azon része után, amely a vállalat saját tőkéjének húsz százalékát meghaladja.
26. § A társulati adópótlékot az alapadóval egyszerre kell kivetni. Ez után az adópótlék után semmiféle más állami vagy helyhatósági adó, illetőleg pótadó sem vethető ki.
27. § (1) A társulati adó után az 1890:I. tc. 23. §-a, illetve az 1920:XXVII. tc. 3. §-a alapján kivetendő útadón kívül egyéb állami pótadót kivetni nem szabad.
(2) A társulati adó után járó helyhatósági pótadónak a vállalat terhére a jelen törvény 20., illetve 22. §-a értelmében kivetendő adó keretein belül leendő mikénti megállapítását a községek (városok) és vármegyék háztartásának szabályozásáról alkotandó törvény fogja szabályozni.
28. § (1) Az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjait, továbbá a választmányi tagokat és a napibiztosokat ebben a minőségükben bármely elnevezés alatt juttatott javadalmazás után külön adót kell kivetni.
(2) Ennek az adónak a kulcsa, ha a javadalmazás évenkint és egyénenkint
| 100,000 K-t nem halad meg | 16% | ||
| 100,000 K-nál több, de | 250,000 K-t nem halad meg | 20% | |
| 250,000 K-nál több | 25% |
(3) Ezt az adót a vállalat bevallása alapján a társulati adó kivetésével egyidejűleg az a pénzügyigazgatóság veti ki, amely a társulati adó kivetésére illetékes.
(4) Ezen adó után helyhatósági pótadók, kereskedelmi és iparkamarai illetékek kivetésének van helye, és ezeket a pótadókat abban a községben (városban) és vármegyében kell kivetni, amelynek területén a vállalat székhelye van.
(5) A vállalat köteles az adót szavatosság mellett a vonatkozó fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15 napon belül egy összegben az adópénztárba befizetni.
29. § (1) A társulati adót az a pénzügyigazgatóság veti ki, amelynek kerületében a vállalat székhelye van.
(2) Ha a vállalat székhelye külföldön van, a belföldi képviselet székhelyét kell a vállalat itteni székhelyéül tekinteni.
(3) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy indokolt esetekben az adókivetésre más pénzügyigazgatóságot jelölhessen ki és vitás esetekben a pénzügyigazgatóság illetékességét megállapíthassa.
(4) Budapest székesfőváros területén a pénzügyigazgatóságnak teendőit a székesfővárosi m. kir. adófelügyelő végzi. Minden olyan esetben tehát, amikor a jelen törvény a pénzügyigazgatóságot említi, a székesfőváros területén a m. kir. adófelügyelőt kell érteni.
30. § (1) Az újonnan keletkezett vállalat köteles az üzletműködés megkezdését 15 nap alatt az adókivetésre illetékes pénzügyigazgatóságnál bejelenteni és ezen bejelentéséhez az alapítási tervezetet, az alapszabályok, vagy társasági szerződés, vagy szabályzat egy példányát csatolni. Ha a társasági szerződésről okiratot nem állítanak ki, akkor a társaság köteles azokat az adatokat bejelenteni, amelyek az adókötelezettség megállapításához szükségesek.
(2) Az üzletműködés folyama alatt a vállalat köteles a következő változásokat 15 nap alatt a pénzügyigazgatóságnál bejelenteni:
a) az alapszabályok, a társasági szerződés vagy szabályzat módosítását és
b) új telepek felállítását.
(3) A vállalat azt a körülményt, hogy üzletműködését megszüntette, a megszűnéstől számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatóságnak köteles bejelenteni.
(4) A kir. törvényszék köteles kereskedelmi cégjegyzékben előforduló mindennemű változást az illetékes pénzügyigazgatósággal a bejegyzéssel egyidejűleg közölni.
31. § (1) Az adókivetés a vállalat által benyújtott bevallás alapján történik.
(2) Az adóbevallást a vállalat felelőssége mellett köteles az az egyén, akit a vállalat törvényes képviselete a cégjegyzésre jogosítottak közül megbíz, a zárszámadás jóváhagyását követő 30 nap alatt, de legkésőbb az üzletév lejártát követő hat hónapon belül az illetékes pénzügyigazgatósághoz benyújtani.
(3) A jelen törvény 12. §-ának (4) és (5) bekezdéseiben említett esetekben köteles a vállalat számadásait évenként egyszer a pénzügyigazgatóság által esetről-esetre meghatározandó időben az illetékes pénzügyigazgatósághoz benyújtani.
