1. § (1) Az 1875:XXXII. törvénycikkel létesített „Országos Tanítói Nyugdíj- és Gyámintézet” 1923. évi június hó 30-ával megszűnik.
(2) Az 1894. évi XXVII. törvénycikkel létesített és az 1914:XXXVI. törvénycikk rendelkezései alapján fennálló országos nyugdíjintézetet, az ellátásra jogosítottak körének a jelen törvény rendelkezései szerint való kibővítésével, 1923. évi július hó 1-étől kezdődő hatállyal „A Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézete” elnevezés alatt kell fenntartani.
2. § A megszüntetett „Országos Tanítói Nyugdíj- és Gyámintézet” kötelékébe tartozott tanítók és óvók közül, 1923. évi július hó 1-étől kezdődő hatállyal,
a) az állam vagy a kincstár által, vagy a kormány kezelése alatt álló közalapokból fenntartott tanintézeteknél tényleges alkalmazásban álló tanítók és óvók az 1912:LXV. törvénycikk rendelkezései alá -,
b) a magyar királyi államvasutak vagy a magyar királyi állami vasgyárak által fenntartott tanintézeteknél tényleges alkalmazásban álló tanítók és óvók „A Magyar Királyi Államvasutak Nyugdíjintézeté”-nek kötelékébe -,
c) az a) és b) pontok alatt fel nem sorolt tanintézeteknél tényleges alkalmazásban álló tanítók és óvók - a felmentett iskolafenntartók külön nyugdíjintézeteibe tartozó tanítók és óvók kivételével - „A Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézeté”-nek kötelékébe tartoznak.
3. § A megszüntetett „Országos Tanítói Nyugdíj- és Gyámintézet” terhére a jelen törvény életbelépésének időpontjában már ellátásban részesülő nyugdíjasok, özvegyek és árvák közül,
a) azoknak az ellátási díjait, akik nyugalombahelyeztetésük (özvegyeknél a férj, árváknál az atya elhalálozásának) időpontjában az állam vagy a kincstár által, vagy a kormány kezelése alatt álló közalapokból fenntartott tanintézetnél teljesítettek utoljára szolgálatot, az államkincstár (a vallás- és közoktatásügyi tárca) terhére,
b) azoknak az ellátási díjait, akik nyugalombahelyeztetésük (özvegyeknél a férj, árváknál az atya elhalálozásának) időpontjában a magyar királyi államvasutak vagy a magyar királyi állami vasgyárak által fenntartott tanintézetnél teljesítettek utoljára szolgálatot, „A Magyar Királyi Államvasutak Nyugdíjintézeté”-nek terhére,
c) azoknak az ellátási díjait, akik nyugalombahelyeztetésük (özvegyeknél a férj, árváknál az atya elhalálozásának) időpontjában nem az a) és b) pontok alatt felsorolt tanintézetnél teljesítettek utoljára szolgálatot, „A Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézeté”-nek terhére kell az 1923. évi július hó 1-étől, illetőleg amennyiben az ellátási díj későbbi időponttól kezdve folyósíttatott, ettől a későbbi időponttól kezdve folyósítani és elszámolni.
4. § (1) A megszüntetett „Országos Tanítói Nyugdíj- és Gyámintézet” bevételeiről és kiadásairól, az 1875:XXXII. törvénycikk 46. §-ában említett évenkinti kimutatások helyett, az 1916. évi július hó 1-étől 1923. évi július hó 30-áig terjedő időre vonatkozólag összevont kimutatást kell készíteni és ezt az 1925. évi június hó 30-áig a nemzetgyűlés elé kell terjeszteni.
(2) A megszüntetett „Országos Tanítói Nyugdíj- és Gyámintézet” javára az 1923. évi június hó 30-áig terjedő időre még esedékes járulékok behajtása és az államkincstárral leendő elszámolás után esetleg mutatkozó készpénz, ingó vagy ingatlan vagyon „A Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézeté”-t illeti meg.
5. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy az 1914:XXXVI. törvénycikknek módosítása, illetőleg kiegészítése iránt, - amennyiben az elkerülhetetlenül szükséges, az érvényben lévő törvényes rendelkezésektől eltérően is - az 1923. évi július hó 1-étől számítandó hatállyal, rendeleti úton intézkedjék.
6. § Az 1868:XXXVIII. törvénycikk 140. §-a, az 1907:XXVII. törvénycikk 2. §-a ötödik és hatodik bekezdésének a félévi ellátására vonatkozó része és az 1923:XXXV. törvénycikk 20. §-a, továbbá az 1875:XXXII. és az 1891:XLIII. törvénycikk 1923. évi július hó 1. napjától kezdve hatályukat vesztik.
7. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és végrehajtásával a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter bizatik meg.
