1. § Tekintettel a trianoni békeszerződés 288. Cikkében foglalt kötelezettségre, a Dunára vonatkozó végleges szabályzat megállapítása tárgyában 1921. évi július hó 23-án Párisban kelt egyezmény a hozzátartozó zárójegyzőkönyvvel együtt a magyar állam törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. § szerint törvénybe iktatott okmányokban foglalt kikötéseket a minisztérium hajtja végre, de amennyiben az evégből szükséges rendelkezések a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak, a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulását kell kieszközölnie.
3. § Az 1. §-ban említett egyezménynek és az ahhoz tartozó zárójegyzőkönyvnek francia eredeti szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Belgium, Franciaország, Nagybritannia, Görögország, Olaszország, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és Cseh-Szlovákország
a Versaillesi, Saint-Germaini, Neuilly és Trianoni Szerződések határozatainak megfelelően közös megegyezéssel óhajtván megállapítani azokat az általános szabályokat, amelyek a nemzetközi dunai hajózás szabadságát véglegesen biztosítják,
elhatározták, hogy e célból Egyezményt kötnek és meghatalmazottaikká kijelölték, még pedig:
(következik a meghatalmazottak megnevezése.)
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után, Németország, Ausztria, Bulgária és Magyarország kellőleg feljogosított meghatalmazottai, még pedig:
(Következik a meghatalmazottak megnevezése.)
Magyarország részéről:
Miklósvári Miklós Ödön úr Őnagyméltósága, titkos tanácsos, államtitkár, a Nemzetközi Dunabizottságba kiküldött tag jelenlétében és részvételével,
a következő határozatokat állapították meg:
A dunai hajózás a folyam egész hajózható vízfolyásán, azaz Ulm és a Fekete tenger között, valamint a következő cikkben foglalt meghatározás szerint nemzetközinek nyilvánított egész vízhálózaton a teljes egyenlőség alapján minden lobogó részére szabad és nyitva áll oly módon, hogy egyik Hatalom polgárainak, javainak és lobogójának hátrányára sem szabad semmiféle megkülönböztetést tenni köztük és magának a parti Államnak vagy annak az Államnak polgárai, javai és lobogója között, amelynek polgárai, javai és lobogója a legtöbb kedvezményt élvezik.
Ezeket a rendelkezéseket a jelen Egyezmény XXII. és XLIII. Cikkeiben foglalt határozatok fenntartásával kell érteni.
Az előző cikkben említett, nemzetközinek nyilvánított vízhálózathoz tartoznak:
a Morva és a Thaya vízfolyásának az a része, amely Ausztria és Cseh-Szlovákország határát alkotja;
a Dráva Barcstól kezdve;
a Tisza a Szamos torkolatától kezdve;
a Maros Aradtól kezdve;
az oldalcsatornák vagy vízmedrek, amelyek akár az említett vízhálózat természettől fogva hajózható szakaszainak megkettőzésére vagy megjavítására, akár pedig arra szolgálnának, hogy ugyanazon viziutak egyikének természettől fogva hajózható két szakaszát összekössék.
A hajózás szabadságát és a lobogók közötti egyenlőséget két különböző Bizottság biztosítja és pedig az Európai Dunabizottság, amelynek illetékessége, úgy amint azt a II. fejezet megállapítja, a tengeri Dunának nevezett folyamrészre terjed ki és a Nemzetközi Dunabizottság, amelynek illetékessége úgy amint ezt a III. fejezet megállapítja, a hajózható folyami Dunára, valamint a II. Cikk értelmében nemzetközinek nyilvánított víziutakra terjed ki.
Az Európai Dunabizottság egyelőre Franciaország, Nagybritannia, Olaszország és Románia képviselőiből áll, minden Hatalomra egy-egy kiküldöttet számítva.
Mindazonáltal a Bizottságban képviselt Kormányok minden olyan európai Államnak kérelmére, amely a jövőben igazolja, hogy a Duna torkolatainál elegendő tengeri és európai kereskedelmi érdekeltséggel bír, egyhangú határozattal megengedhetik hogy a Bizottságban képviseltethesse magát.
Az Európai Bizottság azt a hatáskört gyakorolja, amely őt a háború előtt megillette.
A Dunára és torkolataira vonatkozó nemzetközi Szerződések, Egyezmények, Okmányok és Megállapodások által reá ruházott jogok, jogosítványok és mentességek változatlanul fennmaradnak.
