1. § A pestis, a kolera és a sárgaláz ellen való védekezés tárgyában Párisban 1912. évi január hó 17-én kötött nemzetközi egyezmény, a hozzá tartozó függelékekkel együtt, a magyar állam törvényei közé iktattatik.
Az egyezmény és a függelékek eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Ő Felsége Németország császárja, Poroszország Királya, a Német Birodalom nevében; az Amerikai Egyesült-Államok elnöke; Argentina Köztársaság elnöke; Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya, stb., stb., és Magyarország apostoli királya; Ő Felsége a Belgák királya; Bolivia Köztársaság elnöke; a Braziliai Egyesült-Államok Köztársaságának elnöke; Ő Felsége a Bolgárok királya; Chili Köztársaság elnöke; Kolumbia Köztársaság elnöke; Costa-Rica Köztársaság elnöke; Cuba Köztársaság elnöke; Ő Felsége Dánia királya; Equador Köztársaság elnöke; Ő Felsége Spanyolország királya; a Francia Köztársaság elnöke; Ő Felsége Nagy-Britannia és Írország egyesült királyság s a tengerentúl brit területek királya, India császárja; Ő Felsége a Görögök királya; Guatemala Köztársaság elnöke; Haiti Köztársaság elnöke; Honduras Köztársaság elnöke; Ő Felsége Olaszország királya; Ő királyi Fensége Luxemburg nagyhercege; a Mexikói Egyesült-Államok elnöke; Ő Felsége Montenegró királya; Ő Felsége Norvégia királya; Panama Köztársaság elnöke; Ő Felsége Németalföld királynője; Ő Felsége Perzsia sahja; a Portugál Köztársaság elnöke; Ő Felsége Románia királya; Ő Felsége a minden oroszok cárja; Salvador Köztársaság elnöke; Ő Felsége Szerbia királya; Ő Felsége Sziam királya; Ő Felsége Svédország királya; a Svájci Szövetségi Tanács; Ő Felsége az Ottománok császárja; a császári fermánok által reáruházott hatalom korlátai között Ő Fensége Egyiptom khedivéje és Uruguay Keleti Köztársaság elnöke.
Minthogy elhatározták, hogy a Párisban, 1903. évi december hó 3-án aláírt egészségügyi egyezmény rendelkezéseit oly módosítások alá vetik, amelyek a tudománynak és a tapasztalatnak a betegségelhárításra vonatkozó új megállapításaival számolnak, hogy a sárgalázra vonatkozólag nemzetközi szabályozást létesítsenek és hogy - amennyire lehetséges - amaz elvek alkalmazásának terét, amelyek a nemzetközi egészségügyi szabályok alapjául szolgáltak, kibővítik, evégre meghatalmazottakat neveztek, jelesül:
Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb., stb. és Magyarország apostoli királya:
Gagern Miksa bíró urat, a Ferenc József osztrák császári rend nagykeresztesét, rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét a svájci szövetségnél;
Haberler Ferenc lovag urat, jogtudományi és orvostudort, az osztrák császári királyi belügyminisztérium miniszteri tanácsosát;
Worms István urat, jogtudományi tudort, a Ferenc József osztrák császári rend lovagját, az osztrák császári királyi kereskedelemügyi minisztérium osztálytanácsosát;
Nagybudafai Bölcs Gyula urat, a m. kir. belügyminisztérium tanácsosát;
Müller Kálmán báró urat, orvostudort, miniszteri tanácsost, a budapesti királyi magyar tudományegyetem tanárát, az országos közegészségi tanács elnökét, a magyar főrendiház tagját;
Akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következő határozatokban állapodtak meg:
1. Cikk. Minden kormány köteles a többinek azonnal bejelenteni a pestis, a kolera vagy a sárgaláz első bebizonyult esetét, amelyet területén megállapítottak.
A többi kormánnyal ugyancsak haladéktalanul közölni kell a kolerának, a pestisnek vagy a sárgaláznak első bebizonyult esetét, amely a már fertőzött területrészeken (circonseriptions) kívül fordult elő.
2. Cikk. Az első cikkben említett bejelentés kíséretében vagy ezt nyomban követőleg körülményes értesítések küldendők:
1. a helyről, ahol a betegség megjelent;
2. megjelenések idejéről, eredetéről és alakjáról;
3. a megállapított betegedési esetek és halálozások számáról;
4. a fertőzött terület vagy területrészek terjedelméről;
5. pestis esetében a pestisnek a patkányok között való fellépéséről vagy azoknak szokatlan pusztulásáról;
6. sárgaláz esetében a stegomya calopus létezéséről;
7. a haladéktalanul foganatosított rendszabályokról.
3. Cikk. Az 1. és 2. Cikkben előírt bejelentés és értesítések a fertőzött ország fővárosában székelő diplomáciai vagy konzuli képviseletekhez intézendők.
Az ottan képviselettel nem bíró országok kormányai számára a közléseket közvetlenül távirat útján kell megtenni.
4. Cikk. Az 1. és 2. Cikkben említett bejelentés és értesítések után további rendszeres közlések küldendők, úgy hogy a kormányok a járvány menetéről folyton tájékoztatva legyenek.
Ezekben, a hetenkint legalább egyszer küldendő s lehetőleg kimerítően tájékoztató közlésekben különösen ki kell emelni a betegség terjedésének meggátlására alkalmazott óvóintézkedéseket.
Ezekben fel kell tüntetni: 1. az egészségügyi felügyeletre vagy az orvosi vizsgálatra, az elkülönítésre és a fertőtlenítésre vonatkozólag alkalmazott óvórendszabályokat; 2. a hajók elindulása alkalmával a baj elhurcolásának meggátlására foganatosított rendszabályokat s különösen a fenti 2. Cikk 5. és 6. pontjában említett esetekben a patkányok vagy a moszkitók (meleg égövi szúnyogok) ellen foganatosított rendszabályokat.
5. Cikk. Az előző szabályok gyors és pontos foganatosításának elsőrendű fontossága van.
A bejelentésnek csak akkor van valódi értéke, ha minden kormány maga is kellő időben értesül a területén előforduló pestisről, koleráról, sárgalázról, úgyszintén a kétes esetekről. Nagyon ajánlatos tehát, hogy a különböző kormányok tegyék kötelezővé a pestis-, kolera- és sárgaláz-esetek bejelentését és hogy mindig tudomásuk legyen a patkányok szokatlan pusztulásáról, különösen a kikötőkben.
6. Cikk. Kívánatos, hogy a szomszédos országok a határszéli vagy a szoros kereskedelmi érintkezésben álló területekre nézve egymással különleges megegyezéseket létesítsenek az illetékes közigazgatási hatóságok főnökei közti közvetlen híradás szervezését illetőleg.
7. Cikk. A pestis, a kolera vagy a sárgaláz első esetének bejelentése nem vonja maga után az alábbi II. fejezetben foglalt rendszabályok alkalmazását azzal a területrésszel szemben, ahol az eset előfordult.
De ha több nem behurcolt pestis- vagy sárgalázeset fordul elő, vagy ha a koleraesetek gócot * alkotnak, az illető területrész (circonscription) fertőzöttnek tekinthető.
8. Cikk. Hogy a rendszabályok csak a tényleg sújtott vidékekre legyenek korlátolhatók, a kormányok azokat csupán a fertőzött területrészekről érkezett személyekkel vagy tárgyakkal szemben kötelesek alkalmazni.
Területrész (circonscription) alatt a bejelentéshez csatolt vagy azt követő közlésekben kellően meghatározott valamely terület értendő, mint: tartomány, kormányzóság, kerület, megye (département), kanton, sziget, község, város, városnegyed, falu, kikötő, „polder”, telep (agglomération) stb., bármekkora is a területrészek kiterjedése és népessége.
Ezt a fertőzött területrészre korlátolt megszorítást azonban csak ama határozott feltétel alatt kell elfogadni, hogy a fertőzött ország kormánya megteszi a szükséges intézkedéseket:
1. hogy megakadályozza a járvány terjedését s
2. hogy pestis vagy kolera esetében legalább előzetes fertőtlenítéssel meggátolja a 13. Cikk 1. és 2. pontjában felsorolt tárgyaknak a fertőzött területrészről való kivitelét.
Nincsen helye semmiféle megszorító intézkedésnek fertőzött területrészről (circonseription) érkező személyekkel vagy tárgyakkal (provenances) szemben, ha ezek az illető területrészt legalább öt nappal a járvány kitörése előtt hagyták el.
9. Cikk. Hogy valamely területrészt ne tekintsenek többé fertőzöttnek, hivatalosan meg kell állapítani:
1. hogy - ami a pestist vagy kolerát illeti, tizennyolc nap óta az utolsó beteg elkülönítésétől, illetőleg elhalálozásától vagy felgyógyulásától számítottan sem halálozás, sem megbetegedés nem történt;
2. hogy az összes fertőtlenítési rendszabályokat foganatosították s hogy - amennyiben pestisről van szó - a patkányok ellen irányuló intézkedéseket teljesítették, - amennyiben pedig sárgalázról van szó - a moszkitók elleni óvóintézkedéseket megtették.
10. Cikk. Az illetékes hatóságnak kötelessége hathatós rendszabályokat foganatosítani abból a célból, hogy
1. megakadályoztassék oly személyeknek hajóra szállása, akiken a pestisnek, a kolerának vagy a sárgaláznak tünetei mutatkoznak;
2. pestis vagy kolera esetében megakadályoztassék bárminő oly árúnak vagy tárgyaknak kivitele, amelyet fertőzöttnek tart és amelyet a közhatóság által kijelölt orvos felügyelete alatt a szárazföldön előzetesen nem fertőtlenítettek;
3. pestis esetében megakadályoztassék patkányoknak a hajóra való jutása;
4. kolera esetében gondoskodás történjék arról, hogy a hajóra vitt ivóvíz egészséges legyen;
5. sárgaláz esetében megakadályoztassék moszkitóknak a hajóra való jutása.
11. Cikk. Minden egyes ország kormánya köteles haladéktalanul közzétenni a rendszabályokat, melyeket a fertőzött országból vagy területrészről (circonscription) érkező személyekre vagy tárgyakra nézve megszabni szükségesnek tart.
Ezt a közlést azonnal eljuttatja a fertőzött országnak az illető fővárosban székelő diplomáciai vagy konzuli képviseletéhez, valamint a nemzetközi egészségügyi tanácsokhoz.
Köteles továbbá ugyanazon módon tudomásra juttatni a rendszabályok visszavonását vagy az azokon tett módosításokat.
A fővárosban székelő diplomáciai vagy konzuli képviselet hiányában értesítések közvetlenül az érdekelt ország kormányához küldendők.
12. Cikk. Olyan árúk, amelyek önmagukban véve a pestist, kolerát vagy a sárgalázat átszármaztathatnák, nincsenek. Csak abban az esetben válnak veszélyesekké, ha pestises vagy kolerás anyaggal szennyeződtek.
13. Cikk. A fertőtlenítést csak pestis vagy kolera esetében lehet alkalmazni és csupán olyan árúknál és tárgyaknál, amelyeket a helyi egészségügyi hatóság fertőzötteknek tart.
Mindazonáltal pestis vagy kolera esetében az alább felsorolt árúk vagy tárgyak függetlenül annak megállapításától, vajjon fertőzöttek-e vagy nem, fertőtlenítés alá vehetők, sőt bevitelük is megtiltható:
1. Használt fehérnemű, ócska és viselt ruhák (használati tárgyak), használt ágynemű.
Ha e tárgyak útipodgyászként vagy lakhelyváltozás folytán szállíttatnak (berendezési tárgyak), bevitelük nem tiltható meg s a 20. Cikk rendelkezése alá esnek.
A katonák és matrózok után maradt és haláluk után hazájukba visszaküldött csomagok olybá veendők, mint az 1. pont első bekezdésében említett tárgyak.
2. Törlőrongy és papírgyártásra szánt rongy, kivéve kolera esetében az összesajtolt rongyot, amelyet mint tömegárút (en gros) nagy, abroncsos csomagokban szállítanak.
Nem tiltható ki a közvetlenül a fonó-szövö műhelyekből feldolgozó avagy fehérítő telepekről származó új hulladék, továbbá műgyapjú (Kunstwolle, Shoddy) és új papirhulladék.
14. Cikk. Nem lehet megtiltani a megelőző cikk 1. és 2. pontjában felsorolt árúk és tárgyak átvitelét, ha oly módon vannak csomagolva, hogy útközben nem kezelhetők.
Az a körülmény, hogy árúkat és tárgyakat fertőzött területen visznek át, szintén nem akadályozhatja a rendeltetési helyre való bevitelüket, ha olyan módon szállítják, hogy útközben szennyezett tárgyakkal érintkezésbe nem jöhetnek.
15. Cikk. A 13. Cikk 1. és 2. pontjában felsorolt árúk és tárgyak nem esnek a behozatalt tiltó rendelkezések alá, ha a rendeltetési ország hatósága előtt beigazoltatik, hogy elindításuk legalább öt nappal a járvány kitörése előtt történt.
16. Cikk. A fertőtlenítés módját és helyét, valamint a patkányok, a rovarok és moszkitók irtásának biztosítására foganatosítandó eljárásokat a rendeltetési ország hatósága állapítja meg. E műveletek akként teljesítendők, hogy a tárgyak minél kevesebb kárt szenvedjenek. Ócska ruhák, régi rongyok, fertőzött kötözőanyag, papir s egyéb csekély értékű tárgyak tűzzel semmisíthetők meg.
Minden államnak meg van az a joga, hogy az itt megjelölt tárgyak fertőtlenítéséből, megsemmisítéséből, valamint a patkány rovar- és moszkitóirtásból eredő károk esetleges megtérítésének kérdését szabályozza.
Ha a hajókon a patkányok, a rovarok és a moszkitók kiirtásának biztosítására foganatosított intézkedések alkalmából az egészségügyi hatóság akár közvetlenül, akár valamely társaság avagy magán egyén útján díjakat szed, e díjak tételei előre közzétett díjszabásban állapítandók meg, még pedig oly módon, hogy e díjszabás alkalmazása az államnak vagy az egészségügyi közigazgatásnak jövedelmi forrásául ne szolgáljon.
17. Cikk. Levelek és levelezések, nyomtatványok, könyvek, hírlapok, üzleti irományok stb. (a postacsomagok kivételével) semmiféle megszorítás vagy fertőtlenítés alá nem esnek.
Sárgaláz esetében a postacsomagok semmiféle megszorítás vagy fertőtlenítés alá nem esnek.
18. Cikk. A szárazföldön vagy tengeren érkezett árúk nem tarthatók vissza a határokon vagy a kikötőkben.
Ezekre nézve csupán azok a rendszabályok írhatók elő, amelyek a fentebbi 13. és 16. Cikkben vannak felsorolva.
Ha azonban szabadon, csomagolatlanul (en vrac) vagy hiányosan csomagolva tengeren érkezett árúk a szállítás közben pestisesnek talált patkányoktól fertőzöttek és ha nem fertőtleníthetők, akkor a fertőző csírák elpusztulása úgy biztosítható, hogy az árúkat legfeljebb két hét tartamára raktárba helyezik.
Megjegyzendő, hogy ez az utóbbi rendszabály alkalmazása nem okozhatja a hajók késleltetését s nem vonhat maga után rendkívüli költségeket abból az okból, hogy a kikötőkben nincsenek raktárak.
19. Cikk. Ha az árúkat a 13. Cikkben foglaltak értelmében fertőtlenítették vagy a 18. Cikk harmadik bekezdésének rendelkezései szerint ideiglenesen raktárba helyezték, a tulajdonosnak vagy képviselőjének joga van a fertőtlenítést vagy a raktározást elrendelő egészségügyi hatóságoktól foganatosított rendszabályokat feltüntető igazolványt kérni.
20. Cikk. Fertőzött területről származó szennyes fehérnemű, ócska ruha, öltözetek és útipodgyászok vagy bútorzathoz (berendezéshez) tartozó tárgyak fertőtlenítésének csak pestis vagy kolera esetében és csak akkor van helye, ha az egészségügyi hatóság azokat fertőzötteknek tartja.
21. Cikk. Fertőzöttnek kell tekinteni azt a hajót, amelyen pestis, kolera vagy sárgaláz van vagy amelyen hét nap óta egy vagy több pestis-, kolera- vagy sárgalázeset merült fel.
