1924. évi XXIV. törvénycikk indokolása

a pestis, a kolera és a sárgaláz ellen való védekezés tárgyában Párisban 1912. évi január hó 17-én kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

A pestis, a kolera és a sárgaláz ellen való védekezés tárgyában még az 1912. évben nemzetközi egyezmény létesült, amelyet annak idején Magyarország képviselői is aláírtak.

Ennek az egyezménynek törvénybeiktatása most már halaszthatatlanul sürgőssé vált. A becikkelyezés eddig azért késett, mert az 1914. évet megelőzőleg az érdekelt minisztériumok között tárgyalás indult meg az egyes államok részéről hangoztatott külön kívánalmak és kikötések tekintetében; a háborús és a háborút közvetlenül követő évek pedig nem voltak alkalmasak arra, hogy a törvényhozás ezzel a kérdéssel foglalkozzék.

A pestis és a kolera elleni nemzetközi védekezésre ugyan az 1903. évi december hó 3-án aláírt s az 1909:XXI. törvénycikkbe becikkelyezett párisi egyezmény, illetve ezt megelőzőleg az 1892. évi január hó 30-án aláírt s az 1894:VIII. törvénycikkbe becikkelyezett, az 1893. évi április hó 15-én aláírt s az 1894:IX. törvénycikkbe becikkelyezett, az 1894. évi április hó 3-án aláírt és az 1898:XXXI. törvénycikkbe becikkelyezett s az 1897. évi március hó 19-én aláírt és az 1900:XXIII. törvénycikkbe becikkelyezett egyezmények ma is módot nyújtanak, amennyiben ezek az egyezmények az 1912. évi egyezmény 160. Cikkének harmadik bekezdése értelmében azokkal az államokkal való viszonylatban, amelyek az 1912. évi egyezményt nem erősítik meg, illetve ahhoz nem csatlakoznak, továbbra is érvényben maradnak és így a fertőzés veszélyének hazánk közvetlenül kitéve nincs; minthogy azonban az 1912. évi egyezmény a nálunk kevésbbé gyakorlati jelentőségű sárgaláz elleni védekezésnek részletes szabályozására is kiterjed és figyelembe veszi az 1903. év óta tapasztaltakat s a tudománynak azóta tett megállapításait, továbbá a megfigyelés (felügyelet) idejét illetőleg könnyítő rendelkezéseket tartalmaz s végül mert az 1912. évi egyezmény elfogadása újabb kapcsolatot teremt az aláíró államok között, a becikkelyező törvényjavaslatnak mielőbbi törvényhozási elintézését kell ajánlanom.

Azok az államok, amelyek a szóbanforgó nemzetközi egyezményt már megerősítették, illetve ahhoz eddig csatlakoztak, a következők: Németország, az Északamerikai Egyesült-Államok, az Ausztráliai Szövetség, Kolumbia, Dánia, Ekvádor, Egyiptom, Franciaország, Nagybritannia, Guatemala, Honduras, Olaszország, Monakó, Newfoundland, Németalföld, Norvégia, Panama, Perzsia, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén királyság, Spanyolország, Svédország, Svájc, Uruguay és Ausztria.