1. § Tekintettel az 1921. évi XXXIII. törvénycikkbe becikkelyezett trianoni békeszerződés 304. Cikkének azon rendelkezésére, mely szerint a volt Osztrák-Magyar Monarchia magántársaságai részére engedélyezett s a békeszerződés rendelkezései folytán több Állam területén fekvő vasút hálózatok igazgatási és műszaki újjászervezését az engedélyes Társasági és a területükben érdekelt Államok között létesítendő megegyezés fogja szabályozni, az Osztrák Köztársaság, a Magyar Királyság, az Olasz Királyság, a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága és a Délivaspálya-Társaság között az ugyanezen Társaság által kibocsátott kötvények birtokosai képviselő Bizottság közbenjöttével a Délivaspálya-Társaság hálózatának igazgatási és műszaki újjászervezése tárgyában Rómában, 1923. évi március hó 29-én létrejött „Megegyezés” az A-D jelű függelékeivel, az aláírási jegyzőkönyvvel és ideiglenes jegyzőkönyvvel együtt az ország törvényei közé iktattatik.
2. § A Megegyezésnek és függelékeinek, valamint az aláírási jegyzőkönyvnek és ideiglenes jegyzőkönyvnek francia eredeti szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Tekintettel arra, hogy a st. germaini békeszerződés 320. Cikke és a trianoni békeszerződés 304. Cikke szerint a Délivaspálya-Társaság hálózatának igazgatási és műszaki újjászervezése egy, a Társaság és az ennek vonalai által átszelt Államok között létesítendő megegyezéssel valósítandó meg;
hogy a választott bírák döntését, akikhez azok az ellentétek, amelyekre nézve megegyezés létre nem jöhetett, - a békeszerződések említett cikkei szerint - előterjesztendők, a kötvénybirtokosokat képviselő Bizottság is kikérheti;
hogy az érdekeltek között a 1921. évi február hó 11-én létrejött és a Társaság 1921. évi július hó 7-iki közgyűlése által elfogadott megállapodással egy ideiglenes rendezés (Régime provisoire) létesült;
az Osztrák Köztársaság Szövetségi Elnöke,
Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója,
Ő Felsége az Olasz Király,
Ő Felsége a Szerbek, Horvátok és Szlovénok Királya,
valamint a Délivaspálya-Társaság
és a kötvénybirtokosokat képviselő Bizottság
teljhatalommal felruházott képviselőkként megnevezték:
(Következik a képviselők megnevezése.)
Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója:
Teleszky János Ő Nagyméltóságát, volt pénzügyminisztert,
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásuk kicserélése után a következőkben állapodtak meg:
A Délivaspálya-Társaság (Südbahn-Gesellschaft), mely rövidség kedvéért a következőkben „Társaság”-nak fog neveztetni, alapszabályai és engedélyokiratai alapján azokkal a módosításokkal, amelyek a jelen megegyezésből folynak, továbbra is fenn fog állani.
(1) Az érdekelt Államok megerősítik a Társaságnak 1918. évi november hó 1-je előtt az illetékes hatóságok által engedélyezett jogait, annyiban, amennyiben ezek a jogok a jelen megegyezés rendelkezéseivel ellentétben nem állanak.
(2) Az érdekelt Államok egyike sem gyakorolhatja a megváltási jogot a jelen megegyezés érvényességének tartama alatt.
Az engedélyokiratokban megállapított háramlás alkalmával az Államok a területükön fekvő hálózatokat abban az állapotban veszik át, amilyenben azok akkor találtatni fognak anélkül, hogy e címen a Társasággal szemben bármilyen igényt támaszthatnának.
(1) A Társaság felveszi a „Compagnie des Chemins de fer Danube-Save-Adriatique (ancienne Compagnie des Chemins de fer du Sud)”;
német nyelven: „Donau-Save-Adria Eisenbahn-Gesellschaft (vormals Südbahn-Gesellschaft)”;
magyar nyelven: „Duna-Száva-Adria vasúttársaság (azelőtt Délivaspálya-Társaság)”;
olasz nyevlen: „Compagnia delle Ferrovie Danubio-Sava-Adriatico (antica Compagnia delle Ferrovie Meridionali)”;
szerb-horvát-szlovén nyelven: „Drustvo zeleznica Dunav-Sava-Jadransko more (predje: Drustvo Juznih Zeleznica)” nevet.
(2) Ez a társas cég törvényesen be fog jegyeztetni.
(3) A társaság székhelye Wien. Valamennyi szerződő Állam területén, kivéve azt az Államot, amelyben a társasági székhely van, a Társaságnak fióktelepe (képviselete) lesz, amely ugyancsak törvényesen be fog jegyeztetni.
(4) Az igazgatótanács összetételére való tekintettel kormánybiztost a szerződő Államok Kormányai nem fognak kinevezni.
(5) A Társaság részvényeseinek közgyűlése által hozott határozatok érvényességéhez és végrehajhatóságához állami jóváhagyásra nincs szükség.
(6) A szerződő Államok törvényeiben és egyéb intézkedéseiben foglalt rendelkezések nem fognak alkalmaztatni a Társasággal szemben annyiban, amennyiben azok a jelen megegyezéssel és főleg azzal a különleges jelleggel, amelyet ez a megegyezés neki kölcsönöz, ellentétben állanak. Vitás esetekben kizárólag az 50. Cikkben megállapított választott bíróság fogja eldönteni azt, hogy e törvények és intézkedések alkalmazhatók-e.
(7) A szerződő Államok a Társaság akarata ellenére a Társasággal vagy annak vagyonával szemben semmiféle rendelkezést vagy intézkedést nem foganatosíthatnak azon a címen, hogy az, tekintettel a részvényesek vagy a hitelezők állampolgárságára, a Társaság székhelyére és cégbélyegzésének helyére, vagy arra a helyre, ahol telepei és hálózatai vannak, külföldi társaságnak vagy társulatnak lenne tekinthető.
A Társaság és vagyona nem lesznek alávetve semmiféle oly rendelkezéseknek vagy intézkedéseknek, amelyek jogait sértenék és amelyeknek alá lesznek vetve az illető Államhoz tartozó társaságok, társulatok vagy személyek, de amelyeknek nem lennének alávetve külföldi társaságok, társulatok vagy személyek.
A Társasággal és vagyonával szemben mindenkor azok a rendelkezések, törvények, rendeletek és szabályok fognak alkalmazást nyerni, amelyek az érvényben álló szerződések és rendelkezések szerint, vagy valamely tényleges állapotból kifolyólag a legtöbb kedvezményt élvező idegen nemzet állampolgáraival szemben nyernek alkalmazást.
Ezek a rendelkezések a 48. és 49. Cikkekben foglalt rendelkezéseket semmiben sem csorbítják.
(1) A Társaságot, a részvényesek közgyűlését megillető jogkör sérelme nélkül, 29 tagból álló igazgatótanács fogja képviselni és igazgatni. Ez áll:
a) a Társaság vonalai által átszelt Államok kijelölése alapján a közgyűlés által megválasztott nyolc tagból, kik közül kettőt az Osztrák Köztársaság Kormánya, kettőt a Magyar Királyság Kormánya, kettőt az Olasz Királyság Kormánya, kettőt pedig a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságának Kormánya fog kijelölni;
b) az Ingó Értékek Francia Tulajdonosai Nemzeti Szövetségének kijelölése alapján a közgyűlés által megválasztott négy tagból. Az esetben, ha kötvénybirtokosokból álló más, hasonló szövetségek alakulnának meg, amelyek mindegyikének külön-külön vagy többnek együtt a Társaság által kibocsátott kötvények legalább egy negyedét birtokló kötvénybirtokosok érdekeit kell képviselniök, az e négy tagra vonatkozó kijelölési jog a fentemlített Nemzeti Szövetséget és a többi szövetséget aránylagosan fogja megilletni;
c) a részvényesek közgyűlése által az állampolgárságra vagy lakhelyre való tekintet nélkül szabadon megválasztott tizenhét más tagból.
(2) Az igazgatótanácsnak a kijelölés alapján megválasztott tagjai nem kötelesek részvényeket birtokolni vagy letétbe helyezni.
(3) Az igazgatótanács tagjainak megbízatása annak a rendes közgyűlésnek a napjáig tart, amely a megválasztásuk napjától számított harmadik évben ül össze.
Abban az esetben, ha az igazgatótanács valamelyik tagjára vonatkozólag az 1. bekezdés a) pontjában körülírt kijelölést az illető Kormány a megbízatás tartama alat visszavonná, ez a megbízatás azonnal megszűnik, mihelyt a visszavonás a Társasággal közöltetett. Ez eseben az illető Kormány egy másik tagot fog kijelölni, aki az igazgtótanácsba a Társaság által azonnal be fog választatni vagy cooptáltatni és aki a megbízatás hátralevő tartamára azt a tagot fogja helyettesíteni, akinek megbízatása megszűnt.
(4) Az igazgatótanács ama jelenlegi tagjainak megbízatása, akik kijelölése alapján tagjai az igazgatótanácsnak, a jelen megegyezés érvénybelépése után megtartandó első közgyűlésig meghosszabbíttatik.
(1) Midőn egy, akár az Alapszabályok 15. Cikke d)-g) pontjaiban felsorolt kérdésekre, akár különös fontosságú más rendkívüli kérdésekre vonatkozó határozat hozataláról van szó, jogérvényes határozatok nem hozhatók, ha az 5. Cikk a) pontjában megjelölt tagok közül legalább öten vagy a b)-c) pontokban említett tagok közül legalább kilencen a javaslat ellen szavaznak. A fent felsorolt kérdéseket csakis az igazgatótanács tűzheti a közgyűlés napirendjére.
(2) Ha az egyik Állam kijelölése alapján megválasztott tagok a 7. Cikk rendelkezései szerint szavazati jogot nem gyakorolhatnak, úgy az 1. bekezdésben említett kérdésekre vonatkozólag jogérvényes határozat nem hozható, ha az 5. Cikk a) pontjában megjelölt tagok közül legalább négyen ellene szavaznak. Ugyanez áll arra az estre is, ha két Állam kijelölése alapján megválasztott tagoknak nincsen szavazati joguk.
(3) Az előző bekezdésekben nem érintett összes egyéb kérdésekre vonatkozólag a határozat abszolut szótöbbséggel fog hozatni. E kérdések között fel kell említeni különösen a hálózat ama részeinek rendes és rendkívüli fentartási költségeit, amelyek nincsenek állami kezelésben, valamint a nemzetközi forgalom fenntartása szempontjából elkerülhetetlennek látszó költségeket is.
Ha az igazgatótanácsnak a Társaság és egy vagy több területileg érdekelt Állam vagy a kötvénybirtokosok közti ügyletekre vagy vitás ügyekre vonatkozólag kell határozatot hoznia, úgy a szóban forgó egy vagy több Államnak, vagy a kötvénybirtokosok egy vagy több szövetségének kijelölése alapján megválasztott tanácstagok a szavazásban részt nem vehetnek. Mindazonáltal azok a tagok, akik ebben az esetben a szavazásban részt nem vesznek, részt vehetnek a tárgyaláson, anélkül, hogy ez által az általuk képviselt Államok vagy kötvénybirtokosok jogai csorbíttatnának.
(1) 1919. évtől 1922. évig bezárólag terjdő kezelésre vonatkozólag számadásokat a hálózatok igazgatóságai kötelesek akkép vezetni, hogy azokból a leszámolási műveletek (25. Cikk) befejezése után egy leszámolási főmérleg legyen felállítható, amelyben főleg a pénztári állapot, valamint az anyag és a készletek állapota legyen feltüntetve. Erre az időszakra sem évi vagyonmérlegek, sem évi nyereség- és veszteségszámlák, sem pedig évi üzemszámadások összeállítva nem lesznek.
(2) 1923. évi 1-vel a Társaság kezdő mérleget fog készíteni, amely a jelen megegyezésből folyó állapoton fog alapulni.
(3) Ez a mérleg az igazgatótanács által megállapítandó elvek szerint fog felállíttatni és a jövőbeli számvitel alapjául fog szolgálni.
(4) Jelen cikkben foglalt rendelkezések alkalmazásából kifolyólag nincs helye semmiféle adók, adópótlékok vagy díjak, sem pedig kényszerkölcsön vagy hasonló természetű egyéb fizetések szedésének.
(5) A különböző Államokban a társasági alaptőke egy részének elvesztésére vonatkozólag érvényes törvények a Társasággal szemben nem alkalmazhatók. Adott esetben a közgyűlés fog határozni a társasági alaptőke leszállításáról.
Az Alapszabályok, a Társaságra alkalmazható törvények keretén belül, a közgyűlés érvényes határozatával jogérvényesen módosíthatók annyiban, amennyiben e módosítások jelen megegyezéssel ellentétben nem állanak. Minden módosítás a kereskedelmi cégek jegyzékébe bevezetendő.
(1) A Társaság kötelezi magát arra, hogy az érdekelt Államok mindegyikének, amelyik azt kéri, az illető Állam területén fekvő társasági vonalak üzemét a jelen megegyezés tartamára átadja.
(2) Önként értetődik, hogy e vonalakban a Társaság részére külön engedélyokiratok alapján engedélyezett vasutak is benne foglaltatnak és pedig:
a liesing-kaltenleutgebeni,
a mödling-hinterbrühli és
a spielfeld-radkersburgi vasutak
és hogy a jelen megegyezés rendelkezései ezekre a vasutakra is alkalmazást nyernek.
(3) A vonalak, vagyis az egész vasút tartozékaival együtt, valamint a gördülő anyag is, a Társaság tulajdona maradnak.
(4) Az üzem átadásának ama hónap végével kell megtörténnie, amely követi azt a hónapot, melyben az illető Állam a területén fekvő társasági hálózatnak állami üzembe való átadását kívánó nyilatkozatát megtette.
(5) Az ezt kívánó állam köteles a területén fekvő egész hálózatot saját vasúti igazgatása által üzemben tartani és vállalja az üzem költségeit és az üzemmel járó kockázatot.
(6) Magántársaságokra, jogi személyekre, vagy magánosokra az üzem csakis a Társaság hozzájárulásával ruházható át, még pedig a kötvénybirtokosokkal szemben vállalt minden kötelezettség épségben tartása mellett. Ez a hozzájárulás meg nem tagadható abban az esetben, ha teljes biztosíték van arra nézve, hogy ilyen átruházásból kifolyólag jelen megegyezés végrehajtása nem fog sérelmet szenvedni.
(1) A Társaságnak a hálózat üzembentartásával kapcsolatos összes jogai és kötelezettségei az üzembevétel kezdetétől számítva az üzembevevő Államra szállnak, amennyiben e tekintetben a következő cikkek más rendelkezéseket nem tartalmaznak.
(2) Az Államok a Társaság helyébe lépnek az általa más vasútigazgatóságokkal kötött bérleti és üzemviteli szerződésekben is.
(1) Abban az esetben, ha egy vagy több állam kijelenti, hogy ő maga kívánja a területén átfutó vonalakat üzemben tartani, a Társaság köteles lesz a vasútvonalakat, azok berendezéseivel és tartozékaival együtt, beleértve az üzemi anyagokat is, abban az állapotban, amilyenben az üzem átruházása pillanatában vannak, valamint a szállítási és vontatási gördülő anyagnak, tartalékalkatrészeknek, mintáknak és rajzoknak azt a részét, mely az 1922. évi június hó 1-i birtokállománynak megfelel, átadni.
(2) Ez a rész a különböző Államokra nézve a következő százalékokban van kifejezve:
Osztrák Köztársaság 33.8% (harminchárom és nyolctized %);
Magyar Királyság 16.5% (tizenhat és öttized %);
Olasz Királyság 24.3% (huszonnégy és háromtized %);
Szerbek, Horvátok és Szlovénok Királysága 25.1% (huszonöt és egytized %).
Fenntartva 0.3% (háromtized %).
(3) Jelen megegyezés érvénybelépésétől számított egy hónapon belül minden Állam vasúti igazgatásának, valamint a Társaságnak szakértőiből összeállított műszaki bizottság fog összehivatni, a gördülő anyagnak, tartalékalkatrészeknek, mintáknak és rajzoknak a jelen megegyezés kiegészítő részét képező A jelű mellékletben lefektetett általános elvek szerint leendő tényleges szétosztása céljából. Ennek a szétosztásnak minden esetre meg kell történnie, tekintet nélkül arra, vajjon valamelyik Állam gyakorolja-e a Társaság hálózatának üzembevételére vonatkozó jogát, vagy sem.
(4) A Társaságnak az érdekelt hálózatok között felosztott gördülő anyaga az üzembe vevő Állam sajátos jelein és számozásán kívül a Társaságnak a négy Államban közös külön jelével is megjelölendő.
(5) Abban az esetben, ha valamelyik Állam az üzembevétel jogával él, az alkalmazandó jel a következő lesz:
az Osztrák Köztársaságra nézve: „B. B. Oesterreich (Sud)”;
a Magyar Királyságra nézve: „Áv Hungaria (Sud)” (a volt osztrák-magyar monarchia államvasútai járműveinek végleges felosztása után: „M. Á. V. (Sud)”;
az Olasz Királyságra nézve: „F. S. (Sud)”;
és a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságára nézve: „S. II. S.”-„C. X. C. (Sud)”;
(6) Ha valamelyik érdekelt Államban a Társaság tartja üzemben a hálózatot, úgy az alkalmazandó jelek a következők:
az Osztrák Köztársaságban: „Sud (Ausztria)”;
a Magyar Királyságban: „Sud (Hungaria)”;
az S. II. S. Királyságban: „Sud (S. II. S.”);
az Olasz Királyságban: „Sud (Italia)”.
(7) Az új jelek alkalmazásakor minden hálózat részére leltár készítendő, hogy a Társaság gördülő anyaga később is azonosítható legyen.
(1) A hálózatra vonatkozó üzemviteli jog, úgy, amint az a jelen megegyezésből folyik, a vasúti telekkönyvbe, mint használati szolgalom fog bekebeleztetni, feltétlen elsőbbséggel, a 43. Cikk rendelkezéseinek épségben tartása mellett, mindennemű szolgalmi, zálog vagy jelzálog joggal szemben.
(2) Az Államok kötelesek a területükön fekvő társasági vonalak üzembevételétől kezdve a vaspályát, annak tartozékait, berendezéseit és a gördülő anyagot jó karban tartani oly módon, hogy azokkal a forgalom lebonyolítása a követelményeknek megfelelően biztosítva legyen.