32. § (1) A bevalláshoz csatolni kell a mérleget és a nyereség-veszteség számlát hiteles alakban, továbbá az üzleti jelentést, a mérlegszerű nyereség felosztására vonatkozó határozatot és általában mindazokat az adatokat, amelyek a társulati adó helyes kivetéséhez szükségesek. Ez a kötelezettség a jelen törvény szerint adózó minden vállalatra megfelelően kiterjed, akkor is, ha a kereskedelmi törvény szerint egyébként nyilvános számadásra nincs kötelezve.
(2) Köteles továbbá a vállalat a pénzügyigazgatóság által a társulati adó helyes kivetése érdekében kívánt felvilágosításokat lelkiismeretesen megadni.
(3) Az adóbevallás benyújtására kitűzött határidőt a pénzügyigazgatóság indokolt esetben meghosszabbíthatja.
33. § (1) Ha a vállalat adóbevallását az ez iránt hozzáintézett felhívás kézhezvételétől számított 30 nap alatt nem nyújtotta be, vagy a pénzügyigazgatóság által kívánt adatokat a kitűzött határidőn belül nem szolgáltatta be, vagy a kívánt felvilágosításokat nem adta meg, a pénzügyigazgatóság a társulati adó kivetéséhez szükséges adatokat a vállalat költségére foganatosítandó könyvvizsgálat útján szerzi be.
(2) Jogában van a pénzügyigazgatóságnak a könyvvizsgálatot bármikor elrendelni, tanukat vagy szakértőket megidézni és meghallgatni, ha azt szükségesnek tartja, vagy a vállalat kéri.
(3) A bányavállalatoknál elrendelt könyvvizsgálatot a pénzügyigazgatóság szükség esetében a m. kir. bányakapitányság közbenjöttével tartja meg.
(4) A könyvvizsgálat foganatosításának, a tanúk és szakértők meghallgatásának módját a pénzügyminiszter rendeletileg szabályozza.
34. § (1) A 33. § (1) bekezdése esetében a költségeket a vállalat viseli.
(2) A 33. § (2) bekezdése esetében a könyvvizsgálatnak vagy a tanúk és szakértők meghallgatásának költségeit a kincstár viseli abban az esetben, ha a könyvvizsgálat, vagy a tanúk és szakértők meghallgatása során megállapított adóalap a vállalat által bevallott alapot 10%-nál többel nem haladja meg. Minden más esetben a költségek a vállalatot terhelik és a közadók módjára hajtandók be.
35. § (1) A kivetett társulati adót és adópótlékot a vállalattal fizetési meghagyás útján kell közölni.
(2) Ha a kivetés a bevallástól eltér, az eltérést a fizetési meghagyásban indokolni kell.
36. § (1) A társulati adót és adópótlékot, valamint a 28. §-ban említett javadalmazások után járó adót megállapító fizetési meghagyás ellen a vállalat fellebbezéssel élhet a pénzügyigazgatósághoz. A fellebbezést ugyanaz a tisztviselő, aki a kivetést készítette, nem bírálhatja el.
(2) A fellebbezést a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 30 nap alatt kell beadni. A 30 nap eltelte után beadott fellebbezést vissza kell utasítani.
(3) A fellebbezési határidő elmulasztása miatt a vállalat igazolással élhet, ha a fellebbezést el nem hárítható akadály miatt nem adhatta be a megszabott határidőben.
(4) A hitelt érdemlő módon indokolandó igazolási kérelmet ebben az esetben a fellebbezéssel együtt 15 nap alatt kell beadni attól a naptól számítva, amelyen a fellebbezés legkésőbb beadható lett volna, vagy ha az akadály csak később szűnt meg, amelyen az megszünt.
(5) Ennek a határidőnek elmulasztása esetén további jogorvoslatnak helye nincs.
(6) Az igazolási kérelmet a pénzügyigazgatóság az ügy érdemének tárgyalása előtt bírálja el s amennyiben az igazolást elfogadja, egyben az ügy érdemében is határoz. Ha a pénzügyigazgatóság az igazolást nem fogadja el, a fellebbezést visszautasítja.
37. § A kellő határidőn belül beadott fellebbezésnek annyiban halasztó hatálya van, hogy ilyen esetben csak a fellebbező vállalat terhére a megelőző évre kivetett vagy a bevallásának változatlan elfogadása esetében kivethető összeget lehet behajtani, és pedig az utóbbi összeget akkor, ha ez a megelőző évre kivetett adóösszeget meghaladja.
38. § (1) A pénzügyigazgatóságnak a társulati adó és adópótlék, valamint a 28. §-ban említett javadalmazások után járó adó helyessége és jogossága tárgyában a vállalat fellebbezése alapján hozott határozata ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.
(2) A fellebbezést elkésés miatt visszautasító, valamint az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen szintén a közigazgatási bírósághoz lehet panasszal élni.
