1. § A magyar állam törvényei közé iktattatnak a Német Birodalommal kötött adóügyi szerződések a vonatkozó jegyzőkönyvekkel együtt.
És pedig:
1. az egyenesadók tekintetében a belföldi és a külföldi adóztatás kiegyenlítése, különösen a kétszeres adóztatás elhárítása céljából kötött szerződés,
2. a halálesetre szóló illetékek tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása céljából kötött szerződés és
3. az adóügyi jogvédelem és jogsegély tárgyában kötött szerződés.
Ezeknek a szerződéseknek és a vonatkozó zárójegyzőkönyveknek eredeti magyar és német szövege a következő:
A Magyar Királyság és a Német Birodalom attól a kívánságtól vezéreltetve, hogy az egyenesadók tekintetében a belföldi és külföldi adóztatást mindkét államban kiegyenlítsék, különösen pedig a kétszeres adóztatást elhárítsák, a következő szerződést kötötték meg.
E célra meghatalmazottakká kinevezték:
A Magyar Királyság részéről: dr. emókei Emich Gusztáv rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert és dr. Kneppo Sándor miniszteri tanácsost a m. kir. pénzügyminisztériumban;
A Német Birodalom részéről: báró Maltzan Ágó államtitkárt a külügyi hivatalban és Peiffer Ernő titkos kormánytanácsost és miniszteri tanácsost, csoportfőnököt a birodalmi pénzügyminisztériumban.
A meghatalmazottak jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következőkben egyeztek meg:
I. Cikk. A földterületek, épületek és jelzálogos követelések, valamint az ezekből eredő jövedelem (hozadék) csakis abban az államban vonandók egyenesadók alá, amelyben az ingatlan fekszik.
II. Cikk. (1) Az iparüzem (haszonhajtó vállalat vagy haszonhajtó kereseti tevékenység), valamint az ebből eredő jövedelem csakis abban az államban vonandó egyenesadó alá, amelyben az üzem folytatására szolgáló üzlettelep van.
(2) Üzlettelepnek tekintendők: a vállalat székhelye, a fiókok, gyártási helyek, bevásárlási és eladási telepek, raktárak, irodák és egyéb üzleti berendezések, amelyekben maga a vállalkozó, ennek üzletrészese, cégvezetője vagy más állandó megbízottja üzletműködést folytat.
(3) Ha egy és ugyanazon vállalatnak mind a két állam területén vannak üzlettelepei, úgy az egyenesadók mindegyik állam területén csakis a belföldi üzlettelepekből folytatott üzlet mérvéhez képest állapítandók meg.
(4) Az iparüzemhez hasonló elbánás alá esnek a társas üzletekben való részesedések is, a bányarészek, részvények, részjegyek és egyéb értékpapírok kivételével.
(5) A fenti határozmányok a házaló- és vándoripar megadóztatására nem vonatkoznak.
III. Cikk. A II. Cikknek határozmányai a tudományos, művészi, írói, tanítói vagy nevelői működésből, az orvosok, ügyvédek, építészek, mérnökök hivatásos foglalkozásából és más szabad foglalkozásokból származó keresetre csak annyiban nyernek alkalmazást, amennyiben a hivatásos működés a másik államban helyhezkötötten (üzlettelepről) történik.
IV. Cikk. A Magyar Királyi Kormány és a Német Kormány között 1920. évi június hó 1-én a kölcsönös gazdasági viszonyok szabályozása céljából kötött ideiglenes egyezménynek I. 3. alatt felvett határozmányai érintetlenül maradnak.
V. Cikk. A közpénztárakból (birodalmi, állami, országos, megyei, járási, városi és községi pénztárakból stb.) fizetendő, szabályszerűen visszatérő járandóságok vagy támogatások, melyek jelenlegi vagy korábbi szolgálatteljesítésre vagy hivatásos működésre való tekintettel állapíttatnak meg (fizetések, nyugdíjjárandóságok, várakozási illetékek, ellátások és hasonlók) csakis abban az államban vonandók egyenesadók alá, amelyből a kifizetés történik.
VI. Cikk. (1) Amennyiben a Magyar Királyságnak a tőkekamatok megadóztatására vonatkozó törvényei szerint avagy az 1920. évi március 29-iki német tőkehozadék adótörvény szerint a kamatok és tőkehozadékok megadóztatása a forrásnál (levonás útján) történik, az adó csakis azt az államot illeti, amelynek területén a levonást ezen törvények szerint foganatosítani kell. Ha a főtelep az egyik államban, a fiók a másik államban van, úgy a fióktelep üzemében jelentkezett kamatok után az adólevonás csakis annak az államnak a javára teljesíthető, amelyben a fióktelep fekszik.
(2) A tantiemekre eső adót abban az államban kell beszedni, amelyben a tantiemet megállapító vállalatnak székhelye vagy igazgatási helye van.
VII. Cikk. (1) Egyebekben magyar vagy német állampolgárok csakis abban az államban vonhatók egyenesadók alá, amelyben lakóhelyük és ilyennek hiányában, amelyben állandó tartózkodási helyük van.
