1. § A magyar állam törvényei közé iktattatnak az Osztrák Köztársasággal kötött adóügyi szerződések a vonatkozó jegyzőkönyvekkel együtt.
És pedig:
1. az egyenes adók tekintetében a belföldi és külföldi adóztatás kiegyenlítése, különösen a kétszeres adóztatás elhárítása, valamint az adóügyi jogsegély tárgyában kötött szerződés, és
2. a halálesetre szóló illetékek tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása céljából kötött szerződés.
Ezeknek a szerződéseknek és a vonatkozó zárójegyzőkönyveknek eredeti magyar és német szövege a következő:
A Magyar Királyság és az Osztrák Köztársaság attól a kívánságtól vezéreltetve, hogy az egyenes adók tekintetében a belföldi és külföldi adóztatást mindkét államban kiegyenlítsék, különösen pedig a kétszeres adóztatást elhárítsák, úgyszintén hogy adóügyekben a jogsegély alapjait megvessék, a következő szerződést kötötték meg:
E célra meghatalmazottakká kineveztettek:
A Magyar Királyság részéről: Masirevich Szilárd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, és dr. Kneppo Sándor miniszteri tanácsos a magyar királyi pénzügyminisztériumban;
Az Osztrák Köztársaság részéről: Schvanberg Egon miniszteri tanácsos az osztrák szövetségi pénzügyminisztériumban, és dr. Egger Rezső miniszteri tanácsos az osztrák szövetségi pénzügyminisztériumban.
A meghatalmazottak jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következőkben egyeztek meg:
1. Cikk. (1) Amennyiben a következő cikkekben más megállapodás nincsen, magyar, valamint osztrák állampolgárok csakis abban az államban vonhatók egyenes adók alá, amelyben lakóhelyük vagy ilyennek hiányában, amelyben állandóan tartózkodási helyük van.
(2) Ez az alapelv irányadó más személyeknél is, amennyiben a két szerződő államnak adófennhatóságai tekintetbe jönnek.
(3) Ha a lakóhely mindkét államban előfordul, akkor az adó azt az államot illeti, amelyben az adóköteles tartózkodása az adóalap megállapítása szempontjából figyelembe jövő időszakban túlnyomóan hosszabb volt. Amennyiben az adóköteles túlnyomóan hosszabb időn keresztül egyik szerződő államban sem tartózkodott, az adót abban az államban kell megállapítani, amelynek állampolgára. Ha pedig mindegyik avagy egyik szerződő államnak sem állampolgára, akkor a két állam mindegyikében az adóalap fele összege után vonatkozó adó alá. Olyan személyekre vonatkozólag, akiknek a szerződő államokon kívül még további lakóhelyük van, a két állam pénzügyminiszterei esetről-esetre külön megállapodást fognak létesíteni.
(4) A jelen szerződés értelmében lakóhelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol valakinek olyan körülmények között van lakása, amelyekből a lakás megtartásának szándékára lehet következtetni.
2. Cikk. Ingatlanok, jelzálogos követelések, valamint az ezekből eredő jövedelem csakis abban az államban vonandók egyenes adók alá, amelyben az ingatlan fekszik.
3. Cikk. (1) Haszonhajtó vállalatok (haszonhajtó foglalkozások), valamint az ezekből eredő jövedelem csakis abban az államban vonandók egyenes adók alá, amelyben a vállalat (foglalkozás) folytatására szolgáló üzlettelep van.
(2) Üzlettelepeknek tekintendők: az üzletvezetőség, fiók, gyártási helyek, bevásárlási és eladási telepek, lerakatok, irodák és egyéb az üzleti működés folytatására maga a vállalkozó, ennek üzletrészese; cégvezetője vagy más állandó megbizottja által fenntartott üzleti berendezések.
(3) Ha egy és ugyanazon vállalatnak mindkét állam területén vannak üzlettelepei, úgy az egyenes adók mindegyik területén csakis a belföldi üzlettelepeken folytatott üzlet mérvéhez képest állapítandók meg. Abban az államban, amelyben a vállalatnak székhelye van, az adóztatás az összjövedelem legkisebb hányada után eszközlendő. A két állam pénzügyminiszterei megállapodást fognak létesíteni az ilyen vállalatok jövedelmeinek, illetve hozadékainak mérvadó felosztása tekintetében.
