1. § Ennek a fejezetnek a rendelkezései abban az esetben nyernek alkalmazást, ha az elszámolandó jogviszony egyfelől magyar állampolgár, másfelől oly Szövetséges és Társult Hatalom, vagy ennek állampolgára közt áll fenn, amely állam a trianoni békeszerződés 231. Cikke e) pontjának megfelelő bejelentést tett Magyarországgal szemben.
2. § Idegen pénznemre szóló tartozás a jelen fejezet szempontjából magyar állampolgárnak a trianoni békeszerződés 231. Cikkének 1. vagy 2. pontja alá eső oly tartozása, amely eredetileg aranyra, ezüstre, vagy a koronaértéktől különböző bármely más pénznemre szólt; mindazonáltal nem számítanak ide az olyan pénztartozások, amelyek eredetileg oly állam pénznemére szóltak, amely állam a világháború alatt az Osztrák-Magyar Monarchiával szövetségben állott.
3. § Az idegen pénznemre szóló tartozást rendszerint tíz egyenlő félévi részletben kell a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalnál megfizenti. Az első részlet a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt, a további részletek pedig az említett határidőtől számított naptári félévenként esedékesek.
Ha a részletfizetési határidők betartása az adós gazdasági létét, vagy hivatásának, üzletének, iparának vagy gazdálkodásának folytatását veszélyeztetné, kivételes méltánylást érdemlő esetekben hosszabb részletfizetési határidőket lehet engedélyezni és a fizetendő részletek összegét le lehet szállítani vagy egyes részletek megfizetésére halasztást lehet adni.
A m. kir. pénzügyminiszter, ha külön nemzetközi egyezmény ezt lehetővé teszi, egyes a Szövetséges és Társult Hatalmakkal szemben fennálló viszonylatokban az első bekezdésben megállapítottnál hosszabb részletfizetési határidőket állapíthat meg. A második bekezdés ebben az esetben is megfelelően alkalmazandó.
4. § A békeszerződés 231. Cikkéhez tartozó Függelék 22. §-a vagy valamely nemzetközi egyezménynek e § helyébe lépő rendelkezése értelmében a hitelezőnek járó kamat a belső elszámolás szempontjából a tőkéhez számít.
A magyar adós a tartozás után attól a naptól, amelyen a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal a tartozást a szembenálló Hivatal javára írta, a tartozásnak és járulékainak általa való teljes kiegyenlítéséig ugyanannyi kamatot fizet, amennyit a magyar Hivatal a tartozás mindenkor fennálló része után a szembenálló Hivatalnak fizetni köteles.
5. § Az idegen pénznemre szóló tartozás részleteit az érdekelt Szövetséges és Társult Hatalom pénznemében, vagy az adós választása szerint ennek a pénznemnek a befizetés napját megelőző tőzsdei napon budapesti áru- és értéktőzsdén jegyzett záróárfolyamai (pénz- és árúárfolyam) középárfolyamán átszámítva, magyar koronákban kell befizetni. A befizetést a 12. §-ban megállapított határok közt az említett szakasz értelmében kiadandó Állami Kötelezvényekkel, az utóbbiak névértékén is lehet teljesíteni.
6. § Ha az adós idegen pénznemre szóló tartozására a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal javára legkésőbben a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított hat hónap alatt akként teljesít fizetést, hogy ezzel tartozásának és a 4. § szerint járó kamatnak legalább 40%-át kiegyenlíti, a befizetett összeget az adós javára a tartozás és kamata 5%-ával magasabb összeggel kell elszámolni; az előrefizetett összegnek minden 10%-os emelkedése esetében az adós javára eső 5% egy további százalékkal emelkedik.
