1925. évi VI. törvénycikk

a polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdésekre vonatkozólag Romániával kötött, 1924. évi április 16-án Bukarestben kelt Egyezmény becikkelyezése tárgyában * 

1. § A polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdésekre vonatkozólag Romániával kötött, 1924. évi április hó 16-án Bukarestben kelt Egyezmény és a hozzátartozó Aláírási Jegyzőkönyv az ország törvényei közé iktattatik.

2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény és Aláírási Jegyzőkönyv francia eredeti szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:

Egyezmény
Magyarország és Románia között a polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdések tárgyában

Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója és Ő Felsége Románia Királya Magyarország és Románia között közös egyetértéssel rendezni óhajtván a polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdéseket, elhatározták, hogy e célból Egyezményt kötnek és Meghatalmazottaikká kinevezték:

Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója Wodianer R. urat, rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert,

Ő Felsége Románia Királya Filodor N. Miklós urat, rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, a kir. külügyminisztérium vezértitkárát,

akik, miután jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikat egymással közölték, a következő rendelkezésekben állapodtak meg:

I. A bíróságok igénybevétele

1. Cikk. Mindegyik Magas Szerződő Fél állampolgárainak szabadságukban áll jogaikat a másik Fél bíróságai előtt érvényesíteni és védeni. Mindegyik Szerződő Fél bíróságai kötelesek őket e tekintetben a belföldiekkel egyenlő elbánásban részesíteni.

Az egyik Szerződő Fél területén megnyilt csődöknél a másik Szerződő Fél állampolgárai közé tartozó hitelezők a belföldi hitelezőkkel teljesen azonos elbánásban részesülnek.

II. A polgári eljárásra vonatkozólag az 1905. évi július hó 17-én Hágában kelt egyezményre vonatkozó rendelkezések

2. Cikk. A Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy a jelen Egyezmény életbelépésétől kezdve egymás között alkalmazni fogják a polgári eljárásra vonatkozólag az 1905. évi július hó 17-én Hágában kelt Egyezményt, amíg ennek részesei lesznek.

Ez alkalommal megállapítják a Szerződő Felek, hogy a 3. 10. és 19. Cikkekben említett fordításokat valamely erre jogosított tisztviselő is hitelesítheti, akinek ezt a minőségét a megkereső hatóság igazolja.

Ugyancsak megállapodnak a Szerződő Felek arra nézve is, hogy a fentemlített Egyezmény rendelkezéseit a két Állam gyámhatóságainak kézbesítési irataira és megkereséseire is alkalmazni fogják.

III. A hágai magánjogi egyezményekre vonatkozó rendelkezések

3. Cikk. A Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy a jelen Egyezmény életbelépésétől kezdve - a kiskorúak gyámságának szabályozása végett az 1902. évi június hó 12-én Hágában kelt Egyezményen kívül, amely az 1921. évi július hó 26-ától kezdődően a két Szerződő Fél között újból alkalmazandó - mindaddig, amíg részesei lesznek az alább felsorolt többoldalú Egyezményeknek, alkalmazni fogják egymás között a következő Egyezményeket:

1. a házasságra vonatkozó törvények összeütközéseinek kiegyenlítése végett az 1902. évi június hó 12-én Hágában kelt Egyezményt;

2. a házasságok felbontására, valamint az ágytól és asztaltól való elválásra vonatkozó törvények és az ily tárgyú bíráskodás terén támadható összeütközések kiegyenlítése végett az 1902. évi június hó 12-én Hágában kelt Egyezményt;

3. a teljes korúak gyámságára és hasonló védelmi intézkedésekre vonatkozólag az 1905. évi július hó 17-én Hágában kelt Egyezményt.

IV. Ingó hagyatékok

4. Cikk. Az ingó javakra vonatkozó öröklési jogok tekintetében az örökhagyó hazai törvényei irányadók.

5. Cikk. A Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy a másik Fél polgárainak ingó hagyatékát - a jelen Egyezményben megállapított kivételekkel - kölcsönösen kiszolgáltatják egymásnak abból a célból, hogy az elhunyt saját hazájának illetékes bírósága (hatósága) a hagyaték rendezése és a rávonatkozó vitás kérdések eldöntése körül eljárhasson.

6. Cikk. Annak a Félnek illetékes bírósága vagy hatósága, amelynek területén az ingó hagyaték van, köteles:

1. a haláleset felvétele körül eljárni, ha a saját területén a másik Félnek állampolgára meghal;

2. megtenni minden szükséges intézkedést a hagyatéki javak biztosítása és megfelelő kezelése céljából, hogy értékük csökkenése vagy bárminő esetleges károsodás elkerülhető legyen.

