1. § Magánjogi szerződéssel alkalmazottnak és családtagjának készpénzben, magyar törvényes értékben járó nyugdíjat vagy nyugdíjtermészetű járandóságot (nyugdíjtermészetű kegydíjat, nyugdíjpótlékot, nevelési segélyt stb.) az alábbi rendelkezések szerint kell átértékelni. A járandóságnak átértékelt összege nem haladhatja meg a korona értékcsökkenéséből eredő hátrány teljes kiegyenlítését.
2. § A m. kir. államvasutaknál, a Duna-Száva-Adria vasútnál (Déli vasútnál) és más közforgalmú vasútnál, a m. kir. állami vas-, acél- és gépgyáraknál, az Osztrák-Magyar Banknál és a m. kir. állami jegyintézetnél teljesített szolgálat alapján járó, továbbá általában az állammal, törvényhatósággal, községgel vagy ezek vállalatával (üzemével) szemben magánjogi jogcímen követelhető, végül az Országos Munkásbiztosító Pénztár Alkalmazottainak és Orvosainak Nyugdíjintézetétől járó nyugdíj vagy nyugdíjtermészetű járandóság mértékére az erre vonatkozó külön jogszabályok irányadók.
Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy rendelettel szabályozza az előbbi bekezdésben említett azoknak a járandóságoknak a mértékét, amelyek mértékéről ennek a törvénynek életbelépéséig külön jogszabály nem rendelkezik.
3. § Ha a nyugdíjra vagy nyugdíjtermészetű járandóságra igényt adó szolgálatot olyan részvénytársaságnál vagy szövetkezetnél teljesítették, amely az 1914. évi július hó 1. napján már fennállott, a járandóság átértékelésére arányszám irányadó.
Az arányszámnak azt kell kifejeznie, hogy a társaságnak a mérlegvalódiság helyreállítása tárgyában kiadott rendelet szerint pengőértékben készített első (megnyitó) mérlegében kimutatott saját vagyonának (alaptőkéjének, üzletrésztőkéjének és a társaság tulajdonát tevő, kimutatott valódi tartalékoknak) és nyugdíjalapjának (nyugdíjtartalékának) számszerű összege milyen százaléka az 1914. évi július hó 1. napját megelőző időpont szerint koronaértékben készített utolsó mérlegben kimutatott saját vagyon és nyugdíjalap (nyugdíjtartalék) számszerű összegének, tekintet nélkül arra, hogy az egyik mérleg pengőértékre, a másik mérleg koronaértékre szól.
Ausztria területén törvényesen megalakult olyan részvénytársaság vagy szövetkezet, amely működését az 1914. évi július hó 1. napja előtt Magyarország területére is kiterjesztette, arányszámát a hazai jogszabályai szerint egész üzletére készített arany megnyitó mérlege és az 1914. évi július hó 1. napját megelőző időpont szerint készített egész üzletére kiterjedő utolsó mérlege alapján állapítja meg. Az arany megnyitó mérlegnek az előbbi bekezdés értelmében számbajövő adatait pengőértékre kell átszámítani. Az átszámítás módját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. Az így megállapított arányszám alapján fizetendő járandóság nem lehet kevesebb, mint amennyit a társaság hasonló körülmények között főtelepének államában alkalmazottainak fizet.
Az 1914. évi július hó 1. napját megelőző időpont szerint készített utolsó mérlegben kimutatott saját vagyonhoz a korona értékcsökkenésének figyelembevételével hozzá kell számítani azokat a befizetéseket, amelyeket az arányszám megállapításában számottevő két mérleg készítésére irányadó időpontok közötti időben alaptőke (üzletrésztőke) emelésével vagy új üzletrész jegyzésével kapcsolatban teljesítettek. Hogy a befizetéseket a korona értékcsökkenését tekintve mily összeggel kell a saját vagyonhoz hozzászámítani, a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
A társaság az arányszámot magasabb százalékban is megállapíthatja, mint amilyen százalék az előbbi bekezdések értelmében mutatkoznék. Ha az előbbi bekezdések értelmében kiszámított arányszám 30%-nál is kisebb volna, az aranyszámot legalább 30%-ban kell megállapítani.