(2) Ha mindkét államban van lakóhelyük, úgy csakis abban az államban vonandók egyenesadók alá, amelynek állampolgárai. Olyan személyekre vonatkozólag, akiknek mindkét államban van, vagy egyik államban sincs állampolgárságuk, esetről-esetre külön megállapodás tartatik fenn.
(3) A jelen szerződés értelmében lakóhelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol valakinek olyan körülmények között van lakása, amelyekből a lakás megtartásának szándékára lehet következtetni.
(4) A jelen szerződés értelmében tartózkodási helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol valaki olyan körülmények között tartózkodik, amelyekből arra lehet következtetni, hogy ezen a helyen vagy ebben az országban nemcsak átmenetileg időzik.
VIII. Cikk. Az I. Cikknek, valamint a II. Cikk (1-4) bekezdésének, nemkülönben a VII. Cikknek határozmányai a nem természetes személyekkel szemben is megfelelően alkalmazandók. A lakóhely helyett a székhely vagy az igazgatás helye értendő.
IX. Cikk. (1) A hadinyereségadónak a Magyar Királyságban érvényes törvények szerint való megállapításánál, valamint az adónak az 1913. évi július 3-iki birtokadótörvény (Reichsgesetzbl. 524-ik oldal) szerint, továbbá az 1916. évi június 21-iki hadinyereségadó törvény (Reichsgesetzbl. 561-ik oldal) szerint való megállapításánál, nemkülönben a rendkívüli hadiadónak az 1918. évi július 26-iki törvény (Reichsgesetzbl. 964-ik oldal) szerint az 1918. számadási évre és az 1919. évi szeptember 10-iki törvény (Reichsgesetzbl. 1567-ik oldal) szerint az 1919. számadási évre szóló megállapításánál a jelen szerződésnek I-IV., VII. és VIII. Cikkében foglalt határozmányok értelemszerűen alkalmazandók.
(2) A belföldi társulatok adóköteles nyereségtöbbletének (hozadéktöbbletének) az első bekezdésben megjelölt törvények értelmében való kiszámításánál a békebeli nyereség megállapítása céljából a százalék a Magyar 1916:XXIX. és 1918:IX. törvénycikkek megfelelő rendelkezései szerint, nemkülönben az 1916. évi június 21-iki Német haditörvénynek 17-ik szakasza szerint az alap- vagy törzstőke, illetve befektetett tőke azon része után számítandó, mely megfelel annak az aránynak, melyben a társaság összes befektetett üzemi tőkéje a befektetett és üzemi tőkének a másik államra eső részéhez áll.
(3) A részvényekből vagy üzletrészekből eredő bevételi többleteknek levonása a Magyar 1916:XXIX. és 1918:IX. törvények, valamint a Német hadiadóról szóló törvény 18. szakasza szerint az olyan fiókvállalatoknál is megtörténhetik, amelyeknek székhelye a másik állam területén van.
X. Cikk. (1) Az I., II., VII. és VIII. Cikknek határozmányai irányadók, különösen a vagyonváltságnak a Magyar 1921:XV. és 1921:XLV. törvények szerint és a Birodalmi szükségadónak az 1919. évi december 31-iki Német törvény (Reichsgestzbl. 2189. oldal) szerint való megállapítására is.
(2) Az ezen törvények szerint járó adók egyenlő neműeknek tekintetnek, azonban irányadó szabályul szolgál, hogy a tőkevagyon csakis abban az államban adóztatható, amelyet a VII. és VIII. Cikkek szerint a korlátlan adóztatási jog megillet.
XI. Cikk. Ennek a szerződésnek határozmányai nem nyernek alkalmazást, ha a X. Cikknek határozmányai a magyar vagyonváltság alóli mentességre avagy ennek az adószolgáltatásnak csökkentésére vezetnének, anélkül, hogy egyúttal a birodalmi szükségadó kivetése megtörténhetnék.
XII. Cikk. Mindkét államnak diplomáciai, konzuli és egyéb képviselői, amennyiben ezek a képviselők hivatásos tisztviselők, úgyszintén a hozzájuk beosztott tisztviselők, valamint az ő szolgálatukban és tisztviselőik szolgálatában álló személyek az elfogadó államban mentesek az egyenes adók alól. A mentesség csak akkor áll be, ha az említett személyek a küldő állam honosai és az elfogadó államban hivatalukon vagy szolgálatukon kívül semminemű haszonhajtó tevékenységet nem folytatnak. A mentesség nem terjed ki az I., II. és V. Cikkek szerint járó, valamint a VI. Cikkben megjelölt, a forrásnál beszedendő adókra.
XIII. Cikk. A dunai hajózási vállalatok üzemük után csakis abban az államban vonandók adók alá, amelyben székhelyük vagy igazgatási helyük van.
XIV. Cikk. Mind a két állam pénzügyminiszterei külön megállapodásokat fognak létesíteni a kétszeres adóztatás elkerülésére olyan esetekben, amelyekre vonatkozólag a jelen szerződés kifejezett szabályozást nem tartalmaz, úgyszintén az olyan méltánytalanságok elhárítására, melyek a szerződés alapelveinek alkalmazása esetén is előállanak.
