1. § (1) Az állami egyenes adókat a törvényhatóságok, a községek (városok), az állampénztárak, valamint az adóügyi útmutató és ellenőrző hivatal közreműködésével a pénzügyigazgatóságok kezelik.
(2) A pénzügyigazgatóságoknak egyenes adóügyi teendőit Budapest székesfőváros területén az adófelügyelő végzi. Minden oly esetben tehát, amikor a jelen törvény pénzügyigazgatóságot említ, a székesfőváros területén az adófelügyelőt kell érteni.
2. § (1) Az állami egyenes adókat és az egyenes adók jellegével bíró azokat a közszolgáltatásokat, amelyek a helyhatóságokat (vármegyét, várost, községet) illetik, továbbá a kereskedelmi és iparkamarai, valamint a mezőgazdasági kamarai illetékeket és mindazokat a közszolgálatosokat, amelyek a vonatkozó törvények és rendeletek értelmében a községek (városok) által negyedévi részletekben szedetnek és hajtatnak be, minden községre nézve úgy az előírás, valamint a nyilvántartás, lerovás, behajtás, biztosítás és a leírás tekintetében együttesen kell kezelni.
(2) Azt, hogy ezek alapján mely közszolgáltatásokat kell az együttes kezelésbe bevonni, minden községre (városra) nézve az illetékes hatóságok meghallgatása után az illetékes pénzügyigazgatóság állapítja meg. Kétség esetében a pénzügyigazgatóság a pénzügyminisztérium döntését köteles kikérni.
(3) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az illetékes miniszterekkel egyetértve, a helyi szokásoknak vagy célszerűségi szempontoknak figyelembevételével az együttes kezelést olyan visszatérő közszolgáltatásokra is kiterjeszthesse, amelyek a jelen § (1) bekezdése értelmében nem tartoznának a rendszerint együttesen kezelendő közadók közé.
(4) Az együttes kezelésbe nem vonható az 1922. évi XXI. tc. alapján búzaértékben fizetendő földadó, valamint az 1922. évi XXIII. tc. 17. §-a szerint a szolgálati és munkabérviszonyból származó jövedelem után járó általános kereseti adó. Ezeket a fennálló törvényeknek és rendeleteknek megfelelően külön kell kezelni.
3. § Az állami egyenes adóknak, valamint az együttes kezelésbe bevont közszolgáltatásoknak egyénenkinti kivetése körül követendő eljárást a vonatkozó törvények és rendeletek szabályozzák.
4. § (1) A pénzügyigazgatóság jogosítva van a szükséghez képest:
a) az adózót felvilágosításadás vagy vallomástétel céljából a pénzügyigazgatósághoz, illetőleg ha a fél másutt lakik, lakóhelyének községi előljáróságához megidézni, esetleg tőle egyes meghatározott kérdésekre írásban is felvilágosítást kívánni, illetőleg tőle egyes meghatározott adatokat írásban bekövetelni;
b) tanukat kihallgatni, vagy ha a tanu megesketését a polgári peres eljárás szabályai nem zárják ki, a tanu lakóhelye szerint illetékes járásbíróság által eskü alatt kihallgattatni;
c) a szakértőket meghallgatni;
d) a könyvvizsgálatot, illetőleg helyszíni szemlét végzésileg elrendelni;
e) különös megokolt esetekben az üzleti könyveknek vagy azok egy részének a könyvvizsgálat megtartásáig leendő lefoglalását végzésileg elrendelni.
(2) A pénzügyigazgatóságnak az üzleti könyveknek vagy azok egy részének lefoglalását elrendelő végzése ellen - birtokon kívül - a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni, a jelen § alapján hozott egyéb végzések ellen azonban nincs helye fellebbezésnek.
5. § (1) A pénzügyigazgatóság bárkit személyes megjelenésre kötelezhet avégből, hogy a saját avagy másnak adóügyében felvilágosítást vagy bevallást adjon. Ha a fél nem lakik a pénzügyigazgatóság székhelyén, lakóhelyének községi előljáróságához idézendő be.
(2) Nem lehet azonban tanu vagy szakértő, aki a bíróságok előtti polgári peres eljárásban mint tanu vagy szakértő ki nem hallgatható, valamint az sem, aki ugyanazon pénzügyigazgatóság területén az adózóval versenyviszonyban áll. Megtagadhatja a vallomástételt az, aki a polgári peres eljárás szabályai szerint arra nem köteles.
(3) Az adózó alkalmazottai és volt alkalmazottai csak annak beleegyezésével hallgathatók ki.
(4) A postatakarékpénztárnak, a statisztikai hivatalnak, az országos betegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak és kerületi pénztáraknak alkalmazottai, továbbá az iparfelügyelők olyan kérdésekben, amely kérdésekre nézve a nevezett intézményektől hivatalos adatok nem kérhetők, tanuskodásra, illetőleg szakértői véleményadásra nem hívhatók fel. Nem kérhetők továbbá adatok a pénzintézetektől (ezek alkalmazottaitól) a náluk gyümölcsözőleg elhelyezett tőkékre és azok kamatozására, vagy a feleknek náluk kezelt letéteire vonatkozólag.
(5) Azt, aki szabályszerű idézés dacára sem tesz eleget az (1) bekezdésben körülírt kötelezettségének, a pénzügyigazgatóság 50,000 K-ig terjedhető - szabadságvesztésre át nem változtatható - pénzbírsággal büntetheti.
(6) Ismétlés esetében a pénzbírság a jelzett összeg tízszereséig emelhető.
(7) A pénzügyigazgatóságnak ezen határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
(8) Ha valaki ismételt szabályszerű idézés dacára sem tesz eleget az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségének, a pénzügyigazgatóságnak jogában áll a kir. ügyészséghez fordulni, a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. tc. 131. §-ában körülírt elővezető parancs kieszközlése végett.
(9) A honvédségnek, a csendőrségnek, a rendőrségnek, a pénzügyőrségnek, a vámőrségnek és a folyamőrségnek tényleges szolgálatot teljesítő egyéneit előljáró parancsnokságuk (hatóságuk) útján kell beidézni. Meg nem jelenésük esetében a megfelelő kényszerítő eszközök alkalmazása végett ugyancsak az említett parancsnokságokhoz (hatóságokhoz) kell fordulni.
(10) Aki a könyvvizsgálatot megakadályozza vagy meghiúsítja, vagy a pénzügyigazgatóság által írásban kért felvilágosítások megadását, illetőleg adatok közlését megtagadja, jövedéki kihágást követ el, amennyiben cselekménye bűntetté vagy vétséggé nem minősül.
(11) Az (1)-(8) bekezdés határozmányai a jövedéki kihágásokra vonatkozó eljárási szabályokat nem érintik.
6. § (1) Ha az adózó meghallgatását kéri, akkor a pénzügyigazgatóságnak meg kell őt idéznie és előterjesztését meg kell hallgatnia.
(2) Tanut vagy szakértőt csak indokolt esetben és csak a vitás kérdés tisztázásához elkerülhetetlenül szükséges számban lehet meghallgatni, illetőleg alkalmazni. A tanukihallgatás helyéről és idejéről az adózót értesíteni kell, ki azon akár személyesen, akár igazolt meghatalmazottja útján részt vehet, a tanuhoz kérdéseket intézhet, annak vallomását illetőleg észrevételeit előadhatja, távolmaradása azonban az eljárást nem akadályozhatja. Ezen eljárás során a családi viszonyokba avatkozni nem szabad és a kihallgatást csak a közszolgáltatás kivetéséhez szükséges adatokra és tényleges viszonyokra szabad kiterjeszteni.
(3) Könyvvizsgálat esetében a vizsgálatot a pénzügyigazgatóság által megállapított és az adózóval is közölt napon rendszerint az adózó üzletében vagy lakásán, esetleg a pénzügyigazgatóságnál kell foganatosítani. A vizsgálatot az adózó, illetőleg törvényes képviselője vagy megbízottja jelenlétében - titoktartás kötelezettsége mellett - pénzügyi tisztviselő teljesíti. Az adózó a könyvvizsgálathoz a saját költségére ellenőrző szakértőt alkalmazhat.
(4) A könyvvizsgálat eredményéről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyben az adóköteles jövedelem és vagyon megállapításához nélkülözhetetlen számszerű adatokon s az adózónak és a könyvvizsgálattal megbízott tisztviselőnek erre nézve tett észrevételein kívül azt is fel kell említeni, hogy a könyvek vezetése általában véve milyen és hogy e könyvek mennyiben érdemelnek hitelt.
(5) A könyvvizsgálat eredményét a pénzügyigazgatóság szabadon mérlegeli s amennyiben a könyvek vezetését nem találja megbízhatóknak, a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján határoz.
(6) Helyszíni szemlét a pénzügyigazgatóság kiküldöttje az adózónak vagy meghatalmazottjának jelenlétében tart, utóbbinak távolmaradása az eljárást nem hátráltatja.
(7) A helyszíni szemléről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyben a félnek és a kincstári képviselőnek véleményét, illetőleg kifogásait vagy észrevételeit is be kell vezetni.
(8) A könyvvizsgálatot és a helyszíni szemle adatait hivatali titoknak kell tekinteni.
(9) Hogy a tanu vagy szakértő mikor és mennyi költségmegtérítést, napidíjat, illetőleg díjazást igényelhet: azt a pénzügyminiszter rendeleti úton szabályozza.
(10) A tanunak, szakértőnek, valamint a könyvvizsgálattal megbízott tisztviselőnek, úgyszintén a helyszíni szemlének költségeit az államkincstár viseli. Ha azonban az adózó üzleti könyveinek megtekintését maga ajánlotta fel, illetőleg a tanunak vagy szakértőnek kihallgatását, avagy a helyszíni szemle elrendelését maga kérte és az elrendelt bizonyító eljárás során állításai valótlanoknak bizonyultak, a felmerült költségek őt terhelik.
(11) A marasztalás kérdésében első fokon a pénzügyigazgatóság határoz, amelynek határozata ellen a pénzügyminiszterhez van fellebbezésnek helye.
(12) A tanuk és szakértők által elkövetett hamis tanuzást, illetőleg hamis véleményadást a büntető törvénykönyv rendelkezései szerint kell büntetni. (1878. évi V. tc. 220. § 1. bekezdése.)
7. § (1) Az adókivetés összes előmunkálatait, valamint a bevallásoknak a vonatkozó törvények rendelkezéséhez képest leendő gyüjtését a községek (városok) a pénzügyminiszter által megállapított módon, a pénzügyigazgatóságnak, az állampénztárnak és a főszolgabírónak (polgármesternek) felügyelete teljesítik.
(2) A pénzügyigazgatóság, állampénztár, főszolgabíró (polgármester) vagy ezeknek a helyszínén megjelenő kiküldöttei kötelesek az adóösszeírást és az adókivetés összes előmunkálatainak menetét hivatalból ellenőrizni, s ha azokban hiányokat vagy fennakadást találnak, a hiányok pótlása, illetőleg a fennforgó akadályok elhárítása iránt intézkedni.
(3) Ha az ellenőrző hatóság azt tapasztalja, hogy a községek (városok) az adókivetési munkálatokat a kitűzött határidőben meg nem indították vagy be nem fejezték, szükség esetében a községi (városi) közegek által elvégzendő munkálatok teljesítése más egyéneket rendel ki.
(4) A mulasztás helyrehozása körül felmerült költséget a mulasztó közeg, ha pedig a hátramaradást az illető közegnek munkával való túlterheltsége vagy az okozta, hogy a községi (városi) hatóság munkaerőről idejében nem gondoskodott, a község (város) viseli.
(5) A költségekben való marasztalást első fokon a munkaerőt kirendelő hatóság mondja ki. A marasztaló határozat ellen a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához lehet fellebbezni, ennek határozata ellen pedig a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
8. § (1) Ha az ellenőrzést teljesítő tisztviselő annak jönne nyomára, hogy az adókivetési munkálatokban hamis adatokat vettek fel, vagy azokból adózókat vagy adóköteles tárgyakat kihagytak, a hogy ezt a mulasztást az államkincstár megrövidítésre vagy egyes adózók megkárosítására irányuló szándékból követték el, köteles netán fennforgó vétkes cselekményt - lehetőleg a tettes kihallgatásával - jegyzőkönyvileg megállapítani s ezt a jegyzőkönyvet a pénzügyigazgatósághoz beterjeszteni.
(2) Hasonló eljárást kell követni akkor is, ha a fennforgó vétkes cselekmény elkövetését a kivetési lajstrom érvényesítése során, avagy később fedezik fel.
(3) A pénzügyigazgatóság a felvett jegyzőkönyvet további eljárás végett az illetékes bíróságnak küldi meg.
(4) A hozott jogerős ítéletet (végzést) a bíróság a pénzügyigazgatósággal is közölni köteles.
(5) Sem a bűnvádi eljárás megindítása, sem annak felmentő ítélettel, vagy megszüntető végzéssel való befejezése nem akadályozhatja a fegyelmi eljárás megindítását és a fegyelmi vétség megállapítását.
(6) Ha a pénzügyigazgatóság az ezen §-ban említett vétség miatt községi (városi) közeg ellen fegyelmi vizsgálatot kér, az elsőfokú fegyelmi hatóság azt tizenöt nap alatt elrendelni tartozik.
9. § Az állami adók összes nemeit, valamint az együttes kezelésbe bevont összes közszolgáltatásokat teljes koronákra felfelé kikerekített összegben kell kivetni.
10. § (1) A pénzügyigazgatóság az állami egyenes adókra vonatkozó, felülvizsgált és számszerűleg érvényesített kivetési lajstromokat előírás végett, az általános kereseti adóalapokról készített, számszerűleg érvényesített lajstromokat pedig az általános kereseti adó egyénenkinti kivetése végett a községnek (városnak) kiadja.
(2) Az együttes kezelésbe bevont azoknak a közszolgáltatásoknak kivetési eredményeit, amelyek az érvényben levő rendelkezéseknek megfelelően külön kivetési lajstromokban vettetnek ki, a lajstromnak a községnek (városnak) előírás céljából történt kiadásával egyidejűleg az állampénztárral is kell közölni.
11. § (1) Az adótárgyaknak, valamint az adókötelezettségnek megszűnése címén eszközlendő adótörlés, továbbá az egyes adónemeknél igényelhető adómérséklés körüli eljárást és az adómérséklés mérvét a vonatkozó adótörvények szabályozzák.
(2) Az adó hibás kiszámítása, az adónak nem valódi adókötelezettre történt kivetése, valamint többszörös megadóztatás esetében s általában mindazokban az esetekben, amelyekben az (1) bekezdésben említett okokon kívül egyéb okból szűnik meg az adókötelezettség, a kivetett adónak megfelelő helyesbítése, illetőleg leírása a közszolgáltatás befizetéséig bármikor kérelmezhető.
(3) Amennyiben az adó bármilyen számműveleti vagy leírási tévedés folytán akár az adózó, akár a kincstár kárára hibásan számíttatott és vettetett ki, a pénzügyigazgatóság a hibásan kiszámított és kivetett adó helyesbítését a kivetésre megállapított elévülési határidőn belül (82. §) hivatalból elrendelni köteles.
(4) Az évközi változások folytán szükséges utólagos előírásokat (szaporodásokat) és törléseket teljes koronákra kell felfelé kikerekíteni.
12. § (1) Az alapul szolgáló állami adó összegének bármely okból bekövetkező törvényes változtatása vagy törlése esetében a pótlékok jellegével bíró összes szolgáltatások is megfelelőleg hivatalból kiigazítandók, illetőleg törlendők.
(2) Ily esetekben az alapadókban előállott szaporodást még akkor is folyó adónak kell venni, ha a kivetés az előző évek jogcímén történt, ellenben az apadást azon évek kivetési kulcsa szerint kell kiszámítani, amelyekre a törlés vonatkozik.
13. § Az együttesen kezelt közadókat könyvelik és nyilvántartják:
a) egyénenkint a községek (a községi vagy körjegyzők, községi adóhivatalok) és a városok (városi adóhivatalok);
b) községenkint (városonkint) az állampénztárak:
c) állampénztárankint és törvényhatóságonkint, de csakis az államot és a vármegyét illető közszolgáltatásokra nézve a pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek.
14. § A könyvelés és nyilvántartás vezetését a pénzügyminiszter rendeleti úton szabályozza a következő elvek szerint:
1. A községek (városok) az együttesen kezelt közadókat a községi adófőkönyvben adónemenkint részletezve egyénenkint írják elő. Az ezekre vonatkozó szaporodásokat és törléseket az adófőkönyvben aszerint, hogy kit illet a közszolgáltatás (állam, helyhatóság stb.) részletezni kell, a hátralékokat, túlfizetéseket és lerovásokat ellenben együttesen kell könyvelni. Az adófőkönyvbe a kezelés körül előforduló lényegesebb intézkedéseket (fizetési halasztás, megintés, zálogolás, árverés, telekkönyvi biztosítás, csőd vagy ingatlan végrehajtás esetében eszközölt bejelentés) be kell jegyezni.
2. Az együttes kezelésbe nem vont közszolgáltatásokról külön főkönyvveket kell vezetni.
3. Általános elvül szolgál, hogy mindegyik önálló adózónak az adófőkönyvben csak egy számlája lehet. Ha tehát ugyanazon adóköteles a kivetési lajstrom több tétele alatt is önállóan meg van adóztatva, ezeket a kivetési tételeket egy számlán kell előírni.
4. Ha a föld- vagy házadó, a közös birtokosok között részeik arányában egyenkint felosztatott, az egyes részekre eső adót szintén azon az adófőkönyvi számlán kell előírni, ahol ugyanannak az adózónak egyéb adói iratnak elő. A közös birtok vagy közös üzletek után egy összegben kivetett adót azonban a közös birtokosok nevén külön számlán kell előírni.
5. Közös háztartásban élő házastársaknak, vagy az egyik elhalt szülő helyébe lépett kiskorú gyermekeknek az életben levő szülővel közös birtokívben foglalt ingatlanaik után kivett földadót a családfő nevén egy adófőkönyvi számlán kell előírni.
6. A községi adófőkönyveket évenkint le kell zárni.
7. A pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség a városok adófőkönyveit, az állampénztár pedig a községek adófőkönyveit, azok lezárása után úgy az előírás helyességére, valamint a lerovásra s általában az egész kezelésre kiterjedőleg rendszeres számszaki felülvizsgálat alá köteles venni.
8. A felülvizsgálat megtörténtével az adókönyvet az állampénztárnak hitelesítés végett be kell mutatni.
9. Az adófőkönyv lezárása után az adózók számláján az év végével mutatkozó hátralékot vagy túlfizetést a következő évre kell átvezetni.
10. A felülvizsgáló a pénzügyigazgatósághoz a folyótartozás nélkül álló olyan túlfizetés szaporodásba hozatala iránt, amelyet visszakövetelni a visszakövetelési jog elévülése miatt (83. §) már nem lehet, előterjesztést köteles tenni.
15. § (1) A község (város) minden, az adófőkönyvben szereplő önállóan adózó részére adóívet állít ki, amely az összes kivetések feltüntetésére, az évközi változások bevezetésére, valamint a befizetések nyugtázására is szolgál és több évi használatra van berendezve.
(2) Az adóívet első ízben akkor kell kiállítani, mikor új adózót vezetnek be az adófőkönyvbe.
(3) Az adóíveket községekben a község pecsétjével ellátva a bíró és a jegyző, rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a város pecsétjével ellátva a városi adóhivatalok állítják ki.