(3) Az átadott szállítási és vontatási gördülő anyag elsősorban az Állam által üzemben tartott társasági vonalakon használandó, hogy e vonalak bel- és nemzetközi forgalmának szükségletei kielégíttessenek.
E szükségletek kielégítése után az Államok lehetőség szerint szabadon használhatják ezt az anyagot az összes hálózataik forgalmának lebonyolítására, a kocsibéreknek saját számlájukra való átvétele mellett.
(4) A hálózat üzeme a Társaságnak egy évi előzetes értesítés után visszaadható. Ez esetben a jelen megegyezés ama rendelkezései lesznek érvényesek, melyek valamely hálózatnak a Társaság által való üzemvitele esetére vonatkoznak. Ilyen esetben az Állam és a Társaság között a hálózat átadása és főleg a személyzet szolgálatba való átvétele módozatainak rendezésére vonatkozólag külön megállapodás fog létesíttetni.
(1) A vasutakra, azok tartozékaira és a gördülő anyagra vonatkozó befektetési, fenntartási és megújítási költségek az üzemkezelő Államot fogják terhelni.
(2) Befektetések és megújítási műveletek esetén a Kormányok közölni fogják a Társasággal a törlesztésnek a műszaki feltételek figyelembevételével tervezett időtartamát. A Társaság a javasolt időtartam ellen kifogásokkal élhet, amennyiben oly befektetési és megújítási műveletekről van szó, melyek értéke minden egyes esetben az 5000 (ötezer) arany-frankot meghaladja.
(3) A befektetési és megújítási költségek az elfogadott törlesztési időtartam és 3 (három) % kamatozás alpul vételével kiszámított évjáradékokra fognak átalakíttatni.
(4) A hálózatnak a Társaság üzemébe való visszaadása esetén a hálózat visszaadása után esedékes évjáradékok a visszaadot hálózat üzemszámláját fogják terhelni.
(1) A vonalak üzemét átvevő Állam a vonalaknak, azok tartozékainak, berendezéseinek, beleértve az üzemi anyagokat is, továbbá a gördülő anyagnak használatáért bér címén egy, az általa üzembentartott vonalak nyers bevételei 22.5 (huszonkettő és öttized) %-ának megfelelő évi összeget fizet a 33. Cikk 1. bekezdésével létesített kötvényalapba.
(2) A nyers bevételekről szóló elszámolás az üzleti év végét követő 6 havi időn belül lesz a Társaságnak bemutatandó.
(3) Azon leszámolások rendezése, melyek például közös szállításokra vagy más hasonló műveletekre vonatkoznak, a még véglegesen le nem zárt utolsó üzemi számadásba veendő fel.
(4) Az üzemév január elejével fog kezdődni és december 31-én fog végződni.
(5) Az Államok által üzemben tartott vonalak használatáért járó fentjelzett évi bér nem lehet kisebb, mint 6.760,000 (hatmillióhétszázhatvanezer) arany-frank az osztrák hálózatra, 3.300,000 (hárommillióháromszázezer) arany-frank a magyar hálózatra, (4.920,000 (négymilliókilencszázhúszezer) arany-frank az olasz hálózatra, 5.020,000 (ötmillióhúszezer) arany-frank az S. II. S-hálózatra nézve (bérminimum).
(6) A nyers bevételek alapján a minimumon felül fizetendő bérösszeg nem haladhatja meg az említett minimum felét. A minimumon felül fizetendő összeg bértöbbletnek neveztetik.
(7) Tekintettel az Osztrák Köztársaság különleges helyzetére és a jelen megegyezés egyes rendelkezéseiből reá háruló különleges terhekre, ez az Állam az 1923. évi január hó 1-től számított első 5 év alatt a bértöbbletet fizetni nem köteles. A hatodik évtől kezdve a bértöbblet maximuma százalékban kifejezve, a következőképen állapíttatik meg:
| a bérminimumnak | ||
| a 6-ik évtől kezdve 10-ik évig | 7 1/2%-a | |
| a 11-ik évtől kezdve a 15-ik évig | 15%-a | |
| a 16-ik évtől kezdve a 20-ik évig | 25%-a | |
| a 21-ik évtől kezdve a 25-ik évig | 35%-a | |
| a 26-ik évtől kezdve pedig | 50%-a. |
(8) Tekintettel a Magyar Királyság különleges helyzetére, ez az Állam a minimális bértartozás fejében csak évi 3.000,000 (hárommillió) arany-frankot tartozik fizetni, ha a magyar hálózat nyers bevételeinek 22.5%-a 3.000,000 (hárommillió) arany-franknál kisebb összeget eredményez. Azokban az években, amelyekben ez az eredmény egy 3.000,000 (hárommillió) és 3.300,000 (hárommillióháromszázezer) arany-frank közti összeget tesz ki, a Magyar Királyság bérminimum fejében csakis az így keletkező összeget fizeti. A bérminimumnak az ebből a rendelkezésből keletkező különbözetét az Olasz Királyság fizeti a Magyar Királyság fizetésére vonatkozólag fennalló azonos feltételek mellett és ugyanazokban a határidőkben. Az Olasz Királyság által minden évnegyedi esedékességkor ekkép teljesített fizetések következtében a Magyar Királyság és az Olasz Királyság között megejtendő leszámolás a 10. bekezdésben érintett általános leszámolás alkalmával történik és ugyanezen rendelkezések szerint nyer rendezést.
Az az összeg, amelyet az Olasz Királyság e címen egy év alatt fizet, levonatik az Olasz Királyság által garantált vagy fizetendő abból a bértöbbletből, mely az olasz hálózat üzemviteléből az illető évben ered.
(9) A minimális bértartozásokra részletfizetések fognak teljesíttetni. Ezek a részletfizetések a minimális bértartozás egynegyedének megfelelő egyenlő részletekben öt nappal minden évnegyed lejárta előtt teljesítendők. A fizetések kizárólag arany-frankban fognak történni.
(10) A bérminimummal szemben felmerülő ama különbözetek kiszámítása céljából, amelyek a nyers bevételekre megállapított százalék alkalmazásából eredhetnek, a mindegyik évnegyedre eső nyers bevételek a londoni tőzsdének az illető évnegyed átlagárfolyama alapján arany-frankra átszámítandók. Ha az így számított évi bevételek 22.5%-ából a bérminimummal szemben bértöbblet áll elő, úgy ez a bértöbblet az illető év végétől számított hatodik hónapban ideiglenesen, az Állam által a 2. bekezdésben foglalt rendelkezések szerint bemutatott elszámolás alapján, a kötvényalapba befizetendő. A fizetés arany-frankban történik. A számadásoknak a Társaság által történő felülvizsgálásánál netán mutatkozó különbözetek a felülvizsgálást követő három havi határidőn belül kiegyenlítendők.
(11) Nyers bevételek alatt a hálózatok üzeméből eredő bármilyen természetű bevételek értendők, levonva ezekből:
a) a kellően kihirdetett díjmérséklésekből, valamint az üzletszabályzati és díjszabási rendelkezések téves alkalmazása következtében előálló díjvisszatérítésekből eredő visszafizetéseket;
b) a szállításra kivetett adókat és illetékeket, valamint a haszonbérletek és bérletek után járó földadót, amennyiben azok a vasút által fizettetnek;
c) oly bevételek, amelyek tisztán költségmegtérítések.
(12) A jelen cikk 1. bekezdésében 22.5% (huszonkettő és öttized) %-ban megszabott százalék megállapításánál az 1922. évi július hó 1-i szállítási adó mérve szolgált alapul. Ha a jövőben valamelyik Államban a szállításra kivetett adók és illetékek összesége az 1922. évi július hó 1-i állapottal szemben emelkednék, vagy csökkenne, úgy a szóban levő hálózatra vonatkozólag megállapított százalék is emelkedni vagy csökkenni fog akkép, hogy a százaléknak aránya a bevételek összességéhez, beleértve a szállításra kivetett adókat és illetékeket is, ugyanaz maradjon, mint 1922. évi július hó 1-én.
(13) A felixdorf-wr, neustadti péagevonal kiépítésére felhasznált tőke után járó kamatok, valamint a közös állomások használata után járó bevételek egészben a Társaságnak fizetendők.
(14) A Társaság és az államvasutak között a társasági vonalakra vonatkozólag kötött péage-szerződések, beleértve a zapresic-zagrebi vonalra vonatkozó péaget is, az illető hálózatnak az Állam által való üzembentartása tartamára felfüggesztetnek. A péage-vonalaknak azok a nyers bevételei azonban, amelyek a péageszerződések értelmében az államvasutakat illetnék, külön lesznek megálapítva és ezen nyers bevételek 22.5%-a az e cikkben érintett béren felül a Társaságot illeti meg. Másrészt ezek a bevételek a hálózat bevételeitől elkülönítendők és az ezen cikkben érintett bér kiszámításánál tekintetbe nem vétetnek. A Társaság és az államvasutak között létesítendő külön egyezménynek van fentartva annak megállapítása, hogy mily módon lesznek meghatározandók a péage-vonalak bevételei, amelyek abból származnak, hogy úgy mint eddig, ezentúl is az államvasutak helyi díjszabása fog az egész átfutásra alkalmazást nyerni. Úgyszintén megállapodás fog létesülni az osztrák szövetségi vasutak és a Társaság között, a Társaság és a pottendorfi vasút vonalain átfutó szállításokból eredő bevételek mikénti felosztására vonatkozólag is.
(15) Olaszország ezeken felül tengeren külföldről jövő, vagy külföldre rendelt, a triesti kikötőn átmenő és évi 650,000 (hatszázötvenezer) tonnát meghaladó bevitel és kivitel minden tonnája után kettő arany-frank évi hozzájárulást fog fizetni.
(16) Ez a hozzájárulás évi 4 (négy) millió arany-franknál soha nagyobb nem lehet.
(17) Az Államoknak a minimális bért meghaladó bértöbblet-tartozása nem követelhető azon összeg erejéig, amelyet az Olasz Királyság e külön hozzájárulás fejében fizet. Az Olasz Királyságnak szóbanlevő hozzájárulása ennélfogva aránylagosan azokat a fizetéseket helyettesíti, amelyeket az Államok a nyers bevételek alapján a bérminimumon felül teljesíteni tartoznak.
(18) Ez az arány a következőkép állapíttatik meg:
Osztrák Köztársaság: 44.8% (negyvennégy és nyolctized);
Magyar Királyság 21.9% (huszonnegy és kilenctized);
Szerbek, Horvátok és Szlovének királysága: 33.3% (harminchárom és háromtized).
(19) Mihelyt valamely hálózatnak állami üzembe való vétele megkezdődött, minden jog, mely a hálózatra vagy annak üzemére vonatkozik, egyedül és kizárólag az illető Állam ellen lesz érvényesíthető.
Valamelyik hálózatnak az Állam által történő üzembentartása esetén a Társaság dolga lesz a péagevonalak és közös állomások létesítésére fordított tőke kamatozására vonatkozólag jogait és érdekeit az üzemet vivő vasútigazgatóságokkal szemben megvédeni és képviselni. Amennyiben az államvasutak igazgatósága haszonrészes, úgy a létesítési tőke kamatjának megfelelő volta tekintetében esetleg előálló nézeteltérések tárgyában a jelen megegyezés 50. Cikkében körülírt döntőbíróság határoz.
(1) Az állam által üzemben tartott társasági vonalak közvetlenül az államvasutak vezérigagzatóságának fognak alárendeltetni. Ott, ahol autonom államvasúti vezérigazgatóság nincsen, a vonalak igazgatása közvetlenül annak a minisztériumnak rendeltetik alá, amelynek hatáskörébe a vasúti ügyek tartoznak. E vonalakról külön számadás vezetendő (15. Cikk 10. bekezdése).
(2) Mindazonáltal jelen megegyezés érvénybelépésétől számított két évi határidő lejártával a Szerződő Államok megállapodhatnak a Társasággal és a kötvénytulajdonosok Bizottságával (34. Cikk) azokra az elvekre vonatkozólag, amelyek szerint a Társaságnak járó bevételekről vezetett számadás egy, a külön számadások eredménye alapján megállapítandó kulccsal volna helyettesíthető.
(1) Ha a jelen megegyezés érvénybelépésétől számított egy hónapi határidőn belül valamennyi Állam kijelenti, hogy az üzembevétel jogával él, úgy a személyzetre nézve a következő rendelkezések nyernek alkalmazást.
(2) A jelen megegyezés érvénybelépése idején a Társaság valamelyik hálózatának létszámába tartozó személyzet annyiban, amennyiben az illető Állam állampolgársággal bír vagy pedig, ha ez az állampolgárság az illető országban érvényes rendelkezések által megállapított határidőn belül már beadott választási vagy opciós nyilatkozat alapján a jelen megegyezés érvénybelépésétől számított további 6 hónapi határidőn belül el lesz ismerve, átlép az illető Állam szolgálatába. A Társaság minden hálózatának egyéb személyzete a jelen megegyezés érvénybelépte pillanatában érvényes szabályok szerint fog nyugdíjaztatni, hacsak mégis a Szerződő Államok valamelyike nem venné azt át.
(3) A vezérigazgatóság személyzete - kivéve a magánbirtokhoz tartozó személyzetet, valamint a Társaság által a jelen megegyezés érvénybeléptétől számított két havi határidőn belül a központi szolgálat számára visszaigényelt személyzetet (26. Cikk) - amennyiben a Szerződő Államok egyikében állampolgári joggal bír, vagy pedig ez az állampolgárság az illető országban érvényes rendelkezések által megállapított határidőn belül már beadott választási vagy opciós nyilatkozat alapján a jelen megegyezés érvénybelépésétől számított további hat hónapi határidőn belül el lesz ismerve, átlép állampolgársága szerint az illető Állam szolgálatába. A vezérigazgatóság egyéb személyzete a jelen megegyezés érvénybelépte idején érvényes szabályok szerint nyugdíjaztatni fog, hacsak a Szerződő Államok valamelyike át nem venné vagy a magánbirtoknál nem találna alkalmazást, vagy pedig a központi szolgálatra vissza nem hivatnék.
(4) A 2. és 3. bekezdés értelmében nyugdíjazott alkalmazottak után jelen megegyezés érvénybelépése napjától nyugdíjazásukig felmerült kiadások, amennyiben ezek az alkalmazottak ez idő alatt a hálózatok valamelyikén alkalmazásban állanak, azon Állam által viselendők, melynek területén a szóban levő hálózat fekszik, egyébként pedig ezek a kiadások az összes Szerződő Államok által viseltetnek a régi nyugdíjasok mindennemű illetményeire vonatkozó rendelkezések szerint. Ez utóbbi esetben a fizetést az az Állam teljesíti, melynek pénzértéke a jelen megegyezés életbelépte napján volt tényleges illetmények számfejtésének alapjául szolgált.
(5) Az üzemet átvevő Állam szolgálatába átmenő tényleges és ideiglenes személyzet mindenesetre megkapja az üzembevétel időpontjától kezdve az államvasúti személyzet számára megállapított rangot, illetményeket, jutalmakat és előléptetéseket. Erre az Állam szolgálatába átmenő személyzetre az államvasút személyzet szolgálatára vonatkozó rendelkezések nyernek alkalmazást, beleértve a minősítést és a mellékilletményeket. Abban a mértékben, amint a szolgálat új beosztása azt megengedi, a személyzetnek az átvétel idején volt beosztása tekintetbe fog vétetni.
(6) A fentemlített személyzetnek az államvasutak személyzete részére fennálló szabályok szerint lesz jogigénye nyugdíjra és ellátásra. A Társaságnál teljesített szolgálat a nyugdíj megállapítása szempontjából az illető Államoknak államvasúti személyzete részére fennálló törvényes rendelkezések szerint fog számításba vétetni annyiban, amennyiben ezen rendelkezések szerint az a 9. és 11. bekezdésben körülírt mathematikai díjtartalékkal megváltható. Az Államok fenntartják maguknak azoknak a rendelkezéseknek a megállapítását, amelyek megkönnyítik a személyzetnek ama szolgálati évek megváltását, amelyek az alant említett mathematikai díjtartalékkal meg nem válthatók. A 9. bekezdésben említett három jóléti alap valamelyikébe fel nem vett személyzetre vonatkozólag az Állam fenntartja magának a jogot, hogy elismerje ennek a személyzetnek vagy azt a nyugdíjra vagy végkielégítésre irányuló igényét, amely az Állam által történő üzembe vétel idején a társaságnál érvényben álló rendelkezések szerint neki jár (gesellschaftliche Pension, gesellschaftliche Provision, gesellschaftliche Gnadengabe) vagy azt, amely az Államnál teljesített szolgálat után az államvasúti személyzet részére érvényes.
(7) Amennyiben bizonyos esetekben az állami szolgálatba átvett alkalmazottaknak oly tényleges illetmények és nyugdíjigények vannak biztosítva, amelyek az államvasúti személyzetre vonatkozó szabályzatokban rendszeresítve nincsenek, ezeket az alkalmazottakat az illető Állam nyugdíjazni fogja. Ezek az alkalmazottak az üzembevétel idején reájuk nézve a Társaságnál érvényes szabályzatok szerint fognak nyugdíjat és segélyt kapni.
(8) A jelen megegyezés érvénybelépése idején már nyugdíjazott személyzet (beleértve a családtagokat is), valamint a 2., 3. és a 7. bekezdésben foglaltak alapján nyugdíjazott személyzet „régi nyugdíjasok”-nak tekintendő.
(9) A Társaság kötelezi magát arra, hogy a Szerződő Államoknak oly tőkét ír a javára, amely megfelel egy 5% kamatláb alapján számított oly mathematikai díjtartaléknak, amelyet gyűjteni kellett volna oly célból, hogy a jóléti alapok („Pensionsinstitut für Beamte”, „Pensionsinstitut für Diener”, „Provisionsinstitut für Arbeiter”) kötelezettségeiknek a jelen megegyezés érvénybelépte idején az állam szolgálatába átmenő tényleges személyzettel (beleértve a családtagokat) és a régi nyugdíjasokkal szemben fennálló mértékben eleget tehessenek.