Gyanusnak kell tekinteni azt a hajót, amelyen elinduláskor vagy útközben pestis-, kolera- vagy sárgalázesetek merültek fel, de hét nap óta újabb eset nem mutatkozott.
Ragálymentesnek kell tekinteni azt a hajót, amelyen bár fertőzött kikötőből jön, pestis, kolera vagy sárgaláz folytán sem halálozás, sem megbetegedés nem fordult elő, sem az elindulás előtt, sem útközben, sem a megérkezés idején.
22. Cikk. A pestisfertőzte hajókkal való elbánás a következő:
1. orvosi vizsgálat;
2. a betegeket azonnal partra kell szállítani és elkülöníteni;
3. azok a személyek, akik a betegekkel érintkezésben voltak és akiket a kikötő egészségügyi hatósága kellő okkal gyanusaknak tart, ha - lehetséges - partra szállítandók. Ezek vagy megfigyelés * vagy felügyelet, * vagy felügyelettel megtoldott megfigyelés alá helyezhetők akként, hogy mind e rendszabályoknak együttes időtartama a megérkezéstől számított öt napon túl nem terjedhet.
A kikötő egészségügyi hatóságának belátására van bízva, hogy e rendszabályok közül azt alkalmazza, amelyiket az utolsó eset időpontja, a hajó állapota és a helyi lehetőségek szerint előnyösnek tart;
4. a hajószemélyzet * és az utasok szennyes fehérneműjét, használati cikkeit és azokat a tárgyait, amelyek az egészségügyi hatóság véleménye szerint fertőzöttnek tekintendők, fertőtleníteni kell;
5. a hajónak azokat a részeit, amelyekben pestises betegek laktak, vagy amelyek az egészségügyi hatóság véleménye szerint fertőzötteknek tekintendők, fertőtleníteni kell;
6. a hajón levő patkányok irtását a rakomány kirakása előtt vagy után úgy kell foganatosítani, hogy az árúk, a hajó bádogalkatrészei és gépei kárt lehetőleg ne szenvedjenek. A műveletet minél előbb, a lehető leggyorsabban és mindenesetre akként kell végrehajtani, hogy az negyvennyolc óránál többet igénybe ne vegyen.
Ez a művelet a rakomány nélküli hajókon (navires sur lest) a rakodás előtt minél előbb végrehajtandó.
23. Cikk. A pestisgyanus hajók a 22. Cikk 1., 4., 5. és 6. pontjaiban jelzett rendelkezések alá esnek.
Ezeken kívül a hajószemélyzet és az utasok felügyelet alá helyezhetők, amelynek tartama a hajó megérkezésétől számított öt napot meg nem haladhat. Ugyanazon idő alatt a hajószemélyzet kiszállását - ha csak szolgálati érdekek nem követelik - meg lehet gátolni.
24. Cikk. Pestismentes hajókat azonnal szabadon kell bocsátani, bármily természetű legyen is egészségügyi levelük.
Ily hajókkal szemben az érkezési kikötő hatósága csupán a következőket rendelheti el:
1. orvosi vizsgálatot;
2. a hajószemélyzet és az utasok szennyes fehérneműjének, használati cikkeinek és más tárgyainak fertőtlenítését, de csak olyan kivételes esetekben, amikor az egészségügyi hatóságnak különös oka van arra a feltevésre, hogy az illető tárgyak fertőzöttek;
3. az egészségügyi hatóság elrendelheti, de anélkül, hogy ez a rendelkezés általános szabállyá volna emelhető, hogy fertőzött kikötőből jövő hajókon a szállítmány kirakása előtt vagy ez után patkányirtást célzó műveletet foganatosítsanak. Ezt a műveletet a minél előbb és minél gyorsabban, huszonnégy órát semmiesetre meg nem haladó idő alatt, még pedig úgy kell végezni, hogy az utasoknak és a hajószemélyzetnek a hajó és a szárazföld között való közlekedése ne legyen akadályozva és hogy amennyire csak lehet, az árúk, a hajó bádogalkatrészei és gépei kárt ne szenvedjenek. A rakomány nélkül való hajókon (nevires sur lest) a patkányirtást, ha ezt elrendelték, minél előbb és minél gyorsabban kell foganatosítani, még pedig mindenesetre rakodás előtt.
A hajószemélyzet és az utasok felügyelet alá helyezhetők, amelynek tartama a hajónak a fertőzött kikötőből való elindulástól számított öt napot nem haladhatja meg. Hasonlóképen meg lehet gátolni ez időtartam alatt a hajószemélyzet partraszállását is, kivéve ha ezt szolgálati okok követelik.
Az érkezési kikötő illetékes hatósága a hajó orvosától, vagy ha orvos nincs, a hajó kapitányától mindenkor eskü alatt kiállítandó bizonyítványt követelhet arról, hogy a hajón - elindulása óta - nem volt pestis-eset s a patkányok szokatlan pusztulását sem tapasztalták.
25. Cikk. Ha valamely ragálymentes hajón a patkányokat bakteriológiai vizsgálat után pestiseseknek találták, vagy pedig e rágcsálók között szokatlan pusztulást tapasztaltak, a következő rendszabályok alkalmazandók:
I. Olyan hajókon, amelyeken pestises patkányok vannak:
a) orvosi vizsgálat;
b) patkányirtás a szállítmány kirakása előtt vagy ez után akként, hogy az árúk, a hajó bádogalkatrészei és gépei kárt lehetőleg ne szenvedjenek. A műveletet minél előbb, a lehető leggyorsabban és mindenesetre akként kell végrehajtani, hogy az negyvennyolc óránál tovább ne tartson. A rakomány nélkül való hajókon (navires sur lest) ez a művelet minél előbb, a lehető leggyorsabban és mindenesetre berakodás előtt foganatosítandó;
c) a hajó ama részei és azok a tárgyak, amelyeket a helyi egészségügyi hatóság fertőzötteknek ítél, fertőtlenítendők;
d) az utasok és a hajószemélyzet felügyelet alá helyezhetők, amelynek tartama a megérkezés idejétől számított öt napon túl ne terjedjen.
II. Olyan hajókon, amelyeken a patkányok szokatlan pusztulását állapították meg:
a) orvosi vizsgálat;
b) a patkányok pestis szempontjából, ha lehet, megvizsgálandók, még pedig minél gyorsabban;
c) ha patkányirtást találtak szükségesnek, ez a művelet a pestises patkányokkal bíró hajókra vonatkozólag fentebb megjelölt feltételek mellett teljesítendő;
d) addig, míg minden gyanú el nem oszlott, az utasok és hajószemélyzet felügyelet alá helyezhetők, melynek tartama nem terjedhet a megérkezés idejétől számított öt napon túl.
26. Cikk. Ajánlatos, hogy a hajókat időszakosan, de legalább minden hat hónapban egyszer patkányirtás alá vessék. Annak a kikötőnek egészségügyi hatósága, ahol a patkányirtást foganatosították, valahányszor kérik, a hajóskapitánynak, a hajó tulajdonosának vagy ügynökének bizonyítványt szolgáltat ki, mely feltünteti a műveletnek időpontját, a kikötőt, melyben azt foganatosították és az alkalmazott eljárást.
Ajánlatos, hogy azoknak a kikötőknek egészségügyi hatóságai, amelyeket az időszakos patkányirtást alkalmazó hajók érintenek, a foganatosítandó rendszabályok mérlegelésénél az említett bizonyítványokat figyelembe vegyék, nevezetesen ami a 24. Cikk második bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezéseket illeti.
27. Cikk. A kolerafertőzte hajókkal való elbánás a következő:
1. orvosi vizsgálat;
2. a betegeket haladéktalanul partra kell szállítani és el kell különíteni;
3. a többi személyeket szintén partra lehet szállítani és a hajó megérkezésétől kezdve megfigyelés (observation) vagy felügyelet (surveillance) alá helyezni, amelynek tartama a hajó egészségügyi állapota és az utolsó eset ideje szerint változik, azonban öt napon túl nem haladhat; feltéve, hogy ezt a határidőt túl nem lépi, az egészségügyi hatóság a bakteriológiai vizsgálatnak a szükséges mértékben foganatosítása iránt intézkedhetik;
4. a hajószemélyzet és az utasok szennyes fehérneműjét, használati cikkeit és azokat a tárgyakat, amelyek a kikötő egészségügyi hatóságának nézete szerint fertőzötteknek tekintendők, fertőtleníteni kell;
5. a hajónak ama részeit, amelyekben kolerás betegek laktak, vagy amelyeket az egészségügyi hatóság fertőzötteknek tart, fertőtleníteni kell;
6. ha hajón beraktározott ivóvíz gyanús, azt fertőtlenítés után ki kell üríteni és - amennyiben lehetséges - jóminőségű vízzel kell pótolni.
Az egészségügyi hatóság megtilthatja a fenékvíznek (eau de lest, water ballast) a kikötőkben való kiürítését, ha az fertőzött kikötőből származik, kivéve ha előzetesen fertőtlenítették.
Megtilthatja, hogy az emberi ürülékeket, úgyszintén a hajó szennyvizeit, hacsak előzőleg nem fertőtlenítették, a kikötő vizébe folyni engedjék vagy beleöntsék.
28. Cikk. A koleragyanús hajók a 27. Cikk 1., 4., 5. és 6. pontjaiban foglalt rendelkezések alá esnek.
A hajószemélyzet és az utasok felügyelet alá helyezhetők, amely a hajó megérkezésétől számított öt napon túl nem terjedhet. Ajánlatos ugyanezen idő alatt meggátolni a hajószemélyzet partraszállását, kivéve ha ezt szolgálati okok szükségessé teszik.
Az előző bekezdésben megjelölt rendszabályok szigorítása nélkül az egészségügyi hatóság a bakteriológiai vizsgálatnak szükséges mértékű foganatosítása iránt intézkedhetik.
Az egészségügyi hatóság megtilthatja a fenékviznek a kikötőben való kiürítését, ha az fertőzött kikötőből származik, kivéve ha előzetesen fertőtlenítették.
29. Cikk. A koleramentes hajókat haladéktalanul szabad közlekedésre kell bocsátani, bármilyen természetű legyen is egészségügyi levelük.
Ezekkel szemben az érkezési kikötő egészségügyi hatósága csupán a 27. Cikk 1., 4. és 6. pontjaiban felsorolt rendszabályokat alkalmazhatja.
Az egészségügyi hatóság megtilthatja a fenékvíznek a kikötőkben való kiürítését, ha az fertőzött kikötőből származik, kivéve ha előzetesen fertőtlenítették.
A hajószemélyzet és utasok egészségi állapotuk szempontjából felügyelet alá helyezhetők, amely a hajónak a fertőzött kikötőből való elindulásától számított öt napon túl nem terjedhet.
Ajánlatos ugyanazon idő alatt a hajószemélyzet partraszállását megakadályozni, kivéve ha ezt szolgálati okok szükségessé teszik.
Az érkezési kikötő illetékes hatósága mindenkor követelhet a hajó orvosától, vagy ha orvos nincs, a hajó kapitányától eskü alatt adandó bizonyítványt arról, hogy az elindulás óta a hajón koleraeset nem fordult elő.
30. Cikk. A sárgalázfertőzte hajókkal való elbánás a következő:
1. orvosi vizsgálat;
2. A betegeket partra kell szállítani és akként elhelyezni, hogy a moszkitók csípései ellen védve és kellően elkülönítve legyenek.
3. A többi személyeket szintén partra lehet szállítani és a megérkezéstől számított hat napot meg nem haladó megfigyelés vagy felügyelet alá helyezni;
4. a hajóknak a parttól lehetőleg 200 méternyi távolságban kell horgonyozniok;
5. ha lehetséges, a moszkitók kiirtását a hajón még az árúk kirakása előtt kell teljesíteni. Ha ez nem lehetséges, az összes szükséges intézkedéseket meg kell tenni annak megakadályozására, hogy a kirakodásnál alkalmazott személyzet fertőzésnek legyen kitéve. Ezt a személyzetet a hajón teljesített munkának befejezésétől számított hat napot meg nem haladó felügyelet alá kell helyezni.
31. Cikk. A sárgalázgyanus hajók az előző szakasz 1., 4. és 5. pontjaiban jelzett rendelkezések alá esnek.
Egyébként a hajószemélyzet és az utasok a hajó megérkezésétől számított hat napon túl nem terjedő felügyelet alá helyezhetők.
32. Cikk. A sárgalázmentes hajókat az orvosi vizsgálat után haladéktalanul szabad közlekedésre kell bocsátani, bárminő természetű legyen is egészségügyi levelük.
33. Cikk. A 30. és 31. Cikkben megjelölt rendszabályok csak azokra az országokra vonatkoznak, amelyekben stegomyák előfordulnak. Más országokban azok csak az egészségügyi hatóság által szükségesnek tartott mértékben nyernek alkalmazást.
34. Cikk. Az illetékes hatóság a 22-33. Cikkekben foglalt rendszabályok alkalmazásánál tekintettel lesz arra a körülményre, hogy a fentemlített három osztályba tartozó hajókon van-e orvos és fertőtlenítő készülék (étuves).
Ami a pestist illeti, a hatóság arra is figyelemmel lesz, hogy a hajó el van-e látva patkányirtó készülékkel.
Az ebben a kérdésben egymással megállapodásra jutó államok egészségügyi hatóságai felmenthetik az orvosi vizsgálat és más rendszabály alól azokat a ragálymentes hajókat, amelyeknek saját országuk részéről külön megbízott orvosuk van.
35. Cikk. Különleges rendszabályok, nevezetesen kolera esetében bakteriológiai vizsgálat, állapíthatók meg mindazokra a hajókra nézve, amelyeknek egészségügyi állapota rossznak mutatkozik vagy amelyek zsúfoltak.
36. Cikk. Minden hajónak, amely a kikötő hatósága által a jelen egyezmény határozmányai értelmében megszabott kötelezettségeknek magát alávetni nem akarja, szabadságában áll a nyílt tengerre visszatérni.
Meg lehet engedni, hogy árúit kirakja, ha a szükséges elővigyázati intézkedéseket megtették, t. i.:
1. a hajót, a hajószemélyzetet és az utasokat elkülönítették;
2. ami a pestist illeti, felvilágosítást kértek arról, hogy mutatkozik-e szokatlan pusztulás a patkányok között;
3. ami a kolerát illeti, a hajón a beraktározott és gyanusnak tartott ivóvizet jóminőségű vízzel pótolták.
Meg lehet engedni a hajónak azt is, hogy partra szállítsa azokat az utasokat, akik ezt kérik, de oly feltétel alatt, hogy alávetik magukat a helyi hatóság által előírt rendszabályoknak.
37. Cikk. Fertőzött helyről jövő hajók, amelyeken valamely szerződő ország kikötőjében kielégítő módon foganatosították az egészségügyi rendszabályokat, akár ugyanazon, akár más ország más kikötőjébe való érkezésük alkalmával nem esnek másodízben eme rendszabályok alá, ha azóta semminő oly esemény nem történt, amely a fentemlített egészségügyi rendszabályok alkalmazását maga után vonja és ha azok nem kötöttek ki valamely fertőzött kikötőben.
Azt a hajót, amely anélkül, hogy a szárazfölddel érintkezésben lett volna, csupán utasokat és poggyászukat vagy postaszállítmányt szállít partra vagy amely csupán oly postaszállítmányt vagy poggyásszal bíró avagy poggyásznélküli oly utasokat vesz fel, amely, illetőleg akik nem voltak e kikötővel vagy fertőzött területrésszel érintkezésben, olybá kell venni, mintha nem érintette volna a kikötőt. Ha sárgalázról van szó, a hajónak - amennyire lehetséges - a parttól legalább 200 méternyi távolságban kell tartózkodnia, hogy a moszkitóknak a hajóra való jutása meggátoltassék.
38. Cikk. A kikötő hatósága, amely az egészségügyi rendszabályokat foganatosítja, valahányszor kérik, a hajó kapitányának, tulajdonosának vagy ügynökének bizonyítványt szolgáltat ki, amely feltünteti az alkalmazott rendszabályok természetét és azokat, amelyek a rendszabályok alapjául szolgáltak.
39. Cikk. A fertőzött hajón érkezett utasok a kikötő egészségügyi hatóságától bizonyítványt igényelhetnek, amely feltünteti érkezésük idejét és azt az elbánást, amelyben ők maguk, valamint poggyászuk részesültek.