7. § 1. Ha a magyar adós idegen pénznemre szóló tartozása (2. §) tekintetében joghatályos egyességet kötött, vagy ha ilyen egyességet kötni szándékozik, az egyesség joghatályos létrejöttének feltételével, az adóst kérelmére kivételesen a jelen §-ban meghatározott valamely módozat útján állami támogatásban lehet részesíteni.
a) Ha az egyesség létesítése alkalmas arra, hogy az adósnak egyébként veszélyeztetett gazdasági létét vagy hivatásának, üzletének, iparának vagy gazdálkodásának egyébként veszélyeztetett folytatását biztosítsa, kivételes méltánylást érdemlő esetekben az adósnak az egyesség teljesíthetése céljából kölcsönt lehet nyújtani; ebben az esetben az adós köteles a neki adott kölcsönt a meghatározandó részletekben a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalnak visszafizetni.
b) A jelen § 1. a) pontjában meghatározott feltételek fennforgása esetében az adós gazdasági romlásának megakadályozása érdekében szerényebb vagyoni viszonyok közt élő adósoknak az egyesség teljesíthetése céljából egészen kivételes méltánylást érdemlő esetekben vissza nem térítendő segítséget is lehet folyósítani.
2. Kölcsönnek a jelen § 1. a) pontja alapján való folyósítását az eset körülményeihez képest attól lehet függővé tenni, hogy az adós megfelelő biztosítékot nyújtson.
A kölcsönt vagy a segélyt az eset körülményeihez képest vagy a hitelező vagy az adós kezéhez, vagy pedig a szembenálló Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal részére kell folyósítani.
A jelen § 1. a), illetve b) pontjában foglalt feltételek fennforgása esetében kölcsönt vagy segélyt már megkötött, de egészen vagy részben még nem teljesített egyesség teljesítésének céljára is lehet folyósítani, segélyben pedig azt az adóst is lehet részesíteni, aki az egyességet már teljesítette.
3. Nem lehet kölcsönt vagy segélyt nyújtani olyan tartozásra vonatkozó egyesség előmozdítása céljából, amelynek jogcíme olyan külföldről behozott áru vételára, amelynek megszerzése nem az adós foglalkozása körében való feldolgozás vagy továbbeladás céljából történt.
4. Azt az adóst, aki az egyesség teljesítésére valamely Szövetséges és Társult Hatalom területén zár alá vett saját vagyonát, vagy az ily vagyonának felszámolásából eredő hozadékot használja fel, a jelen § alapján az 1. és a 2. pontban meghatározott egyébb feltételek fennforgása esetében is kölcsönben vagy segélyben csak a tartozásnak így nem fedezett összege tekintetében lehet részesíteni.
5. Az adóst a jelen § alapján segélyben csak annyiban lehet részesíteni, amennyiben tartozása a jelen törvény szerint elszámolandó követeléseivel betudás útján ki nem egyenlíthető.
8. § Az eredetileg koronaértékre szóló, a trianoni békeszerződés 231. Cikkének d) pontja értelmében az érdekelt Szövetséges és Társult Hatalom pénznemére átszámítandó tartozás („koronatartozás”) átszámításából eredő többletet tíz, egyenlő féléves részletben kell a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalnál megfizetni.
A békeszerződés 231. Cikkéhez tartozó Függelék 22. §-a értelmében a hitelezőnek járó kamat a belső elszámolás szempontjából a tőkéhez számít; a 4. §-ban foglalt szabályok ide is szólnak.
A tartozás névértékét és az átszámításból eredő többlet első részletét a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt, még pedig az illető idegen pénznemre átszámítva kell megfizetni. Az átszámítás alapjául a hónapnak a fizetési meghagyás kézbesítését közvetlenül megelőző első, vagy tizenötödik napján jegyzett középpárfolyam (5. §) szolgál.
A részletfizetési határidők meghosszabbítására, a fizetendő részletek leszállítására és az egyes részletek megfizetése tekintetében adható halasztásra vonatkozólag a 3. § második és harmadik bekezdésében foglalt rendelkezések a koronatartozásokra is kiterjednek.
Ha a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal a koronatartozást nemzetközi egyezmény alapján kamatmentes részletekben törlesztheti, az elszámolás az adóssal szemben a tartozásnak 5%-os kamat leszállításával megállapított összege alapján történik.