(10) Az olasz államvasutak szolgálatába átmenő tényleges személyzetre vonatkozó mathematikai díjtartalékok a régi koronák névértékében lirákban számítandók és írandók az Olasz Állam javára. Úgyszintén a régi nyugdíjasokra vonatkozólag is, akiket az Olasz Királyság fog a jelen cikk 18-20. bekezdéseiben foglalt rendelkezések szerint fizetni, a mathetmatikai díjtartalékok jelen megegyezés rendelkezései szerint a régi korona névértékében fognak lirákban kiszámíttatni és az Államok javára íratni.
(11) Abból a tőkéből, amely a jóléti alapok által a tényleges személyzettel (beleértve a családtagokat) szemben vállalt kötelezettségek kielégítésére szolgáló mathematikai díjtartaléknak megfelel, a Társaság mindegyik Szerződő Állam javára írja azt a részt, amely az illető Állam által tényleg átvett tényleges személyzet (beleértve a családtagokat) igényeinek kielégítésére szükséges.
(12) A régi nugdíjasokra vonatkozó mathematikai díjtartaléknak megfelelő tőke a következő arányban lesz felosztva:
Osztrák Köztársaság 33.8 (harminchárom és nyolctized) %.
Magyar Királyság 16.5 (tizenhat és öttized) %.
Olasz Királyság 24.6 (huszonnégy és hattized) %.
S. II. S. Királyság 25.1 (huszonöt és egytized) %.
(13) A fentiek szerint az Államok javára írandó összegek 1922. évi december hó 31-iki árfolyam alapján arany-frankra átszámítandók és a Régime provisoireból eredő adósságok visszafizetésére vonatkozólag a jelen megegyezésben foglalt határozmányok szerint a 27. Cikk 6. és 7. bekezdéseiben foglalt rendelkezések fenntartása mellett fizetendők.
(14) Az üzemben tartott hálózat üzemköltségeinek csökkentésére az Államok felhasználják minden évben a szóban levő mathematikai díjtartalékból az illető évben rendelkezésre álló azon összegeket, amelyek biztosítástechnikai számítás alapján előre felállítandó táblázatok szerint felhasználhatóknak mutatkoznak.
(15) A Társaság központi szolgálatában megmaradó személyzet, valamint a magánbirtok személyzete mindennemű nyugdíjigényével csakis az említett jóléti alapok, vagy pedig a Társaság ellen léphet fel.
(16) A fentjelzett három jóléti alap kizárólag a Társaság központi szolgálatában és a társasági magánbirtok szolgálatában álló tényleges tagokkal szemben fennálló kötelezettségek kielégítésére fog fenntartatni. Az igazgatótanács ezeket az alapokat egyesítheti, az alapok alapszabályait módosíthatja, vagy pedig azok cselekvőségét a Társaság cselekvőségével egyesítheti, amely ez esetben az alapok kötelezettségeit magára vállalja.
(17) A régi nyugdíjasoknak jelen megegyezés hatálybalépése idején mindennemű ellátásra (beleértve a drágasági pótlékokat vagy hasonló mindennemű járandóságokat) fennálló igénye azon szerződő Állammal szemben érvényesítendő, amely a 18-20. bekezdésekben foglaltak szerint köteles azokat fizetni.
Nem bír fontossággal az, vajjon a nyujtott ellátások a jóléti alapok, vagy pedig az üzemi számla terhére iratnak-e.
(18) A régi nyugdíjasokat megillető nyugellátást mindegyik Szerződő Állam azoknak a nyugdíjasoknak fizeti, kik 1922. évi július hó 1-én az ő területén laktak, még abban az esetben is, ha ez időpont után lakásváltozás történt; ebben az esetben is a fizetés annak az államnak pénznemében történik, amely a fizetést teljesíti.
(19) Azoknak a régi nyugdíjasoknak mindennemű nyugellátását, kik 1922. évi július hó 1-én még tényleges szolgálatban állottak, az az Állam fizeti, amelynek pénzneme az illető régi nyugdíjas legutolsó tényleges illetményei kiszámítására alapul szolgált.
(20) Azoknak a régi nyugdíjasoknak járó nyugellátást, akik 1922. évi július hó 1-én a Szerződő Államok területein kívül laktak, az az Állam fizeti, amelynek pénzneme az 1922. évi július hó 1-én járó nyugdíj kiszámítására alapul szolgált.
(21) Minden hó végén mindegyik Állam kimutatást állít össze arany-frankban a régi nyugdíjasoknak teljesített fizetésekről.
(22) Az ország pénznemében fizetett összegek értékének arany-frankokra való átszámítása havonként a havi fizetéseket megelőző hóban a londoni tőzsdén jegyzett árfolyam átlagértéke alapján történik.
(23) Ezek a kimutatások a Társaságnak havonta átadandók.
(24) A Társaság az összes teljesített fieztéseknek arany-frankokra átszámított teljes összegét minden év végén felosztja az Államok között a fent megállapított arányban (12. bekezdés).
(25) Az egyes Államok által fizetett összegek és a megelőző rendelkezések szerint őket terhelő összegek közötti különbözet kamatmentesen az illető Állam terhére vagy javára iratik.
(26) Az így megejtett elszámolásból minden Állam terhére egyenlegként mutatkozó összeg a hálózat üzemi számláját terheli.
(27) A fizetségeknek az elszámolásban elismerendő mértékére nézve a jelen megegyezés érvénybelépése idején fennálló jogi helyzet és tényleges állapot az irányadó.
(28) Ha valamelyik Állam oly rendelkezéseket léptet életbe, amelyek az 1922. évi július hó 1-én megállapított, arany-frankokra átszámított mindennemű nyugellátás felemelését eredményezik (beleértve a drágasági pótlékot és mindennemű ily ellátást), úgy a többlet azt az Államot terheli, amelynek területén a régi nyugdíjas 1922. évi július hó 1-én lakott.
Ez az intézkedés csupán arra az összegre nyer alkalmazást, amely az Ausztriában, 1922. évi július hó 1-én megállapítva volt, arany-frankra átszámított mindennemű nyugellátás mértékét meghaladja.
(29) Az előző rendelkezések megfelelő alkalmazást nyernek abban az esetben, ha a Társaság egy vagy több hálózatot maga tartana üzemben. Azok a kötelezettségek, amelyek az Államok által történő üzemvitel esetén ezeket terhelik, az illető hálózat üzemszámlája terhére esnek. Azok az összegek, amelyeket az Államok - ha az üzemet ők vezetik, - a hálózatnak a 14. bekezdésben körülírt üzemköltségei csökkentésére felhasználni kötelesek, az Államok részéről a Társaság által történő üzemvitel esetén is a hálózat rendelkezésére fognak bocsáttatni. A három jóléti alap még ebben az esetben is kizárólag a Társaság központi szolgálatában és a magánbirtokai szolgálatában megmaradt tényleges tagokkal szemben fennálló kötelezettségek kielégítésére fog fenntartatni.
(30) Ha a Társaság egy vagy több hálózatnak általa történő üzembentartása esetén központi szolgálatához más szolgálati ágakat is kénytelen csatolni (26. Cikk), úgy e szolgálatok személyzete állampolgársága szerint annak a személyzetnek az állományához fog tartozni, amely az illető hálózat szolgálatát végzi.
(31) Abban az esetben, ha az Államok valamelyike a területén levő hálózat üzemét később venné át, az e hálózaton alkalmazott személyzet összes jogai, valamint nyugdíjigényei, amelyek ezt a hálózatot terhelik, az üzembevétel időpontjától az illető Állammal szemben lesznek érvényesítendők. A 9. bekezdésben foglalt rendelkezéseknek figyelembe vétele mellett a Társaság az Államnak e címen semmiféle térítéssel sem tartozik. Ez arra az esetre is szól, ha az Állam az üzemet csak 1968-ban, a háramlás alkalmával veszi át. Egyébként a személyzetnek az Állam szolgálatába való átvételére az előző rendelkezések alkalmazandók.
(32) Jelen megegyezés aláírása után a Társaság a személyzet jelenlegi szolgálati viszonyait csakis azzal az Állammal történő előzetes megállapodással változtathatja meg, amelynek területén levő hálózatot a szóban levő személyzet szolgálja.
A Társaság vonalaira vonatkozó helyi díjszabások felállításának a joga annak az Államnak van fenntartva, amelynek területén a kérdéses hálózat fekszik, akár az Állam, akár pedig a Társaság tartja üzemben az illető hálózatot. Utóbbi esetben a Társaság véleménye is előzetesen meghallgatandó.
A magas Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a jelen megegyezés életbelépésétől kezdve a személyeknek, poggyászoknak és árúknak a Társaság hálózatain való szállítására nézve közvetlen díjszabásokat fognak felállítani.
Az előző cikkben szabályozott kérdésekre vonatkozó technikai munkálatok megkönnyítése céljából egy az Államoknak a Társaság Igazgatótanácsában résztvevő kiküldötteiből alakított Bizottságnak feladata lesz a Társaságnak a szerződő Államok között való közvetlen forgalomra rendelt vonalain, a helyi díjszabások egyszerű összesítése útján, közvetlen díjszabási szolgálatot felállítani.
A Bizottság köteles az üzemet vivő Államok vasútigazgatóságainak valamelyike által esetleg rendelkezésre bocsátott mérsékelt díjrészleteket a közvetlen díjszabásokba belefoglalni.
(1) Az Államok kiküldötteiből álló Bizottság hasonlóképen hatáskörrel fog bírni arra is:
a) hogy a Társaságnak a szerződő Államok között való közvetlen forgalomra rendelt vonalaira az összesítendő helyi díjtételek 30%-áig terjedő mérséklésekkel közvetlen díjszabásokat állapítson meg;
b) hogy akár közvetlenül, akár visszatérítés útján díjmérsékléseket engedélyezzen, úgyszintén, hogy a Társaság vonalain a távolságok halmozását megengedje;
c) hogy a belföldi árúszállítási díjtételeket az átmenetben érintett vonalakra nézve a kezelési illeték 75%-ával, a feladási és rendeltetési pályák mindegyikére nézve pedig 50%-ával rövidítse; a föntemlített Bizottságnak teendője lesz, hogy meghatározza azokat az elveket, amelyek szerint az egyes hálózatok díjszabásaiban foglalt kezelési illetékek megállapíttatnak, vagy pedig, hogy meghatározza az adandó mérséklések alapjául szolgáló és az összes hálózatokra nézve egyenlő mértékalapot;
d) hogy a Társaság hálózatainak nemzetközi forgalmára vonatkozó és az említett hálózatok közül legalább kettőt, valamint egy vagy több más érdekelt vasútigazgatóságot érintő egyezmények feltételeit megállapítsa. A már megállapított ezen feltételek az érdekelt vasútigazgatóságok között összehivandó értekezleten tárgyalási alapul fognak szolgálni. Ezen értekezlet összehívásának kezdeményezését a Bizottság a Társaság hálózatának üzemét vivő vasútigazgatóságok egyikére fogja bízni.
(2) Az előző bekezdés nem érinti az üzemvivő Államoknak a fenti rendelkezéseket illető kezdeményezési jogát.
(1) A 20. és 21. Cikkekben említett határozatokat a kiküldöttek Bizottsága egyhangúlag hozza meg. Az Államok kiküldöttei semmi esetre sem foglalhatnak állást a helyi díjszabásoknak a 20. Cikk értelmében való összesítése ellen.
(2) A 20. Cikkben tárgyalt határozatok alá vannak vetve az érdekelt Állam illetékes igazgatása felülvizsgálatának annyiban, amennyiben annak megállapításáról van szó, hogy a közvetlen díjszabás a helyi díjszabásokkal tökéletesen összhangban van-e. Az esetleges észrevételeket a Bizottsággal legfeljebb két héten belül közölni kell.
(3) A 21. Cikkben tárgyalt határozatok az Államok jóváhagyásának vannak alávetve. Minden Államnak szabadságában áll kiküldötteit felhatalmazni arra, hogy jóváhagyását a szavazás alkalmával kinyilatkoztathassák.
(1) Az Államok kiküldötteinek Bizottsága által a 20. Cikkben tárgyalt kérdések tárgyában hozott határozatok a 22. Cikk 2. bekezdésében biztosított felülvizsgálat után és amennyiben észrevételek nem emeltettek, kétheti határidő leteltével az Államok és a Társaság üzemvivő igazgatóságai által haladéktalanul végrehajtandók.
(2) A 21. Cikkben tárgyalt kérdésekre vonatkozó határozatok azokra az Államokra nézve válnak érvényesekké, melyek azokat akár a már előzőleg erre felhatalmazott kiküldötteiknek szavazata útján, akár a háromheti határidőn belül adandó jóváhagyásuk útján elfogadták. E határozatokat az érdekelt igazgatóságok hajtják végre, amennyiben ezek reájuk nézve alkalmazást nyerhetnek.
(1) Az Osztrák Köztársaságnak a st. germaini békeszerződésből folyó az a kötelezettsége, hogy vonalain az Adria- és Fekete-tengeri kikötők forgalmában a háború előtt fennállott és az Északi-tenger kikötőinek versenyén alapuló díjszabási rendszert kell fenntartania, nem szenved változást.
(2) Nem követelhető, hogy a 21. Cikkben kilátásba vett mérséklések az összes hálózatokra nézve egyenlő mértékben alkalmaztassanak.
(3) A távolságok halmozása olyképen értendő, hogy az egyes hálózatokra eső távolságokra azt a kilometrikus díjszabási alapot kell alkalmazni, amelyet az említett hálózat díjszabása az egész távolságnak megfelelően előír.
(4) Az Igazgatói Bizottság tárgyalásainak napirendjét idejekorán, de mindenesetre legalább is egy héttel a bizottság összejövetele előtt a kiküldöttek kezéhez kell juttatni.
(5) Az Államok kiküldötteit az illetékes állami közigazgatási ágazat kereskedelmi és díjszabási szakértői kísérhetik.
(6) Ha valamely hálózat üzemét a Társaság maga viszi, akkor az ő hatáskörébe tartozik a személyszállítási könnyítéseknek, valamint bizonyos árúnemekre nézve és bizonyos forgalmi viszonylatokban a fuvardíjak és mellékilletékek mérséklésének az engedélyezése, nem érintvén ezáltal az érdekelt Államnak a díjszabási intézkedések jóváhagyására vonatkozó joga.
A fuvardíjak és mellékilletékek mérséklései azok kihirdetése alkalmával hozatnak az érdekelt Állam Kormányának tudomására. Ha a Kormány kívánja, a mérséklések - számbavéve a törvényes határidőt - azonnal felfüggesztendők.
(1) Minden Állam felelős a 15. Cikkben megállapított összegeknek a kötvényalapba való befizetéseért, akár ő maga tartja üzemben a területén fekvő hálózatot a 15. Cikk értelmében, akár pedig a Társaság.
(2) Abban az esetben, ha a Társaság tartja üzemben a hálózatot, az illető Állam köteles az üzemből esetleg eredő minden üzleti hiány fedezését garantálni és azon kívül a Társaság helyett ugyanazokat az összegeket közvetlenül a kötvényalapba befizetni, amelyek a 15. Cikk értelmében ugyanebben a cikkben megálapított feltételek mellett és határidőn belül fizetendők, a Társaság pedig tartozik a nyers bevételek elszámolását az üzletév befejezésétől számított hat havi határidőn belül az Államhoz felterjeszteni. A Társasággal szemben az illető Állam az általa így teljesített fizetéseknek, az illető hálózat ugyanazon üzletévben vagy a későbbi üzletévekben keletkező mindennemű tiszta jövedelméből leendő megtérítését igényelheti. E visszatérítési igény gyakorolhatásának biztosítása céljából az illető Állam zálogjogot nyer a szóban levő hálózat nyers jövedelmére.
(3) A vasútvonalak beruházási és megújítási költségei e hálózatok folyó üzemvitelét terhelik. A Társaság köteles lesz a lehető leggazdaságosabb üzletvezetés szem előtt tartása mellett az általa üzemben tartott minden hálózat részére idejekorán évi előirányzatot (budget) készíteni, amelyben a rendes és rendkívüli fenntartás, valamint a beruházások és megújítások költségei bennfoglaltatnak. Ez az előirányzat az illető Államhoz jóváhagyás végett felterjesztendő. A kormánynak jogában lesz hathatós ellenőrzést gyakorolni és a Társaság köteles minden, ezen ellenőrzés gyakorlását biztosító intézkedést megtenni. Azonkívül a Társaság tartozik minden, nem az illető Állam által üzemben tartott hálózat részére külön-külön évi üzleti számadást készíteni. Ez a számadás jóváhagyás végett az illető Államhoz felterjesztendő.
(4) Ha mindazonáltal a rendes üzemvitel biztosítása céljából szükségessé válnék, hogy egy üzemi alap álljon rendelkezésre, úgy az illető Állam az üzem szükségletei által megállapított mérvének megfelelő előleget ad.
(5) A 15. Cikknek az Olasz Királyság külön hozzájárulását illető rendelkezései per analogiam arra az esetre is alkalmazandók, ha egy vagy több állam a hálózat üzemét nem veszi át. Amennyiben valamelyik Államnak a garancia alapján a minimumon felül kellene fizetést teljesítenie, úgy ezt a fizetést a kötvénytulajdonosok Bizottsága nem igényelheti abban a mértékben, amelyben az Olasz Királyság hozzájárulásából egy aránylagos rész a szóban levő hálózatra esik.
(6) Valamelyik hálózatnak a Társaság által való üzembentartása esetén az e hálózatra vagy annak üzemvitelére vonatkozó igények kizárólag az illető hálózat által átszelt Állam valamelyik bírói vagy közigazgatási hatósága előtt érvényesíthetők. E jogok címén a Társaság egyéb hálózati (beleértve azok tartozékait) ellen eljárás nem foganatosítható. Amennyiben az ilyen, valamely hálózatra vagy annak üzemére vonatkozó és így a magánbirtokot, vagy a központi szolgálat kezelését, vagy a jóléti alapokat (17. Cikk 16. és 29. bekezdései) nem érintő követelések miatt a magánbirtokot kellene megterhelni, úgy az Állam, amelynek területén az a hálózat fekszik, amelyre a szóban levő követelés vonatkozik, a Társaságot minden kárért és ellene foganatosított eljárásért kártalanítani fogja.
Valamelyik hálózatnak a Társaság által való üzembentartása esetén a befektetési tőke kamataiból eredő bevételekre a 15. Cikk rendelkezései alkalmazandók; a Társaság és az államvasutak között kötött péageszerződések nem függesztetnek fel.
