1. § A vámjövedék.
A Magyar Állam közgazdaságának más államok közgazdaságával lebonyolított árúforgalma után az állam vámot szedhet. Az állam e kizárólagos jogának gyakorlása alkotja a vámjövedéket. A vámjövedék biztonsága érdekében más államokkal csak olyképpen szabad árúforgalmat lebonyolítani, hogy a vámigazgatás, illetőleg a vámőrség közegei erről tudomást szerezhessenek.
2. § A vámterület.
Az a terület, amelyre a magyar vámjövedék hatálya kiterjed, a magyar vámterület. Határa a vámhatár, mely általában összeesik az állam határával. Ott, ahol álló- vagy folyóvíz alkotja az állam határát, a minisztérium a vámhatár menetét illetőleg eltérést rendelhet el.
A vámhatárt más, mint az előző bekezdésben említett esetben, az államhatártól eltérően megállapítani, nevezetesen idegen államterületet a vámterülethez csatolni, vagy az állam területének részét a vámterületből kizárni, vagy idegen vámterülethez kapcsolni csak külön törvénnyel lehet. A magyar vámterülethez kapcsolt idegen területrész a kapcsolt vámterület. A magyar államterületnek a vámterületből kizárt vagy más idegen vámterülethez kapcsolt része a vámüzlet.
3. § Szabadterület.
Szabadterület - ideértve a szabad kikötőt is - olyan belföldi területrész, amely anélkül, hogy idegen vámterülethez kapcsoltatnék, a magyar vámterületből annyiban van kihasítva, hogy a raktározás vagy feldolgozás végett oda külföldről beszállított bármely árú után az állam nem szed vámot.
A szabadterületről a vámterület többi részébe behozott árúk olyan elbánás alá esnek, mintha közvetlenül külföldről kerülnének behozatalra, a vámterület többi részéből a szabad területre kivitt árúk pedig oly elbánás alá, mintha azokat közvetlenül küldföldre vinnék ki. A külföldről a szabadterületre használatra vagy fogyasztásra behozott árúk ugyanolyan elbánás alá esnek, mintha a vámterület bármely más részébe hozták volna be azokat ilyen célra.
A szabadterületre vitt árúkat vámhivatali nyilvántartásba lehet venni.
Szabadterületet a minisztérium rendeleti úton állíthat fel és szüntethet meg.
4. § Határkerület, kisebb határszéli forgalom, határszéli gazdaság.
A vámhatár mentén végighúzódó területöv, amelynek belső határát a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg, a határkerület. A határkerület belső határa a belső vámvonal, az ezen innen fekvő terület a belső vámterület.
A határkerület lakosságának a szomszédos idegen vámterület határmenti lakosságával folytatott, a mindennapi szükségleteknek közvetlenül vagy a kicsinyben űzött kereskedés közvetítésével történő kielégítését célzó forgalma a kisebb határszéli forgalom.
Határszéli gazdaság alatt a jelen törvény a vámhatár által átszelt vagy vámkülföldön, de a vámhatár közvetlen közelében fekvő olyan mezőgazdaságot vagy erdőgazdaságot ért, amelyen a gazdálkodást a vámterületen levő helyről intézik. Ugyancsak határszéli gazdaság az olyan mezőgazdaság vagy erdőgazdaság is, amely a vámterületen, de a vámhatár közvetlen közelében fekszik, és amelynek a gazdálkodását a vámhatáron túl fekvő helyről intézik.
A pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg, hogy határszéli gazdaságnak a vámhatártól legtávolabb eső pontja, illetve az a hely, ahonnan a gazdálkodást intézik, a vámhatártól milyen távol lehet.
A határszéli gazdaság vámjogi külön jellegére és terjedelmének megállapítására nem az ingatlan feletti tulajdon, hanem a vállalat egységes gazdasági vezetése irányadó.
5. § A forgalom szabadsága és korlátozása.
Általában bármely árút szabad a vámterületre behozni, arról kivinni és azon átvinni, amennyiben ennek a jelen § alábbi rendelkezései alapján tett korlátozó intézkedés nem áll útjában.
A forgalom általános szabadsága alól nemzetközi kötelezettségek végrehajtásaképpen, továbbá rendészeti (államrendészeti, közbiztonsági, ember-, állat- és növényegészségügyi rendészeti) és hadügyi szempontokból, végül államegyedárúságok tárgyaira az illetékes miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve kivételeket rendelhet el, az egész vámterületre vagy annak egyes részeire vonatkozó érvénnyel. Rendkívüli helyzetekben a minisztérium a szükséges időre más célokat szolgáló kivételeket is elrendelhet a forgalom általános szabadsága alól. Az ilyen intézkedést a törvényhozásnak haladéktalanul be kell jelenteni.
Amennyiben a tilalmakra külön rendeletek eltérő intézkedést nem tartalmaznak, az ezekre vonatkozó eljárás tekintetében a jelen törvény rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.
6. § Vámtarifa.
A vámtarifa határozza meg, hogy mely árúk behozatala vagy kivitele esetében kell vámot fizetni, valamint a vámok magasságát is.
Ahol a jelen törvény vámot említ, ez alatt mind a behozatali, mind a kiviteli vámot kell érteni.
7. § Vámpolitikai megtorló intézkedések.
A minisztérium elrendelheti, hogy olyan államok termékeire vagy küldeményeire, amely államokban a magyar államterületen vagy a magyar vámterülethez kapcsolt vámterületen honos hajókat vagy az ezekről a területekről származó árúkat, azonos körülmények mellett más államok hajóinál és áruinál bármely tekintetben kedvezőtlenebb elbánásban részesítik, megtorlásképpen az általános vám háromszoros összegéig terjedhető vámokat vagy a teljes értékig terjedhető értékvámokat, vámmentes árúkra pedig ugyanebben az esetben különleges vámokat lehet alkalmazni.
Ugyanezeket a rendszabályokat alkalmazhatja a minisztérium akkor is, ha valamely külföldi állam méltánytalan eszközökkel a belföldi termelés fenntartását veszélyeztető versenyt támaszt.
Ha a belföldi vagy a kapcsolt vámterületen honos hajókat vagy az ezekről a területekről származó árúkat valamely idegen államban méltánytalan vámok alá vonják vagy egyébként méltánytalan elbánásban részesítik, a minisztérium elrendelheti, hogy az illető állam árúit hasonló hatást gyakorló vámoknak és elbánásnak kell alávetni.
Az ezen §-nak alapján tett intézkedést a törvényhozó testületnek haladéktalanul be kell jelenteni.
8. § Ügyfél, vámadós; vámtartozás, árú, vámárú és vámtárgy.
A jelen törvény az ügyfél elnevezéssel azt jelöli, akinek akár mint az árú tulajdonosának, akár más jogcímen joga van a vámigazgatással szemben az iránt határozni, hogy a vámhivatal az árút milyen vámeljárás alá vegye, valamint általában mindazokat, kiket a vámeljárási jogszabályok szerint jogok illetnek meg vagy kötelezettségek terhelnek.
Az, akit vámfizetési kötelezettség terhel, a vámadós; az az összeg, melyet vám fejében fizetni kell, a vámtartozás.
Árú minden olyan ingóság, mely a jelen törvénynek a vámeljárásról szóló rendelkezései alá esik, tekintet nélkül a netalán keletkező vámfizetési kötelezettségre, valamint arra, hogy kereskedésre van-e szánva vagy sem; az árú vámköteles vagy vámmentes, a szerint, amint a mindenkor érvényes szabályok szerint vám alá esik vagy nem esik vám alá; a vámigény (37. §) alatt álló árú: a vámárú; a vámtartozás tárgya: vámtárgy. Minden más ingóságot a jelen törvény tárgynak nevez.
9. § Az árú származása és rendeltetése.
A jelen törvény értelmében termelő származási ország az az ország, ahol az árú mint őstermény termett vagy ahol azt mint az ipar, művészet vagy a tudomány termékét előállították vagy amelynek az árú feldolgozás vagy lényegesebb megmunkálás folytán termékévé vált.
Ha az átvevő az árút közvetlenül a termelő származási országból szerezte be, akkor az egyúttal a kereskedelmi származási ország is. Ha ellenben az árú a termelő származási országból más ország vagy országok közvetítésével kerül a vámterületre, ezek közül az az ország a kereskedelmi származási ország, ahonnan az átvevő az árút közvetlenül beszerezte.
Rendeltetési ország az az ország, melynek kereskedelmébe az árú átmegy.
10. § A vámigazgatás legfőbb szerve
Vámigazgatási ügyekben legfőbb hatóság a pénzügyminiszter.
A pénzügyminiszter legfelső fokon gyakorolja a fellebbviteli hatóság ügykörét, továbbá a legfőbb felügyeletet és ellenőrzést a vámigazgatás minden szerve és közege felett, amelynek hatáskörét, szervezetét és szolgálatát akár a jelen törvény korlátai között, akár más törvényes felhatalmazás alapján rendelettel állapítja meg.
11. § A vámigazgatás többi szervei.
A vámigazgatás többi szervei:
a) a központi vámigazgatóság,
b) a vámhivatalok és vámbemondóőrsök.
A budapesti székesfővárosi pénzügyigazgatóság kivételével a többi pénzügyigazgatóságok, a kerületükben levő vámhivatalok pénzkezelési és gazdászati ügyeit intézik és a fegyelem szempontjából felügyeletet gyakorolnak a vámhivatali személyzet felett. Az utóbbi tekintetben szerzett tapasztalataikat a központi vámigazgatósággal (12. §) közlik.
12. § Központi vámigazgatóság.
A központi vámigazgatóság a vámigazgatásnak országos szerve, amely közvetlenül a pénzügyminiszternek van alárendelve. Székhelye Budapest. Élén a központi vámigazgató áll, akit a pénzügyminiszter előterjesztésére az államfő nevez ki.
A központi vámigazgatóság országos hatósági jogkörrel intézkedik, illetve határoz árúosztályozási és vámigazgatási ügyekben, gyakorolja a fellebbviteli hatóság ügykörét a vámhivatalok elsőfokú határozatait illetőleg, vámjövedéki kihágási ügyekben a büntető vizsgálatot vezeti vagy ennek vezetése iránt más pénzügyi hatósághoz megkeresést, illetve rendeletet intéz, engedélyezi a vizsgálat megszüntetését (148. §), ha a bírságul felajánlott pénzösszeg a mérsékelhető törvényes legkisebb vagyoni büntetésnek legalább a fele; képviseli, szükség esetén más pénzügyi hatóság útján képviselteti a vádat a jövedéki büntető bírósági hatáskörrel felruházott valamennyi királyi törvényszék előtt és intézkedik a büntetés végrehajtása iránt.
Hatáskörébe tartoznak a vámhivatalok összes szolgálati, személyzeti és fegyelmi ügyei, továbbá a vámhivatalok ügykezelésének megvizsgálása, amennyiben mindezek a pénzügyminiszter, illetőleg a 11. § második bekezdése értelmében a pénzügyigazgatóságok hatáskörébe nem tartoznak.
13. § Vámhivatalok.
A vámhivatalok elsőfokú hatósági jogkörrel végzik az árúk behozatali, kiviteli és átviteli vámkezelésével összefüggő mindennemű tennivalót, ideértve a vámtartozás kiszabását és amennyiben külön rendeletek máskép nem intézkednek, ennek beszedését is, továbbá, a vámeljárással kapcsolatban, a fennálló külforgalmi tilalmak és korlátozások megtartásának ellenőrzését. Hivatásukhoz tartozik ezenkívül a vámeljárással kapcsolatban a vámjövedéki kihágások megakadályozása, felfedezése és a jövedéki büntető eljárás megindítása.
A vámhivatalhoz segédszolgálatra beosztott vámőri, illetve pénzügyi közegekkel ennek a szolgálatnak ellátása tekintetében a vámhivatal rendelkezik.
A pénzügyminiszter vámhivatalokat egyes igazgatási tennivalókkal megbízhat.
Az egyes vámhivatalokkal kapcsolatban működő vámhivatali kirendeltségek az anyahivatal felügyelete alatt azonos vagy korlátozott hatáskörrel ugyanazt az ügykört töltik be, mint maguk a vámhivatalok.
A vámhivatalok (kirendeltségek), mint határszéli vámhivatalok a vámhatáron vagy pedig, mint belterületi vámhivatalok a vámterület belsejében működnek. Vámhivatalokat vámkülzetekben is lehet felállítani vagy idegen állam hozzájárulásával, ennek területén is.
A vámhivataloknál (kirendeltségeknél) a vámhivatali kezelések végzésére kijelölt terület a hivatalos hely.
A vámhivatalok elnevezését, jogosítványait és hivatalos óráit a pénzügyminiszter állapítja meg; ezeket közhírré kell tenni. Sürgős hivatalos eljárást a hivatalos órán kívül is teljesíteni kell.
A pénzügyminiszter elrendelheti, hogy bizonyos árúkat csakis az erre kijelölt vámhivataloknál szabad megvámolni.
14. § Vámbemondóőrsök.
Ott, ahol a határszéli vámhivatal nem közvetlenül a vámhatár mellett van, a szükséghez képest az illető vámhivatalnak alárendelten vámbemondóőrsöket lehet felállítani, még pedig akár megvámolási hatáskörrel, akár anélkül.
15. § Vámőrség.
A vámőrség a vámhatár őrzésére, az ezen, valamint a vámhatárt érintő hajózható vizeken átmenő személy- és árúforgalom vámjövedéki szempontból történő felügyeletére, a vámjövedéki kihágásoknak szolgálata körében megakadályozására és felfedezésére, valamint a vámhivatali segédszolgálat ellátására rendelt őrtestület.
A vámőrség további feladata a határőrizetet, valamint a határon átmenő személy- és árúforgalom feletti felügyeletet más kormányzati ágazatok ügykörébe tartozó ellenőrzés szempontjából, az illető szakminiszternek a pénzügyminiszter útján, sürgős esetekben a pénzügyminiszter egyidejű értesítése mellett közvetlenül is kiadott utasításai szerint ellátni.
A vámőrség szervezetének és szolgálatának részletes szabályait az 1922:VIII. tc. korlátai között a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg.
A polgári és büntető eljárást szabályozó törvények rendelkezései szempontjából a vámőrség tagjai a csendőrség tagjaival egyenlő elbánás alá esnek.
16. § A vámigazgatás és a vámőrség szerveinek kötelezettsége a forgalom igényeivel szemben.
A vámigazgatás és a vámőrség szervei kötelesek a törvények keretein belül, amennyiben ez az állami érdekeket és a vámeljárás biztonságát nem veszélyezteti, a hivatalos eljárást akkép irányítani, illetve végezni, hogy a forgalom érdeke és az ügyfelek magánérdekei a lehetőségig megóvassanak.
17. § Más közhatósági szervek közreműködése a vámszolgálatban.
A pénzügyőrség hivatott a vámjövedéki kihágások felfedezésére oly helyeken és esetekben, melyek a vámőrség szolgálati körén kívül esnek. A pénzügyminisztérium által indokoltnak talált esetekben a pénzügyőrség a vámhivatali segédszolgálatra is igénybe vehető.
A közrendészet, a vámigazgatás és a vámőrség szervei és közegei kötelesek egymást hivatásuk teljesítésében kölcsönösen támogatni.
18. § Nyilvános szállítóintézetek alkalmazottainak közreműködése a vámszolgálatban.
A posta és a bemondójegyes eljárásra (66-69. §) felhatalmazott más nyilvános szállítóintézetek kötelesek gondoskodni arról, hogy alkalmazottaik a behozatali, kiviteli és átviteli árúknak vámhivatal elé állítására vonatkozó rendelkezéseket megtartsák. Ezek az alkalmazottak kötelesek a szolgálatuk közben tudomásukra jutott vámjövedéki kihágásokat a legközelebbi vámhivatalnál, illetőleg vámőrségi alakulatnál feljelenteni.
A vámigazgatás ezeknek a szállítóintézeteknek alkalmazottait felsőbbségük hozzájárulásával egyes kisebb jelentőségű vámkezelési tennivalók elvégzésére igénybe veheti s e kötelezettségük hű teljesítésére a nem állami alkalmazottaktól esküt vagy fogadalmat vesz. Az ilyen igénybevételért az illető közegeknek a vámigazgatás részéről külön díjazás nem jár.
Ezek a szállítóintézetek abban az esetben, ha alkalmazottaik a jelen §-ban megállapított kötelességeket megsértik, ezekkel az alkalmazottakkal szemben kötelesek saját szabályaik szerint éppen olyan szigorral eljárni, mintha saját közvetlen szolgálati kötelességeik megsértéséről lenne szó.
A jelen §-ban említett szállítóintézetek kötelesek olyan alkalmazottaikat, akikre a jelen §-ban meghatározott kötelesség súlyos vagy ismételt megszegése bizonyult vagy akik vámjövedéki kihágást vagy szabálytalanságot oly körülmények közt követtek el, amelyek megbízhatlanságukat tanusítják, a központi vámigazgatóság kívánságára a külföldi árúforgalom körüli szolgálatból mind a határon, mind a belterületen kizárni.
Ezeknek a szállítóintézeteknek alkalmazottait a jelen §-ban meghatározott működési körükben a büntető törvények alkalmazása szempontjából közhivatalnokoknak kell tekinteni. Erre az ily alkalmazottakat az eskü vagy fogadalom letétele előtt határozottan figyelmeztetni kell.
19. § Különleges jogosítványok jövedéki felügyelet esetében.
Ha a vámhatóság valamely vállalatot feltételhez kötött engedély esetében vámjövedéki felügyelet (57. §) alá helyez, a vámigazgatás és a vámőrség szolgálatában álló közegei a felügyelet alá helyezett vállalat raktári és üzemi helyiségeibe az üzemi idő alatt beléphetnek, a vámigazgatás rendelkezései szerint vezetett külön feljegyzéseket megtekinthetik, az árúkészleteket megállapíthatják és ezekről felvilágosításokat kívánhatnak, sőt az engedélyes üzem folytatásánál állandóan jelen is lehetnek. A vámigazgatás és a vámőrség közegei kötelesek az ily alkalommal tudomásukra jutott üzleti és üzemi titkot hivatalos titokként megőrizni.
20. § Különleges jogosítványok a szállítás egyes nemeivel szemben.
A vasúti és hajózási forgalom vámhivatali elintézésével megbízott vámhivatalok szolgálatban levő tisztviselőinek joguk van arra, hogy a szállítóintézetet a vámjövedékkel szemben terhelő kötelezettségek teljesítéséről meggyőződést szerezzenek; abban az esetben, ha a menetrendszerinti tartózkodási idő (94. §) kivételesen nem elégséges a vonatok vagy hajók vámhivatali elintézésére, joguk van ezeket annyi ideig visszatartani, ameddig ezt a hivatalos eljárás feltétlenül megkívánja; joguk van továbbá arra, hogy a vonatokat és hajókat szükség esetén menetközben kísérjék vagy vámőri közegekkel kísértessék.
A vasúti és hajózási forgalom ellenőrzésével és az ezt a forgalmat elintéző vámhivatalok szolgálatának felügyeletével állandóan megbízott, úgyszintén a pénzügyminiszter vagy a központi vámigazgatóság részéről esetenkint kirendelt közegek, akik magukat szolgálati rendelvénnyel igazolják, szintén gyakorolhatják az első bekezdésben említett jogosítványokat. Ezenkívül vonatokat és hajókat az állomáson vagy menetközben megvizsgálhatnak.
A postaforgalomban a 11. § a) és b) pontjaiban említett hatóságok és hivatalok szolgálatban levő tisztviselőinek joguk van meggyőződést szerezni arról, hogy a külfölddel folytatott forgalom kezelése a vámjövedéki szabályoknak megfelel-e.
A légi forgalomban a vámigazgatás és a vámőrség szolgálatban levő közegeinek joguk van arra, hogy a leszállt légi járóműre felszálljanak, őrizet alá helyezzék és a vámjövedék érdekeinek biztosítására szükséges további intézkedéseket megtegyék.
21. § A vámőrség szolgálati jogosítványai.
A vámjövedék érdekében a vámőrség a következő jogosítványokat gyakorolhatja:
a) a határkerületben, kivéve a lakást és a hozzátartozó zárt helyiségeket, minden helyiséget, telket, közúti és vízi járóművet és a bennük talált tárgyakat átkutathat, tartályokat felnyittathat, árút a vámkezelés céljaira visszatarthat;
b) a határkerületben lakást és hozzátartozó zárt helyiségeket is átkutathat, ha az a közönségnek nyitva áll, ha ez megszökött fogoly kézrekerítése végett szükséges, ha azt a házzal vagy a helyiséggel rendelkező kívánja, ha ez utóbbi rendőri felügyelet alatt áll vagy a hatóság előtt mint szokásos bűntettes vagy csempész ismeretes vagy elővezetése vagy letartóztatása el van rendelve;
c) a határkerületben a vámra vonatkozó törvények és szabályok keretében bárkitől felvilágosítások adását követelheti. Az ellenszegülőt és azt, akit vámjövedéki kihágással alaposan lehet gyanusítani, a további eljárásra illetékes hatóság elé állíthatja. E célból díjtalanul igénybe veheti a birtokában talált szállító eszközt. A vámhatáron túl azonban csempészt nem szabad üldözni, hacsak nemzetközi egyezmény máskép nem rendelkezik.
Határvizeken a vámőrség az előbbi bekezdésben meghatározott jogait csak a vámterületen kikötő járóműveken gyakorolhatja.
A belső vámterületen (4. §) a vámőrség a jelen § a)-c) pontjaiban felsorolt jogokat csak a pályaudvarokon, kikötőhelyeken vagy vámjövedéki felügyelet alatt álló telepeken gyakorolhatja.
A vámőrség fegyverhasználati jogát illetőleg a csendőrség fegyverhasználati jogára vonatkozó rendelkezések irányadók.
22. § Árúk és tárgyak lefoglalása és őrizetbevétele.
Árúknak vagy tárgyaknak lefoglalását, történjék ez akár a vámigény (37. §) érvényesítése érdekében, akár a vámjövedéki büntető eljárás folyamán, csak vámhivatal vagy ennek felettes hatósága vagy pedig a jövedéki büntető bíróság mondhatja ki.
Az eljáró vámtisztviselő vagy vámőr ideiglenesen őrizetbe venni köteles az olyan árúkat, melyekről alaposan feltehető, hogy vámigény alatt állanak, vámjövedéki kihágás esetében pedig a jövedéki kihágás tárgyát, az ennek szállítására, csomagolására vagy a kihágás palástolására szolgáló, továbbá az olyan tárgyakat, amelyek a jövedéki büntető eljárásban bizonyítékul szolgálhatnak. Ennek az ideiglenes őrizetbevételnek hatálya a lefoglalás elrendelésére az első bekezdés értelmében jogosult hatóság intézkedéséig terjed. Az eljáró közeg valamely árúnak vagy tárgynak ideiglenes őrizetbevételéről a lefoglalás elrendelésére jogosult hatóságnak haladéktalanul jelentést tenni köteles.
A lefoglaláshoz, valamint az ideiglenes őrizetbevételhez elég, ha az eljáró közeg a közvetlen birtokosnak vagy képviselőjének az árú vagy tárgy feletti rendelkezést megtiltja. Ily módon azonban csak akkor szabad eljárni, ha a hivatalos őrizetbe átvétel aránytalan nehézséggel vagy költséggel járna.
Az ideiglenes őrizetbevételről jegyzőkönyvet kell felvenni és ebben tüzetesen fel kell sorolni az őrizetbevett árúkat és tárgyakat. A birtokos vagy képviselőjének kívánságára ennek a jegyzőkönyvnek másolatát neki át kell adni. Iratok lefoglalásánál gondoskodni kell arról, hogy tartalmukról az erre jogosítottakon kívül más ne szerezzen tudomást.
23. § Házkutatás.
A központi vámigazgatóság bármely helyiség átkutatását is elrendelheti, ha jövedéki kihágás nyomatékos gyanuja forog fenn és ha alaposan fel lehet tenni, hogy a házkutatás a tettes vagy a részes vagy az elkobzás alá eső tárgy kézrekerítésére vagy bizonyíték felfedezésére fog vezetni. Ha a késedelem veszéllyel jár, a házkutatást a vámhivatal vagy a vámőrségi parancsnokság is elrendelheti.
A jelen § értelmében elrendelt házkutatást csak reggeli 6 órától esti 9 óráig lehet foganatosítani. A megkezdett házkutatás folytatását az éj beállta nem akadályozza.
Ha az, aki ellen lefoglalást vagy házkutatást kell foganatosítani, távol van és megbízottja sincs jelen, teljes korú családtagjai, alkalmazottai vagy szomszédai közül részére képviselőt kell kirendelni. A kirendelt képviselő a cselekmények foganatosításánál mindazokat a jogokat gyakorolhatja, amelyek azt illetik, aki ellen a cselekmények el vannak rendelve.
24. § Személymotozás.
A vámhivatal személymotozást rendelhet el az ellen, aki nagy valószínűség szerint a vámeljárás elől elvont árút vagy a jövedéki büntető eljárásban bizonyítékul szolgáló tárgyat rejt magánál. A személymotozást csak akkor lehet foganatosítani, ha azt, aki ellen a vámhivatal elrendelte, az eljáró közeg a keresett árú vagy tárgy bemutatására előbb eredménytelenül szólította fel.
A lefoglalás, a házkutatás és a személymotozás foganatosításánál két tanunak kell jelen lenni. A fegyveres erőnek, a csendőrségnek és a vámőrségnek tényleges szolgálatban álló tagja nem lehet tanu.