XV. Cikk. Ez a szerződés alkalmazást nyer:
a) a Magyar Királyságban
a hadinyereségadóra vonatkozólag az első hadiév (hadi üzletiév) kezdetével,
a vagyonváltságokra vonatkozólag az ezeket szabályozó törvények életbeléptével,
a többi adókra vonatkozólag az 1920. adóév kezdetével;
b) a Német Birodalomban
a hadiadókra és a hadivagyonadókra vonatkozólag az első hadiév (hadi üzletiév) kezdetével,
a birodalmi szükségadóra vonatkozólag a birodalmi szükségadóról szóló törvény életbeléptével,
egyebekben úgy a birodalmi adókra, mint az ingatlanok és iparüzemek után az országok által beszedett adókra vonatkozólag az 1920. adóév kezdetével.
XVI. Cikk. (1) Ez a szerződés, mely magyar és német szövegben iratott alá, ratifikálandó és a ratifikálásról szóló okmányok Budapesten mielőbb kicserélendők. A szerződés a ratifikálásról szóló okmányok kicserélésének napjával lép életbe és érvényben marad mindaddig, amíg valamelyik szerződő fél legkésőbb hat hónappal a naptári év letelte előtt fel nem mondja. Kellő időben való felmondás esetén a szerződés ennek a naptári évnek lejártával veszti el hatályát.
(2) A szerződésnek mind a két szövege autentikus. A ratifikált szerződés mind a két államban a hivatalos törvénygyűjteményben mind a két autentikus szövegben közzé lesz teendő.
Ennek bizonyságául ezt a szerződést mind a két állam meghatalmazottai aláírták és pecsétükkel ellátták.
Az egyenesadók tekintetében a belföldi adóztatás kiegyenlítése, különösen a kétszeres adóztatás elkerülése céljából a Magyar Királyság és a Német Birodalom között mai napon megkötött szerződés aláírásánál alulírott meghatalmazottak a következő egybehangzó nyilatkozatokat tették, melyek magának a szerződésnek integráns részét alkotják:
1. A szerződés értelmében egyenesadónak tekintendők:
a Magyar Királyságban az államot és a községeket illető jelenlegi és jövőbeli jövedelmi, hozadéki és vagyonadók, valamint a most említett adók utáni pótlékok;
a Német Birodalomban a jelenlegi és a jövőbeli birodalmi és országos adók a jövedelem után, ideértve a tőkehozadéki adót, az országokat illető jelenlegi és jövőbeli adók az ingatlan vagyon és iparüzem után, valamint a most említett adók utáni pótlékok.
Mindkét fél egyetért abban, hogy az örökségi adók jelen szerződés értelmében nem tartoznak az egyenesadók közé. Az örökségi adókra vonatkozólag külön szerződés fog köttetni.
A kételyeket abban a tekintetben, vajjon valamely adó a fentebb említett adónemekhez tartozik-e, a két Állam pénzügyminiszteri egyetértően fogják elosztani.
2. A VII. Cikk első bekezdésének határozmányai nem zárják ki olyan személyek megadóztatását, akik anélkül, hogy a két állam valamelyikében lakóhelyük avagy állandó tartózkodási helyük lenne, ott keresetszerzés céljából tartózkodnak.
3. Megegyeznek abban a tekintetben, hogy tanulók, akik valamelyik szerződő államban csak tanulmányi célból tartózkodnak, nem adóztathatók meg abban az államban, amelyben tanulmányi célból tartózkodnak azok után az ellátási és tanulmányi pénzek után, amelyeket a másik szerződő államban lakó hozzátartozóiktól kapnak, amennyiben ezekre a járandóságokra túlnyomóan rá vannak utalva.
4. A jelen szerződés határozmányai nem érintik az eladással, illetve üzérkedéssel elért olyan nyereségnek a két állam belső törvényhozásának megfelelő megadóztatását, melyek az I. Cikkben említett vagyontárgyaknak nem üzletszerű eladásából származnak.
5. Megegyeznek abban a tekintetben, hogy a már megtörtént adókivetést a jelen szerződés határozmányai szerint helyesbíteni kell, ha ezt az adóköteles a jelen szerződésnek életbeléptétől számítva két éven belül kéri, avagy ha az adóhatóság törvényes hatáskörében ilyen helyesbítés foganatosítását hivatalból tartja szükségesnek.
6. Abból a célból, hogy a XII. Cikk értelmezése körül netáni kételyek ne merüljenek fel, a szerződő Államok egyetértően kinyilatkoztatják, hogy ez a határozmány nem érinti azokat a továbbmenő előjogokat és mentességeket, melyek a nemzetközi jognak általános szabályain alapulnak.
7. Amennyiben a jelen szerződés szabályai a Német Birodalom részéről országos adókat és országos hatóságokat érintenek, az országok hozzájárulása, amennyiben szükséges fenntartatik.
