1. § Kenyeret, pék- vagy cukrászsüteményeket előállító iparüzemekben az előállítási munkálatoknál tizennégy évesnél fiatalabb gyermeket foglalkoztatni tilos.
Az 1. bekezdésben foglalt tilalom nem terjed ki a tizennégy évesnél fiatalabb oly gyermekre, aki tanoncként már 1922. évi július hó 21-én alkalmazásban állott.
2. § Tizennyolc évesnél fiatalabb személyt az 1. §-ban említett üzemekben az ott megjelölt munkálatokra akár tanoncként, akár más minőségben alkalmazni csak abban az esetben szabad, ha hatósági vagy munkásbiztosítópénztári orvos bizonyítványával igazolja, hogy egészséges és a szóban levő munkára testileg alkalmas.
Az orvosi vizsgálatra és a bizonyítványra vonatkozó közelebbi szabályokat a kereskedelemügyi miniszter a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg.
3. § Az 1. §-ban említett üzemekben az ott megjelölt cikkek előállítási munkájának esti kilenc és reggeli négy, Budapest székesfőváros területén, valamint a vele szomszédos más községek és városok közül azokban, amelyeket a kereskedelemügyi miniszter rendelettel megjelöl, esti kilenc és reggeli öt óra között szünetelni kell. (Éjjeli idő.)
A kovászkészítés reggel egy órával előbb megkezdhető. Reggeli négy, Budapest székesfőváros területén, valamint a vele szomszédos más községek és városok közül azokban, amelyeket a kereskedelemügyi miniszter rendelettel megjelöl, reggeli öt óra előtt azonban a kovászkészítéssel is, amennyiben a sütemény előállításánál foglalkoztatott alkalmazottak száma tíznél nem több, legfeljebb egy, amennyiben tíznél több, de húsznál kevesebb, legfeljebb két, amennyiben a huszat eléri, legfeljebb három és végül minden további tíz alkalmazott után legfeljebb egy-egy tizennyolc évesnél nem fiatalabb alkalmazottat szabad foglalkoztatni.
A kemence begyújtása és fűtése nem esik az 1. bekezdésben megállapított korlátozás alá. A sütemény előállításánál foglalkoztatott alkalmazottat azonban esti kilenc és reggeli négy, Budapesten reggeli öt óra közt a kemence begyújtásával vagy fűtésével foglalkozni nem szabad.
A kereskedelemügyi miniszter felhatalmazást nyer, hogy - amennyiben a termelés és a fogyasztás viszonyai megengedik - egyes városokra vagy községekre, esetleg az egész országra kiterjedő hatállyal elrendelhesse, hogy a jelen §-ban említett munkák az előző bekezdésekben megállapított időnél csak egy órával később kezdhetők meg.
4. § A tizennyolcadik életévét még be nem töltött alkalmazottat az 1. §-ban megjelölt üzemekben az ott megjelölt munkával napi nyolc óránál, az idősebb alkalmazottat napi tíz óránál tovább foglalkoztatni nem szabad.
A napi munka befejezése után az alkalmazottak részére egyhuzamban legalább tizenegy órai pihenő időt kell biztosítani.
Az előző két bekezdés nem érinti a folytonos üzemekben (5. §) foglalkoztatott személyzet munkaidejének a csapatváltás következtében időnkint szükségessé váló meghosszabbítását.
5. § Olyan gyári üzemekben, amelyekben az alkalmazottak hármas csapatban huszonnégy óránkint nyolc óránál tovább nem dolgoznak s amelyeknél a törvény kihirdetését megelőző egy év gyártási átlagából igazolhatóan a termelt kenyérmennyiségnek legalább 50%-a az ellátandóknak rendelt hatósági kenyér volt, a kereskedelemügyi miniszter visszavonásáig megengedheti, hogy a tizennyolc évesnél idősebb férfialkalmazottak kizárólag az ellátandóknak rendelt hatósági kenyérnek előállításával éjjel is foglalkoztathatók legyenek. Az ellátandóknak rendelt hatósági kenyéren kívül az 1. §-ban megjelölt minden más cikk előállítási munkálatainak éjjel az ilyen gyárban is szünetelni kell.
Éjjel az 1. bekezdés korlátai közt is egy-egy alkalmazott legfeljebb csak minden harmadik héten foglalkoztatható. Az éjjeli és nappali csapatok felváltása alkalmával a napi nyolc órai munkaidő a felváltás keresztülviteléhez szükséges mértékben meghosszabbítható.
A kereskedelemügyi miniszter az 1. bekezdés alapján éjjeli munkára adott engedélyében megszabhatja azt az időpontot, amelynél előbb az éjjel előállított kenyeret a gyárból elszállítani tilos.