Az Európai Bizottság illetékessége a multban fennállott feltételek mellett és mindennemű módosítás nélkül a jelenlegi korlátok között a tengeri Dunára terjed ki, azaz a folyam torkolataitól kezdve addig a pontig, ahol a Nemzetközi Bizottság illetékessége kezdődik.
Az Európai Bizottság hatásköre csak a Bizottságban képviselt valamennyi Állam által kötött nemzetközi megállapodás alapján szüntethető meg.
A Bizottság rendes székhelye Galatzban marad.
A Nemzetközi Dunabizottság a Versaillesi Szerződés 347., a Saint-Germani Szerződés 302., a Neuilly Szerződés 230. és a Trianoni Szerződés 286. Cikkeinek megfelelően a német parti Államok két képviselőjéből, a többi összes parti Államok egy-egy képviselőjéből és mindazoknak a nem parti Államoknak egy-egy képviselőjéből áll, amelyek az Európai Dunabizottságban képviselve vannak vagy abban a jövőben képviseltetik magukat.
A Nemzetközi Bizottság illetékessége a Dunának Ulm és Braila közötti részére és a II. Cikk értelmében nemzetközinek nyilvánított vízhálózatra terjed ki.
A Nemzetközi Bizottság illetékessége a II. Cikkben említetteken kívül semmiféle más víziútra sem terjeszthető ki a nevezett Bizottság egyhangú hozzájárulása nélkül.
A Nemzetközi Bizottság a Dunának ama részén és azon a vízhálózaton, amely illetékessége alá tartozik, a jelen Egyezménnyel nyert hatáskör korlátai között ügyel arra, hogy valamely Államnak vagy több Államnak semmiféle ténykedése se akadályozza a folyam szabad hajózását, hogy a közlekedés, valamint a kikötők használata, azok berendezései és felszerelése tekintetében az összes Hatalmak állampolgárai, javai és lobogói teljesen egyenlő elbánásban részesüljenek és általában arra, hogy a Duna nemzetközinek nyilvánított hálózatának a Szerződések által biztosított nemzetközi jellegén semmiféle sérelem se essék.
A parti Államok által bemutatott javaslatok és tervek alapján a Nemzetközi Bizottság megállapítja azoknak a nagy javítási munkálatoknak általános tervezetét, amelyek a nemzetközi vízhálózat hajózhatóságának érdekében foganatosítandók és amelyeknek végrehajtása több évi idő tartamra osztható be.
A vízhálózat fenntartási és javítási folyó munkálatainak évenkinti tervezetét a fennhatósága alá tartozó területre vonatkozólag minden parti Állam kidolgozza és közli a Bizottsággal, amely megállapítja, hogy ez a tervezet megfelel-e a hajózás követelményeinek és amennyiben célszerűnek találja, módosíthatja azt.
A Bizottság minden határozatában figyelemmel lesz a parti Államok műszaki, gazdasági és pénzügyi érdekeire.
Az említett két tervezetben foglalt munkálatokat saját illető határaikon belül a parti Államok hajtják végre. A Bizottság meggyőződést fog szerezni a munkálatok végrehajtásáról és arról, hogy azok megegyeznek-e a reájuk vonatkozólag megállapított tervezettel.
Abban az esetben, ha valamely parti Állam nem volna olyan helyzetben, hogy maga foganatosítsa azokat a munkálatokat, amelyek területei illetékessége alá tartoznak, köteles tűrni, hogy ezeket maga a Nemzetközi Bizottság a saját maga által megállapított feltételek mellett s anélkül hajtassa végre, hogy a végrehajtással, kivéve a vízhálózat határt alkotó részeit, egy más Államot bízhatna meg. Ebben az utóbbi esetben a Bizottság a munkálatok végrehajtásának módozatait a Szerződések különös határozataira való figyelemmel fogja megállapítani.
Az érdekelt parti Államok kötelesek ez eset körülményeihez képest a Bizottságnak vagy a munkálatokat végrehajtó Államnak a szóbanlevő munkálatok végrehajtásához szükséges mindennemű könnyítést megadni.
