1. § Az 1907:XLV. tc. 62. §-ában megjelölt első- és másodfokú hatóság, az eljárásra illetékes hatósági személy (tanácselnök) elnöklete alatt, a munkaadók és munkavállalók sorából a 2. §-ban megjelölt módon meghívott két-két ülnökkel kiegészítve, tanácsban tárgyal és határoz mindazon vitás ügyekben, amelyek
1. a munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1898:II. tc.,
2. a vizimunkálatoknál, az út- és vasútépítésnél alkalmazott napszámosokról és munkásokról szóló 1899:XLI. tc.,
3. a gazdasági munkavállalkozókról és segédmunkásokról szóló 1899. évi XLII. tc.,
4. az erdőmunkásokról szóló 1900:XXVIII. tc.,
5. a dohánytermelők és a dohánykertészek közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1900:XXIX. tc. s végül
6. a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1907:XLV. tc. hatálya alá eső gazdasági munkaadó és munkavállaló között kötött magánjogi szolgálati (munka) szerződésből felmerülnek és amelyeknek elbírálása a törvényes jogszabályok értelmében a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik, - ideértve az egyénenkint 10,000 (tízezer) K-át meg nem haladó kártérítés iránti ügyeket is.
A földmívelésügyi miniszter ezeknek a vitás ügyeknek harmadfokú elbírálására a minisztérium kebelében is, egyenlő arányban a munkaadó és a munkavállaló érdekeltségek képviselőinek bevonásával tanácsot alakíthat.
A jelen törvény alapján folyamatba tett ügyben az elsőfokú hatóság az eljárás folyamán a jogvitának egyezségi úton való elintézését köteles megkísérelni.
2. § Az ülnököket az elsőfokú hatóság (főszolgabíró, városokban a tanács által megbízott tisztviselő) a járási (1920:XVIII. tc. 10. §), illetőleg a városi (1920:XVIII. tc. 8. §) mezőgazdasági bizottságnak, a másodfokú hatóság (alispán, törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács elnöke) a vármegyei (1920:XVIII. tc. 12. §), illetőleg a városi (1920:XVIII. tc. 8. §) mezőgazdasági bizottságnak a munkavállalók (1920:XVIII. tc. 4. § első pont) és a 10 kat. holdnál nagyobb birtokkal rendelkező birtokosok (1920:XVIII. tc. 4. § 3-5. pontok) választói csoportját képviselő tagjai sorából esetenként felváltva hívja meg. A birtokosok választói csoportját képviselő tagok egyikét a 100 kat. holdnál nagyobb, másikát az annál nem nagyobb birtokkal (1920:XVIII. tc. 4. § 5. pont) rendelkező birtokosok sorából kell meghívni.
Minden mezőgazdasági bizottság elnöke az ülnöki tisztségre jogosult tagoknak névsorát választói csoportonként elkülönítve a törvényhatóság első tisztviselőjével közölni köteles.
3. § Az ülnökök ebben a működésükben közhivatalnokok (1878:V. tc. 461. §); legkésőbb működésük megkezdésekor az illetékes közigazgatási hatóság képviselője előtt esküt tesznek arra, hogy tisztükkel járó kötelességeket híven, pontosan és részrehajlás nélkül fogják teljesíteni. Az eskü letételéről készített jegyzőkönyvet az esküt tevő is aláírja.
Az ülnökök részére ebbeli teendőikért napidíj és útiköltség-megtérítés engedélyezhető. A napidíj összegét és az utiköltségek számításának kulcsát a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve rendeleti úton állapítja meg.
E költségek a földmívelésügyi miniszter tárcáját terhelik.
4. § Az 1907:XLV. tc. 62. §-ában megjelölt első- és másodfokú hatóság hatáskörében eljáró tanácselnök nem járhat el oly ügyben, melyben érdekeltségi viszonyban áll a felekkel.
