1. § A magyar állam törvényei közé iktattatnak a Csehszlovák Köztársasággal kötött pénzügyi és hitelügyi egyezmények és megállapodások a jegyzőkönyvekkel, a függelékekkel és a vonatkozó általános zárójegyzőkönyvvel együtt. És pedig:
1. az egyenes adók tekintetében a belföldi és a külföldi adóztatás kiegyenlítése, különösen a kétszeres adóztatás elhárítása céljából kötött egyezmény;
2. a biztosító magánvállalatokkal szemben követendő kölcsönös eljárás és a magyar és osztrák koronában kötött régi életbiztosítási szerződéseknek a trianoni szerződés 198. Cikke értelmében való pénzügyi szabályozása tárgyában kötött egyezmény;
3. a letétek szabad rendelkezésre bocsátása és az értékpapirokból és azok szelvényeiből eredő kötelezettségek teljesítésének módja tárgyában kötött egyezmény;
4. a régi, osztrák és magyar koronában keletkezett követeléseknek és tartozásoknak összeírása tárgyában kötött megállapodás.
Az adóügyi egyezmények és a vonatkozó zárójegyzőkönyvnek eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
A Magyar Királyság és a Csehszlovák Köztársaság attól a kívánságtól vezéreltetve, hogy az egyenes adók tekintetében a belföldi és külföldi adóztatást mindkét államban kiegyenlítsék, különösen pedig, hogy a kétszeres adóztatást elhárítsák és adóügyekben a kölcsönös jogi és hatósági segélynek alapjait megteremtsék, elhatározták, hogy e tárgyban egyezményt kötnek.
Az e célra kinevezett meghatalmazottak:
a Magyar Királyság részéről: Ottlik Iván Őnagyméltósága, belső titkos tanácsos, kamarás, államtitkár;
a Csehszlovák Köztársaság részéről: Dr. Bohumil Vlasák, a pénzügyminisztérium első osztályfőnöke,
jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következőkben állapodtak meg:
1. Cikk. A földterületek, épületek és jelzálogos követelések, valamint az ezekből eredő jövedelem csakis abban az államban vonandók egyenes adók alá, amelyben az ingatlan fekszik.
2. Cikk. (1) Haszonhajtó vállalatok (haszonhajtó foglalkozások), valamint az ezekből eredő jövedelem csakis abban az államban vonandók egyenes adók alá, amelyben a vállalat (foglalkozás) folytatására szolgáló üzlettelep van.
(2) Üzlettelepeknek tekintendők: fiókok, műhelyek, bevásárlási és eladási telepek, raktárak, irodák és egyéb olyan üzleti berendezések, melyekkel maga a vállalkozó, ennek üzletrészese, cégvezetője vagy más állandó megbizottja üzletműködést folytat.
(3) Ha egy és ugyanazon vállalatnak mindkét állam területén vannak üzlettelepei, úgy az egyenes adók mindegyik állam területén csakis a belföldi üzlettelepekből folytatott üzlet mérvéhez képest állapítandók meg.
(4) A haszonhajtó vállalatokhoz hasonló elbánás alá esnek a társas üzletekben való részesedések is, - a bányarészvények, részvények, részjegyek és egyéb értékpapirok kivételével.
(5) A fenti határozmányok a házaló- és vándoripar megadóztatására nem vonatkoznak.
3. Cikk. A 2. Cikknek határozmányai a tudományos, művészi, irodalmi, tanítói vagy nevelői működésből, az orvosok, ügyvédek, építészek, mérnökök hivatásos foglalkozásából, valamint más szabad foglalkozásból származó keresetre csak annyiban nyernek alkalmazást, amennyiben a hivatásos működés a másik államban helyhez kötötten (üzlettelepről) történik.
4. Cikk. A közpénztárakból (állami, tartományi, megyei, járási, városi és községi pénztárakból stb.) fizetett szabályszerűen visszatérő járandóságok vagy támogatások, melyek jelenlegi vagy korábbi szolgálatteljesítésre vagy hivatásos működésre való tekintettel állapíttattak meg (fizetések, nyugdíjjárandóságok, várakozási illetékek, ellátások és hasonlók) csakis abban az államban vonandók egyenes adók alá, amelyből a kifizetés történik.
5. Cikk. (1) Amennyiben a magyar és a csehszlovák államnak a járadékadóról, illetve a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvényei szerint a kamatok, nyereségrészesedések és más tőkehozadékok megadóztatása levonás útján történik, az adó csakis azt az államot illeti, amelynek területén a levonást ezen törvények szerint eszközölni kell. Ha a főtelep az egyik államban, a fiók pedig a másik államban van, úgy a fióktelep üzeméből származó kamatok után az adólevonás csak annak az államnak a javára teljesíthető, amelyben a fióktelep fekszik.
(2) A tantiémekre eső adót csakis abban az államban kell beszedni, amelyben a tantiémet fizető vállalatnak székhelye van.
6. Cikk. (1) Egyebekben magyar vagy csehszlovák állampolgárok csakis abban az államban vonhatók egyenesadók alá, amelyben lakóhelyük és ilyennek hiányában, amelyben tartózkodási helyük van.
(2) Ha az adókötelesnek mind a két államban van lakóhelye, úgy az abban az államban levő lakóhely mérvadó, amelynek az illető állampolgára; olyan személyekre vonatkozólag, akiknek mind a két államban van, vagy egyik államban sincs állampolgárságuk, a magas szerződő felek fenntartják maguknak, hogy esetről-esetre külön megállapodásokat létesítsenek.
(3) A jelen egyezmény értelmében lakóhelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol valakinek oly körülmények között van lakása, melyekből a lakás megtartásának szándékára lehet következtetni.
(4) A jelen egyezmény értelmében tartózkodási helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol valaki olyan körülmények között tartózkodik, amelyekből arra a szándékára lehet következtetni, hogy ezen a helyen vagy ebben az országban nemcsak átmenetileg időzik.
7. Cikk. (1) Az 1. Cikknek és a 2. Cikk 1-4. bekezdésének, valamint a 6. Cikknek határozmányai a jogi személyekkel szemben is alkalmazandók; az ilyen személyeknél lakóhely gyanánt a székhelyet és ilyennek hiányában a központi igazgatás helyét kell tekinteni.
(2) Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az ingatlanokból származó hozadék és a jelzálogos követelések kamatai a jogi személyekre vonatkozó külön kereseti adóba be ne vonassanak.
8. Cikk. (1) A hadinyereségadó (hadiadó) kivetése szempontjából a jelen egyezmény 1-4., 6. és 7. Cikkében foglalt határozmányok értelemszerűen alkalmazandók.
(2) A belföldi társulatok adóköteles nyereségtöbbletének (hozadéktöbbletének) kiszámításánál a hadinyereségadóra (hadiadóra) vonatkozó törvényeknek megfelelően, a békebeli nyereség megállapítása céljából a magyar 1916:XXIX. és 1918:IX. törvénycikkek megfelelő rendelkezései szerint, továbbá az 1916. évi április 16-án kelt osztrák császári rendelet (R. G. Bl. 103. szám) 2. §-ának második bekezdése és 5. §-a, valamint az 1918. évi február 16-án kelt törvény (R. G. Bl. 66. szám) szerint, a vállalatba fektetett tőkerész azon százaléka számítandó ki, amely megfelel annak az aránynak, amely a társaság összes saját tőkéje és ennek a tőkének a másik állam területére eső része között fennáll.
(3) A részvényekből vagy üzletrészekből eredő bevételi többletnek levonása az 1916:XXIX. törvénycikk 8. §-a, illetve az 1918:IX. törvénycikk 10. §-a, nemkülönben az 1916. évi április 16-iki rendelet 8. §-a, valamint az 1918. évi február 16-iki törvény 7. §-a szerint az olyan társulatoknál is meg van engedve, amelyek anyaintézetüktől el vannak választva és amelyeknek székhelye a másik állam területén van.
9. Cikk. (1) A magyar állam területén beszedendő vagyonváltságok és a csehszlovák államban beszedendő vagyonadó egyenlő természetű adónemeknek tekintendők.
(2) Ezen adóknak kivetésénél a következő alapelvek szerint kell eljárni:
1. Az 1. és 2. Cikkben említett vagyontárgyak, különösen még az árúraktárak is, az ezen cikkekben foglalt határozmányok szerint, tehát abban az államban vonandók vagyonváltság (vagyonadó) alá, amelyben vannak.
2. A részvénytársaságok és szövetkezetek megadóztatását illetőleg a két szerződő állam mindegyikében erre vonatkozólag érvényben levő szabályok irányadók; az ezen rendelkezések végrehajtása során előálló esetleges méltánytalanságok kölcsönös egyetértés útján fognak kiküszöböltetni.
3. Letétek, folyószámlakövetelések és készpénzletétek, valamint külföldi pénznemek és külföldi értékpapirok - amennyiben a két állam törvényeinek alkalmazásából kétszeres adóztatás állana elő - csak abban az államban esnek vagyonváltság (vagyonadó) alá, amelyet az adóztatás a 6. és 7. Cikk szerint megillet.
4. Egyebekben a vagyonváltságot (vagyonadót) illetőleg a két állam mindegyikében érvényben lévő határozmányok korlátlanul nyernek alkalmazást.
10. Cikk. Még nem rendezett hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak oly elbánás alá esnek, mintha az örökhagyó még életben volna.
11. Cikk. A Magas Szerződő Felek diplomáciai, konzuli és egyéb képviselői, amennyiben ezek a képviselők hivatásos tisztviselők és az elfogadó államban hivatalukon kívül semminemű hasznot hajtó foglalkozást nem folytatnak, továbbá a hozzájuk beosztott tisztviselők, valamint az ő szolgálatukban és tisztviselőik szolgálatában álló személyek az elfogadó államban mentesek az egyenes adók alól. A mentesség csak annyiban áll be, amennyiben az említett személyek a küldő állam polgárai. A mentesség nem terjed ki az 1-4. Cikkekben említett vagyonokra és jövedelmekre, továbbá az 5. Cikkben megjelölt levonás útján beszedendő adókra.
12. Cikk. A 11. Cikknek határozmányai értelemszerűen nyernek alkalmazást a Magas Szerződő Felek valamelyikének vám- és vasúti igazgatásánál szolgálatban álló olyan személyekkel szemben is, akik ezen igazgatásoktól megbízást nyertek a másik állam területén fekvő helyen kifejtendő hivatalos működésre és csak amiatt laknak ott, továbbá a velük közös háztartásban élő hozzátartozóikkal és házi cselédeikkel szemben, amennyiben a megjelölt személyek a küldő állam polgárai.
13. Cikk. A dunai hajózási vállalatok hajózási üzemük után csakis abban az államban vonandók kereseti adó alá, amelyben székhelyük van.
14. Cikk. A Magas Szerződő Felek pénzügyminiszterei felhatalmazást nyernek arra, hogy azoknak a méltánytalanságoknak elkerülése céljából, amelyek a jelen szerződés alkalmazásából előállhatnak vagy el nem háríttattak volna, megállapodást létesítsenek az egyezmény módosítása vagy kiegészítése iránt; ez különösen azokra az esetekre vonatkozik, amelyek a vagyonváltságnál (vagyonadónál) a megállapított forduló napok különbözőségéből állhatnak elő.
15. Cikk. A Magas Szerződő Felek kölcsönösen segélyt nyujtanak egymásnak a jelen egyezmény tárgyául szolgáló adók kivetési alapjának megállapításánál, valamint a kézbesítések ellátásánál. A végrehajtás közelebbi módozatai tekintetében a két pénzügyminiszter jegyzékváltás útján fog megállapodni.
16. Cikk. Amennyiben a két állam valamelyikében vagyonzárlatok állanak fenn olyan személyekkel szemben, akik a jelen szerződés határozmányai szerint nem tartoznak vagyonadó alá, ezeket a vagyonzárlatokat a fél kérelmére fel kell oldani.
17. Cikk. Jelen egyezmény alkalmazást nyer:
a) a vagyonváltságra (vagyonadóra);
b) az egyéb egyenesadókra, az 1919. évi január hó elsejével kezdődő időszakra vonatkozólag.
18. Cikk. (1) Jelen egyezmény meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok Budapesten mielőbb kicseréltetnek. Jelen egyezmény a megerősítés napjával lép életbe és érvényben marad felmondásig. Abban az esetben, ha az egyezmény felmondása, amihez a két állam bármelyikének joga van, valamely évnek július hó 1. napja előtt következik be, úgy az egyezmény már a következő első naptári év, különben pedig a következő második naptári év január elsejével veszíti el kötelező erejét.
(2) A megerősített egyezmény a két állam mindegyikének hivatalos törvénygyűjteményében az irányadó francia szövegben közzé lesz teendő.
Készült francia nyelven, két eredeti példányban, amelyekből mindkét kormánynak átadatott egy-egy példány.
Az egyenesadók tekintetében a belföldi és külföldi adóztatás kiegyenlítése, különösen a kétszeres adóztatás elhárítása céljából a Magyar Királyság és a Csehszlovák Köztársaság között mai napon kötött egyezmény aláírása előtt közvetlenül az alulírott meghatalmazottak a következő kölcsönös nyilatkozatokat tették, amelyek az egyezmény integráns részét alkotják:
1. Jelen egyezmény értelmében egyenesadóknak tekintendők mindkét részről a jövedelmek, hozadékok és vagyonok után járó állami adók. A kételyeket abban a tekintetben, vajjon valamely adó a jelen egyezményben tárgyalt adónemek egyikéhez tartozik-e, a két állam pénzügyminiszterei egyetértően fogják eloszlatni.
2. A 9. Cikk szövegezésénél a magyar 1921:XV. és XLV. törvénycikkek, valamint a törvénygyűjtemény 309. számába felvett 1920. évi április hó 8-iki csehszlovák törvény (a vagyonnövekedési adót érintő határozmányok kivételével - dávka z prirustku na majetku -) vétettek figyelembe.
3. A 14. Cikk második mondatába felvett rendelkezésnek célja mérsékelni az esetleges kétszeres megadóztatást, ha a két államban irányadó forduló napok közé eső időszakban a lakóhelyre (tartózkodási helyre) vagy bizonyos meghatározott vagyonrészek fekvési helyére vonatkozólag a kivetésre irányadó és megállapítható változás következett be. (Pl. valaki, akinek összes vagyonadóköteles vagyona 1919 március 1-én egy prágai házból állott, eladja a házát és az eképp nyert pénzt egy budapesti bankba helyezi, ahol az vagyonváltság alá kerül).