Önérthetőleg a Társaságnak nem a Társaság tulajdonát képező, de általa üzemben tartott vasutak üzemviteléből származó nyereségei vagy veszteségei az üzemkezelő hálózat számlájára könyvelendők.
(1) Az az Állam, amely a területén fekvő társasági hálózatot üzembe veszi, birtokába veszi a készleteket és a hálózat üzeméhez tartozó készpénzt; a Társaság reá ruházza a „Régime provisoire” rendelkezései értelmében az illető hálózat tulajdonát képező mindennemű követeléseket, csekkeket és váltókat.
(2) Az Állam megejti a leszámolást és kifizeti a Társaság összes tartozásait és beszedi az összes követeléseit (beleértve a többi hálózattal való elszámolásokat), amelyek az 1923. évi január hó 1-ét megelőző időből származnak és amelyek nem érintik a kötvényszolgálatot vagy a magánbirtokot és a Társaság magánkötelezettségeit.
(3) A leszámolás az illető Állam és a Társaság kölcsönös egyetértésével fog megejtetni; amennyiben más szerződő Államok is pénzügyileg érdekelve vannak, úgy azok hozzájárulása is szükséges.
(4) A leszámolás befejezése után leszámolási mérleget kell készíteni, amelyben az 1. bekezdésben említett összes liquidált vagyon a készletek értékének kivételével a Társaság javára, a teher pedig a Társaság terhére iratik. A leszámolási mérleg aranyfrankban lesz megállapítva. Ennélfogva a mérleg összes tételei aranyfrankra átszámíttatnak, még pedig az 1922. évi december hó 31.-iki árfolyam szerint. Az így arany-frankban megállapított egyenleg az Állammal szemben a „Régime provisoire” tartama alatt adott előlegekből fennálló tartozáshoz lesz hozzáadva, vagy abból levonva. E végből ez a tartozás a fentjelzett árfolyam szerint aranyfrankra lesz konvertálva. Amennyiben az így megállapított mérlegben a Társaság terhére tartozás mutatkoznék, úgy abból a készletek értéke a következőkben körülírt feltételek mellett levonandó. (A készletek becsértékükben, az 1922. évi december hó 31.-iki árfolyam szerint aranyfrankban lesznek beállítva.) A fentemlített levonásnak csak azokkal az Államokkal szemben van helye, amelyek a Társaságnak a „Régime provisoire” alatt előlegeket adtak és csakis az adott előlegek erejéig. Az esetben, ha leszámolási egyenleg a Társaság javára activ lenne, a fentemlített levonás csakis az előlegeknek ez aktiv egyenleg levonása után mutatkozó összege erejéig történhetik. Más esetekben a készletek értékének bármilyen számításba vétele ki van zárva.
(5) Ha az előző rendelkezéseknek megfelelően felállított mérlegből a Társaság javára aktiv egyenleg mutatkozik, úgy az neki ki fog fizettetni. A Társaság terhére mutatkozó passziv egyenleg úgy kezelendő, mint a „Régime provisoire”-ból származó tartozás.
(6) Ha a Társaság maga tart valamely hálózatot üzemben, úgy a 2-4. bekezdésekben foglalt rendelkezések akkor is alkalmazandók és ebben az esetben a Társaság foganatosítja a leszámolást. Ha a liquidált aktivák nem elegendők a lejárt kötelezettségek teljesítésére, úgy az Állam megadja a Társaságnak a szükséges előlegeket. Ezek az előlegek úgy kezelendők, mint a „Régime provisoire”-ból eredő tartozások.
(7) A leszámolás tárgyát képező, a Társasággal szemben fennálló követelések fejében a magánbirtok meg nem terhelhető, akár az Állam folytatja az üzemet, akár a Társaság.
(8) „Régime provisoire”-ból származó, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső tartozások, beleértve az Olasz Királyság által készpénzben adott előlegekből származó tartozásokat, nem kamatoznak és a következő rendelkezések szerint törlesztendők:
a) A 37. Cikk 4. bekezdése értelmében a Társaság rendelkezésére bocsátott összegek felosztatnak azon Államok között, amelyek az illető év folyamán a minimumon felül effektiv fizetéseket teljesítettek, még pedig e fizetések arányában. Az e felosztásból minden Államra eső részesedés, e részesedés fele erejéig, az illető Állammal szemben fennálló, fentjelzett tartozások kiegyenlítésére fog felhasználtatni.
b) Az Osztrák Köztársasággal szemben fennálló fent körülírt tartozások csökkentendők ama különbözet 1/4 részével, amely előáll a 15. Cikk 7. bekezdésének rendelkezései szerint fizetendő összeg és azon maximum között, amely utóbbi a 6-ik évtől a 15-ik évig a minimum 25%-ának és a 16-ik évtől 25-ik évig a minimum 50%-ának megfelel.
c) A Magyar Királysággal szemben fennálló, fentemlített tartozások azoknak az összegeknek a negyedével csökkentendők, amelyekkel ez az Állam a 15. Cikk 8. bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a bérminimumnál kevesebbet fizet.
d) a b) és c) bekezdésekben megállapított csökkentésnek minden Állammal szemben csakis a kérdéses tartozások összegének fele erejéig van helye.
(9) Amennyiben a jelen megegyezés érvényességének tartama alatt a fentemlített tartozások az egyik vagy a másik Állammal szemben ki nem egyenlítettnének, úgy a maradványra nézve minden kötelezettség megszűnik.
(1) Az igazgatótanács a jelen megegyezéssel reábízott ügyeket egy megszervezendő központi szolgálat közreműködésével fogja vezetni. A központi szolgálat személyzete az összes szerződő Államok állampolgáraiból fog összeállíttatni a 17. Cikk 12. bekezdésében megállapított arányban. A központi szolgálat első szervezéséhez elsősorban a jelenlegi vezérigazgató személyzete fog igénybe vétetni. Az igazgatótanács gondoskodni fog arról, hogy a fentemlített arány már kezdettől fogva tekintetbe vétessék és azután új feltételek alkalmával mielőbb eléressék. A központi szolgálat költségei a 38. Cikk szerint e célra rendelt összegekből fedezendők.
(2) Amennyiben az Államok nem tartják a Társaság összes halózatait üzemben, az igazgatótanács a központi szolgálat mellett megszervezi a társasági üzemvitelhez szükséges szolgálatot. A mellérendelt szolgálat megszervezéséhez az illető Kormány jóváhagyása szükséges. Ezt a jóváhagyást az illető Kormánynak az igazgatótanácsban levő képviselete adja meg. E szolgálat költségei az illető hálózatot terhelik.
(3) Külön üzletigazgatóságnak kell annak a halózatnak üzemével kapcsolatos összes ügyeket ellátnia, amelynek üzemvitelét az illető Állam nem veszi át, még pedig abban a mértékben, mint azt eddig is az 1921. évi február hó 11.-én létrejött megállapodás (Régime provisoire) megszabta. Amennyiben ez a gazdaságos üzletvezetés érdekeivel és jelen megegyezéssel összeférőnek tetszik, úgy az igazgatótanács az üzletigazgatóságokhoz más üzemi ügyeket is átutalhat az ország érdekeinek, valamint az illető Kormány követeléseinek figyelembe vétele mellett.
(1) Az igazgatótanács tagjainak, a számvizsgálóknak és a központi szolgálat személyzetének, minden évben elegendő számban, díjmentesen, a Társaság és az Államok hálózatain az összes személyszállító vonatokra érvényes időleges (névre és bemutatóra szóló) szabadjegyek fognak kiadatni. E jegyek száma az állami igazgatás és a Társaság közti megegyezés szerint lesz megállapítva.
(2) Azonkívül a Társaság hálózatain az összes személyszállító vonatokra érvényes, bemutatóra szóló szabadjegyek minden évben, díjmentesen elegendő számban fognak oly célból kiadatni, hogy csere fejében idegen szállítási vállalatok részéről menetkedvezmények nyeressenek. Amennyiben ily módon a Társaság idegen szállítási vállalatoktól elegendő számú jegyeket nem kapna, úgy a hálózatok igazgatóságai kötelesek minden lehetőt elkövetni, hogy az idegen szállítási vállalatok ezen cserejegyei rendelkezésére bocsáttassanak.
(3) A központi szolgálat személyzete (beleértve a családtagokat) a Társaság hálózatain megkapja mindazokat a menet- és szállítási kedvezményeket, amelyek a Társaság hálózatain alkalmazott személyzetet megilletik, tekintet nélkül arra, vajjon a hálózatokat az Állam tartja-e üzemben vagy a Társaság, ezenkívül azokat a menet- és szállítási kedvezményeket, amelyek a Társaság annak az Államnak területén fekvő társasági hálózaton alkalmazott személyzetét megillletik, amelyben a központi szolgálat székhelye van. Azonkívül a központi szolgálat alkalmazottjai évente saját személyük részére egy szabadjegyet és családtagjaik részére egy kedvezményes árú menetjegyet kapnak minden szerződő állam hálózatára.
(4) A központi szolgálatból a jövőben nyugdíjba vonuló személyzetnek, ideértve a családtagokat is, a Társaság hálózatain azok a menet- és szállítási kedvezmények nyujtatnak, amelyek a jövőben a Társaság hálózatain alkalmazva volt személyzetnek nyugdíjba vonulása után járnak, illetve meg fognak adatni, tekintet nélkül arra, vajjon az Állam tartja-e üzemben ezeket a hálózatokat vagy pedig a Társaság; azonkívül azok a menet- és szállítási kedvezmények is, melyek a Társaság ama hálózatának alkalmazottait megilletik, mely hálózat az illetők nyugdíjazása utáni időpotban a központi szolgálat székhelyét magában foglaló Államban fekszik. Amennyiben az ilyen nyugdíjas lakhelyét egy más szerződő Állam területére teszi át, úgy igényt tarthat annak az Államnak vasúti nyugdíjasait megillető menet- és szállítási kedvezményekre, amelynek területén lakhelyét választotta, amennyiben lemond annak az Államnak területén fekvő hálózaton nyujtott menet- és szállítási kedvezményekről, amelynek területén a központi szolgálat székhelye van.
(5) A régi nyugdíjasok azon Állam államvasúti nyugdíjasainak nyujtott menet- és szállítási kedvezményekre tarthatnak igényt, amely Állam a 17. Cikk 17. bekezdése értelmében nyugdíjilletményeiket fizetni tartozik. Amennyiben az ilyen nyugdíjas lakhelyét egy más szerződő Állam területére teszi át, úgy igényt tarthat azon Állam vasúti nyugdíjasainak járó menet- és szállítási kedvezményekre, amelynek területén lakhelye van, amennyiben a nyugdíját fizető Állam területén fekvő hálózaton nyujtott menet- és szállítási kedvezményekről lemond.
(6) Minden módosítás, amely valamelyik Állam hálózatán alkalmazott személyzet menet- és szállítási kedvezményeire vonatkozó rendelkezéseken eszközöltetni fog, a központi szolgálat személyzetére (beleértve a családtagokat) is alkalmazandó.
(7) Az e függelékben a központi szolgálat személyzetére vonatkozólag megállapított rendelkezések csakis a jelen megegyezés érvénybelépése időpontjában tényleges szolgálatban álló személyzetre alkalmazhatók.
1. § Semminemű igény sem lesz támasztható egyik szerződő állammal szemben sem a Társaságnak, a Baselben 1875. évi november hó 17-én Wienben 1876. évi február hó 25-én kötött szerződések szerint az Olasz Királysággal szemben fennálló és 1954. évi december hó 31-ig évi 29.569,887.12 aranyfrankot és 1955. évi január hó 1-től 1968. évi december hó 31-ig évi 12.774,751.26 aranyfrankot kitevő járadék-követeléséből kifolyólag, beleértve a hátralékokat és kamatokat is.
2. § Semminemű igény sem lesz támasztható a Társaságnak 5%-os elsőbbségi kölcsönére (1869. évi július hó 27-i megállapodás, R. G. B. 183. sz.) vonatkozó állami hozzájárulásból és garanciából kifolyólag.
Semminemű igény sem lesz támasztható a wieni körvasút jövedelmében való részesedés egyhatodának engedményezéséből eredő 38,240 osztrák értékű forint évi járadékra vonatkozólag (a cs. kir. kereskedelemügyi minisztériumban 1894. évi július hó 28-án felvett jegyzőkönyv):
3. § A volt osztrák-magyar katonai kincstár ellen a vasúti üzletszabályzat 70. §-a (1851. évi november hó 15-én kelt császári rendelet, 1852. évi R. G. B. 1. sz. és a magyar királyi minisztérium 6125/1907. sz. rendelete) alapján folyamatba tett és wieni polgári bíróságnál Cg VII. 790:18 szám alatt függőben levő per nem lesz folytatva és e címén semmiféle igény sem lesz támaszható. A költségek kölcsönösen meg fognak szüntettetni.
4. § Semminemű igény sem lesz támasztható a szerződő Államokkal szemben kártalanítás címén a háborús események által tönkretett vagy elvesztett, vagy lefoglalt vagy olyan járművekért, amelyeket a Társaságnak a fegyverszüneti megállapodások rendelkezései szerint ki kellett szolgáltatni.
5. § A Társaságnak a lombard-veneziai vonalak vételára címén fennálló hátralékos tartozására, beleértve a kamatokat is, semmiféle további fizetés történni nem fog.
6. § A Társaság a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága javára lemond a leszámolásból eredő aktív egyenlegről (25. Cikk). Azonkívül a Társaság beleegyezik abba, hogy az általa a „Ljubljanski Dvor korlátolt fél, szövetkezet”-nek adott kölcsön a leszámolás alkalmával üzemi aktivaként kezeltessék. Ellenben a Társaság mentesül az 1921. évi december hó 21-ig bezárólag járó szállítási adó, a mathematikai díjtartalékoknak (17. Cikk) megfelelő összegek és e leszámolásból esetleg származó passzív egyenleg (25. Cikk) megfizetésétől. A Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságában szándékos vámkihágásokért folyamatban levő eljárások beszüntettetnek és a vámkihágási bíróságok hatályon kívül helyeztetnek.
7. § A Társaság az Olasz Királyság javára lemond a leszámolásból eredő aktív egyenlegről (25. Cikk) és semmiféle igényt sem fog támasztani az Olasz Királyság területén fekvő vonalainak 1922. évi december hó 31-ig történt használatáért járó kártalanítás címén. A Társaság kötelezi magát az Olasz Királyság által készpénzben adott előlegeknek a 25. Cikk 8. és 9. bekezdéseiben foglalt rendelkezések értelmében való visszafizetésére. Ellenben a Társaság mentesül a mathematikai díjtartalékoknak (17. Cikk) megfelelő összegek és a leszámolásból esetleg származó passzív egyenleg (25. Cikk) fizetésétől.
8. § A Társaságnak Graz város határában fekvő hengerműve a Lend községet illető 536. sz. telekkönyvi betétben 1087-1099. hr. sz. alatt bekebelezett parcellákból álló, hozzátartozó területtel a Társaságnak háramlásnak alá nem vetett tulajdona marad.
A vasúthoz tartozó épületekben a Társaság rendelkezésére fognak bocsáttatni a 26. Cikkben körülírt társasági központi szolgálat részére általa szükségesnek talált helyiségek.
Az e helyiségek használatáért járó kártalanítás ugyanazon az alapon lesz megállapítva, mint amelyen a jóléti alapok tulajdonát képező épületekben a vasút által igénybevett helyiségek használatáért járó kártalanítás megállapítása történik. Az igazgatótanács kiválsztja a 26. Cikkben körülírt központi szolgálat számára szükségesnek talált összes leltári tárgyakat. Ezek a tárgyak a Társaságnak háramlásnak alá nem vetett szabad tuladonát fogják képezni.
9. § A Társaságot az aurisinai vízvezetéki telepre vonatkozólag megillető közös tulajdonjog gyakorlása tárgyában a Társaság az Olaszországban fekvő hálózatnak az Állam által való üzembentartása esetén az Olasz Királysággal fog külön megállapodni.
(1) A Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága a Magyar Királyság helyébe lép a zagreb-karlovaci vonal eladására vonatkozólag 1880. évi március hó 11-én Budapesten megkötött szerződésből származó összes jogok és kötelezettségek tekintetében. Ennek következtében az az említett szerződés értelmében járó évi 240,000 osztrák értékű aranyforintot, azaz: kettőszáznegyvenezer osztrák értékű aranyforintot kitevő és minden év június hó 23-án és december hó 23-án egyenkint 120,000 osztrák értékű aranyforintot, azaz: százhúszezer osztrák értékű aranyforintot kitevő egyenlő két félévi részletben esedékes annuitások osztrák-magyar effektív aranypénzben, vagy egyenértékű külföldi aranypénzben teljesítendő fizetése 1968. évi december hó 31-ig a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságát terheli. Ezeknek az annuitásoknak az 1919-1922. évekre bezárólag eső hátralékos részletei, amelyek 960,000 osztrák értékű aranyforintot, azaz: kilencszázhatvanezer osztrák értékű aranyforintot tesznek ki, valamint a fizetés napjáig járó 5% kamat a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága által lesznek a jelen megegyezés érvénybelépése után azonnal, az 1923. évi január hó 1-je után esedékes részletek pedig a megállapított esedékesség idején a kötvényalapba (33. Cikk) fizetendők. A hátralékos részletek, beleértve a kamatot, valamint a később esedékes részletek fizetése effektív aranyfrankban történik, osztrák értékű 100 aranyforint 250 aranyfrank arányában.
(2) A zagreb-karlovaci vonalról felvett központi vasúti telekkönyv Budapestről a Szerbek, Horvátok és Szlovének területére fog átszállíttatni. A „teher-lapon” ki lesz tüntetve, hogy az annuitásokra nézve a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága a Magyar Királyság helyébe lép.
(1) A Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága részére fenn van tartva a jog, hogy magát mentesíthesse a 15. és 24. Cikkekben foglalt kötelezettségek alól, valamint a zagreb-karlovaci vonal megváltásáért járó annuitások fizetése alól (28. Cikk) egy évenként 5.800,000 (ötmilliónyolcszázezer) aranyfrank átalányban megállapított járadék fizetése ellenében, melyből 50,000 (ötvenezer) aranyfrank megfelel a közös pályaudvarok és a peage-vonalak létesítésére fordított tőke kamatainak. Ebben az esetben a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága ugyancsak mentesítve lesz a zagreb-karlovaci vonal megváltása címén járó, már lejárt annuitások fizetése alól (beleértve a kamatokat is), köteles lesz azonban egyszersmindenkorra a kötvényalap javára 200,000 (kettőszázezer) aranyfrankot fizetni, hogy ezáltal egy, a kötvénybirtokosok Bizottságának rendelkezésére álló üzemalap létesítéséhez hozzájáruljon.