(4) A haszonhajtó vállalatokhoz hasonló elbánás alá esnek a társas üzletekben való részesedések is (különösen részvételek közkereseti társaságoknál, korlátolt felelősségű társaságoknál) a bányarészvények, részvények, részjegyek és egyéb értékpapírok kivételével.
(5) A fenti határozmányok a házaló- és vándoripar megadóztatására nem vonatkoznak.
4. Cikk. A megelőző cikknek határozmányai a tudományos, művészi, írói, tanítói vagy nevelői működésből, az orvosok, ügyvédek, építészek, mérnökök hivatásos foglalkozásából és más szabad foglalkozásokból származó keresetre csak annyiban nyernek megfelelő alkalmazást, amennyiben a hivatásos működés a másik államban helyhezkötötten (üzlettelepről, pl. irodából, rendelő helyiségből) történik.
5. Cikk. A közpénztárakból (szövetségi, állami, országos, járási, városi és községi pénztárakból stb.) fizetendő szabályszerűen visszatérő járandóságok vagy támogatások, melyek jelenlegi vagy korábbi szolgálatteljesítésre vagy hivatásos működésre való tekintettel állapíttattak meg (fizetések, nyugdíjjárandóságok, ellátások és hasonlók) csakis abban az államban vonandók egyenes adók alá, amelyből a kifizetés történik.
6. Cikk. (1) Az 1., 2. és 3. Cikkeknek határozmányai a nem természetes személyekkel szemben is megfelelően alkalmazandók. Az ilyen személyeknél lakóhely gyanánt a székhelyet vagy ilyennek hiányában az igazgatás helyét kell tekinteni.
(2) Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az ingatlanokból származó hozadékok, továbbá a jelzálogos követelések kamatai, valamint a levonás útján megadóztatott tőkehozadékok a nem természetes személyekre vonatkozó kereseti adóba (testületi, társulati adóba) be ne vonassanak.
7. Cikk. Amennyiben a szerződő államok törvényei szerint az adóztatás az olyan tőkehozadékok után, melyeket közpénztárak (szövetségi, állami, országos, községi, közalapítvány stb. pénztárak) fizetnek ki, továbbá a testületek által kibocsátott értékpapirok (ideértve pénztári utalványok), vagy az ezen testületek által átvett takarékbetétek vagy a hitelintézeteknél vagy a bankároknál gyümölcsözés végett elhelyezett tőkék kamatai és járadékai után levonás útján a forrásnál megy végbe, az adó csakis azt az államot illeti, amelynek területén az adós van. Ha a főtelep az egyik államban, a fiók pedig a másik államban van, úgy a fióktelep üzemében keletkezett kamatok után az adólevonás csakis annak az államnak a javára történhetik, amelyben a fióktelep fekszik.
8. Cikk. A tantiémekre eső külön adót abban az államban kell beszedni, amelyben a tantiémet megállapító vállalatnak székhelye van.
9. Cikk. A jövedelem- vagy hozadéktöbbletek megadóztatása a két állam mindegyikében csak azon jövedelem- és hozadékszaporulatok után történhetik, melyek a fentebbi alapelvek szerint az illető államban esnek adó alá.
10. Cikk. (1) Az 1-3. és 6. Cikkeknek határozmányai irányadók a magyar vagyonváltságnak és az osztrák egyszeri nagy vagyonadónak megállapításánál is.
(2) A tőkevagyon csakis abban az államban vonható adó alá, amelyet az 1. és 6. Cikkek szerint a korlátlan adóztatási jog megillet.
(3) A második bekezdésben említett tőkevagyonhoz nem tartoznak a jelzálogos követelések és a társas üzletekben való részesedések a bányarészvények, részvények, részjegyek és egyéb értékpapírok kivételével.
