Az akadémiák európaszerte íróknak és tudósoknak az állam által létesített és támogatott önkormányzati szervezetei. Az utolsó századokban majdnem kivétel nélkül az uralkodók, vagy hatalomban lévő államférfiak kezdeményezésére és bőkezű támogatásával alakultak és még a kis német fejedelemségek is becsületbeli kötelességüknek tartották, hogy egyetemeken kívül akadémiát is létesítsenek. Akadémiánk ettől az általános európai típustól lényegesen eltér, mert ha az 1825. évi diétán jött is létre, valójában nemzeti társadalmi alapítás. Ennek magyarázata megvan a nemzet akkori politikai helyzetében. Az Akadémia számára autonomiája ezért volt féltékenyen őrzött kincs, mert a múltban a kormányokra idegen tényezők is befolyást gyakorolhattak és így a magyar művelődés függetlenségét féltette az állami befolyástól. Ez a törekvés mindvégig megvolt és az Akadémiát ennek fenntartására vagyoni helyzete képesítette.
A nagy háború következtében azonban két körülmény állott elő, amelyek a helyzetet megváltoztatták. Egyfelől az Akadémia a pénz elértéktelenedése következtében elvesztette kereső vagyonát, másfelől az önállóvá lett magyar állammal szemben a multbeli bizalmatlansági okok nem forognak fenn.
Az Akadémia hazafias kötelességet teljesített azzal, hogy készpénzvagyonának jelentékeny részét évek hosszú sora óta állami papírokban helyezte el, az 1914-18. években pedig egész készpénzvagyonán hadikölcsönkötvényeket jegyzett.
Az Akadémia vagyonában és az általa kezelt, az alapítók által többnyire záloglevelekben és hadikölcsönkötvényekben átadott alapítványok tulajdonában levő értékpapírok értéke: 1913. december 31-én 4,934.988 arany K. 33 f. volt, ami 1925 szeptember 25-én kb. 65.000 arany K-t ért.
Ez a vagyoncsökkenés az Akadémia kereső vagyonának jövedelmét is arányosan csökkentette. Jelesül az Akadémiának a háború előtti utolsó évben (1913-ban) összes jövedelme volt: kamatokból 5.372 arany K 25 f, értékpapírokból 177.279 arany K 03 f, házbérrből 86,770 arany K 67 f, könyvek eladásából 15.887 arany K 08 f, összesen: 285.309 arany K 03 f.
Ezzel szemben 1924-ben az Akadémia összes rendes bevétele 309,392.838 papírkorona, vagyis 20.626 aranykorona volt.
Ennek a súlyos anyagi helyzetnek felismerése, valamint az Akadémia fényes múltjának és nagy feladatainak helyes értékelése vezette Magyarország Kormányzóját, amikor 1922. évi június hó 28-án kelt magas kéziratával utasította a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy az Akadémia megfelelő állami segélyezése iránt tegyen javaslatot. E kezdeményezése eredményeként jött létre az 1923. évi I. tc. a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról, amely kettős módon kívánt az Akadémia anyagi helyzetén segíteni. Részére egyrészt 12,000.000 korona rendes segélyt biztosított az állammal szemben való elszámolás kötelezettsége nélkül, másrészt állandó alkalmazottai (a főtitkár, az osztálytitkárok és a főkönyvtárnok kivételével) az Országos Magyar Gyüjteményegyetem személyzetének összlétszámába felvette és ezáltal illetményeiket az állam terhére elvállalván, azok terhétől az Akadémiát mentesítette.
Ez az utóbbi rendelkezés állandó nagy könnyítést jelent az Akadémiára nézve s az alkalmazottakra is kedvező, mert az állami alkalmazottak illetményeinek fokozatos javításában ők is automatice részesülnek. E járandóságok összege ezidőszerint 22.530 aranykoronára rúg.
A 12,000.000 papírkoronányi államsegély azonban a pénz értékének csökkenése miatt tovább hanyatlott és az újabb költségvetésekben történt emelése is teljesen elégtelen volt az Akadémia feladatainak megoldására. Nagyon elmaradt a körülöttünk fekvő államok akadémiáinak állami támogatása mögött is, amelyek közül például a bukaresti Akadémia az 1925. évre 1,000.000 lei államsegélyt élvez.
Az Akadémia fennállásának 100 éves fordulója olyan alkalom, hogy a magyar állam nem mulaszthatja el az Akadémia kiváló érdemeinek törvénybe iktatását és okosan cselekszik, ha egyúttal hálája jeléül az állampolgárok hazafias áldozatkészségéről javuló anyagi helyzetében igyekszik a Tudományos Akadémiát is államsegélyének méltó felemelése útján abba a helyzetbe hozni, hogy hivatását újból teljes mértékben betölthesse. A háború előtt az Akadémia évi 100.000 K segélyt kapott és ezért az államsegély mérvét legalább ekkora összegben kívánatos megállapítani. Az állami pénzügyek szanálása miatt előírt keretekben ezt csak fokozatosan lehet megtenni. Ezúttal a centennárium alkalmából egyszeri nagyobb segély megszavazását kérem és annak összegét 3.000,000.000 papírkoronában javaslom megállapítandónak. Egyúttal kívánatos az Akadémia rendes évi segélyének későbbi emelését már most kimondani, annak foka azonban végleg csak az államháztartás és a pénzügyi stabilizálódása után lesz az Akadémia érdekében is kívánatos.