(4) A község (város) az adózók adóíveiben a befizetések nyugtázásakor folytatólag mindazokat az adatokat bevezetni köteles, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az adóívben foglalt adatok a községi adófőkönyv adataival mindenkor és mindenben egyezzenek.
(5) Az adókivetés befejezése után a község (város) az összes adózókat hirdetményileg felhívni köteles, hogy az adóívet kiegészítés, illetőleg az előző évi lerovási résznek és a folyó évi előírási résznek lezárása végett a hirdetményben megállapított határidőn belül a községi előljáróságnál (városi adóhivatalnál) mutassák be.
(6) Az adóív kiállításáért a pénzügyminiszter által megállapított - a nyomtatvány ellenértékének megfelelő - díj szedhető.
16. § (1) Budapest székesfőváros területén a kivetés, könyvelés, nyilvántartás és általában az egész adókezelés a városi adóhivatalnak kerületi osztályai szerint elkülönítendő. Az elkülönítés módozatát a pénzügyminiszter rendeleti úton szabályozza.
(2) Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy a kivetés, könyvelést, nyilvántartást és általában az egész adókezelést egyes törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácsú városokban - a városi tanács meghallgatása után - rendeletileg közigazgatási kerületek szerint szintén elkülöníthesse, ha az adókezelés egyszerűsítése szempontjából indokoltnak mutatkozik.
17. § (1) Amennyiben a községi (városi) közegek a könyvelés és nyilvántartás körüli teendőket - ideértve a földkataszter-nyilvántartást is - nem az előírt módon, vagy nem a kitűzött határidőben teljesítik, halasztást nem tűrő esetekben a pénzügyigazgatóság felhívására a főszolgabíró (polgármester) a községi közeg mellé (a városi adóhivatalhoz) a teendők kellő időben való bevégezhetése végett elégséges munkaerőt rendel. A kirendelés folytán felmerült költséget a mulasztó közeg, ha pedig a hátramaradást az illető közegnek munkával való túlterheltsége vagy az okozta, hogy a községi (városi) hatóság munkaerőről idejében nem gondoskodott, a község (város) viseli.
(2) Ha a munkaerő kirendelése késik vagy megtagadtatik, a pénzügyigazgatóság a kirendelést saját hatáskörében eszközli.
(3) A költségekben való marasztalást első fokon a munkaerőt kirendelő hatóság mondja ki. A marasztaló határozat ellen a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához lehet fellebbezni, ennek határozata ellen pedig a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
18. § (1) Ha valamely községben (városban) az adózók tartozásának (adófőkönyvnek) egyénenkinti leszámolása bármely okból szükségessé válik, a pénzügyigazgatóság az egyénenkinti leszámolást elrendeli. A pénzügyigazgatóság határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
(2) A leszámolás költségeit a mulasztó közeg viseli.
(3) A megtérítendő összeget a pénzügyigazgatóság határozattal állapítja meg. A marasztaló határozat ellen a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához lehet fellebbezni, ennek határozata ellen pedig a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
(4) A leszámolás módozatát és azt az időpontot, amelyre a leszámolás terjedhet, a pénzügyminiszter rendeletileg szabályozza.
19. § (1) Az együttesen kezelt közadók négy egyenlő részben és pedig minden évnegyed első napján, tehát január, április, július és október 1-én esedékesek és az illető évnegyed közepéig fizetendők.
(2) A búzaértékben fizetendő földadó esedékességét és fizetési határidejét az 1922. évi XXI. tc. 4. §-a, a szolgálati és munkabér-viszonyból származó jövedelem után járó általános kereseti adó esedékességét és fizetési határidejét az 1922. évi XXIII. tc. 41. §-a szabályozza.
(3) A fizetési határnapja, ha az vasárnapra, vagy Gergely-naptár szerinti avagy nemzeti ünnepre esik, a legközelebbi köznapon jár le.
(4) Addig, amíg valamely adónem folyó évi kivetése megtörténik, az illető adónem fizetésére kötelezett fél az illető adónem évnegyedi részleteit a megelőző utolsó adókirovás szerint köteles fizetni.
(5) A netaláni különbözeteket, a folyó évre kivetett adókról szóló fizetési meghagyás kézbesítését, illetőleg azokban az esetekben, amidőn ily fizetési meghagyás nem kézbesíttetik, a kivetett adóknak az adófőkönyvben történt előírását követő részletfizetés alkalmával kell kiegyenlíteni.
(6) Az adónak szaporodás vagy törlés folytán bekövetkező évközi emelkedése vagy apadása az évi tartozás helyesbítésének tekintendő. Ennélfogva az évközi szaporodásnak a fizetési meghagyás kézbesítéséig, illetőleg azokban az esetekben, amidőn fizetési meghagyás nem kézbesíttetik, a könyvelés megtörténtéig már lejárt részleteit annak az évnegyednek esedékes adótartozásához kell számítani, amely évnegyedben a fizetési meghagyás kézbesített, illetőleg a könyvelés történt. Hasonló eljárás követendő akkor is, ha az adókötelesnek a szaporodáson kívül törzskövetelése nincs.
(7) Részletfizetéseket mindenkor el kell fogadni.
(8) Ha az adózó a mult évekből származó adóhátralékokkal is tartozik, befizetéseit ezen hátralékokra és az azok után járó késedelmi kamatokra és behajtási illetékekre el kell könyvelni mindaddig, míg ezek teljesen törlesztve nincsenek. A befizetésnek csak az a része fordítható a folyó tartozás és járulékainak lerovására, mely a hátralék törlesztése után fennmarad.
(9) Az adózónak az állammal vagy más hatósággal szemben fennálló követelései adójába be nem számíthatók.
20. § Az esedékességre és a fizetési határidőkre a 19. §-ban megállapított szabályoktól eltérően esedékesek és fizetendők:
1. az együttesen kezelt közadók közül:
a) az állandó üzlethely nélkül működő házalók terhére kivetett általános kereseti adó és pótlékai; ezek egyszerre esedékesek és a házalási engedély kiszolgáltatása előtt fizetendők;
b) a külföldi utazók terhére kivetett általános kereseti adó és pótlékai; ezek egyszerre esedékesek és az engedélynek iparhatósági láttamozása előtt fizetendők;
c) a veszélynek kitett azok az adók, amelyek a vonatkozó törvények értelmében egyszerre esedékeseknek nyilváníthatók; ezek az e tárgyban hozott határozat kézhezvételét követő 15 napon belül egyszerre egy összegben fizetendők;
2. az együttes kezelésbe nem vont állami, helyhatósági és egyéb közszolgáltatások, amelyek esedékessége és befizetése a vonatkozó törvényekben, illetőleg szabályrendeletekben másképpen van szabályozva.
21. § (1) Az az adózó, aki esedékes tartozását a megállapított fizetési határidőig be nem fizeti, az esedékesség napjától annak a hónapnak a végéig, amelyben a befizetés történt, évi 8%-os kamatot fizet.
(2) Az adóbefizetés napjának azt a napot kell tekinteni, amikor az adót vagy közvetlenül befizették, vagy postán feladták.
(3) A postatakarékpénztár cheque- és clearing-forgalmának igénybevétele esetében az adóbefizetés napjának azt a napot kell tekinteni, amely napon az adót a postahivatalnál, mint a takarékpénztár közvetítő hivatalánál befizetési lap útján befizették; vagy ha az adóbefizetés clering-átutalás útján történt, amelyen a postatakarékpénztár az összeget az illető pénztár cheque-számláján jóváírta.
(4) Ha pedig az adózó fél, mint postatakarékpénztári cheque-számlatulajdonos adóját az illető pénztár javára készpénzben kiutalta, akkor az adóbefizetés napjának azt a napot kell tekinteni, amely napon a postatakarékpénztár a fizetési utalványt az illető pénztár részére kiállította.
(5) Ha a hátralék több évnegyedre szól, a késedelmi kamatot a befizetésnél mindegyik évnegyedre eső adóhátralék után külön kell kiszámítani.
(6) A részletfizetéseknél a késedelmi kamatokat csak a hátralék törlesztésére fizetett összeg után kell számítani és szedni, még pedig annyi időre, ahány évi, illetőleg negyedévi hátralékot a törlesztésre szánt összeg fedez.
(7) A késedelmi kamatokat mindig teljes koronákra felfelé kikerekített összegekben kell kiszámítani.
22. § (1) A tévesen befizetett vagy jogellenesen beszedett közszolgáltatások visszatérítése - tartozatlan fizetés címén - az elévülési határidőn (83. §) belül kérhető.
(2) E rendelkezés alapján azonban a jogerősen megállapított közszolgáltatások - akár elmulasztatott, akár nem meríttetett ki a jogorvoslat, - nem követelhetők vissza.
23. § (1) Előre történt fizetéseknél - hacsak ezt a vonatkozó külön törvények kivételesen meg nem állapítják - kamattérítésnek helye nincs.
(2) A bármely okból történt visszafizetéseknél csak a visszafizetett összeg után tényleg befizetett kamatok téríthetők vissza.
24. § (1) Az együttesen kezelt közadók fizetendők:
a) a kis- és nagyközségben a községi előljáróságnál (községi adóhivatalnál);
b) a rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban a városi adóhivatalnál.
(2) A községi pénztári kezelés könnyítése és egyszerűsítése, továbbá a készpénzforgalom lehető csökkentése céljából a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértve kiadandó rendelettel szabályozott feltételek mellett megengedheti, hogy a község az ennek a törvénynek rendelkezései alá tartozó közszolgáltatások beszedésével, valamely az állam közvetlen felügyelete és ellenőrzése alatt álló központ kötelékébe tartozó hitelszövetkezetet bízhasson meg.
25. § (1) Az együttesen kezelt közadókat beszedik és azok befizetésének megtörténtét az átvett összegnek beírása és neveik bejegyzése mellett az adóívben jogérvényesen igazolják:
a) a kisközségekben a pénztárnok és a körjegyző, illetőleg ott, ahol pénztárnok nincs, a bíró és a körjegyző. A körjegyző e célra községeit mentől gyakrabban bejárni és megjelenéséről a községeket előre értesíteni köteles. A körjegyző a napló helyes vezetéséért, továbbá a késedelmi kamatok, valamint az adóbehajtási illetékek helyes kiszámításáért felelős;
b) a nagyközségekben a pénztárnok és a jegyző; ha azonban a községnek pénztárnoka és ellenőre van, a pénztárnok és ellenőr;
c) a rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban a városi hivatal pénztárnoka és ellenőre.
(2) A közadók átvételére jogosított tisztviselők neveit és aláírásait, a hivatali helyiségek valamely szembeötlő helyére kifüggesztendő hirdetmény útján, a közönség tudomására kell hozni.
(3) Az adózó a befizetések alkalmával az adóívet magával hozni köteles. Ha valamely adózó adóívét el nem hozza, a befizetésről ideiglenes nyugtát kell kiállítani, amelynek kiállításáért az adózótól a pénzügyminiszter által engedélyezett díj szedhető. Az adóív kiállítása előtt teljesített fizetésekről szintén ideiglenes nyugtát kell kiállítani, de ennek kiállításáért díj nem szedhető.
(4) Az adózók tartozásuk posta útján is beküldhetik a községi előljáróságnak (városi adóhivatalnak).
(5) Amennyiben valamely községi előljáróságnak (városi adóhivatalnak) postatakarékpénztári számlája van, a befizetés postatakarékpénztári úton, a cheque- és clearing-forgalom igénybevételével is történhetik.
(6) A postán feladott, illetőleg postatakarékpénztár útján befizetett vagy átutalt adóösszegekről kiállított postai feladóvevény, illetőleg elismervény ideiglenes nyugtául szolgál mindaddig, míg a befizetést a községi előljáróság (városi adóhivatal) az adóívben hivatalosan nem nyugtázza.
(7) A közadók posta, illetőleg postatakarékpénztár útján történő befizetéséből származó összes költségeket az adózó tartozik viselni. Ha az adózó a befizetés alkalmával adóívét is beküldi, tartozik ahhoz a visszaküldéshez szükséges megcímzett és felbélyegzett borítékot csatolni, mit ha elmulasztana, az adóív postán portóköteles levélben költségére küldendő vissza.
26. § (1) Az egyes adózók terhén az adófőkönyvben előírt összes közszolgáltatások esedékes részleteit, tekintet nélkül arra, vajjon az államot, a helyhatóságot, vagy pedig más hatóságot (hivatalt vagy intézményt) illetik-e, együttesen és egy összegben kell a községi előljáróságnál (városi adóhivatalnál) befizetni.
(2) A tőketartozások, valamint a késedelmi kamatok címén befizetett összegek az együttesen kezelt közadóknál érdekelt hatóságok (hivatalok, intézmények) között az állampénztár által a szállítások alkalmával, havonkint rendszerint egyszer, abban az arányban osztatnak szét, amely arányban az érdekelt hatóságokat (hivatalokat, intézményeket) illető közszolgáltatások előírási összegei egymáshoz aránylanak.
(3) A község (város) a nála befolyt összegekből a szétosztást megelőzően az őt megillető hányadnak megfelelő előleget vehet igénybe.
(4) Az adóbehajtási illetékek egészben a községet (várost) illetik meg.
(5) A megosztás és elszámolás körüli részletes eljárást a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
27. § (1) A községi bíró, illetőleg községi pénztárnok (községi és városi adóhivatal) az előljáróság (polgármester) által kiküldendő községi (városi) képviselő kiséretében havonkint azon a napon tartozik a beszedett összeget az állampénztárba beszolgáltatni, amelyet az állampénztár e célra rendszeresít. Ha azonban a községhez (városhoz) nagyobb pénzösszeg folyik be, a községi előljáróság (városi adóhivatal) a szállítási napot be nem várva, a beszedett összeget postatakarékpénztár útján az illetékes állampénztárhoz azonnal befizetni köteles.
(2) Ha helyben állampénztár nincs, a községi előljáróság a beszedett összeget a postatakarékpénztár igénybevétele mellett is szállíthatja az állampénztárhoz, ily esetben köteles azonban - ha a rendes havi szállításról van szó - a naplót egyidejűleg posta útján az állampénztárnak szintén beküldeni.
(3) A december havi beszedés összegét mindig személyesen kell beszállítani.
28. § (1) A közszolgáltatások fejében átvett - és nem a községet (várost) illető - pénzeket sem a község (város) céljára, sem más célra nem szabad igénybe venni.
(2) Aki az előbbi bekezdés rendelkezései ellen vét, a hatályban levő törvények rendelkezései szerint büntetendő.
(3) A községek (városok) által beszedett és azoknak pénztáraiban levő közszolgáltatásokat sem a helyhatóságoknak, sem az államkincstárnak, sem az együttesen kezelt közadóknál érdekelt más hatóságnak (hivatalnak, intézménynek) magánjogi tartozásaiért végrehajtás alá vonni nem lehet.
(4) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezés az állampénztárak által beszedett és azok pénztáraiban levő közszolgáltatások összegeire is vonatkozik.
29. § (1) A beszedett közszolgáltatásoknak az állampénztárba leendő beszolgáltatásáért elsősorban a beszedésre és beszállításra kötelezett községi (városi) közegek felelősek. Ha a megállapított összeg a kártérítésre kötelezett községi (városi) közegektől be nem hajtható, a fedezetlen kárt - visszkereseti jogának fennmaradása mellett - a község (város) téríti meg.
(2) A kár összegének megtérítésében a pénzügyigazgatóság a községi (városi) közegeket és másodsorban a községet (várost) egyidejűleg marasztalja el.
(3) A pénzügyigazgatóság határozatát külön-külön úgy a marasztalt közegeknek, mint a községnek (városnak) is szabályszerűen kézbesíteni kell s az ellen a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához lehet fellebbezni, ennek határozata ellen pedig a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
(4) Ha arra van gyanu, hogy a kárt, akár az annak megtérítésére köteles egyén, akár más vétkesen okozta, a körülményekhez képest a fegyelmi, esetleg a bűnvádi eljárásnak megindítása iránt intézkedni kell.
30. § (1) Az adózók adófizetési halasztást rendszerint nem igényelhetnek.
(2) A folyó adóra nézve azonban méltánylást érdemlő esetekben a pénzügyigazgatóság részletfizetési kedvezményt, illetőleg fizetési halasztást engedélyezhet, de legfeljebb egy évi időtartamon belül. A pénzügyigazgatóság végzése ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
(3) Rendkívüli esetekben a pénzügyminiszter, illetőleg a pénzügyminiszter felhatalmazása alapján a pénzügyigazgatóság, mind a folyó adóra, mind pedig a hátralékokra nézve hosszabb időre terjedhető részletfizetési kedvezményt, vagy fizetési halasztást adhat.
(4) Oly esetben, amidőn valamely község adózói az őket ért elemi csapások folytán felszaporodott adóhátralékaikat egy év alatt lefizetni nem képesek, ama község összes adózóinak, hátralékaik törlesztésére, a közigazgatási bizottságnak meghallgatása után a pénzügyminiszter több évre terjedhető halasztást engedélyezhet.
(5) Fizetési halasztás esetében a késedelmi kamatokat meg kell fizetni és ha szükségesnek mutatkozik, a hátralék telekkönyvi bekebelezés vagy zálogolás által bármikor biztosítható.
31. § (1) A közadók módjára behajtandó minden követelést a pénzügyigazgatóság, az állampénztár és a főszolgabíró (polgármester) felügyelete alatt a község (város) hajtja be.
(2) Azokban a törvényekben, avagy rendeletekben, amelyekben közigazgatási úton való behajtásról van szó, ez alatt a közadók módjára való behajtást kell érteni.
32. § (1) A végrehajtást teljesítik:
1. a kis- és nagyközségekben a bíró, a jegyző (körjegyző) közbenjöttével, illetőleg ezeknek felelőssége mellett más alkalmas községi közeg, ott pedig, ahol községi adóhivatal van, ennek közege, a főnök felügyelete és ellenőrzése mellett;
2. a rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban a városi adóhivatalnak, illetőleg a székesfővárosban és azokban a városokban, amelyekben a pénzügyminiszter az adókezelésnek kerületi elkülönítését elrendelte, a kerületi adószámviteli osztályának közege a főnök felügyelete és ellenőrzése mellett.
(2) Jogában áll azonban a pénzügyigazgatóságnak, hogy oly esetekben, amidőn azt bármely okból szükségesnek tartja, a végrehajtás foganatosítására akár bizonyos időtartamra, akár bizonyos követelések behajtása céljából a községekbe (városokba) állami közegeket küldjön ki.
33. § (1) A hátralékos követelésekért az adósnak bárhol található vagyona végrehajtás alá vonható, az ingatlan vagyon azonban csak abban az esetben, ha a hátralékosnak a hátralék összegének megfelelő értékű egyéb lefoglalható vagyona nincs.
(2) A végrehajtást elsősorban a tartozás előírása helyén kell foganatosítani.
(3) Ha azonban az adózó máshol lakik, mint amely községben (városban) tartozását nyilvántartják és az előírás helyén kellő fedezetet nyujtó lefoglalható ingó vagyona nincs, vagy csak olyan készpénzkövetelései vannak, amelyek az ingóságok után vehetők végrehajtás alá, a behajtást a lakóhely szerint illetékes községi előljáróság (városi adóhivatal), ha pedig a tartozás a lakóhelyen sem lenne behajtható, annak a községnek előljárósága (városi adóhivatal) teljesíti, amelynek területén az adózónak lefoglalható vagyona vagy követelése van.