11. Cikk. Az 1-3., illetve 6. Cikkekben kifejezésre jutó alapelvek a folyó vagyonadóra is megfelelően alkalmazandók.
12. Cikk. Mindkét államnak diplomáciai, konzuli és egyéb képviselői, amennyiben ezek a képviselők hivatásos tisztviselők, úgyszintén a hozzájuk beosztott tisztviselők, valamint az ő szolgálatukban és tisztviselőik szolgálatában álló személyek az elfogadó államban mentesek az egyenes adók alól. A mentesség csak akkor áll be, ha az említett személyek a küldő állam honosai és az elfogadó államban hivatalukon kívül semminemű haszonhajtó tevékenységet nem folytatnak. A mentesség nem terjed ki a 2. és 3. Cikkekben megjelölt vagyonokra és jövedelmekre, valamint a 7. és 8. Cikkekben megjelölt, a forrásnál beszedendő adókra.
13. Cikk. A 12. Cikknek határozmányai értelemszerűen nyernek alkalmazást a két állam valamelyikének vagy országaiknak vám- és vasúti igazgatásának szolgálatában álló olyan személyekkel szemben is, akik ezen igazgatásnak a másik fél területén fekvő állomáshelyén működnek és csak a miatt laknak ott, továbbá a velük közös háztartásban élő hozzátartozóikkal és házi cselédeikkel szemben, amennyiben a megjelölt személyek a küldő állam polgárai.
14. Cikk. (1) A dunai hajózási vállalatok hajózási üzemük után csakis abban az államban vonandók kereseti adók alá, amelyben székhelyük van.
(2) Az első bekezdésben felvett határozmány alkalmazása szempontjából a hajózási üzemhez tartoznak a személy- és árúszállítással közvetlenül összefüggő üzemi tevékenységek és az ehhez tartozó berendezések (a szállítási szerződések megkötése céljából, továbbá az árú rakodása céljából létesített és más hasonló berendezések) fenntartása a befutó helyeken.
15. Cikk. A két pénzügyminiszter megegyezéseket létesíthet a szerződés határozmányainak módosítása vagy kiegészítése iránt azoknak a méltánytalanságoknak elkerülése céljából, amelyek a jelen szerződés alkalmazásából előállhatnak vagy általa el nem háríttattak volna. Ez különösen azokra az esetekre vonatkozik, amelyek a vagyonváltságnál (vagyonadónál) a forduló napok különbözősége esetén vagy kétféle lakóhely mellett állanak elő.
16. Cikk. Mindkét állam jogsegélyt fog nyujtani egymásnak a jelen szerződés tárgyául szolgáló adók megállapításánál, úgy a kivetési és jogorvoslati eljárásban, mint a köztartozásokra vonatkozólag a kézbesítések ellátásánál. A köztartozások behajtásánál is kölcsönösen jogsegélyt fognak egymásnak nyujtani. A végrehajtás határozmányai, különösen a behajtási jogsegély terjedelmének tekintetében, az ennél igénybe veendő eszközök és szervek tekintetében, úgyszintén a behajtott összegeknek elküldése és a behajtandó összegeknek átszámítása tekintetében a két pénzügyminiszter kölcsönös egyetértés alapján fog intézkedni.
17. Cikk. (1) Az egyik állam polgárai a másik állam hatóságainál ugyanolyan adóügyi elbánásban és ugyanolyan jogvédelemben részesülnek, mint saját polgárai.
(2) A másik szerződő állam polgárai semminemű magasabb adók alá nem vonhatók, mint saját polgárai. Amennyiben ennek a szerződésnek alapelvei szerint az egyik szerződő állam polgára a másik államban egyenes adó alá esik, a nélkül, hogy ugyanott lakóhellyel bírna, akkor ezen okból a szabályszerű adó nem emelhető fel.
18. Cikk. A szerződés alkalmazást nyer az összes egyenes adókra (ideértve a magyar vagyonváltságot és az osztrák vagyonadót) az 1919. évi január hó 1-től kezdődő időszakra.
19. Cikk. (1) Ez a szerződés, mely magyar és német szövegben iratott alá, meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok Budapesten mielőbb kicseréltetnek. A szerződés a megerősítésről szóló okmányok kicserélésének napjával lép életbe és érvényben marad felmondásig. Abban az esetben, ha a szerződés felmondása, amihez a két állam bármelyikének joga van, valamely évnek július hó első napja előtt következik be, úgy a szerződés már a következő első naptári év, különben pedig a következő második naptári év január elsejével veszíti el kötelező erejét.
(2) A szerződésnek mindkét szövege autentikus. A megerősített szerződés mind a két államban a hivatalos törvénygyüjteményben mindkét autentikus szövegben közzé lesz teendő.