A parti Államoknak jogukban áll saját illető határaikon belül a Nemzetközi Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül oly munkálatokat foganatosítani, amelyek valamely előre nem látott és sürgős körülmény következtében szükségeseknek mutatkoznak. Mindazonáltal kötelesek lesznek összefoglaló ismertetés kíséretében a Bizottsággal haladéktalanul közölni azokat az okokat, amelyek ezeket a munkálatokat indokolták.
A parti Államok közölni fogják a Nemzetközi Bizottsággal mindazoknak a munkálatoknak összefoglaló ismertetését, amelyeket gazdasági fejlődésük érdekében szükségesnek tartanak, nevezetesen az árvíz elleni védekezés munkálatait továbbá azokat a munkálatokat, amelyek az öntözésre és a vizierők felhasználására vonatkoznak és amelyek saját illető határaikon belül eső viziúton volnának végrehajtandók.
A Bizottság az ilyen munkálatokat csak annyiban tilthatja el, amennyiben tilthatja el, amennyiben azok természetüknél fogva a folyam hajózhatóságára nézve károsak volnának.
Ha a közléstől számított kéthónapi határidőn belül a Bizottság semmiféle észrevételt sem tett, a szóbanlevő munkálatok végrehajtása minden további alakiság nélkül megkezdhető. Ellenkező esetben a Bizottságnak a lehető legrövidebb határidőn belül végleges határozatot kell hoznia, még pedig legkésőbb az első határidő lejártától számított négy hónapon belül.
A fenntartási folyó munkálatok költségei az illető parti Államokat terhelik.
Mindamellett, ha a munkálatokat végrehajtó Állam kimutathatja, hogy a hajózó meder fenntartásából reá eső költségek tetemesen túlhaladják azt a mértéket, amit saját forgalmának szükségletei megkívánnának, kérheti a Bizottságtól, hogy ezeket a költségeket közötte és a szóban levő munkálatok végrehajtásában közvetlenül érdekelt parti Államok között méltányosan megosszák. Ebben az esetben a Bizottság maga fogja minden Állam hozzájárulási arányát meghatározni és ennek kiegyenlítését biztosítani.
Amennyiben a Bizottság maga foganatosít valamely Állam határain belül fenntartási munkálatokat, a Bizottság ettől az Államtól fogja megkapni az őt terhelő költségek összegét.
Ami a tulajdonképpeni javítási munkálatokat és a különös fontosságú javítási munkálatok fenntartására vonatkozó munkálatokat illeti, a Bizottság azt az Államot, mely azokat foganatosítja, felhatalmazhatja, hogy költségeit hajózási illetékek szedése útján fedezze.
Ha a Bizottság maga hajtja végre az ebbe a csoportba tartozó munkálatokat, költségeit illetékek szedése útján fedezheti.
A Dunának határt alkotó részeire vonatkozólag a munkálatok végrehajtását és a költségek szétosztását az illető parti Államok megegyezéssel fogják szabályozni. Megegyezés hiányában a Bizottság maga állapítja meg a Szerződések rendelkezéseire való figyelemmel a szóban levő munkálatok végrehajtásának feltételeit és esetleg a végrehajtással kapcsolatos kiadások szétosztását.
Ha hajózási illetékek szedetnek, azokat mérsékelt díjszabással kell megállapítani. Az illetékeket a hajó tonnatartalma után kell számítani és semmi esetre sem állapíthatók meg a szállított árúk után. Öt évi időszak elmultával az illetékszámításnak ez a rendszere felülvizsgálható, ha a Bizottság tagjainak egyhangú hozzájárulásával ily határozatot hoz.
Az illetékek összegét kizárólag azokra a munkálatokra kell fordítani, amelyek azoknak megállapítására alapul szolgáltak. A díjszabást a Nemzetközi Bizottság határozza meg és hozza nyilvánosságra; ugyanaz ellenőrzi a beszedést és hovafordítást.
Ezek az illetékek sohasem állapíthatnak meg különböző elbánást sem a hajók lobogója, vagy a személyek és árúk nemzetisége, sem a szállítmányok származása, rendeltetése vagy iránya alapján; semmi esetre sem hozhatnak jövedelmet a beszedő Államnak vagy a Bizottságnak és nem tehetik szükségessé a rakomány részletes megvizsgálását, ha csak csempészet vagy kihágás gyanuja nem merül fel.
Abban az esetben, ha a Nemzetközi Bizottság a munkálatok végrehajtását saját terhére vállalná, az érdekelt parti Állam közbenjöttével fogja a költségeinek megfelelő illetékek összegét beszedni.