A részleteket az érdekelt Szövetséges és Társult Hatalom pénznemében, vagy az adós választása szerint ennek a pénznemnek a befizetés napját megelőző tőzsdei napon a budapesti áru- és értéktőzsdén jegyzett záróárfolyamai (pénz- és árúárfolyam) középárfolyamán átszámítva magyar koronákban kell befizetni. Ilyen kivételes méltánylást érdemlő eset különösen az, ha az a váltó vagy kereskedelmi papír, amelyen az elszámolandó követelés alapul, a kötelezett kifejezett hozzájárulása nélkül került a külföldi hitelező birtokába.
A 6. §-ban foglalt kedvezmény a koronatartozásokra teljesített befizetésekre is kiterjed.
9. § A 3. § második bekezdésében meghatározott feltételek meglétében a koronatartozás átszámításából eredő többlet 20%-át az államkincstár terhére át lehet venni; egészen kivételes méltánylást érdemlő esetekben az átszámításból eredő többletnek magasabb hányadát is át lehet venni az államkincstár terhére. A befizetést a 12. §-ban megállapított határok közt az említett szakasz értelmében kiadandó Állami Kötelezvényekkel, az utóbbiak névértékén is lehet teljesíteni.
A koronatartozásokra vonatkozó egyességek létesítése esetében, amennyiben a hitelező fennálló követelésének legalább 25%-át az egyességben elengedi - az egyesség szerint járó összeg 25%-át az államkincstár viseli. Az idevonatkozó részletesebb szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
Koronatartozásra vonatkozó egyesség létesítésének előmozdítása céljából a 7. § megfelelő alkalmazásával kölcsönt is lehet folyósítani; a 7. § 3-5. pontjai ide is szólnak.
Állami hozzájárulás engedélyezése esetében a 6. § alkalmazásának helye nincs.
Ha a koronatartozás abból ered, hogy Magyarországon székhellyel bíró valamely jogi személy magyar államadóssági címlet szelvényét, vagy kisorsolás folytán vagy egyébként esedékessé vált ily címlet ellenértékét a hitelező javára írta, akkor az átszámításból eredő többletet az államkincstár viseli.
10. § A 8. és 9. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a trianoni békeszerződés 231. Cikkének d) pontja alá eső olyan tartozásokra is, amelyek eredetileg olyan állam pénznemében voltak kifejezve, amely állam a világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchiával szövetségben állt.
11. § Idegen pénznemre szóló követelés a jelen fejezet szempontjából magyar állampolgárnak a trianoni békeszerződés 231. Cikkének 1-4. pontja alá eső oly követelése, amely eredetileg aranyra, ezüstre, vagy a magyar koronaértéktől különböző bármely más pénznemre szólt, és amelyet valamely szembenálló Hivatal a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal javára írt; mindazonáltal nem számítanak ide az olyan pénzkövetelések, amelyek eredetileg oly állam pénznemére szóltak, amely állam a világháború alatt az Osztrák-Magyar Monarchiával szövetségben állt.
Idegen pénznemre szóló igények a jelen fejezet szempontjából magyar állampolgároknak az előbbi bekezdésben említett pénznemekre szóló azok az igényei, amelyeket a jelen törvény értelmében az államkincstár ellen azon az alapon támaszthatnak, hogy valamely Szövetség és Társult Hatalom az igénylőnek valamely javát, jogát vagy érdekét zár alá vette és felszámolta, és ennek ellenértékét a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal javára írta.
12. § Az idegen pénznemre szóló követeléseket és igényeket a magyar hitelezővel szemben abban a pénznemben és abban az összegben kell elszámolni, amelyben azokat a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatallal szemben a szembenálló Hivatal elszámolta.
Az elszámolt összeget a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal a magyar hitelezőnek rendszerint Állami Kötelezvényekben folyósítja, még pedig arra a pénznemre szóló címletekben, amely pénznemben az elszámolás történt.
Az Állami Kötelezvények bemutatóra szólnak, legfeljebb 20 év alatt sorsolás útján törlesztendők és 3.5%-kal kamatoznak.
A kamatfizetés és a sorsolás útján való törlesztés az 1926. évi január hó 1-ső napján veszi kezdetét. A mindenkor forgalomban levő Állami Kötelezvényeknek évente legalább 5%-át kell kisorsolni.