Ennek bizonyságául ezt a szerződést mind a két állam meghatalmazottai aláírták és pecsétekkel ellátták.
Az egyenes adók tekintetében a belföldi és külföldi adóztatás kiegyenlítése, különösen a kétszeres adóztatás elhárítása és az adóügyi jogsegély tárgyában a Magyar Királyság és az Osztrák Köztársaság között mai napon megkötött szerződés aláírásánál alulírott meghatalmazottak a következő egybehangzó nyilatkozatokat tették, melyek magának a szerződésnek lényeges részét alkotják:
1. (1) A szerződés értelmében egyenes adóknak tekintendők:
a Magyar Királyságban az államot és a községeket illető jelenlegi és jövőbeli jövedelmi, hozadéki és vagyonadók, valamint a most említett adók utáni pótlékok;
az Osztrák Köztársaságban a szövetséget illető, továbbá a szövetség által a saját részére az országok és községek részeltetésével beszedett, valamint az országokat (községeket) illető jelenlegi és jövőbeli jövedelmi, hozadéki és vagyonadók, valamint az említett adók utáni pótlékok.
(2) A kételyeket abban a tekintetben, vajjon valamely adó a fentebb említett adónemekhez tartozik-e, a két állam pénzügyminiszterei egyetértően fogják eloszlatni.
2. A szerződés 1. Cikkének értelmében túlnyomóan hosszabb tartózkodás az, mely az irányadó időszaknak legalább 2/3 részét teszi.
3. Az 1. Cikk első bekezdésének határozmányai nem zárják ki az olyan személyek megadóztatását, akik a nélkül, hogy a két állam valamelyikének lakóhelyük avagy állandó tartózkodási helyük lenne, ott keresetszerzés céljából tartózkodnak.
4. Megegyeznek abban a tekintetben, hogy tanulók, akik valamelyik szerződő államban csak tanulmányi célból tartózkodnak, nem adóztathatók meg abban az államban, amelyben tanulmányi célból tartózkodnak, azok után az ellátási és tanulmányi pénzek után, amelyeket a másik szerződő államban lakó hozzátartozóiktól kapnak, amennyiben ezekre a járandóságokra túlnyomóan rá vannak utalva.
5. Az eladással, illetve üzérkedéssel elért olyan nyereségeknek a megadóztatására, melyek a 2. Cikkben említett vagyontárgyaknak nem üzletszerű eladásából származnak, mindkét államban a belső törvényhozás irányadó.
6. Az olyan vagyonzárlatok, amelyek a vagyon megadóztatásának a szerződésben megállapított alapelveivel ellentétben vannak, amennyiben még fennállanak, fel fognak oldatni.
7. Megegyeznek abban a tekintetben, hogy a már megtörtént adóztatást a jelen szerződés határozmányai szerint helyesbíteni kell, ha ezt az adóköteles a jelen szerződésnek életbeléptétől számítva hat hónapon belül kéri, avagy ha az adóhatóság törvényes hatáskörében ilyen helyesbítés foganatosítását hivatalból tartja szükségesnek.
8. A Magyarországtól Ausztriához csatolt területen lakó személyektől, illetőleg ott székhellyel bíró jogi személyektől beszedett vagyonváltság visszatérítésének általában nincs helye; a két pénzügyminiszter azonban jegyzékváltás útján megállapodást fog létesíteni a Magyarország területén kívül kiállítatott olyan értékpapíroknak visszaadása iránt, amelyeket a fentebb megjelölt személyektől csak 1921. évi december hó 5. napja után teljesített vagyonváltság kivetés alapján vontak be, avagy már korábban teljesített kivetés alapján a magyar királyi állam tényleg csak ezen időpont után vett át.
9. Az olyan vasúti vállalatok adózásának kérdésében, melyek üzemüket mind a két állam területére terjesztik ki, a két állam pénzügyminiszterei külön megállapodást fognak létesíteni.
10. Jelen szerződésnek végrehajtása tárgyában a két pénzügyminiszter közvetlenül fog érintkezésbe lépni. Kölcsönös egyetértéssel megengedhetik, hogy a két állam pénzügyi hatóságai közvetlenül érintkezzenek.
