A törvényjavaslatba foglalt egyezmény az 1901. évi június hó 14/27-én kelt és az 1902:XI. törvénycikkbe iktatott hasonló tárgyú régi egyezményt helyettesíti, amely egyezmény a trianoni békeszerződés 224. Cikkének rendelkezése folytán hatályát vesztette, mert e rendelkezés értelmében csak azok a kétoldalú egyezmények lépnek a két állam között újból hatályba, amelyeknek megtartását Románia megszabott határidőn belül kívánja - a román kormány pedig az idézett régi egyezményre vonatkozólag ilyen bejelentést nem tett. A tárgyalások eredményeként létrejött egyezmény és aláírási jegyzőkönyv szövege alapelveiben és a részletekben is - kisebb jelentőségű eltérésekkel - megegyezik a már említett régi kiadatási egyezmény és zárójegyzőkönyv szövegével.
A 2. Cikkhez
A 2. Cikk a kiadatási bűncselekmények felsorolását tartalmazza, amely a régi egyezmény II. Cikkében foglalt felsorolástól abban tér el, hogy részletesebben sorolja fel az élet elvesztését eredményező bűncselekményeket, közéjük felveszi a gondatlanságból okozott emberölést is, részletezi továbbá a testi épség, az egészség és a személyes szabadság ellen irányuló, úgyszintén a köz- és magánvagyon megrongálását vagy elpusztítását célzó bűncselekményeket. A testi épség elleni bűncselekmények közül csak a minősített esetekben ad helyet a kiadatásnak, a régi egyezményben 11. pont alatt szereplő erkölcs elleni merényletet az új egyezmény a tettesnek a sértetthez való rokonságára tekintet nélkül sorolja fel; a régi egyezményben 29. pont alatt említett vízáradás okozását magában foglalja az új egyezmény 27. pontja (töltések megrongálása); a régi egyezmény 32. pontjában részletezett közegészség elleni bűntetteket az új egyezmény 4. pontja tartalmazza. A vagyon elleni bűncselekményeknél 200 magyar aranykorona, illetőleg az ennek megfelelő 210 arany lei értékhatárt állapít meg, nehogy a kiadatási eljárással felmerülő költségek meghaladják azt a vagyoni érdeket, amelyet a bűntettes a bűncselekménnyel megsértett. A közlekedés és a forgalom biztonsága elleni bűncselekményeknél a légi járóművekre, valamint a távbeszélő- és a szikratávíró-készülékek védelmére is kiterjeszkedik az egyezmény.
Az 5. Cikkhez
Az 5. Cikk rendelkezése, amely elévülés esetében kizárja a kiadatást, a régi egyezmény XI. Cikke 2. pontjának felel meg.
A 6. Cikkhez
A 6. Cikk rendelkezése a régi egyezmény XI. Cikke 1. pontjával és utolsó bekezdésével, a 7. Cikk pedig a régi egyezmény XI. Cikkének 3. pontjával azonos.
A 8. Cikkhez
A 8. Cikk első bekezdésének rendelkezése, amely a régi egyezményben nem fordult elő, kimondja azt az általános büntetőjogi elvet, hogy a kiadott egyén nem büntethető szigorúbban, mint azt az elkövetés helyén érvényes törvények megszabják; ez a szabály megfelel a Btk. (1878:V. tc.) 12. §-ának. E cikk második bekezdésének rendelkezése, amely szerint a kiadatást engedélyező állam kérelmére értesítést kell adni a bűnvádi eljárás eredményéről, csak abban különbözik a régi egyezmény XIX. Cikkének utolsó mondatában foglalt hasonló rendelkezéstől, hogy ez utóbbi szerint hivatalból, az új egyezmény szerint pedig csak kérelemre kell értesíteni a másik Szerződő Felet az eljárás eredményéről.
A 11. Cikkhez
A 11. Cikk csak a kiadott egyén letartóztatása, fogvatartása és szállítása körül felmerült költségek kölcsönös elengedését mondja ki, amit a régi egyezmény XVIII. Cikke is biztosított azzal az eltéréssel, hogy a jelen egyezmény a bűntettesnek a 9. Cikkben meghatározott ideiglenes átadásával felmerült költségek kölcsönös megtérítéséről is lemond, míg a régi egyezmény XVIII. Cikkének utolsóelőtti bekezdése e költségeknek a megkereső állam részéről való viselését állapította meg. A régi egyezmény most idézett cikkének második bekezdésében a két állam közti területeken való szállítás költségeire vonatkozó rendelkezés, mint felesleges, kihagyatott. A megkeresések költségmentes teljesítését a 20. Cikk utolsó bekezdése, a szükséges fordításokét pedig a 23. Cikk biztosítja.
