1. § (1) A jövedelemadó- és vagyonadónak az 1922. és 1923. évre való kivetése elmarad.
(2) Azok az adózók, akiknek terhére az 1921. évre jövedelem- és vagyonadót vetettek ki, az 1922. évre jövedelem- és vagyonadó fejében az 1921. évre kivetett jövedelem- és vagyonadó összegének ötszörösét, az 1923. évre pedig az 1921. évre kivetett jövedelem- és vagyonadó összegének húszszorosát kötelesek megfizetni.
(3) Ha az 1921. évre kivetett jövedelemadó alapjának kiszámításánál számbavett nyers jövedelemben házbirtokból vagy szőllőbirtokból származó jövedelem is van, az 1922., illetve 1923. évekre szóló jövedelem- és vagyonadót hivatalból a (2) bekezdésben foglaltaknál kisebb többszörössel kell előírni. A többszörösöket a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg oly módon, hogy abban az esetben, ha az adózónak a ház- vagy szőllőbirtokból származó nyers jövedelme az összes nyersjövedelemnek 90%-át meghaladja, az 1921. évre kivetett jövedelemadó többszörösének egyáltalán nincs helye, viszont ha a ház- vagy szőllőbirtokból származó nyers jövedelem az összes jövedelemnek 20%-át nem haladja meg, hivatalból a szorzószámok leszállításának helye nincs.
(4) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy abban az esetben, ha akár az adózók panasza alapján, akár hivatalból megállapíttatnék, hogy egyes adófelszólamlási bizottság területén az adókat helytelenül vagy a hasonló viszonyok között lévő más területekkel szemben aránytalanul vetették ki, kizárólag az 1922. és 1923. évre szóló adók megállapítása szempontjából az 1921. évre kivetett adók felülvizsgálatát és újabb megállapítását elrendelhesse.
(5) Az 1922. évre, valamint az 1923. év első három negyedére eső adót az 1923. évi október hó végéig, az 1923. év negyedik negyedére eső adót pedig az 1923. év végéig kell befizetni.
(6) Abban az esetben, ha az adózó az 1922. évre járó jövedelem- és vagyonadó fejében az 1921. évre kivetett jövedelem- és vagyonadó összegével egyenlő összeget 1923. év június hó végéig fizette be, ez a fizetés az ő javára kétszeres összegében, ha pedig az 1923. évre járó jövedelem- és vagyonadóra 1923. évi június hó végéig legalább az 1921. évre kivetett jövedelem- és vagyonadó összegének felét fizette be, ez a fizetés az ő javára háromszoros összegében számolandó el. Egyéb esetekben a jelen törvény életbelépte előtt fizetett összegek a (2)-(3) bekezdés szerint előírandó tartozás törlesztésére egyszeres összegükben számolandók el.
(7) A (2)-(3) bekezdés rendelkezései szerint többszörös összegben előírt jövedelem- és vagyonadó helyesbítésének helye van, ha az adózó 1923. évi január hó 15-ikéig benyujtandó részletes bevallás alapján az előírt adók helyesbítését azon a címen kéri, hogy - akár valamely jövedelemforrásnak időközben történt megszünése folytán, akár más okból - az 1922. évi jövedelme az 1921. évi jövedelemadó alapjáúl vett jövedelem ötszörösét vagy az 1923. évi jövedelme az 1921. évi jövedelemadó alapjául vett jövedelem húszszorosát nem éri el; illetve, hogy az 1921. év végén mutatkozó vagyonának az értéke az 1921. évi vagyonadó alapjául vett érték ötszörösét vagy az 1922. év végén mutatkozó vagyonának az értéke az 1921. évi vagyonadó alapjául vett érték húszszorosát nem éri el.
(8) Az előző bekezdésben említett esetekben az előírt adók helyesbítése úgy történik, hogy az 1921. évre kivetett jövedelem- és vagyonadó az új megállapításnak megfelelő számmal szorzandó. A szorzó szám csak egész szám lehet.