A kamatot és a kisorsolt címletek névértékét az államkincstár választása szerint akár valóssággal abban a pénznemben, amelyről a címlet szól, akár az esedékesség napját megelőző hónapban a budapesti áru- és értéktőzsdén jegyzett záróárfolyamok (pénz és árú) középárfolyamán számítva hazai országos pénznemben fizetheti.
Az Állami Kötelezvényekkel legfeljebb a fizetendő összeg 50%-a erejéig a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal javára is lehet fizetést teljesíteni. Ha Állami Kötelezvényekkel más pénznemre szóló tartozást fizetnek be, mint amelyről a kötelezvények szólnak, akkor az átszámításra az 5. §-ban megállapított árfolyam az irányadó.
A magyar hitelezőnek idegen pénznemre szóló megállapított követelése vagy igénye és a jelen törvény szerint elszámolandó tartozása a megfelelő összeg erejéig beszámítás útján nyer kiegyenlítést (28. §).
A pénzügyminiszter az Állami Kötelezvények kibocsátásával és pénzszolgálatának lebonyolításával a Pénzintézeti Központot is megbízhatja, és a Kötelezvények alakját, címletbeosztását, valamint a pénzszolgálat részletes szabályait rendelettel állapítja meg.
13. § Idegen pénznemre szóló, kisebb összegű követeléseket és igényeket hazai országos pénznemben készpénzben is ki lehet elégíteni. Ebben az esetben az átszámításra annak a napnak középárfolyama (5. §) az irányadó, amelyen a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalnak a szembenálló Hivatal a követelést vagy igényt javára írta.
A pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg azt a legmagasabb összeget, amely egy-egy félnek, vagy egy-egy követelés vagy igény címén készpénzben kifizethető.
14. § Az Állami Kötelezvényekben a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal javára történő fizetéseket a címletek névértékén kell elszámolni. Előre történő fizetések tekintetében a 6. §-t ebben az esetben is alkalmazni kell.
15. § Koronakövetelés a jelen fejezet szempontjából magyar állampolgárnak a trianoni békeszerződés 231. Cikkének 1. vagy 2. pontja alá eső oly követelése, amely eredetileg koronaértékre szólt és a trianoni békeszerződés 230. Cikkének d) pontja értelmében az érdekelt Szövetséges és Társult Hatalom pénznemére számítandó át.
A követeléshez számítandó a trianoni békeszerződés 231. Cikkéhez tartozó Függelék 22. §-a szerint vagy valamely nemzetközi egyezménynek a § helyébe lépő rendelkezése értelmében járó kamat is.
16. § A koronakövetelést névértékben, hazai országos pénznemben kell a magyar hitelezőnek kifizetni. A kifizetendő összeg után attól a naptól, amelyen a követelést a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalnak a szembenálló Hivatal javára írta, a kiutalás napjáig 5% kamat jár.
A trianoni békeszerződés 231. Cikkének d) pontja alapján történő átszámításából származó többlet a m. kir. államkincstár javára esik. Az ezen az alapon megtakarított összegek kizárólag a 7. és 9. §-ban megállapított célokra, valamint a 12. § alapján kiadható Állami Kötelezvények törlesztésére fordíthatók.
Ha a koronakövetelés magyar hitelezőjének a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal útján rendezendő tartozása áll fenn, akkkor a tartozás összege erejéig a koronakövetelést abban a pénznemben és összegben kell betudni, amelyben a koronakövetelést a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalnak a szembenálló Hivatal (Hivatalok) javára írta. A koronakövetelés fejében a magyar Hivatal javára írt összegnek a tartozást meghaladó részösszeg azonban a trianoni békeszerződés 231. Cikkének d) pontjában meghatározott árfolyamon hazai országos pénznemre számítandó át és ebben folyósítandó a magyar hitelező javára.
17. § Magyar hitelezőnek a trianoni békeszerződés 231. Cikke 1. vagy 2. pontja alá eső, eredetileg oly állam pénznemére szóló követelése, amely állam a világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchiával szövetségben volt, és amely követelést a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalnak a szembenálló Hivatal javára írt, az eredeti pénznemnek a jóváírás napján jegyzett középárfolyamán (5. §) készpénzben, hazai országos pénznemben fizetendő ki a magyar hitelezőnek. A 16. § utolsó mondata ide is szól.
