A nemzetközi jogi irodalomban már régóta ismeretesek olyan törekvések, amelyek az államok közt felmerülő viták békés elintézését, a háború kiküszöbölését s a világbéke állandó biztosítását célozták. Minden nagyobb háború után erőteljesebben jutottak kifejezésre ezek a hangok. Csaknem egyöntetű a nézet, hogy a háború réme leginkább az által volna elkerülhető, ha az összes kultúrállamok egy nagy nemzetközi érdekszövetséget alkotnának, amely az egyes nemzetektől független s pártatlan nemzetközi bírósággal és a bíróság ítéletének a vonakodó féllel szemben való végrehajtására nemzetközi karhatalommal rendelkeznék.
A világháború után alkotott Nemzetek Szövetsége (Société des Nations, League of Nations), amelynek Egységokmányát a trianoni békeszerződésbe is I. rész gyanánt felvették, szintén a nemzetek együttműködésének előmozdítását és a nemzetközi béke s biztonság megvalósítását tűzte ki célul. E cél elérésére az Egyességokmányt elfogadó államok az okmány bevezető része szerint azzal működnek közre, hogy egyes esetekben kötelezettséget vállalnak a háború elkerülésére, hogy nyílt, igazságos és becsületes nemzetközi összeköttetéseket tartanak fenn, hogy a nemzetközi jog szabályait a kormányok kölcsönös magatartásának valóságos zsinórmértékéül határozottan elismerik és hogy a szervezett népeknek egymásközti érintkezésében az igazság uralmát és mindennemű szerződéses kötelezettségnek lelkiismeretes tiszteletbentartását biztosítják.
Ha áttekintjük a Nemzetek Szövetsége tagjainak jegyzékét az idei harmadik Közgyűlés kezdetének idejében, megállapíthatjuk, hogy néhány kivételtől eltekintve, úgyszólván az összes kultúrállamok tagjai a Szövetségnek.
Így a Szövetség tagjai között szerepelnek:
1. mint szövetséges és társult hatalmak: Belgium, Bolivia, Brazilia, Britbirodalom, Kanada, Ausztrália, Délafrika, Újzéland, India, Kína, Kuba, Franciaország, Görögország, Guatemala, Haiti, Hondurasz, Olaszország, Japán, Libéria, Nikaragua, Panama, Peru, Lengyelország, Portugália, Románia, Szerb-Horvát-Szlavonország, Sziám, Cseh-Szlovákország és Uruguay.
2. mint csatlakozásra felhívott s ez alapon csatlakozott államok:
Argentina (amely azonban a Szövetségtől ezidőszerint távol tartja magát, bár alakszerűen ki nem lépett a Szövetségből), Csile, Kolumbia, Dánország, Németalföld, Norvégország, Paraguay, Perzsia, Szalvador, Spanyolország, Svédország, Svájc és Venezuela.
3. mint az első és második Közgyűlés által felvett államok:
Albánia, Ausztria, Bulgária, Kosztarika, Esztország, Finnország, Lettország, Litvánország és Luxemburg.
A nevezetesebb államok közül nem tagjai a Szövetségnek ezidőszerint: az Amerikai Egyesült-Államok, Németország, Oroszország és Törökország. Az Amerikai Egyesült-Államok ugyanis, habár a Nemzetek Szövetségének megalkotásában Wilson elnöknek döntő szerepe volt, az Egyességokmányt politikai okokból nem erősítették meg. A Németbirodalom, Oroszország és Törökország pedig ismert okokból eddig még nem jelentkeztek a tagok sorába való felvételre.
Ami hazánkat illeti, ismeretes, hogy a magyar kormány tavaly a második Közgyűlés összeülése előtt kérte Magyarországnak a Szövetség tagjává való felvételét. De még mielőtt a tagfelvételi ügy a Közgyűlésen tárgyalásra került volna, közbenjöttek a nyugatmagyarországi események, amikor is a trianoni békeszerződés 71. Cikke körül Magyarország és Ausztria között ellentétek merültek fel. Erre való tekintettel a magyar kiküldött a kormány felhatalmazása alapján a felvételi kérelem tárgyalásának a következő Közgyűlésre való halasztását eszközölte ki. Ily előzmények után az idei harmadik Közgyűlés döntött e kérdésben, még pedig akként, hogy 1922. évi szeptember hó 18-án egyhangúlag felvette Magyarországot a Szövetség tagjai közé.