6. § A kereskedelemügyi miniszter rendeletben megállapítandó feltételekkel megengedheti, hogy ha rendkívül súlyos körülmények miatt a közérdek mulhatatlanul megköveteli, a munka éjjel is végezhető legyen és az iparos a tizennyolc évesnél idősebb férfialkalmazottakat éjjel is foglalkoztassa.
7. § Az iparos a tizennyolc évesnél idősebb alkalmazottnak a 4. § 1. bekezdésében megállapított napi munkaidejét legfeljebb két órával meghosszabbíthatja, a napi munka befejezése után egyhuzamban nyujtandó pihenőidejét legfeljebb tíz órára leszállíthatja, továbbá munkát éjjel is (3. §) végezhet, végül pedig a tizennyolc évesnél idősebb alkalmazottat éjjel is foglalkoztathatja:
a) az üzem megszakításával fenyegető veszélynek elhárítása vagy az üzem megszakítását előidéző erőhatalom következményeinek megszüntetése végett;
b) ha gyorsan romló nyersanyagoknak, egész- vagy félgyártmányoknak másképpen el nem érhető megóvása azt elkerülhetetlenül szükségessé teszi.
Az 1. bekezdés alapján éjjel foglalkoztatott nőalkalmazottak napi munkaideje nyolc óránál több nem lehet.
Az iparos az 1. bekezdés alapján éjjel végzett munkáról az iparhatóságnak az elrendelt módon (9. §) jelentést tenni köteles.
Az e szakasz alapján éjjel előállított süteményeket reggeli hét óra előtt az előállítás színhelyéről elszállítani tilos.
8. § Az elsőfokú iparhatóság az iparos kérelmére, egy naptári évben legföljebb tíz napra, esetenként megállapítandó feltételekkel - az iparosok és az alkalmazottak illetékes érdekképviseleteinek meghallgatása után - megengedheti, hogy az iparos a tizennyolc évesnél idősebb alkalmazottnak a 4. § 1. bekezdésében megállapított napi munkaidejét legfeljebb két órával meghosszabbítsa és a napi munka után egyhuzamban nyujtandó pihenőidejét legfeljebb tíz órára leszállítsa, hogy továbbá munkát éjjel is végezzen, végül, hogy a tizennyolc évesnél idősebb alkalmazottat ily alkalmakkor éjjel is foglalkoztassa.
A kereskedelemügyi miniszter az iparosok és alkalmazottak illetékes érdekképviseleteinek meghallgatása után egyes városokra vagy községekre kiterjedő hatállyal, esetenként megállapítandó feltételekkel megengedheti, hogy az olyan alkalmakkor, amikor nem helybelieknek a városba vagy községbe tódulása folytán az 1. §-ban megjelölt cikkek tekintetében időlegesen másképpen ki nem elégíthető fokozott szükséglet támad, az iparosok a tizennyolc évesnél idősebb alkalmazottak napi munkaidejét legfeljebb két órával meghosszabbítsák és az alkalmazottaknak a napi munka után egyhuzamban nyujtandó pihenőidejét legfeljebb tíz órára leszállítsák, továbbá, hogy munkát éjjel is végezzenek és hogy a tizennyolc évesnél idősebb alkalmazottakat éjjel is foglalkoztassák.
Az 1. és 2. bekezdés alapján éjjel is foglalkoztatott nőalkalmazottnak napi munkaideje nyolc óránál több nem lehet.
9. § A kereskedelemügyi miniszter a 7. §-ban elrendelt bejelentésnél és a 8. §-ban említett engedélyek kérelmezésénél követendő eljárást, valamint az idézett szakaszok alapján bejelentett és megengedett túlmunkának, valamint éjjeli munkának hatósági nyilvántartását rendelettel szabályozza.
A 7. és 8. §-ok alapján a hatósághoz intézett jelentések és kérvények bélyegmentesek.
10. § Az iparos a 6., 7. és 8. §-ok alapján a 4. §-ban megállapított időn túl vagy a 3. §-ban pihenő időül megállapított időben teljesített munkát a megállapított készpénzbeli munkabérnél legalább 50%-kal magasabban köteles díjazni.
11. § Munkaközben az alkalmazottak részére megfelelő szüneteket kell biztosítani. Ha a tényleges napi munkaidő nyolc óránál nem több, a közbeeső szüneteket együttvéve legalább félórában, ha a tényleges napi munkaidő nyolc óránál hosszabb, a szüneteket együttvéve legalább egy órában, ha tíz óránál hosszabb, legalább egy és fél órában kell megállapítani.
A munkaközi szünet részletekben is biztosítható. A munkának egy negyed óránál rövidebb megszakítása azonban munkaközi szünetnek nem tekinthető.
Az iparfelügyelő kötelező utasítást adhat a munkaközi szünetek száma és beosztása iránt.
12. § Kenyeret és péksüteményt tizenhat évesnél fiatalabb személlyel házról-házra járva árúsíttatni tilos. Nem esik e korlátozás alá a süteménynek szállítása a megrendelőhöz.
