1. § A zárt víz (1888:XIX. tc. 13. §) medrének tulajdonjoga az ily vízben levő halakra (2. § 2. bek.) is kiterjed.
2. § Halnak, ráknak, valamint más hasznos víziállatnak nyilt vízben (1888:XIX. tc. 14. §) tenyésztésére, fogására és tulajdonba vételére, úgyszintén a halikra szedésére kizárólag az jogosult, akit a nyilt vízben a halászat joga megillet.
Ahol a jelen törvény vagy más jogszabály halat említ, ott - amennyiben a törvény vagy más jogszabály kivételt nem tesz, vagy rendelkezése a szoros értelemben vett halon kívül más állatra egyébként nem alkalmazható - az előbbi bekezdésben említett egyéb állatot is érteni kell. Halászás alatt ugyanilyen korlátozással halnak és a jelen § első bekezdésében említett egyéb állatnak halas vízből fogását és halikra szedését kell érteni.
A földmívelésügyi miniszter állapítja meg rendelettel, hogy az egyes vízszakaszokon mely állatokat kell hasznos vízi állatnak tekinteni.
3. § A tógazdaságok vízhasználati jogára a vízjogról szóló 1885:XXIII. tc. első fejezetében foglalt rendelkezések irányadók, ideértve az idézett törvénycikk 30-31. §-ában foglalt azokat a rendelkezéseket is, amelyek az öntözés céljára engedélyezhető vízhasználat körét szabják meg.
4. § Mindenki köteles - esetleges kárának teljes és előleg megtérítése fejében - eltűrni, hogy a halászati társulatok kötelékébe tartozó közvizek mellett a hullámtérben fekvő vízmeder jellegű alkalmas területet a közvizeknek hallal a benépesítése céljából hatósági engedély alapján az illető halászati társulat, vagy az, aki az illető vizen a halászati jogot tényleg gyakorolja, ivadéknevelő tóvá rendezze be és használja.
Az ilyen vízmeder jellegű terület tulajdonosát az ivadéknevelő tóvá való berendezésre elsőbbség illeti, ha legkésőbb a hatósági engedélyezés során megtartott helyszíni tárgyaláson kijelenti, hogy ezzel a jogával élni kíván. Az a határidő, amely alatt a tulajdonosnak az átalakítást be kell fejezni, két évnél hosszabb nem lehet. E határidő eredménytelen elteltével az elsőbbség megszűnik.
Az ivadéknevelő tavak berendezésének hatósági engedélyezésére és az erre vonatkozó szolgalom megállapítására az 1885:XXIII. tc. VI. fejezetében, valamint az e törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról szóló 1913:XVIII. tc. 23-28. §-ában foglalt azok a rendelkezések irányadók, amelyek az engedélyezései ügyekben eljáró hatóságok hatáskörét és eljárását szabályozzák.
5. § Olyan tavakban (különálló holtágakban), amelyeknek halászatára jogosultak társulattá alakultak, a halászat a földmívelésügyi miniszter engedélyével és az általa jóváhagyott üzemterv szerint úgy gyakorolható, mint a zárt vizekben (1888:XIX. tc. 13. §). Az üzem vezetője köteles a halfogásokat szakszerűen elkönyvelni s az adatokat a felügyelő hatóságnak kívánatára bármikor rendelkezésre bocsátani.
Ha az első bekezdésben említett engedélyt a halászati jog bérlője kéri, a bérbeadó társulatot előzetesen meg kell hallgatni.
6. § Az árvíz levonulta után a víz alatt maradó mélyedésekben avagy az anyavízzel áradás idejében összeköttetésbe jutó holtmedrekben, erekben és hasonló vízbefogadókban gyakorolható halászatot a halászatra jogosultak kötelesek annak bérbeadni, aki az anyavíz használati jogát gyakorolja (tulajdonos, haszonbérlő), ez pedig köteles azt bérbevenni.