A Magyar Királyság és a Német Birodalom attól a kívánságtól vezéreltetve, hogy a halálesetre szóló illetékek tekintetében a kétszeres adóztatást elhárítsák, a következő szerződést kötötték meg:
E célra meghatalmazottaikká kinevezték:
A Magyar Királyság részéről: dr. Emich Gusztáv de Emőke rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, dr. Kneppo Sándor miniszteri tanácsost a magyar királyi pénzügyminisztériumban;
A Német Birodalom részéről: báró Maltzan Ágó külügyi hivatali államtitkárt, Peiffer Ernőt a birodalmi pénzügyminisztérium osztályvezetőjét, titkos kormánytanácsost.
A meghatalmazottak jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik közlése után a következőkben egyeztek meg:
I. Cikk. (1) A két állam egyikének állampolgárai után maradt ingatlan hagyatéki vagyon tartozékaival együtt csak abban az államban esik halálesetre szóló illetékek alá, amelyben az ingatlan fekszik.
(2) Azok a jogosítványok, melyekre a földterületekre vonatkozó polgári jogszabályok nyernek alkalmazást, az ingatlanvagyonra vonatkozó használati jogok, melyek ingatlan vagyonra vannak biztosítva vagy azt terhelik, az ingatlan vagyonnal azonos elbírálás alá esnek.
(3) Annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy valamely vagyontárgy (1. és 2. bekezdés) ingatlannak tekintendő-e, annak az államnak az adó- és illeték törvényei irányadók, amelyben a tárgy fekszik. Hogy mi tekintendő tartozéknak, az azon állam jogához igazodik, amelyben az ingatlan vagyon fekszik.
II. Cikk. (1) A két állam egyikének polgára után maradt olyan hagyatéki vagyonra nézve, mely nem az I. Cikk szerint bírálandó el, a következő rendelkezések irányadók:
a) alapelv, hogy ez a hagyatéki vagyon abban az államban tartozik halálesetre szóló illeték alá, amelynek az örökhagyó halálakor állampolgára volt,
b) ha azonban az örökhagyónak halálakor a másik államban lakóhelye vagy ilyennek hiányában állandó tartózkodási helye volt, úgy az itt található hagyatéki vagyon ebben az államban vonandó halálesetre szóló illeték alá.
(2) Ha az örökhagyó halálakor mindkét államnak polgára volt, úgy az esetről-esetre szóló külön megállapodás a két állam pénzügyminisztereinek tartatik fenn.
(3) A jelen szerződés értelmében lakóhelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol valakinek olyan körülmények között van lakása, amelyekből a lakás megtartásának szándékára lehet következtetni.
(4) A jelen szerződés értelmében állandó tartózkodási helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol valaki olyan körülmények között tartózkodik, amelyekből arra a szándékára lehet következtetni, hogy ezen a helyen vagy ebben az országban nemcsak átmenetileg időzik.
III. Cikk. Annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a II. Cikkben megjelölt vagyontárgyak mely államban levőknek tekintendők, a következő alapelvek nyernek alkalmazást:
a) Követeléseknél a követelésre jogosított örökhagyónak lakóhelye vagy ilyennek hiányában állandó tartózkodási helye irányadó. Ugyanez az alapelv nyer értelemszerű alkalmazást a társaságokban, közösségekben, avagy egyéb személyegyesülésekben való részesedéseknél, amennyiben ez a részesedés nem valamely értékpapír (b) birtokához fűződik.
b) Értékpapíroknál irányadó a megőrzés helye az örökhagyó halálakor.
c) Az olyan tárgyaknál vagy jogosítványoknál, amelyekre nézve hivatalosan könyvet vagy lajstromot vezetnek abból a célból, hogy azokba a jogosított személyeket bejegyezzék, irányadó az a hely, ahol a könyvet vagy lajstromot vezetik.
IV. Cikk. Olyan határozmányok, melyek nem vonatkoznak meghatározott tárgyra, a II. Cikkben megjelölt vagyon terhére számítandók, amennyiben abból kitelnek, adott esetben a mindkét államban lévő ilyen vagyontárgyak értékének arányában. Az ilyen hagyományoknak ebből nem fedezett maradványa az ingatlan hagyatéki vagyon (I. Cikk) terhére számítandó, adott esetben a mindkét államban lévő vagyontárgyak értékének arányában.
V. Cikk. (1) Az ingatlan hagyatéki vagyonon (I. Cikk) nyugvó vagy azon biztosított adósságok és egyéb terhek ezen vagyon terhére veendők számba. Az itt nem fedezett maradvány, amennyiben az az örökhagyónak személyes tartozása is volt, a II. Cikkben megjelölt vagyon terhére számítandó fel.
(2) Egyéb adósságokra és terhekre nézve a IV. Cikk határozmányai értelemszerűen alkalmazandók.
VI. Cikk. Ha a jelen szerződés határozmányai értelmében a hagyatéki vagyon részben az egyik, részben a másik államban esik halálesetre szóló illeték alá, úgy az illetékkulcs alkalmazásánál nem az összhagyaték értéke, hanem csak a két állam mindegyikében illetékköteles vagyon értéke irányadó.
