Jelen törvényjavaslatot hivatali elődöm az előző nemzetgyűlés elé 1922. évi február hó 10. napján alkotmányos letárgyalás végett bejelentette s annak előkészítő tárgyalása a nemzetgyűlés bizottságaiban le is folytattatott. Bár a bizottság a törvényjavaslatnak sürgős napirendre tűzését indítványozta és a napirendre tűzés megtörtént, azonban a nemzetgyűlés tartamának megszünte miatt a javaslat tárgyalása sorra nem kerülhetett. Méltán kelthetett nyugtalanságot az elsősorban érdekeltek körében a javaslat letárgyalásának elmaradása és az azokban kilátásba helyezett előnyöknek egyelőre további elodázása. Magam is meg lévén győződve a korábbi törvényjavaslatban szabályozni kívánt illetménykérdések mielőbbi megoldásának szükségességéről, egyik első kötelességemnek tekintettem, hogy ezt a megoldást igénylő kérdést beható mérlegelés tárgyává tegyem.
A községi, kör- és segédjegyzők illetményeinek szabályozása legutoljára az 1913:LX. törvénycikkel történt.
E tc. egyik célzata az volt, hogy a községi, kör- és segédjegyzők javadalmazását az állami tisztviselők fizetési rendszeréhez közelebb hozza. E célzattal szemben a községi, kör- és segédjegyzőket hátrány érte akkor, amikor az 1917. évi 3000/ME sz. kormányrendelettel az állami és a vármegyei tisztviselőkre nézve a fokozatos előléptetésre igényt adó szolgálati idő (várakozási idő) három évre leszállíttatott, szemben a községi, kör- és segédjegyzőkkel, akiknél a fokozatos korpótlékra igénytadó szolgálati idő (várakozási idő) továbbra is öt év maradt. Rá kell továbbá mutatnom arra, hogy 1919. év elején az állami alkalmazottak anyagi helyzetének javítása érdekében az egyes állami tisztviselői létszámoknak fizetési osztályok szerint való megállapításánál kedvezőbb arányszámok állapíttattak meg (státusrendezés), továbbá hogy az 1921. év folyamán az állami alkalmazottak részére egyetlen esetben nagyobb arányú előlépési lehetőséget nyitottak meg, amely előnyökben a községi, kör- és segédjegyzők - fizetési osztályokba nem sorozott különleges helyzetüknél fogva - szintén nem voltak részesíthetők.
A községi- és körjegyzőknek a IX., illetőleg a VIII. fizetési osztályokba való besorozásnál az a szempont vezetett, hogy a községi és körjegyzők a közigazgatásban, főként pedig a törvények végrehajtása körül - eléggé nem méltányolható - feladatot teljesítenek, részükre tehát az állam teherviselőképességéhez képest a lehető legmesszebbmenő ellenszolgáltatást kell biztosítani.
A fegyelmi ügyekben követendő eljárás módosításáról és a módosítás indokairól részletesen a vármegyei alkalmazottak létszámviszonyainak szabályozásáról egyidejűleg beterjesztett törvényjavaslatban van szó, ezek a szabályok a községi alkalmazottakra is értelemszerűen alkalmazást nyernek.
