1. § (1) Felhatalmaztatik a kormány, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló törvény 3. §-a értelmében felveendő törlesztéses kölcsönön és a 32,000/1924. számú pénzügyminiszteri rendelet alapján kivetett kölcsönelőlegen kívül a folyó bevételek által nem fedezett állami kiadások fedezésére 5%-os járadékkölcsönt vehessen fel.
(2) A jelen törvény alapján felveendő kölcsön a 32,000/1924. számú pénzügyminiszteri rendelet alapján már felvett, illetve kivetett kölcsönelőleggel együtt egységes kölcsönként lesz kezelendő.
(3) A kölcsön kivetésének módját és a fizetési feltételeket, valamint a jogorvoslatok módját a következő §-okban foglaltak szem előtt tartásával a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
2. § (1) Az 1. §-ban foglalt felhatalmazás alapján felveendő kölcsönt a jövedelemadóról és vagyonadóról szóló törvényes rendelkezések szerint jövedelemadó, illetve vagyonadó fizetésére kötelezett természetes és jogi személyek kötelesek szolgáltatni.
(2) A kölcsön fejében a kölcsön nyújtására kötelezettek - az előlegként kivetett összegen felül - az 1923. évre kivetett, illetve kivetendő jövedelemadónak takarékkoronában 1924. évi február hó 20-ára számított kétszeres és az 1923. évre kivetett, illetve kivetendő vagyonadónak ugyancsak takarékkoronában 1924. évi február hó 20-ára számított háromszoros összegét kötelesek befizetni.
3. § (1) A kölcsön fizetésére nem lehet kötelezni:
a) azokat a természetes személyeket, akiknél az 1923. évre terhükre kivetett vagy kivetendő jövedelem- és vagyonadó együttvéve a 100,000 K-t nem haladja meg;
b) azokat a természetes személyeket, akiknél az 1924. évre terhükre kivetett jövedelemadó alapjául kizárólag a szolgálati viszonyból származó illetmény és a saját használatukra szolgáló családi ház bérértéke szolgált és az 1924. évre kivetett vagy kivetendő jövedelem- és vagyonadó összege együtt 500,000 K-nál kevesebb volt;
c) azokat a természetes személyeket, akik hitelt érdemlő módon igazolják, hogy az 1921. évre szóló jövedelem- és vagyonadó kivetése óta az a jövedelemforrásuk és vagyonuk, amely után az 1923. évre jövedelem- és vagyonadóval meg voltak adóztatva, megszűnt és vagyoni, illetve jövedelmi viszonyaik annyira megromlottak, hogy a kölcsön szolgáltatására vagyoni romlásuk nélkül nem kötelezhetők.
(2) A 32,000/1924. számú rendelet alapján kivetett kölcsönelőleg fizetése alól felmentendő az, akinek terhére az 1923. évre kivetett jövedelem- és vagyonadó együttes összege az 50,000 K-t meg nem haladta. Az (1) bekezdés b) és c) pontjainak rendelkezései a kölcsönelőlegre is alkalmazandók.
4. § (1) Abban az esetben, ha a kölcsön, valamint a kölcsönelőleg nyujtására kötelezett fél igazolni tudja, hogy az 1923. évre az 1921. évi adó többszörösében kivetett jövedelem- és vagyonadó aránytalanul súlyos volt, a kölcsön alapjának megfelelő helyesbítését kérheti. A helyesbítési kérelem felett elsőfokon a pénzügyigazgatóság, másodfokon a jövedelemadó-felszólamlási bizottság s végső fokon a közigazgatási bíróság dönt. A helyesbítési kérelem elsőfokú elbírálásáig a kivetett kölcsönösszeg felét kell befizetni. Felebbezésnek és panasznak csak birtokon kívül van helye.
(2) A pénzügyigazgatóságnak jogában áll az adófelszólamlási bizottságnak az aránytalanul csekély adóval megrótt adózóval szemben a kölcsön alapjának helyes megállapítását kérni.
(3) Ezeknek a határozatoknak az 1923. évi adóra nézve semmiféle kihatása nincs.
5. § Az 1. § (2) bekezdése szerint egységesen kezelendő kölcsönön felül rendelettel megállapítandó módon és feltételek mellett a kivetett, illetve kivethető kölcsönösszeg fokozatos felemelésének van helye az olyan adózóknál, akik a háború alatt vagy az azt követő időben a kedvező körülmények kihasználása folytán nagyobb jövedelemre tettek szert és vagyonukat lényegesen gyarapították. A fokozatos felemelésnek az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló csatolt a) melléklet B) részének II. 2. pontjában megállapított módon kivetendő vagyonadópótlék szolgál alapjául. A kivetési kulcsokat ezekre a pótlékokra nézve a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg, azonban az ezen alapon megállapítandó kölcsön az eredeti kölcsön összegénél nagyobb nem lehet.
6. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a részvénytársaságokat és szövetkezeteket az alábbi feltételek mellett szintén kölcsön nyujtására kötelezhesse:
a) kölcsön nyujtására köteles minden belföldi részvénytársaság és belföldi szövetkezet, amely az 1923. év végéig a kereskedelmi törvény szerint megalakult, tekintet nélkül arra, hogy a kereskedelmi cégek jegyzékébe való bevezetése az 1923. év végéig megtörtént-e. Nem esnek azonban kölcsönfizetési kötelezettség alá azok a részvénytársaságok és szövetkezetek, amelyek az 1923. év végéig felszámolásukat elhatározták, tekintet nélkül arra, hogy a felszámolás bejegyzése a kereskedelmi cégek jegyzékében megtörtént-e. Részvénytársaságok és szövetkezetek egyesülése esetén a szolgáltatás mérvét a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza;
b) a részvénytársaságok és szövetkezetek által nyujtandó kölcsön összegének megállapítása szempontjából az 1923. év végén mutatkozó részvény- vagy üzletrésztőke az irányadó. Az 1923. év végéig elhatározott alaptőke-felemelések a részvény- vagy üzletrésztőke nagyságának megállapításánál csak akkor veendők figyelembe, ha a befizetések az 1923. év végéig tényleg megtörténtek, tekintet nélkül azonban arra, hogy a részvény- vagy üzletrésztőke felemelése az 1923. év végéig a kereskedelmi cégek jegyzékében ki volt-e tüntetve vagy sem;
c) azok a vállalatok, amelyeknek részvényei a budapesti árú- és értéktőzsdén jegyeztettek, kötelesek az 1923. év végén meglevő részvények 1923. évi december hó 31-iki (vagy azt megelőző utolsó) tőzsdei árfolyamának alapul vételével megállapított részvénytőkéjük 2%-át fizetni kölcsön címén. Ezt a 2%-ot olyan vállalatoknál, amelyek külföldi pénznemre szóló kötvények vagy záloglevelek kibocsátásával foglalkoztak és amelyekre ebből eredőleg súlyos fizetési kötelezettségek hárultak, különös méltánylást érdemlő esetekben a pénzügyminiszter mérsékelheti, de legfeljebb oly mértékben, hogy az illető vállalat legalább az 1921:XV. tc. alapján kivetett vagyonváltság százszoros összegét legyen köteles kölcsön címén befizetni;
d) azok a részvénytársaságok, amelyeknek részvényei a budapesti árú- és értéktőzsdén nem voltak jegyezve, továbbá a szövetkezetek általában véve az 1921:XV. tc. alapján kivetett vagyonváltság százszoros összegét kötelesek kölcsön címén fizetni;
e) azok a részvénytársaságok, amelyeknek részvényei az 1923. évben a budapesti árú- és értéktőzsdén nem jegyeztettek és vagyonváltságot azért nem fizettek, mert a vagyonváltság fizetésére megállapított fordulónap után alakultak, valamint az ugyanezen okból vagyonváltság alá nem vont szövetkezetek részvény-, illetve üzletrésztőkéjük névértékének 2%-át kötelesek kölcsön címén fizetni;
f) azok a vállalatok, amelyek az 1921:XV. tc. alapján lerovandó vagyonváltságot olyan időben fizették be, vagy arra olyan időben adtak előleget, amelyben a korona időközi értékcsökkenése folytán az általuk befizetett vagyonváltság aranykoronára átszámítva kisebb értéket képviselt, mint amennyit az 1920. évi december hó 20-iki értéknek aranykoronára való átszámítás szerint képviselnie kellett volna, a különbözet erejéig a befizetett kölcsönösszegről kölcsönkötvényeket nem kapnak, hanem ezeket az összegeket vagyonváltság címén az 1922:XXVII. tc. 9. §-ában megállapított módon kell elszámolni és az évente befolyó összegeket az állami költségvetésben rendkívüli bevételként elő kell irányozni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a vállalatokra, amelyek vagyonváltságukat részvényekkel rótták le, valamint azokra a részvénytársaságokra és szövetkezetekre, amelyek vagyonváltságukat az 1921:XV. tc. rendelkezései szerint lerótták s ezenfelül mezőgazdasági ingatlanaik után az 1921. évi XLV. tc. 16. §-a alapján még külön vagyonváltság alá vonatnak, ha ennek a vagyonváltságnak földrészlet átengedésével való lerovására köteleztettek vagy köteleztetnek;
g) az 1921:XV. törvénycikknek a tárcarészvények számbavételére és a külföldi telepek vagyonértékének a kivetés alapjából való levonására vonatkozó szabályait a c), d) és f) pontok rendelkezéseinek végrehajtásánál megfelelően alkalmazni kell;
h) a jelen § alapján szolgáltatandó kölcsön 1925. évi január hó 1-én kezdődő öt félévi részletben lesz lefizetendő. A kivetés takarékkoronában történik.
7. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy felvehessen egy olyan kölcsönt, amelyre történt jegyzés az aláírási felhívásban megállapítandó feltételek mellett a felállítandó jegybank kibocsátandó részvényeinek jegyzésére előjogot biztosít.
8. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és a pénzügyminiszter hajtja végre.