A Magyar Királyság és az Osztrák Köztársaság attól a kívánságtól vezéreltetve, hogy a halálesetre szóló illetékek tekintetében a kétszeres adóztatást elhárítsák, a következő szerződést kötötték meg:
E célra meghatalmazottakká kineveztettek:
A Magyar Királyság részéről: Masirevich Szilárd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, dr. Kneppo Sándor miniszteri tanácsos a magyar királyi pénzügyminisztériumban.
Az Osztrák Köztársaság részéről: Dr. Wollheim Oszkár csoportfőnök a szövetségi pénzügyminisztériumban, dr. Kempf Alfréd miniszteri tanácsos a szövetségi pénzügyminisztériumban.
A meghatalmazottak jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik közlése után a következőkben egyeztek meg:
I. Cikk. (1) A két állam egyikének állampolgára után maradt ingatlan hagyatéki vagyon tartozékaival együtt csak abban az államban esik halálesetre szóló illetékek alá, amelyben az ingatlan fekszik.
(2) Azok a jogosítványok, melyekre az ingatlan vagyonra vonatkozó polgári jogszabályok nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyonra vonatkozó használati jogok, továbbá oly jogok, melyek ingatlan vagyonra vannak biztosítva, vagy azt terhelik, az ingatlan vagyonnal azonos elbírálás alá esnek.
(3) Annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy valamely dolog (1. és 2. bek.) ingatlannak tekintendő-e, annak az államnak törvényei irányadók, amelyben a tárgy fekszik. Hogy mi tekintendő tartozéknak, az azon állam jogaihoz igazodik, amelyben az ingatlan vagyon fekszik.
(4) Valamely vállalatban avagy valamely vállalat fiókjának vagyonában való részesedések, amennyiben a részesedés nem részvények vagy bányarészvények birtokához fűződik, csak abban az államban vonhatók halálesetre szóló illeték alá, amelyben a vállalat vagy fiók fekszik.
II. Cikk. (1) A két állam egyikének polgára után maradt olyan hagyatéki vagyonrészekre nézve, melyek nem az I. Cikk szerint bírálandók el, a következő határozmányok irányadók:
a) Alapelv, hogy ezek a hagyatéki vagyonrészek abban az államban tartoznak halálesetre szóló illeték alá, amelynek az örökhagyó halálakor állampolgára volt.
b) Ha azonban az örökhagyónak halálakor a másik államban lakóhelye, vagy ilyennek hiányában állandó tartózkodási helye volt, úgy az itt található hagyatéki vagyonrészek - eltekintve a c) pontban megjelölt esettől - ebben az államban vonandók halálesetre szóló illeték alá.
c) Ha az örökhagyónak mindkét államban volt lakóhelye, akkor az említett hagyatéki vagyonrészek csak abban az államban esnek halálesetre szóló illetékek alá, amelynek az örökhagyó állampolgára volt.
d) Ha az örökhagyó halálakor mindkét államnak polgára volt, úgy az esetről-esetre szóló külön megállapodás a hagyatéki vagyon tekintetében a két állam pénzügyminisztereinek tartatik fenn.
(2) A jelen szerződés értelmében lakóhelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol valakinek olyan körülmények között van lakása, amelyből a lakás megtartásának szándékára lehet következtetni.
(3) A jelen szerződés értelmében állandó tartózkodási helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol valaki olyan körülmények között tartózkodik, amelyekből arra a szándékára lehet következtetni, hogy ezen a helyen, vagy ebben az országban nemcsak átmenetileg időzik.
III. Cikk. Annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a II. Cikkben megjelölt vagyontárgyak mely államban levőnek tekintendők, a következő alapelvek nyernek alkalmazást:
a) Követeléseknél a követelésekre jogosított örökhagyónak lakóhelye vagy ilyennek hiányában állandó tartózkodási helye irányadó.
b) Értékpapíroknál és rendeletre szóló papíroknál (váltóknál, utalványoknál stb.) irányadó a megőrzés helye az örökhagyó halálakor.
c) Az olyan jogosítványoknál, amelyekre nézve hivatalosan könyvet vagy lajstromot vezetnek a célból, hogy azokba a jogosított személyeket bejegyezzék, irányadó az a hely, ahol a könyvet vagy a lajstromot vezetik.