(2) Az 5.800,000 (ötmilliómyolcszázezer) aranyfrank járadékátalány aranyfrankokban lesz fizetendő a kötvényalap javára, a bérminimum fizetésére a 15. Cikk 9. bekezdésében meghatározott határidőn belül. Ebből az anniutásból nem lesz helye semmiféle visszatartásnak vagy levonásnak, bármi okból szándékoltatnék is az; különösen nem lesz helye az Olasz Királyság által fizetendő külön hozzájárulás által való helyettesítésének (15. Cikk 17. és 18. bekezdései és a 24. Cikk 5. bekezdése) az 1947. év végéig. Az 1948. év január hó 1-től kezdődőleg ez a helyettesítés be fog következni, de csakis legfeljebb 400,000 (négyszázezer) aranyfrank erejéig, olyképen, hogy az annuitás 1948. évi január hó 1-től kezdődőleg sohasem lehet kevesebb, mint 5.400,000 (ötmilliónégyszázezer) aranyfrank.
(3) Ha a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága élni akar avval a jogával, hogy fizesse az ezen cikkben megállapított járadékátalányt, az ebbeli nyilatkozatot a jelen megegyezés jóváhagyásával egyidejűleg kell megtenni (52. Cikk). Ebben az esetben a fentemlített 200,000 (kettőszázezer) aranyfrank, mely egy üzemalap létesítésére szolgál, a jelen megegyezés életbelépésétől számított 15 napon belül lesz fizetendő. Az 5.800,000 (ötmilliónyolcszázezer) aranyfrank járadékátalányra vonatkozó nyilatkozat visszavonhatatlan és annak hatálya ki fog terjedni a jelen megegyezés egész tartamára.
(4) Abban az esetben, ha a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága élne azzal a jogával, hogy fizesse a jelen cikkben megjelölt járadékátalányt, a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága mentesítve lesz attól, hogy a 16. Cikk első bekezdésében előírt külön számlát vezesse.
(5) Abban az esetben, ha a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága élne fentemlített jogával, az Olasz Királyságnak joga lesz arra, hogy magát mentesítse a 15. és 24. Cikkekben említett kötelezettségek alól (kivéve a trieszti forgalom után a 15. Cikk 15. bekezdése és a 24. Cikk 5. bekezdése értelmében fizetendő külön hozzájárulást és kivéve azon fizetéseket, melyek a 15. Cikk 13. és 14. bekezdései és a 24. Cikk függeléke értelmében teljesítendők), azáltal, hogy az Olasz Királyság évente 6.000,000 (hatmillió) aranyfrank járadékátalányt fizet.
(6) A fentebb említett 6.000,000 járadékátalány aranyfrankban lesz fizetendő a kötvényalap javára azon időközökben, melyek a 15. Cikk 9. bekezdésében a bérminimum fizetésére vannak előírva. Ebből az annuitásból nem lesz helye semmiféle visszatartásnak vagy levonásnak, bármi okból szándékoltatnék is az.
(7) Ha az Olasz Királyság élni akar avval a jogával, hogy fizesse a jelen cikkben megállapított évi járadékátalányt, az erre vonatkozó kijelentését meg kell tennie a jelen megegyezés jóváhagyásával egyidejűleg (52. Cikk). Ezen nyilatkozat visszavonhatatlan és hatálya ki fog terjedni a jelen megegyezés egész tartamára.
(8) Abban az esetben, ha az Olasz Királyság élni fog azzal a jogával, hogy az évi járadékátalányt fizesse, mentesülni fog a 16. Cikk 1. bekezdésében előírt külön számla vezetése alól.
(9) Abban az esetben, ha az Olasz Királyság élne fentemlített jogával, az Osztrák Köztársaság épúgy, mint a Magyar Királyság, szintén jogosítva lesznek arra, hogy magukat a 15. és 24. Cikkekben foglalt kötelezettségek alól mentesítsék (kivéve azon fizetéseket, melyek ezen Államokat a 15. Cikk 13. és 14. bekezdései és a 24. Cikkhez tartozó függelék értelmében terhelik) évi járadékátalányok fizetése által, mely évi járadékátalányok összege az Osztrák Köztársaságra nézve évenként 7.850,000 (hétmilliónyolcszázötvenezer) aranyfrankot és a Magyar Királyságra nézve évenként 3.425,000 (hárommilliónégyszázhuszonötezer) aranyfrankot tesz.
(10) Ezek az évi járadékátalányok úgy az Osztrák Köztársaság, valamint a Magyar Királyság részéről aranyfrankban lesznek fizetendők a kötvényalap részére, azon időközökben, melyek a 15. Cikk 9. bekezdésében a bérminimum fizetésére meg vannak szabva. Ezekből a járadékátalányokból nem lesz helye semmiféle visszatartásnak vagy levonásnak, bármi okból szándékoltatnék is az. Különösen nem lesz helye annak a helyettesítésnek, mely a 15. Cikk 17. és 18. bekezdéseiben és a 24. Cikk 5. bekezdésében van szabályozva.
(11) Azon előny, mely a Magyar Királyság javára a 15. Cikk 8. bekezdése szerint biztosítva van, arra az esetre is megfelelően alkalmazandó, ha a Magyar Királyság élni fog azzal a jogával, hogy évi járadékátalányt fizessen. Ha a magyar hálózat bruttó bevételeinek 22.5%-a 3.000,000 (hárommillió) aranyfranknál kevesebbet tesz, akkor a Magyar Királyság csak 3.125,000 (hárommillióegyszázhuszonötezer) aranyfrank járadékátalányt fog fizetni. Ha a magyar hálózat bruttó bevételeinek 22.5%-a 3.000,000 (hárommillió) és 3.300,000 (hárommillióháromszázezer) aranyfrank közötti összeget tenne, a Magyar Királyság köteles lesz ezt az összeget és azonkívül még 125,000 (százhuszonötezer) aranyfrankot fizetni. Ha a magyar hálózat bruttó bevételeinek 22.5%-a 3.300,000 (hárommillióháromszázezer) aranyfrankot meghaladó összeget tenne, a Magyar Királyság a teljes járadékátalányt fizeti. A megállapított járadékátalánnyal szemben a jelen rendelkezések értelmében mutatkozó különbözetet az Olasz Királyság fogja fizetni. Az Olasz Királyság által ezen a címen teljesített fizetések levonásba fognak hozatni az Olasz Királyság által fizetendő járadékátalányból.
(12) Ha az Osztrák Köztársaság vagy pedig a Magyar Királyság élni akar avval a jogával, hogy fizesse a jelen cikkben megállapított járadékátalányt, ebbeli készségüket ki kell nyilatkoztatniok a jelen megegyezés jóváhagyásával egyidejűleg (52. Cikk). Ezek a nyilatkozatok visszavonhatatlanok és hatályuk ki fog terjedni a jelen megegyezés egész tartamára.
(13) Abban az esetben, ha az Osztrák Köztársaság élne avval a jogával, hogy fizesse az évjáradékátalányt, mentesülni fog a 16. Cikk első bekezdésében előírt külön számla vezetése alól. Azon esetben, ha a Magyar Királyság élne azzal a jogával, hogy fizeti az évjáradékátalányt, mentesülni fog ezen külön számla vezetése alól, ha lemond a jelen cikk 11.-ik bekezdésében említett kedvezményről.
(14) Magától értetődik, hogy az Államoknak az esetleges üzemi deficitért (24. Cikk) vállalt garanciája nem szenved semmiféle módosítást az átalányban való fizetések esetében sem.
(15) A kiegészítő fizetésre vonatkozólag a 39. Cikk 3. bekezdésében meghatározott kötelezettség nem szenved semmiféle változást az átalányban való fizetések esetében sem.
(1) A jelen megegyezés a társasági elsőbbségi kötvények és kötvényszelvények birtokosai jogainak megújitását tartalmazza. Ezen kötvények és szelvények birtokosai nem tarthatnak igényt több jogokra, mint amelyek őket a jelen megegyezés értelmében megilletik.
(2) Jelen megegyezés bíróilag jóváhagyott kényszeregyesség jellegével fog bírni, ennek következtében az kötelező lesz valamennyi hitelezőre nézve, akár bennfoglaltatnak azok a mérlegben vagy nem, akár igazoltak, akár nem, sőt még azokra a hitelezőkre nézve is, kik a Társaság vasúthálózata által átszelt területeken kívül laknak. A hálózatra bekebelezett zálogjog a 43. Cikkben megállapított feltételek alatt csak a jelen megegyezésben megállapított összegek erejéig fog érvénnyel bírni.
(3) A kötvénybirtokosok összességét azon igazgatótanácsosok képviselik, kik a Társaság igazgatótanácsának az 5 Cikk 1. b) bekezdése szerint tagjai.
Ezen képviselők a kötvénybirtokosok kizárólagos képviselői és egyedül ők vannak feljogosítva érvényesíteni a kötvénybirtokosok jogait a szerződő Államokkal és a Társasággal szemben. Ennélfogva a kötvénybirtokosok egyénenként nem érvényesíthetik jogaikat oly kérdésekben, melyek a kötvénybirtokosok közös jogaira vonatkoznak.
(1) Az 1922. évi decmber hó 31-ig még ki nem sorsolt társasági kötvények által, vagyis az A. C. O. K. H. J. D. S. T. P. Z. V. F. M. U. X. sorozatú (összesen 3.783,974 címletből álló, ezelőtt 3%-os elsőbbségi kötvények), a B) sorozatú (210,156 címletből álló, ezelőtt 5%-os elsőbbségi kötvények B) sorozat) és a W) sorozatú (193.126 címletből álló, ezelőtt 4%-os elsőbbségi kötvények W) sorozat), mindössze tehát 4.187,256 címletből álló elsőbbségi kötvény által képviselt tőke összege 471.066,300 arany-frankban állapíttatik meg olyképen, hogy ezen elsőbbségi kötvények mindegyike 112.50 arany-frank névértékkel bír.
(2) Ezen kötvények törlesztése a jelen megegyezés határozmányainak megfelelően oly módon fog megtörténni, hogy évenként a jelen megegyezés kiegészítő részét képező törlesztési táblázatban (C) függelék) feltüntetet címletmennyiség fog törleszteni és pedig vagy szabad visszavásárlás vagy pedig kisorsolás útján. Ez utóbbi esetben a fizetendő beváltási összeget a 37. Cikk rendelkezései állapítják meg.
(3) Az összes kötvények az 1923. évi január hó 1-je után esedékes szelvényeikkel együtt ki fognak cseréltetni a jelen megegyezés határozmányainak megfelelően kiállított újabb címletekkel.
(4) Az 5%-os B) sorszámú kötvényeknek az 1919. évtől kezdve az 1922. évig bezárólag eszközölt kisorsolásai meg fognak semmisíttetni. Egyébiránt ezek a kötvények bennfoglaltatnak az első bekezdésben említett címletek számában.
(1) Ezen kötvények valamennyi birtokosai a kötvényebirtokosok bizottságának értesítője útján (34. Cikk) fel fognak szólíttatni arra, hogy kötvényeiket az 1923. évi január hó 1-je után esedékes szelvényekkel együtt kicserélés céljából egy később meghatározandó határidőn belül a felszólításban megjelölt helyeken mutassák be. A közzététel a bizottság által megjelölendő helyeken és az általa megjelölendő napilapok útján fog megtörténni.
(2) A kicserélés címletenként fog történni, számra és sorszámra való tekintet nélkül. A bizottság ki fog adhatni a birtokosok kívánsága szerint 5-ös, 10-es, 25-ös összesített címleteket is. A kicserélés költségei a kötvénybirtokosokat terhelik.
(3) Az új kötvények és szelvények szövege az itt mellékelt és a jelen egyezmény kiegészítő részét képező minta szerint (D) függelék) fog megállapíttatni.
(1) Az 1922. évi december hó 31-ig még ki nem sorsolt 4%-os E) sorozatú kötvények (46.795 kötvény egyenként 400 német birodalmi márka és 9.358 kötvény egyenként 2,000 német birodalmi márka névértékben) egyszerre fognak beváltatni. Ezen beváltás a fentemlített névértéknek megfelelően fog történni.
(2) Ugyanekkor ki fognak fizettetni az ezen időpontig esedékessé vált szelvények is a névértéküknek megfelelően.
(1) A 4%-os E) sorozatú kötvények birtokosai legalább két hónappal a szelvény esedékessége előtt a kötvénybirtokosok bizottsága által fel fognak szólíttatni arra, hogy kötvényeiket beváltás céljából mutassák be a felszólításban megjelölt helyeken és pénztáraknál.
(2) Ezen kötvények a felhívás közzététele után esedékessé váló legközelebbi szelvény esedékességi napjától kezdődőleg lesznek beválthatók.
(3) Ezen naptól fogva, amely megállapodásszerű lejáratnak tekintendő, a 4%-os E) sorozatú kötvények megszűnnek kamatozni és ennélfogva a beváltás alkalmával az eddig még nem esedékes összes szelvények és szelvényutalványok is beszolgáltatandók a címletekkel együtt. A hiányzó szelvények összege a kifizetésre kerülő tőkéből levonásba hozandó.
(1) Az összes sorozatú kötvények törlesztéséhez és a folyó kamatok fizetéséhez, valamint a hátralékok szolgálatához (40. Cikk) szükséges összegeket kizárólag egy alap fogja szolgáltatni, mely hivatva lesz a Duna-Száva-Adria vasúttársaság (ezelőtt Déli Vaspálya-társaság) kamat- és kötvénytörlesztési szolgálatát biztosítani.
Ezen alap „Kötvényalap”-nak fog ezentúl neveztetni és az alábbi határozmányok szerint fog létesíttetni.
(2) Fenntartva a kötvénybirtokosok összességét a jelen megegyezés alapján megillető zálog- és jelzálogjogokat, a kötvénybirtokosok mindenben, ami az ő jogaikat és igényeiket illeti, kizárólag csak a 34. Cikkben említett bizottság által kezelt Kötvényalap vagyonára tarthatnak igényt.
(3) Egyedül a kötvényalapnak kell helyt állania a Társaság kötvényeire és szelvényeire vonatkozólag bármi címen és bármi okból támasztható igényekkel szemben; az összes közvetlen s közvetett terhek és következmények a Kötvényalapot terhelik.
A Kötvényalapot egy bizottság (ezentúl „Bizottság”-nak nevezve) kezeli, mely a kötvénybirtokosoknak a 30. Cikk értelmében kijelölendő négy képviselőjéből áll. A Társaság igazgatótanácsának egy küldöttsége jogosítva lesz tanácskozási joggal résztvenni a bizottság ülésein.
(1) A címletek teljes szolgálatának megszervezése és igazgatása a Bizottság feladata. E Bizottságra tartozik különösen a régi kötvények kicserélése új címletekkel (31. Cikk), a 4%-os E) sorozatú kötvények beváltása (32. Cikk), a kötvényszolgálat és a hátralékok szolgálata.
(2) A Bizottság csak azon összegek erejéig vállalhat kötelezettségeket, melyek tényleg megvannak a pénztárban.
A Kötvényalap forrásai a következők;
(1) a) az esetben, ha az Államok üzembe veszik a vonalakat, azok az összegek, melyeket az Államok a 15. Cikk értelmében fizetni kötelesek;
b) az esetben, ha a Társaság viszi az üzemet, azon összegek, melyeket az Államok a 24. Cikk értelmében garantálnak az esetleges üzemi hiányok fedezésén felül.
(2) a) az Olasz Királyság által a trieszti forgalom után a 15. és 24. Cikkek értelmében fizetendő külön hozzjárulás;
b) az ezen hozzájáruláson felül a 39. Cikk értelmében esetleg még járó pótfizetések.
(3) A zagreb-karlovaci vonal eladásából származó évjáradékok (28. Cikk) abban az esetben, ha nem lesznek alkalmazandók a 29. Cikk határozmányai.
(4) A közös állomások és péage-vonalak létesítésére fordított tőke kamataiból eredő bevételek a 15. és 24. Cikkek értelmében.
(5) A kezelésből eredő interkalaris kamatok.
(1) Annak a bérminimumnak a fizetéseért, melyet az Osztrák Köztársaság fizetni vagy garantálni tartozik, a jelen megegyezés erejénél fogva az Olasz Királyság jótállást vállal összevéve legfeljebb évi 6.760,000 (hatmillióhétszázhatvanezer) arany-frank erejéig.
(2) Tekintettel ezen jótállásra, az Állam vagy maga a Társaság által Ausztriában üzemben tartott társasági hálózat bruttójövedelme szavatol a garantált bérösszegek és a jótállás folytán teljesített fizetések visszatérítéseért.
(3) A bruttójövedelem szavatossága a jelen megegyezés aláírásával meg van állapítva és a jelen megegyezés hatálybalépésével válik hatályossá.
(4) Ennek következtében a bruttóbevételek a maguk egészében úgy fognak tekintetni, mint a jótálló Állam letéte, mely a hálózat igazgatására van bízva.
(5) A bérminimumnak a folyó évnegyedre eső 1/4 része erejéig e végből a bruttóbevételek le fognak téteményeztetni a hálózat igazgatása által annál a banknál, melyet a jótálló Állam meg fog jelölni. A letét a jótálló számlája javára fog elhelyeztetni és haladéktalanul arany-frankra fog átváltatni.
(6) A jótálló Állam jogosítva lesz tisztviselőket kiküldeni a fizetések és a fentemlített szavatosságból eredő jogok teljesítésének ellenőrzése céljából.
(7) Az illető hálózat igazgatása csak akkor fog szabadon rendelkezhetni a folyó évnegyedben beszedett bruttóbevételek felett, melyek a bérminimum egynegyedrészét meghaladják, valamint a még beszedendő bevételek felett, ha a letét őrzésére rendelt bank elismerte, hogy a jótálló Állam rendelkezésére aranyban a vasuti hálózat igazgatása által vagy pedig a vasuti hálózat által átszelt Állam által teljesített letétek folytán a bank birtokában van a bérminimumnak a legközelebbi esedékesség napján fizetendő hányada.