4. A Csehszlovák Köztársaság állampolgárai Magyarországon a vagyonváltság tekintetében semmiesetre sem részesülhetnek kedvezőtlenebb elbánásban, mint általában a szövetséges és társult hatalmak állampolgárai.
5. Magyar részről megállapítást nyert, hogy az 1920. évben a csehszlovák állampolgárok hátrányára foganatosított zárlat a magyar pénzügyminisztériumnak 1922. évi április hó 1-én 9506. szám alatt kelt rendeletével feloldatott.
6. A csehszlovák vagyonadónak a jelzálogos követelések után való megállapításánál az ezen követelések alapján kibocsátott záloglevelek levonási tételként kezelendők.
7. Azt a kérdést, hogy a pénzügyi hatóságok a jelen egyezmény végrehajtása céljából mily mértékben léphetnek közvetlenül érintkezésbe egymással, a két pénzügyminiszter egyetértőleg fogja szabályozni.
A jelenlevő meghatalmazottak és pedig
a Magyar Királyság részéről: Ottlik Iván, belső titkos tanácsos és kamarás, államtitkár;
a Csehszlovák Köztársaság részéről: Dr. Bohumil Vlasák, a pénzügyminisztérium első osztályfőnöke,
jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik közlése után a következőkben állapodtak meg:
I. Mindkét szerződő állam ugyanoly bánásmódban fogja részesíteni a másik állam területén székhellyel bíró biztosító magánvállalatokat, mint bármely más harmadik állam hasonló vállalatait. Az azonos bánásmód vonatkozik a biztosító magánvállalatok, illetőleg azok fiókjai (képviseletei, főügynökségei, ügynökségei stb.) üzleti működésének engedélyezésére, továbbá azok üzleti működésére, valamint azokra az adókra, illetékekre, díjakra és egyéb közterhekre, amelyeknek ezek a vállalatok alá vannak vetve.
A fenti rendelkezések nem érintik a trianoni szerződés 255. Cikkében foglalt határozmányokat.
II. Azok a biztosító magánvállalatok, amelyeknek székhelye a két állam egyikének területén van és amelyek 1919. február 26-ika előtt a másik állam területén üzleti tevékenységet fejtettek ki, a másik államban ebből az üzleti működésből származó állományukat (portefeuille) szabad választásuk szerint valamely ott engedélyezett belföldi biztosító magánvállalatra ruházhatják át. Az illetékes felügyelő hatóságok az ezekre az átruházásokra vonatkozó magán megegyezéseket jóvá fogják hagyni, amennyiben azok az engedményes vállalat államában érvényben levő törvényes rendelkezéseknek megfelelnek.
III. Azok a biztosító magánvállalatok, amelyeknek székhelye Magyarországon van és amelyek 1919. február 26-ika előtt a Csehszlovák Köztársaság területén életbiztosításokat kötöttek, központi intézetük vagy bármely államban levő fiókjaik útján fentemlített időpont előtt kötött és a Csehszlovák Köztársaságra eső élet- és járadékbiztosítási szerződéseiket (beleértve a balesetjáradékbiztosításokat is) - a következőkben csehszlovák állománynak nevezve - egyéb életbiztosítási állományuktól külön fogják választani. Az 1919. február 26-ika előtt esedékessé vált életbiztosítások (járadékrészletek) a jelen egyezmény értelmében nem sorolandók a csehszlovák állományba.
Az érdekelt magyar biztosító magánvállalatok az állomány szétválasztásánál és az említett életbiztosítási szerződésekből eredő kötelezettségeik rendezésénél a jelen egyezmény IV-X. Cikkeiben foglalt rendelkezések szerint fognak eljárni.
Ha az illető vállalat csehszlovák állományát a jelen egyezmény II. Cikke értelmében valamely csehszlovák biztosítótársaságra ruházza át, az erre vonatkozó magánmegegyezéseknek szintén meg kell felelniök ezeknek a rendelkezéseknek.
IV. 1. A csehszlovák állományba a biztosított állampolgárságára való tekintet nélkül azok a szerződések sorolandók, amelyeknél a biztosított állandó lakhelye (ha jogi személyről van szó, székhelye) úgy 1919. február 26-án, mint 1922. december 31-én a Csehszlovák Köztársaság területén volt. Nem sorolandók a csehszlovák állományba azokra a biztosítottakra vonatkozó szerződések, akik 1922. december 31-én nem lévén csehszlovák állampolgárok, a jelen egyezmény életbelépésétől számított 4 hónapon belül ezen besorolás ellen felszólalnak.
2. Azok a szerződések, amelyeknél a biztosított állandó lakóhelye (székhelye) a fentemlített időpontok egyikében vagy mindkét időpontban nem a Csehszlovák Köztársaság területén volt, abban az esetben sorolandók a csehszlovák állományba, ha a biztosított 1922. december 31-én csehszlovák állampolgár volt és
a) úgy az 1919. február 26-ika, mint az 1922. december 31-ike előtt legutoljára esedékes díjat az illető magyar vállalatnak valamely a Csehszlovák Köztársaság területén levő képviseleténél fizette,
b) vagy a biztosított az a) pontban említett díjakat fenntartással valamely nem a Csehszlovák Köztársaság területén levő képviselőségnél fizette és a jelen egyezmény életbelépésétől számított három hónapon belül szerződésének a csehszlovák állományba való besorolását kéri,
c) vagy amennyiben az a) alatt említett díjak fizetésére halasztás engedélyeztetett és a biztosított a jelen egyezmény életbelépésétől számított három hónapon belül szerződésének a csehszlovák állományba való besorolását kéri.
Ezek a határozmányok a járadékbiztosításokra értelemszerűen alkalmazandók.
Ha a kötvény az 1919. február 26-ika és 1922. december 31-ike közötti időpontban esedékessé vált vagy visszavásároltatott, a fentemlített (1. és 2. pont) 1922. december 31-iki második forduló nap helyébe a kötvény esedékességének, illetőleg visszavásárlásának napja lép.
A fenti szabályoktól eltérőleg nem sorolhatók be a csehszlovák állományba azok a szerződések, amelyeknél a biztosított saját elhatározásából 1919. február 26. óta a díjakat magyar vagy osztrák koronában fizette vagy a biztosító-vállalat a beállott esedékességeket (visszavásárlásokat stb.) az igényjogosult beleegyezésével magyar vagy osztrák koronában folyósította.
V. A csehszlovák állományba lesznek besorolandók a IV. Cikk összes határozmányainak megfelelően azok a magyar vagy osztrák hadikölcsöncímletekre szóló életbiztosítások (hadikölcsönbiztosítások), amelyek 1922. december 31-én érvényben állottak. Ezeket a biztosításokat a III. Cikkben említett magánmegegyezések létesítése alkalmával készpénzbiztosításokra kell átváltoztatni, oly módon, hogy a biztosítás kezdetétől 1922. december 31-ig esedékes, illetőleg fizetett (mellékilletékek nélkül számbavett) díjak 75%-át egyszeri díjként kell számításba venni.
VI. A jelen egyezmény IV. és V. Cikkeiben megállapított csehszlovák állomány technikai tartalékai az 1922. december 31-ével számítandók ki és csehszlovák koronában mutatandók ki, amely alkalommal az 1919. február 26-ika óta esedékessé vált kiegyenlítések figyelembe veendők.
A díjtartalékok kiszámítása, a kamatszolgálat és a használandó halandósági táblázatok stb. tekintetében azok az alapelvek irányadók, amelyek a volt osztrák-magyar monarchia mindkét államában honos biztosító magánvállalatoknál az életbiztosítási díjtartalékok megállapítása tekintetében érvényben voltak.
Az V. Cikkben említett biztosításoknál technikai tartalékként az az összeg veendő, amely a biztosítás kezdetétől 1922. december 31-ig esedékes, illetőleg lefizetett díjak 75%-ának felel meg.
VII. A VI. Cikk szerint kiszámítandó technikai tartalékok, valamint azoknak 1922. december 31-étől a fentemlített magánmegegyezések életbelépéséig esedékes kamatai fedezetéül az alanti sorrendben a következő értékek (aktivák) használandók:
a) a Csehszlovák Köztársaság által kibocsátott államadóssági címletek;
b) a csehszlovák állományba tartozó életbiztosítási kötvénykölcsönök;
c) a Csehszlovák Köztársaság területén levő ingatlanok;
d) oly nyilvános vagy magánintézetek (pénzintézetek stb.) által kiadott pupilláris címletek (záloglevelek, községi kötvények stb.), amelyeknek székhelye a Csehszlovák Köztársaság területén van;
e) a trianoni szerződés 186. Cikkének 1. pontjában, illetőleg a st. germaini szerződés 203. Cikkének 1. pontjában említett államadóssági címletek, amennyiben ezek a békeszerződések fentemlített rendelkezései szerint a Csehszlovák Köztársaság államadósságához tartoznak;
f) a trianoni szerződés 186. Cikkének 2. pontjában, illetőleg a st. germaini szerződés 203. Cikkének 2. pontjában említett államadóssági címletek és pedig:
1. oly címletek, melyek a Csehszlovák Köztársaság nosztrifikálási bélyegzőjével vannak ellátva,
2. oly címletek, melyek a békeszerződések fentemlített cikkeinek végrehajtásaképen eszközölt megkülönböztető megjelöléssel nincsenek ellátva.
A jelen cikk f) 2. pontjában említett címletek névértékének az összege, melyet az érdekelt magyar biztosító magánvállalatok a csehszlovák állomány technikai tartalékai fedezetéül felhasználhatnak, az 50.000,000 koronát nem haladhatja meg.
VIII. Amennyiben az előző cikkben említett értékek a csehszlovák állomány technikai tartalékai teljes fedezetére nem volnának elégségesek, a hiányzó összeg fedezetéül a trianoni szerződés 188. Cikkében, illetőleg a st. germaini szerződés 205. Cikkében említett államadóssági címletek használhatók fel. A Csehszlovák Köztársaság ezekkel a címletekkel saját törvényes rendelkezései szerint fog eljárni.
IX. A VII. Cikk a), d), e) és f) 1. pontjaiban említett értékek névértékükkel veendők számításba.
A VII. Cikk c) pontjában említett aktivák értékelése a fentemlített magánmegegyezéseknek tartatik fenn.
A VII. Cikk f) 2. pontjában említett címletek névértékük szerint veendők számításba, minden koronát egy csehszlovák koronának számítva.
X. A jelen egyezmény életbelépése után a fentemlített magyar biztosító magánvállalatok a csehszlovák állományba tartozó biztosítási szerződésekből eredő kötelezettségeiket 1919. február hó 26-tól kezdve csehszlovák koronában fogják teljesíteni, minden magyar vagy osztrák koronáért egy csehszlovák koronát számítva, feltéve, hogy az említett vállalatok csehszlovák állományának technikai tartalékai a VII. és VIII. Cikkekben említett aktivák által teljesen fedezve lesznek.
Ez a rendelkezés a biztosítottak díjfizetése és a kötvénykölcsönök visszafizetése tekintetében is értelemszerűen alkalmazandó.
XI. A Csehszlovák Köztársaság kormánya a VII. Cikk f) 2. pontjában említett címleteket abban a mérvben, amelyben azok a technikai tartalékok fedezete céljából 1922. december 31-ével szükségesek lesznek, legfeljebb 50.000,000 korona névérték erejéig teljes névértékben nosztrifikálni fogja. E címletek szelvényei közül a Csehszlovák Köztársaság kormánya a békeszerződések életbelépése után esedékessé vált szelvényeket be fogja váltani.
XII. A jelen egyezmény életbelépésétől számított hat hónapon belül mindkét állam felügyelő hatóságai mindkét szerződő állam területén tartandó vizsgálatok útján meg fogják az érdekelt biztosító magánvállalatoknál állapítani, vajjon a jelen egyezmény III. Cikkében említett magánmegegyezések a fenti megállapodásoknak (IV-X.) megfelelően jöttek-e létre. Az esetleges eltérések a jelen egyezmény életbelépésétől számított tizenkét hónapon belül helyesbítendők.
XIII. A Magyar Királyság kormánya meg fogja engedni, hogy az említett magánmegegyezések értelmében a csehszlovák állomány technikai tartalékai fedezetéül használandó értékek, amennyiben ezek az értékek a magyar állam területén vannak, a Csehszlovák Köztársaság területére kivitessenek.
A Csehszlovák Köztársaság kormánya az értékek bevitelét illetékmentesen fogja engedélyezni.
XIV. Ha valamely a jelen egyezmény határozmányai alá tartozó magyar biztosító magánvállalat a jelen egyezmény életbelépésétől számított négy hónapon belül nem létesítene a csehszlovák állománya tekintetében valamely a III. Cikkben említett magánmegegyezést, illetőleg, ha a felügyelőhatóságok ezeket a magánmegegyezéseket nem hagynák jóvá, a két állam szóban levő felügyelő-hatóságai a mindkét államban fennálló törvényes rendelkezések alapján közös megegyezéssel mind a két állam biztosítottjai érdekében a szükséges intézkedéseket meg fogják tenni.
XV. A III-XIV. Cikkben foglalt határozmányok a vonatkozó viszontbiztosítási szerződésekre értelemszerűen alkalmazandók.
XVI. A III. Cikkben említett magánmegegyezéseknek a csehszlovák felügyelő-hatóság által való jóváhagyása által az illető magyar biztosító magánvállalatok az illető biztosítottakkal szemben minden kötelezettségüktől mentesülnek.
A Csehszlovák Köztársaság kormánya a Magyar Királyság kormányát erről értesíteni fogja.
XVII. A III-V. Cikkek határozmányai értelemszerűen azoknak a biztosító magánvállalatoknak a magyar életbiztosítási állományára is alkalmazást nyernek, amelyeknek székhelye ezidőszerint a Csehszlovák Köztársaság területén van és 1919. február 26-a előtt a Magyar Királyság területén (XX. Cikk) életbiztosításokat kötöttek. Ezeknek az állományoknak a technikai tartalékai készpénzre változtatandók át és a szóban levő magyar és osztrák koronákban kötött régi biztosítási szerződések magyar koronában teljesítendők.
