1. § Bűntettet követ el és két évig terjedhető börtönnel és egymillió koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, továbbá hivatalvesztéssel s a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével és azoknak az értékeknek elkobzásával büntetendő, amelyekre nézve a bűntettet elkövették:
1. aki a minisztérium vagy a pénzügyminiszter tilalma ellenére külföldi fizetési eszközzel üzérkedik;
2. aki a minisztérium vagy a pénzügyminiszter tilalma ellenére magyar koronát külföldre kinál (kiajánl);
3. aki abban az esetben, ha árút, értékpapirt vagy egyéb vagyontárgyat minisztériumi vagy pénzügyminiszteri rendelet értelmében csak úgy vihet ki külföldre, ha az ellenértékként járó ellenszolgáltatás tekintetében bizonyos kötelezettséget vállal, ily kötelezettségének teljesítését fondorlattal meghiusítja vagy kijátssza, vagy teljesítése alól a felmentés megadására illetékes szervtől valótlan vagy koholt adatok használatával vagy e szervnek más módon tévedésbeejtésével vagy tévedésbentartásával felmentést eszközöl ki;
4. aki abban az esetben, ha a minisztérium vagy pénzügyminiszter rendelete értelmében a külföldi fizetési eszközök forgalma korlátozva van, a külföldi fizetési eszközök kiszolgáltatására illetékes szervnél valótlan vagy koholt adatok szolgáltatásával vagy e szervnek más módon tévedésbeejtésével vagy tévedésbentartásával szerez külföldi fizetési eszközt;
5. aki abból a célból, hogy a magyar korona vásárlóerejét vagy nemzetközi forgalmi értékét rontsa, jobb tudomása ellenére az említett célra alkalmas valótlan hírt kohol vagy terjeszt.
A szabadságvesztésbüntetés négy évi fegyházig, a pénzbüntetés pedig kétmillió koronáig terjedhet az ellen, aki a cselekményt üzletszerűen követte el, vagy aki a cselekménnyel a magyar közgazdaság érdekét súlyosan sértette vagy veszélyeztette, vagy aki a jelen törvény alapján szabadságvesztésbüntetésre már el volt ítélve.
Ezenfelül a bíróság az elítéltet az államkincstár javára, belátása szerint megállapítandó összegig s az elítélt vagyoni viszonyaihoz és a cselekménnyel illetéktelenül elért vagy elérni kívánt nyereség nagyságához mért vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezheti. A vagyoni elégtétel a cselekménnyel illetéktelenül elért vagy elérni kívánt nyereség többszörösében is állhat és az elítélt egész vagyonértékének elkobzásáig terjedhet.
A külföldi elítéltet az országból ki kell utasítani s a visszatéréstől örökre el kell tiltani, a belföldit öt évig terjedhető időre ki kell tiltani abból a községből, amelyben a cselekményt elkövette, ha ez a község nem illetőségi helye; el kell rendelni az ítéletnek vagy rendelkező részének az elítélt költségén külföldire nézve a hivatalos közlönyben, belföldire nézve pedig ezen felül a lakó- és illetékességi helyén szokásos módon való közzétételét; ha a cselekményt üzlete körében vagy azzal kapcsolatban követte el, iparigazolványának, vagy iparengedélyének, vagy ezt pótló hatósági engedélyének elvesztésére és kizárólag őt megillető cégének törlésére kell ítélni és egy évtől tíz évig terjedhető időre el kell őt tiltani az ítéletben megjelölendő kereskedés vagy ipar folytatásától. A bíróság enyhébb esetben e mellékbüntetéseknek vagy közülök egynek vagy többnek alkalmazását mellőzheti.
2. § Az 1. §-ban meghatározott bűntettek eseteiben a pénzbüntetés összegének megállapításánál tekintettel kell lenni annak a nyereségnek mennyiségére is, amelyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért, vagy elérni törekedett.
Azt a pénzt vagy egyéb értéket, amelyre nézve a bűncselekményt elkövették, abban az esetben is el lehet kobozni, ha az nem a tettesnek vagy a részesnek, hanem másnak a tulajdona és az utóbbinak a bűncselekmény elkövetéséről előzetes tudomása volt, vagy a körülményeknél fogva tudnia kellett,
Az elkobzást akkor is el lehet rendelni, ha a bűnvádi eljárást a terhelt halála, távolléte vagy más ok miatt megindítani vagy folytatni nem lehet. Az eljárásra a bűnvádi perrendtartás 477. §-a megfelelően irányadó.
Ha az elkobzást vagy a vagyoni elégtételt amiatt, mert az elkobzandó tárgy nem a tettes vagy részes tulajdona és a jelen § második bekezdése nem alkalmazható, vagy mert az elítélt vagyonát a büntetés kijátszása végett másra átruházta, vagy egyéb okból nem lehet alkalmazni vagy foganatosítani, az elítéltet s vele egyetemlegesen azt, aki a bűncselekmény folytán gazdagodott, vagy annak elkövetése után az elítélt vagyonából ingyenes juttatásban, vagy a büntetés kijátszására irányuló olyan juttatásban részesült, melynek célját a szerzés idejében ismerte, vagy a körülményeknél fogva ismerhette, a gazdagodás vagy a juttatás erejéig az elkobzás alá eső értéknek, illetőleg a vagyoni elégtétel összegének megfelelő összeg megfizetésére kell kötelezni.