40. Cikk. A parti hajózást teljesítő hajók különleges elbánás alá esnek, amelyet az érdekelt országok közös megállapodás alapján szabályoznak.
41. Cikk. Ugyanazon tenger parti államainak kormányai különleges viszonyaiknak szem előtt tartásával egymás között külön megállapodásokat létesíthetnek abból a célból, hogy az egyezményben foglalt egészségügyi rendszabályok keresztülvitelét hathatósabbá és kevésbbé alkalmatlanná tegyék.
42. Cikk. Kivánatos, hogy azoknak a kikötőknek száma, amelyek megfelelő oly szervezettel és felszereléssel vannak ellátva, hogy bárminő egészségügyi állapotú hajót is befogadhassanak, minden államban arányban legyen a forgalom és hajózás fontosságával. Mindazonáltal, érintetlenül hagyva a kormányoknak azt a jogát, hogy közös egészségügyi állomások szervezése céljából egymással megállapodásra léphetnek, minden egyes ország minden egyes tengerpartjának legalább egy kikötőjét ily szervezettel és felszereléssel ellátni tartozik.
Egyébként kívánatos, hogy a tengeri hajózásnak összes nagy kikötői akként legyenek felszerelve, hogy legalább a ragálymentes hajókat lehessen nyomban megérkezésük után az előírt egészségügyi rendszabályoknak alávetni s e célból azok ne legyenek más kikötőkbe küldendők.
A kormányok köztudomásra hozzák, hogy az illető országban, mely kikötők vannak nyitva a pestis-, kolera- vagy sárgalázfertőzte kikötőkből jövő szállítmányok részére s különösen mely kikötők vannak nyitva a fertőzött és gyanus hajók számára.
43. Cikk. Tengeri nagy kikötők részére a következők ajánlatosak:
a) a kikötőt ellátó rendes orvosi szolgálat és a hajók személyzete s a kikötő népessége egészségi állapotának állandó orvosi felügyelete;
b) a betegek szállítására alkalmas eszközök és a betegek elkülönítésére és a gyanus egyének megfigyelésére alkalmas helyiségek;
c) a hatályos fertőtlenítésre szükséges berendezések és bakteriologiai laboratóriumok;
d) a kikötő használatára jó (nem gyanus) ivóvíz szolgáltatása és a hulladék s szemét eltávolítására lehetőleg teljes biztosságot nyújtó rendszer alkalmazása.
44. Cikk. Hasonlóképen ajánlatos, hogy a szerződő államok figyelembe vegyék a valamely országból jövő szállítmányokkal szemben alkalmazandó bánásmódnál azokat a rendszabályokat, amelyeket ez az utóbbi ország foganatosított a ragályos betegség leküzdésére és kihurcolásának megakadályozására.
45. Cikk. Szárazföldi vesztegzárakat többé nem kell létesíteni.
Csak azok a személyek tarthatók vissza a határon, akiken pestis, kolera vagy sárgaláz tünetei mutatkoznak.
Ez az elv nem zárja ki minden egyes államnak azt a jogát, hogy szükség esetén határainak egy részét elzárja.
46. Cikk. Az utasokat egészségi állapotuk tekintetében a vasúti személyzet felügyelete alá kell helyezni.
47. Cikk. Az orvosi beavatkozás az utasok megvizsgálására és a betegek gondozására szorítkozik. Ezt a vizsgálatot, amennyire lehet, a vámvizsgálattal kapcsolatosan kell foganatosítani oly módon, hogy az utasokat lehető legrövidebb ideig tartsák vissza. Csupán a nyilvánvalóan gyengélkedő egyének vehetők beható orvosi vizsgálat alá.
48. Cikk. Fertőzött helyről jövő utasokat, mihelyt rendeltetést helyükre érkeznek, nagyon célszerű volna felügyelet alá helyezni, amely az elindulás napjától számítva pestis vagy kolera esetében öt napon, sárgaláz esetében pedig hat napon túl nem tarthat.
49. Cikk. A kormányok fenntartják maguknak a jogot, hogy különös rendszabályokat alkalmazzanak bizonyos egyénekre nézve, nevezetesen cigányokra, csavargókra, kivándorlókra és olyan egyénekre nézve, akik csoportosan utaznak vagy lépnek át a határon.
50. Cikk. Az utasok, a posta és a poggyász szállítására rendelt kocsik a határon nem tarthatók ha vissza.
Ha e kocsik közül egyik másik fertőzött vagy ha az pestises avagy kolerás beteg által volt elfoglalva, azt a vonatból ki kell kapcsolni, hogy minél előbb fertőtlenítsék.
Ugyanez történik az árúkocsikkal is.
51. Cikk. A vasúti és postaszemélyzettel szemben a határforgalomban követendő eljárás megállapítása az érdekelt szolgálati ágak igazgatóságának hatáskörébe tartozik. Ennek akként kell történnie, hogy a szolgálatot ne akadályozza.
52. Cikk. A határszéli kereskedelmi forgalom és az ezzel összefüggő kérdések szabályozása, valamint kivételes felügyeleti rendszabályok alkotása, a szomszédos államok közt létesítendő külön megállapodásnak van fenntartva.
53. Cikk. A folyamparti államok kormányainak lesz feladata, hogy a folyami utakra nézve követendő egészségügyi eljárást külön megállapodásokkal szabályozzák.
54. Cikk. Minden hajóra szálló egyént, ideértve a hajószemélyzet embereit is, a beszállás alkalmával egyénileg, nappal, a szárazföldön, a vizsgálatra szükséges idő alatt közhatóság részéről megbízott orvossal meg kell vizsgáltatni. A konzuli hatóság, amely alá a hajó tartozik, a vizsgálatnál jelen lehet.
E megállapodástól eltérőleg Alexandriában és Port-Szaidban, ha a helyi egészségügyi hatóság ezt célirányosnak találja, az orvosi vizsgálat a hajón történhetik azzal a kikötéssel, hogy a 3. osztályú utasok azután többé nem távozhatnak a hajóról. Az 1. és 2. osztályú utasok orvosi vizsgálata éjjel is végezhető, a 3. osztályú utasok azonban éjjel nem vizsgálhatók.
55. Cikk. Ragálymentes közönséges hajók, amelyek pestissel vagy kolerával fertőzött európai vagy földközi-tengeri kikötőkből jönnek s a szuezi csatornán áthaladni kívánnak, engedélyt kapnak vesztegzár alatt való átmenetelre. Útjukat öt napi megfigyelés mellett folytatják.
56. Cikk. Ragálymentes közönséges hajók, amelyek Egyiptomban ki akarnak kötni, megállhatnak Alexandriában vagy Port-Szaidban, hol az utasok az öt napi megfigyelési időt eltöltik, még pedig a helyi egészségügyi hatóság határozata szerint akár a hajón, akár valamely egészségügyi állomáson.
57. Cikk. Azokat a rendszabályokat, melyek Európának vagy a Földközi-tenger partjainak valamely pestissel, vagy kolerával fertőzött kikötőjéből jövő s Egyiptom valamelyik kikötőjében kikötni vagy a szuezi csatornán áthaladni akaró fertőzött és gyanus hajókkal szemben alkalmazandók, a jelen egyezmény határozatainak megfelelően az egyiptomi egészségügyi tanács állapítja meg.
Hogy az idevonatkozó szabályzatok végrehajthatók legyenek, kell, hogy azokat a tanácsban képviselt különböző hatalmak elfogadták légyen. Ezek a szabályzatok, amelyek a hajókkal, az utasokkal és az árúkkal való elbánást állapítják meg, a lehető legrövidebb idő alatt előterjesztendők.
58. Cikk. Az I. cím 2. fejezete III. szakaszában tárgyalt és a fertőzött, gyanus vagy ragálymentes hajók osztályozására és az azokkal való elbánásra vonatkozó általános intézkedésektől függetlenül az alábbi cikkekben foglalt külön határozmányokat kell a délről jövő s a Vörös-tengerbe belépő közönséges hajókra alkalmazni.
59. Cikk. Ragálymentes hajóknak az utolsó fertőzött kikötőből való elindulásuk pillanatától számított teljes öt napot kellett vagy kell megfigyelés alatt tölteniök.
E hajók a szuezi csatornán vesztegzár alatt áthaladnak és a fentemlített öt napi megfigyelés alatt tartva jutnak a Földközi-tengerbe. Azok a hajók, amelyeken orvos és fertőtlenítő készülék (étuve) van, a vesztegzár alatt való átkelés előtt nem kötelesek fertőtleníteni.
60. Cikk. Gyanus hajók különböző elbánás alá esnek aszerint, hogy orvos vagy fertőtlenítő készülék (étuve) van-e rajtuk vagy nincs.
a) Azoknak a hajóknak, amelyeken orvos és fertőtlenítő készülék van, ha a kívánt feltételeknek megfelelnek, megengedik a szuezi csatornán vesztegzár alatt való átkelést, még pedig az átkelési szabályzatban megállapított feltételek mellett.
b) Az egyéb gyanus hajókat, amelyeken sem orvos, sem fertőtlenítő készülék nincsen, mielőtt a vesztegzár alatt való átkelésre engednék, Szuezben vagy a Mózes-forrásoknál visszatartják annyi ideig, amely az előírt fertőtlenítési rendszabályok foganatosítására s a hajó egészségügyi állapotának kiderítésére szükséges.
Postahajóknak vagy személyszállításra különösen berendezett gőzösöknek, amelyeken fertőtlenítő készülék nincsen, de orvos van, a helyi hatóság hivatalos szemle alapján a vesztegzár alatt való átkelésre megadja az engedélyt, ha meggyőződött arról, hogy az egészségügyi és a fertőtlenítési rendszabályokat akár az elinduláskor, akár az átkelés alatt kellő módon foganatosították.
Postahajók vagy személyszállításra különösen berendezett gőzösök, amelyeken fertőtlenítő készülék nincsen, de orvos van, ha a legutóbbi pestis- vagy koleraeset óta hét napnál több idő telt el, továbbá ha a hajók egészségügyi állapota kielégítő, a szabályszerű műveletek befejeztével Szuezben szabad közlekedésre bocsáthatók.
Ha a hajó hét napnál kevesebb ideig volt ragálymentesen útban, az Egyiptomba menő utasok az alexandriai tanács által kijelölt valamely intézetnél partra szállítandók és az öt napi megfigyelés kiegészítésére szükséges időn át elkülönítendők. Szennyes fehérneműik és használati tárgyaik fertőtlenítendők. Ezután az utasok szabad közlekedésre kapnak engedélyt.
Azokat a hajókat, amelyek hét napnál kevesebb ideig voltak ragálymentesen útban és Egyiptomban szabad közlekedésre való engedélyt kívánnak, az alexandriai tanács által kijelölt valamely intézetben az öt napi megfigyelés kiegészítésére szükséges időn át visszatartják s a gyanus hajókra vonatkozó szabályszerű elbánásban részesítik.
Ha a pestis vagy kolera kizárólag csak a hajószemélyzet körében mutatkozott, csak a személyzet szennyes fehérneműjét, még pedig összes szennyes fehérneműjét, úgyszintén a hajószemélyzet fekvőhelyeit kell fertőtleníteni.
61. Cikk. A fertőzött hajók vagy olyanok, amelyeknek van orvosuk és fertőtlenítő készülékük (étuve), vagy pedig olyanok, amelyeknek nincs orvosuk és fertőtlenítő készülék (étuve).
a) Az orvos és fertőtlenítő készülék (étuve) nélkül való hajók a Mózes-forrásoknál * megállítandók; a pestis vagy kolera tüneteit mutató egyéneket ki kell szállítani és valamely kórházban elkülöníteni. A fertőtlenítés alaposan foganatosítandó. A többi utast ki kell szállítani és lehetőleg csekély számú egyénekből álló csoportonkint elkülöníteni oly módon, hogy az utasok összeségét ne érje veszedelem egyik külön csoport részéről, ha ebben pestis vagy kolera támadna. A hajószemélyzet és az utasok szennyes fehérneműjét, használati tárgyait és ruháit, valamint magát a hajót is fertőtleníteni kell.
Megjegyzendő, hogy az árúk kirakásáról nincsen szó, hanem pusztán csak a hajó ama részének fertőtlenítéséről, amely fertőződött.
Az utasoknak öt napon át az egyiptomi tengerészeti és vesztegzári egészségügyi tanács által kijelölt intézetben kell maradniok. Ha a pestis- vagy koleraesetek jelentkezése óta több nap mult el, az elkülönítés tartama megrövidítendő aszerint, hogy az utolsó beteg mikor gyógyult vagy halt meg vagy mikor történt elkülönítése. Így, ha az utolsó pestis- vagy koleraeset hat nap előtt gyógyulással vagy halállal végződött vagy ha az utolsó beteg hat nap óta van elkülönítve, a megfigyelés egy napig tart; ha csak öt napi idő telt el, a megfigyelés két napig tart; ha csak négy napi idő telt el, a megfigyelés három napig tart; ha csak három napi idő telt el, a megfigyelés négy napig tart és ha csak két vagy egy napi idő telt el, a megfigyelés ötnapos lesz.
b) Az orvossal és fertőtlenítő készülékkel bíró hajók a Mózes-forrásoknál megállítandók. A hajóorvosnak eskü alatt ki kell jelentenie, kik azok az egyének a hajón, akiken pestis vagy kolera tünetei mutatkoznak. Ezeket a betegeket partra kell szállítani és el kell különíteni.
E betegek partraszállítása után a többi utas fehérneműje, melyet az egészségügyi hatóság veszélyesnek tart, és a hajószemélyzet fehérneműje a hajón fertőtlenítendő.
Ha a pestis vagy a kolera kizárólag csak a hajószemélyzet körében mutatkozik, a fehérnemű fertőtlenítése csak a hajószemélyzet szennyes fehérneműjére és a hajószemélyzet ágyneműjére szorítkozik.
A hajóorvosnak eskü alatt meg kell jelölnie a hajónak azt a részét vagy osztályát és a kórház ama osztályát is, hová a beteget avagy a betegeket átszállították. Hasonlóképen eskü alatt tartozik bejelenteni, hogy mely egyének érintkeztek a pestises vagy kolerás beteggel a betegség első nyilvánulása óta, akár közvetlenül, akár oly tárgyak érintése útján, melyek fertőzöttek lehetnek. Csakis ezeket az egyéneket kell gyanusaknak tartani.
A hajó ama része vagy osztálya és a kórháznak az az osztálya, ahová a beteget avagy a betegeket átszállították, teljesen fertőtlenítendő. A „hajó része” alatt értendők: a beteg fülkéje, a szomszédos fülkék, e fülkék folyosója, a fedélzetnek ama részei, amelyeken a beteg vagy a betegek tartózkodtak.
Ha a hajónak azt a részét vagy osztályát, melyben a pestises vagy kolerás egyének tartózkodtak, a gyanusaknak nyilvánított egyének partraszállítása nélkül nem lehet fertőtleníteni, akkor ezeket az egyéneket vagy egy másik, különösen ilyen használatra szánt hajón helyezik el vagy partra szállítják és az egészségügyi intézetben szállásolják el, úgy hogy ne jussanak érintkezésbe a kórházban elhelyezendő betegekkel.
A fertőtlenítés céljából a hajón vagy a szárazföldön való tartózkodás lehetőleg rövid legyen és huszonnégy órán túl ne terjedjen.
A gyanus egyének akár saját hajójukon, akár az erre rendelt másik hajón megfigyelés alá helyezendők, amelynek tartama az esetek szerint és az a) pont 3. bekezdésében említett határidőkön belül különböző lesz.
A szabályszerű műveletek által igényelt idő a megfigyelés időtartamába beszámítandó.
A vesztegzár alatt való átkelés a fentebb jelzett határidők letelte előtt megengedhető, ha ezt az egészségügyi hatóság lehetőnek ítéli. Mindenesetre megengedendő, amidőn a fertőtlenítést foganatosították, ha a hajó a betegeken kívül a fent „gyanusak”-nak jelzett egyéneket is hátrahagyja.
A fertőtlenítési művelet gyorsított céljából dereglyén (ponton) elhelyezett fertőtlenítőkészülék állítható a hajóhoz.
Azok a fertőzött hajók, melyek Egyiptomban szabad közlekedést óhajtanak, öt napig visszatartandók a Mózes-forrásoknál; ezenfelül ugyanazon rendszabályok alá esnek, amelyek az Európába érkező, fertőzött hajókkal szemben alkalmazásba jönnek.
