1. § (1) Minden személyszállító automobil tulajdonosa az automobilokról vezetett nyilvántartás szerint a törvény kihirdetése napján tulajdonában levő minden egyes automobil után inségadót tartozik fizetni.
(2) Az inségadót meg kell fizetni azok után az automobilok után is, amelyek az automobilokról vezetett nyilvántartásba nincsenek bevezetve, hacsak a 2. § szerint nem adómentesek. Az ilyen automobil tulajdonosa köteles a tulajdonában levő automobilt a jelen törvény kihirdetésétől számított 30 nap alatt a pénzügyigazgatóságnál (Budapesten a m. kir. adóügyi útmutató és ellenőrző hivatalnál) bejelenteni.
(3) Az inségadót köteles végül megfizetni mindenki, aki az 1923. év végéig személyszállító automobilt szerez, tekintet nélkül arra, hogy az automobil előbbi tulajdonosa az automobil után inségadót fizetett-e vagy sem.
(4) Az (1) és (2) bekezdés alapján járó adót az automobil tulajdonosa 1924. évi január hó 1-ig, a (3) bekezdés alapján fizetendő inségadót pedig a szerzéstől számított 15 nap alatt köteles befizetni. Az adó az automobilt törvényes zálogjoggal terheli és az esetleges átruházástól számított egy éven belül minden magánjogí címen alapuló követelést megelőz. Az adó lerovása nélkül átruházott automobil szerzője az inségadóért csak az automobilra vezetendő végrehajtása utján felelős.
2. § Az 1. §-ban említett inségadót nem kötelesek fizetni:
1. a külföldi diplomáciai képviseletek a tulajdonukban levő automobilok után. Az adómentesség a külföldi diplomáciai képviseletek tagjainak tulajdonában levő automobilokra is kiterjed, amennyiben a tulajdonos nem magyar állampolgár;
2. az állam, a törvényhatóságok és a városok (községek);
3. a közkórházak, az emberbaráti és jótékonycélú intézmények, továbbá az orvosok a hivatásuk céljára szolgáló személyszállító automobiljaik után;
4. a bérfuvarozással foglalkozó vállalkozók és vállalatok a bérfuvarozásra szolgáló személyszállító automobilok után;
5. az automobilok gyártásával vagy adásvételével foglalkozó vállalkozók és vállalatok az elárúsítás céljából raktáron tartott személyszállító automobilok után.
3. § (1) Az inségadó tételei a személyszállító automobiloknak lóerőszámához képest a következők:
| a) 10 lóerő számig | 500,000 korona | ||
| b) 11-20 lóerő számig | 1.000,000 korona | ||
| c) 21-25 lóerő számig | 2.000,000 korona | ||
| d) 25 lóerő számon felül | 3.000,000 korona |
(2) A lóerők számának megállapítására nézve a m. kir. belügyminiszter 1910. évi 57,000. számú rendeletéhez kiadott utasítás 11. §-a irányadó.
4. § (1) Az e törvényben megállapított inségadónak elévülése, biztosítása és behajtása tekintetében a közadók kezeléséről szóló törvénynek idevágó rendelkezései az irányadók. Az inségadó kivetésére és kezelésére vonatkozó eljárást a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
(2) Aki a jelen törvény alapján fizetendő inségadót az 1. § (4) bekezdésében megszabott határidőn belül nem fizeti be, a késedelemnek minden megkezdett hónapjára a késedelmesen befizetett adóösszeg 25%-át tartozik adópótlék fejében megfizetni.
5. § (1) Aki az e törvényben megállapított inségadót bármilyen módon szándékosan megrövidíti, adócsalást követ el és „az államkincstár megrövidítésére irányuló bűntettekről és vétségekről (adócsalásról)” szóló 1920:XXXII. törvénycikk rendelkezései alá esik. A szabadságvesztésbüntetésen kívül minden esetben kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett adónak ötszörösétől tízszereséig terjedhet.
(2) Az adó megrövidítésére irányuló szándék nélkül elkövetett minden olyan cselekmény vagy mulasztás, amely miatt a 4. § (2) vagy a jelen § (1) bekezdésében megállapított büntetés alkalmazásának nincsen helye, mint szabálytalanság 1 millió koronáig terjedhető pénzbírsággal büntetendő.
6. § (1) Az e törvényben megállapított inségadó és adópótlék jogosságának és mértékének kérdésében elsőfokon az a pénzügyigazgatóság határoz, amelynek területén az inségadó előiratott. Budapest székesfőváros területére nézve a m. kir. adóügyi útmutató és ellenőrző hivatal illetékes ebben a kérdésben határozni.
(2) A pénzügyigazgatóság (adóügyi útmutató és ellenőrző hivatal) határozata ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz intézendő panasznak van helye.
7. § A jelen törvény alapján befolyt inségadó azoknak a kiadásoknak a fedezésére szolgál, amely kiadások a népjóléti és munkaügyi miniszter által az inséget szenvedőknek mérsékelt árú ruházati cikkekkel való ellátására szükségesek. Ha az inségadóból származó bevétel ezt a szükségletet meghaladná, a mutatkozó felesleg a népjóléti és munkaügyi miniszternek az inség enyhítését célzó egyéb intézkedései folytán felmerülő költségek fedezésére fordítandó.
8. § A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra nézve, hogy a 7. §-ban említett ruházati inségenyhítő akció céljaira átmenetileg szükséges forgótőkét az értékpapírforgalmi adó jövedelméből előlegezhesse.
9. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és azt a pénzügyminiszter s a népjóléti és munkaügyi miniszter hajtja végre.
