1. § A vámügyi természetű alakiságok egyszerűsítése céljából Genfben 1923. évi november hó 3-án kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó jegyzőkönyv az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az egyezménynek és a hozzátartozó jegyzőkönyvnek eredeti francia szövege, valamint hivatalos magyar fordítása a következő:
Németország, Ausztria, Belgium, Brazilia, az Angol Birodalom (az Ausztráliai Commonwealth-hel, a Délafriaki Unióval, Újzélanddal és Indiával), Bulgária, Chile, Kína, Dánia, Egyiptom, Spanyolország, Finnország, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Japán, Litvánia, Luxemburg, a Francia Köztársaság Marokkói Protektorátusa, Norvégia, Paraguay, Németalföld, Lengyelország, Portugália, Románia, A Szerbek-Horvátok és Szlovének Királysága, Sziam, Svédország, Svájc, Cseh-Szlovákia, a Tuniszi Régensség (Francia Protektorátus) és Uruguay,
attól a kívánságtól vezetve, hogy a kereskedelem méltányos kezelésére vonatkozólag a Nemzetek Szövetsége Egyességokmánya 23. Cikkében kimondott elv érvényesülése biztosíttassék,
abban a meggyőződésben, hogy a nemzetközi kereskedelemnek a felesleges, túlzott, avagy önkényes vám- vagy hasonló alakiságok terhétől való felszabadítása útján ennek a célnak elérése érdekében fontos lépést tesznek,
mérlegelve azt, hogy ebben a tekintetben eredményt legjobban egy, az igazságos kölcsönösségen nyugvó nemzetközi megállapodás útján lehet elérni,
elhatározták, hogy ezen cél elérésére egyezményt fognak kötni;
e végből a Magas Szerződő Felek meghatalmazottaikká kijelölték, még pedig:
(Következik a meghatalmazottak megnevezése.)
Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója: Terjekfalvai Parcher F. urat, berni ügyvivőt;
Akik jó és kellő alakban kiállított meghatalmazásaik kicserélése után a következőkben állapodtak meg:
1. Cikk. Abból a célból, hogy a Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya 23. Cikkének alapelvét és határozmányait a kereskedelem méltányos kezelése tekintetében egymás között érvényre juttassák, kötelezik magukat a Szerződő Államok, hogy kereskedelmi viszonyaikat nem fogják túlzott, felesleges vagy önkényes vám- vagy hasonló alakiságokkal akadályozni.
Ebből a célból kötelezik magukat a szerződést kötő államok, hogy megfelelő törvényhozási és közigazgatási intézkedések útján revizió alá veszik törvényeiknek, szabályrendeleteiknek, úgyszintén a közigazgatási hatóságaik részéről kiadott rendeleteknek és utasításoknak a vámügyi és hasonló alakiságokra vonatkozó rendelkezéseit oly célból, hogy ezeket egyszerűsítsék és időnkint összhangzásba hozzák a külfölddel való kereskedelem mindenkori igényeivel és hogy ezeknek a kereskedelmi viszonyoknak tekintetében fennálló minden, az illető állam lényeges érdekei védelmére nem elkerülhetetlenül szükséges akadályt ki fognak küszöbölni.
2. Cikk. A Szerződő Államok kötelezik magukat, hogy a vámügyi és hasonló tárgyakra vonatkozó anyagi és alaki jogszabályok megszerkesztése, valamint az engedélyek kiadására vonatkozó alakiságok, a vizsgálati és vegyelemzési módszerek és a jelen Egyezményben érintett bármely más kérdés tekintetében a méltányos elbánás elvéhez szigorúan ragaszkodni fognak; ebben a tekintetben tehát tartózkodni fognak minden, valamely Szerződő Állam kereskedelme ellen irányuló igazságtalan megkülönböztetéstől.
A fenti elvek akkor is érvényesek, ha egyes Szerződő Államok törvényhozásuk vagy kereskedelmi egyezményeik értelmében egymásnak kölcsönösen a jelen Egyezményben kikötötteknél messzebbmenő kedvezményeket nyujtanak.
3. Cikk. Tekintettel azokra a súlyos nehézségekre, amelyeket a behozatali és kiviteli tilalmak és korlátozások a nemzetközi kereskedelemnek okoznak, a Szerződő államok kötelezik magukat arra, hogy mihelyt ezt a körülmények nekik megengedik, minden megfelelő intézkedést megtesznek abból a célból, hogy ezeket a tilalmakat és korlátozásokat a legcsekélyebb mértékre korlátozzák és mindenesetre a behozatali és kiviteli tilalmak alóli kivételképpen adott engedélyek tekintetében minden alkalmas intézkedést megtesznek abból a célból:
a) hogy ezeknek az engedélyeknek elnyeréséhez megkívánt feltételek és alakiságok azonnal a legvilágosabb és legérthetőbb módon közhírré tétessenek;
b) hogy az engedélyek adására vonatkozó eljárás a lehető legegyszerűbb legyen és lehetőleg ritkán legyen módosításnak alávetve;
c) hogy a kérelmek megvizsgálása és az engedélyeknek az érdekeltek részére való kiadása a legnagyobb gyorsasággal történjék;
d) hogy az engedélyek kiadásának rendszere olykép állapíttassék meg, hogy lehetetlenné tegye az engedélyekkel való kereskedést. E végből az engedélyeknek, ha azok személyre szólnak, az engedélyesnek nevét kell magukban foglalniok, hogy azokat más személy ne használhassa;
e) hogy kontingensek megállapítása esetén a behozó állam által előírt alakiságok ne legyenek olyan természetűek, hogy lehetetlenné tegyék a behozatalra bocsátott árumennyiségek igazságos elosztását.
4. Cikk. A Szerződő Államok kötelesek haladéktalanul közzétenni a vámügyi és hasonló alakiságokra vonatkozó összes szabályzataikat, valamint az ezekre vonatkozó módosításokat, amennyiben ezek még eddig közzé nem tétettek volna, oly módon, hogy az érdekeltek ezekről tudomást szerezhessenek és elkerülhessék mindazokat a hátrányokat, amelyek az előttük ismeretlen vámalakiságok alkalmazása folytán előállhatnának.
A Szerződő Államok kötelezik magukat, hogy semmiféle olyan vámügyi rendelkezést nem fognak életbeléptetni, amelyet akár az illető állam hivatalos lapjában történt közzététel útján, akár pedig a hivatalos vagy magánúton való közhírrététel más alkalmas módján előzetesen a közönség tudomására ne juttattak volna.
Az előzetes közzétételre vonatkozó ugyanez a kötelezettség fennáll a vámtarifa, továbbá a behozatali és kiviteli tilalmakra és korlátozásokra vonatkozó mindenféle rendelkezés tekintetében is.
Kivételes esetekben, ha az előzetes közzététel folytán az országnak lényeges érdekei hátrányt szenvedhetnének, az előbbi második és harmadik bekezdésben foglalt határozmányok elvesztik kötelező jellegüket. Mindazonáltal a közzétételnek ezekben az esetekben is a lehetőség szerint a vonatkozó rendszabályok életbeléptetésével egyidejűleg kell történnie.