A részvénytársaság és a szövetkezet köteles a megállapított arányszámot a társaság hirdetményeinek közzétételére megszabott módon ennek a törvénynek életbelépésétől számított tizenöt nap alatt közzétenni. Ha a társaság közgyűlése a megnyitó mérleget e törvény életbelépése után állapítja meg, az arányszámot a megnyitó mérleg közgyűlési megállapításának napjától számított tizenöt nap alatt kell közzétenni.
Ha a megnyitó mérleget megtámadás folytán a bíróság megváltoztatja, a megváltozott arányszámot a bírói határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt nap alatt kell közzétenni.
4. § Az arányszám segítségével történő átértékelés alapjául azoknál az igényjogosultaknál, akiknek már az 1914. évi július hó 1. napján nyugdíjuk vagy ellátási díjuk volt, az a koronaösszeg szolgál, amely az igényjogosultat az 1914. évben nyugdíj vagy ellátási díj címén megillette.
Ha a jogosult igénye a nyugdíjra vagy ellátási díjra csak az 1914. évi július hó 1. napja után nyílt vagy nyílik meg, az átértékelés alapjául az a koronaösszeg szolgál, amely az alkalmazottat vagy családtagját a társaságnak az 1914. évi július hó 1. napján fennállott nyugdíj- illetőleg illetményszabályzata szerint megilletné. Ennek a koronaösszegnek megállapításában a nyugdíj alapjául beszámítható illetmény gyanánt azt az összeget kell számításba venni, amelyet nyugdíj alapjául beszámítható illetmény címén a társaságnak az alkalmazott utoljára betöltött állásához és munkaköréhez hasonló állást és munkakört betöltő alkalmazottjai ugyanolyan szolgálati idő után az 1914. évben kaptak. Alkalmazni kell azonban a nyugdíjazás előtti utolsó nyugdíjszabályzatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek az illetmény összegének figyelmen kívül hagyásával a nyugdíj megállapításának feltételeit és módját (nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati időt, a nyugdíj emelkedésének fokozatosságát, a teljes nyugdíjra igényt adó szolgálat idejét, stb.) szabályozzák.
Ha a társaságnak az 1914. évben nyugdíj-, illetőleg illetményszabályzata nem volt, az átértékelés alapjául a társaság első nyugdíjszabályzata alapján az előbbi bekezdés értelmében kiszámított járandóságnak az időközi befizetésekre megállapított módon (3. § 4. bek.) az 1914. évi értékre átszámított összege szolgál.
Ha nyugdíj vagy nyugdíjtermészetű járandóság mértékére nem nyugdíj- vagy illetményszabályzat, hanem az alkalmazottal kötött szerződés irányadó, az átértékelés alapjául a szerződés értelmében kiszámított járandóságnak a szerződéskötés napjához képest az időközi befizetésekre megállapított módon (3. § 4. bekezdés) az 1914. évi értékre átszámított összege szolgál.
Az előbbi bekezdések értelmében kiszámított járandóság számszerű összegének az a százaléka, amely az arányszámnak megfelel, adja azt az összeget, amelyet átértékelt járandóság fejében pengőértékben kell fizetni. Amíg az erre irányadó jogszabályok megengedik, ezt az összeget megfelelő koronaértékre át kell számítani.
5. § Ha az arányszám megállapításában számottevő két mérleg készítésére irányadó időpont között két vagy több részvénytársaság vagy szövetkezet egyesült, az egyesült társaságok azon saját vagyonának együttes összege irányadó, amely e társaságok 1914. évi július hó 1. napját meg előző időpont szerint készített utolsó mérlegében ki lett mutatva. Ugyanez áll abban az esetben is, ha két vagy több társaság a megnyitó mérleg készítésére irányadó időpont után, de a fennmaradó társaság megnyitó mérlegét megállapító közgyűlés napja előtt egyesült.
Ha az egyesülés következtében megszűnt részvénytársaság vagy szövetkezet az 1914. évi július hó 1. napja után alakult, a megalakulásakor készített mérlegében kimutatott saját vagyonát úgy kell számbavenni, mint a 3. § 4. bekezdése értelmében az időközi befizetéseket.