Vámtisztviselő, valamint vámőri közeg a vámhivatal rendelete és tanuk alkalmazása nélkül is foganatosíthat személymotozást, ha a vámellenőrzés vonaton vagy hajón történik vagy ha a késedelem egyébként veszéllyel jár és ha az, akit meg kell motozni, átkísértetését a legközelebbi vámhivatalhoz vagy vámőri alakulathoz és tanuk alkalmazását nem kívánja. Ezeket a körülményeket az eljárásról készített jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
Nőt csak nő motozhat meg és ennél az eljárásnál csak nők lehetnek tanuk.
25. § Letartóztatás.
A központi vámigazgatóság a vámjövedéki kihágással terheltnek letartóztatását elrendelheti:
a) tettenkapás esetében, ha a tettenkapott kiléte azonnal meg nem állapítható;
b) ha a terhelt megszökött vagy azzal a céllal, hogy magát a jövedéki büntető eljárás elől elvonja, elrejtőzött és utóbb a hatóságnál önként nem jelentkezett, továbbá, ha a terhelt lefoglalható vagyonát elidegenítette vagy elrejtette;
c) ha a terhelt nem magyar honos és a kincstár kárának, valamint a törvényben megállapított legmagasabb pénzbüntetés összegének megfelelő értékű lefoglalható vagyona nincs;
d) ha a terhelt jövedéki kihágások elkövetésével üzletszerűleg foglalkozik.
Ha a személyazonosság meg nem állapítható, a határkerületben letartóztatásnak lehet helye a vámjövedéki kihágással terhelt oly egyénnel szemben is:
a) aki az oly tárgyat, melyre a vámjövedéki kihágás vonatkozik vagy amely bizonyítékul szolgálhat, elrejteni, megsemmisíteni vagy tőle szabadulni, a cselekmény nyomait eltüntetni, megváltoztatni vagy a tettes-társat, a bűnrészest vagy más egyént hamis vallomástételre rábírni igyekszik;
b) aki alaposan gyanusítható azzal, hogy a megkezdett vámjövedéki kihágást folytatni vagy ismételni fogja, így különösen, ha azzal fenyegetőzik, hogy azt végrehajtja.
A letartóztatást a vámhivatal vezetője is foganatosíthatja, ha a késedelem veszéllyel jár.
A letartóztatást bírósági fogházban kell foganatosítani. E célból a letartóztatott terheltet azonnal, legkésőbb negyvennyolc óra alatt a letartóztatás helye szerint illetékes kir. járásbíróság, illetve, ha ennek székhelyén jövedéki kihágások eseteiben eljáró kir. törvényszék van, ez elé kell állítani. Ez köteles az eléje állított terheltet azonnal, legkésőbb huszonnégy óra alatt kihallgatni s a letartóztatás fenntartása tárgyában határozni.
A letartóztatottat azonnal szabadlábra kell helyezni, ha a letartóztatás elrendelésének oka megszünt.
A letartóztatás legfeljebb tizenöt napig tarthat, a bíróság azonban azt fontos okból két ízben tizenöt-tizenöt nappal, az első bekezdés b) vagy c) pontja alapján elrendelt letartóztatást pedig még egy ízben további negyvenöt nappal meghosszabbíthatja.
Meg kell szüntetni a letartóztatást, ha akár a terhelt, akár helyette másvalaki a kincstár kárának, a törvényben megállapított vagyoni büntetés legmagasabb összegének, valamint az eljárás költségének megfelelő biztosítékot nyujt.
26. § Fegyelmi hatóságok.
A fegyelmi hatóságot a központi vámigazgatónak és helyetteseinek fegyelmi ügyeiben a pénzügyminiszter gyakorolja. A központi vámigazgatóság többi tisztviselői személyzetének, a vámhivatalok személyzetének, valamint a számvevőségi főnöknek és számvevőségi tisztviselőknek fegyelmi ügyeiben, úgyszintén a központi vámigazgatóságnál és a vámhivataloknál alkalmazott kezelő személyzet fegyelmi ügyeiben az elsőfokú fegyelmi hatóság a központi vámigazgatóság kebelében alakult fegyelmi bizottság; a másodfokú fegyelmi hatóság a pénzügyminiszter.
Az előző bekezdésben megjelölt fegyelmi bizottságot az igazgatóság főnökéből, mint elnökből és az igazgatóság két rangidősebb tisztviselőjéből kell alakítani.
27. § Fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat.
A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendeli:
a központi vámigazgató és helyettesei ellen a pénzügyminiszter;
a számvevőség főnöke és tisztviselői ellen az 1897:XX. tc. 91. §-ának c) pontja értelmében a pénzügyminiszteri számvevőségi igazgató vagy a központi vámigazgatóság előterjesztésére a pénzügyminiszter;
a központi vámigazgatóság többi tisztviselői és kezelő személyzete ellen a központi vámigazgatóság főnöke vagy a pénzügyminiszter. A budapesti fővámhivatal kivételével a többi vámhivatalok személyzete ellen a központi vámigazgatóság főnöke a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot a területileg illetékes pénzügyigazgatóság indítványára is elrendelni köteles.
A vizsgálatot a számvevőség főnöke és tisztviselői ellen a számvevőségi igazgató vagy a pénzügyminiszter által, a többi esetben a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelő hatóság vagy ennek előljáró hatósága által kiküldött megbízott foganatosítja. A központi vámigazgatóság a budapesti fővámhivatal kivételével a többi vámhivatalok tisztviselői ellen elrendelt vizsgálat foganatosítására a területileg illetékes pénzügyigazgatóságot is megkeresheti.
Rendkívüli esetekben, különösen ha a fegyelmi ügy különös szakértelmet igényel vagy az alsóbb hatóság érdekeltnek látszik, a pénzügyminiszter a vizsgálat foganatosítására saját megbízottat és az elsőfokú fegyelmi határozat meghozatala végett más pénzügyi hatóság kebelében alakított fegyelmi bizottságot is küldhet ki.
A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendeléséről az a hatóság, amely azt elrendelte, a pénzügyminiszternek jelentést tenni köteles.
28. § Fegyelmi határozatok és ítéletek.
A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat eredménye alapján az elsőfokú fegyelmi hatóság a fegyelmi eljárásnak vagy megindítását, vagy mellőzését rendeli el.
A fegyelmi eljárás eredménye alapján az elsőfokú fegyelmi hatóság vagy marasztaló, vagy felmentő ítéletet hoz.
A fegyelmi eljárás elrendelésére, illetve mellőzésére vonatkozó határozatáról, továbbá az elsőfokú ítéletről a pénzügyminiszternek jelentést kell tenni, még pedig az elsőről a határozat kézbesítése után, a fegyelmi iratok felterjesztése nélkül, a másodikról és a harmadikról ellenben a határozatnak, illetve az ítéletnek kézbesítése előtt a fegyelmi iratok felterjesztésével.
A pénzügyminiszter az elsőfokú fegyelmi hatóság által már meghozott határozat vagy ítélet függőben tartásával vagy feloldásával is elrendelheti a vizsgálat kiegészítését. A kiegészítést elrendelő határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.
29. § Fegyelmi büntetések.
A fegyelmi büntetések a következők:
a) írásbeli megrovás,
b) pénzbüntetés,
c) magasabb személyi pótlékra igényt adó szolgálati idő meghosszabbítása,
d) büntetésből áthelyezés,
e) hivatalvesztés.
A magasabb személyi pótlékra igényt adó szolgálati idő meghosszabbítása határozott vagy határozatlan időre szólhat és az utóbbi esetben addig érvényes, amíg a pénzügyminiszter a büntetés hatályát meg nem szűnteti.
A büntetésből áthelyezés történhetik:
a) azonos tiszti minőségben, más székhelyre, ugyanazzal vagy kisebb fizetéssel,
b) más hivatali állásra és más tiszti minőségben, ugyanazzal vagy kisebb fizetéssel.
30. § Jogorvoslatok.
A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelő hatósági főnöki végzés ellen az illető főnök felettes hatóságához, a fegyelmi eljárást elrendelő elsőfokú fegyelmi hatósága határozat és az elsőfokú fegyelmi ítélet ellen pedig a másodfokú fegyelmi hatósághoz lehet fellebbezni.
A fellebbezés jogával a terheltek bármelyike élhet. Ha tehát egy és ugyanaz a végzés, határozat vagy ítélet több terhelt fegyelmi ügyében intézkedik, egyiküknek kellő időben beadott fellebbezése elégséges arra, hogy a végzés, határozat vagy ítélet egész terjedelmében jogerőre ne emelkedjék.
A fegyelmi hatóság főnöke a fegyelmi határozat vagy ítélet ellen fellebbezéssel élni köteles, ha azt az elkövetett fegyelmi vétséghez képest annyira enyhének találja, hogy a határozat jogerőre emelkedése folytán a köztisztviselői tekintély süllyedésétől s a fegyelem meglazulásától lehet tartani.
A fellebbezéseket a végzés, határozat vagy ítélet kézbesítését követő tizenöt nap alatt annál a hatóságnál kell benyujtani, amely a megtámadott végzést, határozatot vagy ítéletet hozta.
31. § Irányadó más törvényes rendelkezések.
Amennyiben a jelen törvény másként nem rendelkezik, a vámigazgatási és vámhivatali személyzet fegyelmi ügyeiben az 1886:XXIII. tc. rendelkezései is irányadók, azzal az eltéréssel, hogy a belügyminiszter helyett a pénzügyminiszter határoz.
32. § A vámigazgatás többi közegei és a vámőrség.
A vámőrség személyzetére fegyelmi és becsületügyi tekintetben a csendőrség személyzetére érvényben levő szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A központi vámigazgatóságnál és a vámhivataloknál alkalmazott díjnoki és altiszti személyzetre vonatkozó fegyelmi eljárást a pénzügyminiszter rendeleti úton szabályozza.
33. § A vámhatár átlépésének helyi korlátozása.
Árút a vámhatáron át, az alábbi kivételekkel, csak vámúton szabad behozni vagy kivinni.
Vámutak:
a) a közforgalomnak átadott vasutak a vasúti szállítás tekintetében;
b) a nemzetközi vízi utak;
c) határvizeken az árúforgalomnak megnyitott kikötőhelyek;
d) azok a közutak és vízi utak, amelyeket a vámigazgatás jelzőtáblákkal és hirdetményekkel vámutaknak nyilvánít.
A vámhatáron átvezető minden más út és vízfolyás, a vámhatárt érintő vizek partjának vámúttá nem nyilvánított részei, továbbá a vámhatár alatti alagutak, tárnák és effélék: mellékutak. Ezeken árút szállítani nem szabad.
A vámhatár és a határszéli vámhivatal közt az utat a vámúton letérés, szándékos késedelem és a rakomány megváltoztatása nélkül kell megtenni.
Vízi járóművek csak a vámhivatal által erre kijelölt helyeken rakodhatnak.
Megokolt esetekben, különösen a kisebb határszéli gazdaságoknak terményekkel és termelési eszközökkel folytatott forgalma könnyítésére a központi vámigazgatóság a helyi szükséglethez képest az illetékes vámőrkerületi parancsnokság meghallgatásával kivételeket engedélyezhet.
Ha valaki a fentebbi korlátozásoktól erőhatalom vagy kényszerűtő szükség hatása alatt eltérni volt kénytelen, erről a legközelebbi vámhivatalnak vagy vámőrségi közegnek haladéktalanul jelentést kell tennie.
A légi forgalmat illetőleg az erre vonatkozó külön rendelkezések irányadók.
34. § A vámhatár átlépésének időbeli korlátozása.
Utasok, amennyiben ezt más törvényes rendelkezések megengedik, továbbá nyilvános szállítóintézetek és vállalatok forgalmában szállított árúk a vámhatárt éjjel-nappal bármikor átléphetik.
Egyébként az árúszállításnál a vámhatár átlépésének időpontját akként kell megválasztani, hogy az árúszállítmány reggel ne a hivatalos órák kezdete előtt, este pedig ne a hivatalos órák befejezte után érkezzék a határszéli vámhivatalhoz.
A központi vámigazgatóság ott, ahol a forgalom kívánja, az illetékes vámőrkerületi parancsnokság meghallgatásával kivételeket engedélyezhet.
35. § A vámhivatal elé állítás kötelezettsége.
A vámhatáron át behozott, vagy azon át kivitelre szánt minden árút vámhivatal elé kell állítani. Az állítás annak a kötelessége, aki az árút a vámhatáron átviszi.
Amennyiben a jelen törvény vagy ennek alapján kiadott rendelet kivételt nem tesz, behozatal esetében az állításnak a határszéli vámhivatalnál kell történnie.
A vámhivatal elé állítás kötelezettsége alól mentesek:
a) a magyar államfő és a vámterületen átmenetileg tartózkodó idegen államfők és közvetlen kíséretük útipodgyásza és szállítóeszközei;
b) a postaküldemények a 102. és 103. § közelebbi rendelkezései szerint.
A központi vámigazgatóság a határkerületnek a szomszédos külföldi területtel közúton lebonyolított forgalmára, ha különleges helyi viszonyok ezt megokolják, megengedheti, hogy a határszéli vámhivatal elé állítás az árúnak odaszállítása helyett bejelentés útján történjék.
A vámhivatal közelében vagy határvíz partján talált, vagy a külföldről jövő folyó által partravetett árút, ha valószínű, hogy az áru vámigény alatt áll, annak, aki az ily árút megtalálja, a vámigazgatás vagy a vámőrség legközelebbi szervének, illetve a legközelebbi pénzügyi közegnek vagy községi előljáróságnak be kell jelentenie. Ha a bejelentés nem vámhivatalnál történt, a bejelentést átvevő közeg a bejelentést a legközelebbi vámhivatalhoz továbbítani köteles. A vámhivatal ily esetben a 42. § értelmében jár el.
36. § Forgalmi korlátozások a határkerületben.
A vámhatáron átvezető út nyitását, továbbá határvízen komp, átjáró, híd, kikötőhíd és más effélék létesítését, nemkülönben a vámhatártól 100 méteren belül oly épület, kerítés vagy létesítmény emelését, amely a vámhatár áttekinthetését vagy a forgalom ellenőrzését megnehezíti, csak az illetékes vámőrkerületi parancsnokság hozzájárulásával szabad engedélyezni. Ebből a célból a közigazgatási hatóság a helyszínen engedélyezési tárgyalást tart, amelyre az illetékes vámőrkerületi parancsnokságot meghívni köteles. A közigazgatási hatóságnak a vámőrkerületi parancsnokság állásfoglalása következtében hozott elutasító határozata ellen irányuló fellebbezés érdemében a pénzügyminiszter végérvényesen határoz. A pénzügyminiszter a vámőrkerületi parancsnokság hozzájárulása nélkül, illetőleg a pénzügyminiszter végérvényesen elutasító határozata ellenére a jelen törvény hatálybalépése után készített ily létesítmények eltávolítását elrendelheti.
Azokat az egyéneket, akik szigorított vámjövedéki felügyelet (168. §) alatt állanak vagy akik a jelen törvény 164-167. és 169-173. §-aiban meghatározott vámjövedéki kihágást három éven belül követtek el, a központi vámigazgatóság vagy a vámőrkerületi parancsnokság megkeresésére az illetékes közigazgatási hatóság a házaló kereskedésnek a határkerületben gyakorlásától, illetve az iparhatóság a kereskedésnek a határkerületben vándorolva (vándorraktár felállításával) gyakorlásától három évre eltiltani köteles. Az eltiltást kimondó határozat ellen fellebbezésnek csak birtokon kívül van helye. Új engedélyt az illetékes közigazgatási, illetve iparhatóság bárkinek csak akkor adhat, ha a központi vámigazgatóság a hozzáintézett kérdésre oly értelemben nyilatkozik, hogy az engedélyért folyamodó személye ellen vámjövedéki megbízhatóság tekintetében kifogás nem merül fel.
A pénzügyminiszter a határkerületnek azokban a részeiben, amelyekben a csempészet jelentékeny mértékben elharapódzott, szigorított korlátozásokat rendelhet el. A rendeletben fel kell sorolni azokat az árúkat, amelyek kiváltképen tárgyai a csempészetnek és amelyekre ezért a szigorított korlátozások vonatkoznak.
A pénzügyminiszter elrendelheti, hogy a határkerületben új kereskedelmi vagy ipari vállalatot, amelyben szigorított korlátozás alá eső árút hoznak forgalomba, illetőleg állítanak elő, szintén csak akkor lehessen engedélyezni, ha a központi vámigazgatóság az engedélyezésre illetékes hatóságnak hozzá intézett kérdésére oly értelemben nyilatkozik, hogy az engedélyekért folyamodó személye ellen vámjövedéki megbízhatóság tekintetében kifogás nem merül fel. Az új engedélyt megtagadó határozat ellen fellebbezésnek csak birtokon kívül van helye.
A szigorított korlátozások, amelyeket egyenkint vagy együttesen is el lehet rendelni, az alábbi rendszabályokból állhatnak;
a) a szigorított korlátozások alá eső árúkat szállításuk alatt külön igazolvánnyal kell ellátni;
b) a szigorított korlátozások alá eső árúkat, különösen pedig állatokat, különleges ismertető jellel lehet megjelöltetni, vagy el lehet rendelni, hogy azokról a kötelező be- és kijelentések alapján hivatalos jegyzéket kell vezetni;
c) kereskedelmi és ipari vállalatok, valamint mezőgazdaságok tulajdonosai arra kötelezhetők, hogy készleteiket a szigorított korlátozások alá eső árúkból az ellenőrzésre alkalmas helyeken tartsák és a közvetlen helyi, illetve házi szükségletet meghaladó készleteket okmányokkal (árúszámlákkal, fuvarlevelekkel, vámokmányokkal) fedezve nyilvántartsák. A vámigazgatás és a vámőrség szolgálatban álló közegei a készleteket és a nyilvántartást bármikor megtekinthetik.
A központi vámigazgatóság megállapíthatja a szigorított korlátozások alá eső árúknak azt a legnagyobb mennyiségét, melynél nagyobbat nem tarthatnak oly egyének, kik szigorított vámjövedéki felügyelet (168. §) alatt állanak vagy akik a jelen törvény 164-167. és 169-173. §-aiban meghatározott vámjövedéki kihágást három éven belül elkövettek;
d) a vásári forgalmat jövedéki felügyelet alá lehet helyezni;
e) oly egyénektől és cégektől, akik a jelen törvény 164-167. és 169-173. §-aiban meghatározott vámjövedéki kihágást három éven belül követtek el, ha a szigorított korlátozás alá eső árúk forgalombahozatalára, előállítására vagy feldolgozására a határkerületben új üzletet akarnak nyitni vagy új vállalatot létesíteni, az iparhatóság az iparigazolvány, illetve iparengedély kiadását a központi vámigazgatóság kívánságára megtagadni köteles. Ebből a célból az iparhatóság a szigorított korlátozások érvényességének tartama alatt az ilyen iparigazolvány, illetve iparengedély kiadása előtt a központi vámigazgatóságot megkérdezni köteles.
A pénzügyminiszternek a szigorított korlátozások elrendelését és megszüntetését tartalmazó rendeletét kihirdetése után a helyi szokás szerint is közhírré kell tenni.
37. § A vámigény meghatározása.
A vámhatáron történt belépéssel az árú vámigény alá kerül, aminélfogva mindaddig, amíg a vámigazgatás meg nem állapította azokat a feltételeket, amelyek mellett a vámárút az ügyfélnek szabad rendelkezésére bocsátja és az ügyfél ezeknek a feltételeknek eleget nem tett, illetve a vámárú külföldre újból ki nem léphet, a vámigazgatás és a vámőrség közegei a vámárút, tekintet nélkül harmadik személyek jogaira, visszatarthatják, illetve, ha a vámárú a vámhivatali felügyeletet elkerülte vagy ez alól a fenti feltételek teljesítése nélkül kikerült, őrizetbe vehetik.
A vámigény alatt álló árú azonosságát mindenkor biztosítani kell (38. §).
Vámárú kiadását a vámigény megszűnése előtt senki, még bíróság vagy más hatóság sem követelheti.
A vámigény nem érinti sem a vámárú feletti tulajdont, sem az azt terhelő dologi jogokat, sem végül a vámárú feletti gazdasági vagy oly jogi rendelkezést, amely a vámigazgatásnak a vámigény által védett érdekeit nem sérti.
A vámigény megszűnik, ha a vámhivatal a vámárút a szabadforgalom, az előjegyzési forgalom vagy a vámkedvezményes behozatali forgalom számára szabályszerűen kezeli, vagy ha az árú külföldre lép. A vámigény a vámárúra akkor is megszűnik, ha azt a tulajdonos a vámigény fennállása alatt elidegeníti és az átadás megtörtént. Nem szűnik azonban meg, ha a megszerző a szerzés időpontjában a vámigény fennállásáról tudott, vagy erről csak súlyos gondatlanság következtében nem tudott.
38. § Az árú azonosságának biztosítása.
Az árú azonosságának biztosítása hivatalos zár vagy azonossági jelek alkalmazása útján történik.
A hivatalos zár vagy magára az árúra feltett csomagzár, vagy az árút tartalmazó helyiségre, kocsira, hajóra vagy más szállítási eszközre feltett ürzár.
Ha sem hivatalos zárt, sem azonossági jeleket nem lehet alkalmazni, a vámigazgatás az azonosságot más módon is biztosíthatja, még pedig az árú leírása, a különleges ismertető jelek pontos megállapítása, mintavétel vagy az árú állandó őrzése, illetve kísérése útján. Az azonosság biztosításának módját a vámigazgatás az ügyfél kívánságának lehető figyelembevételével állapítja meg.
A hivatalos zár és azonossági jelek alkalmazásához szükséges anyagokat a vámigazgatás szolgáltatja. A pénzügyminiszter ez anyagok árának megtérítését elrendelheti. A hivatalos zár alkalmazásához netalán szükséges berendezésről az ügyfél saját költségén köteles gondoskodni.
39. § Törzsbevallás.
A behozatali és átviteli árúknál a feladó a vámeljárás céljaira szolgáló bevallást (törzsbevallást, a postaforgalomban vámárúnyilatkozatot) köteles a fuvarokmányhoz csatolni. Ha a feladó a bevallás csatolását elmulasztotta, ezt az a szállítóintézet, mint az ügyfél megbizottja köteles pótolni, mely az árút legelőször állítja vámhivatal elé.
Ennek a bevallásnak pontosan fel kell tüntetnie a küldő és az átvevő, a termelő származási és a kereskedelmi származási ország (9. §) megnevezését, a csomagok darabszámát és a csomagolás nemét, az árú mennyiségét, ennek a kereskedelemben szokásos megnevezését, valamint annak értékét; a kiállítónak ezt a bevallást alá kell írnia.
A pénzügyminiszter kivételeket engedélyezhet a bevallás csatolásának kötelessége alól. A bevallás külső kellékeit a pénzügyminiszter állapítja meg.
40. § Árúbevallás.
Az ügyfél az árúnak vámhivatal elé állítása, valamint a vámeljárásra vonatkozó indítvány (18. §) megtétele alkalmával, amennyiben a jelen törvény vagy a pénzügyminiszter másképen nem intézkedik, árúbevallást köteles adni.
Az ügyfél az árúbevallást a vámeljáráshoz netalán szükséges okmányok (szállítási okmányok, engedélyek, bizonylatok, az árú értéke alapján történő vámkiszabás esetében az árú értékének megállapításához szükséges számlák és más okmányok) csatolása mellett írásban vagy szóval köteles megtenni.
Az ügyfélnek, amennyiben az árúbevallás tekintetében kétségei lennének, a vámhivatali közegek a szükséges felvilágosításokat kötelesek megadni.
Amennyiben ez iránt a jelen törvény nem rendelkezik (62., 93., 96., 97., 102., 105., 107. §), a pénzügyminiszter állapítja meg, mely esetekben elégséges a szóbeli bevallás, mely esetekben lehet a vámeljárást általános bejelentés alapján végezni és mely esetekben az árúbevallás nélkül a vámhivatali vizsgálat eredménye alapján.
41. § Illetékesség az árúbevallás adására.
Az árúbevallás adására az köteles, aki az árút közvetlenül birtokolja, vagy az, aki ez iránti jogosultságát a kifizetett szállítási okmány vagy kötelező joghatályú átengedési okmány, nyilvános vámraktárba az ügyfél indítványa alapján beraktározott árúknál a raktári elismervény bemutatásával igazolja, kivéve, ha az eset körülményeiből kétséges kizáró módon kitűnik, hogy az illető jogellenesen jutott az árúhoz vagy az említett okmányokhoz.
Nyilvános szállítóintézetnek szállítás végett átadott árúknál a szállítás tartama alatt az árúbevallást a szállítóintézet, mint az ügyfél megbizottja köteles adni.
42. § Eljárás, ha elfogadható árúbevallás nincs.
Szabályszerű árúbevallás hiánya esetében, vagy ha kiderül, hogy az, aki az árúbevallást adta, az árúhoz vagy az előző §-ban megjelölt okmányokhoz jogellenesen jutott, akkor ott, ahol nyilvános vámraktár van, a vámhivatal az árúnak ebbe felvételét hivatalból rendeli el, hacsak az ügyfél, aki jogosult rendelkezni az árú felett, nem kívánja az árúnak külföldre visszaszállítását vagy hivatalos felügyelet mellett történő megsemmisítését.
