1. § A biztosító magánvállalatok a jelen törvény értelmében állami felügyelet alatt állanak. Az állami felügyeletet a 2. §-ban foglalt rendelkezések szerint a pénzügyminiszter szervezi meg és gyakorolja. A pénzügyminiszter a felügyelet céljaira külön hivatalt létesít.
2. § A m. kir. minisztérium felhatalmaztatik, hogy a biztosító magánvállalatok állami felügyeletét a törvényhozás további rendelkezéséig rendelettel szabályozza, különösen pedig rendelkezéseket állapítson meg a biztosítási felügyelő hatóság szervezetéről és hatásköréről, a vállalatok részéről e hatóság költségéhez hozzájárulásnak mértékéről és módjáról, a biztosító magánvállalat megalakításának és működésének előfeltételeiről, kiváltképen a biztosítási alapról, a díjtartalékról, a közhatóságok által fenntartott biztosító vállalatokról, a magánvállalatok alkalmazottainak biztosítását szolgáló intézményekről, a biztosítási ügyletekkel foglalkozó különböző jótékony egyesületekről és megállapítsa azt, hogy a jelen törvény és az ennek alapján kibocsátott rendelet rendelkezései minő eltérésekkel nyerjenek alkalmazást az e törvény életbelépésekor már működő biztosító magánvállalatokra és egyéb ily intézményekre.
A jelen felhatalmazás alapján kiadandó kormányrendeletet és annak esetleges változtatásait a nemzetgyűlésnek utólag be kell jelenteni.
3. § A jelen törvénynek, valamint a jelen törvény alapján az előbbi § értelmében kibocsátott rendeletnek a rendelkezései kiterjednek a külföldi biztosító magánvállalatokra is, ha Magyarországon fióktelep, képviselet vagy ügynökség útján működést folytatnak.
4. § Külföldi biztosító vállalat egész üzletéről és belföldi üzletéről külön-külön jelentést és zárószámadást (mérleg-, nyereség- és veszteségszámlát) köteles készíteni és a felügyelő hatósághoz beterjeszteni. Viszonosság esetében a felügyelő hatóság megengedheti, hogy a külföldi vállalat csak a belföldön folytatott üzletéről mutasson be a jelen törvény és a 2. §-a alapján kiadott rendelet értelmében készült jelentést és zárószámadást (mérleg-, nyereség- és veszteségszámlát). Köteles azonban ilyen esetben is a vállalat külföldi székhelyén megállapított évi jelentés és zárszámadás hiteles példányát hiteles magyar fordítás kíséretében bemutatni.
Aki oly külföldi biztosító vállalattal vagy oly vállalat részére, melynek belföldön fióktelepe, képviselete vagy ügynöksége nincsen, biztosítási ügyletet köt vagy közvetít: köteles a szerződést a felek és az ügylet természetének közelebbi megjelölésével három hónapon belül a felügyelő hatóságnak bejelenteni.
A felügyelő hatóság, ha tekintettel az így kötött ügyletek terjedelmére, megokoltnak látja, záros határidőt tűzhet ki a a külföldi vállalatnak az engedély (5. §) kérelmezésére és ha az erre vonatkozó felhívás eredménytelen maradt, az illető külföldi vállalatot a működéstől eltilthatja. A felügyelő hatóság ilyen határozata ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.
5. § Ujonnan keletkező vagy az országban eddig még nem működő biztosító magánvállalatot a jelen törvény életbelépése után a cégbíróság csak a felügyelő hatóság előzetes engedélye alapján jegyezhet be a kereskedelmi cégjegyzékbe.
A felügyelő hatóság engedélye szükséges ahhoz is, hogy az országban már működő biztosító magánvállalat a biztosítási ügyleteknek olyan ágára vagy a biztosítás olyan fajára terjessze ki működését, amellyel eddig a belföldön még nem foglalkozott.
Az ebben a §-ban említett engedélyt csak részvénytársaság vagy kölcsönös biztosítótársaság mint szövetkezet részére lehet megadni.
6. § A felügyelő hatóság az engedély (5. §) iránt benyujtott kérelmet csak akkor utasíthatja el, ha
1. az üzletterv a jelen törvényben és az ennek alapján a 2. § értelmében kibocsátott rendeletben megszabott feltételeknek nem felel meg;
2. az üzlettervből megállapíthatóan a biztosítottak érdekei kellőkép megóva nincsenek, avagy az üzlettervből arra lehet következtetni, hogy a vállalat a biztosítási szerződésektől eredő kötelezettségek állandó teljesítésre képes nem lesz;
3. oly ténykörülmények vannak, amelyek arra engednek következtetni, hogy a vállalat üzletvitele nem lesz a törvénynek vagy a jó erkölcsnek megfelelő, végül ha
4. a külföldi vállalat elfogadható módon a viszonosságot (kereskedelmi törvény 211. § 7. pontja) nem igazolja, belföldi képviselője nem lakik állandóan belföldön, vagy ha belföldön lakik is, de biztosítási szerződések megkötésére (kötvények kiállítására) felhatalmazva nincsen.