(9) Ha az adózó a jövedelem- és vagyonadó helyesbítését kérte, az (5) bekezdésben megállapított határidőn belül az 1921. évre kivetett adó ötszörös, illetve húszszoros összegének legalább 60%-át köteles befizetni. Abban az esetben azonban, ha a helyesbítésre irányuló kérelem részben vagy egészben alaptalannak bizonyul, a megállapítás szerint fizetendő többlet után a 2. § (1) bekezdésében megállapított adópótlékot az (5) bekezdésben megszabott határidőktől kezdve kell fizetni. Ha azonban az adóköteles e kedvezménnyel nem él, hanem a (2) pontban előírt adót az (5) pontban előírt határidőn belül - a helyesbítés iránt beadott kérelem dacára - egész összegében befizeti, ez esetben sem a 2. §-ban megállapított adópótlékkal nem sújtható, sem pedig a (2) pont szerint fizetendő összegeknél nagyobb összeg reá ki nem vethető; megjegyezvén, hogy ez a rendelkezés a (11) pont alatti határozmányt nem érinti.
(10) A jelen törvény rendelkezései szerint fizetendő jövedelem- és vagyonadót készpénz helyett saját jegyzésből származó, nosztrifikált háborús államadóssági címletekkel (hadikölcsönkötvényekkel és pénztárjegyekkel) is lehet fizetni. Ezeket a címleteket a fizetésnél az állampénztárak az 1921:XXXVI. tc. rendelkezéseinek megfelelően csökkentett értékben számolják el.
(11) Utasíttatik a pénzügyminiszter, hogy gondoskodjék azoknak az adózóknak megfelelő megadóztatásáról, akik az 1921., 1922., illetve 1923. években váltak adókötelesekké, továbbá, akiknek jövedelme, illetve vagyona az 1922. és 1923. években új jövedelemforrások megnyilása, új vagyontárgyak megszerzése folytán vagy egyéb okból az ötszörösnél, illetve húszszorosnál nagyobb arányban emelkedett. Utasíttatik továbbá, hogy az 1924. évtől kezdve járó jövedelem- és vagyonadó kivetésére nézve az 1923. évi október hó végéig törvényjavaslatot terjesszen elő. Az új adóztatásnál az 500 arany koronánál kisebb jövedelmek és vagyonok a jövedelem- és vagyonadó alól teljesen mentesek.
2. § (1) Aki a terhére előírt köztartozásokat a befizetésre nézve tövényes rendelkezésekkel megállapított határidő leteltéig önként be nem fizette, a késedelem minden megkezdett hónapjára adópótlék címén a hátralékos összeg 10%-át köteles megfizetni.
(2) A pénzügyminiszternek joga van az előző bekezdésben említett adópótlék kulcsát a mindenkori viszonyokhoz képest időről-időre rendelettel felemelni vagy leszállítani.
(3) Az adópótlék méltányosságból való leszállításának vagy elengedésének helye nincs.
(4) Arra az időre, amelyre az első bekezdés értelmében adópótlékot kell fizetni, a hátralékos köztartozás után késedelmi kamat nem jár.
(5) Azok után a hátralékok után, amelyek a jelen törvény életbelépte előtt váltak esedékessé, a jelen törvény életbeléptét követő hónap első napjáig késedelmi kamat, a további időre pedig az első bekezdésben megszabott adópótlék fizetendő.
(6) E törvény hatálya alatt szünetel mindazoknak a törvényes rendelkezéseknek érvényessége, amelyek a késedelmes fizetés esetére pótlékot vagy bírságot állapítanak meg. Azokra a bélyegjegyekkel lerovandó köztartozásokra azonban, amelyeknél a lerovás elmulasztása esetén a tartozás bizonyos hányadát vagy többszörösét kell bírság vagy felemelt illeték címén fizetni, ez a rendelkezés nem alkalmazható és ezeknél a 10%-os pótlékot úgy az egyszeres illeték, mint a bírság, illetve felemelt illeték után meg kell fizetni akkor, ha azokat a fél fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 30 nap alatt meg nem fizeti.
(7) A búzaértékben előírt köztartozásokra ennek a szakasznak a rendelkezései nem terjednek ki.
3. § (1) Az állami borital- és húsfogyasztási adók megszünnek, és a borfogyasztás után - ideértve a pezsgőt és a gyümölcsbort is - valamint a húsfogyasztás után a városok (községek) önálló alapon adót vethetnek ki, és pedig visszamenőleg attól az időponttól kezdődő hatállyal, amikor az állammal szemben fennállott kötelezettség megszünt.