34. § (1) A királyi palotában és általában a királyi udvari épületekben, valamint azoknak a személyeknek a lakásán, akikre a főudvarnagyi hivatal bírói hatósága kiterjed, végrehajtási eljárás foganatosítása végett a magyar főudvarnagyi bíróság elnökét kell megkeresni.
(2) A honvédség, a csendőrség, a rendőrség, a pénzügyőrség, a vámőrség és a folyamőrség kezelésében vagy használatában levő épületekben foganatosítandó zálogolás vagy árverés esetén, az eljárás megkezdése előtt, az épület (laktanya) parancsnokát szóbelileg kell értesíteni.
(3) A honvédség, a csendőrség, a rendőrség, a pénzügyőrség, a vámőrség és a folyamrendőrség tényleges állományához tartozó, de nem ezek által kezelt vagy használt épületben lakó személy ellen vezetett végrehajtások esetében a végrehajtást szenvedőnek közvetlen előljáró parancsnokságát a végrehajtásról az eljárás megkezdése előtt írásban kell értesíteni.
35. § (1) A végrehajtás fokozatai az alábbi sorrendben a következők:
a) megintés;
b) zálogolás;
c) árverés.
(2) A végrehajtási eljárásnál netalán előfordult törvényellenességek vagy szabályellenességek orvoslása végett a végrehajtást szenvedő a pénzügyigazgatósághoz panasszal fordulhat. A panaszt a kifogás alá eső eljárás foganatosításának napját követő tizenöt nap alatt kell benyujtani, s a pénzügyigazgatóság azt harminc nap alatt elintézni köteles.
(3) A pénzügyigazgatóság határozata ellen a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához lehet fellebbezni, ennek határozata ellen pedig a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
36. § (1) Azokat, akik tartozásaikat a megállapított fizetési határidő leteltéig le nem fizetik, ezen fizetési határidő lejárta után azonnal megintés útján fel kell hívni hátralékaiknak nyolc nap alatti befizetésére.
(2) Amennyiben azonban a fizetési határidő fizetési meghagyásban, illetőleg határozatban állapíttatott meg és a fizetési meghagyás illetőleg határozat szabályszerűen kézbesíttetett: a tartozást intés mellőzésével kell behajtani.
(3) Az együttesen kezelt közadókra, valamint egyáltalában az évenkint ismétlődő és állandó határnapon esedékes közszolgáltatásokra nézve az intés vagy dobszó útján vagy írásbeli hirdetmény kifüggesztése által kell közhírré tenni.
(4) Minden egyéb esetben, így különösen akkor, ha a községi előljáróságot (városi adóhivatalt) valamely követelés behajtására más hatóság (hivatal) kereste meg, a hátralékosokat tartozásuk befizetésére szabályszerűen kézbesítendő írásbeli megintés útján kell felhívni: amennyiben azonban a hátralékot a községre (városi adóhivatalra) nézve illetékes állampénztár mutatta ki behajtás végett és az állampénztár a tartozásról előzetes fizetési meghagyást bocsátott ki, az írásbeli megintés mellőzhető.
(5) Az írásbeli megintésért csak az esetleg felmerült postaköltség számítható fel.
(6) Jogában áll a községnek (városnak) azokat az adózókat is, akik tartozásuk befizetésére a fentiek szerint dobszó vagy hirdetmény útján szólítandók fel, erre írásbeli figyelmeztetés útján is felszólítani. Ezért az adózótól a képviselőtestület által megállapított mérsékelt díj szedhető. Az ily nem kötelező írásbeli figyelmeztetés esetleges elmaradása azonban a zálogolási eljárás folyamatba tételét meg nem akasztja.
37. § (1) Azok ellen, akik hátralékaiknak a fizetési meghagyásban, illetőleg határozatban, írásbeli megintésben, avagy hirdetményben kitűzött határidő alatt le nem fizetik, a határidő letelte után a zálogolási eljárást azonnal és személyválogatás nélkül meg kell indítani.
(2) Az együttesen kezelt közadókért a zálogolást évnegyedenként egyszerre, házsorszám szerint és megszakítás nélkül kell foganatosítani.
38. § (1) A zálogolás alapjául szolgálnak a községi előljáróság (városi adóhivatal), illetőleg az illető szolgáltatásra jogosult hatóság (hivatal, intézmény) által kiállított és hivatali pecséttel ellátott hátraléki kimutatások. A kimutatásban a hátralékban lévő összes tartozásokat nemeik szerint részletesen fel kell venni és azok esedékességének napját, valamint a behajtandó késedelmi kamatokat s a behajtási illetékeket is ki kell tüntetni.
(2) Ha a végrehajtást az a községi előljáróság (városi adóhivatal) foganatosítja, mely a tartozást nyilvántartja, egyszerűsítés szempontjából a külön kimutatás elkészítése mellőzhető. Ebben az esetben elégséges, ha a szükséges adatok a zálogolási jegyzőkönyv első oldalán kimutatásszerűleg felsoroltatnak és azoknak helyességét az arra illetékes közegek aláírásukkal és a hivatal pecsétjének ráütésével igazolják.
39. § (1) A végrehajtó a végrehajtás helyére megy és ott egy becsűs közbenjárásával a hátralékos vagy megbízottja, illetőleg az üzlet, iroda, gazdaság, vállalat vezetőjének vagy valamely ezek körében alkalmazottnak, valamely 12 évet meghaladott családtagnak, avagy házi cselédnek vagy a házfelügyelőnek, a kapusnak vagy ezek távollétében a magával vitt becsüsön kívül még egy tanunak jelenlétében a hátralékos vagyonából annyit foglal le zálogul, amennyi a kimutatott hátralék, késedelmi kamat és behajtási illetékek fedezésére szükséges.
(2) A végrehajtást szenvedőnek illetményeit és követeléseit azonban, ha a vonatkozó adatok a végrehajtó rendelkezésére állanak, a helyszínére való kiszállás mellőzésével, letiltási rendelvény útján is le lehet foglalni. Ilyen esetben azonban a végrehajtást szenvedőt a foglalásról haladéktalanul értesíteni kell.
(3) A végrehajtó, ha a végrehajtást szenvedő a követelés fedezésére elegendő zálogtárgyat önként fel nem tár, annak lakását és raktárait felnyittathatja, kutatásokat eszközölhet, sőt szükség esetén, indokolt esetben személymotozást is végezhet.
40. § (1) A zálogolás a következő sorrendben teljesítendő és ehhez képest lefoglalandó a hátralékosnak;
1. készpénze, értékpapirja, arany- és ezüstneműje (drágaságai);
2. szolgálati, illetőleg munkabérviszonyból származó illetménye, avagy ellátási díja;
3. készpénzkövetelései, különösen: a házbérek, a haszonbérek, a pénzintézeteknél elhelyezett vagy magánosoknak kölcsön adott tőkék s egyéb bármi címen őt megillető követelések;
4. ingóságai.
(2) Ha azonban az (1) bekezdés 2. pontja alatt felsorolt illetmények és ellátási díjak lefoglalható részéből a hátralék hat hónapon belül kielégítést nem nyerhet, továbbá, ha a 3. pont alatt felsorolt követelések nem teljesen biztosak, avagy a foglalástól számított hat hónapon belül nem esedékesek vagy a tartozást nem fedezik, szabadságában áll, illetőleg kötelessége a végrehajtónak - a követelésnek hat hónapon belül leendő teljes biztosítása céljából - a végrehajtást szenvedőnek ingóságait is foglalás alá venni.
(3) Ugyanígy jár el a végrehajtó akkor is, ha a végrehajtást szenvedőnek adósa a követelést egészben vagy részben nem ismeri el valónak, illetőleg erre nézve egyáltalán nem nyilatkozik vagy ha a lefoglalt követelést az esedékesség napján nem fizeti ki.
41. § (1) Ha a hátralékos tartozását a foglalás alkalmával kifizeti vagy annak fedezésére készpénzét, értékpapirját vagy arany- és ezüstneműjét (drágaságait) veszik zár alá, a végrehajtó az átvett összegekről, illetőleg értékekről köteles az adós részére elismervényt adni s a felveendő zálogolási jegyzőkönyvbe az elismervény másolatát bevezetni.
(2) A végrehajtó az átvett pénzt és értéktárgyakat a közadók átvételére jogosítottaknak lehetőleg még aznap, de mindenesetre 24 órán belül beszolgáltatni tartozik. Ha a végrehajtó az általa átvett pénzeket és értéktárgyakat be nem szolgáltatja, hűtlen kezelés, sikkasztás miatt a fennálló törvények értelmében büntetendő. A kárért elsősorban a végrehajtó, másodsorban a község (város) felelős, a vétkes közeg elleni visszkereseti jogának fennmaradása mellett. A községi (városi) adóhivatalok főnökeit az anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a kiküldött ellenőrzése körül mulasztást követtek el.
(3) A marasztalásra és a jogorvoslatra nézve a 29. § rendelkezései irányadók.
(4) A beszedő közegek a kiküldöttől átvett pénzt a tartozás törlesztésére szabályszerűen elszámolni, az erről szóló nyugtát pedig 24 óra alatt a félnek kézbesíttetni kötelesek. Az elszámolás megtörténtét, valamint az értéktárgyak átvételét a zálogolási jegyzőkönyvre is rá kell vezetni.
(5) A lefoglalt értéktárgyakat a községi előljáróságnál (városi adóhivatalnál) tűzmentes szekrényben kell őrizni. Ha a községnek (városnak) ilyen szekrénye nincs, tartozik a községi előljáróság (városi adóhivatal) azokat a minőségüket, értéküket és számukat feltüntető jegyzék kíséretében az állampénztárnál haladéktalanul letétbe helyezni. E letéteket az állampénztár csak a pénzügyigazgatóság utalványára szolgáltathatja ki.
42. § Értékpapirosok és követelések lefoglalásánál az eljárás a következő:
1. Ha a végrehajtást szenvedőnek harmadik személy elleni követelése foglaltatik le, a foglalásról a végrehajtást szenvedőnek az adósát vétbizonyítvány mellett kézbesítendő letiltási rendelvénnyel kell értesíteni
2. Ha a lefoglalt követelésről írásbeli okirat találtatik, erre a foglalást fel kell jegyezni, s magát az okiratot a 41. § rendelkezéseinek megfelelően letétbe helyezni.
3. Jelzálogjoggal biztosított követelés lefoglalása esetében a végrehajtó a jelzálogjog bekebelezése végett az illetékes telekkönyvi hatóságot a zálogolási jegyzőkönyv hiteles kivonatának csatolása mellett közvetlenül keresi meg. A foglalás joghatálya ebben az esetben a megkeresés beiktatásának időpontjától számíttatik. - Az jelzálogjog bekebelezése végett a telekkönyvi hatóságot a pénzügyigazgatóság közvetlenül szintén megkeresheti.
4. Váltóbeli követelések, kereskedelmi utalványok, kötelező jegyek, rakjegyek, közraktári jegyek és hátirattal átruházható más értékpapirok (1875. évi XXXVII. tc. 204., 205. §), továbbá pénztári jegyekre, betéti könyvecskékre elhelyezett összegek - hacsak a betevő a személyes felvétel jogát világosan fenn nem tartotta - valamint általában az olyan követelések, melyek a fennálló jogszabályok vagy társulati alapszabályok szerint csak a követelésről kiállított okirat birtokosa által érvényesíthetők, rendszerint csak abban az esetben foglalhatók le, ha az okirat a foglalás alkalmával megtaláltatik. A lefoglalt okiratokat a foglalás feljegyzésének megtörténte után a 41. § rendelkezéseinek megfelelően letétbe kell helyezni.
5. Ha a 4. pont alatt említett okiratok a végrehajtás foganatosítása alkalmával meg nem találhatók, de valószínűnek látszik, hogy a követelés fennáll és a végrehajtást szenvedőt illeti: a foglalás, a követelés szabatos körülírása mellett teljesíthető ugyan, de hatálya attól függ, hogy a követelés érvényesítéséhez szükséges okirat utólag megszereztetik, avagy az a végrehajtást szenvedő által vagy annak költségére a pénzügyigazgatóság által megindítandó szabályszerű bírósági eljárás során megsemmisíttetik.
6. Ha a kereskedelmi könyveken alapuló követelés foglaltatik le, a könyvkivonatot a végrehajtási jegyzőkönyvhöz kell csatolni s a foglalás megtörténtét a kereskedelmi könyvben a lefoglalt követelésnél fel kell jegyezni.
7. Ha valamely kereskedelmi könyvben foglalt valamennyi követelés foglaltatik le, elegendő, ha a lefoglalt követelések a kereskedelmi könyvre való hivatkozás s az adós nevének és a követelés összegének pontos kitétele mellett összeiratnak és a könyvben foglalt összes követelések lefoglalása a foglalás napjára való hivatkozás mellett a kereskedelemügyi könyv első lapjára feljegyeztetik.
8. A vasúti és hajózási vállalatoknak fuvarozás végett átadott árúkért fizetendő utánvételi összegek lefoglalása esetében a foglalásról a feladási állomás főnökét értesíteni kell.
9. Ha a végrehajtást szenvedőnek olyan követelése foglaltatik le, melyet valamely közpénztárból vesz fel vagy ha bírói letétbe helyezett összegek vagy tárgyak foglaltatnak le, a foglalásról az illető pénztárt és a felette álló azt a hatóságot, mely az utalványozásra hivatva van, illetőleg abban az esetben, ha a számfejtést nem a pénztár, hanem az utalványozó hatóság mellé rendelt számvevőség teljesíti, az utalványozási hatóságot és az utóbbi mellé rendelt számvevőséget kell értesíteni. A foglalás joghatálya attól az időponttól számíttatik, amelyben a pénztár, illetőleg, ha a számfejtést nem a pénztár teljesíti, a számvevőség értesíttetett.
A pénztár, illetőleg a számvevőség a foglalást jegyzékbe veszi s a végrehajtást szenvedőnek fizetést nem teljesíthet, illetőleg a bírói letétet ki nem szolgáltathatja mindaddig, míg a foglalás megszüntetéséről a végrehajtás foganatosítására illetékes hatóság nem értesíti.
10. A követelés lefoglalását a végrehajtást szenvedőnek adósával, vétbizonyítvány mellett kézbesítendő értesítéssel a foglalástól számított három nap alatt írásbelileg oly felhívás mellett kell közölni:
a) hogy az értesítés vételétől számított nyolc nap alatt a foglaltató községi előljárósághoz (városi adóhivatalhoz) intézett bejelentésében nyilatkozni köteles aziránt, vajjon elismeri-e és mennyiben ismeri el a követelést valónak a mikor esedékes a követelés, továbbá hogy le van-e foglalva a követelés más hitelező részéről és igenlő esetben a letiltás minő igény biztosítására, mely bíróság, illetőleg hatóság közbenjötte mellett és mely szám alatt történt;
b) hogy a követelést az esedékesség napján a foglalási összeg erejéig ne az adózónak, hanem az értesítésben megnevezett községi pénztárba (városi adóhivatalba) fizesse be vagy ha bíróilag is lezálogoltatott, annál a bíróságnál tegye letétbe, melynek kiküldöttje az első zálogolást eszközölte.
Az a) pontban említett nyilatkozat akár írásban, akár szóbelileg előterjeszthető s az utóbbi esetben azt a községi előljáróság (városi adóhivatal) jegyzőkönyvbe venni köteles.
11. A végrehajtást szenvedő adósa a követelés lefoglalásáról történt értesítés után tartozását ki nem fizetheti, hanem azt a végrehajtást foganatosított hatósághoz, illetőleg ha az bíróilag is lezálogoltatott, az illetékes bírósághoz lefizetni köteles. Az az adós, aki a lefoglalt követelést a végrehajtást szenvedőnek vagy bárki másnak hatósági, illetőleg bírói utalvány nélkül kifizeti, az esetleges büntető következményeken felül vagyonilag is akként marad kötelezve, mintha a fizetést nem teljesítette volna.
12. A köztartozásoknál mutatkozó hátralékok, a hátralékosoknak az államkincstárral, illetőleg helyhatósággal szemben fennálló követeléséből foglalás nélkül is levonásba hozhatók, sőt az ily hátralékok az ezen követelésekre esetleg vezetett bírói vagy közigazgatási foglalásokat is megelőzik. Ez a jog azonban csak az államkincstárt és a helyhatóságot illeti meg, a más hatóságot (hivatalt, intézményt) illető és közadók módjára behajtandó közszolgáltatások miatt az ily követelésekre is szabályszerű végrehajtást kell vezetni.
43. § Ingóságok lefoglalásánál az eljárás a következő:
1. Elsősorban a könnyen pénzzé tehető ingóságokat kell lefoglalni, elvül tűzetvén ki, hogy a hátralék az adózóra nézve minél kevésbé sértő és kártékony módon biztosíttassék. Ennélfogva, amennyire lehet, a kéznél levő tárgyak közül elsősorban azokat kell lefoglalni, amelyeket az adózó maga jelöl ki, feltéve hogy e tárgyak egyszersmind könnyen el is adhatók, hogy ezek értékéből a hátralék fedezhető és hogy azok tulajdonjoga nem vitás.
2. A lefoglalt zálogtárgyakat megcsonkítani vagy azokra ismertetőjeleket vágni nem szabad, hanem azokat a zálogolási jegyzőkönyvben ismertetőjeleikkel együtt pontosan körül kell írni.
3. A lefoglalt s a zálogolási jegyzőkönyvben részletesen összeírt és megbecsült ingóságokat rendszerint a tulajdonos őrizete alatt kell hagyni, oly esetekben azonban, amidőn alapos gyanu merül fel, hogy azok a tulajdonosnál nincsenek kellő biztonságban vagy sikkasztás veszélyének van kitéve, azokat elszállítani és megőrzés végett a községi előljáróságnak (városi adóhivatalnak) kell átadni.
4. A hatósági őrizet alá vett tárgyakról a hátralékos részére jegyzéket kell kiállítani.
5. A községek (városok) kötelesek olyan alkalmas helyiségekről (raktárakról) gondoskodni, ahol a hatósági őrizet alá vett zálogtárgyak elhelyezhetők.
6. Ha a tárgyak a tulajdonos őrizete alatt hagyatnak, a végrehajtó a zálogolás után a lefoglalt ingóságokat zár alá vetteknek nyilvánítja és a végrehajtást szenvedőt vagy annak távollétében azt, aki helyette a zálogolásnál jelen van, az elidegenítés vagy szándékos megrongálás büntetőjogi következményeire figyelmezteti.