5. Cikk. Minden Szerződő Állam, amelynek vámtarifája részleges rendszabályokkal vagy időnkinti javító intézkedésekkel jelentékeny számú árucikk tekintetében változást szenvedett, köteles erről a nyilvánosságnak hű képet adni oly módon, hogy könnyen hozzáférhető alakban közzéteszi az összes vámtételeket, amelyeket az érvényben álló határozmányok értelmében alkalmazni kell.
Ebből a célból rendszeres módon közzé kell tenni az összes iletékeket, amelyeket a vámigazgatás közegei az áru behozatala vagy kivitele alkalmával szednek, tekintet nélkül arra, hogy vámokról, pótlékokról fogyasztási adókról, forgalmi adókról, kezelési illetékekről vagy hasonlókról vagy általában bármiféle illetékről (szolgáltatásról) van-e szó. Mindazonáltal egyetértés áll fenn abban a tekintetben, hogy ez a kötelezettség csak azokra a vámokra és illetékekre (szolgáltatásokra) szorítkozik, amelyek a behozott vagy kivitt áruk után az állam javára és az elvámolás alkalmával szedetnek be.
Miután ily módon azok a terhek, amelyeknek valamely áru alá van vetve, kétségtelenül meg vannak jelölve, a fogyasztási adó és egyéb az állam javára elvámolás alkalmával beszedett illetékek (szolgáltatások) tekintetében meg kell jelölni, vajjon az idegen áru alá van-e vetve valamely különös megterhelésnek abból kifolyólag, hogy ezek az illetékek (szolgáltatások) a behozó államnak áruit kivételesen egyáltalán nem vagy csak részben terhelik.
A Szerződő Államok kötelezik magukat arra, hogy a szükséges rendszabályokat meg fogják tenni abból a célból, hogy a kereskedőknek lehetővé tegyék hivatalos tájékoztatások megszerzését a vámtarifára és különösen arra vonatkozólag, hogy bizonyos meghatározott áru után milyen vámtételt kell fizetni.
6. Cikk. Abból a célból, hogy a Szerződő Államoknak és alattvalóiknak lehetővé tétessék, hogy minden, a 4. és 5. Cikkben tárgyalt és kereskedelmüket érdeklő rendelkezésről a lehető leggyorsabban tudomást szerezhessenek, kötelezi magát minden Szerződő Állam, hogy a többi államok mindegyike diplomáciai képviselőjének, avagy más képviselőjének, aki ebből a célból meg van nevezve és akinek székhelye ennek az államnak a területén van, ezeknek a cikkeknek végrehajtásaképpen közhírrétett rendelkezéseit azonnal a közhírrététel után és két példányban rendelkezésre fogja bocsátani. Diplomáciai vagy egyéb képviselő hiányában a rendelkezésrebocsátás a tekintetbejövő állam részére az általa megjelölendő módon fog történni.
Minden Szerződő Állam kötelezi magát továbbá, hogy a 4. és 5. Cikkek végrehajtásaképpen közzétett rendelkezéseit azonnal megjelenésük után tíz példányban a Nemzetek Szövetsége titkárságával közölni fogja.
Minden Szerződő Fél kötelezi magát továbbá, hogy az összes vámtarifákat vagy ezeknek változtatásait megjelenésük után azonnal tíz példányban az 1890. évi július 5-én kötött egyezmény értelmében a tarifák fordításával és közzétételével megbízott brüsszeli Nemzetközi Vámtarifa Irodának megküldi.
7. Cikk. A Szerződő Államok kötelezik magukat, hogy törvényhozási úton, valamint közigazgatási rendelkezésekkel, a vámügyi és hasonló tárgyakra vonatkozó törvényeik és szabályzataik önkényszerű és igazságtalan alkalmazását meg fogják akadályozni és gondoskodni fognak arról, hogy az olyan személyek, akik efféle visszaélések folytán sérelmet szenvedtek, közigazgatási, bírói vagy választott bírói úton jogsegéllyel élhessenek.
Minden ilyen természetű, ezidőszerint érvényben álló vagy a jövőben teendő rendelkezést a 4. és 5. Cikk határozmányainak megfelelően közzé kell tenni.
8. Cikk. Azt az esetet kivéve, amidőn áruk tilalom alatt állanak és amennyiben azoknak előmutatása a vitás kérdés eldöntése szempontjából nem elengedhetetlenül szükséges, azokat az árukat, amelyek egy, a tarifálásra, az eredetre, a származási helyre vagy az értékre vonatkozó vitának tárgyai, az elvámoltató ügyfélnek kívánságára a vita eldöntésének bevárása nélkül szabad rendelkezésére kell bocsátani, mindazonáltal az államérdekek védelmére szükséges rendszabályok fenntartása mellett. Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy a befizetett vámoknak visszatérítése vagy az elvámolást végző ügyfél által adott kezességi nyilatkozat hatálytalanítása vitás kérdésnek a lehető leggyorsabban leendő eldöntése után azonnal meg fog történni.
9. Cikk. Oly célból, hogy megállapítható legyen annak az előrehaladásnak mérve, amely a vámügyi és hasonló alakiságok egyszerűsítését érintő, az előző cikkekben tárgyalt kérdésekben eléretett, a Szerződő Államok 12 hónappal a jelen Egyezmény életbelépte után a Nemzetek Szövetsége főtitkárának áttekintést fognak nyujtani a szóbanforgó egyszerűsítések biztosítására foganatosított rendszabályaikról.
Hasonló áttekintéseket fognak nyujtani a Szerződő Államok a jövőben háromévenkint, valamint bármikor, amikor a Nemzetek Szövetségének Tanácsa kívánja.
10. Cikk. A vámköteles és tilalom alatt nem álló árumintákat és modelleket, ha azokat gyárosok vagy kereskedők, akik a Szerződő Államok egyikében vannak letelepedve, akár személyesen, akár pedig kereskedelmi utazóik útján hozzák be, a Szerződő Államok bármelyikének területére ideiglenes vámmentességgel kell bebocsátani, a behozatali vám vagy az esetleg fizetendő vám biztosítása ellenében.
Ezeknek a kedvezményeknek igénybevétele céljából a gyárosok vagy kereskedők és a kereskedelmi utazók kötelesek az említett államok vonatkozó törvényeit, szabályait és vámügyi alakiságait figyelembe venni; ezek a törvények és szabályzatok az érdekelteket személyazonossági igazolvány felmutatására kötelezhetik.
Mintákul vagy modellekül azokat a tárgyakat kell tekinteni, amelyek egy meghatározott árut képviselnek, azzal a kettős fenntartással azonban, hogy ezek a tárgyak visszkivitelük alkalmával megfelelően azonosíthatók legyenek és hogy az így behozott tárgyak nem képviselnek oly mennyiségeket vagy olyan értékeket, amelyek összességükben már nem bírnak a mintáknak szokásos jellegével.