(8) Ha a jelen megegyezésben megállapított esedékesség napján bármi okból fizetés nem teljesítetnék, azon Állam, akiért a jótállás vállaltatott, fel fog szólíttatni a kötvénybirtokosok Bizottsága által kötelezettségeinek teljesítésére.
(9) E célból a Bizottság közjegyző útján figyelmeztetést fog küldeni a nem fizető Államnak, mely figyelmeztetés egyidejűleg tudtára fog adatni az Olasz Királyi Kormánynak is az olasz pénzügyminiszter kezéhez, megnevezésével azon összegnek, amely az esedékesség napján nem lett fizetve.
(10) Ha a fizetésre való felszólítástól számított 15 napon belül sem történnék fizetés, a Bizottság erről ajánlott levélben értesíti az Olasz Királyi Kormányt azzal a felszólítással, hogy teljesítse a garantált fizetést a késedelmes Állam számlájának terhére.
(11) Ebben az esetben a banknál letéteményezett összegek a jótálló Állam utasítására ki lesznek fizetendők a kötvénybirtokosok Bizottságának. A jótálló Állam adhat utasítást arra is, hogy újabb rendelkezésig a fentérintett fizetés a letéteményes bank által a Bizottság kívánságára és javára minden esedékességkor teljesíttessék.
(12) Ha bármi okból a letét nem volna elegendő az esedékes fizetés teljesítésére, a jótálló Állam a fizetési felszólítás vételétől számított tizenöt napon belül ki fogja fizetni az ő jótállásának megfelelő összegeket.
(13) A Bizottság értesíteni fogja a késedelmes Államot azon összegekről, melyeket az Olasz Királyi Kormány a jótállás alapján kifizetett.
(14) A jótállás alapján való fizetés által a fizetést teljesítő Állam - a teljesített fizetés erejéig - a Társaság és a kötvénybirtokosok helyébe lép a késedelmes Állammal szemben, ki a visszafizetést - külön megállapodások hiányában - egy közeli határidőben fogja teljesíteni.
(15) Akár az Állam tartja üzemben a hálózatot, akár a Társaság, a szóbanforgó bruttóbevételek tekintetében zálogjog vagy szavatosság nem lesz egyéb kötelezettségekért engedélyezhető az Osztrák Köztársaság vagy a Társaság által megkötött vagy megkötendő szerződések alapján abban az esetben, ha az ilyen szavatosság vagy az ilyen zálogjog sérthetné az Olasz Királyság javára megállapított jogokat és biztosítékokat.
(16) Az Olasz Királyság fel van jogosítva a fenti határozmányokat a Nemzetek Szövetségének tudomására hozni, amennyiben azok a Szövetség elé tartoznak.
(1) A Kötvényalap évi jövedelmei, amennyiben azok nincsenek közvetlenül a hátralékok szolgálatára rendelve (39. és 40. Cikkek), a következőkép fognak felhasználtatni:
20.600,000 (húszmillióhatszázezer) arany-frank erejéig a kötvénybirtokosok Bizottságának rendelkezésére fognak állani az igazgatási költségek fedezésére (38. Cikk) és a kötvények kamat- és törlesztési szolgálatának biztosítására. A törlesztés a jelen megegyezéshez mellékelt törlesztési táblázatnak megfelelően sorsolás útján fog történni vagy pedig visszavásárlás útján olyan áron, mely az említett törlesztési táblázatban kitüntetett beváltási árnál kevesebb. A sorsolás útján való törlesztés esetében a visszafizetés összege sohasem lehet kisebb, mint 60 (hatvan) arany-frank kötvényenként. Mindazonáltal a mellékelt törlesztési táblázat szerint a visszafizetés összege a Bizottság további rendelkezéséig 90 (kilencven) arany-frankban van kötvényenként megállapítva. Az ezen 90 arany-frank összeg után járó kamat kötvényenként 3.60 arany-frankot (három frank és hatvan centime) fog kitenni.
Ha a 20.600,000 arany-frankösszeg nem lenne egészen felemésztve a fentemlített hováfordítások által, az ily módon elért megtakarítás minden évben egy a Bizottság rendelkezésére álló külön tartalék létesítésére fog fordíttatni, hogy adott esetben biztosíttassék vagy javíttassék a kötvényszolgálat rendszeressége.
(2) A Kötvényalap évi jövedelmei, amennyiben azok a 20.600,000 arany-frankot meghaladják, azoknak a pótfizetéseknek a megtérítésére fognak szolgálni, amelyek a 39. Cikk értelmében előleg címén ugyanabban az üzletévben az Olasz Királyság által fizettettek az őt terhelő külön hozzájárulásra.
(3) Ha még marad fenn valami maradvány, úgy ezen maradéknak kétharmadrésze a kötvénybirtokosok Bizottságának rendelkezésére fog állani, hogy a Bizottság elhatározásához képest növelhesse a kamatokat vagy pedig a kisorsolt kötvények beváltási árát, nem lépheti azonban túl az 5.40 arany-frank (öt frank negyven centime) összeget szelvényenkint vagy a 112.50 (egyszáztizenkettő 50/100) arany-frank összeget kötvényenként.
(4) A maradékösszeg a Társaság rendelkezésére fog bocsátani.
I. A Kötvényalap a 15. és 24. Cikkek szellemében üzletévenként külön fog kezeltetni. Minden kezelési év külön fog véglegesen lezáratni.
II. (1) Amennyiben a kötvények törlesztése sorsolás útján történik, ezen sorsolás minden évben december hó 2-ik felében fog megtörténni. A kisorsolt címletek beváltása a következő év március hó elsejétől fogja kezdetét venni.
(2) A kisorsolt kötvények számai a kisorsolás után azonnal közzé fognak a Bizottság által tétetni, amely elő fogja írni a közzététel módozatait is.
(3) Az első sorsolás - amennyiben az nem válnék fölöslegessé a szabad visszavásárlás folytán - legkésőbb hat hónappal a kötvények kicserélésére megállapított határidő után fog megtörténni és magában fogja foglalni mindazon törlesztéseket, amelyek a törlesztési táblázatban (C) függelék) ezen időpontig meg vannak határozva. A kisorsolt kötvények a legközelebbi szelvényesedékesség idején fizetendők ki.
(4) Azokból az összegekből, amelyek az első esztendőben törlesztés céljára rendelkezésre fognak állani, elsősorban azok a kötvények váltandók be, amelyek az 1919-1922. években kisorsolt 5%-os B) sorozatú kötvények helyett lettek kibocsájtva.
(5) A kötvények megszünnek kamatozni a beváltásukra meghatározott időponttól kezdve, amely lejárati napnak tekintedő és kifizetés céljából bemutatandók az eredeti címleteken kívül valamennyi ezen napig még le nem járt szelvények, valamint a szelvényutalványok is. A hiányzó szelvények értéke a tőkéből le fog vonatni.
III. (1) Minden kötvény minden évre két szelvénnyel van ellátva. Az első szelvény az üzletévet követő évben március hó elsején fog fizettetni.
(2) Ha a kezelési számlának lezárása után a kérdéses üzletév után még marad rendelkezésre álló fölösleg a kamatok kifizetésére, ez az összeg a kamatkiegészítésre jogosító második szelvényre lesz fizetendő.
(3) A Bizottság értesítést fog közzétenni, közölvén a minden egyes szelvény után fizetendő összeg nagyságát, a fizetések helyét és pénztárait, valamint a második szelvény esedékességének határnapját is.
Az igazgatási költségek a következőket foglalják magukban:
A) A Társaságnak az igazgatótanáccsal, a közgyűléssel, a Társaság központi szolgálatával és a kötvénybirtokosok Bizottsága tagjainak külön díjazásával összefüggő személyzeti és egyéb kiadásait, valamint az egyéb bármi néven nevezendő költségeit.
Ezen költségek fedezésére a kötvénybirtokosok Bizottsága minden évben legfeljebb 1.300,000 (egymillióháromszázezer) arany-frank összeget fog (a folyó szükségletek mérvéhez képest) a Társaság rendelkezésére bocsátani. Az igazgatótanács tagjainak javadalmazása, valamint a kötvénybirtokosok Bizottsága tagjainak külön díjazása az igazgatótanács és a Bizottság által közös egyetértéssel fog megállapíttatni.
Az igazgatási költségek tekintetében a kötvénybirtokosok Bizottságához az összes szükséges igazolásokat be kell mutatni.
B) A Kötvényalap személyzeti és egyéb kezelési költségeit, ideértve a párisi iroda és a wieni számviteli iroda személyzetének költségeit, valamint a párisi iroda személyzetének a már folyósított és még folyósítandó nyugdíjait, továbbá a wieni számviteli iroda személyzetének ezentúl folyósítandó nyugdíjait, végül a franciaországi tőzsdejegyzési költségek (droit d’abonnement) összegét is. A kötvénybirtokosok Bizottságának, ha szükségesnek tartja, joga van ezeket a költségeket részben vagy egészben a kötvénybirtokosoktól beszedni a szelvényekért járó összegekből való megfelelő levonás útján.
A Kötvényalap terheit képezik azok a hátralékos tartozások is, melyek a kötvényszolgálatot az adók, a tőzsdejegyzési költségek és a társaságnak Franciaországban levő függő adóssága címén terhelik.
A szerződő felek mindegyike viseli a jelen megegyezés előkészítéséből és végrehajtásából eredő költségeket annyiban, amennyiben azok őt illetik. A Kötvényalap magára vállalja:
1. a kötvénybirtokosok Bizottsága nevében elvállalt költségeket;
2. a Társság által saját pénztári készleteiből előlegezett, nem az üzemmel összefüggő költségek megtérítését.
A hátralékos szelvények törlesztési szolgálatára szánt különalaphoz tartozó személyzeti és egyéb kiadások a Kötvényalap igazgatási költségeinek tekintendők.
(1) A Kötvényalap magában fog foglalni egy külön alapot a hátralékok szolgálatára. Ezen különalap bevételei a 4%-os E) sorozatú kötvények (32. Cikk) beváltására, valamint a jelen megegyezés előkészítésének és végrehajtásának költségeire is fel fognak használtatni oly mérvben, amint ezt a kötvénybirtokosok Bizottsága szükségesnek fogja látni.
(2) Az Olasz Királyságnak a triesti forgalom után a 15. és 24. Cikk értelmében fizetendő különleges hozzájárulása ezen különalapnak lesz szentelve mindaddig, míg a hátralékok a 40. Cikk határozmányainak megfelelőleg letörlesztve nem lesznek.
(3) Azon esetben, ha az Olasz Királyság fentnevezett külön hozzájárulása nem érné el az évenkénti 4 (négy) millió arany-frankot, a szerződő Államok a jelen megegyezés hatálybalépésétől számított 25 év tartama alatt kötelesek lesznek kiegészítésképen, hogy a nevezett hozzájárulás összege 4 (négy) millió arany-frankra évenkint kikerekíttessék, megfelelő fizetéseket eszközölni. Mindazonáltal a 37. Cikk 2. bekezdésében foglalt határozmányok végrehajtásaképen a történő fizetéskiegészítések mérsékeltetni fognak a kötvényalap bevételeinek a 20.600,000 arany-frankot meghaladó ama többletével, amely többlet a 35. Cikk 1., 3., 4. és 5. bekezdéseiben említett fizetések folytán áll elő.
(4) Az összes kiegészítő fizetésekből esik az Osztrák Köztársaságra 33.8%, a Magyar Királyságra 16.5%, az Olasz Királyságra 24.6% és a Szerbek, Horvátok és Szlovénok Királyságára 21%.
(5) Az Olasz Királyság, hogy ellássa a hátralékok szolgálatának külön alapját, 25 éven át minden körülmények között 4 millió arany-frankot fog előlegezni évenként, négy egyenlő részletben minden évnegyed vége előtt öt nappal.
(6) A szerződő Államok között és a kötvénybirtokosok Bizottsága között az elszámolás évenkint megtörténni a triesti kikötőn át szállított árúk mennyiségének megállapítása és az Olasz Királyság által fizetendő külön hozzájárulásra vonatkozó, az Olasz Királyság illetékes igazgatása által előterjesztendő elszámolás igazolása után. Ezen megállapítás és igazolás az Államok képviselőinek a 20. Cikkben meghatározott Bizottsága által fog megtörténni Kötvényalap kezelésének zárlata után.
(1) Az Olasz Királyságnak a triesti forgalom címén a 15. és 24. Cikkek értelmében fizetendő külön hozzájárulásáról szóló elszámolása a Társaságnak 3 hónappal minden üzleti év befejezése után fog bemutattatni.
(2) Ez az elszámolás ki fogja mutatni azt az összeget, melyet az Olasz Királyság avégből fizetett, hogy ezen külön hozzájárulást 4.000,000 arany-frank évi összegre kiegészítse.
(3) Azon összegek, melyek ezen a címen a többi Államokat tehelik, ezek által az Olasz Királyságnak visszatérítendők.
(1) Az 1884. évi október hó 1-je óta kisorsolt és 1922. évi december hó 31-én még be nem váltott kötvényeknek, valamint az 1908. évi október hó 1-től 1922. október hó 1-ig lejárt és 1922. december hó 31-én még be nem váltott kötvényszelvényeknek kifizetése a következő határozmányok szerint fog történni.
(2) A francia frankokra szóló kisorsolt kötvények a mellékelt törlesztési táblázatban megállapított érték szerint, a 4%-os E) sorzsámú kötvények (beleértve a kötvényeket és a hátralékos szelvényeket) pedig névértéküknek megfelelően birodalmi márkában fognak beváltatni.
(3) Azután be fognak váltatni azok a hátralékos szelvények, melyek 1914. évi július hó 1-ig bezárólag esedékesekké váltal és pedig francia frankban oly összeg erejéig, amelyet ezen kötvények szelvényeiért a háború előtt fizettek.
(4) A kilenc hátralékos szelvény, mely 1914. évi július hó 1-je után 1919. évi január hó 1-ig bezárólag vált esedékessé, szelvényenkint 2 (kettő) arany-frankkal fog beváltatni.
(5) Az 1919. évi január hó 1-je után 1923. január hó 1-ig bezárólag esedékessé vált nyolc hátralékos szelvény szelvényenkint 1.40 arany-frankkal (egy frank negyven centime) fog beváltatni.
(6) Ezen hátralékos szelvényeknek a fentnevezett összegekkel való beváltása 25 év alatt fog eszközöltetni a kötvények kisorsolása útján.
(7) A szerződő Államok területén kívül külföldön netalán fizetendő illetékek a szelvények birtokosait terhelik.
(1) A Társaság zálogjogot engedélyez a kötvénybirtokosok összességének javára:
A) azon összegekre, melyek őt az Államokkal szemben megilletik és pedig:
a) állami üzemvitel esetében a vonalak használatáért járó bér címén;
b) társasági üzemvitel esetében a garancia címén.
B) A Kötvényalap pénzkészletére, úgy mint az az adott pillanatban mutatkozik.
C) Arra a követelésre, mely a zagreb-karlovaci vonal eladására vonatkozólag Budapesten 1880. évi március hó 11-én kötött szerződésből (28. Cikk) ered, arra az esetre, ha a 29. Cikk határozmányai nem nyernek alkalmazást. A kötvénybirtokosok összességét megillető ezen zálogjog be fog kebeleztetni arra a jelzálogra, mellyel a társaság a zagreb-karlovaci vonalra bír.
(2) A szerződő Államok kijelentik, hogy amennyiben erre szükség van, elismerik és megerősítik az ezen cikk által létesített zálogjog érvényességét.
(1) Az Államok kötelezik magukat arra, hogy közvetlenül a Kötvényalapba fizetik be azokat az összegeket, melyekkel a jelen megegyezés értelmében tartoznak. Evégből az Államok az ő fizetésüket annál a banknál fogják teljesíteni, melyet a kötvénybirtokosok Bizottsága ki fog jelölni, legyen az akár Franciaországban, akár a szerződő Államok egyikében; további intézkedésig ez a bank a Banque de France lesz.
(2) Fizetési késedelem esetén a Kötvényalap javára a Benrben székelő Banque Nationale Suisse leszámolási kamatlábát 1%-kal meghaladó kamat, valamint a fedezés folytán szükségessé vált költségek is fizetendők lesznek. A jótállás címén a 36. Cikk értelmében teljesített fizetés esetében ezek a kamatok a jótállás alapján fizetett összegek után és a fizetés napjától számítva azt az Államot illetik, amely a fizetést mint jótálló teljesítette.
(1) Ha valamelyik Állam a meghatározott időben nem felelne meg fizetési kötelezettségének, ezt az Államot a fizetésre a kötvénybirtokosok Bizottsága ajánlott levélben fel fogja szólítani.
(2) Azok a hatóságok, amelyekhez ily esetben fordulni kell, jelenleg a következők: az Osztrák Köztársaságra névze: az osztrák közlekedésügyi minisztérium; a Magyar Királyságra nézve: a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium; az Olasz Királyságra nézve: a kir. pénzügyminisztérium; a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságra nézve: a kir. pénzügyminisztérium.
(1) A kötvénybirtokosok követelésének teljes összege javára jelenleg fennálló zálog- és jelzálogjogok töröltetnek a vasutak telekkönyvéből.
(2) A jelen megegyezés 13. Cikke értelmében a Társaság minden hálózata megterheltetik az Államnak üzembevételi jogával, feltétlen elsőbbséggel minden szolgalmi, zálog- és jelzálogjogokkal szemben.
(3) Ezenfelül a Társaság mindegyik hálózata tartozékaival és a hozzátartozó gördülő anyaggal együtt megterheltetik zálog- és jelzálogjoggal, rangsorozatban közvetlenül az Állam üzembevételi joga után, a kötvénybirtokosok összességét megillető követelések egy részének biztosítékául, amint az a jelen megegyezésből folyik és pedig:
a) a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságában fekvő hálózat zálog- és jelzálogjoggal 118.237,641 3/100 (száztizenngyolcmillió kettőszázharminchétezer hatszáznegyvenegy 30/100 arany-frank követelés erejéig;
b) az Osztrák Köztársaság területén fekvő hálózat, a Magyar Királyság területén fekvő hálózat és az Olasz Királyság tertületén fekvő hálózat egyetemleges zálog- és jelzálogjoggal 352.828,658 70/100 (háromszázötvenkettőmillió nyolcszázhuszonnyolcezer hatszázötvennyolc 70/100) arany-frank összkövetelés erejéig.