(3) A panaszokra az 1896:XXVI. tc. rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a bíróság ezeket a panaszokat mindenkor a nyilvánosság kizárásával tárgyalja.
(4) A panasznak halasztó hatálya nincs.
39. § A kivetett társulati adó könyvelését, esedékességét, beszedését, behajtását, biztosítását és elévülését a közadók kezeléséről szóló törvény szabályozza.
40. § (1) Ha a vállalat telepe máshol van, mint a székhelye, a kivetett társulati adó 20%-át a vállalat székhelyén, 80%-át pedig abban a községben (városban) kell előírni, amelyben a telep fekszik. Ha a vállalatnak több községben (városban) vannak telepei, akkor az adónak 80%-át a telepeknek a vállalat nyersbevételeiben való részesedése arányában kell azokban a községekben (városokban) előírni, amelyekben a vállalatnak telepe van.
(2) Ha a nyersbevételekben való részesedés aránya az adóbevallás vagy az üzleti könyvek alapján nem állapítható meg, akkor a pénzügyigazgatóság a telepek által fizetett bérek és illetmények, valamint egyéb rendelkezésre álló adatok alapján osztja fel az átutalandó 80% társulati adót.
(3) Közlekedési vállalatoknál a közlekedési üzemből eredő jövedelem után kivetett társulati adó felosztása elmarad és az adót teljes összegében a vállalat székhelyén kell előírni.
41. § (1) A társulati adó felosztásáról a pénzügyigazgatóság a vállalatot és az érdekelt községeket (városokat) végzésileg értesíti.
(2) A vonatkozó végzés ellen a vállalat és az érdekelt községek (városok) 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez fellebbezhetnek.
42. § Az adókivetési iratokat zár alatt kell őrizni. A vállalat azonban igazolt megbizottja útján azokba bármikor betekinthet és azokból kivonatokat készíthet.
43. § (1) Ha a vállalat adóbevallását az előírt határidőben nem adja be, amennyiben mulasztása súlyosabb beszámítás alá nem esik, a kivetett társulati adó 10%-át, ha pedig a bevallás benyújtása iránt hozzá intézett felhívásnak a kitűzött határidőn belül nem tesz eleget, vagy a pénzügyigazgatóság által kívánt adatokat és felvilágosításokat a kitűzött határidőben nem pótolja, vagy nem adja be, a kivetett társulati adó 25%-át fizeti bírság fejében.
(2) A bírságot a kincstár javára a pénzügyigazgatóság a társulati adóval együtt állapítja meg.
(3) Ha a vállalat az adóbevallás benyújtása alkalmával, vagy a jogorvoslati eljárás során igazolja, hogy mulasztása vétlen volt, a bírság megállapítását mellőzni, illetőleg a megállapított bírságot törölni kell.
(4) Ha a kivetett társulati adó a jogorvoslati eljárás során apad, vagy emelkedik, vagy évközben törölve lesz a bírságot is megfelelően helyesbíteni, illetőleg törölni kell.
(5) Ha adóköteles nyereség hiányában a bírságot a társulati adó 10, illetőleg 25%-ában megállapítani nem lehet, akkor a jelen szakasz első bekezdésében körülírt mulasztáskért a vállalat 20,000 K-ig terjedhető bírsággal büntethető.
(6) A bírságot a kincstár javára a pénzügyigazgatóság állapítja meg és a vonatkozó határozat ellen annak kézbesítésétől számított 15 napon belül a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
44. § (1) Ha a vállalat az üzletműködés megkezdésekor vagy az üzletműködés tartama alatt a 30. §-ban előírt bejelentéseket elmulasztja, 10,000 K-ig terjedhető bírsággal büntethető.
(2) A bírságot a kincstár javára a pénzügyigazgatóság állapítja meg. A vonatkozó határozat ellen annak kézbesítésétől számított 15 napon belül a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
45. § (1) Adócsalást követ el és az államkincstár megkárosítására irányuló bűntettekről és vétségekről (adócsalásról) szóló 1920:XXXII. tc. rendelkezései alá esik a vállalat, ha a társulati adó megrövidítésére irányuló szándékkal:
a) hamis bevallást ad, vagy
b) üzleti könyveibe hamis adatokat vezet be.
(2) Az 1920:XXXII. tc. 6. §-a alapján kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett összegnek kétszeresétől nyolcszorosáig terjedhet.
(3) Ezen a büntetésen kívül a bíróság elrendelheti az ítéletnek vagy rendelkező részének az elítélt költségén leendő közzétételét.