A magyar királyi kormány érett megfontolás után határozta el magát arra, hogy Magyarországnak a Szövetség tagjai közé való felvételét kérje. Behatóan megvizsgálta azokat az érveket, amelyek a felvétel mellett és ellen szólhatnak s gondosan mérlegelte azokat az előnyöket és terheket, amelyek a felvétel következményeiként előállhatnak.
Az alábbiakban röviden összefoglalom azokat a főbb szempontokat, amelyekre a magyar kormány a tagfelvételi kérelem előterjesztésekor figyelemmel volt.
Így Magyarország azáltal, hogy a Szövetség tagjává lett, az Egyességokmány 10. Cikke értelmében jelenlegi területének épségét s politikai függetlenségét minden külső támadás ellen biztosítottnak tekintheti.
Mint a Szövetség tagja, hozzászólhat azokhoz a kérdésekhez, amelyek az Egyességokmány 8. Cikke értelmében a nemzetek fegyverkezésének általános csökkentésére s nemzetközi leszerelésére vonatkozzólag a Szövetség hatáskörébe utaltattak.
De ezektől a konkrét kérdésektől eltekintve, Magyarország, mint szövetségi tag, kiküldöttei útján a Közgyűlésen szóhoz juthat s ily módon részt vehet a Szövetség tevékenységében. Hogy ez mit jelent, elég arra utalni, hogy a Nemzetek Szövetsége az eddigi tapasztalatok alapján úgyszólván minden nemzetközi jelentőségű politikai, jogi, gazdasági, pénzügyi, szociális kérdést működési körébe von.
Magyarországnak, mint szövetségi tagnak, az Egyességokmány 11. Cikke értelmében joga nyílik arra, hogy a Szövetség figyelmét barátságos módon felhívja a nemzetközi viszonyokat érintő oly körülményre, amely azzal fenyeget, hogy megzavarja a békét vagy a nemzetek közötti jó egyetértést. Ugyane cikk értelmében, ha háborús veszély fenyegetné Magyarországot, a Szövetség közbelépni köteles s ha Magyarország ez iránt kérelmet terjeszt elő, a Tanácsot is haladéktalanul egybe kell hívni. Ez annál is inkább fontosabb, mert mint nem tag ily védelemre nem számíthatna. A tavalyi októberi események alkalmával, ugyanis a Szövetség a nem tag államot fenyegető háborús veszély esetén követendő eljárással foglalkozó 17. Cikket úgy értelmezte, hogy ily esetben is csak akkor van közbelépésnek helye, ha valamely tagállam az esetet bejelenti a Szövetségnek. Már pedig Magyarország, mint nem tagállam, akkor ily bejelentést nem tehetett s így a Szövetség védelmében nem is részesülhetett.
Fontos továbbá, hogy ha ezentúl a Szövetség Tanácsa valamely oly ügyet fog tárgyalni, mely magyar vonatkozású az Egyességokmány 4. Cikke értelmében biztosított jognál fogva a Tanács ülésére Magyarországot is meg kell hívni. A nemtagok ily meghívásra számot nem tarthatnak s így előfordulhat, hogy jelentős ügyekben „róluk, nélkülük” döntenek.
A szövetségi tagsággal egybekötött ezek az előnyök Magyarországra nézve különösen nagy jelentőséggel bírnak a kisebbségi védelemmel kapcsolatos kérdésekben.
Ami a Szövetség költségeihez a szövetségi tagsággal járó pénzbeli hozzájárulást illeti, ez valutának nagymérvű esése következtében kétségtelenül súlyos anyagi megterhelést jelent. A Szövetség költségeihez ugyanis az egyes tagállamok a Közgyűlés által megállapított kulcs szerint járulnak hozzá. Magyarország költségvetési járulékát küldöttünknek sikerült négy egységre csökkentenie, ez a négy egység ezidőszerint körülbelül évi 110 ezer franknak felel meg. Nagy összeg ez, de a kormány felfogása szerint érdemes ezt az áldozatot meghozni tekintettel azokra az előnyökre, amelyek a Szövetségi tagsághoz fűződnek.