A 12. Cikkhez
A 12. Cikk azonos a régi egyezmény VIII. Cikkével, ez utóbbinak utolsó bekezdése azonban, mint magától értetődő szabály, elhagyatott.
A 17. Cikkhez
A 17. Cikk szövege azonos a régi egyezmény XIII. Cikkének első két bekezdésével; ez utóbbi cikk harmadik bekezdésének azt a rendelkezését pedig, hogy az átszállítás foganatosítása a saját közegekkel történik, mint magától értetődőt, felesleges lett volna felvenni. Az utolsó bekezdésben foglalt rendelkezés pedig, amely a harmadik államban letartóztatott bűntettesnek szembesítés céljából való át- és visszaszállítására vonatkozik, gyakorlatlansága folytán hagyatott el, mert ez az évtizedeken elvétve előforduló eset diplomáciai úton minden egyezményi rendezés nélkül is lebonyolítható.
A 18. Cikkhez
A 18. Cikk szövege megfelel a régi egyezmény XIV. Cikkének, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyik Szerződő Fél területéről idézett tanu ellen ez utóbbi állam kormánya semmiféle kényszerintézkedéseket nem alkalmazhat abban az irányban, hogy az idézésnek feleljen meg.
A 19. Cikkhez
A 19. Cikk azzal az eltéréssel felel meg a régi egyezmény XV. Cikkének, hogy a bűntetteseknek a másik Szerződő Fél területén letartóztatott egyénekkel való szembesítése végett leendő átszállítását biztosító rendelkezés kimaradt, mert a román kormány erre vonatkozólag nem volt hajlandó kötelezettséget vállalni.
A 20. Cikkhez
A 20. Cikk első bekezdése fedi a régi egyezmény XVI. Cikkét. A jelen egyezménynek ez a cikke azonban három további bekezdésben új rendelkezésekkel bővült.
A 22. Cikkhez
A 22. Cikk abban tér el a régi egyezmény hasonló tárgyú XIX. Cikkétől, hogy ez utóbbi szerint a három hónapnál hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetést megállapító ítéleteket kellett közölni, az új egyezmény szerint pedig a bűntett és vétség miatt kiszabott bármely büntetést megállapító ítéleteket közölni kell, továbbá a régi egyezmény az ítélet kivonatának megküldését rendelte, ami minden esetben külön munkát jelentett, az új egyezmény szerint pedig az ítéletnek (az iratok mellett többnyire feleslegesen elfekvő) egy kiadmánya, vagy egyszerűen büntető-lap küldendő meg a másik Fél részére.
A 23. Cikkhez
A 23. Cikk első bekezdése, amely a kiadatás céljából diplomáciai úton előterjesztett iratoknak fordítással ellátásáról rendelkezik, a régi egyezmény XX. Cikkének első bekezdésével szemben - román kívánságra - elejti a német nyelvet: a megkeresésekhez és a kézbesítésekhez csatolandó fordításról rendelkező második bekezdés pedig egyedül a másik állam nyelvét jelöli meg a fordítás nyelvéül. E cikk utolsó két bekezdésének szövege megfelel a régi egyezmény hasonló tárgyú XX. Cikke két utolsó bekezdésének.
Az Aláírási Jegyzőkönyvhöz
Az egyezmény aláírása napján felvett jegyzőkönyvben megállapodás létesült két kérdésre vonatkozólag. Megállapítást nyert elsősorban az, hogy a „büntető törvények” alatt román vonatkozásban a Régi Román Királyságban érvényben levő, illetőleg az esetleg ezek helyébe lépő törvényeket kell érteni. Ennek a rendelkezésnek a felvételét a román kormány azért kívánta, mert a Magyarországtól átcsatolt területeken a magyar büntető törvények lévén életben, elkerülendőnek látta azt, hogy az átcsatolt területek bíróságait érdeklő kiadatási ügyek csupán a magyar büntetőjog, vagyis egy parciális román jog figyelembevételével bíráltassanak el, ami által a Román Királyság nagyobb területén érvényben levő büntetőjog teljesen mellőztetnék, ami odavezetne, hogy Románia kötelezve lenne a magyar büntetőjoggal élő román bíróságok területéről kiadatást akkor is engedélyezni, ha ennek az Ó-Romániában érvényes büntetőjog szerint nem volna helye.
Az aláírási jegyzőkönyv 2. pontja a nemzetközi jogban ismeretes elvet tartalmazza, amelyet a halálbüntetést nem ismerő államok kiadatási szerződéseikben rendszerint ki szoktak kötni és ami a régi egyezmény zárójegyzőkönyvében is megtalálható, hogy a halálbüntetéssel sujtható bűntettesek kiadatása csak úgy engedélyezhető, ha a megkereső állam kötelezettséget vállal a tekintetben, hogy az esetleg kiszabandó halálbüntetés végrehajtatni nem fog.