7. A lefoglalt tárgyak a zárlat feloldása előtt történt elidegenítése vagy elsikkasztása ugyanazokat a bűnvádi következményeket vonja maga után, amelyek a rendes bírósági eljárással lefoglalt tárgyak elidegenítésének esetére vannak megállapítva. (1878:V. tc. 355-360. §)
44. § A végrehajtás alól ki vannak véve s ennélfogva még a végrehajtást szenvedőnek beleegyezésével sem foglalhatók le:
1. Az istentiszteletre és a házi ájtatosságra közvetlenül szánt tárgyak, az imakönyvek, az isteni-tiszteletre szánt helyiségekhez tartozó szerelvények, a sírok és sírboltok felszerelése, valamint a végrehajtást szenvedőnek vagy háznépének temetéséhez közvetlenül szükséges tárgyak;
2. a vallási ereklyék, a családi arcképek és mindezek foglalványai, keretei, ha azok az ereklyétől vagy az arcképtől állaguknak sérelme nélkül el nem választhatók;
3. rendjelek, érdempénzek és egyéb díszjelek;
4. a közszolgálat teljesítéséhez, valamint a hivatás gyakorlásához szükséges egyenruha, úgyszintén a vallási szertartásokat teljesítő személyeknek hivatásuk gyakorlásában előírt ruházata;
5. a köz- vagy magánhivatalhoz, intézethez vagy üzlethez tartozó pecsétnyomók, bélyegzők, irományok, feljegyzési, üzleti és egyéb könyvek;
6. közszolgálati tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak, magánszolgálatban levő tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak, lelkészeknek, közjegyzőknek, ügyvédeknek, orvosoknak, mérnököknek, íróknak, művészeknek és általában tudományos vagy művészi hivatáskörben működő személyeknek, valamint szülésznőknek hivatásuk gyakorlásához szükséges könyvei, iratai, mintái, műszerei, segédeszközei;
7. a honvédséghez, a csendőrséghez, a rendőrséghez, a pénzügyőrséghez, a vámőrséghez, a folyamőrséghez, valamint az egyéb hatósági őrszemélyzethez tartozó egyének fegyvere, felszerelése, szerszámai, műszerei. kocsijai és lovai, amennyiben a szolgálathoz tartoznak;
8. a kereset folytatásához és a személyes biztonsághoz szükséges fegyverek;
9. a gyógyszertár berendezése, munkaszerei, tartályai és gyógyszerkészlete, amennyiben a végrehajtást szenvedőnek azokra a gyógyszertár üzemének folytatása végett szüksége van;
10. a közkórházak és közgyógyintézetek, valamint a közkórházi jelleggel felruházott magánkórházak és magángyógyintézetek felszerelései;
11. a mezei gazdálkodással foglalkozók részére az általuk mívelt vagy miveltetett, de legfeljebb 12 kataszteri holdnyi szántóföld míveléséhez szükséges vetőmag, igavonó jószág, félévre szükséges takarmány, szalma és alom, továbbá gazdasági eszköz és trágya;
12. kisiparosoknak és kézműveseknek, ipari (gyári) és mezőgazdasági munkásoknak, napszámosoknak és általában azoknak, akik magukat kézimunkával tartják fenn, a keresetük folytatásához szükséges szerszámok, eszközök, műszerek, állatok és az ezen állatok részére félévre szükséges takarmány, továbbá kisiparosok és kézművesek feldolgozható anyagkészlete 100,000 K érték erejéig;
13. a végrehajtást szenvedőnek és háznépének háztartásához szükséges házi és konyhabútor, edények, varrógép, főző- és evőeszközök, kályhák és tűzhelyek, a ruházkodáshoz szükséges tárgyak, szükséges ágy- és fehérnemű, amennyiben ezek a rendes szükségletet meg nem haladják;
14. a végrehajtást szenvedőnek és háznépének betegsége vagy testi fogyatkozása okából szükséges gyógy- és egyéb szerek és segédeszközök;
15. a végrehajtást szenvedőnek és háznépének iskolai könyvei és taneszközei;
16. a végrehajtást szenvedőnek és háznépének egy havi időtartamra szükséges élelmi, tüzelő- és világítószerek;
17. azoknál a személyeknél, akiknek járandóságai egészben vagy részben le nem foglalhatók, a náluk talált készpénzből olyan összeg, amely a végrehajtás foganatosításától a járandóság legközelebbi esedékességileg terjedő időre a le nem foglalható járandóságból esik; egyéb személyeknél pedig, amennyiben a foglalás legfeljebb két héttel a legközelebbi lakbér esedékessége előtt történik, annyi készpénz, amennyivel végrehajtást szenvedőnek legközelebb esedékes lakásbére fedezhető;
18. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok azon alapjai, amelyeket külön törvény a végrehajtás alól általában kivesz.
45. § A szolgálati és munkabérviszonyból származó illetmények és ellátási díjak letiltásánál a következő rendelkezések mérvadók:
1. a közszolgálati tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak, illetőleg a magánszolgálatban álló tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak az általános kereseti adóról szóló 1922. évi XXIII. tc. szerint adóköteles illetményei és ellátási díjai, az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézettől járó ellátási díjak, az ezek után kivetett adók, ezek pótlékai és járulékai, továbbá a közszolgálati tisztviselőknél és egyéb alkalmazottaknál a szolgálati viszonyból eredő térítmények, pénzbírságok és pénzbüntetések erejéig korlátlanul lefoglalhatók, más követelésekért azonban legföljebb azok egyharmada foglalható le.
A nyilvános betegápolási költségek iránti követelések erejéig az illetményeknek és ellátási díjaknak különben foglalás alá nem vonható összegéből 20% vehető igénybe.
Az illetményekre és ellátási díjakra kieszközölt végrehajtás hatálya kiterjed a később változott illetményekre és ellátási díjakra is;
2. a lakáspénz csakis az ez után kivetett adók, ezek pótlékai és járulékai miatt foglalható le;
3. az adómentes terhes illetmények nem foglalhatók le;
4. a napidíjak és munkabérek - akár napszám, hétszám vagy szakmány, darabszám szerint fizetik - az ezek után kivetett adók, ezek pótlékai és járulékai erejéig korlátlanul lefoglalhatók, egyéb követelésekért azonban legföljebb azok egyharmada foglalható le.
A nyilvános betegápolási költségek iránti követelések erejéig a napidíjaknak és munkabéreknek különben foglalás alá nem vonható összegéből 20% vehető igénybe;
5. a rokkantak ellátási díjai, továbbá a Mária Terézia lovagrenddel, valamint a vitézségi érmékkel összekötött járandóságok és a sebesülési járandóságok nem foglalhatók le;
6. a honvédség, csendőrség, rendőrség, pénzügyőrség, vámőrség és folyamőrség altisztjeinek, illetőleg legénységének illetményei nem foglalhatók le;
7. az özvegyek és árvák oly ellátási díjai, amelyek a férj, illetőleg az atya szolgálataiért járnak, csakis az ily díjak után kivetett adók, ezek pótlékai és járulékai miatt foglalhatók le; a temetési járulék egyharmada azonban a gyógykezelési költségek erejéig lefoglalható;
8. a gazdasági munkás- és cselédsegélyező pénztártól élvezett segélyek, a munkásbiztosító pénztáraktól vagy bányatársládáktól élvezett betegségi segélyek és balesetbiztosítási járadékok, a kincstári erdészeti munkatárspénztárak, valamint a betegsegélyző és temetkezési egyesületek által tagjaiknak orvosi kezelésre, betegség esetén élelmezésre és temetkezésre nyujtott segélyek nem foglalhatók le;
9. az ösztöndíjak, ideértve a hatóságok, alapítványok vagy intézmények által adományozott tanulmányi és utazási segélyeket is, továbbá a nyilvános iskolák tanulóinak magántanításból vagy efféle magánfoglalkozásból eredő keresetei nem foglalhatók le;
10. az olyan jótékonysági és alamizsnapénzek, melyek özvegyeknek és árváknak és általában szűkölködőknek hatóságok, alapítványok vagy intézmények által nyujtatnak, nem foglalhatók le;
11. szakegyesületek által kifizetett alapszabályszerű munkanélküli vagy egyéb segélyek nem foglalhatók le.
46. § (1) A szerzői jog addig, míg a szerzőt vagy örököseit vagy hagyományosait illeti, végrehajtás tárgya nem lehet. Azon vagyoni előny azonban, amely a szerzőt vagy örököseit vagy hagyományosait a műnek jogosult forgalomba helyezése vagy annak nyilvános előadása következtében illeti, lefoglalható.
(2) A katonai házassági biztosíték kamatainak csak egyharmada és az is csak úgy foglalható le, hogy a kamatokból egy évre legalább 3600 korona végrehajtás alól ment maradjon.
(3) A katonai házassági biztosíték tőkéje csak azzal a korlátozással foglalható le, hogy a tőke a követelés kielégítésére csak a biztosítéki kötelék feloldása után fordítható.
(4) A postaszolgálatra rendelt fuvarozási eszközök, készletek és szerek, az államkincstár számára beszedett postailleték és vitelbér-összegek, végre a postamestereknek szállítási és irodaátalányi járandóságai nem foglalhatók le.
(5) A postára elküldés végett feladott készpénz és más értékküldemények, a postautánvételi összegek, valamint a postai vagy távirdai úton utalványozott összegek nem foglalhatók le.
(6) A postatakarékpénztárnál betéti könyvekre elhelyezett betéteknek csak a 20,000 koronát meghaladó része foglalható le.
(7) Az iparüzleti jog csak úgy vonható végrehajtás alá, ha az a fennálló iparjogszabályok szerint érvényesen átruházható.
(8) Az állami egyedárúság tárgyai és az azok termeléséhez, készítéséhez vagy eladásához szükséges eszközök, szerek és kellékek csakis a pénzügyigazgatóság előzetes értesítése után foglalhatók le.
(9) Egyrészről az államkincstár, a helyhatóságok és az országos alapok, másrészről magánszemélyek között kötött szerződési viszony tartalma alatt az ezen szerződés folytán szállítandó tárgyakra, továbbá az államkincstár, a helyhatóság vagy az alap által adandó előlegekre vagy részletfizetésekre éppen nem, a szerződés teljesítéséhez szükséges eszközökre pedig csak úgy vezethető végrehajtás, hogy ezáltal az eszközöknek a szerződés betöltésére való fordítása ne gátoltassék.
(10) Az államkincstárral, a helyhatóságokkal vagy az országos alapokkal szerződött magánszemélyeknek a szerződés teljesítése és a végelszámolás megtörténte után esedékes követelései a szerződés időtartama alatt is lefoglalhatók.
(11) Az óvadékul adott pénz vagy érték lefoglalható ugyan, de az a követelés kiegyenlítésére csak akkor és annyiban fordítható, amikor és amennyiben az óvadéki minőség megszűnik.
(12) Az épületeknek tűzkár elleni biztosítása folytán a biztosító által fizetendő kártérítési összeg a biztosított adóssága miatt lefoglalható ugyan, de amennyiben más hitelezők a tűzkárt megelőző időpontban az ingatlanra zálogjogot szereztek, a kielégítési sorrend megállapítása a bíróság hatáskörébe tartozik.
(13) A biztosított ingóságokért fizetendő kártérítési összeg a biztosított adósságaiért lefoglalható; ha azonban mások a biztosított ingóságokra zálogjogot szereztek, a kielégítési sorrend megállapítása a bíróság hatáskörébe tartozik.
(14) A vasúti és hajózási vállalatoknak vagy más fuvarosnak fuvarozás végett átadott tárgyak lefoglalhatók:
a) annak tartozásaiért, akinek az árúk kiszolgáltatandók, de csak az árúnak rendeltetési helyre való megérkezése és a fuvarlevélnek az átvevő részére történt kézbesítése után;
b) a feladó tartozásaiért abban az esetben, ha feladási vevény vagy rakjegy nem adatott ki és egyszersmind a fuvarozó, vasutaknál és hajózási vállalatoknál pedig azon állomás főnöke, amelynél a leadásnak történnie kell, a foglalás megtörténtéről olyan időben értesíttetik, midőn a fuvarlevélnek a vevő részére való kézbesítése még megelőzhető;
c) a feladási vevény vagy rakjegy birtokosának tartozásaiért, de csak akkor, ha a feladási vevény vagy rakjegy megtaláltatik. A lefoglalt feladási vevényt vagy rakjegyet a foglalás feljegyzésének megtörténte után a 41. § rendelkezéseinek megfelelően letétbe kell helyezni.
(15) A fuvarozó a lefoglalt tárgyakat azon követeléseinek kielégítése előtt, amelyekre nézve őt zálogjog illeti, a (14) bekezdésben felsorolt esetekben sem köteles kiadni s ha kiadja is, zálogjoga épségben maradván, ezen követelése az árverésen befolyt vételárból előzetesen elégíttetik ki.
(16) A közraktárakban letett tárgyak az árú vagy zálogjegy birtokosának tartozásai miatt nem foglalhatók le. Maga az árújegy illetőleg a zálogjegy végrehajtás tárgya lehet.
(17) Vasutaknak és csatornáknak egy egészet képező ingatlanai és azok összes tartozékai csak együtt és összeségükben vehetők végrehajtás alá. Az üzlet folytatásához szükséges tárgyak, mint a mozdonyok, kocsik, hajók, gépek és minden az üzlet és a forgalom fenntartásához megkívánható vagy e célra beszerzett eszközök és anyagok, valamint a vállalatok pénztáraiba begyült készpénzbevétel, a vállalat tartozékait képezik és külön nem foglalhatók le.
(18) A külföldi vasutak üzleteszközei, valamint a vasutaknak a nemzetközi fuvarozásból eredőleg egymás ellen fennálló követelései nem foglalhatók le.
47. § (1) A zálogolásról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell:
a) a hátralékos nevét, a hátralék és járulékai részletezését;
b) a lefoglalt tárgyak egyenkénti pontos és szabatos megjelölését, becsértékét, továbbá azt, hogy a lefoglalt ingóságok a hatóság őrizete alá vétettek vagy a végrehajtást szenvedőknél hagyattatik-e;
c) a netalán jelentkezett igénylők neveit és lakóhelyét.
(2) A jegyzőkönyvet a végrehajtón és becsűsön kívül a hátralékosnak vagy megbízottjának, illetőleg az üzleti, iroda, gazdaság, vállalat vezetőjének vagy valamely ezek körében alkalmazottnak, valamely 12 évet meghaladott családtagnak, avagy házi cselédnek vagy a házfelügyelőnek, a kapusnak vagy ezek távollétében a jelenlevő tanunak is alá kell írnia.
(3) Ha a végrehajtást szenvedő vagy annak távollétében az, aki helyette a foglalásnál jelen van, az aláírást megtagadná, ezt a jegyzőkönyvben fel kell említeni. Ez a körülmény azonban a zálogolás hatályát nem érinti.
48. § (1) A köztartozások miatt vezetett foglaláskor a hátralékos, illetőleg a törvény értelmében a hátralékos helyett fizetésre kötelezett személynél vagy annak lakásában lefoglalt ingóságoknak zár alól való feloldása céljából igénykeresetnek nincs helye.
(2) Abban az esetben, amidőn a foglalás másutt foganatosíttatik, a pénzügyigazgatóságtól, illetőleg ha ez a kérelmet elutasítja, igénykereset útján a bíróságtól csakis oly tárgyaknak zár alól való feloldása kérhető, amelyek iparosoknak feldolgozás céljából, kereskedőknek eladás céljából, fuvarosoknak, szállítmányozási és beraktározási vállalatoknak fuvarozás, illetőleg elraktározás céljából, ügyvédeknek és közjegyzőknek pedig ebbeli minőségükben bármi célból adattak át. Az oly ügyvédek és kisiparosok, akik foglalkozásukat iroda, illetőleg egyéb műhely hiányában lakásukban folytatják, esetleg ezek megbízói a megőrzés, illetőleg a feldolgozás céljából átvett és lakásukban lefoglalt tárgyaknak a zár alól való feloldását szintén kérhetik.
(3) A (2) bekezdésben felsorolt tárgyak csak akkor vehetők foglalás alá, ha a végrehajtást szenvedőnek egyéb javai a hátralékos összegre nézve teljes fedezetet nem nyújtanak. Az ily tárgyak a zálogolási jegyzőkönyvben a többiektől elkülönítve külön tételszámok alatt sorolandók fel és a jegyzőkönyvben lakóhelyének megjelölése mellett megnevezendő az is, aki a tárgyakra nézve a tulajdoni igényt támaszt. Ez esetben a végrehajtó köteles a tudvalevő igénylőt a foglalásról vétbizonyítvány mellett oly felhívással értesíteni, hogy a lefoglalt és tulajdonát képező tárgyaknak zár alól leendő feloldását tizenöt nap alatt bizonyítékainak előterjesztése mellett az illetékes pénzügyigazgatóságnál kérelmezze. A pénzügyigazgatóság az ily kérelmeket nyolc napon belül elintézni köteles. Amennyiben a pénzügyigazgatóság a kérelmet egészben vagy részben elutasítja: a kérelmezőt utasítani kell, hogy azokra a tárgyakra nézve, amelyek a zár alól ugyan nem oldattak fel, de amelyekre nézve a fentiek szerint igénykeresetnek helye lehet, az illetékes bíróságnál indítson tulajdoni igénykeresetet és ennek megtörténtét a kereset felzetének bemutatásával a foglalást elrendelő községi (városi adóhivatalnál) a pénzügyigazgatósági határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt hitelesen igazolja, mert annak elmulasztása esetében a lefoglalt tárgyak, a bejelentett igényre való tekintet nélkül el fognak árvereztetni.
(4) Ezenfelül köteles a végrehajtó mindazokon a napokon, amelyeken végrehajtásokat foganatosít, az ezen a napon a hátralékosok lakásán kívül, úgyszintén a külön irodával nem bíró ügyvéd, illetőleg külön műhellyel nem bíró kisiparos lakásában foganatosított végrehajtásokra vonatkozólag közös hirdetmény útján a netáni igénylőket felhívni arra, hogy a hirdetmény kifüggesztésétől számított tizenöt nap alatt a foglalást elrendelő hatóságnál (hivatalnál) hitelesen igazolják, hogy a lefoglalt oly ingóságoknak zár alól leendő feloldását - amelyekre nézve a fentiek szerint igénykeresetnek helye lehet - a pénzügyigazgatóságnál kérelmezzék. Ennek a hirdetménynek tartalmaznia kell:
a) a végrehajtást szenvedetteknek lakását és nevét;
b) a foglalás idejét;
c) a lefoglalt tárgyak általános megjelölését és becsértékét;
d) azt a figyelmeztetést, hogy ha a pénzügyigazgatóság a lefoglalt ingóságokat zár alól nem oldaná fel és a bíróság előtt tulajdoni igénykereset indíttatott, az igénykereset megindítását a kereset felzetének bemutatása mellett a foglalást elrendelő hatóságnál (hivatalnál) a pénzügyigazgatósági határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt igazolni kell, mert ellenkező esetben a lefoglalt tárgyak a netáni tulajdon igényre való tekintet nélkül el fognak árvereztetni.
(5) A hirdetményt minden esetben a község (város) házánál kell kifüggeszteni és a hirdetményre a kifüggesztés napja reá írandó.
(6) Ha a foglalás csak a hátralékos, illetőleg a törvény értelmében fizetésre kötelezett személyeknél vagy azok lakásában történt, sem felhívást, sem hirdetményt nem kell kibocsátani, kivéve ha a külön irodával nem bíró ügyvéd, illetőleg külön műhellyel nem bíró kisiparos lakásában megőrzés, illetőleg feldolgozás céljából átvett tárgyak foglaltatnak le.
(7) Az igényperek tárgyalása és érdemleges elintézése az erre nézve irányadó bírói eljárási szabályok szerint történik ugyan, de a végrehajtás útján érvényesített köztartozások behajtásánál az egyetemleges fizetésre kötelezettek igénykeresetei az egyetemleges tartozás erejéig az árverés megtartását nem gátolják, úgyszintén azok az igénykeresetek sem, amelyek oly tárgyaknak zár alól leendő feloldását célozzák, amelyeknek zár alól leendő feloldása a fentebbiek szerint nem igényelhető.
49. § Ingóságoknak bírói lefoglalása esetében a bírósági végrehajtó az általa kibocsátott igénykereseti felhívásnak egy példányát mindig köteles az illetékes községi előljáróságnak (városi adóhivatalnak) is kézbesíteni vagy ajánlott levélben posta útján megküldeni.
