1. § A kötvények kibocsátására jogosult hazai pénzintézetek az 1897. évi XXXII. tc. 2. §-ában felsorolt követeléseken felül az említett törvény hatálya alá tartozó kötvényeket, a jelen törvény rendelkezései szerint keletkezett olyan követelések alapján is kibocsáthatnak, amelyeknek biztosítására az erdőbirtokon jelzálog van bekebelezve, feltéve, hogy e követeléseknek tőkeösszege a telekkönyvben esetleg bejegyzett előző tehertételekkel együtt nem haladja meg a jelzálogul lekötött erdő talaja és faállománya együttes értékének (3. §) 60%-át.
2. § Erdőtulajdonos az 1. § szerint nyujtható kölcsönt csak akkor vehet fel, ha aláveti magát az erdőhasználatra vonatkozó alábbi korlátozásoknak és ezt a telekkönyvbe is bejegyezteti. A telekkönyvi bejegyzést az erdőtulajdonos kérelmére lehet elrendelni.
3. § Ha az erdőtulajdonos a hitelt a jelen törvény rendelkezései értelmében kívánja igénybe venni vagy valamely pénzintézet az 1. § alapján kötvények kibocsátására alapul szolgáló követelésképpen kíván hitelt folyósítani, a jelzálogul lekötendő erdő értékét okleveles erdőmérnökkel kell megállapíttatni és az értékelést felülvizsgálás és az érték végleges megállapítása végett a földmívelésügyi miniszterhez kell felterjeszteni.
Ha az erdőhasználatot hatóságilag megállapított és jóváhagyott üzemterv szabályozza, az értékeléshez az erdő üzemtervét és gazdasági térképét is mellékelni kell. Ha az erdőhasználatot ilyen terv nem szabályozza, a használatokat - figyelemmel a hitelező és az erdőtulajdonos érdekeire - az érték felülvizsgálata kapcsán a földmívelésügyi miniszter szabja meg.
4. § Ha az erdőtulajdonos a jelen törvényből folyó korlátozásoknak magát alávetette, a földmívelésügyi miniszter az erdő értékelését felülvizsgálja, a helyes értéket megállapítja, továbbá megállapítja azt is, hogy az erdőből az okszerű gazdálkodás elvei szerint évenként mennyi fatömeget lehet kihasználni, egyúttal a kölcsönnel terhelendő erdőgazdaságot saját közegeivel fokozottabban ellenőrizteti és intézkedik aziránt, hogy az erdőtulajdonos az erdőhasználatot az okszerűség arányain túl igénybe ne vehesse, hanem csupán az okszerű és tartamos gazdaságnak megfelelő fatermést használhassa ki.
5. § Ha az erdőtulajdonos a kölcsön felvétele alkalmával kikötött feltételeknek eleget nem tesz vagy a földmívelésügyi miniszter megállapítása szerint a birtokos gazdálkodása folytán a kölcsön törlesztése kétségessé válik, az állam a jelzálogul lekötött erdőt a kölcsön visszafizetésének idejéig, a birtokos költségére állami ellátásba veheti. Az ilyen erdőnek állami ellátásba vételét az említett okok alapján a hitelező pénzintézet is kérheti.
Az első bekezdés szerint állami ellátásba vett erdők bevételei az állam részéről kijelölt pénztárba folynak be. Az ekként befolyt bevételeket elsősorban a közterheknek, az erdőgazdasággal kapcsolatos kiadásoknak és a kölcsön esedékes részleteinek kifizetésére kell fordítani. Az erdőtulajdonos rendelkezésére csak a jövedelem fennmaradt részét lehet bocsátani.
6. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe; ezt a földmívelésügyi miniszter, az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter hajtja végre és a végrehajtáshoz szükséges részletes szabályokat mindegyikük a maga ügykörében rendelettel állapítja meg.