XVIII. Ez az egyezmény a trianoni szerződésnek 198. Cikkében foglalt a biztosító-vállalatokra vonatkozó határozmányai tekintetében a két állam között létrejött pénzügyi szabályozásnak tekintendő. Ennek folytán saját belföldi biztosító-vállalatait illetően mindkét állam lemond arról a jogáról, hogy az említett cikk határozmányaihoz képest a Jóvátételi Bizottsághoz szabályozásoknak
Ez a rendezés nem vághat elébe egyéb pénzügyi szabályozásoknak és a békeszerződés határozmányait nem érinti.
XIX. A jelen egyezményben foglalt határozmányok végrehajtásának megkönnyítése céljából - a jelen egyezmény életbelépése napjától számított 4 héten belül - mindkét állam törvényes rendelkezések útján a következő intézkedéseket fogja foganatosítani.
Minden oly követelés tekintetében folyamatban levő vagy megindítandó bírói eljárás, mely oly élet-, járadék-, vagy balesetbiztosítási szerződésekből ered, amely szerződések 1919 február hó 26-ika előtt köttettek és magyar és osztrák koronára szólnak, a jelen egyezmény életbelépésétől számított négy hónapi időre felfüggesztendő, amennyiben mint hitelező és mint adós egyfelől oly biztosító magánvállalat (annak bárhol levő fiókját beleértve), melynek székhelye a szerződő két állam egyikének területén van és másrészt a másik állam valamely állampolgára vagy oly személy szerepel, akinek a másik állam területén van állandó lakóhelye, illetőleg székhelye.
Ily követelések tekintetében biztosítási vagy kielégítési végrehajtás nem lesz foganatosítható; a már folyamatban levő ily intézkedéseket hivatalból fel kell függeszteni.
Az az időszak, amely alatt a jelen cikk második bekezdésében említett követelések tekintetében a bírói eljárás fel lesz függesztve, sem az elévülési időbe, sem a jogok érvényesítésére vonatkozó eljárás megindítására megszabott törvényes határidőbe be nem számítható.
A Csehszlovák Köztársaság kormánya kijelenti, hogy hajlandó a jelen cikk első bekezdésében említett négy havi határidőnek egy évre való meghosszabbításába beleegyezni, abban az esetben, ha valamennyi, a jelen egyezmény határozmányai alá eső biztosító-vállalat a III. Cikkben említett magánmegegyezést meg fogja kötni.
XX. Mindenütt, ahol a jelen egyezményben államterületről van szó, ezen kifejezés alatt az illető államterület oly terjedelemben értendő, ahogyan azt a trianoni, st. germaini és versaillesi szerződések megállapították, illetve, ahogy az ezen szerződések alapján az érdekelt államok között létrejött egyezmények és végrehajtási intézkedések meghatározták, vagy meghatározni fogják.
XXI. Minden a jelen egyezményből kifolyóan a két kormány között felmerülő vitás kérdésben választott bíróság dönt. A két kormány mindegyike egy tagot jelöl ki az említett bíróságba.
Mindkét döntőbíró közös megegyezéssel elnököt választ. Ha az elnök személyében nem jön létre megegyezés, az utóbbit a Svájci Szövetségi Tanács Elnöke jelöli ki.
Ez a bíróság dönt az eljárás költségei tekintetében is.
XXII. A jelen egyezmény a megerősítő okiratoknak a két állam között Budapesten leendő kicserélése napján lép életbe.
Kiállíttatott két eredeti francia példányban, amelyekből mindegyik kormánynak átadatott egy példány.
Jelenlevő meghatalmazottak
a Magyar Királyság részéről: Ottlik Iván, belső titkos tanácsos, kamarás, államtitkár;
a Csehszlovák Köztársaság részéről: Dr. Bohumil Vlasák, a pénzügyminisztérium első osztályfőnöke.
Közvetlenül a mai napon kötött egyezmény aláírása előtt a Magyar Királyság kormányának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának alulírott meghatalmazottjai a következőkben állapodtak meg, illetőleg a következő nyilatkozatokat tették:
1. § Az egyezmény I. Cikkében említett államok alatt azok a harmadik államok is értendők, amelyekhez a volt osztrák-magyar monarchia területéből valamely részt csatoltak, vagy melyek a monarchia feldarabolásából keletkeztek.
2. § A Magyar Királyság kormánya annak a kívánságának adott kifejezést, hogy az egyezmény II. Cikkének második bekezdéseként a következő határozmány vétessék fel:
„Amennyiben az említett vállalatok állományukat (portefeuille) egy a másik államban alakuló új vállalatra akarják átruházni, az az állam az új vállalat működésének engedélyezését csak abban az esetben tagadhatja meg, ha a vállalat a belföldi törvényes kellékeknek (előirásoknak) nem felelne meg”.
A Csehszlovák Köztársaság kormánya a Magyar Királyság kormányának ezt a kívánságát tárgytalannak nyilvánítja az általa már megadott engedélyekre való tekintettel. Az itt még tekintetbe jövő egyetlen biztosító-vállalatnak, a pozsonyi „Domov általános biztosító részvénytársaság”-nak a Csehszlovák Köztársaság kormánya az engedélyt a jelen egyezmény megkötésével kapcsolatban legközelebb meg fogja adni.
3. § Mindkét állam kormánya minden rendelkezésére álló eszközzel oda fog hatni, hogy az egyezmény III. Cikkében említett magánmegegyezések mielőbb, de legkésőbb az egyezmény életbelépésétől számított négy hónapon belül megköttessenek.
4. § Csehszlovák Köztársaság kormánya kijelenti, hogy az egyezmény VII. Cikkének f) 2. pontjában említett azokat a címleteket, amelyek Magyarország, Ausztria vagy az osztrák-magyar monarchia valamely engedményes államának nosztrifikálási bélyegzőjével már elláttattak, amelyek felülbélyegzése azonban az illető állam által utólag semmisnek nyilváníttatott (denosztrifikáltatott) felül nem bélyegzetteknek fogja tekinteni.
Ha a jelen egyezmény végrehajtása alkalmával szükségessé válnék a VII. Cikk f) 2. pontjában említett s a Magyar Királyság vagy a Csehszlovák Köztársaság által már felülbélyegzett címleteknek utólagos nosztrifikálása vagy denosztrifikálása, a szerződő felek a Jóvátételi Bizottság idevonatkozó hozzájárulását fogják szükség esetén kérelmezni.
5. § A Magyar Királyság kormánya a budapesti Gazdák biztosító-szövetkezete egy beadványa alapján közölte a csehszlovák kormánnyal, hogy ez a szövetkezet egész csehszlovák állományát a vonatkozó technikai tartalékokkal együtt már a jelen egyezmény aláírása előtt a „Kárpátia mezőgazdasági biztosító-szövetkezet Szlovákia és Ruszkakrajna részére” nevű pozsonyi vállalatnak adta át.
A csehszlovák kormány ezt a közlést tudomásul veszi és az ügyet az eredeti vonatkozó okmányoknak a „Gazdák” szövetkezete által való benyujtása után jelen egyezmény határozmányai alapján gondos vizsgálat tárgyává fogja tenni, amely alkalommal e szövetkezet jogos érdekeit szem előtt fogja tartani.
Ez a zárójegyzőkönyv, amely a ma megkötött egyezménnyel egyidejűleg fog megerősíttetni, ezen egyezmény szerves részének tekintendő és ennek megfelelően ugyanoly hatálya és érvénye lesz.
Minek hiteléül mindkét állam meghatalmazottjai a jelen, két eredeti francia példányban kiállított jegyzőkönyvet, amelyek közül mindegyik kormánynak átadatott egy példány, sajátkezű aláírásukkal látták el.
A letétek szabad rendelkezésre bocsátása és az értékpapirokból és azok szelvényeiből eredő kötelezettségek teljesítésének módja tárgyában kötött egyezményről szóló jegyzőkönyvnek, magának az egyezménynek és mellékletének francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Jelenlévő meghatalmazottak:
a Magyar Királyság részéről: Ottlik Iván Őnagyméltósága, belső titkos tanácsos és kamarás, államtitkár;
a Csehszlovák Köztársaság részéről: Dr. Bohumil Vlasák a pénzügyminisztérium első osztályfőnöke.
A Szerződő Felek kiküldöttei kormányaik jóváhagyásától feltételezetten a jelen jegyzőkönyv A) függelékét képező egyezményben állapodtak meg, amely egyezménynek tárgyát a letétek szabad rendelkezésre bocsátása és az értékpapirokból és azok szelvényeiből eredő kötelezettségek teljesítésének módja képezi. Ami ezen egyezménynek magyarázatát, illetve végrehajtását illeti, a kiküldöttek a B) függeléket képező jegyzék szövegében, valamint a következőkben állapodtak meg:
1. A két kormány megegyezik abban, hogy mindkét államban a másik Szerződő Félnek állampolgárai a letétekre vonatkozó adatoknak közlése tekintetében azonos jogokkal bírjanak, mint a saját állampolgárai. Következésképen mindkét kormány, a területükön hatályos törvények keretén belül, arra fog törekedni, hogy a kereskedelmi társaságok és szövetkezetek a másik államban lévő érdekelt felekkel, ezeknek kérésére a letéteikre vonatkozó összes adatokat közöljék.
2. „Pénzintézet” kifejezés alatt a hitelszövetkezetek is értendők.
3. Jelen egyezmény rendelkezései az I., illetve II. Cikkben meghatározott feltételek fennforgása esetén az állami hatóságok letéteire is vonatkoznak. Az esetben, ha az ilyen letétekben lévő értékek tulajdonjogát illetőleg kétely áll fenn, a szabad rendelkezésre bocsátás csak a tulajdonjognak jogérvényes megállapítása után történhetik meg.
4. A két kormány kölcsönösen egymás tudomására fogja hozni, hogy melyek azok a hatóságok, amelyek az előterjesztett tulajdonjogi bizonyítékok tekintetében határozni illetékesek (az egyezmény III. Cikke), és kölcsönösen megigéri egymásnak, hogy a tulajdonjog bizonyítására előterjesztett bizonyítékokat jóindulattal fogja elbírálni.
A jelen jegyzőkönyv francia nyelven készült, két eredeti példányban, amelyekből mindkét kormánynak átadatott egy-egy példány.
A jelenlévő meghatalmazottak és pedig:
a Magyar Királyság részéről: Ottlik Iván Őnagyméltósága, belső titkos tanácsos és kamarás, államtitkár;
a Csehszlovák Köztársaság részéről: Dr. Bohumil Vlasák a pénzügyminisztérium első osztályfőnöke,
jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következőkben állapodtak meg:
I. Cikk. 1. A magyar királyi kormány kötelezettséget vállal az iránt, hogy a nyilt, zárt vagy safe-ben elhelyezett oly letéteket, amelyek a szabad rendelkezésre bocsátásuk iránt előterjesztett kérelem napján a magyar állam területén bármely hatóságnál, állampénztárnál, közjegyzőnél vagy pénzintézetnél vannak elhelyezve, az azokat terhelő költségek megtérítése után a jelen egyezményben megállapított feltételek mellett minden korlátozás nélkül szabad rendelkezésre bocsátja, amennyiben az említett letétek értékpapírokat, betétkönyveket, részjegykönyveket, részjegyeket, biztosítási kötvényeket és egyéb okmányokat, továbbá külföldi pénzeket, vert vagy veretlen (feldolgozott vagy fel nem dolgozott) nemes fémeket, gyöngyöket és drágaköveket tartalmaznak, ha igazoltatik a következő körülmények fennforgása:
a) hogy a felsorolt értékek az 1921. év július hó 26. napján olyan természetes személyek tulajdonát képezték, akik a kérelem előterjesztésének napján a trianoni, illetve a st. germaini szerződés alapján csehszlovák állampolgárok és akiknek a Magyar Királyság területén lakóhelyük nincs. A felszabadítás szempontjából nem tesz különbséget az, vajjon a tulajdonos a csehszlovák állampolgárságot a trianoni vagy a st. germaini szerződés rendelkezései értelmében, illetve ezen szerződések alapján kötött vagy kötendő egyezmények értelmében ipso facto, avagy a trianoni szerződés 62. Cikke vagy a st. germaini szerződés 76. Cikke alapján hatósági engedély vagy opció útján szerzi meg, vagy pedig
b) hogy a felsorolt értékek az 1921. év július hó 26-ik napján oly jogi személyeknek és más hasonló önálló gazdasági alanyoknak tulajdonát képezték, amelyeknek székhelye az 1921. év július hó 26-ik napján a Csehszlovák Köztársaság területén volt. Hogy ez a rendelkezés hagyományokra, adományokra, ösztöndíjakra (bourses) és alapítványokra, továbbá törvényhatóságokra és községekre mennyiben alkalmazható, azt ezen cikknek 6. és 7. pontjai szabályozzák.
Ha a letétben lévő értékek az 1921. év július hó 26-ik napja óta megszakítás nélkül valamely a jelen cikk első bekezdésében említett letéteményesnél csehszlovák állampolgár letétjeként őriztettek, ez esetben a tulajdon további bizonyításra nem szorul. Ellenbizonyításnak helye van. Egyéb esetekben - az 1919. évi március hó 1. napjáig szerzett értékeket illetőleg - elegendők a vagyonváltság céljából benyujtott összeírási ívek. (A csehszlovák kormánynak 1919. évi március hó 12-én kelt T. és R. Gy. 126. számában közzétett rendelete). Minden egyéb értékek tekintetében teljes hitelű bizonyítékok nyujtandók hivatalos bizonyítványok, kereskedelmi könyvek vagy egyéb perrendszerű okiratok által.
A magyar királyi kormány egyéb letéteknek szabad rendelkezésre bocsátására is kötelezi magát, ha a fentemlített módon teljes hitelű bizonyítékok nyujtatnak.
Amennyiben a jelen egyezmény rendelkezései szerint valamely eset még nem tisztázódott volna, úgy a magyar királyi kormány a hozzá intézendő kérelmeket figyelemmel a gazdasági élet szükségleteire, a lehető legrövidebb időn belül és a kérelmekhez fűződő gazdasági érdekek jóakaratú tekintetbe vételét biztosítva, megnyugvást keltő módon fogja elintézni.
Hogy a jelen cikknek rendelkezései a magyar államadóssági címletekre mennyiben nyernek alkalmazást, arról a jelen egyezmény VI. Cikke intézkedik.
2. A magyar királyi kormány nem köteles oly jogi személyeknek és más hasonló önálló gazdasági alanyoknak letéteit szabad rendelkezésre bocsátani, amelyeknek magyar jogi személyiségét a trianoni szerződés vagy más, ezen szerződés alapján a két állam között kötendő egyezmények értelmében a jövőben el kell ismerni.