Ha az egyesülés következtében az 1914. évi július hó 1. napja előtt alakult társaság szűnt meg, az egyesülés után fennmaradó társaság pedig az 1914. évi július hó 1. napja után alakult, a megszűnt társaságnál megkezdett szolgálat alapján járó járandóság átértékelésére irányadó arányszám megállapítása céljából a megszűnt társaságnak az 1914. évi július hó 1. napja előtti időpont szerint készített utolsó mérlegében kimutatott saját vagyonához a fennmaradó társaság megalakulásakor mérlegében kimutatott saját vagyonát úgy kell hozzászámítani, mint a 3. § 4. bekezdése esetében az időközi befizetéseket.
A járandóság mértékének kiszámításában az 1914. évi július hó 1. napja előtt keletkezett társaságok egyesülése esetében, ha a jogosult igénye a nyugdíjra vagy ellátási díjra csak az 1914. évi július hó 1. napja után nyílt vagy nyílik meg, annak a társaságnak 1914. évi július hó 1. napján fennállott nyugdíj- és illetményszabályai irányadók, amelynél az alkalmazott szolgálatát megkezdte, ha pedig szolgálatát az egyesült társaságnál kezdte meg, az egyesült társaságok 1914. évi július hó 1. napján fennállott nyugdíj- és illetményszabályai közül az az irányadó, amelyik az igényjogosultra kedvezőbb.
6. § A társaság vagy az igényjogosultak - ideértve az igényjogosult tényleges szolgálatban álló alkalmazottakat is - a közzétételtől számított három hónapon belül az arányszám megváltoztatását kérhetik azon az alapon, hogy a 3. § 2., 3. és 4. bekezdése értelmében megállapított arányszám nem tünteti fel híven a részvénytársaság vagy a szövetkezet saját vagyonának változását. Ily kérelmet az összes igényjogosultaknak legalább tizedrésze vagy a tényleges szolgálatban nem álló igényjogosultaknak legalább ötödrésze terjeszthet elő.
Az a társaság, amely arányszámát 30%-ban köteles megállapítani, ha a 3. § 2., 3. és 4. bekezdése értelmében kiszámított arányszáma 20%-nál is kisebb, az arányszám közzétételétől számított tizenöt napon belül az arányszám mérséklését kérheti azon az alapon, hogy a 30%-os arányszám alkalmazása - figyelemmel a nyugdíjasok számára is - fennmaradását veszélyeztető mértékben méltánytalanul súlyos megterhelését eredményezi.
Ha a 3. § 2., 3. és 4. bekezdése értelmében megállapított arányszámot a bíróság megváltoztatja, a 3. § 4. bekezdését a megváltozott arányszám alapján kell alkalmazni, a jelen § 2. bekezdése esetében azonban a bíróság 30%-nál alacsonyabb, de 10%-nál nem kisebb arányszám alkalmazását is elrendelheti. A 2. bekezdés alapján mérsékelt arányszám nem lehet kisebb a 3. § 2., 3. és 4. bekezdése értelmében megállapított arányszámnál.
7. § Azok a társaságok, amelyek kötelezettségére arányszám irányadó, kötelesek az igényjogosultakról - ideértve az igényjogosult tényleges alkalmazottakat is - nevüket és lakásukat feltüntető jegyzéket készíteni s az arányszám közzétételével egyidőben a székhelyük szerint illetékes járásbírósághoz, ha pedig székhelyük a budapesti központi, a budapesti I-III. kerületi vagy a pestvidéki kir. járásbíróság területén van, a m. kir. Kúriához bemutatni, ahol az igényjogosultak bármelyike megtekintheti és lemásolhatja.