18. § A belső elszámolás szempontjából adósnak vagy hitelezőnek rendszerint azt kell tekinteni, aki a nemzetközi elszámolásban adósként vagy hitelezőként szerepel.
Ha azonban az ügyfél megbízási viszonyból kifolyólag, vagy egyébként harmadik személy érdekében, vagy számlájára járt el, és az érdekelt harmadik személyt megnevezi, akkor az utóbbi beleegyezése esetében az elszámolás közvetlenül vele történhetik. Mindazonáltal, ha az ilyen közvetlen elszámolás az érdekelt harmadik személy jogviszonyaival vagy személyes körülményeivel kapcsolatos valamely okból az államkincstárra lényegesen kedvezőtlenebb volna, mintha az elszámolás a nemzetközi elszámolásban szereplő féllel szemben történnék, akkor a harmadik személy bevonását mellőzni lehet.
A nemzetközi elszámolásban szereplő ügyfélnek a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatallal szemben fenálló kötelezettségét az előző bekezdés szerint esetleg történő közvetlen elszámolás nem szünteti meg.
19. § Az a követelés, amelyet a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal valmely szembenálló Hivatal javára írt, a m. kir. államkincstárra szállt át; ugyancsak a m. kir. államkincstárra szállt át a követelés biztosítására szolgáló jelzálogjog, kézizálogjog és az adós kezese ellen fennálló követelés is; ezeknek a jogoknak a gyakorlása körül a m. kir. államkincstárt a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal képviseli.
Az előbbi bekezdésben meghatározott követelést a magyar adós csődjében (kényszerfelszámolásában) vagy a csődönkívüli kényszeregyességi eljárás során a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal érvényesítheti, a hitelezőt megillető jogcselekményeket ebben az esetben a Hivatal végzi.
20. § A m. kir. államkincstárt a jelen törvény alapján megillető követelés tíz év alatt évül el; az elévülési idő attól a naptól számít, amelyen a szembenálló Hivatalnak a követelés alapjául szolgáló terhelésről szóló értesítése a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalhoz beérkezett.
A m. kir. államkincstár ellen a jelen törvény alapján támasztható követelés vagy igény öt év alatt évül el; az elévülés azzal a nappal kezdődik, amelyben a szembenálló Hivatalnak a követelés vagy az igény elszámolására vonatkozó értesítése a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalhoz érkezett.
21. § A jelen törvény alkalmazása körében felmerülő ügyekben rendszerint a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal jár el, hacsak a jelen törvény vagy egyéb jogszabály másként nem rendelkezik.
22. § A jelen törvény alkalmazása körében felmerülő azokban az ügyekben, amelyekben a belső elszámolás során a magyar állampolgártól követelhető szolgáltatás vagy más kedvezmény mértékének vagy módjának megállapítása az I. fejezet szerint szabad mérlegelés tárgya, illetőleg az eset körülményeitől tehető függővé, a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal melett szervezett Döntőbizottság jár el, hacsak a jelen törvény vagy egyéb jogszabály másként nem rendelkezik.
23. § A Döntőbizottság elnökét és a szükséges számú elnökhelyettest a pénzügyminiszter nevezi ki.
A Döntőbizottság többi tagját a szükséges számban a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve nevezi ki, még pedig felerészben tényleges állami szolgálatban álló tisztviselők sorából, felerészben pedig a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal mellé rendelt Tanács részéről javaslatba hozott gazdasági, pénzügyi és igazságügyi szakférfiak sorából, és lehetőleg úgy, hogy a Döntőbizottságban a belső elszámolással érintett fontosabb érdekkörök képviselve legyenek.