62. Cikk. A mekkai zarándoklás idején, ha pestis vagy kolera dühöng Hedsászban, a Hedsászból vagy a Vörös-tenger arab partjának bármely más részéről jövő hajók a közönséges gyanus hajók osztályába sorolandók s az ezen hajókra nézve megállapított óvórendszabályok és elbánás alá esnek, ha a Hedsászban vagy a Vörös-tenger arab partjain a hajók zarándokokat vagy azokhoz hasonló tömegeket nem vettek fel és ha az átkelés alatt nem volt gyanus esetük.
Ezeket a hajókat, ha útjuk célja Egyiptom, a tengerészeti és vesztegzári egészségügyi tanács által kijelölt valamely egészségügyi intézetben mind kolera, mind pestis szempontjából az elindulás napjától számított öt napi megfigyelés alatt kell tartani. Ezenfelül a gyanus hajókra nézve előírt összes rendszabályoknak (fertőtlenítés, stb.) alá kell vetni és szabad közlekedésre csak kedvező eredményű orvosi vizsgálat után lehet bocsátani.
Megjegyzendő, hogy ha a hajókon az átkelés alatt gyanus esetek fordultak elő, akár pestisről, akár koleráról van szó, a megfigyelés a Mózes-forrásoknál teljesítendő, még pedig öt napon át.
63. Cikk. A szabályzatokban elrendelt orvosi vizsgálatot minden Szuezbe érkező hajón egy vagy több állomási orvos foganatosítja; a pestistől vagy kolerától fertőzött kikötőkből jövő személyek vagy tárgyak (provenances) nappal vizsgálandók meg. A vizsgálat a csatornán való átkelésre jelentkező hajókon éjjel is történhetik, ha villamos fénnyel vannak világítva és mindazokban az esetekben, amelyekben a helyi egészségügyi hatóság meg van győződve, hogy a világítási viszonyok kielégítők.
64. Cikk. A szuezi állomási orvosok száma legalább hét; egy főorvos és hat segédorvos. Kell, hogy szabályszerű oklevelük legyen, és kiválóan az olyan orvosok közül választandók, akik a járványtant és a bakteriologiát gyakorlatilag tanulmányozták. A belügyminiszter nevezi ki őket az egyiptomi tengerészeti és vesztegzári egészségügyi tanács előterjesztésére. A hat orvos fizetése nyolcezer frankról fokozatosan tizenkétezer frankra, a főorvos fizetése pedig tizenkétezer frankról tizenötezer frankra emelkedhetik.
Ha az orvosi szolgálat még így is elégtelen volna, a különböző államok tengerészeti orvosai veendők igénybe; ezek az orvosok az egészségügyi állomás főorvosa alá lennének rendelendők.
65. Cikk. Az egészségügyi őrcsapat feladata, hogy a szuezi csatornán, a Mózes-forrásoknál levő intézetben és a Torban alkalmazott óvórendszabályok felügyeletét és végrehajtását biztosítsa.
66. Cikk. A szóbanforgó csapat tíz őrből áll.
Ez az európai és egyiptomi szárazföldi hadseregek és haditengerészetek kiszolgált altisztjei közül egészítendő ki.
Az őröket, jogosultságuknak a tanács által történt megállapítása után, az 1893. junius hó 19-iki khedivei rendelet 14. Cikkében megszabott formák közt nevezik ki.
67. Cikk. Az őröknek két osztálya van:
az 1. osztály négy őrből,
a 2. osztály hat őrből áll.
68. Cikk. Az őrök engedélyezett évi zsoldja:
az 1. osztályban 160-200 egyiptomi font, a 2. osztályban 120-168 egyiptomi font, fokozatos emelkedéssel, míg csak a maximumot el nem éri.
69. Cikk. Az őrök közhatósági közegek jellegével s az egészségügyi szabályok megszegése esetében rendelkezési joggal vannak felruházva.
A szuezi vagy tori hivatal igazgatójának közvetlenül vannak alárendelve.
70. Cikk. A vesztegzár alatt való átkelést a szuezi egészségügyi hatóság engedélyezi. Erről a tanács haladék nélkül értesítendő.
Kétes esetben a tanács dönt.
71. Cikk. A megelőző cikkben említett engedély megadatván, távirat küldendő minden egyes állam által kijelölt hatósághoz. A távirat elküldésének költsége a hajót terheli.
72. Cikk. Az egyes államok büntető határozatokat állapítanak meg ama hajókkal szemben, amelyek a hajók kapitánya által bejelentett útirányt elhagyva, a területükön levő kikötők egyikében jogosultság nélkül kikötnek. Kivételt alkotnak az elkerülhetetlen kényszer (vis major) és a kényszerített megállás esetei.
73. Cikk. Hajóvizsgálat (arraisonnement) alkalmával köteles a hajóskapitány kijelenteni, van-e a hajóján benszülött fűtő avagy bármily bérmunkás, aki a hajószemélyzet kimutatásába vagy az e célra szolgáló lajstromba nincs bejegyezve.
A következő kérdések intézendők nevezetesen a Szuezbe érkező délről jövő összes hajók kapitányaihoz, akik eskü alatt felelni tartoznak:
„Vannak-e kisegítői: fűtők vagy egyéb szolgálati alkalmazottai, akik a hajószemélyzet kimutatásába vagy a külön lajstromba nincsenek bejegyezve? Mi az állampolgárságuk? Hol vette fel őket a hajóra?”
Az egészségügyi orvosok e kisegítők jelenlétéről meggyőződést szerezni és ha megállapítják, hogy valaki hiányzik közülök, a távollét okát gondosan kutatni kötelesek.
74. Cikk. Egy egészségügyi tisztnek és két egészségügyi őrnek a hajóra kell szállnia. Kötelesek a hajót Port-Szaidig kísérni. Feladatuk abban áll, hogy meggátolják az érintkezést kifelé s ellenőrizzék a megállapított rendszabályok foganatosítását a csatornán való átkelés alatt.
75. Cikk. Utasokat vagy árúkat a hajóra vagy partra szállítani és más hajóra átszállítani a csatornán való átkelés alatt Port-Szaidig tilos.
Port-Szaidban azonban az utasok vesztegzár alatt hajóra szállhatnak.
76. Cikk. A vesztegzár alatt átmenő hajóknak Szueztől Port-Szaidig az utat kikötés nélkül kell megtenni.
Zátonyra jutás vagy elkerülhetetlen megállás esetében a szükséges műveleteket a hajószemélyzet teljesíti, kerülve minden érintkezést a szuezi csatorna-társaság személyzetével.
77. Cikk. Gyanus vagy fertőzött hajókon vesztegzár alatt szállított csapatok a csatornán csak nappal kelhetnek át. Ha az éjszakát a csatornán kénytelenek tölteni, a Timszah-tóban avagy a Nagy-tóban kötelesek horgonyt vetni.
78. Cikk. Vesztegzár alatt haladó hajóknak Port-Szaid kikötőjében megállani, a 75. Cikk 2. bekezdésében és a 79. Cikkben érintett esetek kivételével, tilos.
Az élelmiszerrel való ellátás műveleteit a hajó eszközeivel kell foganatosítani.
A rakodó munkásokat vagy másokat, akik a hajókra léptek, a vesztegzári dereglyén kell elkülöníteni. Ruháik ugyanott szabályszerűen fertőtlenítendők.
79. Cikk. Ha vesztegzár alatt áthaladó hajók Port-Szaidban kénytelenek szenet felvenni, e hajók ezt a műveletet az egészségügyi tanács által kijelölendő olyan helyen kötelesek végezni, amely kellő biztosítékot nyújt az elkülönítésre és az egészségügyi felügyeletre. Azoknak a hajóknak, amelyeken a szóbanlevő művelet hatékonyan ellenőrizhető és ahol a hajón levőkkel minden érintkezés elkerülhető, meg lehet engedni, hogy a szenet a kikötő munkásaival hordassák be. E művelet helyét éjjel villamos fénynyel kell megvilágítani.
80. Cikk. A hajókalauzok, a villanymunkások (électriciens), a Társulat ügynökei és az egészségügyi őrök Port-Szaidban a kikötőn kívül a kikötői gátak közt szállanak le a hajóról és innen egyenesen a vesztegzári dereglyére vezetendők, ahol - szükség esetén - ruháikat fertőtlenítik.
81. Cikk. Az alább meghatározandó hadihajók a szuezi csatornán való átkelésükön a következő intézkedések előnyeiben részesülnek:
A vesztegzári hatóság ragálymenteseknek ismeri el ezeket a hajókat, ha a hajóorvosok által kiállított és esküvel erősített, a parancsnok által ellenjegyzett bizonyítványt mutatnak fel arról:
a) hogy a hajón sem az elindulás idejében, sem az átkelés alatt pestis- vagy koleraeset nem volt;
b) hogy a hajón levő valamennyi egyént kivétel nélkül az egyiptomi kikötőbe való érkezést megelőző tizenkét órán belül tüzetesen megvizsgálták és hogy az említett betegségekre valló esetet nem találtak.
Ezek a hajók az orvosi vizsgálat alól felmentendők és haladéktalanul szabad közlekedésre bocsátandók, ha az utolsó fertőzött kikötőből történt elindulásuk óta teljes ötnapi idő telt el.
Azok a hadihajók, melyek nem töltötték ki a kivánt időszakot, vesztegzár alatt átkelhetnek a csatornán, még pedig orvosi vizsgálat nélkül, ha a vesztegzári hatóságnak a fentemlített bizonyítványt felmutatják.
A vesztegzári hatóságnak mindazonáltal joga van, valahányszor azt szükségesnek tartja, alkalmazottaival a hadihajókon orvosi vizsgálatot foganatosíttatni.
A gyanus vagy fertőzött hadihajók a hatályban levő szabályzatok rendelkezései alá esnek.
Hadihajóknak csak a harcvonalbeli egységeket (unités de combat) kell tekinteni. A szállítóhajók s a kórházhajók a közönséges hajók osztályába tartoznak.
82. Cikk. Az egyiptomi egészségügyi tengerészeti és vesztegzári tanács fel van jogosítva arra, hogy fertőzött országokból vesztegzári vonatokon jövő postai szállítmányoknak és közönséges utasoknak egyiptomi területen vasúton való átvitelét az I. függelékben megállapított feltételekkel megszervezze.
83. Cikk. A jelen egyezményben foglalt egészségügyi szabályokat a Perzsa-öbölbe menő hajókra vonatkozólag az érkezési kikötők egészségügyi hatóságai alkalmazzák.
Ezeket a szabályokat a hajók osztályozása, illetőleg a Perzsa-öbölben azokkal szemben követendő eljárás tekintetében a következő három módosítással kell alkalmazni:
1. az utasok és a hajószemélyzet felügyelet (surveillance) helyett mindenkor ugyanannyi ideig tartó megfigyelés (observation) alá helyezendők;
2. ragálymentes hajók csak oly feltétellel bocsáttatnak szabad közlekedésre, ha az utolsó fertőzött kikötőből történt kiindulás óta teljes öt nap telt el;
3. ami a gyanus hajókat illeti, a hajószemélyzet és az utasok megfigyelésére rendelt öt napi időtartam attól az időponttól számítandó, amikor a hajón nincs többé pestis vagy koleraeset.
84. Cikk. A II. cím 54. Cikkében foglalt rendelkezések alkalmazandók a Hedsászba vagy Irak-Arabiba menő, illetőleg irányított és zarándokhajón szállítandó személyekkel és tárgyakkal szemben még abban az esetben is, ha az indulási kikötő pestissel vagy kolerával fertőzve nincs.
85. Cikk. Ha pestis- vagy koleraesetek vannak a kikötőben, zarándokhajókra beszállni csak akkor lehet, ha az utasok külön csoportokban való megfigyelése bizonyságot szolgáltatott arról, hogy közülök egyik sem szenved pestisben vagy kolerában.
E rendszabály foganatosításánál minden egyes kormány számba veheti a helyi viszonyokat és lehetőségeket.
86. Cikk. Ha a helyi viszonyok engedik, a zarándokok igazolni tartoznak, hogy a zarándoklásra szükséges pénzzel, nevezetesen a menet- és tértijeggyel rendelkeznek.
87. Cikk. Zarándokoknak hosszú utakra való szállítását csak gőzhajóknak lehet megengedni. Más hajóknak ez tilos.
88. Cikk. Parthajózást teljesítő zarándokhajók, melyek rövid tartamú szállításokra, úgynevezett „parthajóutazásokra” valók, a hedsászi zarándoklásra alkalmazást nyerő különleges szabályzatban foglalt határozmányok alá esnek, amely szabályzatot a konstantinápolyi egészségügyi tanács a jelen egyezményben megállapított elveknek megfelelően tesz közzé.
89. Cikk. Nem jön zarándokhajószámba az olyan hajó, amely közönséges utasain kívül, akik közé a felsőbb osztályokon utazó zarándokok is számíthatók, legalsó osztályú zarándokokat is vesz fel, de száz tonna bruttosúlyméretre eső egy zarándoknál kisebb arányban.
90. Cikk. Az ottomán vizeken tartózkodó minden zarándokhajónak a hedsászi zarándoklatra alkalmazandó különleges szabályzatban foglaltakhoz kell alkalmazkodnia, amelyet a konstantinápolyi egészségügyi tanács a jelen egyezményben megállapított elveknek megfelelően fog kiadni.
91. Cikk. A hajóskapitány tartozik a zarándokoktól követelhető összes egészségügyi díjakat fizetni. E díjaknak a jegy árában bennfoglalva kell lennie.
92. Cikk. Amennyire lehet, az egészségügyi állomásokon ki- és beszálló zarándokoknak a kiszállási pontokon nem szabad egymással semmiféle érintkezésbe jönni.
A kiszállított zarándokok a szállásokon a lehető legkisebb csoportokba osztandók.
Jó ivóvizet kell részükre szolgáltatni, akár helyben találják, akár lepárolás által kapják.
93. Cikk. Ha pestis vagy kolera van Hedsászban, a zarándokoknak magukkal vitt élelmiszerei, ha az egészségügyi hatóság ezt szükségesnek itéli, megsemmisítendők.
94. Cikk. A hajónak olyannak kell lennie, hogy a zarándokok a fedélközben elszállásolhatók legyenek.
A hajón, a hajószemélyzetet nem számítva, minden egyénre, bármily korú legyen, 1.50 négyzetméter, vagyis 16 angol négyzetláb felületnek kell jutni, körülbelül 1.80 méter fedélközi magassággal.
A parthajózást teljesítő hajókon minden zarándoknak legalább 2 méter szélességű térrel kell rendelkezni a hajópárkány (plats-bord) hosszában.
95. Cikk. A hajó mindkét oldalán a fedélzeten szem előtt rejtett helyet kell fenntartani s kézi szivattyúval ellátni oly módon, hogy a zarándokok szükségletére tengervíz legyen szolgáltatható. Egy ilyen hely kizárólag nők számára rendezendő be.
96. Cikk. A hajón a hajószemélyzet használatára rendelt árnyékszékeken kívül vízzel öblíthető vagy csappal ellátott árnyékszékek legyenek legalább olyan arányban, hogy minden száz beszállott egyénre egy árnyékszék essék.
A nők számára külön árnyékszékek tartandók fenn.
Árnyékszékek se a fedélközben, se a hajófenéken ne legyenek.
97. Cikk. A hajón a zarándokok személyes használatára szánt két konyhahelyiség legyen. A zarándokoknak másutt, nevezetesen a fedélzeten tüzet rakni tilos.
98. Cikk. A betegek elhelyezésére a biztonsági és egészségügyi követelményeknek megfelelő gyengélkedőhelyiségek tartandók fenn.
Ezek akként legyenek berendezve, hogy a ragályos betegségben szenvedő személyeket a betegség neme szerint el lehessen különíteni.
A gyengélkedő-helyiségeknek, fejenkint három négyzetméter területet számítva, a beszállt zarándokok legalább 5%-ának befogadására alkalmasaknak kell lenniök.
99. Cikk. Minden hajón gyógyszerek, fertőtlenítő szerek s a betegek gondozására szükséges tárgyak legyenek. A gyógyszerek természetét és mennyiségét az efféle hajók részére az egyes kormányok által kiadott külön szabályzatok szabják meg. * A hajón a zarándokokat díjtalanul ápolják és a gyógyszereket számukra díjtalanul szolgáltatják ki.