IV. Cikk. Olyan hagyományok, melyek nem vonatkoznak meghatározott tárgyra, a II. Cikkben megjelölt vagyon terhére számítandók, amennyiben abból kitelnek, adott esetben a mindkét államban levő ilyen vagyontárgyak értékének arányában. Az ilyen hagyományoknak ebből nem fedezett maradványa az I. Cikkben megjelölt hagyatéki vagyon terhére számítandó, adott esetben a mindkét államban levő ilyen vagyontárgyak értékének arányában.
V. Cikk. (1) Az I. Cikkben megjelölt hagyatéki vagyonon nyugvó, vagy azon biztosított adósságok és egyéb terhek ezen vagyon terhére veendők számba. Az itt nem fedezett maradvány, amennyiben az az örökhagyónak személyes tartozása is volt, a II. Cikkben megjelölt vagyon terhére számítandó fel.
(2) Egyéb adósságokra és terhekre nézve a IV. Cikk határozmányai értelemszerűen alkalmazandók.
VI. Cikk. Ha a jelen szerződés határozmányai értelmében a hagyatéki vagyon részben az egyik, részben a másik államban esik halálesetre szóló illeték alá, úgy az illetékkulcs alkalmazásánál nem az összhagyaték értéke, hanem csak a két állam mindegyikében illetékköteles vagyon értéke irányadó.
VII. Cikk. A jelen szerződés értelmében halálesetre szóló illetékeknek tekintendők:
A Magyar Királyság részéről:
az örökösödési illetékek és a halálesetre szóló ingatlan vagyonátruházási illetékek, valamint az ezek helyébe a jövőben netalán lépő illetékek.
Az Osztrák Köztársaság részéről:
az örökösödési illeték, örökösödési illetékpótlékok, hagyományi illetékek és a halálesetről szóló ingatlan vagyonátruházási illetékek, valamint a jövőben netalán ezeknek helyébe lépő adók.
VIII. Cikk. Ez a szerződés, mely magyar és német szövegben iratott alá, megerősítendő és a megerősítésről szóló okmányok Budapesten mielőbb kicserélendők. A szerződés a megerősítésről szóló okmányok kicserélésének napjával lép életbe és alkalmazást nyer mindazokban az esetekben, amelyekben az örökhagyó elhalálozása ez után az időpont után következett be.
Ez a szerződés érvényben marad mindaddig, amíg a szerződő államok valamelyike legkésőbb hat hónappal a naptári év letelte előtt, fel nem mondja. Kellő időben való felmondás esetén a szerződés ennek a naptári évnek lejártával veszíti el hatályát mindazokban az esetekben, amelyekben az örökhagyó elhalálozása ennek a naptári évnek lejárta után következett be.
A szerződésnek mind a két szövege autentikus. A megerősített szerződés mind a két államban a hivatalos törvénygyüjteményben mind a két autentikus szövegben közzé lesz teendő.
Ennek bizonyságául ezt a szerződést mind a két állam meghatalmazottai aláírták és pecsétekkel ellátták.
A halálesetre szóló illetékek tekintetében a kétszeres adóztatás elkerülése céljából a Magyar Királyság és az Osztrák Köztársaság között a mai napon megkötött szerződés aláírásánál alulírott meghatalmazottak a következő nyilatkozatokat tették, amelyek magának a szerződésnek lényeges részét alkotják:
1. Érintetlen marad mindkét államnak az a joga, hogy az olyan vagyontárgyakat, amelyek a jelen szerződés értelmében a másik államban halálesetre szóló illetékeknek alávetve nincsenek, halál esetére szóló illetékek alá vonhassa saját törvényes szabályai, különösen pedig azok szerint, amelyek az illetékkötelezettséget a szerző személyétől teszik függővé.
2. A jelen szerződés alkalmazásánál esetenként felmerülő vitás kérdéseket a két állam pénzügyminiszterei egyetértőleg fogják tisztázni.
2. § A jelen törvény kihirdetése napján, de csak a szerződések életbelépésének napjától kezdődő hatállyal lép életbe. Ezt a napot a pénzügyminiszter rendelettel teszi közzé.
3. § Ezt a törvényt a pénzügyminiszter hajtja végre.