Az árúkra a parti Államok által a Duna kikötőiben vagy partjain való berakodásuk vagy kirakodásuk alkalmából kivetett vámokat, helyi adókat és egyéb illetékeket a lobogóra való különbség nélkül és oly módon kell beszedni, hogy ez a hajózást semmiképen se korlátozza.
A vámok nem lehetnek magasabbak azoknál, amelyeket az érdekelt Állam ugyanazon természetű, származású és rendeltetésű árúk után a többi vámhatáron szed be.
A nemzetközi vízhálózaton létesített kikötők és a nyilvános berakodási s kirakodási helyek felszerelésükkel és berendezéseikkel együtt a hajózás számára hozzáférhetők és használhatók a lobogóra, származásra és rendeltetésre való különbség nélkül és anélkül, hogy az illetékes helyi hatóságok valamely hajót egy másiknak hátrányára elsőbbségi kedvezményben részesíthetnének, kivéve azokat a kivételes eseteket, amelyekben nyilvánvaló, hogy a pillanatnyi szükség és az ország érdekei eltérést parancsolnak. Ezekben az esetekben az elsőbbséget oly módon kell engedélyezni, hogy az a hajózás szabad gyakorlását tényleg ne korlátozza és a lobogók egyenlőségi elvén sérelmet ne ejtsen.
Ugyanezek a hatóságok ügyelnek arra, hogy a forgalom lebonyolításához szükséges összes műveletek, úgymint a berakodás, a kirakodás, a rakománykönnyítés, a beraktározás, az átrakodás stb. a lehető legkönnyebb és leggyorsabb módozatok mellett olykép végeztessenek, hogy a hajózást semmiképen se korlátozzák.
A kikötőknek, valamint a nyilvános berakodási és kirakodási helyeknek használata méltányos és valamennyi lobogóra nézve egyenlő illetékek és díjak szedését vonhatja maga után; az illetékeknek és díjaknak a kikötők és berendezéseik létesítéséből, fenntartásából és üzeméből származó költségekkel arányban kell állaniok. A díjszabás közzéteendő és a hajósok tudomására hozandó. A díjszabás csak azoknak a berendezéseknek és felszereléseknek tényleges használata esetében alkalmazható, amelyekre nézve azt megállapították.
A parti Államok nem fogják megakadályozni, hogy területükön az összes hajózási vállalatok a forgalmuk lebonyolításához nélkülözhetetlenül szükséges ügynökséget fenntartsák, feltéve, hogy ezek az ország törvényeit és rendeltetéseit megtartják.
Abban az esetben, ha a parti Államok elhatároznák, hogy a kikötőkben, ahol az átrakodást szükségképen vagy rendszerint foganatosítják, szabad kikötőket vagy szabad területeket (zónákat) létesítenek, az említett kikötők vagy területek (zónák) használatára vonatkozó szabályokat közölni kell a Nemzetközi Bizottsággal.
A különböző parti államok kikötői, valamint ugyanazon Állam kikötői között az árúk és az utasok szállítása a Duna nemzetközinek nyilvánított hálózatán, a teljes egyenlőség alapján, minden lobogó részére szabad és nyitva áll.
Mindazonáltal egy és ugyanazon Állam kikötői között utasok, valamint belföldi vagy honosított árúk szállításának rendes, helyi szolgálata valamely idegen lobogó által csak a belföldi szabályoknak megfelelően és az érdekelt parti Állam hatóságainak hozzájárulásával eszközölhető.
A hajók, tutajok, utasok és árúk átmenő forgalma a Duna nemzetközinek nyilvánított hálózatán szabad, történjék ez az átmenet akár közvetlenül, akár átrakodás vagy berakodás útján.
Semmiféle, egyedül az átmenet tényére állapított vám, vagy más különös illeték sem szedhető.
Ha a viziút mindkét partja ugyanahhoz az Államhoz tartozik, az átmenő árúkat vámzár, lakat vagy vámtisztviselők felügyelete alá lehet helyezni.