(4) A kötvénybirtokosok Bizottsága, mint a kötvénybirtokosok összességének képviselője, jogosítva lesz az ő nevükben gyakorolni a fentemlített zálog- és jelzálogjogokat és pedig a következő feltételek alatt:
Abban az esetben, ha a Szerződő Felek egyike nem fizetné be a jelen megegyezésben meghatározott valamelyik esedékességi napon azon összegeket, melyekkel a Kötvényalapnak tartozik a kötvénybirtokosok Bizottságának mindenekelőtt fel kell szólítania ezt az Államot kötelezettségeinek teljesítésére és ezt megteheti az illető Államban illetékes hatóságnak (lásd a jelen megegyezés 42. Cikkéhez tartozó függeléket) kézbesített bíróságon kívüli egyszerű levélben.
Ha ezen felszólítás dacára sem a Társaság, sem az illető Állam nem teljesítené a fizetést az ezen fizetésre megállapított esedékesség napjától számított tizenöt napon belül, úgy a kötvénybirtokosok Bizottsága a fentemlített zálog- és jelzálogjogokat azonnal gyakorolhatja és pedig a következő módon:
a) ha oly fizetésről van szó, mellyel a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága tartozik, a Bizottság gyakorolni fogja a 3. a) bekezdésben megállapított zálog- és jelzálogjogokat azon hálózatra, mely keresztülszeli ezen Állam területét;
b) ha oly fizetésről van szó, mellyel az Osztrák Köztársaság vagy Magyar Királyság vagy pedig az Olasz Királyság tartozik, a kötvénybirtokosok Bizottsága a mondott zálog- és jelzálogjogokat gyakorolni fogja a következő módon:
1. azon teljes lejárt összegek erejéig, melyekkel a késedelmes Állam tartozik a Kötvényalapnak, a bizottság gyakorolni fogja az egyetemleges zálog- és jelzálogjogokat a 3. b) bekezdés szerint azon hálózatra, mely ezen Állam területét keresztülszeli;
2. azon összeg erejéig, amelyekkel a késedelmes Állam tartozik a Kötvényalapnak esedékessé vált és meg nem fizetett bérminimum címén, vagy abban az esetben, ha az illető állam a járadékátalány fizetését vállalta volna, az esedékessé vált és meg nem fizetett bérminimum összegének megfelelő összeg erejéig a Bizottság gyakorolhatja a 3. b) bekezdésben körülírt egyetemleges zálog- és jelzálogjogokat azon hálózatokra, amelyek a másik két Államot szelik keresztül.
A kötvénybirtokosok Bizottsága az őt illető jogokat egyidejűleg gyakorolhatja úgy arra a hálózatra, amely a késedelmes Állam területén van (b-1), mint azon hálózatokra, amelyek a másik két Állam területén vannak (b-2).
Ha ezen egyetemleges zálog- és jelzálogok gyakorlása következtében fizetések teljesíttetnének a Kötvényalap javára a 4. b) bekezdésben említett Államok egyike vagy kettője részéről egy másik Állam helyett, azon Állam, amely a fizetéseket teljesítette, teljes joggal a kötvénybirtokosoknak összes hitelezői jogaiba és azon zálog- és jelzálogjogaiba lép, melyek a késedelmes Állam vagy Államok területén fekvő hálózatra a kötvénybirtokosok összessége javára be vannak kebelezve és pedig oly követelés erejéig, mely az általa fizetett ugyanazon összeggel, ennek kamataival és a költségekkel azonos. Azon esetben, ha a fizetés két Állam által teljesíttetnék, a hitelezői-, a zálog- és jelzálogjogokba mindegyik Állam oly mértékben lép be, amilyen mértékben ezen Államok mindegyike fizetéseket teljesített.
(5) Ezen zálogjogok gyakorlása más esetekben ki van zárva.
(6) A szerződő Államok kijelentik, hogy amennyiben erre szükség van, elismerik a jelen megegyezés által létesített zálog- és zálogjogok érvényességét.
(1) A Társaság régi osztrák vonalaira vonatkozólag a wieni polgári törvényszék által vezetett telekkönyvek és a Társaság régi magyar vonalaira vonatkozólag Budapesten vezetett vasuti telekkönyvek a következő módon fognak helyettesíttetni:
(2) Minden területileg érdekelt Államban az állam területén fekvő társasági hálózat számára külön vasuti telekkönyv fog megnyittatni. A Wienben az osztrák hálózat számára létesítendő telekkönyvben meg kell nyitni egy lapot a Társaság főhálózat számára és külön lapokat a liesing-kaltenleutgebeni, a mödling-hinterbrühli és a spielfeld-radkersburgi helyiérdekű vasutak mindegyike részére.
(3) A Társaság cége és székhelye, valamint a hálózatra való tulajdonjoga mindazon jogokkal, melyek engedélyokirataiból a jelen megegyezésből folyó módosításokat is figyelembevéve erednek, valamint az Állam javára való háramlás joga fel lesznek jegyzendők a vasuti telekkönyvekben.
(4) A vasuti telekkönyv teherlapján fel lesz jegyzendő első helyen az Állam üzembevételi joga, mint használati szolgalom (13. Cikk) minden más bárminemű szolgalmi, zálog- vagy jelzálogot megelőző feltétel elsőbbséggel és közvetlenül utána, második helyen feljegyzendő lesz, a kötvénybirtokosokat a 43. Cikk szerint megillető zálog- és zálogjog.
(5) Azon ingatlanok, melyek a hálózat részét képezik, továbbá a hálózathoz tartozó szolgalmi jogok és a hálózatot terhelő reálterhek szintén feljegyzendők lesznek. Evégből irányadók lesznek a Wienben, illetve Budapesten vezetett telekkönyvek feljegyzései, számbavéve az időközben beállott változásokat.
(1) A jelen megegyezés végrehajtása céljából meg van állapítva, hogy arany-frank alatt értetik a Latin Érme Unio által (az 1885. évi november hó 6-án kelt egyezmény) súlyban és elnevezésben megállapított aranyérme, vagyis egy 6 g. 45,161 súlyú 900/1000 finomságú aranyérmének egyhuszad része.
(2) Magától értetődik továbbá, hogy teljesítés hatályával lesz lehetséges fizetéseket eszközölni akár arany-frankban, akár pedig azon országok pénzében, amelyekben tényleg van aranyforgalom és ahol ennek következtében nincsen kényszerárfolyam. Ebben az utóbbi esetben a mondott pénznemekben teljesített fizetések a Latin Érme Unio arany-frankja színarany tartalmának teljes paritása alapján fogadtatnak el.
(3) Fizetések teljesíthetők lesznek továbbá kereskedelmi értékekkel, váltókkal és csekkekkel, kiállítva oly országokra, melyekben tényleges aranyforgalom van s ahol nincs kényszerárfolyam, sem pedig az aranyforgalom bármi korlátozása. Magától értetődik, hogy az ilyen kereskedelmi értékeknek, váltóknak és csekkeknek azon ország aranyértékére kell szólniok, amely országban ezek fizetendők. Ezek ép úgy, mint a fentebbi esetben, azon értéknek, melyre szólnak, a Latin Érme Unio aranyfrankjával való teljes paritása alapján fogadtatnak el. Ezek a kereskedelmi értékek, váltók és csekkek azonban csak úgy bírnak teljesítés hatályával, ha azoknak behajtása végérvényesen eszközölhető lesz.
(4) A jelen cikk 5-ik bekezdésében jelzett fenntartással a Kormányok jogosítva lesznek teljesíteni olykép is, hogy megfizetik Párisban a Latin Érme Unio aranyfrankjának egyenértékét törvényes francia pénzben. A Latin Érme Unio aranyfrankjának törvényes francia pénznemre való átszámítása a londoni tőzsdének egy oly tíznapi árfolyamok középárfolyamai alapján (színaranynak és francia franknak) fog eszközöltetni, amely napok utolsója 8 nappal megelőzi az Államok fizetését. Az Államok tehát fizetni fognak törvényes francia pénzben oly összeget, mely egyenlő azzal, melyet ki kellett volna adniok abban az esetben, ha a Latin Érme Unio aranyfrankjaiért, amelyek fizetésére kötelezve voltak, Londonban egy tíznapi időszak átlagos árfolyamán akár színaranyat, akár a 3-ik bekezdésben említett devizákat vásárolták volna.
(5) A kötvénybirtokosok Bizottsága fentartja magának a jogot, hogy a 4. bekezdésben említett jogot korlátozza egy oly mennyiségre, amelyet a franciaországi kötvényszolgálat előrelátható szükségletének megfelelően meg fog állapítani és kötelezi magát, hogy az Államok részéről teljesítendő fizetések esedékességét 40 nappal megelőzőleg értesíteni fogja az Államokat, hogy milyen törvényes pénznemeket fogad el azon különbözetért, mely nem francia frankban fizetendő. Ez utóbbi péznemben a fizetések a jelen cikk 4-ik bekezdésében a francia frankban teljesítendő fizetésekre vonatkozólag foglalt határozmányok szerint lesznek teljesítendők.
(6) Azon esetben, ha a Kormányok fizetéseik egyrészét a jelen szakasz 1., 2. és 3. bekezdéseinek értelmében teljesítenék, a még hátralékos fizetések tekintetében a 4-ik és 5-ik bekezdés határozmányai fognak alkalmaztatni.
(7) Abban az esetben, ha valamely fizetés idejében egy országban sem volna szabad és tényleges aranyforgalom, úgy a fizetés francia frankban lesz teljesíthető, számításba véve azt a felpénzt, amellyel a színarany a törvényes francia pénz fölött bír, akár legyen ez a felpénz kifejezetten megállapítva, akárcsak az árfolyam figyelembe vételével kiszámítva.
(8) A Kormányok, a Társaság és a kötvénybirtokosok Bizottsága már most kötelezik magukat arra, hogy minden előfordulható és a jelen cikk alkalmazására vonatkozó vitás kérdésben azonnal alávetik magukat a Banque d’Angleterre kormányzója ítéletének, akinek a döntését egyaránt elfogadni és végrehajtani fogják.
(9) Ha a jelen megegyezésnek az egyes pénznemek arany-frankra való átszámítására vonatkozó határozmányai tényleges akadályok folytán nem volnának betű szerint végrehajthatók, akkor azok az érdekelt felek között létesítendő oly egyezmények alapján fognak végrehajtatni, melyek leginkább megfelelnek ezen határozmányok szellemének. Esetleges vitás kérdések a jelen cikk 8-ik bekezdése értelmében lesznek rendezendők.
(10) Magától értetődik, hogy az árfolyamoknak a jelen megegyezés különböző határozmányai szerint történő kiszámításnál a hivatalos közép árfolyam fog alapul szolgálni. Ha hivatalos középárfolyam nem volna, akkor átszámítási alapul a kínálat és kereslet közötti középárfolyam fog szolgálni.
A megsemmisült, elveszet vagy ellopott kötvényekre és szelvényekre vonatkozó összes panaszok és felszólamlások ügyében az összes kötvénybirtokosok nevében Páris választatik illetékességi helyül és pedig a kötvénybirtokosok Bizottságánál.
Ennek következtében a megsemmisült, elveszett vagy ellopott kötvényekre és szelvényekre vonatkozó panaszok és felszólamlások ügyében az illetékesség helyének ezen megválasztása által meghatározott törvény és joggyakorlat fog alkalmazást nyerni.
A kötvénybirtokosok Bizottsága meg fog állapodni a Társasággal azokban a szükséges intézkedésekben, amelyek ezen cikk rendelkezéseinek gyakorlati keresztülvitelét biztosítják, különösen ami az új rendszer alkalmazását illeti az eddig érvényben volt rendszerrel szemben.
(1) A kisorsolt és az előző határozmányok szerint beváltandó azon kötvényeknek, melyek a beváltásra megszabott határidőt követő 30 éven belül beváltás céljából be nem mutattak, a beváltásra való jogosultsága elévül.
(2) A szelvényeknél ez az idő öt év.
(3) Az 1914. évi július hó 1-je előtt bezárólag esedékessé vált címleteknél és szelvénynél ez az elévülési idő kilenc évvel meghosszabbíttatik.
(1) A jelen megegyezés és a végrehajtásához szükséges okmányok mentesek minden adó, illeték és díj alól.
(2) A Társaság az adókat, adópótlékokat, illetékeket és díjakat és kényszerkölcsön címén járó fizetéseket, valamint minden egyéb hasonló természetű fizetéseket csakis azon vagyona után köteles teljesíteni, amelynek hozadéka nem bevételi forrása a Kötvényalapnak, valamint vagyonának azon hozadéka és azon egyéb jövedelmei után, amelyek nem bevételi forrásai a Kötvényalapnak; nevezetesen a 35. Cikkben említett összegek, valamint a Kötvényalap kezelésének eredményei ily természetű terheknek semmi esetben sem lesznek alávetve. Mindazonáltal az illetékegyenérték vagy pedig minden más adó, amely az illető országban beruházott tőkét terheli, fizetendő lesz és pedig - amennyiben az a vasút üzemével kapcsolatos, - az üzem terhére.
(3) A szerződő Államok megállapodásokat fognak létesíteni annak elkerülése céljából, hogy ugyanazok a tárgyak, hozadékok vagy jövedelmek, amelyek a jelen megegyezés értelmében adókötelesek, ne terheltessenek meg adóval két vagy több Állam részéről egyszerre. Mindazonáltal már most kimondják azt az elvet, hogy egyik Állam sem fogja adóval terhelni a 49. Cikk második bekezdésében említett üzemek eredményeit annyiban, amennyiben ezek a hozadékok valamelyik területileg érdekelt másik Államból erednek.
(4) Amennyiben a jelen megegyezés ez irányban nem rendelkezne, a Társaságot egyik Állam sem vetheti alá adókra vonatkozó oly különleges rendelkezéseknek, amelyek nem vonatkoznak az illető Államban levő valamennyi részvénytársaságra.
(5) A Társaság fizetni fog nyereségrészesedés címén azon Államnak, amely nem tartja üzemben a hálózatot, 25 (huszonöt) %-ot azon tiszta jövedelemből, amely meghaladja a garantált összeget (24. Cikk.). Ez a jövedelemtöbblet nem lesz alávetve sem adónak, sem adópótléknak, sem illetéknek, vagy másnemű díjaknak. Nyereségrészesedésnek nem lesz helye mindaddig, amíg a jövedelemtöbblet az Államok részére a 24. és 25. Cikkek értelmében teljesítendő fizetésekre fog felhasználtatni.
(6) A minimális adó esetleges megállapításánál (Személyes kereseti adótörvény 100. § 2-ik bekezdése) a törvényben említett tényezők helyett a Társaság ipari vállalatokban, értékekben és követelésekben fekvő vagyonának értéke (a Kötvényalap kivételével) fog alapul szolgálni azon feltétel alatt, hogy ezen értékek csak annyiban fognak a fentemlítettek szerint alapul vétetni, amennyiben ezen értékek vagy hozadékuk után járó adók meghatározása nem lesz a jelen cikk 3-ik bekezdése értelmében kötendő megállapodások rendelkezései szerint egy másik szerződő Állam javára fentartva.
(1) Ha az igazgatótanács a törvényes rendelkezések betartásával elhatározná, hogy a Társaság magánvagyonát egy vagy több még létesítendő társaságra átruházza, az Államok ehhez hozzá fognak járulni, amennyiben az ország törvényei szerint ezen hozzájárulásra szükség volna. Ebből a tényből kifolyólag a Társaságnak nem fog kelleni fizetnie semmiféle adót, sem díjat, sem más bárminemű illetéket.
(2) E megegyezés tartamára mindegyik Állam adóknak a Társaság tulajdonában levő részvények jövedelmére való kivetésénél, - ha ilyen megadóztatás egyáltalán helyt foglalhat, - azokat a legkedvezőbb törvényrendelkezéseket fogja alkalmazni, amelyek jelenleg a tárcában levő részvények bármelyik kategóriájára érvényben vannak, hacsak az illető törvények módosulása következtében nem volna helye még ennél is kedvezőbb rendelkezések alkalmazásának.
(1) A jelen megegyezés értelmezése és végrehajtása körül felmerülendő viták felett választott bíróság fog dönteni. A felperes és az alperes egy-egy bírót választ. Ha a kötvénybirtokosok volnának a felperesek vagy alperesek, akkor a bíró választása a kötvénybirtokosok képviseletére tartozik (30. Cikk). Ha több felperes vagy több alperes van, azoknak meg kell egyezniök egy bíróban a felperesek részéről s egy bíróban az alperesek részéről. Az ilyképen választott bírák viszont elnököt választanak. Ha a bíró személyében a felperesek vagy alperesek megegyezni nem tudnak, vagy pedig ha a választott bírák nem tudnának megegyezni az elnök személyében, akkor a Nemzetek Szövetségének elnöke nevezi ki a bírót vagy pedig az elnököt. A választott bíróság elnöke fogja megállapítani a választott bíróság székhelyét és a követendő eljárást.
(2) A választott bíróság döntései nem felebbezhetők meg.
(3) Ez a választott bíróság egyszersmind illetékes mindazon ügyek eldöntésére, amelyeket az 1858. évi szeptember hó 28-án kelt engedélyeokirat 60. §-ában említett választott bíróság van hivatva elintézni s így tehát helyettesíti ezt a választott bíróságot.
A jelen megegyezés az 1923. évi január hó 1-től az 1968. év végéig terjedő időszak tartamára érvényes.
(1) Jelen megegyezés mielőbb jóvá fog hagyatni. Mindegyik Állam az ő jóváhagyását az Olasz Királyi Kormányhoz fogja eljuttatni, amely erről értesíteni fogja a többi aláíró felet.
(2) A jóváhagyások az Olasz Királyi Kormány levéltárában fognak letétbe helyeztetni.
(3) A jelen megegyezés 1923. évi január hó 1-étől visszahatólagos joghatállyal az utolsó jóváhagyás pillanatában lép érvénybe.
Minek hiteléül az alulírott Képviselők aláírták a jelen megegyezést és ellátták azt pecsétjükkel.
Kiállíttatott Rómában 1923. évi március hó 29-én francia és olasz nyelven egy példányban, mely az Olasz Királyság Kormányának levéltárában lesz letéteményezve és melynek hiteles kiadmányai meg fognak küldetni az értekezleten résztvett valamennyi Hatalom Kormányának, úgyszintén a Társaságnak és a kötvénybirtokosokat képviselő Bizottságnak is.