Ez a rendelkezés csak töltések közé fogott, illetőleg magas partok által szegélyezett olyan vizek mentén nyerhet alkalmazást, amely vizek halászatának gyakorlása végett a jogosultak az 1888:XIX. tc. 14. §. b) pontja alapján társultak, vagy amely vizek bérbeadása a hatóság útján történik. (47. §.)
A bérbeadási és bérbevételi kötelezettség körül, valamint a haszonbérösszeg tekintetében felmerült vitás kérdésekben a társulat székhelye szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselője határoz. A határozattal meg nem elégedő fél a haszonbér összegének megállapítása végett a bírósághoz fordulhat; a bérbeadási és bérbevételi kötelezettség tekintetében pedig a határozat közlésétől számított 15 nap alatt a közigazgatási bizottsághoz, amelynek határozata ellen a közléstől számított 15 nap alatt a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez élhet jogorvoslattal.
Az ily bérlő köteles arról gondoskodni, hogy a mélyedésekben rekedt halivadék az anyavízbe jusson.
7. § A halászjegy egymagában a halfogásnak semmiféle módjára nem jogosít. A hatóság a halászjegy kiállítását a jogosultság igazolásától teheti függővé.
8. § Annak, aki az illető vízben halászatra nem jogosult, nem szabad fogásra kész állapotban levő halászó eszközzel a víz partján járni, vagy ily eszközzel a vízben bármiféle vízijárművön (hajón, tutajon, csónakon stb.) közlekedni, sem ilyen eszközt a víz partján, vagy a vízen levő bármiféle vízi művön (malomban, uszodában stb.) tartani.
A halászatra jogosítottak halőrökül alkalmazhatnak oly egyéneket, akik a mezőőrök törvényes minősítésének (1894:XII. tc. 77. §) megfelelnek.
A halőröket a közigazgatási hatóság felesketi, jegyzékbe iktatja és hasonló jelvénnyel látja el, mint a mezőőröket. A felesketett halőrök szolgálatuk gyakorlásában a magánosok által alkalmazott mezőőrökkel esnek egy tekintet alá.
A földmívelésügyi miniszter közgazdaságilag jelentősebb vizekre nézve a halászati társulatokat indokolt esetekben a felügyelet szervezésére kötelezheti.
9. § A halászatot az arra jogosult is csak a jelen §-ban, valamint az alábbi 9-15. §-ban foglalt korlátok között gyakorolhatja.
a) Halászatra tilos a halakat elkábító, mérgező, vagy robbanó szert, (maszlagot, mérgezett csalit, oltatlan meszet, méregfüvet - Euphorbia palustris, - dinamitot stb.) használni.
b) Nem szabad a vizeket a bennük levő halak kifogása végett szakaszonként (duga) vagy egészben lecsapolni, vagy úgynevezett bányákban felfogni. Nem esik e tilalom alá a vízfolyások lecsapolása tisztogatás végett; erről azonban az érdekelt halászatra jogosultakat nyolc nappal előbb értesíteni kell.
c) Tilos olyan állandó halfogó készülékek alkalmazása, amely közönséges vízállás mellett a meder felénél többet elzár. Ahol egyidejűleg több állandó halfogó készüléket alkalmaznak, azoknak oly távol kell egymástól esniök, hogy a halak szabad közlekedését nem akadályozzák. A távolságot a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
d) Gátaktól, zsilipektől, hallépcsőktől és más vízi építményektől felfelé vagy lefelé harminc méternél kisebb távolságban más eszközzel, mint nyeles horoggal - halászni nem szabad.
e) Nyílt vízben idegen halfajt a földmívelésügyi miniszter engedélye nélkül telepíteni nem szabad.
10. § Nyílt vizekre a földmívelésügyi miniszter általános tilalmat, ahol pedig szükséges, egyes halfajokra külön tilalmat szab meg.
A földmívelésügyi miniszter által megállapított általános tilalom ideje alatt nyílt vízből halat fogni nem szabad.
Az általános tilalom idejét úgy kell megszabni, hogy az értékesebb halfajok ívási idejének megfeleljen, de hatvan napnál tovább ne tartson.
