1. § Semmis a gazdasági munka teljesítésére nézve kötött az a szerződési megállapodás, melynél fogva a munkásnak arányos, külön díjazás vagy meghatározott ellenszolgáltatás nélkül kellene valamely munkát vagy szolgáltatást teljesítenie; ha a munkás a munkát vagy a szolgáltatást a semmis szerződési megállapodás alapján mégis teljesítette, a megfelelő bért követelheti.
Semmis az olyan megállapodás is, amely a szerződésileg hosszabb időre lekötött gazdasági munkással szemben a munkaadónak biztosítja azt a jogot, hogy a munkást időközi munkahiány esetén megfelelő ellenszolgáltatás nélkül időközileg elbocsáthassa; kivéve a munkaalkalmat megszüntető elemi csapások esetét. Ha a munkásnak a jogtalan elbocsátásból kára van, annak megtérítését követelheti.
2. § Ha valamely járásban vagy egyes községben a mezőgazdaságban alkalmazott gazdasági munkások (napszámosok) részére készpénzben vagy terményben fizetett napszámbérek, a bérek évszakonkénti változását és az adott gazdasági viszonyokat is figyelembe véve, oly alacsonyak, hogy ezen bérek fenntartása a napszámbérért dolgozó gazdasági munkás és családja munkaerejének túlhajtott és jogosulatlan kihasználását jelentené és ennél fogva a munkás és családja megélhetését nem biztosítaná, bárki kérelmére - lehetőleg az illetékes mezőgazdasági kamara véleményének meghallgatása után - a földmívelésügyi miniszter átmenetileg az 1923. és 1924. években a gazdasági munkások (napszámosok) részére időnként fizetendő legkisebb napszámbérek megállapítását elrendelheti.
Ez a rendelkezés nyer alkalmazást akkor is, ha a részes szerződésekkel kapcsolatosan napszám- vagy szakmánymunka teljesítése köttetik ki és az egy munkanapra kikötött pénz vagy természetbeni járandóság értéke az összes számításba vehető körülmények figyelembe vétele mellett nem éri el annak a legkisebb munkabérnek mértékét, amennyit a munka teljesítése idején és helyén vagy annak legközelebbi vidékén hasonló munkáért a napszámos részére rendszerint fizetnek.
3. § A 2. §-ban említett gazdasági munkások (napszámosok) munkabérének megállapítására minden járásban (rendezett tanácsú városban, törvényhatósági városban) a 4. §-ban megjelölt módon gazdasági munkabérmegállapító bizottságot kell szervezni.
4. § A gazdasági munkabérmegállapító bizottság elnökből, helyettes elnökből, négy rendes és négy póttagból áll.
A gazdasági munkabérmegállapító bizottságnak tagjai egyenlő arányban a járási (1920:XVIII. tc. 10. §), illetőleg a városi (1920:XVIII. tc. 8. §) mezőgazdasági bizottságnak a munkavállaló (1920:XVIII. tc. 4. § 1. pont) és a 10. kat. holdnál nagyobb birtokkal rendelkező birtokosok (1920:XVIII. tc. 4. § 3-5. pontok) választói csoportját képviselő tagjai által saját csoportjaik sorából választott munkások és birtokosok. A birtokosok választói csoportját képviselő tagok felét a 10. kat. holdnál nagyobb és a 100 kat. holdat meg nem haladó birtokkal rendelkező birtokosok választói csoportját képviselő tagok (1920:XVIII. tc. 4. § 3., 4. pontok), másik felét a 100 kat. holdat meghaladó birtokkal rendelkező birtokosok választói csoportját képviselő tagok (1920:XVIII. tc. 4. § 5. pont) maguk közül választják. A választást az illető mezőgazdasági bizottság elnöke vezeti.
Ha a tagok a mezőgazdasági bizottság választói csoportját képviselőknek valamelyik csoportjából nem választhatók meg, vagy a földmívelésügyi miniszter által megállapított határidő alatt nem választatnak meg, ugyanazt az érdekeltségi csoportot képviselő tagoknak kiküldése iránt a földmívelésügyi miniszter intézkedik.
Az elnököt és helyettes elnököt az illetékes mezőgazdasági kamara által e célra bizottságonként kijelölt öt egyén közül a gazdasági munkabérmegállapító bizottság rendes tagjai általános szótöbbséggel választják. Ha általános szótöbbséget egyik jelölt sem kap, a legtöbb szavazatot kapott két egyén között nyomban pótválasztást kell tartani. Az elnök és helyettes elnök választása iránt az illetékes mezőgazdasági kamara elnöke intézkedik; a választást az illető (járási, városi) mezőgazdasági bizottság elnöke vezeti.
Ha az elnök vagy a helyettes elnök személyére nézve az előbbi bekezdés értelmében megtartott választás eredménnyel nem jár, az elnököt, illetőleg helyettes elnököt a kamara által kijelölt öt egyén közül a földmívelésügyi miniszter nevezi ki.
A megválasztott elnököt és helyettes elnököt tisztében a földmívelésügyi miniszter erősíti meg; meg nem erősítés esetén a földmívelésügyi miniszter új választást rendel el.
A megválasztott bizottsági tagok nevét megválasztásuk után, az elnök és a helyettes elnök nevét pedig megerősítésük után az illetékes elsőfokú közigazgatási hatósággal és az illetékes mezőgazdasági kamara elnökségével azonnal közölni kell.
Az illetékes gazdasági felügyelő hivatalból tagja a bizottságnak, de szavazati joga nincs.
A bizottság jegyzői teendőit az illetékes közigazgatási hatóság által kirendelt tisztviselő látja el.