Az olasz fordításról az Olasz Királyi Kormány gondoskodott és az elismeri, hogy a fordítás azonos az eredetivel.
(Következnek az aláírások.)
(1) A gördülő anyagnak az egyes hálózatok között leendő felosztását a Déli-Vasút ujjászervezése tárgyában létrejött Megegyezés 12-ik cikke értelmében a következő alapon kell végrehajtani:
| Ausztria javára | 33.8% | |
| Magyarország javára | 16.5% | |
| Olaszország | 24.3% | |
| a Szerbek, Horvátok és Szlovének királysága javára | 25.1% | |
| Fentartva | 0.3% |
A felosztás a jelen függelék 9-ik pontjában lefektetett rendelkezések figyelembe vételével fog történni.
(2) Olaszország hajlandó a gördülő anyagnak a Társaság olasz hálózatát megillető részét annak teljes egészében a többi hálózatot kezelő igazgatásoknak átengedni.
Az átengedés ezen igazgatások részére együttesen történik.
Ami ennek a gördülő anyagnak a felosztását illeti, erre nézve az osztrák, a magyar és a szerb-horvát-szlavon hálózatokat kezelő három igazgatás között külön megállapodás fog köttetni. Ebben a megállapodásban a felosztásra vonatkozólag az érdekelt igazgatások az üzem szükségleteit figyelembe fogják venni.
Olaszország a fentemlített mozdonyokat és kocsikat ezen járművek tényleges értékének megfelelő vételár megfizetése ellenében hajlandó átengedni. Ezt az értéket a járműfelosztási műszaki bizottság a jelen függelék 9-ik pontjában lefektetett elvek szerint fogja megállapítani.
Az így megállapított ár fizetése készpénzben fog történni, akár egyszerre minden késedelem nélkül, akár 30 évi törlesztési időtartam és 5% évi kamat alapján számított évi járadékokkal. Történjék a fizetés akár egyszerre, akár pedig évi járadékokkal, a kamat a fenti mértékben mindenkor attól a naptól lesz számítandó, amely napon a Déli-Vasút újjászervezésére kötött megegyezés érvénybe lép. Ezek a feltételek csakis az olasz hálózatra eső összes gördülő anyag együttes átengedése esetére bírnak érvényességgel. Abban az esetben, ha a többi hálózat igazgatásai az olasz hálózatra eső járműállományt nem óhajtanák teljes egészében átvenni, úgy Olaszország fentartja magának, hogy a járművek reá eső részét vagy maga átvegye, vagy pedig a többi hálózat által igényelt részt az ezután megállapítandó feltételek szerint engedje át.
A fizetéseket az olasz államvasutak igazgatása részére kell teljesíteni.
(3) Az osztrák, magyar és szerb-horvát-szlavon hálózatok üzemkezelő igazgatásai a fentemlített átengedésére vonatkozó elhatározásukat a Régime definitiv hatályba lépéstől számított két hónapon belül kötelesek az olasz hálózat igazgatásával közölni.
(4) A tartalékrészek elosztását ugyancsak a Déli-Vasút ujjászervezésére vonatkozó megegyezés 12-ik cikkének határozmányai értelmében kell végezni.
(5) Olaszország minden esetben fentartja magának a jogot, hogy az olasz hálózaton üzemben levő délivasúti jellegű gördülő anyagnak megfelelő tartalékalkatrészek reá eső részét igénybe vegye és hogy a neki járó többi tartalékalkatrészeket a többi hálózatnak rendelkezésére bocsássa. Ennek az anyagnak ellenértékét azonban Olaszország részére azonnal ki kell fizetni és nem évi járadékokkal.
(6) Az öntőmintáknak és rajzoknak szétosztását a műszaki bizottság figyelemmel a gördülő anyag megosztására méltányosan fogja eszközölni.
(7) A gördülő anyag szétosztása az 1922. évi július hó 1-ei állag alapul vétele mellett fog történni, amennyiben ez az anyag ezen a napon a Társaság tulajdonát képezte és amennyiben ugyancsak ezen a napon a Társaság rendelkezésére állott.
A jelen függeléknek a felosztásra vonatkozó rendelkezései azokra a járművekre is kiterjednek, amelyek 1922. évi június 1-én mint eltűntek szerepeltek, de azóta megkerültek.
A felosztáskor tekintetbe fognak vétetni a szolgálaton kívül helyezett járművek is.
(8) A gördülő anyag felosztására hivatott műszaki bizottság minden szerződő Állam két-két kiküldöttjéből fog állani. Megállapíttatik, hogy úgy az Államoknak, mint a Társaságnak egyenkint csak egy szavazata van.
A Társaság osztrák, magyar és szerb-horvát-szlovén hálózatainak három üzletigazgatója, vagy ezeknek képviselői a bizottság munkálatain tanácskozási joggal részt vehetnek.
A bizottság Bécsben a Társaságnál fog székelni.
A bizottság első ízben való egybehívása a Társaság feladata lesz.
(9) A gördülő anyag értékének megállapításánál, amely érték szerint a felosztásnak történnie kell a Műszaki Bizottság a következő szabályok szerint fog eljárni:
a) először is tényleges beszerzési ár vétetik arany koronákban a vétel napjának árfolyamán, ehhez hozzáadatik az olyan átalakítási vagy építési munkálatok értéke arany koronákban, amely munkálatok célja az illető jármű értékének növelése volt. Az így megálapított érték kezdő értéknek neveztetik;
b) a vétel napjától számítva minden elmúlt évért a gördülő anyagnál a kezdő értékből 1.5%-ot (egy és fél százalékot) le kell vonni. Az így eredményezett érték képezi a járműnek az elosztás időpontjának megfelelő forgalmi értékét.
Minden esetre azonban ez az érték alacsonyabban nem állapítható meg, mint a mozdonyoknál a kellő érték 30%-ában (harminc százalék), a személy-, kalauz- és teherkocsiknál azok kezdő értékének 36%-ában (harminchat százalék).
(10) A tartalékalkatrészek forgalmi értékét a műszaki bizottság azok súlyának alapulvételével fogja megállapítani.
(11) A megegyezésnek azon határozmányai, amelyek a gördülő anyagnak az illető Állam által üzemben tartott hálózaton való felhasználására vonatkoznak, nem alkalmazhatók az Olaszország által eladott járművekre.
(12) A Műszaki Bizottságnak adott esetben jogában fog állani jelen Függelék határozmányait kiterjesztőleg értelmezni, feltételezve, hogy arra nézve teljes egyhangúság érhető el.
Tekintettel arra, hogy az A) Függelék 2. pontja szerint az Olasz királyság kész a járművekből a Társaság olasz hálózatára eső részt a többi hálózatot kezelő igazgatásoknak teljesen átengedni,
a Társaság az Olasz Királysággal, utóbbi Kormányának a jelen megegyezés érvénybelépésétől számított három hónapon belül kifejezendő kívánságára, meg fogja kötni az alábbi
Egyezményt:
(1) A Társaság kijelenti, hogy az Olasz Királyságnak eladta, utóbbi pedig megvette a Társaság igazgatási és műszaki ujjászervezésére vonatkozó megegyezés A) Függeléke értelmében a Társaság olasz hálózatára eső gördülő anyagot.
A gördülő anyag tulajdonának átruházása akkor fog megtörténni, amikor a gördülő anyagnak a fentemlített 12. Cikkéhez fűzött A) Függelékben foglalt határozmányok szerint való felosztása befejeztetett és az olasz hálózatra eső gördülő anyag kijelölése megtörtént.
(2) Az átadott gördülő anyag ellenértékét annak tényleges értéke határozza meg. Ez azonos lesz azzal az értékkel, amelyet az A) Függelék határozmányai szerint a Műszaki Bizottság megállapít.
(3) A Társaság által az Olasz Királyság tulajdonába átadott gördülő anyag ellenértéke bennfoglaltatik abban a bérben, amelyet az Olasz Királyság a saját területén levő délivasúti hálózat használatáért fizet és abban a kötelezettségben, amelynek az Olasz Királyság Délivasút igazgatási és műszaki ujjászervezésére vonatkozó megegyezés 24. Cikkében megállapított szavatosság következtében eleget tenni tartozik.
Az Olasz Királyság által az olasz hálózatért fizetendő bérből, illetve az általa garantált összegekből ezek következtében nem történhet semmiféle levonás.
(4) Abban az esetben, ha az Olasz Királyság a Társaságnak a hálózatot visszaadja, semmiféle változás sem fog beállani sem abban a viszonyban, amely a jelen megegyezésből és a fentemlített függelékből kifolyólag az Olasz Királyság és a reá eső járműveket megvásárló Államok között létre jön, sem az Olasz Királyság és a Társaság között fennálló viszonyban.
Mindazonáltal az Olasz Királyság ez esetben önérthetőleg az eladott járóművek értékének 5%-át évente a Társaság olasz hálózata üzletviteli számlája javára megtéríti.
Alulírottak:
I. a Déli Vaspálya-társaság igazgatási és műszaki ujjászervezésére vonatkozó Megegyezést,
II. az átmenet és a közlekedés szabályozására vonatkozó külön Egyezményt, mindkét okmány Rómában 1923. évi március 29-ről lévén keltezve, aláírták, megállapodtak a következőkben:
(1) A Déli Vaspálya-társaság igazgatási és műszaki ujjászervezésére vonatkozó Megegyezés ratifikálása 1923. évi szeptember hó 1-je előtt fog megtörténni és pedig az átmenet és a forgalom szabályozására vonatkozó külön Egyezmény ratifikálása után;
(2) A fentemlített Megegyezésben és Egyezményben megállapított kötelezettségek akkor lesznek hatályosak:
a) ha a Megegyezést és az Egyezményt, - amennyiben ez szükséges lesz, - a Jóvátételi Bizottság és az Ausztriát ellenőrző Bizottság jóváhagyta;
b) ha a Megegyezést és az Egyezményt az összes Szerződő Felek ratifikálták.
(3) A Déli Vaspálya-társaság igazgatási és műszaki ujjászervezésére vonatkozó „Megegyezés”-t illetőleg:
a) a 15. Cikk 11. bekezdéséhez: tisztán költségmegtérítéseket képező bevételek alatt értendők azok a bevételek is, amelyek a selejtezett, lerombolt, használhatatlanná vagy feleslegessé vált anyagok eladásából származnak, amelyek eladásából származó ellenérték az ujonnan beszerzett hasonló anyag vételárából levonásba hozatott;
b) az Államok a Megegyezés 17. Cikke 6. bekezdésében említett lehetőségeket, amennyire csak lehetséges, a személyzet javára fogják alkalmazni;
c) a 17. Cikk 7. bekezdésében foglalt határozmányok önérthetőleg a Társaságnak csakis azon alkalmazottaira vonatkoznak, akiknek a fizetése (Gehalt) meghaladja az illető Államvasút illetményszabályzatában (Schema) megállapítot legmagasabb fizetéseket és a nyugdíjba beszámítható személyi pótlékok (die für die Pensionen anrechenbare Zulagen) semmi esetre sem vétethetnek az ezen 7. bekezdés alkalmazásánál tekintetbe;
d) önként értetődik, hogy a „tényleges személyzet” megjelölése alatt (17. Cikk 10. bekezdés) mindenkor a tényleges szolgálatban álló összes személyzet értendő;
e) teljes megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a Vezérigazatóságnál alkalmazott személyzet a Megegyezés érvényre emelkedésének időpontjában, amennyiben a Társaság által a központi szolgálat részére (26. Cikk) igénybe nem vétetnék, minden esetre azonnal átlép állampolgársága szerint az illető hálózat szolgálatába, még pedig anélkül, hogy ez a központi szolgálat mellett megszervezett szolgálathoz (26. Cikk) való beosztást kizárná. Teljes egyetértes áll fenn továbbá arra nézve, hogy a külföldiek kérdése a 17. Cikk 2., 3. és 4. bekezdésében foglalt határozmányok értelmében a Megegyezés érvénybe lépése után azonnal feltétlenül rendezendő;
f) megjegyeztetik, hogy a 48. Cikk 2. bekezdésében foglalt határozmány nem tartalmaz mentesítést a föld- és épületek után járó adók alól. A vasút üzemét illetőleg ezek az adók és esetleges pótadók üzleti kiadást fognak képezni. Hasonlóképen önként értetődik, hogy az említett határozmány nem érinti semmiképen sem a járadékadóra vonatkozó törvényes rendelkezéseket, amely adó levonás útján szedendő be; azonban önként értetődik, hogy ily járadékadó nem szedhető azon összegek után, amelyeket az érdekelt Államok a jelen Megegyezés alapján kötelesek fizetni;
g) a Déli Vaspálya-társaság igazgatási és műszaki ujjászervezésére vonatkozó Megegyezés a Magas Szerződő Felek által késedelem nélkül jóvá fog hagyatni, mihelyt az aláírt szöveget a Társaság részvényeseinek közgyűlése jóváhagyta. Az Osztrák Köztársaság Kormánya kötelezi magát arra, hogy amennyiben szükséges lesz, jóváhagyja a részvényesek azon közgyűlésének a határozatát, mely a Megegyezést elfogadja.
(4) A Déli Vaspálya-társaság, valamint a kötvénybirtokosok Bizottsága kijelenti, hogy a zagreb-karlovici vonal eladásából eredő annuitás tekintetében - ide értve a hátralékokat is - a Magyar Királysággal szemben semmiféle követelés sem támasztható még abban az esetben sem, ha a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága évi járadékátalány fizetésének jogával élne. (Megegyezés 29. Cikke 1. bekezdése.)
(5) Az Osztrák Köztársaság Küldöttsége és a Magyar Királyság Küldöttsége kijelenti, hogy abban a meggyőződésben írák alá a Déli Vaspálya-társaság igazgatási és műszaki ujjászervezésére vonatkozó megegyezést, hogy a 43. Cikk alapján az egyetemleges jelzálogból eredő felelősségből kifolyólag a két Állam egyikére sem hárulhat semminemű megterhelés.
Az Olasz Küldöttség a maga részéről kijelenti, hogy az Olasz Királyságnak, - fentartván a jogot, hogy a szóban levő Államoktól azoknak az összegeknek a visszatérítését kívánhassa, amelyeket a 43. Cikk határozmányai értelmében esetleg előlegeznie kellett, - gondja lesz rá, hogy se Ausztria, se Magyarország ne legyenek egymás helyett fizetések teljesítésére kötelezve.
(6) Munkálatainak befejezésével a Római Értekezlet azon kívánságának ad kifejezést, hogy a közös pályaudvaroknak az érdekelt Kormányok által való kijelölése, amennyiben lehetséges, még a Déli Vaspálya-társaság igazgatási és műszaki ujjászervezésére vonatkozó Megegyezés, valamint az átmenet és közlekedés szabályozására vonatkozó Egyezmény ratifikálása előtt megtörténjék.
Kelt Rómában, 1923. évi március hó 29-én francia és olasz nyelven egyetlen példányban, amely az Olasz Királyság irattárában nyer elhelyezést és amelyről az aláíró felek hiteles másolatot kapnak. Az olasz fordításról az Olasz Királyi Kormány gondoskodott és az elismeri, hogy a fordítás azonos az eredetivel.
(Következnek az aláírások.)
A mai napon a Délivaspálya-Társaság igazgatási és műszaki ujjászervezésére vonatkozólag létrejött Megegyezés, valamint az átmenet és forgalom szabályozására vonatkozólag létrejött külön Egyezmény aláírása alkalmával a Szerződő Felek alulírott képviselői megállapodtak a következőkben:
Mind azok a jogok, amelyek a Délivaspálya-Társaság igagzatási és műszaki ujjászervezésére vonatkozó Megegyezésből és az átmenet és forgalom szabályozására vonatkozó külön Egyezményből kifolyólag mindazokat az Államokat megilletik, amelyek területét a fentemlített Társaság hálózata átszeli, külön megállapodás szüksége nélkül a Fiume város területén levő vonalakra is, önérthetőleg elismertetnek és alkalmaztatnak. Annak a módját és feltételeit, amelyek szerint ez meg fog történni, az Olasz Királyság és a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága között kötendő Egyezség fogja meghatározni.
Az Olasz Királyság és a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága gondoskodnak arról, hogy más megállapodás hiányában Fiume átvállaljon a Társaság hálózatával átszelt bármelyik Államot terhelő mindennemű kötelezettséget mindaddig, míg a fentemlített kérdések végleges rendezésére az említett államok között külön Egyezmény köttetik:
a) a Megegyezés 12. Cikkében és annak A) Függelékében a gördülő anyagból „fentartott” 0.3%-os részesedés azon Állam rendelkezésére és használatába bocsáttatik, amely a Fiume területén fekvő délivasúti hálózat üzemét kezeli;
b) a 0.3%-os részesedésnek megfelelő pénzügyi terheket Fiume részéről és nevében ideiglenesen az az Állam viseli, amely a Fiume területén társasági vonalak üzemét tényleg kezeli.
A fennemlített külön végleges Egyezmény a jelen ideiglenes jegyzőkönyv helyébe fog lépni, a fennemlített megegyezés kiegészítő részét fogja képezni és a Szerződő Államokkal közöltetni fog.
Kelt Rómában, 1923. évi március hó 29-én francia és olasz nyelven egyetlen példányban, amely az Olasz Királyság irattárában nyer elhelyezést és amelyről az aláíró felek hiteles másolatot kapnak.
Az olasz fordításról az Olasz Királyság Kormánya gondoskodott.
(Következnek az aláírások.)”
3. § Utasíttatik a minisztérium, hogy arra az esetre, ha az Olasz Királyság a Megegyezés 29. Cikke alapján az évi járadékátalány fizetésének jogával élne, a Megegyezés említett cikke alapján a Magyar Királyság részére fentartott hasonló joggal szintén éljen.
4. § Jelen törvény kihirdetése napján lép életbe, még pedig a 2. §-ban foglalt Megegyezés életbelépésének napjától, vagyis 1923. évi január hó 1-től kezdődő hatállyal.
5. § Jelen törvény végrehajtásával a kereskedelemügyi miniszter és a pénzügyminiszter bízatnak meg, akik felhatalmaztatnak arra is, hogy a Megegyezés alapján a magyar államot, illetőleg a magyar kormányt megillető jogokat közös egyetértéssel belátásuk szerint gyakorolják.
