1. § A jegyzőknek (nagyközségi főjegyző, nagyközségi jegyző, körjegyző) - a község (községek) által természetben adott lakáson, esetleg lakáspénzen felül -, valamint az 1913:LX. törvénycikk 3. §-ában meghatározott segédjegyzőknek a jelen törvényben megállapított fizetésre van igényük.
2. § A jegyzők az állami rendszerű IX., VIII., illetőleg VII. fizetési osztályban, a segédjegyzők az állami rendszerű XI., X., illetőleg IX. fizetési osztályban megállapított összegekig terjedő fizetés természetével bíró illetményeket kapjak.
A jegyző kilenc évi szolgálati idő után a VIII. és huszonöt évi szolgálati idő után a VII. fizetési osztálynak megfelelő javadalom, a segédjegyző két évi szolgálati idő után a X., tizenöt évi szolgálati idő után a IX. fizetési osztálynak megfelelő javadalom birtokába lép elő.
Az egyes fizetési osztályok keretén belül a magasabb fizetési fokozatokba az előlépés háromévenként történik.
E törvény életbelépte után új jegyzői állást csak az állami rendszerű IX. fizetési osztály harmadik fokozatának megfelelő, új segédjegyzői állást pedig az állami rendszerű XI. fizetési osztály harmadik fokozatának megfelelő fizetéssel lehet rendszeresíteni.
3. § A jegyző és a segédjegyző jelenlegi, fizetés természetével bíró illetményeit a 2. §-ban említett összegre az állam egészíti ki.
Aki e törvény életbeléptekor fizetés természetével bíró járandóságok címén az engedélyezett állami hozzájárulással együtt magasabb összegű illetményt élvez, mint amennyi őt a 2. § értelmében megilletné, a különbözet részére személyi pótlék címén továbbra is jár mindaddig, amíg a további fizetésemelkedés a személyi pótlék összegét el nem éri.
4. § A m. kir. minisztériumnak 1922. évi február hó 25. napján 2141. ME szám alatt kiadott rendeletével engedélyezett kiegészítő pótlék a jelen törvénnyel megállapított illetménytöbbletbe beolvad.
E törvény hatályba lépte után a jegyzőt és segédjegyzőt korpótlék nem illeti meg többé.
5. § A fizetési osztályokba sorozás, valamint a fizetési fokozatokba való előlépés szempontjából a beszámítható szolgálati időket ugyanolyan alapon kell számítani, mint ahogy az a korpótlék megállapításánál történt.
6. § Az 1913:LX. törvénycikk 9. §-ában említett alapilletmény és korpótlék együttes összege helyett a jelen törvényben megállapított fizetést kell érteni.
7. § Az 1913. évi LX. törvénycikknek a jelen törvénnyel ellentétben nem álló rendelkezései továbbra is érvényben maradnak.
8. § A jegyzőknek és a segédjegyzőknek járó állami fizetéskiegészítésekre vonatkozó belügyminiszteri határozat ellen a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye.
9. § A vármegyei alkalmazottak létszámviszonyainak szabályozásáról szóló 1923:II. törvénycikk 16. §-ának rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a községi alkalmazottak fegyelmi ügyeiben is.
10. § E törvény rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni azokra a jegyzőkre és segédjegyzőkre is, akik a trianoni békeszerződés által elszakított területeken állottak a magyar közigazgatás szolgálatában, ha 1922. évi július hó elseje előtt a magyar állam fennhatósága alá tartozó területre költöztek és itt a közszolgálat bármelyik ágában való ideiglenes beosztás iránti rendelkezéseknek eleget tettek.
A békeszerződés által elszakított területekről magyar közigazgatás alatt álló területre átjött és itt segédjegyzővé megválasztott jegyzőknek ezt az újabb szolgálatát - a jelen törvény szempontjából - olyannak kell tekintetni, mintha az folytatólagos jegyzői szolgálat volna.
11. § E törvény a kihirdetés napján lép életbe, rendelkezései azonban 1922. évi március hó elsejétől válnak hatályosakká.
Azokat a jegyzőket és segédjegyzőket, akiket az 1922. évi július hó elsejét megelőzőleg, de a törvény hatályba lépte után valamely igazgatási ág körébe kineveztek vagy megválasztottak, az e törvény alapján járó magasabb illetmények a kinevezés, illetőleg megválasztás időpontjáig megilletik.
Ezt a törvényt a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve hajtja végre.