A pénzbüntetésnek, az elkobzott értékeknek és a vagyoni elégtételnek hovafordítása felől a pénzügyminiszter rendelkezik.
3. § Aki az 1. §-ban meghatározott cselekmények valamelyikének elkövetésére felhív, ajánlkozik, másokkal összebeszél vagy egyesül, a kísérletre vonatkozó szabályok szerint büntetendő.
Ha az 1. §-ban meghatározott bűntettet vállalat alkalmazottja vagy megbizott a vállalat üzletkörében illetőleg a megbízás körében a vállalat tulajdonosának (vezetőjének) illetőleg a megbízónak tudtával követte el, a vállalat tulajdonosa (vezetője), illetőleg a megbízó - amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - vétség miatt két évig terjedhető fogházzal és ötszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Egy évig terjedhető fogházzal és háromszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő a vállalat tulajdonosa (vezetője), vagy a megbízó, ha az előző bekezdésben említett bűncselekmény nem az ő tudtával követtetett ugyan el, azonban a vállalat vezetéséből folyó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelességének teljesítésében szándékos mulasztás terheli.
Nem büntethető a második és harmadik bekezdés alapján a vállalat tulajdonosa (vezetője), illetőleg a megbízó, ha az alkalmazott vagy megbízott a büncselekményt tilalma ellenére követte el, vagy ha a bűncselekmény elkövetését megakadályozni törekedett.
4. § Aki a bíróság ítéletében az 1. § utolsó bekezdése alapján vele szemben alkalmazott mellékbüntetést megszegi vagy kijátssza, vagy az ily mellékbüntetés megszegésére vagy kijátszására szándékosan közreműködik, így különösen az elítélt üzletét a kereskedés vagy iparűzés tilalmának kijátszása végett átveszi, vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal és háromszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető.
5. § A jelen törvény alá eső bűntettek és vétségek esetében az 1878:V. tc. (Btk.) 7. §-ának rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
6. § A jelen törvény alá eső bűntettek és vétségek esetében az eljárás az árdrágító visszaélésekről szóló 1920:XV. tc. 9. §-a alapján a budapesti kir. büntetőtörvényszéknél szervezett uzsorabíróság kizárólagos hatáskörébe és illetékessége alá tartozik.
Az eljárásban az uzsorabíróságra megállapított szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a vád képviseletében a kir. ügyészséget szakkérdésben a pénzügyminiszter megbizottja támogatja s hogy az uzsorabíróság tanácsában szakférfiúként bíráskodó ülnököt a m. kir. állami jegyintézet részéről közölt jegyzékben felsorolt szakférfiak közül kell meghívni.
A pénzügyminiszter megbizottja az uzsorabíróság tárgyalásán szakkérdésben felszólalhat és a tanukhoz és szakértőkhöz közvetlenül intézhet kérdéseket.
Az esetleg szükséges egyéb eljárási szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg.
A katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekre nézve az 1920:XV. tc. 10. §-a megfelelően alkalmazandó.
7. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően, a Pénzintézeti Központ és az Országos Hitelszövetkezet tagjaira ki nem terjedhető hatállyal, a bank- és pénzváltóüzlet gyakorlását iparengedélyhez köthesse és az engedélyezésnek, valamint az üzlet gyakorlásának feltételeit rendelettel szabályozhassa és rendeletének egyes rendelkezéseit azokra a bank- és pénzváltóüzletekre is kiterjessze, amelyek a rendelet hatálybalépte előtt keletkeztek. Az 1922:XII. tc. 131. §-a hatályon kívül helyeztetik. Az e tárgyban kiadott rendeletet a nemzetgyűlésnek be kell mutatni.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a koronaértékben való közkötelező számítást az 1899:XXXVI. tc. rendelkezéseitől eltérően rendeleti úton szabályozhassa.
A jelen § előző bekezdései alapján kiadott rendeletben foglalt rendelkezések megszegése vagy kijátszása kihágás, amely hat hónapig terjedhető elzárással és ötvenezer koronáig, visszaesés esetén kétszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ha megállapítható annak a nyereségnek mennyisége, amelyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért, az alkalmazandó pénzbüntetés a megállapított nyereség kétszereséig terjedhet. A jelen törvény 2. §-ának második, harmadik és ötödik bekezdésében foglalt rendelkezések az ily kihágásokra is megfelelő alkalmazást nyernek. A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik; harmadfokon a pénzügyminiszter jár el.
Jelen § harmadik bekezdésének rendelkezéseit a minisztériumnak az 1921:XIV. tc. 32. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kibocsátott rendeleteibe ütköző kihágásokra is alkalmazni kell.
8. § Az 1920:III. tc. 4. §-ának második bekezdése hatályát veszti; a jelen törvény életbelépte előtt elkövetett cselekményekre azonban továbbra is alkalmazni kell.
9. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép életbe.