A Szerződő Felek bármelyikének vámközegei a másik Szerződő Állam vámközegei által alkalmalzott jeleket a minták vagy modellek azonosságának későbbi megállapítására elegendőknek fogják elismerni azzal a feltétellel, hogy ezeket a mintákat vagy modelleket egy, az utóbb nevezett állam vámhatóságai által hitelesített és azokat körülíró jegyzék kíséri. Mindazonáltal a behozatali állam vámhatóságai a mintákon vagy modelleken kiegészítő azonossági jeleket alkalmazhatnak azokban az esetekben, amelyekben az ilyen kiegészítő elővigyázati rendszabályt nélkülözhetetlennek látják a minták vagy modellek visszkivitele alkalmából való azonosságának megállapítására. Eltekintve az utóbbi esettől, a vámhivatali vizsgálat egyszerűen a minták azonosságának megállapításából és az esetleg fizetendő vámok és illetékek magasságának megállapításából fog állani.
A visszkivitel határideje legalább hat hónapban fog megállapíttatni; ennek a határidőnek meghosszabbítása a behozatali állam vámigazgatásának marad fenntartva. Az engedélyezett határidő letelte után az újból ki nem vitt minták utáni vámokat meg kell fizetni.
A behozatal alkalmával letett vámokat vagy az ezek fizetésére letett biztosítékokat mindazon az ország belsejében vagy a határon működő vámhivatalok, amelyek erre a szükséges hatáskörrel fel vannak ruházva, késedelem nélkül vissza fogják fizetni. Az esetleg újból ki nem vitt minták vagy modellek utáni vámok levonásba hozatnak. A Szerződő Államok közhírré fogják tenni azoknak a hivataloknak a jegyzékét, amelyek ezzel a hatáskörrel fel vannak ruházva.
Abban az esetben, ha igazolvány felmutatása követeltetik, ezt az igazolványt a jelen cikkhez csatolt mintának megfelelően annak a szervnek kell kiállítania, amelyet erre a célra az az állam jelöl ki, amelynek területén a gyáros vagy kereskedő üzleti székhellyel bír. A kölcsönösség feltételezése mellett az igazolványok a konzuli vagy bármilyen láttamozástól mentesek, kivéve, ha valamelyik állam igazolja, hogy különös vagy rendkívüli körülmények ennek követelésére késztetik. Ebben az esetben a láttamozás költségeit lehetőleg alacsonyan kell megállapítani és olyan mérvben, amely a kiállítás költségét nem haladja meg.
A Szerződő Államok egymással közvetlenül és a Nemzetek Szövetsége titkárságával is közölni fogják azoknak a hatóságoknak jegyzékét, amelyek az igazolványoknak kiállítására illetékesek.
Mindaddig, amíg fenti rendszer életbe nem lép, az államok által jelenleg is engedélyezett könnyítések nem fognak korlátoztatni.
A jelen cikk határozmányai az igazolványra vonatkozók kivételével alkalmazást nyernek a vámköteles és behozatali tilalom alatt nem álló mintákra és modellekre akkor is, ha azokat olyan gyárosok, kereskedők vagy kereskedelmi utazók hozzák be, akik a Szerződő Államok valamelyikében vannak megtelepedve, még abban az esetben is, ha ezek a gyárosok, kereskedők vagy kereskedelmi utazók az említett mintákat vagy modelleket nem is kísérik.
(MINTA.)
Az állam megnevezése.
(A kiállító hatóság.)
Kereskedelmi utazó számára való igazolvány
Érvényes a kiállítástól számított 12 hónapra.
.............................................................
Az igazolvány birtokosának neve: .........................................................................................
Az igazolvány száma: ............................................
A jelen igazolvány igazolja, hogy annak birtokosa ...........................................................
...................................................... úr, aki ............................................................................... n
született ............................................................. n, ..................................... (hely megjelölése)
................................................................................................................................................. n
................................................................................................................................. cég főnőke
....................................................................................................................................................
(vagy) kereskedelmi utazó a ......................................................................................................
(hely megjelölése) .................................................................................................................. n
....................................................................................................................................................
...................................................................................................................... cég alatt működő*
....................................................................................................................................................
...................................................................................................................... ház szolgálatában.
A jelen igazolvány birtokosa az alul megjelölt országokban megrendeléseket gyüjteni és bevásárlásokat végezni szándékozik a fent megjelölt cég (cégek) számára. Igazoljuk, hogy az említett cég (cégek) jogosult (jogosultak) iparát és kereskedelmét (iparukat és kereskedelmüket) ............................................................... ban gyakorolni és hogy az ebből kifolyólag járó törvényes közszolgáltatásokat fizeti (fizetik).
.................................................. 19 ........................................................... n.
| A cég főnőkének aláírása: | |||
| Az igazolvány birtokosának személyleírása: | ................................................. | ||
| Kora: ......................................................................... | |||
| Alakja: ...................................................................... | |||
| Haja: ......................................................................... | Az igazolvány birtokosának | ||
| Különös ismertetőjelei: ............................................. | fényképe. | ||
| Az igazolvány birtokosának aláírása: | |||
| ................................................................................... |
* A gyár vagy kereskedés megjelölése.
NB. Ha kereskedelmi vagy ipari vállalat főnökéről van szó, csak az 1. bekezdést kell kitölteni.
11. Cikk. A Szerződő Államok a lehetőség szerint korlátozni fogják azoknak az eseteknek számát, amelyekben származási bizonyítványt követelnek.
Ennek az elvnek megfelelően és fenntartva a vámhatóságoknak teljes jogát arra, hogy az áruk eredetét vizsgálat tárgyává tegyék s ezzel együtt azt a jogát is, hogy tekintet nélkül abizonyítványok felmutatására minden egyéb igazolást követelhessenek, amit e célból szükségesnek látnak, a Szerződő Államok hozzájárulnak ahhoz, hogy a következő rendelkezések vétessenek figyelembe:
1. A Szerződő Államok igyekezni fognak a származási bizonyítványok kiállítására és elismerésére vonatkozó eljárást és alakiságokat a lehetőleg legegyszerűbbé és legméltányosabbá tenni és köztudomásra fogják hozni azokat az eseteket, amelyekben ilyen igazolványokat követelnek és azokat a feltételeket, amelyek alatt ezeket kiállítják.
2. A származási bizonyítványokat nemcsak a Szerződő Államok állami hatóságai, hanem minden olyan más szerv is kiállíthatja, amely a szükséges szakismerettel rendelkezik és kellő biztosítékot nyujt és amelyet minden egyes érdekelt állam előzetesen elismer. A Szerződő Államok mielőbb közölni fogják a Nemzetek Szövetsége főtitkárságával azoknak a szerveknek a jegyzékét, amelyeket a származási bizonyítványok kiállítására feljogosítanak. Minden állam fenntartja magának a jogot, hogy bármely így megnevezett szervtől a felhatalmazást megvonja, ha megállapítja, hogy ez a szerv az említett bizonyítványok kiállításánál nem járt el helyesen.
3. Abban az esetben, ha valamely áru nem közvetlenül a származási országból kerül behozatalra, hanem egy harmadik szerződő országon keresztül érkezik be, a vámhatóságok az említett harmadik állam feljogosított szerveinek származási bizonyítványait el fogják ismerni azzal a fenntartással, hogy az ilyen bizonyítványoknak szabályszerűségét ugyanúgy vizsgálat tárgyává tehetik, mintha azt a származási ország állította volna ki.