A közbenső Államnak jogában áll a kapitánytól vagy a vezetőtől szükség esetében eskü alatt kiállított írásbeli nyilatkozatot követelni, amely vallomást tartalmaz arra nézve, hogy szállít-e át vagy sem olyan árúkat, amelyeknek forgalmát az illető Állam szabályozta, vagy amelyeknek bevitelét megtiltotta. Ezeknek az árúknak jegyzékét tájékoztatás céljából a lehető legrövidebb idő alatt közölni kell a Nemzetközi Bizottsággal.
A bevallási nyilatkozat bemutatását a közbeeső Állam illetékes hatóságai csak abban az esetben követelhetik, ha a kapitányról vagy a vezetőről bebizonyult, hogy csempészést kíséreltek meg, vagy ha a vámzárak feltörettek. Ha ezekben az esetekben a rakomány és a bevallási nyilatkozat között különbség észlelhető, a kapitány vagy a vezető nem hivatkozhatik az átmenő forgalom szabadságára abból a célból, hogy akár saját személyét, akár az árút, amelyet csalárd módon szándékozott átszállítani, a vámtisztviselők által az ország törvényeinek megfelelően ellene megindított eljárás alól kivonja.
Ha a viziút két Állam között határt alkot, az átmenő hajók, tutajok, utasok és árúk mentesek minden vámvizsgálattól.
A Nemzetközi Bizottság a parti Államok által bemutatandó javaslatok szellemében hajózási és rendőri szabályzatot fog kidolgozni, amely a lehetőséghez képest az illetékessége alá tartozó vízhálózat területére nézve egységes lesz.
Minden Állam saját területén törvényhozási vagy közigazgatási intézkedéssel életbelépteti ezt a szabályzatot és a XXVII-XXX. Cikkekben a Nemzetközi Bizottságnak biztosított ellenőrzési hatáskör fenntartásával köteles lesz azt alkalmazni.
A hajózási és rendőri szabályzat végrehajtását a folyamok határt alkotó részeiben ugyanezzel a fenntartással a parti Államok között létesítendő megegyezés, megegyezés hiányában pedig állami fennhatóságának korlátain belül minden parti Állam maga fogja biztosítani.
A nemzetközinek nyilvánított vízhálózaton az általános rendészet gyakorlása a parti Államokat illeti meg, amelyek a szabályzatokat közlik a Nemzetközi Bizottsággal abból a célból, hogy ennek módjában legyen megállapítani, hogy rendelkezéseik a hajózás szabadságára nem károsak-e.
Mindazok a járművek, melyeket a parti Államok kizárólagosan folyamrendőri szolgálatra használnak, kötelesek nemzeti lobogójuk mellett megkülönböztető és egységes jelzést viselni. Nevüket, jelzésüket és számukat közölni kell a Nemzetközi Bizottsággal.
Abból a célból, hogy a jelen szabályzat rendelkezéseivel reá bízott feladatot teljesíthesse, a Nemzetközi Bizottság megszervezi mindazokat a közigazgatási, műszaki, egészségügyi és pénzügyi hivatalokat, amelyeket szükségesnek tart. Ugyanez a Bizottság fogja kinevezni és fizetni a személyzetet és megállapítani a munkaköröket.
A Bizottság központi székhelyén felállíthat, különösen:
1. Állandó Főtitkárságot, amelynek vezetőjét valamely a Bizottságban képviselt nem parti Állam állampolgárai közül kell választani;
2. Műszaki Hivatalt, amelynek vezetőjét a szavazatoknak a jelen szabályzatban megállapított többségével kell kijelölni, ha valamely a Bizottságban akár képviselt, akár abban nem képviselt nem parti Államhoz tartozik, de egyhangúlag, ha valamely dunai parti Állam állampolgára;
3. Hajózási Hivatalt, amelynek vezetőjét valamely a Bizottságban nem képviselt európai Állam állampolgárai közül kell választani;
4. Főszámvevői és Illetékszedési Ellenőrző Hivatalt, amelynek vezetőjét a Bizottságban akár képviselt, akár abban nem képviselt valamely parti Állam vagy nem parti Állam állampolgárai közül kell választani.
Ezeknek a hivatalvezetőknek segítségére lesznek a tisztviselők, akiket elsősorban és lehetőleg egyenlő arányban a parti Államok állampolgárai közül kell választani. Ez a személyzet nemzetközi; a Bizottság nevezi ki és fizeti és csak ő bocsáthatja el.