VII. Cikk. A jelen szerződés értelmében halálesetre szóló illetékeknek tekintendők:
A Magyar Királyság részéről:
az örökösödési illetékek és a halálesetre szóló ingatlan vagyonátruházási illetékek és az ezek helyébe a jövőben netalán lépő illetékek,
a Német Birodalom részéről:
az örökösödési adó és a jövőben netalán ennek helyébe lépő adók.
VIII. Cikk. (1) Ez a szerződés, mely a magyar és német szövegben iratott alá, ratifikálandó és a ratifikálásról szóló okmányok Budapesten mielőbb kicserélődnek. A szerződés a ratifikálásról szóló okmányok kicserélésének napjával lép életbe és alkalmazást nyer mindazokban az esetekben, amelyekben az örökhagyó elhalálozása ezután az időpont után következett be. Ez a szerződés érvényben marad mindaddig, amíg a szerződő államok valamelyike legkésőbb hat hónappal a naptári év lejárta előtt fel nem mondja. Kellő időben való felmondás esetén a szerződés ennek a naptári évnek lejártával veszíti el hatályát mindazokban az esetekben, amelyekben az örökhagyó elhalálozása ennek a naptári évnek lejárta után következett be.
(2) A szerződésnek mind a két szövege autentikus. A ratifikált szerződés mind a két államban a hivatalos törvénygyűjteményben mind a két autentikus szövegben közzé lesz teendő.
Ennek bizonyságául ezt a szerződést mind a két állam Meghatalmazottai aláírták és pecsétekkel ellátták.
A halálesetre szóló illetékek tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása céljából a Magyar Királyság és a Német Birodalom között a mai napon megkötött szerződés aláírásánál alulírott meghatalmazottak a következő egybehangzó nyilatkozatokat tették, amelyek magának a szerződésnek integráns részét alkotják:
1. Érintetlen marad mindkét államnak az a joga, hogy az olyan vagyontárgyakat, amelyek a jelen szerződés értelmében a másik államban halálesetre szóló illetékeknek alávetve nincsenek, halál esetére szóló illetékek alá vonhassa saját törvényes szabályai, különösen pedig azok szerint, amelyek az illetékkötelezettséget a szerző személyétől teszik függővé.
2. A jelen szerződés alkalmazásánál esetenként felmerülő vitás kérdéseket a két állam pénzügyminiszterei egyetértőleg fogják tisztázni.
A Magyar Királyság és a Német Birodalom attól a kívánságtól vezéreltetve, hogy adóügyekben a Magyar Királyság polgárainak a Német Birodalom területén és a Német Birodalom polgárainak a Magyar Királyság területén a jogvédelmet, valamint mindkét állam hatóságainak kölcsönös hatósági és jogsegély iránti kötelezettségét szabályozzák, az alábbi szerződést kötötték.
E célra meghatalmazottaikká kinevezték:
A Magyar Királyság részéről: Dr. emőkei Emich Gusztáv rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert és dr. Kneppo Sándor miniszteri tanácsost a magyar királyi pénzügyminisztériumban,
a Német Birodalom részéről báró Maltzan Ágó államtitkárt a Külügyi Hivatalban és dr. Dorn Herbert miniszteri tanácsos, csoportvezetőt a birodalmi pénzügyminisztériumban.
A meghatalmazottak jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következőkben egyeztek meg:
I. Cikk. Ezen szerződés értelmében adóknak tekintendők azok a közszolgáltatások, melyek a Magyar Királyság részéről az állam, a Német Birodalom részéről a Birodalom és az országok részére s mindkét részről az ezekkel a szolgáltatásokkal egységes módon szedendő azok a pótlékok és járulékok, melyek más közjogi testületek részére szedetnek. Nem tartoznak azonban ide a vámok és fogyasztási adók; a forgalmi és fényűzési adó ennek a szerződésnek az alkalmazása szempontjából nem tekinthető fogyasztási adónak.
II. Cikk. (1) Az egyik állam polgárai a másik állam területén adózási szempontból egyenlő elbánásban, különösen pedig a pénzügyi hatóságok, bíróságok, pénzügyi és közigazgatási bíróságok előtt a belföldiekkel egyenlő védelemben részesülnek.
(2) Jogi személyek, ideértve a társaságokat is, valamint személyek egyesülései, intézetek, alapítványok s egyéb célvagyonok, amelyek saját jogi személyiséggel nem bírnak, de mint ilyenek esnek adó alá, amennyiben az egyik állam területén székhellyel bírnak és annak törvényei szerint jogosan léteznek, a másik állam területén adózás tekintetében ugyanolyan elbánásban részesülnek (1. bek.), mint ennek a másik államnak megfelelő saját adókötelesei.
III. Cikk. Mindkét állam kötelezi magát, hogy az összes adóügyekben, továbbá a tükeelvonás és adótól való menekülés eseteiben, úgy az adók kimunkálásánál és megállapításánál (előírásánál), valamint biztosításánál, mint a jogorvoslati eljárásban és a behajtásban egymásnak kölcsönösen hatósági és jogsegélyt nyujtanak.