Ha az árú vámraktárba felvételre nem alkalmas, vagy ha nincs helyben nyilvános vámraktár, a vámhivatal az árúnak külföldre visszaszállítását követelheti, vagy az árút az ügyfél költségére és veszélyére hivatalos őrizetbe veheti, avagy egyébként alkalmas módon intézkedhetik aziránt, hogy az árú változást ne szenvedjen. ha az ügyfél ebben az esetben három hónapon belül nem rendelkezik az árú felett, a vámhivatal az árú értékesítése iránt intézkedik. Az értékesítésre és a vételár hovafordítására a 83. § rendelkezései irányadók.
43. § Az írásbeli árúbevallás kellékei.
Az írásbeli árúbevallásnak tartalmaznia kell:
a) a behozatalnál a feladó nevét és lakóhelyét, továbbá a címzett nevét és pontos címét;
b) a kivitelnél a feladó nevét és pontos címét, továbbá a címzett nevét és lakóhelyét;
c) ha a behozatali küldeménynél a címzett, illetve kiviteli küldeménynél a feladó hivatásos szállítmányozó, vagy szállítmányozási ügyletekkel is üzletszerűen foglalkozó más vállalat vagy szállítóintézet, a tulajdonképeni átvevő, illetve küldő nevét és pontos címét is;
d) a csomagok darabszámát, nemét, jeleit és számjeleit;
e) az árú mennyiségét a vámtarifa mértéke szerint (súly, darabszám, méret stb.);
f) az árú nemét és minőségét a vámtarifa megnevezése szerint; ha a vámtarifa szerinti megnevezés olyan tarifaszámot jelöl, amely alá a vámtarifában külön fel nem sorolt többféle árú tartozik, az árú kereskedelmi megnevezését is.
Csomagolt árúknál az árúk mennyiségét és nemét minden csomagra és tartályra külön kell bevallani;
g) értékvám alá eső árúknál az árú értékét; olyan árúknál, melyekre átlagos kereskedelmi érték van megállapítva, a valóságos érték helyett ezt lehet bevallani;
h) a behozatalnál az árú termelő származási országát és
i) az árú kereskedelmi származási országát;
j) a kivitelnél a rendeltetési országot;
k) indítványt aziránt, hogy mily vámeljárás alá vegye a vámhivatal az árút;
l) az írásbeli árúbevallás benyujtásának keltét és a kiállító aláírását.
A termelő és kereskedelmi származási, illetve a rendeltetési országra vonatkozó adatokat kívánatra hitelt érdemlően igazolni kell.
Amennyiben eziránt a jelen törvény maga nem rendelkezik, a pénzügyminiszter bizonyos esetek tekintetében a felsorolt egyik vagy másik adat mellőzését megengedheti.
Az írásbeli árúbevallás külső kellékeit a pénzügyminiszter állapítja meg.
44. § A szóbeli árúbevallás kellékei.
A szóbeli árúbevallásnál indítványozni kell, hogy a vámhivatal az árút mely vámeljárásnak vesse alá. Azonkívül módot kell nyujtani arra, hogy a vámhivatal a benyujtott kísérőokmányokból vagy az ügyfél bemondásából megállapíthassa:
a) a behozatalnál: a küldő nevét és lakóhelyét, továbbá az átvevő nevét és pontos címét;
b) a kivitelnél: a küldő nevét és pontos címét, továbbá az átvevő nevét és lakóhelyét;
c) csomagolt árúknál a csomagok darabszámát és nemét;
d) az árú nemét a kereskedelmi megnevezés szerint és az árú mennyiségét;
e) a termelő és kereskedelmi származási országot; kivitelnél a rendeltetési országot.
45. § Segédeszközök az árú bevallásánál.
Az ügyfél az árú bevallása előtt az árú súlyát, méretét, darabszámát, nemét és minőségét hivatalos felügyelet mellett megállapíthatja és ehhez a vámhivatali mérlegeket, súlyokat, mértékeket és meglévő egyéb vámhivatali készségeket és eszközöket használhatja, ha ez megtörténhetik anélkül, hogy ezáltal az árú változást szenvedne és a vámszolgálat megzavartatnék. Az ügyfél szavatol a használt tárgyak megrongálásáért és elvesztéseért.
46. § Az árúbevallás helyesbítése.
Az ügyfél az írásbeli és szóbeli árúbevallást mindaddig helyesbítheti, amíg a vámhivatali vizsgálat meg nem kezdődött.
47. § Az ügyfél joga a vámeljárás irányítására.
Az ügyfél a vámárúnak a vámhatáron át történt beszállítása után is annak tetszés szerinti gazdasági rendeltetést adhat és ezzel elhatározó befolyást gyakorolhat arra, hogy árúja után vámfizetési kötelezettség keletkezik-e vagy sem.
Az ügyfél ezt a jogát a jelen törvénnyel megállapított vámeljárások valamelyikével igénybevétele útján gyakorolj s ezek közt szabadon választhat, sőt amennyiben ez a választott vámeljárás természetével nem ellenkezik, egymásután több eljárási módot is igénybe vehet.
A vámhivatal a vámeljárást vámkezelés útján hajtja végre.
A vámhivatal az ügyfélnek a vámeljárási mód megjelölésére vonatkozó indítványához alkalmazkodni köteles. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre:
a) ha az ügyfél olya indítványt tesz, amely végre nem hajtható (50. §);
b) ha olyan körülmények állottak be, amelyek folytán a vámárú azonossága kétségessé vált;
c) ha az illető árú tekintetében a jelen törvény 164-167. és 171-173. §-aiban meghatározott jövedéki kihágás fordult elő.
Ezekben az esetekben, valamint indítvány hiánya esetében is, a vámhivatal az eset körülményeihez képest megfelelőnek mutatkozó vámeljárást hivatalhoz foganatosítja.
Ha azonban az ügyfél a b) alatti esetben hitelt érdemlően igazolja, hogy a vámárú azonossága erőhatalom, a rendes kereskedő gondosságával sem elhárítható véletlen vagy tévedés, vagy olyan veszély elhárítása folytán vált kétségessé, amely a vámárút vagy valamely személyt fenyegetett és ha az azonosság utólag kétséges kizáró módon megállapítható: a vámeljárást az ügyfél indítványának megfelelően kell folytatni.
48. § Indítvány a vámeljárásra.
Az ügyfél indítványt köteles tenni aziránt, hogy a vámárút milyen vámeljárás és ennek során milyen vámkezelés alá kívánja vétetni. Az értékvám alá eső árúknál az indítványnak arra is ki kell terjednie, hogy az ügyfél a vámtartozást milyen alapon (118. § második bekezdés) kívánja kiszabatni Az indítványt az árúbevallással együtt annál a vámhivatalnál kell írásban megtenni, amely az indítványozott vámeljárást foganatosítani fogja.
Az indítványt szóval lehet megtenni azokban az esetekben, amelyekben szóbeli árúbevallást lehet adni, továbbá akkor is, amikor árúbevallást egyáltalában nem kell adni (40. § utolsó bekezdés).
49. § Illetékesség az indítvány megtételére.
A vámhivatal az indítvány megtételére illetékesnek azt köteles tekinteni, aki az árút közvetlenül birtokolja, vagy azt, aki illetékességét a kifizetett szállítási okmány, vagy kötelező joghatályú átengedési okmány, nyilvános vámraktárba az ügyfél indítványa alapján beraktározott vámárúknál a raktári elismervény bemutatásával igazolja, kivéve, ha az eset körülményeiből kétséget kizáró módon kitünik, hogy az illető nem illetékes az indítvány megtételére.
Nyilvános szállítóintézetnek szállítás végett átadott vámárúknál a szállítás tartama alatt a szállítóintézetet az indítvány megtételére illetékesnek kell tekinteni.
50. § Eljárás, ha végrehajtható indítvány nincs.
Indítvány hiánya esetében, vagy ha az indítványozott vámeljárás végrehajtása meghaladja a vámhivatal hatáskörét, valamint ha a szükséges okmányok (engedélyek, bizonylatok stb.) nincsenek meg, ha az ügyfél a vámhivatalnak az 59. § harmadik bekezdése alapján hozzáintézett felhívása dacára nem indítványozza az utalási eljárást, vagy végül, ha kiderül, hogy az indítványozó nem jogosult a vámárú felett rendelkezni, akkor úgy kell eljárni, mint amikor nincs elfogadható árúbevallás (42. §).
51. § Az indítvány módosítása.
A vámeljárásra vonatkozó indítványt addig lehet módosítani, amíg a vámárú még nem hagyta el a hivatalos helyet, tekintet nélkül arra, hogy az indítvány elintézése már megtörtént-e. Ha a vámárú azonossága minden kétséget kizáró módon utólag még megállapítható, az indítványt három napon belül még akkor is lehet módosítani, ha a vámárú a hivatalos helyet már elhagyta.
52. § Vámhivatali vizsgálat.
Az ügyfél árúbevallása alapján meg kell ejteni a vámhivatali vizsgálatot, még pedig vagy csak mint külső vizsgálatot, vagy mint belső vizsgálatot is.
A külső vizsgálat a teljsúly (117. §) vagy a darabszám megállapításában, csomagolt árúknál a csomagok darabszámának, csomagolási módjának, jeleinek és számjeleinek megállapításában, hivatalos zár alá helyezett árúknál ennek megvizsgálásában áll. A külső vizsgálatot a szükséghez képest ki kell terjeszteni a szállítóeszközök megtekintésére is, kivált abból a szempontból, hogy nincsenek-e rajtuk rejtett férőhelyek.
A belső vizsgálat az árúnak a vámtarifa megnevezései és mértékei szerinti nemének, minőségének és mennyiségének megállapításában áll.
A vámhivatal mind a külső, mind a belső vizsgálatnál, az ügyfél befolyásától függetlenül kiválasztott egyes próbák megvizsgálására szorítkozhatik, ha ebből elegendő biztossággal lehet következtetni az egész küldeménynek azokra az ismertetőjeleire, melyekre a vámeljárásnál, valamint a vámtartozás kiszabásánál szükség van.
Ha a vámhivatali vizsgálat az árú mennyisége tekintetében tíz százalékot meghaladó eltérést állapít meg, a jövedéki büntetőeljárást feltétlenül meg kell indítani. Ennél kisebb eltérés esetében a jövedéki büntető eljárást csak akkor kell megindítani, ha vámjövedéki kihágásra vagy ennek kísérletére van gyanu.
Olyan árúknál, amelyeknél a vám kiszabása a darabszám alapján történik, a bevallott darabszámmal szemben megállapított bármely eltérés a jövedéki büntető eljárás megindítását vonja maga után.
Az értékvám alá eső árúknál a 118. § rendelkezései irányadók.
53. § A vámeljárás igazolása.
A vámhivatal a vámeljárás végrehajtását az ügyféllel szemben igazolni köteles, ami a végzett hivatalos eljárásnak, valamint megfelelő esetben a vám lefizetésének, hitelezésének vagy biztosításának bizonyítékául is szolgál.
Ennek megtörténte előtt vámárút csak külön engedéllyel szabad a hivatalos helyről elvinni.
Ha a vámhivatal az ügyfél indítványának megfelelő vámeljárást megtagadja, vagy ha a vámeljárást a 47. § értelmében az ügyfél indítványának mellőzésével hivatalból foganatosítja, köteles erről az ügyfelet írásba foglalt végzéssel értesíteni. A végzésben az ügyfelet figyelmeztetni kell arra, hogy milyen jogorvoslattal élhet.
54. § Illetékesség a vámeljárás helyességének elbírálására.
Annak elbírálására, hogy valamely vámeljárást a vámigazgatás közegei az érvényes jogszabályoknak megfelelően hajtottak-e végre, kizárólag az eljáró közegnek a 10., 12. és 13. §-ok szerinti felettes hatóságai illetékesek.
55. § A közreműködés kötelessége.
Az ügyfél köteles a vámeljáráshoz szükséges minden felvilágosítás megadni és az árút oly állapotban a vámhivatal elé állítani, hogy annak megvizsgálását akadálytalanul el lehessen végezni. Az ehhez szükséges kézi munkaerőt a vámhivatal utasítása szerint az ügyfél költségére és veszélyére köteles szolgáltatni.
Ott, ahol ennek a munkának teljesítésére más munkások kizárásával hivatalosan alkalmazott munkaerők állanak rendelkezésre, az ügyfél a hivatalosan megállapított díjak fizetése ellenében kizárólag ezeknek a munkaerőknek szolgálatát köteles igénybevenni.
56. § A közreműködés joga.
Az ügyfélnek joga van arra, hogy a vámhivatal a vámeljárást, valamint általában minden olyan hivatalos elbánást az árúval, amely a csomagolás kibontásával, vagy az árú állagát vagy alakját érintő beavatkozással jár, jelenlétében és közreműködésével végezze; különösen a hivatalos zár feltételét és levételét és az árú megvizsgálását az alábbi kivételekkel csak az ügyfél jelenlétében szabad elvégezni. Vámárúnak hivatalból történő elárverezéséről az ügyfelet előzetesen értesíteni kell (42. és 83. §).
Ha az ügyfél jelenlétéről lemondott, vagy dacára az értesítésnek, nem jelent meg, vagy ha vámjövedéki kihágás gyanuja forog fenn, a vámeljárást, illetve a beavatkozást vagy árverést az ügyfél távollétében is el lehet végezni. Ugyanez áll akkor is, ha az árú gyors romlásnak indul, vagy ha az árú maga, vagy hivatalos raktározási helye veszélyben forog; ilyenkor azonban az ügyfelet a megtörtént beavatkozásról haladéktalanul értesíteni kell.
A hivatalból történő vámeljárást, illetve a szükség okozta beavatkozást az ügyfél távollétében akkor is el lehet végezni, ha az ügyfél maga vagy tartózkodási helye ismeretlen.
Ha utólag kiderül, hogy a vámhivatal olyan vámeljárást vagy beavatkozást, amelyet a fenti rendelkezések szerint csak az ügyfél jelenlétében, vagy előzetes értesítésével szabad elvégezni, az ügyfél távollétében, illetve előzetes értesítése nélkül végzett, továbbá, ha a vámhivatal vámeljárást szabályellenesen az ügyfélnek erre vonatkozó indítványa nélkül, vagy ennek ellenére végzett: az ügyfélnek joga van - amennyiben ez még lehetséges - az előbbi állapotba visszahelyezésre és arra, hogy az államkincstár az árúban a vámhivatal ez eljárása folytán beigazolhatóan beállott kárt megtérítse.
57. § Vámjövedéki felügyelet.
Olyan üzemeket, melyeknek a vámhatóság feltételekhez kötött engedélyt ad, vagy amelyet vámjogi kedvezményben részesít, továbbá önálló nyilvános és magánvámraktárakat vámjövedéki felügyelet alá lehet helyezni. A vámigazgatás és a vámőrség közegeit ez esetben megillető különleges szolgálati jogosítványokat a 19. § határozza meg.
58. § A szabadforgalom meghatározása.
Jelen törvény szempontjából szabadforgalom alatt a belföldön termelt, valamint a nemzetiesített árúknak a vámterületen belüli forgalmát kell érteni. Nemzetiesített árúk azok a külföldi származású árúk, amelyekre a belföldi forgalomba átmenetnek a jelen törvényben és a vámtarifában előírt összes feltételeit teljesítették.
A szabadforgalomban lévő árú semmiféle vámeljárásnak nincs alávetve.
59. § A szabadforgalomra rendelt árúk behozatali vámkezelése.
A szabadforgalomra rendelt vámárú behozatali vámkezelése abból áll, hogy a vámhivatal az árúbevallást megvizsgálja, a vámárút külső és belső vizsgálat alá veszi és megállapítja, hogy van-e törvényes alapja a vámfizetési kötelezettségnek vagy sem. Ha megvan a vámfizetési kötelezettség törvényes alapja, a vámhivatal a vámtarifa vagy vámot megállapító más jogforrás szerint kiszabja a vámtartozást, valamint az esetleges más köztartozásokat és megállapítja a netalán felmerülő költségeket is (143-145. §). Ezeknek lerovásával vagy hitelezésével, illetve, ha vámfizetési kötelezettség nincs, a vámmentesség megállapításával (a vámmentesítéssel) a vámigény megszűnik és az árú a szabadforgalomba kiadható.
Ha az ügyfél a vámfizetési kötelezettség keletkezését kizáró a jelen törvény 110-112. §-aiban felsorolt valamely körülményre hivatkozva a vámmentesítést indítványozza, köteles azokat a bizonyítékokat szolgáltatni, amelyekre ezt az igényét alapítja.
A határszéli vámhivatalok túlságos megterhelésének elkerülése érdekében a pénzügyminiszter elrendelheti, hogy olyan árúkra, amelyek hosszasabb vagy nehezebb vámhivatali vizsgálatot igényelnek, ha a rendeltetési helyen, vagy az odáig vezető útvonalon vámhivatal van, a behozatali vámkezelést csak ennél lehessen indítványozni.
A vámhivatal a behozatali vámkezelés alkalmával követelheti az árúszámla, az érték szerinti vámkiszabás esetében ezenkívül a szállítási, biztosítási és a vámkezelés időpontjáig felmerült, az árú eladási árára irányadó többi költségekről szóló számlák bemutatását is.
A vámkezelésről kiállított vámhivatali igazolásnak tartalmaznia kell a vámhivatali vizsgálat eredményét, a vám és más köztartozások, valamint a netalán felmerült költségek felszámítását, ezek bevételezését vagy hitelezését, illetve a vámmentesítést.
A vámhivatali igazolás tekintetében a pénzügyminiszter egyszerűsítéseket engedélyezhet.
60. § Behozatali vámkezelés az árúnak eredeti rendeltetésére alkalmatlanná tétele esetében.
Az ügyfél indítványozhatja, hogy az árút a behozatali vámeljárás során hivatalos felügyelet mellett olyan változtatásnak vethesse alá, amelynek következtében az árú eredeti rendeltetésére alkalmatlanná válik, hogy ezáltal az árúnak alacsonyabb vámtétellel megvámolást vagy vámmentesítését biztosítsa.
A vámtarifa, illetve amennyiben az eziránt nem rendelkezik, a pénzügyminiszter állapítja meg, hogy mely árúknál és mely esetekben vehető igénybe ez a vámeljárás. Az eljárás közelebbi módozatait a pénzügyminiszter állapítja meg.
Az eredeti rendeltetésre alkalmatlanná tétel végrehajtása után a további vámeljárásnál az árúnak azt a minőségét és mennyiségét kell alapul venni, amelyet az árú a megváltoztatás folytán nyert, akkor is, ha ez a művelet belföldi anyag hozzáadása útján történt.
61. § Behozatali vámkezelés az árú megsemmisítés esetében.
Az ügyfél az árú megsemmisítését indítványozhatja, ha ez jogszabályba nem ütközik és az árú minősége azt megengedi.
A megsemmisítésnek vámhivatali felügyelet mellett oly módon kell történnie, hogy ez az árú minden további használatát kizárja.
A megsemmisítést az ügyfél saját költségére és veszélyére köteles végrehajtani.
62. § A szabadforgalomból származó árúk kiviteli vámkezelése.
A szabadforgalomból származó, kivitelre szánt árúkat vámhivatali vizsgálatra akár a határszéli vámhivatal, akár valamely belterületi vámhivatal elé lehet állítani.
A határszéli vámhivatalok túlságos megterhelésének elkerülése érdekében a pénzügyminiszter elrendelheti, hogy olyan esetekben, amikor a forgalmi viszonyok ezt megengedik, a kiviteli vámhivatali vizsgálatot csak belterületi vámhivatalnál, illetve a feladás helyén kell indítványozni.
Kiviteli vám vagy kiviteli tilalom alá eső, vagy olyan árú kiviteli vámkezeléséhez, melynek kilépését igazolni kell, ha csak rendelet ez alól kivételt nem tesz, az ügyfél írásbeli árúbevallás köteles adni. Más kiviteli árúknál, ha ezeket nyilvános szállítóintézet szállítja, a szállítási okmány másodlata helyettesítheti az árúbevallást. Minden más esetben szóbeli bevallásnak van helye.
Olyan kiviteli árúknál, amelyek sem kiviteli vám, sem kiviteli tilalom alá nem esnek és amelyek kilépését nem kell igazolni, a pénzügyminiszter a belső vizsgálat végrehajtása tekintetében könnyítéseket engedélyezhet.
Ha olyan árú, melynek kilépését igazolni kell, a kiviteli vámhivatali vizsgálat megtörténte után a határszéli vámhivatal hivatalos helyét ugyan már elhagyta, de a vámhatáron mégsem lép ki, akkor azt haladék nélkül vissza kell szállítani a határszéli vámhivatalhoz, amely a 42. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni köteles.
63. § A kötött forgalom meghatározása.
Jelen törvény szempontjából kötött forgalomban levőknek a külföldről a vámterületre behozott árúkat a vámhatár átlépésétől a szabadforgalomba (58. §), az előjegyzési forgalomba (84. §), vagy a vámkedvezményes behozatali forgalomba (90. §) átadásukig, illetve külföldre újbóli kilépésükig kell tekinteni.
A kötött forgalomban levő árút, amennyiben vámhivatal elé legelső állításakor nem vetik alá az említett vámeljárások valamelyikének, az utalási vagy a raktározási eljárásban kell kezelni, kivéve a postaküldeményeket, melyekre a 102. § rendelkezései irányadók.
A kötött forgalomban levő árú a vámárú, mely vámigény alatt áll.
64. § Az utalás alkalmazása és fajai.
Vámárúkat további vámeljárás végett valamely vámhivataltól (az utaló hivataltól) más vámhivatalhoz (az elintéző hivatalhoz) csak vámhivatali felügyelet mellett lehet továbbítani. Erre a célra szolgál az utalási eljárás.
Az utalt árúk azonosságát biztosítani kell (38. §).
Az átviteli árúk utalási eljárás alá esnek.
Az utalási eljárás alakszerűségeit a szabadforgalomból származó kiviteli árúknak hivatalos felügyelet alatt történő szállításánál is lehet alkalmazni. Ezek az árúk azonban sem vámigény alatt, sem a kötött forgalomban nem állanak.
Az utalás az ügyfél indítványára vagy a bemondójegye, vagy a kísérőjegyes eljárással történik; az ügyfél indítványa nélkül, hivatalból csak lefoglalt árúk szállításánál lehet alkalmazni az utalási eljárást.
Az utalási eljárásban az ügyfélre az a kötelezettség hárul, hogy az árút azonosságának megóvása mellett változatlan állapotban az előírt határidőn belül az elintéző hivatal elé kell állítania.
65. § Utalt árúknál szállítás közben előforduló változások.
Ha az utalt árú szállítása közben annak átrakása vagy átcsomagolása baleset vagy véletlen esemény következtében sürgősen szükségessé válik és ehhez a vámigazgatás vagy a vámőrség valamely közegét nem lehet meghívni, akkor azt a körülményt, mely az átrakást vagy átcsomagolást szükségessé tette, valamely hatósági vagy hivatalos közeggel, ilyen hiányában két érdektelen tanuval igazoltatni és ezt az igazolást a legközelebbi, útbaeső vámhivatalok a szükséges intézkedések megtétele végett be kell mutatni.
Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a hivatalos zár, az árú burkolata vagy az árú maga baleset következtében útközben megsérül vagy megsemmisül, végül, ha a 33. § negyedik bekezdésének rendelkezésétől eltérően a kijelölt útvonalról le kell térni, vagy az árúkat vámhivatali raktáron kívül le kell rakni.
66. § A bemondójegyes eljárás engedélyezése és alkalmazása.
A bemondójegyes eljárásnak csak a vasutak és az erre felhatalmazott más nyilvános szállítóintézetek forgalmában, valamint ilyen szállítóintézetek egymásközti átrakó forgalmában van helye. Az általános engedélyt abban az esetben adja meg a pénzügyminiszter, ha a szállítóintézet forgalmi és vagyoni tekintetben kellő biztonságot nyújt és szállító eszközeit vámhivatali zár felvételére alkalmas berendezéssel látja el. Az ilyen engedélyt bármikor vissza lehet vonni.
A bemondójegyes eljárást az utaló vámhivatal az ennek igénybevételére felhatalmazott szállítóintézet indítványára külön árúbevallás és külön biztosíték követelése nélkül alkalmazza. Egy bemondójegyben több feladónak több címzett részére szóló küldeményei foglalhatók össze, amelyeket a szállítóintézet egyszerre, ugyanahhoz az elintéző vámhivatalhoz szállít. Mindazonáltal minden egyes szállító eszközre (vasúti kocsira, hajóra) külön bemondójegyet kell kiállítani.
67. § A szállítóintézet kötelezettsége.
A bemondójegyes eljárás alkalmazásánál a szállítóintézetre az a kötelezettség hárul, hogy a bemondójegyben megjelölt árúkat a megállapított határidőn belül változatlan állapotban állítja az elintézésre feljogosított valamely vámhivatal elé.
Ez a kötelezettség a bemondójegy átvételével lép hatályba és megszűnik, ha a szállítóintézet az utalt árút a bemondójegy átadásával vámhivatal elé rendben állítja.
Ha a szállítást egymást követőleg több szállítóintézet teljesíti, az említett kötelezettségek minden következő szállítóintézetre áthárulnak. Ezek alól a kötelezettségek alól az első és minden következő szállítóintézet csak akkor szabadul, ha igazolja, hogy a vámárút a következő szállítóintézetnek rendben átadta; a szállításban részes utolsó szállítóintézet pedig akkor, ha a vámárút valamely vámhivatal elé állította.
Ha az elintézett bemondójegy az utaló hivatal által megállapított határidő lejártával ahhoz vissza nem érkezik, a szállítóintézet köteles az árúnak valamely vámhivatal elé történt állítását igazolni.
68. § Eljárás az utaló hivatalnál.