Az általános tilalom kiterjed az olyan vízterületekre vagy vízfolyásokra, esetleg csak időleges tavakra is, amelyek az illető vízterülettel áradás következtében vagy egyéb okból oly összeköttetésbe juthatnak, hogy a halak egyikből a másikba átmehetnek.
A tilalmi idő tartamát a földmívelésügyi miniszter az érdekelt halászatra jogosultak vagy törvényes képviselőjük meghallgatásával, a szükséghez képest évről-évre rendelettel állapítja meg s az érdekelt községekben a szokásos módon közhírré téteti.
11. § Nyílt vízből halivadékot kifogni általában tilos. A tilalom alá eső halfajokat és a kifogható halak legkisebb méreteit, valamint a fogókészülékbe véletlenül belekerült méreten aluli halakkal való további elbánás módját a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
12. § A földmívelésügyi miniszter egyes vizekben és a vízszakaszokban rendelettel korlátozhatja vagy eltilthatja a halászatra káros oly fogási módot, vagy az olyan fogó eszközök (szigony, eresztő háló stb.) alkalmazását is, amely a jelen törvény 9. §-ába nem ütközik. Szabályozhatja továbbá a fogó eszközök nyílásának nagyságát, (a hálószem bőségét) és eltilthatja az éjjeli halászatot.
A jelen törvény 9-11. §-ában foglalt tilalmak alól a földmívelésügyi miniszter a halászatra jogosult kérelmére egyes halfajok kiirtása és más hasznosabb halfajok terjesztése végett, vagy az üzem okszerűsége okából és általában közérdekből egyes területekre és előre megszabott időre kellő ellenőrzéssel kivételeket tehet.
Ha a kivételek engedélyezését a halászati jog bérlője kéri, a jogtulajdonos társulatot előzetesen mindig meg kell hallgatni.
Mesterséges haltenyésztés vagy a halaknak más vízbe áthelyezése végett avagy tudományos célból az 1888:XIX. tc. 60. §-a szerint intézkedésre hivatott hatóság írásbeli engedélye alapján olyan halat is ki lehet fogni, amelynek kifogása különben tilos.
13. § A halászatra jogosult, ha vadászati jogosítványa nincs is, lőfegyver használata nélkül elpusztíthatja a halakra nagyobb mértékben kártékony állatok közül a vidrát (Lutra vulgaris), a vidranyestet (Mustela lutreola), a csonttörő sast (Halietos albicilla), a halászó sast (Pandion halietos), a jégmadárt (Alcedo ispida), a szárcsát, búvárfajokat, valamint a gémeket, vadrucákat, és vadlúdféléket. Ez a rendelkezés nem érinti a vadászati terület tulajdonosának, esetleg bérlőjének tulajdonjogát az ily módon megfogott vagy elejtett vadra.
Kíméleti téren az általános tilalom idején nemcsak a halászat, hanem a vadászat, a békafogás, a csónakázás, a fürdés, a kavics- és iszapszedés és általában minden olyan művelet, amely a hal ívását és fejlődését hátráltatja, tilos. Ilyen helyen az említett időben marhát, kacsát, ludat vagy más állatot vízbe ereszteni nem szabad.
14. § Halat tilalmi időben áruba bocsátani vagy szállítani csak a 15. §-ban megállapított feltétellel szabad.
Az előbbi bekezdés rendelkezése kiterjed az olyan halak áruba bocsátására és szállítására is, amelyeknek legkisebb méretei a 11. § értelmében meg vannak állapítva. Ily halakat a megállapított méreten alul fogyasztás céljaira áruba bocsátani vagy szállítani akkor is tilos, ha zárt vízből származnak. E tilalom alól a földmívelésügyi miniszter kellő ellenőrzéssel kivételt engedhet.
15. § Aki a tilalmi idő előtt fogott, vagy zárt vízből esetleg külföldről származó halat a tilalmi idő alatt árubabocsát vagy szállít, köteles a hal származását és a fogásnak idejét a község előljáróságától kiállított bizonyítvánnyal igazolni.