4. A vámhatóságok származási bizonyítvány felmutatását nem fogják követelni:
a) ha az érdekelt lemond azokról a kedvezményekről, amelyeknek alkalmazása ilyen bizonyítvány felmutatásától van függővé téve;
b) ha az áruk eredete ezek természeténél fogva kétségtelen módon meg van állapítva és az érdekelt államok között erre vonatkozólag előzetes megállapodás áll fenn;
c) ha az árut olyan bizonyítvány kíséri, amely igazolja, hogy ennek az árunak igénye van arra, hogy mint egy meghatározott vidékről származó áru jelöltessék meg, feltéve, hogy ezt az okmányt erre feljogosított és a behozatali állam által elismert szerv állította ki.
5. Amennyiben az illető államokban nincsen törvényes akadálya és a viszonosság megállapítása esetén:
a) a behozatali küldemények, amelyeknek nyilván nincsen kereskedelmi jellegük vagy amelyek ezen jelleg dacára csak csekély értékkel bírnak, lehetőleg felmentendők a származás igazolásának kötelezettsége alól, hacsak visszaélés gyanuja nem forog fenn;
b) lehetőleg elfogadandók az olyan árukra vonatkozólag kiállított származási bizonyítványok is, amely áruknak kivitele nem történt meg azonnal, feltéve, hogy ezeknek az áruknak az elküldése egy vagy két hónapon belül megtörtént a szerint, hogy a küldő állam és a rendeltetési ország szomszédosak-e, avagy sem; ezek a határidők meghosszabbíthatók, ha az elküldésben beállott késedelem kellőképpen indokoltatik.
6. Ha a behozó hitelt érdemlő indokból nincs abban a helyzetben, hogy a származási bizonyítványt az áru behozatala alkalmával felmutassa, ezen okmány felmutatására megfelelő határidő engedélyezhető olyan feltételek mellett, amelyeket a vámhatóságok az esetleg fizetendő vámok biztosítására szükségesnek találnak. Ha a fél a bizonyítványt utólag bemutatja, a befizetett vagy letétbehelyezett összeget részére mielőbb vissza kell fizetni.
Ezen határozmány alkalmazásánál a kontingenseknek esetleges kimerülését figyelembe kell venni.
7. A bizonyítványokat akár a behozatali, akár pedig a kiviteli állam nyelvén lehet kiállítani, fenntartva a behozatali állam vámhivatalának azt a jogát, hogy kétely esetén az okmány tartalmáról fordítást kívánjon.
8. A származási bizonyítványok elvileg mentesek a konzuli láttamozás kötelezettsége alól, különösen, ha azokat vámhatóságok állították ki. Ha kivételes esetben konzuli láttamozás mégis követeltetnék, az érdekelteknek módjukban áll, hogy a származási bizonyítványokat saját kerületbeli vagy pedig valamely szomszédos kerületbeli konzullal láttamoztassák. A láttamozási díjak lehetőleg alacsonyak lesznek és a kiállítási költségeket nem fogják meghaladni, különösen, ha csekély értékű küldeményekről van szó.
9. A jelen cikkely rendelkezései minden, származási bizonyítványként szereplő okmányra alkalmazást nyernek.
12. Cikk. Úgynevezett konzuli számlák csak akkor fognak követeltetni, ha ezek előmutatása szükséges akár abból a szempontból, hogy a behozott áruk eredete megállapíttassék, amennyiben a származás az áru beengedésére vonatkozó feltételeket befolyásolja, akár abból a szempontból, hogy ezeknek értéke értékvámok esetében megállapíttassék, amiknek alkalmazásához a kereskedelmi számla nem lenne elegendő.
A konzuli számlák alapja megfelelően egyszerűsíttetni fog oly célból, hogy minden nehézség elkerültessék és hogy ezeknek az okmányoknak kiállítása az érdekelt kereskedelem részére megkönnyíttessék.
A konzuli számlák láttamozásának költségei állandó összegű díjban fognak megállapíttatni, amelynek lehetőleg alacsonynak kell lennie. Ugyanarról a számláról háromnál több példány nem fog kívántatni.
13. Cikk. Abban az esetben, ha a behozatali áruk valamelyikére alkalmazást nyerő rendszer oly különös feltételek teljesítésétől függ, amely feltételek az áru összetételére, tisztasági fokára, minőségére, egészségügyi szempontból való állapotára, előállításának vidékére vagy más hasonló körülményre vonatkoznak, a Szerződő Államok igyekezni fognak oly értelmű megállapodásokat létesíteni, hogy azokat a bizonyítványokat, esetleg pecséteket és jeleket, amelyek a kiviteli országban állíttattak ki, illetve alkalmaztattak a feltételek megtartásának biztosítására, el fogják ismerni a nélkül, hogy az árukat a behozatali országban újabb vegyelemzésnek vagy vizsgálatnak vetnék alá. Ennek feltétele természetesen, hogy az illető állam elővigyázati rendszabályokat alkalmaz arra az esetre, ha gyanu forog fenn abban a tekintetben, hogy a megkívánt feltételek nem teljesíttettek. A behozatali államnak minden biztosítékot meg kell kapnia úgy a kiállító hatóságok bizonyítványait, mint a kiviteli államban megkívánt vizsgálatoknak módját és jellegét illetőleg. A behozatali állam vámigazgatásának joga van továbbá arra, hogy az árut bármikor ellenőrző vegyelemzésnek vesse alá, ha erre különös okai vannak.
Ilyen egyezmények általánosításának megkönnyítése végett célszerű lenne azokba a következő rendelkezéseket felvenni:
a) megjelölendők azok a módszerek, amelyeket a vegyelemzés vagy vizsgálat keresztülvitelével megbízott kísérleti állomások egyformán alkalmazni kötelesek; ezeket a módszereket az illető egyezményhez csatlakozott államok egyikének vagy többjének kívánságára időről-időre felülvizsgálat alá lehet venni;
b) megjelölendő azoknak a vizsgálatoknak neme és jellege, amelyeket az illető egyezményhez csatlakozott államok mindegyikében kell alkalmazni s e mellett gondoskodni kell arról is, hogy az egyes termékekre vonatkozólag előírt tisztasági fok ne állapíttassék meg olyan módon, hogy az az áru behozatalára néze tilalomképpen hasson.
14. Cikk. A Szerződő Államok vizsgálat tárgyává fogják tenni azokat a módszereket, amelyek legalkalmasabbak arra, hogy az áruk gyors elvámolására, az utasok poggyászának vizsgálatára, az áruk raktárolásának rendszerére, a raktárdíjakra és egyéb, a jelen cikk mellékletében tárgyalt kérdésekre vonatkozó alakiságok akár önállóan hozandó, akár pedig kötendő megállapodás útján létrejövő rendelkezésekkel egyszerűsíttessenek, egységesíttessenek és méltányosabbakká tétessenek.
Ebből a célból a Szerződő Államok a mellékletben foglalt ajánlásokat jóindulatú megfontolás tárgyává fogják tenni.
1. A határszéli vámhivataloknál netalán előálló árutorlódás elkerülése céljából kívánatos, hogy megkönnyíttessék az ország belsejében működő vámhivataloknál és raktárházaknál történő elvámolás, ha ezt az ország közigazgatási rendelkezése, a szállítási lehetőségek és az áruk természete megengedi.