Olyan időben, amelyben az előállítási munkának szünetelni kell, az alkalmazottakat kihordási munkával sem szabad foglalkoztatni.
13. § Az 1. §-ban említett cikkek előállítására szolgáló iparüzemeknek berendezésére vonatkozó, továbbá az előállítással, kihordással és árusítással kapcsolatos közegészségügyi követelményeknek, valamint az alkalmazottak egészségének, testi épségének és erkölcsének megóvására szükséges rendelkezéseket - az iparosok és alkalmazottak illetékes érdekképviseleteinek meghallgatása után a kereskedelemügyi miniszter a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértőleg rendelettel állapítja meg.
14. § Az iparfelügyelőnek az 1893:XXVIII. törvénycikk 14., 20. és 31. §-ában, valamint az alkalmazottak védelme szempontjából más törvényekben megállapított hatásköre az 1. §-ban megjelölt cikkeket előállító minden iparüzemre kiterjed.
15. § Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az az iparos, illetőleg annak az a megbizottja, aki az éjjeli időben engedély nélkül is jogosan végzett munkát vagy a napi munkaidőnek a törvényben megengedett meghosszabbítását vagy az alkalmazottnak e törvényben megengedett éjjeli foglalkoztatását az erre nézve elrendelt módon be nem jelenti.
Az 1. bekezdés alá eső kihágás büntetése tizenöt napig terjedhető elzárás és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetés, ha azt olyan egyén követte el, aki ily kihágás miatt jogerős ítélettel már meg volt büntetve és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el.
16. § Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és hatezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az az iparos, illetőleg annak az a megbizottja:
a) aki e törvényben vagy e törvény alapján kibocsátott rendeletben az üzem szünetelésére vonatkozólag megállapított rendelkezést (3. §) jogosulatlanul megszegi vagy az előállított süteményeket oly időben, amidőn az elszállítás tilos, az előállítás színhelyéről elszállítja (5. § 3. bekezdés, 7. § 4. bekezdés);
b) aki e törvényben vagy e törvény alapján kibocsátott rendeletben a foglalkoztatására nézve megállapított alsó korhatárnál fiatalabb személyt (1., 5., 6., 7. § 12. § 1. bekezdése) avagy aki tizennyolc évesnél fiatalabb személyt az egészségének és testi alkalmasságának igazolására elrendelt orvosi bizonyítvány nélkül (2. §) foglalkoztat;
c) aki e törvényben vagy e törvény alapján kibocsátott rendeletben az üzem berendezésére, az előállítással, kihordással és árusítással kapcsolatos közegészségügyi követelményekre, valamint az alkalmazottak egészségének és erkölcsének megóvására vonatkozólag megállapított rendelkezéseket megszegi;
d) aki az alkalmazottak napi foglalkoztatásának, a napi munka után egyhuzamban nyujtandó pihenőidejének vagy munkaközi szüneteinek beosztására vagy tartalmára nézve e törvényben vagy e törvény alapján kibocsátott rendeletben vagy annak alapján adott hatósági engedélyben vagy utasításban megállapított rendelkezések valamelyikét jogtalanul megszegi (3., 4., 5., 7., 8. § 11. § 3. bekezdése, 12. § 2. bekezdése) vagy az alkalmazottak éjjeli foglalkoztatásának hatósági engedélyével kapcsolatban megszabott feltételeket meg nem tartja (5., 6., 8. §).
Az 1. bekezdés alá eső kihágás büntetése tizenöt napig terjedhető elzárás és hatezer koronáig terjedhető pénzbüntetés, ha azt olyan egyén követte el, aki ily kihágás miatt jogerős ítélettel már meg volt büntetve és büntetésének kiállítása óta két év még nem telt el.
A jelen § 1. bekezdésének b), c) és d) pontjába ütköző kihágás esetében a pénzbüntetést minden oly alkalmazott tekintetében, kire nézve a kihágást elkövették, külön kell megállapítani. Egy rendőri büntető eljárásból folyólag azonban a pénzbüntetés összege ez alapon sem lehet ötvenezer koronánál magasabb.
17. § A 15. és 16. § alá eső kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a kereskedelemügyi miniszter határoz.
18. § Ha a 15. és 16. § alá eső valamely kihágást az iparos megbizottja követte el és az iparost felügyeleti vagy ellenőrzési kötelességének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, kihágás miatt az említett szakaszok szerint a munkaadót is büntetni kell.
A 15. és 16. § alá eső valamely kihágás miatt nem büntethető az, aki a cselekmény elkövetését rendes gondossággal sem előzhette meg.
19. § E törvény kihirdetésének napján lép életbe és azt a kereskedelemügyi miniszter, még pedig azokban a vonatkozásokban, amelyek a népjóléti és munkaügyi miniszter ügykörét érintik, az utóbb említett miniszterrel egyetértve hajtja végre.
