Magyarország általános víz- és hegyrajzi helyzeténél, valamint az ennek következtében területén uralkodó meteorológiai viszonyoknál fogva rendkívül kedvező terület aviatikai tevékenység kifejtésére. A kelet felé vezető legrövidebb és legbiztonságosabb légi útvonalak hazánk levegőterén keresztül vezetnek.
A magyar kormány épp úgy, mint egyéb külpolitikai vonatkozású kérdésekben, a légi forgalom terén is mindent elkövet, hogy a környező államokkal normális érintkezési lehetőséget teremtsen és az ország geografiai helyeztének előnyeit nemzetközi vonatkozásokban is kellően érvényre juttassa és hasznosítsa. E végből több környező állammal tárgyalásokat kezdeményezett, amelyek közül elsőnek az Osztrák Köztársasággal folytatott tárgyalások vezettek eredményre. Az ekként létrejött Szerződés és Zárójegyzőkönyv Budapesten, 1924. augusztus hó 29-én a két állam meghatalmazottjai részéről aláiratván, minthogy a szerződés anyaga a törvényhozás elé utalt tárgykörbe tartozik, a nemzetgyűlésnek az 1920:I. tc. 13. §-a értelmében a Szerződéshez hozzájárulása a Szerződés becikkelyezése útján volna kifejezésre juttatandó.
A Szerződés és Zárójegyzőkönyv becikkelyezésével a Magyar Királyság és az Osztrák Köztársaság közötti légi forgalom stabil alapot nyer és Magyarország az aviatika terén nyugat felé levegőhöz jut.
A becikkelyezendő okiratok a két állam közötti teljes viszonosság elve alapján épültek fel. A Szerződés ideiglenesnek van nevezve, mert három hóra bármelyik Szerződő Állam felmondhatja (20. Cikk.) Kétségtelen, hogy hosszabb szerződési idő biztosítása a légi forgalom kontinuitása és nagyobb arányúvá fejleszthetése érdekében kívánatos lett volna; de a tárgyalásokra kiküldött magyar bizottság, ha a Szerződés létrejöttét általában veszélyeztetni nem akarta, deferálni volt kénytelen az osztrák részről a rövid felmondási időre irányuló kívánságnak, amelyhez az osztrák bizottság azért ragaszkodott állhatatosan, mert szabad kezet kívánt kormánya részére biztosítani a tekintetben, hogy az 1919. évi ú. n. „párizsi” légügyi egyezményhez bármikor rövid időn belül csatlakozhassék. Ennek ugyanis egy velünk hosszabb időre kötött légi forgalmi Szerződés esetleg akadályul szolgálhatna.
A becikkelyezendő okiratokban foglalt megállapodások csak békeidőre szólnak és csak magán légi járóművek részére biztosítják az ú. n. „ártalmatlan” (vagyis tisztán csak békés, polgári célokat követő) légi közlekedés jogát.
A Szerződés elbánás szempontjából a légi járóműveket két csoportba osztályozza. Olyanokra, melyek a két állam között személyeket és dolgokat iparszerűen és olyanokra, amelyek személyeket és dolgokat nem iparszerűen szállítanak.
Valamelyik szerződő állam kötelékébe tartozó vállalat iparszerű légi fuvarozással a két szerződő állam közötti forgalomban csak akkor foglalkozhatik, ha erre a másik Szerződő Állam illetékes hatósága részéről külön engedélyt kapott. (Szerződés 15. Cikke.) Az ilyen engedélyezett légjáró vállalatok légi járművei azonban a légi közlekedésben, az általánosan fennálló rendelkezések megtartása mellett, a Szerződés 1. Cikkének folyományaként semmi további korlátozásoknak nincsenek alávetve.
Személyeket vagy dolgokat iparszerűen nem szállító légi járműveknek ahhoz, hogy a két állam területe között, illetőleg az idegen állam légterében közlekedhessenek, minden esetben a légi járómű járatója részéről beszerzendő engedély szükséges, amelyet a másik államnak a kérelmező államában az útlevelek láttamozására illetékes hatóságai adnak meg. Ennek a korlátozásnak a felvételét az ezidőszerint állambiztonsági szempontból még igen indokolt óvatosság tette kívánatossá. Ugyanebből az okból létesíttettek azok a rendelkezések, amelyek szerint a két állam között a határt csupán a közös megállapodással megjelölendő helyeken szabad átrepülni (Szerződés 4. Cikke és Zárójegyzőkönyv 1. pontja) és ugyancsak ebből az okból vétetett fel a Zárójegyzőkönyvbe annak 5. pontja, amely szerint mindegyik Szerződő Állam fenntartja magának a jogot, hogy amennyiben szükségét látja, a másik Szerződő Állam légi kikötőiben rendőri vagy vámkirendeltségeket létesíthessen.
A 10. Cikkhez
Rádióberendezések tekintetében a Szerződés 10. Cikke rendelkezik akként, hogy a két állam között közlekedő légi járműveket ilyen berendezésekkel csak annyiban szabad ellátni, amennyiben az a két Szerződő Állam megállapodásai szerint meg van engedve. Kiegészíti ezt a Zárójegyzőkönyv 2. pontja, amely szerint a két állam fenntartja a jogot, hogy biztonsági okokból a légijáróműveknek rádió hírszolgálati berendezésekkel leendő kötelező ellátása tekintetében megállapodásokat létesítsen.
A 12. Cikkhez
A két állam érdekelt hatóságai között szükséges érintkezés megkönnyítése végett a megállapodásokon általános elvként húzódik keresztül, hogy ezek a hatóságok egymással közvetlenül érintkezhetnek és létesíthetnek a szerződés keretein belül megállapodásokat. (Szerződés 12. Cikke. Zárójegyzőkönyv 1., 3., 4., 5. pontja.)
A 19. Cikkhez
A Szerződés 19. Cikke általánosságban megállapítja az államok területi szuverénitásából folyó azt az elvet, hogy a Szerződésben szabályozott légi forgalomban, amennyiben a Szerződés másként nem rendelkezik, saját területén mindegyik állam a maga jogszabályait alkalmazza a másik állam légi járóműveire, azok személyzetére és utasaira nézve is.