Az olyan értékek tekintetében, amelyek valamely árvaszék (gyámpénztár) tulajdonát képezik, vagy ilyen által kezeltetnek, külön egyezmény fog köttetni.
3. A szabad rendelkezésre bocsátás iránti kérvény az ezen cikk első bekezdésében említett annál a letéthelynél, amelynél a letét őriztetik, vagy a kérelmező lakóhelye (székhelye) szerint illetékes csehszlovák elsőfokú adóhatóságnál (adóhivatalnál, pénzügyigazgatóságnál) nyujtandók be; ezek kötelesek a kérvényt 14 nap alatt a letét őrzési helye szerint illetékes m. kir. pénzügyigazgatóságnak (Budapesten a m. kir. adófelügyelőnek) megküldeni.
A m. kir. pénzügyminiszter négy hónappal a jelen egyezmény életbelépése után a szabad rendelkezésre bocsátás iránti kérelemnek további előterjesztésére 60 napi záros határidőt tűzhet ki, amiről a csehszlovák kormány előzetesen értesítendő. Ilyen záros határidő kitűzése esetén azoknak a személyeknek, akik a csehszlovák állampolgárságot hatósági engedély vagy opció útján szerzik meg, a hatósági engedély elnyerésétől, illetve az opciónyilatkozat elfogadásától számítva minden esetre három hónapi határidő áll rendelkezésükre, mely határidőn belül a szabaddá tételre irányuló kérelmet előterjeszthetik.
4. Amennyiben a felszabadítandó értékek nem volnának magyar letéthelyek tényleges őrizetében, hanem a magyar állam területén kívül feküdnének, a magyar királyi kormány arra kötelezi magát, hogy a szükséges rendelkezési okmányoknak kiállítását, illetve kiszolgáltatását megengedi, illetve elrendeli.
5. A jelen cikk értelmében felszabadítandó értékek sem vagyonadóval, sem bármilyen más adóval nem terhelhetők meg. Az állami közigazgatás egyéb oly intézkedései is, amelyek a szabad rendelkezésre bocsátást megnehezítenék vagy lehetetlenné tennék, kizárandók. Az ezen céllal ellentétes biztosító és más hasonló intézkedéseket a magyar királyi kormány hatályon kívül fogja helyezni.
Ha csehszlovák állampolgár 1920. évi december hó 20-ik napja után valamely Magyarországon vagyonváltság fizetésére köteles személytől az 1914. év július hó 28-ik napja előtt kibocsátott oly magyar államadóssági címleteket (háború előtti államadóssági címleteket) szerzett meg, amelyek után annak idején a magyar vagyonváltság nem rovatott le, ily esetben a vagyonváltságot a tényleges kiszolgáltatás előtt le kell róni.
Más olyan értékeknél, melyeket valamely csehszlovák állampolgár magyar állampolgártól 1920. évi december hó 20-ik napja után szerzett meg, a kérelmező a tényleges kiszolgáltatás előtt az előző birtokost (név és lakóhely szerint) írásban megnevezni köteles, ha az értékek nem voltak a fentemlített napon az I. Cikk 1. pontjában említett valamely letéthelyen nyilt letétben vagy megszerzésük nem a tőzsdén, vagy nem az I. Cikk 1. pontjában említett személyek valamelyikétől történt.
Valamennyi esetben a megszerzés módja hiteltérdemlően igazolandó.
6. Ezen egyezménynek rendelkezései a hagyományoknak, adományoknak, ösztöndíjaknak (bourses) és alapítványoknak letéteire is megfelelően alkalmazandók, amennyiben a trianoni szerződés 249. Cikke alapján vagy más a Magyar Királyságra nézve kötelező módon megállapítást nyer, hogy az illető értékek a Csehszlovák Köztársaságot illetik meg.
Ezen letétek tekintetében a 60 napi záros határidő (a jelen cikk 3. pontja) csak azon a napon veheti kezdetét, amelyen a most említett megállapítást jogérvényesen megtörténik.
7. A trianoni szerződés értelmében egész területükkel a Csehszlovák Köztársasághoz csatolt törvényhatóságoknak és községeknek letéteit, amennyiben az ebben az egyezményben megállapított feltételek fennforognak, a magyar királyi kormány ugyancsak szabad rendelkezésre fogja bocsátani.
8. Szabad rendelkezésre bocsátás alatt a jelen egyezmény értelmében a kormányhatósági kiszolgáltatási és kiviteli engedélyt kell érteni. Ez a kiszolgáltatási és kiviteli engedély semmiképen sem érinti az érvényben levő magán- vagy közigazgatási jog szerint megítélendő azt a kérdést, vajjon a letéteményesek részéről az értékek kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettség fennforog-e, és a kiszolgáltatás mely személyek (letevő, tulajdonos, záloghitelező) kezéhez teljesítendő.
9. A jelen cikk 1. pontjában felsorolt értékeket ezen egyezmény értelmében akkor is letéteknek kell tekinteni, ha azokat a jelenlegi letéteményesnél nem letéti szerződés alapján helyezték el, hanem a csehszlovák állam területéről bármely okból kerültek a magyar állam területére.
10. A magyar királyi kormány a célból, hogy a csehszlovák személyek a jelen egyezmény értelmében szabaddá teendő olyan értékpapíroknak, amelyek óvadékul vagy más hasonló célra szolgáltak vagy valamely más okból lekötve (vinkulálva) voltak, szabad birtokába jussanak, kötelezettséget vállal arra, hogy a szükséges előzetes eljárást (devinkulálást) lehetőség szerint egyszerűsíti és meggyorsítja.
A netalán a csehszlovák állam területén lévő lekötött háború előtti államadóssági címletek tekintetében a m. kir. kormány kötelezi magát, hogy a szükséges adatokat a csehszlovák kormány rendelkezésére bocsátja, esetleg annak kívánságára a megfelelő címleteket az önköltség megtérítése ellenében kiállítja és kiszolgáltatja.
II. Cikk. 1. A Csehszlovák Köztársaság kormánya kötelezettséget vállal aziránt, hogy nyilt, zárt vagy safe-ben elhelyezett oly letéteket, melyek a rendelkezésre bocsátásuk iránt előterjesztett kérelem napján a csehszlovák állam területén bármely hatóságnál, állampénztárnál, közjegyzőnél vagy pénzintézetnél vannak elhelyezve, az azokat terhelő költségek megtérítése után a jelen egyezményben megállapított feltételek mellett minden korlátozás nélkül szabad rendelkezésre bocsátja, amennyiben az említett letétek értékpapirokat, betétkönyveket, részjegykönyveket, részjegyeket, biztosítási kötvényeket és egyéb okmányokat, továbbá külföldi pénzeket, vert vagy veretlen (feldolgozott vagy fel nem dolgozott) nemes fémeket, gyöngyöket és drágaköveket tartalmaznak, ha igazoltatik a következő körülmények fennforgása:
a) hogy a felsorolt értékek az 1921. évi július hó 26. napján olyan természetes személyeknek tulajdonát képezték, akik a kérelem előterjesztésének napján magyar állampolgárok és akiknek a Csehszlovák Köztársaság területén lakóhelyük nincs és pedig abban az esetben is, ha az illető személyek már a trianoni szerződés életbelépte előtt magyar állampolgárok voltak, vagy őket a magyar állampolgárság a trianoni szerződés avagy az ennek alapján kötött vagy kötendő egyezmények értelmében gyakorolt opció révén illeti meg, vagy pedig
b) hogy a felsorolt értékek az 1921. évi július hó 26-ik napján oly jogi személyeknek és más hasonló önálló gazdasági alanyoknak tulajdonát képezték, amelyeknek székhelye 1921. évi július hó 26-ik napján a Magyar Királyság területén volt. Hogy ez a rendelkezés hagyományokra, adományokra, ösztöndíjakra (bourses) és alapítványokra, továbbá törvényhatóságokra és községekre mennyiben alkalmazható, az ezen cikknek 6. és 7. pontjai szabályozzák.
Ha a letétben lévő értékek 1921. évi július 26-ik napja óta megszakítás nélkül valamely, a jelen cikk első bekezdésében említett letéteményesnél magyar állampolgár letéteként őríztettek, ez esetben a tulajdon további bizonyításra nem szorul. Ellenbizonyításnak helye van. Egyéb esetekben az 1920. évi december hó 20-ik napjáig szerzett értékeket illetőleg elegendők az adó- és vagyonváltságbevallásoknak a pénzügyi hatóságok által hitelesített másolatai. Minden egyéb értékek tekintetében hivatalos bizonyítványok, kereskedelmi könyvek vagy egyéb perrendszerű okiratok által teljes hitelű bizonyítékok nyujtandók.
A csehszlovák kormány egyéb letéteknek szabad rendelkezésre bocsátására is kötelezi magát, ha a fentemlített módon teljes hitelű bizonyítékok nyujtatnak.
Amennyiben a jelen egyezmény rendelkezései által egyes esetek még nem nyertek elintézést, úgy a Csehszlovák Köztársaság kormánya a hozzá intézendő kérelmeket, figyelemmel a gazdasági élet szükségleteire, a lehető legrövidebb időn belül és a kérelmekhez fűződő gazdasági érdekek jóakaratú tekintetbe vételét biztosítva kielégítő módon fogja elintézni.
Hogy a jelen cikknek rendelkezései a magyar államadóssági címletekre mennyiben nyernek alkalmazást, arról a jelen egyezmény VI. Cikke intézkedik.
2. A csehszlovák kormány nem köteles oly jogi személyeknek és más hasonló önálló gazdasági alanyoknak letéteit szabad rendelkezésre bocsátani, amelyeknek csehszlovák jogi személyiségét a trianoni szerződés vagy más ezen szerződés alapján a két állam között kötendő egyezmények értelmében a jövőben el kell ismerni.
Az olyan értékek tekintetében, amelyek valamely árvaszék (gyámpénztár) tulajdonát képezik vagy ilyen által kezeltetnek, külön egyezmény fog köttetni.
3. A szabad rendelkezésre bocsátás iránti kérvény az ezen cikk első bekezdésében említett annál a letéthelynél, amelynél a letét őriztetik vagy a kérelmező lakóhelye (székhelye) szerint illetékes magyar királyi pénzügyigazgatóságnál (Budapesten a m. kir. adófelügyelőnél) nyujtandó be; ezek tartoznak a kérvényt 14 nap alatt a letét őrzési helyére nézve illetékes csehszlovák alsófokú hatóságnak (adóhivatalnak, pénzügyigazgatóságnak) megküldeni.
A csehszlovák pénzügyminiszter 4 hónappal a jelen egyezmény életbelépése után a szabad rendelkezésre bocsátás iránti kérelmek további előterjesztésére 60 napi záros határidőt tűzhet ki, amiről a magyar királyi kormány előzetesen értesítendő. Ilyen záros határidő kitűzése esetében azoknak a személyeknek, akiket a magyar állampolgárság opció alapján illet meg, az opciónyilatkozat elfogadásától számítva minden esetre három hónapi határidő áll rendelkezésükre, mely határidőn belül a szabaddátétel iránti kérelmet előterjeszthetik.
4. Amennyiben a felszabadítandó értékek nem volnának csehszlovák letéthelyek tényleges őrizetében, hanem a csehszlovák állam területén kívül feküdnének, a csehszlovák kormány arra kötelezi magát, hogy a szükséges rendelkezési okmányok kiállítását, illetve kiszolgáltatását megengedi, illetve elrendeli.
5. A jelen cikk értelmében a felszabadítandó értékek sem vagyonadóval, sem bármilyen más adóval nem terhelhetők meg. Az állami közigazgatás egyéb oly intézkedései is, amelyek a szabad rendelkezésre bocsátást megnehezítenék vagy lehetetlenné tennék, kizárandók. Az ezen céllal ellentétes biztosító s más hasonló intézkedéseket a csehszlovák kormány hatályon kívül fogja helyezni.
Ha magyar állampolgár a kiszállítandó értékeket 1919. évi március hó 1. napja előtt szerezte meg, akkor az értékek a tényleges kiszolgáltatás előtt, amennyiben annak idején nem lettek volna bejelentve, összeírás céljából bejelentendők. Ennek az összeírásnak, amelyhez szükséges nyomtatványokat a csehszlovák kormány bocsátja rendelkezésre, nincs egyéb jelentősége, mint hogy az értékpapirok egyszerűen nyilvántartásba vétessenek.
Az 1919. évi március hó 1-ső napja után szerzett értékeknél a kérelmező a tényleges kiszolgáltatás előtt azok előző birtokosát (név és lakóhely szerint) írásban megnevezni köteles, ha az értékek nem voltak megszerzésük napján az I. Cikk 1. pontjában említett valamely letéthelynek nyilt letétjében, vagy megszerzésük nem a tőzsdén vagy nem az I. Cikk 1. pontjában említett személyek valamelyikétől történt.
Valamennyi esetben a megszerzés módja hitelt érdemlően igazolandó.
6. Ezen egyezménynek rendelkezései a hagyományoknak, adományoknak, ösztöndíjaknak (bourses) és alapítványoknak letéteire is megfelelően alkalmazandók, amennyiben a trianoni szerződés alapján vagy más a Csehszlovák Köztársaságra nézve kötelező módon megállapítást nyer, hogy az illető értékek a Magyar Királyságot, illetve magyar állampolgárokat illetik meg.
Ezen letétek tekintetében a 60 napi záros határidő (a jelen cikk 3. pontja) csak azon a napon veheti kezdetét, melyen a most említett megállapítás jogérvényesen megtörténik.
7. A trianoni szerződés értelmében egész területükkel a Magyar Királyságban maradt törvényhatóságok és községek letéteit, amennyiben az ebben az egyezményben megállapított vonatkozó feltételek fennforognak, a csehszlovák kormány ugyancsak szabad rendelkezésre fogja bocsátani.
8. Szabad rendelkezésre bocsátás alatt a jelen egyezmény értelmében a kormányhatósági kiszolgáltatási és kiviteli engedélyt kell érteni. Ez a kiszolgáltatási és kiviteli engedély semmiképen sem érintheti az érvényben lévő magán vagy közigazgatási jog szerint megítélendő azt a kérdést, vajjon a letéteményesek részéről az értékek kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettség fennforog-e, és a kiszolgáltatás mely személyek (letevő, tulajdonos, záloghitelező) kezéhez teljesítendő.