5. § Elnök és helyettes elnök csak magyarul írni és olvasni tudó teljes korú férfi, magyar állampolgár lehet.
Nem jelölhető elnökként és helyettes elnökként:
1. aki gondnokság vagy csődeljárás alatt áll;
2. akit bűntett, vagy nyereségvágyból elkövetett vagy az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvénybe (1921:III. tc.) ütköző vétség miatt jogerősen elítélték;
3. akit jogerősen hivatalvesztésre vagy politikai jogai gyakorlásának felfüggesztésére ítéltek, az ítélet hatálya alatt.
Elnök és helyettes elnök az illető járás (város) területén sem munkaadó, sem munkavállaló nem lehet és nem lehet a járási (városi) mezőgazdasági bizottság egyik érdekeltségi csoportjának sem tagja.
6. § A gazdasági munkabérmegállapító bizottság tagjai (póttagjai) megválasztásuk után, valamint az elnök és helyettes elnök megerősítésük után az illetékes elsőfokú közigazgatási hatóság képviselője előtt esküt tesznek arra, hogy a tisztükkel járó kötelességeket híven, pontosan és részrehajlás nélkül fogják teljesíteni. Az eskü letételéről készített jegyzőkönyvet az esküt tevő is aláírja.
7. § Az elnök és helyettes elnök tisztségét megszünteti:
a) felmentés,
b) olyan körülmény beállta, amely a jelölhetőséget kizárja (5. §).
A tagok tisztsége megszűnik:
a) a járási (városi) mezőgazdasági bizottsági tagság megszűntével (1920:XVIII. tc. 14. §),
b) felmentés folytán.
Azt a tagot (elnököt), aki ellen működéséből kifolyólag alapos észrevétel merül fel, vagy aki testi vagy szellemi fogyatkozás miatt tisztének betöltésére képtelenné vált, a földmívelésügyi miniszter tisztétől az illetékes mezőgazdasági kamara meghallgatásával bármikor felmentheti.
8. § A gazdasági munkabérmegállapító bizottság tagjai az elnök meghívására a bizottság ülésén pontosan megjelenni és résztvenni kötelesek.
A munkaadó köteles megengedni, hogy bizottsági taggá megválasztott alkalmazottja részt vegyen az ülésen, amelyre ebben a minőségben meghívták.
Az a tag, aki az ülésen szabályszerű meghívás ellenére igazolatlanul nem vett részt, úgyszintén az a munkaadó (gazda), aki alkalmazottját tagsági kötelezettségének teljesítésében kellő indok nélkül megakadályozza, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és nyolcezer koronáig, ismétlődés esetén tizenkétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
9. § A gazdasági munkabérmegállapító bizottság a munkabéreket (2. §) az elnökön kívül egyenlő arányban, két birtokos és két munkavállaló tag részvételével (4. §) zárt ülésben állapítja meg. Abban az esetben, ha sürgős intézkedésre van szükség és a kellő időben meghívott tagok nem teljes számban jelennek meg és póttagokkal a bizottság ki nem egészíthető az elnök egy birtokos és egy munkavállaló taggal állapítja meg a munkabéreket. A gazdasági felügyelő, ha az ülésen részt nem vesz, a megállapításról azonnal külön értesítendő.
A megállapításnál a munkások teljesítőképességére, nemére, korára és a teljesítendő munka minőségére figyelemmel kell lenni.
A bizottság végérvényes megállapítása minden hatósági eljárásra irányadó.
10. § A gazdasági munkabérmegállapító bizottságnak megállapítása ellen a bizottságnak bármely tagja a megállapítástól számított nyolc nap alatt a földmívelésügyi miniszterhez írásban előterjesztéssel élhet.
Az illetékes gazdasági felügyelő az értesülésétől, illetve az értesítés kézhezvételétől számított nyolc nap alatt önállóan élhet előterjesztéssel.
A végérvényesen megállapított legkisebb munkabéreket az illetékes járási főszolgabíró (polgármester) köteles a vármegyei hivatalos lap legközelebbi számában közzétenni és helyben a szokásos módon azonnal közhírré tenni.
11. § Az a munkaadó, aki a végérvényesen megállapított legkisebb munkabérek közhírré tétele után a megállapított legkisebb munkabérnél kevesebbért szerződtet munkást (napszámost), vagy kevesebbet fizet a munkásnak (napszámosnak), - amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá, különösen az 1920:XV. tc. rendelkezése alá nem esik, - kihágást követ el és tizenkétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
A munkás (napszámos) a munka megszűnte után is kilencven napon belül követelheti teljesített munkája után a megállapított legkisebb munkabér és a részére kifizetett munkabér közötti különbözetet.
12. § A büntető törvények alkalmazása szempontjából a gazdasági munkabérmegállapító bizottság hatóság (1914:XL. tc. 1. § 1. bek.); a bizottság elnöke és tagjai ebben a működésükben közhivatalnokok. (1878:V. tc. 461. §)
13. § A gazdasági munkabérmegállapító bizottság tagjai részére ebbeli teendőikért napidíj és utiköltségmegtérítés állapítandó meg.
A napidíj összegét és az utiköltség számításának kulcsát a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve rendeleti úton állapítja meg.
A gazdasági munkabérmegállapító bizottság költségei a földmívelésügyi miniszter tárcáját terhelik.
14. § A jelen törvény 8. és 11. §-aiban meghatározott kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a földmívelésügyi miniszter dönt.
15. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy jelen törvény 2-14. §-ainak hatályát szükség esetében az 1924. éven túl is kiterjeszthesse.
16. § A jelen törvény életbelépésének napját, valamint a végrehajtásához szükséges részletes szabályokat a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
Ezt a törvényt a földmívelésügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetemben hajtja végre.
