1. § (1) Felhatalmaztatik a kormány, hogy az 1925/26. évi költségvetési előirányzat szerint mutatkozó 400,159.625.000 korona felesleg keretén belül az 1925:IX. tc. 19. §-a alapján előlegben részesült alkalmazottaknak anyagi helyzetét javíthassa és ezzel kapcsolatban az 1924:IV. tc. 2. §-ának kiegészítő részeként a törvényhez csatolt a) melléklet A. II. része 1. pontjának (5) bekezdésében említett rendezést is foganatosíthassa.
(2) Felhatalmaztatik továbbá a kormány, hogy az állami üzemeknél tényleges szolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak anyagi helyzetének javítása és ezzel kapcsolatban a fentebb említett rendezés foganatosítása tekintetében is intézkedjék, amennyiben azt az állami üzemek pénzügyi helyzete megengedi.
2. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy az 1924/25. költségvetési év végén mutatkozó bevételi többletet, valamint az 1924:IV. tc. 3. §-ának a) pontja alapján felvett törlesztéses kölcsön hozadékából 30.000,000 aranykoronát hasznos beruházásokra fordíthasson. A kormány az 1925/26. évi állami költségvetésről szóló (felhatalmazási) törvényjavaslatban részletesen felsorolni tartozik, hogy a jelen szakasz rendelkezései alapján mekkora összeg és milyen hasznos beruházásokra használtatott fel.
3. § (1) A kincstári házhaszonrészesedés kulcsa az 1925. évi második lakbérnegyeddel kezdődő hatállyal 12 1/2%-ban állapíttatik meg.
(2) Az olyan épületek, amelyek legfeljebb három lakrészből állanak, az 1925. évi harmadik lakbérnegyeddel kezdődő hatállyal a kincstári házhaszonrészesedés alól mentesek, ha azokat a tulajdonos és családja maga használja.
4. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a jövedelemadó tételeket 1926. évi január hó 1.-jével kezdődő hatállyal újból és olykép állapíthassa meg, hogy a 40%-os kulcs csak az évi 1.000,000 aranykorona értékű jövedelemnél nyerjen alkalmazást.
5. § Azok az adózók, akik jövedelemadót nem kötelesek fizetni, 1925. évi január hó 1.-jével kezdődő hatállyal vagyonadóval csak abban az esetben róhatók meg, ha az adóköteles vagyonuk értéke a 20,000 aranykorona értéket meghaladja.
6. § (1) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az általános forgalmi és állatforgalmi adó kulcsát 1925. évi augusztus hó 1-től kezdve az adóalapnak 2%-ára csökkenthesse.
(2) Amennyiben a pénzügyminiszter az (1) bekezdésben megadott felhatalmazással él, az 1921:XXXIX. tc. 35. §-a a következő rendelkezésekkel egészítendő ki:
„(5) Az olyan szállítások vagy munkateljesítmények után, amelyeket még az adókulcs leszállításának napja előtt teljesítettek, azonban a szállítás vagy munkateljesítmény ellenértékét az adókulcs leszállításának napja után fizették meg, még 3% forgalmi adó fizetendő, tekintet nélkül arra, hogy mely időpontban történik az ellenérték megfizetése. Azok az átalányok, amelyeket ugyanazon foglalkozású adózók csoportjaival oly módon kötöttek meg, hogy a csoportra eső adónak alapjául az adózók átlagos bevételeit vették és az egész csoportra eső adót az érdekeltek maguk osztották meg maguk között, az 1925. év végéig változatlanul maradnak.”
7. § Amennyiben a pénzügyminiszter a forgalmi adó kulcsát 2%-ra leszállítja, az 1921:XXXIX. tc. 36. §-ának az 1922:VI. tc. 7. §-a által módosított (1) bekezdése az adókulcs leszállításának napján kezdődő hatállyal a következőképen módosul:
„(1) A törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városok területén az ő közreműködésük mellett befolyt általános forgalmi adónak legfeljebb egynegyed részét a pénzügyminiszter az illető városnak engedheti át.”
8. § (1) Az 1921:XXXIX. tc. 37. §-a a következő rendelkezéssel egészíttetik ki:
„17. az üzemben (gazdaságban) termelt vagy a vállalatban raktáron tartott árúkból az üzem (gazdaság) vagy vállalat alkalmazottjainak munkabér (konvenció) fejében kiszolgáltatott árú pénzértéke.”
(2) Az 1921:XXXIX. tc. 31. §-ának (2) bekezdése hatályon kívül helyeztetik.