A m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal mellé rendelt Tanács tagjai:
1. a pénzügyminiszter, a kereskedelemügyi miniszter és az igazságügyminiszter részéről kinevezett egy-egy tag és ezek egy-egy helyettese;
2. a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Budapesti Árú- és Értéktőzsde, a Budapesti Ügyvédi Kamara, a gyáriparosok Országos Szövetsége, az Országos Iparegyesület, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület, a Baross-Szövetség, a Pénzintézetek Országos Egyesülése, a Magyar Jogászegylet, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, továbbá a Brit-Magyar, a Francia-Magyar és az Olasz-Magyar Kereskedelmi Kamarák, valamint a pénzügyminiszter részéről esetleg még kijelölendő testületek egy-egy állandó kiküldöttje;
3. tizenkét meghívott tag és 4 póttag, akiket a gazdasági, pénzügyi és igazságügyi szakférfiak sorából a Hivatal elnökének előterjesztésére a pénzügyminiszter hív meg.
24. § A Döntőbizottság öttagú tanácsban határoz, amelynek elnöke a Döntőbizottság elnöke, vagy valamelyik elnökhelyettes és amelyben két tényleges állami szolgálatban álló, és a Tanács javaslatára kinevezett két tag foglal helyet. A Döntőbizottság tagjait a Döntőbizottság elnöke esetről-esetre hívja meg.
A Döntőbizottság szótöbbséggel határoz.
Az elnök a Döntőbizottság bármely határozata ellen az államkincstár érdekében halasztó hatályú óvással élhet, amely esetben a pénzügyminiszter az ügyet felülvizsgálja és a Döntőbizottságot arra utasíthatja, hogy a m. kir. államkincstár érdekeinek figyelembevételével új határozatot hozzon.
A Döntőbizottság elnöke és tagjai ülésenként jelenléti díjban részesülnek, amelynek összegét a pénzügyminiszter állapítja meg.
25. § A m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal az elszámolást hivatalból teljesíti.
A m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal az elszámolást az államkincstár érdekében az elszámolás keltétől számított három éven belül hivatalból helyesbítheti.
Az ügyfél a jogerős (33. §) elszámolás kézbesítésétől számított három éven belül az elszámolás helyesbítését kérheti, ha olyan új tényeket vagy bizonyítékokat hoz fel, amelyeket az alapeljárásban saját hibáján kívül nem érvényesíthetett; ebben az esetben a hivatal az elszámolást az államkincstár javára az előbbi bekezdésben megállapított határidő eltelte után is egyidejűleg helyesbítheti.
26. § Ha a Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal előtt folyamatba tett eljárás során a fél olyan, a körülmények mérlegelésétől függő térítés, kölcsön, segély, támogatás vagy egyéb kedvezmény nyújtását kéri, amelyre vonatkozólag a határozathozatal a 22. § szerint a Döntőbizottság hatáskörébe tartozik, a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal az ügyet a Döntőbizottsághoz teszi át.
27. § A m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal az ügyet akkor is a Döntőbizottsághoz teszi át, ha a belső elszámolás során a magyar állampolgártól követelhető szolgáltatás mértékének megállapítása a jelen törvény I. fejezete szerint szabad mérlegelés tárgya, illetőleg az eset körülményeitől tehető függővé (22. §).
28. § A m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal olyan esetben, amikor az adósnak a jelen törvény értelmében a Hivatal útján elszámolandó vagy esetleg beszámítható (35. §) követelése van vagy amikor az adós ezt valószínűsíti, a fél kérelmére ideiglenes elszámolást adhat.
A Hivatal a hitelezővel való elszámolást függőben tarthatja, ha valószínű, hogy a hitelezőnek a Hivatal útján elszámolandó tartozása van. A Hivatal ilyen esetben ideiglenes elszámolást is adhat, és a követelés folyósítását biztosítéktól teheti függővé.
29. § Ha a belső elszámolásba bevont ügyfél a 18. § alkalmazását kéri, vagy ha harmadik személy ellen visszkeresetet a belső elszámolás eredményéhez képest kíván érvényesíteni (36. §), végül, ha harmadik személyt a belső elszámolás eredményéhez képest kíván kielégíteni (37. §), akkor kérheti, hogy a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal a harmadik személynek az elszámolásra való nyilatkozást tegye lehetővé.