100. Cikk. Valamennyi hajón, amely zarándokokat vesz fel, szabályszerű oklevéllel ellátott orvos legyen, akinek megbízása van attól a kormánytól, amely alá a hajó tartozik, vagy attól a kormánytól, amelynek az illető kikötő, ahol a hajó zarándokokat vesz fel, alá van rendelve. Második orvos veendő fel, mihelyt a hajó által szállított zarándokok száma meghaladja az ezret.
101. Cikk. A hajóskapitány köteles a hajón feltünő és az érdekeltekre nézve hozzáférhető helyen a felveendő zarándokok által lakott országok föbb nyelvein szerkesztett hirdetőtáblákat kitenni, amelyeken jelezve legyen:
1. a hajó rendeltetési helye;
2. a menetjegyek ára;
3. az egy-egy zarándoknak naponkint kiszolgáltatandó víz és élelmiszeradagja;
4. a napi adagban nem foglalt és külön fizetendő élelmi cikkek árjegyzéke.
102. Cikk. A zarándokok nagy poggyásza jegyzékbe veendő és megszámozva a hajó fenekén helyezendő el. A zarándokok csak az okvetlenül szükséges tárgyakat tarthatják maguknál. Ezek természetét, mennyiségét és méreteit az egyes kormányok által saját hajóik részére kiadott szabályzatok határozzák meg.
103. Cikk. Ennek a címnek I. fejezetében, II. fejezetében (I., II., III. szakasz), valamint III. fejezetében foglalt határozatok a hajó nemzetiségének nyelvén, valamint a felveendő zarándokok lakta országokban beszélt főbb nyelveken szerkesztett szabályzat alakjában a zarándokokat szállító valamennyi hajónak fedélzetén szembetűnő és hozzáférhető helyen kifüggesztendők.
104. Cikk. Minden zarándokhajó kapitánya, vagy kapitány hiányában tulajdonosa avagy ügynöke köteles azt a szándékát, hogy zarándokokat vesz fel, legalább három nappal az indulás előtt az indulási kikötő illetékes hatóságának bejelenteni. A megállási kikötőkben minden zarándokhajó kapitánya, vagy kapitány hiányában tulajdonosa, avagy ügynöke köteles ugyanezt a nyilatkozatot tizenkét órával a hajó indulása előtt megtenni. E nyilatkozatban jelezni kell az indulásra tervbe vett napot s a hajó rendeltetési helyét.
105. Cikk. Az előző cikkben előírt nyilatkozat folytán az illetékes hatóság a hajó kapitányának költségére a hajón szemlét és méretezést foganatosíttat. Ezen a szemlén a konzuli hatóság, mely alá a hajó tartozik, jelen lehet.
Abban az esetben, ha a kapitány már a saját honabeli, illetékes hatóság által kiállított méretezési bizonyítvány birtokában van, csupán a szemle tartandó meg, hacsak gyanú nem forog fenn, hogy az okmány nem felel meg többé a hajó tényleges állapotának.
106. Cikk. Az illetékes hatóság a zarándokhajó indulását csak azután engedi meg, ha meggyőződött:
a) hogy a hajót tökéletesen megtisztították és szükség esetén fertőtlenítették;
b) hogy a hajó olyan állapotban van, hogy minden veszély nélkül vállalkozhatik az útra, hogy kellő személyzete van (bien équipé), hogy jól van berendezve, jól van szellőztetve s elegendő számú csónakkal van ellátva, hogy nincs semmi a hajón, ami az utasok egészségére vagy biztonságára ártalmas lenne vagy azzá válhatnék, hogy a fedélzet fából, avagy fával borított vasból készült;
c) hogy a hajón a hajószemélyzet élelmiszerszükségletén felül, kellően elraktározott, az összes zarándokok számára s a bejelentett utazás egész tartamára elegendő mennyiségű s jóninőségű élelmiszerrel s tüzelőanyaggal el van látva;
d) hogy a hajóra szállított ivóvíz jó minőségű és - eredetét tekintve - minden fertőzéstől mentes; hogy elegendő mennyiségű; hogy a hajón az ivóvíztartályok minden szennytől mentesen és oly módon vannak elzárva, hogy a vízkiosztás csak csapokon vagy szivattyúkkal történhetik. A „lopó”-nak (sucoir) nevezett kiosztókészülékek használata tilos;
e) hogy a hajón lepároló készülék van, mely mindenkinek, aki a hajóra szállott, a hajószemélyzetet is beleértve, fejenkint s naponkint legalább öt liternyi vízmennyiséget képes szolgáltatni;
f) hogy a hajó fertőtlenítő készülékkel van ellátva, amelynek biztosságát és működési képességét annak a kikötőnek egészségügyi hatósága állapította meg, ahol a zarándokok hajóra szállottak;
g) hogy a hajószemélyzet sorában okleveles orvos van, aki megbízását vagy annak az országnak kormányától kapta, amelyhez a hajó tartozik, vagy attól a kormánytól, amelynek az illető kikötő, ahol a hajó zarándokokat vesz fel, alá van rendelve * és hogy a hajó gyógyszerekkel el van látva, még pedig mindez a 99. és 100. Cikkeknek megfelelően;
h) hogy a hajó fedélzete minden árútól és közlekedést akadályozó tárgytól szabaddá van téve;
i) hogy a hajó viszonyai olyanok, hogy a következő III. szakaszban előírt rendszabályok foganatosíthatók.
107. Cikk. A hajó kapitánya csak akkor indulhat, ha kezében van:
1. az illetékes hatóság által láttamozott lajstrom, amely feltünteti a zarándokok nevét, nemét, továbbá a számbeli határt, melyen belül zarándokokat a hajóra felvehet;
2. egészségügyi levél, amely magában foglalja a hajó nevét, nemzetiségét és tonnaméretét, a kapitány és az orvos nevét, a hajóra szállított személyek (hajószemélyzet, zarándokok és más utasok) pontos számát, a rakomány természetét, az elindulás helyét.
Az illetékes hatóság az egészségügyi levélben azt is jelzi, vajjon a zarándokok szabályszerű száma betelt-e vagy nem és ha nem telt volna be, jelzi az utasoknak azt a kiegészítő számát is, amelyet a hajónak a következő állomásokon felvenni joga van.
108. Cikk. A fedélzetet utazás közben szabadon kell hagyni minden akadályul szolgáló tárgytól; éjjel-nappal a beszállottak számára kell fenntartani és díjtalanul rendelkezésükre bocsátani.
109. Cikk. A fedélköz mindennap gondosan tisztítandó és fertőtlenítő szerekkel kevert száraz homokkal súrolandó, mialatt a zarándokok a fedélzeten tartózkodnak.
110. Cikk. Az utasok, nemkülönben a hajószemélyzet számára rendelt árnyékszékeket rendben kell tartani és napjában háromszor tisztogatni és fertőtleníteni.
111. Cikk. Pestis vagy kolera tüneteit mutató egyének váladékai és ürülékei fertőtlenítő oldatot tartalmazó edényekbe gyűjtendők. Ezek az edények az árnyékszékekbe ürítendők, amelyek minden anyagbeöntés után szigorúan fertőtlenítendők.
112. Cikk. Az előző cikkben említett betegekkel érintkezésben volt ágyneműek, szőnyegek, ruhák, haladéktalanul fertőtlenítendők. E szabály szem előtt tartása különösen ajánlatos azoknak a ruháira nézve, akik a betegek közelében vannak és akik beszennyezhették magukat.
A fentebbi tárgyak közül az értékteleneket vagy a tengerbe kell dobni, ha a hajó nincs sem kikötőben, sem valamely csatornában, vagy pedig el kell égetni. A többi tárgyat fertőtlenítő oldattal lemosott áthatlan zsákokban a fertőtlenítő készülékbe kell tenni.
113. Cikk. A betegek által elfoglalt s a 98. Cikkben említett helyiségek szigorúan fertőtlenítendők.
114. Cikk. A zarándokhajókra az illető országban, amelynek lobogóját hordják, a fertőtlenítés tekintetében érvényben álló szabályzatoknak megfelelő műveletek kötelezők.
115. Cikk. Az egy-egy zarándoknak - korra való tekintet nélkül - naponkint, díjtalanul rendelkezésre bocsátott ivóvíz mennyisége legalább öt liter legyen.
116. Cikk. Ha kétség merül fel az ivóvíz minőségére vagy arra nézve, hogy az ivóvíz akár származása helyén, akár útközben fertőződhetett, a vizet fel kell forralni vagy más módon sterilizálni és a kapitány köteles azt a tengerbe önteni az első megállási kikötőben, ahol megvan a lehetőség arra, hogy jobbat szerezzen.
117. Cikk. Az orvos megvizsgálja a zarándokokat, gondozza a betegeket és őrködik a felett, hogy a hajón az egészségügyi szabályok szem előtt tartassanak. Kötelessége nevezetesen:
1. meggyőződni arról, hogy a zarándokoknak kiosztott élelmiszerek jóminőségűek, hogy mennyiségük megfelel az elvállalt kötelezettségeknek, hogy kellőképpen vannak elkészítve;
2. meggyőződni arról, hogy a víz kiosztására vonatkozó 115. Cikk szabályait szem előtt tartják;
3. ha kétség merül fel az ivóvíz minőségére nézve, a kapitányt a 116. Cikk rendelkezésére írásban figyelmeztetni;
4. meggyőződni arról, hogy a hajót folyton tisztán tartják és különösen arról, hogy az árnyékszékeket a 110. Cikk rendelkezésének megfelelően tisztogatják;
5. meggyőződni arról, hogy a zarándokok szállásait egészséges állapotban tartják és arról, hogy ragadós betegségek esetében a fertőtlenítést a 113. és 114. Cikkeknek megfelelően foganatosítják;
6. naplót vezetni az utazás folyamán előfordult minden egészségügyi mozzanatról s ezt a naplót bemutatni a megérkezési kikötő illetékes hatóságának.
118. Cikk. A pestises vagy kolerás betegekhez csak ápolásukkal megbízottak mehetnek, akiknek a hajón levő más személyekkel érintkezniök nem szabad.
119. Cikk. Ha utazás közben halálozás történt, a kapitány az elhalálozást az indulási kikötő hatósága által láttamozott lajstromon az illető neve mellett megemlíteni tartozik s ezenfelül köteles az elhúnyt nevét, korát, származását, halálának az orvos bizonyítványa szerint való okát és az elhalálozás napját hajókönyvébe beírni.
Ragadós betegség folytán történt elhalálozás esetében a hullát fertőtlenítő oldattal itatott lepelbe burkolva a tengerbe kell sülyeszteni.
120. Cikk. A kapitánynak ügyelnie kell arra is, hogy az utazás alatt foganatosított minden óvóintézkedést beírjanak a hajókönyvbe. Ezt a könyvet be kell mutatnia az érkezési kikötő illetékes hatóságának.
A kapitány minden megállási kikötőben az illetékes hatóság által láttamoztatni köteles a 107. Cikk értelmében szerkesztett lajstromot.
Az esetben, ha egy zarándok útközben kiszáll a kapitány köteles az illető lajstromban a zarándok nevénél a kiszállást bejegyezni.
Beszállás esetén a beszállott személyek a fentebb idézett 107. Cikknek megfelelően szintén bejegyzendők, még mielőtt az illetékes hatóság az újabb láttamozást reávezetné.
121. Cikk. Az indulási kikötőben kiadott egészségügyi levelet az utazás folyamán mással kicserélni nem szabad.
Láttamoztatni kell minden megállási kikötő egészségügyi hatóságával, amely beleírja:
1. az ezen kikötőben kiszállott vagy beszállott utasok számát;
2. a tengeren előfordult mozzanatokat, amennyiben a beszállottak egészségét vagy életét érintik;
3. a megállási kikötő egészségügyi viszonyait.
122. Cikk. A délről jövő és Hedsászba menő zarándokhajóknak előzőleg meg kell állaniok a kamarani egészségügyi állomáson, ahol a 123-125. Cikkben megállapított elbánás alá esnek.
123. Cikk. A ragálymenteseknek talált hajók szabad közlekedésre bocsátandók orvosi vizsgálat után s a következő műveletek befejeztével:
A zarándokok kiszállanak; zuhany alatt mosdanak vagy tengeri fürdőt vesznek; szennyes fehérneműjüket, továbbá használati tárgyaiknak s podgyászuknak azt a részét, mely az egészségügyi hatóság véleménye szerint gyanus lehet, fertőtlenítik; e műveletek, beleértve a ki- és beszállást, negyvennyolc óránál tovább nem tarthatnak.
Ha e műveletek közben nem állapítottak meg sem bizonyos (avéré), sem gyanus pestis- vagy koleraesetet, a zarándokok haladéktalanul újra hajóra szállanak és a hajó Hedsász felé veszi útját.
A pestis szempontjából a hajókon előforduló patkányokra nézve a 24. és 25. Cikkben foglalt szabályok alkalmazandók.
124. Cikk. Azokkal a gyanus hajókkal, amelyeken elinduláskor pestis- vagy koleraesetek voltak, de hét nap óta semmiféle újabb pestis- vagy koleraesetet nem merült fel, a következő módon bánnak el;
A zarándokok kiszállanak; zuhany alatt mosdanak vagy tengeri fürdőt vesznek; szennyes fehérneműjöket, továbbá használati tárgyaiknak és poggyászuknak azt a részét, amely az egészségügyi hatóság véleménye szerint gyanus lehet, fertőtlenítik.
Kolera idejében a hajófenék vize más vízzel helyettesítendő.
A hajónak a betegek által lakott részei fertőtlenítendők. E műveletek, a ki- és beszállást beleértve, negyvennyolc óránál tovább nem tarthatnak.
Ha e műveletek közben nem állapítottak meg sem bizonyos, sem gyanus pestis- vagy koleraesetet, a zarándokokat haladéktalanul újra hajóra kell szállítani és a hajót Dseddah felé indítani, ahol újabb orvosi vizsgálat történik a hajón. Ha e vizsgálat eredménye kedvező, a hajó orvosai által írt s eskü alatt erősített azon nyilatkozatra, hogy az átkelés alatt pestis- avagy koleraeset nem fordult elő, a zarándokok haladéktalanul kiszállítandók.
Ha ellenkezőleg, egy vagy több bizonyos, avagy gyanus pestis- vagy koleraesetet állapítottak meg utazás közben vagy a megérkezés pillanatában, a hajót vissza kell küldeni Kamaranba, ahol újra a fertőzött hajókkal való elbánásban részesítik.
Pestis szempontjából a hajókon előforduló patkányokra nézve a 22. Cikk 6. pontjában foglalt szabályok alkalmazandók.
125. Cikk. A fertőzött hajók, azaz olyanok, amelyeken pestis- vagy koleraesetek vannak, vagy amelyeken hét nap óta pestis- vagy koleraesetek fordultak elő, a következő elbánás alá esnek:
Pestises vagy kolerás egyének kiszállítandók és kórházban elkülönítendők. A többi utas is kiszállítandó és lehetőleg kis számú csoportokba osztva, elkülönítendő, úgy hogy az összességet ne veszélyeztesse egyik-másik külön csoport, ha ebben pestis vagy kolera támadna.
A hajószemélyzet és az utasok szennyes fehérneműje, használati tárgyai, ruhái, úgyszintén a hajó fertőtlenítendők. A fertőtlenítés a legalaposabban foganatosítandó.
A helyi egészségügyi hatóság rendelkezésére azonban a nagy málhák és árúk kirakása elmaradhat és a hajónak csak egy része fertőtlenítendő.
Az utasok öt napig a kamarani intézetben maradnak. Ha a pestis- vagy koleraesetek több nappal előbb fordultak elő, az elkülönítés tartama csökkenhető. Ez a tartam az utolsó eset felmerülésének idejéhez képest s az egészségügyi hatóság határozata szerint váltakozik.
A hajó azután Dseddah felé indítandó, ahol egyéni és szigorú orvosi vizsgálat tartandó. Kedvező eredmény esetén a hajót szabad közlekedésre bocsátják. Ha ellenben a hajón útközben vagy a megérkezés idején pestisnek vagy kolerának bizonyult esetek fordultak elő, a hajót vissza kell küldeni Kamaranba, hol újra a fertőzött hajókkal való elbánásban részesítik.
Pestis szempontjából a hajón található patkányokra nézve a 22. Cikkben megszabott eljárás alkalmazandó.