IV. Cikk. (1) Adóügyekben az ügyiratok kézbesítése és a hatósági és jogsegély iránti megkeresések elintézése, a behajtásra vonatkozó különleges határozmányok (XI-XIII. Cikk) fenntartásával, mindkét állam hatóságainak közvetlen hivatalos érintkezése mellett történik.
(2) A kézbesítések és egyéb hatósági és jogsegély iránti megkereséseknek közvetlen elküldésére és azok átvételére a Magyar Királyságban a pénzügyigazgatóságok, Budapesten az Adófelügyelő, a Német Birodalomban az országos pénzügyi hivatalok illetékesek.
(3) Ha a megkeresett hatóság területileg nem illetékes, úgy a megkeresést köteles az illetékes hatósághoz hivatalos úton megküldeni és a megkereső hatóságokat erről haladéktalanul értesíteni.
V. Cikk. A megkeresés a Magyar Királyság hatóságai részéről - németnyelvű fordítás csatolása mellett - állam nyelven (hivatalos nyelven), a Német Birodalom hatóságai részéről hivatalos nyelven szerkesztendő. A megkeresésben meg kell jelölni a megkereső hatóságot, a fél nevét és foglalkozását (állását), kézbesítés esetén pedig az átvevő címét és a kézbesítendő ügyirat minőségét.
VI. Cikk. (1) A kézbesítésről a megkeresett állam illetékes hatósága köteles gondoskodni. Ez a hatóság a 2. bekezdésben említett eseteket kivéve, arra szorítkozhatik, hogy a kézbesítést az ügyiratnak a címzettnek való átadásával teljesíti, ha ez annak elfogadására hajlandó.
(2) A megkereső állam kívánságára a kézbesítentő ügyirat olyan eljárás szerint kézbesítendő, amelyet a megkeresett állam saját belső törvényhozása ilyen kézbesítésekre előír, magyar részről történt megkereséseknél azonban csak az esetben, ha az német fordítás kíséretében történik.
(3) Ettől eltérő megegyezés fenntartása mellett, az előző bekezdésben említett fordítások a megkeresések elintézésére hivatott hatóság előljárósága által hitelesítendők.
VII. Cikk. A kézbesítés igazolására szolgál vagy az átvevőnek kelettel ellátott és hitelesített elismervénye, vagy pedig a megkeresett állam hatóságának tanusítványa a kézbesítés megtörténtéről, módjáról és idejéről.
VIII. Cikk. (1) Az a hatóság, melyhez a megkeresés szól, köteles annak megfelelni és evégből ugyanolyan kényszereszközöket alkalmazni, mint a megkeresett állam hatóságaitól származó megkeresés foganatosításánál vagy valamely fél részéről hasonló célból előterjesztett kérelem teljesítésénél. Az elintézés alakiságai is a megkeresett állam törvényeihez igazodnak; mindamellett a megkereső hatóság kérelmére különös eljárási módot kell alkalmazni, ha ez az eljárási mód nem ellenkezik a megkeresett állam törvényeivel.
(2) A megkeresett állam területén megengedett kényszereszköz nem alkalmazható, ha a megkereső állam, hasonló megkeresés esetén, nem lenne abban a helyzetben, hogy ugyanilyen kényszereszközt alkalmazzon.
(3) A megkereső hatóságot, ha kívánja, értesíteni kell a kért cselekmény teljesítésének időpontjáról és helyéről. Az érdekelt feleknek jogukban áll a megkeresett állam általánosan érvényben levő szabályai szerint a cselekménynél magukat képviseltetni, vagy annál jelen lenni.
IX. Cikk. A kézbesítések és megkeresések teljesítéséért semmiféle díj vagy költség nem szedhető; kivételt képeznek, más irányú megegyezés fenntartása mellett, az értesítést adó személyek, vagy szakértők részére fizetett díjak, úgyszintén ama költségek, melyek a VI. Cikk 2. pontja esetén a végrehajtó közeg közreműködésével kapcsolatban, vagy a VIII. Cikk 1. bekezdése szerinti különös eljárás alkalmazása folytán merültek fel.
X. Cikk. A behajtási eljárásnál nyujtandó jogsegély tekintetében ennek a szerződésnek a szabályai irányadók, hacsak a XI., XIII. Cikkek ettől eltérő rendelkezéseket nem tartalmaznak.
XI. Cikk. (1) Adóügyekben hozott jogerős intézkedések (határozatok, végzések, rendeletek) az egyik állam legfelsőbb pénzügyi hatósága kívánságára, mely a másik állam hasonló hatósághoz intézendő, költségmentesen elismerendők és végrehajtandók. Az elismerésnek világosan kifejezésre kell jutni.
(2) Az 1. bekezdésben körülírt intézkedések a felek meghallgatása nélkül, annak az államnak törvényei szerint hajtandók végre, amelyben a végrehajtás történik.