8. § Az arányszám megváltoztatása iránti kérelmet a 7. §-ban meghatározott bíróságnál kell előterjeszteni, amely a kérvényt az igényjogosultak névjegyzékével együtt haladéktalanul felterjeszti a m. kir. Kúriához, ahol egy külön bíróság a kérelem tárgyában a feleknek írásban vagy szóval történt meghallgatása és szükség esetében a Pénzintézeti Központ írásbeli szakértői véleményének megszerzése után végérvényesen határoz, határozatát a felekkel kihirdetés útján közli. A kihirdetés alkalmával az indokokat szóval elő kell adni. A tárgyaláson megjelenésre jogosult felek az írásba foglalt indokolást a bíróságnál megtekinthetik. A külön bíróság a Pénzintézeti Központ szakértői véleményének megszerzésén felül más szakértőt is meghallgathat, ha az eset körülményeinél fogva szükségesnek tartja.
A szakértői véleményt zárt borítékban kell kezelni és a felek nem tekinthetik meg.
Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a társaság saját vagyonát olyan értékben mutatta ki a megnyitó mérlegben, amely érték a vagyon jövedelmezőségének megfelel, az arányszámot nem lehet felemelni azon az alapon, hogy a társaság saját vagyonát valóságos értékén alul állapította meg.
A kérelmet azon az alapon, hogy nem megfelelő számú nyugdíjjogosult terjesztette elő, csak akkor lehet visszautasítani, ha az igényjogosultak névjegyzékét a társaság a kérelem előterjesztése előtt a 7. § értelmében bemutatta.
A kir. Kúrián alakuló külön bíróság elnöke a kir. Kúria elnöke vagy a kir. Kúria elnökének kijelölése alapján másodelnöke vagy egyik tanácselnöke. A külön bíróság az elnökön kívül négy tagból alakult tanácsban jár el; e tanács két tagját a kir. Kúria ítélőbírái sorából a kir. Kúria elnöke jelöli ki, a másik két tagját pedig a tanács elnöke hívja be azoknak a közgazdasági szakférfiaknak sorából, akiket erre a célra a pénzügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértve előre kijelölt. Nem vehet részt az eljárásban az, aki olyan társaság igazgatóságának vagy felügyelő bizottságának tagja, vagy olyan társaság alkalmazottja, amely társaság arányszámának megállapítása tekintetében eljárás folyik, valamint az sem, aki a felek valamelyikével olyan viszonyban áll, hogy elfogulatlanságához alapos kétség fér. A külön bíróság tárgyalása nem nyilvános.
A külön bíróság alakulásának, eljárásának és ügyvitelének szabályait egyebekben a pénzügyminiszterrel egyetértve az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
Aki a külön bíróság határozatának indokait bármely módon egészen vagy részben közzéteszi, vagy oly személlyel közli, aki a határozat kihirdetése alkalmával megjelenésre nem jogosult, - amennyiben cselekménye nem esik súlyosabb büntető rendelkezés alá - vétséget követ el és az 1912:LIV. tc. 96. §-a értelmében büntetendő. A külön bíróság határozatának indokolására az 1912:LIV. tc. 96. §-ának utolsó bekezdése nem alkalmazható.
9. § A társaság a megállapított arányszámot bármikor felemelheti.
A társaság köteles legkésőbb az 1931. évi december hó 31. napja előtti időpont szerint készített utolsó (1930. évi vagy 1930/31. évi) mérlegének közzétételét követő hó 1. napjától kezdődő hatállyal a 3. § 2., 3. és 4-ik bekezdése szerint számított arányszámot olyan mértékben felemelni, amilyen mértékben az említett mérlegben kimutatott saját vagyon az 1926. évi december hó 31. napját megelőző időpont szerint készített utolsó (1925. évi vagy 1925/26. évi) mérlegben kimutatott saját vagyont meghaladja; ha pedig ez eredményez nagyobb emelést, azzal a számmal, amely az 1925. évi, illetőleg az 1925/26. évi mérlegben kimutatott alaptőke százalékában kifejezve az ezután következő öt évi mérlegszerű nyereség átlagának növekedését tünteti fel az 1925. évi illetőleg az 1925/26. évi mérlegben kimutatott nyereséggel szemben.
A vagyon változásának megállapításában figyelmen kívül kell hagyni az időközi alaptőke (üzletrésztőke) emelések vagy új üzletrészek jegyzése címén befizetett összegeket, a nyereségek megállapításában pedig az ily címen befolyó összegeknek a befizetés napjától járó 5%-os kamatát.