Minden parti Állam a maga részéről megfelelő tisztviselőket jelöl ki azzal a kötelezettséggel, hogy ezek az Állam határain belül képességeiket és jó szolgálataikat bocsássák a Nemzetközi Bizottság főtisztviselőinek rendelkezésére és megbizatásuk teljesítését megkönnyítsék.
A parti Államok a Bizottság tisztviselőinek minden szükséges könnyítést megadnak avégből, hogy a működésükkel járó cselekményeket elvégezhessék. Nevezetesen ezeknek a tisztviselőknek, akiket a Bizottság ebbeli minőségüket igazoló irattal lát el, jogukban fog állani a folyamon, a kikötőben és a nyilvános kirakodási helyeken szabadon közlekedni; minden parti Állam helyi hatóságai segélyt és támogatást nyujtanak nekik, hogy megbizatásukat teljesíthessék. A rendőri és vámvizsgálati alakszerűségek, amelyeknek maguk esetleg alá kell vetniök, oly módon foganatosítandók, hogy az működésük gyakorlását ne akadályozza.
A Bizottságnak kellően igazolt tisztviselői a hajózási és a rendőri szabályzatba ütköző minden kihágást az illetékes helyi hatóságoknál feljelentenek, amelyek kötelesek a megfelelő megtorló intézkedéseket alkalmazni és a Bizottsággal a panasz tárgyában tett intézkedéseiket közölni.
Minden parti Állam megjelöli a Bizottságnak azokat a hatóságokat, amelyek az előző bekezdésben említett kihágások ügyében elsőfokon és fellebbviteli esetében ítélkezni hivatva vannak. E hatóságok előtt, amelyeknek székhelye a folyam lehető legközelebbi szomszédságában lesz, szükség esetében ki fogják hallgatni a Bizottságnak azt a tisztviselőjét, aki a kihágást feljelentette.
A dunai hajózással kapcsolatos peres ügyekben, amelyek valamely parti Állam bírósága elé kerülnek, a külföldiektől semmiféle perbeli biztosíték sem követelhető, sem nemzetiségük miatt, sem azon az alapon, hogy abban az Államban, ahol a bíróság székel, lakóhelyük vagy tartózkodási helyük nincs, vagy hogy belföldön vagyonuk nincs.
A kapitány vagy a vezető az ellenük folyamatba tett eljárás miatt utazásuk folytatásában meg nem akadályozhatók, mihelyt letétbe helyezik azt az óvadékot, amelyet a per tárgyának megfelelőleg a bíró megállapít.
Abból a célból, hogy a Dunának Turnu-Szeverin és Moldova közötti szakaszán, vagyis a Vaskapunak és a zuhatagos szakasznak (Katarakták) nevezett részén a hajózás feltételei fenntartassanak és megjavíttassanak, eltekintve azoktól a kisegítő hivataloktól, amelyek szükség esetében a szakasznak más pontjain is felállíthatók, a két szomszédos parti Állam és a Nemzetközi Bizottság közös megegyezésével külön műszaki és közigazgatási hivatalokat kell szervezni, amelyeknek központi székhelye Orsova lesz. A hajókalauzok kivételével, akik minden nemzetbeli állampolgárok közül választhatók, e hivatalok személyzetét a két szomszédos parti Állam jelöli és nevezi ki; e személyzet ugyanazon Államok által kijelölt és a Nemzetközi Bizottság által megerősített hivatalvezetők vezetése alatt fog állani.
Az előző cikkben megjelölt hivatalok javaslata alapján a Bizottság megállapítja a szakasz hajózhatóságának fenntartására és megjavítására, valamint a szakasz igazgatására szükséges rendelkezéseket, továbbá az ezek által szükségelt illetékeket vagy esetleges más jövedelmi forrásokat, anélkül azonban, hogy ebből a képviselt Kormányok részére pénzügyi hozzájárulás kötelezettsége származhatnék.
A Bizottság külön szabályzattal megállapítja a hivatalok ügyvitelét, az illetékek szedésének módját és a személyzet díjazását.
A Bizottság ezeknek a hivataloknak rendelkezésére bocsátja a Trianoni Szerződés 288. Cikkében említett felszereléseket, épületeket és berendezéseket.
Ha azok a természeti nehézségek, amelyek ezeknek a különös rendszabályoknak létesítését indokolták, megszüntek, a Bizottság elhatározhatja azoknak hatályon kívül helyezését és a szakaszt a munkálatok és az illetékek tekintetében újból ama rendelkezések alá helyezheti, amelyek a folyamnak a két Állam között határt alkotó többi részeiben érvényesek.