(2) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a fogyasztási adók kirovásának és kezelésének módját, valamint az alkalmazható legnagyobb adótételt rendelettel szabályozhassa.
(3) A borital- és húsfogyasztási adókra nézve eddig fentálló törvényes rendelkezések, valamint a magyarországi városok és községek fogyasztási adó természetű jövedelmeinek ideiglenes rendezéséről szóló 1899:VI. tc. és az ennek hatályát meghosszabbító 1901:XVIII. tc. és az 1906:II. tc. 6. §-a hatályukat vesztik.
(4) A városok és községek a területükön fogyasztott sör és égetett szeszes italok és folyadékok után a pénzügyminiszter által megállapított módon és tételek szerint városi (községi) sör, illetve szeszfogyasztási adópótlékot szedhetnek.
(5) A városok (községek) az előbb említett adókon, illetve adópótlékon kívül az állami fogyasztási adókkal megrótt cikkek fogyasztása vagy bevitele után (ezidőszerint ily cikkek a cukor, a szesz, a sör, az ásványolaj, a gyufa, a szivarkahüvely, a szivarkapapir) háztartásuk szükségleteinek fedezésére semminemű fogyasztási adót vagy beviteli díjat, bármely néven vagy címen nem szedhetnek.
(6) Ez a tilalom nem vonatkozik az úgynevezett kövezetvámra, híd- és révvámra (Budapesten városi vám), amelyek a fent említett cikkek beszámítása alkalmával is szedhetők, azonban csakis a többi árúcikkek beszállítása alkalmával szedett tételekkel arányos mérvben.
(7) Mindazon mulasztás vagy cselekmény, amely a városok és községek által a fentiek értelmében szedhető fogyasztási adókat, illetve adópótlékokat megrövidíti, vagy a megrövidítés veszélyének teszi ki, jövedéki kihágást képez és a megrövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó, illetve adópótlék négyszeres összegétől annak nyolcszoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. Minden egyéb a jelen §-ba vagy az annak alapján kiadott rendeletekbe ütköző cselekmény vagy mulasztás, mint szabályellenesség 100,000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
(8) A büntető eljárás tekintetében az 1909. évi XI. tc. idevonatkozó határozmányai irányadók.
(9) A bortermelési adóról szóló 1918:I. tc., illetve az ezt módosító 1921:VI. tc. az 1923. évi szeptember hó 1-től kezdve a törvényhozás újabb intézkedéseig, ideiglenesen hatályon kívül helyeztetik.
4. § (1) A vármegyék, valamint a községek, (városok) háztartásuk szükségleteinek fedezése céljából az 1923. évre, az érvényben lévő törvényes rendelkezések alapján pótadókat vethetnek ki azzal az eltéréssel, hogy a kivetendő pótadók alapjául ugyanazokat az összegeket kötelesek alapul venni, amely összegek után a pótadókat az 1922. évre kivetették.
(2) A városi tanácsok feljogosíttatnak arra, hogy azoknak a díjaknak, illetékeknek mértékét, amelyeket a városok a magánszemélyek részére teljesített közjogi vagy magánjogi jellegű szolgáltatásokért szabályrendelet alapján szednek, a mindenkori viszonyokhoz képest időről-időre állapíthatják meg és hogy a megállapított tételeket az illetékes törvényhatósági és kormányhatósági jóváhagyás bevárása nélkül léptethessék életbe.
(3) A városi tanács ily tartalmú határozatát jóváhagyás végett a törvényhatósági bizottság legközelebbi rendes közgyűlésen köteles beterjeszteni s amennyiben a törvényhatósági bizottság a határozatot jóvá nem hagyja, a határozat végrehajtása a törvényhatósági bizottság határozatában megállapított mértéken felül felfüggesztendő.
5. § (1) Hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet eddigi hivatásának fokozottabb mértékben megfelelhessen és hogy a kisebb mezőgazdaságok hitelszükségleteinek kielégítésén felül általában a mezőgazdasági hitelszükségletek kielégítésében tevékenyebben közreműködhessék és e célból nagyobb körzetekre terjedhető hatáskörrel bíró úgynevezett körzeti szövetkezeteket is létesíthessen, felhatalmaztatik a pénzügyminiszter arra, hogy az 1898:XXII. tc. 78. §-a alapján befizetett 1 millió korona és az 1920:XXX. tc. 33. §-a alapján befizetett 25 millió korona összegű alapítványi üzletrészen felül az Országos Központi Hitelszövetkezet alaptőkéjéhez további alapítványi üzletrészek átvételével hozzájáruljon.