(3) A végrehajtás iránti megkereséshez a megkereső állam illetékes hatóságának nyilatkozata csatolandó arról, hogy az intézkedés megtámadhatatlanná vált; ennek a hatóságnak illetékessége a megkereső állam legfelsőbb pénzügyi hatósága által igazolandó.
(4) Az intézkedés rendelkező határozmánya az esetben, ha a megkeresés magyar részről történik, német fordítással látandó el.
(5) A nyilatkozatot és igazolást a 3. bekezdésben foglaltakhoz képest, a fordítást pedig a 4. bekezdésben foglaltakhoz képest a megkereső állam legfelsőbb pénzügyi hatóságának, vagy a megkeresett állam hites tolmácsának kell hitelesíteni.
XII. Cikk. A megtámadhatatlanná még nem vált, de végrehajtható intézkedések alapján a megkereső állam polgárai ellen zálogolás útján ideiglenes biztosítás kérhető. Az érdekeltnek jogában áll a zálogolás feloldását eszközöltetni biztosíték nyujtása mellett, melynek neme és nagysága a megkeresésben meghatározandó. A XI. Cikk megfelelően alkalmazandó.
XIII. Cikk. A végrehajtás vagy biztosítás egy meghatározott módjának alkalmazása iránt előterjesztett megkeresésnek meg kell felelni, ha a végrehajtásnak vagy biztosításnak ez a módja a megkereső és a megkeresett állam jogszabályai szerint megengedett. Egyebekben a végrehajtási és biztosítási eljárás a megkeresett állam jogszabályaihoz igazodik.
XIV. Cikk. (1) Hatósági és jogsegély nem nyujtható a megkeresett állam olyan polgáraival szemben, akiknek lakóhelye vagy állandó tartózkodási helye ezen állam területén van. Ez a rendelkezés nem vonatkozik olyan adóigények kielégítésénél nyujtandó hatósági és jogsegélyre, melyek az adókötelessel szemben oly időpontban keletkeztek, midőn az a megkereső állam polgára volt.
(2) A hatósági és jogsegély megtagadható, ha az állam, mely a segélynyujtás iránt megkerestetik, azt fenségjogai vagy biztonsága szempontjából veszélyesnek tartja.
(3) Ha a megkeresett államban megengedett értesítések, jelentések vagy vélemények olyan személyektől szerzendők be, kik nem adókötelesek, a megkeresés teljesítése megtagadható, ha a megkereső állam saját törvényei szerint hasonló értesítéseket, jelentéseket vagy véleményeket nem kívánhat. Ugyanez áll olyan megkeresésekre, melyek tényleges viszonyok vagy jogi vonatkozások közlésére irányulnak, amennyiben ezen viszonyokról vagy vonatkozásokról csak a megkereső állam területén nem létező értesítések, jelentések vagy vélemények adására fennforgó kötelesség alapján szereztetett tudomás, valamint más olyan megkeresésekre, melyek csak a kereskedelmi, vállalati vagy ipari titok megsértésével lennének teljesíthetők.
XV. Cikk. (1) Az esetben, ha a megkeresés akár a maga egészében, akár részben teljesíttetik, köteles a megkeresett hatóság a megkereső hatóságot az elintézés módjáról azonnal értesíteni.
(2) Amennyiben a megkeresés nem teljesíttetik, a megkeresett hatóság köteles a megkereső hatóságot ennek okáról, valamint a tudomására jutott egyéb olyan körülményekről, melyek az ügy további intézése szempontjából jelentőséggel bírnak, haladéktalanul értesíteni.
XVI. Cikk. A megkérdezésekre, értesítésekre, jelentésekre és véleményekre, valamint egyéb olyan közlésekre vonatkozólag, melyek a jogsegély útján valamelyik államba érkeznek, ennek az államnak a hivatali hallgatásra és titoktartásra vonatkozó törvényes rendelkezései nyernek alkalmazást.
XVII. Cikk. (1) Az egyik állam bíróságai, pénzügyi vagy közigazgatási bíróságai által felvett, kiállított vagy hitelesített okiratokat, melyek a másik állam területén adóügyekben való felhasználásra szánvák, nem kell hitelesíteni (legalizálni), ha azok a bíróság bélyegzőjével vagy bélyegével vannak ellátva.
(2) Az említett okiratokhoz tartoznak azok az okiratok is, melyek bírósági kiadó (bírósági iroda) által vannak aláírva, az esetben, ha annak az államnak a törvényei szerint, melyhez ez a bíróság tartozik, ez az aláírás elegendő.
XVIII. Cikk. (1) A két állam valamelyikének legfelsőbb vagy felsőbb fokú pénzügyi közigazgatási hatóságai által felvett, kiállított vagy hitelesített és a hatóság bélyegzőjével vagy bélyegével ellátott okiratokat, a másik állam területén adóügyekben való felhasználás céljából nem szükséges hitelesíteni (legalizálni).
(2) Mindkét állam jegyzékben fogja közölni azokat a hatóságokat, melyek ebből a szempontból tekintetbe jönnek, ez kölcsönös egyetértéssel közigazgatási úton bármikor megváltoztatható és kiegészíthető.