126. Cikk. Minden egészségügyi állomásnak, amely zarándokoknak befogadására van rendelve, kioktatott, tapasztalt és elegendő számú személyzettel, úgyszintén a szükséges technikai felszereléssel és berendezéssel kell ellátva lennie abból a célból, hogy a zarándokokra vonatkozólag megállapított rendszabályok teljes egészükben alkalmazást nyerhessenek.
127. Cikk. Ha pestist vagy kolerát nem állapítottak meg sem az indulási kikötőben, sem annak környékén és átkelés közben nem fordulhat elő pestis- vagy koleraeset, a hajó azonnal szabad közlekedésre bocsátandó.
128. Cikk. Ha pestist vagy kolerát állapítottak meg az indulási kikötőben vagy környékén, vagy ha átkelés közben pestis- vagy koleraeset fordult elő, a hajó El-Torban oly elbánás alá esik, mint a délről jövő és Kamaranban megálló hajó. A hajók azután szabad közlekedésre bocsátandók.
129. Cikk. Minden Szuezba vagy a Földközitenger valamelyik kikötőjébe menő hajó, ha zarándokok vagy hasonló tömegek vannak rajta s ha Hedsász vagy a Vörös-tenger arábiai partjának bármely kikötőjéből jön, a 133-135. Cikkekben jelzett megfigyelés és egészségügyi rendszabályok foganatosítása céljából El-Torba köteles menni.
130. Cikk. A hajók, amelyek muzulmán zarándokokat a Földközi-tenger felé szállítanak vissza, csak vesztegzár alatt haladnak át a csatornán.
131. Cikk. A hajózási társulatok ügynökei és a hajóskapitányok figyelmeztetendők, hogy az el-tori egészségügyi állomáson való megfigyelés befejeztével csupán az egyiptomi zarándokok hagyhatják el véglegesen a hajót, hogy azután otthonukba visszatérjenek.
Csak azokat a zarándokokat kell egyiptomiaknak vagy Egyiptomban lakóknak elismerni, akik valamely egyiptomi hatóság által kiállított s a megállapított mintának megfelelő tartózkodási igazolvánnyal (carte de résidence) vannak ellátva. Ilyen igazolványpéldányok tartandók a dseddahi és a jambói konzuli és egészségügyi hatóságoknál, ahol az ügynökök és a hajóskapitányok megtekinthetik.
A nem egyiptomi zarándokok, u. m. törökök, oroszok, perzsák, tunisziak, algériaiak, marokkóiak stb., miután El-Tort elhagyták, nem szállhatnak ki valamely egyiptomi kikötőben. Következésképen a hajózási ügynököket és a hajóskapitányokat figyelmeztetni kell, hogy az idegen zarándokoknak Egyiptom felé való átszállása mind Torban, mind Szuezben, Port-Szaidban vagy Alexandriában tilos.
Azok a hajók, amelyekben a megelőző bekezdésben megnevezett nemzetiségekhez tartozó zarándokok vannak, az ilyen zarándokokra vonatkozó rendelkezésnek megfelelőleg a Földközi-tenger egyetlen egyiptomi kikötőjébe sem fogadhatók be.
132. Cikk. Egyiptomi zarándokok, mielőtt szabad közlekedésre engedélyt kapnak, El-Torban vagy Szuákimban vagy az egyiptomi egészségügyi tanács által kijelölt bármely más állomáson háromnapi megfigyelés és orvosi vizsgálat alá esnek.
133. Cikk. Ha pestist vagy kolerát állapítanak meg Hedsászban vagy abban a kikötőben, ahonnan a hajó jön, vagy pedig ha Hedsászban a zarándoklat folyamán állapítottak meg pestist vagy kolerát, akkor a hajó El-Torban ugyanolyan elbánás alá esik, mint Kamaranban a fertőzött hajók.
Pestises vagy kolerás betegek partra szállítandók és kórházakban elkülönítendők. A többi utas kiszállítandó és lehetőleg kis csoportokban elkülönítendő, úgy hogy az összességet ne veszélyeztesse valamelyik külön csoport, ha abban pestis vagy kolera támadna.
A hajószemélyzet és az utasok szennyes fehérneműjét, használati tárgyait, ruháit, továbbá a fertőzöttség gyanújában álló málhákat és árúkat fertőtlenítés végett partra kell szállítani. Mind ezeket, mind a hajót magát alaposan kell fertőtleníteni.
A helyi egészségügyi hatóság rendelkezésére azonban nagy málhák és árúk partraszállítása elmaradhat és a hajónak csupán egy része fertőtlenítendő.
Ami a hajón található patkányokat illeti, a 22. és 25. Cikkben megszabott eljárás alkalmazandó.
Valamennyi zarándok attól a naptól kezdve, amelyen a fertőtlenítési műveleteket befejezték, teljes hét napi megfigyelés alá helyezendő, akár pestisről, akár koleráról van szó. Ha valamely csoportban pestis- vagy koleraeset fordult elő, a hét napi időtartam e csoportra nézve csak azzal a nappal kezdődik, amelyen az utolsó esetet megállapították.
134. Cikk. Egyiptomi zarándokok a megelőző cikkben említett esetben azonfelül még három napon kiegészítő megfigyelés alá esnek.
135. Cikk. Ha pestist vagy kolerát nem állapítanak meg sem Hedsászban, sem abban a kikötőben, ahonnan a hajó jön és ha nem állapítottak meg Hedsászban a zarándoklat folyamában sem, a hajó El-Torban ugyanolyan szabályok alá esik, mint Kamaranban a ragálymentes hajók.
A zarándokok partra szállanak; zuhany alatt mosdanak vagy tengeri fürdőt vesznek; szennyes fehérneműjök vagy használati tárgyaiknak és málháiknak az a része, amely az egészségügyi hatóság véleménye szerint gyanus lehet, fertőtlenítendő. E műveletek, beleszámítva a ki- és beszállás idejét, hetvenkét óránál tovább nem tarthatnak.
Mindazonáltal annak a zarándokhajónak, mely a jelen egyezmény és az előző egyezmények határozmányaihoz hozzájárult nemzetek (nations) valamelyikéhez tartozik, ha nem voltak útközben Dseddahtól Jambóig és El-Torig pestises vagy kolerás betegei és ha az El-Torban kiszállás után egyénenkint végzett orvosi vizsgálat megállapítani engedi, hogy nincsenek a hajón ilyen betegek, az egyiptomi egészségügyi tanács megengedheti, hogy a szuezi csatornán vesztegzár alatt átkeljen, még éjjel is, az alábbi négy együttesen fennforgó feltétel alatt:
1. ha az orvosi szolgálatot a hajón egy vagy több olyan orvos látja el, akik megbízásukat annak az államnak a kormányától kapták, amelyhez a hajó tartozik;
2. ha a hajó el van látva fertőtlenítő készülékkel és meg van állapítva, hogy a szennyes fehérneműt útközben fertőtlenítették;
3. ha meg van állapítva, hogy a zarándokok száma nem nagyobb, mint amelyet a zarándoklati szabályok megengednek;
4. ha a hajó kapitánya kötelezi magát, hogy egyenesen annak az országnak valamelyik kikötőjébe megy, amelyhez a hajó tartozik.
Az orvosi vizsgálat El-Torban történt kiszállás után a lehető legrövidebb idő alatt végzendő.
A vesztegzári igazgatásnak fizetendő egészségügyi díj ugyanolyan, mint amelyet a zarándokok fizetnének, ha három napig vesztegzár alatt maradtak volna.
136. Cikk. Azt a hajót, amelyben az El-Torból Szuezbe való átkelés közben gyanus eset fordult elő, El-Torba vissza kell küldeni.
137. Cikk. A zarándokoknak egyiptomi kikötőkben egyik hajóról a másikra való átszállása (transbordement) szigorúan tiltva van.
138. Cikk. A Hedsászból induló hajók, ha rajtuk a Vörös-tenger afrikai partjának valamelyik kikötőjébe utazó zarándokok vannak, egyenesen Szuákimba vagy valamely más olyan helyre mehetnek, amelyet az alexandriai egészségügyi tanács jelöl ki avégre, hogy ott ugyanolyan vesztegzári elbánásban részesüljenek, mint El-Torban.
139. Cikk. Hedsászból vagy a Vörös-tenger arábiai partjának valamelyik kikötőjéből tiszta egészségügyi levéllel jövő hajók, amelyeken nincsenek zarándokok vagy hasonló tömegek és amelyeken nem volt gyanus eset útközben, kedvező orvosi vizsgálat után Szuezben szabad közlekedésre bocsátandók.
140. Cikk. Ha pestist vagy kolerát állapítottak meg Hedsászban:
1. az egyiptomi zarándokokból álló karavánok kolera vagy pestis esetén, mielőtt Egyiptomba mennek, hét napi szigorú vesztegzár alá helyezendők El-Torban; ezután ugyanitt még három napon át megfigyelendők, szabad közlekedésre azonban csak akkor bocsátandók, ha az orvosi vizsgálat kedvező eredményű és holmijukat fertőtlenítették;
2. az idegen zarándokokból álló karavánokat, akiknek otthonukba szárazföldi úton kell visszatérni, ugyanolyan rendszabályoknak kell alávetni, mint az egyiptomi karavánokat, továbbá egészen a sivatag határáig egészségügyi őrökkel kell kisértetni.
141. Cikk. Ha Hedsászból kolerát vagy pestist nem jelentettek, az onnan Akabán vagy Moilán át jövő zarándokkaravánok a csatornához vagy Nakhelbe való érkezésükkor orvosilag megvizsgálandók, szennyes fehérneműik és használati tárgyaik pedig fertőtlenítendők.
142. Cikk. Hedsász beszállási kikötőiben teljes egészségügyi berendezések legyenek a végre, hogy ama zarándokokkal szemben, kiknek dél felé kell tartaniok, hogy hazájukba visszatérhessenek, a 10. és 54. Cikk értelmében kötelező rendszabályokat lehessen alkalmazni akkor, amidőn e zarándokok a bab-el-mandebi szoroson túlfekvő kikötőkbe indulnak.
E rendszabályok csak feltételesen, azaz csak abban az esetben alkalmazandók, midőn annak az országnak konzuli hatósága, amelyhez a zarándok tartozik, vagy annak a hajónak orvosa, amelyre a zarándok szállni akar, az illető rendszabályok alkalmazását szükségesnek tartja.
143. Cikk. Minden hajó kapitánya, kire rábizonyult, hogy a víz, az élelem vagy a tüzelőszer kiosztásánál nem tartotta magát az általa elvállalt kötelezettségekhez, két török font pénzbüntetéssel sújtandó. Ez az összeg azon zarándok javára esik, aki a mulasztás miatt károsodott és aki igazolja, hogy hasztalanul szorgalmazta az elvállalt kötelezettség teljesítését.
144. Cikk. A 101. Cikk megszegése esetenkint 30 török font pénzbüntetéssel büntetendő.
145. Cikk. Az a kapitány, aki a 107. Cikkben előírt zarándoklajstromot vagy egészségügyi levelet illetőleg bármely csalást követ el vagy tudomásával elkövetni enged, 50 török font pénzbüntetéssel sújtandó.
146. Cikk. Az a kapitány, aki az elindulási kikötőből egészségügyi levél vagy e levélnek a megállási kikötőkben való láttamozása nélkül érkezik meg, avagy nincs ellátva a szabályszerű és a 107., 120. és 121. Cikk szerint rendesen vezetett lajstrommal, minden egyes esetben 12 török font pénzbüntetés alá esik.
147. Cikk. Az a kapitány, akire rábizonyul, hogy a hajóján száznál több zarándok van vagy volt anélkül, hogy a 100. Cikk határozmányainak megfelelően megbízott (commissioné) orvosról gondoskodott volna, 300 török font pénzbüntetéssel sújtandó.
148. Cikk. Az a hajóskapitány, akire rábizonyúl, hogy a hajóján több zarándok van vagy volt, mint amennyit a 107. Cikk határozmányaihoz képest felvenni jogosítva van, a rendes számon felül felvett minden egyes zarándok után 5 török font pénzbüntetéssel sújtandó.
A rendes számon felül felvett zarándokokat ki kell szállítani a legelső állomáson, ahol illetékes hatóság székel és a kapitány köteles a kiszállított zarándokokat a rendeltetési helyükig való utazásukra szükséges pénzzel ellátni.
149. Cikk. Az a kapitány, akire rábizonyúl, hogy a zarándokokat nem rendeltetési helyükön, hanem másutt szállította ki, hacsak beleegyezésük vagy az elkerülhetetlen kényszerűség (vis major) esete nem forog fenn, minden helytelenül kiszállított zarándok után 20 török font pénzbüntetéssel súlytható.
150. Cikk. A zarándokhajókra vonatkozó szabályzatok minden más megszegése 10-100 török font pénzbüntetéssel sújtható.
151. Cikk. Az utazás folyamán megállapított minden egyes kihágás az egészségügyi levélre, valamint a zarándoklajstromra feljegyzendő. Erről az illetékes hatóság jegyzőkönyvet vesz fel, hogy átadja annak, akit illet.
152. Cikk. A jelen egyezménynek a zarándokhajókra vonatkozó határozmányai végrehajtásában közreműködni hivatott összes ügynökök a saját országuk törvényeihez képest büntetéssel sújtandók, ha a szóbenlevő határozmányok alkalmazásában hibát követtek el.
153. Cikk. Az 1892. évi január 30-iki velencei egészségügyi egyezmény III. függelékében foglalt megállapodások, amelyek az egyiptomi egészségügyi tengerészeti és vesztegzári tanács összeállítására, jogkörére és működésére vonatkoznak, megerősíttetnek, úgy amint azok Ő Fensége a Khedive 1893. évi június hó 19-iki és 1894. évi december hó 25-iki rendeleteiben, valamint az 1893. évi június hó 19-iki miniszteri határozatban foglaltatnak.
Az említett rendeletek és határozat a jelen egyezményhez csatolva maradnak. (II. függelék.)
154. Cikk. A jelen egyezmény rendelkezéseiből, nevezetesen az egyiptomi egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanács alá rendelt személyzetnek szaporításából származó rendes költségek az egyiptomi kormány által évenkint pótlólag kiutalványozandó négyezer egyiptomi fontnyi összegből fedezendők, amely összeg a világítótorony-illetékeknél mutatkozó fölöslegből a kormány rendelkezésére fennmarad.
Ez összegből azonban a minden egyes zarándok után El-Torban szedendő tíz d. p.-nyi (díjszabási piaszter) vesztegzári pótdíjból összegyűlő összeg le fog vonatni.
Abban az esetben, ha az egyiptomi kormány a kiadások e részének viselése tekintetében nehézségeket látna, az egészségügyi tanácsban képviselt hatalmak érintkezésbe fognak lépni a khedivei kormánnyal, hogy a szóbanlevő költségekhez való hozzájárulását biztosítsák.
155. Cikk. Az egyiptomi egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanács feladata, hogy a jelen egyezmény határozmányaival összhangba hozza az általa pestis, kolera és sárgaláz tekintetében ezidőszerint alkalmazott rendszabályokat, úgyszintén azt a szabályzatot, amely a Vörös-tenger arábiai kikötőiből jövő személyekre és tárgyakra nézve (provenances) a zarándoklás idején alkalmazást nyer.
A tanácsnak hasonló célból esetleg módosítania kell a jelenleg érvényben levő egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári rendészet általános szabályzatát is.
E szabályzatok végrehajthatóságához szükséges, hogy azokat a tanácsban képviselt különböző hatalmak elfogadják.
156. Cikk. A magas szerződő felek a közegészség érdekében hozzájárulnak ahhoz, hogy marokkói képviselőik a tangeri nemzetközi egészségügyi tanács figyelmét újra felhívják az egészségügyi egyezmények határozmányai alkalmazásának szükségességére.
157. Cikk. Az egészségügyi díjak és büntetési pénzek semmiesetre sem használhatók fel egyébre, mint amit az egészségügyi tanácsok rendelnek.
158. Cikk. A magas szerződő felek arra kötelezik magukat, hogy egészségügyi igazgatásaik által utasítást dolgoztatnak ki, amely a hajók kapitányainak, különösen ha a hajó orvossal nem rendelkezik, a jelen egyezménynek a pestist, a kolerát és a sárgalázat illető határozmányai foganatosítására módot ad.
159. Cikk. Azok a kormányok, melyek a jelen Egyezményt nem írták alá, ahhoz, ha kívánják, csatlakozhatnak. Ez a csatlakozás diplomáciai úton közlendő a Francia Köztársaság Kormányával és ez által a több aláíró Kormánnyal.