A Bizottság, ha szükségesnek találja, a Dunának és vízhálózatának más olyan részein is, ahol a hajózás tekintetében ugyanilyen természeti nehézségek jelentkeznek, hasonló igazgatási rendszabályokat alkalmazhat és azokat az előző cikkben említett feltételek mellett ismét megszüntetheti.
A Nemzetközi Bizottság teljes ülésén hozott szabályzattal maga állapítja meg munkálatainak rendjét. Az évi költségvetés megállapítása alkalmával meghatározza az általános igazgatási költségek fedezésére szükséges jövedelmi forrásokat. Megállapítja az időszaki rendes és rendkívüli ülések számát és helyét és Állandó Végrehajtó Bizottságot alakít, mely a székhelyen jelenlevő kiküldöttekből vagy helyetteseikből áll és amely köteles lesz a teljes ülés által elfogadott határozatok végrehajtását és a hivatalok helyes ügymenetét ellenőrizni.
A Bizottság elnöki tisztét minden Küldöttség a képviselt Államok betűsoros sorrendjében megállapított váltakozás szerint, hat havi időtartamon át látja el.
A Bizottság csak tagjai kétharmadrészének jelenlétében hozhat érvényes határozatot.
A határozatokat a jelenlevő tagok kétharmadrészének többségével kell hozni.
A Nemzetközi Bizottság rendes székhelyéül a jelen Egyezmény életbelépésének napjától számított öt évi időszakon át Pozsony állapíttatik meg.
Ennek az időszaknak lejártával a Bizottságnak jogában áll székhelyét újabb öt évi időtartamra valamely más, a Duna mentén fekvő városba áthelyezni olyan váltakozás szerint, amelynek módozatait maga állapítja meg.
A Nemzetközi Bizottság úgy az intézményeit, mint kiküldötteinek személyét illetőleg, az akkreditált diplomáciai ügyvivők részére béke és háború idején elismert kiváltságokat és mentességeket élvezi.
Jogában áll hajóira és épületeire lobogót kitűzni, amelynek alakját és színeit maga állapítja meg.
A jelen Egyezmény értelmezésére és alkalmazására vonatkozó minden kérdést a Bizottság elé kell terjeszteni.
Minden Állam, amely a Nemzetközi Bizottság valamely határozata ellen az illetékesség hiányára vagy a jelen Egyezmény megsértésére alapított indokokat hozna fel, azokat hat hónapon belül a Nemzetek Szövetsége által létesített különös bíróság elé terjesztheti. Minden más indok esetén a vitás kérdés rendezését célzó kérelem csak a területileg érdekelt Állam vagy Államok által terjeszthető elő.
Abban az esetben, ha valamely Állam megtagadná a Bizottság által a jelen Egyezménnyel nyert hatáskörében hozott határozatnak elismerését, a vitás kérdés a második bekezdésében említett magas bíróság elé vihető, az említett bíróság szabályzatában előírt feltételek mellett.
A Nemzetközi Dunabizottság és az Európai Dunabizottság minden szükséges rendelkezést megtesznek, hogy a lehetőség és célszerűség mértékéig a dunai közigazgatás egyöntetűségét biztosítsák.
A két Bizottság e célból minden értesítést, okmányt, jegyzőkönyvet, tanulmányt és javaslatot, amelyek mindkettőjüket érdekelhetik, rendszeresen egymáshoz juttatnak. Kölcsönös megegyezéssel azonos szabályokat állapíthatnak meg a folyam hajózására és a folyam hajózására és a folyam rendészetére vonatkozólag.
A jelen egyezményt aláíró Államok igyekezni fognak külön egyezmények útján a hajózás gyakorlására és a szállítási szerződésekre vonatkozólag egyező jogi, kereskedelmi, egészségügyi és állategészségügyi szabályokat létesíteni.
A jelen Egyezmény aláírásának időpontjában érvényben volt s a nemzetközi folyamokra vonatkozó általános, továbbá a Dunára és torkolataira vonatkozó különös szerződéseknek, egyezményeknek, okmányoknak és megállapodásoknak mindazon rendelkezései, amelyeket az előző rendelkezések nem helyeztek hatályon kívül vagy nem módosítottak, hatályban maradnak.