50. § Ha oly ingóságok foglaltatnak le, amelyekre annak, akitől a végrehajtást szenvedő bérletet vagy haszonbérletet bírt, törvényes zálogjoggal biztosított követelése lehet, a bérbe vagy haszonbérbe adót a foglalás megtörténtéről, az ezt teljesítő közeg 24 óra alatt ajánlott levélben értesíteni köteles. A feladóvevényt az iratokhoz kell csatolni.
51. § Ha az adós hátralékát és a felmerült költségeket az árverésig kifizeti, a zárlat hatálya megszűnik s a foglaltató hatóság (hivatal) a zálogolási jegyzőkönyvre a zárlat feloldását a fél kérelmére feljegyzi és a lefoglalt tárgyakat, ha azok hatósági őrizet alá voltak véve, a zálogolást szenvedettnek visszaadja, aki azokat saját költségén tartozik elszállítani.
52. § (1) Ha a hátralékos tartozását és annak összes járulékait a jogerős zálogolást követő tizenöt nap alatt ki nem fizeti, ellene az árverést ki kell tűzni.
(2) Az árverés mindig nyilvános.
(3) Az árverést idő-, valamint költségkímélés céljából több hátralékostól lefoglalt tárgyakra nézve lehetőleg együttesen és rendszerint a helyszínére, vagyis abba a községbe, ahol a foglalás foganatosíttatott, a foglalást követő tizenöt napi határidő lejárta után azonnal ki kell tűzni.
(4) Ha azonban az előnyösebb értékesítést igérő viszonyok indokolttá teszik, az árverés a végrehajtást elrendelő hatóság (hivatal) által oly közel fekvő községbe (városba) is kitűzhető, amelyben vásárok tartatnak.
(5) Az árverés vasárnapra vagy a Gergely-naptár szerint vagy nemzeti ünnepre ki nem tűzhető.
(6) Ha az árverést a kitűzött határnapon bármely okból meg nem tartják, a zálogolás hatálya a foglalás napját követő öt évig marad érvényben.
53. § (1) Ha a lefoglalt tárgyakra nézve halasztó hatályú tulajdoni igénykeresetet indítottak és azt hitelesen igazolják (48. §), az árverést az igényper jogérvényes eldöntéséig függőben kell tartani.
(2) Az egyetemleges fizetésre kötelezettek igénykeresetei - az egyetemleges tartozás erejéig - továbbá az olyan igénykeresetek, amelyek a 48. § szerint a zár alól fel nem oldható ingóságok miatt indíttattak, az árverés megtartását nem gátolják.
(3) Oly esetekben, midőn a lefoglalt ingóságokra törvényes zálogjog alapján az illetékes bíróságnál elsőbbségi igényt jelentettek be vagy ha a lefoglalt tárgyakra, az árverést megelőzőleg bírói végrehajtást is vezettek és ez a foglalást elrendelő hatóságnak (hivatalnak) az árverésig hitelesen tudomására jut, köteles az illető hatóság (hivatal) a fentemlített elsőbbségi igénylőket (bírói végrehajtókat) az árverésnek közigazgatási úton való elrendeléséről értesíteni és az árverést ezekben az esetekben is megtartani.
(4) A befolyó vételárt azonban az elsőbbségi igényt tárgyalásra illetékes bírósághoz kell beszolgáltatni, amely a zálogjog elsőbbségi kérdésében az összes érdekelteknek, illetőleg az államkincstár képviseletében a pénzügyigazgatóságnak megidézése mellett tartandó tárgyaláson határoz.
(5) Ingóságok bírói elárvereztetése esetében köteles a bírósági végrehajtó az általa kibocsátott árverési hirdetmény egy példányát, a végrehajtást szenvedett nevének megjelölése mellett, az illetékes községi előljáróságnak (városi adóhivatalnak) is megküldeni avégett, hogy ha a bíróilag lefoglalt ingóságok előzetesen már köztartozások miatt is lefoglaltattak volna, az államkincstár elsőbbségi joga, a zálogolási jegyzőkönyv másolatának csatolása mellett, a foglaltató hatóság (hivatal) által a bírósági végrehajtónak azonnal szabályszerűen bejelentessék. Ez a körülmény azonban a közadók miatt lefoglalt ingóságokra kitűzött árverés megtartását nem gátolja.
54. § (1) Ha olyan értékpapirok foglaltattak le, amelyek tőzsdei árfolyammal bírnak, azok árverés alá rendszerint nem bocsáttatnak, hanem a végrehajtást foganatosítható hatóság által az érdekelt felek közbenjöttével valamely pénzintézet útján vagy megfelelő más módon készpénzfizetés mellett adatnak el. Az eladási számlát az iratokhoz kell csatolni. Ha azonban az értékesítés ezen módok szerint nem eszközölhető, a tözsdei árfolyammal bíró értékpapirok is árverésen adatnak el.
(2) Életjáradék-követelések árverés alá nem bocsáthatók, azokat tehát az ily járadékok fizetésére kötelezettektől kell behajtani.
(3) A lefoglalt követelés, azoknak az eseteknek kivételével, amidőn a hitelező a lefoglalt követelésének közigazgatási úton való behajtásra szintén fel van jogosítva, az adóstól csakis bírói úton hajtható be. Eziránt a pénzügyigazgatóság köteles intézkedni.
(4) Ha a követelést előzetesen bíróilag is lefoglalták, de a bíróság még sem a végrehajtatót nem jogosította fel a követelés behajtására, sem annak behajtására ügygondnokot nem rendelt (1881:LX. tc. 124. §) - ügygondnok kinevezésének mellőzésével a pénzügyigazgatóságot kell a követelés behajtására feljogosítani. Ily esetekben a kincstári képviselő (tiszti főügyész) a behajtásra kirendelt ügygondnok jogaival és kötelességeivel bír.
(5) Ha a lezálogolt követelés a zálogolástól számított félév alatt be nem hajtható s az adózó ezidő alatt tartozását ki nem fizeti vagy elfogadható más fedezetet nem nyújt, jogában áll a pénzügyigazgatóságnak a lezálogolt követelést készpénzfizetés mellett árverésen eladatni. Amennyiben a követelést bíróilag is lefoglalták, az árverés foganatosítására a bíróságot kell megkeresni. A behajtásra kötelezett egyének tehát az ily zálogolási eseteket nyilvántartani és ha a tartozás fél év alatt nem rendeztetett, a további utasítás megadása végett a pénzügyigazgatóságnak jelentést tenni kötelesek.
(6) A törvényhatósági tiszti főügyészek kötelesek a pénzügyigazgatóságot ennek felhívására a lefoglalt s a jelzáloggal biztosított vagy nem biztosított követelések behajtására irányuló végrehajtási eljárásból kifolyólag a bíróság előtt folyamatba tett perekben képviselni és a lefoglalt követelések érvényesítése tekintetében a szükséges végrehajtási lépéseket a bíróság előtt megtenni.
55. § (1) Ha oly állatot kell az árverés helyére szállítani, amely forgalombahozatalkor marhalevélkötelezettség alá esik, arra nézve a végrehajtást szenvedő nevére marhalevelet kell kiállítani és annak hátlapján bizonyítvány alakjában igazolni, hogy a jelzett állatok közadók miatt foglalták le és ez alapon kerül eladás alá.
(2) A mezőgazdasággal foglalkozó egyéneknek azon igavonó jószágait és gazdasági eszközeit, amelyek végrehajtás alá vehetők, az évnek március hó 15-től november hó 15-ig terjedő időszakában nem lehet árverés alá bocsátani abban az esetben, ha a végrehajtást szenvedő azokat a tényleg folytatott gazdálkodáshoz használni kívánja és az igavonó jószágok kellő élelmezéséről gondoskodik.
(3) Asztagokban, kazalokban lefoglalt szemes terményeket, mielőtt árverés alá bocsátanák, előbb ki kell csépeltetni.
56. § (1) Az árverésre két határnapot kell kitűzni és ezeket a viszonyok által indokolt legkiterjedtebb módon közhírré kell tenni. A közhírré tételnek az első árverést legalább nyolc nappal meg kell előznie. A második árverés határnapja az első árverés napjától nyolc napnál rövidebb és tizenöt napnál hosszabb időre nem tűzhető ki.
(2) Az árverésről mindig írásbeli hirdetményt kell kiadni és annak tartalmaznia kell:
a) a végrehajtást szenvedőnek nevét és lakását;
b) az elárverezendő tárgyak megnevezését;
c) az árverés helyét;
d) az első és második árverés napját és óráját;
e) azt a feltételt, hogy a lefoglalt ingóságok az első árverési határnapon csak abban az esetben fognak eladatni, ha az árverezők a lefoglalt ingóság becsértékének kétharmadrészét felajánlják, a második határnapon azonban eladatnak;
f) azt a feltételt, hogy a vételárt készpénzben azonnal kell fizetni.
(3) A hirdetést a község előljárósága (városi adóhivatal) bocsátja ki.
(4) Az árverés napjáról a végrehajtást szenvedőt írásban külön is értesíteni kell.
(5) Ahol árverési csarnok van, az árverést abban kell megtartani.
(6) Abban az esetben, amidőn valamely község előljárósága idegen községben kívánja az árverést megtartani, az árverést az idegen községben is szabályszerűen közhírré kell tenni.
(7) Az árverési hirdetménynek egy példányát annak a járásbíróságnak is azonnal meg kell küldeni, amelynek területén a zálogolás foganatosíttatott.
(8) Ha állami egyedárúság tárgyait foglalták le, az árverés engedélyezése és az árverési feltételeknek az érvényben levő különleges szabályok értelmében leendő megállapítása végett az árverés kitűzése előtt esetről-esetre a pénzügyigazgatósághoz jelentést kell tenni.
57. § (1) A pénzügyigazgatóság a végrehajtást foganatosító hatóság (hivatal) indokolt előterjesztése vagy bármely érdekelt fél kérelme alapján elrendelheti, hogy a lefoglalt olyan ingóságok, amelyek az értékükkel arányban nem álló költségek nélkül el nem tarthatók, valamint a romlás veszélyének könnyen kitett tárgyak, az esetleges igénykeresetre való tekintet nélkül, a zálogolást követő tizenöt napon belül is árverés útján értesíttessenek. Az árverést elrendelő végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs.
(2) Ebben az esetben az árverés nyolc napnál hosszabb időre nem tűzhető ki.
(3) Ha a hátralékos vagy az igénylők a becsértéknek megfelelő összeget készpénzben vagy óvadékképes értékpapirokban leteszik vagy másként biztosítják, a lefoglalt tárgyakat, az elrendelt árverés foganatosításának mellőzésével, a zár alól fel kell oldani.
(4) Az árverést a község előljárósága, illetőleg a városi adóhivatal szokott módon közhírré tenni köteles és azt az érdekeltek bármelyike saját költségén hírlapilag is meghirdetheti.
(5) Az árverésen befolyt összeg elszámolását azonban az igénykereset beadására szolgáló határidő elteltéig, vagy ha ilyen kereset már megindíttatott, annak jogerejű eldöntéséig függőben kell tartani.
58. § (1) Az árverést nemcsak egy, hanem rendszerint valamennyi ugyanazon községbeli hátralékosnál lefoglalt tárgyakra nézve lehetőleg együttesen kell foganatosítani. Ennélfogva a zálogolási jegyzőkönyvekben összeírt és a tulajdonos őrizetében hagyott zálogtárgyakat össze kell szedetni és megfelelő módon szükség esetében karhatalom igénybevételével is intézkedni az iránt, hogy az árverés helyére a kellő időben elszállíttassanak.
(2) Ha a hátralékos otthon nem volna, lakása felnyittatható.
(3) Ha azonban a tárgyak értéke az elszállítás folytán előreláthatóan tetemesen csökkenne és az elszállítás az értékesítés szempontjából nem áll az államkincstár érdekében, az árverés kivételesen a foglalás helyére tűzhető ki.
(4) Az árverést a kitűzött helyen, napon és órában a végrehajtó egy községi előljárónak, városokban a városi tanács által kiküldött egy képviselőnek közreműködésével tartja meg. Ezeknek meg nem jelenése az árverés megtartását meg nem gátolja ugyan, elmaradásuk esetében azonban őket a helyszínén egy tanuval kell helyettesíteni.
(5) Az árverésen az összehordott zálogtárgyakat nem egyszerre, hanem külön-külön, az egyes zálogolási jegyzőkönyvek szerint tételenkint kell eladás alá bocsátani.
(6) A végrehajtó a zálogtárgyakat becsérték szerint kiállja ki és a legtöbbet igérőnek átengedi. Az első árverésen azonban az egyes tárgyakat az érték háromnegyedén alul nem szabad eladni, hanem kisebb ajánlat esetében az árverési hirdetményben kitűzött második határnapon újabb árverést kell megkisérelni, amelyen a tárgyat a legtöbbet igérőnek mindenesetre át kell engedni.
(7) Az árverésen megvett ingóságok a vevőnek azonnal tulajdonává válnak s neki átadandók.
(8) Az a körülmény, hogy az árverés megsemmisíttetett, a vevő által szerzett tulajdonjogra befolyással nem bír.
(9) Ha a hátralék a lefoglalt ingóságok egy részének vételárából is fedezetet nyert, az árverést az illető hátralékos ellen nem szabad folytatni. A megmaradt ingóságokat tehát részére vissza kell bocsátani, azok elszállításáról azonban neki kell gondoskodnia.
59. § Az árverés tényéről minden hátralékosra nézve külön jegyzőkönyvet kell készíteni, melynek tartalmaznia kell: annak nevét, kinek tartozásai fejében az elárverezett tárgy lefoglaltatott, az elárverelt tárgyak megnevezését, becsértékét, a legmagasabb ajánlatot és a vevő nevét. Az árverési jegyzőkönyveket a végrehajtó és a községi előljáróságot (városi tanácsot) képviselő kiküldött, illetőleg annak elmaradása esetében az őt helyettesítő tanu aláírja s megőrzés végett a zálogolási jegyzőkönyvekkel és árverési hirdetménnyel együtt, az árverést elrendelő hatóságnál (hivatalnál) helyezi el, ahol a felek bármikor megtekinthetik.
60. § (1) Az árverésből befolyt pénzt kis- és nagyközségekben a községi bíró vagy pénztárnok és a jegyző (körjegyző), rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a városi adóhivatal veszi át s abból a végrehajtás útján behajtott hátralékokat, a késedelmi kamatokat és adóbehajtási illetékeket törleszti, a netáni többletet pedig nyugta mellett a végrehajtást szenvedettnek kézbesíti.
(2) Abban az esetben, amidőn az árverést a behajtó község területén kívül tartják s ennek a községnek bírája (pénztárnoka) és jegyzője (körjegyző) ott jelen nincs, a befolyt összegeket azok a községi közegek, akik abban a községben, ahol az árverés megtartatott, az adók beszedésével megbízva vannak, kötelesek átvenni és azokat azonnal az illető községi pénztárnak megküldeni.
(3) Ha az adóstól, ennek ingóságaira vezetett végrehajtás útján oly összeget hajtottak be, amely az összes tartozásokat nem fedezi, a behajtott összegből annak kimerítéséig az említett tartozásoknak a mult évekből származó hátralékait esedékességük sorrendjében, ezek teljes kiegyenlítése után pedig a behajtás napjáig esedékessé vált, de be nem fizetett folyó tartozásokat ugyancsak esedékességük sorrendjében kell törleszteni.
(4) Az egy napon esedékessé vált köztartozásokat - amennyiben teljesen nem fedezhetők - arányosan kell törleszteni.
(5) A máshonnan behajtás céljából kimutatott követeléseknél azonban az esedékesség napja helyett a hátraléki kimutatás kézhezvételének napját kell a felosztási sorrend alapjául venni.
(6) Amidőn az aránytalan költségek nélkül el nem tartható, valamint a romlás veszélyének könnyen kitett tárgyak már a zálogolást követő tizenöt napon belül adatnak el, az ily árveréseken befolyt összegeket a községi pénztárban (városi adóhivatalnál) letétileg kell kezelni mindaddig, míg elszámolásuk nem teljesíthető.
(7) Elsőbbségi igények fennforgása esetében a befolyt pénz elszámolása elmarad, azt teljes összegében - de az adóbehajtási illetékek levonásával - az árverést elrendelő hatóság (hivatal) az illetékes bíróság rendelkezésére köteles bocsátani.
(8) Oly esetekben továbbá, amidőn a végrehajtó az árverésig szabályszerű módon arról szerzett értesítést, hogy az árverés alá kerülő ingóságok a köztartozások miatt foganatosított foglalás után bíróilag is lefoglaltattak, a vételárfölösleget az illető bírósághoz köteles beküldeni.
61. § (1) Az árverésből befolyt azért a pénzért, amely nem a 60. §-ban kijelölt közegeknek, hanem bárki másnak fizettetett és a községi pénztárba (városi adóhivatalba) be nem adatott, az eljáró közegek felelősséggel és kártérítéssel tartoznak.
(2) A kár összegének megtérítésében a községi (városi) közegeket a pénzügyigazgatóság marasztalja el. A pénzügyigazgatóság határozata ellen a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához lehet fellebbezni, ennek határozata ellen pedig a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
(3) Ha arra van gyanu, hogy a kárt akár az annak megtérítésére köteles egyén, akár más vétkesen okozta, a körülmények képest a fegyelmi, esetleg a bűnvádi eljárás megindítása iránt intézkednie kell.
62. § (1) Az ingóságokra vezetett végrehajtások során bélyegfelszámításnak helye nincs, a végrehajtást szenvedő azonban a végrehajtási összes költségek fedezésére, ideértve a zálogtárgyak elszállítási költségeit is, adóbehajtási illetéket fizet.
(2) Az adóbehajtási illeték 6 korona minden 100 korona után, ha a zálogolás foganatosíttatott, illetőleg megkíséreltetett és további 10 korona minden 100 korona után, ha az árverés megtartatott vagy megkíséreltetett, avagy ha a fél tartozását csak a végrehajtó közegeknek a lefoglalt zálogtárgyak elszállítása céljából történt megjelenése után egyenlíti ki.
(3) Az adóbehajtási illeték ugyanazon hátralék után csak egyszer számítható fel.
(4) Részletfizetéseknél az adóbehajtási illeték csak a befizetett, illetőleg befolyt összeg után számítható.
(5) Az a fizetési halasztást nyert adózó, aki a fizetési halasztás feltételeit betartja, a fizetési halasztás engedélyezése után kizárólag biztosítás céljából foganatosított zálogolások után adóbehajtási illetékkel meg nem terhelhető.
(6) Az adóbehajtási illetékeket mindig a teljes 100 koronára kikerekített összegek után kell kiszámítani és pedig olyképen, hogy az 50 korona és az ennél nagyobb összeg 100 koronára egészítendő ki, az 50 koronánál kisebb összeg pedig figyelmen kívül hagyandó.
63. § (1) Az adóbehajtási illetékek fejében befolyt összegek a község (városi) házipénztárát illetik.
(2) Az adóbehajtási illetékekből a község (város) az összes végrehajtási költségeket, nevezetesen a végrehajtási eljárás során szükséges összes nyomtatványok árát, a végrehajtók díjait, a raktárbéreket, a szállítási és árverési költségeket fedezni tartozik. Ebből kifolyólag a községeknek (városoknak) az adóbehajtással járó kiadások címén az államkincstárral szemben visszatérítési igényük nincs.