160. Cikk. A jelen egyezmény megerősítendő és a megerősítő okiratok, mihelyt lehetséges, Párisban leteendők.
Az egyezmény végrehajtást nyer, mihelyt közzététele az aláíró Államok törvényhozásának megfelelően megtörtént. Az Egyezmény az azt megerősítő vagy az ahhoz hozzájáruló Hatalmak egymásközti viszonyaiban az 1892. évi január hó 30-án, 1893. évi április hó 15-én, 1894. évi április hó 3-án, 1897. évi március hó 19-én és 1903. évi december hó 3-án aláírt nemzetközi egészségügyi egyezmények helyébe lép.
A fentebb felsorolt előző megállapodások érvényben maradnak ama Hatalmakkal szemben, amelyek azokat aláírták vagy azokhoz csatlakoztak, azonban a jelen okmányt nem erősítik meg vagy ehhez nem járulnak hozzá.
Aminek hiteléül az illető meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Párisban, az egyezerkilencszáztizenkettedik évi január hó tizenhetedik napján, egyetlen példányban, amely a Francia Köztársaság Kormányának levéltárában marad elhelyezve s a melynek hitelesített másolatai diplomáciai úton a szerződő Hatalmakhoz megküldendők.
(Következnek az aláírások.)
1. Cikk. Ha az egyiptomi vasutak igazgatósága vesztegzári vonatot óhajt a fertőzött kikötőkből jövő hajókhoz csatlakoztatni, erről indulás előtt legalább két órával értesítenie kell a helyi vesztegzári hatóságot.
2. Cikk. Az utasok azon a helyen szállanak ki, amelyet a vesztegzári hatóság a vasut igazgatóságával és az egyiptomi kormánnyal egyetértően kijelöl és közvetlenül, minden érintkezés nélkül a hajóból a vonatra szállanak át egy átszállítási tiszt (officier de transit) és két vagy több egészségügyi őr felügyelete alatt.
3. Cikk. Az utasok holmijának, málháinak stb. átszállítása vesztegzár alatt a hajó eszközeivel foganatosítandó.
4. Cikk. A vasuti alkalmazottak a vesztegzári intézkedések tekintetében az átszállítási tiszt rendeleteihez alkalmazkodni tartoznak.
5. Cikk. A szóbanlevő célra folyosós vasuti kocsik szolgálnak. Mindegyik kocsiban az utasok megfigyelésére egy-egy egészségügyi őr foglal helyet. A vasuti alkalmazottaknak az utasokkal érintkezniök nem szabad.
A vonatot a vesztegzári szolgálat egy orvosa kíséri.
6. Cikk. Az utasok nagy málháit külön kocsiba kell rakni, amelyet az átszállítási tiszt a vonat indulásakor lepecsétel. Megérkezéskor az átszállítási tiszt a pecséteket eltávolítja.
Utközben más vonatra átszállani vagy hajóra szállani tilos.
7. Cikk. Az utasok ürülékének befogadására az árnyékszékek bizonyos mennyiségű fertőtlenítő szert tartalmazó csebrekkel látandók el.
8. Cikk. Azokon a pályaudvarokon, ahol a vonat kénytelen lesz megállani, a partot teljesen ki kell üríteni, csupán az okvetetlenül szükséges szolgálati személyzet lehet jelen.
9. Cikk. Minden vonatnak lehet egy étkezőkocsija. Az asztalokon maradó étel megsemmisítendő. Azok, akik ezen a kocsin szolgálatot teljesítenek, úgyszintén a vasút más alkalmazottai, akik bármi okból érintkezésben voltak az utasokkal, ugyanolyan elbánás alá esnek, mint a hajókalauzok és villamművesek (électriciens) Port-Szaidban vagy Szuezben, vagy pedig olyan rendszabályok alá, amelyeket a tanács szükségesnek tart.
10. Cikk. Az utasoknak szigorúan tilos az ablakon, ajtókon, stb. bármit is kidobálni.
11. Cikk. Minden vonaton egy gyengélkedőszakasz üresen hagyandó, hogy a betegek szükség esetén elkülöníthetők legyenek. Ez a szakasz a vesztegzári tanács útmutatásai szerint rendezendő be.
Ha pestis- vagy koleraeset fordulna elő az utasok közt, a beteg a külön szakaszban haladéktalanul elkülönítendő. Ez a beteg a vonat megérkezésekor haladék nélkül átszállítandó a veszteglő intézeti kórházba. A többi utas vesztegzár alatt folytatja útját.
12. Cikk. Ha pestis- vagy koleraeset fordul elő útközben, a vesztegzári hatóság fertőtleníti a vonatot.
A poggyászt és a póstát hozó kocsik mindenesetre s rögtön a vonat megérkezése után fertőtlenítendők.
13. Cikk. A vonatról hajóra való átszállás ugyanolyan módon történik, mint megérkezéskor. Az utasokat befogadó hajó haladék nélkül vesztegzár alá veendő és az egészségügyi levélre az útközben előfordult esetek feljegyzendők s külön említendők meg azok, akik esetleg a betegekkel érintkeztek.
14. Cikk. A vesztegzári igazgatóságra háramlott költségek annak a terhére esnek, aki a vesztegzári vonatot kérte.
15. Cikk. A tanács elnökének vagy elnökhelyettesének joga van erre a vonatra egész útja alatt felügyelni; sőt az elnök a vonat felügyeletével egy főbb alkalmazottat bízhat meg (az átszállási tiszten és az őrökön kívül).
Ennek az alkalmazottnak az elnök által aláírt rendelet egyszerű felmutatása a vonaton szabad bemenetet biztosít.
Mi, Egyiptom Khedivéje,
Belügyminiszterünk előterjesztésére és minisztertanácsunk véleményének megfelelően,
tekintetbe véve, hogy az 1881. január 3-iki (1298. Safer 2.) rendeletünkön különféle módosításokat kellett tenni,
rendeljük a következőket:
1. Cikk. Az egészségügyi tengerészeti és vesztegzári tanács feladata az emberi és állati járványos betegségek Egyiptomba való behurcolásának vagy külföldre való átvitelének megelőzésére foganatba veendő rendszabályokat megállapítani.
2. Cikk. Az egyiptomi megbízottak száma négyre korlátozandó. Ezek a megbízottak:
1. A tanácsnak az egyiptomi kormány által kinevezett elnöke, ki csak a szavazatok egyenlősége esetén szavaz.
2. Egy európai orvosdoktor, mint az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári szolgálat főfelügyelője.
3. Alexandria város egészségügyi felügyelője, vagy az, aki ennek a teendőit ellátja.
4. Az egészségügyi és közegészségi közigazgatás körében működő állatorvosi felügyelő.
Valamennyi megbízottnak valamely európai orvosi kar (egyetem), vagy az állam részéről szabályszerű oklevéllel ellátott orvosnak, vagy pedig legalább alkonzuli rangban, avagy ennek megfelelő fokozatban levő hivatásos, tényleges tisztviselőnek kell lennie. Ez a határozmány nem vonatkozik az ezidőszerint alkalmazásban levő tisztviselőkre.
3. Cikk. Az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanács állandó felügyeletet gyakorol Egyiptom egészségügyi állapota és a külföldről jövő személyek és tárgyak (provenances) felett.
4. Cikk. Ami Egyiptomot illeti, az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanács a közegészségügyi tanácstól hetenkint Kairó és Alexandria városok és havonkint a tartományok egészségügyi jelentéseit megkapja. Ezek a jelentések sűrűbb időközökben küldendők, ha ezt különleges körülményeknél fogva az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanács kéri.
Viszont az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanács az általa hozott határozatokat és a külföldről kapott értesítéseket közli a közegészségi tanáccsal.
A kormányok, ha helyénvalónak tartják, megküldik a tanácsnak az országuk egészségügyéről szóló jelentést; továbbá értesítik a tanácsot az emberi és állati járványokról, mihelyt ilyenek mutatkoznak.
5. Cikk. Az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanács meggyőződést szerez magának az ország egészségügyi állapotáról és vizsgáló bizottságokat küld bárhová, ahol ezt szükségesnek tartja.
E bizottságok kiküldéséről a közegészségi tanács értesítendő, amelynek igyekeznie kell megkönnyíteni a szóbanlevő megbízások végrehajtását.
6. Cikk. A tanács feladata megállapítani azokat az óvórendszabályokat, amelyeknek az a céljuk, hogy emberi és állati járványos betegségeknek Egyiptomba, akár a tengeri, akár a sivatagmenti határszéleken át való behurcolását megakadályozzák. A tanács feladata kijelölni azokat a pontokat, ahol az ideiglenes zarándokszállások és az állandó veszteglő intézetek felállítandók.
7. Cikk. A tanács fogalmazza meg az egészségügyi hivatalok által az induló hajók részére kiállított egészségügyi levelekre rávezetendő megjegyzést.
8. Cikk. Emberi és állati járványos betegségeknek Egyiptomban való megjelenése esetén a tanács feladata megállapítani azokat az óvórendszabályokat, amelyek a betegségek külföldre való áthurcolásának meggátlását célozzák.
9. Cikk. A tanács felügyeletet és ellenőrzést gyakorol az általa alkotott vesztegzári egészségügyi rendszabályok végrehajtása fölött.
A tanács feladata a vesztegzári szolgálatra vonatkozó összes szabályzatokat elkészíteni, továbbá őrködni afölött, hogy ezeket a szabályzatokat mind az ország megvédése, mind a nemzetközi egészségügyi egyezmények által megállapított biztosítékok fenntartása érdekében szigorúan foganatosítsák.
10. Cikk. Megállapítja egészségügyi szempontból azokat a feltételeket, amelyek mellett a zarándokok szállítása Hedsászba menet és jövet történjék; továbbá felügyel egészségügyi állapotukra a zarándoklás idején.
11. Cikk. Az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanács által hozott határozatok közlendők a belügyminisztériummal, úgyszintén a külügyminisztériummal is, amely azokat szükség esetén az ügyvivőségek és főkonzulátusok tudomására hozza.
A tanács elnökének azonban joga van a tengerparti városok konzuli hatóságaival a szolgálat folyó ügyeiben közvetlenül levelezni.
12. Cikk. Az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanács elnökének, távollétében vagy akadályoztatása esetében pedig e szolgálati ág főfelügyelőjének feladata a tanács határozatainak foganatosítását biztosítani.
E célból közvetlenül levelez az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári szolgálat összes alkalmazottaival és az ország különböző hatóságaival. Ő vezeti a tanács utasításai értelmében a kikötők egészségügyi rendészetét, a tengerészeti veszteglő intézeteket és a sivatagi veszteglő állomásokat.
Végül ő intézi a folyó ügyeket.
13. Cikk. Az egészségügyi főfelügyelő, az egészségügyi hivatalok igazgatói, az egészségügyi állomások és a vesztegzári zarándokszállások orvosai, akár valamely európai orvosi kar (egyetem), akár az állam által szabályszerű oklevéllel ellátott orvosok közül választandók.
A tanács kiküldöttje Dseddáhban kairói oklevéllel bíró orvos lehet.
14. Cikk. A tanács elnöke útján az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári szolgálat körébe tartozó mindennemű teendőkre és foglalkozásokra alkalmas egyéneket jelöl ki a belügyminiszternek, akit egyedül illet meg a kinevezés joga.
Hasonló az eljárás elbocsátások, áthelyezések és előléptetések eseteiben.
Ellenben az elnök nevezi ki az összes alsóbbrendű alkalmazottakat, munkásokat, szolgákat stb.
Az egészségügyi őrök kinevezése a tanácsnak van fenntartva.
15. Cikk. Az egészségügyi hivatalok igazgatói számra nézve heten vannak és székhelyük: Alexandria, Damiette, Port-Szaid, Szuez, Tor, Szuákim, és Kosszeir.
A tori egészségügyi hivatal csak a zarándoklás tartama alatt vagy járvány idején működhetik.
16. Cikk. Az egészségügyi hivatalok igazgatóinak vannak alárendelve kerületük összes egészségügyi alkalmazottai. Az igazgatók felelősek a szolgálat kifogástalan teljesítéseért.
17. Cikk. Az el-arichei egészségügyi ügynökség főnökét ugyanolyan hatáskör illeti meg, mint a megelőző cikk értelmében az igazgatókat.
18. Cikk. Az egészségügyi állomások és vesztegzári zarándokszállások igazgatóinak alá vannak rendelve a vezetésük alatt levő intézetek orvosi és igazgatási szolgálatában álló összes alkalmazottak.
19. Cikk. Az egészségügyi főfelügyelő az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanácstól függő összes szolgálatok felügyeletével van megbízva.
20. Cikk. Az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanács dseddahi kiküldöttjének az a feladata, hogy értesítéssel lássa el a tanácsot Hedsász egészségügyi állapotáról, különösen zarándoklás idején.
21. Cikk. Az elnökből, az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári szolgálat főfelügyelőjéből és a tanács által választott három tagból álló fegyelmi bizottság feladata, hogy az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári szolgálatbeli alkalmazottak ellen emelt panaszokat megvizsgálja.
Ez a bizottság minden egyes ügyről jelentést tesz s azt a teljes űlésre egybegyűlt tanács elé terjeszti. A fegyelmi bizottság tagjai évenkint újra választandók. A régiek újra választhatók.
A tanács határozata az elnök útján a belügyminiszterhez jóváhagyás végett felterjesztendő.
A fegyelmi bizottság, a tanács megkérdezése nélkül, következő büntetéseket szabhat: 1. feddést; 2. a fizetésnek egy hónapra való felfüggesztését.
22. Cikk. A fegyelmi büntetések ezek:
1. feddés;
2. a fizetés felfüggesztése nyolc naptól három hónapig;
3. áthelyezés kártalanítás nélkül;
4. elbocsátás.
Mindez nem érinti azt az eljárást, amely a közönséges büntetőjogba ütköző bűntettek és vétségek elkövetése esetén folyamatba teendő.
23. Cikk. Az egészségügyi és vesztegzári illetékeket az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári szolgálatbeli alkalmazottak szedik.
Ami a számvitelt és könyvvitelt illeti, a pénzügyminisztérium által alkotott általános szabályokhoz alkalmazkodnak.
A számvevőségi alkalmazottak számvitelüket és illetékbevételeik összegét a tanács elnökségének küldik be.
Felmentvényüket a számvivő tisztviselő, mint a számvevőség központi hivatalának főnöke, adja a tanács elnökének láttamozásával.
24. Cikk. Az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanács a saját pénzügyei felett maga rendelkezik.
A bevételek és kiadások kezelése az elnökből, az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári szolgálat főfelügyelőjéből és a hatalmaknak a tanács által választott három kiküldöttjéből álló u. n. „pénzügyi bizottság” feladata. A hatalmak három megbízottja évenkint újra választandó. Ezek a tagok újra megválaszthatók.
Ez a bizottság a tanács jóváhagyásának fenntartása mellett megállapítja az összes rangfokozatú alkalmazottak illetményeit; határoz az állandó és az előre nem látott kiadások felől. Működéséről három hónaponkint a tanácsnak külön űlésben kimerítő jelentést tesz. A költségvetési év végét követő három hónapon belül a tanács a bizottság előterjesztésére megállapítja a végleges mérleget és elnöke útján a belügyminiszter elé terjeszti.
A tanács állítja össze a bevételeiről és kiadásairól szóló költségvetést. Ezt a költségvetést a minisztertanács az általános állami költségvetéssel egyidejűleg, mint ez utóbbinak mellékletét állapítja meg. Abban az esetben, ha a kiadások összege a bevételek összegét meghaladná, a hiányt az állam általános bevételeiből fedezi. A tanács azonban haladéktalanul köteles a bevételek és kiadások közötti egyensúly helyreállítására vezető módokat tanulmányozni. Javaslatait elnöke útján a belügyminiszter elé terjeszti. A bevételek feleslege, amennyiben ilyen lenne, az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanács pénztárában marad; ez a felesleg az egészségügyi tanácsnak a minisztertanácstól jóváhagyott határozata után kizárólag tartalékalap létesítésére fordítandó, amely az előre nem látott szükségletek fedezésére van hivatva.
25. Cikk. Az elnök titkos szavazást köteles elrendelni, valahányszor a tanács három tagja kívánja. Titkos szavazásnak van helye, valahányszor a hatalmak megbízottjának a fegyelmi vagy a pénzügyi bizottságba való megválasztásáról, vagy pedig a személyzetben kinevezésről, elbocsátásról, áthelyezésről vagy előléptetésről van szó.