46. § A jövedéki büntető eljárás alá eső kihágást követ el a vállalat, ha
a) beadványában - ideértve a jogorvoslatokat is - vagy a hatóság részéről hozzá intézett kérdésekre adott válaszában szándékosan valótlan nyilatkozatot tesz, vagy a társulati adó helyes megállapítására alkalmas ténykörülményt célzatosan elhallgat;
b) szinleges üzletet köt oly célból, hogy ezáltal az adóalapot csökkentse.
47. § (1) Amennyiben a cselekmény vagy mulasztás súlyosabb büntető rendelkezés alá - különösen a 45. és 46. §-ok rendelkezései alá - nem esik és a cselekmény vagy mulasztás nem olyan, hogy a 43. § alapján bírsággal volna sujtható, szabálytalanság miatt 50,000 K-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az, aki a jelen törvény egyes rendelkezéseiben vagy az azok alapján kiadott miniszteri rendeletben a társulati adó, adópótlék és a 28. §-ban említett javadalmazások után járó adó biztosítása végett megszabott kötelességét oly módon szegi meg, amely ezeknek az adóknak megrövidítésére alkalmas.
(2) E pénzbírságot - amely szabadságvesztésre át nem változtatható - elsőfokon a pénzügyigazgatóság szabja ki; határozata ellen annak közlésétől számított 30 nap alatt a pénzügyminiszterhez van fellebbezésnek helye.
48. § (1) Azok a hatósági közegek, akik az ebben a törvényben vagy az ebben a törvényben foglalt felhatalmazások alapján kiadandó rendeletekben az adó kivetése és biztosítása céljából rájuk rótt kötelességeiket mulasztás vagy cselekmény által megsértik - amennyiben a 47. § alapján súlyosabb büntetés alá nem esnek, - 20,000 K-ig terjedhető rendbírsággal büntetendők.
(2) A rendbírságot első fokon a pénzügyigazgatóság állapítja meg. Határozata ellen annak közlésétől számított 30 nap alatt a pénzügyminiszterhez van felfolyamodásnak helye, aki végérvényesen határoz.
49. § A pénzügyminiszternek joga van a jelen törvény rendelkezései alá tartozó vállalatok kettős megadóztatásának elkerülése céljából idegen államokkal egyezményeket kötni.
50. § A pénzügyminiszternek joga van akár általánosságban, akár esetről esetre elrendelni, hogy azok a vállalatok, amelyek részben adómentesek és részben adókötelesek, továbbá azok a külföldi vállalatok, amelyeknek a belföldön telepük van, végül azok a belföldi vállalatok, amelyeknek külföldön telepük van és ezen külföldi telep után is itt adóznak, az itt felsorolt üzemekről, illetőleg telepekről külön könyveket vezessenek és külön zárszámadást készítsenek.
51. § (1) Ha a vállalat a tárcájában lévő értékpapírokat a jelen törvény hatályba léptétől számított 3 éven belül tényleg eladja, az adóztatásnál figyelemmel kell lenni arra a körülményre, hogy a vállalat tárcájában levő értékpapírok árfolyamának emelkedése vagy csökkenése az adóköteles nyereség megállapítását eddig nem érintette és az eladás folytán tényleg elért nyereségen felül adó alá vont összeget a nyereségből le kell vonni, illetőleg az adózatlanul maradt jövedelmet az adóköteles nyereséghez hozzá kell számítani.
(2) Az eljárást a pénzügyminiszter rendeletileg szabályozza.
52. § (1) A pénzügyminiszternek joga van új adókivetést elrendelni, ha a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított két éven belül megállapíttatik, hogy a jelen törvény szerint adóköteles jövedelem egészben vagy részben adózatlanul maradt és adócsalás miatt a büntető eljárás megindításának vagy jövedéki kihágási eljárásnak nincsen helye.
(2) A vállalatot az új adókivetés elrendeléséről legkésőbb a helytelen kivetésre vonatkozó fizetési meghagyás kézbesítésétől számított második év végéig végzésileg értesíteni kell.
53. § (1) Ez a törvény 1923. évi január hó 1. napján lép életbe.
(2) Azokra a vállalatokra, amelyeknek üzleti éve nem esik össze a naptári évvel, az 1923. évre járó adót az 1922. évben végződött üzleti év mérlege alapján kell kivetni.
(3) Életbeléptével a jelen törvény 1. §-ában felsorolt vállalatok kereseti adójára, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok nyereségtöbblet adójára vonatkozólag eddig érvényben volt törvények és szabályok hatálya megszűnik.
(4) A jelen törvény életbeléptét megelőző időre való visszamenőleges adóztatások vagy adótörlések eseteiben azonban a hatályon kívül helyezett törvények és szabályok rendelkezései az irányadók.
54. § Ezt a törvényt a pénzügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértve hajtja végre.