Különösen köteles az összes hagyatéki javakról szabályszerű leltárt felvétetni és - a körülményekhez képest - vagy saját pecsétjét az említett javakra alkalmazni, vagy azoknak biztos helyre való elhelyezését elrendelni, avagy megbízható személyt a hagyaték kezelőjéül kijelölni.

A jelen cikk 1. és 2. pontjában említett intézkedéseket az illetékes bíróságnak (hatóságnak) a belföldi törvényeknek megfelelően kell foganatosítania. Foganatosíthatók azonban - a másik Fél kérelmére - valamely különös eljárás szerint is, ha ez nem ellenkezik annak az Államnak hatályban levő törvényeivel, ahol az illetékes bíróság (hatóság) működik.

3. Ha az örökösök vagy a hagyományosok annak a Félnek állampolgárai vagy lakosai, amelynek területén a hagyatéki javak vannak, sőt akkor is, ha ők ott tartózkodnak, ennek a Félnek illetékes bírósága (hatósága) jogosult az összes hagyatéki javakat vagy azoknak elegendő részét mindaddig visszatartani, amíg a másik Fél illetékes hagyatéki bírósága ezeknek az örökösöknek vagy hagyományosoknak igényeiről jogerősen nem döntött.

4. Annak a Szerződő Félnek állampolgári kötelékébe tartozó, vagy területén lakó, vagy ott tartózkodó hitelezők kérelmére, amelynek területén az ingó hagyaték van, ugyanezeket az intézkedéseket kell tenni, ha igényeiket a bíróságnál már bejelentették. Ezek felett az igények felett kizárólag annak a Félnek bíróságai illetékesek a határozásra, amelynek területén az ingó hagyaték van.

A jelen cikk 3. és 4. pontjában említett intézkedések céljából legalább három havi határidőt kell kitűzni, amely alatt a fentemlített személyek igényeiket a bíróságnál bejelenthetik. Ha ilyen igényt ez alatt a határidő alatt nem jelentettek be, a hagyatéki ingóságok kiszolgáltatása nem tagadható meg.

7. Cikk. Ha a Felek egyikének állampolgára a másik Fél területén meghal, a helyi hatóságok kötelesek erről az elhunyt Államának diplomáciai vagy hivatásos konzuli képviselőjét haladéktalanul értesíteni a halotti bizonyítványnak és esetleg a halálesetfelvételi ív kellően hitelesített másolatának egyidejű megküldése mellett.

Ha abban a helységben, ahol az ingó hagyaték van, működik képviselet, az előző cikk 2. pontjában említett intézkedéseket, hacsak lehetséges, az ő közreműködésével kell foganatosítani.

Egyéb esetekben haladéktalanul értesíteni kell ezt a képviselőt mindazokról az intézkedésekről, amelyek a hagyaték megőrzése és kezelése érdekében történtek és ezek az intézkedések az ő kérelmére módosíthatók vagy ideiglenesen felfüggeszthetők, amennyiben ez annak a Félnek az állampolgáraira nézve, amelynek területén a hagyaték megnyílt, nem jár hátránnyal.

8. Cikk. Abban az esetben, ha azok az örökösök, akik annak a Félnek állampolgárai, amelynek területén az ingó hagyaték van, a 6. Cikk 4. pontjában megállapított határidő eltelése előtt azt kérik, hogy a hagyatékra vonatkozó örökösödési eljárást ennek a Félnek a bíróságai folytassák le, az elhunyt hazájának illetékes bírósága (hatósága) köteles az eljárást annak a Félnek illetékes bírósága (hatósága) részére átengedni, amelynek területén az ingó hagyaték van.

9. Cikk. Abban a kérdésben, hogy mely javak tekintendők ingóknak, annak a Félnek a törvényei irányadók, amelynek területén a hagyaték van.

Az előző cikkekben megállapított intézkedések foganatosítása után az ingó hagyatékot ki kell szolgáltatni az elhúnyt Állama diplomáciai vagy hivatásos konzuli képviselőjének a saját Államának illetékes hatóságához való eljuttatás végett.

V. Okiratok hitelesítése

10. Cikk. A Szerződő Felek bíróságaitól vagy egyes minisztériumaitól származó okiratok semminemű hitelesítésre nem szorulnak.

Ezeket az okiratokat el kell látni a kiállító hatóság pecsétjével.