9. § (1) Amennyiben a pénzügyminiszter az általános forgalmi adó kulcsát 2%-ra leszállítja, az 1921:XXXIX. tc. 38. §-a és az ezt módosító 1922:VI. tc. 7. §-ának negyedik bekezdése helyébe az adókulcs leszállításának napján kezdődő hatállyal a következő rendelkezés lép:
„(1) Vámköteles áruk behozatal alkalmával az árúért fizetett vételár vagy az árú közönséges forgalmi értéke után 2% forgalmi adót kell a vámmal együtt megfizetni.”
(2) Az 1921:XXXIX. tc. 38. §-a a következő rendelkezésekkel egészíttetik ki:
„(2) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az ebben a tárgyban kiadandó rendeletekben külön meghatározandó vámmentes árúk után legfeljebb 2% általános forgalmi adó szedését rendelje el.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései szerint járó általános forgalmi adó lerovására az köteles, aki a vámszabályok szerint a vám fizetésére köteles, illetve arra köteles volna, ha az árú nem volna vámmentes.
(4) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy abban az esetben, ha valamely állam a területére külföldről bevitt árút súlyosabban rója meg forgalmi adóval, mint a belföldi árút, az illető államból behozott árúkra megfelelő mértékben a rendesnél magasabb adókulcsot állapíthasson meg.
(5) Felhatalmaztatik végül a pénzügyminiszter, hogy rendelettel megtehessen minden intézkedést, amely szükséges arra, hogy a forgalmi adóval való megterhelés szempontjából a belföldi kereskedelem a külföldi kereskedelemmel egyenlő helyzetbe kerüljön.
(6) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései szerint járó általános forgalmi adó beszedésének módozatait, valamint a (4) és (5) bekezdésben említett intézkedések feltételeit és módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.”
10. § Az 1921:XXXIX. tc. 39. §-a a következő rendelkezésekkel egészíttetik ki:
„(3) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy annak az adózónak, aki a belföldön előállított árút előzetes meg- vagy feldolgozás nélkül keresetszerűen külföldre szállítja (exportőr), az illető kérelmére azt az adóösszeget, amelyet az árúnak az exportőrhöz való szállításakor róttak le, egészben vagy részben megtéríthesse, vagy betudhassa. A megtérítés, illetve betudás feltételeinek módját és mértékét a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
(4) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy annak az adózónak, aki az árút kiviszi, azt a forgalmi adót, amelyet az illető árú előállításánál az egyes alkatrészek, nyersanyagok, vagy egyéb anyagok beszerzésénél a belföldön bárki lerótt, egészben vagy részben megtéríthesse, vagy betudhassa. A megtérítés, illetve betudás feltételeit, módját és mértékét a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.”
11. § (1) A feldolgozatlan nemesfémeknek és ezek ötvözeteinek, a foglalatlan drágaköveknek és igazgyöngyöknek a Budapesti Nemesfém- és Drágakőcsarnokban lebonyolított forgalmából származó vételár minden megkezdett 1000 (ezer) koronája után 2 (kettő) korona adót kell fizetni az 1921:XXXIX. tc. III. fejezetében megszabott általános forgalmi adó helyett.
(2) A nemesfémekre nézve rendelettel megállapítandó feltételek mellett a pénzügyminiszter alacsonyabb adókulcsot állapíthat meg, esetleg adómentességet is biztosíthat.
(3) A Budapesti Nemesfém- és Drágakőcsarnokban kötött ügyletek után járó adó lefizetésére, a kedvezményes adótétel jogos igénybevételére, továbbá a kikészítési eljárásban behozott nyersárú s a kell határidő alatt külföldre kivitt készárú, valamint a tulajdonos azonosságának igazolására vonatkozó eljárási szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
12. § (1) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a részkötvények kibocsátása útján felvett kölcsönöknél a kölcsönszerződésnek (kötvényeknek) és a szelvényeknek illetékét, valamint a telekkönyvi bejegyzési illetéket, amennyiben a kölcsönvevő a kötvényeket külföldön helyezi el, szükség esetén rendelettel módosíthassa, esetleg ezek alól az illetékek alól rendelettel megállapítandó feltételek mellett mentességet is biztosíthasson.
(2) Az a felhatalmazás, amelyet az 1925:IX. tc. 15. § (3) bekezdése a pénzügyminiszternek a záloglevélkölcsönökkel kapcsolatos illetékek rendeleti szabályozására adott, kiterjesztetik arra az esetre is, ha a pénzintézet a zálogleveleket belföldön helyezi el.
13. § (1) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az 1922:XVII. tc. 36. §-ában nyert felhatalmazás alapján általa életbe léptetett vámkezelési illetéket úgy a kivitelben, mint a behoztalban megszüntethesse.
(2) Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy a kivitelre kerülő mezőgazdasági termékek és cikkek után jelenleg szedett úgynevezett mezőgazdasági kultúrilletéket ugyancsak megszüntethesse.
14. § Jelen törvény 1925. évi július hó 1-jén lép életbe és végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg.