2. Kívánatos, hogy visszaélés gyanujának esetét kivéve és fenntartva az államoknak törvényhozásuk által biztosított jogait, az államok elismerjék azokat az ólomzárakat és pecséteket, amelyeket valamely állam az átvitelben kezelt vagy valamely raktárházba irányított árukra alkalmaz. Az illető államnak joga van arra, hogy ezeket az ólomzárakat vagy pecséteket újabb vámjelek alkalmazásával kiegészíthesse.
3. Kívánatos, hogy amennyire csak lehetséges és fenntartva a különleges szolgáltatások beszedésére való jogot, az államok:
a) megkönnyítsék a romlékony élelmiszereknek elvámolását a rendes hivatali órákon kívüli időben és ünnepnapokon is;
b) megengedjék a törvényesség keretében hajóknak és vízjárműveknek a rendes vámhivatali munkanapokon és órákon kívüli be- és kirakását.
4. Kívánatos, hogy a címzett, - nem érintve a vasúti áruforgalom tárgyában 1890. évi október hó 14-én kötött és az 1906. évi szeptember hó 19-iki berni egyezmény által módosított Berni Egyezmény 10. Cikkének rendelkezéseit, - mindig jogosítva legyen arra, hogy a vámárut ő maga vallja be vagy pedig a bevallást általa kijelölt más személy útján eszközöltesse.
5. Kívánatos, hogy ott, ahol ez a rendszer alkalmazható, az árubevallásra olyan hivatalos ürlap szolgáljon, amely együttesen tartalmazza az ügyfél által kiállítandó vámbevallást, a vámhivatali vizsgálat igazolását és ha ezt az illető állam szükségesnek látja, a behozatali vám lefizetésének nyugtázását.
6. Kívánatos, hogy az államok lehetőséghez képest tartózkodjanak attól, hogy vámeljárásban elkövetett vagy a vámszabályokba ütköző kisebb szabálytalanságok miatt súlyos büntetéseket szabjanak ki. Különösen, ha olyan esetekben, amikor valamely áru elvámolásánál bizonyos okmányokat kell felmutatni, olyan természetű mulasztás vagy tévedés történt, amely nyilvánvalóan nem származik csalárd szándékból és könnyen helyrehozható, az esetleges büntetést a legcsekélyebb mértékre kell leszállítani, úgy, hogy az minél kevésbbé legyen terhes és csak elvi büntetés vagyis egyszerű megintés jellegével bírjon.
7. Célszerű lenne megfontolás tárgyává tenni annak lehetőségét, hogy a vámok fizetésére vagy biztosítására postai vagy bankcsekklapok alkalmaztassanak, valamely állandó biztosíték letételének előzetes igazolása mellett.
8. Kívánatos, hogy a vámhatóságok, amennyire csak lehetséges, feljogosíttassanak arra, hogy abban az esetben, ha az áruk azonossága kielégítő módon beigazoltatik, az áru visszkivitelénél a behozatal alkalmával fizetett vámokat visszatéríthessék, feltéve, hogy az áruk az országban állandó vámhivatali felügyelet alatt voltak. Hasonlóképpen kívánatos, hogy ezeknek az áruknak visszkivitele alkalmával kiviteli vám ne szedessék.
9. Ajánlatos megfelelő rendszabályokat alkalmazni abból a célból, hogy a kereskedelmi katalógusok és egyéb a hirdetés céljaira szolgáló hasonló nyomtatványok elvámolása minden késedelem nélkül történjék, ha azokat a posta szállítja, vagy pedig, ha azok azzal az áruval együtt vannak csomagolva, amelyre vonatkoznak.
10. Kívánatos, hogy amennyiben egyes vámalakiságok szempontjából szükséges okmányoknak konzuli vagy más hatósági láttamozással kell ellátva lenniök, a láttamozásra hivatott hivatal a lehetőséghez képest azokat a hivatalos órákat tartsa be, amelyek annak a helynek a kereskedő köreiben, ahol székhelye van, szokásosak; kívánatos továbbá, hogy a túlóradíjazások, amennyiben ilyen díjazások szedetnek, lehetőleg mérsékelt összegben állapíttassanak meg.
11. Kívánatos, hogy a kézi poggyász megvizsgálása magukon a csupán átmenő kocsikból álló vonatokon - akár menetközben, akár a vonatoknak a határállomáson vesztegelése alatt - lehetőleg általánosíttassék.
12. Kívánatos, hogy a fenti 11. pont alatt ajánlott szabály az utasok poggyászának megvizsgálására vonatkozólag a lehetőséghez képest a tengeri és folyamutazásokra is kiterjesztessék. A vámhivatali vizsgálatnak a lehetőséghez képest a hajó fedélzetén akár menetközben kell történnie, - ha az áthajózás nem tart sokáig, - akár pedig a megérkezéskor a kikötőben.
13. Kívánatos, hogy a vámhivatali helyiségekben és lehetőleg a vasúti kocsikban és a hajókon is kifüggesztessenek azok a vámok és egyéb illetékek, amelyek az utasok által rendszerint magukkal hozott fontosabb tárgyakat terhelik, úgyszintén kívánatos, hogy kifüggesztessék azoknak az áruknak felsorolása, amelyeknek forgalma korlátozás alá esik.
14. Kívánatos, hogy azok az államok, amelyekben ilyen intézmények még nincsenek, ú. n. „fiktív” vagy magán vámraktárakat létesítsenek vagy létesíttessenek; ezek az intézmények különösen az olyan áruk elhelyezésének céljára szolgálhatnának, amely áruk természetüknél fogva különös gondozást igényelnek.
15. Kívánatos, hogy a raktárházakban a raktárdíjak méltányos alapon és olykép állapíttassanak meg, hogy azok rendszerint ne haladják meg az áru raktározásával kapcsolatos általános költségeket és a befektetett tőke kamatozását.
16. Kívánatos, hogy mindenki, akinek a vámraktárban árui vannak, jogosítva legyen arra, hogy sérült áruit a raktárból kivegye: ezeket az árukat vagy vámhivatali felügyelett alatt meg kell semmisíteni, vagy pedig a feladónak visszaküldeni, a nélkül, hogy vámfizetési kötelezettség alá vonatnának.
17. Kívánatos, hogy behozatali vámot ne kelljen fizetni olyan áruk után, amelyek, jóllehet a hajó-nyilatkozatban meg vannak nevezve, azonban az országba tényleg nem hozattak be. Ennek feltétele, hogy ezt a tényt akár a szállító, akár pedig a hajókapitány a vámhatóság által megállapított határidőn belül megfelelően beigazolja.
18. Kívánatos, hogy a nemzetközi pályaudvarok berendezése fejlesztessék és hogy az állami szolgálatnak ott működő különböző ágai között a tényleges összműködés biztosíttassék.
Figyelembe veendő volna továbbá, hogy a lehetőséghez képest két szomszédos állam tekintetbejövő hivatalainak hatásköre és hivatalos órái a határon innen és túl tényleges összhangba hozassanak, akár a közutakról, víziutakról, akár vasutakról legyen is szó. Lehetőleg általánossá kell tenni a szomszédos államok vámhivatalainak ugyanazon a helyen, és ha keresztül vihető, ugyanabban az épületben való felállítását.
