A háborús viszonyok következményeképen a nemzetközi áruforgalom lebonyolítása elé egyes nemzetek különböző akadályokat gördítettek. Ez indította a Nemzetközi Kereskedelmi Kamarát arra, hogy azzal a kérelemmel forduljon a Nemzetek Szövetségéhez, vegye kezébe az ezen akadályok leküzdésére irányuló törekvések vezetését. Igy azután a Nemzetek Szövetsége gazdasági bizottságának kezdeményezésére 1923. évi október hó 15-ére Genfbe nemzetközi vámügyi értekezlet ült össze a vámügyi természetű alakiságok egyszerűsítése és lehető egységesítése tárgyában, amely értekezleten a Nemzetek Szövetsége Főtitkárságának meghívására Magyarország képviselője is résztvett.
Ezen értekezlet eredményét képezi az az Egyezmény, amelynek törvénybeiktatását célozza a most előterjesztett javaslat. Az Egyezményt harmincegy állam írta alá, s miután azt hét állam már meg is erősítette, a megerősítő államokra 1924. évi november hó 27-én életbelépett.
Az Egyezmény két részből, a vámalakiságok egyszerűsítésére vonatkozó tulajdonképpeni nemzetközi szerződésből és egy jegyzőkönyvből áll.
A 30 cikkből álló Egyezmény vezérlő gondolata a kereskedelem méltányos kezelése (traitement équitable du commerce) és végcélja, hogy a vámkezelésből a túlzott, felesleges vagy önkényes alakiságok (formalités excessives, inutiles ou arbitraires) lehetőleg kiküszöböltessenek.
Ezekből a szempontokból következnek az Egyezménynek rendelkezései, amelyek főbb vonásokban a következők:
a) A behozatali és kiviteli tilalmaknak megszüntetése a lehetőséghez képest, valamint a kiviteli és behozatali engedélyek kiadására vonatkozó eljárás szabályozása.
b) Az egyes államoknak kötelezése abban a tekintetben, hogy a vámszabályokat és tarifahatározmányokat, tilalmakat stb. közhírré tegyék, hogy minden érdekeltnek módjában legyen arról tudomást szerezni, valamint hogy ezeket a közhírré tett rendelkezéseket a Nemzetek Szövetségének Főtitkárságával és a Brüsseli Nemzetközi Irodával is közöljék.
c) Megfelelő jogvédelem biztosítása önkényes, jogalap nélküli, közigazgatási rendszabályok ellen.
d) A mustrák és minták, valamint a kereskedelmi utazók által magukkal hozott áruk vámelőjegyzési kezelésének megkönnyítése és szabályozása, valamint a származási bizonyítványok és a konzuli számlák kérdésének szabályozása.
e) Megfelelő rendszer ajánlása az áruk gyors elvámolása érdekében, így különösen az útipoggyászokra, valamint a romlékony élelmicikkekre és hasonlókra vonatkozólag, továbbá az áruknak a vámhivatali raktárakban való kezelése, nemzetközi vasúti állomások berendezése, a kikészítési eljárás keretében ki- vagy bevitelre kerülő áruk s végül a nyilvános kiállításokra rendelt, valamint az átköltözködési tárgyak kezelésének megkönnyítése.
f) Az Egyezménnyel kapcsolatos vitás kérdéseknek elintézése.
Az Egyezmény felmondható, s a felmondás attól a naptól számított egy év mulva válik hatályossá a felmondó államra nézve, amely napon a Nemzetek Szövetségének Főtitkársága az erről szóló írásbeli értesítést kézhez vette.
A „Jegyzőkönyv” az egyes résztvevő államoknak az Egyezmény különböző pontjai tekintetében kinyilvánított fenntartásait foglalja magában.
A záróokmány (acte final), amely - mint az fentebb már említtetett - különböző kívánságokat és ajánlásokat (vounx) tartalmaz, nem képezi a szerződésnek szerves tartozékát és természeténél fogva megerősítést nem igényel, tekintettel azonban az Egyezménnyel való szoros összefüggésére, vagyok bátor ezt is magyar fordításban a jelen indokoláshoz csatolni.
A szóbanforgó Egyezménynek vámjogi határozmányai részünkről különös reformokat nem tesznek szükségessé, mert tételes vámjogunk szerint, amely legutóbb az 1924:XIX. sz., ezidőszerint még életbe nem lépett tc.-ben nyert szabályozást, a legtöbb olyan kérdés, amelyre vonatkozólag az Egyezmény kötelező rendelkezést vagy akár csak ajánlást vagy óhajt tartalmaz, már ezidőszerint is az Egyezménynek megfelelően van szabályozva, az Egyezménynek többi olyan - alárendelt jelentőségű - rendelkezése pedig, amely határozott kötelezettséget ró az Egyezményben részes államokra és amelyek tekintetében a nálunk érvényes mai jogállapot még nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, - minő a 6. Cikknek a vámügyi természetű alakiságokra vonatkozó törvények és szabályoknak a nemzetközi nyilvánosságra hozataláról szóló rendelkezése, - oly természetű, hogy egy állam sem vonhatja ki magát az illető rendelkezésből kifolyólag reá háruló kötelezettség alól a nélkül, hogy ezáltal nemzetközi megítéltetésére kedvezőtlen hatást ne gyakorolna.
A végrehajtási záradékot illetőleg meg kell jegyeznem, hogy tekintettel arra, hogy az Egyezmény összes megállapodásai vámeljárási kérdésekre vonatkoznak, amennyiben az Egyezménynek törvénybeiktatása intézkedéseket tenne szükségessé, ezeknek megtételére a pénzügyminiszter illetékes, aki az érdekelt miniszterekkel, tehát elsősorban a külügy-, azután a kereskedelemügyi és földmívelésügyi miniszter urakkal egyetértőleg lesz hivatva eljárni.
Az elmondottakból következőleg az Egyezménynek megerősítése reánk nézve csak előnyös, miért is annak mielőbbi megerősítése kívánatos.
Megjegyzendő, hogy az Egyezmény és az ahhoz tartozó jegyzőkönyvek két eredeti szövegben, ú. m. franciában és angolban lettek megszövegezve, azonban takarékossági szempontból csak a nálunk általánosabban ismert francia nyelven készült szöveg, a megfelelő magyar fordítással, fog törvénybe iktattatni.