Az ülnök nem járhat el olyan ügyben:
1. amelyben mint fél szerepel, vagy a féllel együtt jogosítva vagy kötelezve van, avagy az ügy eredményétől függő megtérítéssel tartozik;
2. amelyben felesége vagy volt felesége, jegyese, egyenes ágban rokona vagy sógora, oldalágban rokona, unokatestvérig bezárólag, feleségének a testvére vagy testvérének házastársa van az 1. pont értelmében érdekelve;
3. amelyben oly személy van az 1. pont értelmében érdekelve, akivel örökbefogadó szülői vagy nevelő szülői, illetőleg gyermeki vagy gyámi vagy gondnoki viszonyban áll;
4. amelyben mint valamelyik félnek törvényes képviselője, meghatalmazottja vagy ügyvédje közreműködött, továbbá amelyben valamelyik félnek törvényes képviselőjével, meghatalmazottjával vagy ügyvédjével a 2. vagy a 3. pontban meghatározott viszonyban áll;
5. amelyben mint tanut vagy szakértőt kihallgatták;
6. amelyben mint az alsó hatóságnak a tagja, a megtámadott határozat hozatalában részt vett.
Az eljárás további folyamában nem vehet részt az az ülnök, akire mint tanura hivatkoznak, ha a hatóság kihallgatását elrendeli.
Az az ülnök, akinek tudomása van arról, hogy ellene ilyen kizáró akadály van, azonnal köteles ezt az elnöknek bejelenteni.
A törvénynél fogva kizárt ülnököt bármelyik fél az eljárás bármely szakában kifogásolhatja.
Az ülnök kizárása tárgyában az elnök dönt.
5. § Az ülnökök az elnök meghívására pontosan megjelenni és a tárgyaláson résztvenni kötelesek.
A munkaadó (gazda) köteles megengedni, hogy ülnökké meghívott alkalmazottja résztvegyen a tárgyaláson, amelyre ebben a minőségében meghívták.
Az a munkaadó (gazda), aki alkalmazottját ülnöki kötelezettségének teljesítésében kellő indok nélkül megakadályozza, - amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - kihágást követ el és nyolcezer K-ig, ismétlődés esetén tizenkétezer K-ig eredhető pénzbüntetéssel büntetendő.
E kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a földmívelésügyi miniszter dönt.
Azt az ülnököt, aki a tárgyaláson szabályszerű meghívás ellenére igazolatlanul nem vesz részt, vagy késedelmével a tárgyalás elhalasztására ad okot, úgyszintén azt, aki az eljárás rendjét zavarja vagy kötelességét egyébként megszegi, végül azt, aki a már megalakult tanácsból alapos ok nélkül eltávozik s ezzel a tárgyalás folytatását vagy az ítélethozatalt lehetetlenné teszi, az elnök ezer koronáig, ismétlődés esetén kétezer koronáig terjedhető pénzbírsággal sújthatja és az okozott költségekben marasztalhatja.
A pénzbírságban és a költségekben marasztaló határozat ellen annak közlésétől számított 15 nap alatt a földmívelésügyi miniszterhez egyfokú fellebbezésnek van helye.
A pénzbírság, úgyszintén a megállapított költségek a közadók módjára hajtandók be.
Ha a kitűzött határnapon a szabályszerűen megidézett ülnökök valamelyike meg nem jelenik vagy közben eltávozik, a hatóság az ügyben egy munkaadó és egy munkásülnök részvételével jár el.
6. § Az 1. §-ban és a 7. §-ban körülírt vitás ügyeket tárgyaló eljárásokban a beadványok, a jegyzőkönyvek és a nem ügydöntő határozatok illetékmentesek.
Amennyiben az eljárás tárgya nem vagyonjogi igény, vagy ha annak értéke meg nem becsülhető, vagy ha megbecsülhető is, de 20,000 (húszezer) K-nál nem nagyobb, illetékmentesek az ügydöntő határozatok és a hatóság közreműködésével vagy előtte megkötött egyességek is.