XIX. Cikk. Mindkét állam kötelezi magát, hogy adóügyi büntető ügyekben nyujtandó kölcsönös jogsegély céljából egyezményt fog kötni. Emellett kilátásba helyezik a kölcsönös kiadatási kötelezettség szabályozását a szándékos adómegrövidítés, a tőkekivándorlás és az adótól való menekülés megakadályozására irányuló törvények szándékos áthágásának eseteire, még pedig úgy azon személyekre vonatkozólag, kik ellen az eljárás folyik, mint pedig valamely pénzügyi hatóságnak jogerős büntető ítélete, vagy megtámadhatatlan határozata alapján bevont vagy elkobzottnak nyilvánított vagyontárgyakra vonatkozólag.
XX. Cikk. Mindkét állam legfelsőbb pénzügyi közigazgatási hatóságai ezen szerződés szellemének megfelelő további megállapodásokat létesíthetnek. Különösen megállapodhatnak a végrehajtási úton befolyt összegek elküldése, valamint a végrehajtási úton beszedendő összegek átszámításánál irányadónak veendő árfolyam megállapítása tekintetében.
XXI. Cikk. (1) Ez a szerződés, amely magyar és német szövegben iratott alá, ratifikálandó és a ratifikálásról szóló okmányok Budapesten mielőbb kicserélendők. A szerződés a ratifikálásról szóló okmányok kicserélésének napjával lép életbe és érvényben marad mindaddig, amíg valamelyik szerződő fél legkésőbb hat hónappal a naptári év letelte előtt fel nem mondja. Kellő időben való felmondás esetén a szerződés ennek a naptári évnek lejártával veszíti el hatályát.
(2) A szerződésnek mind a két szövege autentikus. A ratifikált szerződés mind a két államban a hivatalos törvénygyüjteményben, mind a két autentikus szövegben közzé lesz teendő.
Ennek bizonyságául ezt a szerződést mind a két állam meghatalmazottai aláírták és pecsétekkel ellátták.
Adóügyi jogvédelem és jogsegély tárgyában a Magyar Királyság és a Német Birodalom között a mai napon megkötött szerződés aláírásánál alulírott Meghatalmazottak a következő egybehangzó nyilatkozatokat tették, melyek magának a szerződésnek integráns részét alkotják:
1. A II. Cikk 1. és 2. bekezdésének határozmánya akként értelmezendő, hogy az ott említett adókötelezettek adózási szempontból nemcsak alakilag, hanem az anyagi jog terén is azonos elbánásban fognak részesülni.
2. A szerződő felek azon célból, hogy a jogsegély nyujtásánál megkönnyítsék az anyagi viszonosság vizsgálatát, kölcsönösen áttekintést fognak adni a pénzügyi hatóságok hatásköréről, minek alapján a jogsegély iránti megkeresések alkalmával a magyar és a német jog alapelveiben való megegyezés feltételezhető. Amíg a hatásköri áttekintések kicserélve és mindkét részről elismerve nincsenek, minden egyes jogsegély iránti megkereséshez a megkereső állam felsőbb pénzügyi közigazgatási hatóságainak igazolása csatolandó, mely hivatalosan megállapítja, hogy hasonló megkeresés a megkereső állam törvényei szerint foganatba fog vétetni. A magyar nyelvű igazoláshoz német nyelvű fordítás csatolandó (v. ö. V. Cikkel.) A fordításra vonatkozólag a szerződés VI. Cikkének 3. bekezdése nyer megfelelő alkalmazást.
3. Iratok átküldése elvileg nem kívánható. Kivételekhez mindkét legfelsőbb pénzügyi közigazgatási hatóságnak beleegyezése szükséges; iratok átküldése iránti megkeresés azonban csak akkor terjeszthető elő, ha azt a megkereső állam sürgős érdekei megkívánják. Érintetlen marad mindegyik államnak az a joga, hogy megkereséseihez saját iratait csatolja; melyek a megkeresés foganatosítását előmozdítják.
4. Ha a megkeresett állam szabályai szerint az adó behajthatatlansága következtében az eljárás megszüntetésének feltételei adva vannak, akkor a megkeresett hatóság a megkeresést egy a feltételek fennforgását igazoló bizonylat és az igazoló mellékletek csatolása mellett visszaküldi a megkereső hatóságnak.
5. A jogvédelem és a jogsegély, melyre nézve a jelen szerződésben megegyezés jött létre, olyan adózási esetekre és tényekre is biztosíttatik, melyek a multra vonatkoznak.
6. Amennyiben a jelen szerződés szabályai a Német Birodalom részéről országos adókat és országos hatóságokat érintenek, az országok hozzájárulása, amennyiben szükséges fenntartatik.
2. § A jelen törvény kihirdetése napján, de csak a szerződések életbelépésének napjától kezdődő hatállyal lép életbe. Ezt a napot a pénzügyminiszter rendelettel teszi közzé.
3. § Ezt a törvényt a pénzügyminiszter hajtja végre.