A felügyelő hatóságnak elutasító határozata ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.
A minisztérium az engedélyek kiadását előre meghatározott időtartamra rendelettel felfüggesztheti.
A felfüggesztés tartama alatt engedélyt nem lehet kiadni.
7. § A közigazgatási bíróság a jelen törvény és a 2. § értelmében kibocsátandó rendelet szerint eléje kerülő ügyekben az elnökön felül két ítélőbíróból és szavazati joggal bíró két ülnökből alakított tanácsban dönt.
Ebből a célból a pénzügyminiszter a biztosításügy terén működő szakemberek sorából, az igazságügyminiszter pedig a kir. bíróságok ítélőbíráinak vagy az igazságügyminisztérium fogalmazói szakában működőknek köréből két-két ülnököt jelöl ki. Az előbbi bekezdésben meghatározott tanácsban mindenkor a pénzügyminiszter részéről kijelölt egy ülnök és az igazságügyminiszter részéről kijelölt egy ülnök vesz részt. Az ülnökök megbizatása három évre szól.
Az ülnökökre, valamint díjazásukra vonatkozó szabályokat az igazságügyminiszterrel egyetértve a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
8. § Ha a biztosító vállalat válságos helyzetbe jut, vagy ha a vállalat fizetéseit megszüntette, valamint akkor is, ha a vállalat vagyona a tartozásokat nem fedezi, erről a vállalat igazgatósága köteles a felügyelő hatóságnak azonnal jelentést tenni.
Ezekben az esetekben, valamint ha a vállalat üzletvitelének, illetőleg vagyoni helyzetének megvizsgálásából kitűnik, hogy a fizetési kötelezettségeinek nem lesz képes eleget tenni, a felügyelő hatóságnak jogában áll a vállalatnak az életbiztosítási üzletben fennálló folyó biztosításokból eredő kötelezettségeit a vállalat vagyoni helyzetének megfelelően, azonban legfeljebb 30%-ra leszállítani vagy a felszámolást elrendelni és e célra felszámolókat kirendelni. A felügyelő hatóság ily határozatát a hivatalos lapban egyszer közzé kell tenni.
A felügyelő hatóságnak az e § értelmében hozott határozata ellen a vállalat, illetőleg képviselője s ezenfelül az érdekelt biztosítottak bármelyike a határozatnak a hivatalos lapban közzétételét követő naptól számított tizenöt nap alatt a közigazgatási bíróságnál panaszt emelhet. E panasznak halasztó hatálya van.
9. § Vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal, százezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő:
1. aki abból a célból, hogy a biztosító vállalatnak a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyzéséhez vagy működésének kiterjesztéséhez szükséges engedélyt (5. §) megszerezze, vagy a biztosító vállalat működésének betiltását elkerülje, lényeges körülményt valótlanul jelent be vagy elhallgat;
2. aki engedély (5. §) nélkül biztosítások elvállalásával foglalkozik vagy aki be nem jegyzett belföldi biztosító vállalat részére biztosítási ügyletet köt vagy közvetít;
3. aki oly külföldi biztosító vállalat részére, amelynek belföldön fióktelepe, képviselete vagy ügynöksége nincsen, biztosítási ügyletet közvetít és a 4. § második bekezdésében említett bejelentést elmulasztja, vagy aki ily vállalat részére a 4. § harmadik bekezdése alapján jogerősen kibocsátott tilalom ellenére biztosítási ügyletekkel foglalkozik;
4. a biztosító vállalat igazgatóságának, felügyelőbizottságának tagja, felszámolója vagy a külföldi biztosító vállalat belföldi képviselője, ha ennek a törvénynek, a törvény alapján kiadott rendeletnek vagy az alapszabályoknak a díjtartalékra, a vállalat vagyonára, a vállalat kezelésére bízott vagyonra, vagy a nyereség felosztására vonatkozó rendelkezéseit megszegi, ezeknek a rendelkezéseknek megszegését javasolja vagy kötelessége ellenére meg nem akadályozza;
5. az a szakértő, aki a felügyelő hatóság előtt az erre irányadó szabályok szerint előterjesztendő véleményében az életbiztosítási díjtartalék hamis kiszámítását helyesnek igazolja.