Az utaló hivatal a behozatali és átviteli árúkat csak akkor köteles megvizsgálni, ha vámjövedéki kihágásra, vagy arra van gyanúja, hogy a szállítmány oly árút tartalmaz, amelynek csak külön engedély mellett szabad a vámhatárt átlépnie.
A pénzügyminiszter megengedheti, hogy vasúti szállítás esetében a vámhivatali ürzár helyett vasuti zárt lehessen alkalmazni és az utaló hivatal vámhivatali ürzárt csak különös okból alkalmazzon.
69. § Eljárás az elintéző hivatalnál.
Az elintéző hivatal a szállítóintézet által a bemondójeggyel, a szállítási és más kisérőokmányokkal együtt állított, utalt árúknál megvizsgálja, vajjon az alkalmazott hivatalos zár sértetlen-e és hogy a körülmény egyezik-e a bemondójegy és az említett többi okmányok adataival.
Ha ez alkalommal a hivatalos zárt sértetlennek és a küldeményt az említett okmányok adataival egyezőnek találja, a további vámeljárást az ügyfél indítványához képest, illetve a 7. §-ban említett esetekben hivatalból végzi. Az ekképen megindított vámeljárásnál az árúnak azt a mennyiségét és minőségét kell alapul venni, amelyet az elintéző hivatal állapít meg. Ugyanígy kell eljárnia akkor is, ha a hivatalos zárt sérültnek találja, vagy akár ép, akár sérült zár mellett eltérést állapít meg az első bekezdésben említett okmányok adataival szemben, a szállítóintézet azonban igazolja, hogy a zár megsérülése, illetve az árú tekintetében megállapított eltérés a szállítóintézet akaratától függetlenül, elháríthatatlan körülmény vagy olyan beavatkozás folytán állott elő, mely vámhivatali engedéllyel történt, vagy végül, ha az elintéző hivatal megállapítja, hogy az eltérés csak tévedés következménye, hacsak vámjövedéki kihágásra nincs gyanu.
átviteli árúk kilépését az elintéző hivatal újabb indítvány nélkül ellenőrzi.
Az elintéző hivatal a megtörtént állítást az utaló hivatal részére igazolja.
70. § A kísérőjegyes eljárás alkalmazása.
A kísérőjegyes eljárást bármely ügyfél indítványozhatja az utalási eljárás alá eső árújára. A kísérőjegy egyúttal az árúbevallást helyettesíti. A kísérőjegy kiállítására az írásbeli és szóbeli árúbevallás tekintetében a 43. és 44. §-okban foglalt rendelkezések irányadók, azzal az eltéréssel, hogy az utalt árút a kereskedelmi megnevezésével lehet megjelölni és hogy a tisztasúly bevallása elmaradhat.
A kísérőjegyes eljárásnak behozatali és átviteli árúkra alkalmazásánál az ügyfél az utalt árú után a vámtarifa szerint járó vám és a vámmal együtt beszedésre kerülő más köztartozások (144. §) összegének megfelelő biztosítékot köteles nyujtani. Ha a kísérőjegyes eljárást nyilvános szállítóintézet vagy a vámterületen lakó ismert és megbízható személy indítványozza, a pénzügyminiszter a biztosíték nyujtása tekintetében könnyítéseket engedélyezhet.
A kísérőjegyet minden küldeményre külön kell kiállítani.
71. § Az ügyfél kötelezettsége.
A kísérőjegyes eljárás alkalmazásánál az a kötelezettség hárul az ügyfélre, hogy a kísérőjegyben megjelölt árút a megállapított határidőn belül sértetlen hivatalos zárral, változatlan állapotban, a kísérőjegy átadásával az utolsó hivatal által megjelölt elintéző hivatal elé állítja.
Ez a kötelezettség a kísérőjegy és az utalt árú átvételével lép hatályba és megszűnik, ha az ügyfél az utalt árút a kijelölt vámhivatal elé rendben állította.
Ha az ügyfél az árút továbbítás végett a kísérőjeggyel együtt nyilvános szállítóintézetnek adja át, az első bekezdésben említett kötelezettség erre, illetve, ha a fuvarozást egymást követőleg több nyilvános szállítóintézet teljesíti, minden következő szállítóintézetre hárul. Utóbbi esetben a szállítóintézet akkor szabadul ez alól a kötelezettség alól, ha igazolja, hogy az árút rendben átadta a következő szállítóintézetnek, a szállításban részes utolsó szállítóintézet pedig akkor, ha az árút a kijelölt elintéző vámhivatal elé rendben állította.
72. § Eljárás az utaló hivatalnál.
Az utaló hivatal a külső vizsgálatot minden esetre, a belső vizsgálatot azonban csak akkor végzi, ha erre a biztosíték összegének vagy az árú azonosságának megállapítása végett szükség van, ha az utaló hivatalnak vámjövedéki kihágásra vagy arra van gyanuja, hogy a szállítmány olyan árút tartalmaz, melynek csak külön engedély mellett szabad a vámhatárt átlépnie, továbbá, ha az ügyfél a belső vizsgálatot maga kívánja.
A kísérőjegyes eljárásban utalt árút vámhivatali zár alá kell helyezni, ha pedig az árú minősége folytán vagy más okból ez lehetetlen, az árú azonosságát a 38. § harmadik bekezdésében megjelölt más módon kell biztosítani, ez esetben azonban az utaló hivatal az árút belső vizsgálatnak köteles alávetni.
73. § Eljárás az elintéző hivatalnál.
Az elintéző hivatal az ügyfél által a kísérőjeggyel, a szállítási és más kísérőokmányokkal együtt állított, utalt árúknál megvizsgálja, vajjon az alkalmazott vámhivatali zár sértetlen-e és a küldemény egyezik-e a kísérőjegy adataival.
Ha ez alkalommal a zárt sértetlennek és az árút a kísérőjegy adataival egyezőnek találja, a további vámeljárás során a kísérőjegyben foglalt adatokat kell alapul venni.
Ha ellenben a vámhivatal a zárt sérültnek találja, vagy akár ép, akár sérült zár mellett eltérést állapít meg a kísérőjegy adataival szemben, az ügyfél azonban igazolja, hogy a zár megsérülése, illetve az árú tekintetében megállapított eltérés az ügyfél akaratától függetlenül elháríthatatlan körülmény, vagy oly beavatkozás folytán állott elő, mely vámhivatali engedéllyel történt, vagy végül, ha az elintéző hivatal megállapítja, hogy az eltérés csak tévedés következménye, akkor a vámhivatal - hacsak vámjövedéki kihágásra nincs gyanuja - az árúnak az elintéző hivatal elé állítása alkalmával megállapított mennyiségét és minőségét köteles a további vámeljárás alapjául venni.
Az elintéző vámhivatal a megtörtént állítást a kísérőjegyen elismeri, azt visszaküldi az utaló hivatalhoz és az ügyfél újabb indítványához képest, illetve a 47. §-ban említett esetekben hivatalból végzi a további vámeljárást. Átviteli árúk kilépését az elintéző vámhivatal újabb indítvány nélkül ellenőrzi.
74. § A vámraktárak és ezek fajai.
A vámraktárakban a vámárúkat azzal a hatállyal lehet beraktározni, hogy azok után a raktározás ideje alatt vámfizetési kötelezettség nem keletkezik és az ügyfél a vámárú további gazdasági sorsa felett a jelen törvény keretein belül szabadon rendelkezhetik.
Vámraktárakban a szabadforgalomból, valamint az előjegyzési forgalomból származó, a kiviteli vámkezelésen átment árúkat is be lehet raktározni.
Külön engedéllyel a vámraktárba a belföldi szabadforgalomból származó más árúkat is lehet beraktározni.
A vámraktár hivatalos zár alatt áll.
A vámraktár vagy nyilvános vámraktár, vagy magánvámraktár.
Nem tartoznak a vámraktárak közé a nyilvános szállítóintézetek kezelése alatt álló azok a helyek, ahová vámárúkat szállítás közben ideiglenesen leraknak.
75. § Nyilvános vámraktárak.
A nyilvános vámraktárakban a rendelkezésre álló raktárterület mérvéhez képest bárki helyezhet el árút.
A nyilvános vámraktár igénybevételeért raktárdíjat kell fizetni.
A nyilvános vámraktárak vagy vámhivatali raktárak, vagy önálló vámraktárak.
A vámhivatali raktárak a vámhivatalok kiegészítő részei és minden tekintetben a vámhivatal kezelése alatt állanak. A raktárdíjat a pénzügyminiszter állapítja meg.
Önálló vámraktárt ott, ahol általános forgalmi okokból szükséges, vámhivatal székhelyén felállíthatnak mind az állam, mind törvényhatóságok, községek, testületek vagy magánvállalatok, akár közraktárral kapcsolatban, akár e nélkül.
Az önálló állami vámraktáraknál a raktárt igénybevevő felek jogviszonyaira vonatkozó raktári szabályzatot, valamint a raktárdíj tételeit a pénzügyminiszter állapítja meg.
Ha az önálló vámraktárt nem az állam állítja fel és tartja üzemben, annak felállításához a pénzügyminiszternek a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve adott engedélye szükséges. Az engedélyest kötelezni lehet arra, hogy a beraktározott árúkat elemi csapások és betöréses lopás ellen biztosítsa. Az ilyen raktáraknál a raktári szabályzat, a belső ügyrend, valamint a raktárdíjak tételei a pénzügyminiszternek a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve adott jóváhagyása alá esnek.
Az önálló vámraktár vámhivatali felügyelet alatt áll és ennek költségeit állami vámraktárnál a raktárkezelőség, nem állami vámraktárnál az engedélyes köteles viselni.
76. § Magánvámraktárak.
A pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg, hogy mely árúkat lehet magánvámraktárba beraktározni.
Ilyen árúkra a központi vámigazgatóság vámhivatal székhelyén, jó hírnevű vállalatok részére, magánvámraktár tartását engedélyezheti. A magánvámraktárba nem raktározhat be bárki ilyen vámárút, hanem csak az engedélyes és az, akinek ezt az engedélyes a magánvámraktár felügyeletével megbízott vámhivatal jóváhagyásával megengedte.
Magánvámraktárt erre alkalmas külön raktárhelyiségben, vagy pedig nyilvános közraktárak, vagy más nyilvános vámraktárak helyiségeiben - ideértve a vámhivatali raktárakat is - lehet felállítani.
A raktárkezelés közelebbi vámjogi feltételeit a központi vámigazgatóság engedélyokiratban állapítja meg.
A magánvámraktárak vámhivatali felügyelet alatt állanak. A felügyelet költségeit az engedélyes köteles viselni.
77. § A vámraktár engedélyesének és személyzetének viszonya a vámigazgatáshoz.
Az önálló vámraktár fenntartója és a magánvámraktár engedélyese köteles a beraktározott vámárút újabb vámeljárásig az árú azonosságának fenntartása mellett megőrizni. A vámigazgatás ennek a kötelezettségnek biztosítására megfelelő biztosíték nyujtását követelheti. Az ilyen vámraktár kezelősége, illetve engedélyezése, valamint a raktári személyzet a raktár felügyeletével megbízott vámhivatalnak a vámeljárásra vonatkozó minden utasítását pontosan teljesíteni köteles.
A vámhivatal megokolt kívánságára a vámraktár engedélyese, önálló állami vámraktárnál ennek kezelősége köteles a raktári személyzetnek olyan tagját, aki a fenti követelménynek nem felel meg, vagy jövedéki szempontból megbízhatatlannak bizonyul, a raktárkezelésből kizárni.
78. § Az engedély tartama és visszavonása.
A vámraktár tartására vonatkozó engedélyt vagy meghatározott időre, vagy a visszavonásig szóló érvénnyel lehet adni.
Ha az engedélyezés személyi vagy tárgyi előfeltételei megszűnnek, vagy ha az engedélyes az engedély feltételeit nem teljesíti, vagy az engedélyben foglalt kikötéseket, vagy a jelen törvény rendelkezéseit szándékosan megszegi, vagy végül jövedéki kihágást követ el, az engedélyt bármikor vissza lehet vonni.
79. § A nyilvános vámraktárak jogviszonyai.
Az államtól fenntartott nyilvános vámraktár kezelősége a raktárhelyiségeket karbantartani és biztos zárakkal elzárni, továbbá az árú biztonságára különösen a tűzveszély elhárítására és leküzdésére szükséges berendezésekről gondoskodni köteles. Az állam csak azokért a károkért felel, amelyek a raktárban felvett árúkban a fentemlített kötelezettségek elmulasztása következtében az árú felvételéről szóló igazolás kiadásától a kiraktározásig terjedő időben keletkeztek, kivéve, ha a magánjog ezen túlmenő felelősséget állapít meg.
Az engedélyezett nyilvános vámraktár fenntartója felelős minden kárért, amelyet a beraktározott árúban a beraktározásig elveszés, megromlás, megsérülés vagy az árú késedelmes kiszolgáltatása okozott, amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy a kárt erőhatalom vagy az árú természetes minősége, különösen belső megromlás, beszáradás, rendes szivárgás vagy a csomagolásnak kívülről fel nem ismerhető hiányai, vagy az ügyfél maga vagy megbizottai idézték elő. Az ügyfél által okozottnak kell tekinteni azt a kárt is, mely a 81. §-ban megszabott kötelezettségének elmulasztásából származott.
Drágaságokért, pénzért vagy értékpapirosokért a raktár fenntartója csak akkor felelős, ha az árúnak ezt a minőségét vagy értékét vele közölték.
A kártérítés összegének megállapítására az 1875. évi XXXVII. tc. 399. §-ának rendelkezései irányadók.
Ott, ahol vámhivatali raktárral kapcsolatban hatósági munkástestület működik, ennek szabályzata irányadó arra, hogy mely hiányokért és károkért szavatol ez a testület.
A felelősség csak akkor érvényesíthető, ha az ügyfél a kártérítési igényt mindjárt a hiány vagy kár felfedezésekor, legkésőbb azonban a kiraktározás alkalmával bejelenti.
Ha a beraktározott árút elemi csapás fenyegeti és a raktár kezelősége a beraktározó ügyfelet a veszély beálltáról nem tudja előzetesen értesíteni, vagy ez, dacára az értesítésnek, maga nem gondoskodik árújának biztonságba helyezéséről, a raktár kezelősége köteles a lehetőségig gondoskodni a beraktározó ügyfél veszélyére és költségére az árú biztonságba helyezéséről.
A raktárdíj erejéig a raktár fenntartóját a raktározott vámárúra zálogjog illeti meg; az esedékes raktárdíj kifizetése előtt tehát az árú kiszolgáltatását nem lehet követelni.
Vámjövedéki kihágásból kifolyólag vámhivatali raktárakban elhelyezett árúk után az ítélet végrehajtásáig terjedő időre, vagy addig, míg a terhelt az árú feletti szabad rendelkezést vissza nem kapja, raktárdíj nem jár.
Jelen törvény rendelkezései nem érintik az 1875:XXXVII. törvénycikknek a közraktári ügyletre vonatkozó rendelkezéseit.
80. § Felvétel a vámraktárba.
Vámárúnak vámraktárba felvétele (beraktározása), a hivatalból történő beraktározás esetét kivéve, az ügyfél indítványára történik.
Belföldi szabadforgalomból származó árúknak vámraktárba felvételére az engedélyt (74. § 3. bekezdés) a vámhivatal adja meg.
A beraktározást a vámhivatalnál írásbeli árúbevallás adása mellett kell indítványozni. Az árúbevallás kiállítására az írásbeli árúbevallás tekintetében a 43. §-ban foglalt rendelkezések azzal az eltéréssel irányadók, hogy a bevallásban elégséges az árú kereskedelmi megnevezése és hogy a tisztasúly bevallása elmaradhat.
Valamely vámárúnak felvételét nyilvános vámraktárba a vámhivatal hivatalból is elrendelheti:
a) ha elfogadható árúbevallás nincs (42. §);
b) ha a 47. § értelmében hivatalból történő vámeljárásnak van helye;
c) ha olyan árúról vagy tárgyról van szó, mely a vámigény biztosítása érdekében vagy vámjövedéki büntető eljárás során lefoglalás vagy ideiglenes őrizetbevétel alá került;
d) ha az árút a vámkezelés befejezése előtt bíróság vagy más hatóság lefoglalta, vagy a kiadást megtiltotta.
Azokat a vámárúkat, amelyeket az árúszállító vámhivatal elé állít anélkül, hogy az ügyfél a további vámeljárásra indítványt tenne, a vámhivatal nyilvános vámraktárba ideiglenesen elhelyezni köteles. Ez az ideiglenes elhelyezés a raktárdíjkötelezettség és a raktárfenntartót az árúért terhelő felelősség szempontjából a beraktározással azonos elbírálás alá esik. A nyilvános vámraktárba ekkép ideiglenesen elhelyezett árúk a pénzügyminiszter által megállapított határidő leteltével hivatalból beraktározásra kerülnek, ha az ügyfél időközben a további vámeljárásra indítványt nem tett.
A pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg, hogy mely árúkat nem szabad természetüknél fogva, illetve a vámraktárt vagy az abban elhelyezett többi árúkat veszélyeztető, vagy az utóbbiak minőségét károsan befolyásoló tulajdonságaik miatt nyilvános vámraktárba felvenni.
A beraktározásnál a külső vámhivatali vizsgálatot mindig el kell végezni, a belső vizsgálatot pedig csak akkor, ha kérdéses, vajjon az árú minőségénél fogva alkalmas-e raktárba felvételre, vagy ha valótlan árúbevallás vagy más jövedéki kihágás gyanuja teszi ezt megokolttá.
A vámhivatali vizsgálat befejezése után az árút fel kell venni a raktárkönyvbe és erről indítvány alapján történő beraktározásnál az ügyfélnek raktári elismervényt kell kiszolgáltatni.
A raktárterület igénybevétele szempontjából a hivatalból beraktározott árú megelőzi az indítvány következtében beraktározottat, ez utóbbiak közt pedig a raktározási eljárásra vonatkozó indítvány megtételének sorrendje irányadó.
A jelen § rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni vámárúknak magánvámraktárba történő beraktározásánál is.
81. § Az ügyfél jogai és kötelességei a nyilvános vámraktárban elhelyezett árúk tekintetében.
Az árú karbantartásáról az ügyfél köteles gondoskodni.
Az ügyfél árúját a raktárhelyiségben hivatalos felügyelet mellett megtekintheti, átcsomagolhatja, megoszthatja, rendezheti, tisztíthatja, abból mintákat vehet, azt kiegészítheti vagy feltöltheti, az ez iránt fennálló szabályok szemmeltartásával eredeti rendeltetésére alkalmatlanná teheti és a vámraktár természetével összeegyeztethető mindenféle kezelést végezhet, amennyiben ezt a rendelkezésre álló férőhely megengedi és a kezelés a raktári üzemet nem akadályozza.
A vámárú kiegészítésére vagy feltöltésére a belföldi szabad forgalomból származó anyagokat is fel lehet használni, ezek azonban ezzel a vámárú jellegét veszik fel.
A kivett mintákat külön megvámolás alá kell venni, hacsak egyébként nem vámmentesek vagy nem szolgálnak vámhivatalos célra.
A vámraktárban tároló vámárú feletti magánjogi rendelkezés tekintetében a 37. § utolsóelőtti bekezdésében foglalt rendelkezések irányadók.
82. § A raktározás befejezése.
A vámárú raktározását befejező kiraktározás az ügyfélnek a további vámeljárásra vonatkozó indítványára történik. Dacára az ilyen indítványnak, nem szabad az árút kiraktározni, ha azt bíróság vagy más hatóság lefoglalta vagy kiadását megtiltotta.
Vámhivatali raktárban elhelyezett árúkat hivatalból, önálló nyilvános vámraktárban elhelyezett árúkat pedig a raktárkezelőség indítványára, akkor kell kiraktározni, ha az árú elárverezésre kerül (83. §).
A pénzügyminiszter árútorlódás esetében, vagy más fontos közérdekből a vámárúk raktározásának időtartamát állami vámraktáraknál hivatalból, engedélyezett nyilvános vámraktáraknál az engedélyes indítványára korlátozhatja. Az ilyen intézkedést közhirré kell tenni.
A vámraktárban tároló vámárúra a jelen törvényben megengedett bármely további vámeljárást lehet indítványozni.
Az indítványozott vámeljárásnál a vámárúnak a kiraktározáskor megállapított mennyiségét és állapotát kell alapul venni.
Az előző bekezdésben foglalt rendelkezéstől eltérően a beraktározás alkalmával megállapított mennyiséget kell a további vámeljárásnál alapul venni, ha a vámhivatal a kiraktározás alkalmával természetes behatás (légköri nedvesség felszívása és hasonló) következtében előállott súlytöbbletet állapít meg, vagy ha az ez alkalommal megállapított súlyhiány nem természetes behatás (beszáradás, szivárgás, elporlás, elpárolgás, elillanás és hasonló), sem pedig az árúval a raktározás folyamán végzett, megengedett munkálat következtében állott elő.
83. § Árverés.
A raktár kezelőségének jogában áll a nyilvános vámraktárban elhelyezett árúkat nyilvános árverés útján eladni, ha:
a) a raktározási idő korlátozása esetében a beraktározó ügyfél nem indítványozza idejekorán a kiraktározással járó vámeljárást,
b) az árú olyan állapotba megy át, mely felvételét nyilvános vámraktárba kizárná, vagy attól kell tartani, hogy ez legközelebb bekövetkezik, vagy ha a vámhivatal utólag állapítja meg, hogy az árút minőségénél fogva a vámraktárba nem lehetett volna felvenni,
c) az árú közeli megromlásától kell tartani,
d) a beraktározó ügyfél a raktárdíjat nem fizeti idejében.
Az olyan árúkat, amelyeket közegészségi, közbiztonsági vagy erkölcsrendészeti szempontból külföldön sem lehet forgalomba hozni, nem szabad árverésre bocsátani, hanem ezekkel a vonatkozó külön szabályok szerint kell eljárni.
Az árverésről szóló hirdetést legkésőbb tizenöt nappal az árverés napja előtt a raktárban ki kell függeszteni és megfelelő módon közhírré kell tenni. A fenti b) és c) alatti esetekben a hirdetés kifüggesztésének határideje megfelelően rövidebb lehet, illetve szükség esetében a kihirdetés el is maradhat. A raktározó ügyfelet, ha ismeretes és a késedelem veszéllyel nem jár, az árverésről előzetesen azzal a felszólítással kell értesíteni, hogy az árú kiraktározásával járó vámeljárást a kitűzött határidőn belül indítványozza, illetve a fenti d) alatti esetben az esedékes raktárdíjat fizesse meg.
Az árverést királyi közjegyző vagy hatósági tanú jelenlétében kell megtartani.
Aki az árút az árverésen megszerzi, az eddigi beraktározó ügyfél helyébe lép és a vámeljárásra újabb indítványt köteles tenni. Állami egyedárúság tárgyait, vagy behozatali tilalom vagy forgalmi korlátozás alatt álló árút az árverésen csak azzal a kötelezettséggel szabad a legtöbbet igérőnek odaítélni, hogy ezeket vámhivatali ellenőrzés mellett külföldre kiszállítja, vagy az árú átvétele előtt a behozatalához szükséges engedélyt megszerzi.
A jelen § első bekezdésének a)-c) pontjai alatt meghatározott esetekben a vevő feltétlenül köteles a kiraktározással járó indítványt megtenni.
Ha a vevő a behozatali vámeljárást indítványozza, a vételáron kívül a vámtartozást és az ezzel együtt beszedésre kerülő, a vételárt nem terhelő minden köztartozást (144. §) köteles megfizetni.
A vételárból elsősorban az árverési költségeket, másodsorban az esedékes raktárdíjat és harmadsorban az árút netalán terhelő szállítási költségeket kell fedezni. A vételárnak a most említett tartozásokat meghaladó feleslege az előbbeni beraktározó ügyfelet illeti meg, és ha az árverés alkalmával fel nem veszi, részére azt letétbe kell helyezni.
Ha az árút a jelen §-ban megállapított feltételek mellett háromszori árverésen sem lehet eladni, azt vámhivatali felügyelet mellett meg kell semmisíteni. Ha azonban az árú megsemmisítése jogszabályba ütközik, vagy gazdaságilag nincs megokolva, a pénzügyminiszter az árú felett máskép rendelkezhetik. Ez alkalommal a pénzügyminiszter az esedékes vámtartozást és az ezzel együtt beszedésre kerülő más köztartozásokat mérsékelheti vagy egészen el is engedheti.
Piaci vagy tőzsdei árral bíró árúknál, vagy gyors romlásnak kitett árúknál a központi vámigazgatóság az árverés mellőzését és az árúnak szabadkézből eladását is elrendelheti. A vámfizetési kötelezettségre ebben az esetben is a jelen § előző rendelkezései irányadók.
A jelen § rendelkezései szerint kell eljárni a vámtárgyat terhelő dologi szavatosság (128. §) érvényesítése alkalmával, továbbá az értékesítésre kerülő elkobzott, valamint az államkincstárnak ellenszolgáltatás nélkül átengedett árúkkal, még akkor is, ha azok nincsenek nyilvános vámraktárban, hacsak az államkincstár azokat saját céljaira meg nem tartja.
84. § Az előjegyzési forgalom meghatározása.