Az életbelépés keltétől számított öt évi határidő elteltével a jelen szabályzat felülvizsgálható, ha ezt az aláíró Államok kétharmadrésze a szerintük felülvizsgálandónak vélt rendelkezések megjelölésével kéri. E kérelem a Francia Köztársaság Kormányához intézendő mely hat hónapon belül intézkedni fog értekezlet összehívása iránt; az értekezleten való részvételre a jelen Egyezményt aláíró minden Állam meghívást kap.
A jelen Egyezmény határozatait akként kell érteni, hogy azok a Békeszerződéseknek és pedig a Versaillesi Szerződésnek 327 (3. bekezdés), 332. (2. bekezdés) és 378. Cikkeiből, valamint a Saint-Germaini, Neuillyi és Trianoni Szerződéseknek megfelelő cikkeiből folyó rendelkezéseket semmiképpen se érintsék.
A jelen Egyezmény meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok Párisban a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb 1922. évi március 31-ike előtt le fognak tétetni.
A jelen Egyezmény a megerősítő okiratok letételéről készült jegyzőkönyv lezárása után három hónap mulva lép életbe.
Ennek hiteléül a fentnevezett meghatalmazottak aláírták a jelen, egyetlen példányban kiállított egyezményt, amely a Francia Köztársaság Kormányának levéltárában marad elhelyezve és amelynek hiteles kiadmányát minden egyes aláíró Hatalom részére meg kell küldeni.
Közvetlenül a Dunára vonatkozó végleges szabályzatot megállapító okmány aláírása előtt, az okmány értelmének pontos meghatározása végett az alulirott meghatalmazottak a következőkben állapodtak meg:
A Tiszának a Szamos torkolata és Tiszaujlak között fekvő részére vonatkozólag a jelen szabályzat rendelkezései alkalmazást fognak nyerni, mihelyt a Nemzetközi Dunabizottság azt a részt hajózhatónak elismeri.
A XIX. Cikk második bekezdésében foglalt rendelkezés nem lehet akadálya annak, hogy a parti Államok a Versaillesi Szerződés 338. Cikkében és a többi Békeszerződés megfelelő cikkeiben jelzett általános Egyezmény által engedélyezhető eltérések előnyeit ne igényelhessék.
a) A XXII. Cikk 2. bekezdésében jelzett forgalom alatt idegen lobogó által egy és ugyanazon Állam kikötői között utasok és árúk szállítására szervezett minden nyilvános szolgálatot kell érteni, amennyiben ez az üzem rendszerességénél, folytonosságánál és terjedelménél fogva annak az Államnak nemzeti érdekeire, amelyben folytatják, ugyanolyan mértékben, mint a szó szoros értelmében vett rendes járatok, kedvezőtlen befolyást gyakorolhat.
b) Ami egyrészt a Szövetséges Államok és másrészt Németország, Ausztria, Bulgária és Magyarország között levő viszonyt, valamint ez utóbbi Államok egymás közötti viszonyát illeti, magától értetődik, hogy a XXII. Cikk rendelkezései a Versaillesi Szerződés 332. Cikke és a többi Békeszerződés megfelelő rendelkezései alapján jelenleg fennálló helyzetet semmiképen sem módosíthaják azoknak a határidőknek tartalmára, amíg ez a helyzet a Versaillesi Szerződés 378. Cikkének és a többi békeszerződés megfelelő cikkeinek végrehajtásaképen fenntartatik.
E határidők lejártával a XXII. Cikk rendelkezései minden Államra kivétel nélkül alkalmazást nyernek.
A közbeeső államnak nincs jogában a XXIII. Cikk negyedik bekezdésében említett árúknak, valamint személyeknek és állatoknak átmenetét megakadályozni, kivéve a közbeeső ország egészségügyi és állategészségügyi törvényeiben, vagy a hasonló tárgyú nemzetközi egyezményekben meghatározott eseteket.
A XXXI. Cikket akként kell értelmezni, hogy a külföldiek nem kerülhetnek kedvezőbb elbánás alá, mint amilyenben a belföldiek részesülnek.”
4. § A jelen törvény kihirdetése napján, azonban az egyezmény életbelépésétől, vagyis 1922. évi október hó 1. napjától kezdődő hatállyal lép életbe.
