Az 1874-ben Bernben alakult „Egyetemes Postaegyesület”, melynek a magyar postaigazgatás kezdettől fogva önálló tagja és amely ma már az egész művelt világ postaigazatásait tagjai közé számlálja, kimondta, hogy a kongresszusain letárgyalt és elfogadott egyetemes postai szerződések és egyezmények 3 évenkint, illetve későbbi határozat szerint 5 évenkint összeülő egyetemes postakongresszusokon átvizsgálandók.
Legutóbb 1924. évi július-augusztus havában Stockholmban volt ily egyetemes postakongresszus, amely az azt megelőző, Madridban 1920-ban tartott kongresszuson elfogadott szerződéseket és egyezményeket s az ezekhez tartozó foganatosító szabályzatokat, amelyek együttvéve a nemzetközi postaforgalmat szabályozzák, változott viszonyokhoz és a gyakorlatban mutatkozó szükséghez képest újra szövegezte.
A szerződések és egyezmények közül a főszerződést zárójegyzőkönyvével együtt, mint legfontosabbat, mindenkor törvénybe iktattuk, a legutóbbit az 1922. évi XV. törvénycikkbe. Ugyanígy kívánunk eljárni a Stockholmban kötött szerződéssel is, mely 1925. évi október hó 1-én lép életbe, amikor is a madridi szerződés hatályát veszti. A többi egyezmények, úgy mint eddig is, törvénybe iktatás nélkül, kormánynyilatkozat által lesznek megerősítendők, egyrészt mert tartalmuk nem olyan fontos, mint a szerződése, másrészt, mert a szerződés szövegében ezekről, mint egyúttal megkötött egyezményekről, úgyis említés történt.
A stockholmi kongresszus által elfogadott új szerződés és egyezmények ama javaslat alapján kerültek tárgyalás alá, amelyet a madridi kongresszus által kiküldött tanulmányi bizottság terjesztett a kongresszus elé. Az 1924. évben 50 éves jubileumát ülő Egyetemes Postaegyesület okmányai ugyanis a megtartott 7 kongresszus határozatai által oly sok változáson mentek keresztül, hogy könnyebb áttekinthetés céljából szükségesnek látszott az egész anyagot újból feldolgozni és új rendszerbe foglalni.
Az új szövegezés szerint csak az egyik, a legfontosabb instrumentum neveztetik szerződésnek, az, amely a levélpostára vonatkozó szabályokon kívül az egyetemes postaegyesület szervezetét és olyan szabályokat tartalmaz, amelyek az összes postaszolgálati ágakra alkalmazást nyernek. A többi szolgálati ágakra, így a csomagpostai szolgálatra vonatkozó rendelkezések is, amely utóbbiak korábban szintén szerződésben foglaltattak, most egyezménynek nevezett okmányokban szerepelnek. A szerződésben és az egyezményekben az anyagot cím, fejezet és cikkek szerint rendezték és így az áttekinthetőség, amely a régi okmányokban már sok tekintetben erősen szenvedett, újból helyreállíttatott.
A 34. Cikkhez
A levélpostai díjakat új alapokra kellett fektetni. Madridban ugyanis a korábbi díjakat a háború folytán előállott nehéz gazdasági helyzet következtében a kétszeresére emelték. A díjakat továbbá aranyfrankban állapították meg, amelynek saját pénznemükben való egyenértékét az egyes igazgatások, a valóságos egyenértéknél alacsonyabban is, maguk állapíthatták meg. Ennek a rendszernek a következménye az volt, hogy az egyes postaigazgatások díjszabásai között igen jelentékeny különbségek keletkeztek és tényleg egyes államok részére egyáltalában nem volt alsó határa a díjszabásnak. A stockholmi szerződés, hogy ennek az állapotnak véget vessen, kimondta, hogy az egyes államok által szedett díjaknak lehető szorosan meg kell felelniök az aranyban kifejezett díjak valódi egyenértéknek. Viszont azt az engedményt teszi, hogy az alapdíjakat nem állandó összegben határozza meg, hanem egy felső és egy alsó határt állapított meg, amelyen belül az egyes államok megszabhatják a díjakat. Így az egyszerű levél díját, amely a madridi (1920.) szerződés előtt 25 centime volt és amelyet ez a szerződés 50 centimera emelt, a stockholmi szerződés ismét 25 centimera szállította le, de az igazgatásokat felhatalmazta arra, hogy a tényleg szedett díjat 20 centime és 40 centime között szabadon állapíthassák meg. (Szerződés 34. Cikk.)
A szerződés egyes levélpostai küldeményfajokra még külön kedvezmények megadását is lehetségessé teszi. Így az egyes igazgatások megegyezhetnek abban, hogy a kiadók által közvetlenül postára adott hírlapok, folyóiratok és bekötött vagy fűzött könyvek, végül irodalmi és tudományos társaságok által kicserélt tudományos és irodalmi kiadványok számára 50%-ig terjedhető kedvezményt adjanak. (Ugyanott.)
A levélpostai küldemények elszállítási díja is, különösen a kisebb távolságokon, jelentékenyen csökken. (Szerződés 70. Cikk.)
Az utánvételi eljárást a levélpostai küldeményeknél és a csomagoknál részben a magyar javaslat alapján egységesítik az eddigi csomagutánvételi eljárás elveinek alapulvétele mellett. (Szerződés 58-68. Cikkei.)
A különböző országok érdekeltségei körében megnyilvánult kívánságnak megfelelően a levelezőlap legmagasabb méreteit az eddigi 9x14 cm helyett 10.5x15 cm-ben állapították meg. (Szerződés 34. Cikk.)
Az egyes igazgatások megállapodhatnak a jövőben abban, hogy levelekben vámköteles tárgyak is legyenek küldhetők. (Szerződés 34. Cikk.)
Levelek és levelezőlapok kivételével a többi levélpostai küldeményeket teljesen bérmentesíteni kell, eddig ez utóbbiakat elég volt részben bérmentesíteni. A bérmentetlen vagy elégtelenül bérmentesített levelekért és levelezőlapokért szedett portó minimumát azonban leszállították; mint legkisebb díjat ugyanis az eddigi 30 centime helyett 10 centime-ot fognak szedni. (Szerződés 36. Cikk.)
Értéklevélben ezentúl nemcsak pénzt és értékpapírt, hanem értéket képviselő okmányokat (pl. tervrajzokat is) lehet küldeni. (Értékegyezmény 1. Cikk.)
A postacsomagokra vonatkozólag az eddigi fakultatív 1 kg-os súlytételt minden országra kötelezővé tették. (Csomagegyezmény 1. Cikk.) A postacsomagok feladói továbbá kötelesek lesznek a feladás alkalmával az szállítólevélen feltüntetni, hogy a csomag esetleges kézbesíthetetlensége esetén hogyan óhajtanak arról rendelkezni. Ennek hiányában az ilyen csomagot visszajelentés nélkül visszaküldik feladási helyére. (Csomagegyezmény 19. Cikk.) A valamilyen okból valamely kézbesítő postahivatalnál őrzött csomagért szedett raktárdíj ezentúl legfeljebb 5 frank lehet. (Csomagegyezmény 12. Cikk.) Ez a díj a múltban, különösen a nagyobb távolságokra küldött csomagoknál, igen nagy, a csomag értékével arányban nem álló összegre emelkedett.
A postautalványok díja annyiban változik, hogy a díj ezentúl alapdíjból (30 centime) és 1/2%-os fokozatos díjból fog állani, ami egy bizonyos díjmérséklést jelent az eddigi állapottal szemben. (Utalványegyezmény 5. Cikk.