9. A jelen cikk első pontjában felsorolt értékeket ezen egyezmény értelmében akkor is letéteknek kell tekinteni, ha azokat a jelenlegi letéteményesnél nem letéti szerződés alapján helyezték el, hanem azok a magyar állam területéről bármely okból kerültek a csehszlovák állam területére.
10. A Csehszlovák Köztársaság kormánya abból a célból, hogy magyar személyek a jelen egyezmény értelmében szabaddá teendő olyan értékpapíroknak, amelyek óvadékul vagy más hasonló célra szolgáltak vagy valamely más okból lekötve (vinkulálva) voltak, szabad birtokába jussanak, kötelezettséget vállal arra, hogy a szükséges előzetes eljárást (devinkulálást) lehetőség szerint egyszerűsíti és meggyorsítja.
III. Cikk. Annak megállapítása, vajjon a jelen egyezmény I. és II. Cikke értelmében szükséges bizonyítékokat szolgáltatták-e, minden más hatóság közreműködésének kizárásával annak az államnak kormánya által megjelölt hatóságot illeti meg, amelynek területén a letét őriztetik. Elutasító határozatokat meg kell indokolni. A felettes pénzügyminisztériumhoz mint felügyeleti hatósághoz - amennyiben ez nem maga a megállapítást eszközlő hatóság - panasznak természetesen helye van.
Összesített, azaz olyan letéteknél, amelyek a letétel körülményeinél (konszignáció, külön borítékok stb.) fogva mint ilyenek ismerhetők fel, a szabad rendelkezésre bocsátás iránti kérelmet a letevő (pl. pénzintézet) terjesztheti elő, aki azonban kérvényéhez kimutatást (konszignációt) tartozik minden esetre csatolni és minden kikért értékre nézve kimutatni köteles, hogy a jelen egyezmény I., illetve II. Cikkében foglalt feltételek fennforognak.
IV. Cikk. A trianoni szerződés 249. és 250. Cikke rendelkezéseinek fenntartásával mindkét kormány arra kötelezi magát, hogy a másik Magas Szerződő Fél polgárait e jelen egyezmény tárgyát képező értékek tekintetében nem fogja kedvezőtlenebb elbánásban részesíteni, mint saját állampolgárait.
Valamennyi 1919. évi február hó 26-ik napja óta esedékessé vált olyan követelést (tőke, kamat, osztalék stb.), amely magyar birtokban lévő csehszlovák értékpapirokból ered, tekintet nélkül arra, hogy ezek az értékpapirok magyar vagy csehszlovák területen őriztetnek, az értékpapiroknak a következő bekezdésben szabályozott összeírása és felülbélyegzése után teljes egészében és minden levonás nélkül kell kiegyenlíteni.
Ezeknek az értékpapiroknak utólagos összeírása és felülbélyegzése céljából a csehszlovák kormány ennek az egyezménynek az életbelépése napjától számitott 6 hónapi határidőt fog engedélyezni és egyszersmind megfelelő intézkedést fog tenni aziránt, hogy a magyar állam területén lévő értékpapiroknak összeírása és felülbélyegzése a Magyarországon működő csehszlovák külképviseleti hatóságoknál megtörténhessék. Ez az utólagos felülbélyegzés a csehszlovák kormány által annak idején foganatba tett megjelöléssel teljesen azonos módon fog történni.
A Magyarországon működő csehszlovák külképviseleti hatóságok a Magyarországon letétben levő csehszlovák értékpapirokat szelvényutalványaikkal és az 1923. évi május hó 10-ik napjáig esedékessé vált szelvényeikkel valamely magyar állampolgárnak, mint azok tulajdonosának kérelmére a csehszlovák összeírási bélyegzővel el fogják látni, ha a tulajdonos hitelt érdemlően igazolja, hogy az érvényben levő rendelkezéseknek megfelelően (csehszlovák T. és R. Gy. 126/1919. szám)
a) ezek az értékpapirok 1919. évi március hó 12-ik napján, úgyszintén azóta is megszakítás nélkül a Csehszlovák Köztársaság területén kívül voltak letétben és hogy
b) az a magyar állampolgár, aki ezeknek az értékpapiroknak a tulajdonosa, az 1918. évi március hó 12-ik napjától 1919. évi március hó 12-ik napjáig terjedő időközben bizonyos ideig a Csehszlovák Köztársaság jelenlegi területén kívül tartózkodott.
Ez az igazolás hatósági bizonyítvány, kereskedelmi könyvek vagy egyéb perrendszerű bizonyítékok útján történhetik.
Mindazonáltal számolva a gazdasági élet követelményeivel és az 1918. és 1919. években Magyarországon uralkodott állapotokra tekintettel, a csehszlovák kormány méltánylást érdemlő esetekben, amelyeknek jóakaratú elbírálása a csehszlovák pénzügyminisztérium részére tartatik fenn, a valószínűség bizonyítását meg fogja engedni. Méltánylandók lesznek többek között: az összeg csekély volta, a tulajdonos szűkös anyagi viszonyai, az a körülmény, hogy a tulajdonos feltétlenül hitelt érdemlő személy, valamint különösen azok az esetek, amelyekben volt magyar közhivatalnokok a régebben felsőmagyarországi, jelenleg a Csehszlovák Köztársasághoz tartozó területről Magyarországba költöztek át. Az utóbbi eseteket illetőleg a csehszlovák kormány a Magyarországon működő csehszlovák külképviseleti hatóságokhoz megfelelő, oly értelmű utasítást fog kibocsátani, amelynek alapján ezek a hatóságok közvetlenül minden más hatóság közreműködésének kizárásával a jelen bekezdés intencióinak megfelelően fognak eljárni.
Ha mégis előfordulnának elutasítások, - amelyeket a vonatkozó határozatokban indokolni kell - úgy az elutasításnak a trianoni szerződés 250. Cikke értelmében a magyar állampolgárokat megillető jogok fenntartásával az a következménye, hogy az 1923. évi május hó 10-ik napjáig esedékessé vált szelvényeket, valamint az utólagos felülbélyegzésre nem bocsátott értékpapiroknak eddig a napig kisorsolt darabjait nem fogják beváltani. Egyéb jogokat (elővételi jogok stb.) az elutasítás nem érint. Az 1923. évi május hó 10-ik napja utáni időre vonatkozólag az ilyen értékpapír az említett szelvények és kisorsolt címletek kivételével, az értékpapír névértéke után számított félszázalék (1/2%) kezelési illeték lefizetése ellenében a tulajdonos kérelmére szintén utólagos felülbélyegzésre bocsátandó.
A csehszlovák bélyegzővel való felülbélyegzés pusztán csak ellenőrzési megjelölésnek tekintendő és a magyar királyi kormány intézkedni fog aziránt, hogy ez a megjelölés sem az értékpapírok és az esedékes kamatok beváltásánál, sem más kapcsolatos jogok gyakorlásánál, sem pedig a kereskedelmi forgalomban akadályt ne képezzen.
Magyar állampolgárok csehszlovák értékpapirokból eredő követeléseinek elévülése - amennyiben ez 1918. évi október hó 28-ik napja előtt már nem következett be - az említett naptól a jelen egyezmény életbelépésének napjáig szünetel. Az elévülési határidő az utóbb említett naptól kezdve tovább folyik és legkorábban ennek az egyezménynek életbelépése napjától számított két év eltelte után végződik.
A lebélyegzés költségeinek fedezésére az értékpapirok névértékének fél százaléka fog kezelési illeték címén beszedetni.
Ennek a cikknek rendelkezései betétkönyvekre nem vonatkoznak.
A magyar és osztrák állam háború előtti és háborús államadóssági címleteire érvényes szabályokat ez a cikk nem érinti.
V. Cikk. A két állam valamelyikében értékpapirokra teljesítendő fizetések annak az államnak pénznemében fognak történni, amely államban az adósnak székhelye van és pedig abban az esetben is, ha a tényleges fizetésnek külföldön kellene történnie, pl. valamely csehszlovák értékpapír után Budapesten, vagy valamely magyar értékpapír után Prágában.
Ennek a cikknek rendelkezései betétkönyvekre nem vonatkoznak.
A magyar és osztrák állam háború előtti háborús államadóssági címleteire érvényes szabályokat ez a cikk nem érinti.
VI. Cikk. A magyar királyi kormány az 1914. évi július hó 28. napja előtt kibocsátott magyar államadóssági címleteket szabad rendelkezésre fogja bocsátani, ha ezek a címletek valamely csehszlovák állampolgár részéről a hivatalos magyar megjelölés ellen emelt óvás elfogadásának jeléül „B” betűvel jelöltettek meg.
A magyar királyi kormány meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket aziránt, hogy ezek a címletek a magyar felülbélyegzési műveletből (a trianoni szerződés 186. Cikkének függeléke) kihasíttassanak a célból, hogy a csehszlovák felülbélyegzési műveletbe bevonhatók legyenek.
Azok a magyar államadóssági címletek, amelyek valamely más magyar területi megjelöléssel vannak ellátva, valamint a megjelölés nélküli Vaskapu kölcsönkötvények a kivitel és a magyar felülbélyegzési műveletből való esetleges kihasítás céljából a jelen egyezmény I. Cikkében megállapított feltételek mellett fognak szabad rendelkezésre bocsáttatni.
A jelen egyezmény nem érinti a Jóvátételi Bizottságnak olyan netán hozandó határozatait, melyek azt a kérdést, hogy a magyar államadóssági címletek melyik állam felülbélyegzési műveletébe vonassanak be, máskép szabályozzák.
A magyar királyi kormány a jelen egyezmény I. Cikkében megállapított föltételek mellett a háború előtti magyar államadóssági címleteket magyar területi megjelölés nélkül is szabad rendelkezésre fogja bocsátani, amennyiben nem olyan címletekről van szó, amelyeket a Jóvátételi Bizottság a nem biztosított államadósságok közé sorozott.
A magyar királyi kormány továbbá kötelezettséget vállal az iránt, hogy a jelen egyezmény I. Cikkében megállapított feltételek mellett az 1914. évi július hó 28-ik napja óta az 1912. évi LXIII. tc. 17. §-a alapján kibocsátott és a magyar állam részéről nosztrifikálási megjelöléssel el nem látott magyar államadóssági címleteket (hadikölcsönök, pénztárjegyek) szabad rendelkezésre fogja bocsátani, ha a kivinni szándékolt címletek névértéke, valamint a betűk és számok, amelyekkel megjelöltettek, az illetékes magyar pénzügyi hatóságnál (magyar kir. pénzügyigazgatóság, magyar kir. adófelügyelő) bejelentettek.
A csehszlovák kormány az 1914. évi július hó 28-ik napja előtt kibocsátott magyar államadóssági címleteket a jelen egyezmény II. Cikkében megállapított feltételek mellett szabad rendelkezésre fogja bocsátani.
A csehszlovák kormány továbbá kötelezettséget vállal aziránt, hogy a jelen egyezmény II. Cikkében megállapított feltételek mellett az 1914. évi július hó 28-ik napja óta kibocsátott magyar államadóssági címleteket szintén szabad rendelkezésre fogja bocsátani.
VII. Cikk. Mindkét kormány megegyezik abban, hogy a trianoni szerződés 191. Cikkének utolsóelőtti bekezdése akkép értelmezendő, hogy az I. és II. Cikk 7. pontjában említett törvényhatóságoknak és községeknek a másik államban levő bármely vagyona, ezeknek a törvényhatóságoknak és községeknek tulajdonában marad.
VIII. Cikk. Mindkét kormány az államuk területén levő összes hatóságokat, az állampénztárakat, közjegyzőket és a pénzintézeteket arra fogja kötelezni, hogy a náluk őrzött és a másik állam polgárainak tulajdonát képező letéteket, amelyeknek a jelen egyezmény értelmében megengedett szabad rendelkezésre való bocsátása kérelem hiányában elmaradt, a saját pénzügyi hatóságuk útján a másik állam pénzügyi hatóságával közöljék, amennyiben előttük az ügy elbírálásához szükséges feltételek ismeretesek.
IX. Cikk. Mindenütt, ahol a jelen egyezményben államterületről van szó, ezen kifejezés alatt az illető államterület oly terjedelemben értendő, ahogyan azt a versaillesi, st. germaini és trianoni szerződések megállapították, illetve, ahogy azt az ezen szerződések alapján az érdekelt államok között létrejött egyezmények és végrehajtási intézkedések meghatározták, vagy meghatározni fogják.
X. Cikk. A jelen egyezmény a két állam megerősítő okiratainak Budapesten történő kicserélése napján lép életbe.
A jelen egyezmény francia nyelven készült két eredeti példányban, amelyekből mindkét kormánynak átadatott egy-egy példány.
A magyar királyi kormány kiküldöttei részéről a letétekről szóló egyezmény IV. szakaszának tárgyában - amely szakasz a magyar tulajdonban levő csehszlovák értékpapirok felülbélyegzése céljából az ebben a szakaszban említett bizonyítékok szolgáltatására vonatkozik - itt folytatott tárgyalások alkalmával nyilvánított aggályoknak eloszlatása céljából a csehszlovák pénzügyminisztérium kijelenti, hogy mindazokban az esetekben, amikor a szabályszerű bizonyítási eljárás során a IV. szakasz a) és b) pontjában említett bizonyítékoknak szolgáltatása nem történt meg, a bizonyítási eljárás lefolytatása a legteljesebb jóindulattal fog történni; a magyar tulajdonban levő csehszlovák értékpapirok utólagos összeírására és felülbélyegzésére irányuló kérelem csak kivételesen olyan esetekben fog megtagadtatni, amelyek különösen súlyos aggályokra adnak okot.
Jelen vannak, mint meghatalmazottak:
a Magyar Királyság részéről: Ottlik Iván Őnagyméltósága, belső titkos tanácsos és kamarás, államtitkár;
a Csehszlovák Köztársaság részéről: Dr. Bohumil Vlasák, a pénzügyminisztérium első osztályfőnöke.
I. A két kormány kötelezettséget vállal aziránt, hogy az A) és B) függeléket képező rendeleteket kibocsátja.
II. Megállapodás történt arra nézve, hogy a követeléseknek és tartozásoknak a jelen jegyzőkönyv értelmében való összeírása kizárólag statisztikai adatgyűjtésnek tekintendő és hogy ez az összeírás a tervbe vett általános rendezést és pedig sem a rendezésnél követendő eljárást, sem pedig annak a kérdésnek megoldását, hogy a rendezésbe a követeléseknek és a tartozásoknak mely nemei vonandók be, semmilyen vonatkozásban sem érinti.