Az előjegyzési forgalom lényege abban áll, hogy az ügyfél külföldi árút vámhivatali nyilvántartás mellett szabad rendelkezésre behozhat, illetve belföldi árút ugyanily módon kivihet, azzal a joghatállyal, hogy az eredeti behozatal, illetve kivitel alkalmával keletkezett vámfizetési kötelezettség hatályát veszti, ha az ügyfél a felbontó feltételként megszabott kivitelt, illetve behozatalt a kitűzött határidőn belül teljesíti, a feltétel teljesítéseképen történő kivétel, illetve behozatal alkalmával pedig vámfizetési kötelezettség vagy egyáltalán nem, vagy - a 86. § második bekezdése esetében - csak mérsékelt összegre keletkezik. A 86. § negyedik bekezdésében említett esetben az előjegyzési forgalom olyképen módosul, hogy a belföldi árú kivitele az utólag behozott külföldi árú után keletkező vámfizetési kötelezettséget a vámtartozás lerovása tekintetében hatálytalanítja (131. §).
Behozatali, illetve kiviteli tilalom alatt álló árúk előjegyzési forgalmában az ezekre a tilalmakra vonatkozó rendelkezéseket akkor kell alkalmazni, ha az ügyfél a behozatali tilalom alatt álló árút tilalom ellenére szabadforgalomba hozza, illetőleg a kiviteli tilalom alatt álló árút a megszabott határidőre vissza nem hozza.
A 85. § határozza meg, hogy az előjegyzési forgalomnak mely esetekben lehet helye.
Az előjegyzési forgalomba bocsátott árúkat a behozatali, illetve kiviteli előjegyzési eljárásban kell kezelni.
85. § Az előjegyzési eljárás alkalmazása.
A behozatali és kiviteli előjegyzési eljárásban lehet kezelni:
a) a bizonytalan eladásra szánt árúkat;
b) a kereskedelmi utazók mintáit;
c) az ideiglenes használatra, kipróbálásra, kísérleti célokra vagy utánzásra, úgyszintén pályázatokra, kiállításokra és versenyekre szánt árúkat;
d) állatokat, amelyeket legeltetés vagy teleltetés végett, illetve mezei vagy más munkák végzésére a vámhatáron ideiglenesen áthajtanak.
Az előző pontban említett állatokat legeltetés vagy teleltetés végett az 1910:VI. tc. érvényességének ideje alatt nem lehet az előjegyzési eljárásban kezelni;
e) javításra szánt árúkat;
f) megtöltésre szánt külső burkolatokat;
g) a kikészítési forgalom tárgyait.
A behozatali előjegyzési eljárást kell alkalmazni az előjegyzési raktárra szánt árúknál is.
A jelen § a)-e) pontjaiban említett esetekben az előjegyzett árú azonosságát biztosítani kell. Az f) pont alapján kezelt használt külső burkolatnál elégséges annak megállapítása, hogy ugyanolyan minőségű és befogadó képességű burkolatok ugyanolyan darabszámban kerüljenek kivitelre, illetve behozatalra, mint amennyit behoztak, illetve kivittek. A kikészítési forgalom tárgyait, valamint az előjegyzési raktárra szánt árúkat illetőleg a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg, hogy ezek azonosságát mely esetekben kell biztosítani.
A pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve más esetekben is megengedheti az előjegyzési eljárás alkalmazását és a kisebb határszéli forgalomban, valamint a határszéli gazdaságok forgalmában az előjegyzési eljárásra könnyítéseket engedélyezhet.
86. § Kikészítési forgalom.
A kikészítési forgalom tárgyai azok a külföldről átmenetileg behozott árúk, amelyeket feldolgozás, megmunkálás, kiszerelés vagy elegyítés után, megszabott határidőn belül, a vámterületről újra kivisznek (behozatali kikészítés), illetve azok a belföldi árúk, amelyeket hasonló célból átmenetileg a külföldre visznek és onnan ugyancsak megszabott határidőn belül kikészítve újra behoznak (kiviteli kikészítés). Azokban az esetekben, amelyekben a 85. § utolsóelőtti bekezdése értelmében az azonosságot nem kell biztosítani, az engedély (88. §) körülményeihez képest a visszavitel, illetőleg visszahozatal alkalmával a megfelelően kikészített belföldi, illetve külföldi árú helyettesítheti a behozott külföldi, illetőleg kivitt belföldi előterméket.
A kiviteli kikészítést akképen is lehet engedélyezni, hogy a kikészítés végett kivitt árú fejében behozott árú után mérsékelt összegű vámtartozás keletkezik.
A behozatali kikészítési forgalomba méltánylást érdemlő esetekben a már előzőleg behozott és a szabad forgalomba átment külföldi árúkat is utólag be lehet vonni, ha az ezek felhasználásával kikészített árúkat még nem vitték külföldre.
Egyes iparcikkekre általában, ezenfelül különösen megokolt egyes esetekben is, a behozatali kikészítést olyképen is lehet engedélyezni, hogy a vámterületen a szabad forgalomban előállított árú kivitele alkalmával a vámhivatal behozatali jegyet állít ki, amelyet az árú előállítója meghatározott időn belül a kivitt árú előállításánál felhasználtnak megfelelő minőségű és ugyanakkora vagy kisebb mennyiségű külföldi árú vámjának lerovására használhat fel (behozatalijegyes eljárás). Általános gazdasági érdekből a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg a behozatalijegyes eljárás fenti szabályaitól eltérőleg is rendelkezhetik.
87. § Előjegyzési raktárak.
Az átviteli kereskedelem megkönnyítése érdekében behozatali vám vagy behozatali tilalom alá eső árúkat az illető árúkkal kereskedő vagy ezt a kereskedést közvetítő cégeknek hivatalos zár alatt nem álló raktárak (előjegyzési raktárak) számára az előjegyzési eljárás alkalmazásával, a keletkezett vámtartozás lerovása és behozatali engedély nélkül azzal a hatállyal lehet kiszolgáltatni, hogy az ilyen árúkat, amennyiben kiviteli tilalom alatt állanak, kiviteli engedély nélkül lehet külföldre kivinni. A külföldre ki nem szállított árúkat a belföldön szabad forgalomba is lehet hozni, a behozatali tilalom alatt állókat azonban csak akkor, ha az ügyfél a behozatali engedélyt előzetesen megszerezte. A belföldi szabad forgalomba hozott árúk után a vámtartozás lerovása időszaki leszámolás és készletfelvétel alapján történik.
88. § Az előjegyzési eljárás engedélyezése és feltételeinek megállapítása.
A pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg, hogy a kikészítési forgalomnak a jelen törvény 86. §-ában részletezett egyes fajait mely árúkra és mely általános feltételek és módozatok mellett lehet engedélyezni, beleértve azt is, hogy a kikészítési eljárásban mely esetekben és mily mértékben van helye a behozott, illetőleg kivitt árú helyettesítésének, hogy a behozatalijegyes eljárás eseteiben mily minőségű és mennyiségű árút lehet vámmentesen behozni, illetve a kiviteli kikészítés eseteiben mily minőségű és mennyiségű árút kell visszahozni, valamint azt is, hogy mely árúk után és mily összegű mérsékelt vámtartozás keletkezik a megfelelő visszahozatal alkalmával. Ugyancsak a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg, hogy mely árúkat lehet előjegyzési raktár számára kezelni.
Az erre vonatkozó rendeletekkel szabott korlátokon belül az egyes ügyfeleknek a központi vámigazgatóság adja meg az engedélyt a kikészítési eljárás igénybevételére, továbbá a 86. § harmadik bekezdése értelmében a szabad forgalomba már átment külföldi árúk utólagos bevonására a kikészítési forgalomba, valamint az előjegyzési raktár tartására. A központi vámigazgatóság állapítja meg, amennyiben ez iránt általános rendelet nem intézkedik, hogy a behozatali kikészítési forgalom eseteiben az előjegyzett árú fejében milyen mennyiségű árút kell külföldre kivinni.
Bizonytalan eladásra behozott árúknak, továbbá megtöltésre szánt új, külső burkolatnak a behozatali előjegyzési eljárásban kezelésére az engedélyt a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve adja meg. Az ideiglenes használatra, kipróbálásra, kísérleti célokra vagy utánzásra, úgyszintén pályázatokra, kiállításokra és versenyekre szánt árúk kezelését a behozatali előjegyzési eljárásban a központi vámigazgatóság engedélyezi. A kiviteli előjegyzési eljárás alkalmazására a jelen bekezdésben felsorolt esetekben külön engedély nem szükséges.
Állatoknak legeltetés vagy teleltetés végett az előjegyzési eljárásban kezelésére az általános engedélyt a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve adja meg. Ennek korlátain belül az előjegyzési eljárás alkalmazásához külön engedély nem szükséges.
Kereskedelmi utazók mintáit, mezei vagy más munkák végzésére a vámhatáron ideiglenesen áthajtott állatokat, a javításra szánt árúkat és a megtöltésre szánt használt burkolatokat külön engedély nélkül lehet az előjegyzési eljárásban kezelni.
89. § Kezelési rendelkezések.
Az előjegyzési eljárás alkalmazásánál biztosítékot kell nyujtani, amely a vámtartozás összegéig terjedhet. Behozatali, illetve kiviteli tilalom alá eső árúknál ezenkívül az árú értékéig terjedő biztosítékot is lehet követelni.
Az előjegyzési eljárás alkalmazásának igazolásául az ügyfél részére előjegyzési jegyet, a behozatalijegyes eljárás alkalmazásánál behozatali jegyet kell kiállítani.
A kikészítés és javítás végett az előjegyzési eljárásban kezelt árúk visszahozatala, illetve külföldre újrakivitele alkalmával a vámhivatal köteles megállapítani, hogy kikészítés, illetve javítás céljából került-e a visszahozott árúhoz külföldi anyag, illetve az újra kivitt árúhoz belföldi anyag. Ha igen, az ilyen hozzátétel után esetleg keletkező vámtartozás kiszabása céljából az ilyen hozzátétel mennyiségét és minőségét is meg kell állapítani.
Az előjegyzési eljárással kapcsolatos előfeltételeket csak akkor lehet teljesítettnek tekinteni, ha az ügyfél az újra kivitelre szánt, illetve visszahozott árút az előjegyzési jegy, megfelelő esetben a behozott árút a behozatali jegy bemutatása és újabb árúbevallás adása mellett az előírt határidőn belül vámhivatal elé állítja.
A behozatali kikészítési engedély tartama alatt az engedélyes üzeme jövedéki felügyelet alatt áll, melynek költségeit az engedélyes viseli. Ugyanez áll az előjegyzési raktárakra is.
90. § A vámkedvezményes behozatali forgalom meghatározása.
A vámkedvezményes behozatali forgalom abban áll, hogy meghatározott árúkat külön engedély alapján vámmentesen vagy mérsékelt vám mellett azzal a feltétellel lehet behozni, hogy azokat a belföldön meghatározott időn belül bizonyos célra kell felhasználni, vagy belföldi üzemben meghatározott feldolgozásban kell részesíteni.
A vámtarifáról szóló törvény és az ennek alapján kiadott rendeletek határozzák meg, hogy mely árúk lehetnek tárgyai ennek a forgalomnak.
A vámkedvezményes behozatali forgalomban behozatalra kerülő árúkat az engedélyjegyes eljárásban kell kezelni.
91. § Az engedélyjegyes eljárás alkalmazása.
A vámkedvezményes behozatali forgalom igénybevételére szóló engedélyt a központi vámigazgatóság adja meg és erről engedélyjegyet állít ki.
Ilyen engedély alapján az engedélyjegyes eljárást írásbeli árúbevallás adása mellett kell indítványozni.
Az engedélyjegyes eljárásban kezelt árú után a kedvezményes és a teljes vám közötti különbözet erejéig terjedhető biztosítékot lehet követelni. A biztosíték felszabadul, amint az engedélyes a meghatározott felhasználás, illetve feldolgozás megtörténtét a megszabott határidőn belül igazolja.
A meghatározott felhasználás, illetve feldolgozás megtörténtéig az engedélyes üzeme jövedéki felügyelet alatt áll, melynek költségeit az engedélyes viseli.
92. § A külföldet érintő belföldi forgalom meghatározása.
A külföldet érintő belföldi forgalom abban áll, hogy a szabadforgalomból származó azoknál az árúknál, melyeket a vámterület egyik részéből külföldön át a vámterület másik részébe szállítanak, ezt a szállítást akképen lehet végezni, hogy sem kiviteli, sem behozatali vámfizetési kötelezettség nem keletkezik. Sem a kivitelhez, sem a behozatalhoz nem kell a különben netalán szükséges engedély.
A pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg, hogy ennek a forgalomnak mely útvonalakon van helye. Rövid útvonalakon történő közúti szállításnál a központi vámigazgatóság is engedélyezhet ilyen forgalmat.
A külföldet érintő belföldi forgalomban szállításra kerülő árúkat a visszautalójegyes eljárásban kell kezelni.
93. § A visszautalójegyes eljárás alkalmazása.
A visszautalójegyes eljárást engedélyezett útvonalon külön engedély nélkül lehet igénybevenni.
A visszautalójegy egyúttal az árúbevallást helyettesíti. A visszautalójegy kiállítására az írásbeli és szóbeli árúbevallás tekintetében a 43. és 44. §-ban foglalt rendelkezések irányadók azzal az eltéréssel, hogy az árút kereskedelmi megnevezésével lehet megjelölni és hogy a tisztasúly bevallása elmaradhat. Közúton történő szállítás esetében elégséges a szóbeli bevallás.
Kiviteli vám alá eső árúknál a kiléptető vámhivatal a kiviteli vám összegéig terjedhető biztosítékot követelhet. Kiviteli tilalom alatt álló árúknál az árú értékéig terjedhető, egyes árúknál a pénzügyminiszternek az érdekelt miniszterekkel egyetértve adott külön rendelete alapján az árú értékét meghaladó biztosíték nyujtását is lehet követelni.
Az árú azonosságát biztosítani kell. A kiléptető vámhivatal a belső vámhivatali vizsgálatot csak akkor tartja meg, ha erre a biztosíték összegének vagy az árú azonosságának megállapítása céljából szükség van, vagy ha jövedéki kihágásra van gyanuja.
A kiléptető vámhivatal az eljárás igazolásául az ügyfél részére visszautalójegyet állít ki és megállapítja azt a határidőt, amelyen belül a visszahozatalnak meg kell történnie.
A visszahozatal alkalmával az árút a visszautalójegy bemutatásával kell a beléptető vámhivatal elé állítani. Ez a vámhivatal megállapítja az árú azonosságát. Ha ebben a tekintetben kétség nem merül fel, az árút szabad forgalomba bocsátja és a visszahozatalról értesíti a kiléptető vámhivatalt. Ellenkező esetben a külföldi árúkra érvényes rendelkezéseket alkalmazza.
94. § A vasutak és hajózási vállalatok általános kötelezettségei.
A vasutak és hajózási vállalatok kötelesek az állomásaikon felállított vámhivatalok (vámhivatali kirendeltségek) részére szükséges irodai helyiségeket, valamint a vámárúk megvizsgálásához és kezeléséhez, úgyszintén a visszatartott, ideiglenes őrizetbe vett, illetve lefoglalt árúk ideiglenes elhelyezéséhez szükséges, a vámigazgatással egyetértően kijelölt helyiségeket, nyílt rakodókat, lerakóhelyeket, létesítményeket és segédeszközöket, ideértve a mérlegeket is, díjtalanul rendelkezésre bocsátani és jókarban tartani, illetve a helyiségeket, amennyiben ezeket a vámhivatal (kirendeltség) egyedül használja, az önköltségek megtérítése ellenében, egyébként díjtalanul tisztántartani, fűteni és világítani. Abban az esetben, ha a pályaudvaron vagy kikötőhelyen felállított vámhivatal (vámhivatali kirendeltség) személyzete más megfelelő elhelyezést nem talál, a vasút, illetve a hajózási vállalat köteles, amennyiben a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve ezt szükségesnek találja, a személyzet részére megfelelő megtérítés ellenében lakást adni. Ezek a rendelkezések már meglevő vámhivatalokra (vámhivatali kirendeltségekre) is érvényesek. Helyi érdekű vasutaknál a jelen bekezdésben foglaltakat illetőleg a helyi érdekű vasutakra vonatkozó mindenkori törvényes rendelkezések és az engedélyokirat feltételei irányadók
A jelen §-ban említett szállítóintézetek kötelesek a forgalmuk vámjövedéki ellenőrzéssel megbízott vámhivatali és vámőrségi közegeket, úgyszintén a vámhivatalok szolgálatának felügyeletével megbízott vámigazgatási közegeket azon az útvonalrészen, melyen szolgálatukat végzik, díjtalanul szállítani.
Vasúti vonatok és hajók kísérete esetében a szállítóintézet köteles a kíséret költségeit viselni akkor, ha a kíséret a szállítóintézet kivánságára történik; ebben az esetben köteles gondoskodni a magát kellőleg igazoló személyzet díjtalan szállításáról akkor is, amikor a kíséret teljesítése után állomáshelyére visszatér.
A vasutak és hajózási vállalatok kötelesek a vonatok és hajók menetrendjét olykép megállapítani, hogy azokon az állomásokon, ahol a vonatok és hajók vámhivatali elintézés alá kerülnek, erre elegendő idő álljon rendelkezésre.
A szállítás alatt álló vámárúk ideiglenes elhelyezésére szolgáló helyiségeket a szállítóintézet kellő biztonságot nyujtó zár, illetve őrizet alatt köteles tartani. Vámhivatali ellenzár alkalmazását mellőzni lehet.
Azt az időt, ameddig árúkat ezekben a helyiségekben a szállítási okmány kiváltása után még tartani szabad, a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg. Ha az ügyfél ennek a határidőnek lejártáig a további vámeljárásra indítványt nem tesz, a szállítóintézet az árút a vámhivatalnak adja át, amely az 50., illetve a 42. § szerint köteles eljárni.
95. § A szállítóeszközök berendezése és a szállított árúk elhelyezése.
Vámárúk szállítására csak olyan vasúti kocsikat szabad használni, melyek a vasúti kocsik vámbiztosító berendezése tekintetében fennálló nemzetközi megállapodásoknak megfelelnek.
A vasúti kocsikon, mozdonyokon, szerkocsikon, úgyszintén vízi járóműveken nem szabad olyan titkos vagy nehezen felfedezhető helyeknek lenniök, melyek árúk befogadására alkalmasak. A vízi járóműveken meglevő, műszaki szempontból szükséges azokat a férőhelyeket, amelyek árúk elhelyezésére nem szolgálnak, szembetűnően meg kell jelölni.
A vámhatár átlépése alkalmával, illetve a vámhivatali vizsgálat befejezéséig árúkat, az alábbi kivétellel, máshol nem szabad tartani, mint az erre való helyeken, tehát vasúti vonatokon a teher- és szolgálati kocsikban, hajókon pedig az árú- és podgyászraktárakban és a nyilt fedélzeten. Ez a rendelkezés nem terjed ki az utasok kézipodgyászára, amelyet, ha abban kereskedésre szánt árú nincs, az utasok számára fenntartott helyiségekben lehet elhelyezni.
96. § Általános bejelentés a vasúti forgalomban.
A vámterületre belépő, illetve onnan kilépő minden olyan vonatról, mely a szolgálati kocsin kívül, megrakott vagy üres kocsit visz, a vonatvezető, amint a vonat a beléptető, illetve kiléptető határszéli vámhivatalhoz érkezik, köteles ennek vonatjegyzéket átadni.
A vonatjegyzéknek tartalmaznia kell:
a) a vonat számát és érkezési idejét;
b) a kocsik cégjelét;
c) a kocsik számait;
d) kocsinkint a rakomány általános megnevezését.
A vonatjegyzéket a vonatvezetőnek sajátkezűleg alá kell írnia.
97. § Általános bejelentés a hajózási forgalomban.
A vámterületre belépő, illetve onnan kilépő hajók rakományáról, amint a hajó a beléptető, illetve kiléptető határszéli vámhivatalhoz érkezik, a hajóparancsnok sajátkezűleg aláírt rakományjegyzéket köteles annak átadni.
A rakományjegyzéknek tartalmaznia kell:
a) a hajó nevét, illetve számát, hordképességét vagy tonnatartalmát,
lajstromozási, eredeti indulási, továbbá végleges rendeltetési kikötőjének megjelölését;
b) a hajóparancsnok nevét;
c) a küldemények feladási és rendeltetési állomását;
d) a csomagok darabszámát, nemét, jeleit és számjeleit;
e) az árúk mennyiségét és nemét a kereskedelemben szokásos mértékek és megnevezések szerint.
A vámterületre belépő, illetve onnan kilépő minden hajón ezenkívül a hajón levő leltári és berendezési tárgyakról hajóleltárt, a hajó üzeméhez szükséges anyagokról és a hajóeleségről pedig készletjegyzéket kell vezetni. A beléptető, illetve kiléptető határszéli vámhivatal a leltár és készlet felülvizsgálása céljából a hajóleltár és a készletjegyzék bemutatását követelheti. Ezeket az okmányokat a hajóparancsnoknak sajátkezűleg kell aláírnia.
A jelen § rendelkezéseit megfelelően minden vizijáróműre alkalmazni kell.
A pénzügyminiszter az általános bejelentés tekintetében könnyítéseket engedélyezhet.
98. § Eljárás a határszéli vámhivatalnál.
A határszéli vámhivatal az általános bejelentés átvétele után a vonatot, illetve vízi járóművet beléptető, illetve kiléptető vámvizsgálat alá veszi.
A vámvizsgálat befejezése előtt sem kirakás, sem berakás nem történhetik, sem személyek a járóművet el nem hagyhatják, sem arra fel nem szállhatnak. A központi vámigazgatóság könnyítéseket engedélyezhet, ha ezt forgalmi érdekek vagy helyi viszonyok szükségessé teszik.
A vasúti forgalomban a további vámeljárás céljaira a vasút azokról a kocsirakományokról, amelyeket a vámhivatal a vonatjegyzék alapján véglegesen nem intézhetett el, a vonatkozó okmányokkal együtt kocsirakományonkint szerkesztett részletes jegyzéket köteles a vámhivatalnak átadni.
99. § Forgalom a határvizeken.
A határvizeken, a kényszerítő szükség esetét kivéve, vízi járóműveknek csak az erre kijelölt helyeken szabad kikötni és csak ilyen helyeken szabad árúkat ki- és berakni, valamint személyeket ki- és behajózni.
A határvizeken közlekedő azok a vízi járóművek, amelyek a vámterületet nem érintik, semmiféle vámeljárás alá nem esnek.
100. § Átmenő forgalom a nemzetközi víziutakon.
Nemzetközinek nyilvánított víziúton a vámterületen átmenő járóművekre a 97-99. §-ok rendelkezéseit csak annyiban kell alkalmazni, amennyiben az ilyen víziutakra vonatkozó nemzetközi egyezmények eltérő rendelkezést nem tartalmaznak.
101. § A postaigazgatás általános kötelezettségei.
A postaigazgatás köteles a postahivatalokkal kapcsolatban felállított vámhivatalok (vámhivatali kirendeltségek) részére szükséges irodai helyiségeket, valamint a vámárúk megvizsgálásához és kezeléséhez, úgyszintén a visszatartott, ideiglenes őrizetbe vett, illetve lefoglalt árúk ideiglenes elhelyezéséhez szükséges, a vámigazgatással egyetértően kijelölt helyiségeket és berendezési tárgyakat, ide értve a mérlegeket is, díjtalanul rendelkezésre bocsátani és jókarban tartani. A postaigazgatás köteles továbbá ezeket a helyiségeket, amennyiben ezeket a vámhivatal (kirendeltség) egyedül használja, az önköltségek megtérítése ellenében, egyébként díjtalanul tisztántartani, fűteni és világítani.
Amennyiben postajárat vámhivatali kísérete válik szükségessé, a postaigazgatás köteles a kíséret költségeit viselni és gondoskodni a magát kellőleg igazoló személyzet díjtalan szállításáról akkor is, amikor a kíséret teljesítése után állomáshelyére visszatér.
102. § Behozatal.
A postaigazgatás köteles a vámkülföldről beérkező és a vámterületre szóló minden olyan postaküldeményt, amely a jelen § alábbi rendelkezései értelmében a vámhivatal elé állítás kötelezettsége alól nincs felmentve, a címzettnek történő kiszolgáltatás előtt a külföldi feladó által a postai szabályok értelmében kiállított vámárúnyilatkozattal együtt, az utalási eljárás alkalmazása nélkül, változatlan állapotban, közvetlenül a rendeltetési helynek megfelelő vámhivatal elé állítani.
A vámhivatal elé állítás alól feltétlenül mentesek: az államfő levelezése és az oly levelek és iratcsomagok, melyek valamely belföldi vagy külföldi állami hatóság pecsétje alatt ugyanilyen állami hatóság címére érkeznek.
Általában mentesek továbbá a vámhivatal elé állítás alól: a zárt és nyitott levelek (beleértve az értékleveleket is), a levelezőlapok, nyomtatványok és üzleti papirosok, valamint az iratcsomagok, amennyiben mindezek vámköteles árút nem tartalmaznak, vagy nem állanak ilyen tartalom gyanujában.
A pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg, hogy levélpostával szállított árúmintaküldemények mely esetben nem esnek állítási kötelezettség alá.
A vámigazgatás azokért a küldeményekért, amelyeket a postaigazgatás vámhivatalnak átadott, ugyanolyan mértékben szavatol, mint a postaigazgatás.
Postaküldeményeknél a jelen törvény 59-62. §-aiban meghatározott vámeljárásokhoz árúbevallás nem kell; ezekben az esetekben a vámhivatal a vámeljárást szóbeli indítvány alapján a vámhivatali vizsgálat eredményéhez képest végzi. Ha az ügyfél más vámeljárást kíván alkalmazni, a jelen törvény vonatkozó rendelkezései szerint kell eljárnia.
103. § Kivitel. Átvitel. Külföldet érintő belföldi forgalom.