64. § A közigazgatási hatóságok (községi előljáróságok, főszolgabírák, polgármesterek) kötelesek gondoskodni arról, hogy a végrehajtási eljárást foganatosítása szükség esetében közbiztonsági közeg segítségével vagy karhatalom kirendelése által is biztosíttassék.
65. § (1) A főszolgabírák (polgármesterek), az állampénztárak, valamint a pénzügyigazgatóságok kötelesek a köztartozások behajtásával megbízott és az errevaló felügyeletre hivatott községi (városi) közegeket szemmel tartani, észlelt vagy bejelentett törvény- vagy szabályellenesség, avagy mulasztás esetén annak elhárítása iránt intézkedni.
(2) Az állampénztárak ellenőrzési hatáskörét a pénzügyminiszter rendeletileg szabályozza.
66. § (1) A községi előljáróságok (városi adóhivatalok) azzal a felelősséggel tartoznak, hogy ahol valamely közszolgáltatás igazolatlanul hátralékban marad, a hátralék ideiglenesen felfogadott végrehajtókkal, esetleg állami közegekkel, a mulasztó költségén hajtatik be.
(2) Észlelt hanyagság esetében a pénzügyigazgatóság előterjesztésére, a közigazgatási bizottság van hivatva határozatilag kimondani, hogy az esetben, ha a mulasztó közegek a hátramaradást tizenöt nap alatt helyre nem hoznák, ez előbb említett felelősség életbe lép s a behajtás a bizottság határozatában név és hivatali állás szerint külön-külön felemlítendő községi bírónak és jegyzőnek, illetőleg a községi vagy városi adóhivatal főnökének költségén fog foganatosíttatni.
(3) A felelősséget kimondó határozatot a mulasztó közegeknek vétbizonyítvány, illetőleg tértivevény mellett külön-külön kell kézbesíteni s az ellen nyolc nap alatt a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
(4) Ha a pénzügyminiszter a közigazgatási bizottság határozatát helyben hagyja, vagy ha a fellebbezés felküldésétől számított tizenöt nap alatt válasz nem érkezik, a határozat érvénybe lép.
(5) Ha a bizottság a felelősség kimondását a pénzügyigazgatóság javaslatával szemben megtagadja, köteles a pénzügyigazgató azt a határozat kézbesítését követő három nap alatt a pénzügyminiszterhez fellebbezni, aki a kérdésben végleg dönt.
(6) A felelősség alkalmazása esetében a kiküldött állami közeg, illetve az ideiglenesen felfogadott végrehajtó készpénznek vagy értéknek átvételére jogosítva nincs, minélfogva erre a célra a község (város) saját felelőssége mellett külön alkalmas közeget tartozik kirendelni.
(7) Az a községi (városi) közeg, aki ellen a felelősség alkalmazva volt, ismételt hanyagság esetében fegyelmi úton hivatalától is elmozdítható.
(8) Az adóbehajtási illetékek a felelősség alkalmazása esetében is a községet (várost) illetik.
67. § (1) A felelősség tényleges alkalmazása esetében a kiküldött közeget a szabályszerű napidíjak és utiköltségek illetik meg. A költséget a végrehajtó jelentése és költségszámlája alapján a pénzügyigazgatóság határozattal állapítja meg és pedig elsősorban a felelősséggel terhelt s a határozatban név és állás szerint felemlítendő közegek, másodsorban pedig a község (város) terhére.
(2) A jogerőre emelkedett marasztaló határozat kézbesítését követő tizenöt nap alatt köteles a mulasztást elkövetett községi (városi) közeg a terhére eső költségeket az állampénztárba befizetni. Ezen határidő után a pénzügyigazgatóság a költségeket az illető elmarasztalttól, vagy ha annál elegendő fedezet nem volna, a községtől (várostól) közadók módjára hajtja be, fennmaradván visszkereseti joga a mulasztó közeg ellen.
68. § (1) Amennyiben a pénzügyigazgatóság állami közegeket a községekbe (városokba) felelősség kimondása nélkül - akár bizonyos időtartamra, akár bizonyos követelések behajtása céljából kirendelt (32. §) - ezek költségeit, ha a kirendelés nem a község (város) kérelmére történt, az államkincstár fedezi, de ily esetekben az adóbehajtási illetékek szintén az államkincstárt illetik.
(2) Az ilykép kirendelt közeg pénz és értékpapirok átvételére jogosítva nincs, minélfogva a község (város) saját felelőssége mellett erre a célra külön alkalmas közeget köteles kirendelni.
69. § (1) Ha az ingóságokra vezetett végrehajtás eredménytelen maradt vagy a hátralékra ingóság kellő fedezetet nem nyujt, de ingatlanokban van kielégítési alap, a község előljárósága (városi adóhivatal) az ingatlanvégrehajtási eljárás megindítása iránt, a hátraléki kimutatások csatolása mellett, a pénzügyigazgatósághoz jelentést tesz.
(2) A végrehajtást a pénzügyigazgatóság előterjesztése alapján a közigazgatási bizottság határozattal rendeli el, amelyet az érdekelteknek és a pénzügyigazgatóságnak is kézbesíteni kell. A végrehajtást elrendelő vagy azt meghaladó határozat ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
(3) Ha az ingatlan telekkönyvi tulajdonosa és tényleges birtokosa (haszonélvezője) ugyanaz a személy, a végrehajtás a körülményekhez képest akár az ingatlanok állagára, akár csak azok haszonélvezetére, akár pedig együttesen az ingatlan állagára és haszonélvezetére rendelhető el. Ha azonban a hátralék összege az ingatlan jövedelméből - a folyó tartozásokkal együtt - három év alatt törleszthető, a végrehajtást elsősorban az ingatlan haszonélvezetére kell vezetni.
(4) Ha a tényleges birtokos a telekkönyvi tulajdonossal nem azonos, a hátraléki kimutatásban mindkettő megnevezendő s egyúttal megjelölendők azok a földrészletek is, amelyeket a hátralék terhel.
(5) Ha a hátralék a haszonélvezőt terheli, a végrehajtás csak az ingatlanok haszonélvezetére rendelhető el.
(6) Abban az esetben, ha a végrehajtás nem a telekkönyvi tulajdonos, hanem a tényleges birtokos hátraléka miatt rendeltetik el, ez a körülmény a közigazgatási bizottság határozatában, a telekkönyvi tulajdonos tájékoztatása végett, külön is felemlítendő. A végrehajtást azonban a telekkönyvi szabályok értelmében a telekkönyvi tulajdonos ellen kell vezetni.
(7) A hozott határozatot - jogerőre emelkedés után - a közigazgatási bizottság foganatosítás végett, hivatalból teszi át az illetékes telekkönyvi hatósághoz, amely végzéseit a pénzügyigazgatóságnak, mint az államkincstár képviselőjének kézbesíti.
(8) Az árverés kitűzését közvetlenül a pénzügyigazgatóság kéri.
(9) A további eljárásra a bírósági végrehajtásra nézve érvényes jogszabályok nyernek alkalmazást, azzal az eltéréssel, hogy köztartozások kielégítése céljából a telekkönyvi jószágtestnek egyes részletei külön is árverés alá bocsáthatók, még pedig az érdekeltek meghallgatása nélkül.
(10) Ha az eljárás során esetleg jogorvoslat szüksége merül fel, azoknak elkészítésére és beadására a pénzügyigazgatóság a törvényhatósági tiszti főügyészt keresi meg, aki a megkeresésnek haladéktalanul megfelelni tartozik.
(11) Ha az ingatlanokra vezetett végrehajtás során az államkincstár képviseletében a tiszti főügyész egyáltalán nem vesz részt, csakis a bélyegilleték számítható fel, ellenkező esetben pedig a szokásos munkadíjak felszámításának és megállapításának is helye van, amely utóbbiak a tiszti főügyészt illetik.
70. § (1) A pénzügyigazgatóság a végrehajtási eljárást a fél kérelmére köteles felfüggeszteni:
a) a törlendő összeg erejéig, ha az adózó adójának vagy egy részének törlését kéri és azt oly jogcímre alapítja, amely alapján a tartozás a vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében egészben vagy részben törlendő,
b) a különbözeti összeg erejéig, ha a fél hitelt érdemlően igazolja, avagy ha a pénzügyigazgatóság a rendelkezésre álló adatok alapján kétséget kizáróan megállapítja, hogy az adózó folyó évi adótartozása az előző évihez képest lényegesen csökkenni fog.
(2) Az első fokú kivetés ellen kellő időben beadott fellebbezés esetében a pénzügyigazgatóság köteles intézkedni az iránt, hogy a követelés ama részére nézve, amely az előző évre kivetett, illetőleg a fél bevallásának változatlan elfogadása esetében kivethető összeggel szemben ugyanazon vagyon vagy jövedelem után tehertöbbletként állapíttatott meg, az érvényesítés a beadott fellebbezés elbírálásáig függőben tartassék.
(3) A közigazgatási bírósághoz beadott panasznak halasztó hatálya nincs. Amennyiben azonban a hátralék teljesen biztosítva van és az adózó az előző évre kivetett, illetőleg a fél bevallásának változatlan elfogadása esetében kivethető összegeket befizette: az árverés kitűzése a beadott panasz elbírálásáig, de legkésőbb 6 hónapig függőben tartandó.
(4) Az ingóságokra vezetett végrehajtások esetében a pénzügyigazgatóság - továbbá 20,000 koronát meg nem haladó hátralékokra nézve városokban az adóügyi tanácsnok is - az első árverés napjától számított hat heti időtartamot meg nem haladó fizetési halasztást engedélyezhet és a végrehajtást ezen időtartamon belül felfüggesztheti. Utóbbi azonban az engedélyezett halasztásról a pénzügyigazgatóságot azonnal értesíteni köteles. Ez a jog ugyanazon tartozásra nézve csak egyszer gyakorolható.
(5) A pénzügyigazgatóság elutasító határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni. A fellebbezésnek halasztó hatálya nincs, de ha az államkincstár érdekei veszélyeztetve nincsenek, a pénzügyigazgatóság az árverést a pénzügyminiszter határozatának leérkeztéig felfüggesztheti.
71. § (1) A közadók módjára behajtandó követelések részint azért, hogy az ingatlanok által is biztosítva legyenek, részint pedig az elévülés (82. §) megszakítás céljából szabályszerű hátraléki kimutatások alapján végrehajtáson kívül is az adós összes ingatlanain biztosíthatók. A hátraléki kimutatások a vonatkozó telekkönyvi kérvénybe is befoglalhatók.
(2) Amidőn a hátralékok biztosítása végett azoknak a telekkönyvi bekebelezése szükségesnek mutatkozik, azt
a) községnél (városnál) egyénenkint nyilvántartott hátralékokra nézve a községi előljáróság (városi adóhivatal).
b) a náluk egyénenkint nyilvántartott köztartozásokra nézve az állampénztár, illetőleg a budapesti központi díj- és illeték-kiszabási hivatal kérelmezi.
(3) A községi előljáróság (városi adóhivatal) a hátraléki kimutatásokba a hátralékost terhelő összes köztartozásokat köteles felvenni.
(4) Ha a hátralékos a bekebelezett tartozást teljesen befizette, az a hatóság (hivatal) amely a hátralék bekebelezését kérelmezte, nyolc nap alatt köteles a telekkönyvi hatóságot a törlés bekebelezése végett hivatalból megkeresni, sőt ha a hátralék a 100,000 koronát meghaladja és annak legalább egyharmad része letörlesztetett, a megfelelő részösszeg kitörlésének bekebelezése iránt is - ugyanannyi idő alatt - hasonlóképen intézkedni.
(5) Jelzálogjognak más címeken törlését csak a pénzügyigazgatóság kérheti, amely jogosítva van szükség esetében a lerovás folytán törlendő jelzálogjogok kitörlésének bekebelezése iránt is hasonlóképen intézkedni és a jelzálogjogok telekkönyvi törlésével kapcsolatos mindennemű, de a telekkönyvi hatóság eljárását nem érintő panasz tárgyában első fokon dönt.
(6) A pénzügyigazgatóságnak a telekkönyvi bekebelezések törlése tárgyában hozott határozata ellen a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
72. § (1) Ha valamely köztartozás a hátraléki kimutatások be nem adása vagy elkésve történt beadása miatt egyáltalában nem, vagy nem kellő időben volt bekebelezhető, a mulasztásból származó károkért anyagi felelősséggel tartoznak:
1. a községnél egyénenkint nyilvántartott hátralékokra nézve a községi jegyző,
2. a városnál egyénenkint nyilvántartott hátralékokra nézve az ezen munkával megbízott tisztviselő.
3. az állampénztárnál, illetőleg a központi díj- és illetékkiszabási hivatalnál egyénenkint nyilvántartott hátralékokra nézve az ezen munkával megbízott tisztviselő.
(2) A kártérítés kérdésében első fokon a pénzügyigazgatóság, másodfokon a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága határoz, melynek határozata ellen a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
73. § (1) Ha valamely még ki nem vetett közszolgáltatás beszedése a pénzügyigazgatóság, illetőleg a község (város) megítélése szerint veszélyben forog és az illető közszolgáltatás a vonatkozó törvény rendelkezései értelmében soronkívül kivethető és biztosítható, a pénzügyigazgatóság a közszolgáltatás kivetésekor annak soronkívüli biztosítását végzésileg elrendelni köteles. Ily esetekben a zálogolási eljárás azonnal keresztülvezethető, de amennyiben az adóköteles a tartozást esedékessége idejében befizeti, illetőleg az esetleg kapott fizetési halasztás feltételeit pontosan betartja, a biztosítás céljából foganatosított zálogolás után terhére adóbehajtási illeték fel nem számítható.
(2) A biztosítási végrehajtás során lefoglalt zálogtárgyak mindaddig, míg a kivetett közszolgáltatás jogerőre nem emelkedik, külön pénzügyminiszteri engedély nélkül árverés alá nem bocsáthatók, kivéve a romlás veszélyének könnyen kitett tárgyakat, valamint az értékükkel arányban nem álló költségek nélkül el nem tartható ingóságokat, amelyek a tartozás jogerőre emelkedését be nem várva elárverezhetők.
(3) A pénzügyigazgatóság megkeresésére a telekkönyvi hatóság köteles a biztosítandó összeg erejéig a fél ingatlanaira a veszély igazolása nélkül is jelzálogot bekebelezni.
(4) Az ingatlanárverés kitűzését azonban mindaddig, míg az illető közszolgáltatás jogerősen kivetve nincs, csakis a pénzügyminiszter engedélyével szabad kérni.
74. § (1) Az ingatlan árverésen befolyt vételár bírói felosztásánál törvényes elsőbbséggel bírnak a jogerőre emelkedett legutolsó árverés napjától visszafelé számított utolsó három évre kivetett és esedékessé vált következő köztartozások:
a) az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő föld- és házadó, ezek pótlékai és járulékai, továbbá:
b) az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő egyéb községi (városi) adók.
(2) Ezek a köztartozások akár vannak az ingatlanra bekebelezve, akár nem, az elárverezett ingatlan vételárából a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. tc. 189. § a) pontjában felsorolt költségeken kívül minden egyéb követelés előtt elégítendők ki.
(3) Az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő illetéktartozások és a vagyonátruházási illetékek után kormányengedély alapján szedett városi (községi) illetékpótlékok törvényes elsőbbségének megállapítására nézve a vagyonátruházási illetékekről szóló 1920. évi XXXIV. tc. 23. és 117. §-aiban foglalt határozatok mérvadók.
(4) Ezek után sorozandók az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő vagyonváltságnak, vízszabályozási járulékoknak, továbbá a phylloxera által elpusztított szőlők felújítására engedélyezett kölcsönnek és a birtokrendezési költségjáradékoknak ugyancsak a jogerőre emelkedett legutolsó árverés napját megelőzőleg esedékessé vált s három évnél nem régibb időről hátralékban levő részletei.
(5) Ha az előbbi bekezdésben felsorolt követeléseket a vételárból nem lehetne egészen kielégíteni, elsősorban a vagyonváltságtartozások, azután a vízszabályozási követelések fizetendők, a többi követelések között pedig aránylagos levonásnak van helye.
(6) Az előnyös tételek között nem sorozható köztartozások csak a bekebelezés sorrendjében nyerhetnek kielégítést.
75. § (1) Az ingatlanok haszonélvezetére vezetett bírói végrehajtás esetében, ezeknek a zárgondnoki kezelés alatt előállított bevételeiből, minden más követelést megelőzőleg a 74. §-ban megállapított sorrend szerint törvényes elsőbbséggel biró tételként fizetendő ki:
a) a végrehajtás alá vont ingatlant terhelő és a végrehajtási zárlat elrendelése előtt már esedékessé vált, a végrehajtási zár alá vétel elrendelésétől visszafelé számított három évre eső állami, törvényhatósági és községi adó, vagyonváltság, vízszabályozási járulékok, szőlőfelújítási kölcsöntartozás és birtokrendezés költség;
b) az az illetéktartozás, mely a fennálló törvények és szabályok értelmében a végrehajtás alá vont ingatlant terheli.
(2) A végrehajtás alá vont ingatlanokkal terhelő föld- és házadót, ezek pótlékait és járulékait, továbbá a végrehajtás alá vont vagyont terhelő egyéb köztartozásokat, ha azok a végrehajtási zárlat elrendelése után és a zárlat megszűnése előtt válnak esedékessé, más követelést megelőzőleg közvetlenül a zárgondnok fizeti.
76. § A sorrendi tárgyaláson az államkincstár képviseletét a pénzügyigazgatóság székhelyén a pénzügyigazgatóság, másutt az állampénztár, illetőleg oly bíróságnál, amelyeknek székhelyén állampénztár nincs, az ottani községi illetőleg körjegyző felelősség mellett látja el.
77. § (1) Csőd esetében a köztartozások érvényesítésére, bejelentésére és a bejelentett követelések elsőbbségének meghatározására nézve az 1881:XVII. tc. határozmányai irányadók. A felszámolási tárgyaláson a kincstár érdekeit a pénzügyigazgatóság székhelyén a pézügyigazgatóság, másutt az állampénztár képviseli.
(2) A köztartozások miatt a csődnyitást megelőzően szerzett zálogjogok a csődtörvény alapján meg nem támadhatók. A csődnyitás ezen zálogjogok érvényesítését és a lefoglalt zálogtárgyak elárvereztetését nem gátolja. Az árverési hirdetményt azonban a tömeggondnoknak is meg kell küldeni. Az esetleg befolyt vételárfelesleget ily esetekben a csődtömeg javára bírói letétbe kell helyezni.
(3) Ha a csődtömeghez oly ingatlanok is tartoznak, amelyekre az államkincstár a csődnyitás előtt már végrehajtási zálogjogot szerzett: a pénzügyigazgatóság az ingatlanok elárvereztetése iránt a szükséges intézkedéseket - amennyiben az államkincstár érdeke ezt megkívánja - haladéktalanul megtenni köteles. A befolyt vételár felosztásakor az egyes köztartozásokra nézve megállapított három, illetőleg öt évi elsőbbség a csőd elrendelésének napjától visszafelé számítandó.
(4) A csődnyitás után esedékessé vált és a tömeget terhelő folyó közszolgáltatásokat, ide értve a csőd tartalmának ideje alatt keletkezett jogügyletek után járó illetékeket is, mint rendes folyó kiadásokat, a tömeg jövedelméből lejárat szerint, a tömeggondnok köteles fizetni.