(2) A körzeti hitelszövetkezetek alapszabályai az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó egyéb szövetkezetek alapszabályaitól eltérők is lehetnek, ily eltérés, ha a pénzügyminiszter ahhoz előzetesen hozzájárult, nem lehet akadálya a cég vagy az alapszabálymódosítás bejegyzésének.
(3) Az Országos Központi Hitelszövetkezet alapítványi és rendes tagsági üzletrészei, valamint a kötelékébe tartozó szövetkezetek üzletrészei után fizetendő osztalék mértéke nem esik törvényes korlátozás alá, az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó szövetkezetek azonban csak az Országos Központi Hitelszövetkezet által engedélyezett mértékű osztalékot fizethetnek.
(4) Az 1898:XXIII. tc. 51. és 54. §-ának, valamint az 1920:XXX. tc. 9. §-ának ezekkel ellenkező rendelkezései hatályukat vesztik.
(5) A jelen szakasz (3)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezések 1925. évi december hó 31-ével hatályukat vesztik, ha azonban a gazdasági viszonyok ezen rendelkezések további fenntartását indokolttá teszik, felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy azokat rendelettel a szükséghez képest évenként további egy-egy évre érvényben tarthassa.
6. § (1) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a „Hangya” termelő-, értékesítő- és fogyasztási szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség szövetkezeti központja cég alaptőkéjéhez az eddigi 400 millió korona névértékű alapítványi üzletrészen felül akár az eddigi üzletrészek névértékének felemelésével, akár további alapítványi üzletrész átvételével hozzájárulhasson.
(2) A pénzügyminiszter azon időtartamra, míg a „Hangya” Szövetkezet a m. kir. kincstár által jegyzet alapítványi üzletrészeket vissza nem fizeti és a „Hangya” szövetkezet bármely tartozásáért a m. kir. kincstár készfizetői kezessége fennáll, ezen szövetkezeti központ igazgatóságába egy tagot delegál, aki az igazgatósági és végrehajtó bizottsági üléseken részt vesz és a netán törvénybe, vagy alapszabályokba, avagy a pénzügyminiszter által fenti üzletrészjegyzés és kezesség vállalás alkalmával előírt kikötésekbe ütköző határozatok ellen óvást emel. Az alapszabályok módosítására irányuló igazgatósági határozat is csak a miniszteri kiküldött hozzájárulásával hozható. A miniszteri kiküldött által emelt óvás az illető határozat végrehajtását a pénzügyminiszternek 30 napon belül hozandó határozatáig felfüggeszti.
(3) A „Hangya” szövetkezeti központ saját tagjaitól, valamint a tagjai sorába tartozó szövetkezetek tagjaitól árúelőlegek címén pénzt gyümölcsöztetésre elfogadhat. Az árúelőlegekre s az azok kamatoztatására vonatkozó feltételeket a pénzügyminiszter állapítja meg.
(4) A jelenlegi kivételes gazdasági viszonyokra való tekintettel azok a szövetkezetek, melyek alapszabályaik értelmében üzletrészeik után 5, illetve 6%-nál nagyobb osztalékot nem fizethetnek, jogosultak alapszabályaik módosítása nélkül a jelen törvény kihirdetése után záródó üzleti évek nyereségéből közgyűlési határozattal 5, illetve 6%-nál nagyobb osztalék fizetését elhatározni.
(5) Ha az osztalék az eddigi 5, illetve 6%-os osztalék kétszeresét meg nem haladja, vagy ha meg is haladja, de az ezenfelüli osztalékrészt a közgyűlés kizárólag a szövetkezet saját üzletrésztőkéjének felemelése céljából 5 évig fel nem mondható, ingyen üzletrészek céljaira szolgáló befizetésekre forítja, a szövetkezettel szemben továbbra is alkalmazandók azok a törvényes rendelkezések, amelyek az alapszabályok szerint 5, illetve 6%-nál nagyobb osztalékot nem fizető szövetkezetekre érvényben vannak.