A kiviteli küldeményeket, azoknak kivételével, amelyek kiviteli vám alá esnek és amelyek kilépését igazolni kell, vámhivatal elé nem kell állítani.
Kiviteli vám alá eső és olyan küldeményeknél, melyeknek kiviteléhez külön engedély kell, a már megtörtént kiviteli vámkezelésről szóló igazolást, illetve az engedélyt a feladó a feladás alkalmával a küldeményhez, illetve, ha ez csomag, a szállítólevélhez köteles csatolni. Arról, hogy mely küldeményhez kell kiviteli vámkezelésről szóló igazolás, illetve engedély, a feladónak kell tájékozódnia. Az ennek elmulasztásából keletkező esetleges kárért vagy hátrányért sem a posta, sem a vámigazgatás nem felelős.
Azokat a küldeményeket, melyeknek a kiviteli vámvizsgálat után történő kilépését igazolni kell, a kilépés igazolása végett nem kell határszéli vámhivatal elé állítani. A kilépés igazolása a postai szabályok szerint történik.
Postaküldemények az átvitelben és a külföldet érintő belföldi forgalomban semmiféle vámhivatali kezelés alá nem esnek.
104. § Általános rendelkezések.
A repülőtéren vámjövedéki felügyeletet teljesítő vámhivatal (kirendeltség) részére szükséges irodai, kezelési és raktárhelyiségek, berendezések, valamint a vámigazgatás és vámőrség közegei részére a repülőtéren netalán szükséges lakás rendelkezésre bocsátása és az ezzel összefüggő költségek viselése tekintetében a repülőtér engedélyesét ugyanazok a kötelezettségek terhelik, amelyeket a 94. § a vasutak és hajózási vállalatok terhére megállapít.
A külföldről légi úton érkező járóműnek a vámhatár átrepülése után, a kényszerítő szükség esetét kivéve, csak az erre kijelölt olyan repülőtéren szabad leszállania, amely vámjövedéki felügyelet alatt áll. A légi járómű vezetőjének mindjárt a leszállás után jelentkeznie kell a vámhivatalnál.
A külföldre induló légi járóműnek szintén csak vámjövedéki felügyelet alatt álló repülőtérről szabad felszállania.
A központi vámigazgatóság megokolt esetekben megengedheti, hogy a leszállás, illetve felszállás más helyen történhessék.
Ha a légi járóműnek kényszerítő szükségből a kijelölt repülőtér elérése előtt, illetve annak elhagyása után a vámterületen le kell szállania, a járómű vezetőjének azonnal jelentkeznie kell a legközelebbi vámhivatalnál, illetve a legközelebbi vámőrségi parancsnokságnál vagy közegnél, pénzügyi szervnél vagy közegnél, vagy a legközelebbi rendőri hatóságnál vagy közegnél. A pénzügyminiszter ezekre az esetekre a jelentkezés tekintetében könnyítéseket engedélyezhet.
A légi járómű és rakománya, mely a vámterületen leszállás nélkül száll át, viszonosság feltételével vámkezelés alá nem esik.
105. § Árúforgalom.
A légi járómű vezetőjének sajátkezűleg aláírt általános bejelentést (rakományjegyzéket) kell a leszállás után, illetve felszállás előtt a beléptető, illetve kiléptető vámhivatalnak átadnia, amelynek tartalmaznia kell:
a) a légi járómű nevét, illetve számát, lajstromozási, eredeti indulási, továbbá legutóbbi felszállási helyének, napjának és órájának, valamint végleges rendeltetési állomásának megjelölését;
b) a légi járómű tulajdonosának nevét, honosságát és lakóhelyét; a fuvarokmányokkal megegyezően:
c) a küldemények feladási és rendeltetési állomását;
d) a csomagok darabszámát, nemét, jeleit és számjeleit;
e) az árúk mennyiségét és nemét a kereskedelemben szokásos mértékek és megnevezések szerint.
A vámhatár és a beléptető, illetve kiléptető vámhivatal közt az utat a 33. § negyedik bekezdése értelmében a rakomány megváltoztatása nélkül kell megtenni.
106. § Jelentkezés a határszéli vámhivatalnál.
Minden utasnak, még ha árút nem is visz magával, közvetlenül a vámhatár átlépése után, illetve kifelé menet ez előtt, a határszéli vámhivatalnál (vámbemondóőrsnél) jelentkeznie kell és a netalán magával hozott árút vámhivatali vizsgálatra kell állítania.
Amennyiben az utas a szokásos útifelszerelésen kívül árút nem visz magával és a határátkelés helyén vámhivatal (vámbemondóőrs) nincs, az utas a vámőrségnek a határátkelés helyén szolgálatot tevő közegénél jelentkezhetik.
A pénzügyminiszter a nyilvános szállítóintézetek forgalmában a jelentkezés módja tekintetében könnyítéseket engedélyezhet, valamint olyan utasokat, akik a szokásos útifelszerelésen kívül semmiféle árút nem visznek magukkal, bizonyos határszakaszokon a jelentkezés kötelezettsége alól felmenthet.
107. § A vámeljárás végrehajtása.
Az utasforgalomban a határszéli vámhivatal a vámkezelést a nap bármelyik szakában késedelem nélkül elvégezni köteles.
Kereskedésre nem szánt olyan árúknál, melyeket utas hoz magával, a jelen törvény 59-62. §-aiban meghatározott vámeljáráshoz elégséges a szóbeli bevallás, sőt az utas árúbevallás nélkül is indítványozhatja a vámhivatali vizsgálat eredménye szerinti vámkezelést. Ha az utas más vámeljárást kíván alkalmazni, a jelen törvény vonatkozó rendelkezései szerint kell eljárnia.
A jelen §-ban foglalt könnyítéseket csak olyan utas igényelheti, aki kereskedésre szánt árút, ideértve a kereskedelmi utazók árúmintáit is, nem visz magával.
108. § A vámfizetési kötelezettség keletkezésének alapja és módja.
Vámfizetési kötelezettség keletkezik:
a) a behozatalban:
1. ha a vámhivatal vámköteles árút a szabadforgalom, az előjegyzési forgalom vagy a vámkedvezményes behozatali forgalom számára vámkezel,
2. ha a vámárú vámhivatal elé állítás nélkül vagy a vámhivatal megtévesztésével kerül a szabadforgalomba, vagy törvényellenesen kikerül a vámhivatal vagy a vámőrség közvetlen vagy közvetett őrizetéből;
b) a kivitelben:
1. ha a vámhivatal kiviteli vám alá eső belföldi árút a külföldi forgalom számára vámkezel,
2. ha a kiviteli vám alá eső belföldi árú vámhivatal elé állítás nélkül vagy a vámhivatal megtévesztésével jut a külföldi forgalomba.
A fenti a) 1. és b) 1. pontokba tartozó esetek közül a vámfizetési kötelezettség felbontó feltételtől függően keletkezik:
a behozatali vám tekintetében a behozatali előjegyzési eljárásban, továbbá a teljes és a kedvezményes vám közötti különbözet erejéig az engedélyjegyes eljárásban,
a kiviteli vám tekintetében a behozatali-jegyes eljárásban, a kiviteli előjegyzési eljárásban és a visszautaló-jegyes eljárásban.
Minden más esetben a vámfizetési kötelezettség feltétlenül keletkezik.
109. § Az árú minőségének és állapotának hatása a vámfizetési kötelezettség keletkezésére.
Az árú minősége szempontjából arra, hogy vámfizetési kötelezettség keletkezik-e vagy sem, az irányadó, hogy a vámtarifa, vagy a vámokat megállapító más jogszabály az illető minőségű árúra vámot állapít-e meg.
A behozatalban általában minden árú vámköteles, hacsak a vámtarifa vagy nemzetközi szerződés vagy egyezmény nem jelöli azt kifejezetten vámmentesnek, vagy a jelen törvény valamely rendelkezése nem zárja ki a vámfizetési kötelezettség keletkezését. A kivitelben ellenben általában minden árú vámmentes, hacsak a vámtarifa vagy az előző bekezdésben említett más jogszabály kifejezetten nem állapít meg az árúra kiviteli vámot.
A vámkifizetési kötelezettség keletkezése tekintetében, hacsak a vámokat megállapító, említett jogforrások eltérően nem rendelkeznek, nincs különbség a használt vagy megrongált és az új hibátlan árú közt. A vámhivatali felügyelet alatt megsemmisített (61. §), valamint a kötött forgalomban megsemmisült árú után vámfizetési kötelezettség nem keletkezik.
110. § Az árú származásának hatása a vámfizetési kötelezettség keletkezésére.
Az árú származását tekintve, vámfizetési kötelezettség abban az esetben keletkezik, ha a jelen törvény 7. §-a alapján kiadott rendelet megtorló intézkedéskép egyébként vámmentes árúra vámot állapít meg.
Ellenben vámfizetési kötelezettség nem keletkezik:
a) ha kereskedelmi szerződés vagy egyezmény egyébként vámköteles árúra, melynek az illető állam termelő származási országa, közvetlenül vagy a legnagyobb kedvezmény révén vámmentességet állapít meg;
b) a vámhatár által átszelt határszéli gazdaságok (4. §) üzemi forgalmában az ezekhez a gazdaságokhoz tartozó gazdasági állatok és gazdasági eszközök, valamint a vetőmag után, továbbá az e gazdaságokban termelt földmívelési és állattenyésztési termékek után. A pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg, hogy mennyiben terjed ki ez a vámmentesség a vámhatáron túl, illetve innen fekvő határszéli gazdaságok azonos forgalmára, illetve azonos termékeire;
c) a behozatali vám tekintetében olyan árúk után, melyeket a vámterület szabad forgalmából külföldre vittek és onnan változatlan állapotban hoznak vissza (belföldi tértiárúk), úgyszintén a kiviteli vám tekintetében olyan külföldi árúk után, amelyeket elidegenítő ügylet alapján hoztak a belföldi szabadforgalomba és változatlan állapotban külföldre ismét visszaszállítanak, mert az ügylet nem ment foganatba vagy hatályát vesztette (külföldi tértiárúk);
d) a behozatali vám tekintetében olyan árúk után, melyek az előjegyzési eljárásban (84. §) kerültek kivitelre és külföldről a megszabott határidőn belül változatlanul vagy a megengedett változtatással visszaérkeznek, amennyiben a vámtarifa vagy a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve a kiviteli kikészítési eljárásból visszaérkező árúkra mérsékelt vámot nem állapított meg; a kiviteli vám tekintetében olyan árúk után, melyek az előjegyzési eljárásban kerültek behozatalra és amelyeket a megszabott határidőn belül változatlanul vagy a megengedett változtatással külföldre visszavisznek.
A kikészítés és javítás végett az előjegyzési eljárásban kezelt árúknál a kikészítés, illetve kiviteli vám alá eső belföldi anyag vagy alkotórész után vámtartozás keletkezik.
111. § Az árú gazdasági rendeltetésének hatása a vámfizetési kötelezettség keletkezésére.
Az árú gazdasági rendeltetését tekintve, az a)-e) alatt felsorolt esetekben a behozatalban nem keletkezik vámfizetési kötelezettség. Ennélfogva vámmentesek:
a) templomok és imaházak számára való szertartási és berendezési tárgyak, továbbá a templomok és imaházak építésére vagy helyreállítására beszerzett anyagok, amennyiben ugyanezt a célt szolgáló árúkat a belföldön nem állítanak elő; a külföldről ily célra ajándékként érkezett tárgyak azonban akkor is, ha a belföldön is előállítják;
b) a külföldi államok diplomáciai képviseletei és konzulátusai részére való hivatali szükségletek, úgymint hivatalos címtáblák, lobogók, jelvények, hivatalos bélyegzők, hivatalos nyomtatványok és hasonlók;
c) az állami egyedárúság tárgyai, az egyedárúság gyárai és raktárai számára;
d) tudományos, művészeti és más közérdekű intézetek nyilvános gyűjteményeibe felvételre rendelt tárgyak;
e) tudományos, művészeti és más közérdekű nyilvános intézetek hivatásszerű működésének teljesítéséhez szükséges felszerelési tárgyak; magánegyének tudományos kutatásaira való pontos műszerek. Ez a vámmentesség nem terjed ki az elhasználási tárgyakra, sem arra az esetre, amidőn az ugyanarra a célra alkalmas tárgyat a belföldön is előállítják; nem terjed ki továbbá a nyereségre alapított intézetek részére érkező ily árúkra.
Ugyancsak a gazdasági rendeltetést tekintve, az f-r) alatt felsorolt esetekben sem a behozatalban, sem a kivitelben nem keletkezik vámfizetési kötelezettség. Ennélfogva mindkét viszonylatban vámmentesek;
f) adományozott rendjelek, kiállítási érmek és tiszteletdíjak;
g) építési és üzemi anyagok, valamint más szolgálati szükségletek, külföldi vasutak belföldi csatlakozó vonalai és csatlakozó állomásai számára, úgyszintén belföldi vasutak külföldi csatlakozó vonalai és csatlakozó állomásai számára;
h) ingóságok, melyeket közhatóságok előtt folyó tárgyalásokra hoznak be vagy visznek ki;
i) okmányok, ügyiratok, levelek;
j) a be- és kivándorlóknak, úgyszintén a visszavándorlóknak saját háztartásukban vagy üzemükben további használatukra szánt használt átköltözködési ingóságai, amennyiben viszonyaiknak megfelelnek;
k) használt gyári berendezési tárgyak, gyártelepek áthelyezése vagy fióktelepek létesítése esetében;
l) kiházasítási tárgyak, még pedig a behozatalban olyan külföldi vagy két évnél tovább külföldön lakó belföldi nő részére, aki belföldön lakó férfivel kötött házassága következtében a vámterületre költözik, illetve a kivitelben olyan belföldi vagy két évnél tovább belföldön lakó külföldi nő részére, aki külföldön lakó férfivel kötött házassága következtében külföldre költözik, amennyiben a kiházasítási tárgyak a házaspár viszonyainak megfelelnek; a behozatalban bútorok azonban csak akkor, ha használtak;
m) használt örökségi tárgyak;
n) olyan árúk, melyeket utasok, nyilvános szállóintézetek alkalmazottai, fuvarosok, hajósok és léghajósok az utazás alatti személyes használatukra vagy hivatásuk gyakorlására magukkal visznek, továbbá az ebből a célból részükre előre vagy utánuk küldött holmik, mindezek, amennyiben az illetők viszonyainak megfelelnek, úgyszintén élelmi- és élvezeti cikkek, valamint gyógyszerek, az utazás alatti használatra, államegyedárúsági tárgyak azonban csak a pénzügyminiszter által megállapított korlátolt mennyiségben;
o) szállítási eszközök, úgymint vasúti, közúti, vízi és légi járóművek, amelyek személy- vagy árúszállítás alkalmából, utasokkal, illetve rakománnyal vagy ezek nélkül a vámhatárt átlépik, a rajtuk levő berendezési tárgyakkal, üzemi anyagokkal és az egy útra való élelemmel együtt, valamint a belföldi tartózkodás alatt megsérült külföldi szállítási eszközök kijavítására küldött pótalkatrészek, továbbá hátas, igás és teherhordó állatok, ezek szerszámai és takarói, valamint az ezek az állatok számára való takarmány, úgyszintén taligák, puttonyok és teherhordásra való hasonló eszközök; mindezek, amennyiben kétségtelen, hogy nem végleges behozatalról, illetve kivitelről van szó és egyébként sincs gyanu arra, hogy a vámot ki akarják játszani;
p) árúminták, melyeket csak ilyenekül lehet használni, kivéve az állami egyedárúság tárgyait és a fogyasztási cikkeket;
r) hullák, a koporsókkal együtt, elégetett hullák hamuját tartalmazó hamvvedrek, a koporsók, hamvvedrek és szállítási eszközeik díszítésére szolgáló, hozzávaló koszorúkkal és hasonló tárgyakkal együtt, virágadományok, melyeket külföldön lakó személyek gyászcélokra küldenek, idegen harcosok sírjának felszerelésére és díszítésére szolgáló tárgyak.
Olyan államokkal szemben, amelyek a vámfizetési kötelezettség keletkezését kizáró, felsorolt körülmények valamelyike tekintetében nem gyakorolnak viszonosságot, a minisztérium a jelen § illető rendelkezésének alkalmazását felfüggesztheti.
112. § A vámfizetési kötelezettség keletkezését kizáró személyi körülmények.
Az árú átvevőjének vagy küldőjének, illetve tulajdonosának személyét tekintve, vámfizetési kötelezettség nem keletkezik az a-g) alatt felsorolt esetekben. Ennélfogva a behozatalban vámmentesek:
a) az államfő közvetlen használatára rendelt tárgyak;
b) külföldi államfők részére az országban átmeneti tartózkodásuk alatt érkező tárgyak;
c) külföldi államfők ajándékai;
d) külföldi államok diplomáciai képviseleti hatóságainak tagjai részére, ezek személyes használatára érkező tárgyak, amennyiben az illetők a megbízó állam polgárai, és csak abban a mértékben, amelyben az illető állam viszonosságot nyújt;
e) élelmiszerek, ruházatok, háziszerek és más szükségleti cikkek, melyeket tűzvész, árvíz, vagy más elemi csapás által károsult, vagy más rendkívüli események következtében inségbe jutott belföldi lakosok saját használatukra, épületeik felépítésére, ezek berendezésére, vagy foglalkozásuk űzésére ajándékul kapnak;
f) használt tárgyak, melyeket vagyontalan egyének saját használatukra külföldről ajándékul kapnak, amennyiben azok viszonyaiknak megfelelnek;
g) belföldi halászoknak a határvizeken fogott halászzsákmánya.
A fenti e) és f) pontok rendelkezéseit a kivitelre megfelelően kell alkalmazni. Ilyen esetekben vámfizetési kötelezettség szintén nem keletkezik.
113. § A vámfizetési kötelezettség keletkezésének időpontja.
A 108. § a) 1. és b) 1. pontjaiban említett esetekben a vámfizetési kötelezettség abban az időpontban keletkezik, amikor a vámhivatali vizsgálat befejezése után a vámhivatal a vámtartozás nagyságát megállapította és a vámadóssal közölte.
Az idézett 108. § a) 2. és b) 2. pontjaiban említett esetekben a vámfizetési kötelezettség abban az időpontban keletkezik, amikor az árú törvényellenesen a belföldi, illetve külföldi forgalomba lép.
114. § A vámtartozás kiszabása időpontjának hatása a vámtartozás nagyságára.
A vámtarifa, vagy a vámtartozás nagyságára irányadó más jogszabály változása esetében a vámtartozást annak a jogszabálynak megfelelően kell kiszabni, amely a vámfizetési kötelezettség keletkezése időpontjában (113. §) volt hatályban. Ha vámjövedéki kihágás esetében a vámfizetési kötelezettség keletkezésének időpontját nem lehet megállapítani, a vámtartozás kiszabására az a jogszabály irányadó, mely a kihágás felfedezésének időpontjában volt hatályban.
115. § A vámárú származásának hatása a vámtartozás nagyságára.
Az árú származása a szerződéses vámtételek, úgyszintén a 7. § alapján tett megtorló intézkedéssel felemelt vámtételek alkalmazása révén gyakorol hatást a vámtartozás nagyságára. Arra vonatkozólag, hogy az egyes államokkal kötött kereskedelmi szerződésekben kikötött szerződéses vámokat, illetve a megtorló intézkedésképen felemelt vámokat azokra az árúkra kell-e alkalmazni, amelyek az illető állam szabad forgalmából származnak, vagy azokra, amelyek az illető állam földmívelési, állattenyésztési vagy ipari termékei, utóbbi esetben pedig, hogy idegen anyagoknak vagy készítményeknek mely megmunkálása következtében válik valamely árú az illető állam ipari termékévé, az illető szerződésben, illetve a minisztériumnak megtorló intézkedéseket tartalmazó rendeletében foglalt rendelkezések irányadók. Ha az illető szerződés vagy a minisztérium rendelete erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, a felmerült vitás kérdéseket a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve esetről-esetre, az eset körülményei alapján dönti el. Amennyiben fennálló szerződés ez iránt másképen nem rendelkezik, valamely államnak más állam vámterületéhez kapcsolt részét a jelen § szempontjából ahhoz az államhoz tartozónak kell tekinteni, amelynek vámrendszeréhez tartozik.
A magyar állam területéhez tartozó vámkülzetek és szabadterületek földmívelési, állattenyésztési és ipari termékeit mindenkor a legkedvezőbb elbánásban kell részesíteni.
116. § A vámárú állapotának hatása a vámtartozás nagyságára.
A vámtartozás kiszabásánál, amennyiben a jelen törvény másképen nem rendelkezik (73. § második bekezdése és 82. § utolsó bekezdése), a vámtárgynak azt az állapotát kell alapul venni, amelyben a vámfizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában (113. §) van. Ugyanez áll a vámtárgy minőségére és mennyiségére is. A vámtárgynak hivatalos felügyelet mellett kiválasztott tisztátlanságait és megromlott részeit saját minőségük szerint kell elbírálni.
Ha a vámtárgy törvényellenesen kerül behozatalra, illetőleg kivitelre (108. § első bekezdés, a) 2., illetőleg b) 2. pont) és azt a minőségét, amellyel a vámfizetési kötelezettség keletkezése időpontjában bírt, nem lehet megállapítani, a vámtartozást a vámtarifa tekintetbe jövő legmagasabb tétele alapján kell kiszabni.
A vámtartozás kiszabásánál azt a mértéket (súly, darabszám, méret, érték stb.) kell alapul venni, amelyet a vámtarifa határoz meg.
117. § A vámtartozás kiszabása a súly alapján.
A vámtarifa, illetve az ahhoz kiadott utasítások határozzák meg, hogy mikor kell a vámtartozást az árú teljsúlya, tisztasúlya vagy önsúlya alapján kiszabni. Amennyiben a vámtarifa, illetve az ahhoz kiadott utasítások mást nem rendelnek, a vámkiszabás a tisztasúly alapján történik.
Teljsúly alatt azt a súlyt kell érteni, mely az árú súlyán kívül ennek összes külső és belső burkolatai, továbbá a burkolatnak nem tekinthető csomagoló anyagok, valamint a betétek súlyát is magában foglalja. A külső burkolat súlya, a burkolatnak nem tekinthető csomagoló anyagok és nehéz betétek súlyával együtt: a göngysúly (tára). Tisztasúly alatt az árúnak a göngysúly levonása után mutatkozó súlyát, önsúly alatt az árúnak minden burkolat és betét nélküli súlyát kell érteni.
A tisztasúly, illetve az önsúly alapján történő vámkiszabás esetében a tisztasúlyt, illetve az önsúlyt, hacsak az ügyfél maga nem indítványozza a valóságos lemérést, a teljsúly meghatározott százalékának levonásával kell megállapítani, akkor is valóságos leméréssel kell megállapítani a tisztasúlyt, illetve az önsúlyt, ha a göngysúly a megállapított százaléknál szemmelláthatóan kisebb. Ha az ügyfél ilyen esetben a valóságos lemérésbe nem egyezik bele, az árút a teljsúly szerint kell megvámolni. A súlylevonás százalékait a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg, a kereskedelemben az illető árúnál leginkább szokásos csomagolás alapul vételével.
A pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg, hogy a tisztasúly, az önsúly, valamint a darabszám alapján történő vámkiszabásnál a kereskedelemben szokásos külső és belső burkolatokat, csomagolóanyagot és betéteket miképen kell elbírálni.
A kereskedelemben nem szokásos külső és belső burkolatok és betétek megvámolás alá esnek. Ha az ilyen burkolat vagy betét magasabb vám alá esik, mint maga az árú, akkor saját minősége szerint külön, ellenkező esetben az árú vámtételével kell megvámolni. Ha az ilyen burkolatot vagy betétet az árútól nem lehet elválasztani, az árút a burkolattal vagy betéttel együtt azzal a vámtétellel kell megvámolni, amelyik magasabb.
A pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg, hogy mely burkolatokat és betéteket kell a kereskedelemben szokásosaknak tekinteni.
Mindennemű burkolatot vagy betétet saját minősége szerint külön kell megvámolni, ha a vámkiszabás kijátszására irányuló szándékra alaposan lehet következtetni.
118. § A vámtartozás kiszabása az érték alapján.
Ha a vámtarifa a vámot az érték szerint szabja meg, ezt az értéket az árú ára alapján kell megállapítani. A pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve határozza meg, hogy ilyen esetben a vámtartozást az árúnak mely ára alapján kell kiszabni.
A pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve a forgalomban leginkább előforduló, értékvám alá eső árúkra vonatkozólag időnkint megállapíthatja ezeknek átlagos kereskedelmi értékét, amelyet a vámkiszabásnál alapul kell venni, hacsak az ügyfél nem indítványozza a vámtartozás kiszabását a valóságos érték vagy a vámtarifában az illető árúra a legmagasabb értéknek megfelelően netalán megállapított súlyvámtétel alapján.
Ha a valóságos érték alapján történő vámkiszabás esetében a vámhivatal a bevallott értéket túlalacsonynak találja, azt megfelelően felemelheti, vagy folyamatba teheti a szakértői becslést. Az ügyfélnek is joga van szakértői becslést kérni, ha az értékfelemelést nem fogadja el. A vámhivatal a szakértői becslés után újból határozatot hoz, azonban a szakértői véleményhez nincs kötve.
A szakértői becslés módozatait a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg. A szakértői becslés költségeit a vámadós köteles viselni, ha a jogérvényes határozattal megállapított érték a bevallottat több, mint öt százalékkal meghaladja. Ha a jogérvényes határozat az árú értékét a bevallott értéknél több, mint húsz százalékkal magasabban állapítja meg, a jövedéki büntető eljárást meg kell indítani.
