1923. évi XXII. törvénycikk indokolása

a Hágában 1912. évi január hó 23-án kötött „Nemzetközi ópiumegyezmény” becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Az 1921. évi XXXIII. törvénycikkkel törvényerőre emelt magyar békeszerződés 230. Cikkével a magyar állam kötelezettséget vállalt arra, hogy legkésőbb a szerződés életbelépését követő 12. hónapon belül megteszi a szükséges törvényhozási intézkedéseket az 1912. évi január hó 23-án Hágában megkötött nemzetközi ópiumegyezmény életbeléptetésére vonatkozólag. A törvény ennek a nemzetközi kötelezettségnek teljesítésére szolgál, jóllehet az ópium, morfium és más hasonló ártalmas szerekre vonatkozólag Magyarországon törvényhozási intézkedésre tulajdonképen nincs is szükség, mert ezek a szerek és az ezekből előállított készítmények nem szabad forgalom tárgyai Magyarországon és így eladásuk, alkalmazásuk csak orvosi rendelés alapján, gyógyszertárak útján történhetett eddig is. Így a gyógyszerek és gyógyszerfélék kereskedelmi forgalmát szabályozó 1894. évi 111,005. számú Bm. szabályrendelet mellékleteként közölt első táblázat is az ópiumot és annak minden alkalóidját azon gyógyszerfélék között sorolja fel, melyeket kizárólag csak gyógycélokra szabad használni és amelyeket csak a gyógyszertári jog élvezetében és tényleges gyakorlatában levő gyógyszertárak árúsíthatnak el. Kereskedők ópiumot csak nagyban és csak a gyógyszertáraknak adhatnak el. Ilyen körülmények között Magyarországon nem fordultak elő azok a visszásságok, melyek az ópium, morfium, cocain és más ártalmas szerek, valamint az azokból készített különböző kereskedelmi cikkek túlzott élvezete következtében, némely más államban az egészségügyet és közerkölcsiséget súlyosan veszélyeztették. Éppen ezért Magyarország a világháboru kitörése előtt megindította ugyan a tárgyalásokat a hágai nemzetközi ópiumegyezmény becikkelyezésére vonatkozólag, azonban más, sürgősebb megoldásra váró törvényhozási kérdések visszaszorították az egyezmény becikkelyezését anélkül, hogy ez a késedelem a közérdeket hátrányosan befolyásolhatta volna. A háborús és háború utáni évek nem voltak alkalmasak arra, hogy ez a kérdés is törvényhozási tárgyalás anyaga legyen, azonban a békeszerződés kifejezetten kötelezi Magyarországot is az ópiumegyezmény becikkelyezésére és a magyar állam ki akarja fejezni készségét ennek a távol Kelet és az összemberiség szempontjából nagy jelentőséggel bíró kérdésnek megoldásában való közreműködésre.