(6) A jelen szakasz negyedik és ötödik bekezdésében foglalt rendelkezések 1925. évi december hó 31-ével hatályukat vesztik, ha azonban a gazdasági viszonyok ezen rendelkezések további fentartását indokolttá teszik, felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy azokat az Országos Pénzügyi Tanács véleményének meghallgatása után rendeleti úton a szükséghez képest évenként további egy-egy évre érvényben tarthassa.
7. § (1) Mezőgazdasági kamarai illeték fejében az 1923/24. és 1924/25. költségvetési évben földbirtokosok és más haszonélvezők az 1922:XXI. tc. 2. §-a értelmében kivetett földadónak 1/2%-át, haszonbérlők pedig a haszonbérlet után az 1922:XXIII. tc. alapján fizetendő általános kereseti adónak alapjául megállapított jövedelem 1/10%-át tartoznak költségvetési évenkint megfizetni.
(2) A földbirtokosok és más haszonélvezők által fizetendő mezőgazdasági kamarai illeték az 1922:XXI. törvénycikkben a földadóra már megállapított módon és időben fizetendő és a földadóval együttesen kezelendő, a haszonbérlők által fizetendő mezőgazdasági kamarai illeték pedig a közadók kezeléséről szóló 1923:VII. tc. rendelkezései szerint fizetendő és kezelendő.
(3) Az 1920:XVIII. tc. 47-48. §-ában, valamint az 1922:XXI. tc. 7. §-ában foglalt azoknak a rendelkezéseknek hatálya, amelyek a jelen szakasszal ellenkeznek, az 1923/24. és az 1924/25. költségvetési évre felfüggesztetik.
8. § (1) Felhatalmaztatik a földmívelésügyi miniszter, hogy a vízi társulatok évi költség- és kölcsönjárulékainak búzaértékben való kivetését megengedhesse.
(2) Azoknak a víztársulatoknak évi költség- és kölcsönjárulékait, amely társulatok ezeket a járulékokat a földmívelésügyi miniszter által jóváhagyott költségvetéseikben búzaértékben vetik ki, - az 1922:XXI. tc. 3. §-a rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával a búzaértékben kivetett földadó módjára kell behajtani.
9. § (1) Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy úgy a gabonaneműek, mint az élelmezéssel kapcsolatban levő egyéb cikkek iparszerű feldolgozásával, tárolásával vagy forgalomba hozatalával foglalkozó üzemek birtokosait készletük bejelentésére és arra is kötelezhesse, hogy üzemüket a minisztérium által megjelölt módon folytassák. A lakosságnak ellátása érdekében az élelmezési cikkek raktározására, tárolására és feldolgozására szolgáló helyiségeket a minisztérium szükség esetében az azokkal rendelkezőktől használatra átveheti.
(2) A készletek bejelentésének elrendelése esetében, a bejelentett adatok helyességének megállapítása céljából, a hatóságnak jogában áll a bejelentésre kötelezettnek készleteit, raktárait és üzleti könyveit megvizsgálni.
(3) Helyiségek használatba vétele esetében az igénybevett helyiségek használatra átengedése fejében megfelelő térítési ár fizetendő, amelyet a közélelmezési ügyek irányításával megbízott m. kir. miniszter állapít meg.
(4) Aki a jelen §-ban foglaltak alapján kibocsátott rendelkezéseket megszegi - amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással, valamint esetenként 1 millió koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
(5) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak, a m. kir. államrendőrség működési területén az állami rendőrségnek hatáskörébe tartozik.
(6) Fenti rendelkezés csak az 1923/24. költségvetési évre érvényes.
10. § Felhatalmaztatik a földmívelésügyi miniszter, hogy az 1898:XIX. tc. 1-2. §-ában felsorolt erdők és kopárterületek birtokosai által az államnak kezelési költség címén törvényhatóságonként fizetendő évi átalány összegeit - az 1898:XIX. tc. 19. §-ában foglalt rendelkezésektől eltérőleg - évről-évre állapítsa meg.
11. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és végrehajtásával a pénzügyminiszter bízatik meg, aki az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg jár el.