Az a harmadik személy, aki az ügyfél és a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal közt folyamatban levő belső elszámolás eredménye körül adósként (36. §) vagy hitelezőként (37. §) érdekelve van, kérheti, hogy a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal tegye részére lehetővé, hogy az elszámolás kérdésében nyilatkozzék.
A m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal a jelen § alapján előterjesztett kérelem tárgyában hozott határozata fellebbvitellel meg nem támadható, és a belső elszámolásba bevont ügyfélnek a harmadik személyhez való jogviszonyát nem érinti.
30. § A magyar hitelező javára a Hivatal részéről a jelen törvény alkalmazásával utalványozott összeg, úgyszintén az Állami Kötelezvények vagyonváltság alá nem esnek.
31. § A m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal elszámolása, ha fizetési kötelezettséget állapít meg, végrehajtható (33. §) közokirat. A végrehajtás a közadók behajtásának módjára történik.
32. § A Hivatal részéről az 1922. évi XVI. törvénycikk 4. §-a alapján szedhető díjak az elszámoláskor figyelembe veendők és fedezetük a fél javára történő utalványozáskor visszatartandó.
A koronakövetelés (15. §) után a Hivatal részére díj nem jár.
Ha a békeszerződés 231. Cikkéhez tartozó Függelék 10. §-ának 1. bekezdése értelmében bírságot vagy 20. §-ának 2. bekezdése értelmében illetéket írtak a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal terhére, azt azon magyar állampolgár idegen pénznemre szóló tartozásának kell tekinteni, aki a bírság vagy illeték kiszabására okot adott.
33. § A m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal olyan határozata ellen, amely elszámolást tartalmaz, közlésétől számított nyolc nap alatt előterjesztést lehet benyujtani, amelyet maga a Hivatal bírál el.
Az előterjesztés következtében hozott elutasító határozat ellen az elszámolás jogossága kérdésében közlésétől számított tizenöt nap alatt panasszal lehet élni a m. kir. Közigazgatási Bírósághoz.
A panasznak rendszerint halasztó hatálya nincs; a Hivatal azonban a megtámadott határozat végrehajtását megokolt esetben felfüggesztheti, vagy korlátozhatja.
A m. kir. Közigazgatási Bíróság ezekben az ügyekben háromtagú tanácsban határoz; a határozathozatalban a Bíróságnak csak bírói képesítéssel bíró tagjai vehetnek részt. Egyebekben az eljárásra az 1896:XXVI. tc. szabályait megfelelően alkalmazni kell.
34. § A m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal mellett működő Döntőbizottsághoz szóló beadványokat a Hivatalnál kell benyujtani.
A m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal előtti eljárásra vonatkozólag az 1922. évi XVI. tc. 3. §-ában megállapított szabályok és a m. kir. minisztériumnak abban adott felhatalmazás, amennyiben a jelen törvény másként nem intézkedik, a Döntőbizottság előtti eljárásra is kiterjednek.
A Döntőbizottsághoz intézett beadványok illetékmentesek.
A Döntőbizottság határozatát a 33. § alapján panasszal nem lehet megtámadni.
35. § Abban a kérdésben, megtéríti-e a magyar állam és mennyiben téríti meg a magyar állampolgárnak abból felmerült kárát, hogy valamely javát, jogát vagy érdekét oly Szövetséges és Társult Hatalom, amely a trianoni Békeszerződés 231. Cikke e) pontjának megfelelő bejelentést Magyarországgal szemben nem tett, zár alá vette és felszámolta, külön törvény fog rendelkezni.
Ennek a kérdésnek törvényhozási rendezéséig a pénzügyminiszter olyan magyar állampolgárral szemben, aki a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalnak a jelen törvény alapján fizetést tartoznék teljesíteni és aki az előbbi bekezdésben körülírt okból kárt szenvedett, a tartozás behajtását felfüggesztheti, vagy a tartozásnak a valószínű kár összegét meghaladó részére korlátozhatja.