119. § A vámtartozás kikerekítése.
A törvényhozás felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a vámtartozás kiszabásánál a pénzegység töredékeiben mutatkozó maradékösszegek megfelelő kikerekítése iránt rendelkezhessék.
120. § A vámkiszabás helyesbítése.
A vámigazgatás a tévedésből alacsonyan megállapított vámtartozást az erre vonatkozólag megállapított elévülési határidőn (138. § második bekezdése) belül helyesbíti és a különbözet utólagos megfizetése iránt intézkedik.
Túlfizetett vámösszeget a vámigazgatás hivatalból nem térít vissza. Ha a túlfizetés kétségtelen tévedésen alapszik, a többlet visszatérítését az, aki jogosultságát a vámtartozás lerovását vagy hitelezését bizonyító okmánnyal igazolja, a befizetés napját követő naptól számított egy éven belül követelheti. Minden más esetre a jelen törvény V. Részének rendelkezései irányadók.
121. § Vámtarifadöntvények.
Ha a vámtarifa helyes értelmezése tekintetében kétség merül fel, a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve vámtarifadöntvényt ad ki, mely a további vámkezelésre irányadó. A vámtarifadöntvényt a hivatalos lapban közzé kell tenni.
122. § Kötelező joghatályú árúosztályozási felvilágosítások.
A valamely árú behozatala, illetve kivitele alkalmával keletkező vámtartozás nagysága tekintetében a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve kötelező joghatályú felvilágosítást ad.
Az adott felvilágosítás azokra a vámhivatalokra, melyeknek értesítését az ügyfél kérte, mindaddig kötelező, míg a vámtarifa, vagy a vámtarifa alkalmazására vonatkozó szabályok meg nem változnak, vagy amíg a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve az adott felvilágosítást, esetleg más ügyfélnek adott újabb felvilágosítással, meg nem változtatta. Ha ez az utóbb említett megváltoztatás egy éven belül történik, erről az eredeti felvilágosítást kérő ügyfelet és az érdekelt vámhivatalokat értesíteni kell. Az ekképen megváltoztatott felvilágosítás az eredeti felvilágosítást kérő ügyfélre a pénzügyminiszter megváltoztató határozatának keltétől számított három hónapig még érvényben marad.
Ha a felvilágosítás tárgyalása során kiderül, hogy a vámtarifa alkalmazására vonatkozó szabályok kétséges értelmű vagy ellentmondó intézkedéseket tartalmaznak, a felvilágosítás megadásával egyidejűleg a 123. § értelmében vámtarifadöntvényt kell kibocsátani.
123. § Illetékesség a vámtartozás kiszabására.
A vámtartozás kiszabására, valamint annak elbírálására, hogy ez a kiszabás helyesen történt-e, kizárólag a vámhivatalok és ezek felettes hatóságai illetékesek.
A vámhivatal a vámtartozás kiszabása előtt szakértőket hallgathat meg, ezeknek véleménye azonban a vámhivatalra nem kötelező.
124. § A vámtartozás esedékessége.
A feltétlenül keletkező vámfizetési kötelezettség alapján előálló vámtartozás a vámfizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával (113. §) válik esedékessé és azt azonnal le kell róni, hacsak a vámigazgatás későbbi lerovási időpontot nem állapít meg (125. §); ettől az esettől eltekintve, a vámtárgyat a vámtartozás lerovása előtt nem szabad kiszolgáltatni.
A felbontó feltételtől függően keletkező vámfizetési kötelezettség alapján előálló vámtartozás akkor válik esedékessé, amikor a feltétel teljesítésére kitűzött határidő lejár, anélkül, hogy a vámadós a feltételt teljesítette volna. Az előjegyzési raktárra kiadott és ebből a szabad forgalomba helyezett árúknál a feltétel teljesítésére kitűzött határidő utolsó napjának a legközelebbi rendes félévi leszámolás befejezésének napját kell tekinteni.
Ha az a vámeljárás, amely felbontó feltételtől függő vámfizetési kötelezettségre vezet, külön engedély alapján volt igénybevehető, akkor ennek az engedélynek a megvonásával a vámtartozás azonnal esedékessé válik.
125. § A vámtartozás hitelezése.
A pénzügyminiszter, illetve felhatalmazása alapján az alárendelt vámhatóság, belföldön törvényszékileg bejegyzett cégeknek megfelelő biztosíték és kamatfizetési kötelezettség mellett az esedékessé vált vámtartozás lerovására hitelt engedélyezhet. Ha az engedélyező hatóság a vámhitelre vonatkozó engedélyt visszavonja, a vámadós köteles a hitelezett egész vámtartozást a felmerült kamatokkal együtt a visszavonásról szóló értesítés kézhezvételétől számított három napon belül különbeni végrehajtás terhe alatt leróni.
A hitelezett vámtartozás biztosításának módját és mérvét, a hitelkamat magasságát és a vámhitel lejárati idejét a pénzügyminiszter állapítja meg.
A hitelezett, még le nem rótt vámtartozás leírásának csak a 141. és 142. §-ban meghatározott korlátokon belül van helye.
A számvitel egyszerűsítése érdekében a pénzügyminiszter a kamatfizetési kötelezettség időtartamát olyképen állapíthatja meg, hogy az mindig egész hónapokra terjedjen.
Nem vámhitelezés a vámtartozás lerovásának az a megkönnyítése, amely szerint a központi vámigazgatóság nyilvános szállítóintézeteknek és más nagyobb vállalatoknak megengedheti, hogy az esedékessé vált egyes vámtartozásokat hetenkint vagy havonkint egyszerre, utólag róhassák le.
126. § Kamatfizetési kötelezettség a vám hitelezésén kívül.
Az előjegyzési eljárásban kezelt, azonban a megállapított határidőn belül külföldre ki nem vitt, illetve vissza nem hozott árúknál az egész vámtartozás után, az engedélyjegyes eljárásban kezelt, azonban a megállapított határidőn belül a meghatározott célra fel nem használt, illetve a megszabott módon fel nem dolgozott árúknál a kedvezményes és a teljes vám közötti különbözet után a vámfizetési kötelezettség keletkezése időpontjától a vámtartozás lerovása időpontjáig terjedő időre kamatot kell fizetni; az előjegyzési raktárból a szabadforgalomba helyezett árúk tekintetében mindazonáltal azzal az eltéréssel, hogy ezeknél a kamatfizetési kötelezettség keletkezésére az a legrégebbi beraktározási árútétel irányadó, amely alatt az illető raktárról vezetett számadásban megfelelő mennyiségű, azonos vámtarifaszám alá tartozó árúmennyiség áll még nyilvántartásban.
Kamatot nem kell fizetni, ha a vámtartozást készpénzben biztosították.
A kamatfizetési kötelezettség tekintetében egyébként a vámtartozás hitelezésére vonatkozó rendelkezések (125. §) irányadók.
127. § Késedelmi kamatok.
Késedelmi kamatot kell fizetni:
a) ha a vámadós (129. §) a vámtartozást esedékessé váltával (124. §), illetőleg a hitelezett vámtartozást a hitel lejártakor (125. §), nem rója le, az esedékesség, illetve a lejárat napját követő naptól kezdve;
b) ha a vámadós (129. §) vám alá eső árút a vámfizetés alól szándékosan vagy gondatlanul elvon, (164-167. és 171-172. §) vagy ha valaki a szándékos elvonást a 169. vagy 170. §-ban meghatározott módon elősegíti, a vámjövedéki kihágás elkövetésének, illetve, ha ez meg nem állapítható, felfedezésének napjától kezdve.
A késedelmi kamat magasságát a pénzügyminiszter állapítja meg.
Késedelmi kamatot nem kell fizetni, ha a teljes vámot készpénzben biztosították.
A központi vámigazgatóság a késedelmi kamat követelésétől az előjegyzési eljárásban kezelt árúknál eltekinthet, ha az esedékességét megállapító határidő (124. § második bekezdés) elmulasztását erőhatalom vagy kényszerítő szükség okozta.
128. § Dologi szavatosság.
A vámtárgy a vámtartozásért mindaddig szavatol, amíg a vámfizetési kötelezettség keletkezése után még
a) a vámhivatalnál,
b) vámraktárban, vagy
c) egyébként a vámigazgatás vagy megbízottjának őrizetében,
d) a személyes vámadós (129. §) vagy olyasvalaki birtokában van, aki a vámtárgyat törvényellenesen vagy tévedésből vette át, vagy a vámfizetési kötelezettségről tudva, vagy erről csak súlyos gondatlanság következtében nem tudva, szerezte meg.
Az államkincstár vámkövetelését a dologi szavatosság tartama alatt tehát, tekintet nélkül más személy jogaira, a vámtárgyból közvetlenül kielégítheti még akkor is, ha a vámtárgy tulajdonosának a vám fizetésére vonatkozó személyes kötelezettsége nem áll fenn, vagy nem állapítható meg. Ha azonban valaki a vámtárgyra a vámfizetési kötelezettség keletkezése után, ennek fennállásáról vétkesség nélkül nem tudva, a vámtárgy birtokba vétele mellett zálogjogot szerzett, a záloghitelező követelését a vámtartozást megelőzőleg kell kielégíteni.
129. § Személyes szavatosság.
A személyes szavatosság a vámtartozásért terheli:
a) azt, akinek a vámhivatal vámtárgyat a vámfizetési kötelezettség keletkezésekor, vagy ez után, azonban a vámtartozás lerovása előtt, akár szabályszerű vámeljárás során, akár tévedésből vagy szabályellenesen kiszolgáltat, vagy őrizetére bíz. Ha az, akinek a vámhivatal a vámtárgyat kiszolgáltatta, nem egyúttal a vámtárgynak az árúbevallásban megnevezett átvevője és az előbbi igazolja, hogy a vámtárgyat az árúbevallásban megnevezett átvevőnek átadta, akkor a vámfizetési kötelezettség átmegy erre az utóbbira. Ha pedig az, akinek a vámhivatal a vámtárgyat kiszolgáltatta, más személynek, mint az árúbevallásban megnevezett átvevőnek megbízásából járt el és a megbízást igazolja, a vámfizetési kötelezettség a megbízóra megy át;
b) azt, aki vámárút azzal a kötelezettséggel vett át, hogy azt változatlan állapotban vámhivatal elé állítja, illetőleg megőrzi (67., 71., 77. §), ha a vámtárgyat másvalaki a vámhivatali kezelés elkerülésével törvényellenesen szabadforgalomba hozza;
c) azt, aki vámárút törvényellenesen szabadforgalomba hoz, vagy ezt a jelen törvény szerint büntetés alá eső módon elősegíti, úgyszintén azt, aki kiviteli vám alá eső belföldi árút törvényellenesen külföldre visz vagy ezt a jelen törvény szerint büntetés alá eső módon elősegíti;
d) az engedélyest, aki a vámkedvezményes behozatali forgalomba kiadott vámtárgyat más, mint a meghatározott célra fordítja.
Személyes szavatosság terheli azt is, aki a vámtárgyat annak tulajdonosától a dologi szavatosság fennállása alatt (128. §) vagy a fenti a)-d) pontok szerinti közvetlen, személyes vámadóstól megszerezte, ha a vámfizetési kötelezettségről tudomása volt, vagy csak súlyos gondatlanság következtében nem volt róla tudomása.
Ha valaki írásban kijelenti, hogy valamely már fennálló vagy jövőben keletkező vámfizetési kötelezettséget önállóan vagy kezesként, egészben vagy részben, vagy meghatározott időre, avagy meghatalmazás alapján harmadik személy terhére elvállal, akkor az ajánlat határain belül a személyes vámfizetési kötelezettséget végzésileg erre rá lehet ruházni. A fizetési kötelezettség ebben az esetben az új adós terhére csak a végzés szabályszerű kézbesítése időpontjával keletkezik, hacsak a végzés későbbi időpontot nem állapít meg. A végzésben kifejezetten meg kell mondani azt is, vajjon az új adós terhére keletkező fizetési kötelezettség az eddigi vámadóst mentesíti-e, vagy pedig az eddigi vámadós fizetési kötelezettség mellett, ennek a fizetési kötelezettségnek fennállásától függő, kezességi vámfizetési kötelezettség keletkezik-e.
Abban az esetben, ha a fentiek szerint keletkező vámfizetési kötelezettség több személyt terhel, ezek tartozása egyetemleges.
A személyes vámadós a vámtartozásért bárhol található ingó és ingatlan vagyonával szavatol.
130. § A vámfizetési kötelezettség megszűnésének módjai.
A vámfizetési kötelezettség megszűnik:
a) a vámtartozás lerovásával,
b) a felbontó feltétel teljesítésével,
c) a vámtartozás elengedésével,
d) a vámtárgy megsemmisülésével, megsemmisítésével vagy átengedésével,
e) a vámtárgy vámjogi rendeltetésének megváltoztatásával,
f) a vámtárgynak az előbbeni állapotba visszahelyezésével,
g) a vámtárgy elkobzásával,
h) a vámfizetési kötelezettség elévülésével.
131. § A vámfizetési kötelezettség megszűnése a vámtartozás lerovásával.
A vámfizetési kötelezettség megszűnik a vámtartozás lerovásával.
A behozatalijegyes eljárás esetében (86. § utolsó bekezdés) a vámtartozást a behozatalijegy beszolgáltatásával lehet leróni.
132. § A vámfizetési kötelezettség megszűnése a felbontó feltétel teljesítésével.
A felbontó feltételtől függően keletkezett vámfizetési kötelezettség (109. §., második bekezdése) megszűnik, ha a felbontó feltételt a megszabott határidőn belül teljesítik.
A behozatali előjegyzési eljárásban kezelt árúknál (85. § utolsó bekezdése) a felbontó feltétel a behozott vagy az ezt az engedély rendelkezéseinek megfelelően (86. § harmadik és 89. § első bekezdése) helyettesítő árú kivitelében, az engedélyjegyes eljárásban kezelt árúknál (91. §) az árúnak meghatározott célra felhasználásában, illetőleg annak belföldi üzemben a meghatározott feldolgozásban részesítésében, a behozatali-jegyes eljárás esetében (87. § utolsó és 89. § első bekezdése) a megfelelő előtermék utólagos behozatalában, a kiviteli előjegyzési eljárásánál (85. § utolsó bekezdés) kivitt árú, vagy az ezt az engedély rendelkezéseinek megfelelően (87. § utolsó és 89. § első bekezdése) helyettesítő árú behozatalában, végül a visszautaló-jegyes eljárásban (93. §) kezelt árúknál magának a kivitt árúnál visszahozatalában áll.
Az engedélyjegyes eljárásban (91. §) kezelt árúknál, ha a vámkedvezmény nem a teljes vámmentességben áll, a vámfizetési kötelezettség a felbontó feltétel teljesítése esetében csak a teljes és a kedvezményes vám közötti külömbözet erejéig szűnik meg.
133. § A vámfizetési kötelezettség megszűnése a vámtartozás elengedésével.
A vámtarifára vonatkozó törvény állapítja meg, hogy mely esetekben, valamint az esetek mely csoportjait illetőleg lehet a vámtartozást egészben vagy részben elengedni.
134. § A vámfizetési kötelezettség megszűnése a vámtárgy megsemmisülésével, megsemmisítésével vagy átengedésével.
A vámfizetési kötelezettség megszűnik, ha a vámtárgy közvetlenül a vámfizetési kötelezettség keletkezése után, de a vámtárgynak a szabadforgalomba, az előjegyzési forgalomba vagy a vámkedvezményes behozatali forgalomba kiszolgáltatása előtt megsemmisül és az azonosság tekintetében kétség nincs, továbbá, ha a vámtárgyat közvetlenül a vámfizetési kötelezettség keletkezése után, azonban a most említett forgalmak valamelyikébe kiszolgáltatása előtt hivatalos felügyelet alatt megsemmisítik. A személyes szavatosság a vámtartozásért (129. §) megszűnik akkor is ha a vámadós a vámtárgyat az államkincstárnak ellenszolgáltatás nélkül átengedi.
135. § A vámfizetési kötelezettség megszűnése a vámtárgy vámjogi rendeltetésének megváltoztatásával.
A vámfizetési kötelezettség megszűnik, ha az ügyfél közvetlenül a vámfizetési kötelezettség keletkezése után, de a vámtárgynak a szabadforgalomba, az előjegyzési forgalomba vagy a vámkedvezményes behozatali forgalomba az előjegyzési forgalomba vagy a vámkedvezményes behozatali forgalomba kiszolgáltatása előtt, az eredeti indítványa megváltoztatásával (51. §), a vámtárgynak olyan rendeltetést ad, amelynek következtében a vámhivatal az árút továbbra is kötött forgalomban tartja.
136. § A vámfizetési kötelezettség megszűnése a vámtárgynak az előbbeni állapotba visszahelyezésével.
A vámárúnak törvényellenesen szabadforgalomba kerülése útján keletkezett személyes szavatosság a vámtartozásért (129. §., első bekezdés, b) pont) megszűnik, ha a vámadós a vámtárgyat újból vámhivatal elé állítja és beigazolja, hogy az hibáján kívül került szabadforgalomba és az azonosságot kétségen kívül meg lehet állapítani (47. § utolsó bekezdése).
137. § A vámfizetési kötelezettség megszűnése a vámtárgy elkobzásával.
A személyes szavatosság a vámtartozásért (129. §) megszűnik, ha a vámjövedéki kihágás esetében lefoglalt vámtárgy elkobzás alá kerül.
138. § A vámfizetési kötelezettség elévülése.
Az esedékes vámtartozásra vonatkozó fizetési kötelezettség az esedékesség napját követő naptól számított öt év alatt évül el. Hitelezés esetében az elévülési határidő a hitel lejáratát követő nappal, bírói eljárás alá vont vámjövedéki kihágás esetében az ítélet jogerőre emelkedésének napjával kezdődik.
A vámigazgatásnak a tévedésből alacsonyan megállapított vámtartozás utólagos helyesbítésére vonatkozó igénye (120. §) a vámtartozás eredeti közlésének (113. §) napját követő naptól számított egy év alatt évül el. Ez a rendelkezés vámjövedéki kihágásból származó vámtartozásra nem vonatkozik.
Az ügyfeleknek a 120. § második bekezdéséből, a 141. és 142. § rendelkezéseiből, valamint a fellebbvitelből (146. §) származó vámvisszatérítésre irányuló, már megállapított követelése a megállapítás közlésének napjától számított öt év alatt évül el.
Az elévülést minden oly cselekmény félbeszakítja, mely az igény érvényesítése céljából a vámadós, illetve a vámigazgatás ellen irányul; a félbeszakítás után az elévülés újból kezdődik.
139. § A vámtartozás behajtása.
Az esedékessé vált, de idejében le nem rótt vámtartozást, ha a letett biztosíték elégséges fedezetet nem nyujt, a közadók módjára kell behajtani. Ha ebben az esetben a vámtartozást a személyes szavatossággal terhelt vámadós (129. §) igazolt vagyontalansága következtében ettől nem lehet behajtani és azt a dologi szavatosság (128. §) alapján magából a vámtárgyból sem lehet kielégíteni, a központi vámigazgatóság a vámtartozás, illetve ennek behajthatatlan része törlése iránt intézkedik. Ha a behajthatatlan vámtartozás azonban 200,000 K-t meghalad, a központi vámigazgatóság a pénzügyminiszter határozatát kéri ki.
140. § A vámfizetési kötelezettség megszűnésének igazolása.
A vámfizetési kötelezettség megszűnését a 130. § a)-g) pontjai esetében a vámadós részére igazolni kell.
141. § Vámvisszatérítés tértiárúknál.
A központi vámigazgatóság a lerótt behozatali vámot visszatéríti olyan külföldi árúk után, amelyeket elidegenítő ügylet alapján a belföldön szabadforgalomba hoztak és utólag azért visznek ismét külföldre, mert az ügylet nem ment foganatba vagy hatályát vesztette (külföldi tértiárúk). A központi vámigazgatóság a lerótt kiviteli vámot visszatérítheti, ha a kivitt árút mint belföldi térti árút (110. § c) a vámterületre utóbb visszahozták, valamint akkor is, ha az árú a kiviteli vám lerovása után a vámterületen visszamarad.
A pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve külföldi tértiárúknál a lerótt vámtartozás visszatérítését méltánylást érdemlő más esetekben is engedélyezheti.
A jelen § alapján vámvisszatérítésnek csak akkor van helye, ha az árú azonossága és változatlan állapota kétségtelen.
142. § Vámvisszatérítés más esetekben.
A központi vámigazgatóság a lerótt vámtartozás visszatérítését elrendelheti, ha az ügyfél a megvámolásra szóló indítványát az 51. § korlátain belül módosítja, úgyszintén, ha a vámtartozás esedékessége napjától számított hat hónapon belül beigazolja, hogy a 110-112. §-okban felsorolt, a vámfizetési kötelezettség keletkezését kizáró valamely ok forog fenn.
A központi vámigazgatóság a nyilvános szállítóintézet által lerótt vámtartozást visszatérítheti, ha az árú megsemmisül, mielőtt a szállítóintézet azt a címzettnek kiszolgáltatta volna.
A vámtarifára vonatkozó törvény állapítja meg, hogy ezeken kívül mely esetekben lehet helye a már lerótt vámtartozás visszatérítésének.
143. § A raktárdíj kiszabása.
A raktárdíjat (75. §) a beraktározás alkalmával megállapított teljsúly után kell kiszabni. Ha az árú vagy annak egy része a raktározás tartama alatt véletlen esemény következtében megsemmisül, vagy a raktárból hivatalos közbenjárás nélkül kikerül, attól az időponttól kezdve, amelyben ez az eset megtörtént, vagy ha ezt az időpontot nem lehet meghatározni, attól az időponttól kezdve, amelyben az eset a raktárkezelőség tudomására jut, raktárdíj számításának nincs helye, illetve a raktárdíjat csak a megmaradt árúrész teljsúlya után kell számítani.
Vámhivatali raktárakat illetőleg a pénzügyminiszter elrendelheti, hogy a raktározás első napjai után raktárdíj nem jár. Ugyancsak a pénzügyminiszter állapítja meg, hogy ez a raktárdíjmentes raktározás hány napra terjed.
144. § A vámtartozással együtt beszedett más köztartozások.
A vámtarifa, illetve más külön törvények és rendeletek állapítják meg, hogy a vámtartozással együtt mely és mily összegű mellékilletékeket, vámpótlékokat és más köztartozásokat kell beszedni. Az ezekre vonatkozó eljárás, fizetési kötelezettség, jogorvoslatok és büntetések tekintetében a jelen törvény rendelkezései irányadók, amennyiben a vámtarifa, illetve a vonatkozó külön törvény vagy rendelet eltérő rendelkezést nem tartalmaz.
145. § A vámtartozással együtt beszedett költségek.
A pénzügyminiszter állapítja meg, hogy mely esetekben és milyen mértékben kell megtéríteni a vámeljárás folyamán felmerült külön költségeket, mely esetekben és milyen mértékben kell fizetni illetékeket a hivatalos helyen vagy hivatalos órán kívül teljesített kezelésekért, hivatalos kíséretért és árúőrizetért. A fizetési kötelezettségre és a használható jogorvoslatokra a jelen törvénynek a vámokra érvényes rendelkezései irányadók.
146. § Fellebbvitel a vámkiszabásból keletkező vitás ügyekben.
A vámkiszabás ellen irányuló fellebbezéseket vagy már a vámkiszabás alkalmával kell jegyzőkönyvbe mondani, vagy a vámtartozás közlésétől (113. §) számított harminc napon belül a vámhivatalnál írásban előterjeszteni.
Ha a vámkezelést nyilvános szállítóintézet közvetítette, a határidőt az árúnak a címzett részére történt kiadásától, ha pedig az árú valóságos értéke alapján történő vámkiszabás esetében szakértői becslés volt, a határidőt a vámhivatalnak a szakértői vélemény alapján hozott határozata közlésétől kell számítani.
Ha az ügyfél a fellebbezést jegyzőkönyvbe mondja, fentarthatja magának azt a jogot, hogy a fellebbezést a jegyzőkönyv felvételétől számított harminc napon belül írásban részletesen megokolja.
A fellebbezésnek jegyzőkönyvbe foglalása esetében a vámhivatal az árú azonosságát az ügyféllel együttesen a 38. § rendelkezései szerint biztosítani köteles. Ha a vámtartozás nagyságát csak az árú megtekintése alapján lehet megállapítani, a vámhivatal az árút a végleges határozathozatalig visszatarthatja.
Ha a vámhivatal a vámkiszabás ellen használt fellebbezést tárgyilag megokoltnak elismeri és ha a túlfizetett vám visszatérítése hatáskörét meg nem haladja, annak saját hatáskörében helyt ad, ellenkező esetben a fellebbezést másodfokú, illetve elsőfokú határozathozatalra a központi vámigazgatósághoz terjeszti fel.
A központi vámigazgatóság határozata ellen a határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül további fellebbezésnek van helye a pénzügyminiszterhez, aki a vitás ügyben a kereskedelemügyi, mezőgazdasági érdekeket érintő kérdésekben ezenkívül a földmívelésügyi miniszter meghallgatása után végérvényesen határoz.
Ha az árú azonosságát nem lehet kétségtelenül megállapítani, a fellebbezést el kell utasítani.
A fellebbviteli hatóság a fellebbezéssel megtámadott határozatot egész terjedelmében felülvizsgálja s a vitás vámkiszabást a helyesbítésre megállapított határidőn belül (120. §) az ügyfél hátrányára is megváltoztathatja.