A jelen E) fejezet ajánlásainak megvalósíthatása érdekében kívánatos, hogy az összes érdekelt igazgatások és szervek képviselőinek részvételével menzetközi értekezlet hivassék össze.
15. Cikk. A Szerződő Államok kötelezik magukat, hogy a feladók által nyujtandó kielégítő biztosíték mellett és fenntartva a csalás vagy meg nem engedett behozatal esetében alkalmazandó törvényes büntetést, azt az utipoggyászt, amelyet külföldről az erre feljogosított az illető állam saját területén fekvő belső vámhivatalhoz ad fel, a határszéli vizsgálat mellőzésével közvetlenül és hivatalból fogják tovább utalni. Az államok közhírré fogják tenni a feljogosított vámhivataloknak jegyzékét. Egyetértés áll fenn aziránt, hogy az utasnak módjában áll poggyászát az első belépti hivatalnál bevallani.
16. Cikk. A Szerződő Államok, fenntartva teljes jogaikat az áruk időleges behozatalának és kivitelének saját törvényhozásuk által történő szabályozása tekintetében, a lehetőséghez képest az ezen cikkhez tartozó mellékletben lefektetett elvekhez fognak alkalmazkodni és pedig annak a szabályozásnak tekintetében, amelynek a további megmunkálás céljából behozott vagy kivitt áruk, a nyilvános kiállítások céljaira rendelt tárgyak - tekintet nélkül arra, hogy ezek ipari, kereskedelmi, művészi vagy tudományos célt szolgálnak-e - a kísérletekre vagy előadásokra szolgáló készülékek és tárgyak, az utasokat vagy átköltözködési ingóságokat szállító eszközök, a minták, burkolatok, a visszaszállítás fenntartásával kivitt áruk és egyéb hasonlók alá vannak vetve.
1. Kívánatos, hogy - amennyire a körülmények megengedik, - az időleges behozatalra és kivitelre vonatkozó törvényeknek és rendelkezéseknek határozmányai egyszerűsíttessenek és hogy ezek az Egyezmény 4. és 5. Cikkében szabályozott módon nyilvánosságra hozassanak.
2. Kívánatos, hogy az eljárási szabályok a lehetőséghez képest általánosságban állapíttassanak meg, hogy minden érdekelt személy, avagy cég arról tudomást szerezhessen és azokkal élhessen.
3. Kívánatos, hogy az áruk azonosítására szolgáló eljárások lehető egyszerűek legyenek s ebből a célból a következők ajánltatnak:
a) Vétessenek figyelembe azok a biztosítékok, amelyek abból származnak, hogy az árukon más államok vámhatóságai már bizonyos jelzéseket alkalmaztak;
b) engedtessék meg az azonosítás áruminta (modell), mintalevél vagy rajzok útján, vagy pedig teljes és részleges körülírások útján, különösen abban az esetben, ha jelek alkalmazása nem lehetséges vagy pedig hátrányokkal járna.
4. Kívánatos, hogy úgy az árubevallásra, mint pedig a vizsgálatra vonatkozó alakiságoknak necsak a határszéli vámhivataloknál, hanem az erre megfelelő felhatalmazással bíró belterületi hivataloknál is eleget lehessen tenni.
5. Kívánatos, hogy a munkálatok elvégzésére megfelelő határidők engedélyeztessenek, amelyeken belül az időleges behozatalnak és kivitelnek meg kell történnie, hogy a munkálatok befejezését esetleg akadályozó, előre nem látható körülmények figyelembe vétessenek és hogy a határidő szükség esetén meghosszabbíttassék.
6. Kívánatos, hogy a biztosítékok úgy szavatossági nyilatkozatok alakjában, mint készpénzben elfogadtassanak.
7. Kívánatos, hogy a biztosítékok azonnal visszafizettessenek vagy felszabadíttassanak, mihelyt az összes elvállalt kötelezettségek teljesítve lettek.
17. Cikk. Jelen egyezmény nem érinti azokat az általános vagy különös rendszabályokat, amelyeket valamely résztvevő állam kivételképpen kénytelen lenne alkalmazni olyan komoly események idejében, amelyek az államnak biztonságát, avagy létérdekeit érintik. Mindazonáltal egyetértés áll fenn aziránt, hogy a kereskedelem méltányos kezelésének elvét mindenkor, amennyire csak lehetséges, figyelembe kell venni. Az Egyezmény nem vág elébe azoknak a rendszabályoknak sem, amelyeket valamely szerződő fél az emberek, állatok vagy növények egészségének védelmére esetleg alkalmazni fog.
18. Cikk. A jelen Egyezmény egyik államra sem hárít olyan kötelezettséget, amely az illető államnak, mint a Nemzetek Szövetsége tagjának ebből a minőségéből folyó jogaival vagy kötelezettségeivel ellentétben állana.
19. Cikk. Azok a kötelezettségek, amelyeket a résztvevő államok a vámalakiságokat vagy vámszabályokat illetőleg az 1923. november 3-ika előtt kötött szerződésekben, egyezményekben vagy megállapodásokban elvállaltak, a jelen Egyezmény életbelépésével nem helyeztetnek hatályon kívül.
Erre a körülményre való tekintettel, kötelezik magukat a résztvevő államok, hogy mihelyt a körülmények lehetővé teszik, de mindenesetre az említett egyezményeknek lejártakor, az ugyancsak említett, hatályukban a fentiek szerint továbbra is fenntartott kötelezettségeket, amennyiben ezek a jelen Egyezmény rendelkezéseivel ellentétben állanak, meg fogják változtatni olyképpen, hogy ezek az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban álljanak; megállapodás áll fenn abban a tekintetben, hogy ez a kötelezettség nem vonatkozik azoknak a szerződéseknek rendelkezéseire, amelyek az 1914-1918. évi háborút befejezték és amelyek a jelen Egyezmény által semmiképpen sem érinthetők.
20. Cikk. A Nemzetek Szövetsége Egyességokmánya 23. e) cikkének megfelelően minden résztvevő állam, amely a jelen Egyezmény bármely határozmányának egész területén, avagy ennek bizonyos részén való alkalmazása ellen indokoltan hivatkozhatik nehéz gazdasági helyzetére, amely az 1914-1918. évi háború folyamán területén elkövetett pusztításokból származik, ideiglenesen felmentettnek tekintetik azon kötelezettségek alól, amelyek az illető határozmány alkalmazásából következnek, mindazonáltal megállapodás áll fenn arra nézve, hogy a kereskedelem méltányos kezelésének alapelve, amelyre vonatkozólag a résztvevő államok kötelezettséget vállalnak, a lehetőséghez képest figyelembe fog vétetni.
21. Cikk. Egyetértés áll fenn abban a tekintetben, hogy a jelen Egyezmény nem magyarázható olyképpen, mintha ez valamiképpen azokat a jogokat és kötelezettségeket szabályozná, amelyek ugyanazon szuverén államnak a részeit képező vagy védnöksége alatt álló területrészek között fennállanak, tekintet nélkül arra, hogy ezek önmagukban is mint szerződő állam szerepelnek-e vagy sem.