Nem köteles az arányszámot a 2. bekezdés alapján felemelni az a társaság, amelynek arányszáma az 1930. évi illetőleg 1930/31. évi mérleg közzétételének napján legalább harmadával haladja meg az elsőízben megállapított arányszámot és 65%-nál nem kisebb; továbbá az a társaság sem, a melynek elsőízben megállapított arányszáma egyötödével haladja meg a 3. § 2., 3. és 4. bekezdése alapján megállapított arányszámot és 50%-nál nem kisebb.
Olyan társaság, amelynek 1925. évi mérlegében veszteség, vagy az alaptőke 10%-át meg nem haladó nyereség van kimutatva, a mérlegszerű nyereség emelkedése alapján az arányszámot csak olyan mértékben köteles felemelni, amilyen mértékben a fentmondottak szerinti átlagos nyereség az alaptőke 10%-át meghaladja.
Az arányszámot 75%-nál magasabbra nem köteles a társaság felemelni.
Az arányszám első megállapítása után egyesült társaságok esetében az egyesülés előtt készített mérlegek adatait az előbbi bekezdések alkalmazásában össze kell adni.
10. § Ha a társaság az arányszámot az előbbi § rendelkezései ellenére nem emeli fel, az igényjogosultaknak a 6. § 1. bekezdésében megállapított hányada az utolsó irányadó mérleg közzétételétől számított három hónap alatt az előbbi §-nak megfelelő arányszám megállapítását kérheti. Ugyanebben a határidőben az igényjogosultaknak a 6. § 1. bekezdésében megállapított hányada a 6. § 2. és 3. bekezdése értelmében mérsékelt arányszám felemelését is kérheti, ha a mérséklés oka megszünt.
Az 1930. évi illetőleg az 1930/31. évi mérleg közzétételétől számított tizenöt napon belül a társaság az arányszám mérséklését kérheti, ha vagyonának csökkenése és kedvezőtlen üzletmenete folytán az arányszám változatlan fenntartása - figyelemmel nyugdíjasainak számára is - méltánytalanul súlyos megterhelését eredményezhetné. Ezen az eseten kívül az arányszám mérséklésének nincs helye.
Az előbbi bekezdések alapján előterjesztett kérelemre a 8. § rendelkezései megfelelően állanak.
Azok a társaságok, amelyek nem esnek a 9. § 4. bekezdése alá, vagy amelyek a jelen § 2. bekezdése értelmében az arányszám mérséklését kérik, kötelesek az igényjogosultak névjegyzékét a 7. §-ban meghatározott bíróságnál bemutatni.
11. § Az átértékelésre irányadó mértéket a rendes bíróság állapítja meg abban az esetben, ha a járandóság átértékelésére sem rendelet, sem arányszám nem irányadó vagy az átértékelésre irányadó rendeletet az ítélethozatalt megelőző tárgyalás befejezéséig még nem bocsátották ki.
Ehhez képest a bíróság állapítja meg az átértékelésre irányadó mértéket akkor is, ha az a társaság, amelynél teljesített szolgálat után a nyugdíjigény megnyilt, oly részvénytársaság vagy szövetkezet, amelyre arányszám irányadó ugyan, de
arányszámát a 3. § 6. bekezdésében meghatározott időben nem tette közzé, vagy
közgyűlése a megnyitó mérleget ennek a törvénynek életbelépésétől számított három hónap alatt nem állapította meg.
A bíróság állapítja meg a nyugdíj átértékelt összegét akkor is, ha a nyugdíj fizetésére nem a szolgálatadó, hanem olyan külön jogi személy van kötelezve, amely nem működik a szolgálatadó keretében.
A járandóság átértékelt összegének bírói megállapításában minden körülményt méltányosan figyelembe kell venni. Figyelembe kell venni különösen mind a két félnek, főképen az adósnak a vagyoni helyzetét és az adósnak teljesítőképességét.
12. § A nyugdíj vagy nyugdíjtermészetű járandóság átértékelésére a szolgálatadó vagyoni helyzete irányadó akkor is, ha a járandóság fizetésére nem a szolgálatadó, hanem az ő anyagi hozzájárulásában részesülő és keretében külön jogi személyként alakított nyugdíjegyesület, intézet vagy alap köteles, kivéve, ha a külön jogi személy teljesítő képessége magasabb átértékelt járandóság fizetését teszi lehetővé.