16. § A halászati társulatok kötelékébe tartozó tagok járulékainak és hátralékainak beszedéséről és behajtásáról a társulat kérésére a pénzügyminiszter közadók módjára gondoskodik.
17. § A halászati társulatok működése, valamint a hatóság által bérbeadott vízterületeken a bérlők üzeme felett a főfelügyeletet a földmívelésügyi miniszter gyakorolja a szakközege által, aki a társulat ülésén felszólalhat s határozata ellen fellebbezéssel élhet. Az ily szakközeget a társulatoknak minden ülésre meg kell hívni.
18. § Ha a földmívelésügyi miniszter által az 1888:XIX. tc. 47. §-a alapján elrendelt hatósági bérbeadás bármi okból nem foganatosítható, a miniszter az illető vízszakaszokra nézve a halászat gyakorlását felfüggesztheti arra az időre, amíg a hasznosítás az említett módon nem sikerül, vagy a társulat meg nem alakul.
Büntető rendelkezések
19. § Aki zárt vízből (1888:XIX. tc. 13. §), vagy zárt víz módjára halászható vízből (jelen törvény 5. §) a halászatra jogosítottnak engedélye nélkül fog halat, a lopásról szóló törvényes rendelkezések szerint büntetendő.
20. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és egymilliókettőszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) aki anélkül halászik, hogy saját részére vagy segédjei vagy munkásai részére halász-jegyet váltott volna;
b) aki más névre szóló vagy olyan halászjeggyel halászik, amelynek érvényessége megszűnt;
c) aki halászjegyét használatra másnak adja át;
d) aki hamisított halászjeggyel halászik vagy halásztat.
21. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és kettőszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
a) aki halászjegyét halászat közben nem tartja magánál;
b) aki halászjegyét az 1888:XIX. tc. 9. §-a szerint illetőleg a jelen törvény 8. §-a szerint, ellenőrzésre jogosult egyének felszólítás ellenére meg nem mutatja.
22. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és egy hónapig terjedhető elzárással, valamint nyolcszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) aki kábító, mérgező vagy robbanó szerrel halászik, vagy az ily szereket másnak halászat céljára megszerzi vagy eladja, vagy az így megölt halat a vízből kifogja vagy áruba bocsátja;
b) aki a halászati kihágáson tettenérőt veszélyesen fenyegeti, vagy ellene erőszakot használ;
c) aki vizet a jelen törvény 9. §-ának b) pontja ellenére lecsapol vagy felfog;
d) aki a jelen törvény 11. §-a alapján megszabott legrövidebb méretnél kisebb halat (halivadékot) fogyasztás céljára engedély nélkül (12. §) kifog vagy árubabocsát.
Két hónapig terjedő elzárással és egymilliókettőszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, aki az első bekezdés a) pontjában meghatározott kihágás elkövetésére élete tizennyolcadik évét még be nem töltött ifjú egyén közreműködését veszi igénybe.
23. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és egymilliókétszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) az a hivatásos halász (halászatot saját kezelésében űző tulajdonos, bérlő, halászgazda, halászlegény, részeshalász), aki a 8. § 1. bekezdése ellenére fogásra kész állapotban levő halászó eszközzel oly víz partján jár, amelyben halászni nem jogosult, vagy az említett eszközzel ilyen vízen közlekedik, vagy ily eszközt a víz partján vagy a vízben levő víziművön tart, avagy idegen vízterületen a halászatra jogosultnak engedélye nélkül halászik;
b) az a hivatalos halász, aki a 10. §-ban említett általános tilalmi idő alatt nyílt vízből halat fog, vagy az egyes halfajra megállapított tilalom alá eső halat, kifogása után az anyavízbe rögtön vissza nem juttatja;
c) aki árvíz kiöntéséből a halaknak a mederbe visszatérését szándékosan akadályozza (1888:XIX. tc. 2. §);
d) aki az általa vagy közreműködésével törvény ellenére fogott halat áruba bocsátja (jelen törvény 14. §)
24. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és hatszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) a hivatásos halásznak (23. § a) pont) nem tekinthető olyan egyén, aki a 8. § 1. bekezdése ellenére fogásra kész állapotban levő halászó eszközzel oly víz partján jár, amelyben halászni nem jogosult, vagy az említett eszközzel ilyen vízen közlekedik, vagy ily eszközt a víz partján, vagy a vizen levő víziművön tart, avagy idegen vízterületen a halászatra jogosultnak engedélye nélkül halászik;
b) a hivatásos halásznak (23. § a) pont) nem tekinthető olyan egyén, aki a 23. § b) pontjában meghatározott cselekményt elköveti;
c) aki a jelen törvény 9. §-ának c)-e) pontjaiban foglalt rendelkezések valamelyikét megszegi vagy kijátsza;
d) aki olyan halat bocsát áruba, amelyről tudja, hogy más jogosulatlanul fogta;
e) aki álcázva vagy magát egyébként felismerhetetlenné téve halászik;
f) aki a halászatra jogosultat az 1888:XIX. tc. 12. §-ának első bekezdésében megállapított jogának gyakorlatában szándékosan akadályozza.
25. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és kettőszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) aki a tilalmi idő alatt halat szállít, vagy áruba bocsát anélkül, hogy a községi előljáróság bizonyítványával (15. §) tudná igazolni, hogy az ily halat a tilalmi idő előtt fogták, vagy azt, hogy a hal zárt vízből, esetleg külföldről származik;
b) aki az 1888:XIX. tc. 11. vagy 17. §-ában említett terület határainak megjelölésére szolgáló táblát más helyre átteszi, olvashatatlanná teszi vagy bemocskolja;
c) aki a jelen törvény 12. §-ának első bekezdése alapján elrendelt korlátozást meg nem tartja, vagy az ily tilalmat megszegi;
d) aki kíméleti téren általános tilalom idején a 13. § második bekezdésében tiltott cselekményt követ el.
26. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és hétszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) aki mint halászati társulatnak tagja, vagy halászati társulat vízterületének bérlője a halászatot a földmívelésügyi miniszter által jóváhagyott üzemtervtől eltérően gyakorolja, vagy a halászatnak az üzemterv szerinti gyakorlását akadályozza;
b) aki a jelen törvény 6. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésnek nem tesz eleget;
c) aki a kifogott halzsákmányról a jelen törvény 5. §-ában megszabott könyvet nem vezeti vagy abba valótlan adatot jegyez;
d) az a halászatra jogosult, aki oly vízszakaszon halászik, amelyen a halászat gyakorlását a földmívelésügyi miniszter a jelen törvény 18. §-a alapján felfüggesztette.
27. § Az, akit azért büntetnek meg, mert a jogosított engedélye nélkül halászott, halászjegyét elveszti és részére az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három évig halászjegyet nem szabad adni.
Az előbbi bekezdés rendelkezését alkalmazni kell arra is, aki tiltott módon vagy tilalmi időben, avagy tiltott eszközzel űzött halászásért egy ízben már jogerősen meg volt büntetve és ezt a kihágást újra elköveti.
28. § A jelen törvényben meghatározott kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak, a m. kir. államrendőrség működési területén az államrendőrségnek hatáskörébe tartozik.
Harmadfokon a m. kir. földmívelésügyi miniszter határoz.
29. § Oly vízre nézve, amelynek medre részben más állam fennhatósága alá esik, mindaddig, amíg az ily állammal a halászat tekintetében egyezmény nem jön létre, a földmívelésügyi miniszter a jelen törvény alól rendelettel kivételeket engedélyezhet.
30. § A jelen törvény életbelépésének napját a földmívelésügyi miniszter határozza meg; a törvényt a földmívelésügyi, a belügyi, az igazságügyi és a pénzügyminiszter hajtja végre.
Az 1888:XIX. tc. 18-28. és 62-70. § hatályukat vesztik.