22. Cikk. Ha egy vagy több résztvevő állam között a jelen Egyezmény határozmányainak magyarázata vagy alkalmazása tekintetében véleményeltérés támad és ez a véleményeltérés sem közvetlenül az érdekelt felek között, sem pedig más barátságos úton el nem intézhető, a vitatkozó felek a választottbírósági vagy bírói eljárás igénybevétele előtt vitás ügyüket barátságos elintézés céljából egy, a Nemzetek Tanácsa által erre a célra meghatározandó szakszerv elé terjeszthetik. Ez a szerv mindkét vitatkozó fél meghallgatása után és szükség esetén közöttük megtartandó tárgyalás után tanácsadó szakvéleményt fog adni.
A nevezett szerv által adott ez a tanácsadó szakvélemény a vitatkozó feleket nem fogja kötni, kivéve azt az esetet, ha ezt mind a ketten elfogadják és a feleknek fennmarad a joguk arra, hogy akár a fentemlített eljárás igénybevétele után, akár pedig e helyett bármilyen más döntőbírósági vagy bírói eljárást vegyenek igénybe választásuk szerint, ideértve az Állandó Nemzetközi Bíróság előtti eljárást mindazokban a kérdésekben, amelyekre vonatkozólag ez alapszabályai értelmében illetékes.
Ha valamely, a jelen cikk első bekezdésében említett természetű nézeteltérés a jelen Egyezmény 4. Cikk második vagy harmadik bekezdése vagy 7. Cikke mikénti magyarázata vagy alkalmazása tekintetében áll elő, a vitatkozó feleknek, egyikük kívánságára, a vitás esetet az Állandó Nemzetközi Törvényszék döntése alá kell bocsátaniok, tekintet nélkül arra, hogy a jelen cikk első bekezdésében szabályozott eljárást előzetesen igénybevették-e vagy sem.
A fentnevezett szerv előtti eljárás megindítása vagy az általa adott szakvélemény semmi esetre sem fogja annak a rendszabálynak az elhalasztását maga után vonni, amely a vitának tárgyát képezi; ugyanez vonatkozik az Állandó Nemzetközi Bíróság előtti eljárás esetére is, kivéve, ha ez alapszabályai 41. Cikkének megfelelően másként dönt.
23. Cikk. A jelen Egyezmény, amelynek francia és angol szövege egyformán érvényes, mai kelettel lesz ellátva és 1924. október 31-éig aláírásra nyitva lesz mindazon államok részére, amelyek a genfi értekezleten képviselve voltak, a Nemzetek Szövetségének összes tagjai részére és végül mindazon államok részére, amelyeknek a Nemzetek Szövetségének Tanácsa a jelen Egyezmény egy példányát ebből a célból megküldte.
24. Cikk. A jelen Egyezmény jóvá fog hagyatni. A megerősítő okmányok a Nemzetek Szövetsége Főtitkárának fognak megküldetni, aki az átvételt a Nemzetek Szövetsége ama tagjainak, akik az Egyezménynek aláírói, valamint a többi aláíró államoknak tudomására fogja hozni.
25. Cikk. 1924. október 31-től kezdve minden állam, amely a 23. Cikkben említett értekezleten képviselve volt és az Egyezményt nem írta alá, a Nemzetek Szövetségének minden tagja és minden állam, amelynek a Nemzetek Szövetségének Tanácsa egy példányt ebből a célból megküldött, az Egyezményhez csatlakozhatik.
Ez a csatlakozás okmány útján fog történni, amely okmány a titkárság irattárában való elhelyezés végett a Nemzetek Szövetsége Főtitkárának fog megküldetni. A Főtitkár ezt az elhelyezést a Nemzetek Szövetsége ama tagjaival, akik az Egyezményt aláírták, valamint a többi aláíró állammal azonnal közölni fogja.
26. Cikk. A jelen Egyezmény csak akkor fog életbelépni, ha azt öt hatalom jóváhagyta. Az életbelépésnek napja a 90. nap attól a naptól számítva, amelyen a Nemzetek Szövetségének Főtitkárja az ötödik jóváhagyást megkapta. Továbbiakban a jelen Egyezmény az egyes felekre nézve 90 nappal a jóváhagyás vagy a csatlakozásra vonatkozó közlés kézhezvétele után fog érvénybe lépni.
A Nemzetek Szövetsége Egyességokmányának 18. Cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően a Főtitkár a jelen Egyezményt életbelépésének napján fogja beiktatni.
27. Cikk. A Nemzetek Szövetségének Főtitkára külön kimutatást fog vezetni, amelyből kitűnik, hogy jelen Egyezményt mely résztvevők írták alá vagy erősítették meg, járultak hozzá, avagy mondották fel azt. Ez a kimutatás a Szövetség tagainak mindenkor rendelkezésére fog állani és amennyiszer csak lehetséges, a Tanács utasításainak megfelelően közzé fog tétetni.
28. Cikk. A jelen Egyezmény a Nemzetek Szövetsége Főtitkárához intézendő írásbeli közlés útján mondható fel. Ez a felmondás ennek a Főtitkár által történt átvételétől számított egy év mulva válik hatályossá és csak a Nemzetek Szövetségének felmondó tagjára vagy a felmondó államra nézve bír érvénnyel.
A Nemzetek Szövetségének Főtitkára minden felmondásról értesíteni fogja a Nemzetek Szövetségének mindazokat a tagjait, amelyek az Egyezményt aláírták vagy ahhoz csatlakoztak és értesíti a többi aláíró vagy csatlakozó államot is.
29. Cikk. Minden állam, amely a jelen Egyezményt aláírta vagy ahhoz csatlakozott, akár az aláírás, akár pedig a megerősítés vagy csatlakozása alkalmával kinyilváníthatja, hogy a jelen Egyezménynek általa történt elfogadása nem kötelezi a védelme alatt álló területeknek, gyarmatainak, tengerentúli birtokainak vagy szuverénitása, illetőleg felségjoga alatt álló területeknek egészét vagy bizonyos részeit és a 25. Cikknek megfelelően minden egyes védelme alatti terület, gyarmat, tengerentúli birtok vagy terület tekintetében, amely területek a fenti kinyilvánítás értelmében kivétettek a csatlakozás alól, későbbi időpontban külön-külön is csatlakozhatik.
A felmondás hasonlóképpen elkülönítve történhetik minden, az illető állam védnöksége alatt álló területre, gyarmatra, tengerentúli birtokra vagy területrészre; a 28. Cikk rendelkezései erre a felmondásra is alkalmazást nyernek.
30. Cikk. A Nemzetek Szövetsége felkéretik arra, hogy tegye megfontolás tárgyává, nem lenne-e célszerű a jelen Egyezmény módosítása céljából újabb értekezletnek egybehívása, ha a résztvevő államoknak egyharmada ezt kívánja.
Ennek hiteléül a fentnevezett meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláírták.
Kelt Genfben, 1923. november 3-án, egyetlen példányban, amely a Nemzetek Szövetsége Főtitkárságának levéltárában helyeztetik el; hiteles másolata az Értekezleten képviselt összes államoknak meg fog küldetni.