13. § Nyugdíjjárandóság fizetésére kötelezett szolgálatadó vagy külön jogi személy jogosítva van ennek a törvénynek életbelépése előtt megállapított nyugdíjjárulékot ennek a törvénynek életbelépésével kezdődő hatállyal felemelni.
14. § Az átértékelés ennek a törvénynek életbelépése előtt egy évnél nem régebben esedékessé vált járandóságra is kiterjed, ha azonban a járandóság átértékelését ennek a törvénynek életbelépése előtt, de az 1924. évi július hó 1. napja után egyesség, a kötelezett egyoldalú intézkedése vagy jogerős bírói ítélet rendezte, az alábbi rendelkezések állanak.
Ha a felek a járandóság összegét az 1924. évi július hó 1. napja után a pénz értékcsökkenésének figyelembevételével egyességgel megállapították, a járandóság összegére továbbra is az egyesség irányadó.
Ha a kötelezett ennek a törvénynek életbelépése előtt önként, a visszavonás jogának fenntartása nélkül, magasabb járandóságot fizetett, mint amennyi ennek a törvénynek értelmében járna, továbbra is az eddigi magasabb járandóságot kell fizetni.
Ha a megállapodás vagy az önként fizetett járandóság megállapítása kifejezetten a járandóság átértékelésének törvényi rendezéséig szólott és a járandóság átértékelésére arányszám irányadó, az arányszám közzétételét követő hó 1. napjáig az egyességgel vagy a kötelezett által önként megállapított járandóságot, e naptól kezdve pedig az arányszám alapján kiszámított járandóságot kell fizetni.
Ha az 1924. évi július hó 1. napja után hozott és ennek a törvénynek életbelépése előtt jogerőre emelkedett bírói ítélet a járandóságot a pénz értékcsökkenésére figyelemmel megállapította ennek a törvénynek életbelépése után is a bírói ítéletben megállapított járandóságot kell fizetni.
Ha az arányszám a 3. § utolsó bekezdésének vagy a 8. §-nak esetében megváltozik, az új arányszám a járandóságra attól az időponttól kezdve irányadó, amikortól az előbbi bekezdések értelmében a kötelezett a régi arányszám szerinti járandóság fizetésére volt kötelezve.
Ennek a törvénynek életbelépése előtt esedékessé vált és kifizetett járandóságok visszafizetését nem lehet követelni.
Ha a járandóság átértékelésére arányszám irányadó, a kötelezett az arányszám szerint járó járandóság jogérvényes megállapításáig méltányos előleget köteles fizetni.
15. § Ha a nyugdíjra vagy nyugdíjtermészetű járandóságra jogosultak a társaság hitelezői, ezeket - amennyiben járandóságuk átértékelésére arányszám irányadó - a társaság felszámolása esetében úgy kell kielégíteni, mintha a társaság arányszáma 10% volna. Ha a tartozások kielégítése után a társaságnak még vagyona marad és a társasággal szemben nyugdíjra vagy nyugdíjtermészetű járandóságra jogosultak a fentiek szerint teljes kielégítést nem nyertek, a megmaradó vagyonból csak annyit lehet a részvényesek vagy a szövetkezeti tagok közt felosztani, amennyi az említett igényjogosultaknak e törvény szerinti kielégítése után fennmarad. Ha a tartozások kielégítése után megmaradó vagyon az e törvény szerinti teljes kielégítésre nem elégséges, az egész vagyont, a mérték megfelelő mérséklésével, az igényjogosultak között kell felosztani.
Hogy ez a rendelkezés csőd vagy kényszeregyesség esetében miképpen nyerjen alkalmazást, az igazságügyminiszter rendelettel szabályozza.
16. § Egyesülés esetében az egyesülés következtében megszűnő társaság nyugdíjasait nem kell olyan hitelezőknek tekinteni, akiknek kielégítéséig vagy biztosításáig a beolvadó társaság vagyonát az 1875:XXXVII. tc. 208. §-ának 1. pontja értelmében külön kell kezelni.