Ha ellenben az eljárás tárgya 20,000 (húszezer) K-nál nagyobb értékű megbecsülhető vagyonjogi igény, az ügydöntő határozatok és a hatóság közreműködésével vagy előtte megkötött egyességek a következő illetékek alá esnek:
1. Az elsőfokú hatóság ügydöntő határozata után 2% illetéket, - a másodfokú hatóság ügydöntő határozata után további 2% illetéket, - és a harmadfokú hatóság ügydöntő határozata után ismét további 2% illetéket kell leróni. Az illeték alapja: az illeték alá eső határozattal megítélt érték. A határozati illeték azonban egy-egy határozat után 200 K-nál kevesebb nem lehet.
2. Az egyességtől, ha azt a felek az illető hatóságnál megtartott első tárgyaláson kötik meg, negyedrésze, ha pedig az egyesség később jön létre, fele jár annak az illetéknek, amely az egyesség tárgyának megfelelő ügydöntő határozattól járna. Az egyességi illeték azonban 100 K-nál kevesebb nem lehet.
Ha a megítélt érték vagy az egyesség tárgya nem készpénzösszeg, de megbecsülhető értékű vagyonjogi igény, a hatóság köteles annak értékét a határozati vagy egyességi illeték szempontjából megállapítani.
A határozati illetéket - felsőbbfokú határozat után is az elsőfokú hatóságnál - bélyegjegyekkel kell leróni. Bélyegjegyekkel kell leróni az egyességi illetéket is. A lerovásra a felek abban az arányban kötelesek, amilyen arányban az illeték alá eső határozat vagy egyesség szerint az illetékköltséget viselni tartoznak. Az illetékköltség viselése kérdésében minden ügydöntő határozatnak rendelkeznie kell. Az erre a kérdésre ki nem terjedő egyességet úgy kell tekinteni, mintha a felek az illetékköltség egyenlő arányú viselésében egyeztek volna meg. Az illetéklerovásra köteles felet a hatóság tartozik a lerovás teljesítésére felhívni. Ha a fél az illeték alá eső határozat meghozásakor vagy kiadásakor nincs jelen, az illetéknek 15 nap alatt való lerovása iránt megfelelő úton írásban kell hozzá felhívást intézni.
A határozati és egyességi illetékekre vonatkozó minden olyan kérdésben, amelyről ez a § másként nem rendelkezik, a törvénykezési illetékekre nézve fennálló jogszabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Az ebben a §-ban megjelölt értékhatárt (20,000 K) és a legkisebb illetékösszeget (200 K, 100 K) a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve rendelettel ismételten is megváltoztathatja.
7. § A jelen törvényben szabályozott eljárás alá és az 1907:XLV. tc. 62. §-ában megjelölt hatóságok hatáskörébe tartozik azoknak a követeléseknek elbírálása is, amelyek az 1898:II. tc.-ben meghatározott alakszerűségek megtartásával a hónapokkal előre kötött munkaszerződésből folyólag a készpénzbérnek arányos módosítása iránt azon az alapon támasztatnak, hogy a szerződéskötéstől a munka teljesítéséig eltelt idő alatt a pénz értéke lényegesen megváltozott.
8. § A törvény életbelépése napján már folyamatban lévő azokban a vitás ügyekben, amelyekben az elsőfokú hatóság véghatározatot még nem hozott, az elsőfokú hatóság, azokban az ügyekben, amelyekben a másodfokú hatóság véghatározatot még nem hozott, a másodfokú hatóság ülnökök közreműködésével jár el.
9. § A jelen törvény életbelépésének napját, valamint a végrehajtásához szükséges részletes szabályokat a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
A jelen törvény életbelépésének napján az 1898:II., 1899:XLI., 1899:XLII., 1900:XXVIII., 1900:XXIX. és az 1907:LXV. törvénycikkeknek és más törvényes jogszabályoknak a jelen törvénnyel ellenkező rendelkezései hatályukat vesztik.
Ezt a törvényt a földmívelésügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel hajtja végre.