(Következnek az aláírások.)
Újzéland: Ezennel kinyilvánítom, hogy aláírásom Nyugat-Samoa mandatarius területére is vonatkozik.
Németalföld: Hivatkozással az Egyezmény 29. Cikkére kijelentem, hogy bár a Németalföldi kormány az Egyezményt csak a királyság európai területeire vonatkozólag fogadja el, nem tagadja meg véglegesen a csatlakozását a tengerentúli területeire nézve, de ezen csatlakozás tekintetében különbséget tesz és ezen csatlakozását későbbi időpontra tartja fenn a tengerentúli birtokoknak akár összeségére, akár pedig egyikére vagy másikára.
Németalföld, a Tengerentúli birtokok: Holland-Indiák, Surinam és Curacao részéről.
Románia: A Román Királyi Kormány nevében a más kormányok által hasonlóképpen tett s a Jegyzőkönyv 6. Cikkében foglalt nyilatkozatnak megfelelően kijelentem, hogy a királyi kormánynak az az álláspontja, hogy az Egyezmény 22. Cikke csak a Magas Szerződő Feleket jogosítja fel arra, hogy a szóbanforgó cikkben szabályozott eljárást alkalmazzák - általános jelentőségű kérdésekben, - az egyes magánfelek azonban csak a saját nemzeti bíróságaikhoz fordulhatnak a királyság hatóságaival felmerült vitás ügyeikben.
A vámügyi természetű alakiságok egyszerűsítése céljából a mai napon kötött Egyezmény aláírása alkalmával a megfelelő meghatalmazással ellátott alulirottak a következőkben állapodtak meg:
1. Egyetértés áll fenn abban a tekintetben, hogy azok a kötelezettségek, amelyek a fentebb említett Egyezményből a résztvevő államokra háramlanak, semmiképpen sem érintik azokat a kötelezettségeket, amelyeket ezek az államok az olyan nemzetközi szerződésekből vagy megállapodásokból kifolyólag vállaltak el vagy fognak a jövőben elvállalni, amelyek az emberek, állatok vagy növények egészségének védelmét (amilyen különösen a Nemzetközi Ópium-egyezmény), a közerkölcsiség védelmét vagy a nemzetközi biztonság védelmét célozzák.
2. Ami a 3. Cikk alkalmazását illeti, a Kanada által elvállalt kötelezettség csak a szövetségi kormányt köti, anélkül, hogy a tartományi kormányokat kötelezné, amelyeket ugyanis a kanadai alkotmány feljogosít arra, hogy területükön bizonyos termékeknek behozatalát megtiltsák vagy korlátozzák.
3. Ami a 4. és 5. Cikknek alkalmazását illeti, Braziliának és Kanadának hozzájárulása ezekre az államokra nézve a szövetségi kormánynak felelősségét a kivitel tekintetében csak annyiban állapítja meg, amennyiben ez maga bocsátja ki az említett cikkekben a tarifákra vagy vámszabályokra vonatkozólag foglalt rendelkezéseket, a nélkül, hogy elvállalhatná a felelősséget azokat a hasonló rendszabályokat illetőleg, amelyeket az egyes államok vagy tartományok az országos alkotmányban biztosított jogaiknak megfelelően elrendelnek.
4. Ami a 4. Cikknek és az 5. Cikk második bekezdésének alkalmazását illeti, a Németország által elvállalt kötelezettség nem állapítja meg a közzététel kötelezettségét bizonyos csekély összegű illetékek tekintetében, amelyeket beszed vagy bizonyos különös alakiságok tekintetében, amelyeket alkalmaz, amelyeket azonban nem maga Németország, hanem valamely szövetségi állam vagy valamely helyi hatóság rendel el.
5. A 11. Cikk alkalmazását illetőleg a résztvevő államok elismerik, hogy az általuk felállított szabályok a biztosítékoknak csak legcsekélyebb mértékét jelentik, amely minden résztvevő államtól követelhető; ez azonban nem zárja ki azt, hogy ezek a szabályok kiterjesztessenek és kiépíttessenek kétoldalú vagy más szerződésekben, amelyeket a nevezett államok egymásközt önként kötnek.
6. Spanyolország, Finnország, Lengyelország és Portugália kormányai, tekintettel különös helyzetükre, kijelentették, hogy fenntartják maguknak a jogot, hogy a jóváhagyás alkalmával a 10. Cikket ez alól kivegyék és hogy nem vállalnak kötelezettséget arra, hogy ezt a cikket a mai naptól számított 5 éven belül alkalmazni fogják.
Hasonló nyilatkozatot tettek Spanyolország, Görögország és Portugália kormányai az Egyezmény 11. Cikkének 8. pontjára, Spanyolország és Portugália kormányai pedig ugyanezen cikk 3. pontjára nézve. A lengyel kormány hasonló nyiltkozatot tett ennek az egész cikknek alkalmazására nézve, kivéve az 1., 2., 4., 5., 7. és 9. pontokat, amelyek rendelkezéseinek figyelembevételét attól az időponttól kezdve vállalja el, amikor az Egyezmény Lengyelországra nézve életbelép.
A többi résztvevő államok kijelentik, hogy a fennebbi fenntartásokat elfogadják és hogy az ezek által érintett kérdésekben azokkal az államokkal szemben, amelyeknek érdekében ezek a fenntartások érvényesek, csak akkor lesznek kötve, ha az így függőben hagyott rendelkezéseknek alkalmazása a nevezett államokra nézve végérvényessé vált.
Azok a kivételek, amelyeket más államok megerősítésük vagy csatlakozásuk alkalmával a 10., 11. vagy ezen cikkek egyes rendelkezései tekintetében tenni fognak, az első bekezdésben említett időre és a harmadik bekezdésben említett feltételek alatt meg fognak engedtetni, ha a Nemzetek Szövetségének Tanácsa az Egyezmény 22. Cikkében előrelátott szakszerv meghallgatása után így határoz.
A jelen Jegyzőkönyv ugyanazzal a hatállyal bír, ugyanaz az érvényessége és az időtartama, mint a mai napon megkötött Egyezményé és ez utóbbinak kiegészítő részéül tekintendő.
Ennek hiteléül a fentnevezett meghatalmazottak a jelen jegyzőkönyvi megállapodást aláírták.
Kelt: Genfben, 1923. évi november hó 3-án, egy példányban, amely a Nemzetek Szövetsége Titkárságának levéltárában helyeztetik el; hiteles másolata az Értekezleten képviselt összes államoknak meg fog küldetni.
(Következnek az aláírások.)
Újzéland: Ezennel kijelentem, hogy aláírásom Nyugat-Samoa mandatarius területére is vonatkozik.
Németalföld: Az Egyezményben jelzett fenntartással.
A királyság tengerentúli birtokai: Holland-Indiák, Surinam és Curacao részéről.
Románia: Az Egyezmény aláírása alkalmával említett fenntartások és magyarázatok mellett.
3. § Jelen törvény kihirdetése napján lép életbe.
Az esetleg szükségesnek mutatkozó intézkedések végrehajtásával a m. kir. pénzügyminiszter bízatik meg, aki az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg fog eljárni.