17. § E törvény rendelkezései alkalmazást nyernek az olyan biztosítási szerződés alapján járó pénztartozásokra is, amelyeket biztosító magánvállalatok saját alkalmazottaikkal nyugdíjigényük kielégítése végett kötöttek.
18. § Külföldi állampolgárnak vagy külföldön lakó magyar állampolgárnak koronaértékben járó nyugdíjjárandóságát csak e törvény értelmében lehet átértékelni, a járandóság átértékelt összege azonban nem lehet nagyobb, mint amennyi magyar állampolgár részére az illető külföldi államban levő hasonló vállalatnál teljesített szolgálat alapján hasonló körülmények között járna.
19. § Olyan járandóság átértékelésére irányuló pert, amely járandóság átértékelésére e törvény értelmében arányszám irányadó, a felek bármelyikének kérelmére fel kell függeszteni arra az időre, amíg a társaság az arányszámot közzéteszi, vagy amíg az arányszám közzétételére megszabott határidő eltelik.
A felfüggesztést mellőzni kell, a már elrendelt felfüggesztést pedig meg kell szüntetni, ha mind a két fél kéri, úgyszintén akkor is, ha a társaság bejelenti, hogy arányszámot nem fog megállapítani.
Ha az arányszám közzétételére megszabott határidő elteltétől egy hónap alatt a felek egyike sem kéri a felfüggesztés megszüntetését, a per megszünik.
Az igényjogosult kérelmére a felfüggesztő végzésben meg kell állapítani az e törvény 14. §-ának utolsó bekezdésében említett előleg mértékét is, kivéve, ha az ügyben e törvény életbelépése előtt átértékelést tartalmazó végrehajtható ítéletet hoztak. A végrehajtható ítélet végrehajtására a felfüggesztés nem terjed ki.
20. § E törvény rendelkezései nem nyernek alkalmazást azokra a járandóságokra, amelyek teljesítésének módját vagy összegének meghatározását nemzetközi egyezmény, az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére biztosításáról szóló 1907:XlX. törvénycikk, a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900:XV. törvénycikk és az ezeket módosító vagy végrehajtó jogszabályok, végül a bányatörvény alá eső üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben foglalkozó munkásoknak és altiszteknek, valamint ezek családtagjainak nyugbérbiztosításáról szóló 1925:XXXIV. tc. 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján megállapított jogszabályok szabályozzák.
21. § Az a körülmény, hogy a nyugdíjas ilyen minőségében létfentartásának biztosítása végett magánfoglalkozást vállalt, nem mentesíti a vállalatot az e törvényben az arányszám alapján megállapított kötelezettségének teljesítése alól.
22. § A külön bíróság (8. §) ítélkezésében részvételre hivatott szakférfiak e működésükben a büntető törvények alkalmazása szempontjából a kir. ítélőbírákkal esnek egy tekintet alá.
A külön bíróságtól meghallgatott szakértőket e szakértői működésükben közhivatalnokoknak (1878:V. tc. 461. §) és hatóság közegeinek (1914:XL. tc. 5. §) kell tekinteni.
23. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az ez alá a törvény alá eső járandóságok átértékelése iránt folytatott perekben a fennálló jogszabályok szerint járó törvénykezési illetékeket az igazságügyminiszterrel egyetértve rendelettel mérsékelhesse.
Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy a 8. és a 10. §-ban említett külön eljárásban lerovandó törvénykezési illetékeket az igazságügyminiszterrel egyetértve rendelettel megállapíthassa.
24. § E törvény életbelépésének napját a pénzügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg. Ezt a törvényt az életbelépésekor az eljárás bármely szakában folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. A bíróság az ennek a törvénynek életbelépésekor folyamatban lévő perekben az e törvény életbelépésének napjáig felmerült perköltség viseléséről úgy határoz, mintha az ügy érdemében az ennek a törvénynek életbelépése előtt alkalmazásban volt jogszabályok alapján kellene határoznia. E törvény végrehajtására esetleg még szükséges szabályokat és átmeneti rendelkezéseket a minisztérium rendelettel állapítja meg.