III. Ezek a rendeletek kihirdetésük napján és pedig mindkét államban ugyanazon a napon lépnek életbe. A kihirdetésnek napja tekintetében a két kormány a megerősítés alkalmával fog megállapodni.
A bejelentés megtételére vonatkozólag a rendelet 4. §-ának első bekezdésében említett határidő a rendelet életbelépésétől számított két hónapban állapíttatik meg. Mindamellett a két kormánynak szabadságában áll a bejelentési határidőt további - legfeljebb - két hónappal meghosszabbítani, vagy kifejezett meghosszabbítás nélkül is a később beérkezett bejelentéseket ezen további két hónapon belül elfogadni.
IV. A magyar kormány kiküldötte már ez alkalommal is kijelenti, hogy a követeléseknek és tartozásoknak kilátásba vett érdemleges rendezése alkalmával a magyar állam kezessége - bármilyen kezességről is lenne szó - tekintetbe nem jöhet, annál kevésbbé, mert egy ilyen kezesség túlmenne a magyar állam terhére a trianoni szerződésben megállapított s amúgy is igen nehezen elviselhető kötelezettségeken és mert a magyar állam szerfelett súlyos pénzügyi helyzetében ilyen kötelezettségnek terhét nem vállalhatná.
V. Figyelemmel arra, hogy az érdemleges rendezés alkalmával a követeléseknek és tartozásoknak egyes csoportjai különböző elbánásban részesülhetnek vagy kell, hogy részesüljenek, a csehszlovák kormány hajlandóságát nyilvánítja arra, hogy az érdemleges rendezés alkalmával alapos megfontolás tárgyává fogja tenni azt a módot, mely szerint magyar pénzintézeteknek 1918. évi október hó 28-ik napja után keletkezett azon tartozásai, melyek nem kereskedelmi összeköttetésből, hanem a pénz biztonságba helyezését célzó szerződésekből keletkeztek és amelyek gazdasági természetüknél fogva készpénzletéteknek tekinthetők, a többi követelésektől eltérő elbánásban részesüljenek.
VI. A magyar kormány kiküldöttei részéről a magyar (Magyarországon kiállított) betétkönyveket illetőleg nyilvánított aggályokat eloszlatandó, a csehszlovák kormány kiküldöttei a következő nyilatkozatot teszik:
1. Azon betétkönyvek, amelyek az 1919. évi T. és R. Gy. 110. számú csehszlovák rendelet értelmében összeírás tárgyát nem képezték, elvben nem képezhetik tárgyát a követelések és tartozások kölcsönös kiegyenlítése céljából foganatba teendő összeírásnak sem, mert az utóbb említett összeírás tekintetében a hitelezőnek, illetve az adósnak az 1919. évi február hó 26-ik napja szerinti lakóhelye (székhelye) irányadó s ebben az esetben a betétkönyvek az említett rendelet értelmében kivétel nélkül tulajdonosaik által bejelentendők voltak.
2. Az 1919. évi T. és R. Gy. 110. számú csehszlovák rendelet értelmében történő utólagos összeírás, mint eddig, úgy ezután is csak egész kivételesen és az egyes eseteknek, valamint az idézett rendelet 3. Cikkének utolsó szakaszában megállapított feltételeknek legszigorúbb vizsgálata mellett fog engedélyeztetni.
VII. Ami a magyar királyi kormány által kibocsátandó rendelet (A) Függelék) 8. §-ának utolsó bekezdését illeti, megállapodás történt aziránt, hogy ez a rendelkezés a csehszlovák kormány által kibocsátandó rendeletbe B) Függelék) nem fog felvétetni, hanem a csehszlovák kormány ezt a rendelkezést az érdekelt pénzintézetekkel és biztosító intézetekkel ezen rendelet életbeléptetésével egyidejűleg leirat útján fogja közölni.
VIII. A csehszlovák kiküldöttek kívánságára Magyarország kiküldötte kijelenti, hogy a magyar királyi kormány által kibocsátandó rendelet (A) függelék) 9. §-a értelmében a perfelfüggesztésnek az esetben is helye lesz, ha a keresetet a rendelet életbelépése után nyujtják be.
IX. Megállapodás történt az iránt, hogy az esetben, ha a kölcsönös követelések és tartozások rendezése tárgyában folytatott tárgyalások nem vezetnek megegyezésre, úgy bármelyik kormány jogot nyer arra, hogy ezen rendeleteket egyoldalúlag is hatályon kívül helyezze.
X. Ami azokat a követeléseket és tartozásokat illeti, amelyek egyrészt a Magyarországon lakóhellyel (székhellyel) bíró személyek, másrészt a magyar pénzintézeteknek vagy biztosító-intézeteknek csehszlovák területen levő vagy ott volt fiókjai között állanak fenn, megállapítást nyert, hogy a tárgyalások folyamán a magyar kormány kiküldötte azt az álláspontot képviselte, hogy a fiók - mikép az csehszlovák részről is elismertetik - főintézetével egy és ugyanazon jogi személy, következésképen elvitázhatatlanul magyar jogi személy lévén, a fentemlített követelések és tartozások két magyar személy közt állanak fenn, amely személyeknek jogviszonya nemzetközi szabályozás tárgya nem lehet és nevezetesen azok a perek, amelyeknek tárgyát ilyen követelések, illetve tartozások képezik, a magyar királyi kormány részéről nem függeszthetők fel.
Mivel a csehszlovák kormány kiküldöttei ezzel szemben hivatkozással a kérdés gazdasági oldalára, úgyszintén arra a lehetőségre, hogy a két állam bíróságai ellentétes határozatokat hozhatnak és végül, hivatkozással az érdemleges tárgyalásokig hátralevő időnek aránylag rövid voltára ragaszkodtak ahhoz, hogy az ilyen perek felfüggesztessenek, megállapodás történt az iránt, hogy a kibocsátandó rendeleteknek ide mellékelt tervezetei oly értelemben szerkesztetnek meg, hogy ezek a perek felfüggesztendők; mindazonáltal a magyar kir. kormány kiküldötte fenntartja magának a jogot, hogy a magyar kir. kormány a megerősítés alkalmával ezt a kérdést a két kormány között megtárgyalt többi kérdésekkel összefüggésben újból gondos mérlegelés tárgyává tegye.
XI. A magyar királyi kormány kiküldöttének javaslatára a csehszlovák kormány kiküldöttei kijelentik, hogy a csehszlovák pénzintézeteknek képviselői a legrövidebb időn belül érintkezésbe fognak lépni a magyar pénzintézetek képviselői a célból, hogy mielőbb közvetlen tárgyalásokba bocsátkozzanak arra vonatkozólag, hogy úgy a pénzintézetek között, mint harmadik személyekkel szemben fennálló követeléseknek és tartozásoknak kölcsönös és általános rendezése tárgyában tervezetet dolgozzanak ki és hogy ezt a megállapodás útján létrejött tervezetet jóváhagyás végett a két kormány elé terjesszék.
XII. Megállapodás történt arra nézve, hogy a két államnak a két rendelet 1. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében bejelentési kötelezettség alá eső magánjogi címen alapuló követelései és tartozásai a jelen jegyzőkönyv III. pontjának második bekezdése szerint megállapítandó határidő eltelte után is bejelenthetők és pedig a két kormány által egyetértően megállapítandó póthatáridőn belül.
XIII. Az ezen jegyzőkönyvben foglalt rendelkezések a két kormány megerősítő okiratainak Budapesten történendő kicserélése napján fognak életbe lépni.
A jelen jegyzőkönyv francia nyelven két eredeti példányban szerkesztetett meg, melyekből a két kormány mindegyikének egy-egy példány átadatott.
A magyar kir. kormány a csehszlovák kormánnyal megállapodott abban, hogy a régi, osztrák és magyar koronában keletkezett követeléseket és tartozásokat, azoknak rendezését, célzó tartozásokat (lásd a trianoni szerződés 231. Cikk d) pontjának utolsó bekezdését) előkészítése végett mindkét kormány összeiratja.
Ennek folytán a magyar kir. minisztérium ezt az összeírást az 1922:XVII. tc. 6. §-a alapján az alábbiak szerint elrendeli annak hangsúlyozásával, hogy ebből a rendeletből sem arra a kérdésre vonatkozóan, hogy mely követelések és tartozások lesznek az emlitett rendezés körébe bevonandók, sem pedig a rendezés módjára nézve semmiféle következtetést vonni nem lehet.
1. § Mindazok a természetes személyek, akiknek lakóhelye, továbbá mindazok a jogi személyek s más hasonló önálló gazdasági alanyok, amelyeknek székhelye 1919. évi február hó 26-án Magyarország területén volt, kötelesek - a 2. §-ban felsorolt kivételekkel - az alábbi rendelkezések szerint bejelenteni a magánjogi címen alapuló és a jelen rendelet életbe lépése napján még fennálló mindazokat a pénzköveteléseiket és pénztartozásaikat, amelyek 1919. évi február hó 26-ika előtt keletkeztek, vagy ezen nap előtt kötött szerződéseken, vagy más magánjogi ügyleteken alapulnak, amennyiben e követelések és tartozások:
1. a csehszlovák állammal szemben 1918. évi október hó 28-ika után, de 1919. évi február hó 26-ika előtt keletkeztek (a csehszlovák állammal 1918. évi október hó 28-ika után, de 1919. évi február hó 26-ika előtt kötött szerződéseken, vagy más magánjogi ügyleteken alapulnak);
2. 1919. évi február hó 26-ika előtt olyan természetes személlyel, vagy jogi személlyel vagy más hasonló önálló gazdasági alannyal szemben keletkeztek (ilyen személlyel vagy gazdasági alannyal kötött szerződéseken vagy magánjogi ügyleteken alapulnak), akinek lakhelye, illetőleg amelyeknek székhelye az említett napon a Csehszlovák Köztársaság területén volt.
3. 1919. évi február hó 26-ika előtt magyar pénzintézeteknek és biztosító intézeteknek a Csehszlovák Köztársaság területén fennálló fiókjaival szemben keletkeztek (ezen fiókokkal az említett időpont előtt kötött szerződéseken vagy más magánjogi ügyleteken alapulnak).
A magyar állam magánjogi követelései és tartozásai abban az esetben jelentendők be, ha azok a jelen § 2. pontjában említett személyekkel szemben 1918. évi október 28-ika után, de 1919. évi február hó 26-ika előtt keletkeztek (ha azok a jelen § 2. pontjában említett személyekkel szemben 1918. évi október 28-ika után, de 1919. évi február hó 28-ika előtt kötött szerződéseken vagy magánjogi ügyleteken alapulnak).
Bejelentési kötelezettség alá esnek mind a lejárt, mind pedig a le nem járt követelések és tartozások.
2. § Nem esnek bejelentési kötelezettség (az 1. § alapján eszközlendő összeírás) alá:
1. a magyar kir. Postatakarékpénztárral szemben fennálló követelések és tartozások;
2. az Osztrák-Magyar Bankkal szemben fennálló követelések és tartozások, valamint az Osztrák-Magyar Bank felszámolásából folyólag utódállamokra átszállott követelések és tartozások;
3. az árvaszékek (gyámpénztárak) követelései és tartozásai, minthogy ezek külön rendelkezés alapján fognak összeiratni;
4. a szerződésszerűen ismétlődő mindennemű fizetések (pl. életjáradékok, tartásdíjak, stb.); de nem tartoznak ide a törlesztéses kölcsönök törlesztési részletei, amelyek bejelentési kötelezettség alá esnek;
5. értékpapírokon alapuló követelések és tartozások (tőkevisszafizetés, kamat és osztalék), takarékbetéti könyvek azonban nem tartoznak ide és bejelentési kötelezettség alá esnek;
6. állami vagy társadalmi (szociális) biztosításból, továbbá a viszontbiztosításból és a magánbiztosításból eredő követelések és tartozások, kivéve, ha az esemény, amelyre a biztosítás köttetett, 1919. évi február hó 26-ika előtt bekövetkezett;
7. anyaintézet és fiókja között fennálló kölcsönös követelések és tartozások;
8. azok a követelék és tartozások, amelyek már a jelen rendelet életbelépése előtt mindkét fél beleegyezésével fenntartás nélkül teljesíttettek. Ellenben az 1919. évi február hó 26-ika után mindkét fél beleegyezése nélkül bírói letétbehelyezés útján teljesített követelések és tartozások összeírandók.
3. § A jelen rendeletben megállapított bejelentési kötelezettség szempontjából közömbös az, hogy a hitelező vagy az adós magyar vagy csehszlovák állampolgár-e.
Az a körülmény, hogy a bejelentésre kötelezett hitelező vagy adós lakhelyét (székhelyét) 1919. évi február hó 26-ika után Magyarország teröletéről elhelyezte, őt a bejelentési kötelezettség alól nem mentesíti, kivéve, ha a jelen rendelet életbelépésekor sem Magyarország, sem a Csehszlovák Köztársaság területén lakóhelye (székhelye) nincsen. Eszerint a hitelező, vagy az adós abban az esetben is tartozik bejelentését a jelen rendelet értelmében Magyarországon megtenni, ha lakóhelyét (székhelyét) 1919. évi február hó 26-ika után a Csehszlovák Köztársaság területére helyezte át.
Az a körülmény, hogy valamely követelés vagy tartozás bármely okból (engedmény, tartozásátvállalás, örökség stb.) bárhol lakó (székhellyel bíró) harmadik személyre szállt át, a bejelentési kötelezettséget nem érinti.
4. § A bejelentéseket az e célra kiadott ürlapok pontos kitöltésével legkésőbb ..... napjáig a Pénzintézeti Központnál (Budapest, IV., Deák Ferenc-utca 1. szám) kell benyujtani. Ezek az ürlapok az előállítási költségnek megfelelő áron a Budapesti Közlönyben és a napilapokban legközelebb közzéteendő helyeken fognak árusíttatni.
A jelen rendeletben megszabott bejelentési kötelezettség alól nem mentesíti a hitelezőt vagy adóst az a körülmény, hogy követelését vagy tartozását valamely más rendelet alapján esetleg már korábban bejelentette. Ilyen korábbi bejelentés a jelen rendelet szempontjából figyelembe nem vehető.
A bejelentésnek postai beküldése esetében a feladás napja tekintendő a bejelentés napjának.
5. § Egy bejelentésbe csak ugyanazon személyek között fennálló követelések vagy tartozások vehetők fel.
Minden bejelentést három példányban kell benyujtani.