A közjegyzők, a bírósági végrehajtók és egyéb bírósági tisztviselők által kiállított okiratokat hitelesíteni kell. A hitelesítést szabályszerűnek kell tekinteni, ha az okirat el van látva azon Állam valamely bírói hatóságának aláírásával és hivatali pecsétjével, amelyben az okiratot kiállító hatósági személy működik.

Azok a magánokiratok, amelyeket valamely bírói hatóság hitelesített, további hitelesítésre nem szorulnak.

VI. A gyermek törvényességének megtámadására irányuló perek

11. Cikk. Azokban a perekben, amelyeket a törvényes apa vagy örökösei a gyermek törvényességének megtámadása iránt indítanak, annak a Szerződő Félnek bíróságai illetékesek, amelynek állampolgára a törvényes apa, vagy amelynek ő életbenléte esetében állampolgára volna.

Az e tárgyban hozott jogerős határozatok a másik Szerződő Fél területén minden különös alakiság nélkül érvényesek.

VII. Örökbefogadás és törvényesítés

12. Cikk. Az örökbefogadás megerősítése és a törvényesítés azon Állam hatóságainak hatáskörébe tartozik, amelynek állampolgára az örökbefogadó, vagy a törvényesítő személy, nem pedig azon Állam hatóságainak hatáskörébe, amelynek állampolgára az örökbefogadandó vagy a törvényesítendő személy.

Ha annak az Államnak törvényei, amelynek állampolgára az örökbefogadandó személy, a beleegyezés és a szükséges jóváhagyások tekintetében az örökbefogadó hazai jogában megszabott követelményektől eltérő rendelkezéseket tartalmaznak, az örökbefogadandó személy hazai joga által megszabott rendelkezéseket kell szem előtt tartani.

Az ily tárgyú határozatok a másik Szerződő Fél területén minden különös alakiság nélkül érvényesek.

VIII. Az anyakönyvi kivonatok kölcsönös kicserélése

13. Cikk. A Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy kölcsönösen megküldik egymásnak azoknak a születési, házassági és halotti anyakönyvi bejegyzéseknek, valamint a házasságon kívül született gyermekek törvényesítéséről szóló bejegyzéseknek kellően hitelesített kivonatát, amely bejegyzésekből az tűnik ki, hogy az ott megnevezett személy a másik Szerződő Fél állampolgára.

Az említett születési, házassági, halotti és törvényesítési anyakönyvi bejegyzésekről szóló kiadmányoknak tartalmazniok kell az anyakönyvbe bejegyzett minden lényeges adatot és, hacsak lehetséges, fel kell tüntetniök az illető személy lakóhelyét vagy születési helyét.

Az említett kiadmányok elkészítése és megküldése a mindegyik Államban szokásos alakban, fordítás nélkül és költségmentesen foganatosíttatik. Ez a megküldés évenkint, diplomáciai úton fog történni.

Ha a kivonatokat a fentemlített eseten kívül magánosok érdekében kérik, ezeknek elkészítése és megküldése csak akkor fog költségmentesen történni, ha vagyontalan egyénről van szó és ha vagyontalanságát az illetékes hatóság igazolta.

IX. Zárórendelkezések

14. Cikk. A jelen Egyezmény meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok kicserélése, mihelyt lehetséges, Budapesten meg fog történni.

15. Cikk. A jelen Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélésétől számított három hónap mulva lép életbe és ettől a naptól számított tíz éven át marad érvényben.

Ha tizenkét hónappal az említett időszak lejárta előtt a Szerződő Felek egyike sem közölte azt a szándékát, hogy az Egyezmény hatályát megszüntetni kívánja, az kötelező marad attól a naptól számított egy év elteltéig, amelyen a Szerződő Felek egyike vagy másika azt fel fogja mondani.

Aminek hiteléül az illető Meghatalmazottak aláírásukkal és pecsétükkel ellátták.

Aláírási jegyzőkönyv

A polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdések tárgyában a mai napon kelt Egyezmény aláírása alkalmából az alulírott Meghatalmazottak a következő rendelkezésben állapodtak meg:

Figyelemmel a román polgári perrendtartásnak a lakóhely megjelölésére vonatkozó rendelkezéseire, a Románián kívül lakó magyar állampolgár felperesek vagy beavatkozók keresetük beadásakor kötelesek valamely Romániában lakó személyt bejelenteni, aki helyettük a peres iratok átvételére jogosult.

A jelen Jegyzőkönyv ugyanolyan hatályú és ugyanolyan tartamú lesz, mint a mai napon kötött fentemlített Egyezmény.

Aminek hiteléül az illető Meghatalmazottak a jelen Jegyzőkönyvet aláírták és azt pecsétükkel ellátták.