(5) Nemfizetés esetében az említett követelések elsősorban a csődtömegből, másodsorban pedig a tömeggondnoktól közadók módjára hajtandók be az esetben, ha ez a tömeg jövedelméből a fizetést nem teljesíti akkor, amidőn az a tömeg jövedelméből teljesíthető lenne vagy teljesíthető lett volna.
(6) A csődön kívül kötött kényszeregyezségek a köztartozásokra nem vonatkoznak.
78. § (1) Amidőn a felosztott vételárból, a zárlati jövedelemből avagy a csődtömegből helytelen hátraléki kimutatások alapján köztartozások illetéktelenül fizettettek ki, az illetéktelenül felvett összegek, bármely érdekelt fél kérelmére, sőt ha túlfizetés mutatkoznék, a túlfizetett összegek hivatalból is, az illető bírósághoz fizetendők vissza, amely a további felosztás tárgyában intézkedik.
(2) A visszafizetés kérdésében a pénzügyigazgatóság határoz, amelynek határozata ellen a közigazgatási bírósághoz intézhető panasznak van helye.
(3) A köztartozások kimutatása, bejelentése és a képviselet körül elkövetett mulasztások folytán behajthatatlanná vált köztartozásokért az illető közegek vagyonilag is felelősek.
(4) A marasztalás tárgyában elsőfokon a pénzügyigazgatóság, másodfokon közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága határoz, amelynek határozata ellen a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
79. § (1) Az ingatlannak élők között való átruházása esetében a szerző az ingatlannal felel az átruházás előtt esedékessé vált mindazokért a köztartozásokért, amelyek a fennálló törvények értelmében az átruházott ingatlan közvetlenül vagy telekkönyvi bekebelezésnél fogva terhelik. Az átruházónak az államkincstárral és az ingatlan megszerzőjével szemben fennálló felelőssége azonban érintetlen marad.
(2) Az állampénztárak, valamint a községi, illetőleg körjegyzők, városi adóhivatalok kötelesek egyes felek kivánatára saját könyveik útmutatása szerint, az átruházott ingatlant törvénynél vagy a telekkönyvi bekebelezésnél fogva terhelő és náluk egyénenkint nyilvántartott köztartozásokat díj nélkül tudtul adni s ha kivántatnék, azokról hivatalos bizonyítványt is kiadni.
(3) A kiadott bizonyítványok a szerző félre nézve az államkincstár és a helyhatóság irányában is bizonyító erővel bírnak.
(4) Az ingatlan szerzője az ily bizonyítvány birtokában - még a zálogjog bekebelezése esetében is - csak a kimutatott összeg és a bizonyítvány kiállításának időpontjában még nem esedékes folyó adónak az év végéig netán hátralékos része erejéig felelős. Ellenkező esetben azonban az átruházás évének lejártáig esedékessé vált és az ingatlant közvetlenül terhelő összes hátralékos köztartozásokért felelős.
(5) Helytelen bizonyítványok kiállításából az államkincstárt, illetőleg a helyhatóságot ért károkért községeknél a kiállító jegyző, a városi adóhivataloknál és az állampénztáraknál a kiállító tisztviselő a főnökkel együtt felelősek.
(6) A kártérítés kérdésében elsőfokon a pénzügyigazgatóság, másodfokon a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága határoz, amelynek határozata ellen a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
(7) Ingatlanárverések esetében, az ingatlant közvetlenül terhelő s a jogerőre emelkedett legutolsó árverés napja után esedékes föld- és házadó, valamint ezek pótlékai és járulékai, az árverési vevőt, mint közvetlen adókötelest terhelik és annak számlájára átvezetendők.
(8) Az a fél, akire az ingatlant házastársa, saját vagy házastársának fel- vagy lemenő ági rokona, testvére vagy féltestvére, vagy e személyek valamelyikének házastársa ruházza át, avagy aki az átruházóval szemben az ingatlant terhelő összes kötelezettségeket magára vállalta; az ingatlant terhelő és hátralékban maradt köztartozásokért korlátozás nélkül felelős az esetben is, ha a bizonyítvány kiadatott.
80. § (1) Kereskedelmi üzleteknek szerződés útján való átruházása esetében, az átvevő új tulajdonos felelős az átruházott üzletből eredő köztartozásokért is kivéve, ha az üzletátadás csőd folyamán történt.
(2) Az átruházónak az átruházás előtt esedékessé vált köztartozásokért való felelőssége azonban érintetlen marad.
(3) A könyvelő közegek ily esetekben kötelesek az érdekeltek kívánságára saját könyveik útmutatása szerint az átruházott üzletből eredő és hátralékban maradt köztartozásokra vonatkozó adatokat díj nélkül közölni s ha kívántatnék, azokról hivatalos bizonyítványt is kiadni.
(4) A kiadott bizonyítványok a szerző félre nézve az államkincstár és a helyhatóság irányában is bizonyító erővel bírnak; a 79. §-nak az ingatlanátruházások esetére kiállítandó ily bizonyítványok hatályát és az azokért való felelősségét szabályozó rendelkezései az üzletek átruházása esetében kiállítandó bizonyítványokra is alkalmazandók.
(5) Az a fél, akire az üzletet házastársa, saját vagy házastársának fel- vagy lemenő ági rokona vagy féltestvére, vagy e személyek valamelyikének házastársa ruházza át, avagy aki az átruházóval szemben az üzletből eredő összes kötelezettséget magára vállalta: az üzletből eredő és a hátralékban maradt köztartozásokért korlátozás nélkül felelős, az esetben is, ha a bizonyítvány kiadatott.
81. § (1) Ha valamely köztartozásért több személy egyetemleg felel, a kirótt egész köztartozás azok bármelyikétől beszedhető, a bárki által teljesített fizetéssel azonban a kötelezettség alól valamennyien szabadulnak.
(2) Ily egyetemleges kötelezettségben állanak:
1. mindazok, akik a jövedelemadóról szóló törvény értelmében egy adóalanyt alkotnak, a közös háztartás fejének számláján előírt összes adókért;
2. a közös háztartásban élő házastársak a terhükre kivetett általános kereseti adóért és az ez után járó pótlékokért és járulékokért;
3. az örökösök, örökrészük erejéig, a hagyatékot terhelő köztartozásokért;
4. a közös birtokosok a közös üzlet vagy közösen folytatott haszonhajtó foglalkozás után kivetett köztartozásokért;
5. a közös birtokosok a közös ingatlan után kivetett adókért az esetben, ha ezeknek az adóknak a részarányok szerint leendő egyénenkinti felosztása, a fennálló szabályok értelmében, a kivetés során megengedve nincs.
(3) Az illetéktartozások tekintetében érvényesíthető egyetemleges kötelezettségre nézve az illetékekre vonatkozó törvények és szabályok irányadók.
82. § (1) A közadók módjára behajtandó összes követelések kivetési joga, amennyiben az illető szolgáltatásról szóló törvény a kivetési jog elévülését nem szabályozza, elévül, ha azokat nem vetik ki, illetőleg nem érvényesítik öt év alatt, annak a naptári évnek utolsó napjától számítva, amelyben a követelési jog beállott, illetőleg az államkincstárnak (helyhatóságnak) tudomására jutott, hogy az illető közszolgáltatást kivetheti.
(2) A behajtási jog elévül, ha a tartozást a fizetési meghagyás, illetőleg határozat kézbesítésétől, illetőleg azokban az esetekben, amidőn fizetési meghagyás nem kézbesíttetik, a kivetett összeg előírásától, birtokon belüli fellebbezés esetében pedig a tartozás jogerőssé váltától kezdve öt év alatt nem hajtják be, illetőleg nem biztosítják.
(3) Minden megkísérelt vagy befejezett végrehajtási cselekmény (írásbeli intés, figyelmeztetés, zálogolás, árverés kitűzése) vagy telekkönyvi bekebelezés a még be nem következett elévülést félbeszakítja, illetőleg az elévülés időtartamát a kérdéses behajtási vagy biztosítási cselekmény megtörténte napjától számított további öt évvel hosszabbítja meg, ellenben a dobszó vagy falragasz útján való felhívás, illetőleg megintés az elévülést nem szakítja meg.
(4) Hasonló módon félbeszakítja az elévülést a fizetési halasztás, illetőleg részletfizetési engedély kérésére, a halasztás, részletfizetés engedélyezése és a részletfizetés teljesítése.
(5) A csőd esetében bejelentett köztartozások elévülése a csőd tartama alatt szünetel.
(6) Bekebelezés esetében csakis az a hátralék, illetőleg a hátraléknak az a része tekinthető biztosítottnak, amely a bekebelezés óta történt befizetésekkel vagy leírásokkal fedezve még nincsen.
(7) Az elévülés szempontjából közömbös, hogy a fél egyetemlegesség vagy kezesség alapján köteles-e a tartozást fizetni.
(8) Az elévülési kifogás csak a rendes jogorvoslatok útján érvényesíthető. Az önként befizetett közszolgáltatások visszafizetése elévülés címén nem követelhető.
(9) A elévült együttesen kezelt közadók és egyéb kincstári követelések leírását elsőfokon a pénzügyigazgatóság rendeli el.
(10) A pénzügyigazgatóságnak a köztartozások elévülése tárgyában hozott határozata ellen a közigazgatási bírósághoz intézendő panasznak van helye.
(11) A vétkes mulasztás folytán bekövetkezett elévülés esetében az okozott kárt az tartozik megtéríteni, aki azt a kivetés, előírás, végrehajtás vagy biztosítás elmulasztása által okozta. A kártérítés kérdésében első fokon a pénzügyigazgatóság, másodfokon a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága határoz, amelynek véghatározata ellen a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
83. § A tévesen befizetett vagy jogellenesen beszedett közszolgáltatások, illetőleg a folyó tartozás nélkül álló túlfizetések visszakövetelése tekintetében a felek igénye a befizetés napjától számított öt év alatt évül el.
84. § (1) Az egyénenkinti könyvelést teljesítő községi jegyzők (városi, állami tisztviselők) kötelesek az igazolt vagyontalanság következtében behajthatatlanná vált köztartozásokat évenkint kimutatni. Ezen tartozások törlése iránt a tényállásnak a főszolgabíró (polgármester) illetőleg a pénzügyigazgatóság által történt megállapítása után a közigazgatási bizottság, amennyiben a hátralék 20,000 K-nál nem nagyobb, a saját hatáskörében intézkedik, ellenkező esetben pedig a pénzügyminiszternek határozatát kéri ki.
(2) Amennyiben az együttesen kezelt közadók közé oly tartozások is vétettek fel, amelyek nem az államkincstárt illetik, a törlési javaslat előzetesen az érdekelt hatóságokkal (hivatalokkal, intézményekkel) is közlendő.
(3) A közigazgatási bizottságok saját jogkörében eszközölt törlések iránti határozatait úgy a pénzügyigazgatóság, mint az esetleg érdekelt egyéb hatóságok (hivatalok, intézmények) a pénzügyminiszterhez fellebbezhetik meg.
(4) Kivételesen oly esetekben, amidőn lefoglalható ingóság nincs, a végrehajtás alá vonható ingatlan elárverezéséből várható vételár pedig a végrehajtással járó költségeket is alig fedezné, a hátralék az ingatlanárverés mellőzésével törölhető. Ily esetben a hátralék összegére való tekintet nélkül a pénzügyminiszter határozatát kell kikérni.
(5) A behajthatatlan inségkölcsönök, szőlőfelújítási kölcsönök, állami előlegek vagy ezek jellegével bíró kincstári követelések törlése közvetlenül a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik.
(6) Az olyan köztartozást, amelyet behajthatatlanság címén az illető közegek téves kimutatása alapján töröltek, az elévülési határidőn belül a fél terhére újból elő kell írni. Ugyanígy újból elő kell írni a köztartozást akkor is, ha a behajthatatlanság címén törölt köztartozás az elévülési időn belül a fél kedvezőbb viszonyok közé jutása folytán behajthatónak mutatkozik.
(7) Vétkes mulasztás folytán bekövetkezett behajthatatlanság esetében az okozott kárt az tartozik megtéríteni, aki azt a biztosítás vagy végrehajtás elmulasztása által okozta.
(8) A marasztalás iránt elsőfokon a pénzügyigazgatóság, másodfokon a közigazgatási bizottság adóügyi osztálya határoz, amelynek határozata ellen a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
85. § (1) A közszolgáltatások tárgyában, valamint általában a közadók kezeléséről szóló törvény alapján hozott határozatokat, végzéseket és fizetési meghagyásokat a közvetlenül érdekelt feleknek kell kézbesíteni.
(2) Ha több érdekelt fél közös, együttes beadványt (panaszt, kérvényt, fellebbvitelt) ad be, a határozatot (végzést) a beadvány aláírói közül csak annak kell kézbesíteni, ki a beadványt első helyen írta alá: kivéve ha magában a beadványban a kézbesítendő irat átvételére a beadványt is aláíró más személy van kijelölve, amely esetben a kézbesítés a kijelölt személy kezéhez történik.
(3) A jogi személyeket, valamint a kiskorúakat és gondnokoltakat érdeklő határozatokat (végzéseket, fizetési meghagyásokat) a törvényes képviselőknek kell kézbesíteni.
(4) Ha a fél ügyvédet vall vagy a határozatok (végzések, fizetési meghagyások) átvételére más igazolt meghatalmazottat jelent be, azokat az illető ügyvédnek vagy meghatalmazottnak kell kézbesíteni. Meghatalmazott ügyvédnek csak az tekinthető, aki meghatalmazotti minőségét szabályszerűen igazolja, a beadvány egyszerű ellenjegyzése tehát e tekintetben figyelembe nem vehető.
(5) A határozatok (végzések, fizetési meghagyások) a pénzügyigazgatóság székhelyén rendszerint a pénzügyigazgatósági hivatalszolgák által, másutt pedig posta útján kézbesíttetnek. Ha azonban a helyi körülmények között célszerűnek mutatkozik, a kézbesítés úgy a pénzügyigazgatóság székhelyén, mint másutt is posta útján, avagy a községi előljáróság (városi adóhivatal) útján is eszközölhető.
(6) Ha a kézbesítés posta útján történik, a jogkövetkezmények terhe melletti idézéseket, a fellebbezéssel vagy panasszal megtámadható határozatokat, fizetési meghagyásokat, valamint általában azokat az iratokat, amelyeknek megtörtént kézbesítéséről a feladó hatóságnak okmányszerű bizonyítékot kell szereznie, tértivevénnyel, ellenben a többi határozatokat és végzéseket közönséges levélként, de mindkét esetben posta-feladókönyv mellett kell postára adni. Ha a kézbesítendő határozat (végzés, fizetési meghagyás) az államkincstár, illetőleg a hatóság érdekében történik, a postadíjat a feladó hatóság köteles fizetni, ha a feladás azonban a magánfél érdekében történik, a küldeményt hivatalból portóköteles jelzéssel kell ellátni és ez esetben a postadíjat a fél köteles fizetni. Ha a fél az ily küldemény átvételét megtagadná, azt neki az érvényben levő postaszabályok értelmében kényszer útján kézbesítik és a postadíjat tőle a közadók módjára behajtják.
(7) Ha a kézbesítés nem posta útján történik, azt vétbizonyítvány mellett kell teljesíteni.
(8) A pénzügyigazgatósági, valamint a községi (városi) közegek által teljesített kézbesítéseknél:
a) a határozatot (végzést, fizetési meghagyást) a címzettnek, ennek távollétében valamely 12 évet meghaladott s vele közös háztartásban élő családtagjának kezeihez kell kézbesíteni;
b) ügyvéd vagy kir. közjegyző részére szóló határozatok (végzések, fizetési meghagyások) az ottlevő helyettes, segéd vagy irnok kezéhez is kézbesíthetők;
c) vállalatok, illetőleg nyílt üzleti helyiséggel bírók részére a kézbesítés az ottlevő felnőtt és nem szolga vagy cseléd minőségben alkalmazott kezéhez történhetik;
d) a honvédség, csendőrség, rendőrség, pénzügyőrség, vámőrség és folyamőrség kezelésében vagy használatában levő épületekben a kézbesítés csak az épület parancsnokának értesítése után az általa kirendelt személy jelenlétében foganatosítható. Ha ez a kirendelés meg nem történik vagy a kirendelt személy meg nem jelenik, ez a körülmény a kézbesítést nem akadályozza;
e) a kézbesítő, ha az átvevőt személyesen nem ismeri, tartozik annak személyazonosságáról kellő meggyőződést szerezni;
f) a kézbesítés megtörténtét a vétbizonyítványon a kézbesítés idejének feltüntetése mellett, az átvevő aláírása által, az esetben pedig, ha ez írni nem tud, keresztvonásával igazolni kell;
g) ha a kézbesítés nem a címzett kezéhez történt, a vétbizonyítványon fel kell tüntetni, hogy az, aki a határozatot (végzést, fizetési meghagyást) átvette, a címzettel minő viszonyban van;
h) a vétbizonyítványt a kézbesítés idejének megjelölése mellett a kézbesítő is köteles aláírni;
i) ha a fél a kézbesítendő határozatot (végzést, fizetési maghagyást) elfogadni vonakodik, az nála hagyandó. Ezt a körülményt a vétbizonyítványon meg kell jegyezni:
k) ha a kézbesítő az átvételre jogosítottak egyikét sem találja otthon, a határozatot (végzést, fizetési meghagyást) a lakás ajtajára két tanu jelenlétében kifüggeszti és erről a jelenlevő házbelieket szóval értesíti. Az ily módon történt kézbesítést a vétbizonyítványon fel kell említeni s azt a kifüggesztésnél jelen volt két tanu által is alá kell iratni;
l) ha a kézbesítés nem az iraton megjelölt lakásban történik, ezt a vétbizonyítványon a hely feltüntetése mellett szintén fel kell említeni.
(9) A kézbesítésért díj nem jár.
(10) A királyi palotában s általában a királyi udvari épületekben, úgyszintén azoknak a személyeknek a lakásán, akikre a főudvarnagyi hivatal bírói hatósága kiterjed, a kézbesítés csak a magyar főudvarnagyi bíróság útján teljesíthető.
(11) Ha a határozat (végzés, fizetési meghagyás) a félnek ismeretlen helyen tartózkodása vagy más ok miatt sem a kézbesítő közegek, sem a posta útján nem kézbesíthető, a pénzügyigazgatóság kivételesen ügygondnokot rendelhet ki. Ügygondnokul - amennyiben az adózónak erre alkalmas hozzátartozója nincs - csak ügyvéd vagy a községi közgyám rendelhető ki. Az ügygondnok kezéhez való kézbesítés ugyanolyan hatállyal bír, mintha a határozat (végzés, fizetési meghagyás) magának a fizetésre kötelezett félnek kézbesíttetett volna. Az ügygondnok költségei a felet terhelik, ha annak a kirendelésére az ő magatartása adott okot, ellenkező esetben a költségeket az államkincstár viseli.
(12) Illetékügyekben a fizetési meghagyások kézbesítésére nézve fennálló törvényes rendelkezések érintetlenül maradnak.
86. § (1) Azok a községek (városi adóhivatalok), amelyek az adókivetési összes előmunkálatokat, a hatáskörükbe utalt kivetési teendőket, valamint az adófőkönyvek lezárását a kitűzött határidőben és helyesen látják el, továbbá az év végéig a folyó évi helyesbített adótartozás legalább 90%-ának megfelelő összeget szállítanak be az állampénztárba és végül a más helyről behajtás céljából átutalt köztartozások behajtása körül is kellő tevékenységet fejtenek ki, az együttesen kezelt állami egyenesadókból tényleg beszállított összeg 1/2%-ának megfelelő jutalomban részesíttetnek.