26. Cikk. A kormányzók rendőrfőnökök és mudirok az egészségügyi rendszabályok foganatosításáért, amennyiben az reájuk tartozik, felelősek. Ha az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári szolgálatbeli alkalmazottak törvényszerűen megkeresik őket, kötelesek éppen úgy, mint minden polgári és katonai hatóság, a közegészség érdekében alkotott rendszabályok gyors foganatosításának biztosítására támogatást nyújtani.
27. Cikk. Minden további rendelet és szabályzat, amennyiben ellenkezik a fentebbi rendelkezésekkel, hatályát veszti.
28. Cikk. A jelen rendelet végrehajtásával belügyminiszterünket bízzuk meg. A rendelet az 1893. évi november hó 1-étől kezdve lép életbe.
Mi Egyiptom Khedivéje,
Pénzügyminiszterünk előterjesztésére és minisztertanácsunk egyértelmű véleménye alapján;
az állami adósságpénztár igazgató-biztosainak a 7. Cikket illető megegyező véleményére való tekintettel;
a hatalmak hozzájárulásával rendeljük a következőket:
1. Cikk. Az 1894. pénzügyi év kezdetétől fogva a világítótorony-illetékek tényleges bevételeiből évenkint 40.000 egyiptomi fontot tevő összeg különítendő ki s az alábbi cikkekben foglaltak szerint használandó fel.
2. Cikk. Az 1894-ben előirányzott összeg felhasználandó: 1. a következő cikkben foglaltak értelmében a vesztegzári tanácsnak az 1894. pénzügyi évben esetleg mutatkozó hiánya pótlására az esetben, ha ezt a hiányt a nevezett tanács tartalékalapjából eredő összeg nem fedezné teljesen; 2. az el-tori, szuezi és Mózes-forrási egészségügyi intézetek felszerelésére szükséges rendkívüli kiadások fedezésére.
3. Cikk. A vesztegzári tanács tényleges tartalékalapja az 1894. pénzügyi évben mutatkozó hiány fedezésére fordítandó, úgy azonban, hogy ez az alap 10.000 egyiptomi fontnál kisebb összegre nem szállítható le.
Ha hiány egészben nem talál fedezetet, a hiánymaradék az első cikkben létesített alapból fedezendő.
4. Cikk. Az 1895. és 1896. pénzügyi évből eredő 80.000 egyiptomi font terhére esnek a következő szükségletek: 1. az 1894. évben ugyanezen bevételekből fizetendővel egyenlő összeg az 1894. évben mutatkozó hiánynak oly módon való csökkentésére, hogy az első cikkben El-Tor, Szuez és a Mózes-források részére tervbe vett rendkívüli munkálatokra szánt összeget 40.000 egyiptomi fontra lehessen kiegészíteni; 2. vesztegzári tanács költségvetésében az 1895. és 1896. pénzügyi években mutatkozó hiány fedezésére szükséges összegek.
A jelzett szükségletek fedezése után maradó fölösleg a Vörös-tengerben új világítótornyok építésére fordítandó.
5. Cikk. Az 1897. pénzügyi évtől kezdve a 40.000 egyiptomi font évi összeget a vesztegzári tanács esetleges hiányainak fedezésére kell fordítani. Az e célra szükséges összeg a tanács 1894. és 1895. évi pénzügyi eredményeinek alapulvétele mellett állapítandó meg véglegesen.
A fölösleg a világítótorony-illetékek leszállítására szolgál; ezek az illetékek a Vörös- és a Földközi-tengeren ugyanabban a mértékben szállítandók le.
6. Cikk. A fentebb előadott pénzügyi intézkedésekre való tekintettel a kormány az 1894. évtől kezdve a vesztegzári tanácsnak mind rendes, mind rendkívüli kiadásait illető mindenféle kötelezettségtől megszabadul.
Önként értetődik azonban, hogy azok a kiadások, amelyeket ez időpontig az egyiptomi kormány viselt, ezt tovább is terhelni fogják.
7. Cikk. Az 1894. költségvetési évtől kezdve a fölöslegekről szóló számadásoknak az államadósságok pénztárával való elintézése alkalmával e fölöslegeknek a kormányra eső része évenkint 20.000 egyiptomi fonttal emelendő.
8. Cikk. Az egyiptomi kormány, másrészt a német, belga, angol és olasz kormányok közt megegyezés jött létre, hogy a világítótorony-illetékek leszállítására szánt összeg a jelen rendelet 5. Cikke értelmében levonandó az egyiptomi, másrészt a nevezett kormányok közt létrejött kereskedelmi szerződésekhez csatolt iratokban előirányzott 40.000 egyiptomi fontból.
9. Cikk. E rendelet végrehajtásával pénzügyminiszterünket bízzuk meg.
A belügyminiszter az 1893. évi június 19-iki rendeletre való tekintettel a következőket határozza:
1. Cikk. Az elnök az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanácsot minden hónap első keddjén tartandó ülésre összehívni köteles.
Összehívni köteles akkor is, ha erre három tag felkéri.
Végül össze kell hívnia a tanácsot rendkívüli ülésre, valahányszor a körülmények valamely fontos intézkedés haladéktalan alkalmazását követelik.
2. Cikk. Az összehívólevélben fel kell tüntetni a napirendre tűzött kérdéseket. Sürgős eseteket kivéve végérvényes döntés csak az összehívólevélben felsorolt kérdések fölött történhetik.
3. Cikk. A tanács titkára vezeti az ülések jegyzőkönyveit.
Ezek a jegyzőkönyvek aláírás végett az ülésen jelen volt összes tagok elé terjesztendők.
Szó szerint lemásolandók egy könyvbe, amely a jegyzőkönyvek eredeti példányaival együtt a levéltárban őrzendő meg.
A jegyzőkönyvek egy ideiglenes másolatát kérelemre minden tanácstagnak ki kell szolgáltatni.
4. Cikk. Sürgős határozatok hozatalával és sürgős intézkedések megtételével az elnökből, az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári szolgálat főfelügyelőjéből és a hatalmaknak a tanács által választott két kiküldöttjéből alkotott állandó bizottság van megbízva.
Az érdekelt nemzet (nation) megbízottját mindíg meg kell hívni. Szavazati joga van.
Az elnök csak a szavazatok egyenlősége esetében szavaz.
A határozatok haladék nélkül írásban közlendők a tanács minden tagjával.
A bizottság három hónaponkint újra választandó.
5. Cikk. A tanácskozásokat az elnök, távollétében pedig az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári szolgálat főfelügyelője vezeti. Csak szavazatok egyenlősége esetében szavaz.
Az elnök feladata a szolgálat általános vezetése. Ő gondoskodik a tanács határozatainak végrehajtásáról.
6. Cikk. Az elnök alá rendelt titkárságnál összpontosul úgy a belügyminisztériummal, mint az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári szolgálat különböző alkalmazottaival való írásbeli érintkezés.
A titkárságra van bízva a statisztika és a levéltár. Az ügyek elintézésének biztosítása céljából kellő számban segédek és tolmácsok alkalmazandók.
7. Cikk. A tanács titkára, a titkárság főnöke, jelen van a tanács ülésein és vezeti a jegyzőkönyveket.
Ő alá vannak rendelve a titkárság alkalmazottai és szolgaszemélyzete.
Szolgálatukat az elnök felügyelete alatt vezeti és ellenőrzi.
A levéltár az ő őrizetére van bízva és ő felelős érte.
8. Cikk. A számvevőség központi hivatalának főnöke „a számvevő tisztviselő”.
Működését csak akkor kezdheti meg, ha biztosítékot tett le, amelynek nagyságát az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanács állapítja meg.
Ellenőrzi a pénzügyi bizottság vezetése alatt az egészségügyi és vesztegzári díjszedés élén állók eljárását.
Elkészíti a kimutatásokat és számadásokat, melyek a pénzügyi bizottság részéről történt megállapítás s a tanács által való helybenhagyás után a belügyminisztériumhoz terjesztendők fel.
9. Cikk. Az egészségügyi főfelügyelő gyakorolja a felügyeletet a tanácstól függő összes szolgálatok felett, még pedig az 1893. június 19-én kelt rendelet 19. Cikke által előírt feltételek mellett.
Megvizsgálja évenkint legalább egyszer az egészségügyi hivatalok, ügynökségek vagy őrségek mindegyikét.
Ezenkívül a főfelügyelő köteles az elnök által a tanács javaslatára s a szolgálat kívánalmaihoz képest elrendelt vizsgálatokat teljesíteni.
A főfelügyelő akadályoztatása esetében az elnök jelöli ki a tanáccsal egyetértőleg a helyettesítésére hivatott tisztviselőt.
Valahányszor a főfelügyelő valamely egészségügyi hivatalt, ügynökséget, egészségügyi őrséget (poste sanitaire), egészségügyi állomást vagy vesztegzári zarándokszállást (campement) megvizsgált, a tanács elnökségéhez beadandó külön jelentésben kell előadnia vizsgálatának eredményeit.
A főfelügyelő a körútjai közé eső időközökben az elnök felügyelete alatt résztvesz az általános szolgálat vezetésében. Továbbá helyettesíti az elnököt távolléte és akadályoztatása esetében.
10. Cikk. Az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári rendészet a Földközi- és a Vörös-tenger egyiptomi partjának hosszában, valamint a sivatag felé eső szárazföldi határokon az egészségügyi hivatalok, az egészségügyi állomások vagy a vesztegzári szállások igazgatóira, az egészségügyi ügynökségek főnökeire, vagy az egészségügyi őrségek (postes) főnökeire és az alájuk rendelt alkalmazottakra van bízva.
11. Cikk. Az egészségügyi hivatalok igazgatóinak feladata a szolgálatot vezetni, amelyért felelősek úgy abban a hivatalban, amelynek élén állanak, mint az ettől függő egészségügyi őrségeken.
Őrködniök kell az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári rendészeti szabályzatok szigorú végrehajtása felett. A tanács elnökségétől kapott utasításokhoz tartják magukat s ők adják a hivatalukba, valamint az alájuk tartozó egészségügyi őrségekre beosztott összes alkalmazottaknak a szükséges rendeleteket és utasításokat.
Ők vannak megbízva a hajók minősítésével (reconnaissance) és megvizsgálásával (arraisonnement), a vesztegzári rendszabályok alkalmazásával és ők végzik a szabályzatok által megjelölt esetekben az orvosi vizsgálatot, valamint a vesztegzári kihágások ügyében szükséges kihallgatásokat (enquetes).
Egyedül ők leveleznek igazgatási ügyekben az elnökséggel, amelyhez beterjesztik a működésük körében szerzett összes egészségügyi értesüléseiket.
12. Cikk. Az egészségügyi hivatalok igazgatói javadalmazásuk tekintetében két osztályra oszlanak:
Első osztályú hivatal, számra nézve négy:
Alexandria;
Port-Szaid;
a szuezi medence és a zarándokszállás a Mózes-forrásoknál;
Tor.
Másodosztályú hivatal, számra nézve három:
Damiette;
Szuákim;
Kosszeir.
13. Cikk. Az egészségügyi ügynökségek főnökeinek, ügynökségüket illetőleg ugyanaz a jogkörük (attributions), mint az igazgatóknak hivataluk tekintetében.
14. Cikk. Egészségügyi ügynökség csak egy van: El-Aricheban.
15. Cikk. Az egészségügyi őrségek (postes) főnökei rendelkeznek a vezetésük alatt álló őrség alkalmazottaival, ők maguk pedig az egészségügyi hivatalok egyikének igazgatója alá vannak rendelve.
Feladatuk a szabályzatokban előírt egészségügyi és vesztegzári intézkedések foganatosítása.
Nem állíthatnak ki semmiféle egészségügyi levelet (patente) és csak a szabad közlekedési engedéllyel induló hajók egészségügyi leveleinek láttamozására vannak jogosítva.
Azokat a hajókat, amelyek megálló helyükhöz nem tiszta egészségügyi levéllel (patente brute) vagy szabályellenes állapotban érkeznek, arra kötelezik, hogy olyan kikötőbe menjenek, ahol egészségügyi hivatal van.
Ők maguk nem tehetnek folyamatba egészségügyi vizsgálatokat, hanem e végből annak a hivatalnak igazgatójához kell folyamodniok, amelynek alá vannak rendelve.
Feltétlen sürgősség esetét kivéve, összes igazgatási ügyeikben csak az illető igazgatóval leveleznek. Egészségügyi és vesztegzári sürgős ügyekben, minők az érkező hajóval szemben foganatosítandó rendszabályok, vagy az induló hajó egészségügyi levelébe való bejegyzés, a tanács elnökségével közvetlenül leveleznek; de erről haladék nélkül értesíteniök kell azt az igazgatót, akinek alárendelvék.
A tudomásukra jutott hajótörésekről a tanács elnökségét a legrövidebb úton-módon értesíteni kötelesek.
16. Cikk. Egészségügyi őrség (poste), számra nézve hat, a következő helyeken van:
Port-Neufben, Abukirban, Brullosban és Rosetteben (az alexandriai egészségügyi hivatal alá van rendelve);
Kantarában és Izmailia belső kikötőjében (a portszaidi hivatalnak alárendelve).
A tanács a szolgálat kívánalmaihoz képest és a segédforrások szerint új egészségügyi állomásokat szervezhet.
17. Cikk. Az egészségügyi állomásokon és a vesztegzári szállásokon az az állandó vagy ideiglenes szolgálat az igazgatókra van bízva, akiknek rendelkezésére egészségügyi alkalmazottak, őrök, málhahordók és szolgák állanak.
18. Cikk. Az állomások és szállások igazgatóinak feladata az egészségügyi állomásra vagy a zarándokszállásra küldött egyéneket vesztegzár alá helyezni; az orvosokkal egyetértőleg ügyelni a különböző osztályú veszteglő egyének elkülönítésére és meggátolni minden érintkezést. A megállapított idő elteltével a szabályoknak megfelelően az igazgatók adják vagy vonják meg a szabad közlekedési engedélyt; ők foganatosíttatják az árúk és használati tárgyak fertőtlenítését s ők helyezik vesztegzár alá az utóbb említett műveletnél közreműködő alkalmazottakat.
19. Cikk. Az állomások és szállások igazgatói állandó felügyeletet gyakorolnak az előírt rendszabályok végrehajtása, valamint a veszteglő egyének és az intézeti személyzet egészségi állapota felett.
20. Cikk. Felelősek a szolgálat helyes menetéért s erről naponkint jelentést tesznek az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári tanács elnökségének.
21. Cikk. Az egészségügyi állomásokhoz és a vesztegzári szállásokhoz beosztott orvosok az illető intézetek igazgatóinak, a gyógyszerész és a betegápolók pedig az orvosoknak vannak alárendelve.
Az orvosok ügyelnek a veszteglő egyének és az intézeti személyzet egészségi állapotára és vezetik az egészségügyi állomás vagy zarándokszállás kórházát.
Szabad közlekedési engedély veszteglő egyéneknek csak az orvos vizsgálata és kedvező jelentése alapján adható.
22. Cikk. Minden egészségügyi hivatalban, egészségügyi állomáson vagy vesztegzári szálláson az igazgató egyúttal „számvevő” is.
Ő jelöli ki szigorú személyes felelőssége mellett az egészségügyi és vesztegzári illetékek szedésére hivatott egyént.
Az ügynökségek vagy egészségügyi őrségek főnökei szintén számvevők; ezeknek személyes feladata az illetékek szedése.
Az illetékek behajtásával megbizottak a biztosítékok szolgáltatása, a könyvvezetés, a befizetések ideje és általában mindannak tekintetében, ami szolgálatuk pénzügyi részére vonatkozik, a pénzügyminisztérium által kiadott szabályzatokhoz kötelesek alkalmazkodni.
23. Cikk. Az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári szolgálat költségeit a tanács saját pénzeszközeiből vagy a pénzügyminisztériummal egyetértőleg az általa kijelölt pénztárból fedezi.
2. § Azt, hogy a jelen törvénnyel becikkelyezett egyezményt mely államok erősítették meg, vagy hogy azokhoz utólagosan mely államok csatlakoztak, úgyszintén a netalán előforduló felmondásokat a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter rendelettel teszi közzé.
Ezt a törvényt egyebekben a m. kir. minisztérium hajtja végre.
3. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe.