A bejelentésnek tartalmaznia kell:
1. a hitelező nevét, továbbá lakóhelyét (székhelyét) és állampolgárságát:
a) 1919. évi február hó 26-ikán és
b) ..... (a jelen rendelet életbelépésének napja);
2. az adós nevét, továbbá lakóhelyét (székhelyét) és állampolgárságát;
a) 1919. évi február hó 26-ikán és
b) ..... (mint 1. b) alatt);
3. a követelés vagy tartozás tőkeösszegét (kamatok nélkül) 1919. évi február hó 26-ikán és 1923. évi június hó 30-ikán; törlesztéses kölcsönöknél az ezen napokat megelőző utolsó törlesztési részlet esedékessége napján mutatkozó tőkemaradvány összegét;
4. azt, hogy az 1919. évi február hó 26-ikával a 3. pont szerint kimutatott követelés illetőleg tartozás fennállott-e már 1918. évi október hó 28-ikán is és ha igen, mily összegben;
5. ha valamely tartozás az 1919. évi február hó 5-ike és 1919. évi február hó 26-ika közötti időben keletkezett, vagy ha a Magyarország területén lakó adós részéről valamely bejelentési kötelezettség alá eső tartozás fedezetéül 1919. évi február hó 5-ike után átutalás történt a Csehszlovák Köztársaság területére, akkor ezek a körülmények megjelölendők;
6. a kamatlábat és a hátralékos kamatok összegét a 3. pontban meghatározott időpontok szerint;
7. a követelés, illetőleg tartozás keletkezésének napját (pl. a szerződésnek, a kötelezvénynek, a váltónak keltét);
8. az esedékesség napját;
9. a követelés vagy tartozás közelebbi megjelölését (pl. könyvkövetelés, váltó-, folyószámla-, jelzálogos követelés);
10. a záloggal biztosított követeléseknél és tartozásoknál a zálog tárgyának közelebbi megjelölését (jelzálognál az ingatlan pontos megjelölése, kézizálognál pedig pl. ..... korona névértékű magyar „hadikölcsönkötvény„);
11. betétkönyveknél:
a) a ..... számú Hirdetmény alapján tett bejelentés napját;
b) annak megjelölését, hogy a betétkönyv a tulajdonos nevére vagy más névre vagy jeligére szól-e;
12. a követelés vagy tartozás összegére vonatkozó egyéb megállapodásokat.
Olyan követeléseket és tartozásokat, amelyeknek fennállása vitás vagy kétes, vagy amelyekre vonatkozólag kétely forog fenn a tekintetben, hogy azok a jelen rendelet értelmében bejelentendők-e vagy sem, e körülmény feltüntetésével szintén be kell jelenteni.
6. § A Pénzintézeti Központ dönt a felett, hogy valamely követelés vagy tartozás bejelentési kötelezettség alá esik-e vagy sem.
Ha a Pénzintézeti Központ akként dönt, hogy valamely követelés vagy tartozás nem esik bejelentési kötelezettség alá, akkor a bejelentést a bejelentő félnek visszaadja.
A Pénzintézeti Központ döntése ellen - annak kézbesítésétől számított 8 nap alatt - a Pénzintézeti Központnál benyujtandó fellebbezésnek van helye a magyar kir. pénzügyminiszterhez.
Hiányos, érthetetlen, olvashatatlan, vagy olyan bejelentéseket, amelyeket nem ez e célra kiadott ürlapokon nyujtottak be, a Pénzintézeti Központ záros határidő alatt leendő pótlásra a bejelentőnek visszaadja. Ha a pótlás a kitűzött határidőben nem történik meg, a bejelentést nem lehet figyelembe venni. Úgyszintén nem vehetők figyelembe elkésett bejelentések sem. A 7. § rendelkezései ilyen esetekben is alkalmazást nyernek.
7. § A jelen rendeletben megkívánt bejelentés elmulasztása esetében a be nem jelentett követelés a magyar államra száll át, a be nem jelentett tartozás pedig nem szűnik meg még akkor sem, ha az adós eleget tett a hitelezővel szemben fennálló kötelezettségének. Ezek a következmények azonban csak akkor állanak be, ha a bejelentést elmulasztó fél részéről szándékos mulasztás vagy vétkes gondatlanság forog fenn, aminek megállapítására a Pénzintézeti Központ meghallgatása után elsőfokon a fél lakóhelye (székhelye) alapján illetékes magyar kir. pénzügyigazgatóság (Budapesten a magyar kir. adófelügyelő) és fellebbezés esetében másod- és végsőfokon a magyar kir. pénzügyminiszter van hivatva. - A fellebbezést a végzés kézbesítésétől számított 8 nap alatt az elsőfokú hatóságnál kell be- nyujtani.
A 3. § második bekezdésében tárgyalt esetben az elsőfokú hatóság illetékessége tekintetében a félnek utolsó magyarországi lakóhelye (székhelye) irányadó.
A nevezett hatóságok a jelen § első bekezdésében említett jogkövetkezményeket a követelés, illetőleg a tartozás egy részére is érvényesíthetik.
8. § A jelen rendelet értelmében bejelentési kötelezettség alá eső követeléseket vagy tartozásokat ..... (a jelen rendelet életbelépésének napja) után sem egészen, sem részben kiegyenlíteni nem szabad, ily célból fizetéseket teljesíteni, vagy pedig elfogadni tilos. Ilyen követelések, vagy tartozások átruházása, vagy ezt célzó egyéb jogügyletek tilosak. E tilalom ellenére kötött jogügyletek semmisek.
Ezenkívül a tilalom megszegőjére a pénzügyminiszter a fél előzetes meghallgatása után a követelés vagy tartozás összegének 50%-áig terjedhető rendbírságot szabhat ki.
Nem terjed ki ez a tilalom azokra a követelésekre és tartozásokra, amelyeknek teljesítését vagy átruházását a magyar kir. pénzügyminiszter a csehszlovák pénzügyminiszterrel egyetértően engedélyezi.
Azoknak a követeléseknek és tartozásoknak kiegyenlítése, amelyek a magyar pénzintézeteknek és biztosító intézeteknek a Csehszlovák Köztársaság területén 1919. évi február hó 26-ika előtt fennállott fiókjaival szemben az említett nap előtt keletkeztek (ezen fiókokkal az említett nap előtt kötött szerződéseken, vagy magánjogi ügyleteken alapulnak), a csehszlovák kormánnyal létrejött megállapodás alapján külön engedély nélkül is meg van engedve; a kiegyenlítés azonban a Pénzintézeti Központnál Budapesten haladéktalanul bejelentendő.
9. § Az 1. § értelmében bejelentési kötelezettség alá eső követelések tekintetében a bírói eljárást a jelen rendelet hatályának tartama alatt fel kell függeszteni, még pedig akkor is, ha a 9590/1922. M. E. számú rendelet (közzététetett a Budapesti Közlöny 1922. évi 273. számában) 1. §-nak 2. pontja értelmében nem volna helye az eljárás felfüggesztésének.
Amennyiben az első bekezdésben említett valamely követelés iránt a jelen rendelet életbelépése időpontjában már bírói eljárás van folyamatban, ezt hivatalból, vagy a felek kérelme folytán a jelen rendelet hatályának idejére fel kell függeszteni.
Az első bekezdésben említett követelések miatt kielégítési vagy biztosítási végrehajtást sem elrendelni, sem foganatosítani nem lehet. A jelen rendelet hatálybalépése napján már folyamatban levő ilyen eljárást hivatalból vagy kérelemre fel kell függeszteni.
10. § Az az idő, amely alatt valamely követelést a jelen rendelet értelmében bírói úton érvényesíteni, vagy végrehajtás útján behajtani nem lehet, az elévülés és a perindítás határidejébe, valamint azokba az egyéb határidőkbe, melyek elmulasztásához valamely jogszabály joghátrányt fűz, nem számítható be.
11. § Mindenütt, ahol a jelen rendeletben államterületről van szó, ezen kifejtés alatt az illető államterület oly terjedelemben értendő, ahogyan azt a versaillesi, st.-germaini és a trianoni szerződések megállapították, illetve ahogy azt az ezen szerződések alapján az érdekelt államok között létrejött egyezmények és végrehajtási intézkedések meghatározták, vagy meghatározni fogják.
12. § Jelen rendelet kihirdetése napján lép életbe; végrehajtásáról a pénzügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértően gondoskodik.
Az 1922. évi június hó 30-ikán, T. és R. Gy. 207. szám alatt kelt törvény alapján elrendeltetik:
1. § Mindazok a természetes személyek, akiknek lakóhelye, továbbá mindazok a jogi személyek és más hasonló önálló gazdasági alanyok, amelyeknek székhelye 1919. évi február hó 26-ikán a Csehszlovák Köztársaság területén volt, kötelesek - a 2. §-ban felsoroltak kivételével - az alábbi rendelkezések szerint bejelenteni a magánjogi címen alapuló és a jelen rendelet életbelépése napján még fennálló mindazokat a pénzköveteléseiket és pénztartozásaikat, amelyek 1919. évi február hó 26-ika előtt keletkeztek, vagy ezen nap előtt kötött szerződéseken, vagy más magánjogi ügyleteken alapulnak, amennyiben e követelések és tartozások:
1. a magyar állammal szemben 1918. évi október 28-ika után, de 1919. évi február hó 26-ika előtt keletkeztek (a magyar állammal 1918. évi október hó 28-iki után, de 1919. évi február hó 26-ika előtt kötött szerződéseken, vagy más magánjogi ügyleteken alapulnak);
2. 1919. évi február hó 26-ika előtt olyan természetes személlyel vagy jogi személlyel, vagy más hasonló önálló gazdasági alannyal szemben keletkeztek ilyen személlyel vagy gazdasági alannyal kötött szerződéseken vagy magánjogi ügyleteken alapulnak), akinek lakhelye, illetőleg amelyeknek székhelye az említett napon a Magyar Királyság területén volt.
Pénzintézeteknek belföldi fiókjai, ha főintézetük székhelye 1919. évi február hó 26-ikán külföldön volt, belföldi intézeteknek fognak tekintetni, pénzintézeteknek külföldön levő fiókjai, ha főintézetük székhelye 1919. évi február hó 26-ikán belföldön volt, külföldi intézeteknek fognak tekintetni.
Biztosító intézetek az 1922. évi június hó 30-án T. és R. Gy. 207. szám alatt kelt törvény 1. §-ának harmadik bekezdése értelmében a pénzintézetekkel egyenlő elbírálás alá esnek.
Más jogi személyek és egyéb hasonló önálló gazdasági alanyok tekintetében nem üzlettelepüknek helye, hanem az 1919. évi február hó 26-ik napja szerinti székhelye az irányadó.
A csehszlovák állam magánjogi követelései és tartozásai abban az esetben jelentendők be, ha azok a jelen § 2. pontjában említett személyekkel szemben 1918. évi október hó 28-ika után, de 1919. évi február hó 26-ika előtt keletkeztek (ha azok a jelen § 2. pontjában említett személyekkel szemben 1918. évi október hó 28-ika után, de 1919. évi február hó 26-ika előtt kötött szerződéseken vagy magánjogi ügyleteken alapulnak).
Bejelentési kötelezettség alá esnek mind a lejárt, mind pedig a le nem járt követelések és tartozások.
2. § Nem esnek bejelentési kötelezettség (az 1. § alapján eszközlendő összeírás) alá:
1. a magyar kir. Postatakarékpénztárral szemben fönnálló követelések és tartozások;
2. az Osztrák-Magyar Bankkal szemben fennálló követelések és tartozások, valamint az Osztrák-Magyar Bank felszámolásából folyólag az utódállamokra átszállott követelések és tartozások;
3. gyámpénztárak követelései és tartozásai, minthogy ezek külön rendelkezés alapján fognak összeiratni;
4. a szerződésszerűen ismétlődő mindennemű fizetések (pl. életjáradékok, tartásdíjak stb.), de nem tartoznak ide a törlesztéses kölcsönök törlesztési részletei, amelyek bejelentési kötelezettség alá esnek;
5. értékpapírokon alapuló követelések és tartozások (tőkevisszafizetés, kamat és osztalék), takarékbetéti könyvek azonban nem tartoznak ide és bejelentési kötelezettség alá esnek;
6. állami vagy társadalmi (szociális) biztosításból, továbbá a viszontbiztosításból és a magánbiztosításból eredő követelések és tartozások, kivéve ha az eset, amelyre a biztosítás köttetett, 1919. évi február hó 26-ika előtt bekövetkezett;
7. anyaintézet és fiókja között fennálló kölcsönös követelések és tartozások;
8. azok a követelések és tartozások, amelyek már a jelen rendelet életbelépése előtt mindkét fél beleegyezésével fenntartás nélkül teljesíttettek. Ellenben az 1919. február hó 26-ika után mindkét fél beleegyezése nélkül bírói letétbehelyezés útján teljesített követelések és tartozások összeírandók.
3. § A jelen rendeletben megállapított bejelentési kötelezettség szempontjából közömbös az, hogy a hitelező, vagy az adós magyar, avagy csehszlovák állampolgár-e.
Az a körülmény, hogy a bejelentésre kötelezett hitelező vagy adós lakóhelyét (székhelyét) 1919. évi február hó 26-ika után a Csehszlovák Köztársaság területéről elhelyezte, őt a bejelentési kötelezettség alól nem mentesíti, kivéve, ha a jelen rendelet életbelépésekor sem a Csehszlovák Köztársaság, sem Magyarország területén lakóhelye (székhelye) nincsen. Eszerint a hitelező vagy az adós abban az esetben is tartozik bejelentését a jelen rendelet értelmében a Csehszlovák Köztársaságban megtenni, ha lakóhelyét (székhelyét) 1919. évi február hó 26-ika után Magyarország területére helyezte át.
Az a körülmény, hogy valamely követelés vagy tartozás bármely okból (engedményezés, tartozásátvállalás, örökség stb.) bárhol lakó (székhellyel bíró) harmadik személyre szállt át, a bejelentési kötelezettséget nem érinti.
4. § A bejelentést az e célra kiadott hivatalos ürlapok pontos kitöltésével a clearinghivatalnál Prágában (Ceskoslovensky zúctovaci ústav, Zemská banka, Praha) legkésőbb .....-ig kell benyujtani. Az ürlapnak ára és árusításuknak módozatai a hivatalos közleményekben és a napisajtóban fognak közzététetni.