10. § Aki a biztosító vállalat fizetéseinek megszüntetése, vagy válságos helyzetének beállta után a vállalat hitelezőinek megkárosítása céljából az 1878:V. tc. (Btk.) 414. §-ában meghatározott cselekmények valamelyikét követi el, ha a csődöt a jelen törvény 8. §-ának második bekezdésében említett okból nem mondták ki, az okozott kár összegéhez képest a Btk. 383. §-ában foglalt rendelkezések szerint büntetendő.
11. § Az 1875:XXXVII. tc. 453-462. §-ai hatályukat vesztik.
A felügyelő hatóság a szövetkezet alakjában működő biztosító intézeteket az 1875:XXXVII. tc. 242. §-ában megszabott kötelezettsége alól felmentheti.
12. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a részvénytársaságok és szövetkezetek mérlegelésének készítésére vonatkozólag rendeleti úton tett intézkedését, nevezetesen e társaságok értékpapírjainak a mérlegben való mikénti felvétele tárgyában kiadott (a Budapesti Közlöny 1922. évi január 19-én megjelent 15. számában kihirdetett) 402/1922. ME sz. rendeletet, továbbá a külföldi pénzértékben vagy aranyértékben teljesítendő egyes követeléseknek és tartozásoknak kötelező bejelentése és a mérlegbe való mikénti felvétele tárgyában kiadott (a Budapesti Közlöny 1922. évi június 10-én megjelent 132. számában kihirdetett) 3430/1922. ME sz. rendeletet a szükséghez képest fentarthassa, módosíthassa vagy hatályon kívül helyezhesse.
13. § Az 1921:XXVI. tc. 5. §-a a következő rendelkezéssel egészíttetik ki:
Az 1918. évi október hó 31. napja előtti időben keletkezett magyar államadósság utáni kamatok fizetése tekintetében a m. kir. államkincstár ellen támasztott követeléseket az 1925. év végéig bírói úton érvényesíteni nem lehet. Az ily követelésre vonatkozólag folyamatban levő bírói eljárásokat fel kell függeszteni s a már meghozott jogerős határozatokat végrehajtani nem lehet.
Az az idő, amely alatt ezeket a követeléseket érvényesíteni nem lehet, sem az elévülés idejébe, sem a jogok érvényesítésére vagy fenntartására megállapított határidőbe nem számítható be.
14. § Az 1921:XXVI. tc. 7. §-ának negyedik bekezdése akként módosíttatik, hogy az államkölcsönként visszatartott összegekről kiállított Pénztári Elismervényeknek sorsolás alá eső kamatozatlan nyereségkölcsönkötvényekre kicseréléskor az 1000 K-án aluli összegeket csak akkor kell figyelembe venni, ha készpénzfizetés útján 1000 K-ra egészítik ki.
15. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az államkincstár részéről a háború alatt, illetőleg a háború óta felvett és jelenleg a Pénzintézeti Központtal szemben fennálló kölcsönök fedezetéül legfeljebb négy és fél milliárd korona névérték erejéig kamatozó, adómentes állami pénztárjegyeket bocsáthasson ki.
16. § Az 1917:XV. tc. 13. §-ának harmadik bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy a tisztviselők és egyéb alkalmazottak részére engedélyezett háborús segélyt nem lehet sem magán, sem állami követelések vagy köztartozások fejében lefoglalni, akként módosíttatik, hogy a háborús segély foglalás és biztosítási intézkedések szempontjából a fizetéssel egy tekintet alá esik.
17. § A pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról szóló 1921. évi XIV. tc. III. fejezete 34. §-ának kiegészítéseképen megengedtetik, hogy a m. kir. állami jegyintézet a külföldi fizetési eszközökkel való forgalom fennakadás nélkül való lebonyolításának biztosítása céljából a Devizaközpontnak, legfeljebb az annak részére beszerzett külföldi fizetési eszközök pénzárfolyamértékének erejéig, átmenetileg államjegyekben folyószámlahitelt nyujthasson.
Ugyanis ezen folyószámlahitel keretében számolandók el azon államjegyösszegek is, amelyek a Devizaközpont céljaira ezideig beszerzett külföldi fizetési eszközök ellenében kiadattak.
E folyószámlahitel alapján kibocsátott államjegyek nem számíttatnak bele a jegyintézetnek törvényszerű üzletei alapján az 1921. évi XIV. tc. 2. §-a 2. bekezdésének c) pontja szerint kibocsátható államjegyek összegébe.
18. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe. Végrehajtásával a pénzügyminiszter bízatik meg, aki az érdekelt miniszterekkel egyetértve jár el.