36. § Ha a Magyarországon lakóhellyel bíró magyar adós az 1919. évi augusztus hó 6. napja előtt keletkezett tartozása tekintetében a jelen törvény erejénél fogva, vagy a Szövetséges és Társult Hatalmak valamelyikének területén lakó hitelezővel létesített egyesség alapján fizetési halasztásban, részletfizetési kedvezményben, vagy akár a tőkére, akár a kamatra vonatkozólag elengedésben részesül, akkor az ilyen adós (a közvetlen adós) ezekben a kedvezményekben aránylagosan részesíteni köteles azt a Magyarország területén lakó magyar adósát (a közvetett adóst), aki ellen olyan követelése van, amely gazdaságilag összefügg az említett külföldi tartozással.
A közvetett adós ebben az esetben ugyanolyan módon köteles teljesíteni, ahogy a jelen törvény szerint a teljesítésre a közvetlen adós köteles. Ha az egyességben megállapított fizetési mód kedvezőbb, akkor ez az irányadó.
37. § Ha az a követelés, vagy igény, amelyet a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal a magyar hitelezővel szemben elszámolt, megbízási viszonyból kifolyólag, vagy más magánjogi alapon a magyar hitelező (a közvetlen hitelező) és harmadik személy (a közvetett hitelező) viszonyában az utóbbit illeti meg, akkor a közvetett hitelező a közvetlen hitelezőtől teljesítést csak azon a módon követelhet, amelyen a Hivatal a közvetlen hitelezőt kielégítette.
38. § A 36. és 37. § rendelkezései a fennálló bírói hatáskört és illetékességet nem érintik.
39. § A pénzügyminiszter az egyes Szövetséges és Társult Hatalmakkal szemben fennálló viszonylatokban oly határidőket tűzhet ki, amelyeken belül a magyar hitelezők kötelesek a Békeszerződés 231. Cikkének 1-4. pontjai alá eső követeléseiket és 232. Cikke alá eső igényeiket a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalnál bejelenteni.
A bejelentés szándékos vagy gondatlan elmulasztása esetén a pénzügyminiszter esetről-esetre kimondhatja, hogy a követelés vagy az igény megtérítés nélkül az államkincstárra száll át.
A pénzügyminiszternek az előbbi bekezdés alapján hozott határozata ellen a m. kir. Közigazgatási Bírósághoz panasznak van helye azon az alapon, hogy a felet szándékos vagy gondatlan mulasztás nem terheli. Az eljárásra egyebekben a 33. § nyer alkalmazást.
40. § Ez a törvény nem érinti az 1922:XVI. tc. II. fejezetében és az 1922:XXVIII. tc. 2. és 3. §-aiban foglalt rendelkezéseket, sem pedig a pénzügyminiszternek az Osztrák-Magyar-Bank felszámolásával kapcsolatban az 1921:XXVI. tc. 10. §-ában megadott felhatalmazást.
41. § Azt a magyar adóst, aki valamely külföldi, vagy külföldön lakó hitelezővel szemben fennálló és a Békeszerződés rendelkezései alá eső tartozását a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kibocsátott valamely rendelkezésre hivatkozással letétbe helyezte, a letétbehelyezés a tartozás alól csak abban az esetben mentesíti, ha a hitelező a letétet teljesítésül elfogadja. Ha a tartozás a letétbehelyezéssel nem szűnt meg, a netán járó kamatra azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek a letét hiányában irányadók volnának.
Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezések arra az esetre is állnak, ha a hitelező a követelést a Békeszerződés 231. Cikke alapján a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal útján érvényesíti.
A letétbehelyezés alapján az államkincstár ellen a letétbe helyezett összegen felül sem a letevő, sem a harmadik személy sem kártérítés címén, sem más címen semmiféle követelést nem érvényesíthet.
Az előbbi rendelkezések nem zárják ki a letétbe helyező részéről a Békeszerződés 231. Cikke alapján ellene érvényesített követeléssel szemben a magánjogi szabályai szerint különben támasztható kifogások érvényesítését.
Ha a letétel az 1918. évi november hó 1. napja előtt történt, a pénzügyminiszter méltánylást érdemlő esetben az adósnak a magyar koronaérték nemzetközi árfolyama csökkenéséből eredő kárát egészben vagy részben megtérítheti.
42. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe.
Végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.