A határozathozatalra hivatott hatóság a tényállás felderítése céljából megállapításokat rendelhet el, szakértők véleményét szerezheti be, a fellebbezőt felhívhatja, hogy állításainak igazolására bizonyítékokat szolgáltasson.
Ha a vámkiszabás az árú valóságos értéke alapján történt, az érték megállapítása ellen irányuló fellebbezés elbírálása előtt a pénzügyminiszter szakértő testület véleményét köteles meghallgatni, ehhez azonban kötve nincsen.
A fellebbezésre hozott határozatot meg kell okolni.
A fellebbezés elutasítása esetében a költségeket a fellebbező köteles megtéríteni. A költségek összegét magában a határozatban kell megállapítani és azokat be nem fizetés esetében a közadók módjára kell behajtani.
A fellebbvitel visszautasítására, a felfolyamodásra, az igazolási kérelemre, az újrafelvételre és a fellebbviteli határidőkre, amennyiben a jelen törvény mást nem rendel, az 1901:XX. törvénycikknek a jogorvoslatokról szóló rendelkezései irányadók.
A fellebbvitelnek a vámtartozás lerovására nincs halasztó hatálya.
147. § Fellebbvitel más vitás ügyekben.
A jelen törvény alkalmazásából keletkező minden más vitás ügyre, amelyre az előző § rendelkezései nem vonatkoznak, vagy a jelen törvény egyebütt nem tartalmaz eltérő rendelkezést, az 1901:XX. törvénycikknek a jogorvoslatokról szóló rendelkezései irányadók.
148. § Hatáskör.
A vámjövedéki kihágások megbüntetése a jövedéki büntető bíróságok, a szabálytalanságok (174. §) megbüntetése a vámhatóságok hatáskörébe tartozik.
A vámhatóság az 1909:XI. tc. 95. §-a értelmében a vámjövedéki kihágás miatt indított vizsgálatot megszüntetheti.
149. § Más törvények alkalmazása.
Amennyiben a jelen törvény máskép nem rendelkezik, a vámjövedéki kihágásokra a kihágásokról szóló büntetőtörvénykönyv (1879:XI. törvénycikk), a bünvádi eljárásra pedig a közadók kezeléséről szóló 1909:XI. tc. IX. fejezetének rendelkezései irányadók.
150. § A törvény visszaható ereje.
A jelen törvény büntető rendelkezéseit az életbelépése előtt előkövetett vámjövedéki kihágásokra is alkalmazni kell, ha az elkövetés idejében érvényben volt jogszabályoknál enyhébbek.
151. § Kísérlet.
Egyebekben a kísérletre az 1878:V. tc. általános része IV. fejezetének rendelkezései irányadók.
152. § Bűnrészesek büntetése.
A tettesre meghatározott büntetés alá esik a felbujtó és a bűnsegéd is (1878:V. tc. 69. §).
153. § Fiatalkorú bűntettesek.
Az ellen, aki a vámjövedéki kihágás elkövetésekor életének tizenkettedik évét már meghaladta, de tizennyolcadik évét még nem töltötte be (fiatalkorú), ha megvolt a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége, az 1908:XXXVI. tc. 17. §-ában meghatározott intézkedéseket lehet alkalmazni.
Ha a fiatalkorúnak, megfelelő vagyona vagy keresete van és a cselekmény elkövetésekor életének tizenötödik évét már betöltötte, a jelen törvényben megállapított pénzbüntetéseket is ki lehet rá szabni. Ha a pénzbüntetést nem lehet behajtani, a jövedéki büntető bíróság azt az 1908. évi XXXVI. tc. 17. §-ában meghatározott más intézkedéssel helyettesíti.
A jelen törvénynek az elkobzásra (159. §), a dologi szavatosságra (161. §) és a harmadik személyek szavatosságára (157. §) vonatkozó rendelkezései a fiatalkorú által elkövetett vámjövedéki kihágásra is érvényesek.
Szabálytalanság (174. §) miatt pénzbírságot fiatalkorúval szemben is lehet alkalmazni. A jelen § előbbi bekezdéseinek rendelkezései erre az esetre nem irányadók.
154. § A törvény nem tudása.
Amennyiben a jelen törvény egyes rendelkezéseiből más nem tűnik ki, a jelen törvénynek, a vámtarifának, az ezek végrehajtása tárgyában kiadott, úgyszintén a behozatali, kiviteli és átviteli tilalmakra vonatkozó rendeleteknek nem tudása a büntethetőséget nem zárja ki.
155. § Halmazat.
Ha vámjövedéki kihágást más törvény szerint büntetés alá eső cselekménnyel együtt követnek el, a különböző törvényekben meghatározott büntetéseket külön-külön kell alkalmazni.
Ha vámmentes, de behozatali, kiviteli vagy átviteli tilalom alatt álló árú vagy valamely államegyedárúsági tárgy csempészete, illetve az ezzel kapcsolatos orgazdaság vagy bűnpártolás egyúttal más törvény alá is esik, csak a súlyosabb büntetést megállapító törvényt kell alkalmazni. A jelen törvénynek az elkobzásra (159. §), a dologi szavatosságra (161. §), a harmadik személyek szavatosságára (157. §) és a szigorított vámjövedéki felügyeletre (168. §) vonatkozó rendelkezései azonban ebben az esetben is érvényesek.
Ha valamely cselekmény a jelen törvénynek több büntető rendelkezését sérti, ezek közül azt kell alkalmazni, amely a legsúlyosabb büntetést, a büntetési nemnek különbözősége esetében pedig a legsúlyosabb büntetési nemet állapítja meg. Nem lehet alkalmazni azonban a büntetésnek alacsonyabb mértékét, sem enyhébb büntetési nemet, mint amilyent a cselekményre alkalmazható többi büntető rendelkezés megszab. Az elkobzásra és a harmadik személyek szavatosságára vonatkozó szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha azoknak a cselekményre alkalmazható rendelkezései közül csak egyiknek értelmében van is helyük.
Ha ugyanaz a személy több önálló vámjövedéki kihágást követett el, a pénzbüntetést minden egyes vámjövedéki kihágás miatt külön kell megállapítani. Ha több eset miatt kellene fogházbüntetést alkalmazni, összbüntetést kell kiszabni, s e végből a legsúlyosabb cselekményre kiszabott fogházbüntetést egy évvel fel lehet emelni. Az elkobzást, illetve harmadik személyek szavatosságát abban az esetben is meg kell állapítani, ha ennek csak az egyik büntető rendelkezés értelmében van is helye.
156. § Pénzbüntetés és pénzbírság.
A pénzbüntetés és pénzbírság legkisebb összege két korona.
Ha az árú értékét vagy az árú után járó vámtartozást megközelítőleg sem lehet megállapítani, a bíróság tízezer koronáig terjedhető pénzbüntetést szabhat ki.
A pénzbüntetés behajthatatlansága esetére fogházbüntetést kell kiszabni, még pedig két koronától húsz koronáig terjedhető összeg helyett egy-egy napi fogházat. Ez a fogházbüntetés halmazat esetében sem haladhat meg két évet.
A jelen törvényben összegszerűen meghatározott pénzbüntetések és pénzbírságok összegeit aranykoronában kell érteni. A pénzügyminiszter időről-időre rendelettel állapítja meg, hogy a törvényes fizetési eszköznek milyen összege felel meg egy aranykoronának. Az átszámítás tekintetében az az időpont irányadó, amikor a pénzbüntetést lefizetik vagy behajtják.
Az 1878:V. tc. 92. §-át vámjövedéki kihágások eseteiben is alkalmazni lehet, de a pénzbüntetést ilyenkor sem lehet a jelen törvényben az egyes kihágásokra megállapított legkisebb mértéken alul kiszabni.
A pénzbírságot behajthatatlanság esetében sem lehet szabadságvesztésbüntetésre átváltoztatni.
157. § Harmadik személyek szavatossága.
Azok a kereskedők, iparosok, mezőgazdák vagy másféle vállalkozók, akik üzemük céljaira árúkat hoznak be vagy visznek ki, vagy a vámterületen átszállítanak, azokért a pénzbüntetésekért, amelyeket alkalmazottaikra vagy tanoncaikra a szolgálatukban elkövetett vámjövedéki kihágásokért szabtak ki, valamint a jövedéki büntető eljárás költségeiért szavatossággal tartoznak, kivéve, ha a kihágást a vállalkozónak vagy helyettesének tudta nélkül követték el; ebben az esetben is ki kell mondani a szavatosságot, ha a vállalkozó vagy helyettese az alkalmazottnak vagy tanoncnak megválasztásánál vagy a felügyeletnél nem járt el a köteles gondossággal, vagy ha a cselekményből előnyhöz jutott.
Nyilvános szállítóintézetek szavatolnak az alkalmazottaikra a szolgálatuk közben elkövetett vámjövedéki kihágások miatt kiszabott pénzbüntetésekért és eljárási költségekért.
Minden más személy szavatol a felügyelete alatt álló vagy háznépéhez tartozó személyekre vámjövedéki kihágás miatt kiszabott pénzbüntetésekért és költségekért, kivéve, ha a kihágást tudta nélkül követték el, vagy ha a kihágásnak megakadályozása módjában nem állott.
158. § A személyes szavatosság érvényesítése.
Az ellen a harmadik személy ellen, akinek szavatosságát megállapították (157. §), ezt a szavatosságot csak akkor lehet érvényesíteni, ha a pénzbüntetést és az eljárási költségeket sem az elítélttől behajtani, sem a 161. § értelmében fedezetül szolgáló árúk vagy tárgyak értékesítése útján kiegyenlíteni nem lehet.
A pénzbüntetés behajthatatlansága esetére kiszabott fogházbüntetést egészen vagy részben végre lehet hajtani a nélkül, hogy a pénzbüntetés lefizetése iránt harmadik személyekkel szemben támasztható igényt érvényesíteni kellene.
159. § Elkobzás.
Ha a bíróság az árú elkobzását kimondja, a tulajdonjog átszállását attól az időponttól kell számítani, amikor a lefoglalás történt. A tulajdon átszállásával egyidejűleg harmadik személyeknek az árúra vonatkozó jogai megszűnnek.
Oly esetekben, amikor az elkobzást a 165. § második és harmadik bekezdésében meghatározott kivételtől eltekintve, bármely okból nem lehet foganatosítani, a helyett - az eset körülményeihez képest később hozott határozattal - a 164., 165., 169. és 170. §-okban meghatározott pénzbüntetésen felül az árú értékével egyenlő összegű pénzbüntetést kell kiszabni.
Ha valamely cselekmény miatt több személyt ítél el a bíróság, az elkobzást helyettesítő pénzbüntetést a reájuk kiszabott egyéb pénzbüntetések arányában fel kell közöttük osztani. Abban az esetben, ha nem egyszerre ítélik el őket, azokat, akiket később ítélnek el, egyelőre nem kell figyelembe venni. Ha azonban a korábbi ítélettel az elkobzás helyett kiszabott ily pénzbüntetést, illetve az annak helyébe lépő szabadságvesztésbüntetést még nem hajtották végre s az nem évült el, sem kegyelem útján el nem engedték, a későbbi ítéletben újabb felosztásnak van helye.
Az elkobzást a központi vámigazgatóság hajtja végre.
160. § Önállóan alkalmazott elkobzás.
Ha a csempészet miatt senkit sem lehet büntetni, az elkobzást önállóan kell kimondani, azonban a vámköteles árú elkobzását csak akkor, ha azt a 165. § második vagy harmadik bekezdése nem zárja ki.
A határkerületben, úgyszintén külföldről jövő vagy külföldre menő járóműveken talált árúkat, ha azokra kilencven napon belül senki sem támaszt igényt, szintén el kell kobozni, ha az eset körülményei arra mutatnak, hogy azokat csempészték vagy csempészni akarták.
A jelen §-ban meghatározott esetekben az elkobzást a bírói eljárás mellőzésével a központi vámigazgatóság is kimondhatja.
161. § Dologi szavatosság.
Ha a vámjövedéki kihágás tárgya elkobzás alá nem esik, az a pénzbüntetésnek és az eljárási költségeknek fedezetéül szolgál. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a bíróság elkobzás helyett a pénzbüntetésen felül a kihágás tárgyának értékével egyenlő összegű pénzbüntetést szabott ki, kivéve, ha a kihágás tárgya az elitéltnek vagy olyan személynek tulajdona, akinek szavatosságát a 157. § értelmében megállapították.
Az árú szállítására, csomagolására, vagy a kihágás palástolására szolgáló, ideiglenes őrizetbe vett, illetve lefoglalt tárgyak szintén a pénzbüntetésnek és az eljárási költségeknek fedezetéül szolgálnak. A lefoglalásra a 22. § rendelkezései irányadók. A dologi szavatosságnak nincs helye nyilvános szállítóintézet szállítóeszközeire, továbbá olyan tárgyakra, amelyekről kitűnik, hogy a tulajdonosuk a kihágásban nem részes, azzal kapcsolatban bűnpártolást nem követett el, sem abból előnyhöz nem jutott, sem a 157. § alapján személyes szavatosság nem terheli. Mellőzhető a dologi szavatosság megállapítása, ha az aránytalanul súlyos intézkedés lenne.
A dologi szavatosság alapján beszedett összeget elsősorban a vámtartozásnak és a vámtartozás behajtásával járó költségeknek a kiegyenlítésére kell fordítani, a pénzbüntetést és a bűnügyi költséget megelőzően.
162. § Vámfizetési kötelezettség vámjövedéki kihágás esetében.
A vámtartozás kiszabása és beszedése vámjövedéki kihágás vagy szabálytalanság esetében is, a büntető eljárástól függetlenül, a jelen törvénynek erre vonatkozó rendelkezései szerint történik.
163. § Elévülés.
Az elévülés kizárja a vámjövedéki büntető eljárás megindítását három év elteltével, szabálytalanságok eseteiben pedig egy év elteltével. Az elévülés a cselekmény elkövetésének napján kezdődik.
A vámjövedéki kihágás miatt jogerősen kiszabott büntetés, valamint a szabálytalanság miatt kiszabott pénzbírság végrehajtása öt év alatt évül el. Az elévülés azon a napon kezdődik, amelyen az ítélet, illetve a büntető határozat jogerőre emelkedett.
164. § Tiltott árú csempészete.
Tiltott árú csempészete miatt egy évig terjedhető fogházzal és az árú értékének kétszeresétől annak nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni azt.
a) aki olyan, akár vámköteles, akár vámmentes árút, melynek behozatala, kivitele vagy átvitele tilos, a tilalom ellenére a vámhivatal vagy a vámőrségi közegek elkerülésével, vagy valótlan árúbevallással, vagy a vámhivatal, illetve a vámőrség közegei megtévesztésével a vámhatáron szándékosan áthoz vagy átvisz,
b) aki behozatali tilalom alatt álló, de az utalási, raktározási vagy előjegyzési eljárásban a vámterületre beengedett, akár vámköteles, akár vámmentes árút a belföldön tilalom ellenére szándékosan szabadforgalomba hoz,
c) aki kiviteli tilalom alatt álló, de a visszautalójegyes vagy előjegyzési eljárásban külföldre kiengedett, akár vámköteles, akár vámmentes árút a kiviteli tilalom ellenére a megszabott határidő alatt a vámterületre szándékosan vissza nem hozza, illetőleg az engedélyben (88. §) meghatározott módozatok szerint a kiengedett árút helyettesítő árút a megszabott határidő alatt szándékosan be nem hozza.
A pénzbüntetés mellett az árú elkobzását is ki kell mondani, tekintet nélkül arra, hogy az az elitéltnek vagy másnak a tulajdona.
Nem büntethető az első bekezdés c) pontja alapján az, aki az ott említett árút a vámhatóság felhívására a kitűzött újabb határidő alatt a vámterületre visszahozza, illetőleg az azt helyettesítő árút behozza.
165. § Vámköteles árú csempészete.
Vámköteles árú csempészete miatt egy évig terjedhető fogházzal és ezenfelül a vámtartozás kétszeresétől annak nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni azt, aki vámköteles árút a megvámolás elől szándékosan elvon azzal, hogy az árút vámhivatal elé nem állítja, vagy azt ebből a célból foganatosított különös előkészülettel vagy másnemű fondorlattal eltitkolja, avagy a kötött forgalomban álló árút a törvény ellenére szándékosan a szabadforgalomba hozza. A pénzbüntetés mellett az árú elkobzását is ki kell mondani, tekintet nélkül arra, hogy az az elitéltnek vagy másnak a tulajdona.
Az árú elkobzását mellőzni lehet abban az esetben, ha az olyan személynek a tulajdona, aki a csempészetben nem részes, sem arra vonatkozólag bűnpártolást nem követett el és a csempészetből előnyhöz nem jutott, feltéve, hogy ezeket a körülményeket a jövedéki büntető eljárás késleltetése nélkül meg lehet állapítani.
Az elkobzást mellőzni lehet, ha az aránytalanul súlyos intézkedés lenne.
A két előbbi bekezdés esetében a jelen § első bekezdésében meghatározott pénzbüntetésen felül a csempészett árú értékével egyenlő pénzbüntetést is ki kell szabni.
166. § Vámmegrövidítés.
Aki szándékosan valamely árút az árúbevallás alkalmából nem jelöl meg, vagy az árú mennyiségét vagy, - az érték alapján történő vámkiszabás esetében, - az árú értékét a valóságosnál kisebbnek tünteti fel, vagy valamely árú minősége, származási vagy rendeltetési országa, vagy szándékolt felhasználása tekintetében valótlan adatokat vall be és ezzel a vámjövedéket megrövidíti, vagy aki szándékosan magának őt meg nem illető vámelőnyt szerez, azt vámmegrövidítés miatt egy évig terjedhető fogházzal és ezenfelül a megrövidített vámtartozás vagy a vámelőny kétszeresétől annak nyolcszorosáig terjedő pénzbüntetéssel kell büntetni.
167. § Súlyosabban minősülő esetek.
A fogházbüntetést hat hónaptól két évig terjedhető tartamban kell kiszabni:
1. ha a csempészetet előzetes megbeszélés alapján többen, együttesen követik el;
2. ha a tettes a csempészetet, illetve a vámmegrövidítést üzletszerűen vagy szokásszerűen űzi;
3. ha a csempész gépi vagy állati erő felhasználásával törekszik a saját vagy a csempészett tárgy feltartóztatását meghiúsítani, vagy a feltartóztatás megtörténte után ilyen módon igyekszik szabadulni, illetve a csempészett tárgyat kiszabadítani;
4. ha a csempész az ellenállás leküzdése céljából fegyvert visel;
5. ha tiltott árú kiviteli csempészetét közszükségleti cikkel követték el.
168. § Szigorított vámjövedéki felügyelet.
Azt, akit a bíróság üzletszerű vagy szokásszerű csempészet vagy vámmegrövidítés (167. § 2.) miatt elitélt, a központi vámigazgatóság a büntetés kitöltésétől számított legfeljebb három évi időtartamra szigorított vámjövedéki felügyelet alá helyezheti.
A szigorított vámjövedéki felügyelet alá helyezettel szemben a belső vámterületen is a 36. §-ban említett forgalmi korlátozásokat, vagy ezek közül egyet vagy többet lehet alkalmazni.
169. § Orgazdaság.
Aki más által csempészett árút, melynek ezt a minőségét tudja, vagyoni haszon végett megszerez, elrejt vagy elidegenítésére közreműködik, egy évig terjedhető fogházzal és ezenfelül a tiltott árú értékének kétszeresétől annak nyolcszorosáig, illetve a tilalom alá nem eső árú után járó vámtartozás kétszeresétől annak nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni. A pénzbüntetés mellett az árú elkobzását is ki kell mondani, tekintet nélkül arra, hogy az az elítéltnek vagy másnak a tulajdona. Tilalom alá nem eső árúknál a 165. § második és harmadik bekezdését megfelelően kell alkalmazni.
170. § Bűnpártolás.
Azt, aki a csempészetben bűnös egyénnek abból a célból, hogy a csempészetből származó hasznot neki biztosítsa, szándékosan segítséget nyújt, ha ez iránt vele nem a csempészet elkövetése előtt egyezett meg, a tiltott árú értékének egyszeresétől annak négyszereséig, illetve a tilalom alá nem eső árú után járó vámtartozás egyszeresétől annak négyszereséig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni.
Azt pedig, aki a nélkül, hogy a csempészet elkövetése előtt ez iránt megegyezett volna, a csempészetben bűnös egyénnek abból a célból nyújt szándékosan segítséget, hogy ez a büntetés elől meneküljön, háromszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni. A büntetés a csempészre kiszabható legsúlyosabb büntetés mértékét meg nem haladhatja. Az ily bűnpártolást nem lehet büntetni, ha azt a tettesnek valamely hozzátartozója (1878:V. tc. 78. §) követte el.
171. § A vámjövedéki felügyelet megnehezítése.
Azt, aki, bár csempészetre irányuló szándék nélkül, szándékosan vagy gondatlanul
1. kényszerítő szükség nélkül megszegi az árúnak a vámhatár átlépésére vonatkozó korlátozó rendelkezéseket (33-34. §),
2. a határkerületben a forgalmi korlátozások (36. §) ellenére árút beszerez, szállít, tart vagy elidegenít,
3. tiltott vagy vámköteles árút a vámterületre bejövő járóművön meg nem engedett módon helyez el (95. §),
4. tiltott vagy vámköteles árút a vámhatár átlépése után, azonban a határszéli vámhivatal elérése előtt, illetve olyan árút, melynek kilépését igazolni kell, a kiléptető vámkezelés után, de a vámhatár elérése előtt kényszerítő szükség nélkül a járóműből kirak vagy kidob:
a vámjövedéki felügyelet megnehezítése miatt a tiltott árú értékének egyszeresétől annak négyszereséig, illetve a tilalom alá nem eső árú után járó vámtartozás egyszeresétől annak négyszereséig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni.
172. § A vám veszélyeztetése.
Azt, aki gondatlanul valamely árút az árúbevallás alkalmával egyáltalában nem jelöl meg, vagy az árú mennyiségét a valóságosnál kisebbnek tűnteti fel, vagy valamely árú minősége, származási vagy rendeltetési országa, vagy szándékolt felhasználása tekintetében valótlan adatokat vall be, abban az esetben, ha ezáltal a vámjövedék megrövidítése következhetik be, vagy valaki jogosulatlan vámelőnyhöz juthat, a vám veszélyeztetése miatt a veszélyeztetett vámtartozás vagy az elérhető vámelőny kétszeresétől annak négyszereséig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni.
Amennyiben a cselekmény a 166. § szerint nem minősül, a jelen § első bekezdésében megszabott büntetés alá esik az is, aki olyan árút, amelyre vámmentességet vagy vámkedvezményt kapott, a vámhatóság engedélye nélkül szándékosan vagy gondatlanul olyan célra használ, amely a vámmentesség vagy vámkedvezmény feltételeinek nem felel meg.
173. § Zársértés.
Az, aki a vámigény biztosítása céljából alkalmazott hivatalos zárt szándékosan megsérti, leveszi vagy kicseréli, az 1878:V. tc. 360. §-ában megállapított büntetés alá esik.
A vámhivatali zár helyett alkalmazott vasúti hivatalos zárat az előbbivel egyenlőnek kell tekinteni.
174. § Szabálytalanságok.
Azt, aki ennek a törvénynek vagy az ennek alapján kiadott rendeleteknek rendelkezéseit szándékosan vagy gondatlanul a 164-167. és a 169-173. §-ok alá nem eső cselekménnyel megszegi, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, szabálytalanság miatt száz koronáig terjedhető pénzbírsággal kell büntetni. Ide tartozik az az eset is, amikor nyilvános szállítóintézet alkalmazottja vámárút gondatlanságból vámkezelés nélkül kiad.
A pénzbírság háromszáz koronáig terjedhet, ha a tettes a szabályok megszegésével a vámigazgatás vagy a vámőrség közegét szolgálatának teljesítésében szándékosan vagy gondatlanul megakadályozza.
175. § Kisajátítás.
A törvényhozás felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a jelen törvény 36. §-ában említett létesítményeket, amennyiben a jelen törvény életbelépésekor már megvannak és a vámhatár áttekinthetését vagy a forgalom ellenőrzését megnehezítik, a szükséghez képest kisajátítás útján az államkincstár számára megszerezhesse és ezután eltávolíthassa.
176. § A tettenérői jutalék új szabályozása.
A törvényhozás felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a tettenérői jutalék kérdését rendeletileg szabályozhassa.
177. § A pénz értékében beálló változások hatása.
A törvényhozás felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a 139. §-ban megállapított értékhatárt a pénz értéke változásának arányában felemelhesse, illetőleg leszállíthassa.
178. § A törvény hatálya.
A törvényhozás felhatalmazza a pénzügyminisztériumot, hogy a jelen törvény életbeléptetésének napját rendelettel állapíthassa meg.
Jelen törvény hatálybalépésének napjával az 1889:XXVIII. törvénycikknek a határvámügyekre vonatkozó rendelkezései, az 1920:XV. tc. 1. § 6. pontjának ez a része: „vagy a minisztérium tilalma ellenére külföldre vagy az ország megszállott területére kivisz (árúcsempészet)”, valamint egyáltalában a jelen törvény rendelkezéseivel ellentétben álló más törvényes határozmányok és rendelkezések hatályukat vesztik.
179. § A törvény végrehajtása.
A jelen törvény végrehajtásával a törvényhozás a pénzügyminisztert bízza meg, aki az érdekelt miniszterekkel egyetértve jár el.