(2) Amennyiben a most felsorolt feltételek fennforgása esetében valamely község (városi adóhivatal) a folyó évi helyesbített adótartozást túlhaladó összeget szállít be az állampénztárba, az együttesen kezelt állami egyenes adókból tényleg beszállított és az előírást meghaladó összeg után 1%-os jutalmat kap.
(3) Ezeket a jutalmakat a pénzügyigazgatóság minden évben az adófőkönyv lerovási részének lezárása után, de legkésőbb április havában az arra jogosult községeknek (városi adóhivataloknak) kiutalni köteles, melyekből a városoknál a közszolgáltatások beszedésével és behajtásával közvetlenül nem foglalkozó közegeknek is juttatható részesedés.
(4) Amennyiben valamely község (városi adóhivatal) a fentebb megállapított összes feltételeknek hibáján kívül nem tudott ugyan megfelelni, de jutalomra érdemes, a pénzügyigazgatóság ezek megfelelő jutalmazása iránt legkésőbb április hó végéig a pénzügyminiszterhez előterjesztést tesz.
(5) Az eljárást a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
(6) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a külön adófőkönyvekben előírt állami közszolgáltatások beszedése és behajtása körül érdemeket szerzett községi (városi) közegek részére méltányos jutalmakat engedélyezhessen.
87. § (1) A törvényhatóságok és azok közegei kötelesek a törvényesen járó közszolgáltatások kivetése, biztosítása és behajtása, valamint a fennálló törvények kijátszásának és a kincstári jövedelmek megrövidítésének megakadályozása körül mindazt teljesíteni és végrehajtani, amit a törvények és az ezek alapján kiadott pénzügyminiszteri rendeletek kötelességükké tesznek.
(2) Az a törvényhatósági tisztviselő, aki ezt a kötelességét nem, vagy nem a törvény rendeleteinek megfelelőleg teljesíti, az ez által, valamint általában a hivatalos eljárása közben akár cselekvés, akár mulasztás által az államkincstárnak, helyhatóságnak vagy magánosoknak okozott károkért teljes kártérítéssel tartozik és ellene a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. tc. VII. fejezetében körülírt eljárásnak van helye.
(3) A törvényhatósági bizottsági tagoknak felelősségére nézve a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. tc. 90. §-ának második bekezdése irányadó.
(4) A kártérítési kereset az állam jogügyi képviselője által az illetékes bíróság előtt indíttatik meg.
88. § (1) Az adókezeléssel és annak ellenőrzésével megbízott hatósági közegek, ha ebbeli teendőiket a törvényben vagy rendeletben meghatározott módon és időben pontosan nem teljesítik, egyéb megtorló intézkedéseken kívül, rendbírsággal sújtatnak.
(2) Ehhez képest a pénzügyigazgatóság, főszolgabíró (polgármester) a községi (városi) közegeket az alább felsorolt esetek bármelyikében, 20.000 koronáig terjedhető rendbírságban marasztalja el, ha azt tapasztalja, hogy bebizonyult és súlyosabb beszámítás alá nem eső hanyagság következtében:
a) az adókivetési munkálatokat a kitűzött határidőben meg nem indítják vagy be nem fejezik, illetőleg helytelenül látják el;
b) a könyvelés és nyilvántartás körüli teendőiket vagy a közszolgáltatások beszedését és beszállítását nem a kijelölt módon vagy nem a kitűzött határidőben teljesítik;
c) a köztartozások behajtását egyáltalán nem vagy lanyhán teljesítik, illetőleg a végrehajtási eljárás során súlyosabb beszámítás alá nem eső törvény- vagy szabályellenességet követnek el;
d) ha a bevallások kiállításánál a kötelező segédkezést az adózókkal szemben megtagadják.
(3) A rendbírságot kirovó hatóságok kötelesek a bírságolást a marasztalt közegek felettes hatóságának (alispánnak, polgármesternek) is tudomására juttatni.
(4) Ugyancsak 20,000 koronáig terjedhető rendbírsággal sujthatja a pénzügyigazgatóság azt az állami közeget is, aki az adók kivetése, kezelése, illetőleg ellenőrzése körül reá bízott teendőket helytelenül vagy nem a kellő időben látja el, amennyiben mulasztása súlyosabb beszámítás alá nem esik. A pénzügyigazgatót, a pénzügyigazgatóhelyettest, valamint pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség főnökét illetőleg a rendbírságolási jog a pénzügyminisztert illeti.
(5) A pénzügyigazgatóság, főszolgabíró (polgármester) által kiszabott rendbírság kirovása ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
(6) Amidőn ismételt bírságolás sikertelensége esetén a pénzügyigazgatóság a mulasztó közegek ellen fegyelmi vizsgálatot kér, az elsőfokú fegyelmi hatóság azt 15 nap alatt elrendelni tartozik.
89. § (1) A rendbírságot az állampénztárnál kell előírni és azt a marasztalt közeg a határozat jogerőre emelkedését követő tizenöt nap alatt ugyanott tartozik befizetni.
(2) A fizetési határidőnek elmulasztása esetében a rendbírság a közadók módjára hajtandó be.
(3) A rendbírságok az államkincstárt illetik.
90. § (1) Az adókivetés előkészítése, az adókötelezettek és az adótárgyak összeírása, a közszolgáltatások könyvelése, nyilvántartása, beszedése, beszállítása, biztosítása és behajtása, illetőleg telekkönyvi biztosítása alkalmával az állami vagy községi (városi) közegek, az általuk az államkincstárnak, helyhatóságnak vagy magánfeleknek jogtalanul okozott költségek vagy károk megtérítésén felül, ezzel egyidejűleg és ugyanabban a határozatban 20,000 K-ig terjedhető rendbírságban marasztalhatók el. Ily ügyekben első fokon a pénzügyigazgatóság, másodfokon a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága határoz, amelynek határozata ellen a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
(2) Amennyiben a kártérítési kötelezettség és bírság a pénzügyigazgatóság főnöke ellen alkalmazandó, első fokon a közigazgatási bizottság határoz, amelynek határozata ellen a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
(3) A rendbírságok az államkincstárt illetik.
91. § (1) Jogorvoslati hatóságok:
1. az adófelszólamlási bizottság;
2. a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága;
3. a pénzügyminiszter;
4. a közigazgatási bíróság.
(2) Azt, hogy a közszolgáltatások ellen mely esetben, mily jogorvoslat vehető igénybe és hogy azt mely hatóság intézi el, a vonatkozó törvények szabályozzák.
92. § (1) Az alapadók elleni fellebbezést vagy panaszt az alapadókkal együttesen kezelt pótlékok ellen irányulónak is kell tekinteni.
(2) Ha az alapadó fellebbezéssel megtámadva nem lett, úgy az ennek alapján kivetett pótlékok, nemkülönben az összes helyhatósági szolgáltatások jogossága és mérve ellen a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához intézendő külön fellebbezésnek, ennek határozata ellen pedig a közigazgatási bírósághoz intézendő panasznak van helye.
(3) Az együttes kezelésbe bevont, de nem az államkincstárt, illetve helyhatóságot illető közszolgáltatások jogossága és mérve elleni jogorvoslatokra vonatkozólag, az ezekre a közszolgáltatásokra nézve fennálló rendelkezések továbbra is érvényben tartatnak, azzal a kiegészítéssel azonban, hogy minden a közadók módjára behajtott követelésre nézve - egyedüli kivételével a jövedéki kihágások alkalmával eszközölt foglalásoknak, biztosításoknak és elkobzásoknak - annak a kérdésnek elbírálása, hogy az arra illetékes hatóság jogérvényesen állapította-e meg a követelést, a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának s ennek határozata ellen emelt panasz esetén a közigazgatási bíróságnak a hatáskörébe tartozik.
93. § Az adófelszólamlási bizottsághoz intézhető fellebbezésre nézve a vonatkozó törvények külön határozmányai irányadók.
94. § (1) A közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának eljárására, valamint az ahhoz intézhető fellebbezésekre nézve a következő rendelkezések érvényesek:
(2) Az adóügyi bizottságnak elnöke a közigazgatási bizottság elnöke, tagjai pedig a pénzügyigazgató vagy helyettese, a székesfővárosban az adófelügyelő vagy helyettese, az alispán vagy helyettese, a törvényhatósági joggal felruházott városokban a polgármester vagy helyettese, a tiszti főügyész vagy helyettese s a közigazgatási bizottság választott tagjai közül évenkint a közigazgatási bizottság által kiküldendő négy rendes és két póttag.
(3) Előadóként minden ügyben a pénzügyigazgató vagy helyettese, a székesfővárosban az adófelügyelő vagy helyettese működik, akik azonban szavazati joggal nem bírnak.
(4) Az elnök beleegyezésével jogában áll a pénzügyigazgatónak (adófelügyelőnek) egyes ügyek előadása vagy felvilágosítása végett saját szakközegei is berendelni.
(5) Az előadó a községi (városi) szolgáltatások elleni fellebbezésekre nézve a községi előljáróságnak (polgármesternek), a vármegyei szolgáltatások elleni fellebbezésekre nézve pedig az alispán által kijelölt vármegyei tisztviselőnek véleményét bekívánni köteles.
(6) Ha a fellebbezésben előadott kérelmet az elnök és előadó egyetértőleg egész terjedelmében teljesíthetőnek találja, az elnök a határozatot az adóügyi bizottság nevében kiadhatja anélkül, hogy azt a bizottság elé terjesztené; ellenkező esetben azonban a fellebbezést eldöntés végett az adóügyi bizottság elé kell terjeszteni.
(7) Az adóügyi bizottság érdemleges határozataihoz az elnökön kívül legalább négy szavazó tagnak s ezek között legalább két választott tagnak jelenléte szükséges.
(8) Egyebekben tanácskozásainak rendjére nézve a közigazgatási bizottság ügyrendje vagy szokásos eljárási módja irányadó és üléseit havonkint a szükséghez képest tartja.
(9) Az adóügyi bizottság határozatát, ha a fellebbezés helyhatósági szolgáltatás ellen irányul, a vármegyének, illetőleg a községnek (városnak) is kell kézbesíteni. Ha az ügy érdekében áll vagy pedig az alispán kívánja, a határozatot a főszolgabíróval is közölni kell.
95. § (1) Az adóügyi bizottsághoz intézett fellebbezés a pénzügyigazgatóságnál vagy a községi előljáróságnál (városi adóhivatalnál) nyujtandó be és ugyanott iktatandó.
(2) A fellebbezést írásban kell benyujtani.
(3) A fellebbezést, ha azt nem a pénzügyigazgatóságnál adták be, késedelem nélkül a pénzügyigazgatósághoz kell felterjeszteni.
(4) A fellebbezésnek rendszerint nincs halasztó hatálya.
96. § (1) A fellebbezést, amennyiben a vonatkozó törvény másként nem rendelkezik, a pénzügyigazgatóság (főszolgabíró, polgármester) határozatának, a fizetési meghagyásnak, illetőleg a búzaértékben fizetendő földadóra nézve a földadó-ívnek kézbesítését - az együttes kezelésbe bevont azokra a közszolgáltatásokra nézve ellenben, amelyekről az adózó részére fizetési meghagyást nem kell kiállítani, a vonatkozó lajstrom közszemlére történt kitételét követő tizenöt nap alatt kell benyujtani.
(2) Ha az adózó adójának kivetéséről már korábban értesült, fellebbezését korábban is benyujthatja.
(3) A fellebbezési határidő, ha utolsó napja vasárnapra vagy Gergely-naptár szerint avagy nemzeti ünnepre esik, a legközelebbi köznapon jár le.
(4) A posta útján beérkezett fellebbezések benyujtásának napjául a postára adás napja vétetik.
97. § (1) A pénzügyigazgatóság a határidőn belül beérkezett fellebbezéseket határozati javaslattal a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához terjeszti be, ellenben a határidő letelte után elkésve beadott fellebbezéseket visszautasítja.
(2) A pénzügyigazgatóság visszautasító végzése ellen abban az esetben, ha az érdekelt a fellebbezésnek kellő időben történt beadását igazolni tudja, a végzés kézbesítését követő tizenöt nap alatt a pénzügyigazgatóságnál felfolyamodás adható be.
(3) A fellebbezési határidő elmulasztása miatt a fél, illetőleg ha önrendelkezési joggal nem bír, törvényes képviselője igazolással élhet, ha a fellebbezést tőle nem függő és az általa el nem hárítható akadály miatt a törvényes határidő alatt be nem adhatta. A hitelt érdemlő módon indokolandó igazolás kérelmet ez esetben - az érdemleges fellebbezéssel együtt - a pénzügyigazgatóságnál 15 nap alatt kell beadni attól a naptól számítva, amelyen a fellebbezés legkésőbben benyujtható lett volna vagy ha az akadály csak későbben szűnt meg, amelyen megszűnt. A pénzügyigazgatóság úgy az igazolási kérelmet, mint a felfolyamodást, érdemleges határozathozatal végett az elbírálásra hivatott adóügyi bizottság elé terjeszti.
(4) Ha a bizottság a felfolyamodásnak vagy igazolási kérelemnek helyet nem ad, a fellebbezést tárgyalás nélkül visszautasítja, ellenkező esetben pedig nyomban letárgyalja.
98. § A fellebbezések elbírálásánál az adóügyi bizottság fel van jogosítva a fennforgó kérdéseket a pénzügyigazgatóságnak és a fellebbezőnek vagy meghatalmazottjának meghallgatásával minden tekintetben megvizsgálni és általában mindazokat a jogokat megfelelően alkalmazva gyakorolni, amelyek az illető ügyben első fokon eljárt hatóságot megilletik.
99. § (1) A pénzügyigazgatóságnak, valamint a közigazgatási bizottságnak, úgyszintén a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának oly határozatai ellen, amelyekre nézve a törvények más jogorvoslati hatóságot nem állapítanak meg - amennyiben a vonatkozó törvény a jogorvoslatot nem zárja ki - a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
(2) A pénzügyminiszterhez intézhető fellebbezések benyujtására és határidejére nézve a jelen törvény 66., valamint a 95-97. §-ai irányadók.
(3) A fellebbezés joga az adóügyi bizottság elnökét és előadóját minden esetben megilleti.
(4) A pénzügyminiszterhez intézett fellebbezés csakis abban az esetben akasztja meg a határozat foganatosítását, ha azt a törvény kimondja.
100. § (1) A pénzügyigazgatóságnak, a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának, nemkülönben az adófelszólamlási bizottságnak határozatai ellen azokban az esetekben, amelyekben törvény avagy törvényes rendelkezés panaszjogot biztosít, a közigazgatási bírósághoz intézendő panasznak van helye.
(2) A közigazgatási bírósághoz intézendő panaszokra nézve az 1896. évi XXVI. törvénycikknek rendelkezései irányadók.
(3) A panasz joga úgy az adófelszólamlási bizottságnak, mint a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának elnökét és előadóját, valamint az együttesen kezelt közadókat illetően az érdekelt hatóságot (hivatalt, intézményt) megilleti.
(4) A közigazgatási bírósághoz intézett panasznak halasztó hatálya nincs, a panasszal megtámadott kivetés mérve szerint kell az adót beszedni és behajtani mindaddig, amíg a közigazgatási bíróság a panasz felett érdemlegesen nem határoz, ha pedig a közigazgatási bíróság az elsőfokú hatóságot újabb határozat hozatalára utasítja, akkor az újabb elsőfokú határozat meghozataláig.
101. § (1) Azokban a községekben, amelyekben adóügyi jegyző van, a községi vagy körjegyzőnek az adókezelési törvényekben megállapított teendőit az adóügyi jegyző önállóan látja el és a jegyzőnek az adókezelési törvényekből folyó felelőssége az adóügyi jegyzőt terheli.
(2) Az adóügyi jegyző egyéb közigazgatási teendők ellátására csak abban az esetben vehető igénybe, amidőn ezt az adóügyi teendők pontos ellátása megengedi. Vitás esetekben a pénzügyigazgatóság dönt.
(3) Mindazokban a községekben, illetőleg körjegyzőségekben, amelyekben adóügyi jegyzői állás még szervezve nincs, de a jegyzői álláson kívül másod-, segéd- vagy aljegyzői állás szervezve van, ezek egyike az adóügyi jegyzői teendők ellátásával bízandó meg.
102. § A községnél (városnál) megrongált, vagy megsemmisült kivetési lajstromok, adőfőkönyvek, naplók, földadókataszteri birtokívek és egyéb nyilvántartási jegyzékek, ha azokra még szükség van és ha azok mulasztás folytán rongáltattak meg, illetőleg semmisültek meg, a mulasztó által pótlandók.
103. § (1) A közadók módjára behajtandó összes, készpénzben lerovandó állami szolgáltatásokat mindig teljes koronákra felfelé kikerekített összegekben kell kivetni, illetőleg fizetni.
(2) A pénzügyminiszternek joga van arra, hogy mindazokban az esetekben, amelyekben ez a törvény valamely szempontból értékhatárokat állapít meg, ezeket az értékhatárokat a szükséghez képest rendeleti úton felemelhesse, illetőleg leszállíthassa.
104. § (1) A jelen törvény életbelépését megelőző időből eredő hátralékok vagy túlfizetések ezen törvény életbelépésének első évére az együttes kezelésébe bevont közszolgáltatásokról összeállított egyénenkinti kimutatásokban összesítendők és az ezekben mutatkozó eredmény alapján egy összegben vezetendők át az új adófőkönyvbe.
(2) Ott, ahol a hátralékok pontos leszámolása vagy célszerűbb rendezése ezt kívánatossá teszi, jogában áll a pénzügyminiszternek az iránt intézkedni, hogy a jelen törvény hatályba léptét megelőző időből eredő hátralékok esetleg csak egyes közszolgáltatásokra nézve átmenetileg, de legkésőbb az 1924. év végéig elkülönítve kezeltessenek.
105. § A jelen törvény életbelépésével a törvényhatóságok, városok és községek szabályrendeleteinek, nemkülönben a kormány által az egyes törvények végrehajtása tekintetében kiadott végrehajtási utasításoknak és a közszolgáltatásokra vonatkozó általános jellegű egyéb rendeleteknek e törvény határozmányaival ellentétes rendelkezései hatályon kívül helyeztetnek.
106. § (1) A jelen törvény életbelépésének idejét a pénzügyminiszter rendelettel határozza meg. Életbelépésével az 1909. évi XI. tc. 1-4., 6-35., 40-92., 102-113. §-ai, az 1909. évi XII. tc., az 1912. évi LIII. tc. 25-38., 41., 43. §-ai, az 1920. évi XXIII. tc. 96-98., 100-102., 104-109. §-ai, az 1889. évi XXVIII. tc. 15. §-ának III. és IV. pontjai, valamint 24. §-ának I. pontja és végül az 1881. évi LX. tc. 189. §-ának b) és c) pontja, valamint utolsó bekezdése hatályon kívül helyeztetnek.
(2) A törvény életbelépésével a foglalás alól egyes törvényekben biztosított oly mentességek, amelyeket a jelen törvény nem állapít meg, a köztartozások miatt vezetendő végrehajtások esetére érvényüket vesztik.
107. § Ezt a törvényt a pénzügyminiszter hajtja végre.