A jelen rendeletben megszabott bejelentési kötelezettség alól nem mentesíti a hitelezőt vagy adóst az a körülmény, hogy követelését vagy tartozását valamely más rendelet alapján esetleg már korábban bejelentette. Ilyen korábbi bejelentés a jelen rendelet szempontjából figyelembe nem vehető.
A bejelentésnek postai beküldése esetében a feladás napja tekintendő a bejelentés napjának.
5. § Egy bejelentésbe csak ugyanazon személyek között fennálló követelések vagy tartozások vehetők fel.
Minden bejelentést három példányban kell benyujtani.
A bejelentésnek tartalmaznia kell:
1. a hitelező nevét, továbbá lakóhelyét (székhelyét) és állampolgárságát:
a) 1919. évi február hó 26-ikán és
b) ..... (a jelen rendelet életbelépésének napja);
2. az adós nevét, továbbá lakóhelyét (székhelyét) és állampolgárságát:
a) 1919. évi február hó 26-ikán és
b) ..... (mint az 1. b) alatt);
3. a követelés vagy tartozás tőkeösszegét (kamatok nélkül) 1919. évi február hó 26-ikán és 1923. június hó 30-ikán törlesztéses kölcsönöknél az ezen napokat megelőző utolsó törlesztési részlet esedékessége napján mutatkozó tőkemaradvány összegét;
4. azt, hogy az 1919. évi február hó 26-ikával a 3. pont szerint kimutatott követelés illetőleg tartozás fennállott-e már 1918. évi október hó 28-ikán és ha igen, mily összegben;
5. a kamatlábat és a hátralékos kamatok összegét a 3. pontban meghatározott időpontok szerint;
6. a követelés, illetve tartozás keletkezésének napját (pl. szerződésnek, a kötelezvénynek, a váltónak keltét);
7. az esedékesség napját;
8. a követelés vagy tartozás közelebbi megjelölését (pl. könyvkövetelés, váltó, folyószámla, jelzálogos követelés);
9. a záloggal biztosított követeléseknél és tartozásoknál a zálog tárgyának közelebbi megjelölését (jelzálognál az ingatlan pontos megjelölése, kézizálognál pedig pl. ..... korona névértékű magyar hadikölcsönkötvény);
10. betétkönyveknél:
a) az 1919. évi T. és R. Gy. 110. számú rendelet alapján történt összeírás napját,
b) annak megjelölését, hogy a betétkönyv a tulajdonos nevére vagy más névre vagy jeligére szól-e;
11. a követelés vagy tartozás összegére vonatkozó egyéb megállapodásokat.
Olyan követeléseket és tartozásokat, melyeknek fennállása vitás vagy kétes, vagy amelyekre vonatkozólag kétes, vagy amelyekre vonatkozólag kétely forog fenn a tekintetben, hogy a jelen rendelet értelmében bejelentendők-e vagy sem, e körülmény feltüntetésével szintén be kell jelenteni.
6. § A jelen rendelet értelmében tett bejelentések, valamint az azokra vonatkozó bizonyítékok és felvilágosító iratok adó- és illetékmentesek.
7. § A csehszlovák clearinghivatal dönt afelett, hogy valamely követelés vagy tartozás bejelentési kötelezettség alá esik-e vagy sem.
A hiányos, érthetetlen, elkésett vagy olyan bejelentések, amelyeket nem a hivatalos ürlapokon állítottak ki, érvénytelenek és nem vétetnek figyelembe.
Ha a csehszlovák clearinghivatal megállapítja, hogy valamely bejelentett követelés vagy tartozás nem esik bejelentési kötelezettség alá, akkor a bejelentést a bejelentő félnek visszaadja.
A csehszlovák clearinghivatal határozata ellen 8 napon belül fellebbezésnek van helye (a csehszlovák chearinghivatal tárgyában 1922. évi augusztus hó 7-én T. és R. Gy. 264. szám alatt kelt kormányrendelet 9. §-a).
8. § A bejelentésre megállapított határidőn belül be nem jelentett követelések az államra szállnak át. A be nem jelentett tartozások pedig nem szűnnek meg akkor sem, ha kölcsönös megállapodás következtében egyébként megszüntek volna.
Ezek a következmények azonban csak szándékos vagy vétkes mulasztás esetén állanak be; minek elbírálására az elsőfokú pénzügyi hatóság (harmadik bekezdés) illetékes.
Ha valaki bejelentési kötelezettségének kellő időben nem tesz eleget, vagy ha szándékosan vagy vétkes gondatlanságból bármely tekintetben helytelen bejelentést tesz, kihágást követ el és az első bekezdésben említett következményeken felül a rendes (utolsó) lakhelye szerint illetékes adóhivatal (Szlovákiában és Ruszinszkóban a pénzügyigazgatóság) által 50,000 csehszlovák koronáig terjedő pénzbírsággal fog sujtatni.
Aki a csehszlovák clearinghivatal felhívásának nem tesz eleget, az a bejelentés megtételére a rendes (utolsó) lakhelye szerint illetékes adóhivatal (pénzügyigazgatóság) által 50,000 csehszlovák koronáig terjedhető pénzbírság kiszabása mellett kötelezhető; ez a pénzbírság ismételten kiszabható mindaddig, míg a felhívott a felhívásnak nem tesz eleget.
A bírsággal sujtást azonban oly intésnek kell megelőznie, amelyben a felhívott figyelmeztetik, hogy amennyiben a felhívásnak legalább 8 napban megállapított határidőn belül nem tesz eleget, az említett összegig terjedhető pénzbírsággal fog sujtatni.
Az adóhivataloknak (pénzügyigazgatóságoknak) ilyen pénzbírságot kiszabó határozatai ellen benyujtott fellebbezés felett végső fokon a vidéki pénzügyigazgatóságok határoznak.
A fellebbezés határideje 8 nap.
A jelen cikk alapján kiszabott pénzbírságok az államot illetik.
9. § A jelen rendelet értelmében bejelentési kötelezettség alá eső követeléseket vagy tartozásokat ..... (a jelen rendelet életbelépésének napja) után sem egészen, sem részben kiegyenlíteni nem szabad; ily célból fizetéseket teljesíteni vagy pedig elfogadni tilos. Ilyen követelések vagy tartozások átruházása, vagy azt célzó egyéb jogügyletek tilosak.
E tilalom ellenére kötött jogügyletek semmisek.
Aki a fenti tilalmat bármi módon megszegi, vagy erre irányuló jogügyletben bármi módon közreműködik, kihágást követ el és a rendes (utolsó) lakhelye szerint illetékes adóhivatal (Szlovákiában és Ruszinszkóban a pénzügyigazgatóság) által kiszabandó és 50.000 csehszlovák koronáig terjedő pénzbírsággal fog sujtatni (8. §).
Ezenkívül azok a követelések, amelyek ezen tilalom ellenére rendezést nyertek, úgyszintén azok is, amelyeknél ily rendezés megkíséreltetett, olybá fognak tekintetni, mintha bejelentésük nem történt volna meg.
Nem terjed ki ez a tilalom azokra a követelésekre és tartozásokra, amelyeknek teljesítését vagy átruházását a csehszlovák pénzügyminiszter a magyar pénzügyminiszterrel egyetértően engedélyezi.
10. § Azok a követelések, amelyek a jelen rendelet értelmében bejelentési kötelezettség alá esnek a jelen rendelet hatályának tartama alatt bíróság előtt nem érvényesíthetők. A netán folyamatba tett bírói eljárás hivatalból, vagy a felek kérelmére felfüggesztendő.
Az első bekezdésben említett követelések miatt kielégítési, vagy biztosítási végrehajtást sem elrendelni, sem pedig foganatosítani nem lehet. A jelen rendelet hatálybalépése napján már folyamatban levő ilyen eljárást hivatalból vagy kérelemre fel kell függeszteni.
11. § Az az idő, amely alatt valamely követelést a jelen rendelet értelmében bírói úton érvényesíteni, vagy végrehajtás útján behajtani nem lehet, az elévülés és a perindítás határidejébe, valamint azokba az egyéb határidőkbe, melyek elmulasztásához valamely jogszabály joghátrányt fűz, nem számítható be.
12. § Mindenütt, ahol a jelen rendeletben államterületről van szó, ezen kifejezés alatt az illető államterület oly terjedelemben értendők, ahogyan azt a versaillesi, st. germaini és a trianoni szerződések megállapították, illetve ahogy azt az ezen szerződések alapján az érdekelt államok között létrejött egyezmények és végrehajtási intézkedések meghatározták, vagy meghatározni fogják.
13. § Jelen rendelet kihirdetésének napján lép életbe; végrehajtásáról a pénzügyminiszter, az igazságügyminiszterrel és a posta- és távirdaügyek miniszterével egyetértően gondoskodik.
Ezeken a tárgyalásokon résztvettek:
a Magyar Királyi Kormány részéről: Ottlik Iván Őnagyméltósága, titkos tanácsos és kamarás, államtitkár, a Magyar Királyi Kormány meghatalmazottja;
Dr. Schóber Béla, államtitkár, a Magyar Királyi Kormány meghatalmazottja;
Dr. Berczelly Jenő, h. államtitkár;
Dr. Bányai Aladár, miniszteri tanácsos;
Dr. Kneppó Sándor, miniszteri tanácsos;
Fejér Vilmos, miniszteri tanácsos;
Dr. Zsigmondy Kálmán, miniszteri tanácsos;
Dr. Alkér Kálmán, m. kir. ítélőtáblai bíró;
Dr. Halász Tibor, miniszteri segédtitkár;
Gergely Tódor, m. kir. gazdasági főtanácsos, a Biztosító Intézetek Országos Szövetségének (Budapest) elnöke;
Dr. Nyulászi János, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének jogtanácsosa;
Dr. Walko Lóránd, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank R.-T. (Budapest) igazgatója;
Dr. Kutasi Elemér, a Biztosító Intézetek Országos Szövetségének (Budapest) főtitkára.
A Csehszlovák Köztársaság Kormányának részéről: Dr. Bohumil Vlasák, első osztályfőnök, a Csehszlovák Köztársaság Kormányának meghatalmazottja,
Dr. Vladimir Valnicek, osztályfőnök;
Karel Leopold, osztályfőnök;
Dr. Pavel Wellner, miniszteri tanácsos;
Dr. Václav Plocar, miniszteri tanácsos;
Frantisek Jaros, miniszteri tanácsos;
Dr. Josef Illadky, miniszteri tanácsos;
Dr. Karel Brabence, miniszteri tanácsos;
Ladislav Autengruber, miniszteri tanácsos;
Dr. Peregrin Fisa, követségi titkár;
Dr. Emil Roos, a Zemská banka vezérigazgatója;
Dr. Jan Krcmár egyetemi tanár;
Dr. Alexander Ardó, a Szlovák Pénzintézetek Szövetségének jogtanácsosa;
Valer Kubanyi, a Szövetkezetek Szindikátusának igazgatója;
Viliam Pauliny, a Zvoleni Nemzeti Bank igazgatója, valamint a meghívott szakértők.
A titkári teendőket Dr. Ludvik Skula miniszteri titkár látta el.
I. Meghatalmazottaknak kineveztettek:
A Magyar Királyság részéről: 1923. évi február hó 19-éig Dr. Schóber Béla államtitkár. 1923. évi július hó 9-étől Ottlik Iván Őnagyméltósága, titkos tanácsos és kamarás, államtitkár.
A Csehszlovák Köztársaság részéről: Dr. Bohumil Vlasák, első osztályfőnök.
II. A fentemlített tárgyalásoknak befejezéseképen a következő egyezmények köttettek meg és irattak alá:
1. A letétek szabad rendelkezésre bocsátása és az értékpapírokból és azok szelvényeiből eredő kötelezettségek teljesítésének módja tárgyában kötött egyezmény.
2. Az egyenesadók tekintetében a belföldi és a külföldi adóztatás kiegyenlítése, különösen a kétszeres adóztatás elhárítása céljából kötött egyezmény.
3. A biztosító magánvállalatokkal szemben követendő kölcsönös eljárás és a magyar és osztrák koronában kötött régi életbiztosítási szerződéseknek a trianoni szerződés 198. Cikke értelmében való pénzügyi szabályozása tárgyában kötött egyezmény.
III. Egyidejűleg a következő megállapodások létesítettek:
1. A Csehszlovák Köztársaság 1919. évi március hó 4-én, illetve 1919. évi április hó 10-én T. és R. Gy. 110., illetve 185. szám alatt kelt rendeleteire való tekintettel jegyzőkönyvi megállapodás a követelések utólagos bejelentése tárgyában.
2. Jegyzőkönyvi megállapodás a régi osztrák és magyar koronában keletkezett követeléseknek és tartozásoknak összeírása tárgyában.
IV. Az említett egyezmények és megállapodások a két kormány hozzájárulásától feltételezetten köttettek meg és írattak alá.
V. Ami az egyenesadók tekintetében a belföldi és a külföldi adóztatás kiegyenlítése, különösen a kétszeres adóztatás elhárítása céljából kötött egyezményt (II. 2.) illeti, közös megállapítást nyer, hogy ez az egyezmény azt a kérdést, hogy az 1918. évig bezárólag az adóztatás joga kit illet meg, nem érinti; a Magas Szerződő Felek fenntartják maguknak a jogot, hogy adott alkalommal az erre vonatkozó álláspontjukat érvényesíthessék.
VI. Ami a letétek szabad rendelkezésre bocsátása tárgyában kötött egyezmény I. és II. Cikkében említett egyezményt (a gyámpénztári egyezményt) illeti, megállapodás történt aziránt, hogy - tekintettel arra, hogy a szükséges, a csehszlovák kormány részéről késedelemmel összeállított adatoknak a magyar kir. kormány rendelkezésére való bocsátása megtörtént - a Magas Szerződő Felek kiküldöttei Prágában legkésőbb 1923. évi augusztus hó 1-én összejönnek a célból, hogy az említett egyezményt megkössék.
VII. A II., III. és VI. alatt említett egyezmények és megállapodások egyidejűleg fognak ratifikáltatni. A megerősítő okiratok a Csehszlovák Köztársaság követsége útján Budapesten fognak kicseréltetni.
Felvétetett Prágában 1923. évi július hó 13-ikán két eredeti példányban, amelyekből egy-egy példány a két kormány mindegyikének átadatott.
2. § A jelen törvény kihirdetése napján, de csak az egyezmény életbelépésének napjától kezdődő hatállyal lép életbe. Ezt a napot a pénzügyminiszter rendelettel teszi közzé. A törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter az igazságügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter bízatnak meg.
